Natura Somogyiensis 12 31-46 Kaposvár, 2008 Szurdokerdõ-fragmentumok a Zákányi-dombokon (Polysticho setiferi-aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996) KEVEY BALÁZS Pécsi Tudományegyetem, Növénytani Tanszék 7624 Pécs, Ifjúság u. 6., Hungary, e-mail: keveyb@ttk.pte.hu KEVEY, B.: Ravine forest fragments in the Zákány Hills, SW. Hungary. Abtract: Phytosociological characteristics of the ravine forests in the Zákány Hills are presented in this study. Analyses of the five phytosociological samples indicate that these forests are well differentiated from the ravine forests of the central and northern mountain ranges of Hungary, and are more similar to the Chrysanthemo macrophyllo-aceretum (I. Horvat 1938) Borhidi 1963 association occurring on the western Balkan peninsula. Keywords: Syntaxonomy, Duna-Dráva National Park, submediterranean deciduous forests Bevezetés A Zákányi-dombok erdõtársulásainak összehasonlító-cönológiai vizsgálatát már az 1980-as évek elején tervbe vettem. Ebben az idõben terveztem a dél-dunántúli - szubmediterrán hatás alatt álló - szurdokerdõk felmérését is. A Zákányi-dombokon a szurdokerdõk igen ritkák. Kicsiny állományaik faji összetétele azonban annyira érdekes, hogy érdemesnek találtam öt cönológiai felvétel alapján történõ jellemzésük elkészítését. Anyag és módszer A cönológiai felvételeket a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (BECKING 1957) hagyományos kvadrát-módszerével készítettem. Valamennyi mintaterületen két idõpontban végeztem felmérést: tavasszal és nyáron, ill. az õsz elején. Olyan esetekben, amikor a tavaszi és a nyári borítási érték különbözött, a nagyobb értéket vettem figyelembe. A cönológiai felvételek táblázatos összeállítását (1. táblázat), valamint a karakterfajok csoportrészesedését és csoporttömegét az "NS" számítógépes programcsomag (KEVEY- HIRMANN 2002) segítségével végeztem. E számítások módszerének részletesebb ismertetése korábbi dolgozataimban (KEVEY 1993b, 1997) megtalálható. A fajok esetében HORVÁTH F. et al. (1995), a társulásoknál pedig BORHIDI-KEVEY (1996), ill. BORHIDI (2003), nómenklatúráját követem. A társulástani és a karakterfaj-sta-
32 NATURA SOMOGYIENSIS tisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (OBERDORFER 1992, MUCINA et al. 1993; BORHIDI 2003, KEVEY 2006a) módosított SOÓ (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsõsorban SOÓ (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtam, de figyelembe vettem az újabb kutatási eredményeket is (vö. BORHIDI 1993, 1995, HORVÁTH F. et al. 1995, Kevey ined.). A kutatások története A Zákányi-dombok sajátos flóráját a XIX. század végén kezdték kutatni, amikor MICHALUS (1897) az Ostrya carpinifolia-t közli. A XX. század elsõ felében Héjjas (in JÁVORKA 1934, in HÉJJAS, BORHIDI 1960) az Anemone trifolia-t, a Vicia oroboides-t és a Trollius europaeus-t, KÁROLYI (1949) pedig a Lamium orvala-t fedezte fel. A florisztikai kutatások az 1950-es és 1960-as években lendültek fel, elsõsorban Károlyi Árpád és Pócs Tamás munkásságával (vö. KÁROLYI-PÓCS 1948-1954, 1957, 1964, 1968, 1969, 1970, KÁROLYI, PÓCS, BALOGH 1971, 1972, 1974; BALOGH, KÁROLYI, PÓCS 1975, KOVÁCS J. A. 2005). E kutatások eredménye szerint a Zákányi-dombok a nyugat-balkáni flóratartomány (Illyricum) hazánkba átnyúló legészakibb részét képezi, amelyet késõbb HORVÁT A. O. (1978) õrtilosi flórajárásnak (Õrtilosense) nevezett. Az 1960-as években a területrõl kb. 20 cönológiai felvétel is készült, ezek azonban közöletlenek maradtak (Pócs ex verb.). Magam 1975-ben - Horvát Adolf Olivér társaságában - jártam elõször a területen. A részletes felméréseket - kisebb-nagyobb megszakításokkal - 1981. és 2004. között végeztem. Az öt szurdokerdei felvétel 1981-ben és 1983-ban készült. A korábbi években a fontosabb florisztikai adatok mellett (KEVEY 1983, 1984a, 1985a, 1985b, 1988, 2001a, 2001b, 2004, KEVEY, KIRÁLY 2002) csak néhány összefoglaló jellegû dolgozatban érintettem a Zákányi-dombok erdei vegetációját (vö. KEVEY-HORVÁT 1993; BORHIDI, KEVEY 1996, KEVEY 2002, 2006a, 2006b). Jelen tanulmány egy cönológiai cikksorozat második részét képezi (vö. KEVEY 2008), amely a terület fragmentális szurdokerdeit mutatja be. Eredmények Termõhelyi viszonyok, zonalitás A vizsgált laza alapkõzetû szurdokerdõk többnyire a szubmontán bükkösök zónájában jönnek létre, de a Zákányi-dombok BORHIDI (1961) klímazonális térképe alapján már inkább a gyertyános-tölgyes zónában foglal helyet. Feltehetõen ez is szerepet játszik abban, hogy e szurdokerdõk nem annyira tipikusak, mint Dél-Zalában és a Zselicben (Kevey ined.). A vizsgált állományok 130-175 m tengerszint feletti magasságban találhatók. A völgyek alapkõzete legtöbbször kavics, amelyet viszonylag vékony rétegben lösz, vagy homokos lösz borít. Az eróziós völgyeket leginkább állandó jellegû keskeny patakok, erek alakították ki, másutt - a nagy esõzésekkel kapcsolatos - idõszakos vízfolyások alakították ki. Oldalfaluk is viszonylag nedves, rajtuk gyakran vízszivárgások is megfigyelhetõk. Elsõsorban ennek köszönhetõ a szurdokerdõk kialakulásához szükséges üde, párás és hûvös mikroklíma. Talajuk közepesen, vagy erõsebben kötött lejtõhordalék-talaj, amely a meredek oldalakon az idõnkénti földcsuszamlások révén mozgásba is jöhet. Mivel a szurdokerdõk elõfordulása többnyire a bükkös zónához kötött, s kialakulásukért elsõsorban talajtani tényezõk (idõszakosan mozgó, nedves talaj)
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 33 a felelõsek, a Polysticho setiferi-aceretum-ot az intrazonális társulások közé sorolhatjuk. Az égtáji kitettség e társulás kialakulásában nem játszik lényeges szerepet, mert - a meredek oldalfalak - még a déli irányú, szûk völgyek mikroklímáját is megfelelõen módosítja. Fiziognómia A laza alapkõzeten kialakult szurdokerdõk felsõ lombkoronaszintje 60-85% borítást mutat, s néhol elérheti a 28 méteres magasságot is. Faji összetétele igen vegyes. Mivel csak töredékes állományokkal állunk szemben, jelentõsebb szerephez jut a Carpinus betulus és a Fagus sylvatica. Viszonylag nagyobb mennyiségben fordulhat elõ az Acer pseudo-platanus, az Acer campestre, a Fraxinus excelsior és a Hedera helix. Az alsó lombkoronaszint borítása 20-40%, magassága pedig 12-16 m. Többnyire a felsõ szint fafajainak fiatalabb egyedei alkotják, de szórványosan elõfordulhat benne az, a az Ulmus glabra és az Ulmus minor. Olykor egyes cserjefajok (Corylus avellana, Padus avium) is elérhetik e szintet, míg a helyenként gyakori Hedera helix némi szubatlanti jelleget is kölcsönöz a társulásnak. Cserjeszintjük borítása igen határok között változik (25-60%), magassága pedig 2-3,5 m. Benne legnagyobb tömeget a Sambucus nigra éri el. Mellette helyenként gyakori lehet a Corylus avellana és a Staphylea pinnata. Az alsó cserjeszint (újulat) nem nagyon jelentõs, borítása azonban a Hedera helix révén elérheti a 25%-ot is. Gyepszintjük többnyire fejlett (70-90%). Fáciesképzõ növényei az Allium ursinum, az Anemone nemorosa, a Ficaria verna, és a Galeobdolon luteum. Olykor viszonylag nagyobb mennyiségben fordul elõ az Aconitum vulparia, az Aegopodium podagraria, a Chrysosplenium alternifolium és az Impatiens noli-tangere. Fajkombináció Az öt cönológiai felvétel alapján a társulásban 24 konstans, 20 szubkonstans és 24 akcesszórikus faj szerepel az alábbiak szerint: K V: Acer campestre, Acer pseudo-platanus, Aconitum vulparia, Aegopodium podagraria, Aruncus sylvestris, Asarum europaeum, Athyrium filix-femina, Carpinus betulus, Corylus avellana, Dentaria bulbifera, Dryopteris filix-mas, Ficaria verna, Galeobdolon luteum, Galeopsis speciosa, Galium aparine, Hedera helix, Polygonatum multiflorum, Polystichum setiferum, Pulmonaria officinalis, Ranunculus lanuginosus, Rubus hirtus, Sambucus nigra, Stellaria holostea, Symphytum tuberosum. - K IV: Alliaria petiolata, Arum maculatum, Caltha palustris, Carex pilosa, C. sylvatica, Cerasus avium, Corydalis cava, C. solida, Doronicum austriacum, Euonymus europaeus, Equisetum telmateia, Fagus sylvatica, Geranium robertianum, Oxalis acetosella, Paris quadrifolia, Primula vulgaris, Quercus robur, Robinia pseudo-acacia, Ulmus glabra, Viburnum opulus. - K III: Ajuga reptans, Anemone trifolia, Cardamine impatiens, Circaeaa lutetiana, Cornus sanguinea, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Gagea lutea, Geranium phaeum, Geum urbanum, Heracleum sphondylium, Knautia drymeia, Lamium orvala, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Padus avium, Polystichum aculeatum, Rubus caesius, Rumex sanguineus, Stachys sylvatica, Staphylea pinnata, Urtica dioica, Veronica hederifolia (1. táblázat). A kutatott szurdokerdõ-fragmentumok sok szubmontán elem számára nyújtanak menedéket. Fontosabb ilyen Fagetalia jellegû fajok a következõk: K V: Acer pseudo-platanus, Aconitum vulparia, Aegopodium podagraria, Asarum europaeum, Athyrium filixfemina, Carpinus betulus, Dentaria bulbifera, Dryopteris filix-mas, Galeobdolon luteum, Hedera helix, Pulmonaria officinalis, Rubus hirtus. - K IV: Arum maculatum, Carex pilosa, Carex sylvatica, Cerasus avium, Corydalis cava, Corydalis solida, Fagus sylvatica, Oxalis acetosella, Primula vulgaris, Ulmus glabra. - K III: Cardamine impa-
34 NATURA SOMOGYIENSIS tiens, Circaea lutetiana, Gagea lutea, Geranium phaeum, Knautia drymeia, Lathraea squamaria, Lathyrus vernus, Lilium martagon, Stachys sylvatica. - K II: Actaea spicata, Allium ursinum, Galanthus nivalis, Galium odoratum, Mercurialis perennis, Moehringia trinervia, Viola sylvestris. - K I: Anemone nemorosa, Anemone ranunculoides, Astrantia major, Carex digitata, Euphorbia amygdaloides, Luzula pilosa, Milium effusum. A felsorolt fajok közül az Actaea spicata, az Astrantia major és a Fagus sylvatica némi Fagion jelleggel is rendelkezik. A Fagetalia fajok - mintegy 33,6% csoportrészesedéssel és 44,6% csoporttömeggel - jelentõs szerepet játszanak a társulás felépítésében (2. és 3. táblázat). A változatos mikrodomborzati viszonyok mellett a völgyek oldalain levõ vízszivárgások, valamint a völgyalji patakocskákkal magyarázható, hogy e szurdokerdõkben szórványosan több Alnion incanae jellegû elem is megjelenik: K V: Ranunculus lanuginosus. - K IV: Doronicum austriacum, Equisetum telmateia, Paris quadrifolia, Viburnum opulus. - K III: Dryopteris carthusiana, D. dilatata, Padus avium, Rumex sanguineus. - K II: Alnus glutinosa, Carex brizoides. - K I: Bryonia dioica, Carex remota, Carex strigosa, Chrysosplenium alternifolium, Impatiens noli-tangere, Populus alba, Ribes rubrum. E növények 9,9% csoportrészesedést és 8,7% csoporttömeget mutatnak. A völgyek alján és meredekebb oldalain szurdokerdei növényfajok (Tilio-Acerenion jelleg) is elõfordulnak: K V: Acer pseudo-platanus, Aruncus sylvestris, Polystichum setiferum. - K IV: Ulmus glabra. - K III: Polystichum aculeatum, Staphylea pinnata. - K II: Actaea spicata. - K I: Chrysosplenium alternifolium, Fraxinus excelsior, Phyllitis scolopendrium. E növények 4,7% csoportrészesedéssel és 6,9% csoporttömeggel adják meg a vizsgált állományok szurdokerdei karakterét. Az Aremonio-Fagion elemek ugyan csak 3,5% csoportrészesedést és 0,7% csoporttömeget mutatnak, a társulás sajátos szubmediterrán és illír arculatát mégis e fajok adják: K V: Polystichum setiferum. - K III: Anemone trifolia, Lamium orvala. - K II: Castanea sativa, Tamus communis. - K I: Carex strigosa. E növények közül az Anemone trifolia és a Lamium orvala Magyarországan ma már csak itt található. Végül megemlítendõ az is, hogy az Astrantia major és a Doronicum austriacum némi dealpin megjelenést is kölcsönöz a társulásnak. Megvitatás Dél-Dunántúl lomberdei - így a szurdokerdõk is - viszonylag erõs szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitõl (Scolopendrio- Fraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésû növényfaj révén különböznek: Anemone trifolia, Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Carex strigosa, Castanea sativa, Chaerophyllum aureum, Cyclamen purpurascens*, Helleborus dumetorum, H. odorus, Knautia drymeia*, Lamium orvala, Lathyrus venetus*, Lonicera caprifolium, Polystichum setiferum*, Primula vulgaris*, Ruscus aculeatus*, Ruscus hypoglossum, Tamus communis*, Tilia tomentosa, Vicia oroboides (a *-gal jelöltek a Magyar-középhegység délnyugati részén, a Keszthelyi-hegység szurdokaiban szórványosan megtalálhatók). Ezzel szemben a középhegységi szurdokerdõket a dél-dunántúli állományoktól az alábbi fajok választják el: Anthriscus nitida+, Campanula latifolia, Coronilla emerus, Corydalis intermedia, C. pumila, Daphne laureola, Festuca altissima, Hesperis matronalis, Moehringia muscosa, Pleurospermum austriacum, Polystichum braunii, Primula veris, Ribes alpinum, Scutellaria columnae, Sorbus aucuparia, Stellaria nemorum, Veratrum nigrum, Viola biflora. (a +-tel jelölt Anthriscus nitida Dél-Zala egyes szurdokerdeiben elõfordul).
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 35 Dél-Dunántúlon korábban - Scutellario altissimae-aceretum (A. O. Horvát 1958) Soó et Borhidi in Soó 1962 néven - csak egyetlen szurdokerdõ társulást tartottunk nyilván. Ez az asszociáció a Mecsek és a Villányi-hegység kompakt kõzetein fordul elõ. A közelmúltban került leírásra - Polysticho setiferi-aceretum Kevey in Borhidi et Kevey 1996 néven - a laza alapkõzetû löszvölgyek szurdokerdeje, amelynek állományai elsõsorban a Zselicben és Dél-Zalában fordulnak elõ. Ide sorolhatók a Zákányi-dombok fragmentális szurdokerdei is. A két dél-dunántúli szurdokerdõ társulást több differenciális faj is elválasztja egymástól (vö. KEVEY 1984b, 1993a, 1997, Kevey ined.). Így a Mecsek és a Villányi-hegység szurdokerdeinek megkülönböztetõ elemei a következõk: Aremonia agrimonioides, Asperula taurina, Asplenium adianthum-nigrum, Chaerophyllum aureum, Lonicera caprifolium, Lunaria annua, L. rediviva, Melandrium sylvestre, Ruscus aculeatus, Scrophularia vernalis, Scutellaria altissima, Tilia tomentosa* (a *-gal jelölt Tilia tomentosa a Mecsekkel érintkezõ zselici szurdokokban elõfordul). Ezzel szemben Zselic, Dél-Zala és a Zákányi-dombok szurdokerdeiben az alábbi differenciális fajok fordulnak elõ: Anemone nemorosa, A. trifolia, Anthriscus nitida, Castanea sativa, Cyclamen purpurascens, Helleborus dumetorum+, Lamium orvala, Leucojum vernum, Majanthemum bifolium, Petasites albus, Vicia oroboides (a +-tel jelölt Helleborus dumetorum a Mecsek néhány szurdokerdejében megtalálható). Fentiek szerint a Zákányi-dombok laza alapkõzeten elõforduló szurdokerdei a Polysticho setiferi-aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996 nevû asszociációval azonosíthatók. Az asszociáció az illir bükkösökkel mutat rokonságot (vö. I. HORVAT 1938; FUKAREK et STEFANOVIÆ 1958, BORHIDI 1960, 1963, 1965, 1966, 1968, TÖRÖK et al. 1989), s cönoszisztematikai helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divisio: QUERCO-FAGEA Jakucs 1967 Classis: QUERCO-FAGETEA Br.-Bl. et Vlieger in Vlieger 1937 em. Borhidi in Borhidi et Kevey 1996 Ordo: Fagetalia sylvaticae Paw³owski in Paw³owski et al. 1928 Alliance: Aremonio-Fagion (I. Horvat 1938) Borhidi in Török et al. 1989 Suballiance: Polysticho setiferi-acerenion pseudoplatani Borhidi et Kevey 1996 Associatio: Polysticho setiferi-aceretum pseudoplatani Kevey in Borhidi et Kevey 1996 Természetvédelmi vonatkozások A Zákányi-dombok fragmentális szurdokerdeiben több szubmediterrán jellegû védett növényfaj talál menedéket: Anemone trifolia, Carex strigosa, Lamium orvala, Ornithogalum sphaerocarpum, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Tamus communis. Legjelentõsebb közülük az Anemone trifolia, amely hazánkban csak itt terem, míg a Lamium orvala a Zákányi-dombok mellett a Visegrádi-hegységben is elõfordul. Akadnak egyéb védett fajok is, amelyek egyrészt dealpin (Astrantia major, Doronicum austriacum), másrészt szurdokerdei (Aruncus sylvestris, Phyllitis scolopendrium, Polystichum aculeatum), továbbá mezofil lomberdei (Aconitum vulparia, Dryopteris carthusiana, Dryopteris dilatata, Galanthus nivalis, Lilium martagon) elemek. Az öt cönológiai felvételben tehát 17 védett növényfaj szerepel, amelyek flóra- és vegetációtörténeti szempontból is jelentõsek.
36 NATURA SOMOGYIENSIS Némi természetvédelmi problémát jelentenek az illegális fakivágások, valamint a helyenként terjeszkedõ Robinia pseudo-acacia. 1996-ban avatták fel a Duna-Dráva Nemzeti Parkot, amely magába foglalja jelen tanulmányban bemutatott szurdokerdõket is. Állományaik - kicsiny kiterjedésük ellenére - Dél-Dunántúl vegetációjának értékes mozaikjait képezik. Megõrzésük, némi rekonstrukciójuk (pl. Robinia pseudo-acacia visszaszorítása) ezért fontos természetvédelmi feladat. Összefoglalás Jelen tanulmány Magyarország délnyugati részén, a Zákányi-dombok fragmentális szurdokerdeinek (Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani Kevey in Borhidi et Kevey 1996) társulási viszonyait mutatja be öt cönológiai felvétel alapján. A lösz alapkõzeten kialakult állományok az elemzési eredmények szerint viszonylag erõs szubmediterrán és illyr jelleget mutatnak, ezért a Magyar-középhegység szurdokerdeitõl (Scolopendrio-Fraxinetum Schwickerath 1938) több délies elterjedésû növényfaj révén különböznek: Anemone trifolia, Carex strigosa, Knautia drymeia, Lamium orvala, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Tamus communis. E szubmediterrán faji összetételüknél fogva inkább Délkelet-Dunántúl (Scutellario altissimae-aceretum pseudo-platani [A. O. Horvát 1958] Soó et Borhidi in Soó 1962) és Nyugat-Balkán (Chrysanthemo macrophyllo-aceretum [I. Horvat 1938] Borhidi 1963) szurdokerdeivel mutatnak némi rokonságot. Figyelemre méltó továbbá a szubmontán Astrantia major, s különösen a dealpin Doronicum austriacum jelenléte. Mivel állományai kicsinyek, ezért Tilio-Acerion jellegük sem oly erõs, mint a tipikus szurdokerdõk esetében. Ennek ellenére védett növényeik, de fõként sajátos faji összetételük miatt hazai vegetációnk értékes mozaikjait képezik. A társulás cönoszisztematikai helye a Polysticho setiferi- Acerenion pseudoplatani Borhidi et Kevey 1996 alcsoportban jelölhetõ meg. Köszönetnyílvánítás Köszönetemet fejezem ki Horvát Adolf Olivér egykori tanáromat, aki kutatásaim kezdetén (1970-es évek) tapasztalatai átadásával segítette munkámat. Rövidítések A1: felsõ lombkoronaszint, A2: alsó lombkoronaszint, AF: Aremonio-Fagion, Agi: Alnenion glutinosaeincanae, Ai: Alnion incanae, Alo: Alopecurion pratensis, AQ: Aceri tatarico-quercion, Ar: Artemisietea, Ate: Alnetea glutinosae, B1: cserjeszint, B2: újulat, Ber: Berberidion, Bia: Bidentetea, Bin: Bidention tripartiti, C: gyepszint, Cal: Calystegion sepium, Che: Chenopodietea, ChS: Chenopodio-Scleranthea, Cp: Carpinenion betuli, Epa: Epilobietea angustifolii, Epn: Epilobion angustifolii, EuF: Eu-Fagenion, F: Fagetalia sylvaticae, FiC: Filipendulo-Cirsion oleracei, Fvl: Festucetalia valesiacae, GA: Galio-Alliarion, ined.: ineditum (kiadatlan közlés), Mag: Magnocaricetalia, MoA: Molinio-Arrhenatherea, MoJ: Molinio-Juncetea, Pla: Plantaginetea, PQ: Pino-Quercetalia, Pte: Phragmitetea, Qc: Quercetalia cerris, Qfa: Quercion farnetto, QFt: Querco-Fagetea, Qpp: Quercetea pubescentis-petraeae, Qr: Quercetalia roboris, S: Summa (összeg), Sal: Salicion albae, Sea: Secalietea, s.l.: sensu lato (tágabb értelemben), Spu: Salicetea purpureae, TA: Tilio platyphyllae-acerenion pseudoplatani, TrP: Triseto-Polygonion bistortae, Ulm: Ulmenion, US: Urtico-Sambucetea, VP: Vaccinio- Piceetea.
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 37 1. táblázat: Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani
38 NATURA SOMOGYIENSIS 1. táblázat folytatása: Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 39 1. táblázat folytatása: Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani
40 NATURA SOMOGYIENSIS 1. táblázat folytatása: Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 41 1. táblázat folytatása: Polysticho setiferi-aceretum pseudo-platani 1. táblázat folytatása: Polysticho setiferi-aceretum (Felvételi adatok) Hely: 1-2: Zákány "Vasút-oldal: Hagymás-völgy"; 3: Õrtilos "Vasút-oldal: Földvári-hegy"; 4: Õrtilos "Vasút-oldal: Páfrányos"; 5: Õrtilos "Szentmihály-hegy: Horhós". Alapkõzet: 1-4: lösztakaróval borított kavics; 5: lösz. Talaj: 1-5: lejtõhordaléktalaj. Felvételt készítette: Kevey (ined.).
42 NATURA SOMOGYIENSIS 2. táblázat: A karakterfajok csoportrészesedése a Zákányi-dombok szurdokerdeiben
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 43 2. táblázat folytatása: A karakterfajok csoportrészesedése a Zákányi-dombok szurdokerdeiben
44 NATURA SOMOGYIENSIS 3. táblázat: A karakterfajok csoporttömege a Zákányi-dombok szurdokerdeiben
KEVEY B.: SZURDOKERDÕ-FRAGMENTUMOK A ZÁKÁNYI-DOMBOKON 45 Irodalom BALOGH M. - KÁROLYI Á. - PÓCS T. 1975: Délnyugat-Dunántúl flórája VII. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 13: 395-415. BECKING, R. W. 1957: The Zürich-Montpellier Schol of phytosociology. - Botanical Review 23: 411-488. BORHIDI, A. 1960: Fagion-Gesellschaften und Waldtypen des Hügellandes von Zselic. - Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis, Sectio Biologica 3: 75-88. BORHIDI, A. 1961: Klimadiagramme und klimazonale Karte Ungarns. - Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis, Sectio Biologica 4: 21-250. BORHIDI, A. 1963: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum I. Allgemeiner Teil. - Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 9: 259-297. BORHIDI, A. 1965: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum II. Systematischer Teil. - Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 11: 53-102. BORHIDI, A. 1966: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum III. Die Phytogeographischen Herhältnisse. - Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis, Sectio Biologica 8: 33-45. BORHIDI, A. 1968: Die geobotanischen Verhältnisse der Eichen-Hainbuchenwälder Südosteuropas. - Feddes Repertorium 78: 109-130. BORHIDI A. 1993: A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. - Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs. BORHIDI, A. 1995: Social behaviour types, the naturalness and relative ecological indicator values of the higher plants in the hungarian flora. - Acta Botanica Academiae Scientiarum Hungaricae 39: 97-181. BORHIDI A. 2003: Magyarország növénytársulásai. - Akadémiai Kiadó, Budapest, 610 pp. BORHIDI, A., Kevey, B. 1996: An annotated checklist of the hungarian plant communities II. - In: Borhidi A. (ed.): Critical revision of the hungarian plant communities. Janus Pannonius University, Pécs, pp. 95-138. FUKAREK, P., STEFANOVIÆ, V. 1958: Das Urwaldgebiet "Peruèica" in Bosnien und seine Vegetationsverhältnisse 1. - Rad. Poljop.-šum. fak Sarajevo (B. Sumarstvo) 3: 93-146. HÉJJAS I., BORHIDI A. 1960: Csurgó és környéke flórája. - Botanikai Közlemények 48: 245-256. HORVÁT A. O. 1958: A mecseki bükkösök (Fagetum silvaticae mecsekense) erdõtípusai. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1959): 31-48. HORVÁT, A. O. 1978: Die Bedeutung des Klimas für die Zusammensetzung der Vegetation SW-Ungarns, des Elsass und der Umgebung von Briançon, Alpes Maritimes. - Vegetatio 37(2): 119-122. HORVÁTH F., DOBOLYI Z. K., MORSCHHAUSER T., LÕKÖS L., KARAS L., SZERDAHELYI T. 1995: Flóra adatbázis 1.2. - Vácrátót, 267 pp. HORVAT, I. 1938: Biljnosociološka istraživanja šuma u Hrvatskoj. - Ann. pro experim. forest. Zagreb 6: 127-279. JAKUCS, P. 1967: Gedanken zur höheren Systematik der europäischen Laubwälder. - Contribuþii Botanice Cluj pp. 159-166. JÁVORKA S. 1934: Kisebb közlemények. - Botanikai Közlemények 31(1935): 258-262. KÁROLYI Á. 1949: Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén. - Borbásia 9: 18-21. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1948-1954: Adatok Délnyugat-Dunántúl növényföldrajzához. - Botanikai Közlemények 45(1954): 257-267. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1957: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához. - Annales Musei Nationalis Hungarici 8: 197-204. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1964: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III. - Savaria, A Vas megyei Múzeumok Értesítõje 2: 43-54. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1968: Délnyugat-Dunántúl flórája I. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 6: 329-390. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1969: Délnyugat-Dunántúl flórája II. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 7: 329-377. KÁROLYI Á., PÓCS T. 1970: Délnyugat-Dunántúl flórája III. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 8: 469-495. KÁROLYI Á., PÓCS T., BALOGH M. 1971: Délnyugat-Dunántúl flórája IV. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 9: 387-409. KÁROLYI Á., PÓCS T., BALOGH M. 1972: Délnyugat-Dunántúl flórája V. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 10: 373-400. KÁROLYI Á., PÓCS T., BALOGH M. 1974: Délnyugat-Dunántúl flórája VI. - Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, Nova Series 12: 451-463.
46 NATURA SOMOGYIENSIS KEVEY B. 1983: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez II. Angaben zur Kenntnis der Flora und Vegetation Ungarns II. - Botanikai Közlemények 70: 19-23. KEVEY B. 1984a: Bemutatjuk a kihaltnak vélt hármaslevelû fogasírt. - Búvár 39 (10): 479. KEVEY B. 1984b: Fragmentális szurdokerdõk a Villányi-hegységben. - A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29(1985): 23-28. 1985. KEVEY B. 1985a: A Dentaria trifolia W. & K. elõfordulása Magyarországon. Das Vorkommen von Dentaria trifolia W. & K. in Ungarn. - Botanikai Közlemények 72: 151-153. KEVEY B. 1985b: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez III. Angaben zur Kenntnis der Flora und Vegetation Ungarns III. - Botanikai Közlemények 72: 155-158. If.: 0,093. KEVEY B. 1988: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez IV. Angaben zur Kenntnis der Flora und Vegetation Ungarns IV. - Botanikai Közlemények 74-75 (1987-1988): 93-100. KEVEY B. 1993a: A Keleti-Mecsek szurdokerdei (Scutellario-Aceretum). - Folia Comloensis 5: 29-54. KEVEY B. 1993b: A Szigetköz ligeterdeinek összehasonlító-cönológiai vizsgálata. - Kandidátusi értekezés (kézirat). Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszék, Pécs, 108 pp. + 32 fig. + 70 tab. KEVEY B. 1997: A Nyugati-Mecsek szurdokerdei [Scutellario altissimae-aceretum (Horvát A. O. 1958) Soó et Borhidi in Soó 1962]. Schluchtwälder des Westlichen Mecsek-Gebirges [Scutellario altissimae- Aceretum (Horvát A. O. 1958) Soó et Borhidi in Soó 1962]. - In: Borhidi A. - Szabó L. Gy. (szerk.): Studia Phytologica Jubilaria. Dissertationes in honorem jubilantis Adolf Olivér Horvát Doctor Academiae in annoversario nonagesimo nativitatis 1907-1997. Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszék, Pécs, pp. 75-99. KEVEY B. 2001a: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez VIII. Angaben zur Kenntnis der Flora und Vegetation Ungarns VIII. - Botanikai Közlemények 88(2002): 95-105. KEVEY B. 2001b: A Carex strigosa Huds. magyarországi elterjedése. Die Verbreitung von Carex strigosa Huds. in Ungarn. - Kitaibelia 6 (1): 37-44. KEVEY B. 2002: A növényvilág. - In: Duna-Dráva Nemzeti Park (szerk.: Lehmann A.). Mezõgazda Kiadó, Budapest, pp. 134-196. KEVEY B. 2004: Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez IX. Angaben zur Kenntnis der Flora und Vegetation Ungarns IX. - Botanikai Közlemények 91(2005): 13-23. KEVEY B. 2006a: Magyarország erdõtársulásai. Die Wälder von Ungarn. - Akadémiai doktori értekezés (kézirat). Pécsi Tudományegyetem Növénytani Tanszék, 443 pp. + 237 fig. + 226 tab. KEVEY B. 2006b: Magyarország erdõtársulásai. - Akadémiai doktori értekezés tézisei. Pécsi Tudományegyetem, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, Pécs, 36 pp. KEVEY B. 2008: A Zákányi-dombok bükkösei (Doronico-austriaci-Fagetum Borhidi et Kevey 1996).- Somogyi Múzeumok Közleményei 18: 17-30. KEVEY B., HIRMANN A. 2002: "NS" számítógépes cönológiai programcsomag. - In: Aktuális flóra- és vegetációkutatások a Kárpát-medencében V. Pécs, 2002. március 8-10. (Összefoglalók), pp.: 74. KEVEY B., HORVÁT A. O. 1993: Die geobotanischen Verhältnisse der Zákányer Hügel. - Dissertationes Botanicae 196: 185-190. KEVEY B., KIRÁLY G. 2002: A Scrophularia scopolii Hoppe magyarországi elterjedése. Die Verbreitung von Scrophularia scopolii Hoppe in Ungarn. - Kitaibelia 7/2: 147-156. KOVÁCS J. A. 2005: Délnyugat-Dunántúl flórája VIII. (Egyszikûek). Károlyi Árpád florisztikai cédulakatalógusa alapján. - Kanitzia 13: 125-275. MICHALUS S. 1897: Ostrya carpinifolia, Daphne striata és Calluna vulgaris. - Erdészeti Lapok 34: 899-901. MUCINA, L. GRABHERR, G. WALLNÖFER, S. 1993: Die Pflanzengesellschaften Österreichs III. Wälder und Gebüsche. - Gustav Fischer, Jena - Stuttgart - New York, 353 pp. OBERDORFER, E. 1992: Süddeutsche Pflanzengesellschaften IV. A. Textband. - Gustav Fischer Verlag, Jena - Stuttgart - New York, 282 pp. PAW³OWSKI, B., SOKO³OWSKI, M., WALLISCH, K. 1928: Die Pflanzenassoziationen des Tatra-Gebirges VII. Die Pflanzenassoziationen und die Flora des Morskie Oko-Tales. - Bulletin International de l'academie Polonaise des Sciences et des Lettres; Classe des Sciences Mathématiques et Naturelles; Série B: Sciences Naturelles, Cracovie 1927: 205-272. SOÓ, R. 1962: Systematische Übersicht der pannonischen Pflanzengesellschaften V. Die Gebirgswälder I. - Acta Botanica Academiae Scienciarum Hungaricae 8: 335-366. SOÓ R. 1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. - Akadémiai kiadó, Budapest. TÖRÖK, K., PODANI, J., BORHIDI, A. 1989: Numerical revision of Fagion illyricum alliance. - Vegetatio 81: 169-180. VLIEGER, J. 1937: Aperçu sur les unités phytosociologiques supérieures des Pays-Bas. - Nederlandsh Kruidkundig Archief 47: 335.