Lehotay Veronika MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR DEÁK FERENC ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Lehotay Veronika SZABADSÁGMEGVONÓ INTÉZKEDÉSEK A HORTHY-KORSZAKBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A ZSIDÓTÖRVÉNYEKRE PhD értekezés Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Bragyova András egyetemi tanár A doktori program címe: Az európai jog közös történeti, társadalmi gyökerei Tudományos vezető: Dr. Stipta István egyetemi tanár MISKOLC 2012

A kutató munka a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Tartalomjegyzék ALAPVETÉS... 4 AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, A KUTATÁSI FELADATOK ÖSSZEFOGLALÁSA... 4 AZ ALKALMAZOTT KUTATÁSI MÓDSZEREK ÉS A FORRÁSOK... 11 A primer forrásokról... 11 A szekunder forrásokról... 13 A SZABADSÁGJOGOK FELFOGÁSA ÉS A ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A HORTHY-KORSZAK JOGTUDÓSAINAK MUNKÁSSÁGÁBAN... 20 I. TÖRVÉNYI SZINTŰ JOGKORLÁTOZÓ-JOGFOSZTÓ INTÉZKEDÉSEK... 29 I/1. JOGFORRÁSOK A HORTHY-KORSZAKBAN... 29 a) Jogkorlátozó törvények a zsidótörvények fogalma... 34 I/2. A MAGÁNJOGI KORLÁTOZÁSOK... 36 a) A személyek jogát érintő korlátozások: a jogegyenlőség sérelme... 37 Kire vonatkozott a törvény? A numerus clausus és a jogegyenlőség... 37 (Visszaállított) jogegyenlőségtől a jogkorlátozás felé: az első zsidótörvény jogtörténeti aspektusai... 44 A második zsidótörvény helye a zsidótörvények sorában... 68 b) Dologi jogi korlátok: a magántulajdon szentségének elve és korlátai... 86 c) A munka magánjogi korlátozásai... 97 d) Kötelmi jogi szigorítások : a szerződési szabadság elvének szűkülése... 103 e) A törvényhozás a fajvédelem útján : a fajvédelmi törvény házassági jogi rendelkezései.. 105 I/3. A KÖZJOGI KORLÁTOZÁSOK... 119 a) Az egyesülési jog szabályozása... 120 b) A gyülekezési jog feltételekkel... 124 c) Cenzúra és/vagy sajtószabadság?... 126 d) A vallás- és lelkiismereti szabadság kérdése: faj vagy felekezet?... 129 e) Diszkriminációs rendelkezések a közszolgálat területén... 138 f) A személyes szabadságot korlátozó intézkedések... 142 g) A választójoggal és az országgyűléssel kapcsolatos korlátozások... 147 I/4. A BÜNTETŐJOGI KORLÁTOZÁSOK: FAJVÉDELEM ÉS BÜNTETŐJOG... 150 A FEJEZETET ZÁRÓ GONDOLATOK... 156 II. A JOGKORLÁTOZÓ JOGFOSZTÓ RENDELKEZÉSEK VÉGREHAJTÁSA... 157 II/1. A MAGÁNJOGI KORLÁTOZÁSOK VÉGREHAJTÁSA... 158 a) A jogegyenlőség kérdése és annak változó kritériumai... 158 A jogkorlátozó törvények alóli mentesség kérdése... 160 Külföldön tartozkodó magyar állampolgárok és a zsidótörvények... 175 Zsidófürt mint közigazgatási jelzés... 177 Numerus clausustól numerus nullusig... 179 b) A tulajdonhoz való jog szűkítése rendeletek útján... 180 A rendeletek főbb tartalmi elemei... 180 A helyi szintű végrehajtásról... 183 c) Elbocsátás legálisan : a munkajogi korlátozások... 193 d) Fajvédelem a házassági jogban: a fajvédelmi törvény korlátozó rendelkezéseinek megvalósítása... 199 e) Gazdasági korlátozások... 205 Iparosokra és kereskedőkre vonatkozó rendelkezések végrehajtása... 207 A helyi végrehajtás szabályai... 214 2

II/2. A KÖZJOGI KORLÁTOZÁSOK VÉGREHAJTÁSA... 221 a) Az egyesülési jog korlátozásáról... 221 b) A gyülekezési jog korlátozásáról... 227 c) A sajtószabadság kérdése... 228 d) A vallás- és lelkiismereti szabadság korlátozása... 234 e) Diszkriminációs rendelkezések végrehajtása a közszolgálat terén... 235 f) A személyes szabadságot korlátozó közigazgatási intézkedések... 237 g) A választójoggal, országgyűlési, törvényhatósági bizottsági és községi képviselőtestületi kapcsolatos korlátozások... 242 II/3. KORLÁTOZÁSOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A BÜNTETŐJOG TERÜLETÉN... 245 III. JOGKORLÁTOZÓ RENDELKEZÉSEK A BÍRÓI GYAKORLATBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A ZSIDÓTÖRVÉNYEKRE... 247 III/1. POLGÁRI PEREK A ZSIDÓTÖRVÉNYEKKEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN... 252 a) A munkajoggal összefüggő kérdések... 252 Az értelmiségi kormánybiztos téves utasításainak korrigálása... 252 A felmondás kérdése... 255 A nyugdíjjal kapcsolatos állásfoglalások... 258 b) Ingatlan tulajdonjoggal kapcsolatos bírósági döntések... 260 c) A kereskedelmi jog körébe tartozó perek... 261 Az egyes társasági formákkal összefüggő perek... 262 Hírnévrontás, hitelrontás vagy közérdek?... 265 Hasznot hajtó jogosítványokkal kapcsolatos döntések... 266 d) Kötelmi jogi bírósági döntések... 267 e) Fajvédelem a polgári bíróságokon: családjogi ügyek a zsidótörvényekkel összefüggésben... 269 A házasság érvénytelenítésének újabb lehetőségei... 269 Zsidó származás mint lényeges személyi tulajdonság?... 273 Panaszjog gyakorlása... 277 Egyéb családjogi perek... 277 f) Vallásváltoztatással kapcsolatos perek... 278 III/2. A KÖZJOGI JOGVITÁK... 282 a) A strómanság, avagy a zsidótörvény kijátszásának módja... 282 A tettesek, az elkövetési módok és a tényállási elemek... 283 A strómansággal kapcsolatban hozott ítéletek... 284 b) Fajvédelmi törvény értelmezése a büntetőbíróságok előtt: a fajgyalázási perekről... 287 A fajgyalázás sértettje (?)... 287 Az elkövetők köre: tettesek és részesek... 292 Az elkövetési módokkal összefüggő kúriai gyakorlat... 293 Súlyosbító és enyhítő körülmények a fajgyalázási perekben... 295 c) Büntetőjoggal összefüggő egyéb perek: a zsidóság elleni izgatás megítélése... 297 IV. AZ 1944. MÁRCIUS 19. ÉS 1944. OKTÓBER 15. KÖZÖTTI IDŐSZAK SZABADSÁGMEGVONÓ JOGI NORMÁI... 301 IV/1. A NÉMET MEGSZÁLLÁST KÖVETŐEN ALKOTOTT JOGSZABÁLYOK JELLEGÉRŐL... 303 a) A jogegyenlőtlenség teljessé tétele az élet minden területén: a sárgacsillagtól a nyilvános fürdőhasználat korlátozásáig... 304 b) A munkától való teljes megfosztás szabályai... 310 c) A tulajdontól való teljes megfosztást előíró rendelkezések... 312 d) A személyes szabadságtól való megfosztás: a gettóba zárás és a deportálás... 315 ÖSSZEGZÉS... 322 SUMMARY... 327 IRODALOMJEGYZÉK... 329 LEVÉLTÁRI FORRÁSOK... 357 RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA... 359 3

Alapvetés Az értekezés célja, a kutatási feladatok összefoglalása Az egyenlőség igénye az emberiség kultúrtörténetével egyidős. A polgári társadalmak egyik alapeleme, meghatározó jellemzője a jogegyenlőség és az egyenjogúság. 1 Míg az 1848-cal kezdődő időszakot az asszimiláció 2 korának nevezzük, addig a 1920 és 1945 közötti korszak bízvást illethető a disszimiláció kifejezéssel. 3 A magyarországi asszimiláció sajátosságait, a nyugati országoktól való eltérésének lényeges pontjait Karády Viktor foglalta össze. 4 A polgári jogi jogegyenlőség törvénybe foglalása, a vallási egyenjogúsítás, a polgári házasság bevezetése és ezzel a vegyes házasságok 1 Kiss Barnabás: A jog egyenlősége - az egyenlőség joga. SZEK-JGYF Kiadó, Szeged, 2006. 243. p. (a továbbiakban: Kiss, 2006.). 2 Karády Viktor értelmezésében az asszimiláció kezdetben az egymástól elkülönülő csoportok közötti azonosulást, a részleges vagy teljes beolvadási folyamatokat jelenti, amelyek lezáratlanok, megfordíthatóak, tehát komplex és hosszútávon megvalósuló történelmi folyamatot ért alatta. Karády Viktor: Zsidóság, polgárosodás, asszimiláció. Tanulmányok. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1997. 114. p. (a továbbiakban: Karády, 1997.). Az asszimilációról lásd még: Kövér György - Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete. Osiris Kiadó, Budapest, 2003.; Erényi Tibor: Zsidók és a magyar politikai élet. Múltunk. Politikatörténeti folyóirat. XXXIX. évfolyam. 4. szám. Budapest, 1994. 3-30. p.; Gerő András: Zsidó utak - magyar keretek a XIX. században. Liberálisok, antiszemiták és zsidók a modern Magyarország születésekor. Varga Lászó (szerk.): Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon. Pannonica Kiadó, Habsburg Történeti Intézet. 2005.; A zsidóság asszimilációjáról lásd: Herger Csabáné: Az asszimiláció útján? Az izraeliták egyházi autonómiája. Jura. 2009/2. szám. 54-73. p.; Hanák Péter: A zsidóság asszimilációja a Monarchiában. Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 357-379.p. (a továbbiakban: Hanák, 1984.). 3 Ungvári Tamás álláspontja szerint az asszimiláció és a disszimiláció párhuzamos jelenségek voltak, de míg a polgári liberális időszakban az asszimilációs folyamat erősödött meg, addig az első világháború után ezzel ellentétes tendenciák érvényesültek. Ungvári Tamás: Csalódások kora. A zsidókérdés magyarországi története. Scolar Kiadó, 2010. 381. p. (a továbbiakban: Ungvári, 2010.); Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. Katalizátor Iroda, Budapest, 1994. 92-117. p. (a továbbiakban: Bibó, 1944.). 4 Ezek a különbségek Karády Viktor szerint a következők voltak. Egyrész számbeli, amely szerint a magyar zsidóság népességi súlya sokkal nagyobb volt a nyugat-európai országokéhoz képest, másrészt időbeli, tehát ezt azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban ment végbe Magyarországon az asszimilációs folyamat. Harmadrészt az asszimilációs minták politikai-kulturális státusza, vagyis a nyugati-európai országokhoz képest az elmaradottabb társadalomba való beilleszkedés jelentősebb asszimilációs teljesítményt eredményezett. A negyedik fő különbség abban rejlik, hogy míg a nyugat-európai államok többségében mint nemzetállamokban következett be az asszimiláció, addig Magyarországon mint soknemzetiségű államban egy nemzeti kisebbségben történt meg. Utolsóként említi Karády Viktor az intézményes önasszimiláció intenzitását, amely Magyarországon a neológ irányzat korai kialakulásában és megerősödésében érhető tetten. Karády, 1997. 117-118.p. 4

legalizálása a modern jogállam Randolph L. Braham kifejezésével élve az aranykor 5 létrehozásának modernizációs elemei. 6 A disszimiláció egyik eleme ezzel szemben a jogkorlátozás, vagyis a jogegyenlőség, a törvény előtti egyenlőség elvének a figyelmen kívül hagyása, feladása. A nemzetközi válságok, a háborús katasztrófák idején jelentek meg a hatalomkoncentrációnak olyan jelenségei, amelyek az Európa peremterületéhez tartozó országok egy részében az alkotmányos államberendezkedés létjogosultságát is kétségbe vonták, de legalábbis megkérdőjelezték. A fasiszta, illetve a fasisztoid rendszerek jellemzője a hatalommegosztás elvének a tagadása, a vezérelvű államhatalom, a jogállamiság többé-kevésbé burkolt formában történő felszámolása, és ezzel összefüggésben a klasszikus állami és jogi alapelvek elutasítása. Megjegyezhetjük emellett azt is, hogy a 20. században bekövetkező változások a modellként szolgáló világjogrendszereket is átmeneti kényszerpályára sodorták. Hogyan, milyen mértékben érintették az előbb említett változások Magyarországot? Az 1920-as években Magyarországon létrejött egy olyan politikai rendszer, amely egészen 1944-ig fennmaradt. 7 Ugyanakkor a király nélküli királyság időszakának vagy másképpen Horthy-korszaknak nevezett korszakon belül több fordulópontot meg lehet különböztetni. 8 A kérdést úgy is fel lehet tenni: beszélhetünk-e egységes (politikai) rendszerről 1920 és 1944 között? 9 A nemleges válasz egyik indokaként azt rögzíthetjük, hogy 1938 5 Randolp L. Braham: A népirtás politikája. A holokauszt Magyarországon. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2003. 13. p. (a továbbiakban: Braham, 2003.). 6 Karády, 1997. 119. p.; A magyar zsidóság jogállásának történetét lásd: Kiss Zsófia: Emberi jogok a magyarországi zsidóság történetében a honfoglalástól a harmadik zsidótörvényig. Kaposvári Zsidó Hitközség, 1999.; Gonda, 1992. 7 Püski Levente: A Horthy-rendszer. Pannonica Kiadó, Budapest, 2006. 6. p. (a továbbiakban: Püski, 2006.) 8 Püski Levente mutatott rá, hogy bár a korabeli köztudatban és az utókor számára Horthy Miklós ennek az időszaknak a meghatározó, sőt szimbolikus személyisége, mégis e meghatározás nem teljesen pontos, mivel nem a kormányzó hozta létre a rendszert, és nem is ő működtette. Püski, 2006. 9. p. 9 A korszak záró dátuma is érdekes, hiszen a fordulópontot 1944. március 19., Magyarország német megszállása jelenti, mert ez indította el azt a folyamatot, amelynek végét az 1944 októberében hatalomra került nyilas uralom jelentette. Püski, 2006. 9. p. 5

mindenképpen határt, fordulópontot jelent, hiszen ebben az évben jelent meg a témánk szempontjából kiemelkedő jelentőségű, az első zsidótörvényként emlegetett jogi norma. Milyen politikai rendszerként értelmezhető akkor a Horthy-korszak? 10 Romsics Ignác 2004-ben megjelent könyvében található egy historiográfiai áttekintés a Horthy-rendszer jellegéről. 11 Az értekezésben nem célom állást foglalni erről a (máig vita tárgyát képező) kérdésről, az azonban rögzíthető, hogy az 1930-as, 1940-es években bekövetkezett bel- és külpolitikai változások egyre inkább megerősítették ennek a korszaknak az autoriter jellegét, 12 amelynek az egyik meghatározó eleme a szabadságmegvonás volt. 13 10 A témáról lásd bővebben: Püski Levente: Demokrácia és diktatúra között. A Horthy-korszak jellegéről című írását. In: Romsics Ignác (szerk): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. 214-215. p. (a továbbiakban: Romsics (szerk.), 2005.) 11 Ismerteti többek között Andics Erzsébet, Ránki György, Laczkó Miklós, Gergely Jenő és Schmidt Mária véleményét. Andics Erzsébet 1945-ben megjelent álláspontja szerint Magyarországon huszonöt éven keresztül fasiszta rendszer volt. Egészen az 1960-as évekig ez a nézet volt a meghatározó. Ránki György 1964-ben fasiszta jellegűnek határozta meg ezt a rendszert. Laczkó Miklós (1969) szerint bár nem volt fasiszta típusú, de erős konzervatív diktatórikus vonások jellemezték. Az 1970-es években L. Nagy Zsuzsa megfogalmazása szerint a Horthy-korszak formálisan parlamentáris, többpártrendszeren nyugvó királyság volt fasiszta jellemvonásokkal. A rendszerváltás után Gergely Jenő 1991-ben úgy foglalt állást, hogy olyan alkotmányos forma volt a Horthy-korszak, amelyben a parlamentarizmust diktatórikus és autokratikus elemek korlátozták. Romsics, 2004. 339-357. p. 12 Linz véleménye szerint az autoriter rendszer, amely nem demokratikus, és nem is tekinthető totalitáriusnak, a következőképpen jellemezhető: korlátozott pluralizmus, antiparlamentáris jelleg, vagyis a szabadságjogok és a többpártrendszer korlátozása, kidolgozott és irányadó ideológia hiánya, tartózkodás a politikai mobilizáció extenzív és intenzív formáitól és eszközeitől, egy vezér vagy kisebb csoport formálisan pontatlanul meghatározott, de lényegében kiszámítható kereteken belül történő hatalomgyakorlása. Juan J. Linz: Totalitarian and Authoritarian Regimes. Lynne Rinner Publishers, London, 2000. 159. p. (a továbbiakban: Linz, 2000.) Ormos Mária álláspontja szerint azonban a Horthy-korszak tekintélyuralmi jellege vitatható, mert attól függ, hogy mit értünk a tekintélyuralom alatt, tehát hogyan használjuk ezt a fogalmat. Ormos Mária elutasítja azt a nézőpontot, hogy a Horthy-korszak autokrata volt, mert véleménye szerint nem olyan rendszer volt, amelyben egy személy vagy egy csoport véleménye vita nélkül érvényesülni tudott volna. Ugyanakkor megjegyzi, hogy autoritásra, tehát arra, hogy az állampolgár az államot és a felettest feltétlenül tisztelje, törekedett a rendszer, és nagyjából el is érte azt. Ormos Mária: Jelző és történelem. (Kérdések a Horthy-korszakról). Történelmi Szemle, 39. évfolyam. 2. szám. 1997. 179. p. http://epa.oszk.hu/00600/00617/00001/tsz97_2_ormos_maria.htm (a továbbiakban: Ormos, 1997.) 13 Juan J. Linz, spanyol politológus 2000-ben megjelent könyvében határozta meg az autoriter rendszer fogalmát. Ezt a definíciót a magyar szakirodalom egy része is átvette és használja. A Horthykorszak mint politikai rendszer első tíz éve jellegének és a Linz-féle autoriter rendszer fogalomnak az összefüggéséről lásd bővebben Turbucz Dávid tanulmányát. Turbucz Dávid: A politikai rendszer jellege a Horthy-korszak első tíz évében. Múltunk. Politikatörténeti folyóirat. 2007/4. szám. 228-254. p. 229. p. (a továbbiakban: Turbucz, 2007.) Turbucz Dávid írásában a Horthy-korszak első tíz évét vizsgálta a Linz által megfogalmazott fogalmi elemek segítségével, és arra a következtetésre jutott, hogy az 1920-as évek politikai rendszere konzervatív mentalitású, parlamentáris intézményrendszeren alapuló, korlátozottan versengő hegemonisztikus pártrendszerű autoriter rendszernek tekinthető. Turbucz, 2007. 249. p. 6

A disszertáció a szabadságmegvonás vizsgálatával, a szabadságjogok alakulásának, korlátozásának a bemutatásával foglalkozik a jogtörténet oldaláról megközelítve, és különös hangsúlyt fektetve az 1938 és 1944 közötti időszak szabadságmegvonó intézkedéseire és azon belül a zsidótörvényekre. 14 A korszak szabadságmegvonó intézkedései azonban a zsidótörvények által szabályozott területeken túl több ponton érintették a magánjog és a közjog jelentős részét. A jogszabályok kronologikus sorrendben történő bemutatása mellett egy másik lehetséges megközelítési mód a jogtörténet szempontjainak figyelembe vételével és segítségül hívásával a jogkorlátozó intézkedések bemutatása az egyes (alap)jogok szerint a három hatalmi ág szerepének vizsgálatával. 15 Kérdés, hogyan illeszkedtek a zsidótörvények a jogforrási hierarchiába, illetve a jogkorlátozó egyéb törvényekkel hogyan függtek össze. Másrészt a szabadságmegvonó intézkedések vizsgálata a három hatalmi ág változásaira is rávilágít. Erre példa, hogy a törvények mellett kiemelkedő szerepet töltöttek be az alacsonyabb szintű jogforrások is, amelyeknek a száma a korszakban több százra tehető. 16 Egyes jogosultságokat szűkítő intézkedésekre több példát is találunk az 1920 és 1944 közötti időszakban, azonban az 1938-as év fordulópontot jelent ebben a tekintetben, mert ettől az időponttól változott meg radikálisan az addig képviselt törvényhozási folyamat, és egyre inkább előtérbe került a diszkriminatív 14 A disszertáció gondolatának kiindulópontjául az egyetemi éveim alatti kutatásom eredményeként megírt Adalékok a mezőcsáti járás zsidóságának a gettósításához című szakdolgozat szolgált. Ennek a munkának az elkészítése során merült fel az a gondolat, hogy ezt a területet a komplexitásában vizsgálva, a kutatást a szabadságjogok megvonásának vizsgálatára kellene kiterjeszteni, hiszen a szabadságjogok csoportjába tartoznak a vallási türelmet hirdető jogok is, tehát a zsidóság ellen elkövetett szabadságmegvonások is. A szakdolgozat rövidített változatát lásd: Lehotay Veronika: Adalékok a mezőcsáti járás zsidóságának gettósításához. Jogtörténeti Szemle, 10. évfolyam. 2. szám. 2008. 52-58. p. 15 Jogdogmatikai problémaként említhető meg a téma tárgyalása szempontjából, hogy Magyarországnak nem volt írott, csak történeti alkotmánya, vagyis nem volt egy olyan alaptörvény, amely tartalmazta volna az alapvető jogok katalógusát, a jog által védendő értékeket. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Werbőczy István felsorolta azokat a szabadságjogokat, amelyeket 1848-ben a törvény előtti egyenlőség kimondásával az áprilisi törvényhozás kiterjesztett minden Magyarországon honos polgárra. 16 A rendeletek jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy 1931 óta a kormány számára törvény biztosított jogot a rendeletekkel való kormányzásra. Karsai László tanulmányában foglalta össze, hogy a Magyarországi Rendeletek Tára és a Budapesti Közlöny az 1938 és 1944 közötti időszakban megjelenő kiadványai összesen 267 zsidó tárgyú rendeletet tartalmaztak. Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920-1944. In: Molnár Judit (szerk.): A holokauszt Magyarországon európai perspektívában. Balassi Kiadó, Budapest. 2005. 140-163. p. (a továbbiakban: Karsai, 2005.). 7

jellegű jogszabályalkotás, amely megváltoztatta a végrehajtó és az igazságszolgáltató szervek munkáját is. A disszertáció célja elsősorban a Horthy-korszak második felében, tehát az 1938 és 1944 márciusa közötti időszakban bevezetett jogkorlátozó intézkedések bemutatása. Egyes jogok esetében azonban nem hagyható figyelmen kívül az 1938 előtti szabályozás sem, mert például a zsidótörvények és a jogegyenlőség összefüggésének tárgyalásakor nem mellőzhető az 1920- ban megalkotott numreus clausus törvény. Választ szerettem volna adni arra is, hogy mit jelentett a jogegyenlőség, a jogkorlátozás, a jogfosztás fogalma a Horthy-korszakban. A jogtörténeti témájú kutatás során tehát a következő kérdésekre kerestem a válaszokat: A szabadságjogok korlátozásával kapcsolatban az a kérdés is felmerül, hogy meddig tekinthető a szabadságmegvonás törvényesnek, helyesebben fogalmazva indokoltnak? Hol a határ a jogos és jogellenes magatartás között, amikor a jogszabályok teremtették meg az alapot és minősítettek embereket, embercsoportokat a rendszer ellenségeivé? Mit jelentett ebben az összefüggésben a jogegyenlőség? Mire (is) szolgálhatott a jog? Az értekezés alapvetésében a Horthy-korszak jogtudósaink a jogegyenlőségről, a szabadságjogokról vallott nézeteit és a zsidótörvényekkel kapcsolatos állásfoglalásaikat foglaltam össze. A szabadságjogok megvonásának jogtörténeti hátterét ezt követően a törvényhozás szerepének a bemutatásával folytatom. A fejezet legfontosabb kérdései a következők: Milyen jogkorlátozó-jogfosztó rendelkezések születtek a korszakban? Milyen mértékben és hogyan hatottak a tárgybeli német jogszabályok a magyar törvényhozásra? 17 Hogyan születtek meg ezek a jogszabályok? Milyen jogokat érintettek ezek a normák, és hogyan realizálódtak? Ezeket a kérdéseket a közjog és a magánjog területén 17 A nemzetközi kitekintést szolgáló német jogszabályokkal való párhuzam felmutatása értelemszerűen a törvényhozásra és a bírósági joggyakorlatra koncentrálódik. A végrehajtás gyakorlatát, amelyet a helyi körülmények jelentős mértékben befolyásoltak, ennek a dolgozatnak a keretében nem vizsgálom. 8

vizsgáltam, és ebbe a koncepcióba próbáltam beleilleszteni a zsidótörvények rendelkezéseit is. Ezért tartottam fontosnak néhány gondolat erejéig a numerus clausus törvényről is írni, hiszen ahogy arra már az előbb utaltam, a jogegyenlőség addig fennálló fogalmát ekkor kérdőjelezte meg először a magyar törvényhozás, véget vetve ezzel a jogkiterjesztés folyamatának, és megindítva a diszkriminatív jellegű jogszűkítést. A legismertebb és a legfájdalmasabb korlátozó rendelkezéseket a négy nagy zsidótörvény tartalmazta, ugyanakkor a többi ilyen jellegű jogszabály sem hanyagolható el a szabadságmegvonás vizsgálatakor. A disszertáció következő része az állami törvények és rendeletek helyi végrehajtásáról szól. A dolgozatban felvázolt kép azonban korántsem teljes. Ennek az oka elsősorban az, hogy számos könyv és egyéb tanulmány áll rendelkezésre a zsidótörvények végrehajtásával kapcsolatban, másodsorban az ország minden megyéjére kiterjedő vizsgálat meghaladná a dolgozat kereteit. Egyrészt azt elemeztem, hogy milyen szerepe volt a több mint háromszáz rendeleteknek a szabadságmegvonás során. Milyen szabályokat tartalmaztak ezek a rendeletek, mennyire pontos utasításokat írtak elő az illetékes miniszterek a törvények végrehajtására vonatkozóan, tehát mennyire voltak a jogszabályok végrehajthatóak? Választ kerestem arra a kérdésre is, hogy mennyire kaptak szabad kezet a miniszterek, tehát a rendeleti szintű kormányzás hogyan, milyen mértékben valósult meg a Horthy-korszakban. Ezen túl egy megye példáján keresztül szerettem volna rámutatni az egyes központi és helyi végrehajtási szervek szerepére a jogkorlátozó rendelkezések végrehajtásában, amelynek során levéltári kutatások alapján próbáltam meg néhány Borsod megyei járás példáján keresztül szemléltetni a korabeli helyzetet, a végrehajtási intézkedéseket és a szabályrendeleteket. 18 18 Itt érdemes annyit megjegyezni, hogy a kutatásomat a Borsod Abaúj Zemplén Megyei Levéltárban kezdtem, és azt tapasztaltam, hogy a korszakra vonatkozó és a jogtörténeti szempontból fontos dokumentumoknak csak egy töredéke állt rendelkezésre. Az egyes községek közül alig néhánynak maradtak fenn az 1939 és 1944 közötti időszakra vonatkozó iratai. Például a mezőkövesdi járás főszolgabírájának iratai 1920-tól 1937-ig vannak meg, Miskolc főszolgabírájának iratai 1920 és 1928 között, Miskolc város szabályrendeleteinek a gyűjteménye pedig az 1871 és 1939 közötti időszakra maradtak fenn. Előfordult az is, hogy bár a fondjegyzék szerint 1941-től 1944-ig voltak 9

A kutatás során jutottam arra a következtetésre, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom tevékenységének a vizsgálata mellett teljes képet csak a harmadik hatalmi ág, a szűkebb értelemben vett igazságszolgáltatás szerepének a feltárásával kaphatunk erről a korszakról. A levéltári források jelentős részét képezik a jogkorlátozó rendelkezésekkel összefüggésben indított perek anyagai. Kérdésként fogalmazódott meg tehát az is, hogy milyen szerepet játszottak a bíróságok a jogkorlátozó törvények és rendeletek értelmezésében és végrehajtásában. Elsősorban a Kúria ítélkezési gyakorlatának a bemutatása szolgál fontos kiegészítő adalékokkal a Horthykorszak szabadságmegvonó intézkedéseinek a megértéséhez. Az értekezést kitekintéssel zárom, amely az 1944. március 19. és 1944. október 16. közötti időszak jogtörténeti szempontjából lényeges aspektusairól, így főleg a gettóba zárást elrendelő és azt kiegészítő rendeletek jellegéről szól, mert a jogfolytonosság nem szakadt meg a német megszállással, az azt megelőzően keletkezett jogszabályok rendelkezései alapul szolgáltak a sárga csillag viseléséhez, a gettóba záráshoz és a deportáláshoz is. Azt vizsgálom, hogy a 19. század folyamán biztosított jogegyenlőségtől az egyes jogokat korlátozó törvényeken és alacsonyabb szinű jogforrásokon keresztül 1944 tavaszára hogyan jutott el a jogalkotó a teljes jogfosztásig. dokumentumok az adott járásra vonatkozóan (sajószentpéteri), de a mutatókönyvek végignézése után gyakorlatilag semmilyen használható irat nem maradt meg. 10

Az alkalmazott kutatási módszerek és a források A primer forrásokról A disszertáció forrásainak egyik pillérét a primer források alkotják. Kiindulópontként a jogforrásokat használtam a kutatás során. Az 1938 és 1944. március 19. között keletkezett több mint harminc törvény 19 mellett kiemelkedő szerep jutott a rendeleteknek. 20 A zsidótörvények és a rendeletek együtt nincsenek kiadva, ezért ezek összegyűjtése nem volt egyszerű feladat. Vértes Róbert könyve tartalmazza a legfontosabb törvények és néhány kapcsolódó rendelet szövegét, ez azonban nem teljes. 21 Az 1944-ben kiadott rendeletek listája Randolp L. Braham munkájában is megtalálható. A rendeleteket a Rendeletek Tárából és a Belügyi Közlönyből gyűjtöttem össze. A bírói gyakorlat bemutatásához a korszakban kiadott döntvénytárak szolgáltak alapul. 22 A levéltári források kutatását nagymértékben megkönnyítette Haraszti György Magyar zsidó levéltári repertórium című könyve. 23 Az Országgyűlési Könyvtárban elsősorban a törvényhozásra vonatkozó dokumentumok találhatók, így az országgyűlési naplók és irományok. 24 Az országgyűlési iratanyag részletes elemzése segítette a jogkorlátozó törvények vitájának ismertetését. A Magyar Országos Levéltárban a minisztertanácsi 19 A dolgozat következő fejezeteiben bővebben foglalkozom a zsidótörvény és a jogkorlátozó törvény fogalmának az elhatárolásával. 20 Ezúton szeretném megköszönni Karsai Lászlónak, aki rendelkezésemre bocsátotta a zsidóságra vonatkozó rendeletek listáját az 1938 és 1944 októbere közötti időszakra vonatkozóan. 21 Vértes Róbert: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945. Polgár Kiadó, Budapest, 1997. (a továbbiakban: Vértes, 1997.) 22 Boda Gyula - Vincenti Gusztáv: A Jogi Hírlap Döntvénytára, Magánjog. 1938. Budapest, 1942.; (a továbbiakban: Boda-Vincenti, 1942. (1)). Boda Gyula-Vincenti Gusztáv: A Jogi Hírlap Döntvénytára, Magánjog. 1939 IX.1. - 1942. IX. 1. Budapest, 1942.; (a továbbiakban: Boda- Vincenti, 1942. (2)). Borsos Endre-Szabolcska Mihály: A m. kir. közigazgatási bíróság általános közigazgatási osztálya érvényben lévő döntvényeinek és jogegységi megállapodásainak és elvi határozatainak gyűjteménye 1938-1941. IV. kötet. 1941. (a továbbiakban: Borsos - Szabolcska, 1941.) A szerzők kiadása, 1941. Huppert Leo-Markos Olivér: A Jogi Hírlap döntvénytára. 1939. IX. 1. - 1942. IX. 1. Hiteljog V. kötet. Budapest, 1943. (a továbbiakban: Huppert-Markos, 1943.) 23 Haraszti György: Magyar Zsidó Levéltári Repertórium. In: Hazai levéltárak zsidó vonatkozású anyagának áttekintése a kiadott levéltári segédletek alapján. MTA Judaisztikai Kutatócsoport, Budapest, 1993. 24 Jelentősen megkönnyítette a kutatást, hogy időközben digitális formában is elérhetővé váltak az Országgyűlési Könyvtár honlapján a képviselőházi és a felsőházi naplók a korszakra vonatkozóan. www.ogyk.hu 11

jegyzőkönyvek mellett a miniszterelnökség és a belügyminisztérium olyan iratait kutattam, amelyek a jogkorlátozó törvények országos végrehajtásának a felvázolásához nyújtottak segítséget. 25 A Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban Ságvári Ágnes holokausztgyűjteményét tanulmányoztam, amely segítette a dolgozat forrásainak az összegyűjtését. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban található (hiányos) dokumentumok a helyi végrehajtási szervek tevékenységének a bemutatásához járultak hozzá. A megyei levéltárakban megtalálható vállalati anyagok segítségével a keresztényesítés folyamatát lehet végigkövetni elsősorban a különböző kérvények felhasználásával. 1938 és 1944 eleje között meghatározó kérdést jelentettek az átruházások (stróman vagy aladár), amelyekre számos rendelet is vonatkozott. Ezek 1945 után sem értek véget, a kérdést az államosítás oldotta meg 1947 után. A törvényhatósági, önkormányzati anyagok jelentős része kutatható. Idetartoznak a jegyzőkönyvek, az egyes osztályok beadványai, továbbá a törvényhatósági rendelkezések. A (szűkebb értelemben vett) igazságszolgáltatás szerepének a tanulmányozásához a Budapesti Törvényszék és a Kúria előtt lezajlott, a zsidótörvény kijátszásával kapcsolatos és fajgyalázási pereket Budapest Főváros Levéltárában és a Magyar Országos Levéltárban tártam fel. A bírósági anyagok között találhatók a holttá nyilvánítással kapcsolatos ügyek, így elsősorban a munkaszolgálatosok holttá nyilvánítása, mert itt nem volt egyértelmű bizonyíték a halálra, így annak megállapítása a bíróságok hatáskörébe tartozott. A levéltári források töredékességük ellenére is jelentős mértékben járultak hozzá a szabadságmegvonó intézkedések vizsgálatához. 25 A telekkönyvekre vonatkozó adatok az összeírt földterületek árjásításáról tanúskodnak, amelyre teljes egészében soha nem került sor, mert 1944-ben az átírás már nem ment végbe. Tartalmazzák továbbá a bérletekről készült jegyzékeket, de az 1944-es adatok ebben az esetben is nagyon hiányosak. 12

A szekunder forrásokról A témával kapcsolatos eddigi kutatások eredményeinek a tanulmányozásához és felhasználásához a szekunder irodalom feltárásával jutottam el. Randolph L. Braham írja a holokauszt magyarországi bibliográfiáját tartalmazó kötetében, hogy a világtörténelem egyetlen eseményéről sem született annyi írás, mint az európai zsidóságnak a második világháború alatti megsemmisítéséről. 26 A két világháború közötti magyar történelemről számos mű áll rendelkezésünkre. A tudományos összefoglalások közül kiemelendő Romsics Ignác munkája, 27 de számos elsősorban oktatási célra készített kiadvány is létezik a Horthy-korszak történetéről. Ebben a körben említhető többek között L. Nagy Zsuzsa, 28 Ormos Mária, 29 Gergely Jenő és Pritz Pál 30 munkája. A magyarországi zsidóság történetének egyik legkutatottabb területe a Horthy-korszak. 31 Az irodalom felkutatásában segítségül szolgált Zeke Gyula cikke az 1992-ig megjelent szakirodalom összefoglalásáról 32 és Randolp L. Braham 2010-ben megjelent magyarországi holokauszt-bibliográfiája. 33 A holokauszt előzményeivel és a holokauszttal foglalkozó szerzők közül a legjelentősebbek között említendő Nathaniel Katzburg, Randolp L. Braham, Karsai László, Szita Szabolcs, Gyurgyák János. 26 A két kötet 5573 könyv, tanulmány és cikk referenciáját tartalmazza. Randolp L. Braham: A magyarországi holokauszt bibliográfiája 1-2. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010. 13-15. p. (a továbbiakban: Braham, 2010.) 27 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 28 L. Nagy Zsuzsa: Magyarország története 1918-1945. Történelmi Figyelő Könyvek Sorozat, Debrecen, 1995. 29 Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában, 1914-1945. Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998. 30 Gergely Jenő-Pritz Pál: A trianoni Magyarország, 1918-1945. Vince Kiadó, Budapest, 1998. 31 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 617. p. (a továbbiakban: Gyurgyák, 2001.) 32 Gonda, 1992. 330-389.p. 33 Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt bibliográfiája. 1-2. kötet. Park Könyvkiadó, Budapest, 2010. (a továbbiakban: Braham (szerk.), 2010.) 13

A korszak meghatározó kutatója tehát Nathaniel Katzburg, akinek több műve is megjelent ebben a témakörben. 34 A másik jelentős szerző Randolp L. Braham, akinek a holokausztot megelőző időszakkal és a holokauszttal kapcsolatban is számos könyve jelent meg. Legátfogóbb A népirtás politikája. Gyurgyák János A zsidókérdés Magyarországon című monográfiájában a történeti áttekintést követően a szellemi-politikai irányzatok és a zsidókérdés bemutatására vállalkozott. 35 Mintegy száz oldalban foglalta össze a zsidóság Horthy-korszakbeli történetét, jelentős hangsúlyt fektetve a zsidótörvényekre és a vészkorszak megismertetésére. 36 Szita Szabolcs több könyvében foglalkozik a munkaszolgálat bemutatásával, 37 a deportálások történetével, 38 de jelent meg műve a holokauszt alatti embermentésről is. 39 Karsai László a holokausztról szóló összefoglaló munkája 40 mellett könyvet jelentetett meg a magyarországi cigánykérdés történetéről. 41 Emellett számos tanulmányának témája a magyarországi holokauszt és előzményei. 42 A jogtörténészek munkásságában kimondottan a zsidótörvényekkel foglalkozó monográfia (Nagyné Szegvári Katalin tudományos monográfiáját kivéve) nem jelent meg, hanem a Horthy-korszak alkotmány- és jogintézményeinek a bemutatásával foglalkoztak eddig elsősorban. 43 1958-ban 34 Nathaniel Katzburg: Hungary and the Jews. Policy and legislatioan 1920-1943. Bar - Ilan University Press, 1981. (a továbbiakban: Katzburg, 1981.) 35 Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest. 2001. (a továbbiakban: Gyurgyák, 2001.) 36 Gyurgyák, 2001. 110-197.p. 37 Szita Szabolcs: Halálerőd. A munkaszolgálat és a hadimunka történetéhez 1944-1945. ÁKV, Budapest, 1989. (a továbbiakban: Szita, 1989.) 38 Szita Szabolcs: Utak a pokolból. Magyar deportáltak az annektált Asuztriában. 1941-1945. Metalon, Sopron, 1991. Szita Szabolcs: Iratok a kisegítő munkaszolgálat, a zsidóüldözés történetéhez. Magyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumnetációs Központ, Budapest, 2002. 39 Szita Szabolcs: Aki egy embert megment - a világot menti meg. Mentőbizottság, Kasztner Rezső, SS - embervásár, 1944-1945. Corvina Kiadó, Budapest, 2005. 40 Karsai László: Holokauszt. Pannonica Kiadó, 2001. (a továbbiakban: Karsai, 2001.) 41 Karsai László: A cigánykérdés Magyarországon 1919-1945. Út a cigány holokauszthoz. Cserépfalvi Kiadó, Budapest, 1992. (a továbbiakban: Karsai, 1992.) 42 Többek között: Karsai László: A holokauszt utolsó fejezete. Beszélő. 10. évfolyam 10. szám. 2005. 74. p. Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920-1944. 138. évfolyam 6. szám. 2004. 1258-1304. Karsai László: Egyetemi és középiskolai tankönyvek a holokausztról. Mozgó Világ. 26. évfolyam 12. szám. 2000. 19-44. p.; Karsai László: Zsidósors Budapesten 1944-ben. Kritika, 11. 1990. 23-26. p. 43 Beér János: A Horthy- korszak államtörténetéhez. Jogtudományi Közlöny, 14. évfolyam, 7-8. szám, 1959. 350-356. p.; Kovács Kálmán: Az állam- és jogi intézmények válatozásai a XX. század első 14

jelent meg a Horthy-korszak államával és jogával foglalkozó tanulmánykötet, amely fontos adalékokkal szolgál a jogkorlátozások történetének tanulmányozásához mind a magánjog, mind a közjog terén. 44 Ruszoly Józsefnek a Horthy-korszak törvényhozásáról 45 és Nagyné Szegvári Katalinnak a numerus clausus törvényről írt munkája jelentett segítséget dolgozat megírásában. 46 A numerus clausus törvényről és különböző összefüggéseiről a korabeli irodalom mellett 47 számos tanulmány felelhető többek között Karády Viktor, Kovács M. Mária, Ladányi Andor, Nagyné Szegvári Katalin, Egressy Gergely, Nagy Péter Tibor, Stipta István tollából. 48 felében Magyarországon. Jogtörténeti Értekezések 13. Budapest, 1983.; Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai az ellenforradalmi korszakban 1919-1944/45. In: Pölöskei Ferenc (szerk.): Magyar polgári államrendszerek. Budapest, 1981. (a továbbiakban: Ruszoly, 1981.); Sík Ferenc: A megtorlás és az államvédelem munkajogi eszközei az ellenforradalom hatalomrajutása idején. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965. 44 Tanulmányok a Horthy-korszak államáról és jogáról. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1958. (a továbbiakban: Tanulmányok, 1958.) 45 Ruszoly József: A törvényhozás intézményi alapjai a Horthy-korszakban. In: Újabb magyar alkotmánytörténet 1848-1949. Válogatott tanulmányok, Püski, Budapest, 2002. 264-294. p. (a továbbiakban: Ruszoly, 2002.) 46 Nagyné Szegvári Katalin: Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. (a továbbiakban: Nagyné, 1988.) 47 Többek között: Haller István: Harc a numerus clausus körül. Pallas Nyomda, Budapest, 1926.; Méhely Lajos: A numerus clausus mérlege. Held János, Budapest, 1932.; Saád Béla: Problémák a numerus clausus mögött. Katholikus Szemle, 48. évfolyam. 3. szám. 1934. 162-166. p.; Kőnig Vilmos: Ügyvédség és numerus clausus. Jogtudományi Közlöny, 63. évfolyam, 2. szám. 1928. 11-13. p.; Numerus clausus és a német ügyvédség. Jogtudományi Közlöny, 66. évfolyam, 11. szám. 1931. 110-112. p.; Admeto Géza: A numerus clausus angol vonatkozásai. Jogtudományi Közlöny, 66. évfolyam, 22. szám 1931. 197-198. p.; Gergelyfy Géza: A numerus clausus kérdése. Jogtudomány Közlöny, 63. évfolyam, 2. szám. 1928. 15-16. p.; Vargha Ferenc: A numerus clausus. Jogtudományi Közlöny, 62. évfolyam, 20. szám, 1927. 177-180. p.; Dr. Gábor Gyula: A numerus clausus és a zsidó egyetem. Jogállam: Jog és Államtudományi Szemle. 24. évfolyam, 3. szám, 1925. 136. p.; Bethlen Pál (szerk.): Numerus clausus. A magyar zsidóság almanachja. Budapest, 1925. 48 Barta Róbert: A numerus clausus törvény módosítása 1928-ban. Történeti Tanulmányok, 1992. 1. kötet, 113-124. p.barta Róbert: Numerus clausus rendelkezések Magyarországon az 1920-as években. Iskolakultúra 4. évfolyam, 21. szám. 1994. 45-50. p. Egressy Gergely: Történelmi szükségszerűség vagy az első lépés a holokauszt felé vezető úton? Valóság, 2000. 43. évfolyam 11. szám. 71-80. p. Karády Viktor: Egyetemi antiszemitizmus és érvényesülési kényszerpályák: magyar - zsidó diákság a nyugat-európai főiskolákon a numerus calusus alatt. Levéltári Szemle. 42. évfolyam, 3. szám. 1992. 21-40. p.; Kovács M. Mária: A numerus clausus és az orvosi antiszemitizmus a húszas években. Budapesti negyed - lap a városról. 3. évfolyam 2. 8. szám, 1995. 137-158. p.; Ladányi Andor: A numerus clausus törvény 1928. évi módosításáról. Századok, 128. évfolyam, 6. szám. 1994. 1117-1148. p.; Ladányi Andor: A numerus clausustól a numerus nullusig. Múlt és Jövő, 16. évfolyam, 1. szám. 2005. 56-74. p.; Nagy Péter Tibor: A numerus clausus - hetvenöt év után. Világosság, 36. évfolyam, 2. szám, 1995. 72. p. Nagy Péter Tibor: A numerus clausus történetéhez. Magyar Pedagógia, 85. évfolyam, 1. szám. 1985. 182-189. p. Nagyné Szegvári Katalin: Állástalan diplomások a nagy gazdasági válság idején Magyarországon. Jogtörténeti Szemle, 1987. 2. évfolyam 2. szám, 23-32. p. Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének első évtizede (1919-1929). Borsodi Szemle. XXX. évfolyam. 2. szám. 1985. 49-58. p. (a továbbiakban: Stipta, 1985.) Stipta István: A miskolci jogakadémia működésének második évtizede (1929-1939.) Borsodi Szemle, XXX. évfolyam. 3. szám. 1985. 59-68. p.; Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák. (A jogi oktatás kezdetei és fejlődésének tendenciái Magyarországon.) In: Győri Tanulmányok. 20. 1998. 7-17. p. 15

Ezek a művek a törvény születésének körülményeit, az országos és helyi szintű végrehajtását, továbbá a jogakadémiákra gyakorolt hatását mutatják be. A zsidóellenes törvényhozás hátterét részletesen feldolgozta Randolph L. Braham a The Politics of Genocide. The Holocaust in Hungary című munkájában, amely 1997-ben magyarul is megjelent. Ez a könyv elsősorban a német megszállást követő időszak rendeleteinek a hátterével foglalkozik, a legrészletesebben mutatja be a magyarországi zsidóság 1944/1945-ös sorsát. Mezei András 1997-ben a magyar Holocaustban a könyvek könyvének nevezte ezt a művet. 49 Lebovits Imre könyvében a Horthy-korszak párt- és kormányprogramjainak a bemutatása mellett találunk részleteket a zsidótörvények szövegéből is. 50 Pelle János a zsidótörvények fogadtatását vizsgálta a korabeli sajtóanyagok és elsősorban vidéki levéltárakban feltárt források segítségével. 51 A zsidótörvények születésének körülményeivel Ladányi Andor több cikkében is foglalkozott. 52 A nemzetközi öszehasonlítást a külföldi szakirodalomra támaszkodva valósítottam meg. Az idegen nyelvű szakirodalom felkutatásában segítségemre volt Randolp L. Braham 2001-ben megjelent The Holocaust in Hungary 1984-2000. A selected and annotated bibliography címen kiadott bibliográfiája. 53 Az európai holokauszt-irodalomban való tájékozódást segíti a Saul S. Friedman által szerkesztett bibliográfia. 54 A közép- és kelet-európai országok, köztük Magyarország két világháború közötti történetével Ezra Mendelsohn The Jews of East Central Europe Between the World Wars 49 http://www.szombat.org/archivum/h0303d.htm 50 Lebovits Imre: Zsidótörvények - zsidómentők. Ex Libris. Budapest, 2007. (a továbbiakban: Lebovits, 2007.) 51 Pelle János: A gyűlölet vetése. A zsidótörvények és a magyar közvélemény 1938-1944. Európa Kiadó. Budapest, 2001. (a továbbiakban: Pelle, 2001.) 52 Ladányi Andor: A végső megoldáshoz vezető út újabb álllomásai. Múlt és Jövő. 21. évfolyam. 1. szám. 2011. 68. p.; Ladányi Andor: Az első zsidótörvény megszületése. Múlt és Jövő. 21. évfolyam. 2. szám. 2010. 102-121. p.; Ladányi Andor: A numerus clausustól a numerus nullusig. Múlt és Jövő. 16. évfolyam. 1. szám. 2005. 56-64.p. 53 Randolp L. Braham: The holocaust in Hungary 1984-2000. A selected and annotated bibliography. Columbia University, 2001. (a továbbiakban: Braham, 2001.) 54 Saul S. Friedman: Holocaust Literature. A Handbook of Critical, Historical and Literary Writtings. Westport, Greenwood Press, 1993. (a továbbiakban: Friedman, 1993.) 16

címmel megjelent könyvében foglalkozott. 55 A holokauszttal foglalkozó monográfiák közül meghatározó Yehuda Bauer: A history of the holocaust 56 és Lucy Dawidowitz könyve, ez utóbbi magyarul is megjelent Háború a zsidók ellen címmel. 57 A szerzők többsége elsősorban a holokauszt magyarországi eseményeivel foglalkozik, 58 a zsidótörvényeknek legfeljebb rövid ismertetésére tér ki. 59 Randolph L. Brahamnak, a holokauszt magyarországi története egyik legismertebb kutatójának több könyve magyarul is megjelent. 60 Yehuda Don tanulmányában elsősorban a magyarországi antiszemita diszkriminációs törvénykezés gazdasági oldalát vizsgálta. 61 Tim Cole, angol történész Constucting the Jew, Writing the Holocaust: Hungary 1920-1945 címmel írt tanulmányában a magyarországi zsidóellenes törvénykezésről, amelyben javaslatot tett a zsidó másik kifejezés használatára a jobb azonosítás céljából a zsidó helyett. 62 Az előbb említett szerző a budapesti gettóról írt munkája is hasznos segítséget nyújtott a dolgozat utolsó fejezetének a megírásához. 63 Saul Friedländer 2009-ben megjelent könyvében a náci Németország jogszabályaival és a zsidóság elleni intézkedéseivel foglalkozik Hitler hatalomra jutásától egészen a végső megoldásig. 64 55 Ezra Mendelsohn: The Jews of East Central Europe Between the World Wars. Bloomington, Indiana UP, 1983. 56 Yehuda Bauer: A History of the Holocaust. Revised Edition. New York, Franklin Watts, 2002. (a továbbiakban: Bauer, 2002.) 57 Lucy Dawidowitz: Háború a zsidók ellen. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2000. (a továbbiakban: Dawidowitz, 2000.). 58 Kramer T. D.: From Emancipation to Catasrophe examines the history of Hungary s Jewish community between 1848-1945. Universíty Press of America. 2000. 59 http://www.ushmm.org/research/center/publications/occasional/2001-01/paper.pdf 60 The Tragedy of Hungarian Jewry: Essays, Documents, Depositions. East European Monographs, no. 208. New York: Columbia University Press, 1986. 328. p. 61 Yehuda Don: The Economic Effect of Antisemistic Discrimination: Hungarian Anti-Jewish Legislation, 1938-1944. Jewish Social Studies. Vol. 48. No.1. Winter, 1986. 63-82. p. http://www.jstor.org/pss/4467318 (a továbbiakban: Don, 1986.). 62 Megalkotni a zsidót, megírni a holokausztot: Magyarország 1920-1944. In: Braham, 2010. 109. p. A disszertációban a zsidó és nemzsidó megjelöléseket a jogszabályok által körülhatárolt, így változó kritériumokat magába foglaló fogalomként használom. Ebből következően ez a két fogalom mint jogi kategória az emberek önmeghatározására, identitására érthető módon nem tud tekintettel lenni. Ezt a két fogalmat mint jogi kategóriákat a továbbiakban idézőjelbe teszem. 63 Tim Cole: Holocaust city. The making ghettos. New York, 2003. (a továbbiakban: Cole, 2003.) 64 Saul Friedländer: Nazi Germany and the Jews, 1933-1939. Harper Perennial, New York, 2009. (a továbbiakban: Friedländer, 2009.). 17

A náci Németország törvényeit és rendeleteit tartalmazza német nyelven Ingo von Münch: Gesetze des NS - Staates címen megjelent gyűjteménye, 65 míg magyar nyelven 2007-ben Németh István Demokrácia és diktatúra: A Harmadik Birodalom (1933-1945) című könyvében találhatóak a korszakra jellemző legfontosabb német jogszabályokat és egy összefoglaló írást a jog és az igazságszolgáltatás jellemző vonásairól a nemzetiszocialista államban. 66 A jog-, illetve alkotmánytörténeti munkák közül Karl Kroeschell Rechtsgeschichte Deutschlands im 20. Jahrhundert, Manfred Botzenhart Deutsche Verfassungsgeschichte 1806-1949, Ulrich Eisenhardt Deutsche Rechtsgesichte ; valamint Werner Frotesher - Bodo Pieroth: Verfassungsgeshicte című könyvét használtam fel a témakörhöz kapcsolódó német jogszabályok vizsgálatához. 67 Az Országos Széchényi Könyvtárban található a korabeli szakirodalom jelentős része. A zsidótörvények meghozatalát követően számos értelmezés és magyarázat látott napvilágot, amelyek ugyancsak adalékul szolgálnak a törvények korabeli értelmezésének, végrehajtásának és bírósági érvényesítésének a vizsgálatához. 68 A korabeli tanulmányok meghatározó 65 Ingo von Münch: Gesetze des NS - Staates. Schöning, 1994. (a továbbiakban: Münch, 1994.) 66 Németh István: Demokrácia és diktatúra. Összegzés és dokumentumok. 1933-1945. II. kötet. L Harmattan Kiadó, Budapest, 2007. (a továbbiakban: Németh, 2007.). 67 Karl Kroeschell: Rechtsgeschicghte Deutschland im 20. Jahrhundert. Vandenhoeck, Göttingen, 1992. (a továbbiakban: Kroeschell, 1992.); Manfred Botzenhart: Deutsche Verfassungsgeschicte 1806-1949. Kohlhammer, Stuttgart, 1993. (a továbbiakban: Botzenhart, 1993); Ulrich Eisenhardt Deutsche Rechtsgesichte. Verlag C. H. Beck, München, 1999. (a továbbiakban: Eisenhardt, 1999.); Werner Frotscher - Bodo Pieroth: Verfassungsgeshicte. Verlag C. H. Beck, München, 1997. (a továbbiakban: Frotscher - Pieroth, 1997.). 68 A Jogtudományi Közlöny 1947-ben megejelent egyik számában található egy cikk a fasiszta könyvek beszolgáltatásáról, és arról, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarának elutasították azt a kérelmét, hogy a zsidótörvényekre vonatkozó jogirodalmat a könyvárában elhelyezze. Jogtudományi Közlöny. Új évfolyam. II. 1947. január 20. 1-2. szám. 28. p. Valószínűsíthető tehát, hogy több könyv megsemmisült, ennek ellenére azonban számos könyv áll a kutató rendlekezésére a Széchényi Könyvtárban. A legfontosabb szerzők közül néhány: Csiky János: Mit kell tudni minden kereszténynek, zsidónak a zsidó jogról? A Jogi Hírlap kiadása, 1939. (a továbbiakban: Csíky, 1939.); Csíky János: Zsidó alkalmazottakra és elbocsátásukkor járó illetményekre vonatkozó jogszabályok a kormánybiztos joggyakorlatával, zsidókra vonatkozó erdélyi jogszabályok, nemzsidó magánalkalmazottak illetményeinek szabályozása. Grill Könyvkiadó, Budapest, 1941. (a továbbiakban: Csíky, 1941.) Forrai Sándor: Az új zsidótörvény végrehajtási utasításának magyarázata. 1939. (a továbbiakban: Forrai, 1939.) Géber Rezső Ádám: Az új zsidótörvény (1939. IV. tc.) szemléltető magyarázata. 1939.; Groszmann Frigyes - Vári Rezső: Megengedett és színleges iparűzés, érdekeltség és munkavállalás a zsidótörvény korlátai között. A szerzők kiadása, 1942. (a továbbiakban: Groszman - Vári, 1942.); Krüger Aladár: Az 1938. XV. törvénycikk magyarázattal ellátva. A zsidótörvény. A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló úgynevezett zsidótörvény magyarázatos szövegű kézikönyve. Budapest, 1938. (a továbbiakban: 18

része az első három zsidótörvénnyel foglalkozott részletesen mind a magyar, mind a külföldi szerzőket tekintve. 69 A Horthy-korszak szabadságmegvonó intézkedéseinek elemzéséhez kiindulópontként azt vizsgálom, hogy a jogtudósok hogyan értelmezték a jogegyenlőség és a szabadságjogok fogalmát a vizsgált időszakban. 70 Krüger, 1938.); Makkai János - Némethy Imre: A zsidótörvény. Tasnádi Nagy András előszavával. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1939. Pongrácz Jenő: A zsidótörvény. (1939. IV. tc.) és végrehajtási rendeletei. Budapest, 1942. Serly Antal: A zsidóságra vonatkozó magyar törvények. Nyilas Lap-és Könyvkiadó, Budapest, 1939. (a továbbiakban: Serly, 1939.); Szabó Zoltán - Zaboretzki Ervin: A zsidók és nemzsidók jogállása és jogviszonyai. Budapest, 1944. (a továbbiakban: Szabó - Zaboretzki, 1944.); Vajda József: Zsidók,- Új,- korlátolt,- teljesjogú őskeresztények ingatlan jogviszonyai a zsidó jogszabályokra tekintettel keresztény tanúsítványokra vonatkozó joggyakorlat elvi döntései. Budapest, 1940. (a továbbiakban: Vajda, 1940.); Tóth László - Ribáry Géza: A zsidók egyenjogúsítására és külön jogrend alá helyezésére vonatkozó jogszabályok. Hungária Könyvkiadó, Budapest, 1939. (a továbbiakban: Tóth - Ribáry, 1939.). 69 A tanulmányok közül néhány cikk címét idézem példaként: Ludwig Kliveni: Die rechtliche Regelung der Judenfrage in Ungarn (Die Judenfrage, Berlin, 1942./13. ); Nagykálnai Levatich László: Das ungarische Judengesetz. (Der Weltkampf, München, 1938/174.) Sárga Ferenc: Megdöbbentő viszonyok a második zsidótörvény évében a magyar vállalatoknál. Válasz Fenyő Miksának A hallgatás bű lenne című cikkére (Szalay, Budapest, 1939.) Kurt Ammon: Judenfrage und neue Ehegesetzgebung in Ungarn (Die Judenfrage, Berlin, 1941. 15-16. p.) In: Braham, 2010. 120-123. p. 70 A szabadságjogok az emberi jogok rendszerén belül helyezhetők el. Az emberi jogok kialakulása a természetjogi tanokra, a természetes jogok fogalmára vezethető vissza. A 18. században politikai jelentésre tett szert, és a szolgai alávetettség nélküli együttélésről alkotott elképzelésekben játszott szerepet. A franciák az ember és polgár jogait deklarálták, amely újabb lépést jelentett, mert a polgári jogok (tulajdonnal és a gazdasági élettel kapcsolatban) is az emberi jogok részévé váltak. A polgári és a politikai jogokat a 19. században állampolgári jogokként definiálták. A társadalmi igazságosság eszméjével összefüggésben a 20. században a szociális jogok is az emberi jogok elismert részévé váltak. A jogi pozitivizmus évszázadaiban az emberi jogok háttérbe szorultak, csak a második világháborút követően, a 20. század második felében terjedtek el újra. A szabadságjogokról lásd: Tóth Gábor Halmai Attila: Emberi jogok. Orisirs Kiadó, Budapest, 2008. Horváth Pál: A jogállamiság történelmi szerepe. In: Mezey Barna (szerk.): Hatalommegosztás ás jogállamiság. Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 181-214. p.; Bánki Dezső: Megjegyzések az emberi jog kifejezés értelmezéséhez. Fundamentum, 2000. 3. szám. 33-42. p. 19