Benkő Loránd A SZOVÁRD-KÉRDÉS. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Benkő Loránd A SZOVÁRD-KÉRDÉS Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

ISBN 978 963 05 8796 9 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akadimiaikiado.hu Első magyar nyelvű kiadás: 2009 Benkő Loránd, 2009 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Néhai kiváló őstörténészünk, feledhetetlen barátom, Czeglédy Károly emlékének ajánlom.

Tartalom Elöljáró megjegyzések........................................... 9 A Szovárd-kérdés az ómagyar geszta- és krónikairodalomban.......... 15 P mester gesztájában....................................... 15 A mester munkamódszeréről............................. 15 A Szovárdok eredetéről................................. 22 Nemzetségi vonatkozások a gesztában..................... 26 A Szovárdok hadjáratai................................. 30 A korai krónikákban....................................... 43 Általános megjegyzések................................. 43 Szovárd személye és neve................................ 45 Kadocsa személye és neve............................... 52 Árpád de genere Turul.................................. 56 A Szovárd név................................................. 67 A névalak............................................ 67 A Szovárd név etimonja................................. 75 A Szovárd kapcsolatai a magyar névadásban................ 83 A Szovárdok a történeti valóságban: a nemzetség birtokrendszere....... 89 A keleti Szovárdok birtokai.............................. 89 A nyugati Szovárdok birtokai............................ 94 A magyar Szovárd-kérdés szembesítése Konsztantinosz szövegével...... 99 Tudománytörténeti visszatekintés......................... 99 A kései ősmagyarság szétválása; a Perzsiába költözés ügye.... 100 A Σάβαρτοι ἄσφαλοι névszerkezet......................... 102 A Σάβαρτοι-kérdéshez kapcsolt kaukázusi népek............ 103 7

Σάβαρτοι a Szevan Kur-vidéken......................... 110 Az ἄσφαλοι-probléma.................................. 115 A Σάβαρτοι ἄσφαλοι utóéletéről.......................... 120 Végszó..................................................... 123 Bibliográfia................................................. 125 Névmutató.................................................. 131 8

Elöljáró megjegyzések 1. Ez a tanulmány egy nagyobb méretű, három egységből álló munka középső része, amely két irányban ágazik el, olyan részlegek, témacsoportok felé, melyek ugyan önmagukban is viszonylag szerves egységek, mégis sokrendbelileg kapcsolódnak az itt közöltekhez. Tárgyunk egyfelől meghatározó módon, mintegy folytatásként érintkezik Konsztantinosz De administrando imperio [DAI] munkájában előadott azon nevezetes Σάβαρτοι ἄσφαλοι (ejtsd: szavarti aszfali) történet problematikájával, mely a magyar őstörténet egyik legtöbbet tárgyalt, keresztül-kasul vitatott kérdése. Másfelől, mintegy a témakör függelékeképpen, de azzal mégis megannyi szállal összefüggésben P mester származásának kérdéséhez is kapcsolódik, mely két kitűnő filológus, HORVÁTH JÁNOS (1966. 1 53, 261 82) és SÓLYOM KÁROLY (1966. 54 84) érdeméből (vö. még KRISTÓ 1983. 384 391) igen nagy valószínűséggel megoldást nyert ugyan, én azonban régóta folyó Anonymus-kutatásaim alapján úgy hiszem számottevő adalékkal tudom megállapításaikat részben alátámasztani, részben kiegészíteni. (Itt jegyzem meg, hogy a szakirodalomban alkalmazott P. mester helyett a geszta kézirata prológusának írásmódját követve a P mester formát használom. Lásd ugyanígy: VESZPRÉMY 1999. 9.) Hogy itt most e hármas témakör egészére vonatkozó vizsgálataimnak csak a címben jelzett egységét adom közre, annak két oka van. Egyfelől sok tekintetben e fejezetben rejlik vagy hadd fogal- 9

mazzak az ilyen tematikájú kutatómunka természetének megfelelő óvatossággal, rejtőzhetik a kérdéskör egészének a kulcsa. Másfelől, jóllehet a téma imént említett két egységének több részlegét már részemről véglegesnek tekinthető módon átfogtam, kidolgoztam, szemináriumaimon folytatólagosan elő is adtam, mégis tetemes mennyiségű anyagrész várna filológiailag is precíz, fogalmazás tekintetében is megfelelő formába öntésre. Sajnos azonban életkorom, egészségi állapotom és főként látásom erős romlása miatt kétségesnek ítélem munkám egészének befejezhetőségét. Azt gondolom ugyanakkor, hogy talán nem lesz haszontalan, ha most a teljesen elkészült rész közreadásának ilyen kényszerű módját választom. Ha munkám e középső egységének elkészülte után egészségi állapotom alakulása még lehetőséget adna, föltétlenül az első, konsztantinoszi résszel folytatnám. A harmadikhoz ugyanis korábbi közleményeimben számos adalékot fűztem, ezért e témarész továbbmunkálásáról könnyebb szívvel tudnék lemondani. A DAI tekintetében ugyanakkor a korábbi szakirodalom eredményeihez képest új meggondolások fölvetését tartom szükségesnek. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy jelen munkám végén rövid foglalatban közzéteszem a Szovárd-kérdésnek a Bíborbanszületett művéhez kapcsolódó részét is (l. A magyar Szovárd-kérdés szembesítése Konsztantinosz szövegével című fejezet). Végezetül jelezni kívánom, hogy tanulmányomat a történeti névtan keretébe helyeztem, és igyekeztem következetesen ebben tartani, e diszciplína elveit és módszerét alkalmazva. 2. Az itt tárgyalandó, kimondottan a Szovárd-kérdés magyar részlegére vonatkozó témakör maga is két, világosan elkülöníthető, sőt elkülönítendő félre oszlik: 1. Szovárd vezér alakja az ómagyar történeti munkákban: elsősorban P mester gesztájában és a krónikákban, különös tekintettel a képzelt személynek a gesztában elfoglalt szerfölött kiemelt helyzetére; 2. a Szovárd nemzetség valós története, a geszta készültének korát előtte és utána is jóval meghaladó időbeliségében, ahogyan arra a tetemes okleveles forrásanyagból konkrétan következtetni lehet. 10

Ami a Szovárd-kérdés szakirodalmi hátterét illeti, a részletes tárgyalás során magától értetődően minden idevágó érdemes megállapításra bibliográfiailag is utalni fogok. Mégis úgy érzem, hogy már itt, elöljáróban is szükséges észrevételeket tennem az előzmények néhány általános vonására. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a Szovárd-kérdés két említett része tekintetében nem rendelkezünk olyan összegezéssel, amely egyfelől minden számba vehető részlet érdemleges analízisére támaszkodóan fogná egybe a költött vezéralakról a gesztában és a krónikákban leírtakat, másfelől ezek belső szövegösszefüggéseit és esetleges külső, az adott korok valóságviszonyaiból leképződő kapcsolódásait is vizsgálná. Mégis, a részelőzményeket tekintve főként SZILÁGYI LORÁND és GYÖRFFY GYÖRGY jóvoltából lényegesen jobban áll e tekintetben a geszta- és a krónikákbeli főszereplők, az Árpádvezérek személyének, szerepének, illetve tetteiknek az elemzése, ahol figyelem vetül többek között a Szovárd okra is. Sokkal soványabb ennél az a szakirodalmi előkép, amely a valósan történeti entitású Szovárd nemzetség sorsának vizsgálatát illeti. Ez alig bővült és főként alig szilárdult valamit mindahhoz képest, amit KARÁCSONYI JÁNOS egykor kiváló, de adataiban és szemléletében azóta elavult művének e nemzetségről szóló fejezetében (3: 149 57) találunk. Ami e téren GYÖRFFY tanulmányai mellett SZŰCS JENŐ és KRISTÓ GYULA jóvoltából mégis többlet-előzménynek számítható, az inkább a magyar nemzetségek történetének általános problematikájába vág, e szerzőknél az egyes nemzetségek története háttérbe szorul, vagy csak alkalmilag jön elő. Mindez azért jelent komoly hátrányt, mert benne (ti. a Szovárd nemzetség történetében) az egész témakört különösen Konsztantinosz szavarti- ját, valamint P mester származását érintő alapkérdések rejlenek. Emiatt tanulmányomban e témarészlegre nézve lényegében újra kellett építkeznem. A nem mindenben dús történettudományi előzményekhez képest akár Szovárd vezér geszta- és krónikákbeli szerepét, akár a Szovárd nemzetség történetét illetően a nyelvtudományi szakirodalomról még kevesebb szó eshetik. Az itt számba veendő korábbi nézetek magával a nemzetséggel egyáltalán nem foglalkoztak, 11

a P magiszter gesztájáról magyar nyelvészeti indíttatásból mondottakat pedig alapállásukban félrevitték a műben szereplő nevekre vonatkozó, sokáig fenntartott, ma már teljesen elavult etimológiai magyarázatok. NÉMETH GYULA a Szovárd-kérdés speciálisan ómagyar vonatkozásaival mélyebben nem foglalkozott, témánkhoz kapcsolódó tevékenysége külön lapra tartozik. 3. Az ómagyar forrásokból kihámozható Szovárd-kérdés nemcsak önmagában vizsgálandó témakomplexum, hanem erős szálakkal, mintegy folytatásképpen kötődik ahhoz a problémakörhöz, amely a Konsztantinosznál felbukkanó nevezetes Σάβαρτοι ἄσφαλοι népnévben és a hozzá kapcsolódó eseményleírásban testesül meg. Mint ismeretes, a bizánci császár ilyen néven emlegette egyrészt a honfoglalás előtti magyarságnak az egészét, másrészt egy, a besenyő k támadása után Perzs iába szakadt részét. Az e vonatkozásban tőle leírtakat ugyan már szinte ősidők óta tárgyalta a magyar, sőt a külföldi őstörténeti irodalom, de az ómagyar Szovárd nevekkel öszszefűzött, ezáltal mintegy új dimenzióba kerülő szavarti kérdés csak a múlt század első harmadának vége felé, NÉMETH GYULA színre lépésével (1929. 87 8, 1930. 319 20) került a tudományos érdeklődés előterébe. Kiváló turkológusunk a Konsztantinosztól a Σάβαρτοι ἄσφαλοι tekintetében előadottakat lényegében mindenben elfogadta. Ami pedig mostani tárgyalásunk szempontjából különösen is fontos: a császár téziseit kiegészítve és megerősítve hozzátette, hogy az ómagyar történeti forrásokban szereplő Szovárd vezér, valamint az oklevelekben fölmerülő Szovárd nemzetség létével mintegy folytatója a DAI-ban leírtaknak, egyben névtani hátterű tanúságtétele azoknak. NÉMETHnek a görög szavarti népnév és a magyar Szovárd személy - és nemzetségnév kapcsolatáról ilyeténképpen szóló nézeteit tudománytörténeti jelentőségükre nézve nem csökkenti, hogy véleményem szerint feltevésével tulajdonképpen a DAI idevágó kérdéskomplexuma megoldásának csupán hátterére hibázott rá. Az egész szavarti aszfali ügy részletei ugyanis az összefüggések keresésének eltérő útjait-módjait igénylik, s ezt a továbbiakban kifejtendők merem remélni alá is tudják majd támasztani. 12

A magyar őstörténeti kutatás amúgy is egyik tengeri kígyójává predestináltatott szavarti aszfali-kérdés NÉMETH által még a Szovárd- kérdéssel is kibővítve számottevően kiszélesedett a jeles turkológusunk fellépését követő időkben. A téma iránt megnyilvánuló érdeklődést részben magának a tárgynak a IX. századi magyar történelembe való beágyazottsága, részben az e századhoz kapcsolódó számos egyéb kérdés vizsgálatában betöltött megkerülhetetlen szerepe táplálta tovább. Mindazonáltal a történettudományban és a történeti nyelvtudományban gyümölcsöző következményeként sok értékes részeredmény született, általa azonban újabb problémák is indukálódtak. Történészeink az álláspontok lényegét tekintve általában elfogadták, és máig vallják a Bíborbanszületettől leírt, NÉMETHtől pedig a modern tudomány módszereivel elemzett szavarti aszfali történet valóságtartalmát. Ebben az elfogadásban alkalmasint közrejátszott NÉMETH nagy turkológiai-őstörténeti tekintélye is, nézeteit ugyanis e témában évtizedeken át fenntartotta és bővítette (vö. 1991. 301 5 stb.). Ennek a bizonyos tekintetben romantikus történelemszemléletnek a jegyében kezelte a témakört, annak különböző aspektusaival, részben krónikáinkban fellelni vélt utóéletével újabban legtöbbet és legbehatóbban foglalkozó két kitűnő történészünk, GYÖRFFY GYÖRGY és KRISTÓ GYULA is. Jó ideig nyelvtudományunk is hajlamos volt az illúziók világából tekinteni a témára, sőt, Konsztantinosz művétől P mester gesztájáig terjedően téves etimonokkal, saját koruk eredményeivel szemben sem mindig tartható névtani, hang- és alaktani megállapításokkal még gyakran alá is játszottak a történészek nézeteinek. A téma egyik olyan alapkérdésében sem éltek az okvetlenül szükséges magyar nyelvészeti szempontú kritikával, mint például a NÉMETHtől föltett szavarti > Szovárd közvetlen nyelvtörténeti fejlődés. De mondjuk P mester művének kronológiai értékelésében (XII. század közepe) is ma már teljesen elfogadhatatlan a történészektől azóta szerencsésen helyrehozott álláspontot foglaltak el. Mégis, talán nem véletlen, sokkal inkább tudománytörténeti szükségszerűség, hogy a Konsztantinosztól leírt és NÉMETHtől a tudo- 13

mány szintjére emelt és általánosan elfogadott történeti helyzetmegítélés éppen nyelvészeti oldalról kezdett józanabb hangokra váltani. E tekintetben elsősorban LIGETI LAJOS érdemei emelendők ki, aki a szavir szavarti Szovárd kérdésben korábban felépített téziseket hipotézisek láncolatának minősítette, s inkább a folklór színes világába utalta (1986. 346 7). Újabban más nyelvészektől (pl. HARMATTA JÁNOS, RÓNA-TAS ANDRÁS) is megjelentek kétkedő, illetve a kérdést helyretevő észrevételek. 14

Bibliográfia A bibliográfia maradéktalanul tartalmazza a forrásműveket, az egyes szerzők önálló, illetve gyűjteményes kötetekben megjelent műveit, valamint egyszerűsített címleírással a segédkönyveket (szótárak, lexikonok, okmánytárak stb.). A folyóiratokban megjelent tanulmányok közül csak azok kerültek be, melyek a tárgyalt kérdések szempontjából kiemelkedő fontosságúak. (A bibliográfiában a folyóiratok rövidítésének feloldását is megtaláljuk.) Más tanulmányokra, adatforrásokra csupán a szövegben a folyóirat rövidítésével történik hivatkozás, pl.: GYÖRFFY: MNy. 1994. 318 9; SENGA TORU: Száz. 1983. 307 43; KORDÉ ZOLTÁN (AHistSzeg. 1996. 57 65) stb. Hasonlóképpen: GYÖRFFY (Budapest régiségei XVI. 31. jegyz.). AAnt. = Acta Antiqua (folyóirat) AHistSzeg. = Acta Universitatis Szegediensis De Attila József Nominatae. Acta Historica AnjOkm. = Anjoukori okmánytár ArchÉrt. = Archeologiai Értesítő (folyóirat) АРТАМОНОВ, М. И. 1962. История Хазар. Ленинград ÁSzt. = FEHÉRTÓI KATALIN, Árpád-kori személynévtár (1000 1301). Bp., 2004 ÁÚO. = Árpádkori új okmánytár BÁRCZI GÉZA 1943. Magyar őstörténet. MNy. 281 98. BÁRCZI GÉZA 1951. A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp. BÁRCZI GÉZA 1958. Magyar hangtörténet. 2., bővített kiadás. Bp. D. BARTHA KATALIN 1958. A magyar szóképzés története. Bp. 125

BENKŐ, LORÁND 1986. Geschichte eines ungarischen verbalen Ableitungssuffixes. In: KÁROLY GERSTNER Hrsg., Lyökämme käsi kätehen. Beiträge zur Sprachkontaktforschung im Bereich des Finnougrischen und des Germanischen. A. D. Kylstra zum 65. Geburtstag. Amsterdam. 11 27. BENKŐ LORÁND 1995. Anonymus kunjairól. In: KOSZTA LÁSZLÓ szerk., Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995 BENKŐ LORÁND 1998. Név és történelem. Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. BENKŐ LORÁND 2002. Egy kis tanulság Anonymus-kutatásaimból. In: BALÁZS GÉ- ZA A. JÁSZÓ ANNA szerk., Éltető anyanyelvünk. Mai nyelvművelésünk elmélete és gyakorlata. Írások Grétsy László 70. születésnapjára. Bp., 2002. 77 80. BENKŐ LORÁND 2003. Beszélnek a múlt nevei. Tanulmányok az Árpád-kori tulajdonnevekről. Bp. BUNYITAY VINCE 1883 1884. A váradi püspökség története 1 3. Nagyvárad Cal. = Calepinus latin magyar szótára 1585-ből. Sajtó alá rendezte MELICH JÁNOS. Bp., 1912 CD. = Codex Diplomaticvs Hungariae ecclesiasticvs ac civilis (okmánytár) CDES. = Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae (okmánytár) CZEGLÉDY KÁROLY 1950. Új adat a besenyők történetéhez. MNy. 361 2. CZEGLÉDY KÁROLY 1954. IV IX. századi népmozgalmak a steppén. MNyTK. 84. Bp. CZEGLÉDY KÁROLY 1959. A szavárd-kérdés Thury József előtt és után. MNy. 373 85. CZEGLÉDY KÁROLY 1975. Árpád és Kurszán. In: SZATHMÁRI ISTVÁN ÖRDÖG FERENC szerk., Pais Dezső tudományos emlékülés Zalaegerszegen. MNyTK. 140. 43 58. CSÁNKI = CSÁNKI DEZSŐ, Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában 1 3. 5. DAI = Constantinus Porphyrogenetus, De administrando imperio, l. MORAVCSIK GYULA 1950. DEÉR JÓZSEF 1938. Pogány magyarság, keresztény magyarság. Bp. DHA. = GEORGIUS GYÖRFFY ed., Diplomata Hungariae Antiquissima. Bp., 1992 EPhK. = Egyetemes Philologiai Közlöny (folyóirat) ErdTörtAd. = MIKÓ IMRE SZABÓ KÁROLY szerk., Erdélyi Történelmi Adatok 1 4. Kolozsvár, 1855 1862 Ethn. = Ethnographia (folyóirat) EWUng. = BENKŐ LORÁND Hrsg., Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen 1 2. Bp., 1993 1995 FNESz. = KISS LAJOS, Földrajzi nevek etimológiai szótára 1 2. 4., bővített és javított kiadás. Bp., 1988 FRISK, HJALMAR 1954. Griechisches etymologisches Wörterbuch. Heidelberg GERICS JÓZSEF 1967. Krónikáink néhány genealógiai vonatkozásáról. ItK. 583 98. Gl. = BERRÁR JOLÁN KÁROLY SÁNDOR szerk., Régi magyar glosszárium. Szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára. Bp., 1984 126

GOMBOCZ ZOLTÁN 1912. Die bulgarisch-türkischen Lehnwörter in der ungarischen Sprache. Helsinki GOMBOCZ ZOLTÁN 1914. Árpád-kori török személyneveink. MNy. 361 2. GOMBOCZ ZOLTÁN 1916. A besenyő népnévről. MNy. 281 5. GYÓNI MÁTYÁS 1943. A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Bp. GYÖRFFY = GYÖRFFY GYÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1 4. Bp. 1963 1998 GYÖRFFY GYÖRGY 1939. Besenyők és magyarok. (Kőrösi Csoma Archívum) Bp. GYÖRFFY GYÖRGY 1948. Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. GYÖRFFY GYÖRGY 1959. Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. GYÖRFFY GYÖRGY 1970 1. A honfoglaló magyarok települési rendjéről. ArchÉrt. 191 242. GYÖRFFY GYÖRGY 1970 2. Anonymus Gesta Hungarorumának kora és hitelessége. ItK. 1 13. GYÖRFFY GYÖRGY 1977 1. István király és műve. Bp. GYÖRFFY GYÖRGY 1977 2. Honfoglalás, megtelepedés és kalandozások. In: BARTHA ANTAL CZEGLÉDY KÁROLY RÓNA-TAS ANDRÁS szerk., Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp., 1977. 123 56. GYÖRFFY GYÖRGY 1988. Anonymus. Rejtély avagy történeti forrás? Bp. GYÖRFFY GYÖRGY 1993. Az Árpád-kori magyar krónikák. Száz. 391 412. GYÖRKE, JÓZSEF 1934. Die Wortbildungslehre des Uralischen. Tartu HAJDÚ MIHÁLY 1981. Helyneveink -d-féle képzőinek funkcióiról. In: HAJDÚ MIHÁLY KISS JENŐ szerk., Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Emlékkönyv Benkő Loránd születésének 60. évfordulójára. Bp., 1981. 161 72. HARMATTA JÁNOS 1997. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban. In: KOVÁCS LÁSZLÓ VESZPRÉMY LÁSZLÓ szerk., Honfoglalás és nyelvészet. Bp., 1997. 119 40. HazOkl. = Hazai oklevéltár 1234 1536 HazOkm. = Hazai okmánytár HOFFMANN ISTVÁN 2004. Az oklevelek helynévi szórványainak nyelvi hátteréről. In: HOFFMANN ISTVÁN TÓTH VALÉRIA szerk., Helynévtörténeti tanulmányok 1. Debrecen, 2004. 9 61. HOFFMANN ISTVÁN KIS TAMÁS 1996. Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából 1864. Bihar vármegye. Debrecen HOFFMANN, J. B. 1949. Etymologisches Wörterbuch des Griechischen. München HORVÁTH JÁNOS 1954. Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. HORVÁTH JÁNOS 1963. A hun-történet és szerzője. ItK. 446 76. HORVÁTH JÁNOS 1966. P. mester és műve. ItK. 1 53, 261 82. HORVÁTH JÁNOS SZÉKELY GYÖRGY szerk. 1974. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Bp. ItK. = Irodalomtörténeti Közlemények (folyóirat) JAKÓ = JAKÓ ZSIGMOND, Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. I. 1023 1300. Bp., 1997 JAKÓ ZSIGMOND 1940. Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp. 127

KÁDÁR JÓZSEF 1900 1905. Szolnok-Doboka vármegye monográfiája 1 7. Dés KAPITÁNFFY ISTVÁN 2003. Hungarobyzantina. Bizánc és a görögség a középkori magyarországi forrásokban. Bp. KARÁCSONYI = KARÁCSONYI JÁNOS, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig 1 3. Bp., 1900 1901 KárOkl. = A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára KÁZMÉR = KÁZMÉR MIKLÓS, Régi magyar családnevek szótára. Bp., 1993. KIRÁLY PÉTER 2006. A honfoglalás vitás eseményei. A kalandozások és a honfoglalás éve. Nyíregyháza KMHsz. = HOFFMANN ISTVÁN szerk., Korai magyar helynévszótár 1000 1350. 1. Abaúj Csongrád vármegye. Debrecen KMTLex. = KRISTÓ GYULA főszerk., Korai magyar történeti lexikon (9 14. század). Bp., 1994 KNIEZSA ISTVÁN 1943. Keletmagyarország helynevei In: DEÉR JÓZSEF GÁLDI LÁSZ- LÓ szerk., Magyarok és románok I. Bp., 1943. 111 313. KNIEZSA ISTVÁN 1952. Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Bp. KOGUTOWITZ MANÓ 1905. Magyarország vármegyéinek kézi atlasza. Bp. KRISTÓ GYULA 1976. Szempontok korai helyneveink történeti tipológiájához. (AHistSzeg. 55.) Szeged KRISTÓ GYULA 1980. Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. KRISTÓ GYULA 1983. Tanulmányok az Árpád-korról. Nemzet és emlékezet. Bp. KRISTÓ GYULA 1988. A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp. KRISTÓ GYULA MAKK FERENC SZEGFŰ LÁSZLÓ 1973 1974. Adatok korai helyneveink ismeretéhez 1 2. (AHistSzeg. 44, 48.) Szeged LIGETI LAJOS 1940. Attila hunjainak eredete. In: NÉMETH GYULA szerk. 1940. 11 30. LIGETI LAJOS 1986. A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. MÁLYUSZ ELEMÉR 1971. Az V. István-kori gesta. Bp. MARQUART, JOSEF 1903. Osteuropäische und ostasiatische Streifzüge. Leipzig MACARTNEY, C. A. 1930. The Magyars in the Ninth Century. Cambridge MELICH JÁNOS 1925 1929. A honfoglaláskori Magyarország. Bp. MNéprLex. = ORTUTAY GYULA főszerk., Magyar néprajzi lexikon 1 5. Bp., 1977 1982 MNny. = Magyar Népnyelv (folyóirat) MNy. = Magyar Nyelv (folyóirat) MNyA. = DEME LÁSZLÓ IMRE SAMU Szerk., A magyar nyelvjárások atlasza 1 6. Bp., 1968 1977 MNyj. = Magyar Nyelvjárások (folyóirat) MNyTK. = A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai MonStrig. = Monumenta Ecclesiae Strigoniensis (okmánytár) MORAVCSIK, GYULA 1942. Bizantynoturcica 1. Die Byzantinischen Quellen der Geschichte der Türkvölker. Bp. MORAVCSIK, GYULA 1943. Bizantynoturcica 2. Sprachreste der Türkvölker in den byzantinischen Quellen. Bp. 128

MORAVCSIK GYULA 1950. Bíborbanszületett Konstantín. A görög szöveget kiadta és ford.: MORAVCSIK GYULA. Bp. MSzFgrE. = LAKÓ GYÖRGY főszerk., A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár 1 3. Bp., 1967 1978 MTsz. = SZINNYEI JÓZSEF, Magyar tájszótár 1 2. Bp., 1893 1901 MünchK. = NYÍRI ANTAL szerk., A Müncheni Kódex 1466-ból. Bp., 1971 NÉMETH GYULA 1929. Szabirok és magyarok. MNy. 81 8. NÉMETH GYULA 1930. A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp. NÉMETH GYULA 1934. Thúry [helyesen: Thury] József l. [= levelező] tag emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhúnyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXII. kötet 6. [recte: 3.] szám. Bp. NÉMETH GYULA 1940. A hunok nyelve. In: NÉMETH GYULA szerk. 1940. 217 26. NÉMETH GYULA szerk. 1940. Attila és hunjai. Bp. NÉMETH GYULA 1991. A honfoglaló magyarság kialakulása. 2., bővített és átdolgozott kiadás. Közzéteszi: BERTA ÁRPÁD. Bp. NyK. = Nyelvtudományi Közlemények (folyóirat) NySz. = SZARVAS GÁBOR SIMONYI ZSIGMOND, Magyar nyelvtörténeti szótár 1 3. Bp., 1890 1893 OklSz. = SZAMOTA ISTVÁN ZOLNAI GYULA, Magyar oklevél-szótár. Pótlék a Magyar nyelvtörténeti szótárhoz. Bp., 1902 1906 ÓMOlv. = JAKUBOVICH EMIL PAIS DEZSŐ, Ó-magyar olvasókönyv. Pécs, 1929. PAIS DEZSŐ 1926. Magyar Anonymus. Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről. Ford. és jegyzetek: PAIS DEZSŐ. Bp. PAIS DEZSŐ 1949. Turul. MNy. 37 43. PAIS DEZSŐ 1975. A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből. Bp. PAIS DEZSŐ 1977. Anonymus: Gesta Hungarorum. Ford. és jegyzetek: PAIS DEZSŐ. Bp. PallasLex. = A Pallas Nagy Lexikona 1 18. Bp., 1893 1900 POKORNY, JULIUS 1959. Indogermanistisches etymologisches Wörterbuch. Bern PPB. = Dictionarium Latino Hungaricum (...) collectum, et in hoc corpus coactum a Francisco Páriz Pápai (...) Nunc vero (...) locupletatum intentione ac labore Petri Bod. Cibinii, 1767 PRT. = ERDÉLYI LÁSZLÓ SÖRÖS PONGRÁC szerk., A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története 1 12/B. Bp., 1902 1916 (Okmányközlések) RÁCZ ANITA 2007. A régi Bihar vármegye településeinek történeti-etimológiai szótára. Debrecen RADLOFF, WLADIMIR 1893 1911. Versuch eines Wörterbuches der Türk-Dialecte 1 4. St. Petersburg RÄSÄNEN, MARTTI 1969. Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen. Helsinki RÓNA-TAS ANDRÁS 1996. A honfoglaló magyar nép. Bp. SCHRAM = XVI XVIII. századi földrajzi nevek az Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones gyűjteményében. Közreadja SCHRAM FERENC. MNyTK. 132. Bp., 1973 129

SÓLYOM KÁROLY 1966. Új szempontok az Anonymus-probléma megoldásához. ItK. 54 84. SoprOkl. = Sopron vármegye története. Oklevéltár SRH. = EMERICUS SZENTPÉTERY ed., Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum 1 2. Bp., 1937 1938 SUCIU = SUCIU, CORIOLAN, Dicţionar istoric al localitaţilor din Transilvania. 1 2. Bucureşti, 1967 1968 SZÁDECZKY-KARDOS SAMU 1977. Adalék a szavárd magyarság problematikájához. In: BARTHA ANTAL CZEGLÉDY KÁROLY RÓNA-TAS ANDRÁS szerk., Magyar őstörténeti tanulmányok. Bp., 1977. 277 82. Száz. = Századok (folyóirat) SZILÁGYI LORÁND 1947. P. magister forrásai és módszere. MNy. 117 27, 246 53. SZTP. = SZENTPÉTERY IMRE, Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp., 1923 SzT. = SZABÓ T. ATTILA [és munkatársai] szerk., Erdélyi magyar szótörténeti tár 1 [12]. Bukarest, Budapest, Kolozsvár, 1975 [2005] SZŰCS JENŐ 1974. Kézai-problémák In: HORVÁTH JÁNOS SZÉKELY GYÖRGY szerk. 1974. 187 202. SZŰCS JENŐ 1992. A magyar nemzeti tudat kialakulása. Szeged [= Bp., 1997] TESz. = BENKŐ LORÁND főszerk., A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1 3. Bp., 1967 1976 THURY JÓZSEF 1897. A magyaroknak szavarti-aszfali neve. Száz. 317 27, 391 403. TörtTár. = Történelmi Tár (folyóirat) VÁCZY PÉTER 1974. Anonymus és kora. In: HORVÁTH SZÉKELY szerk. 1974. 13 37. VárReg. = [Váradi Regestrum.] Regestrum Varadiense [ ] ed. a. 1550. Kiadta: BOROVSZKY SAMU KARÁCSONYI JÁNOS. Bp., 1903 VASMER, MAX 1953 1958. Russisches etymologisches Wörterbuch 1 3. VESZPRÉMY LÁSZLÓ 1999. Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Millenniumi magyar történelem. Források. Ford. VESZPRÉMY LÁSZLÓ és BOLLÓK JÁNOS. Utószó és jegyzetek: VESZPRÉMY LÁSZLÓ. Bp. ZalaOkl. = Zala vármegye története. Oklevéltár ZichyOkm. = A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára ZIMONYI ISTVÁN 2005. Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról. A Ğayhānī-hagyomány magyar fejezete. Bp. ZSOLDOS ATTILA 1996. Nemzetségek és honfoglalók. In: VESZPRÉMY LÁSZLÓ szerk., Honfoglaló őseink. Bp., 1996. 176 94. 130

Névmutató A mutató a téma tárgyalásában fontosabb szerepet játszó neveket tartalmazza, illetve azon tulajdonneveket (valamint népet, nyelvet jelölő közneveket), melyekkel kapcsolatban érdemleges megállapítás történik. Általában nem szerepelnek tehát a pusztán nyelvi példák (pl. Zamárdi), illetve az egyéb megállapításokat illusztráló felsorolások elemei. Nem tartalmazza továbbá a mutató a megyék neveit, a magyar népnevet, a helynevek mai román megfelelőit, illetőleg a következő gyakran előforduló neveket: Anonymus (de szerepel mint Péter püspök), (a) Magiszter, (a) Mester, P mester (ti. Anonymus); (a) Bíborbanszületett (ti. Konsztantinosz), Konsztantinosz; Bizánc; Ákos mester, Kézai Simon. A homonimák csupán a tárgy szempontjából indokolt esetben jelöltek, pl. Miklós szn. és különösen: Szovárhegy 1-3 hn.; de összevonva szerepel pl. az amúgy együtt, felsorolásszerűen előforduló négy Vécs helynév. Kivételes, indokolt esetben az utalás a neveknek a forrásokban szereplő írásváltozatára, esetleg -i képzős származékára is mutathat. A nevek az egykori kiejtés szemléltetése céljából olykor fonetikus jeleket is tartalmaznak, pl. Csobamaǯera, Dentümaǯer, Töγötöm stb. A mutatóban alkalmazott rövidítések: hn. = helynév (település, tartomány, ország), na. = névalak, nn. = nemzetségnév, ill. nemzetségrész (ág) neve, szn. = személynév. A népnév és a nyelv rövidítés nélkül szerepel. A névfajta megjelölése elmarad, ha azt a névhez kapcsolódó köznév egyértelműsíti (pl. Árpád-ház, Berettyó-völgy, Gábriel klérikosz, Péter püspök stb., ill. a folyóvizek). 131

Aba: hn. 108; nn. 28 Achton: hn. 35; szn. 34 35 Aka: hn. 89 Akavár: hn. 89; lásd Aka is Álmos: nn. 26; szn. 17, 22 24, 56 57, 119 Alsó-Körös-vidék 93 Apáti, lásd Körösszegapáti arab: népnév 105, 112; nyelv 106, 117, 121 Árpád: na. 81; nn. 23, 25 26, 56 58, 60 64, 66; szn. 11, 17 19, 23 26, 28, 30, 33 36, 38, 40, 50, 56, 70, 91, 119 Árpád-ház 18, 23, 31, 42, 57, 59 aszfali (ἄσφαλοι): na. 115 118; lásd szavarti, szavarti aszfali is Aszfalt-hegység 83 84 Atyás: hn. 89 Atyla: szn. 45 Azovi-tenger 39 Baj: hn. 90, 92 Balkán: hn. 36 37, 39, 41 42 Balkán-hegység 37 Bánréve: hn. 90 Baracska: nn. 26, 29, 34, 36 Barancs: hn. 36 Bars: hn. 31; na. 31, 34 baskír, baskirt: na. 82, 103, 113; népnév 82 Bécs: na. 97; szn. 97 98; lásd Vécs na., szn. is Becse-Gergely: nn. 69, 95 96 Béla, II. 16, 20 Béla, III. 20, 52, 91 Béla, IV. 44, 47, 51, 61, 94, 121 Berettyó folyó 51, 83 84, 89, 92 93 Berettyó vidéke 118 Berettyó-völgy, Berettyó völgye 71, 83, 85, 90 91, 98 Besenyő: hn. 108; szn. 108 besenyő(k): na.107 108; népnév 106, 12, 65, 100 101, 105 110, 113, 115, 119; nyelv 65 66 Bihar: hn. 70, 91 Bodon: hn. 70, 91; nn. 48, 70, 91 93; szn. 70, 91 92 Bogdánszovárhegy: hn. 83 84, 87; lásd Szovárhegy 1 (Bogdánszovárhegy) is Bors: na. 31, 34, 81; nn. 28, 36; szn. 29 31, 33 34, 40 Borsa: nn. 93 Botond: szn. 40 Bulcsú: szn. 40, 119 Cherszon vidéke 107 Cleopatra civitas 38; lásd Nea Petra is Csaba, Csoba: hn. 41; na. 42; szn. 41 Csabamagyara: népnév 40 42 Csák: nn. 21, 27 29, 35 cseh(ek): népnév 30 32, 45, 48 Csekehida, lásd Csökehida Csételek: hn. 58 Csoba, lásd Csaba Csobamaǯera, lásd Csabamagyara Csolt: nn. 93 Csökehida: hn. 91 Darieli-hágó 101 Dentümaǯer: hn. 22, 39; lásd Szkítia is Domonkos bán 31 Duracs: hn. 38 39; na. 39 Durazzo, lásd Duracs Durrës, lásd Duracs Dzsécsa: szn. 56 57 Dzseló: szn. 30 Égei-tenger 38 39 Ényed: hn. 91 132

Érseklél: hn. 96, lásd Lél is Értarcsa: hn. 59 Etele: szn. 45, 47, 57 Etelköz: hn. 99 Eufrátesz folyó 120 fehér horvátok: népnév 102 103 fehér szerbek: népnév 102 103 Fehér-Körös völgye 91 fekete magyarok, lásd nigri Ungri Fekete-Körös folyó 84 Fekete-Körös völgye 70 Fekete-tenger 36 38, 39, 120 121; lásd Nigrum mare, Pontus is Felináncs, lásd Ináncs Fugyi: hn. 90; nn. 48, 56, 90, 92 Fugyivásárhely: hn. 90 Fülöp király vára, lásd Philippopolisz Fűs: hn. 91 92 Gábriel klérikosz 119 Galád: hn. 35 Galgóc: hn. 45, 48 Géza, lásd Dzsécsa Ginza, lásd Kéza Glád: szn. 34 35 Gökçe, Gökčay: hn. 54 Görögország 37 38; lásd Grécia is Grécia: hn., 36 37, 42; lásd Görögország is hangar: népnév 110, 115; lásd kangar(ok) is Hármas-Körös folyó 90 Hegyközszentimre 85 Hernádszentandrás: hn. 90; lásd Ináncs is Hoba: hn. 32; szn. 25, 29 34 horvátok, lásd fehér horvátok Huba, lásd Hoba szn. Ináncs: hn. 90 István, V. 44, 47, 51, 94 Izsólaka: hn. 91; lásd Zsáka is János örmény pátriárka 112 János pápa, XXII. 121 Járom: hn. 70 Jeleγ ( Ιέλεγ): szn. 23 Jeretamir: szn. 121 Jofa: hn. 90 Julianus: szn. 121 Kadocsa: na. 52 56, 75; szn. 23 26, 28 30, 32 33, 35 37, 39 43, 45 47, 52 55, 72 Kalán: nn. 29 kangar(ok): népnév 105, 108 110, 115; lásd hangar is Kaukázus: hn. 46, 101 105, 114, 121 kazár(ok): népnév 106, 111, 114, 119 Kéza: hn. 60, 65 Kisalföld: hn. 34, 49, 51 52, 69, 71, 94 95, 97 98 Kistoronya, lásd Toronya Kleopátra városa, lásd Cleopatra civitas Komárom: hn. 96 Kölpény: szn. 40 Körös(ök), lásd Fehér-Körös, Fekete- Körös, Sebes-Körös, Hármas-Körös Körösök vidéke, lásd Alsó-Körösvidék Körösszegapáti: hn. 59 Krím: hn. 107 Kur folyó vidéke, Kur-vidék 101, 105, 110; lásd Szevan Kur-vidék is László, IV. 44, 52, 94 Lél: hn. 95 97; szn. 17, 34, 40, 45 49, 51 52, 94 97 Lelovce: hn. 96 133