V. évfolyam 1. szám ŐSZ 2010-2011

V. évfolyam 1. szám ŐSZ 2010-2011 Szerkesztette: Nagyné Balog Erzsébet

OLVASNIVALÓK Kirándul az 5.b...3 Őszi hulladékgyűjtés...4 A népmese napja...4 Az állatok világnapja...5 ZENÉS ŐSZ...6 Zenei világnap...6 Fecskeavató...7 A zenetagozat ünnepe...9 Erkel vetélkedő...10 Őszköszöntő a Zeneiskolában 11 Délibáb programok...12 Klubnapközi...12 SZÖVEG-ELŐ...13 Mesedélután...14 Mesterségek hete...14 A Krea Túra első fordulója...15 Tanulmányi kirándulás...16 Demokratikus jogok...16 A Pál utcai fiúk vetélkedő...17 Sport...18 A legsportosabb osztály...18 A világbajnok Georgiádes Zoltán...19 2

Az osztálykirándulás Egy szerdai napon az iskola előtt vártuk a buszt. 8 órakor megérkezett. Fölszálltunk és elindultunk Szarvasra. Útközben sokat nevetgéltünk. Amikor odaértünk, betértünk a Tessedik Sámuel Régészeti Múzeumba, ahol egy előadáson vettünk részt. Mikor megérkeztünk a táborba, beköltöztünk a faházakba. Ebéd után elindultunk az uszodába. Ez egy nagyon szép fedett uszoda, ahol volt három medence. Sokat vízilabdáztunk a barátainkkal. Este a táborhelyen szalonnát sütöttünk, játszottunk. Éjjel nem bírtunk aludni, mert sokat beszélgettünk. Végül mégis sikerült. Másnap szabad program volt délig. Nagyon jól éreztük magunkat. Ebéd után indultunk haza, közben megálltunk az arborétumban, ahol kajakoztunk és hajókáztunk a Körös mentén. A kapitány megengedte, hogy vezessük a hajót. A haza vezető úton zenét hallgattunk, beszélgettünk. Szerintünk nagyon jó kirándulás volt, amit nem fogunk elfelejteni. Vecseri Gergő, Gál Áron, 3

Őszi hulladékgyűjtés Idén ősszel szeptember 10-én11-én,17-én18-án és rendhagyó módon 27-én került megrendezésre a hulladékgyűjtés. A gyerek szüleik segítségével hozhatták be a már feleslegessé vált hulladékaikat. Mint mindig, most is vasat, fémet, alumíniumot és papírt gyűjtöttünk. A papírt konténerekbe, a többi hulladékot pedig a földre, kupacokba gyűjtöttük. A munkánkat az időjárás kissé megkeserítette, ezért döntött úgy Nagyné Balog Erzsébet tanárnő, hogy tartunk egy rendhagyó gyűjtést szeptember 27-én, szombaton Ez az akciónk nagy sikerrel járt, itt már az időjárás kedvező volt, ezért sokan hoztak hulladékot. Ennek nagyon örültünk, mert legalább a segítő csapat sem unatkozott. A segítők már összeszokott csapatban dolgoznak: Szili Zsolti, Busi Gabi, Busi Petra, Maszlag Edina, Prohászka Fanni, Lekrinszki Eszter, Kovács Christopher, Kiss Kati, Antal Orsi, Sarusi-Kis Judit, Szabó Dzsenifer és Szabó Márk. Természetesen azok a szülők és gyerekek is segítettek, akik éppen hozták a hulladékot. Nagy örömünkre iskolánk volt tanulója, Peczen Józsi is segített nekünk. A segítség nagyon jól jött, elkélt a férfierő, mivel nagyon sokan hoztak vasat, amit a lányok nem nagyon bírtak el. Köszönjük az iskolának nyújtott támogatást. Reméljük, tavasszal is ilyen nagy lelkesedéssel gyűjtik a hulladékot a tanulók és családtagjaik, így tovább szépíthetjük, korszerűsíthetjük környezetünket. Sarusi-Kis Judit 6.a A NÉPMESE NAPJA Jeles évfordulóra emlékezik 2010 szeptemberének utolsó napján, 30-án a vilá g magyarsága. 151 éve, 1859. szeptember 30-án a Kovászna megyei Kisbaconban született Benedek Elek. Bárhol a világon, ha magyar népmesét keresnek könyvtárban, könyvesboltban, elsők között az ő neve hangzik el. Benedek Elek hallatlanul gazdag életművét csak kevesen ismerik. Egyetlen személyben újságíró, író, szerkesztő, kiadó, művelődés- és oktatáspolitikus, országgyűlési képviselő, mesegyűjtő, mesemondó volt. A Magyar Olvasástársaság 2005-ben felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a 4

népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbadása, hogy csatlakozzon azon kezdeményezéshez, amely szerint ezentúl szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját a Népmese Napjaként tiszteljük. A "Nagy Mesemondó" ként is nevezett író rengeteg művét hagyta a következő nemzedékekre. Köztük rengeteg van, amit már óvodában hallottunk, vagy amiket alsós osztályainkban olvastunk. Ilyen például: A teve meg az egér, A Világszép Nádszál kisasszony, A három kívánság, Az aranyhal, A csalimese, Az égigérő fa, és még sorolhatnám...e nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé. Az Ének-Zenei Általános Iskolában hagyományt szeretnénk teremteni, mely szerint a népmese napját a nyolcadikosok gondolatébresztő iskolarádiós adása vezet be, folytatásként pedig a könyvtárunkban az elsősöknek népmeséket olvasnak fel a legnagyobbak. A népmesékről, a mesékkel való kapcsolatáról ebben az évben Lekrinszki Tamás 8.a osztályos tanuló beszélt az iskola tanulóinak. (szerk.) Én úgy tekintek a mesékre, mintha valami tanácsot, vagy tapasztalatot szeretnének megosztani velünk, mert mindegyik végén - lehet az bármilyen - vagy az egész történetben tanulságok vannak. Persze régen én sem így néztem a mesékre, sokkal inkább érdekelt, hogy mi lesz a főhőssel, vagy hogy mennyi varázslat és próbatétel elé állítják majd. Már óvodában nagyon sok meséről hallottam, és kedveltem is őket, mert mindig el tudtak szédíteni a lovagok, a varázslók és a boszorkányok. Aztán elsős, másodikos koromban hallottam illetve olvastam a legtöbb mesét, köztük nagyon sok magyart, és itt már inkább az érdekelt, hogy hogyan lehet az, hogy az aranyhal teljesít három kívánságot? Legnagyobb hatással rám a Grimm testvérek meséi voltak, valamint Illyés Gyula 77 magyar népmese című kötete. Ezeket még elsős koromban olvastam, ezek nagyon le tudtak kötni, és még az olvasásom is javították. Aztán nagyobb koromban az iskolában rengeteg népmesét olvastunk, de ezek már inkább valósághűek voltak. Egy biztos, a mesék nem csak arra valók, hogy szórakoztassanak bennünket, hanem arra is, hogy felkészítsenek minket, hogy merjünk vállalkozni, legyünk bátrak, de egyben okosak, és gondolkodjunk minden lépésünk előtt, ne csak szaladjunk bele a nagyvilágba. Az állatok világnapja Lekrinszki Tamás 8.a Az állatok világnapját 1931 óta ünnepelik minden esztendőben Szent Ferenc emléknapján, október 4-én. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja. A rendalapító Assisi Szent Ferenc a legenda szerint nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem 5

beszélgetett is velük, s már a 13. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen. A világnapon ma már nem csak a vadon élő, hanem minden állat védelmére felhívják a figyelmet. Iskolánkban ezen a jeles napon mind a vadon, mind a környezetünkben élő állatok középpontba kerültek. Az alsós osztályok a Sivatagi show című filmet nézték meg. A hetedikesek és nyolcadikosok a sivatagok és szavannák témájából készítettek prezentációt. Délután az iskola udvarán megtartottuk a hagyományos állatsimogatót. Sokan hozták be kis kedvencüket, hogy mások is megcsodálhassák, megsimogassák őket. (szerk.) ZENÉS ŐSZ A ZENEI VILÁGNAP 1975 óta október 1-je, Yehudi Menuhin kezdeményezésére a Zene Világnapja Ez a nap nálunk is a zene jegyében telt. Reggel és a tízórai szünetben iskolánk hangszeren tanuló diákjai a földszinten és az emeleti fordulókban játszottak különböző szerzők műveiből. A többi szünetben az udvaron, több helyszínen is szólt a gyerekek által bemutatott élő muzsika. Furulyán, gitáron, trombitán, klarinéton, fuvolán hangzottak el a zeneművek. A közönség (a többi diák és a tanárok) szívesen fogadta az udvari muzsikát, és hatalmas tapssal jutalmazta az előadókat. 11 órakor a Kicsinyek Dallam kórusa az iskolánk előtti hegedűs lány szobránál énekelt népdalokat, így hozván a járókelők tudtára, hogy ne felejtsék: ma van a Zene Világnapja. 6

A nagy sikerre való tekintettel szeretnénk hagyományt teremteni és minden esztendőben ekképpen ünnepelni ezt a jeles napot. Babits Mihály így ír a zenéről: Minden embernek a lelkében dal van És a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek. Fecskeavató Varga Zsuzsa énektanár Ez a nap különleges mind a nyolcadikosok, mind az elsősök számára. Ezen a napon barátságok születnek. A kicsik beletekinthetnek a nagyok dolgába, abba, hogy most már nem óvodások, és nem mindig játszanak, hanem, hogy most már kötelességük van, meg kell tanulniuk alkalmazkodni másokhoz, meg kell otthon csinálni a leckét, és, hogy együtt hogy lehet dolgozni. Mi, nyolcadikosok pedig megtanulunk gondoskodni róluk, figyelni rájuk és megvédeni őket. Meglepő, hogy ez a két évfolyam áll korban a legmesszebb egymástól és mégis a legszorosabb kapcsolat fűződik köztük az iskolában. Nagyon aranyosak idén is az elsősök, az első pár napban még kicsit féltek, mikor odamentünk hozzájuk, de utána hozzánk szoktak, és megbarátkoztak velünk. Ilyenkor még sok mindent kérdez gettek, mi pedig. nem győztünk válaszolni a sok kérdésre. Például ilyen kérdéseket szegeztek nekünk: Miért kell kijönni szünetre? Meddig tart a szünet? Mikor ehetünk? Ki lehet menni órán WC-re? Melyik a fiú WC? Mindenesetre mi szívesen válaszolunk és jókat derülünk, ha belegondolunk, hogy mi is voltunk ilyen picik, és mi sem nagyon tudtuk, hogy melyik a fiú, esetleg a lány toalett. Sok elsős-nyolcadikos barátság született, és ennek megünneplésére, az elsősök köszöntésére, felavatására iskolánk hagyomány szerint ünnepet tart.. Bizony ez a Fecskeavató. Minden elsős ilyenkor még azt gondolja, hogy soha nem lesz akkora, hogy egyszer ő avassa fel a saját elsőseit. Nagyon furcsa, hisz 7-8 évvel ezelőtt még mi is így gondoltuk. De hihetetlen gyorsan forog az idő kereke, és sok pofon, sok szép pillanat után egyszer mindenki elérkezik ehhez az időszakhoz. A fecskeavatóra sokat készült mind a két évfolyam, és a sok próba után elérkezett a nap, mikor az elsősök és a nyolcadikosok barátságot és szövetséget kötnek hivatalosan is. Nagyon boldog pillanat, főleg az elsősök számára. Ők még nem gondolnak bele, hány dolgozat után fognak itt állni nyolcadikosként, igaz ezt mindenkinek ki kell 7

bírni és túl kell élni, végig kell menni ezeken a lépcsőfokokon. Hisz az élet egy nagy lépcső, vannak lépcsőfokok, amelyeken könnyű, és vannak, amelyeken nehéz átlépni, de átlépni muszáj. Lekrinszki Tamás 8.a Az elsősömmel a kapcsolatom ismerkedő pillantásokkal kezdődött. A mindennapos találkozások barátsággá szövődtek. Ez abban látszódott, hogy szünetekben egyre többet találkoztunk és beszélgettünk. Könnyen megismerkedtünk egymással, mert Fruzsi szívesen mesélt magáról és az iskolai élményeiről is. Ha valamiben segítségre szorult, bizalommal fordult hozzám. Fruzsit eddig barátkozó, kedves, beszédes kislánynak ismertem meg. Kiss Laura 8.b Nagyon jóban vagyunk Bettivel, az elsősömmel. A fecskeavató előtt nem sokkal ismerkedtünk meg, mikor megkérdeztem, van-e már nyolcadikosa? Ha szünetekben találkozunk, mindig puszival köszön nekem. Ha tehetem, megkérdezem, milyen órája volt, mit tanultak, milyen volt a napja? Remélem, a továbbtanulásom után is tartjuk majd a kapcsolatot. Keller Dorina 8.b Az én elsősöm Posta Anna. Nagyon aranyos és nagyon szép kislány. Évnyitón ismerkedtünk meg, azóta is nagyon szeretem. Mindig köszön nekem, és én nagyon megkedveltem. 8

Azért szeretem a nyolcadikos páromat, mert vicces, és megvéd a bajtól. adott nekem utána ajándékot. ő is szeret engem, és én is sok mindenre megtanít. jó vele játszani. mindig játszik velem, és nagyon kedves és aranyos. a Fecskeavató után lefényképezett minket jókat beszélgetünk, amikor találkozunk. adott nekem játékokat, és beszélgetünk. mindig köszön nekem, és sok viccet mesél. a Fecskeavató után lefényképezett minket rokonom is, és nagyon-nagyon szeretem. A Zenetagozat ünnepe az Ének-Zenében 1956. október 16-án, azaz 54 éve indult meg iskolánkban az ének tagozat működése, melyről az iskola rádióban emlékeztünk meg. Az 1956-ban engedélyezett ének-zenei általános iskola még nem ebben az épületben, hanem a mai Síp iskola falai között indult el hosszú útjára. Még nem voltak többen az első zenések, mint egy osztálynyi gyerek és néhány tanító. Az évek folyamán terebélyesedő iskola 1960-ban költözhetett jelenlegi épületébe. Ekkor bízták meg Galli Jánost igaz gatónak. Az ő vezetésével vált országos hírűvé az intézmény, amit később csongrádi példának is hívtak. Még Kodály Zoltánhoz is eljutott az iskola jó híre, és elismeréssel nyilatkozott Galli János és tantestülete munkájáról. 9

1962-től számos gyermekoperát mutattak be a zene tagozatosok, és mint az elmúlt tanévben is, amikor majd a Kész az esküvő került színpadra, a szereplők az A osztályokból kerültek ki. Az ének- zene tagozatra járók zenei versenyeken, zenei táborokban vettek és vehetnek részt, melyeken sikeresen szerepeltek és szerepelnek máig is. Emellett énekkar alakult a tagozatos növendékekből, amely a mai napig hasonlóan működik. Így kerülhettek megrendezésre megyei kórustalálkozók, valamint a Kodály Zoltán által elindított mozgalom, az idén 76 éves Éneklő Ifjúság rendezvényei. Ezáltal egyre több emberhez juthatott el igényes muzsika, hiszen Kodály álma az volt: Legyen a zene mindenkié! Erkel vetélkedő Kovácsné Busa Réka Iskolánkban minden évben történik valami érdekes: ünnepségek, előadások, bemutatók, vetélkedők. November 23-án éppen az utóbbi rendezvény került megtartásra Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóján. Könnyen ki lehet így számolni, hogy Erkel 1910-ben született. Erkel nagyon sokat adott nekünk, a magyarságnak, sőt továbbmegyek, az egész világnak. Csodás zenéket komponált. Ő teremtette meg a magyar nemzeti operát! Ő írta az első magyar operát, a Bátori Máriát. Ebben a darabban énekeltek először magyarul a szereplők, ezelőtt mindig németül, vagy valami más nyelven énekeltek a résztvevők. Erkel ezt a szabályt (ami egyébként az osztrák uralom miatt jött létre) áthágta, és ezzel megteremtette a magyar nemzeti operát. Híres operái közül csak párat említek: Bánk bán, Hunyadi László, Sarolta, Bátori Mária. Ezeken felül ő írta a magyar Himnusz zenéjét. Ezt a zenét alig egy óra alatt komponálta, és közben a harangok szavára figyelt. Így született meg a mi saját Himnuszunk, amit köszönünk Neki! Róla szólt ez a rendezvény, amely minden résztvevő versenyzőnek nagyon tetszett, és nagyon vidáman vettek részt ezen a vetélkedőn. Mindenféle feladat volt Erkel életével és operáival kapcsolatban. Ez a játékos vetélkedő mégis komoly volt, és egészséges versenyzés is kialakult a csapatok közt. Mindenki jól érezte magát ezen a rendhagyó órán. Tudom, hisz a 10

csapatom, és én is részt vettünk ezen a vetélkedőn, amin a feladatok között volt a zenefelismerés, a képfelismerés és kirakás, totó és a plakátotok bemutatása is. Nagyon szoros verseny lett a végére, de végén nagyon örültünk, mi nyertük meg, a 8.a. Nagyon boldogok voltunk, és ezen formában gratulálunk az összes többi csapatnak is! Jutalmul kaptuk a Bánk bán című opera dvd-jét, egy könyvjelzőt, és egy szép oklevelet. Nagyon kellemes első óra volt, és mindenki remek érzésekkel és sok tudással távozott az egyik legnagyobb magyar zenésszel Erkel Ferenccel kapcsolatban. Végeredményül: nagyon jó volt ez a kis vetélkedő. Lekrinszki Tamás 8.a Őszköszöntő a Zeneiskolában 2010. október 8-án került megrendezésre az iskola 1.a és 1.b osztályának közös játékos délutánja, amelyen a gyerekek és szüleik vettek részt. A délutánt közös mozgással kezdtük, vidám zene kíséretében. Ezt követően a gyerekekre és a szülőkre sok izgalmas és érdekes feladat várt. Szülők és gyermekeik egy csapatként küzdöttek az akadályversenyen: a talicska-futamban, zsákcipelésben, kukoricamorzsolásban, diósöprögetésben, stb. A töklámpások készítésén kívül a csuhébaba, a tökálarc barkácsolása és a diótörés is nagy sikert aratott. Később sült tök és sült alma kóstolására invitálták a csapatokat a tanító nénik. Az időjárás is kedvezett a délutáni tökpartynak. A játékos délután alkalmával megismerkedhettek egymással a diákok, szülők és a nevelők. Remek 11

Halloween - hangulatot varázsoltunk az iskola udvarán az elkészült töklámpások kiállításával. Nagyon jól éreztük magunkat mi szülők, gyerekek és a tanító nénik ezen a vidám, szép őszi napon. Délibáb programok az Ének-Zenében Iskolánk, az Ének-Zenei Általános Iskola is részese a Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központ által elnyert Délibáb programsorozat a hátrányos helyzetű csongrádi kistérségben TÁMOP 3.2.11/10/01-2010-0011 pályázatnak. Ennek keretében egyéb programok, rendezvények mellett havi rendszerességgel valósul meg az úgynevezett Klubnapközi, amelyen a felsős napközis csoportokból vehetnek részt az érdeklődő gyerekek; a Szövegelő tehetséggondozó nyelvművelő szakkör 5-6. osztályosok és a Mesedélután 2. osztályos emelt szintű éneket tanulók számára. Három színes, érdekes, élményt és ismeretet nyújtó délutánban volt eddig részünk. KLUBNAPKÖZI Szeptemberben a csongrádi Művésztelepre látogattunk el egy kerékpáros túra keretében. Itt Dudás Sándor szobrász kalauzolt végig bennünket. Bepillantást nyertünk a szoborkészítés rejtelmeibe, a Művésztelep életébe. Nagy örömünkre, még láthatóak voltak a nyári Wood-fesztivál alkotásai, amelyek közül a dínó tetszett legjobban. A délutánt játék és számháború zárta. Az októberi foglalkozás a Halloween jegyében zajlott. Ezt a délutánt már nagyon vártuk, és nem is csalódtunk, hisz egy vidám, jó hangulatú délutánban volt részünk. Élmény volt a töklámpák faragása, ezeket az iskola udvarán ki is állítottuk. A vetélkedő során pedig sok érdekes és új ismeretet szereztünk erről a nálunk is terjedőben lévő ünnepről. 12

A novemberi foglalkozásunk címe Bütykölde őszi termésekből. Ezen a délutánon két csoportban folyt a munka. Az egyik helyen csuhébabát, a másik csoportban pedig őszi ajtódíszt lehetett készíteni kukoricaszár és termések felhasználásával. Jót bütyköltünk, szép munkák születtek. Érdeklődéssel várjuk a decemberi foglalkozást, ami majd a karácsony jegyében zajlik. Takács Aletta, 6.a osztály SZÖVEG-ELŐ A foglalkozások célja a nyelvművelés, nyelvi műveltség terjesztése, a szókincs, beszédkészség fejlesztése. A tanév során tíz alkalommal van lehetősége a hatfős kis csapatnak, hogy elsősorban csoport- és pármunkában művelje a magyar nyelvet játékos formában. Élvezzük a foglalkozásokat, mert játék közben tanulunk, és izgalmas, mert sok új szóval ismerkedünk meg. Olyan feladatokat oldunk meg, melyek segítenek abban, hogy szebben beszéljünk, fogalmazzunk. Ha valaki nem ért valamit, akkor Erzsike néni elmagyarázza. Minden szót, minden mondatot megbeszélünk. Eddig három foglalkozásunk volt. Olvastunk és beszélgettünk a szép magyar beszédről, helyesírási feladatlapokat oldottunk meg, játszottunk a hangfestő, hangutánzó és rokon értelmű szavakkal. Minden Szövegelőn szoktunk olvasni, írni és persze sokat szövegelni. Tömérdek feladatsort kapunk, nagyon sok fejlesztő feladatot oldunk meg. Használjuk a Magyar Értelmező Kéziszótárt és Szinonimaszótárt. Játszunk emlékeztetőt, amikor vissza kell emlékeznünk az előző foglalkozás szavaira és arra, hogyan használjuk azokat. A legutóbbi Szövegelőn tabuztunk is, csoda izgalmas volt. Fotók is készülnek rólunk. Vári Petra Molli, Petrity Luca, Petrity Rebeka, Gál Amanda, Szöllősi Barbara 13

MESEDÉLUTÁN MESTERSÉGEK HETE Örökségünk velünk és köztünk él. A programhét a TÁMOP 3.2.11./10/01-2010-0011 keretében került megrendezésre az Ének- Zenei Általános Iskolában 2010. október 4-8-ig. A Témahét programjainak célzott korcsoportja az általános iskolai korosztály 3.-8. évfolyamos diákok, a nyolcosztályos gimnázium 5.-6. évfolyamos tanulói. A résztvevők: 30-35 fő. Fontos a történelem, honismeret helytörténet, néprajz, ének, tánc iránti érdeklődés, vonzalom. Kiemelt szerepet kap a népszokáso k, népi játékok, étkek, dalok, táncok megőrzése, megismerése. A program pedagógiai koncepciója: A régi hagyományok, népszokások megismertetése a gyerekekkel. A mesterségek cégéreinek és tevékenységeinek és a régi vásárok hangulatának felelevenítése. A népviselet és a tánc megismerése. A gyerekek kézügyességének, térlátásának, projektív gondolkodásának és memóriájának fejlesztése. Csapatmunkára nevelés. Az egészséges versenyszellem kialakulása. Sikerélményhez jutás. A csongrádi általános iskolák tanulói ezen a programsorozaton keresztül megismerik a helyi mesterségeket, örökségünket. Lehetőséget kapnak empirikus úton ismereteik bővítésére, szélesítésére, hagyományaink továbbadására-vitelére. Az 5 napig tartó programok között a tanulók megismerkedtek Csongrád múltjával, helytörténetével Losoncziné Szentandrási Erzsébet nyugalmazott középiskolai tanárnő előadásában, Licsicsányi István fafargó vezetésével a fafaragás művészetébe kaptak betekintést, Mészáros Dezső halász az eszközöket, szerszámokról mesélt és kezükbe vehették azokat, Tarjányiné Csatári Márta a késes-köszörűs, Maszlagné 14

Csüllög Erzsébet mézeskalács készítés, Szabó Éva tojásfestő a tojásfestés rejtelmeibe avatta be az érdeklődőket Ezen kívül népszokásokat, népdalokat dolgoztunk fel, totót töltöttünk ki, faliképeket készítettünk és dramatikus játékokat elevenítettünk meg. A hét utolsó napján Mesterségek Napját tartottunk. Átváltoztunk fazekassá, pékké, takácsokká, fegyverkészítőkké. Az elkészített portékákat a felállított standokon kínáltuk és a legjobb kofa, portéka, cégér címeket is kiosztottuk. Zárásként táncházban vettünk részt, melyben Georgiádes Márta tanárnő vezetésével roptuk a talpalávalót. A gyerekeken kívül szülők, pedagógusok is részesei voltak a programoknak. A programhét napjain mindig új információhoz jutottak a tanulók úgy, hogy észre sem vették! Én ezt úgy hívom: Játszva tanulás! Fejlődött a manuális készségük, elfogadták, figyeltek egymásra. Tudtak együtt dolgozni. Minden nap végén megbeszéltük az aznapi eseményeket. Megvalósultak a célkitűzéseink. A befejezéshez Györffy György szavait hívom segítségül: Vannak szóval ki nem fejezhető hagyományok, nem tárgyi örökségek, ezek a szokások, a népélet íratlan törvényei. Az írásbeliség módot ad arra, hogy hagyományaink ne csak szájról szájra, hanem írás által is terjesszük. A lejegyzett hagyomány is átöröklődik az utánunk jövő nemzedékre, de ha az élők emlékezetében nem marad meg, akkor az élettelen hagyomány, melynek már nincs meg az a hatalmas, életkormányzó ereje, mint az élő hagyományoknak vagy szokásoknak. Rostáné Hajdú Erzsébet Programszervező A KREA-TÚRA első fordulója A KREA-TÚRA egy 8 fordulóból álló verseny, amiben megmutathatjuk a kreativitásunkat. Iskolánk csapata KREA-TEAM névvel indult. Őt fős csapatokat vártak a vetélkedőre a szervezők, így hát mi, Lekrinszki Tomi, Pölös Bence, Posta Pisti, Sarusi-Kis Judit és Keller Dorina is indultunk Nagyné Balog Erzsébet tanárnő ösztönzésére. Ő a patronáló tanárunk, aki a koordinátor szerepét tölti be. Előzetes feladatként minden csapatnak kellett egy bemutatkozó előadást készítenie. Lehetett választani, hogy ezt milyen formában szeretnénk előadni: vetítéssel, plakáttal, verses formában, énekléssel, vagy csak egyszerűen elmondva. Többszöri tanácskozás után megszületett a bemutatkozó produkciónk. A mi előadásunk egy vetítésből állt, amiben mindenkiről volt pár kiskori és mai kép, egy-egy találó mondattal, majd a végén egy csoportképpel, a legelején egy egyedi logóval, amit Tomi tervezett. 15

A négyes sorszámot húztuk. Egy nagy lepedő alá bújva bukkantunk föl a színpadon lévő vetítővászon mögül, majd egyszerre azt kiáltottuk, hogy Következik a KREA-TEAM szellemes bemutatkozása! Erre persze mindenki nevetni kezdett. Juci kukorékolt egyet, Bence erre viccesen megjegyezte, hogy Itt a kakas, húzzunk el! Kibotorkáltunk a színpad szélére, ledobtuk magunkról a lepedőt, és következett a vetítés. Egyenként előre lépve mondtuk el képeink mellé fogalmazott szellemes bemutatkozó mondatainkat. Miután ennek vége lett, leültünk a színpad szélére, Pisti felkapta a gitárját, majd énekelni kezdtünk. A dalszöveg a Börtön ablakában című zene dallamára íródott. Nagyon tetszett a zsűrinek, mert minden versszaka minket és versenyhez való hozzáállásunkat jellemezte. Nagyon élveztük az első fordulót, már nagyon várjuk a következőt. Sarusi-Kis Judit 6.a, Keller Dorina 8.b Tanulmányi Kirándulás 2010. november 17-én Budapesten kirándultunk. Fél nyolc után pár perccel indultunk az Erzsébet Szálló elől. Mikor megérkeztünk körbesétáltuk a Budai Várat. Utána elsétáltunk a Hadtörténeti Múzeumba, ahol kétórás távlatvezetést kaptunk. Bemutatták a huszárság történetét, Hadik András életét. Kipróbálhattuk az akkori fegyvereket: a karabélyt, a pisztolyt és a puskát. Hallhattunk történeteket a huszárok harcmodoráról, és megismerhettük a ruházatukat. Megnéztük az állandó kiállítást is. Megtekinthettük a kiállított hadihajókat, katonai fegyvereket, kardokat, szablyákat és az öltözékeket. Ezután megebédeltünk a múzeum kertjében. Eltölthettünk egy rövid időt még a kertben indulás előtt. Hazafelé 6 óra körül indultunk a Moszkva térről, és fél kilenckor értünk haza az Erzsébet Szálló elé. Nagyon jól éreztük magunkat. Keller Dorina, Sarusi-Kis Judit Demokratikus jogok tanfolyam Október 18-án, csütörtökön Demokratikus jogok képzésen vettünk részt, amit a Művelődési Ház nyert pályázaton, és a Diákönkormányzat segítségével szervezett. Az iskolánkban, a 24-es teremben gyülekeztünk. 8 zenés DÖK-ös diák képezte magát, négy hetedikes és négy nyolcadikos tanuló, köztük én is. Nagyon megijedtünk, mikor elolvastuk, miről hallunk majd előadást. Egy órára mentünk az iskolába, felkészültünk 16

a legrosszabbra, egy hosszú, unalmas vetítésre. Mikor bementünk a terembe, az előadást tartó férfi már várt bennünket. Körbeültünk, bemutatkoztunk, majd rögtön egy játékkal kezdtük a délutánt. Mindenki kapott három lapot, amire felírtunk egy-egy tulajdonságot magunkról, összekevertük, és felolvastuk egyesével. Aki igaznak érezte magára az állítást, felállt. Ebből a játékból kiderült, hasonlítunk, mégis különbözőek vagyunk. Ezután két csapatot alkottunk, és megpróbáltuk összeszedni, mi kell házi kedvencünknek- akár kutya, macska, teknős, vagy bármilyen állat- ahhoz, hogy jól érezze magát. Mikor ezzel elkészültünk, összehasonlítottuk azzal, hogy nekünk, gyerekeknek mi kell a boldog élethez. Meglepően tapasztaltuk, hogy szinte egyforma lett a kettő. Az állatoknak is vannak jogai, és nekünk, gyerekeknek is. Itt megismerkedhettünk a jogainkkal egy előadás keretében. Egy kis szünet után képeket, videókat néztünk az emberek megkülönböztetéséről. Láthattuk, milyen nehéz beilleszkedni egy fogyatékos, egy roma, vagy akár egy mozgássérült embernek. Az emberek sokszor nem tekintik őket teljes értékű embernek, és az is előfordul, hogy nem kapják meg a jogaikat. Ezután ismét egy játék következett. Mindenki húzott egy cetlit, amire egy különleges körülmények között élő gyerek helyzete volt leírva. A helyükbe képzeltük magunkat. Egy sorba álltunk, majd az előadó kérdéseket tett fel. Olyanokat, hogy: Megkapsz mindent? Jól éltek a szüleiddel? Vannak barátaid? Elfogadnak az osztálytársaid? Aki igaznak érezte az állítást magára, pontosabban az általa húzott gyerekre, lépett egyet. A tizedik kérdés után láthattuk, mire megy ki a játék. Voltak, akik sokkal előrébb álltak, voltak, akik egyet se léptek. A helyünkön maradtunk, felolvastuk a cetlinket. A legelöl álló gyermeknek bankigazgató volt az apukája, és egy kertes családi házban éltek. A leghátsó gyerek viszont egy roma gyerek volt 6 testvérrel, akik egy lakótelepi lakásban laktak, ahova nem volt bevezetve a víz és az áram. Megértettük, mit jelképez; a társadalom rétegződését. Ismét egy ki szünet következett, majd egy újabb játék. Szorosan két sorba álltunk, szembe egymással, és a mutatóujjainkat kinyújtottuk, és felváltva egymás mellé raktuk. Erre ráraktunk egy mérőrudat, amit úgy kellett leraknunk, hogy végig hozzá érjem mindenki ujja, de senki nem foghatta meg. Így leírva könnyűnek hangzik, de valójában nagyon nehéz volt, mert össze kellett dolgoznunk. Nagyon jól sikerült, az előadó azt mondta, hogy egy nagyon összeszokott, együttműködő csapat vagyunk. Gyorsan eltelt az idő, már csak egy feladat maradt a délután befejezésekor. Készítenünk kellett egy reklámot, amit a tévében is leadhatnának. Megint két csapatot alkottunk, tíz perc alatt el is készültek a kisfilmjeink. A mi csapatunk a fogyatékossággal élők elfogadását hirdette, a másik csapat pedig a nemzetek egymás mellett éléséről készített reklámot. Szerintem mind kettő nagyon jól sikerült, és a délutánt is nagyon élveztem. Keller Dorina 8.b A PÁL UTCAI FIÚK VETÉLKEDŐ Irodalomtanárunk, Babi néni felkért minket, vegyünk részt a november 24-i Pál utcai vetélkedőn. Mi nagyon nagy örömmel fogadtuk a felkérést. Négyfős csapatokat kellett 17

alkotunk. Iskolánkból két csapat jelentkezett. A csapatok résztvevői csak 6. osztályos tanulók voltak. Elkezdődtek a próbák. Szinte minden délután próbáltunk az iskolánk könyvtárában. Nagyon jó volt a hangulat a felkészülések alatt. Szinte minden alkalommal teát ittunk, vagy gyümölcsöt ettünk. Jókat nevettünk, párszor elhülyéskedtük, de a végére csak összehoztuk. Eljött a nagy nap, a verseny napja. Első négy óránkra be kellett mennünk, utána pedig hazamehettünk pihenni és átnézni a szövegünket. 2 órakor találkoztunk az iskolánk könyvtárában és fél háromkor indultunk el a Batsányi János Gimnáziumba. Mikor odaértünk, már sokan összegyűltek a versenyre, és mi nagyon elkezdtünk izgulni,mert láttuk,hogy nálunk idősebbek is vannak. Tanárnőnk nyugtatgatott bennünket, majd elkezdődött a köszöntő. A köszöntő után minden csapat húzott egy sorszámot, és ezek alapján került bemutatásra a kis előadás, amit előzetes feladatként kaptak a csapatok. majd sok érdekes feladatot kellett megoldanunk, például keresztrejtvényt fejtettünk, levelet írtunk. Izgatottan vártuk az eredményhirdetést. Sajnos iskolánk egyik csapata sem ért el helyezést, de nem bántuk, mert ugye tartja a mondás nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. Nagyon örülünk, hogy ott lehettünk, nagy élményben volt részünk. Gera Réka, Sarusi-Kis Judit 6.a SPORT Mindegy, hogy futball, jégkorong, tenisz, vízilabda, vagy akár sakk. Mind-mind sportok. Van, amely szellemi képességeinket, van, amely fizikális állóképességünk edzi, sőt van, amely mindkettőt egyszerre. A mai világban nagyon fontos, hogy valaki sportoljon. Nagyon fontos, hogy gyermekkorban már sportoljunk, és megkeressük a hozzánk legközelebb álló sportot. Nekem speciel a jégkorong illetve a korcsolya a kedvenc. Ezeket csak ajánlani tudom mindenkinek, mert nagyon egészséges lesz a sok koritól az ember, sok izomcsoportot mozgat meg ez a sport. Az úszást is ajánlani tudom, főleg valami ízületi, illetve szalagproblémával küzdőknek, mert ellazítja a szalagokat, és ezáltal segíti az ízületek működését. Néhányan azt gondolják, hogy a sakk nem sport. Pedig igen, az! A szellemi edzettség még fontosabb talán, mint a fizikai. Megmozgatja agysejtjeinket, és koncentrációs képességeinket is javítja. Ugyanígy minden logikai játék, melyet sokszor űz az ember. A sport nagyon jó olyan téren is, hogy közösséget formál, ahová minden ember, aki résztvevő, beilleszkedik. A mai világban nagyon fontos az alkalmazkodás, a másokkal szembeni viszonyok helyén való kezelése. A sport megtanít bennünket mindarra, amit máshonnan nem tanulhatunk meg. A legsportosabb osztály Lekrinszki Tamás 8.a A Csongrádi Kajak-Kenu Klub versenyfelhívást küldött az általános iskolák osztályainak. Melyik a város legsportosabb osztálya? A feltételek szerint az az osztály nyer, amelyből a legtöbb diák vesz részt, legalább 8 edzésen. A csongrádi Ének-Zenei Általános Iskola 5. b osztályos tanulói lelkesen vállalkoztak erre a feladatra. A testnevelés órák részeként megismerték már a kajakozás alapjait, az edzőket, így nem hatott senki számára újdonságnak ez a feladat. Szorgalmasan jártak az edzésekre. Egymást biztatták, segítették. Az eredmény 18

nem maradt el. A kitartó, szorgalmas, együttműködő munka meghozta a gyümölcsét. Az osztály megnyerte a versenyt. Nagy örömmel fogadta mindenki a hírt. A nyertes csapat részt vehetett a velencei országos kajakversenyen, ahol a dobogó második helyére állhattak fel a résztvevők. Izgatottan várta mindenki a megérdemelt tárgyjutalmat is. A társasjátékok, labdák, a neves versenyzők által dedikált póló egy ünnepélyes eredményhirdetés során kerültek átadásra az iskola épületében. Gyakran játszanak is ezekkel a gyerekek, felemlegetve a kedves élményeket. A sport azóta is fontos része életüknek, többen járnak el verseny nélkül is kajakozni. A részt vevők névsora: Busi Gabriella, Csótya Ádám, Tassi Eszter, Boda Alexandra, Bodor Soma, Szendrei Roland, Kovács János, Mozsár Róbert. A világbajnok Georgiádes Zoltán A kyokushin egy karateirányzat, alapítója Ójama Maszutacu. A kjokusinkai szó jelentése: Találkozás a végső igazsággal. Ójama megreformálta a karatét, előtérbe helyezve a valós küzdelmet és a hatékonyságot. A fizikai képességek fejlesztése mellett céljául tűzte ki az emberi értékek megőrzését és az ifjúság egészséges életmódra való nevelését. A kjokusin célja a test és lélek harmóniájának az elérése. 2010. október 27 és 31 között szervezték meg a küzdősportok fesztiválját az olaszországi Marina di Carrara-ban. Erre a viadalra 22 kyos versenyző utazott ki, hogy a SAI-DO karate versenyben elnyerjék a viadal elsőségét. Egy maratoni versengés végén 20 éremmel gazdagodott a Szentesről kiutazott magyar csapat, melyet a verseny második napján vehetett át. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy Szentes sporttörténelmében egyedülálló, hogy egy világversenyről ennyi világbajnoki címmel térjen haza egy sportegyesület. Ennek volt azért előjele is, mert a Szentesen megrendezett Euróba Bajnokságon is hasonló eredményeket hoztak a karatésok. Nem véletlen, hogy ezen a világversenyen a legnépesebb magyar csapat a szentesi volt. A csapat egyik tagja az Ének-Zenei 19

Általános Iskola tanulója. Georgiádes Zoltán, iskolánk 8.a osztályos tanulója egy aranyéremmel tért haza, ami kitűnő eredmény, és büszkék lehetünk rá. Busszal utaztak Olaszországba október 27-én. A kemény munkának meg lett a gyümölcse, erről a versenyről és az elért eredményről kérdeztem Zolit : - Mióta űzöd ezt a sportot? Miért választottad? - 2004 óta, 2. osztályos koromban iratkoztam be a Csongrádi Karateklubhoz. - Miért a karatét választottad? - Azt mondták valahol vezessem le az erőmet, mindig apával akartam birkózni, de anya elvitt karatézni, és azóta ezt a sportot űzöm. - Hova jársz edzésre? Milyen gyakorisággal? - Hétköznap hetente 3-szor Csongrádra járok, Szentesre pedig minden második hétvégén megyek edzőtáborba. - Milyen volt az út Olaszországba? - Hosszú...és meleg volt kb. 25 C. Az út 1100-1200 km körül volt. Maga az utazás szép volt, és Olaszországba is lenyűgözött. - Hányan voltatok a buszon? - Versenyzők 22-en + a szülők. - Mikor értetek oda? - Csütörtök 12 órakor indultunk, és péntek 7-kor értünk oda. - Mit ettetek? Milyen volt a kaja? - Csak olasz kaját adtak enni pl.: paradicsomos tésztát. Volt, mikor csak hét szem krumplit kaptunk, meg lehet szokni ezt a fajta kaját, de az itthoni sokkal jobb. - Mit csináltatok, amikor odaértetek? - Mérlegelés volt, aztán elfoglaltuk a szállást, és már aludtunk is. Elfáradtunk az úton. Mikor volt a verseny? - Szombaton, egész nap. A versenyen külön kategóriákba voltunk sorolva. Az én csoportomba tízen neveztek, de voltak, akik féltek, és inkább feladták a versenyt. - Kivel versenyeztél a döntőben? - Egy magyarral és egy orosszal verekedtem. Megvertem őket, és így nyertem. - Milyen érzés volt a dobogóra állni? - Felemelő, nagyon boldog voltam, és alig hittem el. - Mi volt az edződ véleménye? - Külön gratulált, mert az orosz versenyző jóval magasabb, nehezebb és idősebb is volt, mint én. - Hányan nyertetek magyarok? - Az én csapatomból 11-en nyertünk aranyat, 8 második és 1 harmadik hellyel gazdagodtunk. - Milyen versenyek lesznek még a közeljövőben? - Télen Mikulás Kupa, tavasszal egy interkontinentális vagy világkupa, egy EB és egy diákolimpia. - OK. Köszönöm, Zoli. Sok sikert kívánok a további versenyeidhez. - Köszönöm. Lekrinszki Tamás 8.a 20