Rólunk - Nekünk Negyedévente megjelenő lap Böhönyeiektől, Böhönyeieknek, Böhönyéről. II évfolyam VII szám. 2008.december 20 2008 év, ízelítő Egyesületünk életéből Szakácsiban is kisütöttük a magunkét Fonyódra kirándult a Mosoly Mix Jól éreztük magunkat a zenés mulatságunkon Mosoly Mix műsor az időseknek Minden kedves olvasónak áldott, békés karácsonyi ünnepet, és egészségben eltöltött, boldog új évet kívánunk!
Életem regénye Garai Lajos visszaemlékezései Ha kaszád életlen, kapád csorba, ne dobd rögtön el a porba, Lajos bácsi kézbe veszi, megvizsgálja, készre teszi, munkád eztán aranyat ér, szerszámok orvosa Ő, mióta él. 1932-ben születtem Inkén. Édesapám Garai István 1891-ben született, uradalmi cseléd volt az Inkéhez tartozó Farkasdencsen, ahol édesanyámmal, Merenics Annával letelepedtek, és családot alapítottak. Édesanyám 1893-ban született, miután szüleim összeházasodtak, Ő a háztartással, gyermekneveléssel, házkörüli munkákkal foglalatoskodott. Nyolcan voltunk testvérek, hatan értük meg a felnőtt kort - én voltam a legkisebb - és sajnos már csak egyedül én élek a hat testvér közül. Még ennyi év távlatából is magam előtt látom a cselédházat, ahol éltünk, a mi nagy családunknak külön konyhája, és két szobája volt, a kisebb családokból ketten használtak egy közös konyhát. Vezetékes víz, villany nem volt, a mai kor úgy is mondaná, nem kellett rezsit fizetni, a világosságot petróleum lámpa adta, a vizet magunk húztuk, és mégis milyen jó volt! A gyerekeket pici koruktól munkára nevelték, nem telhetett el dolog nélkül egyetlen munkanap sem. Amikor a mezei munka parancsolt, nem volt megállapított munkaidő, pirkadattól, napestig tartott a műszak. A munka fejében, akik dolgoztak, fertálypénzt kaptak, ez olyasmi volt, mint a mai napszám. A kereseten kívül a cselédek is részesedtek a megtermelt javakból, kaptak gabonát, legeltetési lehetőséget az állataiknak, és tűzifát is. Akkoriban az emberek takarékosabban éltek, nem volt lehetőség 80-100m2-t belakni 1-1 családnak, mint manapság, a kemence melege egy tűztérből mindnyájunknak meleget adott. Amikor én gyerekeskedtem, az inkei gazda báró Inkei Péter volt. Megbecsülte a jó munkást, aki dolgozott, nem éhezett. Ma, aki állást vállal, a bér egy része rögtön egészségügyi, és szociális ellátásra megy. Hogy is volt ez akkor? Aki az uradalom munkása volt, és megbetegedett, az uraság gondoskodott orvosi ellátásról, ellátta étellel a családot addig, amíg a kenyérkereső fel nem gyógyult. Ez afféle biztosítás, kiterjedt a cselédek családjára is, hiszen jó munkát, csak az egészséges ember végezhetett. Ilyenkor karácsony tájt már akkor is készültek az ünnepre. Mindig volt karácsonyfánk, rajta cukor, édesanyám mákos, diós kalácsot sütött a kemencében, amikor kisült a tészta, úritököt dugott a még forró kemencébe, az volt ám az igazán fenséges csemege a gyerekeknek! A báró december közepén számba vette a cselédek gyermekeit, és mindenkinek juttatott cipőt, ruhát, édességet. Nem múlhatott el vasárnap templomba menés nélkül, az ünnepeken is részt vettünk a misén. Ma már elképzelhetetlen az az élet! Amikor Nemesdéden disznóvásár volt, anyánkkal, a kocával, és a süldőkkel gyalog tettük meg a 10 km-t 2
oda s vissza, és milyen örömmel mentünk! Négy elemit végeztem, tovább is tanultam volna, de közbeszólt a háború. Nem tétlenkedtem aztán sem. Először kányapásztornak álltam, ez olyan munka volt, amit a gyerek is meg tud tenni, és szeret is. A vetést kellett védeni a varjaktól, nagyokat lehetett csattogtatni az ostorral, hogy a madár odébbálljon. A háború után a 12 hold juttatott földön gazdálkodtunk, egészen az állami gazdaság megalakulásáig. Kezdettől, egészen nyugdíjazásomig ott voltam segédmunkás. Minden munkához érteni kellett. Mi még kézzel arattunk, az első benzines kombájn csak a 60-as évek elején állt munkába. 1952-1954-ig sorkatona voltam. Az is egészen más volt, mint a későbbi időkben. Több helyen is szolgáltam, Aszódon, Pesten, Marcaliban. Két teljes év volt a szolgálati idő, minden hónapra zsoldot kaptunk, havi 60 forintot. Mit is ért? Egy korsó sör akkor 1 forint 30 fillér volt. A cigarettát mindenki ingyen kapta, de mivel én nem dohányoztam, eladtam másoknak, így plusz pénzhez tudtam jutni. Miután leszereltem, 1956-ban megnősültem, feleségem, Nagy Ida volt, 47 évig éltünk együtt, halála súlyos veszteség számomra. Három gyermeket neveltünk fel, leányom Kaposváron gyógyszerész asszisztens, fiam Csurgón a Városi TV vezetője, Attila fiam pedig nyugdíjas, velem él. Mióta nyugdíjas vagyok, a barkácsolás a hobbimmá vált. Soha nem tanultam a famunkát, mégis valahogy a kezemre áll. Nagy türelemmel válogatom ki a faanyagot, élezek, köszörülök, kalapálok, ami jön. Régen nyulakkal, hízóval, galambokkal is foglalkoztam, mára ebből már csak a tyúkok maradtak. Szabadidőmben szívesen nézem a TV-t, főleg a sportközvetítéseket. A foci szeretete onnan is maradt, hogy 16 évig magam is rúgtam a bőrt Inkén, bal half (hátvéd) pozícióban. Ha tehetem, kijárok a helyi meccsekre is, most különösen ráfér a szurkolás a csapatra. Küzdelmes 76 év van mögöttem, bízom benne, hogy a fiatalok is találtak számukra érdekes sorokat az elmúlt másfél oldalban. Lejegyezte: Kovácsné Balogh Éva Az alábbi vers, Fehérvári Józsefné, Manci néni jóvoltából juthat el most Önökhöz. Ő bocsátotta rendelkezésünkre az 1918-ban Varga Sándor iharosberényi plébános által lejegyzett sorokat. Olvassák csak! Aktualitásából máig nem veszített, mondanivalója most is időszerű- sajnos. Ábrányi Emil: Szelíd szemek Akkor lesz méltó élni e világon - Ám ezt a kort még szörnyen messze látom Ha majd az ember szeme úgy ragyog Hogy mind azt mondja: Én szelíd vagyok! Én nem kívánok eltiporni mást Én gyűlölöm a gőgős elnyomást. A lelkem tiszta, ha kelek, ha fekszem S nem hatalomra: jóságra törekszem. Méltó világunk akkor leszünk Ha úgy megenyhül vad tekintetünk Mint viharos ború után az ég Az újra fényes, újra tiszta kék. Ha majd szemünk többé nem sújt, nem éget Nem lövell ki bosszút, büszkeséget. Csak azt a vágyat, hogy nyomort ne lásson S mindig siessen könyörülni máson. Akkor lesz méltó ez a földi élet Ha durva dölyf gonosz tűz, semmivé lett. S leszállt közénk a béke szelleme. Ha minden ember nagy nyitva szeme Olyan lesz, mint az ablak melyen át A vándor nyájas tűzhelyekre lát. Ahol mindenki boldog és örül A lobogó világosság körül. 3
Jó, hogy vannak! Gschvindt Petra, a Kaposvári Egyetem Kommunikáció és médiatudomány szakának III. éves hallgatója vagyok. Idén áprilisban nyertem ösztöndíjat Norvégiába, így az első félévet ebben az országban végzem. Volda az a hely, amelyet sohasem fogsz elfelejteni Egy szemeszter, 4 hónap, 16 hét, 3000 kilométer, 40 cserediák, 4 tantárgy, 37 kredit, sok új barát és megannyi életre szóló élmény. Ez év augusztus közepétől december közepéig ezek az adatok határozzák meg életemet, ugyanis ezt a félévet Norvégiában töltöm. Április végén nyertem ösztöndíjat a Volda University-re, a 2008/2009-es év első félévére. Augusztus 16-én indultunk Budapestről és másnap este érkeztünk meg Voldába. Az első hét az ismerkedéssel, a tantárgyfelvétellel, regisztrációval, hivatalos ügyekkel telt. Esténként viszont igyekeztek egy kicsit visszahozni a nyarat. Azon a héten kétszer volt barbecue party az iskola előtt. Sorban állás, üdítők, palacsinta, hot-dog, hamburger, saláta, chips és remek társaság. Az időjárás pedig a mi oldalunkon állt, ugyanis szeptember és október, igazán esős hónapok északon. Viszont ez idő alatt mindössze négyszer kellett elővennem az esernyőmet, ugyanis a többi napon szikrázó napsütésben volt részünk. Említették is a norvégok, hogy milyen szerencsések vagyunk. Viszont most itt a tél! Egyre rövidebbek a nappalok, ami norvég viszonylatban azt jelenti, hogy délután 3 órakor már teljesen elbújik a nap. November 21-én pont a magyar est napján hatalmas mennyiségű - fél méter hó esett le hóvihar kíséretében. Szerencsénkre egyre több idő jut arra, hogy élvezhessük a telet. Itt már vizsgaidőszak van, így a felvett 4 tantárgyam közül, már csak kettőből kell vizsgát tennem, a többiből pedig az eredményre várok. Az arányokról bővebben Körülbelül 40-en vagyunk cserediákok: csehek, litvánok, románok, spanyolok, németek, egy francia, egy lett és mi, magyarok öten. 4 tantárgyat vettem fel. Az egyik a Strategic Design nevezetű, amely marketinget jelent. Ezen az órán, egy cég egyik alkalmazottja és egy újságírónő tartott előadásokat. A legfőbb feladat pedig az volt, hogy egy, Norvégiában jövőre piacra kerülő elektromos autó marketingjét kellett kidolgozni (www.think.no). Szeptember közepétől október végéig group meetingek (csoporttalálkozók) és konzultációk határozták meg mindennapjainkat. A második tantárgyam a Photo for Media, ahol részletesen tanulunk fotózást, a képek típusait és ezek gyakorlati alkalmazását. A harmadik tantárgyam a Norwegian course, ahol amellett, hogy norvégul tanultunk, betekintést nyerhettünk Norvégia történelmébe, földrajzába és egyéb különlegességeket is megtudtunk az országról. Magyarként angol nyelven tanulok norvégul. Nagyon szeretem! Sőt, november eleje óta spanyol kurzusra is járok. A negyedik tantárgyuk pedig a Japanese animee, ahol japán animációkat elemzünk. Felfedezni a környéket eddig négyszer volt alkalmam. Legelőször Volda legmagasabb hegyét a Rosethornetet másztuk meg. Utána a szomszéd városba, Orsta-ba mentünk át, aztán a következő nagyobb utazást szeptember végén tettük, amikor a Geiranger fjordhoz kirándultunk a nemzetközi iroda, a Pangaia szervezésében. Az utolsó alkalommal pedig 4
Alesund-ot néztük meg, amely egy innen 70 km-re fekvő város, amely Norvégia legnagyobb halászkikötője. Nekem, Velencét juttatta eszembe. November 21-én eljött az a nap, amikor bemutathattuk hazánkat. Főzhettünk igazi magyaros ételeket. A pörkölt látványa egy norvég gáztűzhelyen elég paradox, de mindenki dicsérte, hogy az a piros valami a legjobb. Pedig a mákos gubát, a sült almát és a krumpli lángost is nagy igyekezettel készítettük. Hamarosan indulunk haza. Abban mindenki egyetért, hogy akikkel nagyon jó barátok lettünk, azokkal tartani fogjuk a kapcsolatot. Én egy lett, egy litván és két cseh lánnyal kerültem szoros barátságba. Ez a négy hónap, életem egyik meghatározó része mindenféle tekintetben. Köszönöm a szüleimnek, akik mindebben a legmesszebbmenőkig támogattak, ahogy a marketingszöveg is mondja, nélkülük nem jöhetett volna létre! Gschvindt Petra Volda (2008) Karácsonyi ajándékozás a moldvai magyar gyermekeknek Nem régen múlt egy éve, hogy megalakult a Csillagösvény Böhönye a Határontúli Magyarokért Egyesület községünkben. Célkitűzései között szerepel az arra rászoruló határontúli magyarokkal való kapcsolat felvétel, tőlünk telhető támogatás kezdeményezése és meghirdetése. Céljaink közül már egy megvalósult. Községünk testvér települési kapcsolatot teremtett Erdélyben a gyimesi csángó településsel, Gyimesközéplokkal. Ennek a felejthetetlen találkozónak sok böhönyei polgár volt személyes részese, szoros baráti kapcsolatot eredményezett a látogatás az elszakított országrészünk magyar lakosságával. Most Jasek Attila és Nyers László, egyesületi tagok kezdeményezésére gyűjtést hirdetett a moldvai csángó település Lészped 135 rászoruló gyermekének karácsonyi megajándékozásához. Sok ruhaneműt, játékot, könyvet és édességet hoztak a helybeli és az ország több településéről a böhönyei tűzoltóságra az adakozók. Az ajándékok csomagolására, válogatására 2008. december 8-án került sor, melyet Egyesületünk hölgy tagjai végeztek nagy örömmel. Az ajándékok kijuttatásához a nagyatádi Erdélyi Kör, Kalocsai Bálint, Bölcz Levente és Fekete Sándorné adott konkrét anyagi segítséget, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni. Járművet a Nemeskisfalud Község Önkormányzata biztosítja. A mikrobusz vezetését Vida Ferenc polgármester, Balázs József a helyi tűzoltóság volt parancsnok helyettese, és Jasek Attila tűzoltó vállalta. A csapatot még Nyers László Egyesületünk tagja kíséri el a nem mindennapi vállalkozásra. Terveink szerint december 19-én indulunk, és 21-ére tervezzük a haza érkezést Moldvából. Reményeink szerint meg tudjuk örökíteni az eseményt, fénykép és videó felvétellel. Isten segedelmében bízva, reméljük, épségben járjuk meg a nem kis utat, és felejthetetlen karácsonyhoz segítjük a távolban élő magyar gyermekeket. Ezúton kívánunk minden kedves böhönyei lakosnak, Egyesületünk tagjainak boldog karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új esztendőt. Jasek Attila és Nyers László Egyesületi tagok 5
Fiatalokról A Böhönyei Fiatalokért Kulturális Egyesület 5 tagjának lehetősége volt kiutazni Erdélybe egy pályázati együttműködés keretében. Az alábbiakban olvashatnak az erdélyi útjukról: Lengyel Ervin: A program fő célja, hogy a fiatalok betekintést nyerjenek a határon túli ifjúsági intézményrendszer működésébe, hosszú távú célként a román példához hasonlóan Magyarországon is megszülessen az ifjúsági törvény. A program keretében demokrácia kurzuson vettünk részt október 23-26. között. A képzés célja, hogy a modulok végeztével közösségfejlesztő ifjúsági szakemberek kerüljenek ki. A képzés végeztével minden résztvevő megkapta az elvégzett kurzusról szóló tanúsítványt, mely az első lépcsőfoka, hogy közösségfejlesztő szakemberré válhassunk. Összességében egy nagyon tartalmas kiránduláson vettünk részt. Sok ismerettel gazdagodtunk mindamellett, hogy jól is éreztük magunkat, mert azért a szórakozás sem maradt el. Pável Beatrix: 2008. október 23-a hajnalán indultunk útnak Kaposmérőből a nagybajomi és kaposmérői fiatalokkal együtt Temesvárra. Útközben megálltunk Aradon, ahol az aradi vértanúk emlékművét megkoszorúztuk. A képzésen csoportokba osztottak minket, és csoportmunkában osztottuk meg gondolatainkat a demokráciáról. Szabad estéinken egy kicsit az ottani bulik világába is belecsöppenhettünk, és ez azért is volt jó program, mert jól éreztük magunkat, és egymást is jobban megismerhettük. 26-án este érkeztünk haza egy élményekkel teli hosszú hétvégéről. Móricz Georgina: Összesen 4 napot töltöttünk Temesváron. Nagyon vártam ezt az utazást, hogy megismerjem Erdélyt és az ott élő fiatalokat. Első este elmentünk vacsorázni az ott élő magyar fiatalokkal, így alkalmunk volt megismerkedni velük. A képzésen demokráciával kapcsolatban különböző témákról beszélgettünk, ezen kívül feladatokat kaptunk, amelyeket kis csoportokban kellett megoldanunk. Indulásunk előtti estén egy magyar estet tartottunk, amelyen minden egyesület levetített egy kisfilmet, amelyben bemutatta eddigi tevékenységét saját lakóhelyén. Utolsó nap időt szakítottunk még egy kis városnézésre. Temesvár nekem nagyon tetszett, az ottani fiatalok elkísértek minket mindenhova. Örülök, hogy megismerhettem őket, és kicsit az ottani életüket. Mihálovics Róbert: Az út elég hosszú volt, nagyjából 6 órát foglalt magába, ami elég volt ahhoz, hogy egy kicsit megismerjük a velünk utazó kaposmérői és nagybajomi fiatalokat. Első állomásunk Arad volt, ahol a Vértanúk emlékére állított szobrot megkoszorúztuk, illetve elhelyeztünk 13 mécsest a tiszteletükre. Este értünk Temesvárra. Egy étteremben vacsoráztunk, majd megismerkedtünk az ott élő magyar fiatalokkal. A demokrácia képzésen rengeteg hasznos dolog hangzott el. Vasárnap délelőtt még jutott idő, hogy megismerjük a város nevezetességeit, és vegyünk pár emléktárgyat. Nagyon jól éreztem magam, hiszen új emberekkel ismerkedtem meg, és ez volt az első külföldi utam. Beck Roland: Az úton nagyon jól összerázódtunk a kaposmérői és nagybajomi ifjúsági szervezet tagjaival. Egy laktató ebéd után megkoszorúztuk az Aradi Vértanúknak állított emléket, majd a szállás felé, Temesvárra vettük az irányt. Minden nap reggeltől estig demokráciával kapcsolatos kurzusokon vettünk részt, amely nagyon sokrétű és tartalmas volt 6
számomra, hiszen olyan dolgokról volt szó, amelyeket még nem igazán ismertem. Esténként vacsora után egy kis városi sétára mentünk az ottani fiatalokkal, hogy jobban megismerjük a történelmi emlékekben is gazdag várost, Temesvárt. Ez a kis utazás számomra nagyon élménydús volt, új fogalmakkal lettem gazdagabb, és új emberekkel ismerkedhettem meg. A Böhönyei Fiatalokért Kulturális Egyesület hírei November és december hónap elején egy kanizsai civil szervezetnek és vállalkozónak köszönhetően jó minőségű import holland bálás ruhákat sikerült szereznünk, és szétosztanunk mintegy 100 rászoruló böhönyei lakos részére. December 21-én 17:00 órai kezdettel a Böhönyéért Somogyért Egyesülettel karöltve a Művelődési házban karácsonyi műsorral kedveskedünk minden böhönyei lakosnak. A műsorban válogatott énekek, versek, komolyzenei és ünnepi művek, valamint egy alkalomhoz illő karácsonyi történet kerül bemutatása harmonika, zongora és furulya kísérettel, a megjelenteket ajándék mézeskaláccsal várjuk. Mindenkit sok szeretettel várunk! Ezúton kívánunk mindenkinek békés, boldog karácsonyt és boldog új esztendőt! Beck Zoltán Emberségből kiváló Kedves köszöntő szavak, megható megemlékezés színhelye volt Kaposváron az Együd Árpád Művelődési Központ 2008. december 4-én. Rendhagyó módon itt rendezte a Somogy Megyei Vöröskereszt a megyei véradóünnepséget. Böhönyei aktualitást adott az eseménynek, az az örvendetes jubileum, mely szerint két böhönyei véradó is kitüntetésben részesült. 50 alkalommal adott vért, és ezért kitüntetésben részesült: Bódis József és Hernesz Imre Szeretettel gratulálunk mindkettejüknek, önfeláldozó, emberséges hozzáállásukat ezúton is megköszönjük! Kívánunk nekik jó egészséget, erőt, hosszú, boldog életet. Reméljük sok követőjük akad majd községünkből is. Kovácsné Balogh Éva Elsősegély helyben Valóban adódhat az életben olyan helyzet, amikor baleset történik velünk, családtagunkkal, munkahelyünkön, vagy az utcán. Azért, hogy ilyenkor a segítség megérkezéséig ne idegtépő várakozással, kéztördeléssel, pánikroham közeli állapotban teljen az idő, az Önkormányzat a Védőnői Szolgálat segítségével elsősegélynyújtás előadást szervezett a Kultúrházban. Mentőtiszt segítségével kaptak az érdeklődők elméleti, és gyakorlati képzést is. Lehetőség volt az adott veszélyhelyzet elhárítására, megtapasztalva azt, hogy milyen kevés is az elméleti tudás, ha nincs mögötte gyakorlati tapasztalat. A tervek szerint folytatás következik, plakátokon hirdetni fogjuk az új időpontot 2009 évben. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Kovácsné Balogh Éva 7
ÖNVÉDELEM ÉS ÖNMENTÉS A TÉLI SZÉLSŐSÉGES IDŐJÁRÁSI KÖRÜLMÉNYEK KÖZEPETTE MIT TEHET AZ ÁLLAMPOLGÁR? Mérlegelje lakhelye adottságait, és gondoskodjon családja biztonságáról. Ennek érdekében: - rendelkezzen legalább néhány napra elegendő fűtőanyaggal, élelmiszerrel és ivóvíztartalékkal, - gondoljon az áram, gáz kimaradásra, az alternatív fűtési, melegedési lehetőségre, - időben jelezze, ha különleges egészségügyi ellátási igénye van, vagy lesz (pl.: vesekezelés, szülés előtt álló nő, veszélyeztetett terhes nő, stb.), - ne induljon útnak, ha bizonytalanok az útviszonyok. Ha mégis el kell indulnia: - ellenőrizze a jármű műszaki megbízhatóságát, az önmentéshez segédeszközöket (lapát, hólánc, meleg holmi, takaró, vontatókötél, elakadásjelző, gyógyszer, mobiltelefon, némi élelem stb.), - folyamatosan tájékozódjon az útviszonyokról, hallgassa a helyi rádiókat, - vigyen magával feltöltött mobiltelefont és a segélykérő telefonszámok jegyzékét, - ha elakadt, jól láthatóan jelezze, és húzódjon az út szélére, járművét ne hagyja ott, ne induljon el a bizonytalanba, kérje, illetve várja a segítséget, - ha többen elakadtak, fogjanak össze, segítsék egymást, - ellenvetés nélkül hajtsák végre a kárfelszámoló erők tagjainak utasításait. Ha otthonában rekedt: - hallgassa a rádiót, TV-t, és hajtsa végre a kapott utasításokat, segítsen a szomszédainak, a település vezetőinek a mentésben, kárfelszámolásban, - ha gazdálkodó, fokozott gondossággal járjon el, és készüljön a télre (takarmánykészlettel, ivóvíztartalékkal, fűtőanyaggal, ha kell alternatív fűtési, világítási szellőztetési lehetőséggel, nyersanyag és árukészlettel). Kérjük, és elvárjuk azonban azt is, hogy az állampolgárok és közösségeik tegyenek önmagukért, családjukért, szűkebb, tágabb környezetükért. Kerüljék el a veszélyhelyzeteket, vagy csökkentsék azokat, készüljenek fel a télre! SOMOGY MEGYEI KATASZTRÓFAVÉDELMI IGAZGATÓSÁG MARCALI KIRENDELTSÉGE 8
Emlékeimből Ahol én gyermekkoromban éltem, ott a Jézuska reggelre szokta hozni a karácsonyfát. Mostanra már tudom, hogy praktikus oka volt ennek. Az éjszaka leple alatt fel lehetett díszíteni a fát. Éjféli misére abban az időben, az olyan apró gyermekeket is elvitték, mint amilyen én voltam, azon a karácsonyon, amiről mesélni szeretnék. Abban az időben a karácsonyfa még nem ilyen fényfüzéres csillogó-villogó csoda volt, mint manapság. Aranydiók, szaloncukor, mézes sütemény csillagok, angyalhaj és pár pici kis gyertya csipesszel felerősítve a fa ágára. Ez volt a karácsonyfa dísze. Az angyalhaj sem ilyen volt, mint a mostani. Az valóban hajszálvékony volt, ezüstös fehéren csillogó, mint az üvegszál, olyan erős. Nem lehetett elszakítani, én tudom, mert sokszor próbáltam. Gondoltam is, hogy lehet ilyen haja egy puha szép kis lénynek. Mert én az angyalkákat olyan ölelgetni való puha szépségeknek képzeltem akkor (csak megjegyzem: most sem tudom igazán milyenek, találkoztam velük, de nem mutatták meg magukat). No, és úgy gondoltam, hogy Ők mindig jókedvűek, mikor karácsonyfát díszítenek a Jézuska kérésére. Ahogy a fa ágai között bujkálnak, beakad a hajuk, és pár szál mindig ott marad belőle. Ezt az angyalhajat csodáljuk meg minden karácsonykor. Érdekes volt az is, hogy pár pici gyertya olyan fénybe borította a szobát, hogy ragyogott minden. Pár percig némán álltunk a fa körül, majd énekeltük a "Mennyből az angyalt. Én közben csodát láttam, mozogni kezdett egy-egy fenyőág, boldog voltam, mert úgy gondoltam, az angyalok még kicsit ott maradtak játszani, ott bujkálnak a karácsonyfa ágai között. Ez másképp nem történhetett, hiszen senki nem ért hozzá a karácsonyfához. Még valamit szeretnék elmesélni abból az időből. Éjféli misén voltunk. Hazaérkezés után Édesanyám engem azonnal ágyba bújtatott, én meg pár perc múlva aludtam, mint a bunda. Hogyan-hogyan se, az történt, hogy hamarosan felébredtem. Meglepődtem, hogy a szobában fényesség van, azt hittem, álmodom az egészet, de amikor láttam, hogy Édesanyám áll egy hokedlin, és a félig díszített fának a tetejére rakja fel éppen a csillagot, gyorsan a takaró alá bújtam. Elkeseredtem a látottaktól, és sírni kezdtem. Édesanyám mellém bújt, simogatott, ölelgetett, így aztán hamar álomba szenderültem. Még meg sem viradt egészen mikor ébresztgetni kezdett, hogy megjött a Jézuska. Ott állt előttem a karácsonyfa teljes díszben, alatta piros ruhás hajas baba. Örülni illett volna, de én sírva fakadtam. Kis várakozás után aztán ígéretet tettem, hogy én ezután nagyon jó leszek, hogy nekem újból a Jézuska hozzon karácsonyfát, mert ezt nem Ő hozta. Bevallottam, hogy láttam, amint Édesanyám díszítette. Szembesülni kellett szegénynek az igazsággal, hogy vége a mesének. Színt vallott "karácsonyfa ügyben". Azért azt még próbálta sokáig elhitetni velem, hogy az ajándékot tényleg a Jézuska hozza. Egy ideig sikerült is ezt jól "megszervezni", de azért erre is fény derült. Aztán a Jézuska-mesét én is elhitettem az én kislányommal, de azóta már ő is az ő fiaival. Így történik ez évről-évre. Az Édesanyák csillagport szórnak a gyermekek szemébe, ettől szebb, csillogóbb, szeretetteljesebb a karácsony. Némelyik gyermeknek egész életében marad a szeme sarkában kicsi abból a csillagporból mit az Édesanyja hintett bele. Ezek közé a gyermeklelkű felnőttek közé tartozom én is. Nem bánom, hogy még mindig vagy talán újból hiszek a mesékben. Jó így élni, hinni az egész Földet, az egész mindenséget átható tiszta szeretetben. Kívánom, hogy mindenki szívében gyúljon ki a szeretet láng, és ha már a mesénél tartunk, szeretnék kívánni valamit, valami szép, közös ajándékot. Kívánom, hogy tudjunk valamennyien szeretetet adni, és elfogadni mérték és megkülönböztetés nélkül határtalanul. Szeretettel kívánok békés boldog karácsonyt mindenkinek: Hosszú Lászlóné (Vali) 9
Mese az angyalokról A mese szerint köröttünk öt angyal kering. Kettő járkál napvilágnál, kettőre a holdvilág vár, az ötödik váltja őket, soha nem tágít mellőled. Gyermek lelked óvja, védi. Isten szeretetét kéri, s féltőn rád ruházza át. Öt angyal tehát ki átad nappalnak és éjszakának. Van azonban még két másik, ki látástól-vakulásig írja, mit teszel, és mit mondasz. Jobbról, aki áll, ő felolvas rólad minden jót, míg a másik, baloldali felró minden rossznak mondhatót. Amaz akkor boldog, ha minél több dolga akad, míg e másik, baloldali szívesebben tétlen marad. Minden este, mint egy tükröt, eléd tárják napodat, hogy mi előtt Isten ítél, ismerd, s jobbítsd önmagad. Hosszú Lászlóné Vali gyűjtéséből Bár lehetnék Bár lehetnék fényes csillag Bethlehemi égen Mindenkinek mutatnám az utat A sötétben. Bár lehetnék kicsi jászol, Puha szalmafekhely, Átölelném az Úr Jézust Mind a két kezemmel. Bár lehetnék, bár lehetnék tiszta szívű gyermek! Kérlek Téged drága Jézus, Hogy bennem is szüless meg! Bár lehetnék olyan ember Aki csupa szeretet és jóság Így lenne e földi élet Csupa mennyország. Böhönye, 2008. Karácsony tája Gy. E. 10
Köszönet A Böhönye Község Önkormányzatának vezetősége 2008. október 4-ére meghívta a 80 éven felüli, tisztességben megöregedett idős embereket egy kis ünnepségre, az iskola napközi éttermébe ebédre, ahol műsorral kedveskedtek nekünk az óvodások és iskolások. Dr. Szijártó Henrik Polgármester Úr fogadott és köszöntött minden résztvevőt. Jól telt el az a pár óra, egymással elbeszélgettünk, ki hogy éli az életét. Ezt megköszönjük a szabadnapjukat feláldozó gondozóknak, a konyhai személyzetnek, mindazoknak, akik értünk dolgoztak. Végül, de nem utolsó sorban a gépkocsivezetőnek köszönet, aki háztól házig szállított, kiszállt a volán mellől, és kedvesen, udvariasan segített fel- és leszállni. A velünk lévő gondozónőnek egyedül nehéz is lett volna, hiszen már mindannyian segédeszközzel járunk. Köszönet a Polgármester Úrnak, aki végig velünk volt, türelemmel és kedvesen étellel, itallal kínált mindenkit, és elbeszélgetett velünk. Mert ismerjük el, kedves kortársaim, hozzánk már türelem kell, nekünk az is jól esik. Ez már a második ilyen rendezvény volt, még egyszer köszönjük. Magamról röviden: Tapolcán születtem 1926-ban. Édesapám ott volt a MÁV dolgozója. Keszthelyen jártam a 4 elemit, az Irgalmas Nővérek Zárdájába. Édesanyám Böhönyén született, itt is nőtt föl, és mindig vágyott ide vissza, mivel minden testvére itt élt. 10 éves voltam, amikor visszaköltöztünk. Marcaliba jártam Polgáriba, azóta itt élek, immár 73 éve. Kívánom az utódainknak, ők is érjék meg Isten kegyelméből ezt a szép kort. Olvassák ezt a kis verset, ez nekünk íródott, ez a valóság. A legnagyobb művészet Gelencsér Andorné Gizi néni Dózsa krt. A legnagyobb művészet, tudod mi? Derűs lélekkel megöregedni! Tenni vágynál de tétlen maradni, Igazad van és mégis hallgatni. Két kezed öledbe ejtve Tűrni, hogy gondod más viselje. Hol eddig te hordtad mások gondját-baját, Hagyni, hogy az élet másokra rakja át. Tudom, hogy ezt a művészetet megtanulni nehéz, Mert nehéz elfogadni, hogy lelassul a kéz, Hogy az a dombocska mit pár évvel ezelőtt Még hetykén megszaladtál most hegyként meredek. Nehéz elviselni, ha mondanál valamit, Vagy emlegetsz valakit: tudod,. Jaj, hogy is mondják:..jaj, hogy is hívják? Nem jut az eszedbe, bárhogy erőlteted. 11
Lépj túl önmagadon: ne foglalkozz vele, Ne bosszankodj rajta, mert úgysem érdemes. Vidáman nézz hátra: szépre emlékezve, S ami még hátra van, bízva nézz elébe! S ha kezed alkalmatlan lesz már munkára, Kulcsold össze őket, s hajtsd a fejed imára! Köszönd meg Teremtődnek eddigi életed, Hogy adott erőt elviselni az elviselhetetlent. Hogy kaptál örömteli pillanatokat is: Mikre szívesen emlékszel még ma is, Hogy a kereszt amit a válladra rakott Csak oly nehéz volt, amit elbírhatott! Kérj áldást azután szeretteidre: A körülötted lévő nagyra és kicsire, Rokonra, szomszédra, barátra, Kérj áldást az egész világra! Sőt, - ha volt olyan az életedben Kérj áldást most az ellenségedre! Meglásd, így megnyugszik majd a lelked És derűs béke tölti el szíved! Ha már ezt a dolgod is elvégezted, S az utolsó órád is elközelgett, Hallod majd hangját az égi hívásnak: Jöjj hát, enyém vagy, már el nem bocsátlak! Voltunk, lettünk (Anyakönyvi rovat) Szeretettel köszöntjük községünk legapróbb lakóit, akik legutóbb megjelent lapszámunk óta születtek: Székely Balázs, édesanyja Domján Anikó, Miklai Noel Mihály édesanyja Miklai Andrea A képen Mencseli Emília ismerkedik a világgal élete első órájában, édesanyja: Barta Zsuzsanna. 2008. október 25-én kötött házasságot Szabó Ágnes Noémi és Gombai Zoltán, szeretettel gratulálunk nekik! Sajnos ismét sokan távoztak az élők sorából: Szente Ferenc, élt 77 évet, Csillag Józsefné, élt 79 évet, Orsós Jánosné, élt 72 évet, Károlyi Katalin, élt 48 évet, Jáger László, élt 64 évet, Mencseli Ferenc Imre, élt 55 évet, Nagy Jánosné, élt 82 évet, Halász Sándor, élt 55 évet, Gőbölös Rózsa, élt 52 évet. Nyugodjanak békében. 12
Dr. Huszár Zoltán, előző számunkban megjelent cikkére a DRV az alábbiakban reagált. A vízszolgáltatásról tényszerűen Az előző számban megjelent írás több pontjához is észrevételt szeretnénk fűzni, esetenként javításokra is szükség van. Az elsők között szeretnénk leszögezni, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű a vizet nem ingyen kapja, sőt! Az ivóvíz minden cseppjének megtisztítása, szállítása, ellenőrzése komoly költségeket jelent. A DRV egyre nehezedő gazdasági körülmények között szolgáltat, gondoljunk csak a rohamosan emelkedő energiaárakra, amelyek a vállalat költségeinek több mint 30%-át teszik ki. Ez csak egy tényező az üzemeltetési és fenntartási költségek közül, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nap 24 órájában egészséges, szigorúan ellenőrzött ivóvizet tudjunk szolgáltatni. Emellett nem szabad megfeledkezni a jogszabályi, környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésről sem, amelyek bizony nem kis terhet rónak a vállalatra. Szót kell ejtenünk a kéttényezős díjakról is Böhönyén, ami azt jelenti, hogy a számla tartalmaz egy minden hónapban állandó összeget (ez az alapdíj) és egy változó összeget, amit az elfogyasztott köbméterek alapján számítunk ki. A kéttényezős díjrendszer lényege, hogy az alapdíj megfizetésével mindenki hozzájárul a közösségi tulajdonban lévő rendszerek fenntartásához. Ezen rendszerek fenntartásának, üzemeltetésének olyan állandó költségei is vannak, melyek a fogyasztástól függetlenül jelentkeznek, így az alapdíjas konstrukció jelentősen igazságosabb teherviselést jelent a közösség szempontjából. A cikk nem említi azt a tényt, hogy a közölt együttes díj 1.209 Ft + áfa csupán a közületek esetében ennyi, a túlnyomó részbe tartozó lakossági fogyasztók esetében ez az összeg csak 715 Ft + áfa. Ebből a tényből, valamint abból adódóan, hogy a cikkben jelentősen túlbecslik a település napi vízfogyasztását, adódik, hogy az árbevétel a leírtnál természetesen nagyságrendileg kisebb összegű. A koncessziós szerződés alapján történő üzemeltetés a cikkben leírtaktól eltérően a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény alapján az önkormányzat törzsvagyonában lévő víziközmű-létesítmények létesítésének, fenntartásának és üzemeltetésének törvényileg szabályozott módja, és mint ilyen, napjainkban a legelfogadottabbnak tekintett gyakorlat. Ennek során az önkormányzat a működtetés gyakorlásának időleges jogát koncessziós szerződésben átengedi, melyért az üzemeltető koncessziós (bérleti) díjat fizet, mely összeget a tulajdonos önkormányzat a vízi közművek fejlesztésére fordítja. A siófoki székház eladásának híre minden alapot nélkülöz, szó sincs róla, még csak elképzelés szintjén sem merült fel. Sajnos erősen túlzó az a kijelentés is, amely budapesti szállodához hasonlítja az épületet Ennek egyik oka, hogy a Dunántúli Regionális Vízmű évek óta igen szigorú, számtalan területre kiterjedő költségcsökkentési programokat hajt végre. Ennek része például a gépkocsipark csökkentése, az energiaracionalizálási program, a folyamatos, szigorú szervezetkorszerűsítés vagy éppen az elkerülhetetlen elbocsátások. Összefoglalva: a DRV szaktudását, folyamatos rendelkezésre állását egyre növekvő terhek mellett nyújtja Fogyasztóinak. A díjak megállapítását több fogyasztóvédelmi és felügyeleti szerv is figyelemmel követi, és ez garantálja, hogy azok méltányosak, a költségeket tükrözőek legyenek. A DRV mindent megtesz annak érdekében, hogy költségeit csökkentse, a szolgáltatás színvonalát viszont folyamatosan fejlessze, és ennek előnyeit Fogyasztóink is érezhessék. Jankó Gábor PR-vezető 13
Ha nem süt, akkor is ragyog. Emlékezzünk Takáts Gyulára! (1911-2008) November 20-án délben jött a hír: kaposvári otthonában elhunyt Takáts Gyula. A költő, aki néhány rövid időszakot kivéve egész életével Somogyhoz kötődött. Itt születet, élt és alkotott. Rólunk írt, nekünk írt, hogy egy ország ismerje és szeresse a somogyi tájat, a somogyi embereket. Pályája kezdetén, szemléletes, színes versei és prózái a táj és az élőlények harmóniájáról szólnak. Dombokról ír, és virágzó rétekről, melyeken pásztor legeltet, tölgyerdőkről, melyek mélye vadakat rejt (és vadorzókat), égerfákkal tarkított lápokról, melyek halastóiban gólyák, gémek versenyeznek a halakkal. Zöld búzamezőkről, melyek izzadságot és majdan életet adnak az embernek. No és sokat ír mindig vidám szőlőhegyekről, borospincékről, asszonyokról, költőtársakról. Későbbi művei filozofikus jellegűek. Emlékek (volt) viaskodnak a mával (van). Mindezt egy általa teremtett ország (Drangalag), általa teremtett lakója (Csu Tu) szemével szemléli, egyre magányosabban. Mindenkori kortársai megbecsülését is élvezhette. Számtalan kitüntetést kapott az 1941-es Baumgarten díjtól, József Attila díjon át a Kossuth díjig. Örömet okozhatott neki, de sejteni lehet, hogy nem ez jelentette a boldogságát: Hegyet járni lenne a legnagyobb öröm, és verseket olvasgatni. Írogatni, eltűnődni a pincék fölött. írja. Ötvennél több könyve jelent meg a nyolcvan éves pályafutása alatt. Új verset már nem kapunk tőle, olvassuk hát a régieket, tanuljunk tőle örök igazságokat és örök értékeket. Hernesz Imre Csu Fu nevet Emelik nyakra főre az adót és a szorgos adószedő a szorgalmasakat kifosztja. Igy gyorsan meggazdagszik ő és palotát rak és Csu Fu nevet, hogy aranyat gyűjt és nem verseket. Takáts Gyula Kezén tartotta Hogy Csu Fu él-e még, kérdezték tőlem a minap Fölnéztem láttam a hegyet Fénylettek a sziklafalak Kimentem, s barlangja előtt két csalán és egy kis menyét napoztak kora délelőtt és maga bár csak mosolyával írt, de most egy versikét adott. Ha nem süt, akkor is ragyog. Csak ennyi volt, és a kezén tartotta Csu Fu a napot. 14
Karácsonyi Mézes Hozzávalók: 1 kg liszt 0.5 kg méz 30 dkg kristálycukor 3 tojás sárgája 1 egész tojás 2 dkg szalakáli 1 kiskanál tejben oldott szódabikarbóna 6 kanál baracklekvár 2 dkg őrölt szegfűszeg Őrölt fahéj, ízlés szerint 1 citrom leve és héja Tóth Mihályné Sárika unokái már szorgoskodnak Rum A hozzávalókat összedolgozzuk, keményebb linzer tésztát készítünk. Ha szükséges, még liszttel keményíthetjük. Kis adagokban kb. 4 mm vastagra nyújtjuk, tetszőleges formákba szaggatjuk (csillag, hópehely, stb.). Picit meglisztezett sütőlemezen zsiradék kenése nélkül sütjük. Díszítés: 1 tojásfehérje, 10 dkg szitált porcukor, 2-3 dkg rizsliszt (kávéőrlőn otthon daráljuk a rizst), hidegen keményre felverjük, tortacifrázóba töltjük, tetszőlegesre mintázzuk a kihűlt tésztát. Kellemes időtöltést, jó étvágyat hozzá! Kovácsné Balogh Éva Nők Böhönyéért, fogyatékkal élő gyermekek karácsonya Immáron hagyomány községünkben az a kedves ünnepség, az a megható gesztus, amikor karácsony előtt, a Böhönyéért- Somogyért Egyesület Nők Böhönyéért tagszervezete műsorral, ajándékkal kedveskedik a fogyatékkal élő gyermekeknek. A feldíszített karácsonyfa alatt, halk zene mellett, feledésbe merülnek a mindennapok nehézségei, a csillogó szemekben nem tükröződik fájdalom, riadalom, félelem. Nevüket hallván, ki lassabban, ki gyorsabban, de egyformán csillogó szemmel megy, hogy átvegye kis csomagját. Aki látja örömüket, megérti a mondást, mely szerint adni is, és kapni is jó! Aki itt ad, az többszörte kapja vissza adományát, gyermekmosolyból, hálás tekintetekből, ajándékváró boldog izgalomból. A 2008. évi ünnepség december 16-án lesz, az általános iskolában. Legyen részese Ön is vendégként, adományozóként, ha esetleg idén már lemarad, jövőre ne feledkezzen meg azokról, akiknek minden nap együtt kell élni a problémákkal. Önnek csak 1-2 óra, nekik egy egész év, meg még egy, és még egy. Megköszönjük azoknak, akik adományaikkal évről évre részesei ennek a sikeres eseménynek. Külön köszönet Böhönye Község Önkormányzatának támogatásáért. Mindenkinek kívánunk áldott ünnepet, boldog, békés, egészségben eltöltött új esztendőt! Ribáné Hosszú Valéria 15
Háztáji télen Szép vagy, mint a fehér fenyő Hótól tiszta, fátyolos, Szép menyasszony, újesztendő Békét, békességet hozz! (Ferenczes István) Év végén a jó gazda számvetést készít. Mire jutott a munkájával, mi sikerült, mit kell jövőre másként csinálni, megvalósultak-e a tervei? Én is ezt tettem: végiggondoltam a háztáji rovat eddigi cikkeit, és belém hasított a felismerés: én egész évben csak dolgoztattam a kedves olvasóimat! Ásóra, kapára, permetezésre szólítottam fel, riogattam tetűvel, bolhával, vakonddal és mindenféle (nem is látható - talán nincs is?) gombákkal, vírusokkal. - Ez így nem mehet tovább mondtam magamnak, és nyomban elhatároztam, hogy a decemberi számban a háztájiban megtermelt javak felhasználásáról, élvezetéről fogok írni. Mert ezért történik minden: a végeredmény vagy az asztalra kerül (ennek a férfiak örülnek jobban), vagy a pénztárcába (ennek meg az asszonyok). Az asszonyoknak persze főszerep jut abban is, ami az asztalra kerül. Mert valljuk be: az élet számos területén nem nélkülözhetjük őket. Közhelyek: a szülés, a gyermeknevelés, otthonteremtés, család összetartása stb. mind az asszonyok feladata. Na és a sütés-főzés. Habár. E téren tudok olyat mondani, amiben a férfiak jobbak. Kettőt is: a bográcsozás és a kocsonyafőzés! Év vége felé ez utóbbi aktuális, így elmesélem az újévi kocsonya eredeti receptjét. Hozzávalók 4 személyre: így szokott kezdődni a szakácskönyvben a recept. Badarság! A kocsonya hozzávalóit nem dekázzák, és különben is: ki főz kocsonyát négy személyre? Alkalomhoz illőbb úgy kezdeni, ahogy a 100-200 éves receptek szokták pl.: végy egy kappant Jelen esetben: végy egy hízót, ha már nem hizlaltál magadnak. Abból már lehet kocsonyát főzni! De menjünk sorjában: az egész művelet december 10-e körül kezdődik. Ez idő tájt kell levágni a disznót. Vigyázzunk! Ez az EU csatlakozás óta szabályozva van! Törvény mondja ki: az állatot úgy kell megszúrni, vérét venni, hogy a legkevesebb fájdalmat okozzuk neki. Sajnálatosan a rendelkezés nem terjed ki a gazda fájdalmának enyhítésére. Pedig nemegyszer láttam gazdát könnyezni a kiterített állat felett. A szeretett jószág elvesztése, vagy az erős pálinka okozta, én nem tudom eldönteni. Pálinkázás után komoly munka következik. Délre a gazdaasszonynak elégedetten mutathatjuk a rúdra akasztott pirosló kolbászokat, a sózóból kikandikáló sonkákat, szalonnákat, gyönyörű, fagyasztásra előkészített színhúsokat, gőzölgő hurkát, disznósajtot, üstben fortyogó tepertőt És akkor az utolsó teknőben (na jó, manapság műanyag ládában) ott van egy csomó 16
gusztustalan dolog: kettéhasított disznófej, túrókarimával (mi mindent turkált!) üresen tátongó szemgödrökkel, nyúzott bőr, nyelve, farka, körmök és néhány csülök. Na hát ezek lesznek a kocsonya hozzávalói. Persze ezek már most is tiszta, súrolt konyhakész darabok. Ezután már csak vékonyan lesózzuk, a sózóteknő tetejére tesszük, és várjuk a kocsonyafőzés napját. Aminek szigorú időpontja van: december 30-a. Reggel előveszem az alapanyagokat, még egyszer alaposan megsúrolom, majd leforrázom, 15-20 literes fazékba teszem föl, hideg vízbe. Kell hozzá 4-5 fej vöröshagyma, 4-5 fej fokhagyma, babérlevél, egész bors, csöves paprika, só. Amikor felforr, lehabozom, és ekkor kerül bele a bőrke, meg egy-két csülök, melyet előzőleg 1-2 napra füstre tettem. Innen kezdve kis lángon kell a kocsonyának gyöngyözni. Ebéd után rendszerint észre veszem, hogy nincsen itthon bor, tehát nekem sürgősen ki kell mennem a szőlőbe. A feleségemnek persze ilyenkor van egy gyenge ellenvetése, de ő is tudja, hogy nemigen bírok ki egy napot négy fal között, hát most is belenyugszik. Sietősen indulok a Fő utcán, de amikor bekanyarodok a Bazsó közbe, már ráérek. Innen kezdve minden érdekel: hogyan fejlődnek az őszi vetések a kertek aljában, vagy járt-e már valaki a hóban előttem, vagy milyen alkotásokat produkált a fagy a ködös-párás fák kopasz ágaira. Amint a pap-föld mellett rátérek a hegyre vezető útra, két-három nyávogó macska vesz körül. Éhesek nem lehetnek, mert a világon a legjobb dolga a Répási Laci macskáinak van: mindennap kétszer jön a gazda macskát etetni, cserébe a hűséges állatok a környéken az összes egeret kiirtják, és kiterítik az ajtó előtt. Dehogy eszik meg azt a rusnya egeret, hiszen el vannak látva minden földi jóval, konzervekkel, szalámival. Baktatok tovább az emelkedőn, és nézem a kéményeket. Az ugyanis jelzés ilyentájt, ha füstöl, itt a gazda, és ha még az ajtó is nyitva mint kitátott száj felér egy segélykiáltással. - Baj van, gyere be! Betérve az látszik, hogy a gazda kétségek közt gyötrődik, miközben borait kóstolgatja: Jó ez a bor? Tegnap még másnak éreztem, csak nem érte valami baj? Türelmetlenül várja, hogy valaki igazságot szolgáljon. Én vállalom a küldetést. Az elém tolt poharat komótosan felemelem, kissé megforgatom benne a bort, és figyelek. Habja tűnő, középnagy, de laza állapítom meg. Mozgékony, nem tapad a pohár falán. Tisztasága még nem tükrös, de fiatal bortól ez még nem is várható. Újra megforgatom a poharat, hogy a bor minél nagyobb felületen érintkezzen a levegővel, és az orrom elé emelem. Négy-öt rövid levegővétellel megállapítom, hogy illata fajtajelleges, a szőlővirág illatára emlékeztet. Néhány másodperc múltán kortyolok egy rövidet, de nem nyelem le rögtön, körülforgatom a számban, hogy semmiféle aroma ne kerülje el a figyelmemet. Még érdes és üde a félszáraz jellegű bor, amelyben még nem történt meg az almasav lebomlása, és tanninokban is gazdag. Lenyelem: utána még másodpercekig érzem nyelvem gyökén a friss gyümölcsök aromáját, tehát meglehetősen hosszú bor. Még egyet kortyolok, ekkor már csak az összbenyomásra koncentrálok: könnyű kvaterkázós, tiszta ízű önálló fajbor, ami emellett azonban karakteres, férfias is. Hát rövidre fogva ennyi van egy pohár borban. Barátom tekintete eközben úgy csüng rajtam, mint fürt a szőlővesszőn, véleményemet várja. Talán egy perc is eltelik, mire kimondom az ítéletet: - Iható! Ez a kurta szó a szőlőhegyi nyelvezetben azt jelenti, hogy a kóstolt bor az itt sorolt tulajdonságokkal rendelkezik. 17
Persze, ha nem iható -ra minősítem a kínált bort, csak azt mondom: Hm hm. Az még mindig nagyon jó ital, csak egy-két tulajdonság hiányzik a fentiekből. (Ha nem szólók semmit, az azt jelenti, hogy ezt a bort legközelebb másnak kínálja.) De ez nem mostani történet, most nem történik semmi, mert Ádámék kéménye nem füstöl, Pappéknál sem áll a zászló, haladok hát az utamon. Mielőtt a következő dombnak nekivágok, a kanyarban meg szoktam pihenni, visszanézek a falura. Festő ecsetjére kínálkozó látvány, szélesvásznú panoráma. Jobbról a templom két tornya és a Fő utca vonala, balról hatalmas szántóföldek határolják a képet. A horizont legtávolabbi pontján végtelen kopasz erdők. A faluban csak egy épület emelkedik ki a házak síkjából: a vasút melletti gabonatároló, amely mint középkori vár magasodik a környező házak füstölgő kéménye fölé. Innen nézve ilyenkor a legszebb a falu Vagy akkor, amikor ősszel erdők mezők színekben pompáznak, és a reggeli köd foltok megülnek a lapos részeken Vagy nyári napokon, amikor a kelő nap vörös aranyra színezi Dávod körül az erdőt De nem, a legszebbnek tavaly ilyenkor láttam, amikor frissen esett hó borított be mindent a szürke felhők alatt, csak a kertekben álló tuják és fenyők örökzöld dárdái meredtek az égre. Mindenesetre valami ilyet láthatott Kányádi Sándor, amikor papírra vetette: Vannak vidékek, gyönyörű tájak, ahol a keserű Számban édessé ízesül. Nekivágok az utolsó emelkedőnek, és mire kiérek a horhóból, látom a szomszédban a Lóth Gyuri kéménye füstöl. Az öreg Berci kutya vesz észre először, örömében oda vissza rohangál tőlem az ajtóig. Ebből persze tudni lehet, hogy ismerős érkezik, és már tele pohár vár, amikor belépek. Mencseli Imre (nyugodjék békében) poharazgat Gyurival. Meleg is van, kínálat is van, leülök közibük. Amikor kifogy a kancsó, invitálom őket hozzám, de nem jönnek, mert nincs begyújtva, nekem viszont át kell mennem az üvegeket megtölteni. Visszafelé is betérek, az újabb kancsó már a Gyuri legjobb Otellójával van tele. Ezt még elszopogatjuk, miközben szóban megváltjuk a világot, de aztán indulunk haza, mert korán sötétedik. Majd elfelejtettem közben a kocsonyát, ami mire hazaérek, megfőtt, feleségem lezárta alatta a tüzet. Amikor kihűl, először lekanalazom a zsír minden cseppjét (összejöhet 1-2 liter is!). A maradék levet leszűröm a további ülepítéshez, és elkezdem a főtt húsokat válogatni. Kiveszem a füstölt csülköt, mert az nálam nem kerül a kocsonyába. Félreteszem, fokhagymázom, besózom, és mehet a fagyasztóba. (Majd előkerül, ha lesz hozzá zöldhagyma, paprika, paradicsom a kertben.) A többi húst lefejtem a csontokról, és egy bő órára a hűtőbe teszem. Amikor lehűlt, az előkészített tányérokra helyezem, és rámerem a letisztult levet. Így a hideg húson gyorsan megköt a lé, amitől az szép fényes felületet kap, és nem szárad ki napok múlva sem. Alaposan belefáradva az egész napos kimerítő kocsonyafőzésbe, gyorsan elalszom. Reggel edénycsörömpölés ébreszt: feleségem dolgozik a konyhai romeltakarításon. De hát mindenki tudhatja: a mosogatás egyáltalán nem része a kocsonyafőzésnek! A kocsonyához jó étvágyat, jövőre pedig szerencsés, békés Új Esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak! Hernesz Imre Agrármérnök Szaktanácsadó 18
Böhönye sportélete Ismét eltelt három hónap ismét községünk sportéletét vagyok hivatott bemutatni, és az eredményeket elemezni, illetve reagálni azokra. A labdarúgással kezdeném. Az egyesület vezetőségétől azt az információt kaptam, hogy a tavaszi fordulókra új edzővel készül a csapat, amelyet meghatározó játékosok igazolásával próbálnak megerősíteni. A csapat célja, hogy a megyei I. osztályban maradhasson. Sok sikert és kitartást kívánunk a januárban kezdődő felkészülésükhöz! Az iskolai sport területén is történtek események. Az idei évben, a labdarúgásban is idított csapatot iskolánk 3 korosztályban az országos Góliát bajnokságban. Bízzunk benne, hogy ezzel biztosított lesz az utánpótlás-nevelés a labdarúgásban is. Nagyon jó lenne, ha a felnövő nemzedék játékosai az általános iskolából az ifi csapatban kerülhetnének, és később a felnőtt csapatot erősíthetnék. Iskolánk III. korcsoportos fiú kézilabda csapata több meghívásos tornán is szerepelt. Az első volt a Siklóson megrendezett Kanizsai kupa nevű verseny, ahol a csapat a IV. helyezést érte el. Sorrendben a következő a böhönyei Festetics DSE által szervezett III. korcsoportos torna volt, amely a Nagybajom Városi Sportcsarnokban zajlott. Az I. helyezett a Komló; a II. a Siklós; a III. a Böhönye; a IV. a Nagyatád; az V. a Csurgó csapata lett. Részt vettünk a csurgói Eötvös kupán is, ahol sajnos csak a VII. helyet tudtuk megszerezni, tudásunk 20%- t nyújtva. Az elmúlt években a lányok részére kiírtak egy Mekito kupa nevezetű versenysorozatot. Az idén kiírták a fiúk részére is ugyanezt, csak Holding kupa néven, melyre iskolánk csapata is benevezett. Az első forduló végén a csapat a II. helyen áll. Játékunk sokat javult az előző évekhez viszonyítva, és szerencsére ezt a környék csapatai is rendre tapasztalhatják, és szembesülhetnek vele. Bízzunk benne, hogy a sikerek, és a töretlen lelkesedés elősegíti tanulóink fejlődését, hogy a későbbiekben nagymultú, nagynevű csapatokban láthassuk viszont őket, akár a televízióban is! Takács Balázs Mikor? Hova? A karácsony jegyében Az alábbiakban olvashatnak azokról a programokról, melyeket iskolánk rendez, illetve szervez a karácsonyi ünnepek előtti napokban. 2008. december 15-19-ig Fejesné Kosztrics Piroska festőművész alkotásaiból kiállítás tekinthető meg. A reggeli órákban kézműves vásár a Festetics Pál Általános és Alapfokú Művészeti Iskola növendékeinek alkotásaiból. 2008. december 17. 17 00 Zeneiskolai hangverseny a csarnokban. 2008. december 19. 11 00 A Festetics Pál Általános és Alapfokú Művészeti Iskola Irodalmi Színpadának karácsonyi műsora. 2008. december 19. 18 00 A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium Kórusának hangversenye a római katolikus templomban. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk a szülőknek, támogatóinknak és tanulóinknak! Riba László igazgató 19
Lapunk olvasható a világhálón is: www. bohonyeert.hu, e-mail címünk:rolunknekunk@freemail.hu Köszönetet mondunk a lap elkészítéséhez nyújtott önzetlen segítségéért: Békésiné Kis Brigittának. Gaálné Horváth Piroskának, és Szép Nórának. Böhönye 2008 év Diófa és Kossuth utcák járdajavítása Kossuth u. 6. teljes tetőfelújítása Petőfi és Rákóczi utcában útfelújítás Templomtornyok rekonstrukciója Idősek Napi rendezvény Faluszerte új szennyvíz-bekötések Kiadja: Böhönyéért-Somogyért Egyesület, internetes elérhetőségünk: www.bohonyeert.hu Felelős kiadó: Kovácsné Balogh Éva Alapító: Kovácsné Balogh Éva Főszerkesztő: Bonczek Ágnes Munkatársak: Hosszú Lászlóné, Kalocsai Katalin, Kovácsné Balogh Éva, Molnár József, Dr. Savanyó Józsefné, Szépné Németh Andrea, Rádics Zsolt, Takács Balázs, Tóth Mihályné Megjelenik negyedévente. Ára: 150 Ft Nyomdai munkák: Kapos Color Print Kft. 7400 Kaposvár, Városház u. 1. Tel: 82/311-892 Következő szám: 2009. április 1. 20