Tartalom Lázár Ervintől 5 Leselkedő 9 Gáspár király jövendölése 12 Dióbélbe bújt mese 17 Füvön járó 22 Hét gesztenye, Orsinak 27 Üljön mögém, kisasszony! 31 November 34 Masni 39 A tűztoronyban 42 Minden rendben van 47 Az utazóvekker 48 Az angyal Nagyarnál ért utol 52 Arzén és a hátizsákom 56 Irgalom! 61 Mese hét szál dáliáról 65 Irka és dió 70 A rezi Mama babája 72 Memoriter 76 Hanzi, a nagybácsikám 80 A kadét 85 Szerelem a Semmeringen 89 Sutomore, szezonvég 93 Tulipán kék hokedlin 98 Állevél 100 Apám szerelme 105
Évforduló 111 Négy szem som 116 Tizenkét férfi, nyáréjszaka 119 Gangmesék 124 Két kisfiú és a szelídgesztenyék 130 Súgd meg 134 Elfogadom 135 Medvehagyma 140 Harmona Pikant 144 Még eshet a hó 147 Fiú, kukoricamorzsolóval 152 Jeremiás, de nem próféta 155 Eldobott hajnalok 160 Hortobágyról hazafelé 165 Amikor a katáng kékje megfakul 171 Kuglóf 176 Ha nem ölelsz 180 Várakozás 185 A pátriárka 189 Farkaskaland 193 Könyörgés januárban 199 Levélféle egy ölbeli kisasszonynak 204 A spárga útja 206 Pipafüst 208 Hajnali rotátéim 213 Pázsinkút 218
Ha nem ölelsz A férfi fekete bársonyzekét viselt, olyat, amilyet romantikus festők hordtak a századelőn. Kilógott a kisvárosi könyvtár olvasóterméből, de kilógott volna akárhonnan. Lecsüngő fél bajuszát tekergette, miközben olvasott. Verseskötet volt előtte. Odapillantottam, hol van nyitva. Valami lexikonban keresgéltem, aztán fölálltam, mellette léptem el, amikor a könyvéből föl se nézve megszólalt: Üljön le. Fölemelve a fejét hozzátette: Kérem. Leültem. Nem szóltam semmit. Jó néhány másodperc elmúlt, míg végre fölnézett. Most vagyok itt először. Én is. Egy sort kerestem. Egyetlen mondatot. Megtalálta? Megdörzsölte a homlokát, rám nézett, és becsukta a könyvet. Elkísérhetem? Most mondta, hogy üljek le. 180
Inkább elkísérném. Egy platánsor alatt sétáltunk, amikor beszélni kezdett. Azt akarom megtudni, hogy lehet-e bűn a hűség. Véthet-e valakinek az ember azzal, hogy hűséges. Egymás mellett mentünk. Kihalt volt a sétány. Egyetlen asszony mellett élek. Már sok éve. De nem volt ez mindig így. Valaha a munkám utazáshoz kötött. Vonatoztam hétfőtől hétfőig. Tudja, mi az, restikben vacsorázni? Olcsó szobákban éjszakázni? Volt nekem feleségem, két apró lányom is volt. De hozzájuk nem voltam hűséges. Elmentem tőlük hétfőn, visszamentem hozzájuk szombaton. S közben azokon a vándorlós éjszakákon annyi minden történt. Annyi volt már a történet körülöttem, hogy nem is mertem belegondolni Nem akart más munkát? Kényelmes volt. Nem kellett gondolkodni. Úton lenni Örökkön úton lenni, az annyi, kicsit felmenti az ember magát. Mindig valami haladék De ha ennyire érezte? Lusta voltam. Talán gyáva is ahhoz, hogy az egész életünket átgondoljam. Mire legalább a változtatás vágyáig eljutottam, elhagyott a feleségem. Vitte a két kislányt. Nem is voltak már olyan kicsik. Hány évesek voltak? Tizenkettő és kilenc. Megálltunk. Lehajolt egy vörösbarna, zöld szárú platánlevélért. Sodorgatta az ujjai közt. 181
Úgy fájt, majd belehaltam. Azt éreztem, bármi történt, ezt nem érdemlem. Szoktak találkozni? Nem. Miért nem? Hova utazzak utánuk Ausztráliába ment. Sokáig hallgatott. Mintha megbánta volna már, hogy itt sétál velem. Most egyedül él? Nem tudok én egyedül élni. Az nem embernek való. Egyedül kelni, magadban lefeküdni Három hosszú évig így ment. Aztán Lehetetlen történet Rám talált valaki. Megint elhallgatott. Egy kavicsot rugdalt. Felém fordult. Egyáltalán, érdekli ez az egész magát? Nem sétálnék itt Mellettünk lakott évekig. Lány volt még akkor. Szaladni láttam, elmenni, megjönni. Szabad volt és szép A szelek lehetnek ilyen szabadok a tenger fölött A szabadsága vonzotta magát Talán az is Így lett. Vitorlát bontottunk és a hajónk röpült a vizeken Sokáig. Milyen költői Igen, szárnyaltunk. Együtt. Aztán velem valami történt. Rátelepedtem. A szerelmemmel, a hűségemmel. Ott akartam lenni mellette minden pillanatban. Ébren és álmában. Még mindig utazott? 182
Már rég nem utaztam. Nem mentem semerre, mint egy kutya, csak a nyomában jártam. Azt mondta egyszer, nehéz az én hűségem, mint a föld. Azt mondta, agyonnyomja Eldobta a platánlevelet. Mondja, bánthat a hűség? Fojtogathat valakit a ragaszkodás? Nem válaszoltam. Nekidőlt egy fatörzsnek. A bajuszát tekergette, mint a könyvtárban, és merőn nézett rám. Aztán legyintett, és kesernyésen elmosolyodott. Nem baj, ha most elköszönök? Szép kis alak, gondolhatja Ahol találkoztunk, a könyvtárban Megtalálta, amit keresett? Meg. De ne kérje, hogy most verset mondjak Megfordult, elindult visszafelé. Néztem utána sokáig. Láttam a verset, ott volt előtte nyitva a könyv József Attila Ha nem szorítsz úgy kebeledre, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, 183
ha gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha úgy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem meghalok. 184