A internet közvetítő szolgáltatóinak büntetőjogi felelősségéről című PhD értekezés tézisei Tanszékvezető: Dr. Busch Béla Konzulens: Dr. Ligeti Katalin Dr. Gellér Balázs József Dr. Szabó Imre Büntetőjogi Tanszék 2011 1
1. A TÉMA RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA, A DOLGOZAT CÉLJA Az informatikai rendszerek alapvető feladata és célja a különböző, az informatika tudománya által leképezhető folyamatok automatikus, emberi beavatkozás nélküli lebonyolítása. A informatikai rendszerek által működtetett informatikai folyamatok önálló elkülönült számítógépeken, illetve számítógépek között zajló kommunikáción keresztül bonyolódnak le. A kommunikációs folyamatok mögött mindig található azonban egy ember, aki parancsaival, programjaival irányítja ezeket az adatfeldolgozási folyamatokat. Egy informatikai rendszer által megvalósított kommunikációs folyamatban azonban nem csupán a küldő és a címzett személye bír jelentőséggel, hanem azoknak a köztes személyeknek is nagyon fontos szerep jut, akik biztosítják a két végpont közötti kommunikáció lehetőségét, akik a hálózatba kapcsolt számítógépek közötti hatékony kommunikációhoz az infrastruktúrát szolgáltatják. Ezek a személyek a közvetítő szolgáltatók, akiknek feladata az internet működtetése. Közvetítő szolgáltatók a hozzáférést biztosító szolgáltató, az egyszerű adatátvitelt végző szolgáltató, a gyorsítótárolást végző szolgáltató, a tárhelyszolgáltató és a keresőmotor szolgáltató. A közvetítő szolgáltatók által üzemeltetett informatikai rendszerek egyrészt segítenek a társadalom számára az informatikai környezet hatékony kihasználásában, ugyanakkor szolgáltatásaikkal óhatatlanul segítik az interneten keresztül elkövetett bűncselekmények megvalósulását. Annak érdekében, hogy a közvetítő szolgáltatók társadalom számára hasznos szerepüket megtarthassák, fontos, hogy részt vállaljanak a társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni fellépésben is. Az internetes környezetben megvalósított bűncselekményekkel szembeni talán legfontosabb probléma az interneten található jogellenes tartalmakkal szembeni fellépés hatékonyságának növelése. Ebben a közvetítő szolgáltatóknak fontos szerep jut, tekintettel arra, hogy az informatikai rendszereiken keresztül tárolt, hozzáférhetővé tett, illetve továbbított információ vonatkozásában beavatkozási és felügyeleti képességgel is bírnak. 2
Két irányvonal látszik kibontakozni a közvetítő szolgáltatók társadalmi szerepvállalását illetően: az egyik a jogellenes tartalmak blokkolásával, a másik pedig az internetes tartalmak eltávolításával, illetőleg hozzáférhetővé tételének megakadályozásával látja megvalósíthatónak a bűncselekményekkel szembeni hatékony fellépést. A jogellenes tartalmak blokkolására vonatkozó elméletek azok könnyű megkerülhetősége miatt nem nyújtottak idáig hatékony megoldást. Emellett a büntető-jogtudományokhoz kevésbé kapcsolódnak, így az értekezésben nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. A kutatások során inkább azt vizsgáltam, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben milyen esetekben merülhet fel a közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelőssége az általuk működtetett informatikai rendszereken keresztül megvalósított bűncselekmények vonatkozásában. A kutatás célja így annak vizsgálata volt, hogy a büntetőjogi felelősség dogmatikája képes-e becsatornázni rendszerébe az informatika térnyerése nyomán megjelenő újfajta élethelyzeteket, cselekményeket. További fontos célom volt annak vizsgálata, hogy képes-e mindezt úgy megvalósítani, hogy fenntartja a büntetőjog legalitásának elvét, vagy pedig a klasszikus elvekhez képest új, a modern büntetőjog szerepváltozásából származó új szemléletmódok mellé kell állnia, lévén, hogy a jelenlegi struktúrák nem elég stabilak ahhoz, hogy az újszerű problémákra megoldást szolgáltassanak. Az értekezés megírásával pedig az volt a célom, hogy bemutassam mindazokat a jogbölcseleti, jogelméleti és büntető jogdogmatikai változásokat, amelyek az informatika térnyerésével hatással vannak, és véleményem szerint növekvő mértékben hatással is lesznek a büntetőjog klasszikus felelősségi rendszerére. 3
2. A KUTATÁS MÓDSZERE ÉS A DOLGOZAT FELÉPÍTÉSE 2.1. A kutatás módszere Az informatika hatásai miatt a rendszerváltást követő társadalmi fejlődés, mely alig több mint 20 éves múltra tekint vissza, sok tudományterületet befolyásol, így a jogtudományokat is. Nem gondolnám, hogy szégyellni kellene azt, hogy a jogalkalmazásban ez a fejlődés nem olyan zajos, mint amilyen elsősorban a gazdaság különböző területein. A jogalkalmazásnak átgondolt válaszokat kell adnia az emberek cselekményeire, azokra hatást gyakorolni pedig nem a pillanat műve. A jogtudomány lassabb reagálása miatt a dolgozat megírásánál nem támaszkodhattam kizárólag a jogalkalmazásban megjelenő problémákra, noha természetesen feldolgoztam az ide vonatkozó döntéseket. Nem támaszkodhattam ugyanakkor a hazai szakirodalomra sem. Bár elvétve találkozhatunk a téma fontosságát és súlyosságát át- és magukénak érző jogtudósok munkáival, azok azonban nem elegendőek egy doktori disszertáció megalapozásához. Ezen körülmények miatt a figyelmem elsősorban az európai büntetőjog fejlődése felé irányult. Az elsődleges kutatásokat követően körvonalazódott bennem, hogy ha büntető jogdogmatikai tárgyú dolgozat elkészítését célzom meg, és ugyanakkor hasznosítható eredményeket akarok kapni, akkor olyan nemzetközi ismereteket kell a vizsgálat fókuszába állítanom, amelyek elsődlegesen a kontinentális jogrendszer gyökereiből táplálkoznak. Mindezek miatt figyelmem a germán jogterületek felé fordult. A nemzetközi szakirodalom tanulmányozása alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a germán jogtudósok által lefolytatott jogviták hasznos kiindulópontként szolgálhatnak a közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelősségére vonatkozó saját álláspontunk meghatározásánál, hiszen nem tagadható, és el sem vetendő módon a büntetőjogi dogmatikánk a germán jogterületből táplálkozott. A választást az is nagyban megkönnyítette, hogy a germán területeken az informatika tudománya töretlen ütemben fejlődött az elmúlt évszázadban. Emiatt a jogtudomány, a jogalkotás és a jogalkalmazás egyszerűbben tudott reagálni a 4
fejlődés nyomán megjelenő társadalmi változásokra. Amiből az is következik, hogy ezeken a területeken nagyobb kapacitás áll már rendelkezésre az informatikai bűncselekmények üldözéséhez. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az adott terület jogértelmezési nehézségeivel a jogalkalmazás széles körben találkozott, és így az a jogirodalomban is nagyobb figyelmet kapott. A germán jogalkalmazásban és jogirodalomban a közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelősségéhez kapcsolódó viták bemutatásával, és azok eredményeinek a nemzeti jogban történő alkalmazhatóságának vizsgálatával igyekeztem mindenhol megfogalmazni azt az álláspontot, amely a magyar büntetőjog szempontjából a leghatékonyabb megoldást szolgáltathatja. 2.2. A dolgozat felépítése Az értekezés elején a kockázat-társadalom 1 jellegzetességeinek a büntetőjogra gyakorolt hatásait vizsgáltam. Megállapítható, hogy a klasszikus büntetőjog alapelveinek helyét egyre inkább a modern büntetőjog veszi át, melyben a jog a globalizáció vonatkozásában mindenekelőtt társadalomirányítási eszközként jelenik meg. Vagyis tetten érhető az a tendencia, hogy a jog a kockázatmenedzsment egyik eszközévé válik. 2 A büntetőjog szerepével kapcsolatos vita szorosan kapcsolódik a közvetítő szolgáltatók felelősségi kérdéseihez. A felelősségi kérdésekből adódó büntetőjogi problémák megoldására kidolgozott két (az Ulrich Sieber által képviselt freiburgi, és a Winfried Hassemer által képviselt frankfurti) büntetőjogi iskola álláspontja pontosan a büntetőjog jövőbeni szerepvállalása mentén bontakozik ki, és adnak iránymutatást a lehetséges jogértelmezési lehetőségekre. A közvetítő szolgáltatók felelősségi kérdéseihez három lényeges, a büntetőjog általános részét érintő terület tartozik, amelyek feldolgozásának a dolgozatomban kiemelt helyet biztosítottam. 1 BECK: Risikogesellschaft. 1986, 65. oldal; Szerzői megjegyzés: a tézisekben található hivatkozások az értekezésből származnak, ezekkel kapcsolatos minden további információt az értekezés tartalmaz. 2 LADEUER: Risikobewältigung durch Flexibilisierung und Prozeduralisierung des Rechts, - Rechtliche Bindung von Ungewißheit oder Selbstverunsicherung des Rechts? 1999, 49. oldal 5
Az első terület annak a kérdésnek az eldöntéséhez igyekszik segítséget nyújtani, hogy melyek azok az esetek, amikor az interneten keresztül megvalósított, több államot érintő cselekmények esetén a magyar büntetőjogot lehet alkalmazni. Ugyanakkor igyekszik arra is választ adni, mit lehet kezdeni azokkal a bűncselekményekkel, amelyek hazai védett jogi tárgyat sértenek vagy veszélyeztetnek, azonban az elkövető büntetőjogi felelősségét a Büntető Törvénykönyv területi hatályára vonatkozó szabályok miatt nem lehet megállapítani. Egyszóval bemutatom a magyar állam büntetőhatalmának korlátait az interneten megvalósított cselekmények vonatkozásában. A második fő rész keretében azt vizsgálom, hogy a közvetítő szolgáltatók külön törvényben szabályozott felelősségi kérdései hogyan kapcsolódnak a büntetőjogi felelősség szabályaihoz. Pontosabban, hogy a közvetítő szolgáltatók felelősségét külön törvényben kizáró norma milyen viszonyban áll a bűncselekmény fogalmával, illetve, hogy a bűncselekmény melyik fogalmi elemében zárhatja ki ez a büntetőjogi felelősséget. A harmadik fő rész a közvetítő szolgáltatóknak az általuk üzemeltetett informatikai rendszereken keresztül megvalósított konkrét bűncselekményhez kapcsolódó viszonyát vizsgálja, részletesen bemutatva a mulasztással megvalósuló bűnsegédi magatartás szabályait. Ennek a résznek a jelentőségét az adja, hogy ezen felelősségi forma mellett már a jelenlegi jogszabályi környezetben is megállapíthatónak tartom a büntetőjogi felelősségüket. A célom a dolgozattal annak bizonyítása, hogy a közvetítő szolgáltatókat a jogszabályokban fennálló feltételek teljesülése esetén büntetőjogi felelősség terhelhet, ami miatt pedig igazolt az a társadalmi igény, miszerint a közvetítő szolgáltatóknak aktív szerepet kell vállalniuk az internet jogszerű működésében. 6
3. A KUTATÁS EREDMÉNYEI ÉS HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGE 3.1. Büntető joghatósági problémák az interneten Az internetes környezetben megvalósított bűncselekmények esetében különös problémát jelent azok globalizált jellege. Majdnem minden, az interneten keresztül megvalósított bűncselekmény körében feltehető emiatt a kérdés: melyik állam jogosult büntetőhatalmát érvényesíteni? A globalizáció fő ismertetőjegyének az egyes államok tértől és időtől független denacionalizálódását tartják, ennek ellenére azonban a társadalmi folyamatokban érzékelhető, hogy ez nem kizárólag a helyi tradicionális értékek tagadását jelenti. A globalizáció ugyanolyan mértékben erősíti is a helyi tradicionális értékekhez való kötődést. Mindenhol léteznek olyan erőfeszítések, melyek próbálják megőrizni a helyi autonómiát és a regionális kulturális identitást. 3 A joghatósági kérdések vizsgálatakor figyelembe vettem mindkét folyamatot, és törekedtem a magyar védett jogi tárgyak védelmét elősegítő jogértelmezési kérdésekre külön is hangsúlyt fektetni. Az interneten megvalósított bűncselekmények vonatkozásában az egyes államok közötti joghatósági konfliktusok feloldására a leghatékonyabb választ a jogharmonizáció nyújthat. Ennek keretében pontosan szabályozható, milyen bűncselekmények miatt melyik állam jogosult büntető hatalmát érvényesíteni. Belátható azonban, hogy ugyan léteznek erre vonatkozó és a nemzetközi jog területére tartozó kezdeményezések, azonban ezek még kezdetlegesnek mondhatók. Ezért fontosnak tartottam annak tisztázását, hogy a hatályos jogszabályok alapján a nemzeti szuverenitást érintő kérdésekre milyen válaszok adhatóak az internetes környezetben megvalósított bűncselekmények esetében. A kérdés megválaszolásához a Btk. területi hatályára vonatkozó szabálya nyújtotta a kiindulási alapot, mely szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön 3 GIDDENS: Konsequenzen der Moderne. 1997, 84. oldaltól 7
elkövetett bűncselekményekre. A több állam területén megvalósuló bűncselekmények esetén a jogirodalom és a bíróságok által elfogadott módon a cselekményegység elmélete alkalmazható. Eszerint belföldön elkövetettnek minősül egy bűncselekmény, ha annak akár az elkövetési magatartása, akár az eredménye belföldön valósul meg, illetve jön létre. Ebben a körben problémát jelent az internetes környezetben megvalósuló absztrakt veszélyeztető (pl. a nemzeti szocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása), illetőleg immateriális (számítástechnikai rendszerbe történő jogosulatlan belépés) deliktumok megítélése, ha azok elkövetési magatartását külföldi elkövető külföldön, egy olyan országban valósította meg, ahol az adott cselekmény nem büntetendő. Szemben a magyar joggal, a cselekményegység elmélete a germán jogterületek büntető törvénykönyveiben megtalálható, mégpedig az un. Ubiquitätsprinzips keretében. A germán jogirodalom ebben az elvben rögzített eredmény fogalom kiterjesztésével látja leghatékonyabban megvalósíthatónak a kérdés tisztázását. Sieber véleménye szerint az eredményt nem kell az általános dogmatikai tan szerint korlátozni az eredmény-bűncselekményekre, hanem bővíteni kell úgy, hogy eredménynek minősüljön a 9. DStGB értelmében a tettes által okozott azon eredmény is, mely a tényállási cselekménynek olyan egyedi tényállási következménye, melyre a tettes számíthatott 4. Ez a megoldás lehetőséget nyújt arra, hogy ha valaki célirányosan Magyarország területére továbbít jogellenes tartalmakat, akkor vele szemben a magyar büntetőjogot minden esetben alkalmazni lehessen az elkövető állampolgárságától és a kettős inkrimináció meglététől függetlenül. Sieber javaslatának problémája, hogy csak azokra a bűncselekményekre nyújt megoldást, ahol az elkövetési magatartás a hozzáférhetővé tételben, illetve a forgalomba hozatalban jelenik meg, vagyis a többi információtechnológiai környezetben megvalósuló immateriális bűncselekményre nem feltétlenül alkalmazható. Magyarországon a bírósági gyakorlat elfogadja a távolsági bűncselekményre vonatkozó elméleteket, noha azt a Btk. nem tartalmazza. A jelenlegi hazai 4 SIEBER: Internationales Strafrecht im Internet. Das Territorialitätsprinzip der 3,9 StGB im globalen Cyberspace. In: NJW 1999, 2065-2073. oldalak, 2068. oldal 8
jogszabályi környezet alapján joggal veti fel a jogalkalmazó azt a kérdést, hogy írott jog hiányában milyen alapon próbáljuk meg a külföldön megvalósított hazai jogtárgyat sértő cselekmények elkövetőit felelősségre vonni? Egyre növekvő ütemben hallhatunk olyan informatikai rendszereket érintő bűncselekményekről, amelyek vonatkozásában szükséges lenne a magyar jogalkalmazó fellépése, azonban megfelelő szabályok hiányában erre jelenleg nincs a jogállami elveknek teljes mértékben megfelelő lehetősége. Szükségesnek tartom ezek miatt a magyar Btk. területi szabályainak az újragondolását, mely lehetővé tenné a Magyarország felett képzeletben található virtuális tér vonatkozásában is a magyar büntető hatalom gyakorlását. Az új szabályokban meg kellene jelennie a távolsági bűncselekmények esetén alkalmazandó cselekményegység elméletének, és tartalmaznia kellene a Magyarországon kifejtett egyébként külföldön megvalósított bűncselekményhez kapcsolódó részesi magatartások vonatkozásában is a Btk. alkalmazhatóságát. 9
3.2. A közvetítő szolgáltatók felelősségi szabályainak viszonya a büntetőjogi felelősséghez Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-án fogadta el az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi kérdéseiről rendelkező 2000/31/EK irányelvet (továbbiakban: EKI). Az EKI szabályozza a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatási tevékenység megkezdésével és folytatásával kapcsolatos követelményeket, a szolgáltatók és a közvetítő szolgáltatók felelősségének kérdéseit. Az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jogi hátterének biztosítása érdekében az Országgyűlés megalkotta a 2001. évi CVIII. törvényt, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások 5 egyes kérdéseiről (a továbbiakban Ekertv.), abból a célból, hogy a szolgáltatásokba vetett bizalom megszilárdulhasson, és így az általuk kínált gazdasági és társadalmi előnyök kiaknázhatóak legyenek. 6 Az EKI 12-15. cikkei és ez alapján az Ekertv. szabályai is foglalkoznak a közvetítő szolgáltatók felelősségi kérdéseivel. Ezekbe a cikkekbe foglalt horizontális szabályok célja, hogy a jellemzően közvetítő jellegű szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat mentesítse a más által rendelkezésre bocsátott, a szolgáltatók által tárolt, továbbított vagy hozzáférhetővé tett információval okozott károk, jogsérelmek miatti felelősségre vonás alól. 7 Az Ekertv-ben írt felelősség olyan jogi felelősségi kategória, ami minden jogterületen alkalmazható, alkalmazandó. Ha egy szolgáltató meghatározott magatartásáért az Ekertv. szerint nem tartozik felelősséggel, akkor nem felel sem a büntetőjog, sem a polgári jog, sem pedig a közigazgatási jog szerint sem. Ez tehát azt jelenti, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításánál a Btk-ban meghatározottakon 5 Az Ekertv. értelmező rendelkezése szerinti információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra a továbbiakban a szolgáltatások fogalmát használom. 6 Az Ekertv. miniszteri indokolása 7 Az EKI szabályozási módszerét követte az Ekertv. is, a releváns szakaszok a szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelősségére vonatkoznak ( 7-12.). 10
kívül, egyéb jogszabályokban szabályozott felelősségi kérdéseket is figyelembe kell venni. A horizontális felelősséget korlátozó szabályok esetében fontos figyelembe venni, hogy a jogrend egységének szabályai miatt, ha egy magatartás a büntetőjog szerint nem jogellenes, akkor az nem lehet jogellenes a polgári jogi szabályrendszerben sem. Roxin szerint aki a jogrend egységének elvét vallja a polgári jogi vagy közjogi jellegű beavatkozási jogosultságok, engedélyek a büntetőjogban minden körülmény között kizárják a tényállásszerű magatartás jogellenességét. Véleménye szerint ellenkező esetben értékellentmondás keletkezne, és a büntetőjog ultima ratio jellegének is ellentmondana, ha valamilyen jogterületen megengedett magatartás a büntetőjogban büntethető lenne. 8 Mindezek miatt a jogalkalmazó nem tekinthet el a közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelősségének vizsgálata esetén az Ekertv. szabályainak alkalmazásától. A közvetítő szolgáltatók felelősségének megállapítása elsősorban a saját tartalmukkal kapcsolatban merülhet fel. Megállapítható viszont a szolgáltató felelőssége idegen tartalom vonatkozásában is, ha a közvetítő szolgáltató információtechnológia rendszere, illetőleg bizonyos körben magatartása nem felel meg az Ekertv-ben meghatározott, a mentesüléséhez szükséges feltételeknek. A közvetítő szolgáltató felelősségi kérdéseinek vizsgálata felmerülhet például akkor, ha a jogellenes tartalmat (filmeket, zenéket) anyagi ellenszolgáltatásért kínáló tartalomszolgáltató (un. warez honlap üzemeltetője), és a jogellenes tartalmakat a számítástechnikai rendszerében ténylegesen tároló tárhelyszolgáltató személye különbözik. Ugyanígy felmerülhet az un. torrent technológiát alkalmazó fájlcserélő honlapokat üzemeltető szolgáltatók esetében is, ahol elsősorban a részesi magatartásuk miatt jöhet szóba a büntetőjogi felelősségük. Ahogy annak az internetes moderált fórumnak az üzemeltetője vonatozásában is, amelyen keresztül tiltott pornográf felvételeket tesznek hozzáférhetővé. A közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelősségét felveti például, ha a közvetítő szolgáltató kezdeményezi az adatok átvitelét, az adatátvitel címzettjét maga választja 8 ROXIN: Strafrecht, AT, 14 Rdnr. 30 ff.. 11
ki, vagy ha módosítja, illetve kiválasztja a továbbított információt. Felmerülhet még a közvetítő szolgáltatók felelőssége az idegen jogellenes tartalom tulajdonosával fennálló szubjektív kapcsolata alapján is abban az esetben, ha a szolgáltató tudomással bír egy konkrét jogellenes információról és annak továbbításáról, vagyis arról, hogy az adattovábbítás a szolgáltatása igénybevételével történik. 9 A közvetítő szolgáltatók felelősségét szabályozó, a Btk-n kívüli felelősségi szabályokat alkalmazni kell tehát az Interneten megvalósuló bűncselekmények vonatkozásában is. A büntetőjogi felelősség és a közvetítő szolgáltatók horizontális jellegű, felelősség alól mentesítő tényállásai vonatkozásában az alapvető kérdést az jelenti, hogy azok alkalmazására a felelősség vizsgálata során mikor kerüljön sor. Pontosabban a kérdés az, hogy ezeknek a felelősségi szabályoknak az alkalmazására még a büntetőjogi felelősség vizsgálata előtt, vagy esetleg azt követően, a bűncselekmény fogalmi elemei megvalósulásának vizsgálata során kerüljön sor. Mivel ez a probléma alapvetően a legtöbb, az EKI-t alkalmazó tagállamban felmerülhet, így megvizsgáltam, hogy a germán jogterületen milyen válaszok születtek ebben a kérdésben. A dolgozatban ezért ennek a problémának a megoldására kialakult német megoldási modelleket hasonlítottam össze egymással és a magyar büntetőjoggal. A probléma megoldásának fő elméletei az un. Vorfilterlösung és az Integrationslösung, amelyekhez a kapcsolódó irányvonalakat is feldolgoztam (többek között Sieber, Spindler, Vassilaki megközelítéseit). A német jogirodalom még jelenleg is megosztott ebben a kérdésben. Sieber Spindlerhez hasonló megállapításra jutott a tényállásintegrált szűrő modelljével. A mentesítő tényállásokat Sieber szerint a tényállásszerűség szintjén kell alkalmazni. Sieber értelmezése szerint az EKI nyomán megvalósuló horizontális szabályozás a jogalkotó szándéka szerint a szolgáltatók kötelességi körét szűkíti, ezzel egyben pedig szűkíti a büntetőjog tiltó normáinak alkalmazási körét is. 10 9 HILGENDORF/FRANK/VALERIUS: Computer- und Internetstrafrecht. Rn. 298. 10 SIEBER: Verantwortlichkeit im Internet. 1999 (IV), 114. oldal 12
Az Ekertv-ben meghatározott szabályok figyelembe vétele elengedhetetlen a hazai büntető eljárásokban is, a jogbiztonság fellazulásának elkerülésére. A büntetőjogászok számára alapvetően furcsa helyzetet teremt ez a szabályozási módozat, mivel nem volt jellemző, hogy a büntetőjogi felelősségi szabályokon túlmenően további szempontokat is figyelembe kellett venni. Az egyes modellek, melyeket a német jogirodalom munkált ki, segítenek a hazai jogászok eligazodásában annyiban, hogy rávilágítanak a közvetítő tényállásoknak a bűncselekmény fogalmi elemeinél történő alkalmazása esetén milyen ellentmondások merülhetnek fel. A részességre, a bűnösségre, a jogszabály engedélyére vonatkozó szabályok hasonlósága miatt a német megoldásoknál vázolt problémák idehaza is felmerülnek. Sieber és Spindler modelljével kapcsolatban merült fel idáig a legkevesebb probléma, azonban látható, hogy ez sem szolgált megfelelő megoldással. Ebben a körben megnyugtató megoldást a jogalkotás nyújthatna, mégpedig úgy, hogy a horizontális hatályú jogszabályok alkotásánál az érintett jogterületek felelősségi szabályait is figyelembe veszi. Ennek első lépcsőjeként szükséges lenne az Ekertv-ben található szabályok újrafogalmazása, mégpedig úgy, hogy azok a felelősséget megalapozó magatartások leírását tartalmazzák, a felelősség alóli mentesítést tartalmazó szabályok helyett. 3.3. A közvetítő szolgáltatók felelőssége a mulasztással megvalósuló bűnsegédi magatartásokért A közvetítő szolgáltatók az informatikai rendszereik üzemeltetésével összefüggésben megvalósított cselekményeik miatt kerülhetnek a büntetőjog hatókörébe. Tevőleges magatartásuk alapozhatja meg a büntetőjogi felelősségüket idegen tartalmak esetében, ha szándékosan részt vesznek valamely bűncselekmény törvényi tényállásának a megvalósításában. Ez az eset jön szóba például a moderált fórumokat üzemeltetők vonatkozásában, melyekben a hozzáférhetővé tett adatok először tartalmi ellenőrzésen esnek át, és a szolgáltató tevőleges magatartása nyomán képezik szolgáltatás tárgyát. Ezekben az esetekben egy hibás kiválasztási döntés, valamint egy egyedi esetben büntetőjogilag releváns csatolmány átvétele és 13
hozzáférhetővé tétele nyomán a szolgáltatók tevőleges magatartást valósítanak meg. 11 A mulasztásuk pedig akkor veti fel tipikusan a büntetőjogi felelősségüket, ha valamely ellenőrzési, illetőleg a hozzáférhetőség korlátozására vonatkozó kötelezettségüknek szándékosan nem tesznek eleget. Az interneten terjedő jogellenes tartalmak megfékezésében álláspontom szerint ez utóbbi felelősségi formának lesz kiemelt szerepe a jövőben. A büntetőjog által nyújtott fenyegetettség nyomán ugyanis hatékonyan elérhető akármelyik, az interneten megvalósuló bűncselekmény vonatkozásában, hogy az adott tartalom felett felügyeleti joggal rendelkező közvetítő szolgáltató a jogellenes tartalomhoz történő hozzáférést megakadályozza. Melyek azok az esetkörök, amelyek vonatkozásában a közvetítő szolgáltató mulasztása egyáltalán szóba kerülhet? A cselekvési kötelezettség alapja mulasztás esetén a jogirodalom és a joggyakorlat szerint elsődlegesen a jogi normában meghatározott kötelezettség fennállása a tevőleges magatartás tanúsítására, de ilyen kötelezettség keletkezhet hatósági határozatból vagy szerződéses jogviszonyból is. A közvetítő szolgáltatók vonatkozásában az Ekertv. tartalmazza azokat a szabályokat, amik a közvetítő szolgáltatók számára aktív tevőleges magatartás tanúsítását írják elő. Az Ekertv. például a tárhely szolgáltatóját a szolgáltatásával kapcsolatos jogsértő tartalomról történő tudomásszerzést követően aktív magatartásra kötelezi. Ez alapján abban az esetben, ha az Ekertv-ben a tárhelyszolgáltató számára előírt cselekvési kötelezettség hatályosul, és ezt követően a tárhelyszolgáltató nem teszi meg a kötelességben foglalt magatartásokat, szóba jöhet a büntetőjogi felelősségének megállapítása mulasztással megvalósuló bűnsegédi magatartás címén. Ennek oka pedig az, hogy bár erre jogszabály kötelezi, nem teszi hozzáférhetetlenné a felügyelete alatt álló jogsértő tartalmat, segítséget nyújtva ezáltal a jogsértő tartalmat hozzáférhetővé tevő, és egyben bűncselekményt 11 JÄGER/COLLARDIN: Die Inhaltverantwortlichkeit von Online-Diensten. 1996, 238. oldal 14
megvalósító elkövető cselekményéhez. Ez tipikusan jogszabályon alapuló kötelezettség a szolgáltatók számára. Ezen túlmenően egyértelműen kötelezettséget keletkeztet minden közvetítő szolgáltató számára a jogerős vagy előzetesen végrehajtandó bírósági határozatban előírt cselekvési kötelezettség is, melynek szándékos nem teljesítése szintén megalapozza a mulasztás megállapítását. A germán jogirodalomban ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban felmerült, hogy létezik-e olyan az EKI szabályain kívüli általános kötelezettség, mely pusztán a jogellenes tartalomról történő tudomásszerzéssel megalapozza a mulasztás megállapíthatóságát a közvetítő szolgáltatók vonatkozásában. A német jogirodalomban több szerző vonatkozásában is felmerült, hogy tényleges parancsoló normatív kötelesség hiányában is lehetőség kínálkozik a mulasztás megállapíthatóságára, mégpedig elsősorban szociáletikai alapon. A mulasztás szociáletikai alapját (Garantenstellung) egy konkrét személynek a társadalomhoz fűződő speciális viszonya jelenti. Ebben az elméletben a konkrét személynek (Garant) nemcsak olyanképpen kell a közösséghez viszonyulnia, hogy tartózkodnia kell a közösség, illetőleg egyes tagjai érdekeit sértő vagy veszélyeztető cselekménytől, hanem ezen túlmenően bizonyos helyzetekben védelmet, gondoskodást kell tanúsítania más, meghatározott személyek vagy közösségek védelme iránt. 12 A német büntetőjogban a mulasztás szociáletikai alapon történő megállapíthatósága a mulasztás megállapíthatóságára vonatkozó elméleteket felülírta. Míg korábban a beavatkozási kötelezettség fennállását jogszabályra, szerződésből fakadó kötelezettségre, előzetes veszélyeztető tevékenységre (vorausgegangenes gefährdendes Tun) és szoros életviszonyokból származó kötelezettségekre alapították 13, addig az újabb tanítások, melyeket materiális funkciótannak hív a szakirodalom, materiális kritériumok bevezetésére törekszenek. A cselekvési kötelezettség tartalmára vonatkozóan a materiális funkciótan (materielle Funktionslehre) két alaphelyzetre vezeti vissza a beavatkozási 12 ERDŐSY: Kérdőjelek az okozatosság büntetőjogi értelmezésében. 2004. 26. oldal 13 RGSt 63, 392;74, 309; BGHSt 2, 150;19, 167. 15
jogviszonyokat: a konkrét jogi tárgyra vonatkozó védelmi kötelezettségre (ún. Obhutspflichten vagy Beschützer-Garantenpflichten, Obhuts- oder Beschützergarant), és a veszélyforrás feletti felügyeleti kötelezettségre (Überwachungspflichten, Beherrschungspflichten, Überwachergarant). 14 Ezeknél az elméleteknél a beavatkozási kötelezettség alapját az adja, hogy a társadalom oldaláról meghatározott elvárás fogalmazódik meg a szükséges magatartás tanúsítására. A beavatkozási kötelezettség elfogadásának feltétele ez alapján az, hogy a társadalom egy meghatározott helyzetben általánosan és kötelezően elvárja valamely tevékenység kifejtését, ugyanakkor ezzel a társadalom által megfogalmazott elvárással a potenciális beavatkozásra kötelezett tisztában van. További feltétel, hogy a várakozásnak megfelelő magatartás nem tanúsítása büntetendő is legyen egyben, mivel ezekben a helyzetekben a társadalmi elvárás olyan mérvű és súlyú, hogy annak megsértése súlyos kárt jelent a társadalom bizalmi bázisának szintjén. Ennek a bizalomnak a megsértése felér az adott jogtárgy tevőleges magatartással történő veszélyeztetésével vagy megsértésével. 15 Az értekezésben megvizsgáltam ezeknek az elméleteknek a közvetítő szolgáltatók büntetőjogi felelősségének vizsgálata körében történő alkalmazhatóságukat, melynek célja egyben az is volt, hogy bemutassam a büntetőjogi értelemben vett mulasztásnak az utóbbi évtizedekben a német jogdogmatikában megjelenő fejlődési tendenciáit. A német jogdogmatikai eredmények irányvonalat jelenthetnek a kockázati társadalom által termelt veszélyforrások hatékony büntetőjogi kontrolljához. Az értekezésekben azonban arra törekedtem, hogy bemutassam, a hazai jogszabályi környezetben milyen esetben válhat a közvetítő szolgáltató elkövetővé. A mulasztással megvalósuló bűnsegédi magatartás a hatályos szabályok alapján tehát akkor merülhet fel, ha a közvetítő szolgáltató tudomására jut, hogy az általa 14 FINKE: i.m. 1998, 124. oldal; SIEBER: i.m. 1996, Heft 10., 500. oldal; OTTO: Grudkurs Strafrecht. 4. Aufl., 1992, 144. oldaltól. Reindl szerint a beavatkozási kötelezettség alapvetése valamely jogszabályi kötelezettség fennállása. Ezek fennállása azonban mind az Obshutgarant és az Überwachungsgarant esetében kérdéses. A megállapításához a formálisan kijelölt források lehetnek a jogszabályon alapuló kötelezettségek, az önkéntes kötelezettség átvállalása és a veszélyt megalapozó előzetes magatartás, illetőleg szóba jöhet még a jogilag kötelező üzemeltetés-biztonsági kötelezettség (Verkehrssicherungspflichten). Hasonlóan: JAKOBS: Strafrecht AT Absch. 1991, 29 Rn. 27. 15 POPP: i.m. 2000, 128. oldal 16
üzemeltetett informatikai rendszeren keresztül bűncselekményt valósítanak meg, és bár számára a jogszabály ezt előírja, nem teszi meg haladéktalanul a szükséges lépéseket a bűncselekményt megvalósító tartalom hozzáférhetetlenné tételéért. A büntetőeljárás során a legnehezebb bizonyítási kérdés a közvetítő szolgáltató, mint bűnsegéd segítségnyújtása szándékosságának bizonyítása. A korábban már említett értesítési és eltávolítási eljárás szabályai pontosan meghatározzák, hogy milyen módon lehet a közvetítő szolgáltatót felhívni valamely szellemi tulajdonjogot sértő tartalom eltávolítására. Ez a kötelezettség minden közvetítő szolgáltató esetében aktív tevőleges magatartást ír elő. A szolgáltató számára szabályosan kézbesített értesítés egyben a szolgáltató vonatozásában a tudomásszerzést is bizonyíthatja. Ez a módszer a büntetőjogi fenyegetettség okán hatékonyan ösztönzi a közvetítő szolgáltatókat a társadalmi szerepvállalásra. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb probléma, hogy a bűncselekmények csupán nagyon szűk körét érinti. Álláspontom szerint ebben a jogintézményben sok lehetőség rejtőzik, ezért érdemes lenne a szabályait újragondolni, és megvizsgálni, hogy milyen módon lenne összekapcsolható más, hasonló módon, terjesztéssel megvalósuló bűncselekménnyel. Az Ekertv. szabályainak újragondolásával hatékonyabb védelmet érhetnénk el Magyarországon a virtuális térben. 17
4. A tézisek összefoglalása angol nyelven The first purpose of the research was to gauge how Hungarian penal doctrine could be affected by the application of the rules for liability for intermediary services participating in electronic commerce. In line with Directive 2000/31/EC on certain legal aspects of information society services, in particular electronic commerce, in the Internal Market, adopted on 8 June 2000 by the European Parliament and the Council, these rules were incorporated into Hungarian Act CVIII of 2001 on certain issues pertaining to electronic commercial services and services related to the information society. After surveying relevant foreign and Hungarian literature it became apparent that there is no legal practice in Hungary for applying rules on liability regulating liability of intermediary service providers other than the Penal Code. This is in spite of the fact that it is essential primarily related to crimes perpetrated on the Internet to apply these rules, with special regard to the horizontal regulation of the Act on Electronic commerce containing the rules on liability, pursuant to rules on liability must be applied in every field of the law, thus also in penal law. In German jurisprudence literature in relation to horizontal legislation the basic problem is the issue, during the application of the rules, of which of the conceptual elements of the crime should be the subject of the examination of liability rules. Bearing in mind that this was presented as the main problem in the (primarily German) literature, the study focussed primarily on this area. The study examined the German model solutions for this problem, and compared them, primarily through a presentation of arguments pro and contra. As well as the main models of application (Vorfilterlösung; Integrationslösung), the research looked at the trends that have formed after them (including the approaches of Sieber, Sieber and Vassilaki). The finding of the study is that jurisprudence is divided in this issue. We need a legislative change on the e-commerce Act to harmonise it with the rules of the Criminal Code. 18
The second purpose of the research was to present a concrete case, when the criminal liability of the service providers can be stated. This is the accomplices carried out by omission The criminal conduct of complicity is assistance, which can be either active or by omission. Omission is not just a simple inaction: in this context, it means that there is an obligation to do something, but against the obligation, the accomplice does nothing. The statutory obligation is based, inter alia, on an act, or a relationship in civil law, or an administrative decision, or on the perpetrator s prior act which established the risk of injury or harm (those are, to a certain extent, non-legal norms). For example if the principal offence is realized through the help of a website s software, the operators are assisting: if the website operator was obligated to terminate infringing activity, and s/he in spite of the knowledge about this fact does not prevent further violations, can be liable for the omission. The operators of a website actually have the opportunity to modify the software function. They can influence the sharing of information through the website, they can prevent the sharing of information. Here, however, a fundamental question arises: what are the appropriate obligations for a service provider? When s/he gets the knowledge about those facts, does this give him/her an obligation to do something? Hungarian e-commerce act 16 (HeC) Section 7 says that the intermediary service providers shall not be required to monitor the contents of the information which they transmit or store or provide access to, nor shall they be required to actively seek facts or circumstances indicating illegal activity. This concerns cases where the provider hasn t got knowledge of any involving illegal content. Is there any general obligation for the service providers to do something when he gets knowledge that somebody uses his/her services for an illegal operation? Is there any obligation from the perpetrator s prior act which established the risk of injury or harm in the case of a website based on file sharing technology? We can say definitively that there isn t such an obligation. While the owner of the house can be 16 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről (herein after referred to as HeC) 19
held liable if s/he fails to do the necessary repair work, and therefore a fallen part of the roof causes injury to someone, s/he can not be held liable because the tenant of a house throws a plant pots out of the window which injures someone. Similarly, the intermediary service provider can t be held directly liable, because the recipient of the hosting service conducts illegal activities. Furthermore, it can be expected that the service provider in some cases assists in the elimination of illegal activities. Those contributions may be required from them. There are three different situations, in which the service providers must do something to earn freedom from liability. HeC Section 7 Subsection (5) says The exoneration of the intermediary service provider from liability according to Subsection (2) shall not affect the possibility for the person who has sustained any injury by way of the information with unlawful content to enforce his claims stemming from the infringement in front of a court, including the requiring of the intermediary service provider in addition to the infringer - to terminate or prevent an infringement. In this case the obligation for the conduct comes from an act, directly from an administrative decision. This obligation is for all kind of intermediary service providers for any crimes. 17 In other cases there are obligations on conduct for hosting and search engines service providers in any kind of crimes. HeC Section 10 and 11 say: The intermediary service providers (hosting, search engine) shall not be held liable for the information stored at the request of a recipient of the service, on condition that: a) the provider does not have actual knowledge of illegal activity in connection with the information and is not aware of facts or circumstances from which the illegal activity or information is apparent; or b) the provider, upon obtaining knowledge or awareness of what is contained in Paragraph a) acts expeditiously to remove or to disable access to the information. The third case comes from the notice and take-down process, regulated in Section 13 of HeC. It s only applicable for the host and search engine service providers, and 17 The mere conduit service provider s criminal liability can only be based in this situation. 20