Árpád-kor történelmi helyszínek Csanád (Románia): Maros menti település, eredetileg Marosvár néven Ajtony központja volt. Ajtony legyızése után, 1030-ban István vár- és egyházmegyét is alapított itt. Utóbbi elsı püspöke a velencei bencés Gellért lett. Esztergom (Magyarország): A Garam-torkolattal szemben, a Duna partján emelkedı vár és város. Géza fejedelem tette székhelyévé. Itt született István, akit 1001-ben itt koronáztak királlyá, s ekkor alapította az érsekségét is. Gyulafehérvár (Románia): 1003-ban István fegyverrel verte le anyai nagybátyját, az utolsó gyulát, akinek vára Fehér vármegye és az erdélyi püspökség központja lett. Rogerius csak megöltek csontjait és koponyáit találta itt 1242-ben. Ják (Magyarország): Szent György tiszteletére szentelt bencés apátsági templom Vas megyében. A tatárjárás korában épült templom román és gótikus stíluselemeket is tartalmaz. Kerlés (Románia): 1068-ban az Osul vezette moldvai besenyık és úzok visszavonulás közben csatát vesztettek Salamon király és a hercegek hadaitól. E csatához főzıdik László párviadala a leányrabló kun vitézzel. Ménfı (Magyarország): III.Henrik német császár 1044-ben, Aba Sámuel legyızése után visszasegítette a trónra Orseoló Pétert. Milkó (Románia): A domonkosok a kunok megtérítésére 1226-ban missziós püspökséget alapítottak itt, mára elpusztult. Mogyoród (Magyarország): A XI.századi trónharcok egyik eseménye. A Pest közelében, 1074-ben megvívott csata után Géza lett a király. Veresége után Salamon a nyugati határszélre menekült. Morvamezı (Ausztria): 1278-ban II.Ottokár cseh király vereséget szenvedett Habsburg Rudolf és IV.László seregeitıl. Ezzel a csatával kezdıdött meg a Habsburgok felemelkedése. Muhi (Magyarország): IV.Béla seregei súlyos vereséget szenvedtek Batu kán mongol csapataitól a Sajó folyócska mellett 1241-ben. Nyitra (Szlovákia): Vár és település a Zobor-hegy alatt, 900-ig morva központ volt. 1031 körül itt vakították meg Vazult. Bihar mellett a dukátus központja, ennek megszüntetése után Kálmán püspökséget alapított itt. Pannonhalma (Magyarország): Géza fejedelem 996-ban itt alapított bencés apátságot. Alapítólevelében István Monte Cassino monostorával azonos kiváltságokat és Koppány somogyi birtokainak tizedeit biztosította számára. Pécs (Magyarország): Sopianae római város helyén létrejött dél-dunántúli püspöki székhely. Itt temették el Orseolo Péter királyt, István utódát. Pozsony (Szlovákia): Duna menti királyi vár. 1052-ben a várát ostromló III.Henrik hajóhadát itt sülylyesztette el Zotmund. Székesfehérvár (Magyarország): A Bakony és a Mezıföld találkozásánál épült város, 1018 után István Esztergomból ide helyezte át székhelyét. Több uralkodónk temetkezési helye. Szent István napján királyi törvénynapokat tartottak itt. Tihany (Magyarország): I.András 1055-ben itt alapított bencés apátságot, mely végsı nyughelye is lett. Bencés apátságának alapítólevele az elsı, eredetiben ránk maradt oklevelünk és nyelvemlékünk. Tiszavárkony (Magyarország): I.András király 1059-ben próbára tette öccsét: válasszon a királyi hatalmat szimbolizáló korona és a hercegséget jelképezı kard között. Az életét féltı Béla színleg a kardot választotta, de sereget győjtött. Trau (Horvátország): Trogir néven sziget az Adriai-tengerben a dalmát tengerparton. 1242-ben menedéket adott IV.Bélának. Várad (Románia): Körös-parti város, László Szőz Mária tiszteletére itt alapított monostort, 1095-ben itt temették el. Vereckei-hágó (Ukrajna): Fontos átkelıhely az Északkeleti-Kárpátokban a Latorca és az Opor folyók völgyében. Anonymus szerint itt jöttek be az Árpád vezette magyarok, de több nomád nép is ezen keresztül hatolt be az országba. Vértes (Magyarország): Dunántúli hegység, 1051-ben III.Henrik császár seregei vereséget szenvedtek a magyaroktól: a németek olyan gyalázatba estek és pajzsaikat elhajigálva megfutottak. 1
Veszprém (Magyarország): Nevét István nıvérének fiáról kapta. Szent Mihály tiszteletére alapított itt püspökséget István. Székesegyháza a királynék koronázó és temetkezıhelye volt, 1217-ig itt ırizték Gizella koronáját is. Zágráb (Horvátország): Város és vár a Száva mellett. Horvátország elfoglalása után László 1091 táján püspökséget alapított. szerkesztette: Szalay Balázs A MAGYAR KIRÁLYSÁG FÉNYKORA (1301-1490) TOPOGRÁFIA Bécs (Ausztria): A Habsburgok császárvárosa. Az 1335. évi visegrádi királytalálkozón e város árumegállító joga miatt alakítottak ki új kereskedelmi útvonalakat. III. Frigyes itt ırizte a magyar Szent Koronát. 1485-ben Mátyás hadai elfoglalták, s ettıl kezdve itt rendezte be székhelyét. 1490-ben itt hunyt el Hunyadi Mátyás. Bécsújhely (Ausztria): Vitéz János közvetítésével 1463-ban itt kötött békét III. Frigyes császár és Mátyás király, mely során elıbbi visszaadta a koronát és Sopront, de jelentıs pénz mellett igényt tarthatott a magyar trónra is. Besztercebánya (Szlovákia): Magyarország legrégebbi bányavárosa a Felvidéken, Európa egyik leggazdagabb ezüstérc-lelıhelyével. Brünn (Csehország): Morvaország székhelye, az 1335-évi visegrádi csúcson a Bécset elkerülı kereskedelmi útvonal fontos állomásává tették. Buda (Magyarország): Zsigmond óta fıváros. 1405-ben e város mértékegységét tette kötelezıvé az országban. A Zsigmond által épített gótikus palotáját Mátyás reneszánsz stílusban építette át. Diósgyır (Magyarország): Az Anjouk idején királyi központ volt a Bükk elıterében. Várának négy saroktornya romokban áll. Ez volt Kelet-Közép-Európa legnagyobb lovagterme is. Esztergom (Magyarország): Érseki székhely, Vitéz János érseksége idején a magyar reneszánsz kultúra egyik központja volt. Galambóc (Szerbia): Zsigmond király szerzıdésben szerezte meg Lazarevics István szerb despotától, de annak halála után a vár kapitánya a töröknek adta át. Visszavételéért 1428-ban hadat indított Zsigmond, de II. Murád szultán legyızte. Gyulafehérvár (Románia): Az erdélyi püspök és a vajda székhelye a Maros partján. 1422-ben itt aratta elsı jelentıs gyızelmét Hunyadi János a török felett. Székesegyházában nyugszik Hunyadi János és Hunyadi László is. Jajca (Bosznia-Hercegovina): Észak-boszniai vár a Vrbas folyó partján, melyet 1463 karácsonyán foglalt el Hunyadi Mátyás. Kápolna (Románia): A Budai Nagy Antal-féle felkelés hatására a magyar nemesség, a székely elıkelık és a szász polgárság képviselıi itt léptek egyezségre a parasztok és a törökök ellen, mely a rendi tagolódás alapja lett. Kassa (Szlovákia): Szabad királyi város árumegállító joggal. Polgárai meggyilkolták Aba Amádét, ezért I. Károlytól kértek segítséget. A közelében megvívott rozgonyi csatát a kassai polgárok segítségével nyerte meg a király. Kenyérmezı (Románia): 1479. október 13-án Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán hadai itt semmisítették meg a keleti országrészt dúló és kifelé vonuló Ali ruméliai beglerbég török seregét. Kolozsvár (Románia): Zsigmond szabad királyi várossá tette, de mivel lakói segítették a Budai Nagy Antal vezette paraszt-felkelést, jogait elvesztette. 1443-ban itt született Hunyadi Mátyás, aki Buda kiváltságaival ruházta fel. Körmöcbánya (Szlovákia): A legfontosabb aranybányánk mellett alapított szabad királyi város. 1335-tıl királyi pénzverde mőködött itt. Krakkó (Lengyelország): Város a Visztula partján, 1320-tól a lengyel királyok székvárosa. Itt koronázták meg a lengyel királyokat. 1364-ben falai között alapították Kelet-Európa elsı egyetemét. Vára és székesegyháza, a Wawel a lengyel királyok koronázási és temetkezési helye. Marosszentimre (Románia): 1442. március 18-án Mezid bég Erdélybe törı csapatai legyızik Hunyadi János erdélyi vajda és Lépes György püspök seregeit, utóbbi holtan marad a csatatéren. Medve (Horvátország): A Mátyás-elleni összesküvésben résztvevı Janus Pannonius menekülés közben itt hunyt el 1472-ben. 2
Nagyvázsony (Magyarország): Település a Bakonyban. Magyar Balázs birtoka volt, akitıl Kinizsi Pál beházasodás révén örökölte, majd gótikus stílusban átépítette. Nándorfehérvár (Szerbia): A Duna és a Száva torkolatánál épült végvár. 1428-ban került magyar fennhatóság alá. 1440-ben Murád szultán próbálta meg bevenni, majd 1456-ban II. Mehmed ostromolta sikertelenül. Magyarország kulcsának is nevezték. Nikápoly (Bulgária): A szerbek rigómezei veresége után Zsigmond nemzetközi lovagsereget győjtött össze, akik 1396-ban megütköztek I. Bajezid szultán hadaitól. A súlyos vereség bebizonyította, hogy a lovagi hadviselés eredménytelen a török harcmodorral szemben. Olmütz (Csehország): Morvaországi város a Morva folyó partján. 1469-ben itt koronázták cseh királlyá Hunyadi Mátyást a katolikus rendek. 1475-ben itt kötött békét Mátyás és a lengyel Ulászló. Ozora (Magyarország): A Sió partján épített gótikus stílusú négyszöglető várát Filippo Scolari, Zsigmond kiemelkedı képességő hadvezére és bárója építette, aki innen kapta hazánkban használatos nevét is: Ozorai Pipo. Pécs (Magyarország): 1367-ben I. Lajos révén itt jött létre hazánk elsı egyeteme. Püspöke volt Janus Pannonius is. Pozsony (Szlovákia): Szabad királyi város a Duna partján. 1467-ben itt alapított egyetemet Mátyás, melynek elsı vezetıje Vitáz János. Vitéz lázadása után az egyetem is elsorvadt. Prága (Csehország): Csehország fıvárosa a Moldva folyó partján. 1457-ben itt hunyt el V. László, aki itt tartotta fogságban Hunyadi Mátyást. Rákos (Magyarország): Pest mellett mezı, ahol több országgyőlést is tartottak. 1446-ban itt választották kormányzóvá Hunyadi Jánost. Rigómezı (hovatartozása még bizonytalan: Koszovó vagy Szerbia): A szerb seregek 1389-ben itt szenvedtek vereséget a törököktıl. 1448. október 16-18-án, a második rigómezei csatában Hunyadi János kormányzó vereséget szenvedett II. Murád szultán seregeitıl. A menekülı Hunyadit a szerb despota, Brankovics György korábbi birtokviták miatt fogságba ejtette. Rozgony (Szlovákia): 1312-ben Károly serege itt gyızte le az Aba-fiakat és a velük szövetséges tartományurak seregét. A csatát a kassai polgárok segítségével tudta megfordítani a király. Selmecbánya (Szlovákia): Magyarország legrégebbi bányavárosa, Európa egyik leggazdagabb ezüstérc-lelıhelye. Siklós (Magyarország): A Zsigmond uralmával elégedetlen bárók 1401-ben itt tartották fogságban a királyt, és a Szent Korona nevében átvették az ország irányítását. A királyt híve Garai Miklós váltotta ki, fiát adva túszul. Sopron (Magyarország): Szabad királyi város. 1441-1463 között III. Frigyes császár birtokában volt, akitıl a Szent Koronával együtt Mátyás király váltotta ki. Szabács (Szerbia): Várát 1471-ben emelték a törökök, azzal a céllal, hogy állandóan veszélyeztethessék Nándorfehérvárt. A Száva parti erısséget 1476-ban foglalták vissza Mátyás hadai. Az ostromról írott verses beszámoló az elsı magyar nyelvő históriás ének. Szeben (Románia): Az erdélyi szászok központja, polgármestere a szászok vezetıje volt. Székesfehérvár (Magyarország): A magyar királyok koronázási és temetkezési helye. Temesvár (Románia): 1323-ig itt tartotta uralkodói székhelyét I. Károly. A nikápolyi vereség után, 1397-ben itt tartott országgyőlést Zsigmond, ahol elfogadták a telekkatonaság intézményét. Vajdahunyad (Románia): 1409-ben adományozta hő udvari vitézének Zsigmond, mely a vár neve után felvette a Hunyadi nevet. Hunyadi János gótikus stílusban építette át. A Hunyadi birtokok központját 1484-es haláláig Szilágyi Erzsébet igazgatta. Várad (Románia): A Sebes-Körös partján fekvı város. Itt álltak a Kolozsvári testvérek híres királyszobrai. Itt temették el Luxemburgi Zsigmondot. Vitéz János püspöksége idején (1445-1465) humanista központ lett. Várna (Bulgária): Kikötıváros a Fekete-tenger partján. 1444. novemberében a lengyel-bolgármagyar seregek vereséget szenvedtek a II. Murád vezette török hadaktól. A csatában elesett I. Ulászló is. Visegrád (Magyarország): I. Károly ide helyezte udvarát, ahol 1330-ban Zách Felicián megkísérelte meggyilkolni. 1335-ben itt tartották a cseh, lengyel és a magyar király találkozóját. Az itt ırzött koronát 1440-ben rabolta el Kottaner Jánosné, Erzsébet királyné udvarhölgye. Mátyás idején reneszánsz stílusban átépítették palotáját. 3
Két szabadságharc között (1711-1848) történelmi helyszínek Magyarország a XVIII.században történelmi helyszínek Bácska (Szerbia): A Duna-Tisza közének déli része, a török-kor végétıl bevándorló szerbek határırizetet láttak el. Balázsfalva (Románia): A román görög katolikus püspökség székhelye. Az erdélyi románok nemzeti mozgalmának, politikai, vallási és kulturális életének központja. Bécs (Ausztria): A Habsburg Birodalom fıvárosa, itt mőködött a Magyar Királyi Kancellária és 1760-tól a nemesi testırség. 1791-ben itt született Széchenyi István. Brennbergbánya (Magyarország): 1759-ben ezen a bányásztelepülésen kezdıdött meg a hazai szénbányászat. Buda (Magyarország): II.József 1784-ben ide helyeztette a Helytartótanácsot. Mária Terézia kezdeményezésére 1777/84 között ide helyezték a nagyszombati egyetemet is. A korban kaszálóként használt vár melletti mezın, a Vérmezın végezték ki 1795-ben a magyar jakobinusokat. Fertıd (Magyarország): Barokk stílusú kastélyát 1761 után Esterházy Miklós építette. Haydn is mőködött itt, a magyar Versália. Gyır (Magyarország): A francia hadsereg 1809-ben itt gyızte le a magyar nemesi felkelés seregeit, a csata után Napóleon is itt járt. Karlóca (Szerbia): A görögkeleti szerb metropolita székhelye, aki 1766-tól a szerbek egyetemes vezetıje. A magyarországi szerbek nemzeti mozgalmának központja. Keszthely (Magyarország): Európa elsı mezıgazdasági fıiskoláját, a Georgikont itt alapította 1797- ben Festetich György. Madéfalva (Románia): 1764-ben a császári katonaság belelıtt a székelyekbe, akik a határırség szervezése ellen tiltakoztak. A menekülı székelyek ezután tömegesen vándoroltak el az országból. Nagyszeben (Románia): Az erdélyi kormányzóság, a Gubernium székhelye, Erdélyt 1765-ben nagyfejedelemség rangjára emelték. Pozsarevác (Szerbia): Az 1718-ban itt kötött Habsburg-török béke alapján a Temesköz visszakerült Magyarországhoz. Pozsony (Szlovákia): Királykoronázások és az országgyőlések színhelye. A Magyar Kamara, a Királyi Tábla, a Hétszemélyes Tábla és 1784-ig a Helytartótanács székhelye. Raguza (ma Dubrovnik, Horvátország): A török idıkben itt ırizték a Szent Jobbot, amit Mária Terézia visszaszerzett. Rodostó (ma Tekirdag, Törökország): Márvány-tenger partján fekvı kikötı, 1720-tól 1735-ben bekövetkezett haláláig II.Rákóczi Ferenc fejedelem lakhelye. Schönbrunn (Ausztria): Habsburg palota Bécs mellett, 1809-ben innen intézett Napóleon kiáltványt a magyarokhoz. Selmecbánya (Szlovákia): Európai színvonalú bányatisztképzı iskoláját 1735-ben alapították, amit 1763-ban akadémiai rangra emeltek. Szarvas (Magyarország): Itt alapított Tessedik Sámuel egy alapfokú mezıgazdasági iskolát 1780- ban. Szatmár (Románia): A Rákóczi-szabadságharcot lezáró békekötés helyszíne. Széphalom (Magyarország): Kazinczy Ferencnek itt volt kúriája, innen szervezte a magyar irodalmi életet a XIX.század elsı évtizedeiben. Szilézia (Csehország-Lengyelország): A Habsburg Birodalom legiparosodottabb területe, 1740 után a poroszok foglalták el. Temesvár (Románia): 1716-ban foglalták vissza a törököktıl, a Temesi bánság központja lett. II.József alatt kerületi székhely. Újbánya (Szlovákia): Garam menti bányásztelepülés, 1724-ben üzembe állított gızszivattyúja elsı volt Európában. 4
A reformkor hazánkban történelmi helyszínek Buda (Magyarország): Itt székelt a Helytartótanács, várában tartották fogva Kossuth Lajost és Táncsics Mihályt is. Galícia (Lengyelország): Habsburg Birodalomhoz tartozó lengyel területek, 1830-ban innen jutott be az országba a kolera. 1846-ban a nemesek vezette szabadságharcot az osztrákok a parasztok segítségével verték le. Fiume (ma Rijeka, Horvátország): Kikötıváros az Adrián, 1822-tıl Magyarország része. Kossuth elképzelése szerint, Ausztriát megkerülve ide kellett volna vasútvonalat építeni. Kolozsvár (Románia): Itt épült fel az elsı magyar nyelvő, állandó kıépülettel rendelkezı színház 1821-ben. Monok (Magyarország): Kossuth Lajos szülıfaluja (más források szerint Olaszliszkán született). Münchengrätz (Csehország): Ausztria és Oroszország 1833-ban itt erısítette meg a Szent Szövetséget, melyben segítséget ígértek egymásnak a belsı rend fenntartásához. Nagycenk (Magyarország): Itt található a Széchenyi család kastélya és birtokainak központja. Óbuda (Magyarország): 1835-ben alapított hajógyárában épült a kontinens elsı vastestő gızhajója. Pest (Magyarország): A reformkorban az ország leggyorsabban fejlıdı városa, a magyar irodalmi, kulturális és gazdasági élet központja lett. 1830-ban itt jelent meg a Hitel. Itt nyílt meg a Nemzeti Múzeum (1847), a Nemzeti Színház (1837), a Nemzeti Casino (1827), a Vígadó és a Hengermalom is. Az 1838-as árvíz után újjáépült. 1846-ban itt alakult meg a Konzervatív Párt, 1847-ben pedig az Ellenzéki Párt. Elsı irodalmi kávéháza a Pilvax volt, mely 1845-tıl a Fiatal Magyarország kedvelt helye volt. Innen indult Magyarország elsı két vasútvonala: Vác, illetve Szolnok irányába. Pozsony (Szlovákia): Itt tartották az országgyőléseket. 1832 és 1836 között itt szerkesztették Kossuthék az Országgyőlési Tudósításokat. 1844-ben itt alakult meg a Védegylet. Söjtör (Magyarország): A Deák-család nemesi birtokainak központja Zala megyében. 1803-ban itt született Deák Ferenc reformkori politikus. Szatmárcseke (Magyarország): Kölcsey Ferenc birtoka, 1823.január 22-én itt írta a Himnuszt. Itt van a síremléke is. Szolnok (Magyarország): Az 1847-ben átadott, Pestrıl induló második magyar gızvasút végpontja. Vác (Magyarország): Az 1846 nyarán átadott, Pestrıl induló elsı magyar gızvasút végpontja. Vaskapu (Szerbia-Románia): Az Al-Duna zuhatagos, szők szorosa. Hajózhatóvá tétele a magyar gazdaság fontos célkitőzése volt. A Széchenyi István által javasolt és a Vásárhelyi Pál tervei alapján kivitelezett munkálatok során felrobbantották a sziklazátonyokat és 2 km hosszú és 3 méter mély csatorna építésével, hajózhatóvá tették. Zsibó (Románia): A Szamos bal partján fekvı település, 1796-ban kastélyában született báró Wesselényi Miklós az árvízi hajós (a zsibói bölény ). szerkesztette: Szalay Balázs FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC (1848-1849) TOPOGÁFIA Arad (Románia): 1849. augusztus 1-tıl a Szemere-kormány és az országgyőlés székhelye. Marosparti erıdjének Damjanich János volt az utolsó parancsnoka. A temesvári csata idején itt találkozott Kossuth és Görgei. A fıvezér közölte, hogy a vereség miatt leteszi a fegyvert, míg a kormányzó lemondott és Görgeit teljhatalommal ruházta fel. 1849. október 6-án itt végezték ki a szabadságharc 13 honvéd fıtisztjét. Balázsfalva (Románia): A román görög katolikus püspökség székhelye. Az erdélyi románok nemzeti mozgalmának központja. 1848. májusában és szeptemberben az erdélyi románság két nemzeti győlést is tartott itt. Követelték a románok nemzeti létének elismerését, országgyőlési képviseletüket és a román nyelv hivatalos használatát. Elvetették Magyarország és Erdély unióját, Erdélyt külön tartományként közvetlen osztrák kormányzás alá akarták rendelni. Bécs (Ausztria): A Habsburg Birodalom központja, császárváros. 1848.március 13-án tört ki itt a forradalom, melynek hatására lemondatták Metternichet és a pozsonyi országgyőlés felsıtáblája is elfogadta Kossuth javaslatait. A március 15-én ideérkezı magyar küldöttséget lelkesen fogadták. A 5
Jellasics horvát bánt követı magyar alakulatok támogatására október 6-án második alkalommal is kitört a forradalom, melynek során felakasztották Latour hadügyminisztert. A magyar csapatok késlekedése miatt október 31-én Windisch-Grätz csapatai leverték a forradalmat. Branyiszkó-hágó (Szlovákia): Átjáró a Kárpátokban. A visszavonuló Görgei seregének éle, a Guyon Richárd vezette hadosztály, 1849. február 5-én véres közelharcban áttörte a császáriak által eltorlaszolt hágót. A gyızelemmel megnyílt az út Görgei serege elıtt a Hernád völgyébe. Buda (Magyarország): Várában mőködött a Helytartótanács, melynek börtönébıl szabadították ki 1848. március 15-én Táncsics Mihályt. Az áprilisi törvények után Pesttel megosztva újra az ország fıvárosa lett. Windisch-Grätz csapatai 1848. decemberében elfoglalták. Várát a tavaszi hadjárat lezárásaként 1849. május 21-én foglalták vissza a honvédek. Cegléd (Magyarország): Mezıváros a Duna-Tisza közén. Jellasics horvát bán támadása idején Kossuth Lajos nagy hatású toborzóbeszédet mondott a településen. Csorna (Magyarország): A tavaszi hadjárat után, de még az orosz-osztrák támadás elıtt a császáriak Wyss vezette alakulata elfoglalta a települést. A szemfüles Kmety György 1849. június 13-án megtámadta és visszavonulásra kényszerítette a császáriakat. Ez volt a szabadságharc egyik utolsó gyıztes csatája. Debrecen (Magyarország): 1849. január 1-jén a városba költözött a magyar országgyőlés és az OHB, így az ország ideiglenes fıvárosa lett. 1849-április 14-én református nagytemplomában mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását és az ország függetlenségét. Duklai-hágó (Szlovákia): Átjáró az Északkeleti-Kárpátokban. 1849. júniusában itt özönlött az országba a Paszkievics vezette orosz fısereg. Fehértemplom (Szerbia): A szerb felkelık által a leghevesebben támadott délvidéki település. Frankfurt (Németország): 1848. májusa és 1849. júniusa között itt mőködöt az elsı össznémet nemzetgyőlés, hogy egész Németország számára alkotmányt dolgozzon ki. Az 585 képviselı többsége a régi Német-római Birodalom alkotmányos kiadásáról álmodott. A Batthyány-kormány abban bízott, hogy a győlésen sikerül elfogadtatni a német egységet, mely az osztrák tartományokat is magába foglalja. Ebben az esetben a Habsburg Birodalom nyugati részei beleolvadnak az egységes Németországba, Magyarország pedig önálló királysággá válik. A kormány Szalay Lászlót küldte a frankfurti német parlamenthez. Gálfalva (Románia): Bem sikerrel akadályozta meg, hogy a császári haderı hátba támadja a Tisza mögött védekezı debreceni kormányt. 1849. január 16-án Bem tábornok nagy vesztséget hozó csatában visszaszorította az osztrák Puchnert. Hatvan (Magyarország): 1849. április 2-án a honvédseregek legyızték a császári alakulatokat, ezzel kezdetét vette a dicsıséges tavaszi hadjárat. Isaszeg (Magyarország): A tavaszi hadjárat során, 1849. április 6-án a honvédseregek legyızték a császári alakulatokat. Kápolna (Magyarország): A lengyel Dembinski tábornok által irányított magyar ellentámadás kudarca 1849. február 26-27-én. Gyızelme után Windisch-Grätz elbizakodott jelentésben számolt be a lázadó csordák -nak nevezett magyar honvédsereg vereségérıl. Erre alapozva Ferenc József osztrák császár kiadta az abszolutista olmützi alkotmányt. Karlóca (Szerbia): A görögkeleti szerb metropolita székhelye, a magyarországi szerbek nemzeti mozgalmának központja. Az 1848. májusában tartott kongresszuson bejelentették igényüket egy szerb tartomány kialakítására. Kézdivásárhely (Románia): A szabadságharc idején a székelyek védelmi központja, itt öntötte ágyúit Gábor Áron. Kolozsvár (Románia): Az erdélyi országrész fıvárosa, 1848. május 30-án itt jelentették be Magyarország és Erdély unióját. A császáriaktól 1848. december 25-én foglalta vissza Bem. Komárom (Szlovákia-Magyarország): Az orosz-osztrák támadás után Görgei itt szerette volna a honvéderıket összevonni, mert a közelben lévı császári erıket legyızhetınek vélte. A Duna két partján épült erıdrendszerét Klapka György védelmezte. A vár szabad elvonulás és büntetlenség fejében jóval a világosi fegyverletétel után - 1849. október 2-án kapitulált. Légrád (Horvátország): Jellasics horvát bán csapatai 1848. szeptember 11-én itt lépték át a Drávát. 6
Liptószentmiklós (Szlovákia): A szlovák nemzeti mozgalom egyik központja. Az 1848.májusi győlésükön önálló nemzetgyőlést, a magyar országgyőlésen nemzeti képviseletet, anyanyelvi és kulturális jogokat követeltek a szlovákság számára. Mór (Magyarország): Perczel Mór tábornok 1848. december 30-án itt próbálta feltartóztatni a Pest felé törı császári haderıt. A súlyos vereségért Perczel a rendezetten visszavonuló Görgeit okolta. Nagysalló (Szlovákia): A tavaszi hadjárat során, 1849. április 19-én a honvédseregek legyızték a császári alakulatokat. A szabadságharc legvéresebb csatájában aratott gyızelem ellenére sem sikerült bekeríteni a visszavonuló ellenséget. Nagyszeben (Románia): Az erdélyi császári fıhadparancsnokság központja. A fegyverkezı románság itt alakította meg a Román Nemzeti Komitét. A bravúrosan manıverezı Bem 1849. március 11- én elfoglalta a várost. Nagyvárad (Románia): Windisch-Grätz támadása után ide telepítették át a fegyvergyártó gépsorokat, a szabadságharc idején a legfontosabb hadianyaggyártó hely volt. Olmütz (Csehország): A kápolnai csata hírére, 1849. március 4-én Ferenc József itt adta ki az új birodalmi alkotmányt, mely Magyarországot tartományi szintre süllyesztette. Orsova (Románia): A temesvári vereség után a menekülı Szemere Bertalan miniszterelnök a határon egy ládában elásta a magyar koronázási ékszereket. Az Allion-hegy alján fekvı ligetben elrejtett ládát 1853. szeptemberében találta meg az osztrák titkosrendırség. Ozora (Magyarország): Jellasics horvát bán tízezer fıs tartalék seregét 1848. október 7-én fegyverletételre kényszerítette a Perczel Mór és a Görgei Artúr vezette népfelkelık. Pákozd (Magyarország): A magyarellenességérıl ismert Jellasics horvát bán határırökkel és népfelkelıkkel kiegészített csapatai vereséget szenvedtek a Móga János altábornagy vezette császári és királyi sorezredektıl, illetve az erısítésnek érkezı honvédzászlóaljaktól és népfelkelıktıl. Az 1848. szeptember 29-én zajott csata lényegében tüzérségi párbaj volt, amelyben kb. száz horvát és hét magyar katona esett el. Jellasics megszegte a fegyverszünetet, és Bécs felé menekült. Pered (Szlovákia): A tavaszi hadjárat után a magyar fısereg újabb támadást indított a Vág folyó mentén, de 1849. június 20-21-én vereséget szenvedtek a császáriaktól. Haynau ezután a Duna jobb partjára csoportosította erıi jelentıs részét, és megindította támadását Komárom irányába. Pest (Magyarország): A reformkor idején a leggyorsabban fejlıdı és legnépesebb városunk. A bécsi forradalom hatására Petıfi és társai (Fiatal Magyarország) március 15-én vértelen forradalmat bonyolítottak le. A Landerer nyomdában kinyomtatták a tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, majd tömeggyőlést tartottak a Nemzeti Múzeumnál és a Városházánál. Az április törvények az ország fıvárosává tették. 1848. június 5-én itt ült össze az elsı népképviseletei országgyőlés. Windisch-Grätz 1849. január 5-én vonult be a városba. Buda ostroma idején Hentzi császári tábornok ágyúval lövette a Dunasor palotáit. 1849. október 6-án itt végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt. Pozsony (Szlovákia): A magyar országgyőlések helyszíne. A párizsi forradalom hírére Kossuth felirati javaslatát március 3-án elfogadta az alsótábla. A felsıtáblával is elfogadtatott javaslatokkal március 15-én indult magyar küldöttség Bécsbe az uralkodóhoz. Április 11-én V.Ferdinánd szentesítette a 31 új törvénycikket, majd berekesztette az utolsó rendi országgyőlést. Prága (Csehország): A cseh tartomány székhelye. A csehek nem vettek részt a frankfurti német nemzetgyőlés munkájában, mivel nem akartak Németország részei lenni. Összehívták a szláv kongresszust, ahol támogatásukról biztosították az uralkodót és a birodalmat. A kongresszust júniusban ágyúkkal kergette szét Windisch-Grätz. Schwechat (Ausztria): A pákozdi veresége után Jellasics horvát bán Bécs felé menekült. A seregeit követı magyar alakulatok csak késve lépték át az osztrák-magyar határt jelentı Lajtát, és a Móga János vezette seregeink 1848.október 30-án vereséget szenvedtek Windisch-Grätz császári seregétıl. Segesvár (Románia): Bem erdélyi seregei ebben a csatában szenvedtek teljes vereséget a Tömösiszoroson keresztül betörı oroszoktól. Az 1849. július 31-én vívott ütközetben esett el Petıfi Sándor. Szeged (Magyarország): Az orosz-osztrák támadás után a magyar kormány Görgei álláspontjával szemben ezt a várost jelölte ki a honvédseregek gyülekezési pontjául. Az országgyőlés 1849.július 28-án itt fogadta el Európa elsı nemzetiségi törvényét és a zsidóság egyenjogúsítását kimondó határozatot. 7
Szenttamás (Szerbia): A szerb fejedelemségbıl érkezı önkéntesek és a Délvidéken élı szerbek 1848 nyarán megerısített tábort hoztak itt létre. Innen kiindulva dúlták a környék falvait. Minden erıfeszítés ellenére a magyar csapatok csak 1849. áprilisában tudták elfoglalni a tábort. Szolnok (Magyarország): A Pestrıl induló vasútvonal egyik végpontja, melyen 1848. december végén a magyar kormány és az országgyőlés Debrecenbe költözött. 1849. március 5-én Damjanich János honvédtábornok itt gyızte le a császáriakat. Tápióbicske (Magyarország): A tavaszi hadjárat során, 1849. április 4-én a honvédseregek legyızték a császári alakulatokat. Temesvár (Románia): A Délvidéken összpontosított magyar fıerık vereséget szenvedtek a Haynau vezette császáriaktól. Az 1849. augusztus 9-én vívott ütközet elején Dembinski vezette a honvédséget, de a csata közben Bem vette át az irányítást, aki lebukott a lováról. A vereség után felbomlott a magyar haderı. Tiszafüred (Magyarország): A kápolnai vereség után a Tisza mögé visszavonuló honvédsereg tisztikara fellázadt a kudarcban nagyban felelıs Dembinski ellen. A táborba érkezı Kossuth elfogadva az érveket, március 3-án Görgeit bízta meg a fıvezéri teendık ellátásával. Tömösi-szoros (Románia): Átjáró a Kárpátokban. 1849. júniusában itt özönlött az országba a Lüders vezette orosz haderı. A Kiss Sándor vezette székely honvédek két napon keresztül tartóztatták fel a túlerıt. Vác (Magyarország): A téli visszavonulás idején, 1849. január 5-én, a honvédség egységének megırzése érdekében Görgei kiáltványt adott ki, melyben hangsúlyozta a szabadságharc törvényes jellegét. A tavaszi hadjárat során, 1849. április 10-én a honvédseregek legyızték a császári alakulatokat. A szegedi összpontosításra visszavonuló Görgei júliusban már orosz csapatokkal csapott össze a városban. Varsó (Lengyelország): 1815 után az Orosz Birodalomhoz tartozó Kongresszusi Lengyelország központja. A tavaszi hadjárat magyar sikerei után itt találkozott Ferenc József osztrák császár és I.Miklós orosz cár, és megegyeztek a magyarországi orosz intervencióról. Világos (Románia): 1849. augusztus 13-án Görgei Artúr honvédtábornok harmincezer fıs serege itt tette le feltétel nélkül a fegyvert az orosz csapatok elıtt. Vízakna (Románia): 1849. február 4-én itt volt Bem erdélyi hadjáratának egyik legvéresebb vesztes csatája. A csata után itt írta Petıfi Sándor a Négy nap dörgött az ágyú címő versét. Zágráb (Horvátország): A Magyar Királyság részét képezı Horvátország központja. 1848. június 5-én itt nyílt meg a horvát tartományi győlés, a sabor. A Jellasics vezette győlés bejelentette elszakadási szándékát Magyarországtól. Zalatna (Románia): A császáriak által felfegyverzett román határırök és népfelkelık 1848. október 24-én megtámadták és lemészárolták a város hétszáz menekülı magyar polgárát. Ötven év múlva a halottakat kiásták és három sírhalom alá temették. Az áldozatok emlékét az országút melletti tíz méter magas obeliszk ırzi PAX felirattal. Zsigárd (Szlovákia): A tavaszi hadjárat után a magyar fısereg újabb támadást indított a Vág folyó mentén, de 1849. június 20-án vereséget szenvedtek a császáriaktól. 8