Madách-Posonium. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918 2004

Madách-Posonium A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918 2004 1

Madách-Posonium A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918 2004 Fõszerkesztõ: Fónod Zoltán Második javított, bõvített kiadás Madách-Posonium

A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918 2004 Korszakszerkesztõk 1918 1945 TURCZEL LAJOS 1945 2005 SZEBERÉNYI ZOLTÁN Munkatársak BÁRCZI ZSÓFIA CSEHY ZOLTÁN + CSANDA SÁNDOR DUKA ZÓLYOMI EMESE FÓNOD ZOLTÁN GRENDEL LAJOS KÁZMÉR MIKLÓS KUBIÈKA KUCSERA KLÁRA + KULCSÁR TIBOR LACZA TIHAMÉR LISZKA JÓZSEF MAYER JUDIT + OZSVALD ÁRPÁD POLGÁR ANIKÓ + SÁNDOR LÁSZLÓ SZEBERÉNYI ZOLTÁN TÕZSÉR ÁRPÁD TURCZEL LAJOS + VARGA ERZSÉBET A lexikon szerzõinek betûjegyei B. ZS. BÁRCZI ZSÓFIA CS. S. CSANDA SÁNDOR CS. Z. CSEHY ZOLTÁN D. Z. E. DUKA ZÓLYOMI EMESE FÓNOD ZOLTÁN G. L. GRENDEL LAJOS K. M. KÁZMÉR MIKLÓS K. K. K. KUBIÈKA KUCSERA KLÁRA K. T. KULCSÁR TIBOR L. T. LACZA TIHAMÉR L. J. LISZKA JÓZSEF M. J. MAYER JUDIT O. Á. OZSVALD ÁRPÁD P. A. POLGÁR ANIKÓ S. L. SÁNDOR LÁSZLÓ SZ. Z. SZEBERÉNYI ZOLTÁN T. Á. TÕZSÉR ÁRPÁD TURCZEL LAJOS V. E. VARGA ERZSÉBET Felelõs szerkesztõ K. CSÉFALVAY ESZTER KOCSIS ARANKA Szerkesztõ CZAGÁNY ERZSÉBET Nyelvi szerkesztõ MAYER JUDIT O. BERTHA MÁRIA Mûszaki szerkesztõ VARGA LAJOS Madách-Posonium, 2004 ISBN80-7089-391-5 4

ELÕSZÓ a második javított, bõvített kiadáshoz Több mint tízéves kínos-keserves elõkészületek után 1997-ben végre sikerült a Madách- Posonium Kiadónak megjelentetnie A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikonát, mely az 1918 és 1995 közötti évek irodalmi és szellemi életének meggyõzõdésünk szerint úttörõ jellegû, megbízható dokumentumaként készült, s ezt a szerepet a mai napig betölti. A lexikon kiadásával ûrt töltöttünk be, tükröt tartottunk magunk elé, segítve kisebbségi irodalmunk és kultúránk jobb megismerését és a nemzeti önismeret elmélyítését. Ismeretlen volt számunkra az út, melyre ráléptünk, s ezért esetenként talán a szükségesnél többet is vállaltunk. Tettük ezt azért, hogy a lehetõ legteljesebb képet adjuk irodalmunkról, kulturális életünkrõl, szellemiségünkrõl s azokról a társmûvészetekrõl, melyeknek kötõdését az irodalomhoz természetesnek vettük. Az eltelt közel tíz esztendõ (a korábbi lexikon anyaggyûjtését 1995-ben fejeztük be) meggyõzött bennünket arról az igazságról, hogy egy-egy lexikon ötévenkénti megújítása ha azt akarjuk, hogy viszonylag használható ismereteket adjon elkerülhetetlen. Anyagi támogatás hiányában azonban csak álmodozni lehetett az újabb kiadásról. A döntést hozó szervek és kuratóriumok nem nagy megértéssel kezelték az ügyet. Így történhetett meg, hogy 2003 õszén az Illyés Közalapítvány szlovákiai alkuratóriuma mondvacsinált ürügyekkel lesöpörte az asztalról a javaslatot. Nem így a szlovák kulturális minisztérium illetékes bizottsága, mely támogatásra érdemesnek találta a tervet. Üröm az örömben, hogy a támogatás mértékérõl (költségvetési/ tervezési okok miatt) csak 2004 júniusában értesítették a kiadót. Gyürkõzhettünk, kedvünkre, hogy a javított, bõvített kiadás igényének idejében eleget tegyünk. Persze, nem minden rajtunk múlott... Így az sem, hogy a kétszáz postázott adatlapot a megbízható, pontos adatközlés érdekében kitöltve viszszakapjuk. Kb. a megszólítottaknak alig több mint egyharmada érdemesített bennünket arra, hogy kérdéseinkre válaszoljon. A korszerûsítés folyamatos igénye elõl nem kívántunk kitérni. Azért sem, mert az eltelt tíz évben irodalmunk, szellemiségünk impozáns fejlõdésen ment keresztül, tehetséges fiatalokkal gazdagodtunk Már az elsõ kiadás bevezetõjében hangsúlyoztuk, tisztában vagyunk azzal, hogy tökéletes, mindenkit kielégítõ, hibátlan lexikon nem létezik. S bár elfogult, szubjektív véleményekkel már korábban is találkoztunk, nem ezek, hanem az idõ és a tapasztalat késztetett bennünket arra, hogy, igazítsunk a mértéken és a léptéken. Így jutottunk el arra az álláspontra, hogy a könyv, az értéket jelentõ írott szó legyen elsõsorban a mérce, mely egy-egy lexikon-szócikk indokoltságát elfogadhatóvá teszi. Ez a magyarázata annak, hogy mostani kiadásunkban az ének- és zenemûvészeti, valamint képzõmûvészeti jellegû korábbi szócikkeinket is ezzel a mércével mértük. Egy pillanatig sem vontuk azonban kétségbe: ezek a mûvészeti ágak is megérdemelik, hogy eredményeikkel, több mint nyolc évtizedes fejlõdésükkel szaklexikon vagy általános lexikon foglalkozzon. Végül: külön örömünkre szolgál, hogy tehetséges, fiatal munkatársakkal bõvíthettük sorainkat. Igyekeztünk ugyanakkor megtartani az elsõ kiadás azon munkatársai munkájának eredményeit is, akik már nem lehetnek közöttünk. Ahol a szükség úgy kívánta, új adatokkal egészítettük ki ezeket a szócikkeiket. Munkánk szempontjából nem kis gondot okozott, hogy a pozsonyi Egyetemi Könyvtár (átépítés miatt) két éve zárva! Ebben a helyzetben köszönettel fogadtuk a somorjai Bibliotheca Hungarica önzetlen segítségét, támogatását. Jó szívvel bocsátjuk útjára a szlovákiai magyar írásbeliség és szellemiség tárházának javított, bõvített kiadását. Továbbra is érvényes, hogy egy-egy lexikoncikk terjedelmének semmi köze sincs az életmû jelentõségének 5

Elõszó a második javított, bõvített kiadáshoz értékeléséhez. Nem akartunk bújócskázni sem, ezért akárcsak korábban a szócikk végén betûjegy jelzi a cikk szerzõjét. A jelentõsebb életmûvek esetében eltekintettünk attól, hogy száraz, lexikális adatokra szorítkozzunk, így az értékelés, a szubjektív véleménymondás lehetõségét is vállaltuk. Az alkalmilag használt álnevek közül a gyakrabban használt nevet részesítettük elõnyben, nem kívántunk tobzódni a fedõnevek, írásjelek sokaságában. Az M. rovatban a fõbb mûveket említjük, a teljesség igénye nélkül. A szócikk elemzõ részében említett mûveket az M. rovatban mellõzzük. A mûvek címe után a kiadás helyét magyarul tüntetjük fel. Ha a megjelenés helye Pozsony, ezt (a korábbi gyakorlatot szem elõtt tartva) nem minden esetben tüntettük fel. A kiadó vagy a nyomda nevét nem jelöljük. Eltérõen a korábbi kiadástól, nyíl jelzi az utaló szócikkeket. A gyûjteményes kiadások esetében az In helyett az egyenlõségjel (=) jelzi az idézett forrást. Ha a mû szerzõje azonos a szócikkben szereplõ személlyel, a betûjel (vagy az: uõ.) utal az azonosságra. Gyûjteményes kiadások esetében elõbb a kiadvány címe, majd (zárójelben!) a válogató/ szerkesztõ neve áll. Az összefoglaló szócikkek (irodalomesztétikai fogalmak, intézmények, társaságok, sajtó, kiadók stb.) mellett és ezt talán olvasóink nem tekintik határsértésnek tematikus összefoglaló szócikkeket, köztük mini-irodalomtörténetet is közlünk: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában címmel. A tájékoztatás érdekében tartottuk szükségesnek a kisebbségi irodalom rövid összefoglalását, s egy-egy témakörnek a (néprajz, tudomány, ismeretterjesztés, klubmozgalom stb.) megjelenítését. Az adatgyûjtést 2004 november végén zártuk, azonban a korrektúrák idején is módunk nyílt bizonyos kiegészítésekre, kiigazításokra. Arra törekedtünk, hogy szakmai alapossággal megszerkesztett lexikont adjunk olvasóink kezébe. Ezért talán elmondhatjuk: nem félünk a farkastól! Akárcsak korábban, most is tudatában vagyunk annak, hogy tökéletes lexikon nem létezik, így a jóindulatú, segítõkész bírálatokkal szemben fogadókészek vagyunk. A megokolt hiányt (egy újabb kiadásban) készséggel pótoljuk, és a hibákat, pontatlanságokat önös érdekbõl is kijavítjuk. Bízunk abban is, hogy egy újabb kiadásban a nemzet-karakterológia jegyében a hely géniusza, a felvidéki eszme és magyar irodalmi hagyományok vonulatai is helyet kaphatnak majd! Jólesõ érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a változó irodalmi kánonok ellenére a magyar irodalomhoz való egyértelmû kötõdésünket öntörvényû fejlõdésünk ellenére sem a mai, sem a korábbi nemzedékek soha nem kérdõjelezték meg. Szeretnénk azt is remélni, hogy lexikonunk tudományos értéke képviseli a kortárs magyar irodalomtörténet-írás elért eredményeit és színvonalát. Pozsony, 2004. október 29. Fónod Zoltán 6

ELÕSZÓ az elsõ kiadáshoz Nem szokatlan, mégis hálátlan dolog lexikonhoz elõszót írni. Mentségünkre azt hozhatjuk fel, hogy ez a lexikon rendhagyó, szokatlan a maga nemében. Az irodalmi lexikonoknak gazdag hagyományuk van a magyar irodalomban. Czwittinger Dávidnak a magyar tudományosság összefoglalására tett elsõ kísérlete (Specimen Hungariae Literatae...) 1711-ben nyitotta meg a sort (háromszáz íróval), ezt követte Bod Péter Magyar Athenása több mint ötszáz literátusról (1766). A legteljesebb életrajzi lexikon (mintegy 1200 életrajzzal) Horányi Eleké volt (Memoria Hungarorum..., 1775), melyet további lexikonok követtek. A magyar életrajzi lexikonok sorában nagyszabású vállalkozás volt Szinnyei Józsefé, aki tizennégy kötetben adta ki mûvét (Magyar írók élete és munkái, 1891 1914). Negyvenhét híján harmincezer nyomtatott mû szerzõjének az adatait közölte. Gulyás Pál azonos címû vállalkozása (1939 és 1944 között; a D betûig hat kötete jelent meg) a kéziratban maradt anyaggal együtt harminc kötetet tesz ki (a 7 15. kötet 1990 után jelent meg Viczián János szerkesztésében). A legismertebb és legnevesebb a Benedek Marcell szerkesztette Irodalmi lexikon (1927), mely a magyar és világirodalmat mutatta be. Megírására ötven szerzõ vállalkozott. A szerkesztés vezérelvét Benedek Marcell így határozta meg az elõszóban: A mi lexikonunk abban tér el a lexikon-sablontól, hogy nemcsak évszámok és könyvcímek kényelmes megkeresésére valók a cikkei, hanem arra is, hogy végigolvassák õket. Minden nagyobbacska cikk kritika, esztétikai értékelés, tömörített essay. A széles látókörû és elfogulatlan ítéletû lexikon folytatása (egyebek mellett) az Akadémiai Kiadó háromkötetes Magyar irodalmi lexikona (1963, 1965). Fõszerkesztõje ugyancsak Benedek Marcell. A lexikon 6555 címszót tartalmazott, személyek, intézmények, folyóiratok adatai mellett irodalomelméleti fogalmakat is. A szócikkeket 210 munkatárs írta. A Világirodalmi lexikon (fõszerkesztõ: Király István) tizennyolc kötete a Magyar irodalmi lexikon folytatásának tekinthetõ. Egy emberöltõ kellett ahhoz, hogy az Új magyar irodalmi lexikon (1994) napvilágot lásson. Három kötete (Péter László fõszerkesztõ irányításával) 316 szerzõtõl több mint tizenegyezer címszót tartalmaz. A Magvetõ Kiadó idõközben (1989) megjelentette a Kortárs magyar írók kislexikona 1959 1988 címû kötetet. Ebbe az illusztris lexikoncsaládba kér most bebocsátást A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. A csaknem 1200 címszó a kisebbségi magyarság hatszázezres lélekszámához viszonyítva tetemesnek mondható. Az arányokat jellemzi, hogy a kiadvány létrehozásában 15 munkatárs vett részt. Olyanok, akik intézmények hiányában a szabad idejüket áldozták fel azért, hogy krónikásai legyenek múltnak és jelennek. Kiadványunk az egyetemes magyar irodalom szerves részét képezõ csehszlovákiai magyar irodalom és szellemiség hét évtizedes történetérõl ad képet. Vállalkozásunkat úttörõ jellegûnek mondhatjuk, hiszen hasonló leltár eddig nem készült irodalmunkról, szellemiségünkrõl. Benedek Marcell Irodalmi lexikona (1927) külön címszó alatt (Szlovenszkói magyar irodalom) foglalkozott a kisebbségi irodalom indulásával, s külön szócikkekben is bemutatta az ismertebb írókat. A Révai Kislexikonnak (1936) a Prágai Magyar Hírlap számára kiadott változata a függelékben adott áttekintést a szlovákiai és a kárpátaljai irodalmi életrõl. A jelentõsebbnek vélt írókat a lexikon törzsanyagában is szerepeltette. Az 1963-as irodalmi lexikonban fõként a két világháború között alkotó írók szerepeltek. A Kortárs magyar írók kislexikona viszonylag átfogó képet adott a határon túli irodalmi élet képviselõirõl. Az odafigyelés és a tapintat azonban nem pótolhatta az önálló lexikont. Ez ugyanis a maga viszonylagos teljességében arra hivatott, hogy felölelje a kisebbségi magyar szellemiség egészét. 7

Elõszó az elsõ kiadáshoz Küzdelmes utat tettek meg az elmúlt években a lexikon szerkesztõi, munkatársai. A kiadás gondját 1980-ban a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalta magára. Az alapelvek meghatározása után kezdetét vette a serény munka. Az ügybuzgalomra jellemzõ, hogy 1983-ban nyomdakész volt a kézirat. Kiadását azonban lehetetlenné tette a kiadóra kényszerített véleményezõ eljárás. Akárcsak a szlovák irodalmi lexikon esetében, a mi esetünkben is a késleltetés, az ellehetetlenítés játszotta a fõszerepet. Hiányzott a megértõ jóakarat is. Az SZTA Irodalomtudományi Intézete ugyanis nem azonosult elképzelésünkkel, s elképesztõnek tartotta a lexikonunkba felvett címszómennyiséget. Az elvárásoknak még a harmadszor átdolgozott kézirat sem felelt meg, minthogy a kihagyásra ítélt szócikkeket közös címszók alatt újrafogalmaztuk. Végsõ soron a politikai szempontok ostoba szûklátókörûsége is okozta, hogy a kiadó akkori vezetõsége elfogadta a kiadás folyamatos elodázását. A Madách Könyv- és Lapkiadó feloszlatása után a Madách- Posonium Kft. igazgatója, Dobos László kért fel bennünket (1995 márciusában) a munka folytatására. A megváltozott körülmények, valamint a többszörösen átdolgozott és szerkezetében eltorzított kézirat eleve szükségessé tették a szócikkek újraírását. Így született meg a kiegészült szerzõi munkaközösség áldozatos munkája révén rövid kilenc hónap alatt ez a kiadvány, melyet most az olvasók és a szakmai közvélemény megtisztelõ figyelmébe ajánlunk. Nem titkoljuk, nem kis gondot jelentett számunkra az alapvetõ mûvek, monográfiák, bibliográfiák hiánya, melyeknek pótolhatatlan szerepük van egy-egy életmû, folyóirat, kulturális szervezet megítélésében. A lexikon témaköre is bõvült, minthogy anyagába felvettük a társmûvészetekrõl (képzõmûvészet, zenetudomány, népmûvészet) szóló alapvetõ tájékoztatást. Az irodalomtudomány, a nyelvtudomány és a történettudomány a korábbi változatban is szerepelt. Bonyolította a munkát, hogy a szerkesztés végsõ stádiumában olyan munkatárs vált ki közülünk, akinek részvételével kezdettõl fogva számoltunk. Köszönettel tartozunk régi és új munkatársainknak, hogy készségesek voltak szándékaink támogatásában. Kegyelettel gondolunk azokra, akik idõközben elhagytak bennünket, munkájuk eredményét azonban (adataiban felfrissítve) közreadhatjuk. Önzetlen segítõkészséggel Turczel Lajos véglegesítette Csanda Sándor és Sándor László szócikkeit, Mayer Judit pedig a Kulcsár Tibor által elvégzett munkát egészítette ki, illetve új címszavak megírásával segített. A címszavak megformálásakor nem rõffel mértük az esztétikai értéket. Noha a szócikkek terjedelme eleve utal az életmû jelentõségére, képtelenség lett volna az arányok tökéletes betartását szorgalmazni. Tisztelve a munkatársak egyéni ízlését, felfogását, stílusát, úgy gondoltuk, a sajátos személyiségjegyek csak színesebbé tehetik a lexikon anyagát. Munkánk sarkköve az adatközlés, szükségét éreztük azonban annak is, hogy az arra érdemes életmûvek esetében a szûkszavú ténybeliséget kiegészítsük az értékelés, a minõsítés szempontjaival. Ezzel is segíteni kívánjuk az olvasók tájékozódását egy-egy életmû egészében, netán felkelteni az életmû iránti érdeklõdést. Bár az egyes értékelések nem nélkülözhetik a szubjektivitást, meghatározónak tekintettük, hogy elfogultság és részrehajlás nélkül sine ira et studio közelítsük meg az életmûveket. A lexikon nem foglalkozik irodalomelméleti kérdésekkel, s csak érintõlegesen szól a természettudományok területén értékelhetõ eredményekrõl. Ez utóbbiak fehér foltjai kisebbségi életünknek. Néhány sajátosan (cseh)szlovákiai magyar irodalmi fogalmat (négyek, nyolcak, valóságirodalom stb.) azonban beiktattunk a szócikkek közé. Lexikonunk szerkezetében az Új magyar irodalmi lexikonéhoz hasonló elvekre épül. A vezetéknév (családi név) nagybetûkbõl áll, a keresztnév, ill. a polgári név kisbetûs (az álnevek változataival és a betûjelekkel nem foglalkozunk). Az intézmények, folyóiratok, közös (összefoglaló) szócikkek címszava kisbetûs. A címszót zárójelben a születési és halálozási adatok követik. Kérdõjel utal azokra az esetekre, amikor egy-egy adat meghatározhatósága bizonytalan. A zárójel után kettõspont jelzi a címszó folytatását, kisbetûs formában a minõsítés, foglalkozás (író, költõ, szerkesztõ, nyelvész stb.) következik. Utaló jellegû tájékoztatás, névváltozat esetében kettõsponttal 8

Elõszó az elsõ kiadáshoz jelezzük a vonatkozó címszót. A családi nevek esetében a megkülönböztetõ jelzéseket csak abban az esetben vettük figyelembe a besorolásnál, ha állandósult névhasználatról van szó (Püspöki Nagy). A fõszöveg az életrajzi és a munkahelyi adatokkal folytatódik. Gondolatjellel választjuk el az életrajzot az életmû értékelésétõl. A fejlõdésrajzban, értékelõ szövegben is gondolatjellel választjuk el egymástól az életmû szempontjából fontos mûveket. A szócikkekben szereplõ mûvek címét kiemelt szedéssel különböztetjük meg. A fõszövegben csak azokat a mûveket említjük, melyekrõl érdemi mondanivalója van a lexikoncikk szerzõjének. Minden egyéb mû a fõszöveg után (M. jelzéssel) található. A fõszövegben említett mûveket általában nem ismételjük. Nem feltétlenül jelöljük az összes mûvet, csak a legfontosabbakat, több mûfajú írók esetében elsõsorban a szépirodalmi és tudományos mûveket. A mûvek között csak az önálló köteteket említjük, gyûjteményes, többszerzõs mûveket csak abban az esetben, ha az életmû szempontjából jelentõsek. Szépírók esetében a mûfordításokat csupán jelezzük. Az önálló mûveket, tanulmányokat pontosvesszõvel választjuk el egymástól. A mûvek címe után a kiadás helye (magyarul) és éve következik. A helységnevek hivatalos megnevezéseirõl (ez a cikkekben található helynevekre is vonatkozik) névmutatóban tájékoztatjuk az olvasót. Ir. jelzéssel a címszóra vonatkozó irodalmat közöljük. A szakirodalomra utaló források a szerzõ nevét, a mû címét és a megjelenés helyét tüntetik fel. Kötetben megjelent tanulmányok esetében a kötetet jelöljük. Teljességre itt sem törekszünk, ez a bibliográfiák feladata; csupán a címszó szempontjából fontosabb forrásmûveket említjük, az újabb értékelésekre összpontosítva. A szócikk végén a lexikoncikk szerzõjének szignója található. Adatgyûjtésünk 1995 végén zárult. A nyomdai elõállítás során a kiadó megértõ jóakaratából még lehetõségünk volt arra, hogy kiegészítéseket eszközöljünk. Meggyõzõdésünk, hogy e lexikon kiadásával ûrt töltünk ki, tükröt tartunk magunk elé. Olyat, amely segíti kisebbségi irodalmunk és kultúránk alaposabb megismerését s ezzel a nemzeti önismeret elmélyítését. A politikai realitásokkal és a másságot elutasító érzéketlen többségi magatartással küszködve a legfontosabb a jövõ számára, hogy a túlélés, a megmaradás ösztöne erõsebb legyen, mint az önfeladásé vagy az önpusztításé. Ennek a túlélésnek aligha lehet más módja, mint a tehetség, a helytállás demonstrálása, kulturális és szellemi értékeink erõt és akaratot adó gyarapítása, megújítása. Pozsony, 1996. március 8. Fónod Zoltán 9

A szövegben elõforduló rövidítések jegyzéke áll. állami antol. antológia ápr. április aug augusztus belpol. belpolitikai bev. bevezetõ bibl. bibliográfia Bp. Budapest BTK Bölcsészettudományi Kar c. címû csehszl. csehszlovák(iai) CSeMISZ Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség CSISZ Csehszlovák Ifjúsági Szövetség CSKP Csehszlovákia Kommunista Pártja CSM Csallóközi Múzeum (Dsz) CSMASZ Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége CSMÍT Csehszlovákiai Magyar Írók Társasága CSMK Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó CSMKT Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság CSMTIMT Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Mûvészeti Társaság CSMTKÉ Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara CSSZBSZ Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség CSSZK Csehszlovák Köztársaság csszl. csehszlovák CSSZSZK Csehszlovák Szocialista Köztársaság CSTA Csehszlovák Tudományos Akadémia d. dráma dec. december DMM Duna Menti Múzeum (Komárom) dok. dokumentum DolgNõ Dolgozó Nõ Dsz. Dunaszerdahely e. esszé EFSZ egységes földmûvesszövetkezet egyet. egyetem(i) elb. elbeszélés(ek) ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem emlékir. emlékirat emlk. emlékkönyv e. n. eredeti név é. n. év nélkül És Élet és Irodalom ÉSE Érsekújvári Sportegyesület ev. evangélikus évf. évfolyam F Fáklya febr. február Fil. Közlöny Filológiai Közlöny FMK Független Magyar Kezdeményezés Fo Forrás ford. fordításai, fordította fõisk. Fõiskola(i) fõszerk. fõszerkesztõ gazd. gazdasági gimn. gimnázium gr. gróf gyermekr. gyermekregény gyv. gyermekvers H Hét, A Hét hangj. hangjáték hb helyi bizottság Hel Helikon h. é. n. hely és év nélkül h. n. helység nélkül hum. humoreszk ifj. ifjúsági ik. irodalomkritika ill. illetve Ir. irodalom irod. irodalmi isk. iskola(i) ism.terj. ismeretterjesztõ mû ISZ Irodalmi Szemle It Irodalomtörténet Itk Irodalomtörténeti Közlemények JAIK József Attila Ifjúsági Klub jan. január JATE József Attila Tudományegyetem jav. javított 10

A szövegben elõforduló rövidítések jegyzéke JB járási bizottság jegyz. jegyzet(ekkel ellátta) JESZO Jókai Egyesület Szépmûvészeti Osztálya jkt. járási közmûvelõdési testület JNB, jnb járási nemzeti bizottság JPTE Janus Pannonius Tudományegyetem jún. június júl. július K Korunk k. körül karc. karcolat kat. katolikus KB központi bizottság ker. keresztény KFC Kassai Futball Club kiad. kiadta KIK Katolikus Ifjúsági Kör kisreg. kisregény KJSE Kassai Jogász Sportegylet Kkk Kúria, kvaterka, kultúra KMG Kortárs Magyar Galéria (Dsz) KN Kassai Napló kort. kortárs Kort. Kortárs (folyóirat) közgazd. közgazdasági köt. kötet köv. következõ Kr. e. Krisztus elõtt Kr. u. Krisztus után krit. kritika krk. kritikai kiadás KSH Központi Statisztikai Hivatal kult. kultúra/kulturális Kvár Kolozsvár kz. kézirat l. lap, lásd! lev. levelezõ Lo. Losonc M. Mûvei (a címszóban tárgyalt személy mûvei) m. magyar; mese MaD Magyar Diákszemle máj. május MAK Magyar Akadémikusok Köre MAKK Magyar Akadémikusok Keresztény Köre MaN Magyar Nap márc. március MATESZ Magyar Területi Színház mb. megbízott megj. megjelent MF Magyar Figyelõ MÍ Magyar Írás MiL A Mi Lapunk min. minisztérium MIPSZ Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége MKDM Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom MKKI Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Pozsony) MM Magyar Minerva MN Magyar Nemzet MNapt. Madách Naptár MNYIT Mûvelõdési Nyári Ifjúsági Találkozó Mo. Magyarország monogr. monográfia ms. manuscriptum (kézirat) MTA Magyar Tudományos Akadémia MTI Magyar Távirati Iroda MÚ Magyar Újság munkaköz. munkaközösség mûf. mûfaj mûv. mûvészet(i) MVSZ Magyarok Világszövetsége N Nap, A Nap n. novellák NDC Nemzetiségi Dokumentációs Centrum nemz.-ker. nemzeti-keresztény Népszab. Népszabadság NK Nemzeti Kultúra NKÖM Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma No. Németország nov. november Ny Nyugat NYIT Nyári Ifjúsági Találkozó o. oldal ONCSA Országos Nép- és Családvédelmi Alap okt. október orsz. ország(os) OSZK Országos Széchényi Könyvtár OV országos választmány ÖÍ Összegyûjtött írásai ÖM Összes mûvei önéletr. önéletrajz összeáll. összeállította özv. özvegy p. pagina (lap, oldal) 11

A szövegben elõforduló rövidítések jegyzéke ped. PF PKE pl. PMH Po. pol. polg. PrMKE prot. PTE publ. R r., reg. ref. rip. rj. Ro. s.a.r. sz. SzFöld. szépir. szept. szerk. szimf. SZKB SZKIE szl. SZLKP szlov. szm. SZMÍT SZMKE SZMKT SZNT szoc. szociogr. szöv.gyûjt. SZTA SZÚ T tan. tankv. társad. tört. tszv. pedagógiai Pedagógiai Fakultás Pozsonyi Képzõmûvészek Egylete például Prágai Magyar Hírlap Pozsony politika(i) polgári Podkarpatszkáruszi Magyar Kultúregyesület protestáns Pozsonyi (Polgári) Tornaegylet publicisztika A Reggel regény református riportok rádiójáték Románia sajtó alá rendezte század Szabad Földmûves szépirodalom, -mi szeptember szerkesztõ, szerkesztette szimfonikus szlovákiai központi bizottsága Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület szlovák Szlovákia Kommunista Pártja szlovákiai színmû Szlovákiai Magyar Írók Társasága Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület Szlovákiai Magyar Képzõmûvészek Társasága Szlovák Nemzeti Tanács szocialista szociográfia szöveggyûjtemény Szlovák Tudományos Akadémia Szabad Újság Tátra (folyóirat) tanulmány, tanulmányok tankönyv társadalmi történelmi, történész tanszékvezetõ Ttáj Tiszatáj tud. tudományos ua. ugyanaz ÚÉl Új Élet uitt ugyanitt ÚI Új Írás ÚIfj Új Ifjúság unit. unitárius uo., uott ugyanott uõ ugyanõ ÚMGY Új Mindenes Gyûjtemény ún. úgynevezett unit. unitárius ÚSZ Új Szó ÚSze Új Szellem v. versek vál. válogatott, válogatta, válogatás V. M. Válogatott mûvei Ve Vetés vez. vezetõség(i) vh. világháború vm. vármegye vö. vesd össze VÚSZ Vasárnapi Új Szó 12

A AB-ART Kiadó (1993): po.-i magánkiadó, kiadói tevékenységét 1994-ben kezdte. Indulásakor fõleg gyermekirodalmat adott ki, késõbb szépprózai mûveket és versesköteteket is megjelentet. Ez utóbbiak aránya a kilencvenes évek végén erõteljesebbé vált. Az évente kiadott mûvek száma változó. A kiadó 1994 és 2002 között 157 kiadványt jelentetett meg. Az elsõ kötetesek számára megindította a Start Könyvek sorozatot. 1996-tól Szõrös Kõ címmel idõszaki irodalmi és mûvészeti folyóiratot ad ki. Könyvkereskedelmi és reklámtevékenységet is folytat. Igazgató: Balázs F. Attila, mûvészeti vezetõ: Haraszti Mária. Acta Ethnologica Danubiana (Komárom Dunaszerdahely, 2000-tõl): a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának évkönyve. Amellett, hogy a szlovákiai magyar tájak népi kultúrája kutatásának legfrissebb eredményeirõl számot ad, rendszeresen közöl a Duna-medence népeinek népi kultúráját bemutató írásokat is. Különös súlyt helyez az interetnikus kapcsolatok, továbbá a változásvizsgálatok és a szakrális néprajz kutatási eredményeinek a közreadására. A hazai magyar és magyarországi szerzõk munkáit rendesen szlovákul vagy valamilyen világnyelven (németül, angolul), a nem magyar szakemberek (fõleg szlovákok, csehek, osztrákok, németek) dolgozatait pedig magyarul adja közre. Jelentõs az annotációs, recenziós rovata, amely egy-egy számban a százat is megközelítõ közép-európai néprajzi jellegû publikációt ismertet. Szerk.: Liszka József. Ir.: Bõdi Erzsébet: Acta Ethnologica Danubiana 2 3., Dunaszerdahely Komárom 2001, rec., Ethnica 4 (2002), 2. sz.; uõ: Acta Ethnologica Danubiana 4. Ethnographia 2002. Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteirõl. = Acta Ethnologica Danubiana 4., Komárom Dsz. 2002, 228 233. L. J. Acta Museologica (Komárom Dunaszerdahely, 1994): a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya évkönyvszerû közleménye. Mindössze az egy kötetbe összevont 1 2. szám jelent meg, amelyben az 1991- ben Komáromban megrendezett Interetnikus kapcsolatok a Kárpát-medence északi részén c. konferencia elõadásai olvashatóak magyarul és szlovákul, német nyelvû összefoglalókkal. Az évkönyv tartalmaz továbbá egy, az idõszerû néprajzi eseményekrõl tájékoztató rovatot (Hírek), valamint egy könyvismertetési blokkot (Könyvszemle). Szerk.: Liszka József. Ir.: Gráfik Imre: Acta Museologica 1 2., rec., Vasi Szemle 1995/4; Deáky Zita: Acta Museologica 1 2., rec., Ethnographia 106, 1995. L. J. ÁCS Pál Földes Sándor Administratívny vestník Közigazgatási Közlöny: odborný èasopis obecných notárov na Slovensku A szlovenszkói községi jegyzõk szaklapja. 1921 1922-ben szlovák magyar nyelven jelent meg, utána 1938-ig csak szlovák nyelven. Elsõ szerk.-je Anton Ferényi volt. ÁG Tibor; Obenau (Pozsony, 1928. ápr. 13.): népzenegyûjtõ, karnagy, szakíró. Szülõvárosában érettségizett, bölcsészdiplomát a po.-i Komenský Egyetemen szerzett. 1953-tól különféle szlovákiai magyar népmûvészeti együttesek (Népes, Ifjú Szívek) tagja, vezetõje, késõbb a Csemadok népzenei szakelõadója (1967), a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság titkára (1969), majd nyugdíjba vonulásáig a Dunaszerdahelyi Városi Mûvelõdési Ház szakreferense. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke (1989), a társaság Népzenei Munkaközösségének vezetõje (1993), a Magyar Néprajzi Társaság kül- 13

AGÓCS Gergely földi tiszteletbeli tagja, a Kodály-emlékérem tulajdonosa. Népzenei kutatótevékenysége és a kórusmozgalomban betöltött szerepe elismeréseként a Magyar Köztársaság Nemzeti Örökség Minisztériuma Életfa Díjjal tüntette ki (1995), a pozsonyi Márai Sándor Alapítvány pedig a Nyitott Európáért Díjban részesítette (1997). Megkapta a Posonium Irodalmi Díjat is (2001). A legeredményesebb szlovákiai magyar népzenegyûjtõ (több mint 16 000 dallamot gyûjtött és részben dolgozott fel!). Úttörõ jelentõségû az Édesanyám rózsafája (Po. 1974) c. palócnépdal-gyûjteménye és a Vétessék ki szóló szívem (Po. 1979) c. szlovákiai magyar balladáskötete. Hazai magyar és mo.-i szaklapokban, tanulmánykötetekben publikál. Ismeretterjesztõ írásai a Hétben, Új Szóban, Nõben jelentek meg. Több éven keresztül a po.- i rádió magyar adásában tartott ismeretterjesztõ elõadásokat. A szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedõ alakja, mozgatórugója. M.: Dalolj velünk, Po. 1953; 100 szlovákiai magyar népdal, Po. 1957; Gyere velem add tovább. Hagyományápoló cserkészek kézikönyve, Dsz. 1992; Ki játszik ilyet? Válogatás népi gyermekjáték-hagyományunkból, Dsz. 1992; Vígan zengjetek, citorák. Csallóközi betlehemes játékok és mendikák, Dsz. 1992; Az Aranykert muzsikája. Csallóközi népdalok, Po. 1999; Felsütött a nap sugára. Keletszlovákiai népdalok, Dsz. 1999; Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák, uo. 2001; Semmit sem vétettem Nyitra városának. Nyitra-vidéki népdalok, uo. 2004. Ir.: Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok. Tanulmányok a 65 éves Ág Tibor köszöntésére (szerk. Liszka J.), Komárom Dsz. 1993; L. Juhász Ilona: Ág Tibor népzenei tárgyú publikációinak jegyzéke. = Szolgálatban. Folkorisztikai tanulmányok a 70 esztendõs Ág Tibor tiszteletére (szerk. Liszka József), Dsz. 1998. L. J. AGÓCS Gergely (Érsekújvár, 1969. okt. 27.): népzenegyûjtõ, népzenei szakíró, népzenész. A losonci Építõipari Szakközépiskolában szerzett érettségit (1987) követõen a kassai Mûszaki Fõiskolán tanult (1987 1988), majd a bp.-i EL- TE BTK-n néprajzból szerzett diplomát (1997). Az MTA Zenetudományi Intézetében dolgozik. Fõleg a hangszeres magyar és középeurópai népzene kutatásával foglalkozik. Tudományos eredményeit hazai és külföldi szaklapokban, tanulmánykötetekben adja közre. M.: Kürti bandák. A Vág-Garam köze népzenéje (Gombai Tamással), Bp. 2004. L. J. AICH Péter (Pozsony, 1942. szept. 30.): költõ, prózaíró, szerkesztõ, tanító. A po.-i Zoch utcai magyar alapiskola befejezése után (1956) a pozsony ligetfalui Tizenegyéves Középiskolában érettségizett (1959). Utána segédmunkásként és kisegítõ tanítóként mûködött. A Comenius Egyetem nagyszombati Pedagógiai Karán szerzett oklevelet (1966). Tanulmányai befejezése után Pozsony-Ligetfalu alapiskolájában tanított, majd 1972-tõl szerkesztõként dolgozott különbözõ szlovák lapoknál (Národné výbory, Rodina a škola, Priate¾). Ez utóbbit a magyar tanítási nyelvû iskolák számára adták ki a szlovák nyelvoktatás könnyítése céljából. 1994-tõl az Eurotelevízia c. hetilap szerkesztõje. Késõbb Pozsony-Ligetfalu Magángimnáziumában, majd a rózsavölgyi városrész alapiskoláiban tanított. A kilencvenes években (a magyar iskolák szlovák nyelvoktatása számára) módszertani segédkönyvet szerkesztett (1993), valamint munkafüzetei jelentek meg, hasonló céllal (Hugo a jeho priatelia Hugo és barátai, 1995; Hugo ide do sveta Hugo világgá megy, 2004). A Pozsonyi Casino alapító és választmányi tagja, évkönyvének szerkesztõje 2001-tõl. Versei 1966-tól jelentek meg az Új Ifjúságban és az Irodalmi Szemlében. Az Egyszemû éjszaka (1970) c. antológiában mutatkozott be. Könyvkritikái jobbára az Irodalmi Szemlében jelentek meg. Verseskötetet nem adott ki, elsõ önálló kötete X. Kálmán viszontagságai címmel (1998) a prózaíró bemutatkozása volt. Irodalomkritikái közül említést érdemel a Líránk és a folytonosság (ISZ 1969/4), továbbá a Gyermekirodalmunk (ISZ 1984/6) c. írása, melyet egy ankét kapcsán írt. M.: Varga Imre: Sárkányölõ Jankó, krit., ISZ 1980/2; Mi a nagy helyzet (Soóky László: A Tarisznyás meséi), krit., ISZ 1984/6; Elsõ és utolsó, elb., 2000; Szerelmek, elb., 2004. Ir.: Ozsvald Árpád: A. P. újabb elbeszélései, SZÚ 2001/15. 14

ALABÁN Ferenc AIDA Ernõ Vajda Ernõ AIXINGER László, ifj. (Pozsony, 1883. aug. 6. uo., 1944. márc. 22.): újságíró, szerkesztõ, politikus. Jogot végzett. Elõbb bíró, 1920- tól a po.-i Híradó szerk.-je, 1930-tól az Országos Keresztényszocialista Párt, majd az Egyesült Magyar Párt országos igazgatója. Elnöke volt a Toldy Körnek és a Bartók Béla Dalegyesületnek. Számos lapban közölt mûvelõdéstörténeti és po.-i várostörténeti cikkeket. M.: Pozsony, Bp. 1938; Szülõföldem szép határa, Po. 1940; A Pozsonyi Hajósegylet, Po. 1941. Ir.: A szlovákiai magyarság élete 1938 1942, Bp. 1942; Mezei Gábor: Pozsony, MN 1938, 159 160. Cs. S. Aktivizmus: az 1918 és 1938 közötti csehszlovákiai magyar ellenzéki sajtóban a csehszlovák kormányok iránti fenntartások nélküli lojalitást aktivizmusnak, az ilyen magatartást képviselõ csoportokat, egyéneket pedig aktivistáknak nevezték. A magyar pol. és kult. aktivizmus fõ alakítói az 1918 19-es mo.-i forradalmak emigránsai voltak, akiket egyrészt a Horthy-Magyarország elleni gyûlöletük, másrészt csehszlovákiai befogadásuk tett szervilisekké, a kisebbségi sérelmek elhallgatóivá és elhazudóivá. Önálló magyar aktivista párt a németekkel ellentétben sohasem jött létre, csak magyar alosztályok voltak a nagy csehszlovák kormánypártok (szocdem párt, agrárpárt) mellett. Az államhatalomnak ez a helyzet megfelelt, de a németek esetében szükségesnek tartotta az aktivista pártok létezését, holott azok kevésbé voltak szervilisek, s létrejöttük, beállításuk a kisebbségi német pol. élet belsõ megegyezésével történt. Ir.: Darvas János: Politikai életünk húsz éve. = Magyarok Csehszlovákiában 1918 1938, Bp. 1938; Vagyunk és leszünk. A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918 1945, Po. 1993; Rády Elemér: A felvidéki magyar politika húsz éve 1918 1938. = Felvidéki mártírok és hõsök aranykönyve (összeáll. Kemény Gábor), Bp. 1939; Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén, 1967; Popély Gyula: Ellenszélben, 1995. ALABÁN Ferenc (Guszona, 1951. febr. 25.): irodalomkritikus, irodalomtörténész, egyetemi docens. Füleken érettségizett (1969), a bp.-i ELTE BTK-n magyar szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1974). Kandidátusi munkáját a Komenský Egyetem BTK-n védte meg (1984). Tanulmányai befejezése után (1974 1997 között) a nyitrai Pedagógiai Fõiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója tanársegéd, adjunktus, docens, 1979 82-ben tanszékvezetõ, 1982 1985 között dékánhelyettes, az Akadémiai Tanács elnöke (1981 82). 1997-tõl a beszercebányai Bél Mátyás Tudományegyetem Filológiai Karának az oktatója, létrehozta a Hungarisztikai Tanszéket és a magyar nyelv és kultúra filológiai szakot. Megalakulásától (1998) a tanszék vezetõje, 2001 és 2004 között dékánhelyettes, 2004- tõl a kar dékánja. Irodalomkritikusként és tudományos kutatóként fõleg a kortárs szlovákiai magyar lírával foglalkozott, különös tekintettel a nyolcak nemzedékére. Tõzsér Árpád és Cselényi László munkásságáról átfogó tanulmányt írt. Fõbb irodalmi tevékenységét a komparatisztika és a mûelemzés terén fejti ki. Publikációs tevékenységet 1973-tól folytat. Könyvkritikái rendszeresen megjelennek (Új Szó, ISZ, Hét). Munkái közül figyelmet érdemel a Komparatisztika és genealógia (ISZ 1974/9) s a Kritikai gondolkodás és értékrend (uo. 1984/4) c. tanulmánya. Tárgyszerû, széles látókörû, elméletileg felkészült kritikus. Több egyetemi tankönyve és fõiskolai jegyzete is megjelent. M.: Ívek és pályák (Koncsol László kötete), krit., ÚSZ 1982. máj. 6.; Eszmeiség és életérzés Bábi Tibor költészetében, tan., ISZ 1983/2; Vita valóság eszmélés, tan., ISZ 1984/2; A körülmények szorításában (Vajkai Miklós Veszteglõk c. kötetérõl), krit., ISZ 1985/4; Elbeszélés humor szatíra (Duba Gyula: Kiárusítás délelõtt), krit., ÚSZ 1985. dec. 30.; Folytatás és változás, vál. tan., Po. 1984; Irodalomközelben, tan., krit., Nyitra 1992; Két költõ nyomában (Tõzsér Árpád és Cselényi László költészetérõl), tan., uo. 1995; Az irodalom lehetõségei, tan., Dsz. 1996; Az irodalomértés horizontjai, tan., Besztercebánya, 2000; Interpretáció és integráció, tan., 2002; Az irodalom kontextusai, tan., Besztercebánya, 2002; Irodalmi érték és sajátosság, tan., uo. 2003. Egyetemi tankönyvek, fõiskolai jegyzetek: Magyar nyelv I., Nyitra 1991; Kommunikáció 15

ALAPY Gyula nyelv grammatika, uo. 1995; Bevezetés a magyar hangtanba, szöv.gyûjt., Besztercebánya 1998. Ir.: Koncsol László: Kritikusavató. = K. L.: Nemzedékem útjain, Po. Bp. 1988; Szeberényi Zoltán: Arcok, törekvések kritikai irodalmunkban. = Visszhang és reflexió, Po. Bp. 1986; Fónod Zoltán: Híradás irodalmunkról, ISZ 1994/4; L. Erdélyi Margit: Az irodalmi kontextus vonzáskörei. Az irodalomértés horizontjai, ISZ 2000/1 2; Ardamica Zorán: A szemléleti megújulás jegyében. Interpretáció és integráció, ÚSZ 2002. nov. 5.; Csíkány Andrea: Irodalmi kontextusokról, ISZ 2004/3. ALAPY Gyula; Alapi (Komárom, 1872. okt. 20. uo., 1936. jan. 20.): történész, néprajzkutató, lapszerkesztõ. A gimnáziumot Komáromban, a jogot és bölcsészetet Bp.-en végezte. A századforduló óta Komáromban volt tisztviselõ, levéltáros, az SZMKE fõtitkára, a Jókai Egyesület elnöke. Nagyarányú, konzervatív szellemû tudományos és közéleti tevékenységet fejtett ki. Mint a keresztényszocialista párt tartományi képviselõje támadta a marxizmus felé orientálódó sarlósokat. Értékes, ma is idézett tud. munkáiban helyi levéltári kutatásainak eredményeit dolgozta fel. 1933 1935-ben a Nemzeti Kultúra c. tud. folyóiratot szerkesztette, melyben számos forrásértékû tanulmányt publikált (A morva cseh és magyar érintkezés a középkor végéig, Szenczi Molnár Albert Komáromban stb.). M.: Költemények, Bp. 1895; Gyulai Rudolf, életrajz, Komárom 1907; Komárom vármegye és az utolsó nemesi felkelés, uo. 1910; Kultsár István 1760 1828, uo. 1911; Komárom vármegye nemes családai, uo. 1911; Bûbájosok és boszorkányok Komárom vármegyében, uo. 1914; A szülõföld Jókai regényeiben, uo. 1925; A csallóközi halászat története, uo. 1933, 1994. Ir.: H. L.: A. Gy.: A Csallóközi halászat története, NK 1933, 223 224.; Balogh Edgár: Hét próba, Bp. 1965. Cs. S. ALBERT Sándor (Nagykapos, 1943. máj. 24.): neveléstudományi szakíró, egyetemi docens. Az általános iskolát szülõvárosában végezte, a kassai ipariskolában érettségizett (1961). Utána a kassai Mûszaki Fõiskolán gépészmérnöki oklevelet szerzett (1966). A po.-i Szlovák Mûszaki Egyetemen 1990-ben a pedagógiai tudományok kandidátusa címet szerzett, 1997-ben uo. habilitált (docensi fokozatot szerzett) pedagógiából. 1966-tól az ipariskola tanára, 1990 és 1997 között igazgatója. 1997 2004 között a kassai Mûszaki Egyetem oktatója. 1997-ben megalapította a mérnökpedagógiai tanszéket, melynek vezetõje lett. 2002 októberétõl a szlovák parlament képviselõje. A közép-európai kezdeményezés állandó parlamenti delegációjának vezetõje, és tagja volt az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének. 2004. jan. 1-jétõl a komáromi Selye János Egyetem mb. vezetõje, miniszteri biztosa, 2004 nov.-ben rendkívüli egyetemi tanára és az egyetem rektora. Publikációs tevékenységet 1968-tól folytat, oktatás-módszertani kérdésekkel foglalkozik. 17 monografikus jellegû kiadvány, 10 egyetemi tankönyv, ill. jegyzet és 12 középiskolai tankönyv és példatár szerzõje. Ma is rendszeresen publikál a Katedra c. folyóiratban és több szlovák nyelvû kiadványban (Pedagogická revue, Technológia vzdelávania stb.). Önálló mûvei szlovák nyelven jelentek meg. Munkásságáért 2002-ben elnyerte az egyik legmagasabb pedagógiai kitüntetést Magyarországon, az Apáczai Csere János-díjat. Ugyanebben az évben pedagógiai tevékenységéért a Szlovák Kormány Ezüstérmével tüntették ki. A Comenius-díjat 1986- ban vehette át. M.: Konštrukèné cvièenie pre 2. roè. SPŠS [Szerkesztési gyakorlatok a gépipari szakközépiskolák 2. o. számára], Po. 1982; O zbližovaní vzdelávania v SR a EU [Szlovákia és az EU közeledése a mûvelõdés terén], társszerzõ, Kassa 2000; Rozvoj kvality v škole [A minõség fejlesztése az iskolában], Po. 2002; Didaktika, Kassa 2004. ÁLDORI Károly (Dunaszerdahely, 1896.? Kassa, 1923. ápr. 15.): újságíró, publicista, kritikus. Az 1918 19-es mo.-i forradalmak emigránsa volt, fõleg a Tûzben és a Kassai Naplóban publikált, s ker.-nemzeti szellemiségû ellenfeleivel heves vitákat folytatott. A kassai öreg költõ, Sárosi Árpád azt írta róla, hogy a Magyar Tanácsköztársaság Katonatanácsának tagja volt, s a Tisza-pörben is gyakran emlegették a nevét. Irod. és színikritikákat sûrûn 16

ANDREÁNSZKY István írt, elbeszéléseket, folytatásos regényt s filmnovellát is publikált. Kisebbségi irodalmunk elsõ halottja volt, Merényi Gyula és Török Géza követték. Ir.: Ignotus: Eltemették Á. K.-t, R., 1923. ápr. 17.; Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918 1938, Po. 1974; Gyüre Lajos: Kassai Napló 1918 1929, Po. 1986. Alkotó Ifjúság (1950 szept. 1953 jún.): kulturális folyóirat. A CSISZ KB adta ki a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség magyar szervezetei számára kezdetben negyedévenként, a 4. számtól havonként. A Smena Lap- és Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Fõszerk.: Hrubják Emil (1950), Szûcs Béla (1951). AMBRUS Ferenc (Rozsnyó, 1959. jún. 16.): helytörténeti kutató, kultúraszervezõ. Rozsnyón érettségizett, a nyitrai Pedagógiai Fakultáson tanítói képesítést szerzett (1982). Jólészen és Dernõn tanított, egy ideig az Új Szó vidéki munkatársa, majd a Csemadok járási titkára volt. Egyik alapítója és vezetõje az 1993-ban alakult Pákh Albert Társaságnak, szervezõje a rozsnyói Czabán Samu Napoknak, alelnöke a Gömöri Kishonti Múzeumegyesületnek. Írásai a Gömöri Hajnalban, az Új Szóban, a Nõben és a Honismeretben jelentek meg. Szerkesztõje a Csemadok JB és a Pákh Albert Társaság által kiadott honismereti füzeteknek (Lice és Lekenye községek története, a Pákh Albert Társaság évkönyve, Petõfi Sándor és Vass László emlékezete rozsnyói emléktáblájuk felavatása alkalmából). A 80-as évek végén a Rozsnyói járás magyar községeirõl sorozatot írt a Gömöri Hajnalba; a Csemadok ezt füzet formában is megjelentette. 1996- ban gazdag hagyományanyagot tartalmazó kiadványt állított össze Rozsnyói Kalendárium címmel. ANDRÁS Károly (Felsõlászlófalva, 1917. aug. 20. München, 2004. júl. 9.): újságíró, lapszerkesztõ, politológus. Kassán érettségizett, magyar francia szlavisztika szakos egyet. tanulmányait 1938 és 1941 között Prágában és Bp.-en, politológiai tanulmányait 1953 és 1955 között New Yorkban végezte. 1939 1944-ben az Új Élet vezetõ szerkesztõje volt. A szerkesztõi munkát Rády Elemérhez és Sinkó Ferenchez hasonlóan egyetemistaként kezdte, s a lap kezdettõl kitûnõ színvonalát végig megtartotta. Egykori neves sarlósok (Dobossy László és a sokoldalúan: pol., irod. és színházi írásokkal szereplõ Vass László) is munkatársai lettek, a régi prohászkások közül Vájlok Sándor és Sinkó Ferenc voltak a legaktívabbak. Az Új Életben tûnt fel Janics Kálmán neve is. 1945-ben A. emigrált, 1951-ig Ausztriában, 1951 1956-ban az USA-ban élt, 1957-ben Münchenben telepedett le. 1951-tõl a Szabad Európa rádióban dolgozott, 1957-tõl magyar osztályának helyettes vezetõje, 1966- tól a központi kutatóosztály igazgatóhelyettese volt. Fõleg a kelet nyugati kapcsolatokkal, közép-európai és kisebbségi problémákkal foglalkozott. Publikációs tevékenysége az Új Életben bontakozott ki, az emigráció idején született írásai a római Katolikus Szemlében, a müncheni Új Látóhatárban, különbözõ szakfolyóiratokban és gyûjteményes kötetekben jelentek meg. 1990 óta a mo.-i Regióban s nálunk a Reményben is publikál. Emlékezetes folyóirati közleményei: A kassai kanonok (Pfeiffer Miklós pályaképe, Új Látóhatár 1979/5 6; újraközlés: Remény 1991/3 10); Beneš Moszkvában (Új Látóhatár 1985/3 4); A magyar kisebbségek egyházi élete (Regio 1991/3). Beneš-kutatással folyamatosan foglalkozik. M.: Magyar kisebbség, szlovák többség. = Harminc év 1956 1986, Bern 1986; A nemzeti identitás. = Nyugati magyar esszéírók antológiája (szerk. Borbándi Gyula), Bern 1986. ANDORKA Lajos Scherer Lajos ANDREÁNSZKY István; S. Pataki (Mezõlaborc, 1911. jún. 17. Brüsszel, 1989. okt. 12.): újságíró, lapszerkesztõ. A középiskolát Sárospatakon végezte, közben és utána Kassák Lajos Munka c. lapjába írt verseket s a tanyavilág életérõl szociográfiai riportokat. Kommunista szervezkedés vádjával kétszer is letartóztatták, ezért 1934 szept.-ben Csehszlovákiába emigrált. Po.-ban élt, a Magyar Újságban és a Csehszlovákiai Népszavában folyamato- 17

ANGERMAYER Károly san publikált. A mo.-i szocdem párt elméleti folyóirata, a Szocializmus is gyakran közölte tanulmányait (Új népies költészet, A szlovenszkói magyar irodalomról stb.). Írásait gyakran S. Pataki István névvel jelezte. A Slovenské smery c. szlovák irod. lapban József Attilát népszerûsítette, a po.-i rádió magyar adásában Martinovicsról írt hangjátéka hangzott el. A bécsi döntés után visszatért Mo.-ra. Bajcsy- Zsilinszky Endre lapjának, a Független Magyarországnak belsõ munkatársa lett, s a Népszavában is publikált. A német megszállás idején illegalitásban élt, együttmûködött az ellenállás szocdem csoportjaival. 1945 után jelentõs funkciókat töltött be a politikai életben és a szocdem sajtóban, de a demokratikus viszonyok fokozódó romlása miatt 1948 elején Belgiumba emigrált. Írásai a Magyar Forradalmi Szocialisták Szövetségének kiadványaiban és az általa is szerkesztett párizsi Szocialista Forradalom c. lapban jelentek meg. Ir.: Pásztor József: A Mi Utunk Forradalmi életek Debrecenben, Debrecen 1972. ANGERMAYER Károly (Pozsony, 1877. márc. 9. uo., 1938. máj. 18.): nyomdatulajdonos, lapkiadó, szerkesztõ. Tanulmányait Po.-ban és Lipcsében végezte. 1918 és 1938 között kiadója és fõszerkesztõje volt az elsõ Magyar Újságnak, a Képes Világnak, a Pressburger Zeitungnak, kiadója A Háziorvosnak, fõszerkesztõje a három Grafika c. lapnak, bizottsági tagja, majd elnöke a Szlovenszkói és Podkarpatszkáruszi Nyomdatulajdonosok Grémiumai Országos Szövetségének. ANGYAL Béla (Gúta 1958. máj. 22.): politikatörténész, helytörténész, villamosmérnök. Alapiskolai tanulmányait szülõvárosában végezte, a komáromi magyar gimnáziumban érettségizett (1977). A prágai Cseh Mûszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán szerzett oklevelet (1982). 1984 1991 között a komáromi Járási Szolgáltató Vállalat munkatársa, majd magánvállalkozó (1991 1994). 1994 1998 között Gúta alpolgármestere volt, 1999-tõl különbözõ központi államigazgatási intézményekben dolgozik: a Szlovák Kormányhivatal Kisebbségi Osztályának vezetõje (1999 2000), a Közbeszerzési Hivatal elnökének irodavezetõje (2000 2002), a Mezõgazdasági Minisztérium hivatalvezetõje (2002 ). 1999 2002 között szerkesztette a Gútai Újság közéleti lapot. 1982-tõl foglalkozik helytörténettel, néprajzi gyûjtõmunkával, elsõsorban Gúta és vidéke lakosságának hagyományos gazdálkodásáról jelentetett meg dolgozatokat gyûjteményes tanulmánykötetekben (pl.: Állattartás, szerk. Fehérváry Magda; Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század elsõ felében, Csehszl. M. Népr. Társ., Komárom 1992; Alelédi állattartás [szerk. Liszka József]; Leléd hagyományos gazdálkodása a XX. század elsõ felében, Szlov. M. Népr. Társ. Lilium Aurum, Komárom Dunaszerdahely 1994). Politikatörténeti és publicisztikai írásokat is közöl szlov. magyar lapokban. Jelentõsek az 1918 1938 közötti korszak csehszlov. magyar politikai pártjaival kapcsolatos kutatásai. A Fórum Társadalomtudományi Szemlében hosszabb tanulmányt közölt Magyar szervezetek és mozgalmak Csehszlovákiában címmel (2000/1, 3 28., 2000/2, 67 84.). Írásai hazai és magyarországi szaklapokban, évkönyvekben jelennek meg. A bp.-i Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság pályázatain több esetben is elsõ, illetve második helyezést ért el. További fontos tanulmányai: A csehszlovákiai magyarság anyaországi támogatása a két világháború között, Regio, Bp. 2000/3, 133 178; A csehszlovákiai magyarság választói magatartása a két világháború között, Fórum Társadalomtudományi Szemle, Galánta 2001/1, 3 48. M.: Gúta és környéke 1848 1849-ben, Dsz. 1997; Gúta 1945 1949, Dsz. 1997; Érdekvédelem és önszervezõdés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetébõl 1918 1938, Galánta Dsz. 2002; Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919 1936, Somorja Dsz. 2004; Tradièné hospodárenie v Kolárove v prvej polovici 20. storoèia (társszerzõ). Összeállította Fehérváry Magda. Podunajské Múzeum, Komárom 1992. Ir.: Simon Attila: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez, rec. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2004/2. L. T., L. J. 18

Antológiák 1918 1945 ANGYEL Miklós (Nyitra, 1925. okt. 28.): néprajzi, helytörténeti író. Az érsekújvári Magyar Királyi Állami Pázmány Péter Gimnáziumban érettségizett (1944), majd vasutasként dolgozott (1944 45). Késõbb a Fûszerpaprika Szövetkezetnél, ennek államosítása után pedig az érsekújvári konzervgyárban dolgozott tisztviselõként, ill. igazgatóként. 1963-ban diplomát szerzett a prágai egyetemnek az Élelmiszeripari Minisztérium által létesített konzervipari tanszékén. 1986-tól nyugdíjas. A hatvanas évek elejétõl különféle konzervipari témájú tanulmányokat jelentetett meg a szaklapokban. Lakóhelye, Udvard község múltjával és néprajzával nyugdíjba vonulása után kezdett foglalkozni. A történeti forrásokat és a néphagyományt ötvözõ cikkeit a szlovákiai magyar lapokban publikálja. M.: Udvard múltja és jelene, Po. 1993; Udvard nevezetességei, Po. 1994. L. J. ANTALFFY Vilmos (Kassa, 1878. máj. 19. Pozsony, 1946. jún. 2.): tanár, karmester, zeneszerzõ. Bp.-en klasszika-filológiát tanult (1896 1900), ugyanakkor a Zeneakadémián éneket és zeneszerzést végzett (1901). 1901- tõl a po.-i magyar gimnázium tanára, 1921 1946-ban a jezsuita templom Salvator énekkarának karnagya volt, együttmûködött a Szlovák Filharmóniával. Kritikái és recenziói a Híradóban jelentek meg, egyházi zenemûvei kéziratban maradtak. A po.-i jezsuita templomban emléktáblája van. Ir.: Pazdírkùv Hudební slovník náuèný, 2. èást o- sobní, sv. 1., Brünn 1937; Èeskoslovenský hudební slovník, sv. 1., Prága 1963; Encyklopédia Slovenska 1., Po. 1977; Slovenský biografický slovník, 1. zv., Turócszentmárton 1986. D. Z. E. ANTAL Sándor (Nagyvárad, 1882. nov. 28. koncentrációs tábor, 1944.): költõ, szerkesztõ, publicista. Iskolái befejeztével öt évet töltött Németországban, majd a skandináv államokban. Hazatérve a Nagyváradi Napló szerkesztõje, a modern magyar irodalom lelkes propagátora lett. Õ szerkesztette 1908-ban A Holnap c. antológia elsõ kötetét, melynek elõszavában síkraszállt a modern líra, különösen Ady elismertetéséért. 1919-ben a Vörös Újság belsõ munkatársa volt. A fehérterror elõl Bécsbe, majd Csehszlovákiába emigrált, a Bécsi Magyar Újság po.-i szerkesztõje lett. 1921-tõl a Nemzeti Kisebbségek, 1923-tól a Népújság fõszerkesztõje volt, 1938-ban nyugdíjba vonult. 1942 tavaszán cikket írtak róla a német nyelvû Grenzbotéban. Az írás megjelenése napján az SS-legények családostul elhurcolták. Egyes hírek szerint már a szlovák határ átlépte után kivégezték, mások szerint koncentrációs táborban halt meg. A Reggelbe viszszaemlékezésszerû cikksorozatot írt Adyval való találkozásairól, sok új, addig ismeretlen adattal gazdagítva az Ady-irodalmat. Több Strindberg-mûvet fordított magyarra. Garabonciás ének (1924) címmel Po.-ban kiadott egy verskötetet, melyben szabad formában, archaikus hangnemben, nosztalgiával emlékezik a régi évekre, a nagyváradi irodalmi harcokra. M.: Mozaik, elb., Nagyvárad 1904; Akik ma élnek, v., uo. 1905; A trondhejmi herceg kíséretében, r., Gyoma 1913; Jörnu története, r., uo. 1913; A csudálatos szemû katona, elb., Nagyvárad 1917; A mester, d., h. n. 1924. Ir.: Dutka Ákos: A Holnap városa, r., Bp. 1955; Bihari Mihály: Antal Sándornak, a Holnap antológia szerkesztõjének pozsonyi élete és mártírhalála, ISZ 1969/6. O. Á. Antológiák 1918 1945: a szépir. antológiák többsége a szlovákiai magyar líra vagy próza java termésérõl nyújt áttekintést, más részük pedig csoportosan jelentkezõket, a leggyakrabban egy-egy új írói nemzedéket mutat be, s vitát kiváltva élénkíti az irodalmi életet. Lírai antológia Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költõinek alkotásaiból (Berlin 1926). Szerk.: Sziklay Ferenc. A csehszlovákiai magyar költészet elsõ összefoglaló antológiája; 26 költõt mutat be. Az irodalmi életben ekkor a baloldal és a jobboldal küzdelme s a dilettantizmus leküzdése volt napirenden. Sziklay Földes Sándor kommunista szellemû verseit is besorolta a kötetbe, de Forbáth és Vozári kimaradtak. A leginkább favorizált költõ Mécs László volt 20 verssel. Gyõrynek 13, Komlós Aladárnak és Márai Sándornak 6-6 verse jelent meg. Nyitott könyv (Prága 1930). Prágai 19

Antológiák 1918 1945 magyar költõk antológiája. Az Új Munka Társaság kiadásában jelent meg Dzurányi László rövid elõszavával. Négy, ekkor fõként a PMHban publikáló költõ (Darvas János, Gyõry Dezsõ, Szenes Erzsi, Vozári Dezsõ) verseibõl közöl válogatást. Az akkor szintén prágai Forbáth Imre versei hiányoznak belõle. Hegyvidéki bokréta (Rimaszombat 1934). A szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája. Összeállította ifj. Wallentinyi Samu. A bemutatott szerzõktõl (Darkó István, Egri Viktor, Farkas István, Gonday Milos, Ilku Pál, Lányi Menyhért, Morvay Gyula, Rácz Pál, Sándor Imre, Sebesi Ernõ, Sellyei József, Szabó Béla, Szenes Piroska, Szombathy Viktor, Tamás Mihály, Zerdahelyi József) egy-egy elbeszélést vagy regényrészletet közöl a szerény válogatás, amelyet az összeállító saját költségén adott ki. Szlovenszkói magyar elbeszélõk (Tornalja Bp. 1935). Az elõbbinél reprezentatívabb, színvonalas válogatás, mely Szlovákiában a Kazinczy Kiadó gondozásában, Bp.-en pedig a Franklin Kiadónál, a szlovákiai magyar irodalmat bemutató tízkötetes sorozat részeként jelent meg. Szvatkó Pál írt hozzá érdekes, a szlovákiai magyar irodalom értékelésében új szempontokat felvetõ elõszót. A kötetbõl feltûnõ módon hiányzik Darkó István neve. 23 író szerepel benne, s az elõszó tanúsága szerint elsõsorban a mo.-i olvasók számára készült. Az elõbbi antológiában szerepeltetett szerzõkön kívül bemutatja Ásgúthy Erzsébet, Dallos István, Földes György, N. Jaczkó Olga, Kovács Endre, Neubauer Pál, Palotai Boris, Sziklay Ferenc, Tichy Kálmán, T. Zsadányi Mária, Wimberger Anna egy-egy írását (kimaradt viszont Lányi Menyhért). Szlovenszkói magyar írók antológiája I IV. (Nyitra 1936 1937). A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom legterjedelmesebb antológiája. Összeállította Dallos István és Mártonvölgyi László, megjelent az általuk létrehozott Híd kiadásában. (A négykötetes válogatás elõtt a két szerkesztõ Nyitrai írók könyve [Nyitra 1935] címmel adott ki egy regionális antológiát, amely nyitrai származású szerzõk értekezéseit, elbeszéléseit gyûjtötte egybe.) 1936-ban írást és életrajzi adatokat kértek valamennyi szlovákiai magyar írótól; az összegyûlt anyagból Neubauer Pál és más kritikusok lektori segítségével válogattak. A vállalkozásba több mint 150 író kapcsolódott be, elutasította a részvételt (jórészt politikai okokból) Fábry Zoltán, Barta Lajos, Földes Sándor, Antal Sándor, Surányi Géza, Flórián Károly, Rehorovszky Jenõ, Kovács Endre, Simon Menyhért. A kötetek elé a szerkesztõk írtak elõszót Hidat verünk... címmel, a második kötethez (elszármazott írók) Marék Antal, a harmadikhoz (mûfordítások csehbõl és szlovákból) Szalatnai Rezsõ írt bevezetõ tanulmányt. (Utóbbi életrajzi jegyzeteket is írt a fordításban bemutatott cseh és szlovák írókról.) Az 1. és a 4. kötet szlovákiai magyar íróktól válogat (elõbb a korábban beérkezett anyagot közölték). A 2. kötetben a Szlovákia területérõl elszármazott, nagyrészt Mo.-ra költözött írók alkotásait közlik. Ennek a koncepciója kevésbé egységes. A 3. kötet (társszerkesztõje Szalatnai Rezsõ) a szlovákiai magyar mûfordítók tolmácsolásában nyújt gazdag válogatást a 20. századi cseh és szlovák írók legjobb alkotásaiból. Új magyar líra (Rimaszombat 1937). A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költõk lírai antológiája 1919 1936. A két vh. közötti szlovákiai magyar líra legjobb antológiája. Szerkesztette Wallentinyi Samu. Szalatnai Rezsõ A szlovenszkói magyar líra címmel tartalmas bevezetõ tanulmányt írt hozzá, a kötet végén Zombori György nyújt bibliográfiai áttekintést a szlovenszkói magyar líra könyv alakban megjelent termékeirõl. Összesen harminc költõtõl közöl verseket, a legtöbbet Gyõry Dezsõtõl, Vozári Dezsõtõl, Mécs Lászlótól, Forbáth Imrétõl, Földes Sándortól. Ez megfelel Szalatnai Rezsõ elõszóban kifejtett értékrendjének is. Tátra Almanach. Szlovenszkói városképek (Po. 1938). Szerkesztette és az elõszót írta Tamás Mihály. A bevezetõ esszét Szlovenszkói városok címmel Szvatkó Pál írta. Öt eredeti mûvelõdéstörténeti és szociográfiai jellegû tanulmányt közöl: Sziklay Ferenc Kassáról, Jócsik Lajos Érsekújvárról, Gömöry János Eperjesrõl, Darkó István Losoncról, Szalatnai Rezsõ Lõcsérõl értekezik. Az elõszó szerint további városokat is bemutattak volna a minden év karácsonyára tervezett Almanachban. A tanulmányok, eszszék igen színvonalasak, többségük ma is forrásértékû. A kötetet a Tátra Könyv- és Lapki- 20