BEKÖSZÖNTŐ A JUBILEUMI SZÁM ELÉ ÚJRA ITT AZ ŐSZ... ÉS A FORMA 10. SZÁMA! Ismét egy nyárral öregebben, hosszú szünet után köszön tünk minden kedves olvasót lapunk hasábjain, ahol ahogy az új tanév regnumi programjain is a megszokott keretek között sok-sok új tartalom vár rátok. A Lelki rovatban Kárpáti Sándor atya elmélkedését, egy Tamás apostollal készített képzeletbeli interjút olvashattok, egy általunk választott Reményik kísérő-verssel. A közelmúlt helyi eseményeivel foglalkozó Mi történt? rovatban rögtön az alig pár napja lezajlott újpesti kirándulásról olvashattok egy rövid élménybeszámolót, majd kissé visszatekintve, csapataink nyári kalandjaiban merülhettek el, sőt, még a júniusi vízretétel történéseit is feleleveníthetitek. Ifjú tehetségek rovatunkban ezúttal Újpestről kitekintve, Széll Domát kerestük meg egy interjú erejéig, akire az egész Regnum méltán büszke lehet, hiszen a nyári olimpiai játékokon képviselte hazánkat a kormányos nélküli evezőpáros tagjaként. A folytatódó Láncban újabb újpesti arcokat szólaltatunk meg, receptrovatunkban, a Tortaformában pedig ezúttal két receptet is találhattok a Meggyvágó lányoknak és Nagy Rékának köszönhetően. A Nagyregnum felé fordulva a vezetőképzőkön most nyáron végzett újpesti társaink ajánlják figyelmetekbe a Műhelyt és a Patkolót, hiszen lassan itt az ideje a januárban induló új évfolyamokba való jelentkezésnek. Ha rajtunk múlik, agytekervényeitek most sem fognak elsorvadni, hiszen újabb adag fejtörővel készültünk nektek az Agytorna rovatban, és hogy az igazán fontos dolgokról se feledkezzetek meg, az utolsó oldalon pedig egy kis naptárban összegyűjtöttük számotokra az év helyi és nagyregnumi programjait. Fogadjátok szeretettel a forma jubileumi számát! A Szerkesztők forma.ujsag@gmail.com 2
LELKI ROVAT REMÉNYIK SÁNDOR: KEGYELEM TAMÁS SZTORI Lelkipásztori tűnődések Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor magától megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor magától szűnik a vihar, Akkor magától minden elcsitul, Akkor magától éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem. (a verset válogatta: Gerber Luca) Kedves Tamás apostol! Ne haragudjon, de mi magunk között csak úgy hívjuk Önt, hogy a Hitetlen Tamás. Tudom. Nem haragszom. De higgye el, sohasem voltam hitetlen! Vallásos családban nőttem föl, naponta olvastam a Bibliát (az ószövetségit). Attól kezdve, hogy Jézus meghívott tanítványának, természetesen a hitem is átalakult. De úgy olvassuk a János evangéliumban, hogy amikor Jézus megjelent az apostoloknak húsvétvasárnap, és ezt elmondták Önnek, akkor nem akarta ezt elhinni, sőt a szemével és a kezével is meg akart erről győződni. Akkor azt is tudja, hogy a melléknevem az, hogy: Iker. Sokan még ma is így hívnak. Honnan kapta ezt a melléknevet? Onnan, hogy van egy ikertestvérem, akivel úgy hasonlítunk egymásra, mint két tojás. Gyerek- 3
LELKI ROVAT TAMÁS SZTORI - Lelkipásztori tűnődések korunkban néha még az anyukánk is összekevert, ha nem figyelt eléggé. Képzelheti, hogy az idegenek mennyire! Ezt gyakran ki is használtuk. Micsoda jó bulik voltak! Az ikertestvérét nem hívta meg az Úr? Amikor először találkoztam Jézussal, a testvérem nem volt ott. Én említettem neki, hogy van egy ikertestvérem, akivel gyerekkorunk óta mindig mindent együtt csinálunk, de Ő azt mondta: Tamás, én téged hívtalak! És ezt úgy mondta, hogy éreztem, többé nem hozhatom szóba. De gondolhatja, hogy mennyire hiányzott a testvérem, akivel attól kezdve alig találkoztunk. Térjünk vissza az eredeti kérdésünkhöz. Miért akarta ellenőrizni a többiek beszámolóját? Éppen azért, amit a testvéremmel való kapcsolatomról mondtam. Hátha Jézusnak is volt egy ikertestvére, akiről nem beszélt! Lehet, hogy egy Hozzá nagyon hasonló ember jelent meg nekik. Ilyen fontos dologban nem szabad tévedni! De megmutatta nekik a sebeit! De csak megmutatta! A sebek festve is lehettek. Azután mi történt? Nyolc nap múlva (az is vasárnap volt) ismét együtt voltak a tanítványok, akkor már én is velük voltam. Őszintén szólva eléggé féltünk, hogy mi is Jézus sorsára jutunk, ezért gondosan bezártunk mindent. De egyszerre csak ott volt köztünk, közénk lépett (és nem belépett, ahogy az önök liturgikus könyvében van, hiszen már ott volt). Egyenesen hozzám fordult, hogy csak bátran tegyem az ujjamat az oldalsebébe, és győződjek meg arról, hogy az bizony valódi, lándzsával ütött seb, és nem odafestett. És Ön odatette a kezét? Nem. Minek tettem volna oda? Tényleg, nem is azt mondta, hogy Én Jézusom!, hanem azt, hogy Én Uram, én Istenem! De miért? Látja, ez a lényeg. A felismerés, hogy ki Jézus! Hogy Ő Isten. Erre miből jött rá? Jézus két megjelenése (a húsvéti és az egy héttel későbbi) között senki sem találkozott vele, hogy árulkodhatott volna Neki, hogy mi az én problémám. Ő mégis tudta. Tudta, amit csak Isten tudhatott. De Jézus azt mondta: Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek. Megint ki kell javítanom a liturgikus fordítást. Nem mondta hanem kérdezte! Azért hiszel, Tamás, mert láttál engem?... Nem, nem azért. Azt senki nem láthatja a szemével, hogy Ő Isten. A szemünk be is csaphat, de Jézus soha. A látásból sosem születik hit, de a hit többet lát, mint a szem. Én akkor azt is láttam, hogy Jézus pont olyan, mint az ikertestvérem. Az ikertestvérem meg olyan, mint Jézus. De minden más emberrel is azonos. Kedves Tamás! Soha többé nem mondom Önre, hogy Hitetlen, és tiltakozni is fogok, ha másoktól ezt hallom. Bár mindnyájan úgy tudnánk hinni, mint Ön! Ezért mentem Indiába. Ott most is élnek Tamás-keresztények, akiket azért neveznek így, mert az én igehirdetésem által lettek Jézus tanítványaivá. Pedig én sem tudtam megmutatni nekik a Föltámadottat. Akkor miért hitték el? Csak az Úr és az Ő Szentlelke tud hitet kelteni. De tanúságtevőkre, akikben Jézus működik, szükség van, amint apostoltársam, Pál írja: Hogyan higgyenek, ha nem hallják? Köszönöm a beszélgetést! Kárpáti Sándor Megjelent a Talita.hu-n 4
MI TÖRTÉNT? ÚJPESTI KIRÁNDULÁS A GÖDIEKKEL Idén újra a Börzsöny felé vettük az irányt. Reggel, nem túl korán, fél 8-kor találkoztunk. Rákospalota-Újpest vasútállomáson gyülekeztünk, és Verőce felé indultunk. A vonat folyamatosan telt meg regnumiakkal, még Vácon is szálltak fel. Abszolút a Gondviselés kegyeit élvezhettük, mert az eső csak akkor kezdődött, amikor visszafelé ültünk a vonaton. Alig több mint tíz km-t kirándultunk Verőce és Magyarkút között, egy kis kerülővel. Útközben egy izgalmas számháborút játszottak a vállalkozó szelleműek. Magyarkúton fogyasztottuk el a legfinomabb marhapörköltet, amit valaha is ettem, nagyon köszönjük Lantos Leventének és Gönczöl Bandiéknak. Az ötszáz darab kókuszgolyót a Poszátáknak, a kb. tíz kg almát pedig Rácz Pistinek köszönjük. Délután négykor Verőcén Kránitz Mihály atya tartott nekünk misét, ezután pedig irányba vettük a vasútállomást. A vonat kicsit késett, de végül fél hét körül visszaértünk Újpestre. Köszönjünk mind a 120 főnek, aki eljött, és mindenkinek, aki segített! Azt hiszem, egy nagyon jó hangulatú kirándulás volt ez az idei is. Gerberné Juhász Andi 5
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK PITYER návadó akadályverseny Június elején a Keltetőből elsőként kikelő gyerekekkel egy igazi megmérettetésre indultunk. Ez az erőpróba egy több, mint 10 km-es akadályverseny formájában valósult meg Pomáz és Szentendre között a Pilisben. Fölfelé menet a hegyre összesen 6 váratlan akadály ért minket, amiket hősiesen leküzdöttünk és így a jutalom sem maradhatott el, mert minden akadálynál kaptunk egy képdarabot, valamint egy betűt, amiből a csúcsra érve ki tudtuk rakni a csapatnevünket, amit a pityer nevezetű kismadárról kaptunk. Miután mindenki nagy örömmel vette a hírt, elfogyasztottuk a jól megérdemelt Pityercsokinkat. Mi egy nagyon barátságos nép vagyunk, ezért összebarátkoztunk az út közben minket akadályozó emberekkel és Velük folytattuk tovább kimerítő utunkat. Az akadályversenyünket métázással fejeztük be, ahol minden fáradtságunkat félretéve játszottunk egy hatalmasat eme csodás nap lezárásaként, majd boldogan hazatértünk, mert tudtuk, hogy ez valami csodálatos dolognak a kezdete Henter Marci KAVICS tábor a Nagyvíz mellett Leltár (a teljesség igénye nélkül) avagy emléktöredékek 7 db. Kavics; 2 db. táborhely; 1 db. gitár; biciklik; X db. pizza; 1 db. esti mese szabadon; 7 db. Szalonka avagy: cowboyok & cowgirlök; 7+7 db. menta tea citromkarikával; sok db palacsinta; 2 db. nyomozás; Fábry Kornél atya; Élj úgy, hogy kérdezzenek! ; szentmise; vízi méta; ping-pong; 7db. Kavics + sok db. cucc 1db. 7 személyes Turán = 1(?)db. enyhe klausztrofóbia; pörkölt, majd pörkölt Kavicsfiú-módra; mécses(tartó-)díszítés; ajándékok; 1 db új gitáros X-faktor felfedezett; kék kút akarom mondani csap; paprikás krumpli; tábortűz; Rajzolj lábbal!-verseny; titkosírásfejtés; piros krepp papír; készülődés; kis eső; a kellemesnél kevéssel hűsebbnek mondható levegő; bizonytalan mennyiségű alma + szeder + körte + szőlő elfogyasztva; X db. beszélgetés; alvás; +2 db. (immár tiszteletbeli) Kavics; fergeteges futball; zónás pontszerző; borsófőzelék; akver avagy: vezetői Ki mit tud?; a neves f.v.s c.gi tekerő mester utolsó tekerése; 1 db. Nofene! ; 1 db. Sunshine, Moncsilla! ; 1 db. Meglesz, megyünk! ; 9 db. ünnepélyes Egészségünkre!; 7+2 db. póló; hucipuci; 9 x sok db köszönet; még néhány db utolsó fotográfia; s.zentmise; 9 db. szervusztok. 9 x sok db. emléktöredék MT 6
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBOROK VÖCSÖK tábor Július 25-én indult útra Zebegénybe tartó vonatunk a Nyugati pályaudvarról, amelybe mint malacperselybe dobálták be a szülők gyermekeiket Újpesten, Dunakeszin, Alsó- és Felsőgödön. Derűs, meleg időben érkeztünk meg a János-forráshoz Bereába, ahová Pál apostol hívott össze minket: galatákat, korintusiakat, filippieket és tesszalonikiaiakat. Hamar szembetaláltuk magunkat egy rejtvénynyel, melyet buzgó hitünknek, éles szemünknek és gyors észjárásunknak köszönhetően meg is tudtunk fejteni. Az elásott pergamenből kiderült, hogy testvéreinkkel miért rajzolunk mindig halat a porba, mielőtt bizalmunkba fogadnánk. Az együtt töltött napok alatt serényen gyűjtöttük a halacskákat, melyeket tiszta szívű cselekedetek révén lehetett megkaparintani. Tarzusi Pál minden reggel írt nekünk egy-egy levelet, melyben Isten felé terelte összejövetelünket. Az étkezések alatt Onézimusz történetét hallgattuk, s igyekeztünk magunk is okulni élményeiből. A csütörtöki napon meglátogatott minket Pál apostol, hogy lelki táplálékkal gazdagítson napunkat. Szombaton arról értesültünk, hogy Pál apostolt fogságba ejtették. Hamar a segítségére indultunk két fős csapatokban, hogy Jeruzsálemből kiszabadíthassuk. Pál helyett azonban csak a galád Ananiás főpapot találtuk ott, aki elmondta, hogy szeretett apostolunkat már hajóra tették Róma felé. Mélységes szomorúságunkat János apostol oldotta fel, aki tudatosította bennünk, hogy Pál küldetését nekünk kell folytatni, hiszen azzal tudjuk segíteni Pált, ha Krisztus örömhírét mi is továbbadjuk. Így hát nem csüggedtünk, hanem az Úristen gondviselésében bízva ottlétünk utolsó estéjét méltó ünnepséggel zártuk. A tűz körüli mulatságban minden keresztény bajtársunk megmutatta saját tudományát, művészetét, melyet örömmel meg is csodáltunk, és természetesen jutalmaztunk is. Vasárnap a zebegényi szentmisén az előző és a jelenlegi helyi elnökünk is tiszteletét tette a bennünket. A következő napon Márianosztrára indultunk zarándokútra, Vöcskök ö irányába, melyet magunk is megtiszteltetésnek éreztünk. ahol a 23 magunk Búcsúimánkban a patak- után hagyott kilométer, a megmászott hegyek, a csodálatos kilátások és a frissítő záporok után ban elengedtük szeretettel összegyűjtött halacskáinkat, melyek örök emlékként úszva, reméljük, elérik végül céljukat, és megtalálják az óriási fagyizással koronáztuk meg örök tengert, ahol boldogságuk várja őket. Vöcskök 7
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK PIVI tábor - Gilice falu indiánjai A mi táborunk a vad prérin portyázó indiánokhoz fűződött. Mi, tonkava harcosok Nagy Medve törzsfőnökünk hívására indultunk el Budapestről Parádsasvárra. Amikor megérkeztünk kis túra után a tábor elé, Gyógyító Sas, egy tonkava indián fogadott azzal, hogy öltsük magunkra gondosan elkészített indián ruháinkat. Miután belebújtunk gúnyáinkba, bementünk a táborba, ahol törzsfőnökünk, Nagy Medve fogadott minket. Elmondta a szabályokat és berendezkedtünk új falunkba. Csobogó Patak, Nagy Medve egyik segédje, segített. Ezután program programot követett, mint pl.: képkeresés, sátorverés és még sok minden. Időközben elkészült táborunk konyhája, faliújsága és tűzrakóhelye. Falunkban még volt egy nagy, szent tipi is. Esténként hűs patakban fürödtünk. Ősi szokás szerint minden tonkavának ki kell érdemelnie a saját különleges nevét. Így hát nekünk is ki kellett állni egy próbát, kinek könynyebbet, kinek nehezebbet. Az én próbatételem abból állt, hogy pár megadott szó segítségével írjak egy verset. Szerencsére sikerült is. Mire mindenki túlesett a próbáján, már este lett. Ekkor jött az avatás. Nagy Medve és Gyógyító Sas körbefutotta a tábortüzet, majd felkapott egy gyereket, a tűz fölé emelte és hangosan az új nevén szólította. Az én nevem a tábor folyamán Sziporkázó Csillag volt. A tábor során kézműveskedtünk, orvosságos zacskókat készítettünk, melybe minden nap egy apró kincset rejtettünk. A fiúk íjat és nyilat készítettek. A lányok sütöttek fánkokat. Olimpiát is szerveztünk, bigéztünk, számháborúztunk, túráztunk és métáztunk. Ami minden gyerek legjobb és legizgalmasabb élménye volt, az nem más, mint az éjszakai harc. Pontosan úgy történt, hogy Gyógyító Sas a tizedik gyufájával sem tudta meggyújtani a tábortüzet, így a szabályok szerint el kellett mennie a kútra vízért és kérte, hogy falunk szakácsa, Tüzes Parázs is hadd menjen vele. Mikor visszatért, Tüzes Parázs már nem volt vele. Elrabolták a gaz komancsok, akik falunktól nem messze tanyáztak. Meg akartak minket támadni, de mi megelőztük őket. Indián ruhába bújtunk, elővettük harci festékünket, bemázoltuk az arcunkat és áldást kaptunk a sámánunktól. Az éjszaka leple alatt lopóztunk ellenségeink felé. Törzsünk egy része előre lopakodott, majd jöttek a többiek és harci párokat alakítottunk. Kitörtünk a sötétségből és megrohamoztuk a komancsokat. Sokáig küzdöttünk és végül levertük őket. Megkötözve vezettük őket a faluba. Nagy Medve békét ajánlott, de Mennydörgő Daru, a komancsok nagyra nőtt törzsfőnöke, egy hatalmasat köpött a tűzbe. Megsértette a tonkavákat, ezért szent tipinkbe ment bölcs tanácsunk. Kiderült, hogy a komancsok a harc idején elkobozták orvosságos zacskóinkat. Ahhoz, hogy visszaszerezzük azokat, be kellett bizonyítanunk, hogy igazi indiánok vagyunk. Másnap próbák elé állítottak minket. Párokban mentünk végig egy akadálypályán. Én Mókás Mongúzzal mentem. Az akadályok között volt pl. célba dobás, tollkeresés, nevettetés és kötélpálya. Végül mindenki megszerezte orvosságos zacskóját. Este volt KI MIT TUD? és huci-puci. Másnap táborbontás és hazaút. Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm szépen! Antal Katinka (Pivi) 8
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK FOGOLY tábor A Foglyokkal június 25-én indultunk a Mátrába Parádsasvár mellé, a Gilice-patak partjára. Őskeresztény táborunk volt, mindenki kapott a tábor előtt egy személyes levelet valamelyik Apostoltól. Később, a hét folyamán is kaptunk leveleket az Apostoloktól, amiben hírt adtak a különböző missziós útjaikról, közösségünk felől érdeklődtek, vagy éppen valamivel megbíztak bennünket. A pontos táborhelyet id. Jakab apostoltól tudtuk meg, aki Dániel testvérünknek küldött levelében írta le az odavezető utat. Az első napunk főleg utazással, táborépítéssel telt. Kedden délelőtt még a táborhely otthonosabbá tételét folytattuk, oltárt építettünk, gyertyát öntöttünk. Volt egy nem várt, de izgalmas esemény is a hét elején, a józsefvárosi Uhuk látogattak meg minket. Vándortáborban voltak, és a hozzánk közeli focipályán töltötték az utolsó napjukat. A kedd délutánt együtt töltöttük, egy nagyot métáztunk, utána a fiúk fociztak, végül pedig a Soma atya által bemutatott szentmisével zártuk a találkozást. Szerdán kirándulni mentünk, több kisebb csúcs megmászása után Galyatetőre érkeztünk, ahol a kilátónál ebédeltünk. Visszafelé a fiúk még gyorsan megmászták a Kékest, és olyanynyira nem fáradtak el, hogy ezután futva érkeztek vissza a táborba. A csütörtök délelőtt kicsit pihenősebb volt, sokat métáztunk, délután pedig lelki(fél)napunk volt. Az esti tábortűz után a fiúk hálózsákkal, elemózsiával felszerelkezve elhagyták a tábort, és mint utólag elárulták a közeli focipályán éjszakai fociztak. A lányok este még kicsit beszélgettek a tábortűz körül, másnap délelőtt pedig lángost készítettek és ezzel várták a visszatérő fiúkat. Este tortával ünnepeltük a hat születésnaposunkat. A hét során éjszakai őrség is volt, mivel azt a hírt kaptuk, hogy a keresztényeket üldöző rómaiak szálláshelyünkhöz egészen közel járnak. Fiú-lány párosok őrködtek és a lányok nagy meglepetésre általában jobban bírták az őrködést, mivel a fiúk közül többeket nem lehetett felébreszteni, amikor rájuk került a sor. De szerencsére akadt olyan fiú, aki bevállalta az alvók helyett az ébren maradást és még a rómaiak sem jöttek. Szombaton akadályversenyen vettünk részt, ahol kereszténységünkkel kapcsolatos feladatok voltak, érdemes volt tudni az Apostolok életét és az év közben vett példabeszédeket. Este tábortűzzel, ünnepléssel, vasárnap hazafelé pedig szentmisével fejeztük be az együtt töltött, szép hetet. Foglyok 9
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK A POSZÁTÁK a Cédrus rétegtáborban voltak A Poszátákkal 2012. július 14-21-ig rétegtáborban voltunk Kiscsévpusztán. 9 éves pályafutásunk alatt ez volt az első táborunk, ahol nem volt velünk Balázs, mivel Londonba kellett mennie, de Andi egymaga is remekül helytállt, Balázs pedig Londonból követte az eseményeket. A Cédrus rétegtábor Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani? című versére épült, jelmondata pedig frappánsan az Akarsz-e játszani? kérdés volt. Amikor a tábori levélben megláttam ezt a mondatot, kicsit kiakadtam, hogy három évesnek néznek minket és viszszagondolva szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen mondatból egy ennyire fantasztikus tábort tudtak kihozni. A táborlakók tájokoztatásáról a Cedar News stábja és a Csúzli újság (téged is eltalál) szerkesztősége gondoskodott napról-napra. Volt megérkezős nap, sportnap, kirándulós nap, hivatások napja, fiú-lány nap, lelki nap, akadályversenyes nap és hazamenős nap. A vezetők gombokkal jutalmaztak minket, melyeket értékes/értelmes, illetve teljesen értelmetlen nyereményekre válthattunk be, ki-ki lelkiállapotának megfelelően. Bár kifogtuk az egész nyár talán leghidegebb hetét, mégsem gondolom, hogy ez rontott volna a táboron, hiszen nincs is jobb, mint széllel szemben frizbizni, szakadó esőben hosszúmétázni, fürdés után egy szál törülközőben gyönyörködni a villámokban vagy szélviharban sátrat bontani. De a kedvencem az volt, amikor utolsó előtti este akkora vihar volt, hogy a száz fős kis táborunk kénytelen volt egy családi ház nappalijában megtartani a szentségimádást és közben el lehetett menni gyónni a spájzba. Nem hiszem, hogy ezt Tabajdi Balázson és családján kívül sokan tolerálták volna, de szerencsére ilyen emberek is vannak. Azt is nagyon jó volt látni, hogy mennyien ott voltak segíteni Újpestről - még ha csak rövid időre is - és nekik ezt ezúton is szeretnénk nagyon megköszönni. Összességében elmondható, hogy várakozásainkkal ellentétben a tábor fantasztikusan jó volt és nincs olyan Cédrus rétegtag, aki ha meghallja Katy Perry - Firework című számát, gondolatban ne kezdene el leszaladni a lejtőn a nagysátor felé. És bár a rétegünk nagyon sokféle emberből áll össze, már örökre összekötnek minket az emlékek, hogy mennyire jó volt 2012 nyarán a réteggel bandázni, bajdázni, bambázni, bombázni, bundázni, zagyvázni, zablázni, kvimbizni, kagylózni, kurkászni, kulázni, kalászni, Csúzlizni, csutkázni és csumázni! Forgács Laura 10
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK Jegesmackók a Gesztenye rétegtáborban Máté drága! Tizenöt szendvics már doppingvétségnek minősül! És hol a telefonod? Naa! Nem is hoztam!! Üdvözöljük a világ minden tájáról érkező olimpikonokat a Gesztenye Pusztalimpián! A hátizsákokat pakoljátok le! A doppingvizsgálathoz sorakozzatok fel az orvosi sátrak előtt! Remélem, nem szólal meg a bokorban... Kristóf, te nagyon kevés cuccot hoztál! Hihi... Képzeld, a fiúk nem hoztak sátrat! Persze, hogy nem! Mi KEMÉNYEK vagyunk! Azért remélem, a Poszáták itt hagyták nekünk a sátrukat... Hétfőn, amíg a lányok az olimpiai faluban wellnesseztek és előadásokat hallgattak a szerelemről és a nőiességről, a fiúk egy közeli tanyán tisztogatták a lovak és a kecskék lakhelyét... Ha egy bárány alá egy nap 1024 szál szalma szükséges, akkor vajon mennyi ideig elég 1 bála 32 báránynak? Hűű, de elálmosodtam... A JEGESMACKÓK táborából... Hmm... minek van ilyen fura illata? A hivatások napján a fiúk maguk között értékelték az előadásokat. Úgy vélem, a bíró előadása lenyűgözte a hallgatóságát, köztük engem is... Én pedig mentős... A Máltai Szeretetszolgálatos előadása óta úgy érzem, önkéntes szeretnék lenni! 11
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK Idézet a Hős Vezér Magazin 2012 augusztásaban kiadott számából, melyben arról kérdeztük szeretett Vezérünket, hogy zajlott a nyári táboruk. (Hős Vezér a Kiwi csoport kisvezetője, de jobban szereti, ha A Nagy Vezetőnek, esetleg A Legnagyobb Vezetőnek, akár Vezérnek szólítják - a magazin szerk.) KIWI tábor - a cenzura által jóváhagyott szövegrészlet Hős Vezér Magazin: Tudna mesélni a nyári táborukról? Hős Vezér: Hogyne, de tudnia kell, nem sokan ismerik a bakonybéli ősembermaradványunk történetét. A táborunk történetének megismeréséhez, viszont némi háttérinformációra van szükség. Tudniillik, az ősembermaradvány neve Samu, aki eszkimó volt. A nagy népvándorlás idején leszakadt a vonuló ősöktől, mikor Ázsiából átvonultak Észak-Amerikába, és Magyarországon kötött ki, veszett el végleg a Bakonyban. A most élő eszkimók szerettek volna valami ereklyét az újonnan épült templomukba. Mi se volt nekik kézenfekvőbb, mint egy mise, és hogy minket keressenek fel, akik épp a nyári táborunkat szerveztük a Bakonyba, ahol meg kellett keresnünk Samu eddig fel nem fedezett csontmaradványát. Így a KIWI a Bakonyban szurdokvölgyeken, temetőkön keresztül, pihenést nem ismerve menetelt, hogy megszerezze a hőn áhított csontot. Ez volt az előpróbája, és úgymond kiképzőtábora a jelenlegi KIWI-TEK egységnek. Az akció sikeresen zárult, a szent maradványt megtaláltuk és eljuttattuk az illetékes eszkimó szervekhez. A nyár eseményeit szaporította még a minden évben megrendezésre kerülő KIWI- OLYMPIC GAMES, mely sportágai közé a rönkhúzás, ásóhajítás és fafűrészelés tartozik. HVM: Mi történik majd az eredményekkel? HV: Az eredmények bekerültek az újonnan lefektetett Alkotmányunk szerint a Kiwi Revekovordovok kövönyevébe is. Igen, jól látják kedves Olvasók, a KIWI-ben új Alkotmány született, hiszen a kisemmiző demokrácia rendszerét átvette az előrevezető diktatúra! Az új Alkotmányunk lefektetésével működésünk teljesen kiszámítható, átlátható lett. Nem lesz többé kis emberek sanyargatása, mindenkire figyelünk, és mindenkit megvédünk! HVM: Nagyon nagy felelősség nyugszik az ön vállán, hogy bírja ezt elviselni? HV: Képzelheti milyen nehéz, de csak az ad nekem erőt, hogy tudom, mindezt a népért teszem! HVM: Köszönjük szépen, hogy sűrű teendői között tudott ránk időt szakítani, sok erőt, és kitartást kívánunk gyönyörű munkájához. Kedves Olvasók, ezentúl minden számban a hétszeres Béke-Nobel díjas Hős Vezér egyegy gondolatát fogjuk közölni, mely erőt ad mindannyiunknak a hétköznapok nehézségeihez. Most, zárásként mit üzen az olvasóknak? HV: Legyen a jelszavunk: MUNKA ÉS BÉKE! 12
MI TÖRTÉNT? NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK SZESZO tábor Balatonszárszón Idén nyáron minden eddiginél kisebb létszámban tartottuk nyári táborunkat (nőnek a gyerekeink; van, aki a munkahelye miatt nem jöhetett; Tomsics Feri pedig egész nyárra kiiktatta magát egy cseresznyeszedéskor szerzett - súlyos bokatöréssel), ám mindez nem azt jelenti, hogy tartalmas közösségi programokban hiány lett volna. Idén nyáron minden eddiginél kisebb létszámban tartottuk nyári táborunkat (nőnek a gyerekeink; van, aki a munkahelye miatt nem jöhetett; Tomsics Feri pedig egész nyárra kiiktatta magát egy cseresznyeszedéskor szerzett - súlyos bokatöréssel), ám mindez nem azt jelenti, hogy tartalmas közösségi programokban hiány lett volna. Somogy megye látványosságaiból Somogyvár, Nikla, Kötcse és persze a helyi irodalmi emlékház, a frissen felújított és átalakított József Attila Múzeum meglátogatása fért el a mindennapi fürdőzések mellett. Kirándulós napunkon pedig a Szent György-hegyet hódítottuk meg. Somogyvár, mint nemzeti emlékhely az őt körülvevő dombok ölelésében igazi kuriózumként őrzi a Szent László királyunk által alapított bencés kolostor romjait. A légi felvételeken is jól kivehető alaprajz valóban egy nagyméretű apátságról árulkodik, bár mi nem a felhők közül, csak a magas kilátóról vettük szemügyre. Tornyából a Balatonig elláttunk. Érdemes megnézni, mert a színvonalasan kiépített melléképületekkel együtt is a szakralitását őrző helyen jár, aki ide látogat. Már csak ráadás volt, hogy bejutottunk a somogyvári Széchenyi-kastély előcsarnokába is, itt jelenleg sérült gyermekek bentlakásos iskolája működik, a parkja csodaszép, épülete elhanyagoltságában is méltóságteljes. Kötcsére koraesti borospincézés céljából látogattunk, s amikor kiderült, hogy Opperheim József borász-szőlőgazda beszüntette a vállalkozását, és épp készül átruházni azt unokaöcscsére, kicsit lógó orral indultunk volna hazafelé. Ezt meglátva a tulaj mégis beinvitált bennünket, és a rövid kóstolóból közel háromórás elüldögélős beszélgetés lett. Haza is jutott néhány flaskával a hegy levéből. Niklán nemcsak a Berzsenyi Emlékház kicsit fakult, kopottas kiállítását néztük meg, hanem bejártuk a költő nevezetes gyümölcsösét is, ahol megértettük, miért döntött úgy, hogy a visszavonult gazdálkodást választja a nyüzsgő pesti élet helyett. Azért ne gondoljátok, hogy nem is túráztunk! Ha már tábor, akkor nem hagyhattuk ki a kirándulást sem. Rendeztünk egy Balaton-felvidéki napot. Elmentünk a Hegyestűhöz, ahol nagyon érdekes geológiai bemutatóhely van, különleges kőzet-tömböket láthattunk. Utána megmásztuk a Szent György-hegyet, és megcsodáltuk a bazaltorgonát, ami olyan szép volt, hogy majdnem megszólalt A József Attila Múzeum poénjait nem lövöm le azok számára, akik látni szeretnék, legyen anynyi elég, hogy hipermodern, interaktív, de ami a legfontosabb: szöveg(vers)centrikus tárlatot alkottak a tervezői. Kicsi, közepes és felnőtt korú érdeklődők egyaránt örömüket lelhetik benne, bár a jegypénztáros néni egy csöppet morcos. Szokás szerint konyhaszolgálatos beosztásban készültek az ételeink, s a konyha apró volta ellenére valódi lakomák kerültek az asztalra a közös étkezésekkor. Nem maradt el pl. Litto legendás milánóija vagy a már szinte hagyománynak számító palacsinta á la Vértes Laci, de Lívi is kitett magáért az ananászos csirkéjével. Hát, hiába, egyre jobban élünk. legalábbis másképp, mint húsz éve. Jó volt reggel együtt imádkozva kezdeni, este körimádsággal zárni a napot. Hálásak vagyunk a Jóistennek a kifogástalan időért, a szép élményekért, az együttlétért. Vértes Judit 13
MI TÖRTÉNT? VÍZRETÉTEL 2012, GÖD Az egész úgy kezdődött, hogy a Bigboss (Dundusa) megkeresett az idei vízretétellel kapcsolatban, hogy mintegy bemutatkozás gyanánt szervezzük meg ezt most mi a verőfényes Alsógödön. Azt gondoltuk, ha már nekilátunk, akkor miért ne legyen jó. Szóval előtte kedden volt egy kis megbeszélés, amin leginkább Vöcsök szülők vettek részt Elég hamar sikerült összehozni egy jó tervet, amiből aztán mindenki lelkesen vállalt feladatot is. A Jegesmackókat felkértem, hogy előző este hozzák fel a hajókat Gödre. Meg is érkeztek péntek este hét körül, amikor a Gémek már javában pucolták a 15 kg krumplit a másnapi paprikás krumplihoz. Másnap reggel kilenc körül hamar összeállt a stáb. A Széchenyi csárda előtti területen terveztük, amihez maga az alpolgármester (Pintér Gyuri) írásos engedélyét is megkaptuk a hivataltól. A két bográcsban tíz órára már vidáman rotyogott a paprikás krumpli és a marhapörkölt. Ezeket Csucsi, Kriszta, Móni és Benji készítették, meg aki arra járt, segített tüzet rakni. Az ebédhez a Fornay Isti másnapi keresztelőjéről elkért újpesti sörpadok és asztalokm adták a kulturált étkezés hátterét. A programok is sokak tetszését elnyerték. Mivel még sosem csináltunk ilyet, sokat rögtönöztünk, és ez így volt kerek. A majálisról már jól ismert rekeszmászás kb. fél tíztől folyamatosan népszerű volt az ifjak és a még ifjabbak körében. A csúcs 16 rekesz volt a felnőtteknél, amit Knáb Misi állított fel. Azért ennyi, mert nem volt több rekesz... A technikai hátteret inkább apukák biztosították, mint Bálint, Gergő, Csabi, Benji, Misi, de ott volt például Detti is. Azután Horváth Isti atya akit Mikesy Orsi kért fel tíz óra körül megáldotta a hajókat. Úgy tíz óra huszonhét magasságában megérkezett a várva várt sárkányhajó! Ezt is Orsi szervezte, amit egy szemérmetlenül alacsony összegért bocsátott rendelkezésünkre az egyik gödi ismerősünk, aki egyébként ebből él (reklám: dunakaland.hu). Emil napernyős asztalkájánál lehetett bejelentkezni a hajóba. Hamar elkelt minden hely, többször fordult a hajó. Maga Dundusa is vízre szállt az egyik fordulóban. Közben az anyukák nem tétlenkedtek, a kisebbeknek sorversenyt tartottak. Az egyik anyuka, Niki előkészítette, és lehozta a szükséges cuccokat a játékhoz, míg egy másik anyuka, Zsófi, mit sem sejtve, családjával békésen sétálgatva érkezett a helyszínre. Öt perc múlva azon kapta magát, hogy egy komplett sorversenyt vezet le, méghozzá egészen ügyesen! Természetesen más anyukák hathatós közreműködésével (Móni, Kriszta stb.). Közben Hanna anyukája, Móni jóvoltából tetemes, gusztusosan felvágott alma volt a gyümölcspult kínálata. A sütik is frenetikusak voltak! Minden gödi anyuka hozott egy tepsivel. Egyik sem maradt meg sokáig... Ebéd után következett az első gödi szigetkerülő verseny, aminek egy vándorkupa volt a fődíja. Ha jól emlékszem, három hajó vágott neki a távnak. Ebből is láthatjátok, hogy nem kellett nagyon izgulni, mindenki dobogós lett. A befutón a Nagy család tetemes előnyre tett szert, és megnyerte az első Gödi Vándorkupát. Ezzel véget ért a hivatalos program, de nem kell félni annak, aki lemaradt róla, hiszen lesz jövőre is! Hát valahogy így telt az első gödi vízretétel. Akik eljöttek, azok jól érezhették magukat, és bízunk benne, hogy a következő még jobblesz. Rácz Laci 14
IFJÚ REGNUMI TEHETSÉGEK INTERJÚ SZÉLL DOMÁVAL...A REGNUM OLIMPIKONJÁVAL Az ifjú tehetségek rovatban most rendhagyó módon nem egy újpesti tehetséggel készült az interjú. Széll Domát, az RM olimpikonját kérdeztem londoni élményeiről és az evezésről. Doma a Füstifecskékhez jár és a Tubicákat vezeti. Az olimpián kormányos nélküli kettesben evezett Simon Bélával és 13. helyezést értek el. Eredetileg nem ő ült a hajóban, de egy doppingbotrányt követő válogatáson őt választották Simon Béla párjának. Mióta sportolsz? Általános iskolás koromban focizni kezdtem, de mivel nem válogattak be a foci csapatba megsértődtem, és abbahagytam. Azután dzsúdóztam fehér övig... Utána kezdtem el evezni 2001-ben. Miért éppen az evezést választottad? Volt valami családi előzménye? Tulajdonképpen nem tudtam még, hogy mi a különbség a kajak-kenu és az evezés között. Én azt hittem, hogy kajakozni megyek. Nem volt ez tudatos választás, az egyik barátomnak az osztálytársa evezett, és akkor lementünk mind a ketten, hogy megnézzük, hogy milyen. Melyik klubba mentél le? A Csepel Evezős Klubba, és azóta is ott vagyok. Mi az, amit ennyire megszerettél ebben a sportban, hogy azóta is csinálod? Nagyon nehezen indult. Azt tudom tapasztalatként mondani, hogy nem feltétlenül az marad meg sportolónak, aki már az elején elvakultan űzi a sportágat. Én az első három évben nem vettem annyira komolyan. Mindig, amikor elküldtek futni, azt hittem, hogy engem most szívatnak, direkt legyalogoltam, nem csináltam semmit edzéseken. Sőt, az első versenyemet lekéstem. Szegeden volt, és később értem le a vonattal, mint ahogy kezdődött. Úgyhogy pályafutásom elég mélyről indult... Aztán egyszercsak valami beütött. Volt egy barátom lent, aki nagyon céltudatosan csinálta, komoly céljai voltak, és elkapott engem is ez a hév, elkezdtünk mindketten nagyon komolyan edzeni. Ekkor már minden nap edzettem. Ez olyan 15 éves koromban volt. Ahogy így elkezdtem mindent komolyan venni, rögtön jöttek is az első sikerek. De nem vagyok egy tehetséges gyerek, nem az volt, hogy lementem és rögtön rekordokat döntögettem, hanem szép lassan jöttek az eredmények. Akkoriban, amikor elkezdtél komolyabban edzeni mi, volt a célod? Illetve most mi a célod? Akkor az volt, hogy minden évben kitűztem magamnak egy célt, egy nemzetközi versenyt, amire ki szeretnék jutni, vagy pedig az országban kinéztem egy embert, aki jobb volt nálam. Először még a klubbon belül, aztán pedig az országon belül, kerestem valakit, aki jobb volt nálam, és az volt a cél, hogy nála jobb szeretnék lenni az év végére. Ezek általában sikerültek is. Most pedig van rövid és hosszú távú célom is. A rövid távú cél nyilván a folyamatos fejlődés, a hosszú távú pedig a következő olimpia (Rio de Janeiro, 2016). Az, hogy milyen hajóegységben edzel, vagy indulsz versenyen, az mitől függ? Nekem minden évben más csapatom volt meg van, mert nem alakult még ki egy olyan társaság, akikkel együtt edzünk, pedig ez lenne az optimális. Egypár evezősben leválogatózunk, és utána beülünk csapatokba. Az utóbbi két 15
INTERYOU IFJÚ REGNUMI TEHETSÉGEK INTERJÚ SZÉLL DOMÁVAL évben nem nagyon ültem csapatban, főleg egypárban próbálkoztam a nemzetközi vizeken. De ahhoz még mindenképpen fejlődnöm kell, hogy egyesben beérjek. Akkor ez azt jelenti, hogy mindenki egypár evezősben kezdi az idényt, és aszerint, hogy hogy végeznek a versenyen, alakítanak ki csapatokat? Lényegében igen. De két válfaja van az evezésnek, a párevezés, és az Oar evezés. Párevezésben mindenkinek van két lapátja, tehát ők egypárban válogatóznak. Az Oar evezésben, viszont csak egy lapát van fejenként, tehát ott a legkisebb egység a kettes, az egyik jobb oldalon evez, a másik bal oldalon, ők tehát ebben az egységben válogatóznak. És akkor a csapatot a négyes jelenti, vagy a négypár vagy a nyolcas. Van kedvenced az egységek közül? Nagyon megszerettem az egypárat, szeretek egyedül versenyezni, annak van egy külön hangulata, meg az egyedül sportolás az egy külön műfaj. Az biztos, de azért a nyolcasnak is meg lehet a varázsa Igen, igen. Sajnos nyolcasban még nem voltam világversenyen. Nehéz lehet Magyarországon összeválogatni nyolc embert Igen. Sok klubból, nagy távolságokból lehetne csak összeszedni a csapatot, és ugye sokat kellene együtt edzeni, és ez nehezen megvalósítható, olyan negyven éve nem sikerült összehozni Magyarországon egy nyolcast. Nagyon más a technika a párevezősben és az oarban? Maga a csapásdinamika ugyanaz. Kis különbségek vannak a húzásban, amiket kicsit nehéz volt megszokni. Én szoktam oar evezősben evezni, de jobb oldalra, és most az olimpián balra kellett. Ez a váltás volt egy kicsit nehéz, mert azok az izomcsoportok nem voltak megerősödve, amik kellettek volna. Ezért jártam gyógytornászhoz, és folyamatosan tornáztam edzés előtt és után is, hogy erősítsek, illetve nyújtsam azokat az izomcsoportokat, amik ehhez kellettek. Ez nem semmi ha jól tudom három vagy négy heted volt rá összesen Négy. Mikor fogtad föl, hogy kimehetsz az olimpiára? Ez szép fokozatosan történt. Először csak azt tudtam, hogy valami történt, és kell egy ember a kettesbe. Aztán hallottam az eltiltásról, de még nem volt jogerős az ítélet. Akkor elindult a válogatás erre a helyre, voltunk rá öten. Béla mindenkivel kipróbálta, hogy kivel a legjobb evezni, és akkor végül úgy döntött a szövetség, hogy engem választanak. Elkezdtünk együtt edzeni, akkor már úgy nézett ki, hogy lehet, hogy megyek. Majd megszületett a határozat Adrián eltiltásáról, és akkor már biztos volt, hogy én megyek. Szép fokozatosan esett le, nem tudom, hogy hol volt az a pillanat, amikor legelőször elgondolkodtam azon, hogy most akkor én kimegyek az olimpiára. Az olimpiai faluban laktatok? Két olimpiai falu volt, az egyik az evezős falu, a másik a nagy falu. Mi az evezősben laktunk, ami közelebb volt a pályához, ami az Eton Dorney Lake-n, Egham városban volt. A faluban akkor csak az evezősök voltak? Igen, aztán később jöttek a kajak-kenusok is. Ott is volt közösségi tér, ahol lehetett találkozni a többi sportolóval? Igen, ez az olimpiai falunak a kisebbített mása volt. Ugyanazok megvoltak, mint ami a nagy faluban. De voltunk a nagy faluban is, hogy azt is megnézzük, hogy ott milyen a hangulat. Ott ugye sokkal több ember volt, mivel a többi 16
INTERYOU IFJÚ REGNUMI TEHETSÉGEK INTERJÚ SZÉLL DOMÁVAL sportág képviselői ott laktak. Ennek megfelelően a hangulat is egészen más volt. Nagyon jó volt ott lenni. Ahogy körbenéztél, meg lehetett állapítani mindenkiről, hogy melyik sportot űzi, a kinézetéről, vagy a csapatokat a ruháikról. Összességében hogy érezted magad az olimpián? Hatalmas élmény volt! Nagyon érdekes volt, hogy az evezős pályán iszonyatos mennyiségű szurkoló volt kint, ez nagyon nagy élmény volt. És maga az olimpia hangulata is nagyon jó volt. Szerintem jól sikerült a szervezés is. Hihetetlen mennyiségű segítő (önkéntes) volt, elképesztő, hogy mennyi embert mozgósítottak. A versenyen részt venni más érzés volt, mint egy bármilyen másik nemzetközi versenyen? Maga a verseny ugyanaz volt. Ugyanazok ellen indultunk, mint egy világbajnokságon, úgyhogy az ugyanúgy csak egy verseny volt. Akkor nem izgultál jobban, mint egy bármilyen versenyen? Nem. Nem vagyok nagyon izgulós a versenyeken. Ha egy dolgot kellene kiemelni, akkor mi az, ami a legjobban tetszett az olimpián? A kajálda. :) Ez egy iszonyatosan nagy alapterületű ideiglenes épület volt, ahol tájegységek szerint voltak rendszerezve a kaják. Volt keleti, indiai, kóser, középen a hagyomás brit ételek, mellette pedig egy bazi nagy Mc Donalds. Természetesen mindig ott állt a legnagyobb sor A Mc Donaldsban olyan hagyományos mekis kaját lehetett kapni, mint mindenhol a világon? Majdnem. Ugyanaz volt, de az alapanyagok szűrve voltak. Tehát minőségileg más volt, és nem fagyasztott, hanem friss zöldségekből készítették az ételeket. Én amúgy nem igazán szeretem a mekis kaját, de ott tényleg finom volt, és nem voltam utána rosszul...! De tényleg mindenféle kaja volt, és éjjel-nappal le lehetett menni az étterembe. Nagyon változatos volt minden. Például volt gyümölcspult, ahol megtaláltál mindent, fölszeletelve, meghámozva dinnye, alma, narancs, mangó, ribizli stb. Aztán mellette mindenféle joghurtok, szószok, egyebek. Hogy tetszett a versenypálya? A pályára semmi panaszunk nem lehetett. Tényleg teljesen jól meg volt csinálva. Szoktak más versenyeken gondok lenni. Az egyik a bolyázás, amikor túl sűrűn, túl szűken teszik őket, és nagyon nehéz a pályán belül maradni. A rajtgépek is nagyon jól meg voltak csinálva. Mondjuk nem szokott vele gond lenni máshol sem. Eddig csak egyszer volt olyan versenyen, hogy nem ment le a rajtgép és beragadtunk a rajtban. Az is nagyon jó volt, hogy külön felevező rész volt, így nem zavarták a versenyt a melegítők. Az időjárással kevésbé voltam elégedett... Ahogy hazajöttetek az olimpiáról, rögtön edzőtáborba mentetek? Volt 2-3 nap pihenő, és utána kezdődött az edzés az Európa-bajnokságra, ami szeptember 14-16. között volt Olaszországban. Ez jól sikerült, ha jól tudom? Igen, 6. helyezést értünk el. Gratulálok ehhez is, és természetesen az olimpiai 13. helyezéshez is! És további sportsikereket kívánok! Köszönöm az interjút. Gerberné Juhász Andi 17
KÉRDEZZ, FELELEK FOLYTATÓDIK A LÁNC... VITÓ ZSOMBOR (MEGGYVÁGÓ) KÉRDÉSE AZ ELŐZŐ SZÁMBÓL: Mit fogtok előadni a kórussal legközelebb? KEMENES JÁNOS (MEGGYVÁGÓ): Az a helyzet, hogy öt év után abbahagytam a kórust. A tanévzárón volt az utolsó fellépésem velük. Azóta kosarazok a suliban, heti egyszer, tanítás után az osztálytársakkal, edzés-szerűen. A Meggyvágók előtt vezettél már csapatot? SZABÓ ZÁDOR (MEGGYVÁGÓ VEZETŐ): Igen, vezettem már csapatot, a Rozsdás Csukokat. Öcsémet helyettesítettem egy éven keresztül, amíg Ő külföldön volt. Hol, és melyik napszakban szeretsz legjobban horgászni? PINTÉR HUBA (MEGGYVÁGÓ): A Dunán, méghozzá hajnalban, nyáron. Mivel akkor kel fel a Nap, és a napfelkelte nagyon szép. Illetve akkor van a legjobb kapókedve a halaknak. Hogy megy a foci? És mi a kedvenc posztod? KOLOK KEVE (VÖCSÖK): Pont ma (szeptember 26.) volt edzőmeccsünk egy válogatott csapat ellen. Sajnos kikaptunk, de ennek ellenére nagyon jól játszottunk, és nagyon jó meccs volt. A kedvenc posztom pedig a középpályás. Hogy megy a gitár? És mi a kedvenc dalod? 18
KÉRDEZZ, FELELEK FOLYTATÓDIK A LÁNC... HORVÁTH ÁBEL (VÖCSÖK): Nem a gitár a legfőbb erősségem, jó lenne, ha gyakorlás nélkül is megtanulhatnék jól gitározni. Kedvenc dalom, számom: Ákostól A katona imája. Miért pont Messi és Ronaldo a kedvenc focistád, mi tetszik a játékukban? KNÁB SZABI (KELTETŐ): Ronaldot azért szeretem, mert jól cselez, Messit pedig azért, mert jól lő. Hogy érzed magad a Pityereknél? BARTA ÁLMOS (PITYER) Nagyon jól érzem magam a Pityereknél. Amikor megkaptuk a Pityer nevünket nyár elején, akkor 10 km-t kirándultunk és láttunk egy vaddisznót. Azóta már megtanultuk a Regnum-himnuszt is és sok jó játékot játszunk. Melyik volt a kedvenc Regnumi táborod vagy programod? HEGYESSY BORI (FOGOLY): A lánycsapat, ami szeptember végén volt, mert egy uszodában voltunk közösen, aztán pedig Julinál aludtunk. Hogy Bori kitől kérdez és mit, az majd a következő számban kiderül. Ki tudja, lehet, hogy pont Te leszel a következő! LÉGY KÉSZEN, SOSEM TUDHATOD, MIKOR ÉR UTOL A LÁNC! 19
TORTAFORMA-FORMATORTA MIT SÜTÖTTEK KI A MEGGYVÁGÓLÁNYOK? GYÜMÖLCSÖS-JOGHURTOS-KEKSZES KEHELY Egy szép tavaszi délutánon a Meggyvágó lányok összegyűltek vezetőjük konyhájában, hogy egy kis finomságot készítsenek maguknak, kihasználva az alkalmat, hogy kivételesen a fiúk gyomra miatt nem kellett aggódniuk. Nagyon egyszerű, nagyon gyors, nagyon finom! MIRE LESZ SZÜKSÉGED 4 6 ADAGHOZ? 2 dl tejszín 3 dl joghurt 1 citrom reszelt héja 5 dkg cukor 15 dkg graham keksz 20 dkg mirelit vagy friss erdei gyümölcs 3 evőkanál erdei gyümölcsös lekvár LÁSSUNK NEKI! 1. A joghurtot elkeverjük a cukorral és a citrom reszelt héjával. 2. A hideg tejszínt habbá verjük, majd a joghurthoz forgatjuk. 3. A gyümölcsöt felfőzzük a lekvárral, majd hagyjuk kihűlni. 4. A graham-kekszet apróra törjük. 5. A kelyhek alját megtöltjük a keksszel, majd a joghurtos habot és a gyümölcsöt egymásra rétegezzük. A tetejére ismét kekszet szórunk. Tálalásig hűtőben dermesztjük. 20