www.albaref.hu A SZÉKESFEHÉRVÁRI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG LAPJA 2013. december XIX. évfolyam 6. szám Hol volt Ő Karácsony előtt? Talán szokatlan a kérdés, de nem lényegtelen. Imádnivaló Jézusa, megmentő Krisztusa csak annak van, aki ismeri az Ő eredetét. Mert már ettől az eredettől fogva imádandó, mindenek fölé magasztalandó a Karácsonykor érkező. S akik fejet és térdet hajtva imádják, azok megtapasztalják: a 21. századnak is Ura Ő! Létezett már jóval az első Karácsony előtt. Nem nemzetett és nem teremtetett, hanem az Örökkévaló gondolatában pihent. Ige, Szó és Gondolat volt, aki előbb létezett, mint ahogy testbe öltözött, sőt előbb, mintsem a világ meglett. Az Úr rágondolt, és a gondolat megszületett, önálló életet kapott még mielőtt az univerzum létrejött: Ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. (Ján 5,26) Rendkívüli küldetést és rendkívüli dicsőséget kapott: Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Mindent megmutat neki, amit ő tesz, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. (Ján 3,35; 5,20 23) Az én Atyám az, aki megdicsőít engem. Én és az Atya egy vagyunk. (Ján 8,54; 10,30) Az Imádandó Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14) Hogy Karácsony lehessen, hogy az Ige fizikai testté válhasson előbb teremteni kellett. Ezért a Fiú-Isten megkapta első nagy feladatát: megalkotta a világot. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (Ján 1,3) Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok: Minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. (Kol 1,16 17) S még kérded, vajon miért is imádandó Ő? S mikor már idő is létezni kezdett, s az ember is túl volt csúfos lázadásán, egójának és önfejűségének megkoronázásán hallgatva a sziszegő hazugságra: Olyanok lesztek, mint az Isten! (1 Móz 3,5), akkor, az idők teljességében kapta meg s vállalta föl szívet tépően mély küldetését: Testté lett, valódi emberré üresítette önmagát, hogy meghaljon a mocskos lázadó bűneiért, értem! Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, az él, ki Isten bántására lázadt; a vétkes ember sértetlen, s bilincsben ott áll az Isten. (340,5) Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek. Az Úr feltámasztotta őt a halottak közül, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. (1 Pét 1,20 21) Talán már kezded érteni, miért is imádandó a Fiú- Isten A Karácsony előtt Létező Ura a jövőnek is! Ő amaz igaz Bíró (2 Tim 4,8), akitől függ örökkévaló sorsunk. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át. (Ján 5,22) Az utolsó adventi napon mindenki, minden teremtmény leborul előtte, s imádni fogják ádáz ellenségei is: Mert Isten mindent az ő lába alá vetett, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (1 Kor 15,27; Fil 2,9 11) Íme, eljön a felhőkön, és
2 meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték. (Jel 1,7) Jöjjetek, bánjuk meg bűneinket Őelőtte, hogy kisdedként kezeltük Őt, nem engedve szent akaratának, s kezdjük el szívből imádni a már Karácsony előtt is örökkön örökké létezőt! Ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. (2 Tim 1,9) Somogyi László Isten dicsérete Egy templomi orgonista Felix Mendelssohn művéből játszott, de a gyakorlat nem sikerült valami jól. Csalódottan összeszedte a kottáját, és távozni készült. Nem vette észre, hogy közben egy idegen bejött a templomba, és leült az utolsó padsorba. Amikor az orgonista távozni készült, az idegen megkérdezte, hogy lejátszhatná-e a darabot. Soha nem szoktam engedni senkinek sem, hogy az orgonához nyúljon! hangzott a fásult válasz. Végül, többszöri udvarias kérés után a mogorva muzsikus kelletlenül engedett a kérésnek. Az idegen leült, és a templom megtelt gyönyörű, tökéletes, hibátlan muzsikával. Amikor befejezte, az orgonista megkérdezte: Kicsoda ön? Felix Mendelssohn vagyok válaszolt a férfi. Az orgonista rádöbbent, hogy majdnem megakadályozta, hogy az alkotó a saját művét eljátssza. Vannak esetek, amikor mi is megpróbálunk életünkből akkordokat lejátszani, és közben megakadályozzuk Teremtőnket a gyönyörű zene megalkotásában. Az önfejű orgonistához hasonlóan mi is kelletlenül vesszük le kezünket a billentyűkről. Pedig az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett (Ef. 2.10.) Életünk csak akkor fog gyönyörű zenét létrehozni, ha hagyjuk, hogy Ő maga munkálkodjon bennünk. Istennek van egy életünkre megírt szimfóniája. Engedjük, hogy az Ő akarata érvényesüljön bennünk! Isten képességének nem szab határt a mi tehetségtelenségünk. D.B. Karácsony margójára Nyílt levél Kedves Szeretteim! Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés, hogy minden évben ünnepséget rendeztek a tiszteletemre. Nagy a készülődés, vásárlás, sok az erre az alkalomra szóló rádió- és tévéműsor, reklámok, a világ minden pontján erről beszélnek. Nagyon jó érzés tudni, hogy egyszer az évben sok ember gondol rám. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az ünnep igazi okát. Az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, finomságokkal. Szépen díszített helyiségekben sok ajándék várta gazdáját. De tudjátok, mi történt? Engem meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége mégsem küldtek meghívót. Mindenki jól érezte magát, ettek, ittak, beszélgettek, nagyon jó kedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállás ember azt kiabálva: Ho-ho-ho. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki, észre sem vettek. Aztán elkezdték bontogatni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami de nem, én nem kaptam semmit, megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok. Nagyon szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint 2000 évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy az életemet adjam értük, hogy megmentsem őket. Még valamit szeretnék megosztani veletek, különösen azért, mert jó néhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Elmondom nektek, hogy hamarosan lesz egy saját ünnepségem, egy látványos, hatalmas összejövetel, amit soha senki még elképzelni sem volt képes! Most még dolgozom rajta. Ma küldöm ki a meghívókat egyet személyesen: Neked. Tudni szeretném, szándékozol-e részt venni, és foglalhatok-e egy helyet a számodra? Szeretlek: Jézus Krisztus Forrás: Kiáltó Szó A Nagyvarsányi Református Egyház Kiadványa (2010. január)
3 Advent van, a szeretet, a béke, a várakozás ideje. Az óvodában kívülről is látszik a készülődés, hiszen minden csoportszoba karácsonyi díszbe öltözött. De hisszük, hogy nem ez, nem a külsőség a lényeg! Gyermekeinknek igyekszünk átadni azt, amit Isten tanít nekünk a Bibliában. Átadni azt a szeretetet, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3:16). Ez az ige lett annak a műsornak is a vezérgondolata, amit a nagycsoportosoknak állítottunk össze. November elején felkértek minket, hogy a Bárányka csoportosokkal szerepeljünk a Városház téri színpadon. Bevallom, eleinte kicsit féltünk, hogy fogunk helyt állni, milyen műsort is vigyünk, ami nem a megszokott pásztorjáték, hanem egyedi, refis. Aztán jött egy gondolat Már tavaly beszéltünk róla, hogy a nagyokkal milyen jó lenne evangelizálni, hirdetni Isten szeretetét, és azt Adventi várakozás a nagyszerű ajándékot, amit nekünk adott, énekelni, zengedezni. Igazából nem tudtuk, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani, de Isten levette vállunkról ezt a gondot, és adott egy lehetőséget, hogy a karácsonyi forgatagban egy kicsit megállva elgondolkoztassuk a szülőket, járókelőket, hogy mi is a karácsony igazi lényege Sokan a nagy rohanásban elfelejtik a lényeget, kitölti a gondolatokat, az időt a külsőség hajszolása: megvan-e az ajándék, örülni fog-e, mi lesz a menü, mekkora legyen a fa, hol vannak a díszek, mikor kihez megyünk, és hogyan zsúfolunk bele mindent az ünnepbe? STOP Isten nem azért küldte el a Fiát, hogy mire eljön a születésének napja, mi fáradtan, kimerülten leroskadjunk az asztalhoz, majd nekiessünk az ajándékoknak! Nem! Állj meg, és figyelj! Figyelj Istenre, a társadra, a gyermekedre és önmagadra. Jó időszak ez, hogy átgondold, érted is jött Jézus, hogy ha hiszel benne, örök életed lehessen. Ne csak a házadat, magadat is takarítsd ki. Állj meg, és fordulj Isten felé, aki feloldozást ad bűneidre. A gyerekekkel sok szó esik ilyenkor a szeretetről, az egymásra való odafigyelésről, a családról. Vegyük elő otthon is a régi, megkopott fényképeket a nagyiról, dédiről, szépszülőkről, és a tévé vibráló nyüzsgése helyett beszélgessünk a családról. A régi történeteket mindig szívesen, érdeklődve hallgatják, és érezni fogják, hogy hova tartoznak, egy olyan családba, aminek gyökerei vannak, hagyományokat őriz, és karácsonykor nem a rohanás, hanem az egymásra való odafigyelés a fontos. Merjünk együtt imádkozni, hogy Isten meg tudja áldani családunkat, és véghez tudja vinni tervét, amit nekünk szánt. Áldott, lelkünkben is karácsonyra hangolódott ünnepet kívánok! Tóthné Szentkuti Zita a Bárányka csoport óvó nénije Új iskolai munkatársak bemutatkozása Egy pálya kezdete Illés Anna Őszintén elgondolkodtam azon, miként is mutatkozzam be, hisz a székesfehérvári református gyülekezet immáron 22 éve az otthonom. Gyakorlatilag beleszülettem ebbe a családba, lévén, hogy szüleim is ide jártak ifibe, itt házasodtak össze, és jelenleg is aktív szerepet vállalnak/ vállalunk a gyülekezet életében. Mégis, úgy érzem, pár szóban elmondanám, milyen úton jutottam el idáig. Budapesten, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán végeztem idén júniusban. Az utolsó féléves gyakorlatra gondolkodás nélkül jelentkeztem gyülekezetünk református iskolájába, ahol rengeteg élménnyel gazdagodtam, nagyon sokat tanultam és némi tapasztalatra is sikerült szert tennem. Nem titkolom, hogy nagyon vágytam arra, hogy ebben az iskolában dolgozhassak, de akkor egyelőre úgy tűnt, erre nincs sok esély. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az igazgatónő felhívott (az államvizsga előtt egy héttel), hogy lenne számomra hely. Egész életemben éreztem Isten hatalmas, gondoskodó szeretetét és mindig rácsodálkoztam, mikre képes, de ez volt az eddigi legnagyobb csoda, amit átélhettem. Elképesztő volt, ahogy álmaim állását szinte tálcán kínálta fel, jelezve, hogy Ő is itt akar látni. Augusztus végén nagyon izgatottan érkeztem a már korábban is ismert emberek közé, akik innentől
4 kezdve a kollégáimmá váltak. Úgy éreztem magam, mint aki hosszú idő után hazatér. A közös csendes nap, a tanévre való felkészülés még közelebb hozta őket hozzám. Az évnyitón alig vártam, hogy elmondhassam a fogadalmat, hiszen annak szövege nem is állhatott volna közelebb hozzám. Tudtam, hogy lesznek nehézségek, de azt is, hogy Istennel könnyebben veszem majd az akadályokat. Sokat jelentett számomra az alábbi Ige:,,Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak." (Ézsaiás 41:10) Az első pár hét valóban nem volt egyszerű; a gyerekekkel és saját magammal is el kellett hitetnem, hogy már nem főiskolai gyakornok vagyok, hanem a tanítójuk. Hiába ismertem az osztályt már az előző félévről, most még jobban egymásra kellett hangolódnunk. November elején kezdtem el érezni, hogy sikerült. Érzik minden rezdülésem és én is kezdem érezni, ha valami bántja őket, vagy épp boldogok. Hatalmas örömmel és kitörő lelkesedéssel végzem a munkámat; minden reggel vidáman megyek dolgozni, akkor is, ha fúj a szél vagy esik az eső, mert azt csinálhatom, amit szeretek, mert boldoggá tesz és hiszem, hogy ezzel Istent is boldoggá teszem. A hivatásom egyben a hobbim és a hitvallásom is, mellyel Istent dicsőítem, és hálát adok neki azokért a talentumokért, amikkel megajándékozott, és egy olyan munkahelyen kamatoztathatom őket tovább, ahol én is jól érzem magam. Illés Anna Nem a sok szóban találunk meghallgatásra, hanem a szív tisztaságában. Stampelné Géringer Márta Szeretettel köszöntöm a Békesség újság olvasóit. Karácsony Sándor írja: Szeptember hónapja úgy hatott rám, mint valami nagy lélegzetvétel. Hálás vagyok az Úrnak, hogy 33. tanévemet kezdve a pedagógus pályán én is hasonlóan érezhetek. Különösen igaz ez az idei szeptemberre, amikor nagy örömmel és várakozással kapcsolódtam be a Talentum Református Iskola nevelő-oktató munkájába. Tantárgyaimon keresztül (biológia, földrajz, kémia) és mint osztályfőnök szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy gyermekeink okostelefonjaikról emeljék fel tekintetüket a horizontra, vegyék észre a természet nagyszerűségét, változatosságát, a változatosságban a rendet. Tudjanak hálát adni teremtett világunk szépségéért. Országjáró kirándulásaink segítsék elő, hogy a lábukban, szemükben, izmaikban és szívükben érezzék a hazát. Tanuljanak meg harmóniában élni önmagukkal, a környezetükkel, mert aki így érez, az embertársaiban is észreveszi a jót, az elsajátítja az együttélés művészetét, ami a jóságra, nagylelkűségre, önmagunk odaajándékozására vezet. Arra törekszem, hogy tanítványaimmal vidám, alkotó légkörű órákon vehessünk részt, hogy nap mint nap tudjunk örülni egymásnak, hogy tudjuk azt mondani: jó itt lenni, jó együtt lenni! Csitáry-Hock Tamás gondolataival kívánok áldott karácsonyt minden kedves olvasónak. Van a csoda Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek Ez a Karácsony csodája. Csitáry-Hock Tamás Kedves Békesség újságot olvasók! A 8. osztályosokkal Babits Mihály A csengettyűsfiú című versét tanultuk. A mű tárgyalása során arról beszélgettünk, hogy minden apró dologban ott rejlik a csoda, a szépség. A világon minden Isten teremtményének tekinthető, mindennek megvan a rendeltetése, az értelme. A versből idézve a fő gondolatot: Isten szemében nincs szemét!, megállapítottuk, hogy csak a mi szűrőnk dönti el, hogy mit látunk szépnek. Vajon meglátjuk-e azt, ami ott van előttünk? Fogadják szeretettel 8. osztályosaink gondolatatait erről a témáról, s ezzel kívánunk áldott ünnepeket minden kedves olvasónak. Bokor Istvánné
5 De gyönyörű! A nevetést gondolom a leggyönyörűbb dolognak a világon, mert az egy olyan valami, ami mindenkinek van, még a szegényeknek is. Minden ember képes nevetni, csak van, aki jól titkolja, és vannak olyanok, akik nem akarnak, másnak akarnak látszani, mint amilyenek. De a nevetés és az öröm mindig győz, mert ha valaki boldog, akkor nevet, ha valami jó vagy vicces: nevetünk. Az ember képes volt ezt is elrontani, a másokkal együtt nevetést, képes volt a másokon nevetésre fordítani, és akkor csak azok nevetnek, akik bűnösök. Ez a nevetés nem a szívből jön, és nem a valódi érzések törnek elő, és ezért nem is olyan édes érzés. Végül magunknak is megvalljuk, hogy ez rossz volt, és belegondolunk abba, hogy ekkor mit érzett az, akit kinevettünk, és ekkor kiver a hideg, és mélyen szégyelljük magunkat. De ha igaz szívvel járjuk a világot, és éljük az életünket, mindig találni fogunk valami olyat, amin együtt nevethetünk, és boldogan élhetünk. Kovács Mátyás 8.o. De gyönyörű! Arról szeretnék írni, amikor megszületett a kistestvérem. Édesanyám és nevelőapám egy szép tavaszi napon leültek velem beszélni, és közölték, hogy testvérem fog születni. Érzések és kérdések voltak bennem, milyen lesz, ha már nem leszek egyedül? El tudom-e fogadni testvéremnek? Szeretni fogom-e? Édesanyám pocakja egyre jobban nőtt, és sokszor elmentem vele az ultrahangos vizsgálatokra, ahol az is kiderült, hogy testvérkém kisfiú lesz. A babaholmikat is örömmel mentem vásárolni. Egyre izgatottabban vártam a decembert, ugyanis anyukám erre a hónapra várta a babát. Elérkezett a várva várt idő, idegesen mentem aznap iskolába. Imádkoztam Istenhez, hogy édesanyám és testvérem egészséges legyen. Iskola után Gergővel egyből a kórházba mentünk, a szívem majd kiugrott a helyéből. Amikor megpillantottam Gergőkét, az jutott az eszembe, milyen gyönyörű ez a kis csöppség. Minden porcikámat melegség töltötte el, a kérdésekre, amelyek foglalkoztattak, már tudtam a választ. Lesz kivel játszanom, és biztosan jobb lesz, ha nem leszek egyedül, s ha felnőttek leszünk, egymást tudjuk majd segíteni. Eddigi életem során szerintem ennél nagyobb öröm még nem ért, és ezekre a pillanatokra szívesen gondolok vissza. Kiss Erik 8.o. De gyönyörű! A szürke hétköznapok sietségében észre sem vesszük a világ természet adta szépségeit. Reggelenként, amikor elindulunk az iskolába, a város betonrengetegéből kitűnik egy-egy zöld fa vagy bokor. Ma már a technika világában nem is gyönyörködünk az erdőkben, fenyvesekben és a vízesésekben. Az emberek tudatlanul használják a papírt, amely értékes anyag számunkra. Oly sok fát kell kivágni, hogy a trópusi erdők eltűnnek! Egy másik szemet kápráztató kincsünk: a víz. A természetben csodálva láthatjuk a szivárvány minden színében pompázva. A Niagaravízesés élő példája ennek. Az élőlények gazdag világa figyelmeztet bennünket arra, hogy nem vagyunk egyedül ezen a Földön, és nem használhatjuk önzően értékeit. Embertársainkhoz hasonlóan őket is védeni és óvni kell! Őriznünk kell e szépségeket unokáink és ükunokáink számára, hogy ők is rácsodálkozhassanak Isten teremtett világára! Szanyó Benedek 8.o. Hegyi beszéd A szeretet a világ megváltója, Ez fedi a bűnt, az árvát ez óvja; Ez ád kenyeret a koldus kezébe, Az elhagyottnak ez a menedéke. Csak egy szentség van a világ felett Örökkétig való: a szeretet! A tudományod fölérhet az égig, És bölcs lehetsz, el a bölcsek kövéig; Lehetsz okosabb, bátor mindeneknél: Nem tudsz te semmit, hogyha nem szerettél! Egy bölcsesség van a világ felett, Örökkétig való: a szeretet! Lehetsz nagy úr, hogy akár a királyok Irigyelik meg roppant gazdagságod, De ha árván, szeretet nélkül éltél: Koldusabb vagy az útszéli szegénynél. Egy hatalom van a világ felett, Örökkétig való: a szeretet! Fürödhetsz a dicsőség özönében És elboríthat minden földi érdem, Ha nincs érző melege a szívednek: Semmise vagy, akárkinek neveznek! Csak egy érdem van a világ felett, Örökkétig való: a szeretet! Mert szeretet a világ megváltója, Ez fedi a bűnt, az árvát ez óvja; Ez ád kenyeret a koldus kezébe, Az elhagyottnak ez a menedéke. Csak egy szentség van a világ felett, Örökkétig való: a szeretet. Szabolcska Mihály
6 Hittanoktatóink bemutatkozása 1. Fórizs Éva Erdélyben, az Ady Endre által sokat emlegetett Tövisháton születtem és nőttem fel. 16 évesen fogadtam Tugyi Istvánné Niki A Szegedi Egyetemen végeztem, végzettségemet tekintve magyarés református vallástanár vagyok. Férjemmel 2002-ben kötöttünk házasságot, azóta 3 gyermekkel ajándékozott meg minket az Úr. A két nagy a Talentum Általános Iskola tanulója, a kicsi pedig az Olajfa Óvodába jár. Annak idején, amikor elköltöztünk egyszobás lakásunkból, az volt a legfőbb szempontunk, hogy a református ovi és iskola is gyalogosan könnyen megközelíthető legyen majd. Így kötöttünk ki 2006-ban a templom mellett, a Lottó-házban. Férjemmel együtt a gyülekezet szolgáló közösségéhez tartozunk, és ide neveljük bele gyermekeinket is. Szemmel látható módon szeretnek ide járni! - Szentírást - bibliai témájú könyveket - hitépítő kiadványokat - traktátusokat - igés kártyákat, könyvjelzőket, matricákat be az Úr Jézust a szívembe egy nyári ifjúsági találkozón. Szülőfalumban ifjúsági csoportot szerveztem, és az erdélyi IKE ifjúsági szervezet vezetőségi tagja voltam. 1995-ben végeztem a nagyváradi Sulyok István Református Főiskolán. Még abban az évben házasságot kötöttem férjemmel, Fórizs Péterrel, akit egy testvérgyülekezeti kapcsolat útján ismertem meg. Isten három gyermekkel ajándékozott meg (Peti, Eszter, Noémi). Immár 13 éve Pákozdon lakunk. Az itteni gyülekezet tagjaként igyekezünk az Istentől kapott tálentumokkal sáfárkodni. Áldott miszsziói területnek tartom, hogy azoknak a szülőknek, akik messze laknak református intézményeinktől, a saját iskolájukban is legyen módjuk hittanórára íratni gyermeküket. Így köteleződtem el 2005 óta az általános iskolákba való kijárással. Az idei tanévtől a gyülekezet főállású hitoktatója lettem. Egy héten 9 órám van, 5 helyi általános iskolában: Felsőváros, Kodály, Munkácsy, Németh László, Széna tér. Csoportjaim 2 8 fősek. Az újonnan bevezetett kötelezően választható hittanok mellett (5. osztályosok) az Iratterjesztés A Széchenyi utcai gyülekezetünkben a két istentiszteleti alkalmat követően: Isten elhívásaként éltem meg azt, amikor a székesfehérvári gyülekezet presbitériuma felkért a hittantanári állás betöltésére. Összesen 6 oktatási intézményben (4 iskolában és 2 óvodában) végzem a sok örömöt adó, de meglepetésekkel is teli feladatomat. Arra törekszem, hogy Istennek a gyerekek számára érthető és olvasható levele legyek. Sokat imádkozom azért, hogy tanítványaim megláthassák bennem Isten szeretetét. Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta (Zsoltárok 121,2). Fórizs Éva ún. fakultatív hittancsoportjaimat is viszem tovább, ahol alsó tagozatos gyerekeknek próbálom vonzóvá tenni a Jézussal járást. Az óráimra jellemző a jókedv: sok játékos feladatot oldunk meg, melyek mindegyike az anyaghoz kapcsolódó bibliai idézetet rejt magában; sokat énekelünk is, és flaneltábla segítségével próbálom közelebb vinni a rám bízott gyermekekhez a bibliai történeteket. A kicsikkel sokat színezünk is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hittanóráról a gyerekek ne csak a történet vigyék haza, hanem ráirányítom a figyelmüket arra, hogy ezek a történetek azért kerültek a Bibliába, hogy példát állítsanak elénk: hogyan, ill. hogyan ne éljünk. A személyes mondanivaló megfogalmazása nem marad el egy óránkról sem. Tugyi Istvánné Niki - evangéliumi naptárakat, kazettákat és CD-t vásárolhat minden kedves érdeklődő. Adventi készülődést segítő könyvek, karácsonyi képeslapok, könyvjelzők, matricák, újévi naptárak kaphatók!
7 Bethlen Napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron és Alvincen (2013.10.25-27.) A Fehér megyei szórványmagyarságnak felemelő ünnepnapjai voltak Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron és Alvincen tartották. Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit. A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István, az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben ( ) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!, hangzott el beszédében. Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának. A kiállítás megnyitóját követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, Haranglábavatás a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét. Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián, megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Kirakodóvásár a gyulafehérvári Vártéren Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója. Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban, a budapesti Baár-Madas Református Gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével, és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról. Gazdag gyulafehérvári program Haranglábavatás a harangot a marosszentimrei, gyülekezet nélkül maradt templomból mentették át A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus,
8 a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka. Ezt követően az Egyesülés Múzeumban a Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb román művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát. A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk, pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára (1629. július 13.), vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.). Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő palatiumot. (1629. május 14). A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet záró mozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanárkarnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak. Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége. A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián, Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötte az ünneplő közönséget. Kelemen Antal Timi nagysikerű koncertje Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkárhelyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával vállalt fontos szerepet az ünnepen. Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig huszárgulyás főtt sajátos recept szerint. A lelkileg vágyakozóknak Babos Márton, az Evangéliumi Kiadó erdélyi képviselőjének könyvasztala kínált épülni való olvasmányokat. Többen vásároltak, illetve sokan kaptak ajándékba is lelki olvasnivalókat. Hangozhatott a bizonyságtétel arról az Úr Jézus Krisztusról, aki anyanyelvi különbség nélkül keresi az elveszetteket. A műsort Antal Timi (a kalotaszegi Bánffyhunyad szülötte) nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzenei koncertje zárta. Elmondható, hogy 1918 óta nem volt ilyen horderejű magyar rendezvény Dél-Erdélyben. Istentisztelet Alvincen Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 kmre levő Alvinc nemrég felújított, XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen volt a helyi ortodox, görögés római katolikus pap, valamint a román nemzetiségű polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura