ÚJSZÖVETSÉGI EXEGÉZIS

ZAMFIR KORINNA ÚJSZÖVETSÉGI EXEGÉZIS KOLOZSVÁR 2013

TARTALOMJEGYZÉK Műfajok az Újszövetségben...5 Az evangélium...7 Az evangéliumok beszédanyaga...11 Logionok / bölcsességmondások...12 Apophtegmák...13 Prófétai és apokaliptikus szavak...15 Írásmagyarázó, törvénymagyarázó szavak...17 A tanítványok és a közösség oktatása. Küldések, megbízatások...18 Én-beszéd / Krisztus-szavak...19 Példabeszédek...20 Az evangéliumok elbeszélő anyaga...27 A szenvedéstörténet...27 A feltámadásról szóló elbeszélések...28 Csodaelbeszélések...29 A boldogmondások Lk 6, 20-21; Mt 5,3-12...38 Az Úr imája Lk 11,2-4; Mt 6,9-13...55 Az irgalmas apa Lk 15,11-32...65 A megszállott fiú meggyógyítása. Mk 9,14-29...77 A naini ifjú feltámasztása. Lk 7,11-17...89 Jézus és a gazdag ember találkozása Mk 10,17-31...99 Zakeus találkozik Jézussal Lk 19,1-10... 108 A János-evangélium prológusa Jn 1,1-18... 115 A Jelenések könyve... 137 A feltámadás 1 Kor 15... 203 Irodalom... 222 3

4

MŰFAJOK AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN Az Újszövetség könyveit négy műfajba lehet sorolni. Ezek az evangélium, a levelek, a cselekedetek (praxeis, acta; az Újszövetségben csak az ApCsel), és az apokaliptikus-prófétai műfaj (a Jelenések könyve). Az Újszövetség egy keletkezési folyamat eredménye, amelynek első szakasza a szóbeli igehirdetés. Az apostoli igehirdetés legkorábban rögzülő formulái a Krisztus halálát és feltámadását hirdető hitvallások. Ezek főként a hiteles páli levelekben maradtak fenn (1 Tessz 4,14; 2 Kor 5,15; bővített formában 1 Kor 15,3-5: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek ). Az igehirdető és liturgikus formulák közé tartoznak azok a kijelentések, amelyek Jézus Úr, illetve Fölkent voltát, valamint fiúságát vallják meg. E formulák Sitz im Lebenjének, keletkezésének és átadásának helye az istentisztelet, illetve a tanítványok oktatása. Ilyen az 1 Kor 12,3: Jézus az Úr ; 1 Kor 1,3: Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól, Fil 2,11: Jézus Krisztus az Úr ; Gal 4,4.6: amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, [ ] a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe ; Róm 1,4: a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. A legkorábbi újszövetségi írások az ötvenes években keletkezett autentikus páli levelek (1 Tessz, Gal, 1 2 Kor, Róm, Fil, Filem). Ezek alkalmi írások, amelyek a közösségekben felmerült kérdésekre, problémákra nyújtanak választ, de amelyekben már megfogalmazódnak az alapvető keresztény 5

Újszövetségi exegézis tanok is. A levél a későbbiekben az újszövetségi szerzők kedvelt műfaja lesz, amint ezt a deutero- (Ef, Kol) és trito-páli (1 2 Tim, Tit) levelek, valamint a katolikus levelek (Jak, 1 2 Pét, 1 3 Ján, Júd) tanúsítják. Ezek egy része csak formailag levél, tartalmát tekintve azonban tanító vagy parenetikus (buzdító) írás. A Titusz és 1 Timóteus-levél nagyobb része egyházi rendtartás, a 2 Timóteus egyfajta apostoli szellemi végrendelet. A kolosszei és efezusi levél házitáblái a házastársak, szülők és gyermekek, urak és rabszolgák kötelességeit szabályozzák. A páli levelek után, 70 és 90 között keletkeztek a szinoptikus evangéliumok. Az evangéliumok megírását megelőzte a szóbeli igehirdetés, majd olyan írott források keletkezése, amelyek Jézus tanítását foglalták össze (Logienquelle, Q), illetve szenvedését beszélték el. (Ezek nem maradtak fenn, de a szinoptikus evangéliumok szövegének vizsgálata erre enged következtetni.) A Márk-evangélium mintáját követi Máté és Lukács. A János-evangélium a századforduló körül íródik, és bizonyos sajátosságokkal rendelkezik. Az Apostolok Cselekedetei egyedülálló műfaj az Újszövetségben, a praxeis / acta képviselője. A mű a Lukács-evangélium kiegészítéseként íródott, 80-90 között, és bemutatja, miként folytatódik az üdvtörténet az egyházban, miként jut el Jézus hite a(z akkor ismert) világ végső határáig a jelentősebb apostolok és más tanítványok közreműködésével. Az első század végén íródott Jelenések könyve szintén egyedülálló az Újszövetségben műfaja tekintetében. A prófétai-apokaliptikus irodalom képviselője. Célja vigasztalást, bátorítást adni a kisázsiai keresztényeknek, akik a római 6

Az evangélium uralom, a császárkultusz által meghatározott, ellenséges társadalomban élnek. AZ EVANGÉLIUM Az evangélium a görög euvagge,lion (euangelion) szóból származik, amelynek jelentése jó hír. A legkorábbi evangélium (Mk) szerzője műfajt, illetve mintát teremtett. Az újszövetségi szóhasználat és műfaj háttere vitatott. A kifejezés az ókorban többnyire az általános, jó hír értelemben jelenik meg. Így használja Josephus Flavius 1 vagy az ókori regényirodalom. 2 Egyes újszövetségesek a fogalmat a császárkultusz nyelvhasználatából vezetik le. A kisázsiai Priene városban talált naptárfelirat (Kr.e. 9) szerint az Asia római provincia görög városai azt határozzák, hogy az új év kezdetét Augustus császár születésnapjára teszik, mivel, a szöveg szerint, a császár uralma a béke és szabadulás új korszakát jelentette, és az isten [Augustus] születése a jó hír kezdetét jelezte a világ számára. 3 Más vélemény szerint a főnév a LXX prófétai szövegeinek nyelvhasználatából, különösen az Iz 61,1-ben olvasható 1 Zsidó háború 2.420. Az első zsidó háború kezdetén a zsarnok Gesius Florus római helytartó euangelionként fogadja a lázadás hírét, mert szeretné, hogy a háború kitörjön. 2 Chariton Callirhoé című regényében a főszereplő jó hírben részesül: a király kegyesen tekintett ügyére. A kifejezés több alkalommal szerencsés fordulatot jelöl a könyvben (van der Horst, Chariton, 348-355). 3 A naptárfelirat szövegét A. Deismann nyomán közli Dormeyer, New Testament, 71. 7

Újszövetségi exegézis euvaggeli,zw (euangelidzō) jó hírt hirdetni igéből származik, és azt a meggyőződést tükrözi, hogy a Szentírás próféciái Jézusban teljesednek be. Az Újszövetségben az evangélium kifejezés legelőször a páli levelekben jelenik meg, de ott még nem egy műfajt jelöl, hanem Pálnak a Krisztus-eseményről szóló igehirdetését, amely a befogadóknak üdvösséget jelent (1 Kor 9,14.18.23; 15,1; Róm 1,16; 2,16; 11,28; 15,16.19; 16,25). Az evangéliumokban a kifejezés csak Márknál található (1,1.15). Máté és Lukács nem nevezi meg az általa írt munka műfaját. Máté Jézus nemzetségtáblájával ( származásának könyvével, bi,bloj gene,sewj) vezeti be írását. Lukács azokra hivatkozik, akik megpróbálták megírni a köztünk végbement/beteljesedett eseményekről szóló elbeszélést (dih,ghsin peri. tw/n peplhroforhme,nwn evn h`mi/n pragma,twn). Az evangélium nem a szó szoros értelmében vett életrajz, ugyanis célja nem a merő életrajzi adatok közlése, hanem kerügmatikus (az igehirdetést szolgáló) életrajz, amely azt hirdeti és mutatja be, miként tevékenykedik Isten Jézus életében és igehirdetésében. Noha hasonlóságot mutat az ószövetségi eszményített életrajzokkal, filozófusok vagy vezető személyiségek hellenisztikus biográfiáival, 4 mégis a maga nemében, vallásos irodalmi műfajként egyedülálló. A kanonizált evangéliumok mellett több apokrif evangélium is fennmaradt. Ezek egy része jézusi vagy neki tulajdonított mondást tartalmaz (pl. a Tamás-evangélium). 4 Dormeyer, New Testament, 64, 215, 217, 219-221. 8

Az evangélium A mondások között lehetnek hiteles jézusi logionok, de azokat kiegészítették bizonyos irányzatok a gnózis vagy enkratizmus gondolatvilágát tükröző mondásokkal. A gnózis (szó szerint ismeret, tudás) olyan keresztény irányzatokat jelöl, amelyek a második-harmadik században, főként Egyiptomban és Szíriában virágoztak, és amelyek azt vallották, hogy a megváltás a titkos kinyilatkoztatás révén kapott ismeret (gnosis) által érhető el. Célja megteremteni a bibliai hit és a görög filozófia összhangját. A legtöbb gnosztikus rendszer világképe dualisztikus (a Jó és Rossz harcát feltételezi), alapja pedig a teremtett világ bukása, majd megváltása titkos kinyilatkoztatás révén. A teremtett, anyagi világ elesett, rossz. Alkotója egy a transzcendens Istentől különböző, alacsonyabb rendű teremtő isten, a demiurgosz. A transzcendens Istenből szellem- vagy fényszikrák áradnak ki (emmanáció-tan), amelyek alacsonyabb rendű közvetítőkben öltenek testet. A Megváltó a titkos tudás révén szabadulást hoz az elesett embernek. A megváltás szabadulás az anyagi világ rabságából. 5 Az enkratizmus második századi, szigorú önmegtartoztatást képviselő keresztény irányzat. Más apokrif evangéliumok Jézus életére összpontosítanak, és be szeretnék mutatni Jézus életének olyan ismeretlen szakaszait, amelyekről a kanonikus evangéliumok nem szólnak. Ilyen például a Jakab-evangélium, amely Jézus gyermekségtörténetét színezi ki és egészíti ki Mária és József életének eseményeivel, vagy a Tamás gyermekségevangélium. Noha az apokrif evangéliumok nem kerültek be a kánonba, nagy hatást gyakoroltak a keresztény teológiára és lelkiségre. Az apokrif írások tanulmányozása betekintést ad a kora kereszténység teológiai irányzatainak sokféleségébe, és láthatóvá teszi a kereszténység kezdeti sokszínűségét. 5 Markschies, Gnosis, 16 17. 9

Újszövetségi exegézis A történetkritika rámutatott arra, hogy az evangéliumok létrejötte hosszabb folyamat eredménye. A szóbeli áthagyományozás, majd a lejegyzés során az igehirdetés, a beszédanyag rögzült legelőször. Erre különösen a szinoptikus kérdés vizsgálata vetett fényt. A Máté- és Lukács-evangélium egymással megegyező, de a Márktól eltérő anyaga közös forrást tételez fel. Ez egy a mai írott evangéliumokat megelőző és nagyobb részt Jézus beszédeit, mondásait tartalmazó gyűjtemény. E forrást az Újszövetség-kutatók Logienquelle-nek nevezik (logionok, mondások forrása; röviden Quelle, azaz forrás vagy Q). A Q nem maradt ugyan fenn, de jól rekonstruálható a Lukács és Máté közös anyaga alapján.6 (Márkot Mt és Lk is használta; az az anyag, ami Mk-ban megtalálható nem tartozik a Q-hez). A beszédanyag Jézusra megy vissza, de Jézus mondásait és beszédeit a szóbeli áthagyományozás és a leírás során bővítették, néha átértelmezték. A beszédanyagot kiegészítették a Jézus életéről és tevékenységéről szóló elbeszélő anyaggal Jézus nyilvános működéséről, szenvedéséről, feltámadásáról, illetve Mt és Lk a gyermekségtörténettel. A szenvedéstörténet elbeszélése az apostoli igehirdetés ősi eleme, amely az evangélium korai rétegéhez tartozik. (Az evangéliumi szenvedéstörténeteket megelőzik a páli levelekben található igehirdető, hitvallási, liturgikus formulák Jézus haláláról és feltámadásáról.) A 6 A legaktuálisabb kritikai kiadás: J.M. Robinson, P. Hoffmann, J.S. Kloppenborg, The Critical Edition of Q, Minneapolis, Leuven, 2000. Magyarul ízelítőt adhat a Minden Jézusról: evangélium exegétáknak (szerk. P. Gábor Mózes), Budapest, Szentendre, 2002. 10

Az evangélium gyermekségtörténetek a legkésőbben keletkező réteghez tartoznak. A János-evangélium mind teológiai, mind stilisztikai szempontból szembetűnő sajátosságokkal rendelkezik, ezért bár az evangéliumokhoz tartozik, külön elemezzük műfaji jellegzetességeit. AZ EVANGÉLIUMOK BESZÉDANYAGA Jézus mondásait, beszédeit előbb szóban hagyományozták át. A leírásuk során azokat néha tematikus egységekbe gyűjtötték, más szövegkörnyezetbe helyezték, átfogalmazták, magyarázatokat és értelmezéseket fűztek azokhoz, hogy egy adott közösség számára aktualizálják. Ez nem jelenti azt, hogy az evangéliumokban található beszédeknek nincs közük a történeti Jézus szavaihoz, hiszen már a szóbeli igehirdetés során számos mondás és formula rögzült. (Az ókori kultúrák orális jellegűek voltak: az írásbeliség alacsony szintje miatt az ismeretek átadása szóban történt, a megjegyzést pedig bizonyos technikák segítették.) A korai egyháznak fontos volt a Jézushoz, az ő tanításához és szelleméhez való hűség. Amikor azonban az evangéliumban olvasható beszédanyagot elemezzük, nem az ipssisima verba Jesu-t akarjuk minden áron felderíteni. Ez nem jelent föltétlenül távolságot a történeti Jézus tanításától, hiszen éppen szavainak ilyen aktualizáló kezelése tanúskodik arról, hogy a jézusi tanítás nem egy elvont eszmerendszer, amelynek a betűje számít, hanem élő, a mindenkori ember, a mindenkori közösség számára aktuális és 11

Újszövetségi exegézis életalakító. Így Jézus maga, életével, tanítása szellemével vált az evangélium középpontjává. Az evangélium beszédanyagában kisebb egységeket lehet megkülönböztetni. Ezek a logion, apophtegma, a prófétai és apokaliptikus mondások, az írásmagyarázó, illetve törvénymagyarázó mondások, a tanítvány- és a közösségoktatás, az én-beszéd és a példabeszéd. Logionok / bölcsességmondások 7 A logion tág értelemben mondást jelent, a szentírásban olyan rövid mondást, amely vallásos jelentéssel bíró életbölcsességet fogalmaz meg. Jézus bölcsességmondásai és a bölcsességi irodalom mondásai, a mašal-ok (mondás, példabeszéd, hasonlat) között hasonlóságot lehet felfedezni, ugyanis mindenkor és mindenütt érvényes élettapasztalatot fogalmaznak meg. Jézus azonban a tapasztalati igazságot nem önmagáért, hanem saját tanítása kifejezésére használja fel, és egészen újszerű felismerést kínál általa. Formájukat tekintve a mondások lehetnek: Kijelentések, amelyek frappáns módon fogalmaznak meg egy igazságot, és ezáltal eligazítást adnak az élet számára: Elég a mának a maga baja (Mt 6,34b); Semmi sincs elrejtve, amire fény ne derülne (Mk 4,22). A szív bőségéből beszél a száj (Mt 12,34). Sajátos formája a kijelentő bölcsmondásnak a paradoxon: Aki meg akarja menteni életét, 7 12 Dormeyer, New Testament, 86-118; Bolyki J., Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, Budapest, 1998; Tarjányi B., Újszövetségi alapismeretek II. Jézus örömhíre Az Ősegyház tanítása, Budapest, 2007.

Az evangélium elveszíti. Aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, az megmenti (Mk 8,35), és az aranyszabály: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is (Mk 8,24). Felszólítások: Te kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat (Mt 8,22), vagy ugyancsak egy aranyszabály: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! (Mt 7,12) (Retorikai) kérdések: Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? (Mk 8,36-37); Vezethet-e vak világtalant? (Lk 6,39). Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik? (Mt 6,27). Következtetést világosan vagy bennfoglaltan tartalmazó mondások: Ahol a kincsed, ott a szíved (Mt 6,21); Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? (Mt 6,26); Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket (Mk 2,17; e mondás már az apophtegma formához tartozik, l. lennebb). Apophtegmák 8 Az apophtegma rövid jelenet, amelyet frappáns bölcsmondás zár le. A logiontól eltérően, amelynek egy konkrét helyzettől függetlenül is van értelme, az apophtegma 8 Gerd Theissen, The Gospels in Context, 112-122; Bolyki János, Az újszövetségi írásmagyarázat elvei, módszerei és példái, Budapest, 1998. (Az apophtegma meghatározása Bultmanntól származik). 13

14 Újszövetségi exegézis egy adott személyhez és helyzethez kapcsolódik. A mondás az adott helyzetben nyeri el sajátos értelmét, mondanivalóját. Ezért átmeneti forma a beszéd- és az elbeszélő anyag között. Az apophtegma funkciója gyakran a kritika és az elhatárolódás, egy csoport által képviselt álláspont, elképzelés vagy magatartásforma bírálata. Ezért általában egy konfliktus helyzetet tételez fel. A következő esetekben találkozunk apophtegmával: Tanítás kapcsán: Amikor a tanítványok azzal térnek vissza, hogy találtak valakit, aki Jézus nevében ördögöt űzött, de nem tartozott hozzájuk, Jézus azt válaszolja, hogy nem kell neki megtiltani az ördögűzést, mert aki a nevében tesz csodát, nem fogja őt szidalmazni, és hozzáteszi: Aki nincs ellenetek, veletek van (Mk 9,38-40). Vita során: A szombati kalászszedés után a farizeusok szemrehányást tesznek Jézusnak. Jézus azt válaszolja: A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is (Mk 2,27-28). A szombati gyógyítást kísérő méltatlankodás miatt hangzik el Jézus retorikai kérdése: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni? (Mk 3,4). Amikor a farizeusok és Heródes-pártiak Jézust csapdába akarják ejteni a császárnak fizetendő adó kérdésével (Mk 12,13-17), ő odahozat egy dénárt, rámutat arra, hogy a kérdezők maguk is használják a császár képét és feliratát hordozó pénzt, majd azt mondja: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Amikor a bűnös asszonyt eléje hozva Jézust ellenfelei kényszerhelyzetbe akarják hozni (bármint dönt, szembekerül vagy a mózesi törvénnyel vagy az általa hirdetett irgalmasság-

Az evangélium gal), Jézustól elhangzik a frappáns mondás: Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek! (Jn 8,7). Jézus életének eseményeivel kapcsolatban (életrajzi/biográfiai apophtegma). Amikor valaki tanítványa akar lenni, Jézus saját sorsára utalva arra figyelmezteti: A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania. (Lk 9,57-62). Jézus betániai megkenésekor (Mk 14,3-9) egyesek tiltakoznak a pazarlás miatt, de Jézus védelmébe veszi az asszonyt: Hagyjátok, mert jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek, és amikor csak akartok, jót cselekedhettek velük, de én nem leszek mindig veletek. Prófétai és apokaliptikus szavak A prófétai szavak lehetnek: üdvösség-próféciák, melyek meghirdetik Isten Országának elérkeztét Jézusban. Ide tartoznak: - a rövid boldogmondások: Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok és nem látta, hallani, amit ti hallotok és nem hallotta. (Lk 10,23b-24). - a boldogmondás-sorozatok (Mt 5,3-12, a hegyi beszédben; Lk 6,20-23, a síksági beszéd keretében); - az ószövetségi próféciák saját személyére vonatkoztatása: Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek 15

16 Újszövetségi exegézis hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. (Mt 11,4b-5). fenyegető, ítélet-próféciák: - a jajkiáltások (jaj nektek gazdagok, akik most jól laktok, akik most nevettek, ha hízelegnek nektek (Lk 6,24-26); - az intő szavak a városokhoz Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban mentek volna végbe a bennetek történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot. Mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint a tiétek. És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna. De mondom nektek: Szodoma földjének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked. (Mt 11,20-24); - a farizeusok és írástudók elleni intések (Mt 23,1-36) a próféciákhoz sorolható még a különböző események megjövendölése a jeruzsálemi bevonulással és az utolsó vacsora előkészítésével kapcsolatos események, Péter tagadása, Júdás árulása. Az apokaliptikus beszédek Jeruzsálem pusztulásárról, a világ végéről, az Emberfia eljöveteléről beszélnek: Mindjárt e gyötrelmes napok után a nap elhomályosul, a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat

Az evangélium a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (Mt 24,29-31) Írásmagyarázó, törvénymagyarázó szavak Ezek a szavak az Ószövetség különböző szövegeit magyarázzák, azzal a szándékkal, hogy azok beteljesedését szemléltessék 9, de még inkább azért, hogy a Törvényt átértelmezve Jézus egészen újszerű tanítását közöljék. Jézus a Törvényre hivatkozik, amikor meg kell fogalmaznia a főparancsot, amelynek újszerűsége abban van, hogy összekapcsolódik az Isten és az embertárs szeretete: Melyik az első a parancsok közül? Jézus így válaszolt: Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs. (Mk 12,28b-31; forrása a MTörv 6,5 és a Lev 19,18). A Hegyi Beszéd eredeti módon értelmezi (át) a Törvényt, a magyarázat mögött pedig Jézus személyes tekintélye áll. Jézus hat antitézisben fejti ki saját törvényértelmezését, amely túlmutat a Törvény jelentésén, mivel nemcsak a rossz tett elkerülését kéri, hanem az arra vezető helytelen szándék kiküszöbölését helyezi előtérbe. Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. (Mt 9 Ezek gyakran az evangélista kiegészítései. 17

18 5,21-22) Újszövetségi exegézis A tanítványok és a közösség oktatása. Küldések, megbízatások Mt 18-ban olvashatjuk az úgynevezett egyházi beszédet, mely különböző közösségi vonatkozású tanításokat tartalmaz, a testvér figyelmeztetéséről, a megbocsátásról, a közös imáról. A küldések rendszerint a tizenkettőre vagy a hetvenkét tanítványra vonatkoznak. Példa rá a Mk 6,8-11: Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután folytatta: Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük. A felhatalmazás jellemző esetei Péter megbízása, valamint a tizenkettőnek adott oldó-kötő, illetve bűnbocsátó hatalom: Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. (Mt 16,18-19) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. (Mt 18,18); Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk

Az evangélium lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad. (Jn 20,21-23) Én-beszéd / Krisztus-szavak Az én-beszédhez azok a kijelentések tartoznak, amelyeket Jézus tesz saját küldetéséről, személyének titkáról, méltóságáról, sorsáról. E kinyilatkoztató mondatokat vagy beszédeket nagyfokú ünnepélyesség jellemzi. Ezek egy része betekintést enged a módba, ahogy Jézus saját küldetését értelmezi, de azt is figyelembe kell venni, hogy ezek a kijelentések rendszerint már az ősegyház húsvéti hitét is tükrözik. A szinoptikusoknál is találunk több én-beszédet, de ezek különösen gyakoriak a János evangéliumban. A Mt 11,25-30 arról az egyedülálló kapcsolatról szól, mely Jézus és az Atya között van: Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. (Mt 11,27) A küldetéséről gyakran nyilatkozik Jézus így: én azért jöttem, hogy (Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Jn 10,10), vagy én nem azért jöttem, hogy (elítéljem a világot Jn 12,47; hogy megszüntessem a törvényt Mt 5,17). Szintén ide tartoznak az Emberfia-mondások; Jézus magára alkalmazza a Dán 7,13-ban szereplő, az ő korában eszkatologikus messiási címnek tekintett Emberfia-nevet. Az Emberfia azért jött, hogy ő szolgáljon, és odaadja életét váltságul sokakért. (Mk 10,45) 19

Újszövetségi exegézis A János-evangéliumban szereplő én-beszédek három típusa ismeretes: - kifejezett állítmánnyal: én vagyok az élet kenyere (6, 48.51), én vagyok a világ világossága (8,12; 9,5), én vagyok a feltámadás és az élet (11,25), én vagyok a jó pásztor (10,11.14) - bennfoglalt állítmánnyal: én vagyok, ne féljetek (6,20) (azaz, Jézus, akit ismernek, nem kísértet, ugyanakkor az, aki képes a vízen járni, tehát több egyszerű embernél) -állítmány nélkül: mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok (8,58); amikor felmagasztalják az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok (8,28) A példabeszéd A példabeszéd az egyik legjellemzőbb jézusi beszédforma. A példabeszédek alaptémája Isten Országa, a Jézussal kezdődő, benne megvalósuló Isten uralma. A példabeszéd értelmezése többféle szempontból történhet. Adolf Jülicher megközelítése sokáig nagy hatással volt az exegétákra. 10 Jülicher szerint a példabeszéd nem költői, hanem argumentatív (érvelő) beszéd, amely a hallgatókat meg akarja győzni egy olyan igazságról, amellyel kapcsolatban fenntartásaik vannak. A példabeszédnek két síkja van: az elbeszélés (a képi anyag), amely önmagában könnyen érthető és elfogadható, és a mondanivaló, amelyet a képi anyag szemléltet, amelyről Jézus meg akarja győzni hallgatóságát. A meggyőzés alapja a tertium comparationis. Eszerint az 10 Fontos munkája Die Gleichnisreden Jesu, 2 kötet, Tübingen, 1888, 1899, amely azóta több kiadást megért. 20

Az evangélium elbeszélés (a képi sík) és a mondanivaló síkja között bizonyos kapcsolódási pont, egy érintkezési felület létezik. 11 Ez a közös elem a két sík, a kép és az általa kifejezni akart igazság között a tertium comparationis, amely lehetővé teszi a mondanivaló /az igazság kifejezését az elbeszélés által. Jülicher hatása Joachim Jeremiasnál, majd Eta Linnemannnál is látható. Ők a példabeszéd konkrét történeti helyzetét szeretnék felderíteni, és a példabeszéd mondanivalóját abból próbálják magyarázni. Jülichertől eltérően azonban úgy vélik, hogy Jézus nem annyira valamely igazságról akarja meggyőzni hallgatóságát vagy ellenfeleit, hanem döntés elé akarja állítani őket, arra akarja késztetni, hogy elfogadják Isten Országát, amely benne veszi kezdetét. Más szerzők a példabeszéd irodalmi jellegére figyelnek, és úgy vélik, hogy a példabeszéd önmagában megálló, egységes egészet alkot. A mondanivalóját nem csupán egyetlen elem (a tertium comparationis) adja meg. E megközelítések már nem törekszenek arra, hogy rekonstruálják az eredeti helyzetet, amelyben egy példabeszéd elhangzott. Paul Ricoeur megközelítésének központi gondolata a példabeszéd metaforajellege. A példabeszéd akkor jön létre, amikor egy elbeszélés (narratív forma) összekapcsolódik egy metaforikus folyamattal 12, ezáltal az elbeszélés önmagán túlmutat, valami mást jelent, mint egymagában. Ez azért történik, mert a metafora által létrejön a valóság újraírása. 11 Ha a két sík minden pontja között megfelelés van allegóriáról beszélünk. Ilyen pl. a gyilkos szőlőművesekről szóló példabeszéd (Mt 21,33-44). 12 Ricoeur, Bibliai hermeneutika, 54-59. 21

Újszövetségi exegézis Arisztotelész tragédia-elméletét vizsgálva Ricoeur a parabolát a poiészisz [műalkotás] analógiájának tekinti. A poiészisz nem egyéb, mint valamely jelentős cselekedet mimészisze [utánzása] a költő által kitalált müthosz segítségével. Éppígy müthosz (azaz heurisztikus fikció) a példabeszéd is, amelyet mimetikus ereje képessé tesz az emberi létezés újjáírására. 13 A parabolában, Ricoeur szavai szerint meglepő ellentét van az elbeszélés realizmusa, valamint a csattanó és a főszereplők meghökkentő extravaganciája között. 14 Véleménye szerint éppen ebben a meghökkentő extravaganciában - amely tulajdonképpen egy minősítő / egy szokatlan jelentés - rejlik a példabeszéd vallásos jellege. Ez a minősítő nem más, mint az Isten Országa szimbólum. A negyedik elem Ricoeur szerint a példabeszéd jelentettje, azaz egy olyan emberi tapasztalat - mégpedig az egész ember és minden ember tapasztalata -, amelyet egyszerre valószerű és extravagáns, ugyanakkor sajátos elbeszélő struktúrákba ágyazódó fikciók értelmeznek, a bennük levő mimetikus erőforrásoknak köszönhetően. 15 Megkísérelhetjük e meghatározás alkalmazását egy konkrét példabeszédre. Máténál az Isten Országáról szóló példabeszédek között található a szántóról és a konkolyról szóló példabeszéd (Mt 13,24-30). A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és 13 Ricoeur, Bibliai hermeneutika, 55. 14 Ricoeur, 56. 15 Ricoeur. 57. 22

Az evangélium konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe! Nem foglakozunk itt a példabeszéd rétegeivel, sem a magyarázattal, amely az evangélista kiegészítése (Mt 13,36-43). Érdemes megfigyelni, hogy a példabeszéd alapja egy nagyon reális, a mindennapi életből vett elbeszélés, a vetésről, a vetés növekedéséről, az aratásról. Mégis világos, hogy itt nem egyszerűen egy földműves életéből vett epizódról van szó. Ami példabeszéddé avatja az elbeszélést az egyrészt a metafora-jelleg (az elbeszélés újraírja a valóságot), másrészt a gazda viselkedésének érthetetlen volta, meghökkentő extravaganciája, amely a veszély figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg. A minősítő az Isten Országa szimbólum, 16 mely lehetővé teszi a jelentett / jelentés létrejöttét. Az emberi tapasztalat a vetés és növekedés, de a gondoskodás és aggodalom, a félelem és a nagylelkűség is jelen van, de túlmutat önmagán. Istenre mutat, akinek gondoskodása és nagylelkűsége lehetővé teszi az ember számára az életet, a kibontakozást, és megszabadítja a félelemtől. 16 Megjegyzendő, hogy a szimbólum szó nem a valóság ellentéte, hanem olyan jel-értékű kifejezés vagy kép, mely egy mélyebb valóságra mutat, és azt közli is. 23