J / számú B E S Z Á M O L Ó

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA J / 4020. számú B E S Z Á M O L Ó a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája 88. ülésszakán elfogadott, az anyaság védelméről szóló 183. számú Egyezményről, valamint az anyaság védelméről szóló 191. számú Ajánlásról Előadó: Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter Budapest, 2003. május

I. Az anyaság védelméről szóló 183. számú Egyezmény, valamint a 191. számú Ajánlás bemutatása 1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Alapokmánya 19. cikkének 5. és 6. pontja arra kötelezi a tagállamokat, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Konferencián elfogadott Egyezményeket és Ajánlásokat függetlenül az egyezmények megerősítésétől az illetékes hatóság elé terjesszék törvénybe iktatás vagy más intézkedés céljából. A nemzetközileg kialakult gyakorlat szerint a bemutatás alapvetően a törvényhozás és a közvélemény tájékoztatását szolgálja az új nemzetközi munkaügyi normákról. A bemutatást követően a tagállamokat az alábbi tartalmú tájékoztatási kötelezettség terheli a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója felé: - az egyezmény, illetve ajánlás alkalmazása tárgyában melyek az illetékes hatóságok; - mely időpontban került sor a nemzetközi okmányoknak az illetékes hatóság elé való terjesztésére; - miben áll az illetékes hatóság vonatkozó döntése. Az ILO Egyezmények és Ajánlások legutóbbi országgyűlési bemutatása 2000-ben történt meg. A jelen beszámoló célja, hogy az ILO Alapokmányában meghatározott, fentiekben ismertetett nemzetközi kötelezettségünknek eleget tegyünk. 2. Az ILO Alapokmánya hivatkozott pontjának szellemében a szociális partnerek bevonásával kell az egyezmények ratifikálhatóságát megvizsgálni. A Nemzeti ILO Tanács 1999. május 26-án elfogadott Alapszabálya értelmében a nem ratifikált Egyezmények és végre nem hajtott Ajánlások vonatkozásában véleményezési jogkörrel rendelkezik. A Kormány által készített előterjesztésnek a tripartit szervezetben történő bemutatása lehetőséget biztosít arra, hogy az ILO Közgyűlése által elfogadott Egyezményeket, Ajánlásokat a munkaadók és a munkavállalók szervezetei is megismerhessék és javaslatot tegyenek az általuk jelentősnek ítélt egyezményekhez történő csatlakozásra. 3. Az ILO Egyezmények és Ajánlások legutóbb, 2000-ben történt országgyűlési bemutatását követően a Kormányt a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 88. ülésszakán elfogadott, az alábbiakban ismertetett Egyezmény és Ajánlás bemutatásának kötelezettsége terheli: - az 1952. évi anyaság védelméről szóló (módosított) Egyezmény módosításáról szóló 183. számú Egyezmény - az anyaság védelméről szóló 1952. évi Ajánlás felülvizsgálatára vonatkozó 191. számú Ajánlás 2

4. Az elfogadott Egyezmény és Ajánlás az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: a) A 183. számú Egyezmény jelentős mértékben módosítja a 103. számú Egyezményt, amelyet az Országgyűlés 1956-ban erősített meg és a 2000. évi LVIII. törvénnyel hirdetett ki. A 103. számú Egyezmény 16. cikke értelmében, ha a Konferencia a jelen egyezményt részben vagy egészben módosító új Egyezményt fogad el, az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a módosító egyezmény ratifikálása ipso iure magában foglalja a jelen egyezmény azonnali felmondását az új Egyezmény hatályba lépésével egyidejűleg. A 183. számú Egyezmény 2002. február 7-én lépett hatályba, eddig csak Olaszország, Bulgária, Románia és Szlovákia ratifikálta. A 183. számú Egyezmény a szülő nő számára biztosított szülési szabadság időtartamát, valamint igénybe vételének módját határozza meg és rendelkezik a szülő nőt megillető pénzbeli és egészségügyi szolgáltatások igényelhetőségéről is. A 103. számú Egyezményhez képest új rendelkezések az alábbiakban foglalhatók össze: - Minden tagállamnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a terhes, ill. szoptató nőket ne lehessen olyan munkára kötelezni, amely az illetékes hatóság megállapítása szerint ártalmas az anya vagy a gyermek egészségére, vagy amely egy értékelés megállapítása szerint jelentős kockázatot jelent az anya vagy a gyermek egészségére nézve (3. cikk). - A kötelező szülési szabadság tartama 12 hétről 14 hétre emelkedett. A ratifikáló tagállam köteles a nemzeti jogában alkalmazott időtartamot kísérő nyilatkozatában közölni a Főigazgatóval (4. Cikk). - Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó nők nagy többsége megfeleljen a pénzbeli juttatásokra jogosító feltételeknek (6. cikk). - Az új Egyezmény külön cím alatt nagyobb hangsúlyt fektet a terhes és szoptatós nők munkahelyi védelmére, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára. A 8. cikk pontosítja a felmondási tilalmat, rögzíti a bizonyítási teher megfordítását és a szülési szabadságról visszatéréskor ugyanazon vagy azzal egyenértékű munkakörbe való visszahelyezés kötelezettségét. b) Az Egyezményhez kapcsolódó 191. számú Ajánlás a szülési szabadság időtartalmának legalább 18 hétre való kiterjesztését szorgalmazza, ikerszülés esetén ajánlja annak meghosszabbítását, és a nő számára a szülési szabadság meghatározott része igénybe vétele időpontjának meghatározására való jog biztosítását. A szülési szabadság idejét szolgálati időnek kell tekinteni, a munkahelyre való visszatéréskor pedig a korábbi vagy azzal egyenértékű munkakörbe kell visszahelyezni a nőt. Az Ajánlás szerint a tagállam teherbíró képességének függvényében lehetőség szerint a szülési szabadság idejére járó pénzbeli juttatás összege a korábbi kereset teljes összegének feleljen meg. A juttatások finanszírozásához a férfiak befizetéseinek is megkülönböztetés nélkül hozzá kell járulnia. Az Ajánlás részletesen kibontja az Egyezményben előírt egészségügyi ellátás tartalmát, ideértve az általános vagy szakorvosi, továbbá a szülési és anyasági gondozást, kórházi kezelést, szükséges vizsgálatokat, sebészeti és fogászati ellátást. 3

Az Ajánlás értelmében a tagállamoknak intézkedniük kell bármely, a terhes vagy szoptató anya és gyermeke biztonságára és egészségére nézve veszélyt jelentő kockázat értékelésének biztosítása érdekében. A kérdéses értékelés eredményeit hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt nő számára, az Ajánlásban felsorolt egészségügyi kockázatok felmerülése esetén pedig azt megfelelő intézkedésekkel ki kell küszöbölni. A terhes vagy szoptató anya nem kötelezhető éjszakai munkára. Engedélyezni kell, hogy a nő elhagyhassa munkahelyét ha szükséges, a munkaadó értesítését követően, a terhességgel kapcsolatos orvosi vizsgálatok elvégeztetése céljából. Rendelkezik továbbá az Ajánlás a szoptatási munkaidő-kedvezmény mértékéről és kiadásáról, a szülési szabadságnak az anya elhalálozása, betegsége esetén az apa általi igénybe vételéről, a szülői szabadságról, valamint az örökbefogadó szülők jogairól. II. A 183. számú Egyezmény megerősítése 1. A Nemzeti ILO Tanács 2001. november 5-i ülésén javasolta a Kormánynak, hogy csatlakozzon az Egyezményhez. A javaslattal az Egyezmény által szabályozott terület kiemelkedő fontossága miatt, és különösen azért, mert az egyezmény az anyasággal kapcsolatos megkülönböztetés határozott tilalmát fogalmazza meg a Kormány egyetértett. Az Egyezmény megerősíthetőségének előzetes vizsgálata megtörtént, amely kitért a kapcsolódó ajánlás szabályainak áttekintésére is. A vonatkozó magyar jogszabályi környezet az alábbiak szerint jellemezhető: Az Alkotmány 66. -a értelmében a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. A munka végzése során a nők és a fiatalok védelmét külön szabályok is biztosítják. A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg (70/D. ). Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény több -a is rendelkezik a család- és nővédelemről (41. ), a munka- és foglalkozás-egészségügy feladatairól (54-55. ), a magzat egészséges fejlődésének ellenőrzéséről és a várandós anya egészségi állapotának védelméről (86. ). A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 3. -a szerint térítésmentes terhesgondozásra jogosult a Magyarországon állandó jelleggel tartózkodó magyar állampolgár, illetve házastársa, a Magyarországon érvényes bevándorlási engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár. Ennek keretében segítséget kap a szülésre, gyermekgondozásra való felkészülésben, elvégzik a szűrővizsgálatokat. 4

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény rendelkezik a terhességi- és gyermekágyi segélyről (40-40. ), a gyermekgondozási díjról (42/A-D. ), az arra jogosultakról, a beteg gyermek ápolása esetén járó táppénzről (43-49. ), a segély alapjául szolgáló jövedelemről, a táppénzre való jogosultságról a törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet tartalmazza a részletes szabályokat. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényben szabályozott ellátásokat a gyermeküket saját háztartásukban nevelő családok alanyi jogon, jövedelmi és vagyoni helyzetüktől függetlenül, azonos feltételek mellett vehetik igénybe. A gyermekgondozási segély és a gyermeknevelései támogatás a szülőnek biztosít jövedelmet és ezáltal szolgálati időt a kisgyermek gondozásának időtartamára. A biztosítási jogviszony hiánya miatt az egészségbiztosítás ellátásaira így a terhességi gyermekágyi segélyre nem jogosult szülő nő tehát alanyi jogon havi rendszerességgel járó gyermekgondozási segélyre jogosult. Ez a jogosultság nem kötődik sem munkaviszonyhoz, sem biztosítási jogviszonyhoz. A terhes nők, illetve szoptatós anyák munkajogi és munkaegészségügyi védelmét a Munka Törvénykönyve (1992. évi XXII. törvény, Mt.), a munkavédelméről szóló 1993. évi XCIII. törvény, továbbá a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI.24.) NM rendelet szabályai megfelelően biztosítják. Az Mt. 75. (1) bekezdése általános szabályként megállapítja, hogy "nőt és fiatalkorút nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat". A Munka Törvénykönyve rendelkezései alapján további védelmet élveznek a terhes, illetve szoptatós nők miszerint: - a nőt terhessége megállapításától a gyermekének egyéves koráig éjszakai munkára igénybe venni nem lehet, (121. ); - a nő terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig rendkívüli munkavégzésre (készenlétre) nem vehető igénybe, (127., 129. ); - a terhes, illetve a szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg, melyet úgy kell kiadni, hogy négy hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen (138. ); - a nőt a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, ezt követően a kilencedik hónap végéig egy óra munkaidő kedvezmény jár (ikrek esetében a munkaidő-kedvezmény az ikrek számának megfelelő mértékben jár) (138. ); - a munkáltató nem mondhat fel rendes felmondás keretében a terhesség, a szülést követő 3 hónap, ill. a szülési szabadság időtartama alatt a munkavállalónak (90. ); - a nőt terhessége megállapításától a gyermek egyéves koráig munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges. Az ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb előző átlagkereseténél. Ha a munkáltató nem tud az egészségi állapotnak megfelelő munkakört biztosítani, akkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre az időre részére az állásidőre járó munkabért kell folyósítani (85. ). 5

A munkavédelmi törvény értelmében a munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha - annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik, - foglalkoztatása az egészségét, testi épségét nem veszélyezteti, és a munkára - külön jogszabályokban meghatározottak szerint alkalmasnak bizonyult. Az egészségügyi megfelelőségről előzetes és külön jogszabályban meghatározott munkakörökben időszakos orvosi vizsgálat alapján kell dönteni (49. ). A 33/1998. (VI.24.) NM rendelet alapján a munkaköri alkalmasság vizsgálatánál és véleményezésénél figyelembe kell venni, hogy a nők (különös tekintettel a fogamzóképes korúakra és a terhesekre - ezen belül a terhesség korai szakaszában lévőkre -, nemrég szült, szoptató anyákra, az anyatejet adókra) alkalmatlanok vagy csak bizonyos feltételekkel alkalmasak a rendelet mellékletében felsorolt egészségkárosító kockázatot jelentő vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülmények közötti munkavégzésre. 2. Az Egyezmény 6. cikk 5. pont kimondja, hogy minden tagállam biztosítja, hogy a jelen egyezmény hatálya alá tartozó nők nagy többsége megfeleljen a pénzbeli juttatásokra jogosító feltételeknek. Ezen cikk vonatkozásában esetleg azon eltartott hozzátartozó tekintetében merülhet fel aggály, akik nem biztosítottak és csak a szociális jogszabályok alapján tarthatnak igényt ellátásokra. Mivel az Egyezmény hatálya alá nem minden nő, hanem csak a foglalkoztatott nők tartoznak, beleértve az "alárendelt" (nem önálló) munka atipikus formáit is, a fenti érvek megdönthetők, a cikk e pontja is vállalható. 3. Az Egyezmény 9. cikk 1. pontja szerint a tagállam köteles megfelelő intézkedéseket hozni annak biztosítására, hogy az anyaság ne képezhesse alapját hátrányos megkülönböztetésnek a foglalkoztatás területén, ideértve a munkához való hozzájutást. A 2. pont a fenti intézkedések egyikét mint kötelezően bevezetendőt nevesíti. E szerint tilos az álláshirdetésnél, felvételnél terhességi tesztet kérni, kivéve bizonyos jogszabály által meghatározott munkaköröket a nő vagy a magzat egészségének védelme céljából. Kifejezetten a terhességi teszt kérését tiltó rendelkezés a magyar jogi szabályozásban a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2003. évi XX. törvény megalkotásáig nem létezett, alkalmazni kellett viszont az Mt. antidiszkriminációs klauzuláját (5. ), hiszen a terhességi tesztről való igazolás munkaegészségügyi szempontból indokolatlan kérése nemi alapon történő közvetlen megkülönböztetésnek minősül, másrészt a jóhiszemű gyakorlás alapelvébe (3-4. ) is ütközik. Az Mt. 77. értelmében a munkavállalótól csak olyan nyilatkozat megtétele vagy adatlap kitöltése kérhető, illetve vele szemben csak olyan alkalmassági vizsgálat alkalmazható, amely személyiségi jogait nem sérti, és a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tájékoztatást nyújthat. A Parlament által 2003. március 31-én elfogadott, és július 1-jén hatályba lépő 2003. évi XX. törvény módosította az Mt. 5. és 77. -át. Ennek keretében kifejezetten rögzítésre került az anyaság miatti hátrányos megkülönböztetés, valamint a munkavállaló terhesség megállapítására irányuló vizsgálat elvégzésére, illetve erről szóló igazolás bemutatására kötelezésének tilalma, kivéve, ha ez utóbbira a munkaköri alkalmasság vizsgálata és véleményezése körében, jogszabály előírása alapján kerül sor. 6

A fentiek alapján a magyar munkajog megfelel az Egyezmény és az Ajánlás előírásainak. A 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 8. számú melléklete határozza meg, hogy alkalmazási feltételként mikor, milyen orvosi vizsgálat végezhető el, így például milyen típusú, mértékű megterhelésekkel járó munkakörben kötelező a korai terhességi vizsgálat a foglalkoztatás kezdete előtt. A munkaköri alkalmasság vizsgálatánál és véleményezésénél figyelembe kell venni, hogy a nők (különös tekintettel a fogamzóképes korúakra és a terhesekre ezen belül a terhesség korai szakaszában lévőkre, a nemrégen szült, a szoptató anyákra, az anyatejet adókra) alkalmatlanok vagy csak bizonyos feltételekkel alkalmasak a 8. számú mellékletben felsorolt egészségkárosító kockázatot jelentő vagy veszélyes megterhelésekkel járó munkakörülmények közötti munkavégzésre (10. ). 4. A fentiek alapján az Egyezménynek nem csupán bemutatása, de ratifikálása is megtörténhet, tekintettel arra, hogy az alapegyezményt a Magyar Köztársaság korábban már megerősítette és törvénnyel kihirdette, a magyar jogrendszer az új Egyezmény rendelkezéseivel alapvetően összhangban áll. Az Egyezményt a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 1982. évi 27. törvényerejű rendelet 10. -ában foglaltak alapján az Országgyűlés erősíti meg. Az egyezmény azon időponttól számított 12 hónap elteltével lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt megerősítést a Főigazgató nyilvántartásba vette. A továbbiakban minden további államra nézve 12 hónappal azt követően lép hatályba, hogy a tagállam megerősítését nyilvántartásba vették. Az Ajánlás megerősítésére tekintettel arra, hogy az nem minősül nemzetközi szerződésnek vonatkozóan nem áll fenn kötelezettségünk, az abban foglaltak nem kötelező érvényűek. A magyar jog azonban a fentiek alapján az abban foglalt rendelkezések nagy részének megfelel, az ikerszüléssel kapcsolatos előírások tekintetében merülhet fel a magyar előírások megváltoztatása. Ugyanakkor az Ajánlás Országgyűlésnek történő bemutatása mindenképpen indokolt, tekintettel az Egyezménnyel való szoros összefüggésére. 7

183. számú Egyezmény AZ 1952. ÉVI, AZ ANYASÁG VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ (MÓDOSÍTOTT) EGYEZMÉNY MÓDOSÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ EGYEZMÉNY A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfben, és amely 2000. május 30-án nyolcvannyolcadik ülésszakára ült össze, és figyelembe véve, hogy az anyaság védelméről szóló 1952. évi (módosított) Egyezmény és az anyaság védelméről szóló 1952. évi Ajánlás módosításra szorul annak érdekében, hogy jobban elősegítse a nők munkaerőpiaci egyenlőségét, továbbá az anya és a gyermek egészségét és biztonságát, valamint, hogy számításba vegye a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésének eltérő voltát valamint a vállalatok közötti különbségeket, és az anyaság védelmének fejlődését az ország jogalkotása és gyakorlata keretében, és figyelemmel az Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozat (1948), a Nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló ENSZ Egyezmény (1979), a Gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (1989), a Pekingi Nyilatkozat és Akcióplatform (1995), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a női munkavállalókkal szembeni esélyegyenlőségről és egyenlő bánásmódról szóló nyilatkozata (1975), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkával világára vonatkozó alapelvekről és jogokról szóló nyilatkozata és a nyilatkozat követő eljárása (1998) rendelkezéseire, valamint azokra a nemzetközi munkaügyi Egyezményekre és Ajánlásokra, amelyeknek célja a női és férfi munkavállalók közötti esélyegyenlőség és egyenlő elbánás biztosítása, különös tekintettel a családi kötelezettségekkel rendelkező munkavállalókról szóló 1981. évi Egyezményre, és figyelembe véve a női munkavállalók körülményeit, és annak szükségességét, hogy terhesség esetén védelemben részesüljenek, ami a kormány és a társadalom közös felelőssége, és miután úgy határozott, hogy elfogad különböző javaslatokat az anyaság védelméről szóló (módosított) 1952. évi Egyezménnyel és 1952. évi Ajánlással kapcsolatban amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepel, és miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat nemzetközi egyezmény formájában adja közre, a mai napon, 2000. június 15-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely az anyaság védelméről szóló Egyezmény, 2000 néven idézhető.

Alkalmazási terület 1. cikk A jelen Egyezmény szempontjából a nő kifejezés vonatkozik minden nőnemű személyre, bárminemű megkülönböztetés nélkül, és a gyermek kifejezés vonatkozik minden gyermekre, bárminemű megkülönböztetés nélkül. 2. cikk 1. A jelen Egyezmény vonatkozik minden foglalkoztatott nőre, beleértve a nem önálló munkavégzés atipikus formáit is. 2. Ugyanakkor az érintett munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel folytatott konzultációt követően minden, az Egyezményt ratifikáló tagállam részben vagy teljes egészében kizárhatja az Egyezmény hatásköre alól munkavállalók korlátozott számú csoportjait akkor, ha a rájuk való alkalmazás jelentős horderejű speciális problémákat vetne fel. 3. Minden olyan tagállamnak, amely él az előző bekezdés által adott lehetőséggel, az Egyezmény alkalmazására vonatkozó, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikkében foglaltak szerinti első jelentésében fel kell sorolnia az ily módon kizárt munkavállalók csoportjait, és kizárásuk okait. További jelentéseiben a tagállamnak ismertetnie kell azokat az intézkedéseit, amelyeket annak érdekében tett, hogy fokozatosan kiterjessze az Egyezmény rendelkezéseit ezekre a csoportokra is. Az egészség védelme 3. cikk A munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel folytatott konzultációt követően minden tagállamnak megfelelő intézkedéseket kell elfogadnia annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy a terhes ill. szoptató nőket ne lehessen olyan munkára kötelezni, amely az illetékes hatóság megállapítása szerint ártalmas az anya vagy a gyermek egészségére, vagy amely egy értékelés megállapítása szerint jelentős kockázatot jelent az anya vagy a gyermek egészségére nézve. Szülési szabadság 4. cikk 1. Minden nő, akire a jelen Egyezmény vonatkozik, a szülésének várható időpontját feltüntető, a nemzeti törvények vagy gyakorlat által meghatározott orvosi bizonyítvány vagy egyéb megfelelő igazolás felmutatása esetén legalább 14 heti szülési szabadságra jogosult. 2. A fent említett szülési szabadság időtartamát az egyes tagállamok határozzák meg a jelen Egyezmény ratifikálását kísérő nyilatkozatukban. 9

3. A későbbiekben minden tagállam további nyilatkozatot tehet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatójának a szülési szabadság kiterjesztéséről. 4. Az anya és a gyermek egészségének megóvása érdekében a szülési szabadságnak tartalmaznia kell egy hathetes kötelező szabadságot a szülést követően, hacsak a kormány, valamint a munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szervezetei nem hoznak erre vonatkozóan más, országos szintű megállapodást. 5. A szülési szabadság szülés előtti része kiterjesztendő a szülés várható és tényleges időpontja közötti bármekkora időszakra, anélkül, hogy ez a szülés utáni kötelező szabadság bárminemű csökkenését eredményezné. Szabadság betegség vagy komplikációk esetén 5. cikk Orvosi bizonyítvány bemutatása esetén szabadság biztosítandó a szülési szabadság időszaka előtt vagy után a terhességből vagy a szülésből adódó betegség, komplikáció vagy komplikációs kockázat esetén. A nemzeti jogalkotásnak és gyakorlatnak megfelelően meghatározható az ilyen szabadság jellege és maximális időtartama. Juttatás 6. cikk 1. Pénzbeli juttatás biztosítandó a nemzeti jogszabályok szerint, vagy az ország gyakorlatának megfelelő bármely más módon annak a nőnek, aki a 4. és 5. cikkben említett szabadság miatt van távol a munkából. 2. A pénzbeli juttatásnak olyan szintűnek kell lennie, hogy biztosítsa, hogy az anya megfelelő egészségügyi körülmények között és megfelelő életszínvonalon tarthassa magát és gyermekét. 3. Ha a nemzeti jogszabályok vagy a gyakorlat értelmében a 4. cikkben említett szabadság esetén kifizetett pénzbeli juttatás a korábbi jövedelmen alapul, az ilyen juttatás összege nem lehet kevesebb, mint a nő korábbi keresetének vagy a juttatás kiszámításakor figyelembe vett kereseteknek a kétharmada. 4. Ha a nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat értelmében egyéb módszerek használatosak a 4. cikkben említett szabadságoláskor fizetendő juttatás megállapítására, a kérdéses juttatás összegének hasonlónak kell lennie ahhoz az összeghez, amely átlagosan az előző bekezdés alkalmazásából adódik. 5. Minden tagállamnak biztosítania kell, hogy a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó nők nagy többsége megfeleljen a pénzbeli juttatásokra jogosító feltételeknek. 6. Ha egy nő nem felel meg a nemzeti jogszabályok által, vagy bármely más, a nemzeti gyakorlatnak megfelelően megállapított, a pénzbeli juttatásra jogosító feltételeknek, úgy megfelelő, a szociális segélyalapból fizetendő juttatásra jogosult, amelynek feltétele az ilyen támogatás esetén szükséges rászorultsági vizsgálat. 10

7. Az anyának és gyermekének a nemzeti jogszabályoknak, vagy bármely más, a nemzeti gyakorlatnak megfelelő módon orvosi segély jár. Az orvosi segély tartalmazza a szülés előtti, a szülési és a szülés utáni ellátást, valamint szükség esetén a kórházi ellátást is. 8. A nők munkaerőpiaci helyzetének védelme érdekében a 4. és 5. cikkben említett szabadságolással kapcsolatos juttatásokat a kötelező társadalombiztosítási vagy közalapokból fedezik, vagy úgy, ahogyan ezt a nemzeti jogszabály illetve gyakorlat megállapítja. Magát a munkaadót nem terheli az általa alkalmazott nő ilyen jellegű pénzbeli juttatásának semmiféle közvetlen költsége a munkaadó kifejezett beleegyezése nélkül, kivéve a) ha a tagállam nemzeti jogalkotása vagy gyakorlata így rendelkezett már a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet ezen Egyezményének elfogadása előtt, vagy b) ha később ilyen értelmű országos szintű megállapodás születik a kormány, valamint a munkaadók és munkavállalók érdekképviseleti szervezetei között. 7. Cikk 1. Ha egy tagállam gazdasága és társadalombiztosítási rendszere nem elég fejlett, akkor úgy kell tekinteni, hogy megfelel a 6. cikk 3. és 4. bekezdésének akkor, ha a pénzbeli juttatást a nemzeti jogszabályok értelmében betegség vagy átmeneti munkaképtelenség esetén alkalmazandó rátánál nem alacsonyabb ráta szerint biztosítja. 2. Ha egy tagállam él az előző bekezdésben felkínált lehetőséggel, akkor ezt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében a jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatban tett első jelentésében meg kell indokolnia, és jeleznie kell, hogy milyen kulcs szerint adják a pénzbeli juttatást. Ezt követő jelentéseiben a tagállamnak ismertetnie kell azokat az intézkedéseket, amelyeket annak érdekében hoz, hogy fokozatosan növelje a juttatási kulcsot. A munkaviszony védelme és a megkülönböztetés tilalma 8. cikk 1. Jogellenes az, ha a munkaadó a nő terhessége vagy a 4. ill. 5. cikkben említett szabadságon való távolléte alatt, illetve a munkába való visszatértét követő, a jogszabályokkal megállapítandó időszakon belül szakítja meg a munkaviszonyt, kivéve, ha ez a terhességgel, a szüléssel és annak következményével vagy a szoptatással össze nem függő okból történik. A munkaadó kötelessége bizonyítani, hogy az elbocsátás oka nem függ össze a terhességgel vagy a szüléssel és annak következményeivel vagy a szoptatással. 2. A nőnek a szülési szabadság végén jogában áll visszatérni ugyanabba a munkakörbe vagy egy azzal egyenértékű, ugyanolyan kulcs szerint fizetett munkakörbe. 9. Cikk 1. Minden tagállamnak meg kell hoznia a megfelelő intézkedéseket annak a biztosítására, hogy az anyaság ne lehessen foglalkoztatási megkülönböztetés forrása, beleértve a 2. cikk 1. bekezdése kivételével a munkához való hozzájutást is. 11

2. Az előző bekezdésben említett intézkedéseknek tartalmazniuk kell azt, hogy tilos terhességi tesztet vagy ilyen tesztről igazolást kérni akkor, amikor egy nő foglalkoztatásra jelentkezik, kivéve, ha ezt a nemzeti jogszabályok megkövetelik olyan munka kapcsán, amely a) a nemzeti jogszabályok értelmében tilos vagy korlátozandó terhes vagy szoptató anyák esetében, vagy b) amely felismert vagy jelentős kockázatot jelent a nő vagy a gyermek egészségére. Szoptató anyák 10. cikk 1. A nőt a gyermek szoptatása céljából napi egy vagy több alkalommal munkaszünet vagy napi munkaidő-csökkentés illeti meg. 2. Az ország jogalkotása vagy gyakorlata határozza meg azt az időszakot, amelyben engedélyezett a szoptatási munkamegszakítás vagy munkaidő-csökkentés, ezen alkalmak számát, a szoptatási munkamegszakítás időtartamát és a napi munkaidő csökkentésének eljárásait. A kérdéses munkamegszakítások illetve napi munkaidő-csökkentések munkaidőnek számítanak, és ennek megfelelően javadalmazandók. Rendszeres felülvizsgálat 11. cikk A reprezentatív munkaadói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva minden egyes tagállamnak rendszeresen meg kell vizsgálnia a 4. cikkben említett szabadság időtartamának kiterjesztésének, vagy a 6. cikkben említett pénzbeli juttatás összegének vagy kulcsa növelésének szükségességét. Végrehajtás 12. cikk A jelen Egyezmény jogszabályok révén hajtandó végre, azon eset kivételével, amikor olyan egyéb eszközökkel szereznek érvényt, mint kollektív megállapodások, döntőbírósági ítéletek, bírósági végzések vagy bármely más olyan mód, amely megfelel a nemzeti gyakorlatnak. Záró rendelkezések 13. cikk A jelen Egyezmény módosítja az anyaság védelméről szóló (módosított) 1952. évi Egyezményt. 12

14. cikk A jelen Egyezmény hivatalos ratifikálását a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából. 15. cikk 1. A jelen Egyezmény a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet tagállamai közül csak azokra nézve kötelező, amelyeknek a megerősítését a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója nyilvántartásba vette. 2. Az Egyezmény azon időponttól számított tizenkét hónap elteltével lép hatályba, amikor két tagállam részéről történt megerősítését a Főigazgató nyilvántartásba vette. 3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azután lép hatályba, hogy a tagállam megerősítését nyilvántartásba vették. 16. cikk 1. A jelen Egyezményt megerősítő tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatójának nyilvántartásba vétel céljából eljuttatott nyilatkozattal mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésétől számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá. 2. Az a tagállam, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tízéves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, újabb tízéves időszakra kötelezettségben marad. Ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt a jelen cikkben előírt feltételek mellett. 17. cikk 1. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagállamát köteles értesíteni a Szervezet tagállamai által vele közölt valamennyi ratifikálás, illetve felmondás nyilvántartásba vételének tényéről. 2. A Főigazgató a második ratifikálás nyilvántartásba vételéről küldött értesítésével egyidejűleg felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét az Egyezmény hatálybalépésének időpontjára is. 18. cikk A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója az előző cikkek rendelkezéseivel összhangban nyilvántartásba vett megerősítéseket és felmondásokat az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. cikke értelmében valamennyi részletükben nyilvántartásba vétel céljából megküldi az Egyesült Nemzetek Főtitkárának. 13

19. cikk A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időpontokban jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését. 20. cikk 1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, akkor az új Egyezmény eltérő rendelkezése hiányában a) az új Egyezmény valamely Tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 16. cikk rendelkezéseire, ipso iure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új Egyezmény hatályba lép; b) az új módosító Egyezmény hatálybalépésekor lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a Tagállamok előtt. 2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon Tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt megerősítették, de a módosító Egyezményt nem. 21. cikk A jelen Egyezmény szövegének angol és francia változata egyaránt hiteles. A fenti szöveg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolcvannyolcadik, Genfben tartott és 2000. június 15-én befejezettnek nyilvánított ülésszaka által megfelelően elfogadott Egyezmény hiteles szövege. Ennek tanúsítására láttuk el kézjegyünkkel 2000. június 16-án. Az Egyezmény itt közölt szövege a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia Elnökének és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatójának kézjegyével hitelesített szöveg hiteles másolata. Igazoltan hiteles és teljes másolat. A Konferencia Elnöke: MARIO ALBERTO FLAMARIQUE A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója JUAN SOMAVIA 14

191. számú Ajánlás AZ ANYASÁG VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 1952. ÉVI AJÁNLÁS FELÜLVIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁS A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely 2000. május 30-án nyolcvannyolcadik ülésszakára ült össze, miután úgy határozott, hogy elfogad különböző javaslatokat az anyaság védelmével kapcsolatban - amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt -, és miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat az anyaság védelméről szóló 2000. évi Egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény) mellékletét képező Ajánlás formájában adja közre, a mai napon, 2000. június 15-én elfogadja az alábbi Ajánlást, amely az anyaság védelméről szóló Ajánlás, 2000 néven idézhető. Szülési szabadság 1. (1) A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az Egyezmény 4. cikkében említett szülési szabadságot kiterjesszék legalább 18 hétre. (2) Rendelkezni kell a szülési szabadság meghosszabbításáról ikerszülés esetén. (3) A lehetséges mértékben intézkedni kell annak érdekében, hogy a nőnek jogában álljon szabadon megválasztania azt az időpontot, amikor szülési szabadsága nem kötelező részét kiveszi, akár a szülés előtt, akár utána. Juttatások 2. Ha megoldható, a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteivel való konzultációt követően annak a pénzbeli juttatásnak az összegét, amelyre a nő az Egyezmény 4. és 5. cikkében említett szabadság folyamán jogosult, fel kell emelni a nő korábbi keresetének vagy a juttatás kiszámításánál figyelembe vett keresetek teljes összegére. 3. Az Egyezmény 6. cikkének 7. bekezdése által elrendelt orvosi segélynek lehetőleg tartalmaznia kell a következőket: a) általános vagy szakorvosi gondozás orvosi rendelőben, otthon vagy kórházban vagy egyéb orvosi létesítményben; b) szülési gondozás képesített szülész vagy egyéb anyasági szolgálat által otthon vagy kórházban vagy egyéb orvosi létesítményben; c) kórházban vagy egyéb orvosi létesítményben tartás; 15

d) bármely szükséges gyógyszer- vagy orvosi ellátás, vizsgálat és teszt, amelyet az orvos vagy egyéb képzett személy előír, és e) fogászati és sebészeti gondozás. A juttatások finanszírozása 4. Nemre való megkülönböztetés nélkül az összes foglalkoztatott nőre és férfira vonatkozóan kell beszedni minden, a szülési juttatást nyújtó kötelező társadalombiztosításba fizetendő hozzájárulást és minden a munkabéren alapuló adót, amelyet ilyen juttatás nyújtása céljából szednek be. A munkaviszony védelme és a megkülönböztetés tilalma 5. A nőnek meg kell adni a jogot, hogy az Egyezmény 5. cikke által említett szabadsága lejártával visszatérjen korábbi munkakörébe, vagy egy azzal egyenértékű, ugyanolyan szinten fizetett állásba. Az Egyezmény 4. és 5. cikkében említett szabadság időszakát a nő jogainak meghatározása tekintetében szolgálati időnek kell tekinteni. Az egészség védelme 6. (1) A tagállamoknak intézkedniük kell bármely, a terhes vagy szoptató anya és gyermeke biztonságára és egészségére nézve veszélyt jelentő kockázat értékelésének biztosítása érdekében. A kérdéses értékelés eredményeit hozzáférhetővé kell tenni az érdekelt nő számára. (2) Az Egyezmény 3. cikkében említett helyzetek bármelyikében, vagy ha a fenti (1) albekezdés szerint jelentős kockázatot azonosítottak, intézkedni kell annak érdekében, hogy megfelelő esetben orvosi bizonyítvány alapján alternatív munkát biztosítsanak, a következő formákban: a) a kockázat kiiktatása; b) a nő munkafeltételeinek módosítása; c) áthelyezés egyéb posztra, fizetés-veszteség nélkül, ha a fenti módosítás nem kivitelezhető, vagy d) fizetett szabadság, a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően, ha a fenti áthelyezés nem megvalósítható. (3) A (2) albekezdésben említett intézkedéseket különösen a következők esetében kell meghozni: a) nehéz munka, amely terhek kézi emelésével, cipelésével, tolásával vagy húzásával jár; b) olyan munka, amelynek során szaporodás-egészségügyi kockázatot jelentő biológiai, vegyi vagy fizikai hatóanyagoknak van kitéve az illető; c) különleges egyensúlyt igénylő munka; d) olyan munka, amely fizikai megterhelést jelent, mivel hosszabb időn át kell állni vagy ülni, vagy szélsőséges hőmérsékleteknek vagy rezgésnek van kitéve a munkavégző. (4) A terhes vagy szoptató anya nem kötelezhető éjszakai munkavégzésre, ha az orvosi bizonyítvány kimondja, hogy az ilyen munka összeegyeztethetetlen a terhességével vagy a szoptatással. 16

(5) Fenn kell tartani a nő jogát ahhoz, hogy visszatérjen a munkájához vagy egy ezzel egyenértékű munkához, amint ez biztonságos számára. (6) Engedélyezni kell, hogy a nő elhagyhassa munkahelyét ha szükséges, a munkaadó értesítését követően, a terhességgel kapcsolatos orvosi vizsgálatok elvégeztetése céljából. Szoptató anyák 7. A nemzeti jogszabályok vagy gyakorlat által meghatározott orvosi igazolás bemutatását követően a szoptatási munkamegszakítások gyakoriságát és időtartamát a konkrét igényekhez kell igazítani. 8. Ha megoldható, az érintett munkaadó és nő beleegyezésével lehetővé kell tenni a napi szoptatási munkamegszakításokra adott idő összeadását úgy, hogy ez munkaidőcsökkentést tegyen lehetővé a munkanap elején vagy végén. 9. Ha megoldható, intézkedni kell megfelelő higiéniai feltételeket biztosító szoptatási hely létesítéséről a munkahelyen vagy annak közelében. Kapcsolódó szabadság-fajták 10. (1) Ha az anya a születés utáni szabadság ideje alatt elhalálozna, a gyermek munkaviszonyban álló apjának jogot kell biztosítani a szülés utáni szülési szabadság le nem járt részének megfelelő időtartamú szabadság kivételére. (2) Ha az anya a szülést követően és a szülés utáni szabadság lejártát megelőzően megbetegszik vagy kórházba kerül, és nem tudja ellátni a gyermeket, a gyermek munkaviszonyban álló apjának jogot kell biztosítani a szülés utáni szülési szabadság le nem járt részének megfelelő időtartamú szabadság kivételére, a nemzeti jogalkotásnak vagy gyakorlatnak megfelelően, a gyermek gondozása céljából. (3) A gyermek munkaviszonyban álló anyjának vagy munkaviszonyban álló apjának jogot kell biztosítani arra, hogy szülői szabadságra menjen a szülési szabadság lejártát követően. (4) A nemzeti jogszabályokkal vagy bármely más, a nemzeti gyakorlatnak megfelelő módon kell meghatározni, hogy milyen időszakra adható szülői szabadság, mennyi időre, és milyen egyéb körülmények között, beleértve a szülői juttatás kifizetését és a szülői szabadság felhasználását és megosztását a munkaviszonyban álló szülők között. (5) Ha a nemzeti jogszabály és gyakorlat lehetővé teszi az örökbefogadást, az örökbefogadó szülők számára is biztosítani kell az Egyezmény által felkínált védelmet, különös tekintettel a szabadságra, a juttatásokra és a foglalkoztatás védelmére. 17

A fenti szöveg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyolcvannyolcadik, Genfben tartott és 2000. június 15-én befejezettnek nyilvánított ülésszaka által megfelelően elfogadott Ajánlás hiteles szövege. Ennek tanúsítására láttuk el kézjegyünkkel 2000. június 16-án. A Konferencia Elnöke: MARIO ALBERTO FLAMARIQUE A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Főigazgatója JUAN SOMAVIA 18