Visszatérés Óz földjére...

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 3 Visszatérés Óz földjére... 1. fejezet: Szakértőként az első finnugor fesztiválon A Fenno-Ugricum, indulásra kész Szaranszk, Szombathely Hajlandó vagyok optimista lenni, foglalja össze tapasztalatait prof. dr. Pusztay János, aki a miniszterelnök kíséretében szakértőként vett részt a mordvin fővárosban megrendezett első nemzetközi finnugor fesztiválon. Hasonló kulturális kezdeményezései már voltak a finnugorságnak, ilyen nagyszabású fesztiválon azonban valóban először mutatták meg magukat a finnugor népek. Az első nemzetközi finnugor találkozón a politika is a legfelső szinten képviseltette magát: az orosz elnök meghívására Szaranszkba érkezett a finn elnök és a magyar kormányfő. Vlagyimir Putyin, Tarja Halonen és Gyurcsány Ferenc részt vett a Sumbrat, Finno-Ugria! Szervusz, finnugorság! mottóval megrendezett fesztivál megnyitóján, aztán három-, illetve kétoldalú megbeszéléseket folytattak, valamint a jövő feladatait megfogalmazó kerekasztal-megbeszélésen vettek részt finnugor szakértők jelenlétében. Amint az közismert, az orosz észt feszültségek folytán Észtország egyetlen politikai vezetője sem kapott meghívást a találkozóra, az észt kultúra és művészet képviselői viszont ott voltak és nagy sikert arattak. Prof. dr. Pusztay János, a szombathelyi BDF uralisztikai tanszékének vezetője, a Finnugor Népek Világkongresszusa koordinációs bizottságának tagja több nemzetközi fórumon kifejtette már határozott nemegyszer feltűnést keltő álláspontját az Oroszországban élő, kis létszámú, létükben-kultúrájukban erősen veszélyeztetett finnugor népek megmaradásának esélyeiről, a támogatás szükségességéről és lehetséges módozatairól. Nem véletlen hát, hogy szakértőként vett részt a szaranszki találkozón. Bár természetesen ő is fájlalja, hogy az oroszészt feszültségek okán az észt politikai vezetés távolmaradt a fesztiváltól, a részvétel fontosságában és hasznosságában nem kételkedik. Gyurcsány Ferencet idézi, aki a fesztivál megnyitóján világosan leszögezte, hogy a finnugor kérdés nem lehet politikai kérdés. Másképpen fogalmazva: a kis finnugor népek nyelvének-kultúrájának, identitásának megőrzését minden lehetséges eszközzel segíteni kell. A megőrzés jelentős eszköze lehet a Pusztay János által összeállított-megtervezett Collegium Fenno- Ugricum projekt, amellyel a szaranszki kerekasztal-megbeszélés résztvevői is megismerkedtek. A projekt alapvetése szerint az EU-doktrinából következik a regionális, kisebbségi nyelvek és kultúrák támogatása. A három EU-tagállam finnugor nyelvű köztársaság - Észtország, Finnország, Magyarország - erkölcsi kötelessége, hogy oroszországi nyelvrokonaink érdekeit képviselje nemzetközi fórumokon, valamint szakmai és anyagi támogatást nyújtson számukra. A projekt lényeges pontja az anyanyelven folyó általános és középiskolai képzés nyelvi feltételeinek megteremtése az oroszországi finnugor népek számára; nem függetlenül a terminológiai fejlesztéstől. A projekt további fontos eleme a finnugor könyvtár program: a tervek szerint valamennyi finnugor népről (történelem, nyelv, néprajz, népköltészet, mitológia, aktualitások) rövid, színes áttekintés készül, a könyvsorozat valamennyi finnugor nyelven, továbbá oroszul, angolul, németül és franciául is megjelenik. A Egymásra nézve a szép szaranszki páros Megjelenik minden páros hónap utolsó napján (február, április, június, augusztus, október, december) Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Két Hollós könyvesbolt Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Terjesztési Központ Mitikus Magyar Történelem (XI. évfolyam 2. szám) Postacím: 1900 Budapest Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,valamint megrendelhető e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu telefonon: 06-80/444-444 világháló: www.dobogommt.hu villámlevél: dobogommt@dobogommt.hu HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

4 program keretében valósulhat meg a finnugor népek irodalmát bemutató antológia-sorozat. (Közbevetőleg: a BDF uralisztikai tanszéke évek óta jelentet meg kétnyelvű válogatásokat a kis finnugor népek irodalmából.) A Collegium Fenno-Ugricum projekthez csatlakozna a bővülés reményében az éppen ezekben a napokban is zajló szombathelyi nyári hungarológiai egyetem. Pusztay János véleménye szerint a projekt több szálon kiterjeszthető a határon túli magyarok közoktatási programjának támogatására is; elég, ha az államnyelven elvégzett, de magyarul tanított szakokon adódó terminológiai problémákra gondolunk. A projekt központjaként pedig mindenképpen magyar nemzetiségi települést képzel el, amely mintaként szolgálhat az együttműködésre: Magyarország és az itt élő nemzetiségek kapcsolatában is. Akárhonnan nézzük, a legfőbb cél a kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése, az egyenrangúságra és egymás tiszteletben tartására alapozva. A következő lépésben a Finnugor Népek Világkongresszusa magyar szervezete (amelynek tisztségviselői ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak) tesz ajánlásokat a Miniszterelnöki Hivatalnak, összefoglalva az általa kívánatosnak tartott - korábban tulajdonképpen nem létező - finnugor politika irányait, valamint a szakmai projekteket. Pusztay János bizakodó. Úgy látja, a kormányzati szándék komoly: van esély arra, hogy hamarosan kormányhatározat születik a finnugor politika gyakorlati lépéseiről. Vagyis nemsokára útnak indulhat például a Fenno-Ugricum. Megjelent a Vas Népe című újságban 2007. július. 27. pénteken Szerző: ÖLBEI LÍVIA Tisztelt Pusztay Tanár Úr! Korábban levelet írtam Önnek, amire nem méltóztatott válaszolni. Levelemben a következőt tudakoltam: 1977-ben A Magvető Kiadó Gyorsuló Idő sorozatában megjelent könyvének (Az ugor-török háború után) a hátsó oldalán kiemelten, és belül a 147-ik oldalon ezt írta: A magyar nyelv igazi hovatartozását első ízben külföldön vették észre. A későbbi II. Pius pápa, Aeneas Sylvius Piccolomini a XV. században egy veronai szerzetes észrevételét örökítette meg két munkájában is, miszerint a magyar nyelv rokona a vogulnak és az osztjáknak. Könyvét bőségesen adatolta, tekintélyes irodalomjegyzékkel is ellátta. Mégis ennek az idézett helynek a szerző nevén túl nem jelölte meg feltalálási helyét. A Tetten ért szavak rádióműsorában Adamikné, Jászó Anna elmondásában ez hangzott el: A magyar és a vogul osztják nyelv kapcsolatáról Aeneas Sylvius Piccolomini, a későbbi második Pius pápa 1458-ban Cosmographia címen írt könyvében értesítette a tudományos világot. Egy veronai szerzetes elbeszélésére hivatkozva a következőkről tudósít, természetesen latin nyelven: A mi veronaink, a Don forrásához eljutva beszámolt arról, hogy azok a népek, akik az ázsiai Szkítiában, nem messze a Dontól laknak, ezeknek ugyanaz a nyelve, mint a Pannóniában lakó magyaroké. Honnan értesülhetett az akkori pápa a vogulok és az osztjákok létezéséről és a magyar nyelvvel való rokonságukról. Pontos adataink nincsenek Tisztelettel kérném Önt, hogy a könyvében írottak feltalálási helyét szíveskedjen elénk tárni. Azt fel sem merem tételezni, hogy az eredetit nem ismeri. Sajnos Adamikné nem tudta az eredeti forrást megjelölni, és a műsor szerkesztője, Balázs Géza sem. Ezért kérném az Ön megtisztelő segítségét az eligazodásban. Válaszának érkeztéig is tisztelettel köszönti: 2. fejezet: Nyílt levél Pusztay János Prima primissima díjas Tanszékvezető egyetemi tanár úrnak Nyugat-Magyarországi Egyetem Uralisztikai Tanszék HALASY-NAGY ENDRE

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 5 Visszatérés Óz zöldjébe A szerkesztősége örömmel ad helyet a közismert, egyben az általunk is nagyrabecsült nyelvészprofesszorhoz intézett nyílt levélnek. Nem felejthetjük érdemeit, amit a magyar nyelvtörténeti összehasonlításban elkövetett, hiszen korszakformáló és gondolkodásra serkentő könyvében kiigazítja a sumer-magyar nyelvrokonság művelőit, egyben helyrerakva számos szó eredetét. Ahogy írja: A sumer és magyar szó térben és időben nagyon távol van egymástól. Ugyanakkor viszont találunk csodálatos épségen és azonosságban fennmaradt sumer szavakat is a magyar nyelvben (isten, úr, szab, ugar, kapa, nap, eme). (Az ugor-török háború után. Gyorsuló idő, Magvető Kiadó, Budapest 1977. 43. oldal.) Egyben örömmel tesszük közzé saját hasábjainkon a Fenno- Ugricum nemzeti projektet is! A Prima Primissima díjas nyelvészprofesszor nyíltan hirdeti a nyelvészeti tudományos nézetek politikai erővel történő megváltoztatását, és a határon túli magyarok nyelvének újraiskoláztatását, finnugorítását, és ennek eszközéül nemsokára útnak induló a Collegium Fenno-Ugricum projektet. Pusztay János aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szakértőjeként vett részt a Szaranszkban, megrendezett első nemzetközi finnugor fesztiválon véleménye szerint: a finnugor nyelvészetpolitika kiterjesztendő a határon túli magyarok nyelvoktatási programjára is. A Finnugor Népek Világkongresszusa magyar szervezete tesz az általa kívánatosnak tartott ajánlásokat a Miniszterelnöki Hivatalnak, összefoglalva a korábban tulajdonképpen nem létező finnugor politika irányait. A Fenno-Ugricum projektnek köszönhetően a határon túli magyar diák megtudhatja azt, amit eddig csak az anyaországiaknak tanítottak, mint például, hogy: A magyar őstörténet túlnyomó részének színhelye azonos a Szovjetunió területével. Ebből következik, hogy a honfoglalás előtti magyar történelem a Szovjetunió történelmének is részét képezi. (Mondja Róna-Tas András nyelvészprofesszor.) Votják és cseremisz rokonaik hajadon lányaikat, akik sok fiúgyermeknek adtak életet, s ötéves korig egészségben felnevelték őket, nem adták férjhez, bárhogyan is kérték. Derék dolgos hajadon férj nélkül is sok fiút ajándékozott a nemzetségnek, nem adjuk oda, eredj békével. Ilyen igaz emberséggel becsülték meg a tisztességes anyaságot, ahogyan ők mondták, a legtisztességesebb nőket, akik lelkeket fogadtak a méhükbe. (Társadalom és gazdaság a magyar őstörténetben. Magyar Őstörténeti Tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 33 o.) Ebben az absztrakcióban fejeződik ki a művelődési-gazdálkodási típusok kimutatásának módszertani jelentősége. A nehézség a hordozók népi személyazonosságának megállapításában, ma élő népek távoli elődeivel való azonosításban rejlik. És ezt a nehézséget leküzdeni, egyelőre, nem sikerült. (U.o.: 34 o.) És ez ma még mindig tudományos! Ilyen döngicsélést hallgatnak a hallgatók az egyetemen. (Szerkesztőségünk azért erről, ha utólag is, de megkérdezné azokat a csere misszeket, hogy mit szólnak ehhez?) Előbbiekből is kitűnhet, hogy milyen borzasztóan fontosak ezek a materialista megalapozottságú, dialektikus felfogást híven tükröző ozmonauta megállapítások. A Fenno-Ugricum project majd segít megkeresni a nyelvi apákat cseremisz anyákhoz. A félreértéseken és félreértelmezéseken alapuló gyanúsítgatások, a feltételezett politikai erővel vélt megváltoztatások, délibábozások és képtelen leszármazási elméletek helyett a mindenki számára előnyös és megnyugtató továbblépés lehetőségét kínálja a nagy Fenno-Ugricum projekt. A Fenno-Ugricum projekt által lélekben is visszatérhetünk Óz földjére. A nyelvi ozmózisnak köszönhetően szemüvegünkön keresztül zöldben láthatunk szinte mindent. Tundrazöldben láthatjuk ősi nyelvünket, smaragdzöldben őstörténetünket, üde zöldben eddig vörösben tündöklő ozmonautáinkat Visszaképzelhetjük magunkat abba a mitikus zúzmózöldben tündöklő őshazába, a tundra smaragdzöldjébe, ahol rémszarvasokkal együtt legeltünk, jámbor tundrafűevők, varjúbogyó gyűjtögetők, magcsákó betakarítók, tőzegmohalápon imbolygók, ernyőspárnára heveredők, farkasokkal szeretkezők. Olyanok, amilyennek Kertész Ákos Kossuth-díjas író festett le bennünket no nem Szaranszkban, ahol ezt már úgyis tudják, hanem a New Yorkban megjelenő magyarnyelvű Népszava című újságnak, hogy: A magyar genetikusan alattvaló, se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar. Ah, azok a boldog rém szarvasos tájak, hófödte mamuttermő földek, boglárkamezők, törpecserjések, a magyar fajnak való földi elízium, Óz zöldje! A szerkesztőségünk tisztelettel felhívja olvasói figyelmét erre a jelenségre, ami nem egyedüli a hazai nyelvészetpolitikai tolulásokban. A korábbi politikai érában ilyes tényekre alapozott oktatás folyt, és folyik még mai is nem egy katedráján a magyarországi felsőoktatásnak. Ahol a még dialektikus alapképzettségű, marxista pallérozottságú, szovjet egyetemeken kiképzett professzorok léteznek tovább átmentett katedráikon, hitükben megingathatatlanul, elveikben tántoríthatatlanul. Például a nyelvészeti karon oktatott tudomány meglehetősen maradi, a nemzetközi kutatásokat figyelembe nem vevő, a haladással megbarátkozni nem tudó, az új ismereteket elfogadni nem akaró nyelvészetpolitikát oktatják. Ennek köszönhetően kapnak lábra, sőt szárnyra egészen furcsa, vad kényszerképzetek, történelmi eszementségek, leszármazási elméletek, néperedeti fantazmagóriák. Elég, ha csak a hun-magyar azonosság vagy sosem voltságának kérdéskörére gondolunk. Amire nem szokták sem figyelembe venni, még kevésbé idézni az amúgy sokat citált Bóna István idevonatkozó sorait: Nem érdemes belemelegedni a parttalan vitába: volt-e a honfoglaló magyar népnek hun-tudata, vagy sem, mivel adatok híján léte vagy nemléte egyaránt bizonyíthatatlan. A hívők köztük jeles nyelvészek, történészek, régészek azzal szoktak érvelni, hogy a magyarok keleti ősei beletartoztak a Hun Birodalomba, tehát maguk is hunok voltak, vagy legalább is mély nyomot hagyott bennük a hun uralom. Ez minden bizonnyal így van. Mégis a másik, a magát ezzel szemben állónak kijelentő oktatói gárda nem szégyelli Bóna gondolatát elfogadókat népellenségnek, nacionalistának, hazafiatlannak, rasszistának és ki tudja még mimindenfélének tituláltatni. Lapunk vállalt feladata, hogy lendítsünk azon a hozzáálláson, amit félve fogalmaz meg a híres Kazinczy Herkules szaknyelvész, hogy: a tudományban a dolgok lassan érnek, de következetesen, napról-napra kell küzdenünk kicsiny igazságokért. Talán az ismételt felvetéseinkkel tudunk valamelyest gyorsítani a jelenlegi nagyon elkényelmesedett tempón. A továbbra is ezen igyekezetben létezik és dolgozik. A szerkesztőség megjegyzése: Ozmózis, az oldószer áramlása a híg oldatból a töményebb oldat felé.

6 Én vagyok magyarnak legelső királya, Utolsó világrészrül én kihozója! Én lehetek tehát magyarnak példája, Hírét s birodaimát nogy nyújtsa szablyája. Zrinyi Miklós Akkor az István nevet kapta; hisszük, hogy Isten is ezt akarta, mert ami István a görög nyelvben az koronázott a latin beszédben. (Szent István legendája Hartvik püspöktől) BEVEZETÉS A Szent Istvánban újjáéledő Atilla király öröksége FÜLÖP SZABOLCS A magyar történelem e két óriását tetteikben, küldetésükben és magyarságukban összekapcsolni szakavatott fülek számára szentségtörésnek számít. Abban a pillanatban azonban, amikor a magyar krónikás- illetve néphagyományt faggatjuk erről a kérdésről, akkor lépten-nyomon azzal találkozunk, hogy nemcsak össze lehet, de össze is kell őket kapcsolnunk. Én személy szerint pedig nagyobb hitelt adok nagyapáink, dédapáink, valamint tudós krónikásaink szavának, mint a jelenkor idegen emlőkön nevelkedett, és sajnos nem egyszer rosszindulatú történészeinek. (Természetesen tisztelet jár a kivételeknek!) Lássuk először a krónikás hagyományt! Középkori történeti forrásaink, a magyar krónikák Atillát és Szent István királyt egyaránt az első magyar királyként említik. A kettejük közötti időszakban viszont fejedelmekről, vezérekről igen, de királyokról nem tudunk. Miért fontos ez? Mit jelent egyáltalán a királyság fogalma? Ezt azért szükséges tisztázni, mert a mai átlagember képzetében a király nem más, mint egy diktátor, holott szó sincsen erről. A király ugyanis nem csak az ország anyagi ügyeit rendező személy, nem csak evilági vezető. Ennél sokkal több bízatott reá. A király a maga személyében, cselekedeteiben, szavaiban és gondolataiban népe, és ezen keresztül minden nép számára az üdvösség záloga. Kocsis István szavaival élve ő a híd a földi és a mennyei világ között. A király tehát cselekedetei által nemcsak a saját, hanem a világ többi népe számára is biztosítani tudja az üdvösséget. Így már érthetőbbé válik, miért nem nevezik pl. Taksonyt, Árpádot vagy Álmost királynak a krónikásaink. Az ő küldetésük ugyanis a maga közvetlen formájában elsősorban a magyar nemzetnek, a magyarság életfeltételeinek biztosítása volt. Ezzel szemben Atilla és Szent István, ill. az őket követő szent királyaink önmaguk és népük megkisebbítése által arra voltak hivatottak, hogy a világot elvezessék Krisztushoz, Ezt nevezzük szakrális királyságnak. Ha kettejük alakját (azért beszélünk róluk, mert őket illették a magyarok első királya címmel) a fent említett szakrális királyság felől próbáljuk megközelíteni, akkor valóban felfedezhetjük közös vonásaikat, illetve küldetésük lényegének azonosságát. Különbség csupán abból fog adódni, hogy más korban, némileg más kihívásoknak kellett megfelelniük. A fent említett különbség érzékeltetésére fel kell vázolnunk azt a kozmikus életkeretet, amely hatásában igenis döntően befolyásolja kettejük és így mindannyiunk gondolatait, szavait és cselekedeteit. Ez a keret nem más mint az állatöv (állapot-öv) kozmikus kisvilágának kerete, ezen belül is közvetlen hatásként az úgynevezett precesszió jelenségéből adódó világkorszakok ténye. A napfelkelte helyek precessziós csúszásának megfelelően Jézus születésének pillanatától amely kitüntetett pillanat volt a világegyetem történetében, mert a térbeli állatöv (a csillagképek tizenkettese) pontosan fedte az időbeli állatövet (a fény és árnyék arányváltozásából adódót) beléptünk a Halak világkorszakába, amely kerekítve 2160 évet jelent. A világkorszak tovább bontható saját elemi minőségei szerint, így az említett 2160 évet 720 évenként átszínezi előbb a Skorpió majd a Rák tulajdonságcsomagja, végül csak az utolsó 720 évben kapjuk a tiszta Halak tulajdonságokat. Krisztus születése után az első 720 évben a Halakat átszínező Skorpió lesz Atilla működésének terepe. Ha Heribert Illig kitaláltnak ítélt 300 évét leszámítjuk az időszámításból, a dekanátusváltás éppen Szent István uralkodását találja telibe. A tapasztalat azt mutatja, hogy a dekanátusváltás drasztikusan megváltoztatja a lehetőségeket. Tovább árnyalja a képet, hogy a Halak után a precesszióban következő jegy-érvénytartam a Vízöntő, amelynek saját ideje nem lévén (a Vízöntő-paradoxonnak nevezett jelenségnek köszönhetően) mintegy ráhullámzik a szomszédos jegyekre, mind a Halakra, mind a Bakra egy-egy síkhullámként. Amikor Atilla és Szent István cselekedeteinek kozmikus keretét kell felvázolnunk a Vízöntő dekanátusaival is számolnunk kell. Atilla idejében a Vízöntő első dekanátusával tehát magával a Vízöntővel kell számolnunk, Szent István idejében pedig egyszerre ezzel és a rá következő Ikrekkel, hiszen Szent István uralkodásának közepén következik be a váltás. A fent említettek jobb megénése végett álljon itt a Vízöntő-paradoxon ábrája, amely a jelenések könyvéből ismerős, élet könyvét tárja elénk.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 7 A továbbiakban Atilla és az állatöv kapcsolatát Pap Gábor Jött éve csodáknak című teljesnek tekinthető asztrálmítoszi elemzésének egyes elemeit felhasználva mutatom be. A fent említett Skorpió dekanátus mint keret meghatározza, hogy a történelemben hogyan fogunk vele találkozni: legyőzhetetlen hadvezérként, akinek Isten kardja igazolja küldetését. Mindkettö Skorpió jellemzék. Ha csak ezt vesszük észre, akkor egyrészt a lényeget nem látjuk, másrészt Atilla sem lesz több számunkra, mint nyugati és keleti karikatúrái (Julius Caesar, Nagy Sándor, Dzsingisz kán...). Mítikus címe elárulja honnan érkezik közénk az Isten ostora, világ pörölye. Mindkettő az Ikrekhez köthető jellemzék, máshonnan nem is jöhet, mint a Tejútból, a teremtés központjából (Nyilas); földre érkezvén az Ikrekben öltve testet. Másik címe: Nimród unokája, egészen pontosítja a képet, magyarnak fog születni. Ha az Ikrek-jellemzékeknél tartunk, akkor meg kell említenünk Budával való kapcsolatát, annál is inkább, mert ez a tendencia még nagyobb hangsúlyt kap Szent István uralkodásának második felében, hisz ekkor lépünk a Vízöntő dekanátusból az Ikrek dekanátusba. Atilla és Buda kapcsolatát lehet nyugat-európai szemmel nézni, azaz a Szűz Halak tengely felől, és akkor csakis a Romulus Remus, Káin Ábel gyilkosság juthat eszünkbe róla. (Jelenkorunkban ennek a világkorszaknak a harmadik dekanátusában éppen innen szemlélődik sokszor a jószándékú kutató is.) Ha magyar szemmel azaz a Nyilas Ikrek tengely felől veszszük szemügyre, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy Hunor Magyar párosát írják le, avval a kiegészítéssel, hogy amikor elérkezik a cselekvés ideje a szemlélődő életvitel képviselője, Buda (Buddha) visszahúzódik, úgymond a túlvilágra és onnan segít szellemi javakkal. Atilla kozmikus lehetőségei között nemcsak a Halak világkorszakának Skorpió dekanátusával hanem az arra ráhullámzó Vízöntő első, azaz Vízöntő dekanátusával is. Atilla hadjáratai értelmezhetők mint hatalmas energia-áradatok, amelyek tisztítják az elromlott világot és fellazítják elsősorban annak bekövesedett városi életformáját. (Vö. Augiász istállója a görög mitólógiában) És láték egy másik, erős angyalt az égből leszállani, a ki felhőbe vala öltözve; és az orczája olyan vala mint a nap, és a lábai mint a tűzoszlopok; És a kezében egy nyitott könyvecske vala; és tevé a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre; És kiálta nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít;... És megesküvék arra, aki örökkön-örökké él, a ki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, hogy idő többet nem lészen. (Jelenések könyve: 10. rész) Mindent, ami eléje került, seregének hatalmas, özönvízszerű áradatával a mélybe merített, végül pedig elérkezett Aquileiához Thuróczy János: A magyarok krónikája Ezért nem kegyelmezhet a nyíltan ellene szegülőknek hiszen nem csak a dicsőségvágy hajtja és ezért kegyelmezhet azoknak, akik felismerik küldetésének ezt a vetületét. A történelem létsíkján végig az lesz számára a kérdés, hogyan tudja a Skorpió (Sas) életkeretet magasztosítani és TuRuL = atairrá változtatni. Az Atair ugyanis a Tejút fölött, a Skorpió és Nyilas csillagképe között elhelyezkedő Sas csillagkép főcsillaga. Ennek alátámasztására álljon itt egy kép, amely Atillát ábrázolj és a barokk korban készült és a Nádasdy

8 mauzoleumnak nevezett történelmi arcképcsarnokban maradt reánk. Azon túl, hogy a kép pontosan körülírja az Orion (Nimród) csillagképet, és szentképként tisztelte a magyar nemesség, egészen a legutóbbi időkig érdemes felfigyelnünk a zászlón ábrázolt koronás fejű madárra. Ez a madár mintegy Atilla megkoronázott szellemiségéből száll fel és repülésének iránya arra enged következtetni, hogy röpte az utókor felé tart. Atillának pedig az első királyi utódja a Kárpát-medencében Szent István lesz. Azt a tényt sem szabad elfelejtenünk, hogy a krónikás és mondai hagyomány csak egy bizonyos mértékig tudja Szent Istvánt, mint Atilla örökének kiteljesítőjét látni. A mű befejezése Szent Lászlóra, Oláh Miklós esztergomi érsek által II. Atillának nevezett Hunyadi Mátyásra maradt. ATILLA BIRODALMA, ÉS AZ ÉLET MINÖSÉGE A BIRODALOMBAN Előre bocsátom, hogy Atilla birodalmáról nem szándékozom kimerítően pontos képet festeni, csak annyit vázolok fel, amennyi témánk szempontjából feltétlenül fontosnak tartok. Nyugaton nagyjából a Rajna vonala, Délen a Duna alsó folyása, Északon a Balti- tenger, Keleten pedig a Don (Tanaisz) folyó a birodalom földrajzi határa. Azért fontos mindez, mert Pap Gábor a Dunaisten keresztfia című népmesénk elemzésében Katona Sándorra hivatkozva a honfoglalás kori Magyarországot Dunaisten, azaz Jézus Krisztus országaként nevezi meg, ami ebben az időben a Fekete erdőtől a Fekete-tengerig terjedt. Az előbbiekben felvázolt Atilla-birodalomban is fő szerepet játszik a Duna. A Duna az a tengely, amely köré szerveződik az ország. Atilla vára (-kő) a Pilisben (PiLiS = VaLLáS), abban a Duna (DuNa = TaN) kanyarulata által körülölelt térségben volt, amely végig a középkorban az uralkodói közpon szerepét töltötte be. Miért fontos mindez? Azért, mert bármennyire is pogánynak nevezik a hunokat és Atilla magyarjait, magát Atillát is, a néphagyomány szerint birodalma uralkodójaként legfelső szinten Jézus Krisztust tartja. Atilla tehát keresztény volt! Ezt a kérdést ne boncoljuk tovább, Szent Istvánnal kapcsolatban ugyanis elő fognak kerülni az erre vonatkozó bizonyítékok és a következtetések. Arra a kérdésre pedig, hogy milyen minőségű volt az élet Atilla birodalmában, elég azt a Priszkosz rhétor által leírt esetet felelevenítenünk, amely két görög találkozásáról szól. Az egyik maga Priszkosz, a másik pedig egy Hunniában szabadon és boldogan élő görög ember. Álljanak itt ez utóbbi ember szavai mintegy annak bemutatására, hogyan érzékelte az élet minőségét valaki, aki Bizáncban és Atilia birodalmában is élt. Oh igen folytatá pillanatnyi eszmélkedés után az ember a húnoknál, ha egyszer a had munkája befejezve, gondtalan életet él, senki nem háborgatja, semmi nem zavarja. A háború minket táplál, mind azokat kik a római kormány alatt élnek, kiszivja s tönkreteszi. A római alattvalónak mások karjába kell ön életének reményét helyezni, miután egy zsarnok törvény nem engedi, hogy fegyvert viseljen, mellyel magát védelmezhesse; azok, kiknek a törvény a fegyverviselést megengedi, bármily vitézek volnának is rosszul folytatják a háborút, részint tudatlan, részint gyáva főnökeik által nyűgözve lévén. Azonban a háború baja mind semmi azon nyomorúsághoz mérve, mely a rómaiaknál a békével együtt jár, mert ekkor van igazán virágában a kiállhatatlan szigorú adó, a kincstári ügynökök huzavonája és a hatalmasok elnyomása. De hogyan is lehetne másképp? A törvény nem mindenkire nézve ugyanaz. Ha gazdag vagy hatalmas ember hágja át, büntetlen viheti jogtalankodásait, hanem szegény embert, oly embert ki a törvényes formaságokat nem ismeri, a büntetés késedelem nélkül el fog érni, hacsak kiköltekezve s a végtelen per által tönkrejutva kétségbeestében ítélet előtt el nem hal. Pénzért juthatni csak igazsághoz és törvényhez nézetem szerint a legnagyobb igazságtalanság. Ha valami sérelmed van, törvényszékhez nem járulhatsz, ítéletet a bírától nem nyerhetsz míg bizonyos összeg pénzt előre le nem fizetsz a bíró és alárendeltjei javára. Priszkosz rhétor A fent leírt esemény tanulságait levonva kijelenthetjük, hogy még ezen a viszonylag alacsony szinten is egészen más volt Atilla birodalma, mint a vele szemben álló görög római világ. Összehasonlíthatatlanul nagy minőségi ugrást jelentett Hunniában élni Bizánchoz és Rómához viszonyítva, akár erkölcsi, akár anyagi szemszögből vizsgálódunk. Ezt pedig nem egy jelenkori elfogult, délibábos magyar kutató, hanem egy kortárs, a hunokkal ellenséges birodalom valamikori polgára jelenti ki. Azt is mondhatjuk, hogy a két életeszmény úgy viszonyul egymáshoz, mint fény a sötétséghez. Atilláról azt is tudnunk kell, hogy ő a görög római világot úgy kezelte, mint egy betegséget. Birodalma határai mentén háromnapi járóföldnek megfelelő területet hagyott lakatlanul, ahova senkit nem engedett betelepülni. Ehhez hasonló módon a középkorban a járványok elől védekeztek. Az előbb említett tények majd Szent István uralkodásának bemutatásakor kapnak igazán nagy hangsúlyt. Szent István és Anonymus szavaival élve Atilla örökébe lépő népe azonos erkölcsi, szellemi és anyagi kultúrát képvisel a hunokkal. A Szent István korabéli ún. nyugati világ viszont Atilla idejéhez képest még jobban előrehaladt az erkölcsi romlás felé. Ehhez mértek lesznek majd István intézkedései is. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe!

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 9 ATILLA KIRÁLY TETTEI Atilla király minden cselekedete a mai napig üzenetértékű az utókor számára; legyen itt szó rólunk, magyarokról, vagy más népekről (a görög római világ örököseinek mondható globalizáció képviseiőiről). A GALLIAI HADJÁRAT Attila hadai 451. Húsvétján a galliai hadjárat alkalmával földig rombolják a Mosel-parti Mettensis (ma Metz) városát. A Húsvét hajnali felkelő nap sugarai csak a protomártír Szent István oratóriumát világítják meg, mint egyetlen épületet, amely teljesen épen megmaradt a városban. Nem hihetjük, hogy megmenekülése a véletlen műve lett volna. Isten ostorának (Atillát ezen a néven is említik) csapása csak ezt a helyet és a hozzá kötődő erényeket és üzenetet ítélte megmaradásra méltónak a középkori galliai keresztény hagyományból. Ez két szempontból is fontos számunkra. Először is, aki ilyen mélységig ismeri a keresztény hagyományt, s tiszteletben is tartja azt bizonyos mértékig, az maga is keresztény kell legyen, bármit is hirdetnek róla mai történészeink. Annál is inkább, mert nem egy korabeli kútfő mondja a hunokról, hogy keresztények. Pl. Aranyszájú Szent János egyházatya, aki szerint a Bibliát is lefordították hun nyelvre. Orosius nyugati gót történetíró és Szent Jeromos szerint is a hunok zsoltárokat énekelnek. Felmerülhet bennünk a kérdés, miért éppen a protomártír Szent István? Egyrészt azért, mert a középkori Legenda Aurea szerint: Az István (Stephanos) név görög eredetű, latinul koronát, héberül normát jelent. István a vértanúk koronája volt, vagyis az első közűlük az Újszövetségben, miként Ábel az Ószövetségben. Norma, azaz szabály és példa volt másoknak a Krisztusért való szenvedésben, a helyes cselekvésben, életvitelben és az ellenségért való imádkozásban. Ez éppen elég üzenet annak a magát kereszténynek nevező nyugatnak, aki a másképp hívőt, a pogányt kiirtandó vagy fegyverrel megtérítendő, a barommal egyenrangú senkinek nevezi, és úgy is bánik vele. Másrészt pedig előremutató tett nekünk magyaroknak arra nézve, kit és mit tisztelhetünk Szent István királyunkban. Olvassuk el az Apostolok Cselekedeteiből István diakónus történetét, melyből kiviláglik, hogy szellemi és erkölcsi fölénye tudatában odaadja magát a fogait csikorgató ellenségnek. Az István névben pedig a Szent Korona, a Szent Koronatan fénylik fel, mint lehetőség. Következő állomásunk Katalaunum, a mai Chalons. Először is induljunk el nyelvi úton! KaTalauNuM = HaTaLoM = HaDi álom = akadályom! Ez csak néhány a lehetőségek közül. Mit jelent mindez? Atilla hatalma itt mutatkozik meg valójában, egy igazi hadi álom ez a csata, világok csatája; ahol leküzdhetetlen akadályba ütközik a római világ isteni rendbe történő visszavezetése. Atilla hatalma nem elsősorban a világuralomra való törekvésben áll, hanem abban, hogy kész feláldozni magát küldetéséért....elrendelte, hogy a lovasok nyergeiből készítsenek máglyát, és azt mondta: Ha úgy látjátok, hogy az ellenség erősebb, én a máglyára lépek, ti pedig gyújtsátok meg. Inkább égessetek el ti, kik az én embereim vagytok, minthogy az ellenség kardja pusztítson el, vagy hogy én, aki íly sok nemzetnek vagyok a királya, fogolyként jussak a rómaiak vagg gótok kezébe, és gyalázat tárgya legyek... Thuróczy János: A magyarok krónikája Mire szolgál a nyereg? Arra, hogy a rajta lévő egyensúlyban maradjon a lovon; ezért is lett az őszi napéjegyenlőség, a Mérleg időszakának a megidézője. Az egyensúly harmóniát is jelent, ez ebben az esetben azt fedi, hogy Atilla kész önmaga és népe Istennel és a teremtett világgal való békés, boldog életet biztosító harmóniáját feláldozni a világ megjobbításának oltárán. A hadi álom, mint a Katalaunum alakváltozata arra tereli figyelmünket, hogy itt egy Ikrek típusú hadviselés nagyszabású példájával állunk szemben. Ezt példázzák Atilla címei is: Isten ostora, világ pörölye. Az ostor és a pöröly pedig az Ikrek csillagkép két alakjának, Castornak és a Polluxnak kezében található tárgyak Jan Hevelius csillagtérképén. Az Ikrek típusú küzdelemben nem a másik megsemmisítése a cél, hanem a, hogy az ellenfélből aki tulajdonképpen önmagunk másik fele a legtöbb jót hozzuk a felszínre. A Katalauni síkon küzdöttünk egykor a latin sasokkal, gavallér módon. (Csontváry Kosztka Tivadar) A római sereg vezére Aetius, nevében ott rejlik a görög aetos szó, ami sast jeient, latinul ugyanez Aquila. A középkori lengyel magyar krónika Atilla nevét Aquilának úja le. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Aetiusban Atilla másik fele jelenik meg, önmagát kell felismernie benne. A sas minden korban a birodalmi eszme megtestesítője volt (római sas, Habsburg kétfejű sas, Romanovok sasa). Atilla itt kezdi lebontani azt a képet, amelyet a világ festett róla; a vérengző saskeselyű képét. A döntő pillanatban, amikor már megsemmisíthetné ellenfelét hiszen Aetius seregének legütőképesebb csapata, a gótok elhagyják a csatateret visszavonul a Rajnáig. Ebben a visszavonulásban nemcsak az Ikrek típusú küzdelem végkifejlete, a Rák tulajdonságkör rejlik tudniillik az, hogy az erősebb fél önként megalázza magát ellenfele felemelkedése végett,

10 hanem az is, hogy itt bizony akadályba (KaTalauNuM =akadályom) ütközött Atilla földi küldetésének véghezvitele. Innen már csak a teljes és feltétei nélküli áldozat útja válik járhatóvá. Ennek állomásai lesznek Aquileia és Róma. De maradjunk még Katalaunumnál. Amikor Thierry Amadé számba veszi Atilla seregét, ott találjuk Odoakert, mint turciling közvitézt, és Theodomirt (az ő fia lesz Nagy Theodorik) az osztrogótok kapitányát, az ellenfél pedig a polgáriasult Róma; Thierry megjegyzi: a polgáriasult világ minden hordaléka és a pusztai népek minden választott nagysága képviseli magát. Tehát a katalaunumi csata a polgári (városi) világ és a pusztai népek között zajlik. Thierry amint az munkájából kiderül az előbbit tartja pozitívnak. Viszont mi, akik tudjuk, hogy milyen volt elődeink (a pusztai népek) életmódja, kultúrája elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag a Teremtett világhoz közel állók birkóztak meg a Teremtett világ ellenségeivel. A polgáriasult (civilizált) világ áldásai az elmúlt néhány évszázadban tették sivataggá szinte fél Eurázsiát és Afrikát és szállították le az embert a rovar szintjére. A katalaunurni csatából visszatérőben Köln városa mellett történik egy első hallásra furcsa eset. Turóczy János írja le a történetet: Atilla király eközben seregének egy Julius, vagy Gyula nevű hadnagyát a sereg nagy részével Köln városának ostromára kűldte, amelyet azelőtt Agrippinának neveztek. Mialatt ő a várost ostromolta, a Rajna folyó mély vizét hajóival szántva, oda érkezett tizenegyezer híres neves szűz hasonló gyülekezet nem volt még, miáta világ a világ, a brit király leányának, Szent Orsolyának vezetésével. Vele volt jegyese, az angolok királyának fenséges fia Ether herceg, Cirjék pápa és még sok más egyházi és világi méltóság. Néhány, po-gány tévelygéstől megfertőzött római vezér tanácsára az említett hadnagy a város ostromán serénykedő hunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadsággal rárohant a szűzek szent gyülekezetére, és egytől egyig lekaszabolta és megölte mindet. A fent leírt példátlan kegyetlenséget nem értenénk Atilla erényeinek ismeretében, ha nem a csillagmítoszi hagyomány felől vizsgálódnánk. Orsolya Ursula alakváltozata, amely medvécskét, azaz kis medvét jelent. Ez mindjárt egy csillagkép nevét is képezi, amelynek a Sarkcsillag a főcsillaga. A Sarkcsillagon keresztül lehet a mi közvetlen kozmikus környezetünket elhagyni, és azon keresztül lehet ide beérkezni. Létkérdés tehát hogy milyen típusú erők érkeznek innen. A történet szerint példátlan méretű Szűz-invázió érkezik a földi világ felé, amely terméketlenségével tüntet, és azzal fenyeget, hogy a mi közvetlen környezetünket ilyenné változtatja. Felsorakozik mögé az egész akkori egyházi és világi hierarchia. Hatalmas veszély az emberi szintű életre nézve, mert lefokozza azt a sorozatgyártás szintjére. (Következő számunkban folytatjuk) (A tanulmány közrebocsátást köszönjük a szerzőnek és Pap Gábor művészettörténésznek, aki a bárándi népfőiskola vezetője volt az írás születésekor! - a szerk.) SÍK SÁNDOR: Szent István-himnusz István király ünnepének Örvendezzünk keresztények. Isten adta e napot, Fel a szívvel magyarok: Szent királyunk, árva néped Hódolattal jő elébed. Légy velünk, légy velünk! Országodról el ne vedd A te áldott jobbkezed. Országunknak építője, Ronthatatlan Szegletkőre Építetted e hazát. Krisztus küldte koronád. Szent királyunk, megfogadjuk: Örökséged el nem hagyjuk. Esküszünk, esküszünk: Mindörökké az vezet: Halhatatlan Jobbkezed. Dicsőséges koronádat Máriának felajánltad. Ő vigyáz azóta ránk, Nagyasszonyunk, Szűzanyánk. Szent királyunk, esdve kérünk, Kérd a mennyben most is értünk Máriát, Máriát. Útjavesztett népedet Vigye hozzá szent kezed. Erényeid fénye lángja Szétragyogott hétországra. A te áldott nyomodon Szentek földje lett e hon. Szent királyunk felsír hozzád Tépett szívű Magyarország: Légy velünk, légy velünk, Régi, jámbor népedet Támassza fel szent kezed. Kérjük édes Istenünket, Kinek súlyos karja büntet, Ám ha hozzád fordulunk, Újra védő jó urunk: Szent királyunk érdeméért, Rajtunk tartott szent kezéért Megbocsát, megbocsát S minden régi jót megáld: Szentistváni szép hazát. (Az Ó dicsőséges szent Jobbkéz dallamára) Nagyasszonyunk 1938:1, 1. ( Ének a Szent Jobbról címmel). Piarista Öregdiák 2 (1937/1938) 9 (május), 134 Sík Sándor 1889-1963

Fellépésre készült a Magyar Dudazenekar, mikor Ifj. Csoóri Sándor megjegyezte: egyszer eljátszhatnánk közösen az Örömódát is.. (..?)..majd folytatta:...ugyanis ez a mű egy magyar dal alapján született.., nézzétek meg a világhálón Barsi Ernő néprajzkutatót, mit is mond.....hát én megnéztem rögtön nagyot néztem, aztán meg utánanéztem Barsi Ernő nem kevesebbet állít, mint hogy Ludwig van Beethowen műve, a mai európai himnusz, az Örömóda Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének költeményéből, illetve annak változatából született. Ha találunk összefüggést, kapcsolatot az alkotók és a művek között, akkor joggal állíthatjuk, ismét a magyar kultúra gazdagította napjaink európai értékeit. Célunk, megismerni a két géniuszt és műveik létrejöttének körülményeit KISFALUDY SÁNDOR (1772-1844) A XIX. század magyar irodalomtörténete azzal kezdődött, hogy 1801-ben megjelent A kesergő szerelem, amelynek költője egyelőre Himfy álnév alá rejtette magát. Sem azelőtt, sem azóta ilyen általános hazai sikere nem volt hazai könyvnek. Még azok is gyönyörködve olvasták, akik nem szoktak olvasni, vagy ha szoktak, akkor nem magyar verseket. Az irodalom hívei és pártolói pedig elragadtatottan állapították meg, hogy nemhiába volt a Bessenyeiék óta tartó szakadatlan irodalmi készülődés, íme, megszületett a magyar remekmű. Hamarosan napvilágot látott a mű második része is, A boldog szerelem. A sikeres költő most már kilépett az ismeretlenségből, most már A kesergő szerelemből és A boldog szerelemből egységes nagy lírai regénnyé összeálló mű közös címe lett: Himfy szerelmei. S költőjét, Kisfaludy Sándort ünnepelte az ország. A dicsőség pedig még fokozódott is a következő műveknél, az egymás után megjelenő, hajdankorban játszódó verses történeteknél, amelyeket a költő regéknek nevezett. A XIX. század első két évtizedében nem volt ismertebb, népszerűbb és nagyobbra tartott magyar költő Kisfaludy Sándornál. A siker magyarázata, hogy ez a költői megszólalás MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 11 Kisfaludy Sándor és az Örömóda A magyar népzene hatása az európai műzenére KARAKAS ZOLTÁN éppen idejében érkezett, és pontosan az volt, amit vártak. Hat év múlt el a Martinovics-ügy óta. Az elítéltek nagy része még börtönben volt, de a közszorongás lassanként enyhülni kezdett. A politikától még féltek: a haladók életüket vagy szabadságukat féltették a politikától, a maradiak helyzetüket féltették a politikától. És végre itt volt egy olvasnivaló, amely kizárólag szerelemről beszélt. Amikor 1801-ben belépett az irodalmi életbe, huszonkilenc éves volt. 1772-ben született, egy dunántúli nagy hírű birtokos nemes család fia volt, atyai parancsra elvégezte a jogi tanulmányokat, de utána katonának állt, egy ideig szolgált abban a bécsi nemesi testőrségben is, amelynek köréből indult el annak idején az új magyar irodalom. A gyermekkora óta olvasóverselgető fiatalember Bécsben vált művelt, világirodalomban is jártas férfivá, és ott vált nagyvilági társasági emberré. Élete ettől kezdve házasságáig hadikalandok és szerelmi kalandok sorozata. A napóleoni háborúk során francia fogságba esett. Ez is szerencsésen történt. A franciák a fogoly tiszteket becsületszó ellenében szabadon hagyták élni a számukra kijelölt faluban vagy kisvárosban. Kisfaludy Sándor a Provence-be került, ahol fogsága idejét egy szép és művelt francia nő szerelmében élte, akivel egyebek közt Petrarca-verseket olvasott. Szerelmes dalainak jó része ott született. Petrarca szonettjei adták az ötletet, hogy kialakítsa magának a zárt rímképletű magyar lírai dalformát, azt a két-két keresztrímből és két-két párrímes sorból álló, összesen tizenkét soros versalakzatot, amelyet azóta is Himfy-strófának nevez a verstan. A fogságból tengeren át, egy szerencsésen megúszott vihar emlékével érkezett haza. Itt feleségül vette azt a Szegedy Rózát, aki távolból kelt verseinek címzettje volt (ámbár valószínű, hogy eredetileg a dalok egy része más nőkhöz, többek közt francia szerelméhez szólt), a költeményekben ünnepelt hölggyel bőséges birtokokat kapott hozományul. S ekkor 1800-ban az évszázaddal együtt lezárult életének első korszaka. A következő évben már kezdődik az irodalmi hírnév. Kétségtelen, hogy előkészítője a magyar romantikának, és a fiatalabb s haladóbb nemzedékek nem is tagadják meg, mindig illő tisztelettel beszélnek róla, hanem amikor megszólal az igazi romantika, akkor az a társadalmi haladást tűzi zászlajára. Ennek a meginduló romantikának a vezére éppen Kisfaludy Sándor tizenhat évvel fiatalabb öccse, a nemes-nemzetes famíliából kitagadott Kisfaludy Károly.

12 Élete végén meg akarta írni verses önéletrajzát, de ez már töredék maradt. 1844-ben halt meg, hetvenegy éves korában. (Forrás: Hegedűs Gyula: A magyar irodalom arcképcsarnoka) LUDWIG VAN BEETHOVEN (1770-1827) Beethoven és a magyar zene Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Arisztokratáink már első művének (3 trió zongorára, hegedűre és gordonkára, 1795) előfizetői között szerepelnek. Az op. 1-re a bécsi Artária zeneműkiadó cég előfizetési felhívást bo-csátott ki. A 121 aláíró közül 17 magyar arisztokrata: Almássy, gróf Apponyi, Beleznay, gróf Berényi, gróf Brunswick, gróf Csáky, gróf Cziráky, gróf Erdődy, herceg Esterházy, gróf Esterházy, gróf Hoyos, gróf Illésházy, gróf Keglevich, báró Orczy, gróf Pálffy, báró Podmaniczky és a gróf Zichy család tagjai. A felsoroltakon kívül a gróf Batthyány, Koháry, báró Forray, gróf Balassa és gróf Dezasse családokkal állt szíves viszonyban a fiatal mester, akikkel a bécsi szalonokban, majd Brunswickék korompai és martonvásári birtokán ismerkedett meg. A zeneművészet ebben az időben csaknem kizárólag az arisztokata családok társadalmában élt, a magyar főúri kastélyokban korán megismerték és megszerették Beethoven zenéjét. Különösen a Brunswick családdal: Ferenccel, Terézzel és Jozefinnel (a negyedik testvér Charlotte még szinte gyermek volt) állt szoros kapcsolatban. Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók. A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal: 1796 - Pozsony: 1796 november 23-án tartotta első magyarországi hangversényét 1800 - Buda: 1800 május 7-én koncertet adott 1807 - Kismarton: 1807 szeptember 13-án a C-dúr mise ősbemutatója Beethoven vezényletével Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utatokon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra. A mester kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján. Beethoven zenéje óriási erővel hatott elsősorban Erkel Ferencre és Mosonyi Mihályra, Liszt Ferencre, Dohnányi Ernőre, Weiner Leóra, de magára Bartók Bélára is. Beethoven Budán 1800 május 1-7. között József nádor a pest-budai arisztokráciával egyetemben fényes ünnepségsorozatot rendezett az ifjú nádorné tiszteletére: Beethoven és a kiváló kürtművész, Punto május 7-én a budai Várszínházban tartott záróünnepségen léptek fel, s egyebek mellett az op. 17 zongorára írt szonátát adták elő. Beethoven Budán minden bizonnyal fogadóban szállt meg, de már érkezése napján (1800. április 29.) kapcsolatba lépett Brunswickékkel.. Brunswick Jozefin (1779-1826) érintkezett legtöbbet Beethovennel. 1799-ben Bécsben találkozott először a zeneszerzővel, amikor nővérével és özvegy édesanyjával a városba látogatott. Beethoven tanítványaként mindkét testvért elbűvölte a mester személyisége. Jozefin egyedülálló szerepet töltött be a nagy zenei géniusz életében, akihez (anyját leszámítva) egyetlen más nő sem állt annyira közel, mint ő, és egyetlen más nő sem gyakorolt akkor hatást életére, alkotótevékenységére... Forrás: Martonosiné Bori Katalin és Sósné Karácsonyi Mária: Beethoven és Magyarország Major Ervin: Kisfaludy Sándor a magyar zenetörténetben (Muzsika, 1929) MAGYAR SZÜRETELŐ ÉNEK A mulatságra, szüretre vonatkozóan csak a XVIII. század végéről tudósítanak a történeti emlékek, de bízvást feltehetjük, hogy öreg szokásokról beszélnek. E források egyike az úri szüretről ad számot. Kisfaludy Sándor akinek szerelmi regénye Szegedy Rózával 1795-ben éppen egy szüreten veszi kezdetét a Csobáncz című verses elbeszélésében így verselt a szüretről: Bő, víg s népes volt Badacson Az akkori szüretben: Mozgott, hangzott az egész hegy Fenn és alatt, kinn és benn. Urai és asszonysági Veszprím-, Somogy-, Szalának Ifjai és leányai Mindnyájan ott valának.

Durrogtanak a mozsarak, Hogy a bércek ropogtak, Kongtak a még üres hordók, Az ostorok pattogtak. Harsogtak a tárogatók, A hegedűk zengének, Szól a duda, tapsolt a tánc, S a sarkantyuk pengének. A nagysikerű Himfy -ből kilépve önálló életet kezdenek A kesergő szerelem (Buda 1801. 71. dal) alábbi versszakai, amelyeket Kisfaludy meg is zenésít, s Magyar szüretelő ének címen jelenik meg: Édes, kínos emlékezet, Oh Badacsony szürete! Múlatságos gyülekezet, Te rabságom kezdete! Ott tudtam meg, ki légyen ő, S mi légyen a szerelem; Amor nyila miként sebző, S mi az édes gyötrelem. MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 13 Nem úgy mentem, a mint jöttem; Nagy különbség volt közöttem, A ki valék az előtt, S a ki lettem, látván őt. A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az Allgemeine Musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) adja ki az 1816. március 13. számában német földön, lipcsében. Alul az ének kottával (fölötte Csokonai, Óda a reményhez németül) Fönt az ének szövege németül (Alul Rákóczi-nóta kottával) ÖRÖMÓDA, BEETHOVEN A IX. SZIMFÓNIA IV. TÉTELE Alig van még zenemű, amelyet olyan legendás tisztelettel övezne a hagyomány, mint Beethoven IX. szimfóniáját. Partitúráját Wagner lelkesen másolta. Debussy, aki egyébként nem fukarkodott éles, bíráló megjegyzésekkel Beethoven rovására, a IX. szimfóniáról tőle szokatlan, megindult csodálattal írt a La Revue Blanche c. folyóirat 1901. május 1-i számában. Se szeri, se száma a szimfóniáról szóló elemzéseknek, írásoknak. Csak oszthatjuk Debussy csodálkozását, hogy ez a nagy szóhalmaz még nem temette maga alá a szimfónia zenéjét. Keletkezésének története egymagában is kész zenetörténeti tanulmány. Egy bonni barátja már 1793- ban azt írja Schiller feleségének, hogy Beethoven Schiller Óda az örömhöz című versének megzenésítésére gondol. Ettől kezdve a zeneszerző levelezésében, vázlatfüzeteiben fel-felbukkannak azok az utalások, témavázlatok, amelyek végül a szimfónia lassú beérésének útját jelzik. 1808-ban komponált, op.80. Karfantáziáját már a IX. szimfónia utolsó tételére mutató előtanul-mánynak szokták tekinteni. 1812-ben újra megjelenik vázlataiban Schiller Örömódájának kezdősora, majd 1815-ben a szimfónia második tételének kezdő témája. 1818-ban két szimfónia terve foglalkoztatja. A szóbeli feljegyzés egy régi hangnemű szimfónia ájtatos énekét említi: ez a gondolat a kései a-

14 moll vonósnégyes híres líd hangnemű tételében valósult meg. Az 1818-as feljegyzés a fináléban, vagy már az Adagióban tervezi az énekhangok belépését. 1822- ben egy nyilatkozata ismét két nagy szimfóniáról szól. Végül az egy IX. szimfónia komponálásához az elhatározó indítást a londoni Filharmóniai Társaság megbízása adta 1822-ben. A megbízást Beethoven barátja, Ferdinand Ries közvetítette. Ugyanannak az évnek a végén jegyezte fel magának a zeneszerző Finale felírással, D-dúrban Schiller Örömódájának első sorát a szimfóniából jól ismert, végleges dallam kezdetével. A szimfónia partitúrája 1824. februárjában készülhetett el. Először Bécsben játszották 1824. május 7-én, Londonban csak a következő év március 25-én. Forrás: A hét zeneműve: Ujfalussy József előadása (1982) ÖSSZEGZÉS Tény, hogy Kisfaludy Sándor és Beethoven kortársak voltak. Tudjuk azt is, hogy a német zeneszerző több évtizedes kapcsolatban volt a magyar kultúrával, annak elitjével. A korabeli újság (Musikalische Zeitung) kiadta Kisfaludy művét magyarul, németül, kottával és a lényeg, hogy sok-sok évvel később egy kiadványban zongorakísérettel, amit Beethoven szerzett! Tehát vitathatatlan, hogy ismerte a magyar polihisztor művét. (Beethoven számos népdalt ismert, hiszen sok feldolgozása látott napvilágot.) Lásd alább További tény, hogy Beethoven az Örömódát teljesen süketen írta meg. Zenei nagyságát igazolja, ám a magyar kultúrával kötött örök barátságát támasztja alá a mű általa választott dallama Ahogy Ifj. Csoóri Sándor fogalmazott: a két mű dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan. Az óda két egységből áll. Az első sor 2. fokra, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak. A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata. Célunkat elértük, hiszen megvizsgálva az alkotók életét, a műveket, a korabeli leírásokat választ kapunk kérdésünkre. Igen, igaza van Barsi tanárúrnak. Az Európai Unio himnusza, Beethoven műve, az Örömóda - Kisfaludy alkotásának egyik örökbecsű utódja. Forrás: Barsi Ernő, Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994. Kisfaludy Sándor dalban, muzsikában

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 15 Miért hallgat a falu? SZABÓ LAJOS A mezőgazdaság népe volt történelmünk minden katasztrófája után (Muhi, Mohács, trianoni feldarabolás) a nemzet megtartó és termelést újraindító ereje. Nem véletlen: az első világháború után a Kun Bélatéboly elsősorban a gazdákat irtotta, ugyanúgy, mint az 1945 utáni folyamatos kommunista ország-vezetés. A falu népét tette a legsúlyosabban tönkre. Félelemben tartás mellett az egymás elleni uszítás, erkölcsi züllesztés, kisemmizések, a termelési munka elértéktelenítésével, a lumpen elemek vezetésbe emelésével. A törvényesített terror, a tekintélyrombolás, a haza, a család, a nemzet, a vallás eszméinek törlésével, a felelőtlenek jogi támogatásával sikerült elérni: mindent tönkretenni, mindenkit lejáratni, a magyart üldözni, deportálni, börtönnel, vagyonelkobzással büntetni. Létbizonytalanná tenni az egész országot. Vagyonokat idegeneknek és dologtalanoknak átjátszani. Az országot a magyarságot kiárusítva hitelcsapdával tönkretenni. A nemzetidegen dőzsöl, míg a falvak dolgozó népe megélhetési és jogi bizonytalanságban vergődik. Általános tapasztalat: A falu népe még érdeklődést sem mutat a politika iránt. Fásult, közönyös, teljesen távol marad minden politikai megmozdulástól. Dolgozik, a megélhetésével törődik, nem hatja meg semmiféle agitálás. Az öregebbje eljár a templomba, (néha az unokáját is elviszi), a felnőtt középkorú a munkájának él, míg a volt lumpen, aki ma még támogatásbólsegélyből él, a kocsmát látogatja. Hogyan jutott ide a parasztság? A faluközösségi élete a Termelőszövetkezet előtt igazságosságban példamutató volt: tiszteletre, rendre, fegyelemre, vallás-, család-, gyerek-, szülőföld-, hazaszeretet-eszmékre, de elsősorban a munkára nevelt. A falu életében a tekintély, a tisztelet meghatározó volt. Tekintélye volt a jobb gazdának, a község választotta bírónak, az előjáróságnak, a jegyzőnek, a tanítónak és főleg a papjuknak. A falu önkormányzata (képviselőtestület) a községi közmunkát ingyen végeztette el, közmunkaként. A kisbíró szólítására vagy dobolására mindig tárgyilagosan a teherviselésben a gazdag vagyonának megfelelően érdekeltségben ingyen munkával végezték el. Minden faluban volt tanító, községháza, templom, bíró, elöljáróság, paplak és csendőrpihenő. A falu életéhez tartozott a gazdakör, a legényegylet, a vasárnapok, ünnepnapok megtartása, olvasókör, tűzoltóegylet, az iskoláknál szívgárda, színjátszó kör, KALOT, rózsafüzér-társulat. Ha a falu tanítója kántor is volt, akkor dalárda. A fiataloknál a hazafias nevelés a Leventében és a Leányegyletben folyt. A közrendre a közbiztonságra, a belső utak karbantartására, a mezei utak járhatóságára ügyelt a gazdakör. A magántulajdont, a termés biztonságát a választott páros férfi mezőőr vigyázta. A lopás szégyene mellett a kinézettség szégyene védelmezte a termést. A közlegelő és erdő társulás határozta meg a tulajdonjog alapját, a legelőre járó tehén számát, a tűzifa részesedést. A legelő gondozása, az erdő karbantartása ingyen munka volt részesedési alapon. A pásztorokat a társulás választotta (csordás, kanász, csikós), akiknek a feladata az őrzés mellett a bika, a kan, a csődőr ellátása volt. A község egész mezőgazdasági területe hasznosított volt (szántó, rét, legelő, szőlő, gyümölcsös, erdő). Parlag terület nem volt. A jobb gazdák a szántót a réteket évi kétszeri termésre hasznosították. Ismert volt az intenzív vetésforgó. 3-4 évenként alapos szerves trágyázás volt a termőerő fokozására. A mezőben éven át volt dolgozó ember. Több volt a haszonállat, mint a lakószám kétszerese (500 kg=1 haszonállat). A falu az adózáson túl önmagát eltartotta, sőt az értékeit gyarapította. A gyereknevelés során tiszteletre, fegyelemre, munkára szoktatott. A termelő erő saját termelvényeivel szolgált energiát, mégis olcsóbb, hasznosabb és intenzívebb volt a gazdálkodás sokoldalúsága, főleg a termék minősége a mainál. Csak nitrogén műtrágyát és emberre ártatlan permetet

16 használtak szőlőnél. Általános volt serdülő körben a tanfolyamos, illetve iskolai szakképzés. A tulajdonosnak az adott szónak, a jó gazdának tekintélye, példamutató ereje biztosítva volt. Igaz, a falu közössége idegent egyenrangúnak csak idővel fogadott be, a végzett munkája és emberi tisztessége alapján. A falu életében a legnagyobb tekintély a pap volt, a jegyző, a tanító, a postavezető és a község által választott bíró mellett. Falunkban volt posta, jegyzőség, naponta két-háromszor autóbusz járat. Három vegyeskereskedés, két kocsma, de orvos és patika nem volt. Kétféle újság járt (Pesti Hírlap, Magyar Nemzet), az iskolánál Szívgárda és Új Nemzedék volt forgalomban. Iparos volt bőven: cipész, varrónő, kovács, bognár, asztalos, ács, kőműves, kádár, tejcsarnokos. A falu-vezetők és az öregek szavát mindenki meghallgatta és hittek nekik, követték tanácsaikat, parancsaikat. Falunkban mindenki mindenkit ismert, egymást kölcsönösen köszöntötték. A falu alapja a család, a gyermek, a munka, a haza, a vallás, a szülőföld szeretete mellett a bizalom volt. Az élet minden területén a hazaszeretet, az ünnepek megtartása, a hősök és az ősök emlékének tisztelete határozta meg. A falu egész élete a szokásjogra alapozott íratlan, de mindenki által betartott törvény volt. A kötelező elemi iskolai tanítás 7 éves kortól, a 6 elemi elvégzése minden gyerekre kiterjedt. Még a legkisebb településen sem maradt írástudatlan ember (szellemi fogyatékos, cigány). Írni, olvasni, alapműveletekkel számolni mindenkinek meg kellett tanulni. Iskolai bizonyítványt a tanító csak tények alapján adott. Az első osztályt addig kellet ismételni, míg a csemete az alapkövetelményeket meg nem tanulta. Alsópáhokon az első osztályba 1928-ban 35 gyerek járt ( 18 fiú és 17 lány ). A lakosság száma 1100 fő volt. Ugyanott ma 3 községet összevonva alig fele a létszám. Hat osztály elvégzése után még 2 évig heti 1 alkalommal ismétlő iskolai kötelezettség maradt. Akkoriban 2-2 (alsó) osztályt egyetlen tanító (nő) oktatott délelőtt: 8-12, délután:1-4 óráig, hétfőtől péntekig. Az iskola az egyház tulajdona volt, összes költségével. A tanítás ingyenes volt. A tanítók állami alkalmazottak voltak. A falu kérése: térjen vissza a bizalom, a jó erkölcs, a felelősségvállalás, a munkamorál, a tisztesség, a rend, az értékek becsülete, a magyar nemzettudat kötelezettsége. A szerző Vasokleveles agrármérnök, falugazda MOLNÁR V. JÓZSEF szíves ajánlásával Fizessen elő a ra!. Állandó szerzőink: Molnár V. József, Szelestey László, Tóth Zoltán József, Tóth Ferenc, Born Gergely, Fellegi Béla, dr. Végvári József, Harangozó Imre, Bradák Károly, Grandpierre Attila, Vetráb József, és akiknek tanításait követjük: Pap Gábor, Molnár V. József és Szántai Lajos Megjelenési időpontok: február, április, június, augusztus, október, december, az adott hónap utolsó napja. Terjedelem, formátum: 36 oldal, A/4, színes borítóval Terjesztés: nemzeti könyvesboltok, magánterjesztők Előfizetési díj egy évre: 5000 Ft, ami tartalmazza a postaköltséget is. Európába: 8000 Ft, Tengeren túlra: 12000 Ft. Minden esetben kérjük tüntesse fel pontosan lakcímét! Előfizethető rózsaszín postautalványon, vagy személyesen is, Két Hollós Könyvesbolt, 1081. Budapest, Kenyérmező u. 3/a. Bármilyen előfizetéssel kapcsolatos kérdéssel hívja a Két Hollós Könyvesboltot (299-0032).

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 17 Nézzünk az aranycsészék fenekére SZABÓ ANTÓNIA Az alábbi két részlet Megy a gyűrű vándorútra című írásomból való, mely ékszerek, s ékes tárgyak mentén igyekszik szkíta hun magyar múltunkba bepillantást nyerni. Nézzünk az aranycsészék fenekére s lássuk, mit tartalmaznak. Mint már említettük, szkíta eredetmondánkban szerepel az égből hullott aranykincsek között. (1. kép) Az ég ajándéka, az égi kötelék egyik záloga, ennek okán szentséggel bír. A csésze a kupa-kaponyakoponya láncolat része, olyan spirituális eszköz, melylyel a belőle italozó a spiritusszal, azaz szellemi-lelki sűrítménnyel töltekezik. És mivel égből kaptuk milyen is a magyar nyelv!, aki kapatos lesz a belőle fogyasztott italtól, az a magasságossal léphet kapcsolatba. Vagyis, ha a benne lévő ital a szóló-szőlő nedűje, akkor beszélő viszonyba kerülhet Teremtőjével. 2. ábra: Aranycsésze a szilágysomlyói kincsből. Szilágysomlyó. (A gepida királyok aranykincsei c. katalógus nyomán.) dicsfényét, továbbá számtalan faragás, hímzés, és egyéb tárgy hordozza kép-jelét. 2 (4-8. kép) A tenger és a szeretet, illetve szerelem szoros kapcsolata hangot kap népdalainkban is: Régi szeretőmért Mit nem cselekednék, Tengerből a vizet Kanállal kimerném. 3 Az ékes aranycsészéből italozó a fém fényének és az áttetsző folyadék tulajdonságának okán nem csak akkor találkozhat az alant elhelyezkedő ékességgel, mikor kiüríti annak tartalmát, de a fénytörések és tük- 1. ábra: Forgó lovakból kirajzolódó svasztika. Szkíta aranycsésze. (Gold der Steppe Archaologie der Ukraine c. könyv nyomán.) A szilágysomlyói darabok egészében, a szegednagyszéksósi elektroncsésze töredékesen megmaradt állapotában is érzékelteti azt a metafizikus élményt, milyen lenyűgöző lehetett az aranyfényben szikrázó nedű, a kortyonkénti íz, illat és szín együtthatása, miközben szó szerint feltárult az ivó szeme előtt az ékesség. 1 (2-3. kép) A virág szirmainak formája megidézi a tengeri sugarasan elhelyezkedő szemeit, s hogy ez nem véletlen, azt jól példázzák az ég tengeréhez kötődő virágosságok-világosságok. Az ég mennyezeti között igen gyakran találkozunk hasonló tengeri-szirmokkal, de ilyen mag-formák telítik Világ világa, virágnak virága 3. ábra: Szeged-Nagyszéksósi elektron csésze. (Bóna István: A hunok és nagykirályaik c. könyv nyomán.)

18 4. ábra: Zabolai festett mennyezetkazetta. Középen a tenger(i), mint sugárzó fényforrás, a sötét háttérben pedig a tengernyi csillag képviselői. (Koszecz Sándor felvétele nyomán.) 6. ábra: Fotográfia a tengeri keresztmetszetéről. (Mivel nem színes felvételben látjuk, idézzük fel: a belseje fehér, amiben a magok ülnek az vörös, a magok Nap-sárgák.) A csésze ékessége tehát nem egyszerű díszítgetés, ékessége az ég része, s mikor az áldomásozó ajkához emeli s fenékig üríti tartalmát, úgy jelennek meg számára a csillogó, fénylő ég-ékkövek, mint látóhatár fölé emelkedő, tengerből megszülető csillagok. Mire elfogy az ital, s lényének részévé válik, tiszta aranyló fény kápráztatja el szemeit, s szó szerint megvilágosodik, mivel a virág napvilágra kerül. Az előtűnő ékesség egyszerre megidézheti az egész Világegyetemet, az ég küldötteit, a közénk született Ember- 5. ábra: Krisztus tengeri dicsfénnyel a nagygalambfalfi freskón. (Fényhozók c. könyv nyomán.) röződések fizikai tulajdonságának eredményeként, már akkor felszínen láthatja lebegni azt, mikor áldomásra emeli fel. Az ékesség szó szerint is megmutatkozik, ha a következő csészék aljára nézünk. (9 és 12. kép) Az ital vérré válik, és folyamodványává az atillaságnak, kit mondanak és tartanak szkítának, hunnak és a magyarok első királyának. Minden egyes áldomás, minden egyes felmutatás Atillát, egyben messzi folyamú vérvonalát idézi meg. A köteléket, megkötő varázsszem biztosítja. Pörgessük meg nyelvünkön: amikor az áldozónak leereszkedik ToRkán az ital, áldozati LéTet él meg. 4 7 ábra: Faragott tükrös Vas megyéből. (Sáfrány Zsuzsa: A tükrös c. kiadvány nyomán.) Megjegyzendő, hogy dunántúli faragásoknál tengeri-szem formára erősen emlékeztető úgynevezett rozetták sűrűn előfordulnak.

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 19 8 ábra: Cifraszűr hímjei Palócföldről. (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Hasonmás kiadás, Helikon Kiadó, Budapest, 1987. V. köt. nyomán.) fiát, vagy Tengernek Csillagát, a szépség, a harmónia, a szerelem képviselőjét. Aki ilyen csészéket készít, aki ilyen csészékből iszsza szertartás-italát, aki minden egyes korttyal égi és földi őseinek áldoz, az nem osztogatja akárkinek az ilyenfajta kincseket, sem beosztottaknak s főként nem idegeneknek. Tudniillik az idegent nem érdeklik a szellemi tényezők, a fellelkesített tárgyak ég-föld közötti közvetítő szerepe, az adott nemzetség hitvilágában betöltött szerepe. 5 Ahol, vagy akinél előfordul, ott már felmerül a szkíta-hun-avar-magyar rokonság, legyen az vérvonal-, vagy égi kapcsolatok egymásból fakadó láncolatának okán. 11. ábra: Avar-kori fa csészének kiegészített rajza. Ugyanaz a pántolás-típus, mint a szilágysomlyói aranycsészénél. (Az avarok aranya, a nagyszentmiklósi aranykincs c. könyv nyomán. Helikon.) 9. ábra: Aranycsésze a szilágysomlyói kincsből. Szilágysomlyó. (A gepida királyok aranykincsei c. katalógus nyomán.) 12. ábra: Fa alapú hun csésze rekonstrukciós rajza. (Bóna István: A hunok és nagykirályaik c. könyv nyomán.) 10. ábra: Arany granulátumos veret csésze oldaláról a kunbábonyi fejedelmi leletből. (Kiállítási ismertető nyomán. Fotó: Kiss Béla) 13. ábra: Szkíta aranyveretes fa csésze rekonstrukciója. (Gold der Steppe Archaologie der Ukraine c. könyv nyomán)

20 14. ábra: Szkíta aranyveretes fa csésze rekonstrukciója. (Veronique Schitz: Les Scythes c. könyv nyomán.) Egyesek azt kürtölik és visszhangozzák országnakvilágnak, hogy Atilla kapzsiságától űzve rabolta és sarcolta végig a fél világot, mert kellett neki a sok arany, pusztán, mint értékes matéria, s így tartotta tirannusi értsd: zsarnok, önkényúr, durva, kegyetlen, erőszakos úton hatalomra jutott mivoltát. A szilágysomlyói aranycsészékkel kapcsolatban, az elfogultsággal nem vádolható műítész sem tudja figyelmen kívül hagyni Atillát, s Priszkosz rétor megfigyeléséből ennyit megenged: csak Attila ivott tüntetőleg faedényből. Láthatóan nem érti ezt a tirannusi hóbortot. Ha Atilla nagykirályt a Nap fénye-fémje ragyogta is körül, neki magának a fakupával, azaz a Tejút-fa energiájával volt dolga. 6 Ma már jó pár olyan szkíta és hun-avar arany tárgy-maradványt ismerünk, amelyek mutatják, hogy csak részben voltak arannyal borítva az egyébként fa ivóalkalmatosságok. (10-14. kép) A szkíta arany domborítás jelei egymásba íródó, egymásból kifejlődő folyamatok mentén közli a világról alkotandó képet. A fejek és a kacskarigók szellemi úton való teremtésre, az egymásból való kibomlás folyamatosságra-folytonosságra utalnak, az egymásból következő-kipördülő méretarányok teremtő-spiráljai újabb és újabb nemzedék-születést irányoznak elő, vagy éppen valósítanak meg (mint a 10/l. képnél). 7 kkk Na és hogy állunk az őslakos keltákkal? Fentebb már ráláttunk ismérveikre, de pár tétel erejéig időzzünk még el. Úgy mondják, hogy hazánk peremére, pontosabban a Kárpát-medencéhez, az őslakos kelták Kr. e. 400 körül érkeztek meg. Ezt megelőzően csak a szelük érkezett: feltehetően Csehország felől érkeztek kelta kultúrhatások. 8 Ilyen hatás-eseménybe mindig belebotlunk. De érdeklődjünk a felől, hogy a kelták miként lettek őslakosok? Amikor idejöttek 9, találtak egy vidéket, mely két részből állott, ahol: A hatalmas halomsírok, erődített telepek tehetős arisztokrata rétegről tanúskodnak. 10 Ez korábban az említett Hallstatt-kultúrához tartozott, melyet, mint tudjuk áthatott a szkíta kultúra. Tehát a két rész egyike az áthatott Dunántúl volt, ahol főként csak arisztokráciát emlegetnek. Ennek népességét: az illyrrel rokon nyelvet beszélő pannonok alkották. A másik rész neve: Alföld, ahol: steppei eredetű kultúra alakult ki. 11 Vegyük sorra ezeket az állításokat. A kelták szállásfoglalását kijelölő térképeken azt tapasztalhatjuk, hogy az fedi a korábban szkíta kultúrájú egyedek befolyása alá került keleti Hallstatt-kultúra területeit. 12 A hatalmas halomsírok, kurgánok, kun-, vagy hunhalmok Szitya Fejedelmek Sírhalmai ekképpen összegzi Horvát István. 13 Ő szintén azt írja, hogy az illyrek egy nyelven beszéltek a pannonokkal, de azt is kifejti, kiket lehet pannonoknak nevezni. Erre mindjárt rátérünk, csak előbb tisztázzuk az Alföld népességének hovatartozását, akikről azt írják: steppei eredetű kultúra. Ezt is említettük fentebb, de érdemes szó szerint is megismernünk ennek a kultúrának a teóriáját: korábban a kimmer törzsszövetséghez tartozó, később szkíta hatás alá került iráni sigynnákból (ezt Hérodotosz alapján Harmatta J. mutatta ki) és az őslakosságból tevődött össze. 14 A történelem vegykonyhájában így alakult: kimmerekhez tartozó, szkíta hatás alá került iráni kereskedők ebből lett anno, az alföldi steppei kultúra. Ezen vegyülettel már könnyen megmagyarázható, hogy a kelták művészetébe hogyan keveredett bele kimmero-szkíta művészi hatás. Kiket értsünk illyr, azaz pannon etnikum alatt. A fentebb említett Horvát István széleskörű búvárkodása eredményeként, forrásokra hivatkozva, sokat segít oszlatni a homályt. Leírja, hogy a szkítákon belül a jászok íjászok voltak, kiket többek között hívtak Jas, Jazyx, Toxotae, Panjon, Pannon, Sagittarii stb. néven. 15 A kínálatból tehát világossá válik, hogy Jász ország egyenlő Panjon vagy Pannon országgal, tehát szkíta-fajú lakosságot kell itt tudnunk, s hogy az ősiség honnan eredeztethető, azt meg éppen a Sagittari árulja el, mert ez bizony egyenlő a Nyilas csillagképpel. A magyar (ki szittya ősökkel rendelkezik) pedig éppen a Nyilas alá rendelt nép, melynek égi hona a Tejút szikja felé keresendő, léte ebben a magosságban teljesedik. Ezekre a gondolatokra szokták mondani, hogy délibábosak, s főként tudománytalanok. Tudományt emlegetve, nézzük meg milyen következtetések sora rajzolódik ki genetikai, azaz örökléstani vonalon. Ugye azt halljuk lépten-nyomon, hogy népek mentek, népek jöttek, keveredtünk. A genetikai kutatások meg azt a megállapítást teszik, hogy az európai férfiak 80%-a az őskorban már itt élt férfiak utóda. 16 További eredmény a Hazai etnikumok/populációk genetikai struktúrája címet viselő tanulmányban, hogy A X-XII. századi honfoglaláskori temetők csontmaradványaiból végzett fosszilis mtdns vizsgálatok 36%-ban ázsiai és 58%-ban európai haplocsoportokat mutatnak / / Az Eu18 és Eu19 vizsgálata a magyar férfiak eredete szempontjából érdekes eredményekhez vezetett. Az Eu18 és Eu19 egy eurázsiai markerből, az M173-as mutációból vezethető le, mely körülbelül 35-40 ezer évvel ezelőtt keletkezhetett. / / A magyar minták vizsgálata alapján kimutatták, hogy a ma élő férfiak 93,3%-

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM 21 ára a 4 haplotípus jellemző (Eu19, 18, 7, 4) és 73,3%- uk már a paleolitikumban itt élt férfiak utódja. A legnagyobb számban (60%) az Eu19-es őskőkorszakbeli haplotípus figyelhető meg. Hasonló értéket csak a lengyel (56,4%) és az ukrán (54%) minták vizsgálata során találtak. 17 Bakay Kornél Tóth Tiborra hivatkozva a következőket írja: Számunkra, magyarok számára pedig az teszi kiemelkedően fontossá a szarmatákat, hogy az embertani anyag vizsgálata során Tóth Tibor előtt világossá vált, hogy az ún. finnugor népek morfológiai sajátosságai nincsenek meg a honfoglaló magyarság embertani anyagában, valamint a mongoloid komponens is jelentéktelen, ellenben a Fekete-tenger vidéki és a nyugat-kazahsztáni szarmata embertani anyag mutatja a legnagyobb hasonlóságot az ősmagyarokkal. 18 Ezek a vizsgálatok nemde azt a látszatot keltik, hogy a Kárpát-medencébe egymás után érkező vagy Pap Gábor értelmezése nyomán: egy földrajzi szélességi fokon a két élhető végpont között oda-vissza hullámzó íjfeszítő-népek mozgásának nyomán letelepedett népek egyívásúak? Ilyen irányú kutatások fényében mindjárt több igazságtartam tulajdonítható akár a bibliában leírtaknak, akár a saját mondai hagyományunknak, az asztrálmítoszi keretekről nem is beszélve. Ilyen alapok segíthetik a régészet vélt vagy valós megállapításait is. Lábjegyzetek: 1 Bóna István igen nagy lelkesedéssel, helyére teszi a sok csacska elképzelést. Krónikáink, regényes és romantikus elképzeléseink zavaros poharába végre tiszta vizet önt: Kereken 150 év régészeti gyűjtése és kutatása bárkit meggyőzhet arról, hogy a hun korszaknak, s azon belül a hunoknak nincs, s már aligha lesz más vagy másféle emlékanyaga. Vagyis annyira nincs semmi, hogy: Egyetlen lelet esik 50 000 km²-re, ha három nemzedéknyi időben számolunk, akkor 150 000 km²-re. Bóna István: A hunok és nagykirályaik. CORVINA, Budapest, 1993. 122-130 old. 2 A tengeri, mint termény és a tenger között nem szoktak kapcsolatot keresni, de a hangzási egyezőség mentén minden további nélkül meg lehet tenni, és akkor ennek mentén eljutunk a tengrihez. Czuczor-Fogarasi szótárából megtudhatjuk, hogy a tengerrel rokonhangzású a mongol-tatár tengri, ami ég, istenség, isten jelentésű! Ezek összefüggését példáink támasztják alá. Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. I-VI. Pest. 1862. 3 Szántai Lajos értelmezése szerint a régi szerető alatt a magyar ősvallás értendő. Így a csillag-, vagy Fényvallásra kapunk utalást. És mivel a tenger az ég tengerét is jelenti, a kanál-képlet a Nagymedve csillagképpel egyeztethető, mivel ismeretes ennek Merőkanál elnevezése is, például az észak-amerikai indiánoknál. 4 A kiemelt mássalhangzók működésének mikéntjét lásd: Pap Gábor: Népművészetünk képírási jelentésszintjének néhány sajátossága. In.: Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Pódium Műhely Egyesület Magányos Kiadó, Debrecen, 1993. 5 Elég csak az aztékok, vagy inkák aranytemplomainak és töménytelen szent tárgyának beolvasztására gondolnunk. 6 Atilla fakupájáról és aranysátráról, a Nap-úthoz és a Tejúthoz való viszonyáról lásd: Pap Gábor: Jött éve csodáknak. A csillagmítoszi hagyomány élő Atillája. Szabad Tér Kiadó. é. n. 7 Az ilyen összevető délibábos gondolatok megelőzésére szolgál Bóna István azon leirata, miszerint az itthon talál fémpántos facsészék típusa: nem függ össze közvetlenül a szkíta kori fémpántos faedényekkel. Bóna im. 221 old. 8 A szerzőtől azt is megtudhatjuk, hogy a kelták érkezését egy közel 300 évvel későbbi kivonatban lévő adat alapján következtették ki, mivel ugyanakkor törtek be Itáliába is. Szabó Miklós: A keleti kelták nyomában Magyarországon. Corvina Kiadó. Budapest, 1971. 10-11. old. Ráadásul a helyszínmegjelölés olyan képzetet kelt, mintha Csehország akkor létezett volna ilyen kinyilatkoztatások a csúsztatások melegágya. 9 Senkinek nem szúr szemet, hogy az őslakos fogalom nem fedi az jövevény fogalmát? 10 Szabó Miklós: Im. 10. old. 11 U.o. 10. old. 12 Egy példával éljünk, az őslakosok temetkezésével: Bata környékén jelenlegi tudásunk alapján 126 halomsír található, ezért is nevezik ma Százhalombattának. Az őslakosságot illetően pedig, kimutatott tény, hogy folyamatában létezett például ezen az adott helyen is, ahol úgynevezett középső őskőkori (Kr. e. 150 000-40 000.) eszközlelőhelyet tártak fel. Lásd még a genetikai kutatások idevonatkozó megállapításait. 13 Horvát István: Rajzolatok. A magyar nemzet legrégiebb történeteiből. Főnix Könyvek, Debrecen, 2001. 38. old. Ugyanitt említést tesz arról, hogy voltak kik ugyanazokat a halmokat a keltáknak tulajdonították. Az ilyen irányú megnyilatkozások arra mutatnak, hogy a kelta kultúra összefüggést mutat, vagyis a keltáknak nevezett népesség nem különbözik hagyatékában. A halmokat illetően még írja Horvát István: Számtalan e féle Kúnhalmok vagynak a Fekete Tenger mellett, Kis Ázsiában, Babyloniában / / Pártus Országban, Olasz országban / / és hihetőleg mindenütt, a hol Szityák laktak. 39. old. 14 Szabó Miklós: Im. 10-11. old. 15 Horvát im. 14. old. Ez szempontunkból azért figyelemreméltó, mert az úgynevezett Illyricumot gótokkal, majd rómaiakkal fedik le, ugyanúgy, mint Pannóniát. A gótokhoz idézzük ide Horvát Istvántól azt a fejtegetést, miszerint: A Gothusokról is feljegyeztetett, hogy ezek többnyire Kun nevekkel éltek. 16 Béres Judit: A magyarországi népesség genetikai rokonsága. In.: A genom. Szerk.: Hídvégi Egon. Széphalom Könyvműhely, Budapest. 184. old. 17 Béres Judit: Hazai etnikumok/populációk genetikai struktúrája. Forrása jelöletlen fénymásolat. A lengyel és ukrán megfelelés továbbgondolásra érdemes, mert a lengyelek magukat polacy-nak hívják, igen ám, de a lengyelek połowcynak, az oroszok meg polovicinek hívják a kunokat is, kiket más török néven kipcsakoknak neveznek. Ezt az elnevezést boncolva az a megállapítás, hogy a szó második tagja a çak azt jelenti, hogy szaka, azaz szkíta. Érdekes módon a jelenlegi ukrán területeken, beleértve a kimmerek, szkíták és gótok lakta Krím-félszigeten is tudják őket! Béres Judit mindkét munkájából, és több kutató hazai örökléstani leírásából kitetszik, hogy a kutatás folyamán igyekeznek a történészek, nyelvészek, stb. által felállított tézisekkel valahogyan szinkronba kerülni, amelyek néha természetesen paradox gondolatokat szülnek. Így fordulhat elő, hogy idézett szerzőnk, ha a vizsgálatok minden oldaláról azt tapasztalja, hogy a magyarok egyáltalán nem mutatnak genetikai rokonságot a finnekkel, s ezt pár mondaton belül többször körülírva kifejti, mégis megjegyzi érezhetően számára is megmagyarázhatatlan módon, hogy a nyelvi rokonság nem jelent feltétlenül genetikai rokonságot. A genetika őt (őket) igazolja, mert már régóta köztudott, hogy a finnugor elmélet egy hamis történelmi kreatúra. 18 Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai I. ua. 182. old. Ha értékes könyvet, CD-t, vagy előadások DVD-felvételeit szeretné, esetleg a, vagy a Dobogkő régebbi számait, akkor: http://kethollos.hu http://kiralyikozpont.hu

22 A palkonyai szőlőhegyi Szent Bertalan kápolna... GRÁTZ ANTAL...Magyarország mediterrán borvidékén, a villányi borvidékhez tartozó Palkonya nevű falu területén, Somogyi Tibor kiváló szőlőtermesztő és borász birtokán épült fel 2006 2007-ben, szőlőmunkások számára, szolgálva menedékül és tájékozódásul. E kicsiny kis kápolna természetes anyagokból készült: helyi terméskőből, kézi vetésű téglából, méhviasz falszigeteléssel, égetett agyagcserépfedéssel, mészhabarcs vakolathímekkel. Az épület helyének és tengelyének kitűzése is hagyományos középkori módszerekkel történt: pálcás (radiesztéziás) helymeghatározással, Somlósi Lajos jóvoltából. A kápolnát augusztus 24-re, Szent Bertalan napjára tájoltuk: ekkor a felkelő nap sugarai megvilágítják a szentélyt és benne Szent Bertalan képét, hozzásegítve bennünket is a megvilágosodáshoz: a bennünk lévő szent bertalanság, mint tulajdonság, megtalálásához. Bertalan egyik legendaváltozata szerint nagy tudású rabbiknál tanult, ma úgy mondanánk: értelmiségi pályára lépett. A keresztény hagyomány Bertalant Krisztus által történő elhivatása előtt Nátánáelként tarja számon. János evangéliumában Fülöp apostol hívó szavára: Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták írnak, a názáreti Jézust, Józsefnek fiát! Nátánáel a tanult leckét felmondva, a jobban tudás gőgjével elhatárolódva így válaszolt: Názáretből támadhat-e valami jó? Ezzel vélt jólértesültségét a tapasztalatok elé helyezte. Bár tiszta volt, mégis steril. Tanítvánnyá Krisztussal történő személyes találkozása tette, de jellemző módon nem testi gyógyulások, nem csodák, hanem Krisztus szellemi fensőbbsége győzte meg. Maga Krisztus mondta róla: Íme egy igaz izraelita, akiben semmi álnokság nincsen. Szent Bertalan apostol élete végéig megőrizte tisztaságát. Nem véletlenül lett tehát a Szűz havának szentje. Legendája szerint haláláig, huszonhat éven át, ruhája és saruja, se meg nem avult, se be nem piszkolódott. Mártíromságot szenvedett. A kereszténység korai időszakában keleten Bertalan keresztre feszítésének hagyománya élt, míg nyugaton lefejezéséről tudtak. Elevenen történő megnyúzása, azaz hogy halála előtt Bertalan bőrtelenné vált, csak később terjedt el, nagy valószínűséggel magyar hatásra, mint ahogy Nátánáellel történő azonosítása is épp ezidőtájt kezdődött Keleten a IX., Nyugaton a XI. századtól. Bertalannak Krisztustól történő elhatárolódásáért, saját bőrétől, azaz a külvilágtól való elhatároló szervétől kellett megválnia. A csak a felszín burkát látó ítéletéért a saját testének burkától való elhatárolódást kellett megtapasztalnia. Nem büntetésből, nem azért mert rosszabb volt nálunk, hanem tanulságképpen. A mi okulásunkra, segítségképpen. Története azért eleven és tanulságos számunkra, mert Nátánáel hibáját mi is naponta elkövetjük: felszínes, vélt jólértesültségünket sokszor az embertársainkkal való érzelmi azonosulás elé helyezzük. A jólértesültség önmagában hiánybetegség, a szívvel, a lélekkel való együttgondolkodás mellőzéséből fakad. Lelki indítéka: a (jobban) tudáson keresztül a mindenáron való bizonyosságra való törekvés, a bebiztosítottság érzésének elérése a Gondviselésre való hagyatkozás és a Lélek általi vezéreltség helyett. A magyar néphagyományban Szent Bertalan a szőlőhegyek egyik védőszentje. A szőlőt dézsmáló madarak ellen a napján (névünnepén) kezdtek el kerepelni. A régiek szerint, amilyen Bertalan napja, olyan lesz majd az ősz is. A Bertalankor szedett gyógynövényeket sokkal hatásosabbnak tartották. Szent Bertalan napján a szőlővel már nem szabad és nem is lehet semmit sem tenni, a jó termésért imádkozni azonban felettébb ajánlott. Bertalan apostol azonban a magyar műveltségben nemcsak a borhoz kötődik. Neve bokornyi hasonló hangzású és rokon jelentésű régi magyar szóval együtt, különös módon apostolságának, mint egyfajta