A furfangos manó Laura, a nyolcéves kislány épp lefekvéshez készülődött. Valamiért sehogyan se akart menni a dolog. Csak húzta az időt a pizsamájával meg a fogmosással, meg mindennel. Anyukája mérgesen rászólt: Igyekezz már az ágyba, késő van! Reggel iskolába mész! Jó, megyek már! dohogott Laura, de közben tovább húzta az időt. Nem szerette az esti lefekvést. Unalmas volt lefeküdni az ágyba ahelyett, hogy sok fontos dolgot csinált volna. Például befonhatta volna a babája haját vagy megrajzolhatta volna a meghívókat a szülinapjára. Igaz az csak 5 hónap múlva lesz, de most jutott eszébe. Vagy elénekelhette volna a legújabb kedvenc dalát a kedvenc rajzfilmjéből. Esetleg barkácsolhatna egy új ceruzatartót a kiürült macskaeledeles konzerv dobozából. De aztán eljött az a pillanat, amikor nem piszmoghatott tovább, kénytelen volt lefeküdni. Anyukája lekapcsolta a villanyt, megpuszilta az arcát és jó éjt kívánt neki. Anya mesélj! kérlelte. Már meséltem fürdés után. hangzott a válasz. Igaz, már mesélt. Mindig így szokták, fürdés után a kanapén összekuporodva ülnek, Laura úgy hallgatja a mesét. Ma is így volt, így hát nincs több alku, aludni kell. Ez rendkívül felbosszantotta. Csak duzzogott magában nyakig betakarózva. Váci Mami Mesetár 1
Időnként lerúgta magáról, de aztán fázott a lába, így kénytelen volt visszahúzni. Eszébe jutott a másnapi iskola, amitől csak még morcosabb lett. A macska ott ült a széken a szobájában és csak nézte, ahogyan kis gazdája mérgelődik, de aztán gondolt egyet és leugrott a székről majd méltóságteljesen kiballagott a szobából. A kislány egyszer csak valami neszt hallott a szoba sarkából. Épp abból, ami az ajtóval szemben van. Először azt hitte, hogy a cicája jött vissza csak nem vette észre, de aztán meghallotta, ahogy az anyukája a konyhában épp elzavarja: Sicc! hallatszott kintről. Akkor mégsem a cica. gondolta Laura. Hát egér nem lehet, hiszen macska van a házban okoskodott tovább. Hát, ahogy ott meresztgette a szemét a sötétben, észrevette, hogy kis fura szerzet áll a sarokban. Kicsi volt, alig magasabb egy csizmaszárnál, hosszú fehér szakálla a földig ért. Zöld süvege és kabátkája, sötétbarna bő nadrágja és apró bocskora volt. Hirtelen ránézésre inkább játéktélapóra hasonlított, de a zöld kabátka miatt mégis inkább olyan manószerű volt. Szuszogott és folyamatosan mormolt valamit. Laura csak nézte kitágult szemmel, egyrészt a sötét miatt, másrészt azért mert még soha nem látott ilyesmit. Nem találom! Nem találom! dünnyögte a kis emberke. Mit nem találsz? bátorodott fel a kislány. A szemüvegem. Azt nem találom. Délután még meg volt, amikor a nagy Mindentudó Enciklopédiát olvastam. Mindentudó micsodát? Váci Mami Mesetár 2
En cik lo pé di át! szótagolta a manó. Amiben minden fontos dolog benne van. Mi minden? kíváncsiskodott a kislány. Hát minden, ami fontos. Én is? Te? Hogyhogy Te? Hát én is fontos vagyok! Hát akkor majd megnézem. Ki vagy Te? Laura vagyok. válaszolta a kislány. Itt lakom, ez itt az én szobám. És te ki vagy? Furfangos Frédi vagyok mutatkozott be. Te egy manó vagy? Igen és 300 éves vagyok. mesélte Frédi. Itt lakom a házatok pincéjében. Azelőtt a múzeumban laktam, de úgy 200 éves korom körül már nagyon huzatosnak éreztem és elköltöztem. Akkor épült a házatok, hát beköltöztem a pincéjébe. Akkor kezdett el romlani a szemem is. Jaj, tényleg! A szemüvegem. Nem láttad véletlenül? Nem, nem láttam. De ha a te encipoklédád mindentudó, akkor abban az is benne van, hogy hol a szemüveged. Hát ez az! dohogott a manó. Benne van, csak szemüveg nélkül nem tudom elolvasni. Egyébként nem encipokléda hanem enciklopédia. Vagyis Az összes ismeretet tárgykörök Váci Mami Mesetár 3
és tudományágak szerint rendszerező, átfogó kézikönyv. Érted? Hááát, egy kicsit. hebegte Laura. Tudod, nekem az szokott segíteni, ha elveszítek valamit, hogy leülök és gondolkodom, hogy hol láttam vagy használtam utoljára. Te hol használtad utoljára? Lássuk csak! töprengett Frédi. Délután, amikor éppen a vörösbegyek betegségeiről olvasgattam, akkor még megvolt, aztán.aztán nem emlékszem. Azóta csak keresem és keresem. Haaaapciii! tüsszentett a manó. Egészségedre! Megfáztál? Kicsit hűvös van a pincétekben, ezért is jöttem föl. Azt hittem a szemüveged miatt. kuncogott a kislány. Hát, amiatt is, de miért nevetsz ki? kérdezte sértődötten Frédi. Mert megtaláltam a szemüvegedet, mosolygott ott van a homlokodon. Hát persze! mondta a manó és levette a homlokáról a szemüveget. Amikor délután olvasgattam, akkor is csak egyfolytában tüsszentettem, aztán amikor ki akartam fújni az orrom, akkor tettem föl a homlokomra a szemüveget. Köszönöm, hogy megtaláltad! hálálkodott Frédi. Ugyan, nincs mit, én is csak most vettem észre a sötét miatt. Nagyon hideg az a pince? Ládod, bár beg is fázdam. szipogta a manó. Váci Mami Mesetár 4
Tudod mit? Lakj itt nálam, a szobámban! javasolta Laura. Majd csinálunk neked holnap valami jó kis kuckót. Jó? Hád jó. mondta zavartan Frédi és titokban nagyon boldog volt. Ma este aludj a babám ágyikójában, a babát meg gyorsan elküldjük játékból egy éjszakai utazásra! suttogta álmosan Laura és a babát kivette az ágyból majd felültette egy székre. Itt egy puha takaró. Köszödöm, dagyon kedves vagy Ugyan, semmiség. ásítozott a kislány. Jó éjt! köszönt félálomban és nyomban elaludt. Váci Mami Mesetár 5