VI. DOKUMENTUMOK ÉS TÉRKÉPEK 1944 45-RŐL
Kétnyelvű felhívás a volt jugoszláv katonákhoz fegyvereik letételére, illetve beszolgáltatására (A szerző gyűjteményéből)
Kétnyelvű hirdetmény a lakosság fegyverbeszolgáltatási kötelezettségére Major Lajos szenttamási könyvnyomdájából (A szerző gyűjteményéből)
Andróczky Aladár koncepciós perében meghozott szerb nyelvű halálos ítélet első két oldala (A szerző gyűjteményéből)
Andróczky Aladár koncepciós perében meghozott szerb nyelvű halálos ítélet harmadik oldala és bizonylat az ítélet végrehajtásáról Szenttamáson 1945. január 10-én (A szerző gyűjteményéből)
Szenttamás forgalmasabb helyein szerb nyelvű falragaszokon hirdetett halálos ítélet Andróczky Aladár koncepciós perében (A szerző gyűjteményéből)
Szerb nyelvű feljelentés Zsellér Tamás szenttamási magyar nemzetőr ellen gyilkosságért (A szerző gyűjteményéből)
Benkó Vince szenttamási magyar nemzetőr ellen gyilkosságért tett feljelentés magyar nyelvű fordítása (A szerző gyűjteményéből)
A Szenttamáson 1944-ben kivégzett Tolnai András nemzetőr ingatlan és ingó vagyona bírósági lefoglalásának szerb nyelvű összeírása (A szerző gyűjteményéből)
A Járási Népbizottság szerb nyelvű határozata özv. Brasnyó Pálné Dudás Katalinnak az agrárreform során elkobozott ingatlanairól (A szerző gyűjteményéből)
Szenttamás térképe (1941 1944) magyar utcanevekkel (A szerző gyűjteményéből)
Szenttamási temetők a második világháború végéig a szerző számozásával: 1. szerb (pravoszláv), 2. túlsóvégi magyar, 3. tuki magyar, 4. protestáns magyar német, 5. egyéb felekezetek, 6. régi pravoszláv (ma faiskola), 7. izraelita (A szerző gyűjteményéből)
Szenttamási létesítmények és jelesebb helyek a szerző jelmagyarázatával (A szerző gyűjteményéből):
1. szerb (pravoszláv) temető; 2. az ún. régi szerb temető a túlsóvégi római katolikus magyar temető keretében (a négy nagy és több kisebb 44-es tömegsírral, fölöttük a városi ravatalozó; 3. a ma is használatban levő túlsóvégi (északi) római katolikus magyar temető; 4. az 1950-es évek végén felszámolt és utcának, házhelyeknek kiosztott túlsóvégi (északi) római katolikus magyar temető déli része; 5. a háború után elhanyagolt, vásártéri libalegelővé tett egyéb felekezeti temetők; 6. az 1960-as évek során felszámolt és házhelyeknek kiosztott protestáns magyar német és a mellette levő izraelita (zsidó) temető; 7. az 1970-es évek elején felszámolt és házhelyeknek kiosztott nagyobb; 3 kat. hold 555 négyszögöl tuki római katolikus magyar temető (a r. k. hitközség halotti anyakönyvei szerint az 1950-es évek második felében még temettek ide); 8. a régi pravoszláv (szerb) temető (már vagy 150 éve nem temetnek ide, mai rendeltetése faiskola és virágkertészet, így az ősök nyugvóhelye háborítatlan); 9. tömblakás, tetején a helyi rádió stúdiója (helyén 1944 őszén magyar egyházi iskola állt, amelynek parókiával szembeni kerítésfalánál először egy koncepciós perben elítélt, majd három magyar embert végeztek ki a szerb partizánok nyilvánosan úgy, hogy a vasárnapi nagymiséről hazainduló magyarokat terelték oda nézőnek); 10. a római katolikus parókia (paplak) korábbi épülete (ma magánlakások vannak itt); 11. a Jovan Jovanović Zmaj, ma már vegyes tannyelvű általános iskola (helyén az 1944 őszén erőszakkal kilakoltatott, Miasszonyunkról elnevezett nővéri rend leányiskolának is helyet adó zárdaépülete állt, melyet a 9-es szám alatti katolikus egyházi iskolával együtt előbb katonakórházzá, majd árvaházzá és végül, a lebontásáig magyar tannyelvű általános iskolává tettek meg a háború után); 12. a római katolikus (magyar) templom; 13. bírósági székház (korábban ősi Dunđerskiház, a háború utáni kilakoltatást követően a titói katonai közigazgatás szenttamási törzskarának első székhelye, amelynek pincéjében feltételezett kínzókamra és befalazott áldozatok); 14. Cico-ház (tulajdonosai merényletet kíséreltek meg a bevonulást vezénylő honvédtiszt ellen, pincehelyiségei 1944 őszén ideiglenes gyűjtőhelyek, fogdák voltak); 15. vadászotthon (korábban Dunđerski Stevan háza, 1918 után Sándor trónörökös vendéglátója); 16. pravoszláv (szerb) templom (tornyaiban és padlásán 1941-ben csetnik gépfegyverlőállás volt a bevonuló honvédség fogadására); 17. községháza (helyiségei és pincéje a titói katonai közigazgatás szenttamási törzskarának harmadik székhelye, vallató- és kínzókamrái voltak); 18. gimnázium (torna- és tantermei a titói katonai közigazgatás szenttamási törzskarának második székhelye, illetve hírhedt vallatóés kínzókamrái voltak); 19. egykori szállodaépület (ennek padlásáról és ablakaiból fényképezték le a turjai partizán ellenállók szenttamási kivégzésén megjelent magyar nézőközönséget); 20. egykori ma már átalakított Zgoda-féle kocsma, az 1941 1944-es háborús bűnöket és elkövetőiket kivizsgáló bizottság székhelye (télidőben udvarán gyűjtötték össze az kisgyermekes családokat is, sokszor 48 óránál tovább várakoztatták kihallgatásra, sorsuk és vagyonuk elbírálására, s döntöttek életről, halálról, kitoloncolásokról); 21. Bárd utcai magtárhelyiség (falai között állítólag 1941 42-ben szerb, 1944 45- ben magyar polgári foglyok várták halálos ítéletüket); 22. a mai szenttamási piactér (egykori Darvasféle fűrész- és fatelep gödrei, betonplatója alatt is 1944-es tömegsírokról tud a népi emlékezet); 23. csatorna melletti, ma áruházzá átépített Fischer-féle magtárépület (1944 őszén itt is várakoztak ártatlan magyar foglyok a halálos ítéletükre); 24. vasútállomással szembeni kiserdő (állítólag 1944-es tömegsírokra telepítve); 25. római katolikus kálvária, a háború után betiltották a használatát, majd enyészetre kárhoztatták (az 1990-es évek második felében közadakozásból felújították)
Ismert vagy feltételezett 1944-es tömegsírok Szenttamás község területén a szerző jelmagyarázatával (A szerző gyűjteményéből): 1. Újvidékről német hadifoglyok által tehergépkocsikkal több napon át ideszállított és tömegsírokba gépfegyverezett magyar és német polgári személyek beakácosított nyugvóhelye (vö. Cseres 1991, 146.), 2005-től községi szeméttelepet építettek a tömegsírokra; 2 3. az előbbiekben leírtak többek szerint a Szabadkai út melletti mindhárom kiserdőre vonatkoznak, de nem kizárt, hogy szenttamási mártírok nyugvóhelyei is; 4. ismert és joggal feltételezett begyűjtőközpontok és kínzóhelyek, továbbá tömegsírok Szenttamáson, a településen belül (részletesebben az 521 522. oldalon); 5. Turja településen, a községháza udvarán volt néhány kivégzés (állítólag két esetben trágyadomb alá temettek el embereket), de kinn a határban, ismeretlen helyeken is; 6. Nádalján, az egykori csendőrlaktanya udvarán kiásott tömegsírba furkósbotozott magyar és sváb polgári áldozatok jeltelen nyugvóhelye, néhány később kivégzett és elhantolt magyar és sváb polgári áldozat jeltelen nyugvóhelye még Nádalján a magyar temető is (túlélő nádaljai fogoly visszaemlékezése)
Az 1944-es áldozatok bizonyított és/vagy feltételezett tömegsírjai a szenttamási határban és a településen belül (A szerző gyűjteményéből)
A Perczel Mór Magyar Hagyományápoló és Műemlékvédő Társulat által elfogadott emlékoszlop-tervezet a háborúk szenttamási magyar áldozatai neveinek kőbe vésésére (A szerző gyűjteményéből)
A hetvenes évek elején felszámolt és utcáknak, házhelyeknek kiosztott 3 kat. hold és 555 négyszögöl területű tuki római katolikus magyar temető felosztás előtti és utáni helyrajza (A szerző gyűjteményéből)
Részben vagy teljesen felszámolt és utcáknak, házhelyeknek kiosztott kisebbségi temetők felosztás előtti és utáni helyrajza. Lásd az 553. oldalon lévő számjelzések 2 7. pontjait (A szerző gyűjteményéből)
Végzés Zombori Gyulának mint áldozatnak a bírósági holttá nyilvánításáról