Két felejthetetlen nővér magával ragadó története és egy büszke nép sorsa... A büszkeség sorsa és egy öröklött szerelem... Szürkefarkas és Szomorúfűz egybekelése békét hoz az apacsok életébe. Fiuk házassága egyesíti a fehéreket és az indiánokat. Most azonban újabb harcok és új szenvedélyek tombolnak a csodálatos, vad tájon... Rayna és Meade: a férfi vissza akar vonulni a hadseregből és békés életet szeretne élni, de Rayna vakmerő szelleme többet akar érzéki szépsége arra csábítja a férfit, hogy mindent hátrahagyva kövesse őt... Skylar és Sun Hawk: a férfi, aki büszke, de keserű harcos, felkelti Skylarban a vágyat, hogy megszerezze az örökségét, és őt. A két nővér különböző nép szülötte, de egyesíti őket a szeretet. Hatalmas álmok, szenvedélyes vágyak története és egy büszke nép sorsa 1
2
Constance Bennett Indián romantika Sorozat Hajja és Fiai 1993. 3
Eredeti cím: Moonsong Copyright 1992 by Constance Bennett Ali rights reserved! Fordította: Szabó Andrea Fedélterv: HATI Hungarian edition and translation Copyright 1993 by Hajjá & Fiai Kiadó Szedte és tördelte a Hajja & Fiai Nyomtatta és kötötte az Alföldi Nyomda Rt. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: 4208.66-14-1 Készült Debrecenben, az Úr 1993. évében ISSN 1217-2995 ISBN 963 8309 13 X 4
PROLÓGUS Új- Mexikó, 1863 A mély, férfias hang felébresztette a lányt. Nem volt hangos, de ahhoz elég erős, hogy az ötéves Rayna Templeton nyugtalan álmát megzavarja. Rayna felült az ágyban, és egy pillanatig feszülten figyelt, szinte levegőt sem mert venni, aztán ismét meghallotta a hangot. Papa végre hazajött! Arcán boldog mosoly ragyogott fel. Ledobta magáról a takarót, és kimászott az ágyból. Mezítláb, hangtalanul suhant át a szobán, ki az erkélyre, mely a ház belső udvarára nézett. Fent az égen millió csillag ragyogott, és a ház üres volt, csak a lépcső lábánál álló lámpások vetítettek táncoló árnyakat a falra. A hang már kivehetőbb volt, és Rayna tudta, nem tévedett. Apja öt héttel ezelőtt indult el Sonorába marhákat venni, és minden nap, amit távol töltött az otthonától, egy örökkévalóságnak tűnt Raynának és anyjának. Oly sok veszély leselkedett rá Rancho Verde és Mexikó között sivatagok és hegyek, skorpiók és kígyók, medvék és hegyi oroszlánok -, de ezek csak apró veszélyek voltak, melyekkel szemben könnyűszerrel meg tudta magát védeni. Az apacsok sokkal veszélyesebbek voltak, mint az összes többi együttvéve, ezért minden percben, amíg távol volt, Rayna és anyja nyugtalanul várták vissza, és imádkoztak érte. De most végre hazajött! Rayna lesietett a lépcsőn, ki az udvarra, miközben elképzelte, hogy fogja majd apja a karjába szorítani, és mélyen zengő nevetéssel feldobni a levegőbe. Feszülten figyelt, hátha 5
meghallja a hangját. És amit hallott, abból arra következtetett, hogy a dolgozószobájában van, egy másik hang pedig elárulta, hogy anyja is vele van. Colleen biztos haragudni fog, ha megtudja, hogy lánya ilyen későn még fent van, de ez most nem érdekelte Raynát. Hozzászokott, hogy mindig bajban van, amúgy is tapasztalatból tudta, hogy a legnagyobb büntetés, amit lágyszívű anyjától kaphat, nem több, mint egy enyhe szidás. Apja ennél sokkal többet is megér. Csupasz lába szinte alig érintette a kőpadlót, olyan gyorsan futott át az udvaron, végig egy sötét folyosón, a dolgozószoba felé. Szülei hangja egyre közelebbről hallatszott, ezért Rayna megállt néhány lépésnyire a félig nyitott ajtón át kiszűrődő fénysávtól. Lassan lopakodott közelebb, miközben feszülten figyelt. De Collie, mi mást tehettem volna? kérdezte Ray- Mond Templeton. Nézd meg szegényt! Még annyi idős sincs, mint a mi Raynánk, és máris olyan szörnyűségeken ment keresztül, amelyekről nekünk fogalmunk sincs. Ezt nem tudhatod vélekedett Colleen. Dehogynem, és te is tudod. Azok az átkozott mexikói rabszolga-kereskedők nemcsak úgy találták a hegyekben. Nem megmentették, hanem elrabolták. Valószínűleg miután végignézte, hogyan mészárolják le és skalpolják meg a szüleit. Egyszerűen nem hagyhattam ott Sonorában. Isten tudja, mi történt volna vele. De Raymond, ő... Ő egy rémült kislány mondta Raymond olyan hangon, amely elejét vette minden további tiltakozásnak. Mi más számít? Rayna úgyis mindig egy kishúgért könyörgött. Ez nem tisztességes válaszolta Collie csendesen, végtelenül szomorú hangon. Én próbáltam neked még egy gyereket szülni. 6
Súlyos léptek szelték át a szobát, és amikor Raymond újra megszólalt, hangjában tiszta szerelem csengett. Tudom, Collie. És azt is tudom, hány éjszakán át tartottalak a karomban, amíg sírtál, mert a hatalmas szeretetet, ami benned lángolt, nem tudtad másnak, csak Raynának adni. De nézd meg ezt a kicsit, Collie, csak pillants rá, és meglátod, milyen nagy szüksége van rád. Nem akarok ránézni. De csak azért, mert tudod, beleszeretnél, ahogy én is. Nézz rá, Collie! Hosszú szünet következett, majd halk léptek indultak meg a dolgozószobában. Rayna átvetette hosszú, aranyszínű haját keskeny vállán, és visszafojtott lélegzettel belesett az ajtón. Először apját pillantotta meg, s bár nagyon szerette volna már üdvözölni, kíváncsisága az ajándék iránt, melyet neki hozott, erősebbnek bizonyult. Egy testvér! Mi lehetne ennél csodálatosabb? Rayna volt az egyetlen gyerek Rancho Verdében, ezért magányos volt. De ezután már nem lesz egyedül. Lesz egy játszótársa és egy barátja, valaki, akivel kedvére szaladgálhat, akivel elütik az olvasás és az etikettórák unalmát, akivel megosztja a házimunkát, akivel álmodozhat és beszélgethet. Szíve megtelt reménnyel és várakozással. Beljebb hajolt az ajtón, tekintete elsiklott anyja mellett, aki a kandalló felé tartott, végül megpihent egy kis koszos, fekete hajból és szarvasbőrből álló csomagon, mely a tűzhely előtt kuporgott. A sovány, piszkos arcáról hatalmas fekete szempár nézett fel Collie Templetonra. De a piszok sem fedhette el az arc kilétét. A haj, a magas pofacsontok, a szögletes áll, a rézszínű bőr mind azt bizonyítja, döbbent meg Rayna, hogy új testvére egy apacs! Collie sajnálkozó sóhajjal letérdelt a kandalló mellé, de amikor kinyújtotta a kezét, a gyerek hirtelen elfutott, mint egy 7
sarokba szorított állat, mely a leendő foglyul ejtőjétől menekül. A vad szemű kis apacs Raymond Templeton lábához rohant, szorosan átfogta lábszárát, hogy megvédje magát a furcsa, fehér asszonytól. Collie követte, néhány lépésre megállt a férjétől, és ránézett az urára. Ó, Raymond, annyira meg van rémülve. Hogy tudtad rávenni, hogy veled menjen? Raymond tekintete fáradt volt, és szomorú. Bárcsak azt mondhatnám, hogy nehéz volt, de ez nem igaz. Ezt a szerencsétlent már jóval azelőtt meggyötörték, hogy én rátaláltam. Egy kis meleg étel és néhány kedves szó elég volt ahhoz, hogy meggyőzzem, nálam jobb sora lesz, mint a rabszolga-kereskedőknél. Collie lenézett a szánalomra méltó kis árvára. Gondoskodni fogok rólad, kicsi! mondta lágyan. Raymond elmosolyodott. Köszönöm, Collie. Collie megrázta a fejét. Nem lesz könnyű felnevelni egy apacsot. Mennyit tudsz a származásáról? Nem sokat vallotta be a férfi. A kereskedő, akitől vettem, azt mondta, hogy néhány társával együtt egy csapat renegát chiricahuától vette meg. Az öltözete alapján úgy gondolják, talán a fehér-hegyi törzsből való. Collie elgondolkozva bólintott. Gondolod, hogy megérti majd a farmon élő mescalero apacsokat? Én is ebben reménykedem. Gatana biztosan tud majd segíteni. Mindenre szükségünk van, amit meg tudunk szerezni. Collie letérdelt, de a kis apacs ismét elszaladt, ezúttal minden kétséget kizáróan az ajtó felé. Raymond egy halk, de határozott nemet kiáltott, mire a kislány megdermedt, leguggolt, kezével szorosan átfogta a térdét, és a fejét megadóan lehajtotta. 8
Rayna, aki még sohasem félt semmitől, alig hitt a szemének. A reménytelenség és a félelem ilyen szembetűnő megnyilvánulása több volt, mint amit el tudott viselni. Ugyanaz az ösztön vezérelte, mint amivel egyedüli barátait, a vad állatokat szelídítette meg. Letérdelt, és hálóingének alját egyik kezébe fogva bemászott a szobába, közben észre sem vette ijedt szüleit. Rayna, ne! kiáltott fel Collie riadtan, de Raymond egyik kezét a karjára tette, és így szólt. Hagyd! Rayna azonban egyikükkel sem törődött. A törékeny apacs felemelte a fejét, és tágra nyílt szemmel ránézett. Úgy tűnt, félelme lassan eltűnik, és helyébe óvatos kíváncsiság lép. Térdét letette a földre, egyenesen ült, mozdulatlanul, de ugrásra készen, miközben Rayna egyre közelebb ment hozzá, amíg végül már csak néhány centiméterre volt tőle. Hosszú pillanatokig vizsgálták egymást. Az apacs borzasztóan nézett ki, illata öltözékénél is rosszabb volt, de Rayna nem figyelt a szagra, tapasztalatból tudta, hogy egy jó forró fürdő csodákat tehet. A legnehezebb dolog volt megnyerni a bizalmát, hogy utána rávegye, hogy másszon bele a dézsába. Hatalmas kihívás volt ez az ötéves, kalandvágyó kislánynak, ő pedig mindennél jobban szerette a kihívásokat. Az én nevem Rayna mondta az egészséges, szőke hajú, kék szemű gyerek, és kezét a mellkasára tette. Rayna. A komoly kis apacs figyelte a mozdulatot, de nem szólt. Rayna elmosolyodott. Én vagyok a testvéred. A kislány csapzott fekete haja vállára esett, ahogy oldalra biccentette a fejét. Félénken, mint aki attól fél, hogy megbüntetik. Kinyújtotta kezét, és megérintette Rayna aranyszőke fürtjét. Ijedten nézett fel a közelben álló felnőttekre, de azok mozdulatlanul figyelték őt, mire bátrabb lett, és végül kíváncsisága legyőzte félelmét. Rayna hajfürtjét markába 9
szorította, óvatosan meghúzta, és zavartnak tűnt, amikor semmi sem történt. Tanácstalanul arcához emelte a hajat, és megszagolta. Raynának előre kellett hajolnia, hogy az apacs lány nehogy kitépje a haját, de békésen tűrte a vizsgálódást. Még nem látott szőke hajat, mama mondta halkan anélkül, hogy szüleire nézett volna. Rayna, légy óvatos! figyelmeztette anyja. Ó, nem fog bántani válaszolta magabiztosan. Ugye, nem fogsz bántani? A kis apacs figyelmesen vizsgálta a haj fürtöt és a hozzá tartozó kislányt. Végül elengedte, és saját haját fogta apró markába. Könnyek gyűltek fekete szemébe, szája megremegett. Szép a hercegnő? Collienak elakadt a lélegzete, és ránézett férjére, aki hasonlóképpen meglepődött, de Rayna továbbra sem fordította el fejét a testvéréről. A hercegnő nagyon szép Ezzel kinyújtotta felé a kezét. Gyere! A fekete szempár Raymondra nézett, és amikor az bólintott, a kis apacs megfogta Rayna kezét. Collie megkönnyebbülten sóhajtott fel. Raymond, küldj el Gatanáért, addig én melegítek fürdővizet. Hosszú éjszakának nézünk elébe. Jóslata jóval kevesebbet fedett a valóságból. 10
1. fejezet Új Mexikó, 1882 Rajtunk nevetnek, Sámson, és ez a te hibád dünnyögte Rayna Templeton, miközben bevánszorgott Rancho Verde kapuján, maga mögött vezetve Appaloosa csődörét. Sámson felnyerített, amit bocsánatkérésnek is fel lehetett fogni, de gazdája sejtette, nemigen sajnálja, hogy a héten már másodjára dobta le lábáról a patkót. Sámson észrevehetően elégedetten vette tudomásul, hogy az utolsó négy mérföldet lovasa nélkül, poroszkálva tehette meg, de Rayna ingerült volt, és halálosan kimerült. Azonkívül széles karimájú nemezkalapjától le egészen bőrcsizmájának hegyéig por lepte be a testét. Hajnal óta járta a környéket, azokat a borjúkat kereste, melyek elszöktek a tavaszi összetereléskor. Most semmi másra nem vágyott, csak egy kiadós étkezésre és egy forró fürdőre. Előtte azonban el kellett haladnia a cowboyok mellett, akik csak azért gyűltek össze a karámnál, hogy őt ugrassák. Megint sétálni indult, Miss Rayna? kiáltotta oda Charlie McGinty, és nem is próbálta elrejteni a viharvert arcán szétterülő vigyort. Úgy van, Charlie felelte Rayna tréfásan, ebben az évszakban olyan éltető a levegő, egyszerűen nem tudok ellenállni. Charlie megvakarta a fejét, nyilvánvalóan azt próbálta megfejteni, hogy mit takarhat az éltető szó, de Flint Piper máris átvette a szót. 11
Szedett virágot is, kisasszony? Erre mindenki felröhögött, Rayna is csak nehezen tudta palástolni mosolyát. Az olyan kecses időtöltés, mint a virágszedés, olyannyira idegen volt számára, mint Charlie nak az éltető kifejezés. Nem, Flint, azt hiszem, hogy a verbénának és az indián ecsetnek lejárt az ideje. Nem lesz ma este virág a vacsoraasztalon. Milyen kár vetette vissza Flint. Miss Collie biztosan nagyon csalódott lesz. Rayna megállt, és szomorúságot színlelve így szólt. Nem jobban, mint én, Flint. Mindnyájan tudják, mennyire szeretem a szép virágcsokrokat. Az emberek még mindig röhögtek, amikor valamelyik férfi felkiáltott, és aggódva figyelmeztette Raynát, amiért napernyő nélkül sétál a napon. Még hangosabb röhögés lett a jutalma, amiért olyan élethűen utánozta Rayna anyját. Csipkelődéseik célpontja véget vetett a nevetésnek, mert kalapját nadrágjához ütögetve porolta le, s a keletkező porfelhőben Guillermo Rodríguez még mindig nevetve leugrott a karám kerítésének tetejéről. Rendben, cowboyok, a mulatságnak vége. A nap még magasan áll, sok dolgunk van még. Legelőször is megpatkolni ezt a lovat mondta Rayna a terület főnökének, miközben a többiek szétszéledtek. Valamit tenni kell ezzel az új kováccsal, Gil. Tudtam, hogy túl szép volt, hogy igaz legyen, amikor megjelent itt a múlt héten azzal, hogy munkát keres. Nála még én is jobban tudok lovat patkolni, és ez nem nagyképűség. Rodríguez elvigyorodott. Akarja maga a munkát, señorita? Biztos, vagyok benne, hogy señorita Templeton boldog lenne, ha itt dolgozhatna közel a házhoz, s nem mindennap ott kint lenni a legelőn. 12
Rayna felbőszült tekintetet vetett rá. Ne kezdje újra a csipkelődést, Gil! De az emberek imádják ugratni magát, señorita. Rayna megveregette Sámson nyakát. Azért, mert a mozgó célpontot könnyű eltalálni. Gil felnevetett, és kinyújtotta kezét a gyeplőért. Gondom lesz rá is, és a kovácsra is. Bár máskor Rayna maga gondoskodott a lováról, most mégis hálásan adta át Gilnek a gyeplőt. Köszönöm, Gíl! Ja, igen, ma reggel aranyra bukkantam. Összetereltem tíz marhát, és lehajtottam őket a Diablo kanyonbeli karámba. Van ott két fiatal, megbélyegezetlen marha és egy egyéves borjú is. Bueno! felelte Gil, és arcán tisztelet tükröződött. Egy egyéves borjúnak csak fülbélyege van, még nincs megbélyegezve ami azt jelenti, hogy az állat két éven át mindig elszökött a tavaszi tereléskor. Ez pedig rendszerint azt bizonyítja, hogy a csorda meglehetősen vad, és egy ilyet egyedül karámba zárni nem kis teljesítmény. Kiküldöm Flint és Charlie t, hogy hozzák be megbélyegzésre. Köszönöm, Gil. Ma még kilovagol? kérdezte a férfi. Nem, nem hiszem válaszolta Rayna, miközben kihúzta puskáját a tokjából. Elég port nyeltem mára. Bueno. Rayna átvetette nyeregtáskáját a vállán, megpaskolta Sámson hátsó fertályát, és hagyta, hogy a terület főnöke az istállóba vezesse a lovat. A ház az ellenkező irányban volt, és Rayna a legközelebbi bejárat felé igyekezett. A pompás kétemeletes házat hatvan évvel ezelőtt építették spanyol stílusban. Hosszú és színes története volt az épületnek. Átvészelte a mexikóiak spanyolok elleni lázadását és az 13
amerikai felkelést, mely végül elvette a területet Mexikótól. De Raynának csak az számított, hogy ez volt az otthona, az egyetlen otthona. Imádta a házat és az üde, zöld Rio Grandé völgyet, mely körbevette. A völgyön túli hegyeket és sivatagokat is szerette. Kemény, szigorú vidék volt, mely tudott kegyetlen és könyörtelen is lenni, de akkor is ez volt az otthona. Anyja ragaszkodott hozzá, hogy ő és a húga, Skylar megfelelő nevelést kapjanak, messze keleten, így Raynának volt alkalma más területeket is megfigyelni olyan helyeket, ahol soha nincs fogytán a víz, a szomszédok gazdagok, és a legnagyobb életveszélyt az jelenti, hogy egy megbokrosodott ló által húzott szekér elgázolja az embert a macskaköves utcán. A civilizációval való találkozása semmit sem változtatott Rancho Verdéről alkotott véleményén. Számára ez volt a föld leggyönyörűbb helye. A ház csendes volt, amikor átsuhant az árkádsoron, mely a kis belső udvart kötötte össze az udvarral. A másik oldalon lévő ebédlő nyitott ajtaján keresztül meglátta, hogy a szolgák vacsorához terítenek, és az emeletről is hallott kiszűrődő hangokat. Átment az udvaron a dolgozószoba felé, miközben már alig várta, hogy elmesélje apjának, milyen aranybányát fedezett fel. Az íróasztalon nyitott könyvek feküdtek, de Raymond Templeton nem volt a szobában. Rayna csalódottan vette ki puskájából a töltényhüvelyeket, majd a puskát az ajtó mellett álló polírozott fegyvertartó állványra, rejtett lőszertartalékát pedig a fogas alatti fiókba tette. Úgy tette mindezt, mint aki kellően járatos a fegyverismeretben, ami igaz is volt. Mióta az eszét tudta, apja mellett dolgozott a birtokon, és csak a bolond jár ezen a vidéken fegyvertelenül. Ahogy befejezte ezt a műveletet, visszament az udvarra, és szokásos fesztelenségével rohant fel a legközelebbi lépcsőn. 14
Hacsak nem pánikszerűen menekülsz, azt ajánlom, lassíts egy kicsit, drágám. Anyja csendes, figyelmeztető szavaira Rayna megállt és megfordult. Collie Templeton hatalmas rakás friss vászonnal a karján közeledett a lépcsőhöz. Nem menekülök, mama, csak azt nézem meg, milyen gyorsan tudok felmenni a szobámba, és megszabadulni poros ruháimtól. Collie futó pillantást vetett a lányára, és elindult felfelé a lépcsőn. Ez esetben jogos a sietséged. Már megint Sámsonnal van valami baj? Honnan tudod? Collie kék szemében, melyet lánya tőle örökölt, vidámság csillant fel. Marié látta, amikor besétáltál a kapun. Rayna felmordult. Marié és mindenki a birtokon. Már mondtam Gilnek, hogy csináljon valamit ezzel az új kováccsal. Teljesen haszontalan munkát végez kinyújtotta karját. Hadd segítsek! Csak miután megfürödtél, kisasszony felelte anyja szigorúan, és eltette a köteg ruhát Rayna elől. Consuelo elevenen megnyúz, ha még egyszer ki kell mosnia ezeket. Nem hiszem vitatkozott természetéhez hűen Rayna, már évek óta ezzel fenyeget, és még egyszer sem kapott el. Isten látja lelked, sok okot adtál már rá sáros csizmák, piszkos köpenyek, gyalázatosan rongyos farmerek hogy... Igen, igen, tudom mondta Rayna, és egy puszit nyomott anyja nyakára, hogy elhallgattassa. Én egy rossz, pajkos lány vagyok, életed nagy tragédiája és a legkifinomulatlanabb hölgy egész Új Mexikóban. Collie keserűen felsóhajtott. Nem kellene erre olyan büszkének lenned. 15
Rayna felkacagott, és lehúzta kesztyűjét. Anya, huszonnégy éve próbálsz megszelídíteni, de eddig még nem sikerült. Mikor látod már be végre, hogy én nem vagyok más, mint a fiatok, akit olyan nagyon szerettetek volna. Skylar a házias. Collie azt kívánta, bárcsak ellenkezhetne. Mindkét gyermekét nagyon szerette, de azok úgy különböztek egymástól, mint a nappal és az éjszaka. Skylar csendes volt, és félénk. Mesterien elsajátította a háztartás vezetésének tudományát, és minden tekintetben dolgos lánnyá serdült. Rayna viszont makacs volt, keményfejű és akaratos. Apja üzleti érzékét örökölte, leghőbb vágya az volt, hogy egy napon átveszi Rancho Verde irányítását. Ha Raymond Templeton egyáltalán lebeszélte valaha is lányát erről a nem nőnek való feladatról, Collie nem volt a közelben, hogy hallja. Marié készíti a fürdővizedet, drágám szólt, és belenyugodott, hogy semmit nem tehet, amivel rábírhatná lányát, hogy változtasson viselkedésén. Lehet, hogy megszelídíteni már nem tudlak, de annyit még el tudok érni, hogy ne úgy jelenj meg a vacsoránál, mint egy büdös istállófiú. Köszönöm, anya. Rayna meghúzta a nyersbőr szíjat, mely szőke haját fogta szoros copfba, és benézett húga szobájába, ahol azonban senkit sem talált. Hol van Skylar? Barázdák jelentek meg Collie homlokán, de hangja nem árult el semmit. Azt hiszem, kiment a mescalero táborba. Raynát nem csapta be anyja nyugodt hangja. Miért bánt ez téged? Mindig szoros kötelék fűzte az apacsokhoz Rancho Verdében. Tudom, drágám. De az utóbbi időben egyre több időt tölt velük. Már mindennap kimegy a táborba. Igazán? állt meg Rayna a szobája ajtajában. Nem tudtad? kérdezte Collie. Rendszerint Rayna a szüleinél sokkal többet tudott arról, mit gondol vagy tesz a húga. 16
Mióta Raymond hazahozta Skylart, a lányok valósággal elválaszthatatlanok voltak. Nem tudtam felelte, és most az ő homlokán jelentek meg aggódó ráncok. Nem volt jellemző Skylarra, hogy eltitkoljon előle valamit. Szerintem Gatana tanít neki valamilyen ceremóniát. Collie hangjában szomorúság bujkált, és Rayna hirtelen rádöbbent, mi bántja anyját. Úgy érezte, elárulták, mert félt, hogy mindaz a szeretet, amit fogadott lányának adott, nem volt elegendő számára. Ahogy csak tudta, szerette és óvta az elkerülhetetlen előítéletektől, melyekkel szembe kellett néznie a lánynak. Gondja volt rá, hogy kitűnő neveltetést kapjon keleten, ami oly széles látókört biztosított neki, mely felülmúlta a legtöbb fiatal nőét Új Mexikóban, legyen az fehér vagy indián. Sajnos, az örökségéhez való kötődés volt az egyetlen dolog, amit Collie nem tudott megadni lányának, pedig úgy tűnt, ez az, ami legjobban hiányzik neki. Rayna gondolkozott valamin, amivel fel tudná vidítani anyját, de hirtelen semmi nem jutott eszébe. Tudta, hogy Skylar szereti új családját, de volt benne valami szomorúság, mely napról napra egyre csak fokozódott. Rayna azt gondolta, megérti ezt, de tudta, szeretettel nevelte fel, mint őt, saját hús vér gyermekét. Ne aggódj emiatt, mama! mondta Rayna, és próbált meggyőzőnek hatni. Biztosan csak valami változatosságot keres, hogy elűzze az unalmát. Tudom, ha egész nap csak ágyvásznakat kellene cserélgetnem, és díszpárnákat hímeznem, én is megbolondulnék. De te nem vagy Skylar vágott vissza Collie, és kezével a levegőbe suhintott, hogy elhessegesse a szavakat. Sajnálom, kicsim. Olyan ostoba vagyok. 17
Igen, így van értett egyet Rayna. Azért, mert megtanul néhány mescalero ceremóniát, még nem fognak megváltozni az érzései irántad. Te vagy az anyja, és ő szeret téged. Tudom, drágám. Collie kinyújtotta kezét, hogy megveregesse Rayna karját, de eszébe jutott, hogy a lány milyen piszkos, s mivel ő tiszta ruhákat tartott maga előtt, visszahúzta kezét. Olyan hirtelen mozdulat volt ez, hogy mindketten felnevettek. Gyerünk, mama ugratta Rayna, nagyon szeretném látni, ahogy Consuelo téged fenyeget azzal, hogy elevenen megnyúz. Collie! Raymond mély hangja visszhangzott az udvaron, és megijesztette a két nőt. Mi az, drágám? Collie közelebb lépett az erkély korlátjához, és lenézett férje kopaszodó fejére. Raymond megfordult, és felpillantott. Lovasok jönnek. Rayna is a korláthoz lépett, s kibontott haja vállára hullott. Kik azok? Ritkán jártak erre látogatók, ezért megjelenésük mindig izgalmat keltett, hiszen egy kis színt hoztak a birtok egyhangú életébe. Azt hiszem, Ben Martínez és az a Hadley gyerek a Malaventura újságtól. Raymond rámosolygott lányára. Hello, kisasszony. Úgy hallom, megint baj volt Sámsonnal. Nem kellene olyan kárörvendőnek lenned, papa. Te vetted fel ezt az útszéli csavargót, aki azt állította magáról, hogy kovács. Amíg élünk, tanulunk, kicsim. Amíg élünk, tanulunk. Gil már odaadta neki az elbocsátó levelet. Ha olyan lovon távozik, amit ő patkolt meg, éjszakára várhatjuk is vissza. Raymond szívből jövő nevetése visszhangzott a falakon, majd a férfi elindult a bejárati részen lévő nappaliba. Hölgyek, lejöttök üdvözölni a vendégeket? 18
Máris megyek, papa felelte Rayna, és ledobta válláról a nyeregtáskát és a kalapját a szobája ajtajánál álló székre, majd a lépcső felé indult. Collie azonban így szólt. Csak miután megfürödtél, és rendes ruhába öltöztél, ahogy egy fiatal hölgyhöz illik. Nem fogadhatod úgy a látogatókat, mint egy közönséges cowboy. Ne butáskodj, mama válaszolta Rayna anélkül, hogy megállt volna. Az utóbbi hat évben Ben Martinez mellett dolgoztam a terelésnél. Ha másban látna, mint farmerban és csizmában, azt gondolná, elment az eszem. Ebben igaza volt. Ben volt a legközelebbi szomszédjuk, és pontosan ismerte Rayna szokatlan hóbortjait. A másik férfi viszont teljesen más dolog volt. Lehet, hogy így van, de Mr. Hadley egy jóravaló úriember Bostonból. Öt illendően kell fogadnod. Amikor Rayna végre megértette, mire céloz anyja, megállt a lépcső tetején, és rávillantotta leggonoszabb mosolyát. Úgy érted, egy jóravaló, nőtlen úriember Bostonból, és nekem úgy kellene viselkednem, mint egy üde virágszálnak, holott mindketten tudjuk, hogy nem vagyok az. Collie bosszankodva felsóhajtott. Igenis, jól nevelt vagy, és jó a modorod, és vannak alkalmak, amikor meg is kell mutatnod. Ez is egy ilyen alkalom. Sajnálom, anya. Nincs kedvem ahhoz, hogy egy ilyen bostoni piperkőc előtt villogtassam legjobb modoromat felelte Rayna, és elindult lefelé a lépcsőn. Még a lovat sem tudja jól megülni. Más dolog is van az életben, mint a lovak! De nem az enyémben! vágott vissza a lány. Feladom sóhajtotta Collie, és lesietett az erkélyről. Ő nevelte fel Új Mexikó két legcsinosabb teremtését, mégis úgy tűnt, szégyenszemre vénlányok maradnak Skylar születésének 19
körülményei miatt, Rayna pedig válogatóssága vagy talán a makacssága miatt töprengett Collie. A biztonság érdekében Rancho Verdét a völgy közepére építették, így bármilyen irányból is érkeztek látogatók, jóval hamarabb észre lehetett venni őket, mint ahogy a házhoz értek volna. Éppen ezért Collie nak elég ideje maradt, hogy eltegye az ágyvásznakat, és utasítsa Consuelo Rodriguezt, a házvezetőnőt, hogy készítsen frissítőket a vendégek számára. Aztán férje és lánya keresésére indult. A verandán találta őket, a közeledő lovasokat figyelték. Rayna a megbélyegezetlen marhákról mesélt apjának, melyeket aznap fedezett fel, és arról, hogyan terelte be őket a karámba. Szerencsém volt, hogy Sámson csak a terelés után vesztette el a patkóját. A kovács szerencséje volt tette hozzá nevetve Raymond. Nem szívesen néztem volna végig, hogy mit csinálsz vele, ha kicsúszik a markodból az az egyéves marha. Rayna nem osztozott apja jókedvében. Nyugodj meg, papa, ha így történt volna, nem tudott volna hova menekülni előlem az a sarlatán. Elég ebből, Rayna! mondta Collie, és szigorúan férjére nézett. Neked is elég legyen. Ne biztasd. Ó, Collie... Raymond átkarolta felesége vállát. Be kellene már látnod, hogy bármit is mondunk, nem tántoríthatja el Raynát attól, hogy azt mondja, amit gondol, vagy azt tegye, amit akar itt a birtokon lányára kacsintott. Különben is olyan jól csinálja, hogy panaszra nem lehet okom, ugye? Rayna ugyan elmosolyodott apja szavain és azon, ahogy magához húzta anyját, de a kettőjük közti apró nézeteltéréstől kényelmetlen érzése támadt. Az igazi veszekedések, amelyeknek fültanúja volt, mind miatta kezdődtek. Legkorábbi emléke apjáról az volt, amikor lovagolni tanította, anyjáról 20
pedig, hogy tiltakozott ellene, mivel Rayna még túl fiatal volt. Ugyanez történt, amikor apja a puska és a revolver használatát tanította neki. Raymond, amint megbizonyosodott róla, hogy lánya képes női nyeregben meglovagolni egy póni lovat, engedte, hogy segítsen a marhaterelésnél. Collie ez ellen is tiltakozott. Akkor is vitáztak, amikor Rayna kijelentette, nem akarja, hogy elküldjék iskolába, és akkor is, amikor Raymond a lánya mellé állt, mondván, hogy a kényelmetlen női nyereg helyett kapjon egy sokkal praktikusabb férfinyerget. Collie csak akkor egyezett bele a cserébe, amikor férje meggyőzte róla, hogy a női nyereg nemcsak hogy nem praktikus, de rendkívül veszélyes is a terelésnél. Collie azt is kifogásolta, hogy Rayna a férfiakkal együtt dolgozik, mint egy közönséges tehénpásztor, de ebben a vitában is alulmaradt, csakúgy, mint a többiben. Valójában az oktatás kivételével Raymond és lánya majdnem az összes többi csatát megnyerték. Rayna tudta, anyja soha nem fogja feladni a harcot, hogy megpróbálja átformálni, de nem is bánta. Lehet, hogy kifogásolja a viselkedését, de attól még ugyanúgy szereti. És ez számított egyedül. Mégis zavarta, hogy miatta veszekednek a szülei. Rayna tudta, a mai vita nem fog elhúzódni, mivel a látogatók már bejöttek a kapun, és Collie sohasem szellőztetné a család belső vitáit a vendégek előtt. Jó napot, Ben, Mr. Hadley köszöntötte Raymond a két férfit, amint azok közelebb értek. Mi szél hozott ide titeket? Bár az üdvözlés barátságos volt, a két látogató nem mutatta jelét, hogy viszonozná az előzékeny fogadtatást. Kalapot emeltek a hölgyek előtt, de arckifejezésük továbbra is borús maradt, ahogy leszálltak a lóról. Baj van, Raymond mondta Ben Martinez. 21
Ó! csúszott ki Raymond száján, miközben egyik férfiről a másikra nézett. Sámuel Aloysius Hadley egyetértően bólintott. Nagy baj, Mr. Templeton. Ki vele, mi az! sürgette őket Raymond. Hadley nyugtalanul pillantott a hölgyekre, de aztán döntött. Geronimo megint harcra készül. És erre tart tette hozzá Ben. Raymond gondterhelten sóhajtott fel. Ördög és pokol! Gyertek be, fiúk. Tervet kell készítenünk. A férfiak a dolgozószobában gyűltek össze, s bár Collie megpróbálta Raynát lebeszélni arról, hogy csatlakozzon hozzájuk, hat lóval sem lehetett volna visszatartani a lányt. A vendégek az íróasztallal szemben álló ikerfotelbe ültek le, Rayna pedig egy kis kanapén foglalt helyet mögöttük. Kissé kiszínezve Hadley elmondta, mit tudott meg a chiricahua renegát véres szökéséről az arizoniai San Carlos rezervátumból. A távírón érkezett jelentések mind mind más verzióban tolmácsolták a szökést, egyesek szerint körülbelül harminc, mások szerint mindössze tíz civilt és katonát öltek meg. Bár Rayna nem tudta, valójában mi is történt, mégis sejtette, hogy a jelentések mindegyike túloz. Megszokott dolog volt, hogy minden hírt, ami az apacsok elpusztításáról szól, a sajtó meglehetősen felfúj. Ennek ellenére az, hogy Geronimo újra harcra készül, halálosan komoly dolog volt. Nem volt ember Új Mexikóban, aki elfelejtette volna a múlt tavasszal történt mészárlásokat, amikor Geronimo legközelebbi szövetségese, Nana vezér terrorizálta a völgyet. Rajtaütése csak hat hétig tartott, de mielőtt átszökött volna Mexikóba, úgy ötven mexikóit legyilkolt, számos nőt foglyul ejtett, és több mint kétszáz lovat 22
és öszvért rabolt el. Mindezt... egy hetvenéves törzsfőnök és negyven apacs hajtotta végre, miközben nyomukban volt ezer katona. Ha Geronimo Új Mexikóba tart, Nana biztosan előbújik a rejtekhelyéről, hogy csatlakozzon hozzá, akkor pedig patakokban fog folyni a vér. Raynát lenyűgözte, ahogy Hadley előadta a szökés történetét. Nyilván több táviratot kapott, kiválogatta őket, és levonta a következtetéseket, figyelembe véve a korlátozásokat, melyek határt szabtak munkájának. Beszámolóját Ben folyton félbeszakította, vad spekulációkba bonyolódott, vele ellentétben azonban Sámuel figyelemre méltóan nyugodt maradt. Még csak néhány hónapja tartózkodott ezen a vidéken. Nem élte át Nana támadásainak borzalmait, vagy még korábban a mescalero vezér, Victorio rajtaütéseit. Rayna saját szemével látta mindazt a pusztítást, amit az apacsok képesek véghezvinni. Mondd el neki a fejet! biztatta Ben, ahogy egyre jobban belemelegedett a történetbe. Hadley kényelmetlenül nézett körbe. Hát úgy beszélik, hogy... Ez csak egy megalapozatlan pletyka, tudja... de úgy mondják, hogy egy férfinak San Carlosban levágták a fejét, és a barbárok... azzal futballoztak. Jézusom! mormolta Rayna, de abban a pillanatban már megbánta, hogy megszólalt. Mögöttük ült, a férfiak már elfelejtették, hogy ott van, különben nem beszéltek volna ilyen szabadon. Hadley azonnal mentegetőzni kezdett. Sajnálom, Miss Templeton, nem kellett volna szóba hoznom. Jól van, Mr. Hadley, hallottam már szörnyűbbet is biztosította a férfit. Lehet, kisasszony, de az ilyen dolgok nem... 23
Egész életében hallgatnia kellett, ahogy a férfiak leereszkedően arról papolnak neki, ami nem való a női érzékenységhez, ezért most nem akarta újból végighallgatni. Mennyire megbízható forrásból tudja, hogy Geronimo errefelé tart? kérdezte, és ezzel a férfiba fojtotta a szót. Hadley megköszörülte a torkát. Soha nem volt biztos benne, hogy mit gondoljon Rayna Templetonról, annyira más volt, mint a többi nő, akiket ismert. Nem ájult el, amikor a fejet említette, és mivel apja sem mutatta semmi jelét annak, hogy lánya jelenléte zavarja társaságukat, úgy döntött, hogy folytatja. A körülményekhez képest megbízható. Lassan szivárognak ki a hírek San Carlosból, mivel elvágták a távíróvezetéket, de a renegátok még öt kocsist is megöltek Clifton közelében. Ez pedig azt jelenti, hogy egyenesen keletnek tartanak a rezervátumból a férfi egyik kezével megtörölte puha, fehér arcát, miközben Rayna azon gondolkodott, vajon nem bánta e meg, hogy az országnak erre a vad, veszélyes tájára jött gyakorolni újságírói pályáját. Ez nagy terület, Raymond jegyezte meg Ben, de nem vállalhatjuk a kockázatot, hogy ezek a barbárok nem jönnek erre. jobb lesz, ha nekiállunk készülődni. Én már szétküldtem néhány emberemet, hogy figyelmeztessék a környékbeli birtokosokat egészen le délig. Azt reméltük, neked lesz majd embered, akiket északra és nyugatra küldenél. Megmondom Gilnek, hogy holnap első dolga legyen összeszedni néhány férfit felelte Raymond. Ben már éppen tiltakozni akart a késedelem miatt, de vendéglátója elejét vette az ellenkezésnek. Ben, ugyanolyan jól tudod, mint én, hogy Geronimónak legalább egy hétbe telik, amíg ideér. Lehetséges, de mi van a mescalárokkal? kérdezte Ben kihívóan. Ha meghallják, hogy Geronimo harcra készül, lehet, hogy csatlakoznak majd hozzá, mint néhányan tavaly Nanához. 24
A mescalero tábor jóval délebbre van innen. Nem hiszem, hogy közvetlen veszély fenyegetne minket. Igaz, de nem ők az egyedüli mescalerók ezen a területen, Raymond jegyezte meg Ben jelentőségteljesen. Várjunk csak egy percet... Rayna azonnal talpon volt, de apja egy kézmozdulattal nyugalomra intette. Majd én, drágám. Azt hiszem, Ben is tudja, hogy ezúttal túl messzire ment. Nem, Raymond. Te mentél túl messzire vágott vissza Martinez. Közel húsz apacs dolgozik neked, és ez így nincs rendjén. Raymond és lánya dühösen összenéztek. Megszámolni sem tudta, hányszor vitáztak már ezen a szomszédaikkal. Amikor megvásárolta Rancho Verdét, a birtokkal együtt a kis csoport mescalero is a tulajdonába került. Hamar rájött, milyen előnyökkel jár, ha ő is pártfogolja őket, mint elődje. Consaykának hívták a vezérüket, aki még gyerekkorában elszakadt törzsétől, miután spanyol szerzetesek keresztény hitre térítették. Amikor Rancho Verde mai területét Don Diego Sebastiannak adták át, a don megengedte Consaykának és embereinek, hogy ott maradjanak és dolgozzanak. Consayka ma már öreg volt, és nagyon fontosnak tartotta, hogy a mescalero ősök hagyományai tovább éljenek, de Raymondnak semmi kétsége nem volt afelől, hogy a béke híve. Eszükbe sem jutna csatlakozni Geronimo harcához. Sajnos, tapasztalatlan szomszédait nehéz feladat volt erről meggyőzni. Ben, Consayka emberei hatvan éve békében élnek. Legtöbbjük Rancho Verdén született, és soha nem élt törzsben. Tagadod, hogy még mindig pogány ceremóniákat tartanak? 25
Nem tagadom felelte Raymond vonakodva, de ez még nem jelenti azt, hogy csatlakoznak testvéreikhez a harcban, még ha a mescalero tábor fel is lázadna. Rayna nem bírta tovább a hallgatást. Ben, a mi apacsaink farmerek, tehénpásztorok és háziszolgák. Biztos vagyok benne, hogy nem is maradnának életben, ha saját társaikkal élnének. Akkor is hatalmas kockázatot vállaltok figyelmeztette őket Martinez. Attól tartok, egyet kell értenem Bennel mondta Hadley bocsánatkérő hangon, s közben hol Raynát, hol apját nézte. Rayna utálkozó pillantást vetett rá, mire a fiatal újságíró sietve magyarázkodni kezdett. Nem mintha kételkednék az apacsok békés szándékában, Miss Templeton. Biztosan helyes a feltételezése, de a Malaventuránál nem mindenki gondolja így. Ellenségesen viszonyulnak az indiánokhoz. Mit hallottál? kérdezte Raymond mogorván. Nem hangzottak el nyílt fenyegetések, de az emberek egyre inkább nem nézik jó szemmel, hogy apacsok a rezervátumon kívül is élnek ezen a vidéken. Ha egyszer elterjed Ceronimo pusztításának híre, attól tartok, Új Mexikó lakossága bosszút fog állni. A terület története is azt bizonyítja, hogy az emberek nem fognak azzal törődni, hogy az apacsok, akiken bosszút állnak, békés szándékúak avagy sem. Rayna hátán jeges borzongás futott végig. Lehet, hogy Hadley vézna termetű, puha arcú és rossz lovas, de ezúttal rátapintott a lényegre. Ha egyszer kitör a pánik, egyetlen apacs sem lesz biztonságban. Évekkel ezelőtt, Victorio rajtaütésekor az a hír terjedt el, hogy a Rancho Verdén élő mescalerók titokban támogatták a felkelőket. A múlt évben, Nana támadásakor ismét szárnyra kapott ez a pletyka. Éppen emiatt a szomszédok még a rendesebbek is, mint Ben Martinez évek óta azon fáradoznak, hogy eltávolítsák 26
Rancho Verdéről a mescalerókat. Ez a mostani szökés pedig kétségtelenül alátámasztja a megalapozatlan híreszteléseket. Hadley szerint a tűzvészhez a gyújtóst már le is rakták. Raymond élénk fejtegetésbe fogott arról, mennyire kötelességének érzi, hogy megvédje az apacsokat a birtokon, majd rátért arra, hogy őrszemeket kellene kiállítani a terület stratégiailag kulcsfontosságú pontjain. Hadley és Martinez láthatóan úgy vélték, jobb, ha itt abbahagyják a vitát, és miután megszületett a precíz terv, elmentek. Rayna és Raymond kikísérték őket a lovaikhoz, és figyelték, ahogy ellovagolnak. Ez biztosan rosszul fog esni Skylarnek jegyezte meg Rayna csendesen, ahogy visszafordult a ház felé. Tudom Raymond megrázta a fejét. Mikor lesz már ennek vége? Úgy érzem, mintha egész életemben az apacsok ellen harcolnék, de Isten látja lelkem, nem tudom, hogy miért. Ez az ország elég nagy mindannyiunk számára. Nem így van, apa. Az emberiség alapvetően kapzsi. Mindig azt szeretnénk, ami nem a mienk, és csak a törvények és a civilizáció kényszere tart minket vissza attól, hogy egymásra vadásszunk. Sajnos, ezek a törvények megszűnnek létezni, ha az apacsok is szóba kerülnek, és úgy tűnik, ők nem hajlandók elfogadni értéknek azt, amit mi annak tartunk ebben a társadalomban. Ezt nagyon szépen mondtad, drágám mondta Raymond, és szemében vidámság bujkált, ahogy lánya vállát átkarolta. És én még azt hittem, hogy a húgod a filozófus ebben a családban. Ne viccelődj velem, papa morgott Rayna, de karjával átkarolta apja vastag derekát, miközben besétáltak a házba. Mára elég volt a tréfákból. Rendben van. Milyen más nézetedet osztod meg velem még az apacsokkal kapcsolatban? 27
Semmilyet, mert később csak ugratnál miatta. Azt hiszem, inkább kisétálok Consayka táborába, és hazahozom Skylart. Geronimo szökésének híre már biztosan elterjedt az egész birtokon, szeretném, ha tőlem hallaná először. Ez jó ötlet. Mondd meg anyának, hogy nemsokára jövök. Tízperces frissítő séta után Rayna megérkezett a ház mögött húzódó kis táborba. Más apacs törzsektől eltérően a mescalerók magas, díszes házakban éltek, hasonlóakban, mint az alföldi indiánok. A tizenegy otthon véletlenszerűen volt összecsoportosítva, nem lehetett két egyformát látni. Az egyetlen közös vonásuk az volt, hogy mind a napkelte felé nézett. Ahogy Rayna közelebb ért, megpillantotta testvérét és két idősebb asszonyt, akik egy szalmatető alatt ültek, melyet a háziszolgák az indián asszonyok pihenőjének hívtak. Skylar fejét lehajtotta, ujjai az ölében fekvő tárgyat babrálták. Rayna mindig irigyelte finom kezét és előkelő tartását. Valójában sok mindent irigyelt tőle, leginkább azonban kecses tartását. Az viszont soha nem jutott eszébe, hogy megpróbáljon illedelmes, nőies testvéréhez hasonlítani, ami pedig szüleinek végtelen örömére szolgált volna, de Rayna elképzelni sem tudta, hogyan lehetne más, mint önmaga. A szalmatető alatt Consayka felesége, Gatana ült Skylarral szemben, és elmélyülten koncentrált, miközben feszülten figyelte a fiatal nő minden mozdulatát. A harmadik nő, Tsa kata távolabb ült a másik kettőtől, és úgy tűnt, nem is figyel rájuk, de Rayna tudta, hogy nem így van. Bár Tsa kata látásánál csak hallása volt rosszabb, nem történhetett olyan esemény a birtokon, amiről ne tudott volna. A birtokon élő összes apacs közül Tsa kata volt az egyetlen, akit Rayna nemigen ismert és nem is értett, mivel ő soha nem 28
dolgozott háziszolgaként, mint lánya, Gatana. Arca mély barázdák és ráncok gyűjteménye volt, bőre petyhüdten lógott, mégsem tételezte volna fel róla senki, hogy közel százéves. Csak annyit beszélt spanyolul, hogy megértesse magát, ha nagyon szüksége volt rá, de angolul már nem volt hajlandó megtanulni, legalábbis beszélni nem. Rayna mindig sejtette, hogy többet ért a fehér ember nyelvéből, mint amennyit mutat. Gyerekkorában a lány titokban félt az öregasszonytól, és még most is azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak megrémiszteni. Bár nyilvánvalóan látták, hogy jön, Rayna mégis lelassította lépteit. Ha Gatana valamilyen rituális ceremóniát tanít Skylarnak, illetlenség lenne félbeszakítani, különben sem akarta kihívni Tsa'kata dühét maga ellen. Ezért inkább odament egy sziklatömbhöz, leült, és próbált úgy tenni, mint aki szokásos sétája közben elfáradt, és csak leült pihenni. Titokban azért figyelte, mi az a tárgy a húga kezében, amíg végül felismerte, hogy egyfajta nyaklánc. Apró, kecses keze óvatosan fonta a gyöngyöket és a pázsitfűszálakat bonyolult melldísszé, melyet egy gyöngyös gallér tartott. Rayna alig hallotta Gatana és Skylar beszédét, hangjuk túl halk volt ahhoz, hogy megértse szavaikat. Bizonyára azért, gondolta, mert kétségtelenül apacs nyelven beszélgettek, és Raynának nagyon szegényes volt a tudása ezen a területen. Amikor Skylar Rancho Verdébe került, Rayna vállalta, hogy megtanítja új testvérét angolul, később Skylar megpróbálta ezt viszonozni, de ő bizonyult a jobb tanítványnak. Évek során Rayna keményen próbálkozott, de akárhányszor használta minimális szókincsét az indiánok között, mindig kinevették, mert annyira ügyetlen volt. Aztán végképp feladta, miután egyszer rosszul ejtett ki egy kifejezést, mely így szörnyű sértést jelentett, amiért érthetetlen szidásáradat zúdult rá 29
Tsa'kata szájából. Ezért hát meghagyta a nehéz apacs nyelvet Skylarnak. Rayna szeme sarkából figyelte testvérét. Egyszerű, fehér ingblúza és gyapjúszínű szoknyája éles ellentéte volt társai bő halászblúzának és színes kartonszoknyájának. Azonban csak öltözéke és kora különböztette meg tőlük. Haja, melyet rendszerint kontyba tűzve vagy fonott copfban hordott, most ki volt engedve. Koromfeketén, kecses fürtökben hullott vállára, és olyan elbűvölően szépséges arcot font keretbe, hogy bárki, aki csak ránézett, úgy érezte, muszáj megdicsérnie báját. Egzotikus, érdekes arca volt, legalábbis így tűnt a keletieknek, akikkel Skylar és Rayna iskoláskoruk során találkoztak Bostonban. Senki nem félt a Templeton nevű indiántól, külseje mégis elválasztotta őt a többi lánytól, kívül rekedt a társaságukon. Itt azonban Skylar szögletes álla, magas pofacsontja, mélyen ülő fekete szeme, világos bronzbőre egyértelműen elárulta, hogy apacs. Semmilyen kultúra, kecsesség vagy neveltetés, még Raymond Templeton jelentős befolyása sem tudta elfeledtetni az emberekben az előítéleteket, így Skylart sohasem fogadták be teljesen. Kívülálló maradt. Csoda, hogy olyan szorosan kötődött a Rancho Verdén élő apacsokhoz? Rayna ezen tűnődött, miközben visszaemlékezett, az előbb mekkora fájdalmat látott anyja szemében. Bármennyire is szerette Collie a lányát, nem tudta megérteni, milyen nagy szüksége van arra, hogy a múltjához kötődjön. De Rayna megértette. Skylar gyönyörű, fiatal teremtés volt, aki két élet között csapdába esett. Az egyik életét homályos emlékek jelentették indián korából, a másikat a mostani angol világ, amiben felnőtt. A tragédia az volt, hogy igazán egyikhez sem tartozott. Még a Rancho Verde i mescalerók, akik elfogadták Skylart, és magukhoz hasonlóvá formálták, sem voltak az igazi népe. 30
Egy csapat fehér hegyi apacstól rabolták el, melyeknek kultúrája nagyban különbözött a mescalerókétól. Idővel Skylar emlékei első családjáról összeolvadtak a mescalero legendákkal és hiedelmekkel, melyeket Consayka mesélt neki téli estéken a tűz mellett. Raynának fájt az a szomorúság, amit oly gyakran látott húga szemében, mégsem sajnálta őt. Skylar ezt sohasem viselte volna el, és Rayna sokkal jobban szerette annál, hogy kapcsolatukat sajnálattá alacsonyítsa le. Mivel Rayna nem volt az az ember, aki élvezi a semmittevést, hamar belefáradt abba, hogy úgy tegyen, mint aki a tájat csodálja. Még ülve maradt, próbált nyugodtnak látszani, de mire a ceremónia véget ért, csekély türelme is elfogyott. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor Skylar egy ruhába becsomagolta a nyakláncot, és néhány másik csomaggal együtt egy gyöngyös szarvasbőr erszénybe helyezte. Miközben felállt, még néhány szót váltott Gatanával és Tsa'katával, majd kijött a szalmatető alól. Szia, testvérkém! Mi hozott ide a birtokra ilyen korán? Sámson megint lerúgta a patkóját? Fekete szemében huncut mosoly villant, s bár Raynának fogalma sem volt arról, hogyan lehetséges, de úgy érezte, testvére már tudja a választ. Felállt, és kinyújtóztatta lábát. Igen, és ha te is ezzel akarsz ugratni, mehetsz egyedül vissza a házba. Skylar megállt Rayna előtt. Nehéz napod volt, ugye? kérdezte együttérzően. És ezzel még nem is mondtál semmit felelte Rayna, és minden tréfálkozó kedve elszállt. Az udvariasság kedvéért odament a szalmatetős pihenőhöz, és beköszönt Gatanának és anyjának. Tsa'katának nem méltóztatott észrevenni őt, de Rayna beszélgetett egy percig a lányával, aki hajlott kora miatt már régóta abbahagyta a munkát a házban. 31
Mi hozott ide? kérdezte Skylar, amikor végül együtt elindultak hazafele. Rayna félt elmondani Geronimo szökését, ezért megpróbált időt nyerni. Anya azt mondta, valamiféle ceremóniát tanulsz, én meg idejöttem megnézni, hogy mi is az. Mit tanít neked Gatana? Skylarnak felcsillant a szeme. Nem fogod elhinni, Rayna! Megkértek, hogy vegyek részt Mary Long Horn esküvői ceremóniáján! Gatana megtanítja nekem a sons ee a ray nyakláncának készítéséhez szükséges rituális imát. Rayna ferdén nézett rá. Lefordítanád a kedvemért? Tudod, milyen keveset tudok az apacsok nyelvén. Ez a reggeli csillag szimbóluma. Többek között ez is díszíteni fogja majd Mary ruháját. Ha megtanultam az imát, el fogom készíteni az igazi nyakláncot, melyet Mary viselni fog az esküvőjén. Amin ma gyakoroltam, az csak egy másolat. Több különböző láncot használunk gyakorlásra, hogy egyikbe se költözzön bele a Fehérre Festett Asszony szelleme. Raynának nem volt szüksége további magyarázatra. A Fehérre Festett Asszony az apacsok istene volt, akit úgy tiszteltek, mint népük anyját. Nyilvánvalóan a reggeli csillag szimbóluma is hozzá tartozott. Mikor lesz az esküvő? Júliusban, holdtölte előtt négy nappal. Úgy 18 a körül. Hm... akkor már nincs sok időd, hogy megtanuld az imát, és elkészítsd a nyakláncot. Tudom válaszolta Skylar elgondolkozva. De van más is, Rayna. Megkértek, hogy látogassam meg Maryt a ceremónia mind a négy napján. Egy pillanatra elhallgatott. Gondolod, anya haragudni fog? Rayna képtelen volt hazudni. Valószínű, de azért nem fogja megtiltani, hogy elmenj. 32
Tudom. Mégis olyan rossz, hogy fájdalmat okozok neki. Rayna belekarolt testvérébe. így nehezebb volt menniük, mivel valamivel magasabb volt húgánál, de Skylarnak szüksége volt vigasztalásra. Felnőtt nő vagy, Skylar. Azt kell tenned, amit a legjobbnak ítélsz. Még akkor is, ha ezzel valakit megbántok, akit pedig szeretek? Anya meg fogja érteni. Skylar megrázta a fejét. Nem. Akkor majd találunk rá módot, hogy meggyőzzük, milyen fontos ez neked. Skylar felnézett nővérére, hálás volt a támogatásért. Amióta az eszét tudta, testvére mindig megvédte őt a csalódástól, a kudarctól, bárkitől és bármitől, ami bántani akarta. Felrémlett benne néhány homályos emlék egy másik lánytestvérről, aki ugyan idősebb volt, mint Rayna, de ugyanúgy vigyázott rá, mint ő és aki meghalt, miközben őt védelmezte az indiánoktól, akik végül is elrabolták. Az emlék elszomorította, de nem tudta elképzelni, hogy abban a távoli időben jobban szerette azt a testvérét, mint most Raynát. Igen, fontos nekem, de nem hiszem, hogy valakinek is meg tudnám magyarázni, hogy miért. Még neked sem. Én megértem mondta Rayna. Nem felelte Skylar, és hirtelen megállt, tekintetét a kék égre emelte, kelet felé a horizontra. Úgy tűnt, elréved a gondolataiban, mintha olyasvalamit nézne, ami nincs is ott. Rayna megállt előtte, és így szólt. Akkor magyarázd meg nekem! Skylar nem fordította el tekintetét a horizontról, úgy kezdett beszélni. A nyaklánc mondta lágyan. Most már Rayna valóban megértette. Legalábbis azt hitte, hogy megértette. Évekkel ezelőtt Consayka mesélt Skylarnak 33
egy legendát egy indián harcosról, aki az ellenséges törzs tagjai közül vett feleségül egy lányt. Házasságuk egyesítette a két törzset. A harcos ellenszegült a szokásoknak, és menyasszonyának egy türkiz és ezüstszínű nyakláncot ajándékozott, melynek medáljába a Viharsas képe volt belevésve. Consayka többször is elmesélte a történetet, de mindig másképpen. Egyik változatban a harcos a jicarilla apacs törzsből való volt, a másikban a fehér hegyiből. Consayka hangulatától függően a jóképű harcosnak és feleségének sok gyermeke volt, és érett idős kort értek meg, máskor viszont tragikusan meghaltak egy chiricahua renegát keze által. Rayna már olyan sokféleképpen hallotta a történetet, hogy teljesen értelmetlenné vált a számára. Skylar azonban hitte, hogy mindez valóban megtörtént. Sőt mi több, úgy gondolta, valahogyan ő is része a történetnek. Tizenöt éves korában el is készítette a nyaklánc másolatát, az alapján, ahogy Consayka leírta. Titokban tartotta, csak Rayna és néhány mescalero tudott a létezéséről. Ez a nyaklánc a Viharsas legendájára emlékeztetett, ugye? kérdezte húgát. Igen, de ez még nem minden válaszolta Skylar, és ránézett testvérére. A sons ee a ray! A reggeli csillag? Mi köze van ennek a legendához? Lázasan kutatott emlékei között, vajon hogy hívták a párt a történetben, de nem jutott eszébe. Hogy is hívták őket? dünnyögte türelmetlenül. A férfi úgy jár, mint a Szürkefarkas, a nő a Szomorúfűz alatt énekel mondta Skylar szinte áhítatos hangon. Igen. De mi köze a reggeli csillagnak ehhez? Skylar gyámoltalanul megrázta a fejét, könnyek csillogtak a szemében. Nem tudom. Nem emlékszem. Egy emlék kínoz, 34
olyan, mint egy délibáb a sivatagban. Amikor kinyúlok érte, semmivé foszlik. Csak annyit tudok, hogy sons ee a ray valami fontosat jelent számomra. Rayna nem tudta, hogy enyhítse húga fájdalmát, és ez volt a legrosszabb érzés, tudta, hogy tehetetlen. Talán egyszer majd előjönnek az emlékek biztatta erőtlenül, amit Skylar egy halvány mosollyal köszönt meg. Tizenkilenc éve raboltak el a törzsemtől. Nem valószínű, hogy egy reggel majd arra ébredek, hogy mindenre pontosan emlékszem. Régi életemet örökre homály fedi, már megtanultam élni ezzel a gondolattal. Egyszer majd valami felidézi benned az emlékeket. Skylar bólintott. Majd csak elmúlnak ezek az érzések. Gyere, mert anya nem tudja, hol maradunk ilyen sokáig. Elindult a ház felé, és Rayna némán követte. Jól van, most már elmondhatod, hogy valójában miért is jöttél értem. Rayna felnevetett. Soha nem tudlak félrevezetni. Hát nem sokáig felelte Skylar, és ő is osztozott nővére vidámságában. A szemed elárulja az érzéseidet. Mások nem mindig látják meg, de én igen. Valami nagyon nyugtalanít, de nem akarod elmondani. Rayna mély lélegzetet vett. Geronimo megszökött a San Carlos i rezervátumból, és azt beszélik, hogy erre tart. Értem bár Skylar tovább folytatta útját, teste megmerevedett, mintha bezárta volna, és egy függöny ereszkedett volna le arcának vonásaira, mely után semmit nem lehetett róla leolvasni. Rayna már ismerte ezt. Húga indián őseinek higgadtságát örökölte, és ha egyszer bezárkózott magába, senki, még Rayna sem volt képes rá, hogy áthatoljon a falakon. Azonos hangszínnel tett fel kérdéseket, és megtudott nővérétől minden részletet. Legtöbb csak találgatás volt, de 35