A jegyzetekkel ellátott The Lamb Lies Down On Broadway

A jegyzetekkel ellátott The Lamb Lies Down On Broadway Írta: Jason Finegan, Scott McMahan és még néhány Paperlate tag. Fordítás: Gerébi Zoltán (Geski) Kiadások: 1993. december 18. Első kiadás 1994. május 5. Második, javított kiadás Előszó Az egyik leggyakoribb kérdés a Genesis rajongók körében: Miről szól a Lamb?. A legtöbb embert összezavarja a Lamb témája, mivel ez az egyik legtöményebb, legelborultabb művészeti darab, amit valaha létrehoztak. Úgy gondolom, az egy hibás feltételezés, hogy a Lamb egy bizonyos dologról szól, és hogy csak egy igaz, csak egy korrekt válasz van a Lamb miről szól? kérdésre. (Én azt tanácsolnám, hogy legyünk óvatosak azokkal az emberekkel, akik azt állítják, csupán egy igazi megoldás van a kérdésre, mivel nagy valószínűséggel ők sok mindenről megfeledkeznek.) A Lamb Lies Down On Broadway olyan anyag, amelyhez minden hallgatónak magának kell megtalálnia a kielégítő magyarázatot. Azonban nem elegendő csak meghallgatni a Lambet, és megpróbálni kibogozni. Ez egy magyarázó jegyzet, és nem maga a megoldás. Nem magyarázza meg, miről is szól a Lamb. Azonban olyan információkkal lát el, amelyekkel könnyebben kialakítható a saját álláspont. A Lamb tele van olyan homályos irodalmi és kulturális utalásokkal, amelyekkel még egy igen olvasott, illetve jól képzett ember sem biztos, hogy találkozott. Ez az írás elmerül a Lamb kísérő szövegében, a dalszövegekben, illetve a koncert történetekben, hogy a három dolog összeolvasásával mutassa be a történetet. Ez a kombináció segítséget nyújt a történet jobb megértéséhez. Az írást egyéni értelmezések is erősítik, amelyek gondolatébresztő hatásúak lehetnek. Gabriel saját, koncerteken előadott történeteit is a szöveghez adtuk, hogy ezeket is megismerhesse mindenki. A könyvekben felbukkant apró információkat is csatoltuk. Sajnos nincs valódi interjú, vagy cikk a zenekarral, amelyben megosztanák saját ötleteiket a Lamb létezésével kapcsolatban. Gabriel nagyon bizonytalan volt a Lamb témájával kapcsolatban, és sosem osztotta meg az ötleteit arról, miről is szól a munka. A történet csak a hallgatók segítségére született, hogy ezáltal jobban követni lehessen a Lamb történéseit. Ezek mellett, a zenekar tagjainak az anyaggal kapcsolatos magyarázatait, illetve mások (hallgatók) elméleteit is csatoltuk. -- Scott McMahan

Kiindulásként, a következő idézettel adnánk meg az alaphangulatot a Lamb Lies Down On Broadway turné füzetből. Lehetetlenség napjainkban rátalálni, hacsak nem volt valaki jelen. Mel Huang ott volt, és biztosította számunkra ezt a másként elérhetetlen történelmi háttéranyagot. Figyelemreméltó, hogy Peter Gabriellel kapcsolatban a multimédiát is megemlíti, jó 20 évvel az Explora {interaktív multimédiás Peter Gabriel CD-ROM - a fordító} előtt! Visszatekintve, a 60-as évek progresszív zenéje majdhogynem hallott volt, éppen csak a mellotron utáni bágyadt sóvárgás szikrája tartotta életben. A rock közönségének elege volt a hangos pszichedelikus riffekből és a lágy akusztikus virág-hatalom dallamokból, és mindenre kíváncsi volt, ami többletet adott a progresszív zenéhez, mint a stroboszkóp, a füstgép és a szokatlan szintetizátor. Amikor már úgy tűnt, hogy a vakmerő rock örökösen csak hátrafelé mozog, a Genesis multimédiás elgondolásokkal kezdett flörtölni. A 60-as évek természetes fejlődésen vitte át a rockzenét, ahol a technikai eszközök és a zenei jártasság elérte a legnagyobb zenei kifinomultságot. A 70-es évek rock bandáinak a nyilvánvaló célja az volt, hogy működő összhangot teremtsenek a zene, a szöveg, a fények, és a látvány között, hogy kerek egészet alkossanak együttesen. A szürreális zenei meséket, illetve az ütős színpadképet sem mellőzve, a Genesis komolyan elhatározta, hogy dalíróként eladja a pop mesterdarabjait az arra nyitott füleknek. Az iskolában megkezdett Peter Gabriel, Michael Rutherford és Tony Banks dalírói barátság napjainkra terjedelmes Genesis fantáziává duzzadt. Bíztak benne, hogy a korai szerzemények ráférnek a 40-es listákra, azonban a siker elkerülte őket. Más alternatíva nem lévén, egymás között játszották a dalokat. Aztán megérkezett a rágógumi guru Jonathan King, aki a Genesis nevet adta nekik, illetve a From Genesis To Revelation albumot, ami sokkal inkább volt Moody Blues/Procol Harum hangzású, mint egy megszokott Top of the Pops egyslágeres csoda. A korai felvételi erőfeszítések ellenére, a zenekar szürrealisztikus érzelmei jöttek át a lemezről. Miután szerződést kötöttek 1970-ben a Charismával, a Genesis felvette a Trespass-t, amely albumon helyet kapott a koncert kedvenc The Knife, azon kevés Genesis szerzemények egyike, amely valamennyire is hasonlított a rock n rollra. A Trespass egy frusztráló album így visszatekintve, amelyből könnyen látható és érezhető volt, milyen irányt vesz a zenekar a jövőben, és a nehézségek is, amelyekkel szembe kellett nézniük. A zenekar erősnek bizonyult mind a népszerűség megszerzésében, mind a művészi teljesítmény terén, mindenféle hiba nélkül folyamatosan fejlődtek. A korai koncertektől és lemezektől kezdve, a zenekar makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy mindent úgy csináljon, ahogy az nekik tetszik, amely egyediség mára megkülönbözteti őket az összes többi progresszív zenekartól. A Genesis naiv rockerekből állt, akik teát és pirítóst ettek a háttérben a koncerteken, amíg Gabriel megpróbált kapcsolatot teremteni a közönséggel a szövegkönyvekbe illő történetek előadásával. A lemeztársaságok hagyományos kislemez kiadványokat követeltek, de ők ezt elutasították. A Genesis legfőbb problémája az lett, még mielőtt a címlapokra kerültek volna, hogy milyen közönséget tudnak megszólítani? Ugyanez a probléma gyötörte őket az első néhány amerikai látogatásuk alkalmával, ahol a viszonylag ismeretlen zenekar kivételes helyzetben találta magát a meghirdetett koncerteken. Akár 400, akár 4000 ember előtt játszottak, a Genesis keményen dolgozott, hipnotizálva húzták be a hallgatóságot a maguk alaktalan világába. Ahogy a szövegek egyre inkább megelevenedtek, ahogy a zene egyre inkább vált a színpadon megjelenített film zenéjévé, a zenekar útja mindinkább kirajzolódott, a színpadon egyesítve a színházi elemeket és a zenét. A 70-es évek rockja végül előre mozdult. A Tresspass után, a dobos John Mayhew és a gitáros, dalíró Anthony Phillips távozott a zenekarból. Phil Collins akkor érkezett, amikor a Genesis-nek leginkább szüksége volt a vérfrissítésre és az új energiára. Zenei hozzáértése és dobos szakértelme megkönnyítette a Genesis-nek, hogy a korszak változásait beépítse a világába. Steve Hackett is megérkezett, aki egy színes gitáros, és nemcsak tipikus gitárszólókra volt képes. Rutherforddal a basszus és akusztikus gitáron, Banks-szel a billentyűknél, mellotronnál és a szintetizátoroknál, illetve a színpadon alkalmanként fuvolázó Gabriellel, a Genesis átesett a szükséges átalakuláson, bekerülve a 70-es évek azon bandái közé, akik sértetlenül léptek be a holnapba, de úgy, hogy a múltjukat is megtartották. Az 1971-es átmeneti időszaktól kezdve, a Genesis egyre közelebb került ahhoz, hogy áthidalja a zene és a színház közötti

távolságot mind színpadon, mind lemezen. A zenekar látványelemekkel próbálta meg világosabbá tenni a nehezebben érthető szövegeket, ezzel megteremtve néhány szörnyű félreértést, amelyek pestisként kísérték a zenekart, és magyarázatot követeltek. A legnagyobb probléma az volt, hogy a zenekar milyen helyet foglal el a rock n roll hierarchiában, mind a rajongók, mind az ellenségek zavarba jöttek, ha el kellett helyezni a Genesis-t a rock családfán. Mindez ahhoz a hibás megállapításhoz vezetett, hogy a Genesis-t zeneileg olyan bandákhoz hasonlították, mint a Yes és az ELP, míg látványban olyan emberekhez, mint Alice Cooper és David Bowie. Zeneileg összeköti ezeket a zenekarokat, hogy mind billentyűs hangszeres alapokon nyugszanak, különböző hangzásokkal kiszínezve. Azonban a váltások, az akkord menetek, a dal szerkezetek, a hangok és a szövegek annyira eltérőek, hogy nincsenek nyilvánvaló hasonlóságok köztük. Látványban a Genesis napjaink egyetlen másik híres rock előadójához sem hasonlítható. Kortársaival szemben, Gabriel színpadi mozgása közvetlen kapcsolatban van a szövegekkel. A Genesis már a kezdetektől azt az alapelvet követte a látvány terén, ami gyakran önmagában is elég szórakoztató, hogy a dalokat sokkal könnyebben érthetőbbé, elérhetőbbé tegye. A zenekar mindmáig kitart amellett, hogy elsősorban dalírók, akik zenészek lévén: játszanak, és csak másodsorban szerepelnek előadóként. A dalok sokkal fontosabbak, a látvány kizárólag segédeszköz, amely kihangsúlyozza a dalokat. Amíg sok kortársuk a látványt csak átmeneti jelleggel veszi igénybe, csak hogy kicsaljon néhány úú-t és áá-t a közönségből, variálva a képeket színpadi bohóckodással, amelynek semmi köze nincs a dalhoz, a Genesis igyekszik a kettőből egy egészet létrehozni, arra használva a látványt, hogy kiegészítse, illetve hozzátegyen a dalhoz. Gabriel egyszer azt mondta: közelebb állunk a rajzfilmekhez, mint a hagyományos rock bandák. Ami a zenekarokat illeti, azt hiszem, magunknak köszönhetjük, hogy belekerültünk a pocsolyába. Ahogy a Genesis halad előre, sokkal inkább kerül közelebb a Red Buddha Theatre-höz, mint azokhoz a rock bandákhoz, akikkel oly gyakran összehasonlítják őket. A Nursery Cryme volt az első olyan album, amelyet a jelenlegi felállás készített, a nyitó Musical Box nyugtalanító hangjegyeitől a záró The Fountain Of Salmacis grandiózus mellotron akkordjaiig, a különbség a régi albumokhoz képest nyilvánvaló. Ez volt az első alkalom, hogy a zenekar kreatív törekvéseit lemezbe foglalták, és egyértelműen könnyebbé vált megérteni, miért is dolgozott a csapat. Az albumon olyan színpadi klasszikusok voltak, mint a Return Of The Giant Hogweed és a Musical Box, amelyek határozott kísérletek voltak a szövegkönyv fantáziák és a felkavaró kíséretek fúziójára. A szövegek és a zene kivételes minőséget kezdtek elérni; a történetek kevésbé voltak homályosak és csak finoman furcsák, amíg a zene szolgáltatta a kellemetlenül hátborzongató dallamokat. A zenekar fejlődött mind dalíróként, mind zenészként. Nincs megváltoztathatatlan helyzet, a Foxtrot album a rajongókból fanatikusokat, míg a hitetlenekből barátokat kreált. Erre az albumra került a Supper s Ready című lenyűgöző 20 perces futurisztikus opusz, amely gyorsan a figyelem középpontjába került a sokat emlegetett koncertjeiken. Gabriel az elején, a borítón látható rókafejet viselt, ami csak homályosan kapcsolódott az album lírai témáihoz. Végül is, a zenekar az egész darabot a színpadra vitte, a zenével és a látvánnyal háttérbe szorítva a rocksztárt, a közönség gyönyörűségére. Finom, édes hangokkal, villogó stroboszkóppal, száraz mellotron hangszereléssel, illetve animált képekkel, a darab egyre inkább felépült, a fülsüketítő magaslatokba eljutva, majd belecsapódott a meglepő végbe. A Genesis rendkívül népszerű lett, a Supper s Ready felülmúlta a hagyományos 4 perces díszes látványosságokat, meghatározó színpadi darabbá vált a visszatérő szakaszaival és témáival. A zenekar gyorsan elterjedt a kontinensen, majd átszelte az Atlanti-óceánt, ahol az amerikaiakat lenyűgözte a tipikus angol szürrealizmusuk. Átmeneti időszak következett, amely megengedte a zenekarnak, hogy egy kis levegőhöz jussanak, és továbbfejleszthessék a produkció technikai oldalát, illetve a zenei szakértelmüket. Az albumok hónapokig készültek, mivel az anyag nem egy, hanem öt emberen múlott, és ha egy zenekarban mindenki egyenlő, az mindig nagy erőfeszítéssel jár. A Selling England By The Pound megerősítette azt a gyanút, hogy a Genesis összeforrt egységgé vált, nagy alkotói képességgel megáldva. A zenei ábrázolást a színpadon látvánnyal, a lemezen szövegekkel táplálták, a zenei kísérettel összeépülve az egész egy szilárd, animált fantáziában egyesült. Ezen az albumon a történetek a zene hátsó ülésére kerültek, míg a zenekar a játékstílusának fejlesztésére koncentrált. Amíg Hackett gitár-szövései a zaklatott hangulat szerves részei lettek, addig Banks bölcsen megmaradt a dallamos és lírai billentyűs játékánál, mintsem hogy összeroskadjanak azon nyilvánvaló vágyuk alatt, hogy belevágjanak a Harmadik Világháborúba, ahogy azt oly sok kortársuk tette. Az album megjelenésével, illetve az azt követő

színpadi show-val, a fény és hangrendszer hatalmas lépést tett előre, előrevetítve a jövőben rejlő izgalmas újdonságokat. Amíg a Foxtrot turnét egy teljesen fehér színpadi háttér kísérte, hogy a zene kapja a főszerepet, ezen a turnén a háttérfüggönyre vetítettek és diákat használtak, újra összehozva, újra összekapcsolva eggyé a különböző médiumokat. Az elején a diavetítés leginkább egy mit csináltunk a nyáron hangulatot kölcsönzött, aztán gyorsan sokkal kifinomultabbá vált. Ez elvezet minket egészen 1974 őszéig, és az új Genesis turnéig, amelynek a legújabb dupla albumuk, a Lamb Lies Down On Broadway a témája. Szörnyen gazdag zenekar nem lévén, a Genesis folyamatosan pumpálja vissza a bevételt a színpadi show-ba. Hogy visszaadják az új album teljes történetét, vizuális elemeket használnak, három a háttérben kifeszített vásznon, háromdimenziós illúziót teremtve, amely animált érzéshez a lelassított diavetítés is nagyban hozzájárul. Mint mindig, ezek az új technikai fejlesztések festett tájképül szolgálnak, hozzájárulva a fantáziához, illetve a történet tisztánlátásához. Amíg a hangsúly továbbra is a zenén és a zenészeken marad, addig a műsor színpadias és izgalmas lesz, a zene és az ábrázolás nem válik ketté, hanem egy egészet alkot, együtt munkálkodva azon, hogy a hallgatóságot behúzza a Genesis fantáziába, hogy távol kerüljenek a mindennapos valóságtól. Amiért a Genesis munkálkodik, az a jövő és a jelen kacérkodása a multimédiás elképzelésekkel, ami csak a kezdete egy teljesen új világnak. Isten hozott!

A következő anyag a Lambre vonatkozik Hugh Fielder The Book Of Genesis című könyvéből. Fielder könyve egy (többé-kevésbé) szó szerinti interjúkból álló átirat, amelyeket ő készített a tagokkal, minden további kiegészítés nélkül. AZON A NYÁRON, A GENESIS DOLGOZNI KEZDETT AZ ADDIGI LEGAMBICIÓZUSABB PROJEKTJÉN - A LAMB LIES DOWN ON BROADWAY KONCEPT ALBUMON. PETER: Számos album ötlet előjött, amelyekből a zenekar demokratikus szavazással választott. Tudtam, hogy az enyém a legerősebb, és azt is, hogy az lesz a győztes - illetve, tudtam, hogy győzelemre vihetem. Az egyetlen másik megfontolandó komoly ötlet A kis herceg volt, amely mellett Mike kardoskodott - egy gyerek történet. Én túl érzelgősnek tartottam. 1974 volt; a punk elején jártunk, de még mindig úgy gondoltam, hogy a történetet sokkal inkább egy korabeli figura köré kell felépíteni, mint egy képzeletbeli teremtmény köré. A nagy korszakba lépés kezdetén jártunk, a hetvenes évek kövér szupercsapataival karöltve, és úgy gondoltam, nem kívánok elsüllyedni ezzel a Titanickal. [A kis herceggel kapcsolatos további információkat lásd a könyv lábjegyzetében.] Amikor a történet ötletét elfogadtuk, jöttek a kemény viták azzal kapcsolatban, hogy ki írja a szövegeket. Az én álláspontom az volt, hogy nincs sok olyan novella, amelyet egy bizottság írt. Azt mondtam: azt hiszem, ez olyan dolog, amibe csak én vagyok képes belefolyni, már ami a karakterek és a szituáció megértését illeti. Sok érzelmi élményemről írtam közvetve a Lambben, így nem szerettem volna, ha mások kiszínezik azt. Valójában, vannak olyan részek, amelyek majdhogynem megfejthetetlenek, illetve nagyon bonyolultak, ami azt gondolom, nem túl szerencsés. Bizonyos tekintetben egy hagyományos koncept album volt - amolyan a Zarándok Útja típusú, csak éppen ezzel az utcai karakterrel, bőrkabátban és farmernadrágban. Rael punknak nevezhető, a 76 utáni mellékjelentések nélkül. A Ramones nem akkor indult, bár a New York Dolls igen, viszont ők inkább glam-punkok voltak. A Lamb a West Side Story felé nézett, mint kiinduló pont. MIKE: Egy zselés Puerto Ricó-i srácról szólt! Most az egyszer nem légies tündérmeséről írtunk, és romantikus sem volt. Végül sikerült nem földöntúli témáról írnunk, ami véleményem szerint, az album előnyére vált. TONY: A szövegeket mind Peter írta, egy-két számtól eltekintve, mivel ő találta ki a történetet. Nem szerette volna, ha más írja meg helyette. Nekünk is rengeteg dolgunk volt, mert addigra úgy döntöttünk, hogy dupla album lesz belőle. Ez azt jelentette, hogy Pete távozott és a szöveget írta, és mi többiek írtuk a zenét. Mire Pete befejezte a szöveget, kb. két-három üres hely maradt, ahol nem volt dal, így írnunk kellett valamit. Az egyik ilyen a Carpet Crawlers, a másik a Grand Parade Of Lifeless Packaging volt. [Hogy tisztázzuk a dolgot: Peter írta az összes szöveget, míg a többiek a zenét. Ami teljesen megváltoztatja a dolgot: Peter több szöveget írt, mint ahány énekelni való szám született, így a zenekarnak további számokat kellett írni, hogy betömjék a réseket. A szám, amihez nem Peter írta a szöveget, a Light Dies Down volt.] MIKE: Úgy gondolom, a Lamb az egyik legjobb albumunk - ami egyben a leginkább különbözőbb is amúgy. Írni kezdtünk, és nagyon könnyen jöttek a dolgok. Az előző album után, ez nagy megkönnyebbülés volt. Nagyon gyorsan rádöbbentünk, hogy három jó oldalunk van - nem csak két jó oldal és egy másik oldal, hanem három jó oldal. Ezért vágtunk bele a dupla albumba. Pete elkezdte a szövegeket, de végül nyilvánvalóvá vált, hogy szikrányi esélyünk sincs arra, hogy határidőre befejezzük.

PHIL: A Headley Grange-ben éltünk - ebben a házban lakott a Led Zeppelin, a Bad Company és a Pretty Things is. Kicsit le volt pukkanva - valójában a szart is kitaposták belőle. Együtt éltünk és együtt írtunk, és ez mindaddig jól is ment, amíg Pete elő nem állt azzal, hogy ő akarja írni az összes szöveget, ezért Mike és Tony nem foglalkozott ezzel tovább, így vidáman nekiestünk a zenének. Akármikor ültünk le játszani, abból mindig valami jó jött ki. PETER: Abban az időben, amikor a Lamben dolgoztunk, kaptam egy hívást Hollywoodból, William Friedkintől, aki olvasta a koncert album borítóján az általam írt történetet, és úgy gondolta, ilyet csak egy elvarázsolt, vizuális alak írhat. Éppen egy sci-fi filmet próbált összeállítani, amihez olyan írót keresett, aki még korábban nem vett részt hollywoodi produkcióban. A Headley Grange-ben dolgoztunk, amit úgy éreztem, részben Jimmy Page fekete mágiás kísérletei kísértenek, és tele volt rock and roll legendával. Biciklivel kellett elmennem a telefonfülkéhez, ami a domboldalban volt, hogy felhívhassam Friedkint Kaliforniában. A zsebem 10 pennysekkel volt kitömve. PHIL: Hirtelen megjelent Peter, és azzal állt elő: Nem lenne gond, ha egy kis szünetet tartanánk?, amire az volt a válaszunk: Nem. Naná, hogy nem akarunk szünetet tartani. Ez elvi kerdés volt. Erre azt mondta: Oké. Én meg akarom csinálni azt a filmet, szóval elmegyek. Emlékszem, a kertben ültünk, a tornác mellett, és azt kérdeztük: Mit fogunk csinálni? Folytassuk. Lesz egy instrumentális zenekarunk., amit öt másodpercig komolyan is gondoltunk, mert már sok elkészült zenénk volt. TONY: Csak úgy tovább folytattuk volna. Készen álltunk egy új történet megírására. Na nem azért, mintha én annyira akartam volna Pete távozását, mivel nagyon erős munkatárs volt, és tényleg nagyon szerettem vele dolgozni. Úgy éreztem, a zenekarnak szüksége van minden energiára, amit képesek vagyunk beletenni, mert már hosszú utat megtettünk, ami a karriert illeti, és úgy gondoltam, zeneileg még mindig nagyon érdekes. Ha alapos munkát akarsz végezni, nincs az az isten, hogy egy ember kiszálljon, és a többieket otthagyja három hónapig. Ezt egyértelműen megmondtuk, és ez volt az oka, hogy távozott. Az egész egy kicsit fárasztóvá vált, mivel a zenekar volt akkoriban a legfontosabb dolog számunkra. Peter kikötötte, ha William Friedkin ajánlata megérkezik, velünk szemben inkább azt fogja választani. Ekkor azt gondoltam: Ez képtelenség. Eljött az a pont, amikor úgy döntött, hogy ír egy forgatókönyvet, így elmegy egy időre. Mindenesetre, magasabb hatalmak közbeléptek - azt hiszem Strat volt - hogy megpróbáljanak együtt tartani minket. Így hát, Peter egyértelműen elhatározta, hogy befejezi az albumot, mielőtt bármi másba kezd. Azonban azt hiszem, ez mindenkire olyan hatással volt, hogy mind úgy gondoltuk, torkig van az egésszel, és csak idő kérdése, hogy elmenjen. MIKE: Ha Pete-et sarokba állítod, még inkább magába fordul. Amikor megpróbáltuk lekötözni, még bizonytalanabb lett. Hazament Bath-ba és ennyi volt. Folytattuk az írást, de nem hittük, hogy ez sokáig fog tartani. PETER: A következő dolog az volt, ami a zenekart a rossz irányba terelte, hogy a Tangerine Dream készítette a film zenéjét a Friedkin filmhez. A többiek úgy gondolták, én csak vitorlásként használom a zenekart, hogy a magam sikerét megteremtsem, és soha nem vinném őket magammal. De Friedkin nem akarta a Genesis-t. Csak a különös ötleteim kellettek neki, nem a zene. Csak egy hónapot akartam, hogy kidolgozhassam a forgatókönyv körvonalait. Így kisétáltam. Nagy kitörés volt a Charismával, és azt hittem Stratnak elő kell bújnia a vizesárkából, hogy segítsen megoldani a dolgot. MIKE: Végül felhívtam Pete-t egyik reggel, és azt mondtam neki: Figyelj, ez őrültség. Gyere vissza, és megoldjuk. Visszajött, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Lassacskán,

ahogy haladtunk az albummal, a William Friedkin projekt egyre homályosabbá vált. De ha egyszer megtörtént valami hasonló, akkor a sérelem magvai már el vannak vetve. PETER: Azt mondtam: Ha nem engeditek meg, hogy bármi mást is csináljak, nem fogok maradni. Erre Mike azt válaszolta: Ha elhalasztod a projektet, találunk megoldást. Bizonyos értelemben, én nyertem azt a kört, de a neheztelés, ami akkorra felhalmozódott, egyre inkább hangsúlyossá vált. Határozottan elszántak voltak, hogy nélkülem is folytatják. Igazság szerint, bebizonyították, hogy képesek rá, mivel a zenekar sokkal nagyobb lett később, amikor már nem voltam benne. Valójában sosem kellett volna aggódniuk. Azt hiszem, én sokkal jobban bíztam a képességeikben, hogy menni fog nélkülem is, mint ők maguk, mert tudtam, hosszú távon, a dalírás az, ami igazán számít. És ők jó dalírók. PHIL: Pete egy hét múlva visszajött, azt hiszem azért, mert Friedkin megijedt attól, hogy ő lehet az oka a zenekar felbomlásának. Ő mondta Pete-nek, hogy ő nem akar ekkora elkötelezettséget, csak néhány ötletet. Azt hiszem, Pete szembetalálta magát a munkanélküliséggel, ezért behúzott farokkal jött vissza. A dolgok visszaálltak a normális kerékvágásba, azonban, attól kezdve, azt hiszem, mind úgy éreztük, hogy ez újra megtörténhet bármikor. TONY: Pete visszajött és befejeztük az albumot, amit tényleg nagyon élveztem. Sok hangulatot használtunk - időnként a dolgok kicsit többé váltak egy ötlet körüli improvizációnál. Például, Mike azt mondta: A Nílusban elsüllyedt fáraók, és játszott hozzá két akkordot, amire mi azonnal rávarázsoltuk a megfelelő hangulatot. Ez a végén a Fly On A Windshield lett az albumon. Sok másik számmal is hasonlóképpen jártunk el. A legjobb jam, amit a próbateremben játszottunk, a The Waiting Room -ban végződött, amit The Evil Jam -nek hívtunk. Lekapcsoltunk minden lámpát és mindenféle zajt keltettünk. Első alkalommal valóban félelmetes volt. PHIL: Az Evil Jam Steve által keltett zajokból indul, amelyeket Tony zavar össze néhány szintetizátorral - csak úgy maszatoltunk néhány kellemetlen hanggal. Mind nagyon beindultunk; Peter fújta az oboája nádját a mikrofonba, aztán a fuvoláján játszott visszhang effekttel, aztán hirtelen ott volt a nagyszerű mennydörgés és esni kezdett. Mind azt gondoltuk: Kapcsolatba léptünk valami nagyon súlyos dologgal. Délután öt-hat óra lehetett, és mi nyomtuk azokat a furcsa zajokat, amikor az égzengés megérkezett, és zuhogni kezdett. Akkor mindannyian váltottunk, és valódi dallamokat kezdtünk játszani. Az ilyen pillanatok valóban ötünkről szóltak. Nagyon jól együtt dolgoztunk a Lamb -en - a két album alatt miénk lett a szoba. Miután elkészültünk mindennel, átmentünk egy másik házba Wales-ben, ahol felvettük az egészet. Két hét alatt felvettük az alapszámokat, aztán egy újabb hónap múlva még mindig a szövegeket vártuk. Peter nagyon lemaradt. Aztán azt mondta: Kellene még valami zene, ami ezt a kettőt összeköti. Ezt nagyon untuk a végén, de senki sem segíthetett neki, mert elhatározta, hogy egyedül hozza össze. PETER: Nagyon jó manipulátor voltam, de azt hiszem a Lamb idejére a neheztelés irányomban olyan nagy lett, hogy nagyon kis teret kaptam. Úgy éreztem, az egyetlen megoldás, hogy dolgozhassak, ha bevonulok egy sarokba, és egyedül tevékenykedem. Sok melódia született az esemény után - miután az alapszámok felvételre kerültek. PHIL: Londonban végeztünk, ahol felváltva vettük fel az éneket, és kevertük az albumot. Egész éjjel kevertem, és újra feljátszottam, aztán Tony és Mike bejött, hogy megnézze mire jutottam, mert akkorra már teljesen elveszítettem az ítélőképességem. A végén úgy tűnt, hogy meg kell járnunk a poklot, át kell kelnünk a dagályon, csakhogy elkészüljünk. Akkoriban nem ez volt a kedvenc albumom, de ma már tudom, hogy az egyik legjobb felvételünk. Szerintem mindaddig folyamatosan szenvedtünk a rossz legyártásoktól.

MIKE: Szerintem sok ember viszolyog egy koncept album ötletétől, mármint attól, hogy az egész egy témára épül. Amikor megjelent, kereskedelmi kudarc volt. Ma az emberek Genesis klasszikusként emlegetik, de akkoriban, szörnyű halált halt. STEVE: Ártatlan szemlélődő voltam a Lamb -en. Ellenem készült, nem velem. Mindaz, amit sikerült visszatartanom a Selling England By The Pound album idején, az együttes erővel csapott ekkor vissza. A rémálomba illő hosszú oldalak - minden kapcsolódik mindenhez. Komolyan azt éreztem, hogy nagyon engedékeny. Nagyon küszködtem vele, és nehezen tudtam hozzájárulni, már ami a gitár témákat illeti. Nem hinném, hogy Tony készített valaha nagyszerűbb albumot. Azonban éreztem az anyag súlyát, fájdalmasan keveset tettem ellene. A házasságom, ennél a pontnál, zátonyra futott. [Ami az Evil Jam -et illeti, más forrásokban Evil Sun -ként is emlegetik, bár ez valószínűleg csak idézési, illetve nyomdai hiba.] Melody Maker, 1975. április 26. Az Empire Pool koncertjük egyik legfontosabb mozzanata a rendkívül találékony közös improvizáció, amely valahol a free jazz és az elektronikus zenék között jár félúton. Ahogy beleásta magát a Genesis az improvizációba. Rengetek fújásba beszálltunk a Lamb próbáján, és mind nagyon élveztük. Nagyon különös volt. Kizárólag csak fújhattunk, mert nem volt önbizalmunk, aminek leginkább Tony és Mike az oka, akik azt kérdezték: Hogy lehet csak úgy felmenni a színpadra és fújni? Mindig is rajongtam ezért, és hogy így megesett a dolog, ez a szekció lett az egyik legjobb dolog, amiben valaha részünk volt. Evil Sun -nak hívtuk. A következő részlet Spence Bright, Peter Gabriel: An Authorized Biography című könyvéből való, 1988-ból, amelyet 1989-ben adott ki a Headline Book Publishing PLC, ISBN 0-7472-3231-8. A Lamb -et, amolyan Zarándok Útjának terveztük, mondja Peter, olyan kalandnak, amely során a főszereplő jobban megismeri magát -- az átváltozás téma. Megpróbáltam utcai szemszögből megközelíteni, és ez még a punk előtt történt. Nagy energiát éreztem ebben az irányban, és úgy tűnt, hogy a tündérország körüli tipegés gyorsan elavulttá válik. Rael, aki körül zajlanak az események a Lamb Lies Down On Broadway -ben, olyan távol állt tündérországtól, amennyire csak lehet. Ő egy Puerto Ricó-i nagyokos, a bronxi gettókból, és tengerentúli ellenméregként szolgált a Selling England By The Pound és sok korábbi Genesis munka angolosságára. A Rael nevet Gabriel találta ki. Ez nagyon hasonlított a népszerű spanyol Raoul névre, ami passzolt a karakterhez, de elég angol ahhoz, hogy egyben hasson valóságosnak és kitalációnak. Akkor Peter az album legfőbb közreműködői között volt megemlítve. Azóta is mindenki próbálja megfejteni, kinek milyen szerepe volt a Genesis legvitatottabb és sokak számára leginspirálóbb albumán. A szövegek legnagyobb részét Peter írta, de úgy érezte, hogy nem tudott eléggé hozzájárulni a zenei részhez. Egyik kedvenc dallamának tartja a saját Carpet Crawlers kompozícióját, és a címadó szám refrénjét szintén a sajátjának tekinti, az On Broadway témáját. Noha Raelt Gabriel alakította a színpadon, bőrkabátot és farmernadrágot viselő punkként, a szöveg ábrázolása inkább hatott természetfelettinek, mint egyszerű metrónak és járdának. Rael a végső önfelismerésig tartó tudatalatti utazása alatt szembekerül a halállal, The Supernatural Anaesthetist ; szerelembe esik, The Lamia (ami egy női démon a klasszikus mitológiában); és átesik érzéki örömökön, The Colony of Slippermen. Mindezt követi egy csúnya kasztrálás, amelyet a feldarabolt szerv komikus, madár általi ellopása követ, és az ő végső önmegvalósítása. A zenekar

bosszús volt, hogy Peter csúszik a szövegek leszállításával, azonban számára még így is rohanás volt, és képtelen volt úgy kidolgozni a történetet, mint amennyire szerette volna. Ez a magyarázat arra, hogy némelyik szöveg kicsit zavaros. Gabriel mindig is vonakodott attól, hogy pontos magyarázatokat adjon a szövegekhez. A legtöbbször nem lett volna értelme, mivel sokuknak nem volt önmagában jelentése, csak kölcsönhatása az érzelmeknek és a szavak hangzásának. A megértés leginkább az előadásra való ráérzésből eredt, és nem a szavak szó szerinti vizsgálatából. Az album nagy része Wales-ben került rögzítésre, de Peter énekét az Island Stúdióban vették fel, Notting Hillben, ahol mindenki mást kizártak a stúdióból. Az album már majdnem kész volt, amikor Steve Hackett elvágta a hüvelykujj inát és idegét, egy összeroppantott borospohárral. Ez is arra a feszültségre utalt, amely a projektet körüllengte. Egy Alex Harvey koncert utáni fogadáson volt. Észre sem vettem, hogy mi történt, mondta Steve. Elég vicces, hogy ugyanez a dolog történt a Bionic Man tévéműsorban, ahol ő sem jött rá, miért történt, aztán arra jutott, hogy egy a stressznek köszönhető önkéntelen adrenalin lökés volt az oka. Steve balesete a három hetes angliai turné lemondását jelentette, amelyet 1974 őszére terveztek az új album bemutatására. Aztán ez áldásnak bizonyult, mivel a felvételek csúszása miatt a zenekar nem tudott eleget próbálni. Steve befejezte az újra feljátszandó részeket, így az album nem csúszott tovább. A Lamb Lies Down On Broadway befejezése öt hónapig tartott, dupla album lett a rengeteg anyagnak köszönhetően, és 1974 novemberében jelent meg. Koncept albumnak nevezték, amikor a koncept kifejezés már elterjedté vált. A Lamb Lies Down On Broadway turné 1974 decemberében, Amerikában indult. Gabriel a koncert nagy része alatt, a tőle szokatlan bőrkabát-nadrág egyenruhát viselte. A cselekményt a háttérben elhelyezett három vászonra vetített 1000 diával jelenítették meg. Gabriel a Lamia -ig nem vette fel az első jelmezét, ami az egész műsor háromnegyedénél jön. Egy ultraviola fényárban úszó tölcsérszerű tárgy vette körül, amely a forgószelet volt hivatott ábrázolni, a forgást, amely katapultálja a misztikus világba. A Colony Of Slippermen következett, amelyet Gabriel egy szörnyű, gumós jelmezben adott elő, amely túlméretezett, felfújható nemi szervekkel volt tele. A műsor korábbi részében egy Gabriel bábu volt megvilágítva, amely azt a látszatott keltette, mintha két Gabriel lett volna a színpadon. Azonban a roadok szórakoztak. Az egyik koncerten a bábu sliccéből egy banánt lógattak ki, míg a turné legutolsó koncertjén a bábut egy teljesen meztelen road helyettesítette. Jill számára ez volt az első alkalom, hogy Peter így kihangsúlyozta nemiségét a színpadon. Dühös volt, így nagyon erőteljes volt az előadás. Teljesen feltárta, és világpályára állította magát, azonban velem nem volt ilyen kapcsolatban. Meg is kérdeztem: Miért nem tudsz velem is ilyen lenni? Emlékszem, a közönség soraiban ültem, és teljesen beindultam ettől a sráctól, aki a férjem volt. A színpadról lelépve nem volt képes ugyanaz a személy lenni. Ez volt az, ami az évek során lassan alábbhagyott, hogy ezt a szerepet játssza a mindennapi életében. A Lamb után, Peter távozott a zenekarból. Következzen, a világnak szánt, szó szerinti sajtóközleménye. Habár, szinte akárhova bemásolható ez (úgy érzem, valahol a diszkográfiában lenne a helye), önmagában is nagyon jól bemutatja általános írói stílusát. A Lamb, tipikusan az ő stílusa. Lásd a Supper s Ready elejét is a Dal Magyarázó résznél. 1975. július Álmodtam, a szememmel. Aztán újra álmodtam egy rocksztár testével és lelkével. Amikor már nem volt jó érzés, összepakoltam. Visszatekintve a zenei, és nem zenei okokra, a következőre jutottam: ELŐ, ANGYALOK ELŐ - vizsgálódás. A gépezet, amelyet együtt építettünk fel, hogy a dalírást szolgálja, uralkodóvá vált, és beszorított minket a sikerbe, amelyet annyira akartunk. Ez hatással volt az egész zenekar viselkedésére és lelkére. A zene nem száradt ki, és még mindig tisztelem a többi zenészt, de a szerepek megkeményedtek. Keresztülvinni egy ötletet a Nagy Genesis-ben, sokkal több betonfal ledöntésével jár. Az idealista lelkesedésről a hivatásosságra átállítani a szívet, minden zenekar számára nagyon nehéz művelet. Hiszem, hogy a hangok és a vizuális képek használata sokkal tovább fejleszthető, mint mi azt tettük. Nagyobb méretekhez, azonban egyértelmű és összetartó irányultságra van szükség, amely a mi áldemokratikus bizottsági rendszerünkben nem megvalósítható. Előadóként, szükségem van rá, hogy sokkal változatosabb élményekbe merülhessek. Ez előreláthatóan nehezen egyeztethető össze a zenekar hosszú távú terveivel. Úgy éreztem, szükséges

megvizsgálnom / megismernem / továbbfejlesztenem magam, az alkotói elemeket, darabokat, és azokat a dolgokat, amelyek a zenén túl vannak. Ahogy a titokban növekvő zöldséges örömök és a közösségi élet elkezdi feltárni titkait. Nem várhatom el a zenekartól, hogy beépítse a menetrendjébe az én őrültségeimet. Az anyagi és a hatalmi növekedés, ha maradnék, lecövekelne a reflektorfénybe. Fontos volt számomra, hogy teret adjak a családomnak, amelyet össze akartam tartani, és fel akartam szabadítani a bennem rejlő apát. Noha nagyszerű elbánásban volt részem az elmúlt hét évben, rájöttem, hogy úgy kezdtem szemlélni a dolgokat, mint a híres Gabriel, annak ellenére, hogy próbáltam elrejteni a foglalkozásomat, amikor lehetséges volt, mindent megmozgattam, stb. Üzleti időszakokban kezdtem el gondolkodni; ez nagyon hasznos egy sokszor megmart egykori félénk zenész számára, de a lemezek és a közönség pénzként kezelése, eltávolított tőlük. Előadás közben, egyre kevesebb borzongás futkározott a hátamon. Azt hiszem, a világ hamarosan nagyon nehéz változásokon fog keresztülmenni. Nagyon izgatott vagyok a mindinkább felszínre bukkanó területektől, amelyek úgy tűnik, eddig az emberek fejében bujkáltak. Szeretnék felkészülni, nyitott lenni és elég rugalmas ahhoz, hogy válaszolhassak rájuk, nem pedig bennragadni a régi hierarchiában. Lelki törekvéseim, Gabriel típusú rocksztárként, nagyrészt beteljesültek - az egóm kielégítve és az ifjú hölgyek meghódításának szükséglete is, talán ez az eredménye a folyamatos elutasításoknak, amelyek pattanásos iskolás Gabrielként értek. Azonban időnként abba kell hagynom a sztár-játékot. A zenei jövőm, ha létezik egyáltalán, annyiszor lesz előtérbe helyezve, ahányszor csak lehetséges. Jó látni, hogy egyre több feltörekvő zenekarnak sikerül ledöntenie a falakat. Ez a különbség a jövedelmező, bekategorizált, elemes csirkék, és a szabadon szállók között. Miért jutnak át a csirkék ennek ellenére az úton? Nincs ellenségeskedés köztem, a zenekar, és a menedzsment között. A döntés már valamivel korábban megszületett, és megbeszéltük az új irányokat. Az oka, hogy miért nem jelentettük már be korábban a távozásomat, az volt, hogy megkértek, várjunk ezzel addig, amíg megtalálják a helyettesemet, aki be tudja tölteni az utánam keletkezett űrt. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy valakivel még fogunk együtt dolgozni egyéb projekteken. A következő állításoknak van némi köze az igazsághoz: Gabriel kiszáll a Genesis-ből, hogy 1) színházban dolgozzon, 2) több pénzt csináljon szóló előadóként, 3) létrehozzon egy Bowie -t, 4) megteremtsen egy Ferry -t, 5) szőrös boát tekerjek a nyakam köré, azzal akasztva fel magam, 6) szervezésbe kezdjen, 7) beleöregedjen a rőzsecipelésbe. Nem fogok magyarázkodni interjúkban, úgy érzem, tartoztam ennyivel az embereknek, akik annyi szeretetet és energiát sugároztak felém, és támogatták a zenekart, hogy pontosan lássák az okaimat. [A sajtóközlemény vége] Sok szó esett arról, hogy film készül a Lambből a 80-as évek elején. Kétségtelenül előrehaladott állapotban volt, mielőtt behalt a projekt. Jöjjön most néhány információ a Lamb filmről, amely sosem készült el, az 1982. április 23-ai Genesis Magazinból. (A bevezetőt Geoff Parkyn írta) Ez jó alkalomnak tűnik, hogy beszúrjunk néhány korábbi Mike hozzászólást a Lamb tervezett filmváltozatáról Mike szerint, a Lamb filmprojekt, azért még létezik. Mike: Ez olyan dolog, ami már egy ideje a levegőben lóg, habár, én nem akartam vele különösebben foglalkozni addig, amíg nincsenek valódi részletek kidolgozva. Esett róla néhány szó egy éve, vagy talán régebben, de aztán elhalt az ötlet, így most arra várok, hogy valami elkezdődjön ezzel kapcsolatban. Kérdező: Ezek szerint, van arra lehetőség, hogy az eredeti zenekar újra összeálljon, és újra felvegye a zenét? Mike: Igen, abszolút lehetséges. Bár nem tudom, korábban biztosan - ez csak az én véleményem - de úgy érzem, Pete a megfelelő irányban halad előre, így talán a Lamb visszalépés lenne a számára. Ez csak egy gondolat. Néha nem vagyok biztos a visszatekintésekben, isten tudja, noha szeretnék újra Peterrel dolgozni. Steve: Azt hiszem, meg van rá minden lehetőség, hogy bekövetkezzen. Egy jó rendező kezébe kellene, hogy kerüljön, illetve fel kellene keltenie a producerek érdeklődését. Nem hiszem, hogy csak úgy össze lehetne dobni az egészet.

Phil mondta a Gallo könyvben (1979-ből való): a zenekar összeállhat a Lamb film kedvéért. Pete a forgatókönyvön dolgozik egy filmrendezővel, úgy saccolom, a filmzene munkálatait következő nyáron, 1980-ban megkezdjük. Peter Gabriel rábeszélte Alex Jeodorowsky rendezőt, hogy dolgozzon vele a filmen. A forgatókönyv legalább a második vázlatig eljutott. Sosem lett befejezve. Brian Eno az Enosítás szöveggel van feltüntetve a Lamben. Amit erről tudni lehet: Phil Collins említette, szinte véletlenül, amikor egy session munkáról beszélt, egy későbbi cikkben, 1983 novemberében megjelenő interjúban, a Modern Drummer magazin számára: Például, amikor a Genesis a Lamb -en dolgozott, Eno az emeleten volt, és összefutott Peterrel (Gabriel). Peter szerette volna kiegészíteni az énekét néhány Eno szintetizátorral. Így lejött hozzánk. Cserébe, engem felküldtek az emeletre, hogy játsszak az Eno felvételen, amely a Taking Tiger Mountain By Strategy volt. Jól működött a dolog, ezért, amikor az Another Green World -öt készítette, felhívott engem és Percy-t (Jones, a Brand X-ből), és én doboltam végig az egészet. Greg Stone rádióműsorában, a Stone Trekben, amelyet a KOME rádió sugározott 1992. június 14-én, elhangzott egy régebbi interjú, amelyben megemlítették Enot. GS: Miért van a Lamb Lies Down -on, egyáltalán hogy került oda Brian Eno? TB: Valójában a szerepe az albumon nagyon minimális volt; gyakran eltöprengek rajta, miért is lett feltüntetve, mert csak nagyon kicsivel járult hozzá GS: Megzavart mindenkit... TB: Igen, azt hiszem sok embert megzavart. Összefutottunk vele, mivel az Islandnél dolgozott -- Az Island Stúdióban munkálkodott, amikor az albumot vettük fel, és az emeleten volt, egy másik stúdióban, ahol valamin ő is dolgozott. Peter meghívta, hogy az énekre keverjen némi effektet, és alapvetően ennyit tett, effekteket kevert a Grand Parade Of Lifeless Packaging -re, azokat a vicces effekteket az énekre, illetve az In The Cage -re; mindössze ennyit tett.

A JEGYZETEKKEL ELLÁTOTT LAMB LIES DOWN ON BROADWAY [Jelölések: A zárójeles szövegek magyarázó jegyzetek. A kisebb betűvel szedett szövegek az album magyarázó szövegei. A vörös szövegek az eredeti angol dalszövegek, míg a kék szövegek a dalszövegek fordításai. Azok a szövegek, amelyek Peter Gabriel: -lel kezdődnek, olyan szövegek, amelyeket Peter Gabriel mesélt a koncerteken a számok között. Némelyik esetben egynél több történet verzió is található.] {A kapcsos zárójelbe írt szövegek fordítói kiegészítéseket tartalmaznak.} Vedd ki ujjaidat a szememből! [Az egyik lehetséges magyarázat erre a rejtélyes kezdésre: Ahogy az ember szétnyitotta a Lamb Lies Down On Broadway album borítóját, hogy elolvassa az elbeszélést, az ujjai az egyik borítón lévő szereplő szemeibe kerültek, aki kérte, hogy ezt ne.] Írás közben szeretnék rápillantani az üvegpillangókra, amelyek körbe ültek a falakon. Az emlékezet emberei eseményekhez kötődnek, amelyeket nem nagyon tudok felidézni, de egyet feltárok, hogy lássuk, feltörni, felbomlani és másfajta létet táplálni. A szóban forgó alak egy tökéletesen biodegradálható anyag, és a Rael kategóriának felel meg. Rael gyűlöl, én szeretem, igen, még a struccok is éreznek, de a kapcsolatunk olyasmi, amivel megtanultunk együtt élni. Rael szereti jól érezni magát, én a jó verseket szeretem, de te sosem fogsz látni közvetlenül - ő utálja a jelenlétem. Hogy egyértelmű legyen a története, kis segítséget nyújtok, hogy megértsed. (Azaz a költemény felvázolt cselekményét.) [Ki mondja ezt? Egy névtelen narrátor? Rael, aki harmadik személyben tekint magára? Isten az? A sor: Rael gyűlöl, én szeretem, erre enged következtetni. Esetleg Rael lelke az?] THE LAMB LIES DOWN ON BROADWAY A BÁRÁNY LEFEKSZIK A BROADWAYN A vibráló tű pirosra vált. New York kimászik az ágyából. And the lamb lies down on Broadway. Early morning Manhattan, Ocean winds blow on the land. És a bárány lefekszik a Broadwayn. Kora reggel, Manhattan, Óceáni szelek fújják a földet. A fáradt vendégeket felkérik, hogy hagyják el az éjszakai mozi melegét, miután olyan képeken aludtak, amelyekről mások csak álmodnak. Movie-Palaces now undone, The all-night watchmen have had their fun. Sleeping cheaply on the midnight show, It's the same old ending -- time to go. Get out! It seems they cannot leave their dream. A Mozi-Paloták már zárva, Az éjjeliőrök vicceket mesélnek. Olcsón alszanak az éjjeli műsoron, Így megy ez már régen - ideje menni. Ki innen! Úgy tűnik, nem tudnak kilépni álmukból.

A fizetetlen különlegességek felkavarják az Alvó Broadwayt. MEHET balra, NEM MEHET jobbra: a Broadwayn az irányok nem olyan világosak. Autószellemek adják a ritmust a taxisofőrök korai mozgó versenyéhez. There's something moving in the sidewalk steam, Valami mozog a járda gőzében, [ Adjál gőzt, és ha úgy érzed, valóra válhat, Ahogy bármi más, amit már láttál [ahol már jártál], Életre kel az álmodozó álmával, Peter Gabriel - Steam, 1992. A gőz szimbolikája az árnyékvilágot ábrázolja, ahová hamarosan bekerülünk. A gőz valóságos, mégis nyilvánvalóan felfoghatatlan ekkor. Ez az anyag, a valóság és az álmok között áll, a józanság és az őrültség összeütközik. És mi Rael jelentése? Az a és az e felcserélésével kijön a real szó, amelynek jelentése: valóság, amelyre a végén a szöveg is kitér az It -ben: it is Real, it is Rael, azaz: valóság az, Rael az. Az, hogy az is és a Rael szó egymás mellett van, elég érdekes, mivel összeolvasva őket az Israel szót kapjuk az album tetőpontján. Mivelhogy ez a lemez tele van metaforákkal és utalásokkal, minden létező dologra, nem kizárt, hogy ez szándékos. Ha ezzel egyetértünk, akkor Izrael gyermekéről beszélhetünk. A szótár szerint, a héber yisrael szó jelentése: Isten ellen küzdő. A zsidó-keresztény utalások nagy szerepet játszanak a Gabriel-éra Genesis-ében, a sort maga a zenekar neve kezdi. Ha úgy vesszük, hogy a Lamb dalai bizonyos értelemben az Új Testamentummal állnak kapcsolatban, néhány dolog kezd a helyére kerülni. Továbbvíve a hasonlatot, kijelenthetjük, hogy Rael egy Krisztus figura. A bárány lefekszik a Broadwayn így azt is jelentheti: Jézus Krisztus New Yorkban hal meg. A történet végén, Rael feláldozza életét John testvéréért, annak ellenére, hogy John számtalanszor cserbenhagyta őt, még mindig szereti. Ez kimondottan keresztény viselkedés. Egy másik értelmezés szerint, Rael visszafelé betűzve: Lear, amely esetleg egy szándékos utalás Shakespeare őrült királyára. Mivel John testvér megemlítésre került ebben a megjegyzésben, meg kell említenünk, hogy Steve Hackett testvérét is Johnnak hívják. Ha ennek van valami jelentősége, hivatalosan sosem vallották be.] And the lamb lies down on Broadway. Night-time's flyers feel their pains. Drugstore take down the chains. Metal motion comes in bursts, But the gas station can quench that thirst. Suspension cracked on unmade road The trucker's eyes read 'Overload' És a bárány lefekszik a Broadwayn. Az éjszakai pillangók fájdalmat éreznek. A vegyesbolt leveti láncait. Fémes mozgás közeleg pöfögve, De a benzinkút csillapíthatja szomját. A felfüggesztés megrepedt a félkész úton. A kamionos azt olvassa: Túlterhelés Elég ebből - hősünk a metró lépcsőjén jön fel a napfényre. Bőrdzsekije alatt festékszóró, amely ott hagyta a R-A-E-L üzenetet, nagy betűkkel a földalatti falán. Ez valószínűleg számodra nem sokat jelent, de Raelnek az előrehaladás folyamatának egy része a szerezz magadnak nevet játékban. Ha nem vagy fajtiszta Puerto Ricó-i, a csellengés tesz keménnyé, és a keménység csellengővé. And out of the subway, Rael Imperial Aerosol Kid Exits into daylight, spraygun hid,

És az aluljáróból jön ki. Rael Birodalmi Aeroszol Kölyök Kilép a napfénybe, festékszórót rejteget, Véletlenszerűen oldalra vetett pillantásokkal, a nedves utca mentén, figyeli a gőzben a mozgást, lehetséges akadályokat keresve. Nem látván semmit, nagyokat lép a járdán, elhalad egy vegyesbolt előtt, ahol egy vasgyúró takarja el a fogpaszta lány mosolyát, elhalad az éjszakai hölgyek mellett, majd Frank Leonowich járőr mellett (48 éves, házas, két gyermekes), aki a parókabolt előtt áll. Leonowich járőr ugyanúgy figyeli Raelt, ahogy a többi járőr is teszi, míg Rael leplezi, hogy rejteget valamit. Közben egy bárány tűnik elő a gőzből és lefekszik. Ennek a báránynak semmi dolga Raellel, vagy a többi báránnyal - ez csak lefekszik a Broadwayn. And the lamb lies down on Broadway. The lamb seems right out of place, Yet the Broadway street scene finds a focus in its face. Somehow it's lying there, Brings a stillness to the air. Though man-made light, at night is very bright, There's no whitewash victim, As the neons dim, to the coat of white. Rael Imperial Aerosol Kid, Wipes his gun -- he's forgotten what he did, And the lamb lies down on Broadway. Suzanne tired her work all done, Thinks money -- honey -- be on -- neon. És a bárány lefekszik a Broadwayn. A bárány nem túl ide illő, De a broadwayi színhely mégis rá összpontosít. Valahogy ott fekszik, Nyugalmat hoz a levegőbe. Noha a mesterséges fény éjjel nagyon bánt, Nincs kimeszelt áldozat, Ahogy a neon pislákol a fehér kabáton. Rael Birodalmi Aeroszol Kölyök Megtörli szóróját - elfelejtve, mit is tett, És a bárány lefekszik a Broadwayn. Suzanne fáradt, a munkának vége, Pénzre - mézre - létre - fényre gondol. [Ez talán utalás az 1966-ban népszerű Suzanne című Leonard Cohen számra. A Suzanne dal a felébredésről szól, és/vagy a felismerésről, ami párhuzamos a Lamb eposzával. A Suzanne-hez kapcsolódó szövegben nyilvánvalóvá válik, hogy a munkáját elvégezte. Következzen egy részlet az eredeti dalszövegből: És te a lánnyal akarsz utazni, és ezt vakon akarod megtenni, Tökéletes testedet megérintette a lelke. Jézus tengerész volt, mikor a vízen járt, rengeteg időt töltött magányos fatornyában figyeléssel, és amikor már biztosan tudta, hogy csak a fuldokló ember láthatja őt, azt mondta, minden ember legyen tengerész, amíg a tenger fel nem szabadítja őket. De magában megtört, még azelőtt, hogy az ég megnyílt volna. A cserbenhagyás emberi dolog, sziklaként süllyedt el bölcsességedben. És te vele akarsz utazni, és ezt vakon akarod megtenni. Tökéletes testedet megérintette a lelke. Ez látszólag megerősíti azt a gondolatot, hogy vannak rejtett bibliai utalások a Lamb szövegében.] Cabman's velvet glove sounds the horn A taxis bársonykesztyűben türköl [Ez egy homályos utalás lehet Andy Warholra, a híres pop art képzőművészre. Az egyik fontos estélyre egy taxit vezetve érkezett meg, és kapcsolatban állt a Velvet Underground zenekarral (akik nevében a velvet szó jelentése: bársony). Egy másik feljegyzés szerint, lehetséges, hogy Suzanne utazott a taxiban. Az is lehetséges, abból adódóan, hogy kora reggel van, és ő most végzett a munkájával, hogy talán egy prostituált. Erre utalnak a pénz és a méz szavak. Egy másik hozzászólás szerint: Én mindig a következőket gondoltam erről: a 70-es évek esetlenül bájos megoldása volt, hogy neon jelzésekkel hívták fel az emberek figyelmét arra, ha valamit el akartak adni, tehát ]

And the sawdust king spits out his scorn. Wonder women you can draw your blind! Don't look at me! I'm not your kind. I'm Rael! Something inside me has just begun, Lord knows what I have done, És a fűrészpor király kiköpi megvetését. Ti csodás nők elkápráztathattok! Ne nézzetek rám! Nem vagyok a ti fajtátok. Rael vagyok! Valami bennem épp elkezdődött, Isten tudja mit tettem, [Ezt a sort különösen nehéz értelmezni. Azonban lehet egy előrejelzés, hogy mi fog történni Raellel. Esetleg volt egy drog túladagolása? Akárhogy is van, egy lehetséges értelmezése lehet az egész történetnek, hogy Rael meghal a Fly On A Windshield alatt, és a további történések Rael spirituális utazását dolgozzák fel, amely néhány purgatóriumon át vezet. A végén megmenekül az It alatt.] And the lamb lies down on Broadway. On Broadway -- They say the lights are always bright on Broadway. They say there's always magic in the air. És a bárány lefekszik a Broadwayn. A Broadwayn - Azt mondják a fények mindig ragyognak a Broadwayn. Azt mondják mindig varázslat van a levegőben. [Ez az utolsó két sor egy az egyben idézet az On Broadway című klasszikus Drifters dalból.] FLY ON A WINDSHIELD LÉGY A SZÉLVÉDŐN Borús az ég, s amint Rael visszanéz, egy sötét felhő ereszkedik alá, akár egy léggömb, a Times Square-re. Megpihen a földön és kemény szélű sík felületté formálódik, mely megszilárdul és kiterül Keletre és Nyugatra a 47. utca mentén és egészen felnyúlik a sötét égig. Amint a fal megfeszül, képernyővé válik, amely háromdimenziósan sugározza, ami a másik oldalon létezett egy pillanattal korábban. A kép pislákol, majd megreped, mint a festett agyag és a fal csendesen megindul előre, elnyelve mindent, ami az útjába kerül. Peter Gabriel: Szóval, csak úgy sétáltam az utcán, amikor ez a nagy felhő alászállt. Megszilárdult, olyan volt, mintha egy képernyő lenne, ami a másik oldalon létezett események képeit sugározza. [Visszatekintve, látja alakot ölteni a felhőt, olyanná válni, mint egy mozivászon, amely háromdimenziósan sugározza, ami a másik oldalon létezett. Ez a mozivászon, amelyet csak ő lát, leginkább olyan, mint ami a mozikban van. A mozikban lévő, egy olyan valaki által Hollywoodban kreált világot mutat, aki azt szeretné, hogy a moziba látogatók egy olyan dolgot gondoljanak valóságosnak, ami nyilvánvalóan kitaláció. A film romantikája, hogy egy nem valóságos dolgot ragad meg, és úgy próbálja bemutatni, hogy az emberek ne csak el tudják hinni, hanem ténylegesen el is akarják hinni. A képernyő, a vászon, amelyik az utcán mozog (úgy viselkedik, mint a Langolierek Stephen King hasonló című rövid történetében) magával ragadja a Rael által ismert valóságot, és filmmé változtatja azt. El tudjuk hinni, ami ezen a képernyőn, vásznon történik? Ha egyszer valamiről azt hittük valóság, de most már film, akkor, ami film volt, az most már valóság?] There's something solid forming in the air, And the wall of death is lowered in Times Square. Valami szilárd formálódik a levegőben, És halálfal ereszkedik le a Times Square-re.

A gyanútlan new yorkiak látszólag vakok a történésekkel szemben. No-one seems to care, They carry on as if nothing was there. Senki sem törődik vele, Mennek tovább, mintha mi sem történne. Rael rohanni kezd a Columbus Circle felé. Minden alkalommal, amikor bátorságot vesz, hogy hátrapillantson, a fal bevesz egy újabb háztömböt. Amikor már-már azt hiszi, hogy sikerült megőriznie előnyét a házzal szemben, kemény szél támad és a hideg lefékezi sebességét. A szél erősödik, felszárítja a nedves utcát és felkapja a port a földről, beleköpve Rael arcába. Peter Gabriel: És én mentem tovább, bámulva ezt a falat, ahogy bezárul mögöttem, belekerülve a falba. The wind is blowing harder now, Blowing dust into my eyes. A szél egyre erősebben fúj, Port fújva a szemembe. Egyre több piszok kavarog és kezd rátelepedni Rael bőrére és ruháira, szilárd rétegű kabátot alkotva rajta, amely félelmetes nyugalmat hoz rá fokozatosan. Könnyű célpont. [Rael küzd a széllel, ahogy az port fúj a szemébe, elhomályosítva az általa egyszer valóságosnak hitt dolgokat. Alig tud egyhelyben állni, teljesen beborítja a por. Hozzánk hasonlóan, ő is könnyű célpont, légyként lebeg, várva a szélvédőt. Azzal a különbséggel, hogy ő látja, ahogy közeleg; és bár nem készült fel rá, azonnal találkozik a halállal, legalábbis úgy tűnik neki. Az ő szemszögéből, mindenki más, akit elnyelt a fal/képernyő, meghal, de ez csak szimbolikus halála az általa egyszer ismert valóságnak.] The dust settles on my skin, Making a crust I cannot move in And I'm hovering like a fly, waiting for the windshield on the freeway. A por rátelepszik bőrömre, Héjat alkotva, mely megdermeszt És én légyként lebegek, várva a szélvédőt az autópályán. BROADWAY MELODY OF 1974 1974-ES BROADWAY MELÓDIA [Ez a jelen eseményeinek a felzsúfolódása. A Broadway Melódia visszatekintésszerű színpadképet kapott, amely magába foglalta a népszerű napi műsorok elemeit, részleteit. Létezik egy Little Rascals (Kis gézengúzok) epizód, amelyben a Broadway Melódiát mutatják be.] A becsapódás pillanata átszakítja a csendet és egy üvöltő hangban végződik, az utolsó másodperc meghosszabbodik egy visszhangvilágban, mintha a beton és a broadway-i agyag újra átélné emlékeit. Az utolsó nagy menetelés a múltba. Az újságos ernyedten áll pityeregve, amint a közönség és az események egybeforrnak. Bing Crosby azt dalolja: Nem kell fájdalom a blues-hoz, nem kell hollázz - ha semmit sem érzel a tallérgallérodban. Martin Luther King felkiált: Mindenki Énekeljen! és meghúzza a szabadság öreg nagyharangját. Leary, belefáradva cellájába, mennybe megy, a pokollal társalog. J.F.K. engedélyezi lelövésünket, Narancs Júliuszt szürcsöl és Citrom Brútuszt, Csupasz mellű emeletes cowboy a háromszoros bajnok. Kinek kell a Betegbiztosítás és 35 centes lakbér, mikor Fred Astaire és Ginger Rogers a levegőben táncol? A Broadway Melódia sztereotípiáiból a zenekar visszatér a Csillagok és Sávokra, megkönnyeztetve a holdfényesítőt, aki kiönti a lelkét az illegális nyugalomról. A zálogos kitakarítja a zajos pénztárt és megragadja a szerencse dollárját.

[Raelen eluralkodik a zavarodottság és az érzékszerveivel észlelt összevisszaság. Őt is beszippantotta a film! Képek formálódnak a levesből, amolyan tudatos gőz formájában. Az idő megreked, a valódi világ egy bizonyos részével Rael elveszik, átrepülve az ablakon. A következő pillanatban a valódi New York körülfogja az egész utazást. Rael indulásra kész. A megmaradt emberi álmok csak néhány másodpercig tartanak, noha úgy emlékszünk rájuk, hogy valós időben történtek meg. Akárhányszor is látjuk őket, mindig olyan valóságosak, mintha ébren lennénk. Vajon Rael ébren van, vagy még mindig alszik az ágyában, az előző este óta? Meghalt, vagy a többiek meghaltak? Vagy együtt, mindkettő? Vagy egyik sem?] Echoes of the Broadway Everglades, With her mythical madonnas still walking in their shades; Lenny Bruce, declares a truce and plays his other hand. A Broadway Öröktisztás visszhangjai, Mitikus madonnáival, csendben besétálnak az árnyakba; Lenny Bruce fegyverszünetet köt és a másik kezével játszik. [Lenny Bruce (1925-66) komikus volt, a 60-as évek kulturális ikonja. Szatirikus, fekete humora átlépte a jó ízlés akkoriban elfogadott határait. Az elsők egyike volt, aki eltúlozta a szentségtöréseket alakításaiban. Trágárságáért 1961-ben börtönbe került; 1963-ban, miután egy évvel korábban fellépett a londoni Establishment Clubban, nem engedték vissza Britanniába, hogy újra felléphessen. 1963 májusában bűnösnek találták drogbirtoklás miatt. 66-ban halt meg, sokak szerint droghasználat miatt. Halála után felmentették a trágárság vádjai alól. Jelentősége abban nyilvánul meg, hogy az első olyan komikusok közé tartozott, akiknek a zavarkeltés volt a célja, az egyszerű szórakoztatás helyett, sajátságos éleslátásával és azzal, hogy észrevette az idejének erőszakosságát.] Marshall McLuhan, casual viewin', head buried in the sand. Marshall McLuhan, alkalmi látképért, homokba dugja a fejét. [McLuhan (1911-80) kanadai szociológus, író, és média, illetve népkultúra kritikus. Legismertebb kijelentése: a médium az üzenet. Nagy előszeretettel nevezte a különböző médiákat melegnek (ilyen például egy könyv, amelyhez nagyobb mentális odafigyelés szükséges), illetve hidegnek (ilyen a TV). Számos könyvet írt ebben a témában, egyszerre volt széles körben zseniként elismert és teljesen figyelmen kívül hagyott hamis értelmiségi, attól függően, ki írt róla. Az elméletének körülírása: McLuhan arra alapoz, hogy a társadalmat nagyban befolyásolta a kommunikáció leggyorsabb módja. Hite szerint, a társadalmakat a legdominánsabb média uralja, és a történelmet a következő korszakokra osztja: hírnök korszak, írásos korszak, nyomtatott korszak, rádiós korszak, televíziós korszak. Egy 1966-os, a New Yorkerben megjelenő karikatúra a következőket mondta: Érted, Apa? McLuhan professzor azt állítja, hogy az ember által megteremtett környezet az a médium lett, amely meghatározza a szerepét benne. A gépelés feltalálása megteremtette a lineáris, avagy szekvenciális gondolkodást, elválasztva a gondolkodást a cselekvéstől. Most, a tévével és a népi énekléssel, a gondolkodás és a cselekvés közelebb kerültek egymáshoz, és a társadalmi közreműködés nagyobb. Ismét falvakban élünk. Vágod? McLuhan azt is állította, hogy minden átesik a gyorsulási folyamaton. Ez formálja a társadalmat, ami egy felgyorsult kultúrához vezet.] Sirens on the rooftops wailing, but there's no ship sailing. Szirének jajgatnak a tetőkön, pedig nincsenek is vitorlások.

[Utalás Homérosz Odüsszeiájára és a szirénekre, akik arra csábították a férfiakat, hogy hajójukkal a szikláiknak ütközzenek, lehetséges, hogy már nincs több vitorlás hajó, amely besétálna a csapdába.] Groucho, with his movies trailing, stands alone with his punchline failing. Klu Klux Klan serve hot soul food and the band plays "In the Mood" Groucho, mozi bemutatójával, egyedül áll gyenge poénjával. Ku-Klux-Klán forró soul ételt tálal, és a banda a Van kedve hozzá -t játssza [Érdekes módon, az egyik Paperlate hozzászóló megkérdezte, mi annak az értelme, a jelentősége, hogy a Klu Klux Klan forró soul ételt tálal. A Soul étel, vagy magyarosabban lélektáplálék, alapvető élelem, amely etnikailag a déli fekete családokhoz kapcsolódik. Az In The Mood 1938-ban íródott és egy kevésbé ismert big band rögzítette, azonban a Glen Miller Orchestra juttatta a toplisták élére 1940-ben, és tette klasszikussá. Klasszikus szaxofon riffel kezdődik (amely a Beatles All You Need Is Love -jában is hallható).] The cheerleader waves her cyanide wand, there's a smell of peach blossom and bitter almond. Caryl Chessman sniffs the air and leads the parade, He knows in a scent, you can bottle all you made. A hangulatfelelős ciánpálcával integet, őszibarack virág illata száll és keserű mandula. Caryl Chessman a levegőbe szippant és vezeti a parádét, Az illatból tudja, ha bepalackozhatod kutyulmányodat. [Caryl Chessman (1922-60) egy amerikai fegyenc-szerző volt, akit 17 rendbeli emberrablás, rablás és nemi erőszak miatt ítéltek el. Kalifornia kormányzója 8 alkalommal engedélyezte a kivégzése elhalasztását, így ő töltötte a feljegyzések szerint a leghosszabb időt a halálsoron: 12 évet. Briliáns jogi csatározást folytatott a börtönből, megtanult 4 nyelvet, és számos bestseller könyvet írt ez idő alatt. Végül kivégezték, amely nyilvánosságra kerülése világszerte az amerikai bírósági rendszer kritizálását eredményezte. Egyike volt az első embereknek, akik gázkamrában haltak meg. Az őszibarack virág és a keserű mandula illata a cianid gázra jellemző. Az in a scent kifejezés (magyarul: az illatból ), egy szójáték is lehet, ami az innocent szóra utal (magyarul: ártatlan ). Ha ez volt ennek a célja, akkor az ártatlan, bepalackozhatod kutyulmányodat rész azt is jelenthetné, hogy ha Caryl sikeresen bizonyítja az ártatlanságát, becsomagolhatná, avagy maga mögött hagyhatná a korábbi cselekedeteit és szabadon távozhatna.] There's Howard Hughes in blue suede shoes, smiling at the majorettes smoking Winston Cigarettes. Ott van Howard Hughes kék őzbőr cipőben, rámosolyog a Winston cigit szívó majorettekre. [Howard Hughes (1905-76): a Cambridge Életrajzi Szótár szerint: Amerikai milliomos üzletember, filmproducer és rendező, és repülős, aki Houstonban született, Texas-ban. Ez pontosan megmutatja mennyire sokoldalú ember volt. Egy légi különc volt, és misztikum övezte, amely elbűvölte az embereket. Röviden, ő rendezte a Hell s Angels - A pokol angyalai (1930) és a Scarface - Sebhelyesarcú (1932) című filmeket. Elhagyta Hollywoodot és egy ideig pilótáskodott, de érdekeltsége volt a repülőgép tervezésben is. Megdöntötte a létező legtöbb légi sebesség rekordot 1935 és 1938 között; Kongresszusi éremmel is kitüntették; újabb filmet készített (The Outlaw - A törvényen kívüli); sok időt és pénzt ölt bele, hogy megépítsen egy fából készült hidroplánt, a Spruce Goose-t (Takaros Liba), amely

csak egyszer repült, de a repülés történetében a valaha készített legnagyobb propellerrel hajtott repülőgépként híresült el. 1946-ban lezuhant, és remete lett, teljesen elszigetelten élt, és bezárt hotelszobákból vezette tovább óriási pénzügyi birodalmát. 1971-ben megjelent a hiteles életrajza, aztán kiderült róla, hogy hamisítvány (Clifford Irving írta, és hatalmas média sztori lett belőle). A Hughes rejtély és varázs, egészen a 76-ban bekövetkező haláláig folytatódott. Híres hipochonder volt és fanatikusan ügyelt a levegő tisztaságára, amelyet belélegzett, mindig a belélegzett baktériumok miatt aggódott, stb.] And as the song and dance begins, the children play at home with needles; needles and pins. És ahogy a dal és a tánc elkezdődik, a gyerekek tűkkel játszanak otthon; tűkkel és szegekkel. Aztán áramszünet. CUCKOO COCOON KAKUKK GUBÓ Rael dohos félhomályban tér magához. Melegen beburkolták valamiféle gubóba. Az egyetlen hang, amit hall, a csöpögő víz, amely a megjelenő halványan pislákoló fény forrása. Úgy saccolja, egyfajta barlangban kell legyen - vagy egy bolond kriptában, vagy katakombában, vagy tojáshéjban, amely arra vár, hogy kipottyanjon méh csontjából. Peter Gabriel: Hamarosan felébredek, a föld alatt lefektetve. Wrapped up in some powdered wool -- I guess I'm losing touch. Don't tell me I'm dying, 'cos I ain't changed that much. The only sound is water drops, I wonder where the hell I am, Some kind of jam? Cuckoo Cocoon have I come to, too soon for you? Beburkolva valami gyapjúporba - úgy sejtem elveszítem a tartásom. Ne mondd, hogy ez a halál, mert ennyit nem változhattam. Csak vízcseppeket hallok, vajon hol a pokolban lehetek, Valamiféle dzsem? Kakukk gubó csak nem túl korán érkeztem hozzád? Akármi is ez, nyugodt, nagyon tiszta és elégedett, mint egy jól tartott bábú, meleg vízzel a pocijában, hát miért aggódjon? There's nothing I can recognise; this is nowhere that I've known. With no sign of life at all, I guess that I'm alone, And I feel so secure that I know this can't be real but I feel good. Cuckoo cocoon have I come to, too soon for you? I wonder if I'm a prisoner locked up in some Brooklyn jail Nem ismerek fel semmit; nincs itt semmi általam ismert. Életnek semmi nyoma, szerintem egyedül vagyok, És biztonságban érzem magam, hogy tudom, ez nem lehet valóság, de jól vagyok. Kakukk gubó csak nem túl korán érkeztem hozzád? Vajon rab vagyok egy brooklyni börtönbe elzárva [Valójában egy kényszerzubbonyban lenne egy brooklyni börtönbe elzárva? ] -- or some sort of Jonah shut up inside the whale. No -- I'm still Rael and I'm stuck in some kind of cave, what could've saved me? Cuckoo cocoon have I come to, too soon for you?