Delacasse Krisztina: Ügyvédek a zalaegerszegi büntet törvényszék eltt 1929-1934. (avagy létezik-e sikertelen kutatás) Talán meglep a cím és az alcím összekapcsolása, de egy rövid metodikai-íz bevezetést szánok a tényleges téma kifejtése elé, különös tekintettel a konferencia fiataltudós jellegére. Bizonyára más ifjú kutató is elbb-utóbb szembekerül azzal a problémával, hogy hosszú idt tölt el valamely kérdés kutatásával, ám az eredmény mégsem az, amit várt. Tudományterülettl függen ez nyilván sok- és különféle okra vezethet vissza, jelen esetben történeti munkáról és konkrétan levéltári kutatásról lévén szó, a rendelkezésre álló anyag töredékessége, hiányossága jelentette a buktatót. Ám mégis, ezek a felszínre hozott töredékek értékelhetek lehetnek, példa gyanánt szolgálhatnak, ha nem is épp minden esetben a tervbe vett konkrét téma kapcsán, st akár más kutatók számára is értékes segítséget nyújthatnak. 1 Meggyzdésem ezért, hogy nincs ilyen értelemben sikertelen kutatás, s ezt próbálom meg bizonyítani a továbbiakban e munkában. Hozzáfzend, hogy ezen ügyek vizsgálata egy nagyobb ív kutatás részét képezi, amely az ügyvédek felelsségével illetve felelsségre vonásával foglalkozik a XIX. században és a XX. század els felében. Ebbl következen a büntet bíróság eltt álló ügyvédeket most nem védi szerepkörükben, hanem mint terhelteket fogom vizsgálni. Az 1874. évi XXXIV. tc. - az els modern magyar ügyvédi rendtartás - VIII. fejezete (64-72. ) szólt az ügyvédek felelsségérl, a IX. fejezet (73-108. ) pedig a fegyelmi eljárás szabályait tartalmazta. Az ügyvédek felelsségét ez a törvény több irányban jelölte ki. Ezek szerint lehetett szó büntetjogi felelsségrl, kártérítési (azaz magánjogi) felelsségrl és fegyelmi felelsségrl, valamint e klasszikusnak számító felosztás mellett léteztek a felelsség megállapításának sajátos formái is, mint az ügyvéd elleni panaszeljárás, 2 és a bírói, illetve közigazgatási hatóságok tárgyalásain elkövetett a jogszabály 3 1 Például e munkával összefüggésben ilyen kapcsolódási pontok, témák lehetnek a bíróságok megnyilvánulásai jogértelmezési kérdésekben, a választójogot kutatók számára a választójogi vétségeket bemutató esetek, vagy akár bizonyos bncselekmények egymástól való elhatárolása, stb. 2 Az ügyvéd elleni panasz intézménye az ügyvédi rendtartás 66. -án alapult, amelyet az 1879. május 1-én kiadott 4544/1879. sz. igazságügy miniszteri rendelet szabályozott részletesen. 3 A bíróság rendfenntartó hatalmát szabályozta az 1874.:XXXIV. tc. 67. -a, amelyet késbb az 1887.:XXVIII. tc. módosított. 1
megfogalmazása szerint - rendetlenkedésekért, azaz rendzavarásokért való felelsségre vonás. A büntetjog szabályozási körébe tartozó magatartásokat maga az ügyvédi rendtartás is megállapított. Így hivatali bntettet követett el az ügyvéd, ha hivatása szerinti kötelességét azért szegte meg, hogy illetéktelen hasznot szerezzen akár magának, akár pedig másnak, vagy hogy valakinek jogtalanul kárt okozzon. Ilyenkor az illetékes büntet bíróság elé tartozott az ügy, amely elmarasztalás esetén az ítéletben az ügyvédkedéstl való elmozdítást is ki kellett mondja. Mindazonáltal, a 64. szerint bármely hivatali bntett vagy vétség megfenyítése csak a rendtartásban szabályozott úton és módon volt alkalmazható. A törvény más részében, nevezetesen V. fejezetében is találunk utalást bncselekmény ügyvéd általi elkövetésére: a 48. második fordulata értelmében, ha az ügyvéd a fél részére behajtott pénzt és értéktárgyakat más célra fordította, sikkasztás miatt felelt szintén a rendes büntet bíróság eltt. Természetesen ezek az esetek csak az ügyvédi rendtartás által kiemelt büntetjogi tényállások, amelyeknél az elköveti oldal speciális: e bncselekmények elkövetje jellegüknél fogva csak ügyvéd lehetett. Ettl függetlenül azonban az ügyvéd is éppen olyan állampolgár volt, mint bárki más, azaz az egyéb büntetjogi normák rá éppúgy vonatkoztak, mint más természetes személyre. Kérdés maradhatott azonban ezzel kapcsolatban, hogy ha egy ügyvédet egyéb, tehát az ügyvédi rendtartásban nem szerepl, bárki által elkövethet bncselekmény miatt ítéltek el, az vajon ugyanúgy maga után vonta-e a hivatás gyakorlásától való elmozdítást. Figyelmet érdemel ez különösen azért, mert e törvény elfogadásakor kodifikált büntetjogra még négy évig várni kellett, s az 1878. évi V. tc., a Csemegi-kódex adott csak választ a felvetdött problémákra. Az ezt életbe léptet 1880. évi XXXVII. tc. hatályon kívül helyezte a rendtartásban megjelölt eseteket és helyükbe a Btk. szabályozása került. Ez már teljesen egyértelm helyzetet teremtett az ügyvédek büntetjogi felelssége kérdésében. Az ügyvédek általi bnelkövetést háromféleképpen értékelte a törvény. Egyrészt, meghatározott bntettek vagy vétségek valamelyikének elkövetése esetén az ügyvéd az erre kiróható szabadságvesztésen felül hivatalvesztéssel is büntetend volt, amely egyet jelentett azzal, hogy a bíróság által meghatározandó idre - elveszítette állását (Btk. 54-55. ). A bncselekmények e széles körére nézve 4 a törvény parancsa kategorikus, azaz az elmozdítás bírói mérlegeléstl nem függött. Másrészt - igaz, csak egyetlen bncselekménynél - külön értékelte a törvény az ügyvéd általi elkövetést, így az ügyvédi megbízás körében elkövetett 4 felsorolja Králik Lajos: A magyar ügyvédség. Az ügyvédi kar. II. kötet Budapest, Franklin-társulat, 1903. 216-217.p. 2
csalás az okozott kár összegétl, azaz értékhatártól függetlenül minsült bntettnek (381. ). Harmadrészt, voltak speciális tényállások, csak bizonyos személyek, köztük ügyvédek által elkövethet bncselekmények. Ezek egyike volt a tiltott titok felfedezése (XXIV. fejezet), amelynek megvalósítója kizárólag ügyvéd, orvos, sebész, gyógyszerész, szülészn vagy ezek segédje lehetett. Vétséget követett el eszerint az ügyvéd, ha a hivatásánál fogva tudomására jutott, vagy reá bízott, valamely család jó hírnevét veszélyeztet titkot fedett fel (328. ). Külön szabályozta a Csemegi-kódex ezen kívül XLII. fejezetében az úgynevezett hivatali és ügyvédi bntetteket. Ezek egyike (482. ) azt a már a XVI. századtól is az ügyvédi esküben 5 szerepl, és így esküszegés miatt büntethet esetet tartalmazta, amikor az ügyvéd mindkét félnek tanáccsal vagy tettel kötelességellenesen szolgált, vagy az ügy folyama alatt ügyfelének képviseletével felhagyván vagy lemondván ennek beleegyezése nélkül az ellenfele képviseletét elvállalta. A legsúlyosabban volt büntetend az ellenérdekvel való összejátszásnak azon esete, amikor az ügyvéd az ellenféllel egyetértve saját ügyfele kárára mködött, erre akár öt év börtönbüntetést is kiszabhatott a bíróság. Az elzvel ellentétben, ahol annak jellegébl folyóan alapveten polgári ügyekben követhette el az ügyvéd a bncselekményt, a 483. kifejezetten a (bünteteljárásban szerepl) védügyvédre vonatkozott. Büntetni rendelte azt az ügyvédet, aki ajándék vagy ígéret által megvesztegetve védence ártalmára kötelességellenesen járt el, mégpedig úgy, hogy a büntetés mértéke a védenc terhére rótt cselekmény súlya szerint emelkedett. Röviden ennyiben lehet összefoglalni az ügyvédek büntetjogi felelsségére vonatkozó anyagi jogi szabályokat, amelyek a vizsgált idszakban - az 1929-34. években - is hatályban voltak. Ami az eljárási szabályok kiindulópontját, vagyis a hatáskört illeti, a királyi törvényszék bnügyekben két minségben járhatott el: vagy itt indult meg az eljárás bírósági szakasza, azaz els fokon, vagy fellebbvitel útján a járásbíróságok valamelyikérl ide került ügyekben, vagyis másodfokú fórumként. A hatáskörrl az 1897. évi XXXIV. tc., a bnvádi perrendtartást életbe léptet törvény rendelkezett. A Zalaegerszegi királyi törvényszék elé els fokon tartozó bnesetek közül az itt következ kett 6 nem is - úgymond - klasszikus bncselekmény, hanem ún. választójog elleni vétség, amelyet nem a Btk., hanem az 1925. évi XXVI. tc., a választójogi törvény jelölt meg ilyenként. Összekapcsolható ez az ügyvédek közéleti-politikai szerepvállalásával, amely 5 Értve itt ügyvédi eskü alatt az ügyvédtl megkövetelt patvarkodási esküt is. 6 Zalaegerszegi királyi Törvényszék B. 2004/1931.és B. 95/1931. Zala Megyei Levéltár, a Zalaegerszegi királyi törvényszék iratai VII. 2. (a továbbiakban: ZML. Zeg.-i Tvsz.) 3
már a XVIII. század végétl nyomon követhet a magyar történelemben illetve jogtörténetben. 7 A megismert mindkét esetben az ügyvéd képviseljelöltként szerepelt és követett el a törvénybe ütköz cselekményt. Konkrétan röpcédulák terjesztésérl volt szó, amelyet a választójogi törvény a tiltott korteskedés esetei között tartott számon. Az egyik ügyben valódi röplapokkal találkozhatunk, melyek a képviseljelölt ügyvéd és az t támogató párt programját, illetleg t magát népszersít szövegeket és emellett róla írt költeményeket tartalmaztak. Az ügyvéd már az ügy rendrségi szakaszában elismerte a röpcédulák kinyomtattatását és kiosztását, de azzal védekezett, hogy azoknak az utcai terjesztését megtiltotta. Mindazonáltal a csendrrsön tett vallomásában kijelentette, hogy a röpiratok terjesztéséért az esetleges büntetés nem párthiveit, hanem t illeti meg. 8 A bíróság valóban meg is állapította a felelsségét és 20 peng pénzbüntetést szabott ki rá, míg a többi vádlottat felmentette a vád alól. A másik választójog elleni vétség elkövetése már nem egyszer röpcédula terjesztésével valósult meg, s az ügy körüli értelmezési problémák kiderülnek abból is, hogy az elsfokú törvényszéki ítélet megjárta a gyri ítéltáblát és aztán a királyi Kúriát is. A vád az volt, hogy a bncselekményt egy idszaki lap különszámával valósította meg a képviseljelölt. Eszerint a vádlott ügyvéd a Zalamegyei Ujság cím lapba az t népszersít cikkeket megrendelte, megíratta, a kiadást finanszírozta, majd pedig a megjelenést követen az összes lapszámot megvette és társaival terjesztette. A törvényszék ítélete éppen azért, mert újságról volt szó, felmentette ket, az alábbi hivatkozással: Nincsen tiltó jogszabály arra, hogy a napilapok rendes számaikon kívül rendkívüli kiadásokat is megjelentessenek, s így rendkívüli kiadásaiknak lappéldányai a rendes számok példányaival azonos elbírálás alá esnek. A napilapok példányai pedig nem tekintendk röpcéduláknak, s így nem esnek az 1925:XXVI. Tc. 60. -anak a korlátozása alá még akkor sem, ha tartalmuk a választással áll kapcsolatban. 9 Mégpedig a bíróság megítélése szerint akkor sem, ha az a bizonyos különszám csupán egyetlenegy lapból állt, s az sem tartalmazott mást, mint a képviseljelöltet bemutató írást. Ugyanezen az állásponton volt a gyri ítéltábla tanácsa is, ahová az ügyész fellebbezése folytán került az ügy. Helyben hagyó ítéletének indokolásában amellett, hogy egyetértett a törvényszékével, azt azzal egészítette ki, hogy a rendkívüli kiadások lappéldányai éppen ugy, miként a rendes példányszámok a felels szerkeszt és kiadó nevét is 7 Ld. pl. Zlinszky János: Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és története Fejér megyében. 43-44. p. (In: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. Székesfehérvár, 1974. 7-147. p.); Balogh Judit: Vázlatok a Miskolci Ügyvédi Kamara történetéhez. 42-43. p. (In: Cserba Lajos (szerk.): Emlékkönyv az ügyvédi kamarák fennállásának 125. évfordulójára. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ügyvédi Kamara, Miskolc, 2000. 30-57.p.) 8 ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 1246/1931/1. sz. alatt csatolt feljelentés a lenti csendrrstl 4
feltüntetik s igy a rendes kiadásu lappéldányoktól miben sem különböznek. 10 Hozzátette még ez a bíróság azt is, hogy amennyiben ezzel bncselekmény valósult volna meg, azt a sajtó útján elkövetett bncselekményként kellene elbírálni. Ezt követen került az eset immár harmadfokon a Kúriába, amely egész más véleményének adott hangot, s ítéletében bnösnek mondta ki a képviseljelöltet 100 peng pénzbüntetést szabván ki rá. 11 Indokolásából kiemelend, hogy teljesen másként foglalt állást a szóban forgó kiadványok jellegét tekintve. Azt a a jogi gondolkodásban egyébként általánosnak mondható nézetet képviselte, hogy a kiadványt nem formája, címe, hanem tartalma alapján kell megítélni, eszerint pedig az illet újság korteskedést tartalmazott. Kevés tehát a nyomtatvány címrésze, a bels lényegi tartalmat megvizsgálva a tények arról árulkodtak, hogy a lapszám nem a lap rendes feladatát alkotó hirszolgálatra készült, így minden körülményt egybevetve röpcédulának minsült, ezáltal pedig a jelölt valóban választójogi vétséget valósított meg. Az ügyvédek által elkövetett deliktumoknak - pontosabban azon deliktumoknak, amelyekkel ket vádolták - két csoportját tartom fontosnak még kiemelni. Ezek egyike a vagyon elleni bncselekmények kategóriája, melyek közül az iratokban sikkasztással 12 valamint jogtalan elsajátítással 13 találkoztam. 14 Az ügyvéd tevékenységébl adódóan pénzek, értékek kezelését is végezte és ezzel kapcsolatban botlásokat követhetett el. Egy esetet találtam ezek közül említést érdemlnek, szintén az els- és a másodfokú bíróság értelmezése közötti eltérés miatt. Ez az ügy a zalaegerszegi járásbíróságon indult és fellebbezés folytán került a törvényszék elé. 15 A tényállás a következképpen alakult: az ügyvéd végrehajtást vezetett egy adós ellen, amelynek során annak ingóságait lefoglalták és zár alá helyezték. Ezután az illet ügyvéd a zárgondnok tudta nélkül a zár alá vett dolgot (szénát) eladta, s a befolyt összegbl a saját követelését kielégítette, annak ellenére, hogy maga a követelés (az ügyvédnek a végrehajtást szenvedettel szemben fennálló követelése) egy biztosító intézet számára le volt foglalva. A járásbíróság elé jogtalan elsajátítás vétségének vádjával került az ügy, az azonban áttétellel a törvényszékhez továbbította, mivel lopás és sikkasztás bntettének a tényállását látta benne. A törvényszék szerint a járásbíróság valóban helyesen ismerte fel, 9 ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 2004/1931. 10 Gyri királyi ítéltábla B. I. 95/1931/10. sz., ld. ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 2004/1931. iratai között 11 Magyar királyi Kúria B. I. 1828/1932/12. sz ítélete, ld. ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 2004/1931. iratai között 12 Pl. ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 1050/1930., Bf. I. 2671/1934. 13 Pl. ZML. Zeg.-i Tvsz. Bf. I. 1543/1930. 14 Hasonló, de nem egészen ide tartozó bncselekmények voltak az ún. pénzügyi kihágások, amelyeket az adókra, jövedékekre vonatkozó szabályok megsértésével lehetett elkövetni. Ilyenre is akad példa: ZML. Zeg.-i Tvsz. 1414/1930., 1922/1933., 267/1934. 15 A fellebbezést azonban nem a járásbíróság ítélete ellen, hanem annak egy áttételt elrendel végzése ellen nyújtották be, amely az ügy elbírálását törvényszéki hatáskörbe tartozónak vélte. 5
hogy a K. A.-nak a feljelentés tárgyát képez cselekménye két részbl áll, amelyek mindegyike más és más jogi érdeket sért. Az egyik ilyen magatartás, hogy a zárgondnoki kezelés alatt álló ingókat önhatalmúlag értékesítette, ezzel a végrehajtást szenvedett fél érdeke sérült. Ezt tekintette a járásbíróság lopásnak, ám megítélését a törvényszék nem tette magáévá, mivel az eljárás adatai szerint az ügyvéd az így befolyt összeget ténylegesen fennálló követelésének kielégítésére fordította, azaz a lopás tényálladéki alkotó elemét képez jogtalan elsajátítási szándék nem ismerhet fel 16 belle. A másik jogsért magatartást a vádlott azzal valósította meg, hogy az értékesítésbl származó vételárat felvette, a végrehajtást szenvedvel szemben fennálló követelésére önmagát kielégítette, jóllehet követelése a Frankfurti Biztosító Társaság javára bíróilag le volt tiltva. Ezzel természetesen a biztosítótársaság jogi (és persze anyagi) érdekét sértette elssorban, s az ügyészség vádirata szerint ezáltal valósította meg a jogtalan elsajátítást az ügyvéd. A járásbíróság álláspontja ezzel ellentétes volt, szerinte ez a cselekmény sikkasztásnak minsült, mivel az elvétel nem a végrehajtást szenvedett beleegyezésével, s nem is annak érdekében, nem az számára történt, pedig ez a jogtalan elsajátítás tényállási elemét képezte. 17 A törvényszék meglátása szerint ez az érvelés téves volt, mivel a biztosítót nem a zárgondnoki kezelés alatt álló szénára, hanem K.A.-nak Z.Gy.- vel szemben fennálló készpénz követelésre illette meg a végrehajtási zálogjog, tehát K.A. nem a szénát, hanem a letiltott készpénzkövetelést vonta el a letiltó hitelez zálogjoga alól. Ilyen viszonylatban pedig közömbös, hogy a széna kinek a tulajdona volt és hogy az elvétel a zárgondnok beleegyezésével történt-e, mert a biztosítóval szembeni jogsértés nem a széna önhatalmú értékesítésében, hanem a letiltott követelés tárgyát képez készpénz felvételében állott. Ez pedig épp a jogtalan elsajátítás törvényi tényállását valósította meg. A törvényszék hozzátette még, hogy a bírói gyakorlatban meghonosult jogi fictio szerint ugyanis az adós, akinél valamely követelést letiltottak, jogilag helyettesíti a követelésre zálogjoggal bíró letiltó hitelezt (B.jog Tára XLVII. Kötet 125. old.), tehát aki a letiltott követelését felveszi, a saját dolgát a zálogbirtokostól veszi el jogtalanul. Mindezek alapján pedig azt állapította meg a törvényszék, hogy az ügyben az eljárást a járásbíróság kell lefolytassa, mivel törvényszéki hatáskörbe tartozó bncselekmény tényálladékának a megállapítására nem látszott alkalmasnak. 16 ZML. Zeg.-i Tvsz. Bf. I. 1543/1930/6. sz. végzés 17 368. Vétséget követ el, és hat hónapig terjedhet fogházzal, valamint ezer forintig terjedhet pénzbüntetéssel büntetend: a ki a saját, - vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgot a haszonélveztl, zálogbirtokostól, vagy attól, aki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bír, jogtalanul elveszi. 6
A vagyon elleni bncselekmények mellett még a véleménynyilvánítási szabadság túlzottan kiterjesztett értelmezése miatti cselekmények említhetk. Az ügyvédi rendtartás rögzítette ugyanis, hogy az ügyvéd teljes szólásszabadsággal bír megbízója védelmében a bíróságok és egyéb hatóságok eltt. 18 Ez a teljesség azonban nyilvánvalóan csak odáig mehetett, míg az illendség és az igazságszolgáltatásnak kijáró tisztelet korlátait nem lépte át. 19 Természetesen ez a határvonal nem volt élesen meghúzva, kitetszik ez más, a korabeli irodalom által feldolgozott döntésekbl. 20 Adott esetben a bírósággal szembeni tiszteletlenség csupán a pervezetésbl folyó rendbírságolással, illetve fegyelmi úton volt szankcionálva, de amennyiben az a Btk.-ban foglalt tényállások (rágalmazás, becsületsértés) valamelyikét kimerítette, azaz súlyosabb megítélés alá esett különösen, ha az ügyvéd nem meghatalmazotti minségében használt sért szavakat, hanem saját ügyében 21 akkor nyilván a büntet bíróság elé tartozott az ügy. Elfordult persze olyan eset is, amikor az ügyvéd a hatóságokat nem az eljárás folyamán illette sért kifejezéssel, hanem úgymond magánéletében, valamely nyilvános helyen, nevezetesen egy vendéglben. Az ominózus kijelentést, amely az emiatt 100 Pengre ítélt ügyvéd szájából ittas állapotában (melyet a bíróság a büntetlen elélettel együtt enyhít körülményként vett számításba) hangzott el, az ítélet szó szerint idézte. 22 Mivel az ilyen cselekményével az ügyvéd egyben az ügyvédi kar általános tekintélyén és becsületén is csorbát ejtett, azaz valószínleg fegyelmi vétséget is elkövetett, ezért a bíróság elrendelte az ítéletnek az ügyvédi kamarával való közlését. Természetesen a fent említett bncselekményeket nemcsak hatóságokkal, azok közegeivel szemben követhette el az ügyvéd, hanem bárkivel, így például kartársával szemben is. Ilyen ügyben is indult eljárás, rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt, de felment ítélettel zárult már a járásbíróságon, melyet a másodfok is helyben hagyott. 23 A Zalaegerszegi Királyi Törvényszék mint büntet bíróság elé került ügyeket els merítésként az 1929-34. közötti idszakban vizsgáltam. A bírósági lajstromkönyvek adatai jó 18 1874. évi XXXIV. tc. 52. 19 Az 1868. évi LIV. tc. 118. -ban írtak megtartásával: A felek kötelesek magukat a bíró eltt egymás irányában illenden, a bíróság iránt pedig tisztelettel viselni. 20 Králik: i.m. 190-195. p. 21 Magyar kir. Kúria 1902. 446. sz., ismerteti Králik: i.m. 194. p. 22 A bíróság az ítéletben leírja, hogy a vádlott a becsületsértést úgy követte el, hogy Tapolca községben 1929. február hó 2-án a Gömbös-féle vendéglben, - tehát nyilvános helyen a m. kir. Csendrséget és a m. kir államrendrséget: le van szarva a csendrség, rendrség és hatóság meggyalázó kifejezéssel illette. ZML. Zeg.-i Tvsz. B. 901/1929/11. sz. 23 ZML. Zeg.-i Tvsz. Bf. I. 2568/1929/7. sz. 7
kiindulást nyújtottak annak kiválogatásához, hogy melyekben szerepelnek ügyvédek terheltként. E lajstromok tanúsága szerint több olyan személy is a törvényszék elé került, aki doktor titulussal bírt. Éves bontásban 1929. évben 14, 1930-ban 14, 1931-ben 15, 1932-ben 7, 1933-ban 6, 1934-ben 21 olyan folyamatba tett ügy található, melyeknek vádlottja, vagy valamely vádlottja doktor. Ez összesen 77 ügy, amely azonban amiatt, hogy egy-egy személy több alkalommal, több ügyben is szerepel, szám szerint 52 doktort takar. A következ feladat volt immár annak kiderítése, hogy közülük kik lehettek ügyvédek. A fellelt levéltári anyag, valamint a statisztikai hivatal által jegyzett és kiadott ezen évekre vonatkozó tiszti cím- és névtárak 24 adatai alapján közülük 24 személy (de maximum 28) bizonyosan ügyvéd, 4 kivétellel a zalaegerszegi ügyvédi kamara tagjai. További 11 személyrl derült még ki egyértelmen a foglalkozása (orvosok, fogorvos, bírák illetve tisztviselk) a jegyzkönyvekbl, vagy a cím- és névtárakból. A megtalált iratok szerint Zalában becsületsértés és rágalmazás, sikkasztás, pénzügyi és közcsend elleni kihágás illetve választójog elleni vétség miatt kerültek a törvényszék elé ügyvédek. Az így a büntet bíróság elé állított ügyvédek ügyei közül a kiemelések azonban elssorban a levéltári anyag már említett hiányossága miatt egyelre (a kutatás nagyobb idintervallumra és területre, több bírói fórumra való kiterjesztésének fenntartásával) pusztán esetlegesek, statisztikailag értékelhet mennyiséget nem képeznek, inkább szemléltet jelleggel, pillanatfelvételekként kívántam velük felvillantani a XX. század eleji ügyvédek másik arcát. 24 Magyarország tiszti cím- és névtára 1927. Magyar kir. központi statisztikai hivatal (szerk.), Pesti könyvnyomda Rt., Budapest, 1927.; Magyarország tiszti cím- és névtára 1928. Magyar kir. központi statisztikai hivatal (szerk.), Pesti könyvnyomda Rt., Budapest, 1928.; Magyarország tiszti cím- és névtára 1929. Magyar kir. központi statisztikai hivatal (szerk.), Wodianer F. és fiai grafikai intézet és kiadóvállalat Rt. Könyv- és hírlapnyomdája, Budapest, 1929.; Magyarország tiszti cím- és névtára 1931. Magyar kir. központi statisztikai hivatal (szerk.), Magyar kir. állami nyomda, Budapest, 1931.; Magyarország tiszti cím- és névtára 1932. Magyar kir. központi statisztikai hivatal (szerk.), Magyar kir. állami nyomda, Budapest, 1932. 8