ANYÁM TYÚKJA Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát! Itt szaladgál föl és alá, Még a ládára is fölszáll, Eszébe jut, kotkodákol, S nem verik ki a szobából. Dehogy verik, dehogy verik! Mint a galambot etetik, Válogat a kendermagban, A kiskirály sem él jobban. Ezért aztán, tyúkanyó, hát Jól megbecsülje kend magát, Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám. Morzsa kutyánk, hegyezd füled, Hadd beszélek mostan veled, Régi cseléd vagy a háznál, Mindig emberül szolgáltál, Ezután is jó légy, Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhúsra, Élj a tyúkkal barátságba... Anyám egyetlen jószága. (Vác, 1848. február) Illusztráció: Szabó Enikő 1
A versről A közkedvelt Petőfi-versek között is kiemelkedő helyett foglal el Az anyám tyúkja. Bár alig egy hónappal korábban született, mint a forradalmi lendületű Nemzeti dal, tehát abban az időben, amikor a magyar polgárok lelkét már a szabadság és a cselekvés vágya töltötte ki, ebben a versben mégsem leljük föl sem a sorsfordító történelmi pillanat közeledtét, sem valamely nemes eszmét. És talán ez az a vers, amelyet majdnem minden Kárpát-medencei magyar gyermek és felnőtt ismer ha tanult valamennyit magyarul sorról, sorra. Mi teszi oly vonzóvá a verset? Talán a helyzet egyszerűsége, mondhatnánk bukolikus tisztasága: a (falusi) szobába toppanó költő előbb a ládán trónoló tyúkhoz szól, majd a kutyához. Az előbbit a kend megszólítás illeti meg, a tisztelet jeléül, az utóbbit tegezi. A tyúknak bár a versből kiderül, hogy ő a kedvenc nincs neve: ő a tyúkanyó. Ez a megnevezés egyben a fontosságát is jelzi: anyó. A kutyának neve van: Morzsa, ő csak régi cseléd. A mai családokban is gyakran találunk kedvenc állatot, és ez legtöbbször a kutya, mely az okos, tanulékony állatok közé tartozik. A tyúk azonban nem, erről árulkodnak a szólásaink is: (Úgy ért hozzá) Mint tyúk az ábécéhez; vagy Annyi esze sincs, mint a tyúknak mondjuk. Ám a versben szereplő tyúknak van esze Ha eszébe jut, kotkodákol, és van bátorsága is, nem fél, hogy kiverik a szobából. Tudja, hogy fontos. Fontossága nem abban áll, hogy megehető erre külön föl is hívja Morzsa figyelmét a költő, és még abban sem, hogy tojik és költ (anyó), hanem abban, hogy a költő anyjának egyetlen jószága, azaz a vagyona. A tyúk családban betöltött szerepéről árulkodnak a versben használt szólások is Jó az isten, jót ád; Fölvitte az isten a dolgát; A kiskirály sem él jobban; ebből a különleges helyzetből adódik Morzsa kutya kötelessége : vigyázni a tyúkra, az egyetlen majorságra, amely nélkül még nagyobb lenne az édesanya szegénysége, kiszolgáltatottsága. Mindezt csak beleérezhetjük a versbe, ám ezzel együtt a vers egész hangulata vidám és békés, humoros. A költő teremtette helyzetet magunk előtt látjuk: a tulipánosnak elképzelt ládával, amiben a kevés gabona lehet, az édesanyával, amint szemet szór a dédelgetett kedvenc elé, és a kissé irigykedő Morzsát, aki, ha néha beengedik a szobába, inkább megugatná a tyúkot, de okos állat lévén barátságban él vele. Íme 24 kedves sor, mely bennünk él, és melyet tanítóként, szülőként tovább kell adnunk. 2
Kérdések és feladatok 1. Kihez szól a költő a vers első négy szakaszában? Egészítsd ki! A költő a szobában látott szól. 2. Hogyan nevezzük azt, ha a versben a költő emberi tulajdonságokkal ruház fel állatokat? 3. Mit fejez ki a versben az Ej, mi a kő! felkiáltás? Húzd alá, amelyikre gondolsz! Több szót is aláhúzhatsz, ha azok illenek ide. félelmet; bosszúságot; csodálkozást; örömet; türelmetlenséget; haragot; meglepődést; indulatot; korholást; hitetlenkedést; jóindulatú rosszalást 4. Keress három, a verssorhoz illő, hasonló értelmű szót az ej indulatszó helyett! Válogass a következők közül: hej; nono, ugyan-ugyan, ejnye, ejha, ejnye-bejnye, irgum-burgum, nocsak, mit ad isten, az istenfáját!, tyúkanyó, kend a szobában lakik?, tyúkanyó, kend a szobában lakik?, tyúkanyó, kend a szobában lakik? 5. Helyettesítsd a következő kifejezések, sókapcsolatok valamelyikével a verssorban szereplő Mi a kő? kifejezést (vagy csak a kő szót)! csoda; ördög; fene; fészkes fene; rúgja meg a csikó; vigye el a macska; egye meg a macska; egye meg a kutya; nézz te oda; hallj te oda; mi az isten csodája 3
Mi a, tyúkanyó, kend a szobában lakik? Mi a, tyúkanyó, kend a szobában lakik? Mi az, tyúkanyó, kend a szobában lakik?, tyúkanyó, kend a szobában lakik?, tyúkanyó, kend a szobában lakik? 6. Mit jelent a fölvitte az isten a dolgát szólás? Írd le más szavakkal! 7. Margalits Ede Magyar közmondások és közmondásszerű szólások című gyűjteményében (Budapest 1896) a szólást Felvitte isten a dolgát, mint az abrakmérő katonának formában találjuk meg. Miért volt jó dolga az abrakmérő katonának? Indokold meg szóban! 8. Írd le, mi az abrak! Hogyan nevezték azt a katonát, aki abrakolt! 9. Hasonló, ugyancsak az isten szóval alkotott szólásunk: Megfogja az isten lábát. Ennek az értelmét megfogalmazhatjuk egy másik szólásunkkal is: Felkapaszkodott az ugorkafára. Írd le, mi történt azokkal, akikre ezek a szólások illenek! 10. Mesélj arról, hogyan képzeled el, hogy fölvigye az isten a dolgodat! 4
11. Egészítsd ki a táblázatot a következő szavak egyikével! nyerít, szarka, farkas, ugat, turbékol, hápog, mekeg, juh, kukorékol, bagoly, nyávog, veréb, cincog, tehén, vércse, varjú, kuvikol, majom A tyúk kotkodákol. A medve dörmög. A kakas A liba A kecske A bagoly A ló A kutya A macska Az egér A galamb üvölt. huhog. bőg. béget. vijjog. csiripel. makog. károg. csörög. 12. Húzd alá le a fenti táblázatban a hangutánzó szavakat! 13. Írj hasonló értelmű szót (szavakat) a pirossal kiemeltek helyére! Itt szaladgál föl és alá Iparkodjék, ne legyen ám Tojás szűkében az anyám Mindig emberül szolgáltál Morzsa kutyánk, hegyezd füled Régi cseléd vagy a háznál Kedvet ne kapj a tyúkhúsra Segítségül néhány ajánlat, nem a fenti sorrendben: 5
ne kívánd meg; futkos; hallj ide; ne hiányozzon (tojás); öreg szolga; figyelj rám; lépeget; megtetted a magadét; ne áhítozz; igyekezzék. 14. A költő a tyúkot a kend megszólítással illeti, és ennek megfelelően nem is tegezi. Ezt a ma már ritkábban hallható formát főként kisemberek, parasztemberek használták a következő esetekben: a) férfiemberek, ha kevésbé ismerték egymást; b) ha rokoni kapcsolatban vagy közeli ismerősként több tiszteletet szerettek volna adni a megszólítottnak; c) idősebbekkel szemben, szintén a nagyobb tisztelet kifejezéseként; d) házastársak között az asszony szólította így az urát; e) fölényeskedő megszólításként alacsonyabb rangúval szemben; f) tréfás megszólításként, ha úgy teszünk, mintha valakit ezzel (is) megtisztelnénk. Mit gondolsz, a versbéli kendre melyik eset illik? Írd ide az esetet jelölő betűt! 15. Írd át a tegező formában leírt kérdéseket magázó formába, a kend szó használatával! Például: Hová siettek? Hová sietnek kendtek? Hogy vagy? Voltál te is a színházban? Mit ettél ma? Nektek van kutyátok? 16. Válasszatok egy témát, és társaitokkal beszélgessetek arról a régies kend megszólítás használatával! 17. Az utolsó két versszakban a költő Morzsa kutyához szól, őt már tegezi. Írd le saját szavaiddal, hogy mire inti a kutyát! 6
18. Miért nevezi a költő cseléd -nek Morzsát? Írd le, milyen szolgálatot végez cselédként a kutya! 19. Mit jelent a jószág szavunk? Olvasd el a Szavainkról című összeállításban (a Nyelvművelő oldalon), és sorold fel, hogy neked milyen jószágaid vannak! 20. Húzd alá azokat a szavakat, melyek szerepelnek a verset kísérő illusztráción! kosár, alma, tojás, szekrény, farkaskutya, tulipános láda, asztal, pulikutya, asztal, kemence, trombita, perzsaszőnyeg, szita, petróleumlámpa, lajbi, rongyszőnyeg, seprű, virágcserép, tölcsér, fakanál 21. Olvassátok hangosan a verset, minden versszakot más és más tanuló. Ügyeljetek a megszólítások és kérdő mondatok hangsúlyozására! 7