LELLEI ÓVODA MADARAK FÁK NAPJA.évente egy nap szenteltessék a madarak és a fák védelmében Hermann Ottó 2010
MADARAK, FÁK NAPJA Projekt címe: Madarak, fák napja A téma eredete: Madarak fák napja Projekt helyszíne: és a hozzá kapcsolódó helyszínek Projektben részt vevők száma: óvoda dolgozói óvodás gyerekek (3-7 éves korig) - 2 - Projekt kiemelt célja: Alakuljon ki a gyermekekben a madarak és fák iránti pozitív beállítódás Általános célok: A különböző megfigyelési helyszíneken tapasztalatszerzési lehetőségek biztosításával a gyerekek egyéni ismeretei bővüljenek Szeressék, becsüljék, védjék az őket körülvevő és az általuk megismert környezet értékeit Bővüljön szókincsük és fejlődjön kérdéskultúrájuk a madarak, fák napja témakörében. A gyerekek képesek lesznek: Életkoruknak megfelelően képesek lesznek a madarak és fák megóvására, védelmére. Felnőtt segítséggel hozzájárulni a madarak és a fák gondozásához. Tervezett időtartam: 1 nap Időpont: Madarak, fák napja, május 10 Közvetlen előzmények: Egész évben a fák, madarak folyamatos megfigyelése (az óvoda udvarán, Balatonparton, Parkerdőben) a KMN alapján Aktívan rész vettek a téli madárvédelemben, ehhez kapcsolódó tevékenységekben
A téma vázlata: mit szeretnénk megismerni, felfedezni Miért fontos a madarak és fák védelme? Melyek a fák, madarak jellemző jegyei, tulajdonságai? Módszertani tevékenység: - források felkutatása, összegyűjtése (folyóiratok, módszertani könyvek) - műhelymunka - feladategyeztetés - szervezés - koordinálás - önképzés - 3 -
A projekt térképe - 4 -
Munka jellegű tevékenységek Külső világ tevékeny megismerése PROJEKT - TERV - MADARAK, FÁK NAPJA Gyakorlati tevékenység Játék Eszközigény Szervezési feladatok Módszer A megfigyelési helyszíneken a fák, madarak megfigyelése, felismerése, megnevezése. Beszélgetés tulajdonságaikról, életmódjukról Levelek, egyéb növényi részek gyűjtése, válogatása amit a természet elenged Fejlesztő játékok 4-5 éves: Fülelő 5-6-7 éves: Milyen madár vagyok? Kincses dobozok, távcső, nagyító, bogárnéző Utazás, séta megszervezése Eszköz előkészítése, Időjárásnak megfelelő öltözködés a sétához Beszélgetés, magyarázat Megfigyelés Tapasztaltatás Önálló tevékenykedés Felismerés, Megnevezés - 5 - Gyűjtőmunka Összegyűjtött anyagok Kincses doboz Eszközök biztosítása Időjárásnak megfelelő öltözködés biztosítása Megfigyelés Gyűjtögetés Beszélgetés, magyarázat
Rajzolás, mintázás Gyurma madár készítése kicsik Kavicsmadár rajza, kirakása középsősök Kéregnyomat készítése - nagyok Lisztgyurma, gyurmatábla Bot a rajzoláshoz Kavics Rajzlap, zsírkréta Eszközök előkészítése Kavicsgyűjtés Időjárásnak megfelelő öltözködés biztosítása Bemutatás Magyarázat Gyakorlás Segítségadás Beszélgetés, - 6 - Rakosgatás
Ének-zene, énekes játékok A madarak hangjának megfigyelése a természetben 3-4 évesek: Ugráljunk, Csip, csip csóka 4-5 évesek: Gólya bácsi, gólya Madarak voltunk 5-6-7 évesek: Hopp mókuska, Dalos játékok, mondókák Szállítható hanghordozó Zenehallgatás eszközeinek biztosítása Beszélgetés, gyakorlás, ellenőrzés - 7 - Egyszer egy erdőben Ajánlott zenei anyag: Kis kacsa fürdik, Gólya viszi a fiát, Fecskét látok, Eresz alól fecskefia, De jó a dió Gryllus dalok hallgatózás
Mozgás Mese, vers Mondókák gyakorlása, Figyelmes mesehallgatás szókincsbővítés, beszédkészség fejlesztése Irodalmi anyag kiválasztása a függelékből Bemutatás, beszélgetés, gyakorlás Gondolkodás fejlesztése találós kérdésekkel ellenőrzés magyarázat - 8-3-4 éves: Mese a kismadárról.. hibajavítás 4-5 éves: Vadgesztenyevirág Ajánlott mesék: Kié a fecskefészek, A büszke tölgyfa Madarak mozgásának utánzása Mozgásfejlesztés, sorversenyek, futások 3-4 éves: Fecskék a dróton 4-5 éves: A gyűjtött növényi részek Hely kialakítása a játékhoz Magyarázat, Bemutatás Értékelés Csibék és a héja Ellenőrzés 5-6-7 éves: Felismerősversenyjáték Csapatok összeállítása
Játékgyűjtemény Milyen madár vagyok? Az óvónő egy állatképet tűz az egyik gyerek hátára úgy, hogy a kiválasztott gyermek ne lássa azt. A gyermek háttal fordul a csoportnak, hogy mindenki lássa, hogy milyen állat lett belőle. Kérdéseket tesz fel a többieknek, hogy kitalálhassa, hogy milyen állat ő. A többi gyermek csak igennel, nemmel és talánnal válaszolhat. - 9 - Fülelő A gyermekek feküdjenek hanyatt a fűben, csöndesedjenek el, csukják be a szemüket. Aki először madárhangot hall, emelje fel a kezét. Fecskék a dróton Az óvónő egy hosszú vonalat karcol a földre bottal vagy kővel. A gyerekek a játéktéren futkároznak, jelre a vonalra állnak. Az a legügyesebb kisfecske, aki elsőnek áll a vonalra. Csibék és a héja A gyermekek a játéktéren egy - egy bokor vagy fa mellé állnak. Ez a ház. A fogó a héja egy magasabb helyről, pl. fatönkről, kőről figyel és a házak között futkározó csibékből igyekszik egyet-egyet elkapni. Áldozatait a fészkébe gyűjti. Felismerős versenyjáték Alakítsunk két egyforma létszámú csapatot. A csapatok álljanak fel egymással szemben, néhány méter távolságban. A tagok mindkét csapatban számozzák meg magukat 1-től kezdve. A kirándulás során gyűjtött növényi részeket a két csapat közé középre elhelyezzük. A játékvezető kiáltja egy fa, vagy növényi rész nevét, mely szerepel a gyűjteményben, majd egy számot mond. (pl. makk és 3. Amikor a 3-as számot kapott gyerekek meghallják a számukat, középre szaladnak a makkért) Az a csapat győz, amelyik több helyesen kiválasztott dolgot gyűjt össmesetár
Mesék A kismadárról, amelyik nem akart énekelni (Dryszkiewicz) Hát így történt: A ház ablaka előtt nőtt egy fa. Se kicsi, se nagy, ágait pedig úgy nyújtogatta fel a magasba, mintha karjai lettek volna. Körülötte nem volt se tél, se nyár, de piros almás ősz sem, csak olyan télutó, tavaszelő. Nem fenyegette a fagy, de nem esett még az eső. Vándorúton járt a nap, nedves volt a föld, lágyan lengette a nyitott ablak függönyét a szél. - 10 - Egy vékonyka ágra pici tollgombolyag telepedett. Egy kismadár. Ugrált az ágon, csőrével kopogtatta, farkát mozgatta, s hol erről, hol arról az oldalról kukucskált lefelé. Nem volt ez a madár se kék, se zöld, sárgának se lehet mondani egyszerű kis szürke jószág volt, fekete szemekkel. Üldögélt a fán és így csivitelt magában: - Ugyan mit csináljak?. Énekelni nem fogok, nem akarok, nem szeretek, de hát akkor mit csináljak valami mást?.. Moziba nem mehetek nem engednek be. Csokoládét nem ehetek, - mert ki veszi meg nekem? Kakaót nem ihatok mert azt sem tudom, mi fán terem. Korcsolyázni sem mehetek mert nincs korcsolyám, jég sincs, és a madarak nem is szoktak korcsolyázni igazán nevetséges lenne egy korcsolyázó kismadár.. Fejecskéjét csóválta és tovább morfondírozott: - De hát mit csinálja, ha nem akarok, nem szeretek és nem is fogok énekelni? Fürödhetek a csermelyben vagy a homokban. Röpködhetek a levegőben, és úgy tehetek, mintha kis repülőgép lennék. Felcsipegethetem a magvakat, amiket a gyerekek szórnak nekem. Fészket is rakhatok itt, ezen a vékonyka ágon.
Ez az utóbbi ötlet nagyon megtetszett a kismadárnak. - Jó gondolat csivitelte, és mindjárt munkához is látott. Összeszedett mindenféle szalmaszálat, gallyacskát, füvecskét, papírkát és dél felé már készen is volt a fészek. És akkor a szürke kismadár kényelmesen elhelyezkedett a saját fészkében (éppúgy, mint mi a szobánkban), berzenkedett, tollászkodott egy kicsit, aztán csőrét a szárnya alá dugta, szemét becsukta és így szólt: - 11 - - Most pedig aludni fogok. Meghallotta ezt a fa és rámondta: - Jól van, hadd aludjon. És vékony ágacskáin kibontotta az apró, élénkzöld selyempuha és selyemfényű leveleket. És a zöld levelekből tetőt hajtott a fészek fölé. Meghallotta a szél és ő is rámondta: - Jól van, hadd aludjon. És a levelek közé ezüstös rügyeket fújt, melyek tapadósak voltak, mint a mézcukor. Ezekből a rügyekből lett a kerítés a fészek körül. Meghallotta az eső is. Mint nedves madár, hullott a fára, és előcsalta a rügyekből a virágokat. Nagy, sima, tavaszillatú, rózsás fehér szirmokat. És a virágok szépen feldíszítették a fészket. S hát a nappal mi történt? Vándorolt, vándorolt az égen az óriási, forró nap, mígnem végül megállt a fészek fölött. És ekkor, a kis meseféle végén felsusogott zöld lombjaival a fa, illatozni kezdett, rózsaszín virágba borult, zümmögő méhraj körülcsengettyűzte és ekkor az egyszerű és teljesen szürke kismadár elkezdett énekelni.
Kié a fecskefészek? (Bába Mihály) Ősszel, amikor már hűvös szelek kergetőztek a határban, összegyűltek a fecskék és melegebb vidékre költöztek. Csak most, tavasszal tértek vissza régi fészkükre. Ám az egyik frakkos házaspárt nagy meglepetés érte. Kis lakásukban, az eresz alatt verébhad tanyázott. Ősszel, amikor elmentek, egy verébcsalád nyomban beköltözött, és most hallani sem akartak arról, hogy visszaadják a fecskepárnak a kényelmes kis lakot. Olyan hangos veszekedést csaptak az eresz szélén, hogy a kíváncsi madarak hetedhét határból is odaröppentek. Az egyik a fecske pártját fogta, a másik a verébét, a harmadik meg kacagott mindkettőn. A szarka volt a leghangosabb, de ő sem tudott igazságot tenni. Ekkor a cinke elrepült a bagolyért. - 12 - - Nagyon kérlek, tudós madár, gyere és tégy közöttük igazságot, mert hallgatni is rossz a szörnyű veszekedést. A bagoly nyomban odaröppent és meghallgatta a fecskét i, meg a verebet is. - Két esztendeje raktam ezt a fészket a párommal, olyan erős, hogy még három nyarat is eltölthetünk benne szólt a fecske. - Igaz, igaz, - mondták a fecskepártiak. - Ketten hordtuk a tollat a párommal csicseregte a veréb -, hogy meleg fészkünk legyen a télen.. Benne laktunk, mindenki tudja, aki ismer minket. És most zek a vándormadarak ki akarnak zavarni bennünket a lakásunkból. - Úgy van, úgy van helyeseltek a verébpártiak. Nagy gondban volt a bagoly, nem volt könnyű igazságot tenni. Gondolkozott, töprengett egy ideig, aztán így szólt a két veszekedőhöz: - Mind a ketten azt mondjátok, hogy a ti fészketek, hogy ti csináltátok Hát majd most kiderül, hogy ki ilyen ügyes fészekrakó Látjátok az ajtó mellett letörött egy darabka, aki előbb és ügyesebben kijavítja, csak az csinálhatta a fészket. Rajta, kezdjetek hozzá!
A fecskepár nyomban felkerekedett, elröppent a közeli tó szélére, sarat gyúrt, beletett egy szalmaszálat és már röppent is vissza vele a fészekre. A verébpár viszont nagyon meglepődött, csak ugrált, csicsergett, bosszankodott, de amikor látták, hogy a fecskék már másodszor fordulnak, kénytelen-kelletlen ők is elröppentek a tó partjára, összecsipegettek egy kis sarat és repültek vissza. De olyan ügyetlenül dolgoztak, hogy mire a fészekhez értek, minden kihullott a csőrükből. Még borzas tolluk is sáros lett. - 13 - Amikor a madarak meglátták a két kis sáros verebet, olyan hangosan csipogtak, csicseregtek, kelepeltek, fütyültek, hogy még a bagoly is befogta a fülét, a szarka meg felröppent, hogy szomszédjának ő mondja el elsőnek a hírt. A fecskepár nem törődött a nagy lármával, csak hordta a sarat és javította a fészket. A borzas verebek ekkor megint felröppentek, úgy, mintha megint vissza akarnának menni a tó partjára, de útközben másfelé szálltak. Egy udvaron a vályú szélére röppentek, lemosták sáros csőrüket, aztán elmentek másik fészket keresni. Azóta ne is látták őket még az eresz közelében sem. A bagoly is elrepült, mert tudta, hogy itt ár nem kell neki igazságot tenni. A fecskék meg boldogan rendezgették fészküket, hogy őszig felneveljék a kicsinyeiket.
A büszke tölgyfa (Fésűs Éva) Volt egyszer a Köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitálgatott és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. Ő volt a legszebb az erdőn. - 14 - A madarak vágyakozva nézték erős ágai hajlását, védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát. - Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess! Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén és ha olykor egy-egy tudatlan kis jövevény mégis megpróbálkozott rajta a fészekrakással, a büszke tölgy lerázta magáról a félig elkészült madárfészket. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára és szépen kérték: - Olyan éhesen vagyunk! Adj egy kis makkot! A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt és elgyalogolt máshová. Képzeljétek! már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát és tetszett, vagy nem tetszett belebújt a kukac.
Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte. - Ó, jaj nekem sóhajtotta -, elpusztulok! Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókusasszonyka. Tüstént abbahagyta fiacskái mosdatását. - 15 - - Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom Harkály doktort! - Nem kell! Nem kell! hadonászott a fa - Biztosan bosszút állna rajtam és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba. - Ugyan, mit képzelsz? csóválta fejét a mókus és azért is elfutott a harkályért. Harkály doktor tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéből. Nem sokat törődött a tölgyfa nyögésével. Végigkúszott rajta, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt és erős csőrét mélyen a kéregbe ütötte. - Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte és volt, nincs! már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott: - Jobban vagyok! Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte: - Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik! Erre a körülállók kacagni kezdtek és a harangvirágok összekoccantották a fejecskéjüket. - Ó, te tölgyfa!... Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra! Harkály doktor hozzátette: - Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Orvosságot is rendeltem: sok vidámságra, madárdalra van szükséged. - Meglesz! Meglesz! kiáltották az állatok és mindjárt körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve.
Aztán egyszer csak gondolt egyet és kitárta ág-karjait a madarak felé: - Gyertek ide, hozzám! Azok nyomban odasereglette és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna. - 16 -
Vadgesztenyevirág (Szekeres Ilona) A vén vadgesztenyefa ott állott a Duna partján. Kegyetlen, zord február végi nap volt: a nagy folyó még jégtáblákat sodort, s a szél vadul, zabolátlanul nyargalászott, amerre csak kedve tartotta. - Süvíthetsz már, nyargalászhatsz, úgyis rövid az időd! bólogatott bölcsen a vadgesztenyefa, s a dolga után látott. Megüzente minden ágának: - 17 - - Készülődjetek, nyújtózkodjatok, elég volt a szunyókálásból! A kis rügyek is sorba álltak, hogy meghallgassák Fa anyó utasításait: - Te a harmadik ágam hegyében leszel te gyönge vagy, beljebb kell kerülnöd nézzelek csak.- vizsgálgatta az egyik rügyecskét -, úgy látom, elég erős vagy, hogy a koronámra tűzzelek.. Minden kis rügy megkapta a kijelölt helyét, s már indultak is felfelé, hanem az egyik rügyecske váltig elégedetlenkedett: - Én nem akarok a negyedik ágadra kerülni, s hozzá még legbelül hiszen ott nem lát meg senki! Fa anyó megcsóválta a fejét? - Ej, hát hová akarsz menni? kérdezte haragosan. - Fel, fel a koronádra, s annak is a leghegyibe. Senki se legyen körülöttem, sem mellettem. Azt akarom, hogy mindenki csak alattam legyen! - Az az én dolgom, hogy kit engedek fel oda! mondta a vadgesztenyefa. Aztán csöndesen hozzátette: - jobban tudom, mint te, hogy ki való a koronámra - Pedig én csak azért is ott leszek! feleselt a kis rügy, s meg sem várta Fa anyó válaszát, elindult felfelé. Aki előtte járt, azt félrelökte, aki mellette jött, azt megelőzte, s nem is állt meg, amíg fel nem ért a gesztenyefa koronájára, annak is a legisleghegyibe. Kicsit szédült idefent, de azért boldog volt, hogy sikerült a dolog!
Jött aztán egy másik rügy, akit Fa anyó küldött fel ide; de a nagyravágyó rügyecske gorombán elkergette: - Én voltam itt előbb, te keress magadnak más helyet! Most már nyugodtan szunyókált, csak néha kukkantott ki: - Tavasz van-e már? És mert fázott még, hát magára húzta a ragacsos, bolyhos dunnácskát, s álmodozott - Milyen szép is lesz idefent, ha majd melegen süt a nap. Enyém lesz a legislegszebb gesztenyevirág. Az emberek pedig megállnak a fa alatt és egészen külön csodálnak engem Mert, hogy odafent mindenki észrevesz, az bizonyos! Jött aztán az első, langyos napsugár. Körülcsókolgatta a rügyeket, de talán a legtöbb jutott belőle Rügyecskének ott, a fa leghegyiben. Most örvendezett csak igazán! - 18 - Úgy ragyogott a barna-vöröses fejecskéje, mintha fényesre törölgették volna! Másnap friss szél fújdogált, s játékosan hintáztatta a rügyeket. - Ebből is több jut nekem, - örvendezett magában. Éjszaka azonban hideg volt még; a kis rügyek borzongva bújtak az ágak alá, meg a fa derekához. Védelmet, segítséget kértek Fa anyótól. Mi tagadás, Rügyecske is didergett odafent, de aztán arra gondolt, hogy ő a legszebb, a legerősebb, hát csak nem ijed meg egy kis hidegtől. S keményen állta a sarat. Valahogy azért elmúltak a zord, kora tavaszi napok, a hideg, viharos éjszakák. A tél végleg elköltözött a Duna partjáról, s a napsugárkövetek mind sűrűbben érkeztek a földre. Ébredt, éledt az egész világ! A kicsi rügyecskék ujjongva pattantak fel: apró, gyűrött ruhájú, zöld levelekkel öltöztették a vén gesztenyefát. A levelek között pedig karcsúbimbók fürödtek a napsugárban. Rügyecske odafent ugyancsak igyekezett. Gyönyörű leveleket bontott ki, s boldogbüszkén dajkálgatta bimbóját: - Te leszel a legislegszebb gesztenyevirág - dalolta neki harmatos hajnalokon A budai hegyekben csodálatos májusi dalt csilingeltek a gyöngyvirág harangocskák azon a hajnalon, amelyen kinyíltak a gesztenyefa virágai. Mint a karácsonyfa gyertyácskái, úgy
álltak szép sorjában az ágakon. Tiszták, fehérek voltak, s minden kis szirom belsejében pici, rózsaszínű szív ékeskedett. Odafent, a fa hegyébe is virággá nyílt a bimbó. Gesztenyevirág valóban mintha egy kicsivel pompásabb lett volna a többinél. Fehér volt, mint a frissen hullott hó, s szívecskéje pirosan dobogott. Napfény csókolgatta, szellő elringatta, rózsaszínű hajnalokon friss harmat mosdatta. A szép virág boldog volt; csak néha nézett le a többire. - 19 - Egyszer aztán elbújt a nap, s úgy elbújt, hogy nem is látszott ki a sűrű fekete felhők mögül. Először csak a szél fújt, de aztán átadta helyét a viharnak. Az pedig zúgva, bőgve nyargalt végig a Duna partján, csavargatta, recsegtette a fákat, az ágakat. Sűrű, hideg sőt is hozott magával, s Gesztenyeanyó levelei gyűrötten, tépetten csüngtek alá; de még így is óvták, vigyázták a gyenge, hófehér virágokat. Csak Gesztenyevirágot nem védte meg senki. Hiszen olyan magasan volt, hogy még a saját levelei sem értek fel hozzá. Vihar pedig nekiment, tépte, cibálta, piros színű patyolatszirmait rendre lesodorta. Gesztenyevirág hajladozott, ingadozott; a vihar erősebb volt nála. Letörte, s Gesztenyevirág aléltan hullott a Fa anyó ölébe. Az pedig magához ölelte engedetlen, szép gyermekét és csendesen elringatta
Találós kérdések Hosszú törzse, kopasz feje, nap anyóka ígéretű Hogyha eljő az idő, levélruha rajta nő Fa Fúr-farag de mégse ács, Kopog, mint a kalapács, Fák doktora, orvosa, - 20 - Erdőben az otthona Harkály Tó vizében lépeget, békák veszedelme, Békát fog és messze néz, fél lábon merengve Gólya Szálfák sűrűjében, rengeteg csendjében, Kipi-kop, kipi-kop! Ki kopog? Mi kopog? Jaj tinéktek kukacok! Harkály Fák és bokrok katonásan egymás mellett sorakoznak, Kismadarak csicseregnek, mókusfiak szórakoznak Erdő Sziklaszirten tanyázik, levegőben vadászik. Csőre horgas, karma nagy, magas égből le-lecsap. Szeme éles, nincs hibája, ő a madarak királya Sas Szólások és közmondások Szabad, mint a madár = független