Egy kis kockás füzet titkai (II. rész) A Helytörténeti Füzetek 23. számában (2005) kezdtük el közölni Tarjányiné Piroska Néni és nővére Bak Ilonka emlékkönyvének feljegyzéseit. Most ezt folytatjuk. Emlékvers Nem jó ez így folyton csak várni Rád, Megbánjuk még ezt a sok szép elvesztett éjszakát. De jó lesz, ha nem kell várni Rád, Egy élten át a szomjas szád csak csókot ád. Vágy, muzsika dalol a szívemben lágy zenét. Bárcsak a szívem már Te is megértenéd. Nem jó ez így folyton csak várni Rád, Álmatlan álmodni át az éjszakát Jósvafő, 1943. november 19-én. Dal Tóth László Amikor majd nem leszek én Akkor tudd meg, hogy ki voltam én néked. Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi szét az élet. Nem véd senki gonosz szótól, Követ dobnak, nem lesz, kinek fájjon. Hazudtad csak a szerelmet, El is tűnt, mint szép csillagos álom. Amikor majd eszedbe jut, hogy a vétked vitt engem a sírba, Gyere ki a temetőbe, Borulj le a fejfámra sírva. Ott mondd el, hogy megbántad már, Hogy neked is fáj ez a sok vétked,
Akkor szívem a sír mélyén Mindörökre megbocsát majd néked. Jósvafői Helytörténeti Füzetek 25. Égbe nyúló hegyek ormán, hűvös éjszakákon, Magyar baka őrséget áll az orosz határon. A szívében ezer féle emlékek merengnek, Kis faluról, barna lányról, Otthon maradt boldogságról, Golyó fütyül el a füle mellől. Valahol a kis falumba szomorúság járja, Valahol egy barna lánynak könnyes a párnája. Ajakáról ima rebben, sóhaj száll az égbe, Hogy ott künn az orosz fronton, Ágyúgolyó ne találjon. Egy legényt se oda kint a fronton. Isten veled édesanyám megyek a harctérre, Nem leszek az édesanyám drága szeme fénye. Ha egy golyó szíven talál ott kinn a harctéren, Nem tudom, hogy mi vár reám, Isten veled édesanyám, most látod a fiad utoljára. Hogy ha egyszer vége lesz a villámháborúnak, Akkor a honvédek előtt piros rózsák nyílnak. De már akkor én nem leszek az élők sorában, Nem lesz díszes temetésem, csak egy korhadt fakeresztem. Az lesz az én gyászos temetésem. Aki nekem mindenem volt, sose legyen senkije, Akitől a legtöbbet vár, ott ne vigye semmire. A szívébe dűljön össze sok rossz, amit rám rakott, Aki nekem minden volt, százszor legyen átkozott, Százszor legyen átkozott. Aki nekem mindenem volt, egyszer tudjon hinni még, Koldus legyen a szívének, rabolják meg a hitét, Amikor a szíve felé egy új szíven intene, Kárhoztassa a jó Isten Én legyek mindene, csak én legyek a mindene.
Nincs kegyelem, nincsen már szerelem, Tudom, hogy betelt a végzet, Jöjjön, ami jön, én meg köszönöm, Csak te maradj meg nekem Nyisd meg az ablakot, Rázd meg a fát Ne félj mindig peregnek a Hercig gimnazisták. Jósvafői Helytörténeti Füzetek 25. Ilonka Tegnap sem ragyogott több csillag az égen, Ma sem jártak többen lenn a faluvégen. Ma sem hullott több akác virága, Mégis üres minden, hiányzik valaki ebből az utcából. Kis ablakok nyílnak egymás után sorban, Muskátli integet át a túlsó sorba. Bezárult szemekkel csak egy ablak bámul. Hiányzik valaki ebből az utcából. Emlékül Ilonkának Rásüt a nap a búzára piros melegen, Rásüt a szívemre az égő szerelem. Nap fényétől sárga lett a sárga lett a rózsa, Szegény legény kit szeretek, nem tehetek róla. Kihull a szem a búzából, ha nem jön rá eső, Kiszakad a szívem is, ha enyém nem lesz ő, Őszi tarlón szál a holló búsan mondja kár-kár. Verjen meg az Isten babám, Ej, hogy másra nem én rám vártál. Nem kell nékem semmi, Csak még egyszer haza tudnék menni. Csak még egyszer meg is láthatnálak, Párnám lenne hattyú fehér vállad, De szeretném csókolni a szádat.
Szebb lesz az ég, szebb lesz akkor minden, Ha majd egykor hazamegyünk innen. Szebb lesz, jobb lesz akkor majd még minden házad, Ha majd újra viszont lássuk egymást, Csak még egyszer meg is láthatnálak. Ha majd egykor haza megyünk innen, Olykor kihalt olyan árva minden. Az hagyott el engem, akit úgy imádtam, Kiért mindenünnen haza vágytam. De jó lesz odalent pihenni. Emlékvers Bak Piroska Magának köszönhetem, hogy rossz lett az életem, Hogy sorsom ezen túl kérem közömbös énnekem. Magának köszönhetem, hogy könnyes a két szemem, Könnyes, mert a csókjainkért, az álmainkért kár, Csak bánat maradt szívemben tűnő szerelmünkért és mégis ha újra jönne, vakon követném én. Magának köszönhetem, hogy rossz lett az életem Bak Jolánka Nefelejcs kis levelet tettem a postára. Piros galamb viszi azt Jósvafő faluba. Feltalált egy barna legényt, át adja kezébe, Gondolj csak egy kis lánynak a gyenge szívére. Arany galamb a szerelmünk, Mennybe száll, viszi lelkünk. Piros rózsa zöld levél, ez a levél választ kér. Szeretettel jegyzi. Tóth Piroska
Emlékül magamnak A szív egy kis gépezet, Mely addig dobog, míg szeret. Ha mást is szeret rajtam kívül, A szerelem forró kohója kihűl. Piroska Ne mondja senkinek, hogy nem szeret engem, Azt se, hogy kerüljük egymást mind a ketten. Hiába tagadjuk, várjunk még is még is, Hogy egymást láthassuk, maga is meg én is! Bak Ilonka Jósvafő Sok mindent beszélnek, kósza hírek járnak, Akad még szeretőm, de még több magának. Sok mindent beszélnek, így szokás ez nálunk, De mást mond a szívünk, soha el nem válunk. Így villannak föl olykor a szavak, Csak röptük látod, már lehullt maradt, Nyomukba zúgva forog a harag, Majd elsimul és válassz egymagad, Ami titok volt az titok marad. Két virág van az életben, A rózsa meg a nefelejcs. A rózsa azt jelenti, hogy szeress, A másik, hogy el ne felejts! Pircsu
Ha zöld erdőben jársz, Mókust látsz a fán, Fogd meg a farkát, S gondolj rám! Bözsike Emlékvers Sz edd a tavasz virágait E gy csokorba össze, R ózsát, szekfüt, nefelejcset E gyet, kettőt közbe T ekints a csokorra L átni fogsz a múltba E szedbe fog jutni K i e pár sort írta. Bak Ilonka Ha rossz vagyok hozzád, ne panaszkodj fűnek-fának, Forró csókra nyújtsad a panaszra nyíló század! Az orcámon érzem, hogy a könnyed éget, Megbocsátom azt is a mit soha fel sem róttam néked. Ha meg is ütnélek, vedd elő az imakönyvet, Mondd az Úr Istennek, hogy kínoztál, hogy gyötörtél. A szent oltár előtt kapd meg a két térded, Mondd azt is babám, hogy én minden percen meghalok teérted. Kovács Bözsike Oda van a virágos rét, minden levél sárga, Zokogva sír az őszi szél, mintha neki fájna. Fel-felzokog, úgy kesereg ott kinn a viharon. Mint mikor én a rózsámat Szerelmes kis galambomnak elvesztét siratom.
Szellő, szellő, síró szellő, sír fáj szívem, lelkem. Ha meghalok, a síromon sirassál meg engem. Vidd magaddal a szívemet a világon végig. Mutogasd meg mindenkinek, Milyenek a vérző szívek, mikor ronggyá tépik. Tóth Piroska Emlékül Az én szívem egy kis óra A szeretet a rugója, Mindig csak azt ketyegi, Hogy magát nagyon szereti. Piroska Emlék Ha már minden elhagy, boldogság és remény, Hidd el akkor is szeretni foglak én! Emlékül Márvány elhasad, virág elhervad, De az én igaz szívem, tehozzád mindig hű marad! Emlék Eltűnik a kép. Szétrebbennek az álmok, S újra az élet küzdőterén állok. De nehéz harcokba kedvesem, Sohasem feledlek, de jó kis barátom Én nagyon szeretlek! Emlékül Ilonkának Piros rózsa forró lángja Kösse össze szívünket! Csak a halál végórája Válasszon el bennünket! Ilonka
Emlékvers Írni én csak egyről tudok Lelkemben egy gondolat Amit úgy el lehet sírni De mit ezt emlékkönyvbe írni. Nem is lehet nem is szabad Ha úgy szeretsz mind én téged Emléklapra nincs szükséged! Bak Ica Gondolatom ott van nálad Sok hűséges szeretettel. Jelül írtam ezt a verset, Hogy szeress te is engemet, Ne csak én tégedet! Bak Piri Muskátlis kicsiny kis ablak, Mely ha rá gondolok a szívem feldobog. De az ablakba a virág szíved is, Hiszen virág vagy te magad is! Emlék A liliom fehér, a nefelejcs kék. Téged kislány áldjon meg az ég! Emlékül jegyzé hű barátnőd: A nyári felhők A fűbe hanyatt heverészve Nézek a kéklő magas égre, Csak mulatáskép, mert azt se tudom Hol merre bolyong a gondolatom. Az ég egyszínkék tiszta selyem, Fény a magasba, fény idelenn. Míg rám e mosolygó kép leragyog, Azt hiszem én is a részeg vagyok. P. Piroska
S nagy boldogan épp arra jutok Hogy leborulni tán sose fogok! Mikor egy perc amire észre veszem Már felég a fénylő mennyezeten. Emlék Bak I. Sír a madár sír a száraz ágon, Beh egyedül vagyok ezen a világon! Ősz szellő lengeti a fákat Fájó szívem megtöri a bánat! Kis kertemben elszáradt a rózsa, Több virágot nem szakítok róla. Hűtelen lett az a ki ültette, Bút ültettem szívembe helyette. Sötét felhő jár az égen Azt gondolom a szemeden, A szemeden szép szemeden Azon a csillagos égen. Ha én volnék nap sugára, Az a felhő messze szálna Felcsókolnám könnyeidet Sose látnál te felleget. Emlékvers Szegény árva madár vagyok, Magas égbe nem szállhatok. Itt dalolom bokor alatt Te miattad bánatomat. Tóth Piroska Megcsendült a kis kápolna harangja Az én rózsám most álmodik hajnalra. Csengjen belé te kis harang álmába, Hogy a szívem majd meghasad utána. Fölébredt a fecskemadár föl a nap Melyik száll el melyik visz kint hamarabb
Fecske madár mondja neki bánatom Mondja a nap mindig őtet siratom. Tőle távol olyan az én életem Mint a felhő, sűrű felhő az égen. De ha jönne visszahozná szerelmét, Bánatot-bút egy csókjáért felednék. Emlék Jósvafői Helytörténeti Füzetek 25. Van egy csodás könyvem, az ő két szeme, A jó Isten minden titkával tele. Nyílt könyv az előttem, olvasom sokat, Onnan írom ki a legszebb sorokat. Dalaim forrása rejtelmes világ, Lelkem éjjel-nappal tündökölni lát. Nappal napvilágom, éjjel csillagom. Vezetsz ismeretlen bűvös utakon. Üdvöm bibliája, könyvek könyve te, Benned a mindenség szent története. Két harmatcsepp fehér rózsa levele, Neved örök élet örök szerelem. Szívem oltára ez a könyvem, Gyónásom itt minden betű, Mi elvész búban és gyönyörben A dalban örök élettel. Kéj szenvedés után mind csak álom, S felébreszt egy rossz pillanat. Emlékeit hát ide várom, A legszebb rész így megmarad. Mint könyvbe eltett rózsa épen, Megőrzi régi illatát. Egykor a dal varázsa nekem Szerelmet, üdvöt visszaád. Palcsó Piroska
Emlékül Ilonkának Csillag ragyog az ég boltján, Óh de búsan nézi egy lány. Kedves kis lány mért oly bánatos, Oly szomorú oly bánatos. Legyen az enyém, nézze a jövőt! Lesznek még magának boldog idők. Akkor majd jusson eszébe Kezdő betűi e versben. Berti Emlékül fogadja Tőlem ezen pár sort Szívem helyett küldöm, Messze vagyok távol, Ha a szívem küldhetném. Aztat küldeném el Hisz minden dobbanása Csak magáér ver Magáé a szívem Lelkem s mindenem. Kínozzon bár a sors Nem feledem el. Itt áll a szívemben Oh, már olyan régen Hogy nem most fájhat énnékem. Istenem! Miért adtál szívet, Adtál volna követ. Melyet kivethetek. Szeretettel jegyzé: Palcsó Piroska Ráki Bertalan
Az emlékkönyvecske egyik különleges oldala az a költségvetés, amely egy bál alkalmával készült: Bálli bevétel 137.59 - - kiadás 86.17 Maradvány 51,42 Vostyár Pista tandíj befizetése 01,00 Összesen (?) 52,42 Rádió esteli bevétel 3,88 55,80 Tisztelendő úr adott 10,00? 10.00 Kovács Zoltán Tiz. 10.00 Kórus tagoktól fej 10.00 Érdekes lenne kideríteni, hogy a Rádió esteli bevétel mit takarhatott, ha az olvasók közül valaki megfejtené és leírná, megköszönném!