1. lemez 1. Spirit In A New World 1:33 2. You Take My Breath Away 6:49 3. Techno Opera 4:43 4. Divano 3:55 5. Scarborough Fair 4:08 6. Man In The Rain 4:01 7. Tubular World 3:21 8. This Love 6:19 9. A New Beginning 1:37 10. Ikebana Sacrifice 6:09 11. Far Country 4:17 12. La Califfa 2:40 13. Madonna 4:22 14. She Doesn't See Him 4:28 15. Nomansland (Intro) 1:10 16. Crystar Clear 5:42 17. Spirit's Lament 2:01 18. Now We Are Free 8:12 2. lemez 1. Peace On Earth 4:10 2. Marta's Song 4:12 3. Moment Of Peace 3:58 4. Dancing, Dancing 5:09 5. Sun Shining Through Clouds 4:33 6. First of May 3:03 7. Bonny Portmore 4:18 8. Heaven 4:10 9. Song With Harp 4:54 10. Lady D'Arbanville 4:52 11. The King 2:05 12. Liberation 2:38 13. Amber light 4:29 BONUS Whistle Down The Wind 5:04 Hosanna 3:34 Az idõk kezdete óta vannak halhatatlanok. Mindig itt éltek a közönséges emberek között. Lételemük a harc, a Játék, aminek sem idõ, sem tér nem szab határokat. Legenda lett belõlük, de eredetük homályba veszett. Egyszerûen vannak
Ó drága Portmore Sajnálom látni szomorú pusztulását Ékes fádnak, mely a partodon állt Oly sok hosszú napon át mindaddig míg az antrimi hosszú hajók jöttek, hogy elvigyék Ó drága Portmore Ott tündökölj, ahol vagy És minél többet gondolok rád Annál többet gondolok arra, hogy bárcsak a helyedben lehetnék, mint már egyszer azelõtt Egyetlen méltóság a vén Angliában sem tudja megvenni Portmore-t Az erdõ minden madara keserûen sír és azt mondja: Hol lészen menedékünk, hol fogunk aludni? A tölgyet, a kõrist mind kivágják és drága Portmore falai a földre zuhannak Ó drága Portmore Ott tündökölj, ahol vagy És minél többet gondolok rád Annál többet gondolok arra, hogy bárcsak a helyedben lehetnék, mint már egyszer azelõtt Egyetlen méltóság a vén Angliában sem tudja megvenni Portmore-t
A Krisztusod zsidó. Az autód japán. Az órád svájci. Az inged kínai. A demokráciád görög. Az írásod latin. Arab számokkal számolsz. És Te mondod a szomszédodra, hogy idegen? AZ ÉLET FONTOS DOLGAI Egy filozófiaprofesszor úgy kezdte az elõadását, hogy fogott egy befõttesüveget és teletöltötte ötcentis kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. Igen hangzott a felelet. Ezután elõvett egy doboz kavicsot és beleszórta az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres teret, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután egy doboz homokot töltött az üvegbe. A homok minden kis rést kitöltött. Ez az önök élete mondta a prof. A kövek a fontos dolgok: a család, a partner, az egészség, a gyerek, ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak: a munka, a lakás, az autó. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltik be elõször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életben. Ha minden energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely a fontos dolgoknak. Elõször a kövekre figyeljenek, azokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok! Késõbb azonban az egyik hallgató fogta a befõttesüveget és beleöntött egy üveg sört. A sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett. A hallgató így szûrte le a tanulságot: Bármilyen legyen is az életed, egy sörnek mindig jusson benne hely!
Ha örökké élnénk, ha Adashino harmatcseppjei soha el nem tûnnének, ha a Toribeyama halotti máglyáinak füstje soha el nem oszlana, az embert aligha indíthatnák meg a dolgok. Az élet szépsége mulandóságában rejlik. Minden élõk közt az ember él a legtovább... és már egyetlen békés év is mily hosszúnak tûnik. Ám annak, ki habzsolja a világot, ezer év is csak röpke álom. KENKO YOSHIDA / HIÁBAVALÓ ÉRTEKEZÉSEK (1330 1332) Volt esze Istennek, hogy a születést a halál elé helyezte. Máskülönben, mit tudnánk az életrõl. ALPHONSE ALLAIS
A MULANDÓSÁGRÓL Az ember mai élete, óh király, olybá tûnik nékem a számunkra ismeretlen idõhöz képest, mint egy veréb gyors átröppenése a szobán, ahol télidõn vacsorálsz parancsnokaiddal és papjaiddal a jó tûz mellett, míg odakünn hó és esõ viharzik; a veréb, mely mint mondám, beröppen az egyik ajtón, s rögvest kiszáll a másikon, amíg odabenn vagyon, védett a téli vihartól, ám röpke szép idõ után ismét eltûnik szemed elõl a sötét hidegben, ahonnan felbukkant volt. Imígyen az ember élete is röpke idõre tûnik fel, de hogy mi volt azelõtt vagy mi lesz azután, arról mit sem tudunk. A TISZTELETREMÉLTÓ BEDA: Az angol egyház története Az emberek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. 103. ZSOLTÁR 15. ÉS 16. VERS
ISTEN ÉS A TUDÓS Odamegy a tudós Istenhez és megszólítja: Hallgasson ide, úgy döntöttünk, hogy már nincs szükségünk magára. Embereket tudunk klónozni, szívet ültetünk át, képesek vagyunk mindenfélére, ami annak idején csodának számított. Isten türelmesen végighallgatja, aztán azt mondja: Rendben van. Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban nincs szükség rám, rendezzünk emberteremtõ versenyt. Nagyon jó! feleli a tudós. Akkor tehát pontosan ugyanazt fogjuk tenni, amit én egykoron Ádámmal mondja Isten. Nagyszerû feleli a tudós, és lehajol egy marék porért. Ejnye! szól rá Isten a fejét csóválva. Lassan a testtel uram! Csak a saját porát használhatja.