EGRY JÓZSEF FIATALKORI MŰVEI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA GYŰJTEMÉNYÉBEN

EGRY JÓZSEF FIATALKORI MŰVEI A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA GYŰJTEMÉNYÉBEN Egry életművének méltató" majdnem kivétel nélkül az első világháború végétől kezdődő és azután nagyszerűen kiteljesedő korszakot vizsgálták. A korai művekre alig tettek néhány utalást. Mi azonban a Nemzeti Galériának 1968-ban a nagykanizsai Thury György Múzeumban rendezett Egry-kiállításán a mintegy száz mű felét a mester korai munkásságából gyűjtöttük össze. Azóta egyre élénkebb az érdeklődés e korszaka iránt. Ez az érdeklődés nem megokolatlan, mert bár Egry a maga igazi jelentőségét későbbi műveivel érte el, korai művei szintén fontosak, és sok érdekes vizsgálódásra adnak alkalmat. Segítik földeríteni mesterünk fiatalkorát, felkészülésének küzdelmes éveit, akkori művésztársaival való kapcsolatát, emberi és művészi igazságérzésének milyenségét. S miközben őt vizsgáljuk, más jelentős művészeinkre vonatkozóan is találunk eddig kevéssé ismert adatokat vagy megállapításokat. Egry 1901-ben a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán lépett először a nyilvánosság elé. A katalógus adatai szerint két arcképet állított ki. Föltehető, hogy közülük az egyik (a Munkásfej címmel feltüntetett) azonos azzal a szakállas munkásfejet ábrázoló, ugyancsak 1901-ből keltezett olajfestménnyel, amelyet jelenleg egy miskolci magángyűjtemény őriz. 1 A Nemzeti Galériában 1901-ből Egrynek Kertben című festménye (51. kép) szerepel. 2 Faktúrája, ecsetkezelése, bizonytalan formaképzése, bágyadt színvilága, fény-árnyék hatásai a hagyományos tónusos festésmódon belül is szerény szintet képviselnek, s megegyeznek a Miskolcon őrzött munkásfej-motívumon látottakkal. A képmezőt általában sötétebb és világosabb szürkék uralják, a zöldek, az okkerek és a vörösek csak másodszerepet kaptak. Az arc- és tájképeken kívül sokalakos jelenetek is foglalkoztatták Flgryt, már pályája legelején is. Zárt térben (kocsmában), asztal körül nyolc-kilenc tagú társaságot festett meg. A sötétbői előtörő világosak, a lehetőleg egységes, egymástól jól elválasztott foltszerű felületek, a drámaiságot célzó mozdulatok, végül a bő elbeszélő jelleg ugyanúgy Munkácsy tiszteletére mutatnak, mint több kortársának legkorábbról ismert művei. Ezeket az 1901-ben és 1902-ben festett sokalakos zsánerképeit nem találjuk, hanem csak a Galéria Adattárában őrzött fényképek (52. kép) alapján szerzünk róluk ismereteket. 3 Láthatunk azonban a grafikai gyűjteményben néhány olyan rajzvázlatot is, amely közvetlenebb tájékoztatást ad Flgry legkorábbi zsánerelképzeléseiről. Még néhány évig nyomon követhetjük a nagy mester hatását, különösen az 1904-ben festett Hamiskártyások című jelenetén (53. kép). Itt is a párhuzamos egyeneseket őrző asztal adja a kompozíció központját, az alakok mozgásában most is sok a drámai hatáskeresés, erős fény-árnyék tagolás, az anyagszerűség. 1 Mindez azonban anélkül, hogy a nagy mester igazi tanításának megértését is igazolná. Az arányokban mutatkozó és általában az alakrajzi hibák egyenest szembetűnőek. Folytatva vizsgálódásunkat meggyőződhetünk arról, hogy Egry a kifejezés más módjait is kereste. Az 1903-ból keltezett Folyó csónakkal című olajfestményén (54. kép) már szakítani próbált a hagyományos tónusos festésmóddal, s a természeti élmény segítségével kereste a kibontakozást. 0 Valószínűleg közvetlenül állt szemben a természeti motívummal s az frissebb, élettelibb előadásra késztette, feltűnő a festőiség mélyülése, az ecsetvonások lendületesebbek lettek. A korábbi zsánerképek bonyolult feladatával ellentétben most egyszerűbbre vállalkozott, s ezt szerencsésebben oldotta meg. A természeti élmény az előbbrejutásnak csak egyik ágát, vagyis a festőibb előadást szolgálta. Egry gondolat- és érzésvilága sokkal tartalmasabb volt, semhogy a táj festői értelmezésénél tartósan időzhetett volna. A szociális problémák iránti érzék, illetőleg a tragikus emberi sorsokban meglátott kiábrándultság ismét sokfigurás kompozícióra késztette, s már most, 1903-ban megfestette fiatalkori munkásságának egyik legismertebb témáját: a menhelyek világát. Tudomásunk szerint ez az első változata a Menhely előtt témakörének. A mű sajnos magántulajdonban van. 6 Még szerény, több szempontból konvenciókhoz ragaszkodó képi elgondolás ez is, de jobb az egy évvel később készült Hamiskártyások címmel ismert olaj kompozíciónál. Minden bizonynyal a tartalmi mondanivaló súlya, az élet árnyékos oldalán járók iránt érzett ragaszkodása átgondoltabb, a tónusos látásmódon belül is meggyőzőbb előadásra ösztönözte. Óvakodott azoktól a romantikus, keresetten népies külsőségektől, amelyek kora zsánerképeit általában jellemezték. A Menhely előtt témaköréhez kell sorolnunk az Ingyen étkezők változatait is. Katalógusok először 1905 őszétől említik e képcímet, s olajfestmény változatot jelölnek vele. A Galéria gyűjteményében 1904-ben készült és hígított tussal készült grafikát találunk." Ezen már Egry javuló kompozíciós érzéke is megmutatkozott. A félkörívben

elhelyezett figurák foltritmusa mellett fent és lent üres felületeket látunk, így pozitív-negatív formák is segítik az aszimmetrikus kompozíció felépítését. Ugyancsak szociális problémák tükrözésére vállalkozott akkor, amikor illusztrációkat készített Laky Imre Rendőri krónikák című könyvéhez 1904-ben. 8 Laky Imre elbeszélései a köztörvényi bűnözök, alkoholisták, prostituáltak és más, a társadalomból kiközösített, valamint a rajtuk nyerészkedő, a társadalomban mégis becsült figurák ismertetése közben a menhelyek világába is betekintést nyújtanak. Egry számára nem volt ismeretlen e világ. Édesapja mérhetetlenül sok alkoholt fogyasztott, s ezzel lehetetlenné tette, hogy családja (felesége és egyetlen gyermeke) valamennyire is békében éljen. Már Budapestre is majdnem üres kézzel kerültek. Helyzetük itt sem javult, sőt inkább rosszabbodott. Szállásuk gyakran hasonlított a Rendőri krónikákban leírt szállásokhoz, s míg édesanyjával együtt szűkös megélhetésüket biztosították (például hatósági ingyenes étkezéssel), gyakran láthatták a teljes létbizonytalanságba vagy erkölcsi züllésbe kényszerültek döbbenetes példáit. 1904-ig nyolc művét állították ki a Szalonban, könyvet illusztrált, ezenkívül színházi kritikusokról, például Keszler Józsefről, Ábrányi Emilről karikatúrákat készített 1 ' (már kezdettől fogva sok karikírozó rajzát ismerjük). Már 1903-ban találkozott Lyka Károllyal, s ő néhány rajzát megvásárolta azzal, hogy a Művészet című lapban közölni fogja. Önképzésével kapcsolatban megemlítjük, hogy egy müncheni tanulmányúttal próbálkozott 1904-ben, de ez nem járt sikerrel. Ltja során valószínűleg érintette Bécset is. Végül 1904 fontosabb képzőművészeti eseményei közül megemlítjük, hogy az év elején a Nemzeti Szalonban angol és francia mesterek műveit állították ki. 1 0 E kiállítást bizonyára látta Egry is. Itt találkozhatott először Turner művészetével (tizenöt alkotásával volt képviselve), s Millet kivételével láthatta a barbizoni mesterek nagy csoportjának képeit. Emberi és művészi sorsára némileg rávilágít az alábbi két levél: Magamról mást nem írhatok, mint hogy nagy haladással előbbre vagyok, miután a Művészet című lap megvett két zsánerrajzot, mi legközelebb fog megjelenni. Megdicsérték dolgaim." 1 1 A levél 1904. május 31-én kelt, és Nágel József nevére szólt. Nem sokkal később a következőket írta: Kedves Nágel úr... Dolgozom, és sorsom éppoly komisz, mint volt. Hogy rajzaim mikor jelennek meg, azt nem tudom határozottan, de lehet, hogy legközelebb. Most voltam a napokban sorozáson, de szerencsére nem tartottak benn... Szüleim is köszönik b. figyelmét." 1 2 Ekkor huszonegy éves volt, már sok mindent megismerhetett az általános emberi sors és a művészi élet ellentmondásaiból. A másokról festett arcképeken, fejtanulmányokon, tájképeken és tematikus kompozíciókon kívül önmagáról is készített portrékat. Nézzük meg ezek tükrében, milyen volt ő maga pályája elején. Legkorábbról fennmaradt ceruzarajz portréin finom, érzékeny grafikai megoldásokat találunk. 1 3 Még nincs bennük említést érdemlő egyéni formai jelleg, de minden bizonnyal jó karakterérzékkel készültek, s a bizakodó derűvel világba tekintő gyermekművész rokonszenves megjelenését őrzik. 1903-ból egy kisméretű, alig levelezőlap nagyságú olajkarton 1 4, 1904-ből pedig egy nagyobb méretű olaj-vászon önarcképét őrzi a Galéria. 1 5 A kisméretű kép (55. kép) komorabb életérzést sugároz, de a művészi feladatai megértéséhez közeledő festőről is tudósítást ad. A fény-árnyékkal alakított fejen és a testet borító öltönyön finom átmenetekben váltakoznak a halványra fogott színek tónusai. A kép hátán Egry sajátkezű verses szövege: Fönt magasban / Játszva fellegekkel / Lent a porban, / Veszni kinlódni / Az élet kegyetlenségében." Keményebb és drámaibb az 1904-ben készült önarckép (56. kép). A színek egymás közti ellentéte nagyobb, anyagszerűséget, plasztikai jellegű formálást látunk, utolsó jeleit a Munkácsy festészetéből merítő alkotómódnak. * Az 1905. esztendő bizonyos változást hozott a fiatal Egry pályáján. Nemcsak a Szalon, hanem a Műcsarnok is elfogadta beküldött képeit. Nagyon sajnálatos, hogy sem köz-, sem magángyűjteményekben nem találjuk az 1905- ben kiállítottakat. Felkutatásuk azért is fontos lenne, mert a Szalonban három esetben egymás mellett helyezték a rendezők Egry és Gulácsy Lajos képeit, Lyka Károly pedig a Vasárnapi Újságban együtt ismertette és közös jelzőkkel dicsérte őket. l f i A párhuzam nem volt sem oktalan, sem véletlen. Egyikük sem tartozott érdekvédelmi vagy stilisztikai szempontból körvonalazható csoporthoz. Meglátszott rajtuk a rendszeres akadémikus képzés hiánya, de azt a kifejezés őszintesége pótolta. Találunk bennük bizonyos naivnak tűnő bájt, esetleg groteszkséget. Mindkettőn másféle változatban ugyan, de a magukra utaltság állapotát is megmutatva. Természetesen óvatosan kell bánnunk a párhuzamokkal, mert Gulácsy ekkorra el már nagyszerű műveket alkotott, s mint Itália rajongója kezdett ismertté válni, Egry ellenben még kisszerű műveit festette, s életkörülményei is másként alakultak. Egry fejlődését és állapotának gyors változását szolgálta az is, hogy 1905 végén eljutott Párizsba. Ö maga Lyka Károllyal való kapcsolata eredményeként említette párizsi útját. 1 7 Párizsban a Colorassie-t s a Julian Akadémiát látogatta, de egyikről sem volt jó véleménye. Ott festett művei közül egy öntöző figurát ábrázoló és papírlemezre festett olajképet találunk a Galériában (57. kép). Címe: Munkás. lh Előadásmódja artisztikusabb, mint korábbi képeié. Uj az is, hogy a barna és az okker változataiból, tehát kevés színből

alakította ki a festőileg is jól értelmezett motívumot. Általában jobban megtalálta az emberi test szervességét, a mozgás vagy nyugalmi állapot rendjét. Az irodalmi elemek súlyát csökkentette. Magángyűjtőknél levő képein több hasonló megoldást találunk. Figurális művein kívül ismerjük de csak magángyűjtőktől Szajna-parti részleteit és tájképeit, amelyeket vagy még Párizsban festett meg, vagy idehaza készített el kinti vázlatai alapján. Ezeken alig látjuk a tónusos festésmódnak korábban oly eleven jegyeit. Párizsi munkásságának nagy egészét nézve észrevehetjük azt is, hogy a művészetet forrongásba hozó modern mesterek nem hatottak rá annyira, mint például az ugyancsak ott tartózkodó Berény Róbertra, Czigány Dezsőre, Czóbel Bélára, Márffy Ödönre és még sok más magyar kortársára. A maga eredményeire építő karakterét őrizte, mint ahogy idehaza is kevéssé engedte, hogy a mások teremtette aktualitások saját munkásságában gyorsan és átalakító erővel érvényesüljenek. Flolott minden bizonnyal ismerte és mérlegelte azokat. Párizsi tartózkodása alatt Lyka pártfogókat szerzett számára, s ezek előkészítették hazatérését....1907 elején dr. Jánossy Béla, Szinyei Merse Pál hívása, támogatása alapján visszakerültem Pestre, és a főiskolán kaptam helyet, műtermet, ahol Ferenczy Károly és Szinyei korrigált, látogatott úgy másfél évig. U.I. Tovább nem bírtuk ki egymást. Nem bírtam azt a bizonyos száraz iskolai metódust. Ugyancsak ezzel egy időben akkor a Műcsarnokban kiállított dolgaim közül az Éjjeli menhely előtt című képemre állami ösztöndíjat kaptam ami főiskolával volt egybehangolva, miután pedig a főiskolát otthagytam, az ösztöndíj is megszűnt. Egyszóval alig vártam, hogy szabad levegőre jussak, mi távolabb az iskolától, külsőségektől, frázisoktól. Mielőtt rátérnénk e súlyos megállapítások mérlegelésére, nézzük át, mit festett Egry 1907-ben és 1908-ban, mit látott más művészektől, mi lehetett az, ami az akkori művészeti élet eseményeiből leginkább érintette. 1907 tavaszán a Műcsarnokban kiállított képei közt volt a Menhely előtt (58. kép, általunk ismert) utolsó változata- 0, amely egyúttal e témakörnek legjobb megvalósulása. A kompozíció emlékeztet az Ingyen étkezők című lavírozott tusrajzon látottakra. A csoport elhelyezése aszimmetrikus és a függőleges tagolást alig bontják meg vízszintes erők. Tehát a korábban fölvetett kompozíciós problémákat oldotta meg magasabb szinten. E kép sokszor szerepelt nyilvánosság előtt, és több kutató foglalkozott vele. Találunk olyan megállapítást is, amely szerint Fényes Adolf korai munkáival rokon. 2 1 Bizonyára mindkét művészben meglevő eszmei irányultság szülte e párhuzamot. A formai megoldás azonban eltér egymástól. A Menhely előtt koloritja üdébb, a halványzöldek, az okkerek, a szürkés átmenetek modernebb színfelfogást mutatnak, mint amelyet Fényes Adolf hasonló eszmei beállítottsággal létrehozott művein látunk. Ferenczy Károly vagy az általa leginkább képviselt nagybányai festészet felfogásával rokon a kép színvilága. Eltűntek a korábbi nehéz helyi tónusok, helyettük a színek gazdag valőrjeit látjuk, eltűnt a plasztikus formálás, s a képfelület síkjához való közeledés félreérthetetlen lett. Ennek folytán bizonyos dekoratív jelleg is mutatkozik. A nagyvonalúan kezelt formákat övező enyhe körvonal, az egész mű monumentális nyugalma, a puritán témának heroizáló vagy idealizáló célzat nélküli festésmódja pedig olyan természet- és életszemléletet mutat, amely képzőművészeti kifejeződését a natúrának a szecesszió, illetőleg a szimbolizmus irányában való ábrázolásával kívánja elérni. Ezen a ponton Egrynek Puvis de Chavannes iránti érdeklődését kell látnunk. Monumentalitásra törekedett Egry, nagyméretű kompozícióin kívánta megörökíteni proletár társai iránt érzett szolidaritását. Ugyanakkor nem az akadémiák elvégzése árán elérhető gondos formákat, nem is a barnákba ágyazott hagyományos tónusokat érezte alkalmasnak a tartalmi mondanivalóhoz, mint ahogy Fényes Adolf vagy a fiatal Kernstok Károly tette nagy felkészültséget tükröző tematikus képein. Nem is keresett romantikus vagy újbarokk módon ágáló gesztusokat, irodalmias bőbeszédűséget, mint műcsarnoki festőtársainak legtöbbje. Ellenkezőleg, ahogy látta Puvis de Chavannes monumentális művein az egyenletes és tartózkodó színeknek, az enyhe mozgású nagy körvonalaknak, a nyugodt és egységes felületeknek az összhangját, úgy törekedett ő is arra, hogy formái meggyőző érzéstartalmat sugározzanak, s anélkül, hogy kilépnének jelentős mozdulatlanságukból, kötetlenek, egyszersmind jelképi értelműek is legyenek. Tehát mint említettük a jól megértett természeti élményt, bár nagyon óvatosan, de a szimbolizmus irányában fokozta, anélkül azonban, hogy lemondott volna az időszerű eszmei mondanivaló hangsúlyozásáról. Millet-vel való kapcsolatára, amelyet éppen fiatalkori munkásságával kapcsolatban is többször hangoztattak a kutatók, inkább hangulati alapon következtethetünk. A figurák lelkivilágában látható visszafogottság, a szélsőséges gesztusoktól való óvakodás hozza összefüggésbe Millet-vel. Formai rokonságuk gyengébb, különösen az atmoszférikus hatásokat nem találjuk képein. A Menhely előtt nagy értéke, hogy szociológiai helyzetképet örökít meg haladó, legalábbis az adott között okvetlenül haladónak tekintendő körülmények formanyelven. 1907 tavaszán épp a műcsarnoki kiállítás ismertetése során a sajtó is jobban fölfigyelt Egryre. Ekkor Czigány Dezsővel szerepelt közös falfelületen, s a kritikusok több rokon vonást találtak kettőjükben. A párhuzam most is megindokolt volt, mert a természeti élmény nagyvonalú, mégis közvetlen hangú összefoglalását, a formák mentén

haladó körvonal enyhén díszítő szerepét és főleg a képmező szerves elrendezésére irányuló törekvést mindkettőjük képein megtalálhatjuk. A fiatal Egrynek e korszakában megjelenő konstruktív törekvéseire szép példát ad a Menhely előtt című festménynyel egy időben készült Önarckép (59. kép). A Menhely előtt rezignált hangulatú alakjai között is megtaláljuk az önarckép változatot. A kompozíció jobb oldali előterében nyílt tekintettel néz kifelé a művész. Öltözete proletár társaiéhoz hasonlít. Az Önarcképen magányosan és igényesebb öltözetben jelenik meg. A fej és az arc mindkét esetben nagyon érzékeny színértékek gondos megválasztásából alakul. Az öltözeten nem találunk hasonló festői érzékenységet. Érdekesebb a kép szerkezete. Először is a függőleges erők hangsúlyozása tűnik fel. Ezt nemcsak a fej és a testtartás, illetőleg az öltözet formáinak megválasztása adja, hanem az ablak vertikálisa s az ablakon túl látható kopár épület geometrikus formáinak tagolása. Ezekhez viszonyítva kisebb szerepet kapnak a vízszintes tagolások, még kisebbet az átlósak. A képfelület síkjához való igazodást is keresi a művész. Ellenfényt alkalmaz (közvetlenül a világosságot adó ablak elé áll), s ennek következtében saját alakja sík, illetőleg sziluettszerű lesz, s a teret is tulajdonképpen sík felületekkel jelzi. Cézanne-i és a Cézanne utáni festészet tanulságait is észrevehetjük, de sokkal közvetettebben, egyszersmind szerényebb szinten, mint ama kortársainál, akikkel együtt szerepelt, s akik éppen mint Cézanne- és Matisse-követők szereztek maguknak nevet (Czigány, Márffy). Tulajdonképpen tapogatózás, nehézkes kísérletezés ez is a korszerű, de nagyon szervesen fejlődő és a közvetlenül átélt élet adottságainak megfelelő képfogalmazás felé. A most ismertetett 1907-es Önarckép végleg eldöntötte, hogy a fiatal Egry szakított a korábbi hagyományos tónusos előadásmóddal, és új festői gondolat jegyében folytatta munkáját. Nézzük tovább az események tükrében, miként történt mindez. 1907. július elején Ifjúság címmel kiállítás nyílt a Könyves Kálmán Szalonban. Egry, Gulácsy, Czigány, Márffy, Nagy István s még néhány más művész állított ki. Egry kilenc művel szerepelt.sajnos,egyiket sem találjuk. Ma már nem említik sehol e kiállítást, pedig annak idején élénk visszhangja volt. A Hét című lap munkatársa 2 3 olyan ellentéteket látott a kiállító fiatal művészek s az őelőttük járó mesterek között, amely szerinte tovább mélyülve, szakadást fog előidézni s a múlthoz tartozóknak kell majd számítanunk Ferenczy Károlyt, sőt Rippl-Rónai Józsefet is, akik különben páratlan egyéniségek voltak, s munkásságukkal újat hoztak. Ez az utóbbi megállapítás talán éles volt, de nem alaptalan. Sok más jelenség is erre utalt. Mi most egy olyan közeli eseményt idézünk éppen 1907 májusából, amely Egryt okvetlen érdekelte. Az Uránia kiállítótermeiben megnyílt Gulácsy Lajos és Márffy Ödön kiállítása. Ez is hasonló szakadás clkövctkezéséről adott hírt. A két művész megmutatta, hogy szerény külsőségek között létrehozott és hivatalos támogatás nélkül működő intézményben is lehet jé) kiállítást rendezni, s igazolta, hogy mily becses eredményekre juthat két bátor művészi készség és szándék. Gulácsy Lajos alig egy évig járt főiskolára, és számára ez is az illúzióvesztés nagy állomása volt. Márffy bármilyen hosszii időt töltött is hivatalos akadémiákon, ezen a kiállításán merőben más törekvésekről adott számot. Ezenkívül Egry nemcsak azt láthatta, hogy két művésztársa, akikkel már szerepelt közösen, s akik szintén Párizsban voltak 1906- ban, milyen törekvések jegyében dolgoznak, hanem azt is, hogy milyen szoros szálak fűzték őket a korszak irodalmi és szellemi életének sok jeles alakjához. Gondolunk elsősorban Márffynak Ady Endréhez és Fülep Lajoshoz fűződő kapcsolataira. 24 Ezenkívül megemlítünk olyan tényeket, mint a Thália-társuiat színelőadásai. Például D'Annunzio Holt város című művéhez Márffy, Alma Tadema Láthatatlan kormányos című művéhez Gulácsy készített díszleteket. Márffynak több képe készült Belgiumban (ahol néhánv évvel később Egry is sok kedvelt motívumot talált). Gulácsy képei közt olyanokat is találtunk, amelyek a már említett D'Annunzión kívül Victor Hugo, Oscar Wilde, Dante Gabriel Rosetti munkásságával hozhatók összefüggésbe, s ezeken túl már most megmutatkozott az a kapcsolat is, amely Gulácsyt a Nyugat című folyóirat első prózaíró nemzedékéhez fűzte. Végül még mindig Egry első főiskolai esztendejének, 1907- nek az eseményeit vizsgálva szólnunk kell a Budapesten rendezett két fontos külföldi kiállításról is. A Műcsarnokban C. Meunier 200 müve sorakozott, a Nemzeti Szalonban Gauguin-nak több mint 50 műve mellett Cézanne, Van Gogh, Seurat, Signac, Matisse és más modern francia művészek alkotásai várták a közönség érdeklődését. Minthogy Egry 1907 elején visszajött Párizsból, nyilván megnézte a Meunier-kiállítást, sőt arra is gondolhatunk, hogy olvasta Lykának a katalógushoz írt előszavát. Saját rabszolgai életének látta tükörképét a bányák mélyén... mily más mozdulatok ezek, mint aminőket ő az akadémiák, ill. a klasszikus istenek, istennők gipszmásolatain tanult... mennyi lekoptatott frázis... most meglátta az embert a mai élet sürgés-forgásában... ahol minden mozdulat új lendületű, és ami fő, mindent kifejező." 2 5 Már az eddigiekből is tudjuk, hogy Lykát nagyra becsülte, s a tőle olvasottak erősen hatottak reá. Nagyon valószínű, hogy Egry a nem sokkal később festett monumentális munkásfiguráinak formai megoldásához a mostani Meunier-kiállításon kaphatta az indítást, nem pedig későbbi belgiumi útján. Ami pedig a Szalon Gauguin- és Cézanne-kiállítását illeti, az fölelevenítette Egryben nemrég átélt párizsi benyomásait. Ujabban több szó esett e kiállításról, különösen hogy Demény János Bartók fiatalkori fejlődését vizsgálva rámutatott: nagy muzsikusunk szintén láthatta a kiállítást, és ez zenei felfogásának kialakításában befolyásolhatta

őt. 2 6 A bartóki párhuzam gondolatának fölvetése rendkívül érdekes, további kifejtése fölöttébb kívánatos! Az eddigieket találtuk legfontosabbnak Egry első főiskolai esztendejéből. Áttérve második főiskolai évére, mindenekelőtt megemlítjük, hogy 1908-ban a "Nemzeti Szalon kiállításán Hazatérők, Ősszel és Arckép című monoty piáival szerepelt. Sajnos, ezek hollétéről sem sikerült tudomást szereznünk. A Hazatérők cím alapján ítélve ismét a Millet-vel való párhuzamra kell gondolnunk. Ez a párhuzam most is inkább tematikai és hangulati. A munkából hazatérő emberek békés útja jelenik meg az ilyen tárgyú képein. Némileg rokon ugyancsak tematikai és hangulati alapon Koszta József hasonló tárgyú képeivel. 1908-ból származó alkotásai közül a Nemzeti Galéria gyűjteményében egy munkásfigurát megörökítő olajfestményét találjuk 2 7 (60. kép). Ez még távol van Egry monumentális jellegű munkásalakjaitól. A nagyvárosokban mindenütt előforduló, szorosan az utca életéhez tartozó figura. Színeiben a hideg zöld és annak szürkés változatai uralkodnak. Helyenként hangot kap az okker, valamint a kárminvörös is. Formái darabosak, proporciói csak sajátos rusztikusságán belül kapnak bizonyos harmóniát. Felületkezelése kemény, szinte minden ecsetvonás önálló szálkaként helyezkedik el a pasztózusan felrakott felületen. Kz az akadémikus, sőt szecessziós értelemben is bárdolatlannak tetsző festésmód nem tesz engedményt az arc és a kéz megfestésében sem. Még a szemekben sem érzékelteti a hagyományos humanisztikus célzatokat. A festésmód kívánnivalókat hagy maga után, de a célzat sok figyelmet érdemel. Egry, aki napszámos szülőktől származott, mint festő a francia a német művészet haladó törekvéseire emlékeztető megoldásokat kereste. Nem célzatos alkalmazkodás, nem is az előképek tudatos követése útján történt ez, hanem és sajátos viszonyai közt megfelelt mondanivalóihoz alakítva a külföldi meg a hazai mesterektől szerzett tanulságokat. Nem folytatjuk tovább a második főiskolai év eseményeit, hiszen az egyébként is csak néhány hónapig tartott. Amíg Egry a főiskolára járt és utóbb ismertetett képei készültek, a felsorolt mozzanatok mind megtörténtek. Nem tudjuk pontosan, hogy közülük mi ragadta meg őt legjobban, de sorsa alakulását ezek is körülvették, és sok tekintetben meghatározták. Közben volt műterme, ösztöndíja, s Lyka Károlyon kívül kiváló műgyűjtő pártfogolta, az a Jánossy Béla, aki barátjának nevezhette Réti Istvánt, Thorma Jánost, Ferenczy Károlyt, sőt akit szívélyes kapcsolatok fűztek Szinyei Merse Pálhoz is. Mindez hiábavaló volt. Összekülönbözött mestereivel, otthagyta a főiskolát, elvesztette az ösztöndíját. Minél távolabb az iskolától, külsőségektől, frázisoktól" olvashatjuk idézett levelében. Nem tudjuk pontosan, hogy miként történt az összekülönbözés, és azt sem, hogy a visszaemlékező sorok tükrözik-e a történteket, hűen mégis vizsgálnunk kell a szakítás okát, hiszen a fiatal Egry amúgy is nehéz életében ez rendkívül válságos időszakot jelentett. Mindenekelőtt befelé forduló, a maga ítéletéhez kockázatok árán is ragaszkodó alkatát kell szemügyre vennünk. Nem kereste, talán nem. is ismerte az érvényesülésnek azokat a módjait, amelyek az ügyesség és a gyakorlatiasság területére tartoztak és minden áron saját érdekeit szolgálták volna. Már 1902 körül megpróbálta, hogy bejusson a Mintarajziskolába, de akkor visszautasították. Kénytelen volt másutt keresni kapcsolatot a képzőművészettel. A Nemzeti Múzeum képcsarnokában másolta a kiállított XIX. századi magyar mestereket. Visszautasítottsága miatt az igazságtalanság érzését hordta magában, de nem volt kompromisszumokra kapható alkat. Közben következetes munkával megmutatta, hogy hivatalos mesterek irányítása nélkül is képes bizonyos eredmények elérésére. (1908-ig huszonhat műve került be a Szalon és a Műcsarnok kiállításaira). Már valamennyire becsült fiatal művészek társaságában szerepelt (Gulácsyval, Márffyval, Czigánnyal), mégsem annyira velük, mint inkább kevéssé ismert művészekkel tartotta a kapcsolatot. Kortsek János nevét ő maga is említette, mint akinek műtermében járt, s akitől szerezhetett bizonyos képzőművészeti ismereteket. 28 Nágel Józsefhez címzett két levelét ismertettük. Nágel anyagilag jóval rendezettebb körülmények között élt, mint ő, és festőművész szeretett volna lenni. A hozzá írt Egry-levelekben találkozunk annak a Nagy Vilmosnak a nevével is, aki kiállításokon és újságok mellékletei közt gyakran szerepelt festményeivel, s akinek formai megoldásaiban vannak olyan vonások, amelyek összefüggésbe hozhatók az Egry művein látottakkal. (Ha nyilvánosság elé kerül Egry naplója, akkor bővebb ismeretekhez jutunk ezekben a kérdésekben is.) Elképzelhető lett volna, hogy a főiskolán úgy mélyíti, illetőleg nemesíti kifejezőkészségét, hogy közelebb jut mestereinek, Szinyeinek és Ferenczynek az elképzeléseihez, s végül az ő segítségükkel fogalmazza meg az emberi érzés diktálta mondanivalót. De fennmaradt és ismert művei nem ezt mutatják. 1908 körül keletkezett figurái groteszkebbek lettek, Van Gogh, Gauguin öntörvényű alakításait, sajátos formahangsúlyait is megtalálhatjuk rajtuk (különösen rajzain). Mintha tudatosan kerülte volna a megkereshető harmóniákat, illetőleg azt, aminek elérésében főiskolai mestereitől sok segítséget kaphatott volna. Talán annyira őszinte volt az élmény átélése és megértése, hogy nem engedett semmi megszépítő gesztust. Ismételjük, nagyon fontosnak tekintjük, hogy nem tudott a főiskolán megmaradni. Okát elsősorban és mindenképpen az ő nehezen alkalmazkodó, saját belátása mellett kitartó, a szociális igazságot következetesen kereső és progresszív kifejező jegyekkel kísérletező karakterével magyarázhatjuk. Csak ezek után mutatunk rá, hogy a festői magatartásában talán legkövetkezetesebb mesternek, Ferenczy Károly-

iiak az emberi magatartásában olyan arisztokratikus vonást is láthatott, amelyet nem tudott megérteni. Es legvégül említjük azt a föltevésünket, hogy Szinyei Merse Pál politikai nézeteivel 2 9 sem tudott egyetérteni. Mindez segítette a szakadást. Miután kimaradt a főiskoláról, bizonyára újabb szomorú tapasztalatokat szerzett afelől, hogy mit jelent intézményes támogatás és befolyásos emberek bizalmának élvezése nélkül venni részt a művészeti küzdőtér eseményeiben, vagy egyáltalán meglenni az életben. Eddigi legínségesebb időszakait élte át újra. A művészeti élet persze ment tovább, sőt jobban forrongott, mint valaha. A mellőzött, illetőleg szabadabb alkotói mozgást kereső művészek arra kényszerültek, hogy új megnyilvánulási fórumokat keressenek. Már a MIÉNK megalakulása is ilyen irányzatok eredményeként jött létre. Egry nem szerepelt e csoport kiállításain (Márffy, Czigány és Gulácsy igen). 1909 végén megalakult a Nyolcak csoportja, Kernstok Károllyal az élén. A képzőművészeti élet forrongásának és átalakulásának ez volt a legkiemelkedőbb eseménye. De a Nyolcakon kívül is voltak még fiatal és megújulást váró művészek. Belőlük toborzódott a Művészház elnevezésű intézmény. Közvetlen előzményét a Magyar Művészet Részvénytársaság vállalkozásában találjuk. Ennek vezetője Vay Péter pápai prelátus és Rózsa Miklós volt, aki a Művészház létrehozásán is kitartóan fáradozott. A Művészház első kiállítására az alábbiakat hívták meg: Egry József, Boromisza Tibor, Borszéky Frigyes, Kádár Béla, Littkei Antal, Plány Ervin, M. Vészi Margit festőket (ezenkívül két szobrászt, Kisfaludi Stróbl Zsigmondot és a finn Liipola Yrjöt). Már a névsor is megmutatja, hogy a Nyolcak egysége szervesebb volt, a világnézeti és stilisztikai egység szempontjai jobban kidomborodtak. Közös fellépésük a polgári radikális vonal képzőművészeti képviseletét adta. A Mfívészház kiállításairól nem mondhatunk el ilyen egységet. Szemléletbeli, kvalitásbeli, sőt származásbeli különbségek járták át az alkalmi egyesülést. Mindenesetre a kiállítás létrejött, sőt körülbelül három héttel megelőzte a Nyolcak Könyves Kálmán Szalon-beli kiállítását. Bizonyos érdekellentétekre is gondolhatunk, amelyek a Nyolcak és a Művészház között voltak, de ez számunkra most mellékes. A nagy érdeklődéssel várt kiállításra harmincöt művét küldte Egry. Már e nagy szám is azt mutatja, hogy elég termékeny volt. Oppozíciója, mestereivel szemben mutatkozott bizalmatlansága megnehezítette ugyan mindennapjait, de nem akadályozhatta teljesen alkotó munkáját. Kiállított művei között alig volt olyan, amelyet már korábban látni lehetett volna. A kiállítás katalógusában változatlanul sok munkás tárgyú képet találunk. Felkutatásuk, azonosításuk eddig nem sikerült. Hogy milyen kvalitást képviselhettek, azt kénytelenek vagyunk a kiállítást kísérő korabeli sajtóvisszhangból kikövetkeztetni. Nagyon sok ismertetés jelent meg, közülük idézünk. Egy nagy talentumnak felfedezésével kezdi munkásságát az új egyesület... Ez a talentum egy fiatal festő: Egry József, őserejű, nagyon kivételes tehetség, hozzáfoghatót csak a külföldiek között találunk. Köztük is keveset... Bár hálátlan mesterség a jóslás, Egry Józsefről mégis meg kell mondanunk, hogy megjelenése nagy művészi esemény, és jövőjét olyan szépnek látjuk, amilyen kevés magyar festőművészé lesz..." 3 0 Aki figyelemmel kísérte az utolsó esztendők forrongását, az várta, hogy az elégedetlenek, a keresők, a fejlődők, a fiatalok igen tekintélyes tömege elszakad majd a Műcsarnoktól is, a Nemzeti Szalontól is. Ez most megtörtént a Művészház kiállításán. A tárlaton nyolcan szerepelnek. Sorrendben Egry József az első, egy tudásra erős, komoly talentum. Képei, rajzai közt alig van olyan, amely ne volna abszolút becsű. A vonalai élnek, beszélnek, ám nem a novellák köznapivá váló nyelvén." 3 1 A hét festő közül sorban, de erőben is legelső Egry József, akinek kollekcióját, különösen a munkásfiguráit öröm nézni. Kissé Steilen hatása alatt áll, de tiszteletreméltó művészi bátorsággal s nem azzal a nyers handabandázással, mely sajnos, Párizst járt fiataljainkat sokszor jellemzi." 3 2 Egry ilyen és hasonló ismertetéseket olvashatott saját munkásságáról. Úgy érezhette, hogy a figyelem feléje fordult. Mindez alig két héttel azelőtt történt, hogy a Nyolcak első közös kiállításáról beszámoltak az újságok. Az utóbbiak körül ellentétesebb vélemények születtek. Dicsérték és ócsárolták őket. Igaz, időszerűbb problémákat vetettek föl, mint a Művészház ugyancsak nyolc művésze. Ihletést közvetlenül a francia, illetőleg a német művészet akkor élenjáró mestereitől szereztek. A hagyományokat védők szemében emiatt megbotránkozást váltottak ki. Egry eredményei szerényebbek és szolidabbak voltak. Nem keltettek megbotránkozást, ugyanakkor frissebbek, időszerűbbek voltak, mint a Műcsarnok és a Szalon hivatalos művészeié, akik miatt a szakadás elsősorban bekövetkezett. Ezek a körülmények is segítették Egry művészházbeli sikerét. Fiatalkori munkásságának első felét, nem egészen egy évtizedét (az 1901-től 1909 végéig terjedő szakaszát) néztük át. Még egy nem teljes évtized van hátra. Ennek történetét most nem vizsgálhatjuk, de az eredmények ismeretében bátran állíthatjuk, hogy Egry emberi és művészi arculata nem változott lényegileg. A proletariátus iránti ragaszkodásának továbbra is szép példáit adta, kialakította monumentális munkás alakjait (II. tábla) (1910-ben, 1911-ben). Munkásábrázolásain a konstruktív formaképzés és tértagolás törvényeit kereste. Nagyméretű kompozícióin örökítette meg az 1912. évi munkássztrájknak reá tett hatását. 3 3 Ez a műve akár önálló tanulmányt érdemelne. 1912 után ő is, mint haladó szellemű művészeink jó része,

1 2 3 6 7 8 111 1 1 1 1 1 7 1 8 bizonyos fokig megtorpant. Aztán bevonult katonának. Háborús képeinek java részén a szerkezetiség és az expresszivitás szempontjait igyekezett szerves egységbe foglalni. Közben egyre dolgozott, kísérletezett és nélkülözésekkel, betegséggel küzdött, tengetve életét, szeretett édesanyjával egyetemben. Már csak ebből a szempontból is illő, hogy megemlítsük Nagy Balogh Jánossal való eszmei rokonságát, a művészetükben mutatkozó közös formai vonásokat azonban más alkalommal fogjuk tárgyalni. * Végezetül ismét csak magára utaltságát hangsúlyozzuk. Mint láttuk, nem tartozott semmiféle csoporthoz vagy tömörüléshez. A Művészház ugyan a nyilvánosság elé tárta műveit és őt magáénak vallotta, de az egykorú újságokat, följegyzéseket és más dokumentumokat vizsgálva sehol sem találjuk nyomát, hogy ő egyetértett volna a Művészház programjával, vagy hogy kiállító társaihoz nagyobb ragaszkodás fűzte volna, például olyan, hogy annak nyomán közös formai törekvések jegyében dolgoztak volna. 3 4 Lyka Károly segítsége előtt ma is tisztelettel kell megállnunk, de ennek is voltak határai. Ami pedig a vezető hazai és külföldi mesterektől szerzett tanulságokat illeti, ezek nem kisebbíthették saját egyéniségének erejét. Ösztönző hatásúak csak akkor lehettek, ha alkalmasnak ígérkeztek súlyos társadalmi mondanivalóinak közlésére. A kor, amelyben színre lépett, egyre kevésbé várta megújulást kereső művészeitől a nagy témát"', inkább a formai hatóeszközök milyenségében figyelte a haladást. Erre a mi viszonyaink között a Nyolcak művészei adták a legmeggyőzőbb példát. Egry számára a tartalmi mondanivaló tárgyi tükrözése sohasem volt kisebb jelentőségű, mint a forma problémája. (Amikor 1910-ben Karinthy Frigyes és Paulini Béla lapjába karikatúrákat készített, azok egyértelműen moralizáló jellegűek voltak, s tulajdonképpen nem is illettek a lapba.) A mondanivalót pedig mindig a sajátos viszonyai közepette átélt élet adta számára. Ezt ő maga is többször hangoztatta. A konstruktív képfogalmazásra való törekvés különösen 1910 körül festett kompozícióin összefüggésbe hozta a Nyolcakkal. Anélkül azonban, hogy a Nyolcak befolyására kellene gondolnunk. A tartalmi mondanivaló közvetlen tükrözése szempontjából azonban határozottan eltért tőlük. És eltért többi művésztársától is. A munka és a munkás ábrázolását, sőt a munka dicsőítését láthatta például a gödöllői mestereknél, de azok preraffaelita művészete az ő számára bonyolultan stilizált és misztikusan elvont lehetett. (Gulácsy művészete sok preraffaelita vonása drámai hatásokra törekvő, de Munkácsy igazi drámaiságát a modern viszonyokra hasonló hőfokon alkal tudott mazni már alig tudó törekvéseivel megint csak nem ellenére is más volt, mint a gödöllőieké.) A Munkácsykövetőknek irodalmi elemekkel ugyancsak átszőtt és realisztikusabb egyetérteni, mint ahogy néhány éves kezdeti tónusos festés után végleg le is tért a nagy mestertől kijelölt útról. A nagybányaiakkal való viszonyát már érintettük. A népszerű zsánerfestőit most nem is érdemes Műcsarnok mérlegelnünk. Tulajdonképpen csak önmagában tudjuk látni őt, ha kerestük is valamennyire a rokon törekvéseket. Nagyon valószínű, hogy magára utaltsága és végig megőrzött szigorú emberi igazságérzete sok tekintetben hátráltatta formaképzésének eredményesebb, gyorsabb fejlődését. * De ahogy ez már ismeretes, elkövetkezett a tízes évek vége, amikor megint csak magára utaltan, a tragikus életérzés sok terhét magában hordva megkezdte a maga senkivel szoros párhuzamba nem vonható nagyszerű művészetét. Ez már nem kisebb jelentőségű, mint a bármelyik művészéé, és nem kisebb, mint az utánuk Nyolcak színre lépő magyar mesterek bármelyikéé. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy hány művészettörténész és hány képzőművészeti író foglalkozott Egry érett korszakának termésével. De még ennél is nagyobb lehet azoknak a száma (különösen az utóbbiak között), akik írni szeretnének róla! Bizonyára nem felesleges tehát, ha mi a kutatás egyszerű módszerével a korai eredményeket is felmérjük. Szíj Béla J E G Y Z E T E K Fejtanulmány. 0. pl., 47x39 cm. Petró Sándor tul. Kertben, 1901. O. v., 89 X 95 cm. MNG tul. Fénykép. MNG Művészeti Adattára. ' Hamiskártyások, 1904. O. v., 38 X 56 cm. MNG tul.» Tájkép (vagy Folyó csónakkal), 1903. O. v., 55,5 X 69 cm. MNG tul. Menhely előtt, 1903. O. v., 55 X 69 cm. Somló Istvánné tul. Ingyen étkezők (vagy Menhely előtt) 1904. Lav. tus, p., 203x 205 mm. MNG tul. Laky Imre: Rendőri krónikák I I I. 1905. * Keszler József és Ábrányi Emil karikatúrái. Üj Idők, 1905. január 29. 453 o. Művészettörténeti kiállítás. Nemzeti Szalon, 1904. január 24 február 21. 11 12 Egry József levelei Nágel Józsefhez. MNG Művészeti Adattára. Önarckép. Cer. p., 105x 65 mm. MNG Művészeti Adattára. Önarckép, 1903. O. pl., 15 x 11 cm. MNG tul. > 5 Önarckép, 1904. O. v., 66 x 53 cm. MNG tul. Lvka Károlv: A Nemzeti Szalon tavaszi kiállítása. Vasárnapi Üjság, 1905. évf. 215. o. Egry József levele Németh Antalhoz, 1924. MDK tul. Munkás (vagy Öntözés), 1906. O. pl., 50,5 x 32 5 cm. MNG tul. '* Egry József levele Németh Antalhoz, 1924. MDK tul.

2 1 2 2 2 3 2 J 2 5 2 6 2 8 2 9 3 0 3 1 3 2 3 3 3 1 2» Menhely előtt, 1907. O. v., Ill x 120,5 cm. MNG tul. 27 Németh Lajos: Egrv József művészete. MDK. évkönyve, 1959--60. Önarckép, 1907. O. v., 100x60 cm. MNG tul. Yartin: Fiatalok kiállítása. A Hét, 1907. június 9. Fülep Lajos: Salon d'automne. Szerda, 1906. októher. Lyka Károly: Meunicr-kiállítás a városligeti Műcsarnokban. O M K T katalógus előszó. 1907. Demény János: Munkás. O. pl., 48 x 39 cm. MNG Bartók Béla. Kandidátusi értekezés. MTA. tul. Egry József levele Németh Antalhoz, 1924. M D K tul. Jeszenszky Sándor: Szinyei Merse Pál politikai ideáljai. Budapesti Szemle 1929. Esti Újság névtelen szerzője. 1909. december. Az E'et című lap Margittay aláírású szerzője. 1909. december. Pesti Hírlap. K. K. L. monogramos szerző. 1909. december. Szimbólum. O. v. Ismeretlen helyen. A Művészház választmányának ugyan tagja volt, mégis fenntartjuk állí tágunkat, amely szerint nem voltak rokon vonások közte és a Művészház ban kiállító társai között.