Az apákat megillető pótszabadság Szerző: Dr. Palotay Pálma A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 115 126. -ai rendelkeznek a munkavállalók részére járó szabadság intézményéről és a szabadság kiadásáról. Az Mt. 115. (1) bekezdése alapján a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Az Mt. 116. -a alapján az alapszabadság mértéke húsz munkanap, ehhez járulnak a különböző jogcímen igénybe vehető pótszabadságok. Az Mt. 117. -a szerint a munkavállalót az életkora alapján is pótszabadság illeti meg, először 25 évesen jár egy nap pótszabadság, amely 45 éves korra eléri a tíz napot. Alapszabadság Megjegyzendő, hogy kollektív szerződés mind a 116., mind a 117. -ban foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. A fiatal munkavállalónak 1 évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti [Mt. 119. (1) bek.]. Évenként öt munkanap pótszabadság jár a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak [Mt. 119. (2) bek.], továbbá annak a munkavállalónak is, akinek a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, vagy fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult (Mt. 120. ). Az Mt. 122. -a alapján a munkavállalót megillető szabadságot minden esetben a munkáltató köteles kiadni; ennek során a munkavállalót ugyan előzetesen meg kell hallgatnia, de a munkavállaló kérései általános jelleggel a munkáltatót nem kötik a szabadság kiadásával kapcsolatban. Ez alól kivételt jelent, hogy a munkavállaló is jogosult bizonyos mértékű szabadság kivételére az általa meghatározott időpontban. Ez a mérték 7 munkanap, amelyet, ha munkaviszony év közben kezdődött, vagy év közben szűnt meg, arányosan kell figyelembe venni, a fél napot elérő töredéket a munkavállaló javára egész napként történő elszámolással. A szabadság kivételével kapcsolatban az alábbi szabályok irányadók: a) a munkavállalónak 15 nappal előre be kell jelentenie a szabadságigényét, b) a munkavállaló legfeljebb 2 részletben jogosult kérni a rendelkezési jogába tartozó szabadság kiadását, c) a munkáltató a szabadságot csak a munkaviszony első három hónapját követően köteles kiadni a munkavállaló kérésének megfelelően. Mivel a szabadság célja a regeneráció, ezért a 2013. augusztus 1-jén hatályba lépő törvénymódosítás kifejezetten is kimondja, hogy a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a 1 Fiatal munkavállaló: a tizennyolcadik életévét be nem töltött munkavállaló. Mértéke: 20 munkanap Pótszabadság Először 25 évesen jár 1 munkanap, amely 45 éves korra eléri a 10 munkanapot. 1
munkavállaló a munkavégzési, rendelkezésre állási kötelezettsége alól legalább 14 egybefüggő naptári napon mentesüljön. A szabadság kiadása kötelező, a ki nem adott, de a munkavállalót időarányosan megillető szabadságot csak a munkaviszony megszűnésekor lehet megváltani (Mt. 125. ). A gyermekvállaláshoz kapcsolódóan a munkavállalót két jogcímen illeti meg pótszabadság: mindkét szülőt a gyermeke életkora, illetve az apát a gyermek születésének ténye alapján. Ezekről az Mt. 118. -a rendelkezik. 1. Az (1) bekezdés alapján a munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos [(2) bek.]. A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti [(3) bek.]. 2. A (4) bekezdése alapján az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. Ezek a szabadnapok akkor is megilletik az apát, ha a gyermek halva születik vagy meghal. Az Mt. 135. (2) bekezdés i) pontja úgy rendelkezik, hogy kollektív szerződés a 113-121. -ban foglaltaktól csak a munkavállaló javára térhet el. Tehát amennyiben van olyan hatályos kollektív szerződés a munkáltatónál, amely az eltérést engedélyezi, akkor lehetősége van a munkavállalónak, hogy önhibáján kívül bekövetkező okból kifolyóan későbbi időpontban vegye igénybe a pótszabadságot. Egyebekben az Mt. sem tiltja jelen esetben a munkavállaló javára a munkáltató beleegyezése esetén történő, a törvényi szabályoktól való eltérést. Korábban, vagyis 2012. január 1. előtt a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 132. (2) bekezdése alapján a szülők döntése alapján gyermeke nevelésében nagyobb szerepet vállaló munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt illette meg egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság. A 2012. január 1-jén hatályba lépett Mt. módosítás következtében a jogalkotó már egy általános kifejezést, vagyis munkavállalót nevesít, ezzel kitágítva a jogosultsági kört minden olyan munkavállalóra, akinek tizenhat évesnél fiatalabb gyermeke van. A gyermekvállaláshoz kapcsolódó pótszabadság két jogcíme: 1. Mindkét szülőnek a gyermeke életkora alapján. 2. Az apának a gyermek születésének ténye alapján. Tehát 2012. január 1-jétől már mindkét szülőt önállóan illeti meg a pótszabadság, azt egymás között nem kell és nem is lehet megosztani. Ezen rendelkezést a jelenleg hatályos Mt. is átvette. Az Mt. a pótszabadságra való jogosultság megállapításánál a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) által meghatározott gyermek fogalmát veszi alapul, amely a saját háztartásban nevelt vagy gondozott gyermeket jelenti [Mt. 294. (1) bek. c) pont]. 2
A Cst. 4. k) pontja szerint saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek: az a gyermek, aki a 7. (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott személlyel életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. A Cst. 7. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személyek a következők: a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a szülővel együtt élő élettárs, ha az ellátással érintett gyermekkel közös lakó vagy tartózkodási hellyel rendelkezik és a szülővel élettársként legalább egy éve szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja (a továbbiakban együtt: szülő); a nevelőszülő; a gyám; továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, a saját háztartásában nevelt, még nem tanköteles gyermekre tekintettel, a gyermek tankötelessé válása évének október 31-éig. Az idézett rendelkezések alapján megállapítható, hogy a pótszabadság a munkavállalónak a saját háztartásában nevelt vagy gondozott gyermekre tekintettel jár. Vagyis a gyermeket nem saját háztartásában nevelő, gondozó munkavállalónak nem jár pótszabadság, még akkor sem, ha ő maga vér szerinti szülő. A fentebb is hivatkozott Mt. 294. (1) bekezdés c) pontja állapítja meg a fogyatékos gyermek fogalmát is: Fogyatékos gyermek: az a gyermek, akire tekintettel a családok támogatásáról szóló törvény szerinti magasabb összegű családi pótlék került megállapításra. A Cst. 4. f) pontja alapján tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy: 1. az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul; 2. az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság minősítése alapján a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt sem haladja meg az 50%-os mértéket, és ez az állapot legalább egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll. Fenti szabályokat nemcsak az Mt., hanem a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény is tartalmazza, valamint a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény is [102. ]. Így a közszférában foglalkoztatott dolgozókat is megilleti az apai pótszabadság intézménye, csakúgy, mint a versenyszférában dolgozó munkavállalókat. Az Mt. 146. (3) bekezdés a) pontja alapján a munkavállalót távolléti díj illeti meg a szabadság (alap- és pótszabadság) tartamára. A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság igénybevételének módjáról két jogszabály is rendelkezik. 3
Az egyik a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság közszférában történő igénybevételéről szóló 351/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet 1.), melynek hatálya az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra, illetve az általa foglalkoztatott munkavállalóra, pontosabban a gyermek születése esetén járó pótszabadságra jogosultra terjed ki. A másik jogszabály a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadság közszférában történő igénybevételéről szóló 351/2014. (XII. 29.) Korm. rendelet (Korm. rendelet 2.) címéből adódóan azokra a foglalkoztatottakra terjed ki, akiket a (Korm. rendelet 2.) 1. -ban felsorol: közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény, a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény, a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény, végül pedig a honvédek jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és az általa foglalkoztatott, gyermek születése esetén járó pótszabadságra jogosultra. Az igénybevételi jogosultságot ellenőrizhető módon, írásban dokumentálni kell. Ennek során a munkáltató jogosult a munkavállaló által bemutatott okiratokról másolatot készíteni, illetve a pótszabadság igénybevételéről nyilvántartást kell vezetnie. Mindkét Korm. rendelet alapján a munkavállalónak a pótszabadság igényléséhez a munkáltatójának be kell mutatnia a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatát, és írásban nyilatkoznia kell arról, hogy a szülői felügyeletet gyakorló vér szerinti vagy örökbefogadó apa szülői felügyeleti jogát bíróság nem szünetelteti vagy nem szüntette meg. A két kormányrendelet közötti eltérés csupán az, hogy a Korm. rendelet 1. arról rendelkezik, hogy az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatók munkavállalói részére a pótszabadság idejére járó távolléti díj és munkáltatói közteher összege a munkáltató részére a központi költségvetésből kerül megtérítésre. Ez nagyon fontos a munkáltató szempontjából, hiszen a munkavállaló számára a pótszabadság idejére járó távolléti díj fedezése nem az ő kötelezettsége, hanem megigényelheti azt a Magyar Államkincstártól. A munkáltatónak az apát megillető pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítése iránti kérelmet a Magyar Államkincstárnak az igénylő székhelye vagy telephelye szerint illetékes területi szervéhez (a továbbiakban: Igazgatóság) kell benyújtania. Az Igazgatóság a kérelem elbírálásától függően folyósítja a kérelem szerinti költségeket. Az Igazgatóság ellenőrzi az apát megillető pótszabadság alapján járó, kifizetett és elszámolt távolléti díj és közterhei nyilvántartását, annak jogszerűségét és elszámolását. Az ellenőrzés a kifizetést megelőzően írásbeli dokumentumok alapján, továbbá szükség esetén a helyszínen, kifizetett költségtérítés tekintetében utólagos helyszíni ellenőrzés keretében történik. Ha és amennyiben a munkavállaló a pótszabadságra jogosító időtartamon belül munkahelyet változtat, az új munkáltatójánál akkor jogosult a pótszabadság igénybevételére, ha igazolja, hogy az előző munkáltatónál a pótszabadságot részben vagy egészben még nem vette igénybe. Erről - és részleges igénybevétel esetén a már kivett napok számáról - az előző munkáltató a munkavállaló kérésére három munkanapon belül köteles igazolást kiadni. 4
A kormányrendeletek alapján megállapítható, hogy a munkavállalónak a pótszabadságra irányuló igényét hiteles okiratokkal igazolnia kell a munkáltató számára. Tehát az Mt. 6. (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettséghez társulnak az okiratok is. Hangsúlyozandó, hogy amennyiben az apa a tájékoztatási kötelezettségét valamilyen okból nem teljesítette, és csak utólagosan, már a gyermek születését követő évben tájékoztatta a munkáltatót a gyermeke születéséről, akkor ebben az esetben is jár visszamenőlegesen az előző évre a két nap pótszabadság (az öt, illetve hét nap pótszabadság értelemszerűen már nem, mert annak igénybevételére csak legkésőbb a születést követő második hónap végéig jogosult). Az Mt. 6. (4) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség az anyára is vonatkozik, a gyermek születéséről a munkáltatót neki is tájékoztatnia kell. A szülési szabadság, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság letelte után, az anyának a munkáltató a munkába történő visszatérésekor adja ki a felhalmozódott szabadságot, az évente plusz két nap pótszabadsággal együtt. Az Mt. 121. (1) bekezdése alapján a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg - a 118. (4) bekezdését kivéve - a szabadság arányos része jár. Tehát az Mt. 118. (1) bekezdés a) pontja szerinti pótszabadságot arányosítani kell annak megfelelően, hogy a gyermek az év melyik szakában született. Azonban az Mt. 118. (4) bekezdésében foglalt pótszabadságot nem kell időarányosítani, így a munkavállalót akkor is megilleti az adott évben pl. az egy gyermek után járó pótszabadság, ha a gyermek az év utolsó napján született. A jogalkotó az apai pótszabadság intézménye esetén is figyelemmel volt arra a jogalkotással szemben megfogalmazott alkotmányossági követelményre is, hogy általános helyzetekre, ne pedig egyedi esetekre alkosson szabályokat. Ez az elv pl. az elvált szülő pótszabadságra való általános feljogosításával nem teljesülne, továbbá összeegyeztethetetlen lenne a pótszabadság rendeltetésével, ha olyan munkavállaló vehetné azt alanyi jogon igénybe, aki a gyermek nevelésében egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben vesz részt. Mivel a pótszabadság akkor illeti meg a munkavállalót, ha a gyermeket a saját háztartásában neveli vagy gondozza, ez alapján az elvált munkavállaló részére is csak ebben az esetben jár az Mt. 118. (1) bekezdés szerinti pótszabadság. Fontos tudni, hogy a pótszabadságra való jogosultság munkajogi igénynek minősül, tehát amennyiben a munkáltató a pótszabadság visszamenőleges kiadását megtagadja, az Mt. 285. (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszonyból vagy az e törvényből származó igényét bíróság előtt érvényesítheti. Az Mt. 286. (1) bekezdése alapján a munkajogi igény három év alatt évül el. 5