Magyar Méhészeti Nemzeti Program, KÖRNYEZETTERHELÉSI MONITORINGVIZSGÁLAT,

Magyar Méhészeti Nemzeti Program, KÖRNYEZETTERHELÉSI MONITORINGVIZSGÁLAT, 2015 2016 OMME 2016

Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1094 Budapest, Viola u. 50. Telefon: 06 1 216 0015, 06 1 456 0377 Fax: 06 1 456 0378 E-mail: omme1984@enternet.hu Honlap: www.omme.hu

Magyar Méhészeti Nemzeti Program, Környezetterhelési monitoringvizsgálat, 2015 2016 OMME 2016

A tanulmány a 118/2013. (XII. 16.) VM-rendelet 19. -a, a Méhegészségügyi és környezetterhelési monitoringvizsgálat című jogcím keretében jött létre, és finanszírozása is ebből valósult meg. Az összefoglalót az OMME Monitoringbizottságának tagjai, valamint kutatóintézeti munkatársak készítették, a megyei szaktanácsadók és több méhész bevonásával. Az elvégzett munkáért az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) külön köszönetét fejezi ki minden szakembernek, továbbá valamennyi közreműködő méhésznek. A kiadványt készítette: Dr. Csaba György Dr. Rusvai Miklós Deákné dr. Paulus Petra Dr. Pénzes Béla Dr. Fail József Dr. Szabó Árpád Dr. Vétek Gábor Hampuk Gábor Lászlóffy Zsolt Tóth Péter Korrektor: Helfrich Judit Tervezőszerkesztő: Éger György Borítófotó: Tóth Péter ISSN 2062-9915 Készült az Oláh Nyomdaipari Kft. nyomdájában 13 000 példányban.

Tartalom Bevezetés...5 1. A 2015 2016. évben tapasztalt méhpusztulások egészségügyi okainak elemzése...7 1.1. Az időjárási tényezők alakulása...7 1.2. A méhegészségügyi vizsgálatok eredményei...9 1.3. Néhány példa a tavalyi évben bekövetkezett méhpusztulásokra...15 2. Kémiai vizsgálatok...25 2.1. A lépek, viaszkorongok és a műlépek szermaradékai...25 2.2. Az OMME és a NÉBIH által közösen végzett vizsgálatok eredményei...36 2.3. A méhmérgezési esetek bemutatása...39 2.4. Méhtoxikológiai kísérletek elvégzése...44 2.5. Neonikotinoidokkal csávázott magokkal bevetett területek ellenőrzése...52 3. Eredmények, következtetések...61 Összefoglalás...62 Az OMME méhészeti szaktanácsadói hálózata...73 Az atka elleni védekezés kémiai és technológiai variánsai...74

Bevezetés A Magyar Méhészeti Nemzeti Program keretén belül a 2007-ben kezdődött Környezetterhelési monitoringvizsgálat kilencedik esztendejét zártuk le 2016 augusztusának végén. A munka elkezdését a hazánkban sok esetben megmagyarázhatatlannak látszó méhcsaládpusztulások valós okainak kiderítése generálta. A feladatok elvégzése során a begyűjtött minták adatainak ismeretében igen sok olyan információ látott napvilágot, amelyek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a pusztulási jelenségek hátterében továbbra is igen komoly méhegészségügyi problémák állnak. A 2007-et megelőző időszakhoz képest viszont újdonságnak számít az a tény, hogy a méhészetekből, illetve azok környezetéből gyűjtött egyéb (pl. növényi) minták kémiai elemzése során sok esetben arra derült fény, hogy az egyes kórtani problémák kialakulása mögött esetleg valamilyen szintű kémiai eredetű szennyező anyag áll. Ennek megfelelően immár több évre visszamenőleg rendelkezünk adatokkal az egyes méhészeti termékeknek a növényvédő és atkaölő szerekkel való szennyezettségéről. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit ismerve elmondható, hogy például a hazánkban megmintázott lépek atkaölőszermaradék-tartalma nem változott jelentősen, ugyanakkor a hazai kereskedelemben kapható viasz- és műléptételek egy részében igen komoly paraffintartalmat talált a vizsgálatokkal foglalkozó laboratórium. Igen érdekes és sok újabb problémát vet fel a virágzó kultúrákban nappal alkalmazható (a méhekre nem jelölésköteles) növényvédő szereknek a különböző gombaölő szerekkel alkalmazott kombinációi kijuttatása. Ugyancsak érdekes adat, és ez az idei vizsgálatok során derült ki: az ötvenes hatvanas évekből származó viaszok esetében sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy szermaradékmentesek voltak, ugyanis ezekből a mintákból még mindig kimutatható az akkori időszakban alkalmazott klórozott szénhidrogének (DDT, HCH) valamelyike vagy éppen mindkettő. A jó hír ezzel kapcsolatosan az, hogy e problémás hatóanyagoknak a jelenléte az utóbbi tíz évben elvégzett elemzéseink szerint már csak igen elvétve és kizárólag az importból hazánkba bekerült viasztételek esetében igazolható. A hatóságokkal, valamint a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamarával közösen idén is folytattuk az immár hagyományosnak mondható növényvédelmi jellegű ellenőrzéseinket. A minták eredményei alapján ebben az évben is sikerült több szabálytalanul elvégzett növényvédelmi munkának a nyomára jutnunk, melyek következtében a hatóság eljárást indít, és várhatóan büntetést szab ki az említett gazdálkodókra. A monitoringvizsgálatok természetesen idén is kiterjedtek a méhészeti célra használt atkaölő szerek hatékonysági vizsgálatára, de a korábbi évekhez képest inkább az üzemi tapasztalatokkal és az ott végrehajtott technológia hatékonyságával, illetve a hatékonyság elmaradásának okaival foglalkoztunk. 5

A tavaly lezárt költségvetési ciklusban méhtoxikológiai kísérletet állítottunk be, és bizonyos, a növényvédelemben használt rovarölő szerek hatékonyságát ellenőrizve a szakirodalmi adatokkal ellentétes információkhoz jutottunk. Idén a korábban szerzett ismereteink alapján folytattuk a munkát. Sajnos az idei év sem volt mentes a méhmérgezési esetektől. Ezek között voltak szabálytalanul elvégzett permetezések, de akadt példa növényvédelmi balesetre vagy szándékos méhmérgezésre is. Sajnos két esetben történt méhmérgezés az egyik, engedéllyel rendelkező atkaölő szer használati utasításában foglalt előírások betartása ellenére is. A korábbi években már több alkalommal foglalkoztunk a mászkáló méhek megjelenésével és a jelenség okainak vizsgálatával. Idén is tanulmányoztuk az említett témakört, és hála néhány méhésztársunk aktív közreműködésének, újabb fontos ismeretekre tettünk szert ebben a kérdéskörben is. Munkánkat az előző években megszokott módon a NÉBIH Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság Parazitológiai, Hal- és Méhbetegségek Laboratóriuma, a NÉBIH velencei, miskolci, szolnoki és hódmezővásárhelyi növényvédőszermaradék-analitikai laboratóriumai, a Wessling Hungary Kft., a németországi Intertek, a SZIE Rovartani Tanszékének kutatói (Pilisense Kft.) és a Szol-Víz-Ker Bt. munkatársai segítették. Áldozatos, lelkiismeretes munkájukat ezúton is köszönjük. 6

1. A 2015 2016. évben tapasztalt méhpusztulások egészségügyi okainak elemzése 1.1. Az időjárási tényezők alakulása Ha figyelmen kívül hagynánk az időjárási tényezők alakulását, nehéz lenne értelmezni a méhészetek pusztulásának kórtani okait. Szokásunkhoz híven ne csak az elmúlt egy esztendőre, hanem egy kicsit hosszabb időszakra tekintsünk vissza a múltba! Az időjárási adatok áttanulmányozásakor láthatjuk, hogy az elmúlt két esztendő őszén a korábbi években tapasztalt aszály elmaradt, mindkét évjáratban volt alkalma a természetnek a felüdülésre, ennek köszönhetően a méhcsaládok kellő virágporkészlettel mentek telelőbe, és a repceterületek tőállománya, valamint a növények kondíciója is igen ígéretesnek volt nevezhető. Az elmúlt két esztendő telét illetően elmondható, hogy mindkét évben szokatlanul enyhe volt az időjárás. Ezzel együtt a téli csapadék mennyisége is elmaradt a sokéves átlagtól. Hótakaró csak ritkán és igen rövid ideig borította a tájat. Ezeknek az enyhe teleknek méhkórtani szempontból 1. sz. ábra Fagykárt szenvedett akácos valahol a Nyugat-Dunántúlon, 2016-ban 7

az a közös jellemzőjük, hogy az atka elleni zárókezelések sikeressége erősen megkérdőjelezhető a fiasításmentes időszak rövidsége miatt. Az ilyen teleket követően a tavasz sem biztosította az egyenletes fejlődést a méhek számára. A tavasz korán indult a mogyoró virágzásával, de azt követően a változékony, hűvös idő rányomta a bélyegét a méhcsaládok fejlődésére. Mindkét esztendőben szomorúan tapasztaltuk, hogy a március első felétől április közepéig tartó folyamatos méhlegelőt biztosító gyümölcsvirágszőnyeg elmaradt, helyette egy március utolsó harmadában kezdődő gyümölcsvirágdömping megjelenése következett be. Ennek megfelelően egyszerre nyílott sok helyütt a barack, a cseresznye, a szilva és a meggy, ezt követően pedig az alma sem váratott sokat magára. 2016 tavasza egyéb meglepetésekkel is szolgált a méhészeti, de természetesen a mezőgazdasági termelők számára: ez pedig az április 21 25. között bekövetkezett igen komoly lehűlés volt, amelynek következtében odalett a hazai gyümölcstermés jelentős része, de sajnos ezzel együtt az akác is jelentős fagykárokat szenvedett (1. sz. ábra). A károk legnagyobb mértékben a Nyugat-Dunántúlt és részben Dél-Magyarországot sújtották, de keleten és az Északi-középhegységben is komoly nyomokat hagyott maga után a hideg időjárás. Hazánkban az elmúlt két esztendő, de különösen az idei nem fogadta kegyeibe a méhészeket, ugyanis hiába virágoztak a repcetáblák, a napos és hűvös periódusok akár egy fél órán belül váltották egymást, aminek következtében a gyűjtőméhek egy 2. sz. ábra Csomóba gyűlt méhek tömege a kaptárak előtt a repce virágzásának idején, 2016 májusában 8

része sajnos nem tudott visszatérni a kaptárakba, és ezek gyakran a kijárónyílásoktól néhány centiméterre kihűltek, elpusztultak (2. sz. ábra). Az akácvirágzás idején tapasztalt időjárás sem volt valami kegyes a hazai méhészekhez, az éjszakák hűvösek voltak, gyakran a nappalok sem voltak ideálisak a mézelésre és a nektárbegyűjtésre. Természetesen tájegységenként jelentős eltérések is mutatkozhattak, így nem véletlen, hogy jelentős terméseredménybeli különbségek adódtak egymáshoz viszonylag közel eső területeken is. A nyári méhlegelők hozamát erősen befolyásolta az a tény, hogy 2015-tel ellentétben az idei esztendőben az időjárás hűvösebb és csapadékosabb volt, mint az előző nyáron. Ezt az is bizonyítja, hogy idén elmaradtak a már megszokottnak számító hőségriadók. Ennek megfelelően sajnos a napraforgó hozama sem úgy alakult, ahogy a beázott talajok növényeitől elvártuk volna, de ugyanez vonatkozik a nyár végén nyíló növényekre, például a szolidágóra is. A sokéves átlaghoz képest kissé hűvösebbnek és csapadékosabbnak mutatkozó nyarat igen forró, gyakran 30 C-ot meghaladó hőmérsékletű szeptember követte, amelyben a méhcsaládok a kelleténél is nagyobb aktivitást tanúsítottak, így állandó volt a panasz az állományokon belüli és az állományok közötti rablásokra egyaránt. Ennek negatív következménye a méhészetek egészségügyi helyzetére is komoly hatással volt, ami azt jelenti, hogy az atkák ellen eltérő sikerességgel megvédett állományok között megindult az atkák vándorlása, s ez egyben a gyengén megvédett állományok további legyengüléséhez, valamint az erősebb kondícióban lévő méhészetek visszafertőződéséhez is vezetett. 1.2. A méhegészségügyi vizsgálatok eredményei 1.2.1. Az atka, a nozéma és egyéb rendellenességek vizsgálati eredményei A fenti problémák taglalását megelőzően immár a szokásos módon tekintsük át a méhcsaládok számának alakulását (1. táblázat). A TIR-adatok alapján 1 191 851 darab családot teleltek be a hazai méhészek 2015-ben. Ez azt jelenti, hogy a méhsűrűség (vagyis a területegységre jutó méhcsaládok száma) is nőtt. Ez az érték jelenleg: 12,81 méhcsalád/km 2 a TIR szerint. A méhegészségügyi felelősök jelentései szerint viszont a méhcsaládok száma ennél több: 1 219 011 darab, ami 13,07 darabos méhsűrűséget jelent km 2 -enként (2. táblázat). Az eredményekkel kapcsolatosan viszont azt mindenképpen el kell mondani, hogy az országos átlaghoz képest igen komoly szórást mutatnak egyes területeken az előbb említett adatok, de erről később még fogunk szót ejteni. Visszatérve a méhegészségügyi vizsgálatokra, ezekről a következő mondható el: 2015 szeptemberétől összesen 70 méhészetet látogattak meg mintavétel céljából a szaktanácsadók. Ezekben a méhészetekben összesen 6574 méhcsaládot tartottak 9

a tulajdonosok. A beküldött minták száma 281 (méhek, méhhullák, fiasításos lép, fiasítás nélküli száraz öreg lép, kaptársöpredék). Az említett méhészetek közül 30 esetben került sor őszi mintavételre. Ennek eredményei alapján elmondható, hogy 14 méhészetben nagyon súlyos volt az atkafertőzés. Ősszel csupán 2 alkalommal észleltünk önállóan előforduló közepes vagy annál erősebb nozémafertőzést, további 4 méhészetben viszont a súlyos atkafertőzés nagyon súlyos nozémafertőzéssel párosult, ezekhez 2 esetben még erős meszesedés jelenlétét is igazolta a laboratórium. Az élelem minősége 3 alkalommal volt kifogásolható. 8 alkalommal nem találtak magyarázatot a méhek rendellenes állapotára, ezért a méhpatogén vírusok jelenlétét is ellenőriztük ezekben a mintákban. Tavasszal 31 méhészetet vizsgáltunk meg egészségügyi szempontból, itt már csak 5 esetben határozott meg a laboratórium súlyos atkafertőzést (ezek a méhészetek a tél 10 1. táblázat A méhészetek és a méhcsaládok számának alakulása Magyarországon a méhegészségügyi felelősök jelentése alapján Megye Méhcsaládok száma (db) Méhészetek száma (db) Baranya 88 214 1324 Bács-Kiskun 145 939 2157 Békés 68 237 1328 Borsod-Abaúj-Zemplén 82 962 1559 Csongrád 38 364 723 Fejér 40 776 758 Győr-Moson-Sopron 38 045 728 Hajdú-Bihar 61 878 1172 Heves 35 726 822 Jász-Nagykun-Szolnok 56 591 1185 Komárom-Esztergom 18 998 377 Nógrád 40 449 873 Pest 80 122 1881 Somogy 103 382 1722 Szabolcs-Szatmár-Bereg 121 370 1979 Tolna 51 792 813 Vas 27 796 492 Veszprém 38 185 736 Zala 80 185 1138 Összesen 1 219 011 21 767

2. táblázat A méhsűrűség alakulása Magyarországon 1991 2015 között Év Méhészetek száma (db) Méhcsaládok száma (db) Méhsűrűség (db méhcsalád/km 2 ) 1991 19 923 716 394 7,7 1992 19 013 725 615 7,78 1993 17 598 674 230 7,24 1994 16 970 646 826 6,95 1995 16 887 669 438 7,19 1996 15 372 604 797 6,5 1997 15 677 642 078 6,9 1998 16 672 690 345 7,42 1999 17 087 806 539 8,67 2000 16 597 840 235 9,03 2001 16 325 896 563 9,64 2002 15 576 881 610 9,48 2003 15 302 872 650 9,38 2004 16 371 942 316 10,12 2005 15 975 910 873 9,79 2006 15 764 897 670 9,64 2007 16 083 934 486 10,04 2008 15 894 868 135 9,33 2009 16 440 943 824 10,14 2010 17 541 997 022 10,71 2011 18 782 1 065 860 11,45 2012 18 976 1 133 100 12,18 2013 19 241 1 063 066 11,4 2014 21 005 1 152 822 12,36 2015 21 767 1 219 011 13,07 folyamán ki is pusztultak), ugyanakkor 11 esetben volt példa az önállóan előforduló súlyos nozémára (5 alkalommal a kaptárak előtt mászkáló méhek mutatták ezeket a tüneteket). Ez utóbbi esetben kémiai vizsgálatok elvégzését is elindítottuk az erre szakosodott másik laborban. Ezeket az eredményeket később, a mászkáló méhekkel foglalkozó fejezetben fogjuk közölni. A súlyos atkafertőzésnek a súlyos vagy közepes 11

3. táblázat A közepes és annál erősebb atka nozéma fertőzés előfordulása a 2015 végén és 2016 elején megmintázott méhészetekben A betegség/rendellenesség megnevezése Az előfordulás gyakorisága Csak egy ágens fordul elő Súlyos vagy közepes atkafertőzés 19 Súlyos vagy közepes nozémafertőzés 13 Komplex fertőzések Súlyos nozéma / súlyos atka + közepes nozéma / súlyos atka Súlyos nozéma + egyéb ágensek (májusi vész, meszesedés) 13 4 Egyéb problémák (rossz minőségű élelem, meszesedés stb.) 3 Atka (Tropilaelaps) gyanújának vizsgálata 1 Tünetmentes vagy gyengén fertőzött atka vagy nozéma szempontjából 8 Összesen 61 nozémával való együttes megjelenésére 9 esetben volt példa. 1 további alkalommal valamilyen más betegség (pl. májusi vész) együttes fellépését tapasztaltuk. Az őszi és a tavaszi mintavételekhez tartozó vizsgálatok összesített eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. 2016 nyarán összesen 9 méhészetben került sor mintavételekre. Ezekre az esetleges mérgezések gyanújának kiszűrésére, az atkaölő szerek hatékonyságával kapcsolatos feltételezések tisztázására, valamint a nyár folyamán elvégzett méhtoxikológiai kísérleteink kiegészítése céljából volt szükség. A nyári vizsgálatokról összességében elmondható, hogy 2 esetben derítettek fel súlyos, 2 esetben nozémával gyengén fertőzött állományt. 1 esetben a gyenge nozéma súlyos atkafertőzéssel komplexen fordult elő. A megmintázott állományok között 2 esetben fordult elő önállóan súlyos, 1 esetben pedig közepesen erős nozémafertőzés. Meg kell jegyezni, hogy az mindenképpen jó hír, hogy idén a beküldött minták egyikében sem talált a laboratórium nyúlós költésrothadást. 12

4. táblázat A 2016 nyarán gyűjtött kórtani minták eredményei A fertőzés erőssége A fertőzés előfordulása (méhészet, db) Súlyos nozémafertőzés 2 Gyenge nozémafertőzés 2 Súlyos atkafertőzés 1 Közepes atkafertőzés 1 Súlyos atka / gyenge nozéma komplexen 1 Tünetmentes 2 Összesen: 9 1.2.2. Vírusvizsgálatok A méhpatogén vírusok vizsgálati elemzéseit elvégző laboratórium jelentésében visszatekint az elmúlt időszak vizsgálati eredményeire, amelyet az 5. táblázatban közlünk. 5. táblázat A méhpatogén vírusok előfordulása az OMME által végzett monitoringvizsgálatok eredményeinek tükrében A vizsgált vírus megnevezése 1999 2000 (n=68) 2007 (n=72) 2014 2015 (n=32) 2015 2016 (n=21) Deformáltszárny-vírus (DWV) 75% 48,6% 34,4% 52,4% Feketeanyabölcső-vírus (BQCV) 54% 38,9% 68,8% 52,4% Heveny méhbénulásvírus (ABPV) 37% 70,8% 59,3% 52,4% Lárvatömlősödés-vírus (SBV) 2% 61,1% 84,4% 61,9% Idült méhbénulásvírus (CBPV) 1% 5,6% 6,3% 19,0% Izraeli méhbénulás vírusa (IBPV) n. v. 0,0% n. v. n. v. Átlagos vírusterhelés családonként 1,69 2,25 2,53 2,38 A fenti adatokból nagyon jól látható, hogy 1999-től kezdődően mostanáig nőtt a családok átlagos vírusterhelése. Ez az adat 1999-ben 1,69 volt, míg idén 2,38 db/méhcsalád értéket mutat. E mérőszám egyben arra is enged következtetni, hogy az atkafertőzés mellett igencsak megemelkedik azoknak a tényezőknek a hatása, amelyek kedvezőtlenül hatnak a méhállomány egészségügyi állapotára. Ugyanakkor azt sem szabad 13

3. sz. ábra A deformáltszárny-vírus tünetei igen gyakran megfigyelhetők az atkás méhcsaládokban figyelmen kívül hagynunk, hogy ezek a kórokozók az atkák elpusztítását követően is jelen vannak a méhcsaládokban, és folyamatosan gyengítik azokat. Sajnos azzal is tisztában kell lenni, hogy nem rendelkezünk semmilyen ellenszerrel a leküzdésükhöz. A táblázat adatai közt igen figyelemreméltó, hogy a heveny méhbénulásvírus (ABPV), a lárvatömlősödés-vírus (SBV) és a deformáltszárny-vírus (DWV) is nagyon gyakori a beküldött mintákban. Hasonló a helyzet a feketeanyabölcső-vírussal is (BQCV). Ezek közül a deformáltszárny-vírus tüneteit ismerik legjobban a méhészek, ugyanis csonka szárnyú (ún. atkarágott ) méheket már mindenkinek volt alkalma látni (3. sz. ábra). A laboratórium észrevételei szerint igen figyelemreméltók az alábbi jelenségek: a fiasításminták virológiailag egészségesebbek, mint a kifejlett méhek. A deformáltszárny-vírus (DWV), a feketeanyabölcső-vírus (BQCV) 1999 óta sok mintában fordul elő, míg a heveny méhbénulásvírus (APBV) és a költéstömlősödésvírus (SBV) viszonylag kevés alkalommal volt kimutatható. Továbbá itt kell megemlítenünk azt a vizsgálatsorozatot is, amelynek kapcsán neonikotinoiddal (tiametoxam) csávázott napraforgó-területre telepített méhcsaládok vírusfertőzöttsége teljesen azonos volt a kezelésben nem részesített területet látogató méhekével. Vagyis a neonikotinoiddal elvégzett csávázás virológiai szempontból nem befolyásolta a megfigyelésbe bevont méhcsaládok egészségi állapotát. A vírusvizsgálatok folytatásával kapcsolatosan a további munka sikere érdekében mindenképpen érdemes volna növelni a vizsgálatba bevont méhészetek és a vizsgált minták darabszámát egyaránt. 14

1.3. Néhány példa a tavalyi évben bekövetkezett méhpusztulásokra 1.3.1. A méhsűrűség szerepe az atkával történő átfertőződések kialakulásában (Veszprém megye) A 6. táblázatban bemutatunk egy olyan helyzetet, ahol egy erdős területen (illetve ahhoz közel) hat méhészet található. Jelen esetben, a táblázatban A -nak jelzett méhészetet alapul véve, és a méhészetek közötti távolságot lemérve, a tartott méhcsaládok számának ismeretében könnyen kiszámolható, hogy az A méhészet környezetében (1,8 km sugarú körön belül) a méhsűrűség értéke meghaladja a 60-at (6. táblázat). 6. táblázat Egy röpkörzeten belül található méhészetek adatai: egymástól mért távolságuk, valamint a méhsűrűség és a szeptember közepén bekövetkezett pusztulási adatok alakulása A méhészet jele A méhészetenként tartott méhcsaládok száma (db) A méhészettől mért távolság (km) A szeptember közepére összeomlott méhcsaládok mennyisége az összes méhcsaládszám %-ában A 180 0 8% B 100 0,8 50% C 50 1,2 98% D 40 1,1 35% E 50 1,2 30% F 190 1,8 20% Összesen: 610 Méhsűrűség (1,8 km sugarú kör területére számolva): 60,3 A táblázatból jól látható, hogy a kérdéses területen a méhsűrűség az országos átlag ötszöröse. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az egyes méhészeteken belül mekkora volt a veszteség szeptember elejére, akkor látható, hogy a leggyengébb kondícióban lévő állomány ( C méhészet) sikertelen védelmi technológiája következtében az atkák létszáma kritikusra fordult, a családok már szeptember elejére nagyon legyengültek. Az ún. sikertelen védelmi technológia azt jelenti, hogy a támogatással vásárolt gyári szerből (Bayvarol) nem kapták meg a családok az előírásos dózist, ráadásul a lapkák elhelyezésekor a kolléga sajnos a fiasításos zónán kívülre helyezte a csíkokat, vagyis oda, ahol a méhek a legkevésbé közlekedtek. Ennek az állománynak a legyengülésével a környező állományok méhei ( A és B ) pedig a hordási lehetőségek beszűkülésével rá- 15

vetették magukat az előbb említett méhészetre. Ez maga után vonta azt, hogy megkezdődött azok újrafertőződése, ami együtt járt a családok atkatartalmának állandósulásával. Sajnos a folyamatot csak súlyosbította az a tény, hogy a B méhészetben alkalmazott Biowar 500-zal végzett gyógyszeres kezelés ellenére az állományban megindult a családok összeomlása (4. sz. ábra). Itt a veszteség 50%-os volt. A méhész sajnos ezt a készítményt csak augusztus utolsó dekádjában kezdte el használni, ami bizonyára szintén elkésett beavatkozásnak számít akkor is, ha a nyár folyamán már megvalósult néhány amitráztartalmú füstölés és egy oxálsavtartalmú folyadékkal való kezelés az atkák ellen. A késedelmes beavatkozást egyébként a várható szolidágóméz szermaradékmentes pörgetése indokolta a méhész szerint. Az A méhészetben mért alacsony pusztulási ráta annak volt köszönhető, hogy a C méhészet letámadásakor már javában zajlott az atkák elleni védelem az állományban. A röpkörzetben található többi ( D, E, F ) méhészet esetében is hasonló jelenség volt megfigyelhető. Itt mindenki házilag készített falapkákkal, illetve rajzlapcsíkokkal felitatott Taktickal védekezett. Volt, aki az előbb említett folyadékot nem hígította, de csak harmincnaponta cserélte a lapokat, összesen két alkalommal az év folyamán. A másik a Takticnak a 75%-os oldatába mártotta a falapkákat, ugyanakkor a kaptár homlokfalához közel helyezte el őket. Ez lehetőséget adott arra, hogy a családok újrafertőződésekor a hazatérő rabló méhek által szállított atkák a védekezőszert kikerülve jussanak el a kaptár mézterébe. Így útközben a fias lépeken áthaladva az idegenből hozott atkáknak volt alkalmuk beköltözni a fiasításba. Ez a két eset egyértelmű példa arra, hogy hiába alkalmaz a méhész nagy dózisú atkaölő szert a kaptáron belül, ha nem megfelelően helyezi el a hordozókat, akkor az említett nagy dózis alkalmazása ellenére sem lesz megfelelő hatású a védelem. Felmerül a kérdés, hogy miért tudott elatkásodni a D és E közelében található F méhészet. Feltételezéseink szerint a válasz ebben az esetben sem túl bonyolult. Ebben a méhészetben az augusztus elejétől használt rajzlapcsíkokat a méhek viszonylag 16 4. sz. ábra Atkafertőzés elhatalmasodása miatt legyengült és lerabolt méhcsalád egyik fészeklépe, és a gyógyszer, amelynek meg kellett volna akadályoznia a kedvezőtlen folyamatokat

5. sz. ábra Azonos röpkörzetben található méhészetek védelmi technológiájának bemutatása Méhészet (családszám) Veszteség (%) A (180) 8% Augusztus Szeptember Október 1. 2. 3. 1. 2. 3. 1. 2. 3. Amitráz (Biowar 500, és rajzlapcsík az állomány 50-50%-ában) Fluvalinát (falapon) B (100) 50% Amitráz (Biowar 500) C (50) 98% Flumetrin (Bayvarol) 2-3 db/család Amitráz papírcsík Amitráz falapon, rosszul elhelyezve Amitráz (ködölés 3 ) D (40) 35% Amitráz (falapon 30 napra) Amitráz (falapon 30 napra) E (50) 30% Amitráz falapon (14 napra rosszul elhelyezve) F (190) 20% Amitráz papírcsík (az első hetekben védelmi lyukakkal) Amitráz falapon (14 napra rosszul elhelyezve) Amitráz falapon (14 napra rosszul elhelyezve) hamar (egy három nap alatt) lerágták, és kitakarították, a méhész viszont csak hetente helyezett be újabb lapkákat. Ennek megfelelően pontosan a legjobb kondícióban lévő családok esetében leghosszabb a védelem nélküli, ún. lyukas időszak. Egy ilyen atkás évben, mint az idei, komoly gondok lépnek fel pont ennek a védelem nélküli időszaknak a hosszúsága miatt. Ugyanis a környezet fertőzöttségének köszönhetően folyamatos az atkák utánpótlása, kedvezőtlen esetben akár több atka érkezhet a családba a lyukas időszakban, mint amennyi elpusztul az aktív védekezés idején Ennek a problémának a sikeres áthidalásához a papírlapkák pótlását azok elhasználódási üteméhez kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy augusztus első felében egy hétnél gyakrabban kell cserélni őket. Augusztus második felétől viszont vélhetően a heti csere is elég lenne már. Az egymással párhuzamosan végrehajtott technológiákat az 5. sz. ábrán mutatjuk be. 1.3.2. Méhpusztulás Bács-Kiskun megyében Októberben kaptunk jelzést arról, hogy Bács-Kiskun megye középső részén komoly veszteségekkel járó pusztulás történt egy méhésznek több telephelyén is. Az egyes telephelyeket átvizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg igen komoly atkafertőzés volt a veszteségek oka. Sajnos az említett feltételezésünket a laboratórium vissza is igazolta. Az egyes telephelyek átvizsgálásának alkalmával az alábbi megállapításokat tettük: 1. A pusztulás mértéke telephelyenként erősen eltérő. 2. A pusztulás mértéke ott nagyobb, ahol a telephelyhez viszonylag közel több idegen méhészet is el van helyezve. 3. Az egyik telephelyen a súlyos atkafertőzés mellett a lépekből klórpirifosz jelenléte is igazolható. Ennek eredetét a röpkörzetben található csemegekukorica-táblák valamelyike jelenthette. 17

4. A súlyos atkafertőzés annak ellenére lépett fel a méhészetben, hogy ott a Biowar 500 nevű készítményt használta méhésztársunk az előírások betartása mellett. Elmondása szerint az alkalmazás ideje alatt a családok folyamatos legyengülése volt megfigyelhető. 5. A veszteségeket és az atkák elleni védekezés hiányosságait az is fokozta, hogy szeptember második felétől (tehát az alkalmazott védekezőszer hathetes használatát követően) a méhész nem kezdett el újabb védekezéseket az atka ellen, így a hónap végén és október elején bekövetkező, idegenből jövő ún. migráns atkák ellen teljesen védtelen volt az állománya (6. sz. ábra). Az említett készítmény hatóságok felé történő bepanaszolása azért nem valósulhatott meg, mert az alkalmazás kezdetekor a gyógyszer szavatossági idején még belül voltunk, ugyanakkor az alkalmazás idejének hat hete alatt a szavatossági idő lejárt. Itt is felmerül az a probléma, amiről korábban írtunk már: a készítmény sajnos nem adott biztonságos védelmet az atkák ilyen mértékű tömege ellen. Tapasztalataink szerint ez mindkét, a piacon megtalálható tartamhatású atkaölő szer esetében igaz. A fenti adatok egyértelműen mutatják, hogy ezeknek a szereknek az alkalmazása esetén is kiemelten fontos az atkák lehullásának ellenőrzése, és időszakonként az amitráztól eltérő hatóanyagok beiktatásával ellenőrző kezelések elvégzése. 1.3.3. Súlyos méhpusztulás Pest megyében Pest megyében, Gödöllő térségében szintén a nagy méhsűrűség, az össze nem hangolt védekezések és valljuk be néhány esetben a hozzá nem értés következtében igen 6. sz. ábra Atkafertőzéstől összeomlott méhcsalád Bács-Kiskun megyében 18

komoly veszteségeket szenvedtek el a méhészek. Az őszi méhegészségügyi ellenőrzések rablások miatt kezelhetetlennek tűnő állományokról számoltak be. Sajnos ezt követően nem történt meg a gyenge családok szelektálása, ennek megfelelően a rablás jelensége továbbra is fennmaradt. Ezzel párhuzamosan az atkák elleni védekezés teljesen érthetetlen módon, szeptember folyamán teljességgel szünetelt, illetve volt olyan állomány a körzetben, amelyben illóolajos készítményt alkalmaztak ebben az időben. Ezekről a készítményekről a használati utasításban olvashatjuk, hogy az alkalmazás idején rablásokat indukálhatnak. A nagyobb problémákat csak azok a méhészetek tudták elkerülni itt is, amelyekben valamilyen beavatkozás történt a paraziták gyérítésére még júniusban, illetve valamilyen módon (főleg szintetikus készítményekkel) felvették a harcot az atka ellen plusz egy-egy alkalommal szeptember hónapban is. Sajnos ennek a folyamatnak áldozatul esett az Országos Magyar Méhészeti Egyesület által vásárolt méhészet is, ahol az ősszel bekövetkezett pusztulásokat csak tetézte az a tény, hogy az alkalmazott méhész nem tartotta be maradéktalanul azokat az előírásokat, amelyeket egy ilyen leromlott állománynál szükséges lett volna. A helyzet tisztázása érdekében elvégeztük a méhészetek lépkészletének kémiai analízisét is az említett három méhészetben. Ezek a vizsgálatok növényvédelmi szenynyeződés nyomait csak egy esetben mutatták. Ez a méhészet éppen az OMME vándoroltatott állományában jelentkezett, vagyis úgy tűnik, hogy ebben az állományban a kórtani okok mellett egy, a vándorlások idején bekövetkezett mérgezés is befolyással volt a kedvezőtlen folyamatokra. Ettől függetlenül az atkák elleni védekezések problémáiból következően az október második felében elvégzett kezelések adatai szerint 7. sz. ábra Az atkaürülék-szennyezettség a családban tenyésző atkák nagy számára utal 19

8. sz. ábra Súlyos atkafertőzésben elpusztult méhcsalád a lehullott atkák száma néhol több százas nagyságrendű volt (7 8. sz. ábrák). A vírusvizsgálatok pedig ezzel összhangban arról számoltak be, hogy családonként akár négyféle vírus előfordulása sem volt ritka jelenség ugyanitt. Visszatérve az OMME méhészetének pusztulására, sajnos a betelelés alkalmával megint nem egészen az történt, amit a szakmai vezetés a méhésztől kért. Így részben valósult meg a családok egyesítése, a fészkek lépeinek szelektálása és az amúgy hiányos élelemkészlet pótlása. Ezt tetézte még az a probléma, hogy az éhező, legyengült családok csak igen hevenyészett téli takarással vonultak telelőre, így nem csoda, hogy az esetet ősszel még túlélő méhek jelentős része tavasszal komoly nozémás tünetekkel pusztult el (9. sz. ábra). 9. sz. ábra Erősen nozémás méhcsalád utolsó pillanatai 20

1.3.4. Oxálsav alkalmazása mellett bekövetkezett méhpusztulás Sajnos a legjobb szándékkal elvégzett védekezések is vezethetnek komoly veszteségekhez. Ilyet tapasztaltunk Veszprém megye északnyugati részében, ahol egy néhány éve méhészkedő ügyfelünk nem alkalmazott semmiféle szintetikus kemikáliát, és kizárólag BeeVital HiveCleannel védte a méheit. Precíz méhész lévén folyamatosan számolgatta a kezelések hatására lehulló atkák mennyiségét mind a tizenegy családjában. Az első négy beavatkozás eredményeként a családokban lehullott atkák létszáma nem volt magas (50 darab alatti mennyiség hullott le alkalmanként, erről nem is készült feljegyzés), ugyanakkor az augusztus végén, szeptemberben elvégzett beavatkozások hatására jelentősen megemelkedett az atkák száma a figyelőtálcákban. Ezek adatait a 7. táblázat tartalmazza. 7. táblázat BeeVital HiveClean hatására a méhcsaládokban lehulló atkák száma Méhcsalád 2016. aug. 26. 2016. szept. 2. 2016. szept. 15. Összesen 1. 183 273 743 1199 2. 141 590 616 1347 3. 157 401 784 982 4. 333 644 794 1711 5. 198 579 968 1754 6. 51 99 168 318 7. 186 1089 1314 2589 8. 74 308 222 604 9. 188 845 112 1154 10. 42 158 235 435 11. 183 790 540 1513 Összesen: 1736 5376 6496 13 606 Az adatokból egyértelműen látszik, hogy az utolsó három kezelés hatására jelentősen emelkedik az atkák létszáma. Ez természetesen arra is bizonyíték, hogy a gyógyszer a fiasítás csökkenésének időszakában elfogadható hatékonyságú. A méhésztársunk által alkalmazott hét beavatkozás viszont több, mint a technológiai leírás kétszerese. Ez persze felveti annak a gyanúját, hogy vajon nem volt-e sok ennyi oxálsav a családnak, különösen úgy, hogy a készítmény hangyasavtartalmával is számolni kell. Bizonyára van alapja ennek a feltételezésnek is, ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül az atkák számának exponenciális emelkedése mellett sem. Ennek ismeretében viszont teljességgel érthetetlen, hogy miért nem folytatódtak a kezelések valamilyen más hatóanyaggal. A területet ismerve egyébként el kell mondani azt is, hogy a 21

röpkörzetben nagy számban találhatók még méhészetek, tehát bizonyára megvolt a lehetőség arra, hogy a vizsgált családokban feldúsuljon az atkák száma. A táblázatban található zöld sorok az életben maradt családok adatait tartalmazzák. Egyébként a méhek pusztulását a szerves savakkal elkövetett túladagolással magyarázni azért sem teljesen érthető számunkra, mert a méhésztárstól kapott információk szerint az életben maradt két családot a tél folyamán további négy (!) alkalommal részesítették szublimációs kezelésben 1.3.5. Tavaszi mintavételek Somogy és Zala megyékben 2016 márciusának végén Somogy és Zala megyék déli részéből kaptunk jelzést arról, hogy valamiért nem fejlődnek egyes családok a panaszos méhészetekben. A helyzet tisztázása érdekében szintén mintavételekre került sor (10. sz. ábra). A begyűjtött mintákból komplex kórtani és kémiai vizsgálatok elvégzésébe kezdtünk, amelyek eredménye a következő volt: A vizsgált 5 méhészet közül 1 esetben mutattunk ki klórpirifosz-szennyezést a kaptárakból, ezt a családokban előforduló súlyos nozémafertőzés kísérte. Egy másik méhészetben a laboratórium szerint a súlyos nozéma kialakulását egy korábbi, de a mintavétel idejére már felszámolt atkafertőzés előzte meg. Egy esetben sajnos a lépekben mért amitráz-bomlástermékek mennyisége volt igen magas, meghaladta a 10 mg/kg értéket. Ebben a méhészetben a méhpatogén vírusok előfordulási gyakorisága is magas volt, ami azt jelenti, hogy itt a vizsgált 10. sz. ábra Mintákat gyűjtenek a monitoringbizottság tagjai Zala megyében 22

vírusok közül három (feketeanyabölcső-, idült méhbénulás- és szárnydeformitásvírus) volt megtalálható. További 1 méhészetben a fejlődésben elmaradt családoknál komoly atkafertőzés volt megállapítható. 1 méhészetben pedig nem volt semmi probléma, beteg vagy fejlődésben lemaradt családot nem is találtunk benne, amit az összes innen gyűjtött minta alapján készült lelet is alátámaszt. 1.3.6. A Tropilaelaps atka hazai megjelenését célzó vizsgálatok A monitoringvizsgálatok elvégzésekor figyelemmel kell lennünk arra, hogy esetleg nem tűnik-e fel hazánkban néhány újabb kártevő, elvégre ne feledjük, hogy a globalizáció a sok mezőgazdasági jellegű probléma (kártevők, gyomok, kórokozók) terjedésének a melegágya. Ennek a folyamatnak az eredményeként indult hódító útjára a világon, ezzel együtt Európában is a kis kaptárbogár (Aethina tumida), illetve a sárgalábú lódarázs (Vespa velutina), tehát fel kell készülnünk arra, hogy többek között ezeknek a kártevőknek a megjelenését, illetve előrejelzését megoldjuk. Egy ilyen apropónak köszönhettük, hogy 2016 áprilisában az egyik Tolna megyei méhésztársunk új, furcsa atkát vett észre a kaptárában (11. sz. ábra). A helyzet tisztázása érdekében mintát kértünk az illetőtől, melyet a NÉBIH ÁDI átadott az MTA ATK Növényvédelmi Intézetének, ahol megtörtént az atkák faji meghatározása. A vizsgálatok eredményeként kimondható, hogy a begyűjtött atkafaj tudományos neve Macrocheles glaber, amiről azt kell tudni, hogy teljesen megszokott ragadozó atkafaj Magyarországon. Problémát nem okoz, egyéb atkákkal, kisebb rovarokkal táplálkozik. Dr. Csaba György a Tropilaelaps atka jelenlétéről és a tünetekről szóló ismereteket az alábbiakban foglalta össze: Ha fellép a gyanúja annak, hogy a méhészetünkben a Tropilaelaps atka feltűnt, akkor a helyszínen a fiasítás átvizsgálása nagyon is indokolt. A Tropilaelaps atkák a méh fiasításán élősködnek, fiasítás hiányában egy héten belül elpusztulnak. Egyébként azon fias sejteket amelyekben Tropilaelaps atka élősködik a méhek felnyitják, és a sejt peremére viaszsáncot emelnek. Ez fontos diagnosztikai jel. Ilyen viaszsáncot lehet látni a gyenge családokban megtelepedett viaszmolykártétel esetében is. A viaszsánccal körülvett fias sejtek a lép alapján garázdálkodó viaszmoly nyomvonalában szinte zsinórban sorakoznak. Tropilaelaps atka jelenléte esetén viszont a viaszsánccal körülvett sejtek magányosak! Jó tudni, hogy a varroa atka ellen alkalmazott kezelésnél (füstölésnél) a Tropilaelaps atkák is lehullanak, és a megfigyelésre beillesztett papírlapon áttekinthetők! Amennyiben a Tropilaelaps-gyanú felmerül, az illetékes hatósági állatorvosnak jelenteni kell. A hatósági állatorvos a NÉBIH ÁDI-ba küldi a mintát, ahonnan szükség esetén a szakemberek kiszállnak, és élő példányokat 70%-os alkoholba gyűjtenek. A mintát az Európai Unió illetékes referencialaboratóriumába továbbítják, ott születik 23

11. sz. ábra Egy Varroa destructor és két Macrocheles glaber ragadozó atka a kaptársöpredékből (Fotó: Dr. Csaba György) a végleges dianózis. Más vizsgáló laboratórium nem illetékes bejelentési kötelezettség alá tartozó mintát vizsgálni. 1.3.7. Farfekvéses méhek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Több esetben kaptunk jelzést arról Szabolcs Szatmár Bereg megyéből, hogy a lárvák fordítva (vagyis farfekvéses módon) helyezkednek el a sejtekben. A jelenségről már az előző kiadványunkban is megemlékeztünk. A fiasításos lépek megmintázását követően a NÉBIH ÁDI laboratóriuma nem találta rendellenesnek a lárvák elhelyezkedését, ugyanakkor igen súlyos atkafertőzést határozott meg minden mintában. Felmerül a kérdés, hogy ez a jelenség egyáltalán létezhet-e Erre a választ Sőtér Kálmán A méh és világa című könyvében találjuk meg, amelyben a jelenség bekövetkezését abban az esetben tartja lehetségesnek, ha kevés a dajkaméh a kaptárban, és így kevés eleséget kapnak a lárvák. A táplálék sikeres felvétele érdekében az álcák kénytelenek megfordulni, és a sejtek aljáról fogyasztani. Ez viszont azzal jár, hogy később nem tudják felvenni a normális testhelyzetüket (Sőtér Kálmán: A méh és világa, 1895, I. kötet, 489 490. oldal). 24

2. Kémiai vizsgálatok 2015/2016-ban 251 darab minta kémiai analízise történt meg. Ezeknek a vizsgálatoknak a jelentős része a növényvédő szerek, illetve az antibiotikumok vonatkozásában szűrővizsgálatok elvégzését jelentette. A mérések zöme Velencén, a NÉBIH növényvédőszermaradék-analitikai laboratóriumában, a Wessling Hungary Kft.-nél, illetve a német Interteknél történt. A műszereket neonikotinoidok vonatkozásában 1 ppb érzékenységre állították be. 2.1. A lépek, viaszkorongok és a műlépek szermaradékai 2.1.1. A lépekben mért szermaradékok bemutatása Az elmúlt időszakban 28 darab lépminta elemzését végeztük el. Ez a mintaszám nagyjából annyi, mint amennyit az elmúlt két évben gyűjtöttünk be erre a célra. A megelőző években ez az adat 26, illetve 31 darab volt. Az analízisek eredményeit a 8. táblázat tartalmazza. Az idei eredményeket a tavalyiakkal összehasonlítva láthatjuk, hogy a mezőgazdasági eredetű növényvédőszer-hatóanyagok előfordulási gyakorisága és félesége tekintetében nem érjük el a korábbi szintet. További jó hír, hogy az idei mintákban a klórfenvinfosz nevű atkaölőszer-hatóanyag sem mutatható ki, míg ez korábban 1 alkalommal előfordult. Ugyanakkor az amitráz-bomlástermékekből számított összes amitráz mennyisége 1 alkalommal meghaladta a 10 mg/kg értéket. Erről már az előző fejezetben szóltunk. Az atkaölő szerek között a kumafosz, a fluvalinát jelenléte megszokott gyakoriságú, ugyanakkor három mintában találtunk brómpropilátot, ami arra utalhat, hogy a lép alapjául szolgáló műlép szerbiai eredetű lehet, esetleg persze az sem kizárt, hogy a hatóanyag a hazánkban a nyolcvanas évek végén használt használt Folbex VA füstölőszer emlékeként maradt benne a viaszban, bár ennek ennyi idő alatt ki kellett volna hígulnia a hazai termékekből A mintákból kimutatott klórpirifosz és klórpirifosz-metil összesen 4 alkalommal fordult elő. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek a szennyeződések mindenképpen befolyásolhatják a családok tavaszi fejlődését és akár ezzel párhuzamosan azok egészségügyi állapotának alakulását is. A mintákban előforduló gombaölőszer-hatóanyagok (dimoxistrobin, trifloxistrobin, famoxadon) jelenlétének a méhcsaládokra gyakorolt hatását még vizsgálni kellene, különösen azokban az esetekben, amikor rovarölőszer-hatóanyaggal együttesen jelennek meg a mintákban. Ilyet a táblázatban szereplő 12. sz. minta esetében talá- 25

8. táblázat A megmintázott lépek szermaradékainak bemutatása (mg/kg) Méhészeti atkaölők Rovarölők Gombaölők A minta száma Amitráz összes Fluvalinát Kumafosz Brómpropilát Klórpirifosz Klórpirifoszmetil Trifloxistrobin Dimoxistrobin Famoxadon 1. 2,2 0,16 0,016 0,039 2. 2,1 0,075 0,061 3. 0,24 0,048 0,18 4. 2,8 0,020 0,15 5. 0,32 0,053 6. 0,39 0,018 0,017 7. 0,35 0,015 8. 0,43 9. 0,025 0,010 0,033 10. 1,7 11. 0,35 0,11 0,035 12. 0,40 0,062 0,15 0,005 0,012 13. 0,21 0,093 0,023 14. 25,3 0,14 0,006 15. 0,47 16. 0,52 0,013 0,059 17. 0,018 0,023 18. 10,2 0,46 0,083 19. 0,76 0,062 20. 0,047 0,51 21. 4,7 0,550 0,010 0,004 22. 0,92 0,019 0,42 0,014 23. 1,4 0,022 0,098 0,009 24. 2,9 0,074 0,15 0,018 25. 0,22 0,16 0,43 26. 0,55 0,070 0,20 27. 0,21 0,16 0,42 28. 0,95 0,034 0,19 26

lunk, de a korábbi években a gomba- és rovarölőszer-kombinációk között gyakran szerepelt a strobilurinok csoportjába tartozó gombaölőknek (pl. a trifloxistrobinnak) a tiaklopriddal alkotott kombinációja. Ez utóbbi hatóanyag a virágzó kultúrákban nappal használható Calypso 480 SC és a Biscaya hatóanyaga. 2.1.2. A viaszkorongokban mért szermaradékok Az elmúlt időszakban 6 alkalommal került sor viaszkorongok szermaradékainak elemzésére. Az analízisek eredményeit a 9. táblázat tartalmazza. A szokványos atkaölő hatóanyagok (amitráz, fluvalinát, kumafosz) mellett előfordult 1 esetben brómpropilát-szennyeződés. Mint tudjuk, valószínűleg ez is egy méhészeti atkaölő szer hatóanyaga, és arra enged következtetni, hogy a kiolvasztott sonkoly valaha a Balkánról származó műlépre épített lépekből származik. A korongokból kimutattunk 1 esetben egy gombaölő hatóanyagot, ez az azoxistrobin (5. sz. minta), ugyanakkor 1 esetben (1. sz. minta) a megmintázott viaszkorong klórpirifosz hatóanyagot is tartalmazott. Ez utóbbi mintáról tudjuk, hogy a méhek által ki nem épített műlépek összeolvasztásából keletkezett, ami arra utal, hogy valaki a műlépüzembe olyan alapanyagot szállíthatott, amelyet egy komoly mérgezést követően olvaszthattak ki. 9. táblázat A megmintázott viaszkorongok szennyeződései Talált szennyeződés (mg/kg) Sorszám Összes amitráz Kumafosz Fluvalinát Brómpropilát Klórpirifosz Azoxistrobin 1. 0,010 0,057 0,22 0,040 2. 0,073 0,011 0,01 3. 0,07 4. 0,017 5. 0,067 0,37 0,038 0,047 6. 0,060 0,033 0,38 2.1.3. A műlépekben mért szermaradékok ismertetése A közelmúltban bekövetkezett méhészeti fejlesztések eredményeként igencsak megnövekedett a műlépek iránti kereslet Magyarországon. Ezt a folyamatot természetesen követte a viasz és a műlépek árának emelkedése is. Mindenki előtt ismert, hogy a műlépek beszerzésének módja a mai napig az évtizedek alatt kialakult műlép viasz csere. Ez az eljárás a régebbi (varroa előtti időkben) általában nem rejtett magában különösebb kockázatokat, mivel a méhviasz többnyire mindenkinél ugyanazt a terméket jelentette. Természetesen az előbbi állítás csak nagy vonalakban igaz, ugyanis az az időszak sem volt egészen problémamentes gondoljunk arra, hogy a mezőgazdasági 27

eredetű szennyezések oldaláról nézve lehettek komoly eltérések (ne feledjük, hogy a klórozott szénhidrogének DDT és társai a mai napig is kísértenek a bennünket körülvevő világban). Szintén előfordultak akkoriban olyan esetek, amikor a viasz megszaporítására például paraffint használtak néhányan. A helyzet mára bonyolódott az előzőekben felvázolthoz képest, mert a szenynyeződéseket tekintve nagyot változott a kép. Ezt a változást főleg az atkaölő szerként alkalmazott hatóanyagoknak a viaszban történő megjelenése okozta, amely szennyezések mennyiségét növeli a mezőgazdasági eredetű kemikáliáknak a viaszban való előfordulása, illetve esetlegesen a nagy tömegű sonkolynak a viaszmolytól történő megóvása érdekében is alkalmazhatnak (főleg a feldolgozók) olyan anyagokat (DEET, permetrin), amelyek nemkívánatosak a felhasználók számára. Ez utóbbiak műlépekben történő előfordulása vezethet oda, hogy a családok építési hajlamát nem tudjuk kihasználni, mert, mondjuk, a rovarriasztó hatású anyagokat (pl. DEET-t) tartalmazó műlépeket a méhek elkerülik, illetőleg a rovarölő hatóanyagokat (pl. klórpirifoszt) tartalmazó műlép beadását követően visszaesik a család a fejlődése. Természetesen azzal is tisztában kell lenni, hogy a műlépek iránti emelkedő kereslet miatt még mindig előfordul a viasz hamisítása, ezen folyamatok következtében pedig célszerű lenne az évtizedek alatt kialakult műlép viasz csere helyett a saját viasznak a visszahengereltetése. Ez a folyamat viszont feltételezné a műlépüzemekben alkalmazott technológia átállítását és természetesen az üzletpolitika megváltoztatását. A fentieket egyébként az is nehezíti, hogy a műlépüzemek jelentős része nem legálisan folytatja a tevékenységét, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ott alkalmazott technológia velejéig rossz, hanem csupán azt, hogy nem felel meg a mai kor színvonalának. (Amennyiben az ellenőrizetlen üzemben a Paenibacillus larvae spórái ellen nem történik meg a viasz előírt hőkezelése, az eladott műlép a nyúlós költésrothadás terjesztője lehet!) A helyzet javítása érdekében az OMME lépéseket tett, és fog is tenni azért, hogy a probléma megoldódjon. Visszatérve az elmúlt időszakban elvégzett vizsgálatainkra, elmondhatjuk, hogy a műlépeink szermaradékai az atkaölők vonatkozásában nem mutattak rossz eredményt. Amitrázt csupán a metabolitok (bomlástermékek) vonatkozásában tudtunk kimutatni (ez egyben azt is jelenti, hogy az alapanyagok sem voltak túlságosan szennyezettek), a kumafosz jelenléte is igen alacsonynak volt mondható, vagyis a műlépek átlagos kumafosztartalma bőven 1 mg/kg alatti értéket mutat. Ezt azért érezzük fontosnak hangsúlyozni, mert egyes előadásokban ez a kérdés olyan színezetet kap, mintha a magyar viaszok szennyezettsége az USA-ban és Szlovéniában publikált 100 mg/kg körüli értékekkel lenne egyenértékű (Jeff Pettis, 2010; Borovšak és Lilek, 2015, Daejeon). Az idei műlépminták analitikai eredményeit a 10. táblázat tartalmazza. A 22 darab megvizsgált műlépminta szennyezettségi adatainak tekintetében tehát amitráz-metabolitok az összes minta felében találhatók, míg a kumafosz szermaradékával összesen 14 alkalommal találkozunk. Fluvalinátot 18 minta tartalmazott, ami az összes minta 81%-át jelenti. Brómpropilát (tudjuk, ez a hatóanyag főleg az EU-n kívüli területeken használatos atkairtásra) mindösszesen 2 alkalommal fordult elő 28

10. táblázat A megmintázott műlépek szermaradékai Kimutatott szennyeződés (mg/kg-ban kifejezve) Méhészeti atkaölők Rovarölők és atkaölők Rovarriasztó Molyirtó Gombaölő Összes amitráz Kumafosz Fluvalinát Brómpropilát Acetamiprid Klórpirifosz Bifentrin DDT HCH Lindán (gamma) Tolil-fluanid DEET Permetrin Azoxistrobin Propikonazol Propargit Sorszám 1. 0,09 0,15 2. 0,025 0,074 0,046 3. 0,02 0,26 0,056 0,010 0,037 4. 0,02 0,24 0,12 5. 0,034 0,17 0,012 0,008 6. 0,18 0,11 0,014 0,029 0,016 7. 0,18 8. 0,028 9. 0,026 0,025 10. 0,098 0,11 0,005 11. 0,066 0,11 0,007 12. 0,034 0,31 0,01 13. 0,16 0,012 0,011 0,013 14. 0,056 0,075 0,038 15. 0,014 0,14 0,062 0,014 16. 0,041 0,27 0,04 0,029 17. 0,049 0,29 0,037 0,024 18. 0,17 0,022 19. 0,2 0,06 0,14 20. 0,087 21. 0,045 0,013 22. 0,011 0,19 0,048 0,018 29

műlépeinkben. Sajnos idén is találtunk a műlépekben klórpirifoszt (2 alkalommal), valamint bifentrint (ezt is kétszer sikerült kimutatni). A bifentrinről azt kell elmondani, hogy a 2009 óta betiltott rovarölő szerben, a Talstarban volt benne. Abban az évben ezzel a hatóanyaggal komoly méhmérgezéseket okoztak a növénytermesztők országszerte. Ilyen műlépek felhasználása esetén nem kizárt, hogy a családok fejlődésének üteme megtorpan, esetleg mászkáló méhek jelennek meg a kaptárak előtt. Igen érdekes, és sok tévhitet oszlat el annak a 2 darab, több mint negyvenéves műlépmintának az analitikai eredménye, amelynek a szermaradékai között kizárólag klórozott szénhidrogéneket (DDT-t, HCH-t, gamma-lindánt) tudtunk kimutatni. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy sajnos a viaszokkal a korábbiakban sem volt minden egészen rendben. A manapság begyűjtött műlépminták csak abban az esetben tartalmazzák ezeknek a vegyületeknek a szermaradékait, ha a Balkánról vagy netán Franciaországból származik a műlép (lásd a 12. mintát). Persze ennek magyarázata nem az, hogy ezeken a területeken még használnák a növényvédelmi gyakorlatban a DDT-t és társait, hanem az, hogy ezeknek az országoknak bőségesen van kapcsolatuk azokkal a területekkel (pl. Kis-Ázsia vagy Észak-Afrika), ahol ezeket a hatóanyagokat ma is előszeretettel alkalmazzák. A gombaölő szerek hatóanyagai közül kettőt lehetett kimutatni (egy-egy alkalommal). A propikonazolról azt kell tudni, hogy a piretroidokkal közösen kijuttatva fokozza azok rovarokra gyakorolt toxicitását, ugyanakkor az azoxistrobin esetében ugyanezt a szinergista hatást még vizsgálnunk kell a közeljövőben. Ennek alapját az a megfigyelés képezi, hogy a tiakloprid hatóanyag és a strobilurinok csoportjába tartozó azoxistrobin vagy dimoxistrobin jelenléte sok esetben igazolható a méhhullákban, különösen a napraforgó virágzásának időszakában (10. táblázat). A propargitról azt kell tudnunk, hogy főleg a gyümölcskultúrákban használták régen (Omite 57 E néven volt forgalomban), míg a tolilfluamid az Euparen nevű gombaölő szerben volt jelen. Érdemes megjegyezni, hogy flumetrin, vagyis a Bayvarol hatóanyaga egy esetben sem volt mérhető az idei műlépmintáinkban. Ugyanígy nem találtunk idén klórfenvinfoszt sem, ami azt bizonyítja, hogy nagy valószínűséggel nem került feldolgozásra olyan viasz, amely spanyol nyelvterületről származott. 2.1.4. A műlépek és viaszok komplex vizsgálata Az elmúlt időszakban megmintázott műlépek és viaszok esetében több alkalommal is végeztünk olyan vizsgálatokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a peszticidszennyezéseken túl ellenőrizzük az illető minta tisztaságát. Ezeket a vizsgálatokat természetesen csak azoknál a tételeknél végeztük el, amelyek esetében fennállt a hamisítás gyanúja. A 11. táblázatban e minták komplex (tehát a peszticid- és paraffintartalomra egyaránt kiterjedő) vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A feltüntetett adatokkal kapcsolatosan érdekes adalék, hogy az 1 2. és a 4. minta külföldről (Ukrajnából és Szerbiából) került a hazai feldolgozókhoz. Mindegyikben nagy mennyiségű hozzáadott paraffint határozott meg a laboratórium. 30