Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Tudósok és Oktatáskutatók, Tudományszervezők és Oktatásfejlesztők! Tisztelt Kollégák! Kritikai érzék és társadalmi felelősség. Nekünk, a felsőoktatás és a tudomány képviselőinek kritikai érzékkel és a társadalomért vállalt felelősséggel kell olvasnunk a legutóbbi PISA eredményeket. Abban is biztos vagyok, hogy nem magyarázni, hanem következtetni kell abból, amit megtudtunk a 2012-es adatokból. Nem a nemzetközi rangsor a legfontosabb üzenet. A PISA mérések eredményei nem csupán oktatáspolitikai, oktatásszervezési, vagy hatékonysági mérések eredményei, hanem sokkal tágabb kulturális és társadalompolitikai jelentőségűek. Engedjék meg tehát, hogy ne olvasatot kínáljak, hanem állításokat. Olyan állításokat, amelyeket a magyar oktatásért, tudományért és a társadalomért való felelősségvállalás diktál. Elsőként azt az állítást teszem, hogy ahogyan a kutatásban, a tudományokban, úgy az oktatásban is integrált szemléletű tartalmakra és módszertanra van szükség. Mert nincs matematikai tudás, amely meglenne a humán műveltség nélkül és viszont. Ha áttekintjük a PISA mérési kritériumait, a matematika hazai eredményei mögött a probléma felismerésére, a kontextus megértésére, az információ kezelésére vonatkozó kompetenciák hiányosságát látjuk. Hasonlóképpen, a természettudományos téren látható, kiábrándítóan romló eredmények is a kritikai érzék, a társadalom és természet iránti morális felelősség fejlesztéséért kiáltanak. Ezek pedig a humán műveltség és a társadalomtudomány kínálta ismeretek jelentőségére irányítják rá a figyelmet. A szövegértésnél a matematika és természettudomány nyújtotta fogalomalkotási és megfigyelési jártasságok adhatnak nélkülözhetetlen támogatást. Másodikként azt az állítást teszem, hogy újra itt az idő, hogy a kiválóságról beszéljünk: oktatásban, a tudomány jövőjében egyaránt. A PISA jelentés nyilvánvalóvá teszi, hogy a magyar diákok a képességszintek tekintetében a középső szinteken az átlagnak megfelelően teljesítenek. Ugyanakkor magasan az átlag felett van a nagyon gyengék száma. De rendre gyengébbek vagyunk az OCD 1
átlagnál a felső, az igazán magas képességszintek. Vajon miért hisszük el, hogy a tehetséges kutató terem, és nem képzik?! Miért nem látjuk az átlag fölötti képességszinteken mért rossz hazai eredményeinken, hogy a tehetséget nem csak gondozni, hanem előhívni és kihívások elé állítani is kell? Társadalompolitikai jövőkép nélkül a rendszer nem lesz jobb. Akadémiai elnökként elsődleges fontosságúnak tartom a kiválóságot a tudományban. Azt, amelyik teljesítménnyel párosul. Fontosnak tartom, bármilyen nehéz is, hogy ezt mérhetővé és láthatóvá tegyük. Hogy felismerjük, mit kell tennünk. A PISA adatai arra is figyelmeztetnek, hogy a felsőoktatásnak sem elég tiszták az elvárásai és a kitűzött céljai. És a tudományban-kutatásban is erősíteni kell az elvárást az alap és középfokú oktatás felé a kiválóak iránt. Harmadikként azt az állítást teszem, hogy a hazai felsőoktatásnak, a tudomány- és kutatásszervezésnek is szembe kell néznie saját eredményességével és azzal, milyen célokat tűzött ki magának, milyen jövőt tervez. Hogy képes-e a tudástársadalom összetett igényeire válaszolni? Képes-e sikeresen részt venni a nemzetközi versenyben, etikusan de határozottan hozzájárulni, sőt nélkülözhetetlenné válni a döntéshozatal számára? Képes-e parciális érdekek helyett általános szempontokhoz és mércékhez motiválóan igazodni. Képes-e, ha kell, feltétel nélkül a kiválók mellett dönteni? Nem hihetjük, hogy igényeket támaszthatunk ott, ahol elvárásaink nem a szembenézésen alapulnak. Úgy vélem, hogy a tudomány és kutatás terén fontos lépéseket tettünk az utóbbi időben. Kibonatkozni látszik egy új felfogás, ha tetszik kultúra, amely, reményeim szerint ösztönző lesz mindazon területekre, amelyekkel kapcsolatban áll. Így az oktatásra is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Három állítás, úgy hiszem, éppen elég egy bevezetőben. Befejezésként még eggyel toldom meg. Ezt a negyediket azonban először nem itt, hanem az Akadémia országgyűlési beszámolójának elfogadásakor mondtam el a képviselőknek. Sokkolónak neveztem a PISA eredményeit, felhívva ezzel a figyelmet a politika, az oktatáspolitika felelősségére és az átfogó, a problémákat maguk összetettségében kezelő intézkedések szükségességére. 2
Kedves Kollégák! Kedves Vendégeink! Bízom abban, hogy a mai konferencia nemcsak ennek a négy felvetésnek, hanem számos további szempont gyümölcsöző megvitatására lehetőséget kínál. Kívánom, hogy kritikai érzékkel és társadalmi felelősséggel keressünk és találjunk jó, bizalmat ébresztő válaszokat! Eredményes, hasznos tanácskozást, kívánok mindannyiunknak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket! 3