ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (999) 84: 6377. A gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 769) köpetvizsgálatának tíz éve Baranya megyében (985 994) * HORVÁTH GYİZİ Pécsi Tudományegyetem, Zootaxonómiai és Szünzoológiai Tanszék, H 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. Összefoglalás. Baranya megye területérıl 985 májusa és 994 decembere között összesen 7 település templomtornyából győjtött köpetanyagot dolgoztunk fel. Ez a győjtések 74%nál egyszeri mintavételt jelentett. A fennmaradó költıhelyeken (26%) kettı, vagy kettınél több mintát határoztunk meg. A köpetgyőjtések összesen 40 U.T.M. négyzetet érintettek. A tíz év alatt összesen 3458 db egész köpetet és köpettörmeléket dolgoztunk fel, amelyekbıl 7067 zsákmányállatot azonosítottunk. A vizsgálatok során öt emlıs rend 6874 egyedét mutattuk ki, közülük a Rodentia 759, az Insectivora 505, a Chiroptera 5, a Lagomorpha és a Carnivora renden belül a Mustelidae család 4 egyedét határoztuk meg. Elemeztük a Microtus agrestis (Linnaeus 76) elterjedését, amit U.T.M. térképen is ábrázoltunk. Kulcsszavak: gyöngybagoly, köpetvizsgálat. Bevezetés A hazai bagolyköpetvizsgálatok a GRESCHIK JENİ és VASVÁRI MIKLÓS által lerakott alapokra építve az 950es évek végétıl kezdve váltak rendszeressé (SCHMIDT 970). GRESCHIK (90) vizsgálatai elsısorban a baglyok táplálékának összetételére irányultak, késıbb már kisemlısfaunisztikai kiértékeléseket is közölt (9). VASVÁRI (947) a patkányfejő pocok (Microtus oeconomus [Pallas, 776] ) elterjedésérıl számolt be ragadozó madár gyomortartalom vizsgálata alapján. Ezek a kutatások BALÁT (956), majd KRETZOI (964), valamint FESTETICS (960) eredményein keresztül az 960as évek második felében SCHMIDT EGON munkásságában teljesedtek ki. SCHMIDT (966, 967a, 967b, 973) a köpetvizsgálatok eredményeit elsısorban táplálkozásökológiai szempontból értékelte. KRETZOI & VARRÓK (955) után, akik a bagolyköpetvizsgálatok állatföldrajzi jelentıségét hangsúlyozták, SCHMIDT (969, 97) is közölt összefoglaló jellegő állatföldrajzi vonatkozású munkákat. Az 980as évektıl kezdve a fiatalabb generáció táplálkozásökológiai szempontú publikációi említhetık meg, melyek egyegy hazai megyében végzett köpetgyőjtések eredményeit dolgozták fel (ÁCS 985, KALOTÁS 985, ANDRÉSI & SÓDOR 986, MÁTICS 99). A kisemlısállomány felmérése szempontjából a gyöngybagoly életmódja a legelınyösebb, mivel könnyő költıhelyének felderítése, mert szinte kizárólag épületekben költ (HARASZTHY 984) és költıhelyéhez hő, így a rendszeres köpetgyőjtés biztosított. További két fontos tény szól amellett, hogy a gyöngybagoly köpetelemzése a legalkalmasabb a * Elıadta a szerzı az Állattani Szakosztály 856. ülésén (995. október 4én). 63
HORVÁTH GY. kisemlısök faunisztikai és populációdinamikai vizsgálatára. Egyrészt költési periódusát más bagolyfajokéval összehasonlítva kimutatható, hogy a gyöngybagolyé a leghosszabb (WIJNANDTS 984), másrészt semmilyen más hazai bagolyfaj táplálkozásában nem játszanak olyan fontos szerepet a cickányok, mint a gyöngybagolynál, így a faj a legszélesebb zsákmányrepertoárral jellemezhetı (SCHMIDT 973). Baranya megyében 985 óta végzünk gyöngybagolyköpet győjtéseket a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportja tagjaival. A győjtött anyag határozását és kiértékelését a JPTE Ökológia és Állatföldrajzi Tanszékén végeztük. A pécsi madártani csoport 985 86ban a gyöngybagoly költıhelyeket szisztematikusan, a megye teljes területén felkutatta, ami a települések templomainak, kápolnáinak tornyait és a haranglábakat érintette. A két fészkelési idıszakot tartalmazó kutatás eredményeit BANK (990) foglalta össze. A költıhely felmérés során jelentıs mennyiségő, 34 falu templomtornyából származó köpetet sikerült begyőjteni. Így a gyöngybagoly állomány feltérképezése mellett a köpetek vizsgálata során kapott adatok jelentıs kisemlısfaunisztikai információt is jelentettek. Ezek eredményeit korábbi munkáinkban foglaltuk össze (HORVÁTH 994, HORVÁTH 995, HORVÁTH & MAJER 995). 985 elıtti baranyai adatokkal csak néhány munkában lehet szórványosan találkozni. Egyik KRETZOI (964) a Villányihegységre vonatkozó, gyöngybagoly köpetelemzésbıl leírt eredménye. Ezenkívül SCHMIDT (969, 970, 972, 974a, 975) publikációiban, valamint PAPP (97) munkájában találunk a megyére vonatkozó adatokat, melyek jelzik a korábban itt végzett köpetgyőjtéseket. Itt említhetjük meg MIKUSKA & VUKOVIČ (980) munkáját, melyben a szerzık a horvátországi Baranje területén végzett gyöngybagoly köpetvizsgálatok minıségi és mennyiségi értékelését publikálják. A gyöngybagoly köpetvizsgálata a horvátországi és a nálunk győjtött minták alapján hasonló eredményeket hozott, az így kapott faunisztikai adatok bizonyítják a két terület szerves faunisztikai egységét (HORVÁTH & MAJER 995). A pécsi madártani csoport az 980as évek második felétıl folyamatosan telepít gyöngybagoly költıládákat a megye településeinek templomtornyaiba. Az 994. év végéig összesen 42 db költıládát szereltek fel, melyek közül 23 helyen volt eredményes költés és köpetgyőjtés. A költıládás fészkelések lehetıséget adtak arra, hogy rendszeres köpetgyőjtéseket végezhessünk. Jelen dolgozat célja a Baranya megyében végzett gyöngybagoly köpetvizsgálatok 985 994. közötti eredményeinek összegzése, egyrészt a megyére vonatkozó kisemlısfaunisztikai szempontból, másrészt újabb adatokat szolgáltatva a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához. Módszerek Baranya megye területrıl 985 májusa és 994 decembere között a pécsi madártani csoport összesen 7 település templomtornyából győjtött gyöngybagoly köpeteket (. ábra). Ez a győjtési helyek 74%nál egyszeri mintavételt jelentett. A fennmaradó költıhelyeken (26%) kettı, vagy kettınél több mintát határoztunk meg. A tíz év alatt összesen 3458 db ép köpetet elemeztünk. Az ép köpetek mellett a mintákban 64
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN lévı törmelék zsákmányállatainak meghatározása is fontos, melynek eredménye sok esetben jelentısen megnöveli az adott anyag kvalitatív és kvantitatív értékét. Végül természe. ábra. A köpetgyőjtések települései Baranya megye községhatáros térképén. A településeket a sorszámok az.a.,b. és c. táblázatoknak megfelelıen jelölik Figure. Pellet collection sites as appearing on the map of human settlement boundaries. Numbers denote settlements according to Tables.a.b. and c. tesen olyan lelıhelyek is vannak, ahonnét csak köpettörmelék került elı. A határozás SCHMIDT (967a) és ÁCS (985) munkája alapján történt, ami morfológiai elemzést jelentett. Az egyes fajokat az eltérı koponyabélyegek és a fogazat alapján különítettük el. A bagolyköpetekbıl 65
HORVÁTH GY. három kisemlıs genus fajainak morfológiai vizsgálata jelent problémát, mely fajok határozási módszereit pontosították az allometriás vizsgálathoz használt mérések. Az egyik a DEMETER által is megfogalmazott Apodemus probléma, melyben három, a genusba tartozó egérfaj elkülönítését teszik lehetıvé a különbözı koponyaméretek felvételével és összehasonlításával (DEMETER & LÁZÁR 982, 984). A fentiek alapján ezért az Apodemus nemen belül a közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus [Linnaeus, 758]), a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis [Melchior, 834]) és a kislábú erdeiegér (Apodemus microps [Kratochvíl és Rosicky, 952]) fajokat erdei egerek (Apodemus spp.) néven foglaltuk össze. A másik a Mus genus problémája, melynek faji és alfaji kérdéseirıl igen jó tájékoztatást ad BONHOMME et al. (984), valamint BONHOMME (992). A hazánkban elıforduló házi egér (Mus musculus Linnaeus, 758) és a PETÉNYI (882) által ismertetett güzüegér (Mus spicilegus Petényi, 882), mely azonos a korábban Mus hortulanus Nordmann, 840 néven leírt fajjal (CORBET & OVENDEN 982, BONHOMME 992), bagolyköpetekbıl történı elkülönítése a hazai köpetvizsgálatokban még nem terjedt el teljesen. E két faj elkülönülését a felsı és az alsó zygomatikus ív arányát meghatározó ún. zygomatikus index számításával lehet megvalósítani. A két faj morfológiai elkülönítésének kutatása jelenleg is folyik hazánkban (DEMETER 995, DEMETER et al. 995). A Musok többségét valójában a házi egér jelentheti a köpetekben, hiszen a gyöngybagoly is e kis rágcsálóhoz hasonlóan synantróp faj, mégis együtt kell említenünk a güzüegérrel, mivel nem végeztünk allometriás méréseket. Harmadik a Neomys nem, ahol a koponyabélyegek alapján nehezen szétválasztható közönséges vízicickány (Neomys fodiens [Pennat, 77]) és Miller vízicickánya (Neomys anomalus Cabrera, 907) fajokat az alsó állkapocs koronanyúlványa (processus coronoideus mandibulae) magasságának mérésével különítettük el. A köpetekben elıforduló zsákmányállattaxonokat két kategóriára osztottuk: a. Mammalia, ahova a rovarevık (Insectivora) és a rágcsálók (Rodentia) fajait soroltuk, b. Egyéb kategória, ahova a ritkán elıforduló emlıs taxonokon (Chiroptera, Lagomorpha, Mustelidae) kívül a madarak (Aves), békák (Anura) és a rovarok (Insecta) kerültek. Ezek alapján megvizsgáltuk a különbözı kategóriák %os arányát, részletezve az Insectivora és a Rodentia renden belüli genusok megoszlását. 985 tavaszától 994 végéig a Baranya megyében található, összesen 7 település gyöngybagoly köpetanyagát dolgoztuk fel. A településeket a 0x0 km 2 es U.T.M.kódjaik feltüntetésével, kistájak szerint csoportosítva (MAROSI & SOMOGYI 990) az.a., b. és c. táblázat tartalmazza. A köpetgyőjtések összesen 40 U.T.M.négyzetet érintettek. A táblázatban szerepel még a köpetgyőjtés éve, a győjtések évenkénti száma, a köpetszám és a győjtött anyagból elıkerült zsákmánytaxonok száma. Ezen kívül jelöltük azt is, hogy a minta költıláda nélküli templomtoronyból vagy költıládából származik..a. táblázat. A köpetgyőjtések települései és a győjtött minták jellemzıi (. Dunaszekcsı 30. Zádor) Table.a. Sites of pellet collection and some characteristics of the samples (. Dunaszekcsı 30. Zádor) 66
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN A mintavétel helye U.T.M. kód Köpet győjtés éve Mohácsisziget. Dunaszekcsı CS20 992 994 Mohácsi teraszos sík 2. Erdıfő 989 Évenkénti győjtések száma 4 Köpetszám Zsákmánytaxonok száma 90 5 4 4 A köpetminta: költıládás (), nem költıládás () 994 22 25 7 3. Mohács CR29 994 58 0 Drávasík 4. Cún BR77 992 74 3 5. Drávaiványi YL8 985 3 6. Drávaszerdahely BR77 992 993 62 5 2 7. Gordisa BR87 992 993 6 8 6 8. Hirics YL37 986 5 9 9. Kisszentmárton BR67 986 43 0 0. Majláthpuszta BR77 990 993 30 7. Matty BR87 992 32 3 2. Piskó YL27 993 22 4 3. Sósvertike YL27 985 4 4 4. Zaláta YL27 985 30 6 Feketevíz síkja 5. Adorjás BR78 990 35 2 6. Bogádmindszent BR78 985 33 8 7. Bogdása YL8 985 99 994 8. Drávafok YL8 99 992 994 9. Gilvánfa YL28 985 38 5 20. Katádfa YL29 985 8 5 2. Kákics YL28 993 34 0 22. Kétújfalu YL09 985 40 3 23. Királyegyháza YL29 994 7 6 24. Nagycsány YL28 985 3 5 25. Páprád BR68 993 994 8 5 46 3 9 3 26. Pettend YL09 985 3 5 27. Sámod BR78 993 2 28. Szörény YL09 985 4 29. Vajszló YL38 994 4 4 30. Zádor YL09 985 5 5 Σ 66 954 : 0, : 30 4 7 88 2 60 0 5 205 7 0 5 0 7 7 Eredmények 67
HORVÁTH GY. A 3458 db köpetbıl és köpettörmelékbıl 7067 zsákmányállatot azonosítottunk. A vizsgálatok során öt emlıs rendet mutattunk ki (Insectivora, Chiroptera, Lagomorpha, Rodentia, Carnivora), melyek összesen 6874 egyedet jelentettek, közülük a Chiroptera 5, a Lagomorpha és a Carnivora renden belül a Mustelidae család 4 egyedét határoztuk meg, így a kevés egyedszámát tekintve e három rendet az Egyéb zsákmánykategóriába soroltuk. A rovarevık, a rágcsálók és az Egyéb kategória %os arányát a 2. ábra mutatja. A 3. ábrán látható, hogy a rágcsálók és a cickányok mellett a madarak játszanak még fontos szerepet a gyöngybagoly táplálkozásában, melyek nagy részét természetesen hazánk két verébfaja jelenti..b. táblázat. A köpetgyőjtések települései és a győjtött minták jellemzıi (3. Beremend 43. Túrony) Table.b. Sites of pellet collection, and some characteristics of the samples (3. Beremend 43. Túrony) A mintavétel helye U.T.M. kód Köpet győjtés éve Évenkénti győjtések száma Köpetszám Zsákmánytaxonok száma A köpetminta: költıládás (), nem költıládás () NyárádHarkányi sík 3. Beremend CR07 993 9 32. Egyházasharaszti BR97 985 27 6 33. Siklósnagyfalu BR97 986 993 2 27 5 2 KeletBelsıSomogy 34. Kisdobsza YM00 985 69 4 35. Kistamási YL9 985 53 3 36. Nagydobsza YM00 985 989 BaranyaiHegyhát 37. Abaliget BS7 989 992 23 8 9 38. Magyarhertelend BS8 985 5 39. Tékes BS82 985 3 Völgység 40. Ág BS83 985 9 4. Bikal BS93 988 989 46 0 0 42. Köblény BS93 989 3 Villányihegység 43. Túrony BR88 985 2 Σ 7 425 : 3, : 4 68 5 2 A tíz év köpetvizsgálata alapján a gyöngybagoly denevérzsákmányolását elemezve elmondható, hogy a denevérek ritkán szerepeknek a baglyok étlapján. Az azonosított öt denevér egyed az emlısök mindössze 0,00029%át jelentette. A zsákmányolt denevérek szempontjából munkánk eredményét RUPRECHT (990) publikációjával összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a lengyel adatokhoz hasonlóan, az itteni eredményeink szerint is a Myotis genus és a kései denevér (Eptesicus serotinus [Schreber, 774]) került elı legtöbbször a köpetekbıl. A hazai anyagot tekintve 2 példány Myotis sp. (M. blythi/m. myotis) és 3 példány kései denevér képviselte a Chiroptera rendet. 68
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN.c. táblázat. A köpetgyőjtések települései és a győjtött minták jellemzıi (44. Baksa 7. Somogyhatvan) Table c. Sites of pellet collection, and some characteristics of the samples (44. Baksa 7. Somogyhatvan) A mintavétel helye U.T.M. kód Köpetgyőjtés éve Évenkénti győjtések száma Köpetszám Zsákmánytaxonok száma A köpetminta: költıládás (), nem költıládás () DélBaranyaiDombság 44. Baksa BR79 985 6 2 45. Garé BR88 985 5 3 46. Hímesháza CS0 990 2 90 6 99 47. Hird BS80 988 989 993 994 48. Kátoly CS00 994 53 49. Kiskassa BR99 994 3 50. Kistótfalu BR98 994 38 5. Lovászhetény CS0 994 50 4 52. Maráza CS00 985 5 4 53. Mecseknádasd CS02 994 8 54. Nagykozár BS90 985 5 55. Nagytótfalu BR98 989 8 7 56. Pécsdevecser BR99 994 9 57. Pereked BS90 985 58. Siklósbodony BR78 992 45 5 59. Szava BR88 985 2 60. Szederkény CR09 994 37 2 6. Szellı CS00 990 5 9 62. Szilágy BS90 993 994 8 2 6 5 63. Újpetre BR99 992 994 2 59 9 ÉszakZselic 64. Boldogasszonyfa YM 985 27 4 DélZselic 65. Basal YM0 985 28 5 66. Hetvehely BS7 985 992 70 5 67. Nagypeterd YM20 990 99 9 68. Patapoklosi YM0 985 2 3 69. Somogyapáti YM0 988 35 3 70. Somogyhárságy YM 992 7. Somogyhatvan YM0 985 4 3 2 3 3 5 07 59 8 50 8 8 2 2 6 Σ 47 089 : 6, : 20 Külön ábrázoltuk az Insectivora és a Rodentia rendek genusainak arányát (4.5. ábra). A Soricidák közül a Crocidura genus csak 5%kal dominál a Sorex genusszal szemben. A Neomysokat lényegesen kisebb arányban találtuk meg, ami mutatja, hogy e kimondottan 69
HORVÁTH GY. vízhez kötött fajokat vagy nagyon kevés példányszámban, vagy egyáltalán nem zsákmányolja a gyöngybagoly. Egyéb zsákmány % Insectivra 30% Rodentia 69% 2. ábra. A Rodentia az Insectivora és az Egyéb zsákmánykategória %os megoszlása Figure 2. Percentage distribution of prey categories Rodentia, Insectivora and Other Aves 5% Anura 0.49% Insecta % Mammalia 93% 3. ábra. Az Egyéb kategória taxonjainak %os megoszlása Figure 3. Percentage distribution of taxa within the category Other Ezek után megnéztük, hogy a leggyakoribb genusok (Sorex, Crocidura, Microtus, Apodemus) fajai milyen %os arányban fordultak elı (6. ábra). Az ábrán nagyon szemléletesen látszik, hogy a Microtus genust a mezei pocok lényegesen nagyobb arányú elıfordulása jellemzi a csalitjáró pocokkal (Microtus agrestis [Linnaeus, 76]) szemben. A két faj abundanciaviszonya érdekes és fontos kérdés, mivel a csalitjáró pocok északibb elterjedéső faj, mint a gradációra hajlamos mezei pocok és nálunk elterjedésének határterületén fordul elı. 70
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN Talpa 0.098% Crocidura 5% Sorex 46% Neomys 3% 4. ábra. Az Insectivora rend genusainak %os megoszlása Figure 4. Percentage distribution of genera within the order Insectivora Micromys 3% Mus 7% Muscardinus % Clethrionomys 2% Apodemus 22% Arvicola % Pitimys 3% Rattus 0.0045% Microtus 6% 5. ábra. A Rodentia rend genusainak %os megoszlása Figure 5. Percentage distribution of genera within the order Rodentia A hazai kutatások még nem terjedtek ki a csalitjáró pocok közvetlen csapdázásos vizsgálatára, így nincsenek adataink a populációdinamikája, habitatpreferenciája kérdéseinek megválaszolására. A faj ökológia kutatásainak eredményeit fıként a skandináv publikációkban (MYLLYMÄKI 977a, 977b; HANSSON 977, 982; ERLINGE et al. 990, SANDELL et al. 99, PUSENIUS & VIITALA 993) találjuk meg. A csalitjáró pocok részletes, közvetlen faunisztikai vizsgálata mellett, a mezei pocok figyelembevételével a két faj közös élıhelyeit is fel kellene kutatni és ezek után ökológiai igényeikre vonatkozó vizsgálatokat végezni. 7
HORVÁTH GY. A genuson belüli fajok %os aránya 00% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 0% 0% Sorex genus Crocidura genus Microtus genus Apodemus genus A. agrarius Apodemus sp. M. agrestis M. arvalis C. leucodon C. suaveolens S. minutus S. araneus A köpetekben leggyakrabban elıforduló kisemlıs genusok 6. ábra. A leggyakoribb kisemlıs genusok fajainak %os megoszlása Figure 6. Percentage distribution of the most frequent small mammal genera in the sample A köpetvizsgálatok eredményeit felhasználva a M. arvalis és a M. agrestis %os arányát a legnagyobb 00nál több egyedet tartalmazó köpetmintával rendelkezı településeknél ábrázoltuk (7. ábra). A legtöbb M. agrestis azokról a helyekrıl került elı nagyobb arányban, ahol a bagoly vadászterületén több vizes élıhely található, mint pl. Kisdobsza, amely település Baranya megye nyugati, csapadékosabb területén fekszik. Ezután Bogdása és Páprád köpetanyagából határoztunk viszonylag több M. agrestist. A Feketevíz síkja területén fekvı mindkét település környékén alkalmas élıhelyek találhatók a faj számára. A 7 település közül 46 esetében mutattunk ki M. agrestist a gyöngybagoly köpeteibıl, ami 228 meghatározott példányt jelent. Tehát a győjtési helyek 64%nál detektáltuk a fajt a kisemlısfauna tagjaként és ez 28 U.T.M.négyzetet érint (8. ábra). A köpetvizsgálat ennek alapján tehát kiindulópont lehet a két faj közös élıhelyének direkt, csapdázásos feltérképezésében. Értékelés A tíz év köpetgyőjtése a települések szerint győjtött minta minıségét és mennyiségét tekintve meglehetısen heterogén. A gyöngybagolyállomány felmérése kezdetén egy adott költıpártól csak egyszeri mintavétel történt. Ezek nagy része ép köpeteket és törmeléket is tartalmazott, kisebbik része csak törmelékes anyag volt. A költıládás telepítések után több 72
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN Sámod 93 Páprád 93 Gordisa 92 Hímesháza 9 Hímesháza 90 Hird 88 Nagydobsza 85 Maráza 85 Kisdobsza 85 Egyházasharaszti 86 Bogdása 85 0% 20% 40% 60% 80% 00% M. arvalis M. agrestis 7. ábra. A M. arvalis és a M. agrestis %os aránya a legnagyobb egyedszámú mintákban Figure 7. Percentage ratio of M. arvalis and M. agrestis in samples with the highest number of prey items 8. ábra. A M. agrestis elterjedése DélDunántúl U.T.M.térképén a tíz éves köpetgyőjtés alapján Figure 8. The distribution of M. agrestis in Southern Transdanubia, on a U.T.M. map of the region, based on data of ten years of pellet collection 73
HORVÁTH GY. település esetében megindult a rendszeres köpetgyőjtés, ami 994re már tíz olyan költıládás templomtornyot jelentett, ahonnét több hónap köpetmintája állt rendelkezésünkre. 994ben költıládában hét bagolypár telepedett meg a megye területén, amelyek újabb potenciális alanyai a további, rendszeres köpetvizsgálatoknak. Még ebben az évben a pécsi madártani csoport 8 db új költıládát szerelt fel. A költıládás megtelepedés a baglyok fészkelésének zavartalan biztosítása és a templomok állapota szempontjából vitathatatlanul jelentısen hozzájárult a gyöngybagolyállomány javulásához. Ha azonban a köpetgyőjtések oldaláról nézzük a költıládás fészkelést, akkor a rendszeresség biztosításának elınye mellett a köpetanyag minıségét tekintve kiemelhetı egy hátránya is. Nevezetesen az, hogy kevés esetben sikerült havonta ép köpetekbıl álló reprezentatív mintát győjteni, több esetben a minta nagyobb arányban tartalmaz törmeléket, mint ép köpetet. Ennek oka, hogy a baglyok, különösen az egyre növekvı fiókák a kiöklendezett köpeteket összetapossák. Több költés után a költıládák alján néhány cmes vastagságban található meg a letaposott biomassza. A győjtött minta minısége azért fontos, mert alapvetıen meghatározza a feldolgozási módszerek alkalmazásának lehetıségét (KALIVODA 993). Az egyedi felbontásra kerülı ép köpetek sokkal több információt szolgáltatnak. Azonban a költıládás fészkelésnél sok esetben éppen ezek az egészséges köpetek hiányoznak, vagy túl kevés a számuk ahhoz, hogy kvantitatív értékelésekhez felhasználhatók legyenek. Ebben az esetben a győjtési idı helyes megválasztása, a növekvı fiókák mellett pedig a hónapon belüli többszöri mintavétel lenne megoldás a minél több ép köpet győjtésére. Mindezeket természetesen a bagoly tőréshatárán belül, a legkevesebb zavarás mellett szabad csak megtenni. A tíz év köpetvizsgálata a kisemlısöket tekintve elsısorban faunisztikai szempontból szolgáltatott jelentıs mennyiségő adatot. Baranya megye területeirıl eddig elszórtan, néhány településre korlátozódó adatot találunk SCHMIDT (969, 97, 972, 974a, 975) publikációiban. Kisemlısadatokat publikált a megye területérıl KRETZOI (964), aki a Villányihegység keleti részében győjtött bagolyköpeteket. E vizsgálat érdekessége, hogy eredményei alapján a táplálékösszetételben nagyobb arányban voltak jelen a cickányok, mint a rágcsálók. Vizsgálataink és eredményeink alapján nem mondható ki az, hogy a gyöngybagoly zsákmányolása során a cickányokat elınyben részesítené. Cickányok, elsısorban a Crocidura genus nagyobb gyakoriságát mutattuk ki 994ben a szeptemberi bogdásai mintában, ahol ıszre a C. suaveolens számának nagymértékő növekedése lehetett annak oka, hogy még a M. arvalisnál is nagyobb arányban jelent meg a táplálékösszetételben. Pécstıl délre esı területeken győjtött köpetekbıl SCHMIDT (969) már regisztrált a mintákban nagyobb arányú Crocidura genus megjelenést. A köpetekben kis számban elıforduló, más élıhelyet betöltı és más túlélési stratégiával rendelkezı denevéreket külön kell kezelnünk. UTTENDÖRFER (943), BAUER (956), MÄRZ (958) és KÖNIG (96) vitája elsısorban a gyöngybagoly denevérvadászatának metódusát érintette és az 960as években már egyre több kutató fogadta el azt, hogy a gyöngybagoly képes a denevért röptében elfogni. A denevérkérdést csak faunisztikai szempontból tudjuk érinteni. A Myotis genust (M. blythi/m. myotis) és az E. serotinust találtuk meg a köpetekben, ami nagy hasonlóságot mutat a lengyel adatokkal (RUPRECHT, 990), valamint a 74
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN horvátországi Baranje területén végzett köpetvizsgálatok eredményével (MIKUSKA & VUKOVIČ 980). Kevés adattal rendelkezünk a pelefajok hazai elterjedésérıl, melyek bagolyköpetvizsgálatokon alapuló adatait SCHMIDT (974a) foglalja össze röviden. Ebben a munkában négy baranyai település pele adata is szerepel, amely szerint a gyöngybagoly köpetekbıl csak a mogyorós pelét (Muscardinus avellanarius [Linnaeus, 758]) mutatták ki, míg a nagy pele (Myoxus glis [Linnaeus, 766]) macskabagoly köpetekbıl került elı. A tíz év köpetvizsgálata alapján Baranya megye területén 30 település zsákmánylistájában mutattunk ki M. avellanariust és összesen 80 példányt azonosítottunk. E faj egyrészt méreténél fogva is ideális zsákmányállata a gyöngybagolynak, másrészt gyakran található az erdın kívül is, gyümölcsösökben, valamint az ember környezetében. Faunisztikai szempontból meg kell említenünk a M. agrestis jelenlétét is, amely faj elıfordulását SCHMIDT (974b) publikációja foglalja össze. Mivel Baranya megye az ország legdélibb elhelyezkedéső megyéje és ezen túlmenıen adataink nagy része a Drávamenti síkságról származik, így ezek az adatok a faj Magyarországon belüli legdélibb elterjedésének regisztrálását jelentik. Természetesen szükség van ezen elıfordulási adatok csapdázásos kontrolljára és finomítására, amit a jövıben mindenképpen tervezünk. Irodalom ÁCS A. (985): A bagolyköpet vizsgálatok alapjai. MME Zalai hcs. kiadv. Zalaegerszeg. 58 pp. ANDRÉSI P. & SÓDOR M. (986): Adatok fészkelı bagolyfajaink táplálkozásökológiájához. MME II. Tudományos ülése. Szeged. pp. 239 300. BALÁT F. (956): Beitrag zur Ernährung der Schleiereule (Tyto alba) in Südmähren in den Südslowakie. Zool. Listy. 5: 237 258. BANK L. (990): Az 985 86 évi gyöngybagoly(tyto alba Scop.) felmérés eredményei Baranya megyében. Aquila 96 97: 3 26. BAUER K. (956): Schleiereule (Tyto alba Scop.) als Fledermausjäger. J. Ornithol. 97: 335 340. BONHOMME F. (992): Genetic Diversity and Evolution in the Genus Mus. Techniques for the Analysis of Brain and Behaviour: Focus on the Mouse. Elsevier Science Publishers. BV. 4 56. BONHOMME F., CATALAN J., BRITTON DAVIDIAN J., CHAPMAN M.V., MORIWAKI K., NEVO E. & THALER L. (984): Biochemical Diversity and Evolution in the Genus Mus. Biochemical Genetics 22:3/4 275 303. CORBET G. & OVENDEN D. (982): Pareys Buch der Säugetiere. Alle wildlebenden Säugetiere Europas. Hamburg und Berlin. 240 pp. DEMETER A. (995): Morfometriai módszerek alkalmazása emlısök taxonómiai kutatásában. Kandidátusi értekezés, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. DEMETER A. & LÁZÁR P. (982): Morphometric analysis of the Apodemus sylvaticusflavicollismicrops species complex in Hungary: preliminary analysis of character selection and weighing. Abstract of Papers, III/ITC, Helsinki: 54. DEMETER A. & LÁZÁR P. (984): Morphometric analysis of field mice Apodemus: character selection for routine identification (Mammalia). Annls. hist.nat. Mus. natn. Hung. 76: 297 322. DEMETER A., RÁCZ G. & CSORBA G. (995): Identification of house mice (Mus musculus) and moundbuilding mice (Mus spicilegus) using distance and landmarke data. In: L. F. MARCUS M. 75
HORVÁTH GY. CORTI, A. LOY, G. NAYLOR & D. E. SLICE (eds.): Advances in Morphometrics. Plenum Press, New York. pp. 359 369. ERLINGE S., AGRELL J.N., NELSON J. & SANDELL M. (990): Social organization and population dynamics in a Microtus agrestis population. In: TAMARIN, R.H., OSTFELD, R.S., PUGH, S.R. & BUJALSKA, G. (eds.): Social Systems and Population Cycles in Voles. pp. 45 58. FESTETICS A. (960): Újabb adatok a gyöngybagoly táplálkozásához. Aquila 66: 4 5. GRESCHIK J. (90): Hazai ragadozómadaraink gyomortartalomvizsgálata. Aquila 7: 76 79. GRESCHIK J. (9): Hazai ragadozómadaraink gyomor és köpettartalomvizsgálata. Aquila 8: 47 77. HANSSON L. (977): Spatial dynamics of field voles Microtus agrestis in heterogenous landscapes. Oikos 29: 539 544. HANSSON L. (982): Experiments on habitat selection in voles: implications for the inverse distribution of two common European species. Oecologia 52: 246 252. HARASZTHY L. (ed.) (984): Magyarország fészkelı madarai. Budapest. 246 pp. HORVÁTH GY. (994): Kisemlısfaunisztikai vizsgálatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 769) köpetanalízise alapján Baranya megyében. Állattani Közl. 80: 7 78. HORVÁTH GY. (995): Adatok a Drávasík kisemlıs faunájához (Mammalia: Insectivora, Rodentia) gyöngybagoly (Tyto alba Scop.) köpetvizsgálata alapján. Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat 8: 203 20. HORVÁTH GY. & MAJER J. (995): Adatok Baranya megye kisemlısfaunájához (Mammalia: Micromammalia). Jan. Pann. Múz.Évk. 39: 79 84. KALIVODA B. (993): Kisemlıs faunisztikai és populációdinamikai összehasonlító vizsgálatok Jász NagykunSzolnok megyében gyöngybagoly (Tyto alba) köpetek alapján (Vizsgálati módszerek). Tisicum VIII.: 9 30. KALOTÁS ZS. (985): Néhány adat a gyöngybagoly (Tyto alba) téli táplálkozásához. Madártani Tájékoztató pp. 42 43. KÖNIG C. (96): Schleiereule Tyto a. alba Scop., schlägt fliegende Fledermäuse. Beitr. Vogelk. 7: 229 233. KRETZOI M. (964): Bagolyköpetvizsgálatok. Aquila 69 70: 74 50. KRETZOI M. & VARRÓK S. (955): Adatok a gyöngybagoly táplálkozásának állatföldrajzi jelentıségéhez. Aquila 59 62: 399 40. MAROSI S. & SOMOGYI S. (eds.) (990): Magyarország kistájainak katasztere. Bp. 479 pp. MÁTICS R. (99): Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba) éves táplálkozási ritmusához. The 3 rd Scintific Meeting of the Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society, Szombathely pp. 290 298. MÄRZ R. (958): Eulen als Fledermausfänger. Beitr. Vogelk. 6: 87 96. MIKUSKA J. & VUKOVIČ S. (980): Kvalitativna i kvantitativna analiza ishrane kukuvije drijemavice, Tyto alba Scop. 769. na podrucju Baranje s posebnim osvrtom na rasprostranjenost sitnih sisavaca. Larus 3 32: 269 288. MYLLYMÄKI A. (977a): Demographic mechanisms in the fluctuating population of the field vole Microtus agrestis. Oikos 29: 468 493. MYLLYMÄKI A. (977b): Interspecific competition and home range dynamics in the field vole Microtus agrestis. Oikos 29: 553 569. PAPP J.L. (97): Aranyosgadány kisemlısfaunája győjtések és bagolyköpetvizsgálatok alapján. Vertebr. Hung. 2: 69 78. PETÉNYI S.J. (882): Reliquiae petényiánae. Természetrajzi Füzetek (5). Budapest. p 24. PUSENIUS J. & VIITALA J. (993): Demography and regulation of breeding density in the field vole Microtus agrestis. Ann. Zool. Fennici 30: 33 42. 76
A GYÖNGYBAGOLY KÖPETVIZSGÁLATA BARANYA MEGYÉBEN RUPRECHT A.L. (990): Nietoperze (Chiroptera) w skladzie pokarmu sów z Puszczy Nadnoteckiej. Przeglad Zoologiczny XXXIV, 2 3: 349 358. SANDELL M., AGRELL S., ERLINGE S. & NELSON J. (99): Adult philopatry and dispersal in the field vole Microtus agrestis. Oecologia 86: 53 58. SCHMIDT E. (966): Daten zur täglichen Beutemenge der Schleiereule in Natur und Kulturgebieten. Vertebr. Hung. 8: 23 33. SCHMIDT E. (967a): Bagolyköpetvizsgálatok. A Madártani Intézet Kiadványa, Budapest 30 pp. SCHMIDT E. (967b): Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásbiológiájához. Aquila 73 74: 09 9. SCHMIDT E. (969): Adatok egyes kisemlısfajok elterjedéséhez Magyarországon bagolyköpetvizsgálatok alapján. (Elızetes jelentés.) Vertebr. hung. : 37 53. SCHMIDT E. (970): A gyöngybagoly (Tyto alba) és az erdei fülesbagoly (Asio otus) legfontosabb táplálékállatai Magyarországon. Aquila 76 77: 55 64. SCHMIDT E. (97): Beispile zur Bedeutung von Gewöllenuntersuchungen für die Kenntnis der Kleinsäugerwelt in einen engeren tiergeographischen Bezirk (Ungarn). Säugetierkundl. Mitt. 9: 44 48. SCHMIDT E. (972): A magyarországi mezeipocok (Microtus arvalis) állomány relatív sőrősége 969 7ben bagolyköpetek vizsgálata alapján. Aquila 78 79: 89 96. SCHMIDT E. (973): Die Nahrung der Schleiereule in Europa. Zeitschr. Angew. Zool. 60: 43 70. SCHMIDT E. (974a): Pele elıfordulási adatok bagolyköpetekbıl. Állattani Közl. 6: 7 8. SCHMIDT E. (974b): Die Verbreitung der Erdmaus, Microtus agrestis (Linné, 76) in Ungarn. Säugetierkundl. Mitt. 22: 6 64. SCHMIDT E. (975): Kleinsäugerfaunistische Daten aus Eulengewöllen in Ungarn. Aquila 82: 9 44. UTTENDÖRFER O. (943): Fledermäuse als Raubvogel und Eulenbeute. Z. f. Säugetierk. 5 (Ebenda): 37 39. VASVÁRI M. (947): A patkányfejő pocok mint madártáplálék. Aquila 5 54: 85 86. WIJNANDTS H. (984): Ecological energetics of the longeared owl (Asio otus). Ardea 72: 92. Ten years of Barn owl (Tyto alba Scop., 769) pellet analysis in county Baranya GYİZİ HORVÁTH Barn owl pellets collected from a total of 7 belfries in county Baranya (Hungary) between May 985 and December 994 were analysed. In 74% of the sampling sites one pellet collection was made, while in 26% of the places pellets from two or more sample collection were dissected and animal remains classified. The collection sites fall into 40 U.T.M. sections. During the ten years of the study a total of 3458 samples including both intact pellets and fragments were analysed yielding 7067 prey specimens. The presence of five mammal orders being made up of 6874 individuals was shown, out of which 759 specimens belonged to Rodentia, 505 to Insectivora, 5 to Chiroptera, to Lagomorpha and 4 to Carnivora (Mustelidae). The distribution of Microtus agrestis (Linnaeus, 76) was analysed and shown on an U.T.M. map. 77