2012 december 30. Flag 0 Értékelés kiválasztása értékelve Mérték Még nincs 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Szinte nincs olyan nép vagy civilizáció, amelynek történetében ne fordult volna elő, hogy a hatalom csúcsára a legitim utód gyermekkorában lépett fel. Míg azonban legtöbbjük régensként, gyámságban, befolyásos tanácsadókkal körülvéve tengette uralkodása idejének nagy részét egészen nagykorúvá válásáig, voltak olyanok is, akik már a 18. életévük betöltése előtt fontos törvényeket hoztak, sőt háborúztak is. Hat gyermekkirály, hat portré a legbefolyásosabb kiskorú uralkodók közül. 1. oldal (összes: 5)
XIII. Ptolemaiosz Az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia sorrendben 13. uralkodója, XIII. Ptolemaiosz i.e. 51-ben, 11 vagy 12 évesen került hatalomra. Hamarosan azonban kénytelen volt azzal szembesülni, hogy nővére, Kleopátra beárnyékolja uralkodását. Apja halálakor mindössze tízesztendős volt, és nővérével, az akkor tizennyolc éves VII. Kleopátrával közösen uralkodott, akit egyiptomi szokás szerint feleségül vett. A kiskorú királyt annak rendje és módja szerint befolyásuk alá vonták az udvar hírhedt kegyencei: Potheinosz, a kincstárnok, Theodotosz, a király nevelője és Akhillasz, a fővezér, akik elűzték Kleopátrát. VII. Kleopátra azonban nem hagyta annyiban a dolgot, s miután Szíriába menekült, sereget gyűjtött maga köré és betört Egyiptomba, polgárháborút kirobbantva a felek között. Ptolemaiosz szövetséget kötött a Julius Caesarral éppen hadban álló Pompeiusszal, aki a pharszaloszi csatát követően partra szállt, de tanácsadói javaslatára Ptolemaiosz meggyilkoltatta, amivel a Caesar előtti hódolatát akarta bizonyítani. A terv zátonyra futott, s mikor Caesar Egyiptomba érkezett, arra kényszerítette a gyermekkirályt, hogy béküljön ki nővérével. XIII. Ptolemaiosz egyiptomi seregét végül Róma ellen vezette, de Caesar legyőzte őt; a híres csatában az alexandriai könyvtár is porrá égett. A kiskorú uralkodó állítólag menekülés közben a Nílusba fulladt. Suncse A kínai Csing-dinasztia harmadik császára, Fu-lin apja halála után, 1643-ban, ötéves korában került hatalomra. Amikor a császár, Abahai meghalt, egy mandzsu herceget, Dorgont választották meg utódjának, ő azonban állítólag a császár iránti hűségére hivatkozva elhárította a megtiszteltetést, és inkább vállalta, hogy a nála idősebb Dzsirgalang herceggel együtt gyámja lesz Abahai fiának. 2. oldal (összes: 5)
A gyermek Fu-lin 1644. október 19-én vonult be Pekingbe. Tizenegy nappal később Suncse néven kiáltották ki császárnak. Dorgon leigázta Senhszi, Honan és Santung tartományt, Csiangszu, Csianghszi, Hopej, valamint Csö-csiang egy részét, később Szecsuant és Fucsient, valamint elfojtotta a mongol törzsek lázadását is. Drogon 1650-ben bekövetkezett halála után a 12 éves Suncse került a trónra. A trónviszálytól tartó, az uralkodásban fiatal kora miatt járatlan császár arra törekedett, hogy kiegyezzen a hatalmát fenyegető eunuchokkal, s nagy erőfeszítéseket tett a korrupció letörése érdekében, s folyamatosan uralma megszilárdításán dolgozott. Suncsét nyílt és befogadó uralkodóként őrizte meg a kollektív emlékezet, mint aki élt-halt a tudományokért a gyermekcsászár különösen a csillagászatért rajongott, de híres volt a vallások iránti toleranciájáról is. 1652 körül Pekingben fogadta a nagy kísérettel érkező dalai lámát, s rendszeresen konzultált az osztrák jezsuita szerzetessel, Johann Adam Schall von Bell-lel. Bár ő maga soha nem tért át a katolikus vallásra, a császár Schallt az egyik legközelebbi tanácsadójának tartotta, s egyenesen keresztapaként tekintett rá. Fu-lin 22 éves korában, himlőjárványban halt meg. Elagabalus Marcus Aurelius Elagabalus római császár az Antiocheiában kivégzett Marcus Opellius Macrinust követte Róma élén. Amikor 218-ben hatalomra került, még csak 15 éves volt. A szíriai származású ifjú császár felemelkedése nem volt zökkenőmentes: anyja és nagyanyja polgárháborút robbantottak ki azzal, hogy kijelentették, a kiskorú trónkövetelő a nemrégiben meggyilkolt Caracalla természetes gyereke, így a császári cím jogos várományosa. A császár még 217-ben vette fel az örökletes papi tisztséget El-Gabal napisten szolgálatában, s miután Rómába érkezett, az Örök Város főistenségének is őt tette meg. A fiatal császár ifjúkori lendülete és kicsapongásai az uralkodók fényűzéséhez és hóbortjaihoz az évszázadok alatt már hozzászokott, sokat látott római polgároknál is kiverte a biztosítékot. A helyi lakosok között a császár keleties vallási szertartásai félelmet keltettek, tüntetések és zavargások törtek ki, amelyek során megölték hadvezérét, az eunuch Gammyst. A római szenátorok szemét igencsak csíphette, hogy a városba érkezés után a szíriai kíséret sok tagja elfogadhatatlanul magas pozícióba került. 3. oldal (összes: 5)
Elagabalus magánéletével is nagy port kavart: a császár szeretett női ruhákban flangálni, nem vetette meg a prostituáltak társaságát, s igen intim viszonyba került harci szekerének hajtójával. Egyes kortársak szerint Elagabalus rövid időn belül egymásután ötször kötött házasságot és vált el. Ugyan a Római Birodalomban nem volt ritka, ha valaki a saját neméhez vonzódott, a császár hivalkodó magatartása a sokat edződött római lélek számára is szokatlan volt. Elagabalus újabb botrányt okozott azzal, amikor kiderült, hogy második felesége, Aquilia Severa az érinthetetlen Vesta-szüzek közül került ki. Viselkedését a pretoriánusok elégelték meg, akik 222-ben az életére törtek és meggyilkolták, helyébe pedig unokaöccsét, Severus Alexandert helyezték. Elagabalust Róma történelmének egyik legdekadensebb uralkodójának tartják, de ma már egyetértés körvonalazódik abban a tekintetben, hogy a császár kihívó magatartását politikai ellenfelei túlozták el, diszkreditálva ezzel az alig négy éven át uralkodó ifjú császárt. folytatjuk... mult-kor.hu Tweet 4. oldal (összes: 5)
(adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 5. oldal (összes: 5)