DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR ÁLLAT- ÉS AGRÁRKÖRNYEZET-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ISKOLAVEZETİ DR. HABIL. ANDA ANGÉLA DSC EGYETEMI TANÁR TÉMAVEZETİK DR. FEKETE GÁBOR PHD FEJLESZTÉSI IGAZGATÓ, CORAX-BIONER ZRT. DR. HABIL. ANDA ANGÉLA DSC EGYETEMI TANÁR PERZISZTENS NÖVÉNYVÉDİ SZEREK HATÁSTARTAM-ÉS LEBOMLÁSVIZSGÁLATAI KÉSZÍTETTE FEJES ÁGNES KESZTHELY 2015 1
TARTALOMJEGYZÉK 1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI, CÉLKITŐZÉSEK... 3 2. ANYAG ÉS MÓDSZER... 4 3. EREDMÉNYEK... 5 4. TÉZISPONTOK... 9 5. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE... 11 5.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények... 11 5.1.1. Konferenciakiadványban megjelent közlemények magyar nyelven... 11 5.1.2. Konferenciakiadványban megjelent közlemények idegen nyelven... 11 5.1.3. Magyar nyelvő, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények.. 11 5.1.4. Idegen nyelvő, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények... 12 5.2. Egyéb közlemények... 12 2
1. A KUTATÁS ELİZMÉNYEI, CÉLKITŐZÉSEK A környezetünkbe kijuttatott kémiai anyagok egyik nagy csoportját alkotják a növényvédı szerek, melyeket évtizedek óta, világszerte a mezıgazdasági termelés során a termés védelme érdekében alkalmaznak, 1 egyre nagyobb gondot jelentve ezzel a környezet kémiai terhelésére 2 és a biológiai sokféleség megırzésére. 3 A vízszennyezı vegyületek jelenléte és esetleges toxicitási értékeik speciális figyelem alá kerültek, mivel ez a közeg nagyszámú mikro-és makroorganizmus számára jelenti az élıhelyet. Az emberi társadalom az ivóvízen keresztül kapcsolatba kerülhet a szennyezıkkel, ami által krónikus kitettség is megvalósulhat. A gyomirtó szerek nagymértékő használata a vízi életközösségeket közvetlen vagy közvetett módon megzavarhatja és csökkentheti biológiai sokszínőségüket (biodiverzitásukat). 4 A növényvédelem fontos és idıszerő kérdése a megmaradóképesség (perzisztencia) jelensége is. Míg korábban, a 70-es években a hatástartam fokozására minél stabilabb és hosszú idın át megmaradó hatóanyagokat fejlesztettek, addigra ma már a környezetterhelés csökkentése érdekében a perzisztens szerek visszaszorítása a cél. A környezetvédelmi szempontok elıtérbe kerülése révén a gyorsabb lebomlású, specifikus hatású anyagok váltották fel a korábbiakat. Az, hogy egy adott vegyület perzisztensnek tekinthetı-e, számos tényezıtıl függ, emellett a megmaradóképesség tág határok között mozog. Dolgozatomban ilyen, bizonyos környezeti feltételek mellett megmaradóképes anyagokat vizsgáltam és hasonlítottam össze. Ezek némelyike (pl. atrazine, trifluralin, acetochlor) másodrendő perzisztens növényvédıszer-hatóanyagok, míg egyes, a géntechnológiai úton módosított (GM) növényekben termelıdı transzgenikus toxinfehérjék (pl. Cry1Ab) a növényi sejtekben a lebomlás ellen védelmet nyerve szintén mutatnak bizonyos perzisztens jelleget. 5 A transzgenikus, kártevık elleni Cry-toxint termelı kukorica toxintartalmú növényi részei különbözı környezeti tényezık segítségével, zölden vagy tarlómaradványként eljuthatnak vizes környezetbe, ahol a kijutó toxin nem célszervezeteket is veszélyeztethet. A növényvédı szerek jelenlegi engedélyezési eljárásaiban kitüntetett szerepőek a toxikológiai és ökotoxikológiai mellékhatás-vizsgálatok. Munkánk során célunk volt 1 Palumbi, S.R. (2001): Humans as the world s greatest evolutionary force. Science 293:1786 1790. 2 Barceló, D., Hennion, M.-C. (Eds.) (1997): Trace determination of pesticides and their degradation products in water, techniques and instrumentation in analytical chemistry, vol. 19, Elsevier Science B.V., Amsterdam 3 Vitousek, P.M., Mooney, H.A.L.J., Melillo, J.M (1997): Human domination of Earth s ecosystems. Science 277:494 499. 4 Folmar, L.C., Sanders, J.O., Julin, A.M. (1979): Toxicity of the herbicide glyphosate and several of its formulations to fish and aquatic invertebrates. Arch. Environ. Contam. Toxicol. 8: 269 278. 5 Székács A. és Darvas B. (2012): Comparative aspects of Cry toxin usage in insect control. In: Ishaaya, I., Palli, S. R., Horowitz, R. (eds.): Advanced technologies for managing insect pests, Berlin, Springer-Verlag, pp. 195-230. 3
felmérni a vizes környezetbe kijutó, növényvédelmi célokat szolgáló vegyületek lebomlását és hatásait, különösképpen a nem célszervezetek körében. A kikerült növényvédı szerek számos esetben használatuk befejeztével is a környezetben maradnak, így azzal egyéb élı szervezetek, és végsı soron az emberi társadalmak is kapcsolatba kerülhetnek. Ezen anyagok nem csupán akut, gyors mérgezést okozhatnak, hanem a folyamatos, alacsony koncentrációjú kitettség hatására krónikus folyamatokat indíthatnak el, emellett felerısíthetnek egyéb hatásokat is. Munkám során célom volt természetes környezetbıl származó talaj- és vízmintákban, illetve természetes élıhelyet modellezı laboratóriumi kísérletben vizsgálni egyes növényvédı szerek hatástartamát, az akut és a krónikus kitettség hatásait mind analitikai, mind ökotoxikológiai módszerek segítségével. Mindezek révén, munkánkkal megpróbáltuk felhívni a figyelmet arra, hogy egy új típusú növényvédelmi hatóanyag engedélyezésénél kiemelkedıen fontos a széleskörő vizsgálat, túlmutatva a kötelezıen elıírtakon, illetve a legújabb toxikológiai és ökotoxikológiai értékelések figyelembe vétele. 2. ANYAG ÉS MÓDSZER Egy országos talajmonitorozási program részeként Békés megye több, eltérı mőveléső területérıl származó víz-, talaj- és talajvízminták analitikai és biológiai toxicitási vizsgálatait végeztük el. Összesen 423 darab talaj- és 202 darab vízminta vizsgálatára került sor. A minta-elıkészítés (ultrahangos vagy szilárd fázisú extrakció) után gázkromatográfiás-tömepspektrometriás (GC-MS) eljárással határoztuk meg a minták növényvédıszer-hatóanyagtartalmát. A glyphosate herbicid mérésére immunanalitikai eljárást, validált ELISA kit-et alkalmaztunk. A toxikológiai vizsgálatokhoz a talajokból vizes talajkivonat-oldatot készítettünk, a vízminták esetében minta-elıkészítés nem történt. A biológiai hatások felméréséhez az immobilizációs tesztet Daphnia magna tesztállat különbözı törzsein az ISO 6341:1996 (OECD 202) szabvány alapján végeztük 6. A glyphosate herbicid hatóanyag, formázott készítménye (ROUNDUP CLASSIC) és formázóanyaga (polietoxilált faggyúamin, POEA) esetében a Danio rerio embrió teratogenitási vizsgálat során az OECD 236 tesztleírást követtük 7. A Cry1- és Cry3-toxinok kimutatás- és hatásvizsgálatait modellezett környezetben, természetes környezetbıl származó (Duna és Velencei-tó) víz- és iszapmintával 6 ISO 6341:1996: Water quality- Determination of the inhibition of the mobility of Daphnia magna Straus (Cladocera, Crustacea)- Acut toxicity test 7 OECD 236 (2013): OECD guidelines for the testing of chemicals, (July), pp. 1-22. 4
berendezett akváriumokban végeztük el. A vizsgálatához saját termesztéső, transzgenikus kukorica (MON 810 és DAS 59122-7) és közel izogenikus vonalaik friss és elszáradt növényi törmelékét használtuk fel. A mintagyőjtést követıen a berendezett akváriumokba juttattuk a növényi törmeléket, majd meghatározott idıközönként analitikai vizsgálatokhoz víz-, míg toxikológiai tesztekhez növényi mintákat vettünk. Immunanalitikai módszerrel (ELISA) vizsgáltuk a vízbe kerülı toxin mennyiségét az eltelt napok függvényében, emellett az esetleges toxikus hatást akut és krónikus (etetéses) tesztben figyeltük meg modellállatainkon (Daphnia magna vízibolhán és Aedes aegypti szúnyoglárván). A Cry1Ab-toxin meghatározása kereskedelemi forgalomban kapható kvantitatív (Abraxis LLC 8 ), míg a Cry34Ab1-toxin kimutatása kvalitatív (EnviroLogix 9 ) ELISA kit segítségével történt. A Cry4-toxin vizsgálatához Hévízrıl, a Körös folyóból, illetve a Velencei-tóból származó víz- és iszapmintával rendeztünk be akváriumokat, melyekbe kereskedelmi forgalomban kapható Bti-készítményeket (VECTOBAC WDG és VECTOBAC 12AS) juttattunk és a hatás detektálásához Aedes aegypti szúnyoglárvákat alkalmaztunk. A teszt során az analitikai vizsgálatokhoz bizonyos idıközönként vízmintákat vettünk, illetve minden második nap a mortalitás ellenırzése után a túlélı lárvákat eltávolítottuk és újakat helyeztünk a rendszerbe. A vízminták Cry4-toxintartalmát analitikai minta-elıkészítés után, saját fejlesztéső ELISA rendszer segítségével mértük meg. 3. EREDMÉNYEK A monitorozási program részeként beérkezı, általunk vizsgált talajminták 18%-a, míg a vízminták 38%-a tartalmazott kimutatható növényvédıszer-szennyezéseket, többségében alacsony koncentrációkban. Leggyakoribb szennyezınek az atrazine bizonyult. A szermaradék mellett számos mikroelem fordult elı, fıként bór, szelén, réz és arzén. A vizsgált vízminták 53%-a, míg a talajminták 18%-a volt szennyezett különbözı mikroelemekkel. Nem meglepı módon az ipari terültekrıl származó minták szennyezıanyag-tartalma bizonyult magasabbnak (a minták 74%-a volt szennyezett) a mezıgazdasági területekkel szemben. A vizsgált talaj- és vízminták többsége nem okozott akut mortalitást D. magna tesztállatokon. Néhány erısen szennyezett minta várható módon erıs toxicitású volt, több esetben azonban a szubletális koncentrációban jelen lévı szennyezések megváltoztatták az egyedi toxicitásokat (pl. réz és a diazinon). A tényleges 8 Abraxis Cry1Ab/Ac ELISA kit (http://www.abraxiskits.com/moreinfo/pn510001user.pdf) 9 EnviroLogix QualiPlate Kit for Cry34Ab1 (http://www.envirologix.com/library/ap054insert.pdf) 5
hatások feltárásához a célvegyületek további toxikológiai vizsgálatai szükségesek, azonban még így sem biztosítható az adott környezeti minta összetételének és hatáskifejtésének pontos ismerete. Vizsgálatainkkal megállapítottuk, hogy a korábbi monitorozó program részeként kimutatott szennyezık egyedi hatásainak ismerete nem elegendı a környezetbe kijuttatott anyagok különbözı kombinációi együttes hatásának feltárásához. A vizsgált minták mintegy 26%-a tartalmazott glyphosate herbicid-hatóanyagot, melynek toxikológiai mutatói nagymértékben szórnak, értékelése emiatt nehézkes. Az általunk végzett tesztek során szintén erre az eredményre jutottunk, a két eltérı eredető D. magna törzs között is különbség adódott az érzékenységben. A herbicid növényvédı szerek formuláló adalékanyagai toxikológiai karakterének feltérképezése szintén az elmúlt években lépett a figyelem középpontjába. A ROUNDUP CLASSIC növényvédıszerkészítményt, aktív hatóanyagát a glyphosate-ot és egyik, gyakran alkalmazott formázóanyagát, a polietoxilált faggyúamint (POEA) vizsgáltuk D. magna vízibolhán és Danio rerio halfajon, mortalitási és teratogenitási tesztben. Az irodalmi adatokkal összhangban legtoxikusabbnak a POEA formázószer (LC 50 D. magna 0,8-5,1; míg D. rerio 4,5-5,4 mg l -1 ) mutatkozott, ezt követte a ROUNDUP készítmény (LC 50 D. magna 15,3-33,6; míg D. rerio 78-147 mg l -1 ), a legkevésbé káros pedig az aktív hatóanyag volt (LC 50 D. magna 100-1080; míg D. rerio > 9750 mg l -1 ). A D. magna toxicitási értékeinek nagy szórásai a kétféle, tesztben résztvevı állomány eltérı érzékenységébıl adódtak. A POEA formázóanyag és a ROUNDUP magas (20, illetve 100 mg l -1 feletti) dózisai szinte azonnali koagulációt váltottak ki a D. rerio-embrióknál. LC 50 -hez közeli, szubletális dózisban mindkét anyag esetében számos teratogén hatás volt megfigyelhetı, legnagyobb számban a fejet érintı deformitások, a szívverés és a vérkeringés gátlása, a pigmentáció hiánya és ödémák (szívburok- és szikhólyagödémák) jelentkeztek. A fenti hatóanyagok folyamatosan növekedı terhelı adatainak és kiemelkedı gyakoriságú alkalmazásának figyelembe vételével a környezeti kockázatok újraértékelése és az esetleges szubletális, keverékhatások további megfontolása fontos feladattá vált a jövıre nézve. Emellett az ún. inert anyagok felülvizsgálatának és toxikológiai értékelésének a fenti eredmények alapján is megkerülhetetlen lépéssé kell válnia a növényvédı szerek engedélyezésének és forgalomba hozatalának folyamatában. A Cry1- és Cry3-toxinok kimutatás- és hatásvizsgálatait modellezett környezetben, természetes környezetbıl származó (Duna és Velencei-tó) víz- és iszapmintával berendezett akváriumokban végeztük el. Természetes vizekrıl lévén szó, az ELISA mérésnél tapasztalt mátrixhatás számottevı volt. A teszt során egyik típusú vízbıl sem 6
tudtunk kimutatni bekerülı toxint, amelyek a toxicitási tesztek során sem okoztak mortalitást a tesztállatokon. A Cry1Ab-toxin kiindulási koncentrációja MON 810 kukoricalevélben 4986 ng g -1 volt, mely mindkét típusú akváriumvízben az elsı 24 óra alatt drasztikusan lecsökkent (Velencei-tó és Duna akváriumokban rendre 80 illetve 88%- kal), majd a csökkenés lassabb ütemben folytatódott a továbbiakban. Ehhez hasonlóan, a Cry3-toxint tartalmazó levelek toxintartalma az elsı nap után mindkét akvárium esetében a kimutatási határ alá esett vissza. (Megbízható analitikai standard híján a kereskedelmi fogalomból származó kvalitatív ELISA kit segítségével a Cry3-toxin lebomlását csak relatív mérték, a kiindulási értékhez képest mutatott csökkenés szerint volt módunk követni.) Akut vizsgálatokban egyik típusú kukoricaváltozat tarlómaradványa sem okozott mortalitást vízibolhán és szúnyoglárván. Krónikus vizsgálatokba magasabb toxintartalmú, zölden szedett és kiszárított leveleket vontunk be. Az általunk elvégzett, Cry1Abtoxintartalmú levélırleménnyel történı etetéses vizsgálat során az anyák pusztulása szignifikánsan nagyobb volt a kukoricával etetett csoportok esetében, azonban a transzgenikus és izogenikus vonalak között nem volt szignifikáns különbség. A DAS 59122-7 kukoricák esetében az elızıekhez hasonlóan a kontrollcsoport túlélése volt a legmagasabb, azonban szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni a különbözı csoportok között. A reprodukcióra gyakorolt hatásokat csak ennél a kukoricavonalnál tudtuk értékelni. A legnagyobb utódszám ebben az esetben is a kontrollcsoportnál volt megfigyelhetı, a transzgenikus és közel izogenikus kukoricaváltozatok közötti különbség azonban statisztikailag nem volt igazolható. A D. magna egyedeken elvégzett reprodukciós vizsgálatok kísérleti rendszere fejlesztésre szorul, annak érdekében, hogy a kukoricával való táplálás hatása és a toxin hatása egyértelmően elkülöníthetıvé váljon. Kísérleteink alapján megállapítottuk, hogy ezek a vizsgálatok a fenti körülményekkel nem adnak választ a toxintartalmú levéltörmelék hatásaira, kísérleteink alapján úgy tőnik, a D. magna tesztszervezet nem a legmegfelelıbb ehhez a kísérlethez. Távolabbi célunk olyan vízi gerinctelen fajok felkutatása, melyek táplálékpreferenciája közelebb esik a vizsgálandó növényhez, így a toxin hatása könnyebben elkülöníthetı lenne. A Cry4-toxin lebomlási vizsgálatait az elızıekhez hasonló módon végeztük el. Három, különbözı természetes környezetbıl (Hévíz, Velencei-tó, Körös) származó víz- és iszapmintával rendeztünk be akváriumokat, hogy ezekben kétféle toxintartalmú készítmény (VECTOBAC WDG granulátum és VECTOBAC 12 AS folyadék) toxinkoncentrációjának változását és ennek hatását Aedes aegypti célszervezeten megfigyelhessük. A toxinkoncentráció méréséhez saját fejlesztéső ELISA rendszert 7
használtunk, mivel nem áll rendelkezésre kereskedelmi forgalomban kapható kit. Természetes vizekrıl lévén szó, a mátrixhatás sajnos itt is magas volt, a Cry4-toxin visszamérése vízbıl azonban állandó maradt (~26%). A gyakorlati kimutatási határ a liofilizációval egybekötött ELISA rendszerre a VECTOBAC WDG-re és a VECTOBAC 12 AS-re 170 illetve 900 ng ml -1 értékő volt. A kezdeti koncentrációkat akut mortalitási tesztek eredményei alapján a granulátum esetében 0,4; míg a folyadék esetében 1 mg l -1 értékben határoztuk meg. A toxin koncentrációja az eltelt napok függvényében csökkent, a felezési idı a Velencei-tó, Hévíz és Körös akváriumokban rendre 3,8; 4,5 és 5,5 napnak adódott. A szúnyoglárvák mortalitási tesztjének eredményei eltérıen alakultak a különbözı helyekrıl származó akváriumi vizekben, amely valószínősíthetıen az eltérı szervesanyagtartalommal magyarázható. A granulátum esetében a Körös folyóból származó, kevesebb szerves anyagot tartalmazó akváriumban, a szúnyoglárvák mortalitása a 7. napig 100%-hoz közeli maradt, a túlélı lárvák aránya késıbb növekedni kezdett és a kísérlet utolsó napjára (11. nap) elérte az 52%-ot. Ezzel szemben, a magasabb szervesanyag-tartalmú hévízi környezetbıl származó víz- és iszapmintát tartalmazó akváriumban a kezelést követı 4. napra 83%-ra, majd a 9. napra 46%-ra csökkent a mortalitás. Az utolsó ellenırzéskor kapott 50% mortalitást befolyásolhatta, hogy a víz felszínén vastag baktérium-filmréteg alakult ki, ami gátolta a lárvák levegıhöz jutását. A Velencei-tó esetében szintén folyamatosan csökkent a mortalitás, a 9. napon mért 55%-os érték a kísérlet végére 48%-ra csökkent. A VECTOBAC 12 AS folyékony készítmény kezdeti koncentrációja 1,0 µg ml -1, csak kicsivel magasabb az ELISA kimutatási határánál, emiatt a toxinszint csökkenését csak a lárvamortalitással sikerült követnünk. A folyékony formátumú készítmény hatástartama jóval rövidebb volt, a mortalitás a 4. napra 35%-ra csökkent, és a 7. napra teljesen megszőnt. Méréseink és eredményeink alapján megállapítható, hogy a Cry4- toxintartalmú készítmények szúnyog-tenyészıhelyeken történı alkalmazása során az adott készítmény hatékonysága erısen függ a környezeti folyamatoktól (terjedés, dekompozíció). A mortalitási adatokon alapulva elmondhatjuk, hogy az adott készítmény hatása nagyban függ a víz szervesanyag-tartalmától. A nagy mennyiségő szervesanyagot tartalmazó vizekben a lárvák valószínőleg kevesebb toxint fogyasztanak, mivel a víz egyébként is tápanyagban gazdag, emiatt a hatékonyság is alacsonyabb. Az adatok emellett az is mutatják, hogy a biológiai szúnyoglárvaállomány-gyérítés tervezésekor fontos a tenyészıhelyek karakterisztikájának kvalitatív és kvantitatív felmérése, mivel ezen adatok ismeretében számítható ki optimálisan a kezelések száma a különbözı helyeken. 8
4. TÉZISPONTOK 1. Hazai, eltérı mőveléső földterületekrıl származó talaj- és vízmintákban növényvédıszer-maradékok és szennyezı toxikus elemek elıfordulását és azok hatásait vízi gerincteleneken vizsgálva megállapítottam, hogy az egyenkénti hatásokhoz képest a komplex mintákban eltérı toxicitás mérhetı Daphnia magna tesztállaton. A vizsgálatok alapján megállapítottam, hogy a Magyarországon alkalmazott talajmonitorozó rendszer nem elegendı a környezetbe kijuttatott anyagok különbözı kombinációi együttes hatásának feltárásához, ahhoz komplex környezeti minták vizsgálata is szükséges lehet, mely ötvözi az analitikai és biológiai eljárásokat. 2. Egy glyphosate tartalmú herbicid hatóanyagának, formázóanyagának (POEA) és formulált készítményének (Roundup Classic) hatását különözı eredető Daphnia magna-törzseken (vad- és laboratóriumi standard típus) vizsgálva LC 50 -értékeket állapítottam meg, és eltérı érzékenységet mutattam ki a törzsek között. A toxicitás mértéke a két törzsre a következıképpen alakult: glyphosate (360, ill. 900 mg/l) << Roundup Classic (18,7, ill. 20,6 mg/l) < POEA (1,28, ill. 3,3 mg/l). 3. Elıször mutattam ki a POEA formázóanyag teratogén hatásait Danio rerio embriókon. A Daphnia magna eredményekhez hasonlóan a toxicitás mértéke zebradánió-embriókon a következıképpen alakult: glyphosate (> 9750 mg/l) << Roundup Classic (90 mg/l) < POEA (5 mg/l). Az LC 50 -értékek mellett szubletális hatásként a vizsgált anyagok fıként vérkeringési zavarokat, fejet érintı deformitásokat és a szívritmus gátlását okozták. 4. Megállapítottam, hogy transzgenikus Bt-kukorica (MON 810 és DAS 59122-7) tarlómaradványainak toxintartalma felszíni élıvizeket tartalmazó akváriumokban az elsı 24 óra alatt csökkent drasztikusan (>80%-kal), majd lassabb ütemben folytatódott a továbbiakban. A toxinok vízbıl nem voltak kimutathatóak. 5. Transzgenikus Bt-kukorica (MON 810 és DAS 59122-7) tarlómaradványai vizsgálatakor kimutattam, hogy azok akut hatásokat nem okoztak Daphnia magna és Aedes aegypti tesztállatokon. Krónikus vizsgálatokban a kukoricával táplált D. magna-anyák pusztulása szignifikánsan nagyobb volt a kontrollnál, viszont a 9
transz- és izogénes vonalak között nem volt különbség. A legnagyobb utódszám a kontrollnál volt megfigyelhetı, azonban a transz- és izogenikus kukoricaváltozatok közötti különbség statisztikailag nem volt igazolható. Megállapítottam, hogy a kísérleti rendszer fejlesztésre szorul, hogy a toxin hatása elválasztható legyen az eltérı táplálék hatásától. 6. Elıször alkalmaztunk hazai felszíni vizekben Cry4-toxintartalmú készítmények lebomlásának és hatástartamának vizsgálatára saját fejlesztéső ELISA rendszert. Megállapítottuk a kimutatási határt a granulátum és a folyadék készítményekre (170 ill. 900 ng/ml). A toxin koncentrációja az eltelt napok függvényében csökkent, a DT 50 értéke a Velencei-tó, Hévíz és a Körös vizét tartalmazó akváriumokban rendre 3,8; 4,5 és 5,5 nap. A szúnyoglárvák mortalitási tesztjének eredményei eltérıen alakultak a különbözı helyekrıl származó akváriumi vizekben, erıs függést mutatva a szervesanyag-tartalomtól. Megállapítottuk, hogy a módszer alkalmas a toxin kimutatására, de környezeti minták értékeléséhez további fejlesztésre szorul. 10
5. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 5.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 5.1.1. Konferenciakiadványban megjelent közlemények magyar nyelven Fejes Á., Fekete G, Székács A. és Darvas B. (2010): Cry-toxin tartalmú kukoricapollen (MON 810 és DAS-59122) és néhány vízi szervezet (Aedes aegypti, Daphnia magna) kölcsönhatása. p. 61. In. Abs. 56. Növényvédelmi Tudományos Napok, III. Géntechnológia- Növény-és Környezetvédelem Szimpózium, Budapest Székács A., Fejes Á., Mörtl M., Bokán K., Bánáti H., Fekete G. és Darvas B. (2011): A glyphosate környezet-egészségügyi hatásai. pp. 24-25. In: Darvas B. (szerk.) Abs. I. Magyar Ökotoxikológiai Konferencia, Budapest Mörtl M., Fejes Á., Bokán K., Darvas B. és Székács A. (2011): A hazai növényvédı szer eredető vízszennyezık és elıfordulásaik környezeti mintákban. p.19 In: Darvas B. (szerk.) Abs. I. Magyar Ökotoxikológiai Konferencia, Budapest Fejes Á., Takács E., Juracsek J., Klátyik Sz., Fekete G., Székács A. és Darvas B. (2012): Cry-toxin tartalmú kukoricák vízben való lebomlásának vizsgálata és toxikológiai értékelése. pp. 11-12. In. Darvas B. (szerk.) Abs. II. Ökotoxikológiai konferencia, Budapest 5.1.2. Konferenciakiadványban megjelent közlemények idegen nyelven Székács A., Fejes Á., Fekete G., Takács E., Nádasy M., Darvas B. and Anton A. (2010): Aquatic arthropod biotests for environmental surveys, p. 93. In. Abs. IXth European Congress of Entomology, Budapest 5.1.3. Magyar nyelvő, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények Fejes Á., Bokán K., Maloschik E. és Fekete G. (2009): Talajvízminták növényvédı szer maradékai és biológiai értékelésük nagy vízibolhán (Daphnia magna). Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 20:79-86. Darvas B., Bokán K., Fejes Á., Maloschik E., Székács A. (2009): Növényvédı szerek környezetanalitikai és ökotoxikológiai kockázatai. In.: Németh A. (szerk.): Természetvédelem és ökológiai gazdálkodás. Budapest, Magyar Biokultúra Szövetség pp. 11-17. 11
Takács E., Fejes Á., Fekete G., Darvas B., Székács A. (2010): Cry4 toxin hatóanyag vízi hatástartam- és lebomlásvizsgálata immunoassay és Aedes aegypti lárvateszt segítségével, Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 21:223.-232. Darvas B., Fejes Á., Mörtl M., Bokán K., Bánáti H., Fekete G. és Székács A. (2011): A glyphosate alkalmazásának környezet-egészségügyi problémái. Növényvédelem, 47: 387-401. Fekete G., Fejes Á., Székács A., Mörtl M., Zöldi V., Reisinger M., Darvas B. (2011): Csípıszúnyogok elleni védekezés Magyarországon. Növényvédelem 47(5):195-203. 10 5.1.4. Idegen nyelvő, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények Á. Fejes, E. Takács, G. Fekete, B. Darvas, B. S. Ferguson, D. Saxena and A. Székács (2012): Aquatic effect duration and degradation study of Cry4 toxin with immunoassay and Aedes aegypti larval biotest. Aquatic Insects, 34 (Suppl. 1): 211 226. IF: 0,496 A. Székács, M. Mörtl, G. Fekete, Á. Fejes, B. Darvas, M. Dombos, O. Szécsy and A. Anton (2014): Monitoring and biological evaluation of surface water and soil micropollutants in Hungary. Carpathian Journal of Earth and Environmental Sciences, 9 (3): 47-60 IF: 1,171 * I. Székács, Á. Fejes, Sz. Klátyik, E. Takács, D. Patkó, J. Pomóthy, M. Mörtl, R. Horváth, E. Madarász, B. Darvas, A. Székács (2014) Environmental and toxicological impacts of glyphosate with its formulating adjuvant. International Journal of Biological, Veterinary, Agricultural and Food Engineering, 8 (3): 213-218. 5.2. Egyéb közlemények Bokán K., Fejes Á., Soós I., Fekete G. és Darvas B. (2009): Mutagenitási tesztek és egyes növényvédı szerek mutagén mellékhatásai. Növényvédelem 45:497-504. 12 Bokan, K., Fejes, A., Fekete, G. (2010): Application of the Smart mutagenicity test and an aquatic toxicity biotest on pesticides as environmental stressors. Növénytermelés 59:(Suppl.) pp.187-190. * 2014-es közlemény esetében a folyóirat elmúlt 5 éve impakt faktorainak átlagával számolva. 12
Mörtl M., Juracsekné Nádasdi J., Cseresnyés E., Fekete G., Fejes Á., Kereki O. és Székács A. (2013): Neonikotinoid csávázószerek megjelenése a kukorica guttációs folyadékában. pp. 22-23. In. Darvas B. (szerk.) Abs. III. Ökotoxikológiai konferencia, Budapest Takács E., Darvas B., Fejes Á., N. Defarge, G-É. Séralini és Székács A. (2013): Többszörös kölcsönhatások növényvédıszer-hatóanyagok és formázási segédanyag között: a glyphosate gyomirtószer-hatóanyag, a formulálására alkalmazott polietoxilált faggyúaminok és a Cry1Ab-toxinfehérje kombinált citotoxikus hatásai. pp. 39-40. In. Darvas B. (szerk.) Abs. III. Ökotoxikológiai konferencia, Budapest Takács E., Fejes Á., Klátyik Sz., Szántai-Kis Cs., Darvas B. and Székács A. (2014): Comparative toxicity assessment of a herbicide active ingredient with its formulating adjuvants on human cell lines. Abs. p.23. In: Korean Hungarian Workshop on Joint Research for Global Food Security: Ensuring Environmental and Food Safety, Budapest Darvas B., Füleki L., Bánáti H., Klátyik Sz., Fejes Á. és Székács A. (2014): A géntechnológiai úton módosított növények engedélyezése - az egyes országok stratégiái. pp. 8-10. In: Darvas B. (szerk.) Abs. IV. Ökotoxikológiai konferencia, Budapest 13