Molnár Éva, 1995 Ennek a könyvnek az elkészitése érdekében egyetlen újabb fának sem kellett meghalnia... Fabyen Könyvkiadó Bejegyzések Blázso:rics Lívia diáklány ellenőrzőjében: "Tisztelt Szülők! Leányuk órán Vavyan Fable kőny ret olvasott!" "Tisztelt Szülök! Leán,ytk órán V. F. könyqret olvasott!" "T. Szőlők! Mint fent!" e Csillaghullató nyáréj volt. A rácstalan páncélüveg ablakon át jól látszottak a mélykék égboltról lemálló, elmosódó csóvát húzó, majd kialvó csillagok. Az ember egyre aggodalmasabban bámulta e záporozást, már-már rettegve: rőgvest őrők gyászba borul a megvakuló ég. Az illető embernek egyébként ez már csak lelkileg számított volna valamit, ugyanis szervileg eléggé haldoklott, lincselésből kifolyólág; legalábbis a csücsra ivelő karrierjét csírájában elvetélt s épp ezért rögzötten pesszimista börtönorvos diagnózisa szeri nt. A fennforgó ember valóban drámaian érezte magát, noha saját véleménye szerint attól a néhány törött bordától, orrtól, fültől, Iéptől még vígari elélhetett volna. Ám a doktor megmondta: kész, vége., A haldokló tehát tapintatos agóniában hevert az, ágyán, s a csillaghullást szemlélte, gondolván: ezen elmélyültség igazán méltó krízisállapotához. A kórterem többi lakója főként sóhajtozással ` ütötte agyon az időt. i2öviddel ébéd után nyertek felvételt, nem a kóterkoszt miatt; ők négyen befal-? lak egy tál privát madártejet desszertként, melyet egyikőjűk szerető édesanyja komponált, feltehetően nem higiénikus tojásokból. Heveny tünetek közepette múlatták a délutánt. Mostanra teljesen kimerültek, aludni sem volt erejük. Az éj nem múlott, vagy ha múlongott is, csigalassúsággal tette, s a halni készülő egyén jelenléte fura hangulatba ringatta a rovott múltú táisakat. - Ó, ó - lehelte egyikük, az ajtóhoz közelí
ágyon. - A halál szele fiíjdos körülöttünk. Nem mintha sajnálnám a fickót, hiszen ő aztán rászolgált a lincselésre, a szemét! De valahogy mégis, a halál... - A prédíkátorhöz illő, vajazott hang egy sóhajjal elfulladt. Nem mélyűlt el a csend, a szembeni hencseren betegeskedö személy felhorkant. - Te nyavalyogsz, hogy így a halál, meg úgy a halál, míkor egy csomó nőt kínyírtál, válogatás nélkül?! - Ez nem igaz! - tiltakozott a sorozatgyilkos. - Válogatott nők voltak! Emlékszem, az első halványpiros nadrágot viselt, hatalmasan pazar fenekét necctunika takarta, már ha egy ilyen necces cucc bármit is takarhat, és ahogy ringó járással ment előttem, úgy tetszett; mintha meztelen voina. Hazáig követt m, majd hecsőngettem, és á beengedett, hogy megjavítsam a telefonját; és én kést fogtam rá, s kértem; ne sikítozzon, hanem sétáljon előttem fel s alá, és riszáljön. a vadítóan hullámzó necc alatt. Mindent megtett a kedvemért, mindent! Aztán Íáttam, hogy halott szegény! Ezernyi sebén olvadozott a vér, és én zokogva sirattam őt; míg zuhanyoztam és tiszta ruhát válasz toltam a férje szekrényéből. Azóta is, ha valami necceset, csipkét vagy tüllt, netán gyöngysort látok egy nőn, nekem végem! A haldokló egyén viharos javulást érzékelt áltaporában, ugyanis mindkét keze ökölbe szorult, s lelki szemei előtt megjelent a neccre bukó fickó arca, mégpedig a jobb öklével való találkozást kovetö pillanatban. - Rohadék gyilkos vagy; annyit mondok! - vélekedett a szembeni betegágy lakópa. - Rengeteg helyre törtem be, nem is akárhogyan őrzöttekbe, de annyi vér sem tapad a kezemhez, amennyíve1 egy katicabogár sminkelhetne. - Na és?! - morrant a haldokló melletti nyoszolya ápoltja. - Személyesen tényleg senkit sem ayrtál ki, de vajon hány kifosztottadat vitte el szívroham vagy szélütés, amikor felfedezték kincseik eltűntét!? - Hohö! - nyögte a humánus betőrő. - Bagoly mondja verébnek? Na és azok a szerencsétlenek, akik azért vesztették el mindenűket, mert nem bírsz magaddal, ha meglátsz egy szál gyufát?!.
A piromániákus nem felelt. A csillagok hullottak. Az ablak alatti ágy lakója felült, tőprengve vakaródzött. A boltozatos homlokú, gyér hajú férfi a fogyatkozó Holddal a háta mőgött olybá festett, mint Frankenstein teremtménye. - Nos! - szögezte Ie tépelődése végeztével. - Tudom, hogy méltatlan rá; én mégís megpróbálnék segíteni rajta: Orvosi esküm kötelez! 8 I 9 - Procc, feküdj vissza! - szólott szigorúan az idősödő betörő. - Hadd haljon meg á nyomorult, végtére is agyonverték... A haldokló viharosan izzadt. Ugyanis kóterszerre köztudottwolt hogy Procc cseppet sem orvos, ígyképpen esküt sem tehetett, amely gyögyászkodásra. kötelezné őt. A hátalmos termetű, mégis könnyed mozgású fickó - míg szabadlábon élt - hullaszállítóként ténykedett. Egy napon, midőn klienséért érkezett, feltűnt neki a holttal párhuzamos ágyon fekvő páciens gyatra állapota. Megesett a. szíve a szenvedőn; órákig merengett az űgyeleti szobában, mit tehetne érte. Éjféltájt felkerekedett, a körterembe surrant, és véget vetett a beteg gyötrelmeinek. Később ez megismétlődőit néhányszor. A negyedik esetnél rajtakapták. Az ítélethirdetés után időmilliárdossá vált; önvizsgálatot tartott, s belátta, hibázott, amikor azt gondolta, hogy az eutanázia a helyes megoldás. Nem, az ő küldetése e sárgolyón: meggyógyítani a betegeket, mindenáron. Azután egy éjjelen influenzától kínzott cellatársa felriadt s látta: Procc áll fölötte, ama szándékkal, hogy a falon élesre fent kanállal a mellkasába; konkrétan a tüdejébe hatoljon; köhögését orvoso- Iandó. A félholtra rettent beteg, másként értelmezvén a kanalas orvosságot, űvöltő hangot adott aggályainak. Az idő múlásával Procc agyán mindjobban elhatalmasodott a küldetéstudat. Rovott előéletü társai úgy vélték, egyre idegesítőbben viselkedik, s talán nem ártana, ha kezeltetné rilagát. Procc hallani sem akart pszichiáterről, mondván: midőn fiatal korában narkós lett, s ezt
megelégelvén elvonókúrára jelentkezett, kezelőorvosa semmire sem ment vele, így hát kénytelen volt önerőből leszokni; a doki ettől egészen elképedt, ám nem csodálkozhatott sokáig, mivel rövidesen elhunyt, kábítószer-túladagolás következtében. Ergo: a dilibúvárok mind hülyék, ő viszont med. univ., majd kúrálja elméjét. Egy napon a c llatársa, szerencsésen felépülvén influenzájából, zuhanyozás közben elejtette a szappant. Minden sittes tudja, hogy lehajolni veszélyes, pláne pacéran, hiszen mire az ember feiegyenesedik, legkevesebb nyolc ízben valósítják meg rajta a hátsó szándékot. A fickó furmányosan, a Iábujjaival próbálta felszedni a csúszka szökevényt, ám aznapi horoszkópja mindenképpen tragédiát prognosztizált: Ami meg völt írva, bekövetkezett. A pasas elvágódott a szappannyálkán; tizenketten végigmentek rajta, és még a bokáját is kificamította. Este veknire duzzadt jobb alsó végtaggal, jajgatva szenderült álomba, s.csak kevés híján nem jobblétre Szinte időben rezzent fel: az amputációnak még ellénszegülhetett, ám az első bemetszés már bekövetkezett. Iszonyatos botrány kerekedett, tenger vér elfolyt, mindkét fél részéről, vivő-, vissz= és áranyerekből egyaránt. A kóterparancsnok hosszasan töprengett, vála- 10 11 hogy mégsem ködlött fel benne a legkézenfekvőbb megoldás, miszerint agyász kéne Proccnak. Hanem azt eszelte ki, hogy a sebészetileg elhivatott rabbal közös cellába utalja a többi furcsát; a Néró csúfnevű gyújtogatót, a nőket irtogató Púdert és a maják kincséről süketelő betörőt, Bealt. Maradt egy szabad ágy. A sittfőnök egymáshoz dörzsőlte két kezét, s gurgulázó torokhangot hallatott, ami nála a kár öröm nevű élvet jelentette. És intézkedett, hogy kedvénc utáltját költöztessék a dilisek mellé. A fene a megmondhatója, hogy rossz-gonosz ember volt-e a börtönparancsnok vagy sem. Az ölődik zárkalakó szerü t igen. Az illető, egy exzsaru, jogtalan fegyverhasználat-emberölés bűnébe esvén került a kóterba, hosszabb időre. A förtelmes heküsmúlt bélyeget égetett a homlokára; ha
felbukkant valahol, a börtöntársak csevégésüket félbeszakítva, ekként figyelmeztették egymást kőzeledésére: achtung! Néhány hét múltával ez lett a fickó csúfneve. Ami azt illeti; Achtung nehezen vette fel a nevét. Hetekbe tellett, mire úgyannyira mégbarátkozott ve(e, hogy már nem ütött, kézéllel sem; ha megszólították. A, urcsákkal közös rabszobában napirenden voltak az atrocitások. Hol Proccot kellett leütni, hogy mégse operáljon, eszközt se fenjen; hol Nérót muszájlott gyufátlaw tani, olykar pedig Púdertól kényszerültek megvonni a szót, megelégelvén a hátukon futkosó hideget a mindenkor nőhalállal végződő történetek hallatán. 12 Béalt mindannyian kedvelték a maguk módján, őt sosem ütötték, nem is rúgták, az ő priccse egyszer sem izzott fel, s amikor egy napon hisztérikusan tüsszögni kezdett, majd köhögés fojtogatta, Procc önuralmat gyakorolt, és légcsőcsonkolás helyett martilapuból készített teát rendelt a bajára. A hattyúősz, élénk tekintetű, fehér bajuszú betörő - mintha őt nem is zsarú lakatolta volna le - előítélet-mentesen vonzódott Achtunghoz. E vonzalom láttán féltékenység parázslott fel a rabkeblekben, mivel a kóterfőnökön kívül senkí nem hitte, hogy Beal bolond, amikor maja kincset emleget, s meglehetást bizarr lett volna, ha éppen a valahai hekusnak árulja él, hová rejte te. A Hiénának becézett, szeszélyesen korrupt smasszer is érdeklődést tanúsított az ősz betörő meséi iránt. Azon napon; midőn Achtung az ebédné! egy újonnan béutalt sittesben ősellenségére ismervén ekagadtatta magát, és ezáltal ráérdemesült a tincsre, Hiéna alig akart közbelépni. Miután a jórészt holt exzsarut levitték a színről, a foglár fellélegzett: Beal immár védtelen, tehát komölyabban is kifaggatható. Hié a nem számolt a madártejjel. Két óra múlva saját ajkúlag szirénázva, őlben cipelte a lázrózsás Beált a doktor elé, és különféle; az autodafé módszerei közt használatos eljárásokat helyezétt kilátásba számára, ha legkedvesebb rabját hanyagul kúrálná: Egy órával később Néró, Procc és Púder is meg-
érkezett. Újra együtt volt a csapat. Ennek örömére ádáz perlekedésbe fogtak, fő- 13 ként a vécéhasználat sorrendjén, de a futkosási szűrietekben is hásznosan verték.el az ídőt: Nétó édésanyját trehányozták, keresztnevét nem ismer vén Salmon Ellaként emlegetve a tojásokkal gondatlan hölgyszemélyt. Béál; amint valamelyest erőre kapott, Achtung ágyához vánszorgott, s látnia kellett, hogy rabtársa vagy holt; vagy bogárnak tetteti magát. Hosszan, sóhajtozva nézte az exzsaru dagadt-tarkára batikolt fejét. A kóterdoki megállt mellettük, hasztalan borotvált, fekete árnyékos arcán rágcsálószerű vigyorral. - Ennek vége. Péppé verték. - Valami. azért tehetne - vélekedett Beal.. - Ha megtenném, amit a szívem dáktál, hosszú raboskodásra ítélnének. Ekkor Achtung kimerítő erőfeszítéssel felnézett, bár csak félszemmel. Egyenetlenül felpuffadt, sziv'arványos arcában a szemhéja úgy nyílt fel, akár egy répedés. Még az erős idegzetű (értsd: éizékétlen) doktor is hátrált egy lépésnyit., - Mindjárt réndbe jössz - nyögte Beal reszketeg mosollyal. - Francot jön rendbe! - ellenkezett az orvos, nem.is sejtvén, milyen szagü át ózon, tekintve, hogy sosem járt hivatása magaslatán. -Meghal, barátom! Kampec, kaput, exit! - Felemelte a kezét, fiktíve kítekerte saját nyakát, nyelvét előbuggyantva kilehelte a lelkét, majd dolgát derekasan elvégezvén kivonult a kórteremből. 14 Az ősz betörő utánanézett, tűnődőit egy percet, azután Procchoz fordult. - Halántéklebeny-kürtás kéne neki - gondolta fennhangon. - Előjegyzem - bólíntott az elhivatott. Tellett-múlott az éj. Olykor szóltak egymáshoz: zsörtöltek egy keveset; csupán az agóniájával elfoglalt Achtung hallgatott.., Púder felemlékezte néhány horror-esetét, Nérot végre elnyomta álma, Procc azon töprengett, miből készíthetne gyógyszikét; Beal említésbe hozta
a maja kincset, megjegyezvén: a tárgy varázsere u, jótettre és gonoszságra egyként képes, átkozottá lészen az, akire megorrol. Az éjszaka sápadozott, fakult. Ha az ember rossz passzban van, képes arra, hogy önmagát megbetegítse. Tonienek'k sikerült. Átmenetileg megvakult. Akkor w még nem tudta, hogy ez múló állapot. Nem is foglalkozott ilyen kicsinységgel, ugyanis többre törekedett: meg akart halni. Alighanem ezt is sikerült volná pszichésen véghezvinnie mágával. Ám ekkor a kórházi lélekgyógyász azt kezdte firtatni, mi sokkolót látott az utolsó látványok közt, mi volt az, amiért szünetelteti a szeme világát. kiejtés: Tonje 15 Nos, nem mesélte el neki. Fene tudja, miért. Talán átért, mert érezte, a pasas nincs vele, dolgát csupán teszi, lélektelenül, iránta közömbűsen. Azt remélte, görcseit egyedül is feloldhatja, mindenesetre jobb szórakozásnak igérkezett, ha saját magával folytat mélylélektani csevejt. Félmegoldás volt, féleredménnyel. Látott. Na jó, saját erőből nem sokat, azt is szellemképesen. Mivel hajszálnyit szétszórt volt, ez idáig tizenegy szeműveget veszitett el. Legfeljebb tizenkettőt. Éppen kontaktlencséül tanult. És eltökélte: éietben marad. Az életben maradás ama ritka formája mellett döntőit; amelytől sarkalatos változást remélt. Színüj életet kezdett., Ennek megteremtéséhez szomorú haláleset sietett a segítségére, mivel haláleset vidám nem lehet. Börtönőr bácsikája kurtányi, ám vehemens agónia után visszaadta lelkét az ördögnek. Végzetét közeledni érezvén - aüghanem kóros tudatállapottöl hánykoltatva-testamentumot készített, amelyben rá - rá! - hagyta vagyonát: egy meglehetősen romos házat és egy szörnyeteg járgányt. Továbbá némi pénzt a bankjában, kikőtvén: a soványka összeget csakis és kizárólag a viskó tatarozására fordíthatja. Holtában sem csente magát a`lány szívébe, mivel a felüjításhoz teivrajzot is mellékelt, leszögezvén: attól egy centire sem térhet el, különben örökrésze
automatikusan átszáll a Leszbikus Ápolónők Védegyletére. Tonie nem akarta elhinni, hogy létezik ilyen. Az ügyvéd megmutatta alapító okiratukat. A megátalkodott bácsika'- sátán nyugosztalja - óhaja szerint tett mindent. A kalyiba felújult; a nyavalyás járgányt nem adta el, de nem is tartotta meg. Birtokba vette az új fészket, holott a régiben már vakon tájékozódott. És kétségbeesett, estement elszántsággal megszervezte a karácsonyt, amely közelgett. S hozzá úgyképpen szervezte, hogy ha gyáva személyisége takarodót akarna fújni, ne álljon módjában megfutamodni. Elérkezett a rettegve vágyott nap. Tonie ott állt egy csupasz pulykahullávál és egy szamárf"ules szakácskőnywel, minden ízében remegve, azon tünődvén, hogy még lelécelhetne. E pillanatban megkondult a csengő. EIáIIt a lélegzete, de még a szíwerése is. Illem lehet! Hány óra? Annyi bz.zrosan nincs. Lehajította a didergő pulykát. Hol a kontaktlencsém? Hűlve, a helyén! Hát az ajtó.a A tokjáóan! Még eléggé idegennek számítottak a kőrűlmények, plusz gyatra volt a szeme;: eleinte folyton eltévedt, majd ezt elunván, gondosan feliratozta a hajlékot: immár táblák segítették a tájékozódásban. Követte a kijárathoz vezető nyilakat. Szorosra zárt szemhéjjal kitárta az ajtót. Nem mert felnézni. Mi van akkor; ha a Torokmetsző áll a Iábtörlön? Na és ha álmai pasasa? - Rosszkor jöttem, Tonie? - sóhajtotta egy lágy női hang. - I.átni sem bírsz? I6 I 17 Hanna volt, a szomszédné. Baköltőzése napján csengetett rá először. Se szó, se hang, beáradt a házba, futott két kört a nappaliban, majd arról tájékoztatta a hüledező lányt, hogy járatos az ezotériában, így értelemszerűen nyitva tartja miridhárom szemét, s ezúton figyelmezteti: bácsikája szelleme rajta van, valamint másik kétlő, akiket nem ismer, de kívánságra elküldi őket. Tonie éppen akkor kezdte meg színúj életét, ezért ő küldte el Meta Harit, a leprába.
Mire a szomszédné ékként felelt: úgy látja, nyit va van a lány démonkapuja. De majd ő bezárja. Tonie egész addigi életében tűrhetően hülyeségálló volt. Üj életre lépvén nem bírt megi?irkózni a démonkapu, pláne nyitott állapotban telédző démonkapu problémájával, elvégre ehhez foghatóval sosem találkozott. Csak állt dermedten; leejtett állal, magatehetetlenűl, s mért kreativ fantáziájával kereste kenyerét, valaki íziben düdolászni kezdett a fejében: Bú, j, bü, j szőrnyl.c ó, szörny szellemecske, nyitva van á démonkapu, csak bzíjját át rajta. Rajta, rajta, leszakadt a mája, elhasadt az arca, besurrant a sánda... Hanna előszedett egy meghajlított drótot, mint tudatta: az ingát, és félig behunyt szemmél, hegőr bített ujjú kezét félmagasan lebegtetve, Jézushoz fohászkodva fura hókuszpókuszba kezdett. Percekig zsezsegett a lány kőről, egyre tanácstalanabbul, mignem teljesen letört. Ekkor vállat vont, eltűntette az ingát, s azt mondta: nem bírt velük, valószínüleg azért nem mticcannak, mert még valami fontös dolguk lehet Tonievel. Viszont a démonkapuja bezárult. Vigyázzon, többé ne nyissa ki, mivel azon keresztül éllephetik az ártó szellemek. Mondta a lány: őrülten ideges, szeretne magára maradni, s mikor Meta Hari ennek okát firtatta; meggyónta: a varázsolás idegesiti, kegyetlenűl. Tudnüllik elmésnek itt van ő, e műfajban nem szorul behozatalra. Hanna meg, sem hallotta, arról kérdezte, mi rossz lelte őt mostanában, hiszen az amúgy csinos, aranyszín auráját piszkosszűrke foltok rútítják. Sikítva reagált, mondván: jelen vaksi állapotában azt sem látja, ami létezik, nemhogy...! Erre Meta Hari azt tanácsolta, mosttól fogva gondolkozzék pozitívan, majd éteri mosollyal kilebegett az ajtón. Mafla, nyögte Tonie magára maradván, most szólsz?! Nos, így barátkoztak őssze. Hanna félretolta a lányt, és a házba sétált. - Napok óta feltűnően titokzatos vagy. Mire készűlsz? - kérdezte. - Hát a karácsonyra, mint mindenki más - hebegte Tonie. Az átokverte kóntaktlencsétől eny-
hén könnyezett a szeme. Vagy az izgatottságtól. - Megvettém a fát, persze.nem igazit, de nagyon élethű, hoztam fenyőgallyakat, hogy való'di illat legyen, itt vannak valahol, mindjárt megkeresek mindent, és csinálok valamit a pulykával is, bár azt hiszem, vele várni kéne, még nem engedett fel a hullamerevsége. Te mit főzöl? Hanna leült a kanapéra. Keresztbe vetette lábait, 18 19 eligazította szoknyáját: Őtvenes éveinek elején járó, szédítően magas, ezzel arányosan tömör testű nő volt, vasaltnak tetsző arcán kifeszült a bőr, s ha éppen átszellemült ezoterice, eltűnt róla minden mimika, úgy festett, mintha álarcot viselne. E pillanatban élénken müködtette arcizmait, azt óhajtván érzékeltemi, hogy valahány idegszálával figyel, Tonie gyónására kíváncsian. A lány - noha sem túl jól Iátta - érzékelte biztató mosolyát, fintorait, a szikrákat a szemében. Felsóhajtott, és úgy döntött; a fotelba rogy. Félúton meggondolta magát, és visszaemelkedett f"uggőlegesbe. Végre is ezer dolga volt. -jöl van - bátorította Hanna. - Elhiszem, hogy nem kőnnyű belevágni, de előbb-utóbb el kell mondanod. Első lépésként talán elkezdhemél lélegezni. Tonie di ámaian ősszezavarodott. - Harminc éve lélegzem - kőzőlte. - Nem tudom, ki bízott meg azzal, hogy anyám helyett anyám légy, de ha ennyire érdekel, elárulom: pasast várok! Úgyhogy légy szíves... - Mármost - szusszantott Hanna - legutóbbi információm tegnapról való; aszerint pedig egy fia pasasod sincs. - Hát most lesz! - dobbantott Tonie. - Karacsonyra kapom a jézuskától, hat óra tájt! Mindent tudsz, hazamehetsz pulykát tőlteni, de vigyázz; ne feledd.benne a banyagyürüdet, mint tavalyról mesélted volt, mert megint kitőrik egy fogad a vacsoránál! - Miért vagy ideges? -. érdeklődőit Meta Hari vérforraló higgadt hangon. 20 - Megmondom neked, ki ideges! - zihá ta a lány szenvedélyes dühvel. - Te vagy ideges, mert véletlenül nem tudsz valamit a magánéletemről! - De azért gedzerri: Mindjárt kopogtat egy hap-
si, akit alig ismersz. Ettől aztán teljesen be vagy gazolva, mellesleg lehetsz is! - Nem vagyok begazolva! Hanem eltökéltem, hogy nem töltöm egyedül a karácsonyt! Ennél szörnyűbb nincsen, neked bizonygassam!? És ne na és a "családod?" mert idén jöjj. azzal, hogy " szeretteim egy része sílécen ünnepel, másik része a Bahamákra megy verítékezni, hála az égnek, mert pár napig bitang jói megvagyok a bátyám, nővérem, azok sarjai és anyámék nélkül! - Inkább egy alig ismert pacákkal... - Mi az, hogy "alig ismert"?! Egyáltalán nem ismerem, tudd meg! Mákszemnyi titkom sem maradt. Remélem, most boldog vagy! Tonie, jelezvén, hogy a maga részéről lezártnak tekinti a beszélgetést, bekapcsolta a rádiót, és a hírek hallgatásába temetkezett. Hanna nem moccant, nem tágított. Influenzaszerű nőszemély volt, ha egyszer elkapott valakit; nem eresztette, míg nem végzett vele. A hírolvasó beszámolt arról, hogy rettenetes hóesés várható, holott már a tegnapi rettenetestől is megbénult a forgalom a kontinensen. Majd meghatottan szólott a legkeresztényibb ünnepről, melynek alkalmából az újonnan megválasztott áliamfő közkegyelmet hirdetett. Ami azt jelentette, hogy nagy csomó bűnöző került szabadlábra, s éppen akkor, midőn az em- 21 beriség jó része naptár szerint is békességet s nyugalmat áhít. Tonie úgy gondolta, az újdonsült országfő máris, a legeslegelső húzásával bizonyságát adta alkalmatlanságának. Hanna viszont másüvé figyelt. Arcbőre kisímult, lárvaszerűvé vált. A lány ezt sem látta, valahogyan mégis észlelte. - Máskülönben nem vagy egyedűi - mondta Meta Hari. - Veled van Jost... - Jost bácsi meghalt! - kiabált Tonie szerfelett ingerülten. - Tudom - bólintott Hanna. Már vagy másfél perce nem pislogott. - Továbbá itt van egy ido-. sebb férfiszemély: alacsony, pufök arcú, fehér hajú és bajuszú, villogó szemű.
- Nem ismerem! - És még valaki: harmincas ipse, megtermétt, paradicsomszőke, kék szemű... Tonie marokra kapta a langyosodó pulykakorpuszt, és a pultot verte vele. - Nem akarlak megbántani, a keresztényi szeretetre valö tekintettel; melynek ünnepét üljük, mégís arra kérlek, menj a francba, édesem! - Szóval ismered - állapította meg Meta Hari: Naná, hogy ismerte. Pontosan ezért kapta fel a vizet s a tetemet. De soha, soha nem beszélt róla Hannának! A metadög egyszerűen sem tudhatta, hogy a vörösesszőke fickó valaha is Iétezett! Holott pedig tudta. r Tonie a kanapéra telépedett, a nővel szemkőzi, szórakozottságában a viseltes pulykabébivel a karjában. - Még sose mondtad, hogy ennyire látod őket - sóhajtotta. - Mi volna, ha megkérdeznéd tőtűk, mit akarnak tőlem? Hanna felfortyant. - Fogalmam sincs, minek nézel, drágaságom!? De tényleg! Lógass a csillárra egy füzér fokhagymát, vagy harapd a fogaid közé! Agybeteg, léha dolognak tartom, hogy holtak szellemeivel óhajtasz társalkodni, mikor percek választanak el egy sorsfordító találkozástól, márpedig erre neked kű- Iönösen fel kell készülnöd, mivel roppant időszerű lenne fordítani a sorsodon. Irtózatosan nézel ki, jobb, ha tőlem tudod! Hajszálpontosan kilenc gyűrődést vet rajtad a mackónaci... - A pincében jártam. Fát vágtam a kandallóba - hebegte Tonie. - Tényleg nem öltöztem át? - Nem öltöztél át, pici kincsem, deréktól léfelé úgy festesz, mint egy enervált tangóharmonika. A pólódon némi fűrészpor és pókhálócafatok borítják á "Ha e r pasast fel tudtak küldeni a Holdra, miér nem küldték fel valamennyü?" szövegü humoross got, és nem biztos, hogy a Jézuska-hozta pacákot pont ilyesmi részi nagyon romantikussá! És ha fóljebb emelém rajtad a tekintetemet, azt látom, hogy leheletnyi smink sincs rajtad, hacsak nem annak szántad a szád szélére vastagon felkent fogkrémet... - Féltem, hogy az idegességtől kijön a herpe-
szem, preventíve bekentem... Még nem mostam 22 23 gy. le Honnan vettem ha mar fiirödtem kész a lehet, hiszen ezek szent titkok, ösztönmélyi sejdífi izurám, dögősen felöltöztem, s tűsarkü cipőben, ; lések! Rontások, átkok, ártó és áldott szellemek, tüchtig köténykében állok! a konyhában a földkeújraszületés, betegségbe menekülés: ezekben senki rekség legízesebb töltelékét gyömködve a pulykába? sem lehét profi mindentudó! - Ehhez képest - felelte fanyarul Hanna - postás- - Örülök, hogy így látod - hagyta rá Hanna ketgumi van a hajadban, az a csirkebélszerű fajta, amit tőszáz decibellel halkabban - Megtetted az első léez idő szerint már c ak a levélkézbesítők használnak pést a gyógyulás felé. a borítékkötegek összefogására. -Nem kell meggyógyulnom! Holtegészséges va- - Tényleg munkaköri gumi; a postástól kunye- gyok! - szőgezté le Tonie, gutalile fejjel. ráltam. - Ha olyan makk vagy, akkor minek ez a regi- - Na, tedd rendbe magad, fél óra múlva vissza- ment kőzlékedési tábla a házban, miért tartasz tarjövők, megnézem, megtörtént-e. MéIIesleg meg- falék-tartalék kontaktténcsét? Szembe kell nézned!. legyzem, nem lehetsz ennyire hülye. a problémáddal! Ezután már kölyökjáték Iesz a - Hol a tükör? - nyögte Tonie., gyógy lás!,'j Hanna nehéz sóhajjal felállt, elvette a ánytol a - Nincs problémám! pulykatetemet és a pultra helyezté, közben megad-. - N cs? Akk `r miért hordod Jost bácsid főrtelta a tükör koordinátáit, majd így folytatta: mes melegítőjét karácsonynap délutánján, legfel- - Ez a vaksiság is halálra idegesít, holott én e jebb másfél órányira egy meglehetőst kétséges találnyugodt lélek vagyok Meggyőződésem, hogy ha kozástól?! Rosszul leszek, ha belegondolok, hogy látni mernél, akkor nálam is messzebbre, és többet miféle alakot vársz ide. Itt fog aludni a pacák? látnál Sok embernek szüksége van a betegségére, - Vendégém lesz három. napig. akár egy falat kalácsra, te a vaksizást választottad. - Szűzanyám! Előre látom: nem lést egy nyu- Dobd el; térj magadhoz végre, az ég szerelmére! godt pillanatom, folyton át kell járnom...,. Hecsukom a démonkapudat.,, - Nem kell atjamfld, szükségtelen vigyaznod - Mondtam már, hqgy vendéget várok fám, elboldogulok, köszi! -A francos démonkapu a lábadnál van tárva- -Ne vágj a s avamba még egyszer... nyitva; ki-héjárnak rajta a szörnyetegek... - Te hányszor vágtál a szavamba?!
- De hát ez színtiszta babonaság, Hanna... - C k az idősebb nő jogán. Kuss, drágaságom. - Nem az, lelkem, és ea t titkon te is tüdod... Ho n ismered a pacákot? - Mert ezt csák titkon lehet s nem tudni, csupán - Hisz mondtam már, hogy nem ismerem! A sejteni, szerintem! És ha valaki olyan holtbiztosra barátnőm beszélt rá a Karácsonyi Társküldő Szoltudja, mrnt te; az csak ezo-pora-metaszélhámos g ar... 24 25 "I - Ismételd el, nem hiszek a ilemnek! - Karácsonyi Társküldő Szolgálat! - űvöltötte Tonie. - Nincs ebben semmi különös, ha abban sincs, hogy az ember bemegy egy irodába, és egy frissen vasalt, megértő bólintású illetőnek elrebegi, milyen partnerra vágyik. Az illető ezt beirja a számítógépbe; utóbbi széméz az adatbankjában, és kiválasztja a kollekcióból a megfelelőnek ítélt személyt. A dolog működik, házasságok, szexek köt-,... telnek ily módon, hát miért ne lehetne pont a karácsonyra kiterjeszteni?! Pont a karácsonyra, mikor seregnyien döbbennek rá: elcseszték az életüket, úgy elmagányosodtak, mint egy világítótoi: rony... - Értem - szólt közbe Hanna, vészjös hidegen. - Két magányos lelki rom összeadja;a negatíwmait, hát ez isteni! És ez működik?! - Mintha te nem Iennél magányos! - mutatott rá Tonie. - Nem, csupán egyedül élek, ez nem ugyanaz. Nekem itt vagy például te... A Iány felcsattant. -Na és mi van akkor, ha nem óhajtok itt lenni neked? - Itt vagy - monáta Hanna. - Akkor is, ha nem jövök át hozzád. Mindenütt, mindenkor tudok rólad. Nem tagadhatsz ki. De miért? Miért nem istápolsz inkább egy kivert kutyát, tarthatüál papagájt:.. - Tartok. Nem értesz. Nem csoda, hisz ez éppen úgyannyira érthetetlen, mint a szérelem vagy a barátság. Kettőnk közt kapcsolat köttetett, szaláthatatlan. Aligha bármelyikünk eltőkélt szándékán múlott, ez égi elrendelés, vagy valami afféle: - Az imént azt ígérted, magamra hagysz. Készü-
iődnőm kell. Felhívom például a cukrászatot, hogy hát megrendeltem-e a ma esti sülit, vagy nem rendeltem meg, mert zavartságomban erre sem emlékszem. Nemsokára jön egy pasas, őt biztosan megrendeltem. Ünneplőbe tett szíwel kell vár nom.:. - Ehelyett összeszorított popsival várod, szakasztott úgy, ahogy élsz. Relaxálj, Tonie! Milyen a pacák? Magas, szőke, kék szemű, fodros ajkü? - Nem személyleírást adtam róla a számitógépnek. - Hanem? - Hanem ecseteltem egy kedvelhető lelkületet. Azt kértem, legyen megfontolt, de szellemes, megbízható, de nem kukatolós; legyen játékos, de ne aberrált... - Egy pillanat - akasztotta meg Hanna. Azután nem kérdezett semmit. Fékehajtott fejjel nézett a lányra. Úgy másfél percig. Ennyi kellett, s Tonie megtört. V,allani kezdett. - Tavaly karácsonykor a Szolgálat egy csomó partit hozott össze. Nem mindegyik sikerült. Sok pasasnak csak nő kellett, aki három napig süt-főz rá; aki italt tölt neki, azután tartja a fejét, ha rosszul lesz a dőzstől. Némelyik ipse még szexre sem vágyott, talán azért, hogy élethűbb legyen a házasság-élménye. Másokkal kisebb-nagyobb csodák történtek: jöl érezték magukat, együtt marad- 2b 27.. lak még egy hétig, pár hónapig, néhányan ma is együtt vannak. Egy esetben azonban kiderűlt a pasasról, hogy szextébolyos, amolyan férfi nímfo-jost Sinkel, a néhai foglár háza á gyermekkormániás, na, egyszóval: színaberrált, a nő majdnem. bon hallott mesék kannibal boszorkáinak hajlékára belehalt, hónapokat töltött a kórházban, még maemlékeztetett. Talán azért ís, mert a bácsiról keveis analízisbe jár, a szörnyeteg filkó pedig vígan élisek s csak ritkán szólottak méltatólag. világát, s ki tudja...tonie harmatos kora óta - neveltetésé o1 kifo- - Aha - bölintott Meta Hari. - I.éhet, hogy ép-slyólag - úgy tudta, hogy a siriasszerkodás, zsenánt; peri ő jön hozzád vacsorára? S majd éjféltájt, aellenben szülei szemernyit sem szégyenletfék volna, ha Jost a hóhéripart űzi. 1 bakószakma gya-
kandallótűz duruzsolásától áhítatosan az ágyhoz kötöz, és három napig le sem fordul ról.ad?kotlásától nem á lelkülete, csupán, ama t'eny tar - Majd te átjössz, és megnézed az auráját. IIatolta vissza a bácsit, hogy ezen az egövőn eltőrőlmocskosnak látod, zsandárt huunk.fék a halálbűntetést, értsd: a bontevők rezdületlen, j l gbiztonságban irtogathatták egymást s a vétleneket; - Ó tehát őhetek hozzád áura-nézőbei az megható. Most Esakngyan magadra hagylak. Pori-a törvény meg'ovta őket saját szigorától. tosabban a három szellemvendégeddel: Miiid-Ez egyáltalán nem tetszett soknyi dézsma- és annyian nágyon türelmetlennek látszanak.sarcfizető polgárnak, ám a kormányaik humánum - Igazán? - kérdezte Tonie gúnyondárosan.re, demokráciára, nemzetközi elvárásokra hivat- -A fiatalabb szeretne már elménni.koztak. Mellesleg lózungjaik nem győzték meg a 'bűnözéstől terrorizált országiakókat. Mert ha azok - Tőlem ugyan mehet. -Amint ezt valóban érezni fogod, el is megy.csak mogyorónyit is meg lettek volna győzve, ak- Erre vár. Úgy sejtem, kőzöd volt a halálához. kor nem nevezik farizeusoknak a politikusaikat, i- Semmi közöm hozzá! Én csak..: -A lány el-nemde!? ihallgatott. rvégigpiilantfltt magán, s felfogta, ha-.tonie hajdan a kötelezően előírt ésaládí ősszegyan fest. - Rendbe kell tennem magam. Majdjöveteleken ezerszer is végighallgattá, amint az később beszélünk.egyébként mindenben elütő testvérek ezen egy té- Hanna halkan becsukta maga mögőtt az ajtót:mában milyennyire egyetértenek. Az űgyész őcs és Hóhideg szüremlett a házba.a. smasszer báty, valamint előbbi főfoglalkozásban Tonie borzongva végigsétált a nappaliból nyílóneurotikus felesége dühödten.taglalták, mit tennéajtók előtt. Azután eltűnt a fürdö feliratú mögőtt.nek a gaztevőkkel: társalgásukban méregínjekcio,. villamosszék, gázkamra és kiéheztetett aligátorok hemzsegtek. 28 29 i A házat megőrökölvén Tonienek olyatén sejtése ''I támadt, mintha bácsikája - a halálbüntetés bizonyosra vett visszaállítására várván - e helyütt rendezte volna be titkos kivégzőbazárját, mely már az okmány szentesítésének percében felvirágozhatott
volna. Csakcsupán a cégér hiányzott a homlokzati ról: Vérpad Shop. I A házba lépő félkőríves előtérben találta magát, s ízlése szerint választhatott, hogy a mennyezettői, alálógatott csontváz vállára dobja-e kabátját, i;',j'i avagy tieakasztja a zsalugáterajtós szekrényben sorakozó lábszárcsont-forma vállfák egyikére. Lámpaburaként állkapcsát elvesztett állati koponya il.'.;` szolgált, szőnyegűi gorillagerezna, feltehetően g Kongé. Ezek a motivumok visszatértek a ház egyéb on sin is: a kan hával e ben P h y gy y ott hodály nappali faburkolatú falán hóhérpallos ékeskedett, az innen nyíló ajtók kőzött külőnféle jelmezekbe büjtatott kirakati babák ácsorogtak, miszerint akasztott ember, lefejezett ember, aztán volt még céltábla-ember, dobónyilakkal díszes, de állt ott egy bakó is, komplett szerelésben, fején csuklyával; markában villogó pengéjű négyeiőkarddal. A Iány praktikusan kihasználta az alakok ottlétét: ők tar- I tolták az útmutató táblákat. A lambéria mőgött titkos mélyedések rejtőztek, amolyan dugizugok; Tonie az egyik rejtőhelyen ér dekes pszichéjű bácsikája jujvörös tintával irott verseire bukkant, talált továbbá zavarbeejtő magazinokat, kéz- és lábbilincseket, izzasztö hatású videokazettákat, meg egy rakás furcsaságot, amelyek rendeltetéséről fakó gőze sem volt, a már emtített neveltetéséből kifolyólag. A házban egyetlén szekrény sem foglalta a helyet, ezeket a falba építették, és zsalugáterajtqval látták el. Nem is volt sok elfoglalható felület, hiszen a vískó rengeteg apró helyiségből állt. A lentiek a nappaliból nyíltak, de egymással is közlekedtek, keskeny faajtök révén, melyeken legfeljebb egy gyermek fért át épségben. A fenti szobák közt is voltak átjáróajtók, akár egy rókavárban, így aztán nem csoda, ha Tonié több hónapnyi ittlét után sem mindig tudta, hol van, s a tájékoztató táblák nélkül rendszeresen eltévedt volna. Nemcsak ő nem ismerte ki magát, a felújítás közben az egyik festőember is elveszett,
két nápig keresték, mire meglelték az emeleti hálószobák egyikében, a gardröbszekrényben hortyogva, feje alatt egy szárazra szlopált hígítós flaskával. Jost bácsi a padláson is számtalan rejtekhelyet hozott Iétre, minden talpalatnyi helyet befiókozva, beajtózva. Valamennyi zugban, résben, kacifántban lappangott valami dugiholmi3 ha más nem, akkor egy-egy üveg évtizedes lekvár, szakadt horgászzsinór; maréknyi elgörbült szög, ásatag lábbelik, jó lehet még valamikor-ruhadarab, vagy háztartási kellék, miszerint tekerős mángorló, mozs r, huszárforma diótörő, mely a fogaival roppantotta szét a csonthéjat. És persze nem hiányoztak a morbid kincsek sem: lő-, vágó- és szúrófegyverek; agyafúrt kínzóeszközök; Jost bácsi gyűjtötte továbbá a hírnevesebb bűnözők arányosan kicsinyített 30 i 3I viaszmásait és használati tárgyaikat, amelyek az illetők kivégzése által kerűltek egy-egy gyűjtőelőd tulajdonába. Az emeleti toronyszobát rendezte be bűnügyi panoptikummá; e helyiségben Tonie a beköltözése óta nem fordult meg, hidegrázástól tartva. Ám a felsoroltak egyike sem hatott rá olyan fogvacogtatóan, mint az elhidegült kedvesétől kapott házszentelői ajándék. Az embermagas koboldszobrot a pincébe vezető Iépcső mellett helyezte el, hogy ne túl sűrűn találkozzék vele, ám tél lévén gyakorta járt arrafelé, s valahányszor elment előtte, annyiszor ijedt vissza tőle méteres ugrással. A kobold másokat is frusztrált, egyszer Hanna is majdnem megvedlett rémületében, a nikor rosszindulatú FöIdsugárzásokra vadászván váratlánul összefutott vele a lépcsőkanyarulatban. Kicsivel később, mikrobusznyi kebelén hideg borogatással, tüzetesen megvizsgálta ingájával a szőrnyeteget, majd rimánkodva követelte, hogy Tonie ha- Iadéktalanul dobja ki a házból, a városból, a boiygöról, mert földöntüli gonoszság Iakozik benne. Ugyan, ez csak egy kőszobor, legyintett a lány; eltitkolván, hogy ajándékozója miatt ragaszkodik hozzá. Ha kivágná a koboldot, végképp elfelejtené exkedvesét, és akkor ugyan mivel is gyötőrtetné magát hátralévő életében!? Tonie lezuhanyozott, elzárta a csapot, tőrűlkö-
zőt tekert a hajára, annak csücskével elkente a párát á tükrön; és a vele szemközt.álló teremtményre bámult. - Helló - mondta. Szeretett fennhangon gon- 32 dolkozni, ettől tarsaságban érezte magát. - Jó nagy marhaságot eszeltél ki. Épeszű pasas tíz percig sem bír e házban maradni, hiszen Iépten-nyomon beteg dolgokkal szembesűl. Melyek közül az egyik te magád vagy. Micsoda ötlet, idegen fickót vendégül hívni karácsonynap! Bánod, mi?! A legelső perctől. Ebből semmi jó nem sülhet ki. De ha egyszer nincs ismert pasas!? Csak nehogy a szinaberrált jöjjön partnerül, bár miért ne ő jönne, elvégre a kőrnyezet is hozzá illik. Mármost: sminkelj, őltözz, húzz fel védőkőtényt, mely nem csupán a konyhai szmötyiktöl óv, ha a zsébébe rejtesz egy stukkert, pacák-vehemenciától is oltalmazhat. Sosem lehet tudni. Lehajolt, előredobta. vállig érő haját, és dúsra borzoltatta a szárítóval. Azután megtekintette arcformáját, és továbbra sem Iátta szépnek.,túl széles az állcsontja és alsó ajka, túl lapos az orra, rettentően kék a szeme; még a kontaktlencsével együtt is. Hajszíne sem nyerte meg tetszését, olvadt csokoládéra emlékeztette, de már késő'volt átfesteni platinára, zöldre, lilára. Majd Iegközelebb: Gyors mozdulatokkal, türetmetlénül sminkelt, fekete szempillaspirált, halvány narancsszín rúzst alkalmazott:. Nem kis fejtörést okozott a fethúzándó ruhadarabok kiválasztása. Olyanféle őltözékre gondolt, amely egyszerre ünnepélyesen csinos, ugyanakkor némi oltalmat is nyújt. Mert ha például a pasas véletlenül meg akarná erőszakolni, ütközzék különős nehézségekbe; hogy elszálljon a kedve az egésztől. Olvasta valahol, mennyire nem kedvelik 33 a férfiak a harisnyanadrágot, miként az erényövet sem imádták, anno. Különösen nem kedvelik, ha alapanyaga szürke, céklalile, netán hajnalpü rózsaszín bolyhozott pamutból való. Rövid tűnődés után Tonie elvetette az ötletet, egyfelől nem lévén harisnyanadrágja; másfelől, ha tántán mégsem a Torokmetsző tenne nála látogatást, szükségtelen rontania partnerhez jutási esé-
lyein. Hatalmas sóhajt hallatott. Valaha egyetlen pillanatig sem volt efféle gondja, jöttek a fickók seregestől. Igen ám, de akkoriban porcikáról porcikára ragyogott, tévedhetedenűl tudta magáról, mekkora kincs, és hírből sem ismerte a depressziót. Na, ez múlt el. Talán nem végképp, Lakkfényű, fekete macskanadrágot húzott, csontszínű selyeminget öltött fölé, végűi könnyű topánba lépett. Vasszarért a konyhába, nyakába dobta a kötényt, és megpröbálta felélénkíteni emlékezetét, melyik zugban is lelhet tűzfegyverre, aemi erőszak, aberráciö ellen. Első nekifutásra rossz kapása volt, ost bácsi gyilkos csúzliját találta meg. Biztosra vette, hogy ehhez a modellhez fegyverviselési engedély szükségeltetik, ugyanis a majd tízkilós átlátszó műanyag szerkezet nem kisdedeknek készült, ártatlan játszadozásra. Profi gyilok volt; diónyi acélgolyókkal a tárban, melyek szuperszonikus továbbításáról eltéphetetlen gumiszál gondoskodott. Mindazonáltal Tonie esetleg magához vette volna, ha elfér a kötényzsebben. De kilógott belőle, mi több, súlyánál fogva folyton kiesett. 34 Folytatta a kutatást. A hegedűtokban őrzött dobtáras géppisztoly sem nyerte meg a tetszését, avatag és túlméretezett lévén. Azonkívül kezelni sem tudta volna. Könnyű kis női stukkerre vágyott. Végre talált egy bűbájosan kecses, csontmarkolatú Berettát, színházi táskába, lakkos körmű, keskeny kézbe illőt. A Jost bácsitól még hátulgombolósként ellesett módon ellenőrizte a tárat, azután a köténybe rejtette a védőeszközt, kezet mosott, és a sorsára váró pulykakorpusz fölé állt. Megint eszébe jutott a sütemény. Amit a kőzelí cukrászatböl rendelt meg; ha el nem felejtette, tekintettel arra, hogy sütni aztán végképp sem tudott. Egyszerre csak az összes kulináris gondolat kiment a fejéből, mert az órára pillantva rémülten látta: vészterhesen közelg a sorsfordító perc. Bár az még csak -közelgett, a csengő megszólalt, s ahhoz, ami ekkor Tonien átillant, remekül illett lélekharang hangja. A lány néhány erőteljes pislantással élesre állí-