IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ SPIRITUÁLIS LAP 65. SZÁM

Bölcsesség gyöngyszemek Válogatás Ching Hai Legfelsőbb Mester beszédeiből IDŐSZAKOSAN MEGJELENŐ SPIRITUÁLIS LAP 65. SZÁM

Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Szingapúr 1992. március 3. 93. magazin 45. old. (eredetileg angolul) Hasonlíthatjuk a poklot és a mennyeket, vagy a jóságot a pozitív energiára gondolok az energiákhoz. A világegyetemben minden anyagot, mindent energia hozott létre, és ezt hívjuk Teremtő erőnek, vagy hívhatjuk Teremtőnek. Mivel az energia szétszóródott a különböző irányokba, az összes energia ott van mindenhol a világegyetemben, és ebből lettek a különböző világok és a különböző lények. Ezek a lények egyedi gondolkodásmódra vagy tudatszintre fognak szert tenni, és a köztük levő kölcsönhatás alapján egy másfajta energiát fognak létrehozni. Ezt az energiát két kategóriára fogjuk osztani. Az elsőt hívhatjuk pozitív energiának, vagy mondhatunk Isten természetet, mennyei erőt vagy Buddha természetet. A másik kategóriát nevezhetjük negatív erőnek, gonosznak, sötét erőnek, vagy a jóság ellentétének. A jóság és a pozitív energia a negatívval együtt létezik. Amikor bármilyen lény legyen az déva, angyali lény, földi vagy világi ember jóságot, toleranciát, szerető kedvességet és egymással való együttműködést hoz létre, akkor ezt az energiát a jó, az Isten-erő, vagy a pozitív erő kategóriájába fogjuk sorolni. Akkor minél jobbak a gondolataink, minél inkább fejlesztik a lények ezt a fajta jóságot, annál több pozitív erő lesz a légkörünkben, a világunkban. Mindig, amikor mi, vagy bármely lény gyűlöletet, rossz gondolatokat, vagy bármilyen negatív hajlamot, cselekedetet vagy beszédet hoz létre, ezt a légkör negatív raktárához adjuk hozzá, és ez az, amit a gonosz erőnek hívunk. Ez az erő egyre több gyűlöletet, háborút és egyenetlenséget fog szülni a világunkban, vagy bármely világban, ahol ezek az emberek éppen tartózkodnak. Tehát ez az oka annak, hogy miért kellene állandóan jóságot létrehoznunk a gondolatainkban és a tetteinkben. Gondolatokban, tettekben, és mi másban? A beszédben, igen, hogy elnyerhessük azt a jóságot, amit vetettünk. Ezért áll a Bibliában, hogy Ki mint vet, úgy arat, a buddhista szentírásokban pedig az áll, hogy ha jó tetteket hajtasz végre, azoknak jó eredménye lesz; ha rosszakat, akkor azoknak az eredményét fogod learatni. A legtöbb szentírás ugyanazokat említi. Ez logikus, hogy a mennyek eléréséhez - most már tudjuk - rá kell hangolódnunk a jóságra, a világ pozitív oldalára. És minél inkább belépünk a jóságba, annál közelebb van a jóság, jobban elmerülünk ebben a mennyei minőségben, és közelebb vagyunk a mennyekhez. A negatív erő ott lehet a szomszédunkban, de nem fog hatni ránk. Például van világítás a házunkban, neon lámpák, és a házunkon kívül esetleg sötét van. De amikor belépünk a házba és ott maradunk, akkor tudunk olvasni, dolgozni, játszani, látjuk a szeretteinket és az egész környezetet. A külső sötétség nem fog hatni a fényünkre bent a házban. Vagyis ez egy nagyon egyszerű, egyfajta alapértelmezés a jóról és a gonoszról, a mennyekről és a pokolról. Ha a negatív erő nagyon erős, akkor az létrehoz egyfajta nagyon összesűrűsödött légkört. Aki saját tetteiből kifolyólag ebbe belekerül, az meg fogja tapasztalni az úgynevezett poklot, ahol nagyfokú lelki gyötrelem, a bűnbánat és bűntudat érzései fogják kínozni, amíg a korábbi rossz gondolkodásért és az elkövetett tettekért meg nem fizet. Ezt el tudjuk kerülni. El tudjuk kerülni a lelki gyötrelem ilyen állapotát, amit pokolnak hívnak, ha most a jóság felé fordulunk. 1 Kétfajta mennyország van. Az egyik átmeneti, a másik állandó. Az úgynevezett átmeneti mennyországot el lehet érni jó tettekkel, a gonosz elkerülésével, vallásos vezekléssel, vagy valamilyen vallásban, vagy a hited szerinti Istenben való hittel, imádkozással, a szentírások olvasásával, és amennyire csak lehet, ezek szerint zajló élettel. A másikfajta mennyország vagy birodalom, vagy amit a végső Isten Országának nevezünk, az állandó, örökkévaló, mindig létező; ahhoz nagyobb erőfeszítésre, és a Mindenható, az Isten természet, vagy a bennünk levő Isten kegyére van szükség.

Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Szingapúr, 1995. január 10. 467. DVD (eredetileg angolul) Bemondó: Jó estét, Ching Hai Legfelsőbb Mester. Hölgyeim és uraim, a legmelegebben üdvözlöm Önöket a szingapúri beavatottak nevében. Szeretném megköszönni a Legfelsőbb Mesternek, hogy itt van, és szívesen elfogadta a ma esti szingapúri előadás megtartására a meghívásunkat. Köszönetünk jeléül szeretnénk őt a következő három helyi tánccal üdvözölni: az első az úgynevezett maláj üdvözlő tánc. A maláj faluból jövő előadók egy, a vibráló maláj kultúrát képviselő színes tánccal fogják önöket szórakoztatni. A táncosok le fogják önöket nyűgözni kecses mozdulataikkal, amelyeket a Kompang nevű maláj dobbal kísérnek. Tegyük össze tenyerünket, és üdvözöljük őket. Mester: Óóh! Valóban gyönyörű! Köszönöm. Terima kasi. (Köszönöm maláj nyelven.) B: A következő tánc az úgynevezett Bangra tánc, ami Punjabból, Indiából származik. Ez az aratási idényben az öröm és ünnep tánca. A punjabiak a fesztivál idején verni fogják dobjaikat, és színes ruhát viselnek. Most nagy örömömre szolgál, hogy felkérhetem a Legfelsőbb Mestert egy előadás megtartására. Most szeretnénk a Mestert virágokkal és gyümölcsökkel megajándékozni. Kérlek, figyeljétek meg, hogy ezek vegetáriánus gyerekek, és nagyon egészségesek és boldogok. (Köszönöm. Köszönöm.) Bár nem láthatjátok őket, de a szüleik szintén vegetáriánusok. Sok tanítványunk ajándékozza meg a Mestert ma virággal és gyümölccsel. Vannak köztük szingapúriak, és tanítványok Formosáról, Indonéziából, Los Angelesből, Németországból és Thaiföldről. Nyithatunk egy virágüzletet. M: Köszönöm. Nagyon köszönöm. Honnan vannak ezek a virágok? Azt hittem, hogy Szingapúrban nem termesztik őket, vagy igen? Igen? Termesztik? Van földetek Szingapúrban arra, hogy virágot termesszetek? Na, most tudjátok, hogy milyen érzés itt ülni, gyümölcsök és virágok között. És egyedül. B: Most szeretnék egy gyakorlótársat felkérni, hogy az élményeiről meséljen. Tanítvány: Jó estét, hölgyeim és uraim. A nevem Shirley See-Toh, igazgató vagyok egy helyi bankban. Mint Quan Yin beavatott, nagyon boldog vagyok ma este, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy az élményeimet megosszam veletek. Szólni fogok arról, hogy ez az út milyen változást hozott a családi életemben, és példákat fogok felhozni arra, amikor a belső meditatív élmények kitörölhetetlen nyomot hagytak rajtam. Formosán kaptam beavatást. Beavatás közben, és amíg meditáltam, hirtelen elárasztott a harmadik szembe jövő erős, pulzáló fény. Meg kellett acéloznom magam, mert az erő olyan hatalmas és lehengerlő volt. Tényleg azt gondoltam, hogy hátra fogok bukni. A fény végtelennek tűnt. Gyönyörű hangokat hallottam, egyiket a másik után, ahogy önmagukban egy melódiát játszottak. Férjem és én egy nagyszerű kapcsolatban élünk. Most ezzel kapcsolatban fogok elmondani élményeket, melyek segítettek, hogy jobban megérthessem e közelség alapját. Egyik este egy jó meditációs időszak után, míg lefeküdtem, láttam magam viszszajutva oda, ami úgy tűnt, mintha a Közel- Kelet lett volna a középkor idején. Mintha egy kristálygömbbe néznék, láttam egy kardforgató, izmos embert, szembetűnő bajusszal, akiről ösztönösen tudtam, hogy ő a férjem. Onnantól a táj gyorsan változott, és egy olyan helyen találtam magam, ami az 2

ókori Kínának tűnt. Ezt a férfi öltözékéből tudtam. Ez alkalommal ő egy tudós kinézetű ember volt, ugyanazokkal a jellegekkel. Szembetűnő bajsza volt. Ha ma ránézel a férjemre, észreveszed a bajszát. Kínai tudós külseje van, és kedveli a kardokat. Úgy tűnik, hogy a meditálás lehetőséget adott arra, hogy belelássak a múltba, és most megértem, hogy a kapcsolatunk folyamatossága sok élettartam óta tart. Más alkalmakkor, mikor meditálás után lefeküdtem, úgy éreztem, mintha a testem könnyebbedne, a szoba elvesztette szilárdságát, és múlékonnyá vált. A következő pillanatban katapultálva lettem ebbe a hosszú, fényes alagútba. A végén azt vettem észre, hogy egy furcsa földre érkeztem, ami csupa békesség és csend volt. Arra is volt lehetőségem, hogy egy repülőszőnyegen repülve furcsa városokat lássak. Mind fehérek voltak és világítottak. Mélységes békét éreztem ott. Sokkal több példa van arra, ahogy a Mester áldását én és családom egyértelműen éreztük. Ezeket azonban idő hiányában nem fogom ma este felsorolni. Elég annyit mondanom, hogy külső és belső élményekkel is áldottak vagyunk ezen az úton. A Mester ereje valóban rejtélyes módon dolgozik, emberi megértésünkön túl. Őszintén köszönöm Ching Hai Mesternek, hogy engem és családomat beavatott. Köszönöm. B: Hölgyeim és uraim, én vagyok a férje és itt a bajusz. Most köszöntjük Ching Hai Legfelsőbb Mestert az előadás alkalmából. M: Ó, most én következem. Nagyon köszönök mindent, a virágokat, gyümölcsöket, süteményeket, titeket, és köszönöm a gyönyörű táncot. Mind Malajziából valók? Hej! Helló! Malajziából vagy Szingapúrból valók? Import vagy export? Import! Aha! Szingapúr? Valóban? Szép. Hogy vagytok? Kényelmesen? (Hallgatóság: Igen) Igen. Gyönyörű Szingapúrban, akárhogy is. Semmi panasz. Az idő olyan szép. Éppen tökéletes. 3 Tetszett nektek a tánc? Tetszett, ugye? Nem is tudtam, hogy a szingapúriak ilyen szépen tudnak táncolni. Az volt az egyetlen alkalom, amikor szingapúriakat táncolni láttam, amikor legutóbb valami Tornaidő Szingapúrban volt, vagy valami hasonló. Rövid nadrágot viseltek és izzadtak, és már arról is azt gondoltam, hogy szép. Nem is gondoltam, hogy olyan szép is lehet, mint ez volt. Mielőtt az előadásra jöttem volna, néhány rejtélyes, szárny nélküli angyal a táncosokéhoz hasonló ruhákat vett nekem. És kifejezték vágyukat, hogy ezeket viseljem, mert itt a maláj emberek hasonlókat viselnek. Azt mondtam: Azt hittem, Szingapúrban vagyok. Azt mondták: Igen, de mi malájok vagyunk. Maláj ruhát viselsz, és az jobban fog tetszeni az embereknek. Mondtam: Persze, persze. Szeretném. Fel szeretném venni őket. És hogy biztosan tudjam, hogy hogyan kell őket viselni, mert sapka és kalap és egyéb hasonló dolgok is vannak, ezért még egy nagy könyvet, egy katalógust is hoztak, mindenféle ruhatervekkel, házaspároknak. Akárhogy is, mind olyan gyönyörű. Amikor nézem a katalógust, azt mondom: Ó, olyan szép, én is fel szeretném venni. Csak azért, hogy úgy érezzétek, hogy közelebb álltok hozzám, hogy egy vagyok közületek. Felpróbálom, hogy örömet okozzak nektek. De ismeritek a méretemet. Még ha így fel is emelnek a levegőbe, akkor is alig láttok. Nincs nagy különbség. Szerencsére vannak magas fickók, tudjátok. Amikor felvesznek a vállukra, akkor megláthattok egy pillanatra. Különben talán nem találnátok meg. Hol van, hol van Ching Hai? Szóval jól ismeritek a méretemet. Na most, tán egy nagyméretű ruhát hoztak nekem. Nem tudom, hogy a malájok nem csinálnak-e kisebbet, vagy mi a helyzet. Szóval elhozták nekem az alsót és a felső részt. Az alsó rész olyan hosszú. Amikor felveszem őket, úgy nézek ki, mint azok a madárijesztők a filmekben. És a felsőrész, amikor felveszem, a válltömés olyan nagy, és olyan terjedelmes, hogy úgy nézek ki, mint egy gomba. Ó, szóval gondoltam: Most mit tegyek? Még ha örömet is akarok okozni a maláj embereknek, akkor se csinálhatom

ezt. Mert belenéztem a katalógusba, ők olyan gyönyörűen néztek ki. Aztán magamra néztem, és gondoltam: Nem, ha most ezt én így felveszem, akkor a maláj népviselet jó hírét kockáztatom. Úgyhogy gondoltam jobb, ha csak ezt viselem. Gondoltam, csak nevettek rajta egyet, de nem nevettek. Nem vicces? A nevetés jó nektek, tudjátok? Különösen a szingapúriaknak van rá szükségük. Rögtön rátérek a komoly dolgokra. Úgyhogy ne aggódjatok. Szóval mit akartok hallani? Bármi ötlet? Semmi? Ha semmit nem akartok hallani, akkor csak ülhetünk itt együtt, és bámulhatunk egymásra. Csinálják ezt az emberek. Ezt csinálják, mikor először szerelembe esnek, nem? Mikor először találkoznak, csak így bámulnak egymásra. Aztán tíz év házasság után is bámulnak, csak más irányba. Amikor titeket látlak, mindent elfelejtek. Ez a gond. Amikor láttatok jönni ezzel a gyaloghintóval, tán azt hittétek, hogy egy nagyon nagy ember vagyok. De valójában nagyon kicsi vagyok. Ezért kell olyan magasra felemelni. A szint az én szintem az kb. egy méter ötven centi, bár állítólag a Buddhának nagyon magasnak is kell lennie. Nagyon komolyak vagytok, megrémisztetek. Nem most láttok először. Nem? Először? Igen? Nem! Nem! Ezelőtt kétszer jöttem ide. Nem? Senki nem látott engem ezelőtt? Aki látott ezelőtt, emelje fel a kezét. Igen, persze, régi barátok vagyunk. Sokszor láttuk egymást. És tudjátok, szeretem Szingapúrt, a lecsapolt terület miatt. Egyedi. Amikor idefelé vezettünk, olyan csodálatos érezni, hogy az azelőtt állítólag tenger volt. És most a szingapúri emberek ügyességének köszönhetően a víz tetején vezethetsz. Úgyhogy ki mondja azt, hogy nincs varázserőnk? A szingapúriaknak van. Kell, hogy legyen. Különben nincs elég földjük. És úgy gondolom, hogy ez fantasztikus, hogy ti miután legyalultátok a hegyeket, most még az óceánt is kiássátok, és autópályává alakítjátok. Ez fantasztikus. És mondtam a barátunknak, aki az autót vezette, hogy nem baj, ha kicsi vagy, mint például én. Nem kell Mert nagy országról beszélgettünk. Mondtam, hogy Szingapúr gyönyörű. Kicsi. Gyönyörű. És valami olyasmit mondott, hogy Próbálunk terjeszkedni, megnagyobbítani. Pont úgy, mint ahogy én próbáltam ma délután a maláj öltözéket, próbáltam belenőni, hogy passzoljak bele. És az ország méretéről beszélgettünk és mondtam, hogy talán Szingapúr kicsi, ezért könnyű kormányozni. Ezért fejlődtetek olyan gyorsan, és ezért irigyel titeket sok nép. Tehát nem kellene mindig a méretre figyelnünk, hogy vajon nagy-e, vagy kicsi. Ugyanez történik a spirituális élettel. Sok ember azt képzeli, hogy egy megvilágosodott, vagy megvilágosodni vágyó embernek nagyon különlegesnek kell lennie. Talán két méter magas, ilyen lába, meg amolyan keze van. Mivel olvastuk a szútrákat A szútra, a buddhista Biblia, leírja, hogy Buddhának ilyen meg olyan ismertetőjegyei voltak, mint például úszóhártyás lába volt, mint a kacsának. Vagy olyan volt a lába, mint a szarvasé. A szeme, mint a tehéné, és hasonlók. Megpróbálják a Buddhát gyönyörűvé tenni. De ha mindezt összerakjuk, furcsa egy Buddha kerekedik belőle, tudjátok? Nem ismerik fel, hogy tán a régmúlt időkben az állatvilág királyai szimbolizálták a legjobban a szépséget és nemességet. Ezért próbálják az emberek Ezért aki a Buddhát szereti, így próbált meggyőzni másokat, hogy a Buddha milyen gyönyörű, hogy úgy jár, mint a libák királya, melle, mint az oroszláné, meg hasonlók. De ha mindezeket az állati testrészeket összerakjuk, nem tudni, milyen Buddha is ez. De ez csak a külső, belül pedig mindnyájan egyformák vagyunk. Azt hiszem, ezt mindnyájan tudjátok. De mennyire egyformák? És ezt honnan tudhatjuk? Ez nehéz kérdés. Habár nagyon könnyű, de mégis nehéz, mert elfelejtettük. Ez minden. Teljesen elfelejtettük, hogy mik vagyunk valójában. Mindennap elfoglaljuk magunkat álmaink kergetésével, igyekszünk kielégíteni azonnali vágyainkat, és közben elfelejtjük. Elfelejtjük, hogy mik vagyunk valójában, és honnan jöttünk. Csak, hogy érzékeltessem, hogy milyen feledékenyek tudunk lenni, elmondok magamról egy igaz történetet. Ausztráliába mentem, azt hiszem két vagy három éve. Szintén meghívásra, az elsőre. És különböző városokban három előadásunk lett volna. Az első előadás rendben ment. Gond nélkül. A második is rendben volt. Időben ott voltam. A harmadik előadásról elkéstem. Nem a közlekedés miatt, nem azért, mert elalud- 4

tam. Nem azért, mert nem volt autóm, vagy hasonló. Az az egyetlen oka, hogy elfelejtettem. Elfelejtettem, hogy aznap este előadást kell tartanom. Folyton csak tettem a dolgom. Például a szoba egy kicsit rendetlen, hát rendbe rakom, aztán ide-oda rakosgatok dolgokat, mintha a saját házam volna. Talán ez ellensúlyozza a programomat, a zsúfolt programomat, és ad egy kis tennivalót. Talán így van. Vagy talán maximalista vagyok. Bárhol rendetlenséget látok, megpróbálok rendet rakni. De ez odáig fajult, hogy elfelejtettem az aznap esti előadást. Nem jutott eszembe a kezdés után fél óráig. Akkor néhány ideges tanítvány futott be, vagyis inkább rám törték az ajtót, és kérdezték: Mester, hol vagy? Én igazán nyugodtan azt mondtam: Miért? Itt vagyok." Azt mondták, Mester, az előadóteremben kellene lenned. Mondtam, Micsoda? Milyen előadóterem? Tényleg teljesen elfelejtettem. Azt hiszem, senki sem olyan borzasztó, mint én, de talán néha elfelejtünk dolgokat. Ti is, nem? Néha annyira elmerültök valami másban, hogy elfelejtitek, mi is volt a fő célotok aznap. Megtörténik ez veletek is néha? Persze, aha, jól van. Így aztán persze rohannom kellett, és bocsánatot kérni az emberektől. Tényleg borzasztóan éreztem magam, és megígértem Istennek, hogyha megint előadást tartat velem, akkor egy ébresztőórát is kell adnia nekem. Szóval azóta mindig mindenhova ébresztőórát rakok. Bármikor előadok, mindenhol beállítom, hogy emlékezzek, ha megfeledkeznék róla. Hogy lehet elfelejteni egy előadást? Óh! Én sem értem. De ezt tettem. Na most, ha túl sokáig itt vagyunk, egy életet, két életet, száz életet, akkor persze, hogy még jobban elfelejtjük, hogy miért jöttünk ide. Vannak, akik meghalnak, átmenetileg meghalnak, pár percre, vagy akár húsz percre is. Klinikailag halottak, az orvos halottnak nyilvánítja őket, nem lélegeznek, nincs pulzusuk, stb. De miután visszajöttek, sok történetet mesélnek a másik életről odaát, és 5 arra is emlékeznek, miért jöttek ide, mi célból jöttek a Földre. De sokan, a legtöbbjük rögtön elfelejti, hogy mit láttak a mennyben, vagy mit kellene tenniük ebben az életben. Tudják, hogy látták az életük célját, de mikor ide visszatérnek, újra visszajönnek ebbe az életbe, akkor elfelejtik. Csak tudják, hogy tudják, de nem tudják, hogy mit. Egy kínai mondás szerint, mielőtt újra születünk erre a világra, az alvilág királya ad nekünk valami levest, valami forró italt, talán kakaót, vagy valamit. Ettől teljesen el kell, hogy felejtsük az előző életeinket, és újat kell kezdenünk. Sokan közülünk megígérik, hogy ha idejövünk, ha újra esélyt kapunk, hogy emberi lények legyünk, akkor ezt tennénk, meg amazt csinálnánk. Majd megyünk és meditálunk, és így tovább, stb. És aztán megvilágosodunk, és az egész életünket, minden energiánkat az emberiség szolgálatának szenteljük, stb. És tényleg komolyan gondoltuk. De emiatt a leves miatt, a felejts el leves miatt mindenki elfelejti. Szóval csak arra az egy dologra kell megint emlékeznünk, hogy ki kell nyitnunk a titkos tudás kapuját. Ha az a kapu nincs nyitva, akkor sohasem kukucskálhatunk e világ mögé. Csak az anyagi létezést ismerjük, annak minden szenvedését, örömét és egyéb átmeneti dolgait. Így örökre azonosítanánk magunkat ezzel az anyagi megjelenéssel, és a velejáró szenvedéssel. De miért? Miért kell emlékeznünk arra, hogy mi az idejövetelünk célja? Nem azért, mert megígértük, hanem mert ha nem emlékezünk, akkor vissza kell jönnünk újra, és újra, meg újra, amíg csak nem emlékezünk, amíg be nem teljesítjük küldetésünket ezen a bolygón. Akkor aztán magasabb létezési formába juthatunk, emlékezhetünk a mennyben vagy a nirvánában betöltött eredeti, nagyszerű pozíciónkra. Ennek a világnak a szenvedése nemcsak a háborúnak köszönhető. Nem a háborúnak, a katasztrófának, nem az élelemhiánynak, vagy mindezeknek. Hanem ennek a világnak a szenvedése a tudatlanságból fakad. Mivel nem ismerjük a küldetésünket, a

célunkat. Összekeverjük a játszóteret az otthonunkkal. Tovább kint maradunk a kelleténél, és a házon kívül néha szenvedünk a hidegtől és a veszélyektől. De a Buddha, a Mindenható Isten még ekkor is megpróbál mindig vigyázni ránk, az elveszett gyermekekre, akik szeretnek játszani, és elfelejtenek hazamenni. Ezért néha a Buddha lejön, és elszenvedi az emberi létezést, elszenvedi a kicsinyes fizikai lét megaláztatását, hogy megtalálja az elveszett gyermekeket, és biztonságban hazavigye őket, mielőtt túl késő lenne. Mert minden ház, akármilyen erősre építették is, egy nap leomlik, akár magától, akár valami más miatt, vagy újat kell építeni, mert már túl öreg. Ez a világ egy nagy ház. Nagyon gyönyörű, nagyon erős ház, de nem egy állandó ház. Ezért jönnek le a Buddhák, a Szentek, mint Jézus, Mohammed, stb., hogy áldásukat kiterjesszék ránk. Míg mi egyet lépünk, ők százezer lépést tesznek, hogy fogadjanak minket és megbocsássák hibáinkat, megtisztítsanak múltbéli ártalmas cselekedeteinktől, újfajta életre és újfajta kezdetre tanítsanak bennünket. Vagy jobban mondva, hogy visszavezessenek bennünket eredeti életmódunkhoz, ahogy élnünk kellene az életünket. Mivel egészen mostanáig testünk öszszes sejtje, szervezetünk összes idege csak az információs központunktól kapott negatív utasításokra hallgatott. Ezért van háború. Ezért van orvgyilkosság. Ezért versengünk mások rovására, mások állása, üzlete vagy akár férjük, feleségük rovására. Mert agyközpontunkban nincs pozitív információ, amely testünket utasítaná, hogy jó dolgokat csináljon. És a negatív, a társadalom negatív hatása néha, vagy gyakran erőt vesz azokon is, akik jók ezen a világon, megingatja a hitüket, meggyengíti a jóságukat. És néha végül ők is megadják magukat a negatív erőnek. Tehát ha agyunkban csak negatív információ van, akkor természetesen csak negatív információt, negatív utasítást tudunk kiadni. És a test sejtjei, idegei is csak negatív utasításokat tudnak végrehajtani, és aztán negatív dolgokat csinálnak. Ezért nincs nálunk béke a világon. Ezért ölik még egymást testvérek, mind a mai napig is. Még szülők is megölik a saját gyereküket kedvtelésből, a magánéletért, az egyéni szabadságukért, a választás kedvéért, stb. Nem azért, mert rosszak, nem azért, mert mindezek a háborúskodók, mindezek a szülők rosszak volnának. Vagy a feleségeket gyilkoló férjek, a férjeket gyilkoló feleségek, vagy az egymást gyilkoló testvérek: nem azért, mert ők rosszak. Hanem csak azért, mert az agyukat csak negatív információ táplálja, csak negatív gondolatok, és azt hajtják végre. Bármit parancsol az agy, a sejtek teljesítik, meg kell tenniük, a testnek működnie kell. És ezért süllyedünk a depresszióban egyre mélyebbre. És ezért szinte minden pillanatban a megsemmisülés veszélye fenyegeti a világot, a mi tetteink miatt. Tehát nagyon logikus, az egyetlen dolog, ami segít nekünk, az a pozitív információ betáplálása. Hogy az információáramlást megváltoztassuk, ehhez minden nap jó információt kell befogadnunk, pozitív információt, konstruktív információt, megvilágosodott, bölcs információt. És akkor az agyból ezek fogják irányítani a sejteket, az idegrendszert, és minden csak jó, békés, bölcs, konstruktív, pozitív dolgokat fog csinálni. És így fogjuk megmenteni a világot. Különben nem számít, mennyi béketárgyalás van, mennyi pénzt költünk fegyverekre, a hadseregre, még sincs biztonságérzetünk. Figyeld meg. Egy napon ez az ország befejezi a háborút, kezet ráznak egymással. Rendben, újra kezdjük. Aztán a következő reggel azt halljuk, hogy a másik ország robbantott ki háborút. És az ENSZ odaszalad. És még be sem fejeződik, a másik ország is háborút kezd egy országgal amott, aztán itt is, ott is, mindenütt. És már majdnem a huszonegyedik században járunk. És civilizáltnak, békésnek, szeretettelinek, egymást segítőeknek kellene lennünk. A technikai felfedezések, a gazdagság, és amit a Földanyáról és a világegyetemről felfedeztünk, ezek lehetővé tennék, hogy mindannyiunk királyi életet éljen. De még mindig szegénységben élünk, háborúzunk, szenvedünk, csak azért, mert nem kapunk elég pozitív információt agyunk és egész rendszerünk táplálására. Ez minden, amit a megvilágosodásról tudni kell. A megvilágosodás egy pozitív életmód, egy mód arra, hogy rákapcsolódjunk a pozitív erőre, amely már eleve megvan bennünk. Mert a világegyetemben kétféle erő van, amit yin-nek és yang-nak hívunk. Mindenki tudja. Most szinte teljesen yin-ben élünk, nincs pozitív. Nincs yang. Mert nem 6

nyitottuk meg a forrását. Ez egy negatív világ. Így magától értetődő, hogy rengeteg yin van mindenütt. És a negatív, vagyis a yin jobban hozzáférhető mindenki számára. Kivéve, ha elég bölcsek vagyunk, hogy bemenjünk a pozitív részlegbe is, és onnan nyerjünk ki valamit a mindennapi ellátásunkhoz. Akkor kiegyensúlyozottak vagyunk. Akkor csodát tehetünk a világgal. És természetesen nem lesz több háború, nem lesz több szenvedés. Ezért mondtuk korábban, hogy az evilági szenvedés nem egy személynek vagy valamely nemzetnek köszönhető. A tudatlanságunk, a földi ember tudatlansága miatt van. A megvilágosodás egyáltalán nem új dolog, amiért könyörögnünk kellene. Nem rejtélyes. Ez csak egy pozitív erő, ami bennünk van, szunnyad, egészen mostanáig felhasználatlanul. Tehát, ha van valaki, aki emlékeztet titeket, hogy hova figyeljetek, hogyan használjátok, akkor ezt hívjuk megvilágosodásnak. És ezért lehet azonnali. Mert ha valami a zsebetekben van, vagy itt, akkor rögtön kivehetitek. Nem kell a boltba menni megvenni. Ezért azonnali. Amint el akarjátok fogadni, rögtön ott lesz. És megmutatom nektek, hogy azonnali. Azonnal használhatjátok, és látni fogjátok, hogy az életetek jobbá válik, mindjárt az első napokban. Néhány ember úgy érzi, mintha újjászületne, rögtön a beavatás pillanatában. Olyan örömteliek! Csak kirohannának az utcára, és mindenkit megcsókolnának. Természetesen ezt nem javaslom nekik, főleg Szingapúrban. Ez csak az öröm kifejezésének egy módja. És attól kezdve életük olyan könnyű lesz, mint egy tollpihe. Teher nélkül dolgoznak. Szeretettel gondoskodnak a családjukról, nem olyan sok küszködéssel. A legtöbb családtag gyakran küzd egymással, szintén a tudatlanságuk miatt. Így megvilágosodás után sokan találják úgy, hogy a családjuk mennyországgá vált. És ha mindenki ilyen lenne, ha minden család ilyen lenne, akkor nem kellene a mennybe mennünk. A bolygónk megmenekül, és aztán pozitív erőnket használva a Föld rezgését is felemelhetjük, és a mennyországhoz hasonlóvá tehetjük. 7 A Föld és a menny közti egyetlen különbség a rezgés, a frekvencia. A menny frekvenciája gyors, de egyenletes. A fizikai világ, mint pl. a mi világunk frekvenciája vaskos, durva, egyenetlen. Ezért van néha katasztrófa, földrengések, és mindenféle eseménydús időjárás. Természetesen mondhatjuk az időjárás jelentésből, hogy Ó, az északkeleti szél fúj, valami ilyesmi, és ezt meg azt okozza. De mindez együtt szintén az egész bolygó és a körülötte levő atmoszféra rezgésének köszönhető. A mennyben mindez nincs. Nincs tájfun. Nincs földrengés. Még föld sincs. Még szél sincs. Minden más. És a mennybéli lények is mások, a rezgésük is más, mert különbözőek. Más a rezgésük. Ezért a menny is különbözik. Szóval, ha más a rezgésünk, az életünk is más lesz, még akkor is, ha itt maradunk. Természetesen nem változtathatjuk az egész földet mennyországgá, ha az emberek csak kis számban gyakorolnak a Földön. De ha az egész bolygó, vagy akár csak az emberek fele gyakorolna ily módon, akkor a Föld rezgése is megváltozna. Akkor a másik fele is élvezhetné a hasznát, anélkül, hogy bármit is tenne. Mint ahogy a családban is, az apa és az anya dolgozni jár, és az egész család részesül a szülők keresetéből. Nem kell a gyerekeknek is dolgozniuk. Dolgozhatnak később, ha akarnak, mikor felnőnek, a társadalom iránti kötelességből. De nem szükségből. És persze minél többet keresnek, annál jobb a családnak. Ehhez hasonlóan, minél több ember gyakorol mennyei életmódot, a Földünk annál emelkedettebbé válik. Akkor az itteni házunk biztonságos. Különben nem biztonságos. Mindaddig, amíg a frekvencia ilyen durva. Így mondják angolul is? Durva? Igen? Érdes. Igen. Akkor elkerülhetetlen, hogy egy nap szétesik, vagy felrobban. Megtanuljuk, hogy valami minél finomabb, minél láthatatlanabb, annál maradandóbb. Hasonlóképpen, a Földünk túl durva, túl nehéz, így elkerülhetetlen, hogy egyszer lerombolja önmagát. Ha még azelőtt mi magunk nem romboljuk szét az atombombáinkkal, környezetszennyezéssel, azzal, hogy tudatlanságból nem védjük meg a Föld atmoszféráját. Néha túl sok vegyszerrel mér-

gezzük magunkat, mérgezzük a földünket, mérgezzük a vizet. Így elkerülhetetlen, hogy mindez nem tarthat örökké. Nem kell hozzá látnoknak lennünk, vagy olyan jól jósolnunk, mint Nostradamus, hogy lássuk, hogy a világ nem tart örökké. Magunk is meg tudjuk jósolni, ha körülnézünk magunk körül, és látjuk, hogy hogyan kezeljük a bolygónkat, hogyan rombolták le a háborúk a világ minden egyes sarkát újra és újra. Van egy történet két ördögről, akik egy hegyen élnek. Valójában nem ördögök. Egyfajta fél-szellem, fél-isten vagy szellem, talán fél-angyal, félig koboldszerű, és ketten együtt éltek. Az egyik zöld, a másik piros. Ugyanúgy, mint kívül a zöld lámpa és a piros lámpa. A zöld békés, simulékony, igaz? A piros háborút akar, megállít, akadályoz. De ketten boldogan éltek együtt, mindörökkön örökké azelőtt együtt a hegyen, probléma nélkül, nincs idegesség, nincsenek vágyak, semmi. Hosszú ideje éltek, már sok-sok száz éve. És sokszor, ha semmi tennivalójuk nem volt, akkor csak ültek a hegy tetején, és néztek le az alattuk levő világba, az emberek világába, és látták az összes nyüzsgést, emberek fel-alá mászkálnak, meg mindent És látták, hogy a világ folyton változik. Így hát a zöld azt mondja a pirosnak: Látod, már sok száz éve élünk itt, de az életünk soha nem változott, mindennap ugyanaz. De a világ alattunk, az emberi lények világa, az mindennap változik. Hogy van ez? És a piros azt mondja: Ó, igen. Igazad van. Nagyon érdekes. Az ő életük érdekesebb. Erre a zöld azt mondja: De hogy van az, hogy az ő életük folyton annyira változik? Akkor a piros gondolkozott egy ideig, aztán azt mondja: Ó, biztos azért, mert folyton harcolnak egymással. Mert építenek egy házat, szépet és nagyot, aztán másnap harcolnak, és lerombolják. Akkor építenek egy másikat, aztán megint háborúznak, és megint lerombolják. Ezért van az ő világukban mindig tennivaló. Ezért változik folyton az ő világuk. Szóval most itt a mi kettőnk világa, az túl békés, túl unalmas. Azt hiszem, el kell kezdenünk harcolnunk egymással. Ezt gondolták. Ezt gondolta a piros. Akkor azt mondja a zöld: Nem, nem. Harcolni? Barátok vagyunk. Sok száz éve barátok vagyunk. Hogyan harcolhatnánk egymás ellen? De a piros azt mondja: Ha nem harcolunk, akkor soha semmi nem változik. Akkor az életünk folyton olyan lesz, mint most, és ez unalmas, és nem fejlődünk. Szóval harcoljunk. Így hát a zöld azt mondja: Nem, nem. Képtelen vagyok rá. Barátok vagyunk. De a piros kitartott és azt mondta: Mától fogva az ellenségem vagy, és kész. Akkor és ott hadat üzent. Aztán távozott. Eztán már nem élt együtt a zölddel. Átköltözött a hegy másik oldalára, ott ült egyedül, készült a háborúra. És a zöld ottmaradt, a hegynek abban a sarkában, egyedül volt, és nyomorultul érezte magát. Hiányolta a másik ördögöt, koboldot, félistent. Ezért nagyon boldogtalannak érezte magát. És tudjátok, a kobold az egyfajta félangyal, varázserejük van. Azon kívül, hogy tudnak repülni, maguktól meg tudnak dolgokat jeleníteni, nagyon messzire látnak és hallanak, ezen kívül hosszú az orruk is, amit végtelen hosszúra kinyújthatnak. Szóval egyik nap ott ült a zöld kobold és nagyon unatkozott. És hirtelen észrevette, hogy lent az emberek világában valami nagyon világít, csillog, villog egyfolytában. Így kíváncsi lett, és az orrát használta. Hosszúra nyújtotta az orrát. Azt mondta: Nőj hosszabbra, nőj hosszabbra, nőj hosszabbra. És az orra egyfolytában egyre hosszabb, hosszabb és hosszabb lett, és aztán behatolt a lenti világba, ott, ahol a csillogásvillogás volt. És a csillogás-villogás ama város hercegnőjének a ruháiról jött. Az történt, hogy a szolgálók kiaggatták a ruháit levegőzni. És a ruháin aranyfonat, és néhány ékszer volt, gyémánttal és rubinnal volt kiverve, stb. Így ez villogott a napon. Ezért ragyogott és csillogott. Szóval a szolgálók azt mondták egymásnak: Ó, úrnőnk ruhái nagyon szépek, de nagyon sok van belőlük, és most nincs elég bambuszrudunk, amire kiakaszthat- 8

nánk őket. Most mit tegyünk? Abban a pillanatban az ördög, a kobold orra épp idejében érkezett. Hallottátok ezt a történetet korábban? Nem? Óh! Örülök. Akkor a szolgálók azt gondolták: Óh, van egy hosszú bambuszrudunk, ami elég ahhoz, hogy a maradék ruhát ráakasszuk. Tehát a hercegnő maradék ruháit erre a zöld rúdra tették rá. Aztán boldogan bementek, hogy egy kis csapatit egyenek. Most hirtelen a zöld kobold nagy súlyt érzett az orrán. Úgyhogy megrémült, és azonnal visszahúzta normális méretűre. És ott termett a lábainál egy halom csillogó ruha. Azt gondolta, Ó, biztos szerencsés napom van. Tehát felpróbálta őket, és gyönyörűen néztek ki. Büszke volt, egymagában masírozgatott. Történetesen akkor jött át a piros. El akart kezdeni harcolni, hogy fejlődjön. De akkor azt mondja a zöld: Nézz csak ide. Van néhány új ruhám, gyönyörűek. És néhányat félretettem neked, a felét. A piros megvetően ránézett: Nézd! Én nem hordok ilyen nevetséges dolgokat. Csak bolondok hordanak, mint te. El akart kezdeni harcolni, ezért beszélt mindenféle hülyeséget. De a zöld mindig zöld. Nagyon higgadt volt. Nem harapott rá. Azt mondta: Jó, jó, rendben. Ha nem hordod őket, semmi baj. Hagyd itt őket. Minden rendben. Így a piros nem tudta, mi mást csináljon, tehát hazament. De valójában nagyonnagyon féltékeny volt a zöldre. Ezért megpróbált ruhákat szerezni saját magának. Szóval most ő is nagyon hosszúra nyújtotta az orrát, le a palotába, arra várva, hogy ruhákat akasszanak rá. De történetesen akkortájt a szamurájok gyakorlatoztak karddal, és amikor láttak feléjük közeledni egy olyan hosszú dolgot, azt mondják egymásnak: Mi ez? Azt mondja a másik: Á, ez biztosan az ellenség új találmánya, amivel minket próbál megtámadni. Öljük meg mi először. Jó, huss, odasuhintanak a karddal. Így a piros hirtelen nagyon éles fájdalmat érzett, és az orrát azonnal visszahúzta normális méretűre. Aztán az ott vérzett, és ő meg sírt, nagyon sírt. A zöld hallotta a sírását, átjött, és azt mondta: Mi történt? Mi történt? A piros olyan zavart és dühös volt, hogy nem tudta megmondani az igazat. Szóval csak azt mondta: Hagyj egyedül, és hasonlókat. Ne zavarj. 9 A zöld azt mondja: Nem, nem zavarlak. Csak megpróbálok segíteni. Vérzik. Nézd csak, ismerem a gyógyszerét. Ráteszem. Azonnal elmúlik. És az orrod gyönyörű lesz, mint azelőtt. Különben egy nagy sebhely lesz itt, és egy nagy luk ott, és nagyon csúnya lesz. Csak el akarlak látni. Így végül is a piros meghatódott, és azt mondta: Rendben, rendben. Aztán kiöntötte a szívét: Ó, tényleg fáj. Gyorsan, gyorsan segíts. Enyhíts rajta, gyorsan. Aztán attól fogva persze békét kötöttek, mert elege volt a harcból. Azt gondolta: Jól van. A harc nem jó. Megtanulta a béke leckéjét. Attól fogva szép ruhákat viseltek, és minden nap együtt teáztak. És többé nincs háború. De a mi világunk nem tanulta meg a szeretetnek ezt a leckéjét. És ez egy szomorú dolog. Ezért most ahelyett, hogy mindig újságokba írnánk, ennek vagy annak az országnak a kormányát kritizálva, ezt vagy azt a diktátort szidva, vagy megmondva a hadseregnek, hogy mit tegyen, mert eddig semmi haszna nem volt. Szóval mindezek helyett, vagy mindezek mellett, még meg kell találnunk magunknak a kiutat, mielőtt túl késő. És az egyetlen kiút az úgynevezett megvilágosodás. A megvilágosodás csak visszaadja nekünk a pozitív információt, amit borzasztóan hiányolunk, és ami itt van helyben. Mert már itt van. Csak mi nem használtuk. Amikor megszületünk erre a világra, akkor mindenkinek az azonnali szükségletekkel kell törődnie, mint hideg, éhség, környezeti fertőzés, stb., stb. Ezért születéstől vagy gyermekkortól fogva az azonnali reakció mindez az anyagi kényelem, mindezek a fizikai szükségletek. Ezért nincs esélyünk arra, hogy emlékezzünk a pozitív információra, amire szükségünk van ahhoz, hogy életben maradjunk, hogy bölcsek legyünk, hogy jobban lássuk el kötelességünket ezen a világon. Látjátok, miért felejtjük el? Látjátok, miért nincs ez meg nekünk? Látjátok, miért van az, hogy megvan, de nem használjuk? Csak mert ez a világ azonnal eláraszt minket fizikai fenyegetésekkel. Tehát részünkről az azonnali válasz, hogy védekezünk, védjük a testet, értitek? Etetjük, itatjuk, ruházzuk, házat építünk, több takarót veszünk, és nagy kocsit szerzünk, hogy szabadon mo-

zoghassunk, stb. Nagy utat építünk, hogy vezethessük rajta az autót, stb. Mindezek a fizikai szükségletek születésünktől azonnal elárasztanak minket, és felemésztik minden időnket. És ezért válik szokásunkká, hogy előre elfoglaljuk magunkat pusztán fizikai szükségleteinkkel. Ezért feledkezünk el egyre jobban és jobban a természetünk pozitív oldaláról. Ez az egyetlen titok. Van ennek értelme a számotokra? Rendben. Köszönöm! Így hát most röviden és logikusan elmagyaráztam nektek, emlékeztettelek titeket arra, hogy mi valóban a megvilágosodás. Nincs körülötte semmi rejtély, ez csak a természetünk pozitív oldala. És mindkettő bennünk van. Szóval mostanáig csak a negatívat használtuk. Mert ennek a negatív világnak a szükséglete arra kényszerít minket, hogy az életben maradás miatt mindig a negatív oldalhoz forduljunk. És minél inkább ezt csináljuk, annál inkább elfeledkezünk a másik oldalról. Ez minden. De ez az, amit nem lenne szabad csinálnunk. Mert a pozitív nélkül még a negatívnak se tudjuk jól gondját viselni. A sofőr nélkül az autó, nem számít, hogy mennyire gondozod, nem indul el. És ha elindul, akkor mindenfelé rossz irányba megy, embereket ölve. Ezért most a sofőrnek fel kell ébrednie. Felébresztem és mondom neki, hogy vezesse az autót, vezesse, ahogy azt kell. Ez minden a megvilágosodásról. A Mester kérdésekre válaszol Mert a munkarendetek és a terem szabályai miatt késő van, ezért nem folytatom tovább. És ha netán fel akartok tenni néhány kérdést, akkor kérlek, tegyétek meg. Akkor tovább kielégíthetem a kíváncsiságotokat. K.1: Megszabadulok-e, ha gyakorolom a Quan Yin módszert? M: Persze. Mi egyébért gyakorolod a Quan Yin módszert? Nemcsak te szabadulsz meg, hanem a rokonaid és barátaid sok nemzedéke is együtt megszabadul, mikor elhagyják ezt a világot, vagy ha már elhagyták. Az erő hihetetlen. K.2: Mester, azt mondtad, hogy meg tudod nekünk mutatni az azonnali megvilágosodást. Hogyan kaphatok beavatást? Mikor nyerhetek beavatást? M: Azonnal, amint itt befejezem a dolgom. Kimész, leírod a neved, és később hívni fognak téged. És amikor szabad vagyok, megyek és elmondom neked, jó? És úgy értem, hogy azonnal. Amint leülsz, kiütlek - a tudatlanságból, persze. Igen. Légy gyors, testvér. K.3: Mester, úgy tudom, hogy létezik egy kényelmes módszernek nevezett módszer. Ez ugyanaz, mint a Quan Yin a módszer? M: Nem egészen, de ez is kóstolót ad a megvilágosodásból. Minden nap gyakorolhatod az olyan szigorú szabályok betartása nélkül, mint a tiszta vegetáriánus étrend, napi két és fél óra, és hasonlók. Meditálhatsz minden nap fél órát, vagy egy órát két részletben, vagy húsz percet, ahogy tetszik, és olyan vegetáriánus étrenden élsz, kényelmesen, amilyet a pillanatnyi helyzeted megenged. Szóval ezért hívjuk ezt kényelmes módszernek. És így is részesülsz a megvilágosodásból. De ez csak egy kis jármű, csak önmagad szabadíthatod meg. A Quan Yin módszer sok rokonodat, barátodat megszabadítja, egészen hét vagy akár kilenc nemzedékig, embereket, akiket nem is ismersz, az őseidet stb., és az eljövendő nemzedéket, a még meg sem született unokáid unokáit, stb. A vérrokonság miatt ők is megszabadulnak. K.4: Mester, ha házigazda vagyok, és a nem vegetáriánus barátaimat kell meghívnom ebédelni vagy vacsorázni, vegetáriánus ételeket rendeljek-e mindenkinek, ha csak én vagyok vegetáriánus? M: Nem, nem, azt rendelj a vendégeidnek, amit enni akarnak. Nem erőltetjük rá az életformánkat másokra, nem korlátozzuk a szabadságukat. Az az ő választásuk. Rendben? Ha akarják, ha megkérdezted őket, hogy ki akarják-e próbálni a vegetáriánus ételeket, az jó, ha beleegyeznek, ha tetszik nekik. Csak egyszer mondd nekik, hogy próbálják ki, hátha ízleni fog. Ha nem akarják, akkor ne tedd. 10

K.5: Mester, folytathatom-e a beavatás után a Guru mantra, Siva mantra és hasonlók ismételgetését, és megjeleníthetem-e a vallásom isteni formáját, amihez az utóbbi tizenöt évben hozzászoktam? M: Persze. Megteheted. Csak attól tartok, hogy túl sokan vannak, és egész napig tart, amíg ismételgeted őket. K.6: Mester, kérlek, adj tanácsot, hogyan érhetném el Isten Országának első szintjét, vagy hogyan kell nekikezdenem? M: Csak az első szintet? Ilyen alacsonyra célzol? Mért nem mész legalább az ötödikre, velem? Az ott szinte teljesen üres, mert senki sem megy oda, rengeteg hely van. Szingapúr szűk. Odamegyünk egy kis levegőváltozásra. Rengeteg palota, és nincs közlekedési lámpa, nincs dugó. Nem érdemes az első szintet megcélozni, testvérek. Csak asztrális lények vannak ott, akik ott élnek. Csak kis mennyország és pokol. Csak varázserő van ott, egy kis gyógyító képesség, egy kis látnoki tehetség. Ez minden, ami ott van. És ott élhetsz száz vagy ezer éveket, de aztán újra visszajössz ide. És ki tudja, hol leszel, és mivé válsz. Szóval miért mennél az első szintre. Az első szint ugyanolyan bizonytalan, mint ez a világ. Igaz? Ne akarj odamenni. Az csak az A. Mindennek az ABC-je. Onnan indultunk, de nem megyünk oda, nem maradunk ott. K.7: Mester, az első parancsolat az, hogy ne ölj. Ha egy kígyó jön a házamba, megöljem-e, hogy megvédjem a családomat? M: Szingapúrban nincsenek kígyók, ne akarj bajba keverni. Még az embereknek sincs elég Föld. Hol lakhatna az a szegény kígyó? De mindenesetre nem kell megölnöd, adhatsz neki egy ruhazsákot, és boldogan belemászik. Aztán kiviheted valahová máshová, a bokrok közé, vagy valahová, és boldog lesz. De ha kell, persze, hogy megteheted. De aztán fizetsz érte. Bármit megtehetsz ezen a világon, csak meg kell fizetned. Nem pénzzel, hanem karmával. Érted? Megölöd, aztán később megsérülsz valahol, vagy komoly fejfájást kapsz, vagy hirtelen megbénul a kezed, vagy bármi hasonló. Fizetsz, talán átmenetileg, vagy talán hosszú távon. Attól függ, hogy milyen 11 nagy dolgokat követtél el, mennyit vettél el e Teremtés Urának fizikai vagyonából. Minél többet veszel el, annál többet fizetsz. Minél kevesebbet veszel el, annál kevesebbet fizetsz. Ezért javaslom a vegetáriánus étrendet, mert az kevésbé drága. Bár a növényeknek is van élete, de az nem kerül annyi karmába, nem terhel meg téged annyira. Világos? Nem mintha a zöldségekért nem fizetnél. Nem a piaci árra gondolok, hanem a Teremtés Urára. A Teremtés Ura a Mindenható Isten alatt van. De ha nem tudod kifizetni, ha nem fizeted ki a Teremtés Urát, akkor nem mehetsz a Mindenhatóhoz. Ez itt a probléma. K.8: Mester, miért van karmánk? Ki határozza meg, hogy mi a jó és rossz karma? M: Épp most mondtam nektek. Rendben? A karma a cselekedetünkből ered. Ez csak a cselekedetünk következménye. Mint például, nagyon egyszerűen, most ha pofon vágom ezt az embert itt elől, akkor mi történik? Visszaadja a pofont. És ez a karma. Érted? Rendben? K.9: Mester, el tudod magyarázni a beavatást a Quan Yin módszerbe? M: Rendben, valahogy így van: A beavatás egyfajta láthatatlan szertartás a bölcsesség megnyitására. Nincsenek virágok, nincsen füstölő, nincs földre borulás, nincsenek Buddha szobrok, nincs templom, semmi. Csak te és a saját eredeti pozitív erőd. Mikor ott ülsz egyes-egyedül, akkor megmutatom a lelkednek, hová menjen, hogy a pozitívot és a negatívot újra visszakapja együtt, érted? Most elkülönültél, mivel az életben maradás miatt mindig a negatív oldalra hajolsz. Amikor ott fogsz ülni egyedül, felkészülten és vissza akarsz menni, akkor én csak visszahúzlak. De minden cselekvés nélkül. Ezek elvont dolgok, a láthatatlan erő csodái. Nincs semmilyen cselekvés. Cselekedj cselekvés nélkül. Még csak ott sem kell lennem. Még csak a neved sem kell tudnom, a címed, korod, foglalkozásod sem. Nem kell, hogy ismerjelek. Úgy értem, fizikailag. Belül ismerlek, igen. Ezért a beavatás nem más, mint hogy ott ülsz, és visszakapod a pozitív oldaladat. Tudod, mint kiegyensúlyozatlanul, ahogy mindig a negatívra támaszkodsz.

Jól van, most katt, gyere vissza, és egyensúlyba kerülsz. Ez minden. Aztán tudni fogod, hogy megvilágosodtál, mert látod a fényt, a melódián keresztül megkapod a mennyei tanítást. Ez nem szingapúri-angolul van, nem kínaiul. Ezek szó nélküli szavak, hang nélküli hangok. Bölcsebbé tesz, egyre inkább felismered, hogy nagyszerű vagy, hogy te vagy az úr a házban. Igaz? Ez a beavatás. De szavakkal nem lehet leírni, mert akkor nem fogok hozzád szólni. Lehet, hogy ott sem leszek, mert akkor egyedül együtt leszel az egész világmindenséggel. Tudod? Így ismered meg magad. Rendben? Nehéz ezt most megpróbálnod megérteni. Ha nem érted, csak menj a beavatásért, és akkor majd megérted. K.10: Mester, a megvilágosodás után is megbetegedhetünk? M: Persze. Nézz ide, épp influenzás vagyok. Elvileg pihennem kellene. Épp influenzám volt. Hála néhány barátomnak, akik továbbadták nekem. És gyenge voltam, mert gyakran túlhajtottam magam a sok tanítvány miatt, meg a világ igényei miatt. Természetesen az én testem is olyan, mint a tiéd, vagy a tied is olyan, mint az övé, igaz? Ha gyenge az ellenálló képességed, túlhajtod az autódat, akkor leáll. Megbetegszik. Ez ugyanaz. Az autó megbetegszik akár Benz, akár Cadillac. Néha megbetegszik, de ez teljesen normális. Miért kerülnénk el a betegséget? Nem nagy dolog. Ha nem lettem volna beteg a napokban, akkor nem élvezhettem volna két napot az ágyban. Szóval ez jutalom. Nem rossz. És mindenki úgy szeret, mikor beteg vagyok. Aggódnak, tudod? Ez is egy élvezet. Rendben? Nem gond betegnek lenni. Buddha is volt beteg, nem igaz? Igaz? Persze, a betegség nem nagy ügy. K.11: Mester, ha most nem kaphatok beavatást, mikor jössz vissza Szingapúrba? M: Ha, ha! Álmodban mindig visszajövök, csak elfelejted. Fel akarlak ébreszteni, de nem hallgatsz rám. Aztán mikor felébredsz, újra elfelejted. Szóval az is hiába. Így hát ide kell jönnöm fizikailag, és még akkor is elfelejted. Azt mondod: ha, lehetséges, esetleg, talán, hadd gondoljam meg. Rendben, akkor gondold meg. Sok évszázad van előtted, hogy gondolkozz, rendben? Ha nem leszel itt, akkor egy másik világban leszel, gondolkodva. Ah! Nehéz megígérnem neked, még ha szeretem is Szingapúrt. Az egyetlen ok, amiért ez alkalommal jöttem, az az, hogy közel van Thaiföldhöz, és Thaiföldnek már megígértem, és éppen egyfajta utazós hangulatban vagyok. Szingapúrnak is megígértem, különben nem igazán engedhetném meg. Sok év óta kb. negyven ország van a hosszú várakozási listán. És még szégyellem is magam, hogy találkozzak velük. De fizikai korlátaim vannak, gazdaságiak is, és szervezésbeliek is tudod, sok mindennel jár ez. Nemcsak úgy van, hogy idejövök és minden aláhullik a mennyországból, és én csak ülök itt és beszélek. Még nekem magamnak is készülnöm kell. Soha nem olvasok újságot vagy könyveket. De amikor előadást tartok Előtte, tudjátok, nem sokat törődtem vele. A megvilágosodás után nem sokat törődtem vele. De aztán elkezdtek tanítványaim lenni, és minél több lett, annál inkább kell könyveket és hasonlókat olvasnom. Kapcsolatba kell kerülnöm a világgal, ha a világi emberekkel akarok beszélni. Ezért egész előző éjszaka olvastam. Reggel ötig vagy hatig egy másodpercet sem aludtam. És elolvastam mindent a szingapúri és mindenfajta regionális világi problémákról és könyvekről. Aztán mentem meditálni. Még az influenzámmal és a gyógyszerrel is, ami olyan álmossá tett. Küzdenem kellett ellene, hogy ma jobb szolgálatot tehessek. Persze csak ülhetek itt, és mondhatok bármit. Megtehetem, de az ezen a világi szinten nem elég őszinte. És lehet, hogy nem érinti meg a szívedet olyan mélyen. Szóval nekem is készülnöm kell. Érted? Tehát nem arról van szó, hogy nem akarok visszajönni. Ez rengeteg munkával jár. Legalább tanítványok százai vesznek részt ebben a munkában, és készültek a mai napra. Úgyhogy meg kell nekik köszönnünk. És persze megköszönjük Istennek. 12

Szóval Szingapúr: nem igazán terveztem, hogy most jövök Szingapúrba. Csak éppen nem tudom, mit tett Szingapúr, hogy történetesen most igent mondtam rá. Különben nem arról van szó, hogy nem szeretem Szingapúrt. És tudjátok-e, hogy mi az az egy ok, amiért idejövök? Jó kormány, igen, tényleg. Nem azért mondom, hogy jól érezzétek magatokat. Miért jó a kormány? Könnyű belépést biztosítanak. Bármikor jöhetek, mehetek. Nincs vízum gond, nem nagy ügy, nincs bejelentkezés, nincs kijelentkezés. És amikor jövök előadni, még egy fényképbe sem kerül. Nincsenek személyes adatok, semmi. Mindent intéznek a tanítványok. És Malajzia is meghívott. De olyan sokféle nyomtatvány kitöltését kérték, hogy azt mondtam: Felejtsétek el, elnézést, eljöttök Szingapúrba, és figyeltek. Így van, tényleg! Vannak itt malájok? Igaz, amit mondtam? (H: Igen.) Igen, most tudjátok. Rendben. Ezért nem ígérhetem meg nektek. Bocsássatok meg. Körülbelül ez az igazság. De mert Szingapúr olyan könnyű, lehet, hogy gyakrabban jövök. Meglátjuk. Thaiföldön is tartottam három előadást, mert Thaiföldöt is szeretem. Mert ők is szabadok, egyszerűek. Igaz? Néhány országba mehetsz, de utálom a bürokráciát. Bocsánat, de utálom a papírmunkát. Igen. Nem szeretem. Ezért amikor erről hallok, megrettenek. Mert egyfolytában mindenfele utazok, mindig nyomtatványok kitöltése, belépő vízum, kilépő vízum, bepakolás, kipakolás. Már hullafáradt vagyok a bürokráciától. És néha reptéren a bejelentkezéskor mindenütt keresnek bennem valamit, amit soha nem találnak meg. Amit meg akarnak találni, amit meg kellene találniuk, azt nem találják. Akárhogy is, szóval fáradt vagyok a bürokráciától. Ezért bármikor, ha nem kerülhetem el, bármikor, ha nem kerülhetem el a papírmunkát, akkor csak annyit mondok: NEM. És azt mondtam, hogy Szingapúr és Malajzia nagyon közel vannak, tehát: Miért nem jöttök ide? Ennyi. Elég igazságos vagyok? Rendben? Igen? K.12: Mester, honnan tudja valaki, hogy megvilágosodott? 13 M: Ó, ha valakinek van egy gyereke, azt honnan tudja? Tudod, hogy a lányod hozzád tartozik, vagy nem? Vagy nem tudod? Jól van. Jó vicc. K.13: Mester, miért születtem? M: Á! Honnan tudjam? A te dolgod, és tőlem kérdezed? Furcsa. Jól van, megtudhatod, ha megvilágosodsz. Csak menj, nyerj beavatást, és minden válasz ott lesz. Nem kell engem kérdezned. Másodkézből kapott dolog soha nem elég jó nektek. Isten fiainak, Buddha lányainak és fiainak mindent első kézből kell tudniuk. K.14: Mester, miért van ennyi vallás a világon? M: Valójában csak egy van. Különböző nevek, igen. Ha van időd... Ha nem hiszed, vedd a fáradságot, tanulmányozd az összes vallást együtt, hasonlítsd őket össze, és akkor tudni fogod, mire gondolok. Csak mert az emberek nem tanulmányoznak más vallásokat - ami szintén jó, rendben. Koncentrálj a saját vallásodra. Ha egy vallást ismersz; az elég. Mert az hasonló a többi vallásban is. Azt mondja az embereknek, hogy jót cselekedj, ne ölj, ne lopj, imádd Istent vagy Buddhát. Ami csak egy név. Egyetlen vallás sem tanít rosszat. Vagy maradj itt örökre, egyél, igyál, halj meg itt. Minden vallás azt mondja neked: légy jó ember itt, és találd meg a mennyországot, amíg teheted", igaz? És minden egyéb csak bla-bla, tudod, bürokrácia meg részletek. K.15: Mester, a hazavezető út megismeréséről beszéltél. Hol van ez az otthon? Hol van a menny és a pokol? M: Itt. Minden itt van. De ha nem tudod, akkor minden van mindenütt. Mindenhol pokol van, és mindenhol mennyország. Ha tudod, akkor menny, ha nem tudod, akkor pokol. Ez ilyen, egyszerű. K.16: Mester, a mi világunkon túl sok egyéb szint van. Megtudhatom, hogy melyiken van Jézus Krisztus? M: Hm? Bajba keversz. Nem ütöm bele az orrom mások dolgába. Jól van, így is minden információt ingyen akarsz megkapni. Most állj neki dolgozni, jó? És szerezz

magadnak fizetséget. Menj meditálni, és akkor láthatod Jézust te magad. Beszélj vele, ahogy most én beszélek hozzád. És ez a dolog módja. Mindent első kézből kellene tudnotok, mert ti vagytok Isten gyermekei. Nem tudjátok, hogy milyen nagyok vagytok. Ezért most meg kell tudnotok. Jól van! Jézus. Ó, Istenem. Jézus, hogyan mondhatom meg neked? Csak azt ígérhetem, hogy láthatod őt, ha beavatás után gyakorolsz. Néhányan azonnal látják, a beavatáskor. Amint leülnek, amint azt mondom: Most, kezdem. Ennyi. Akkor Jézus jön hozzájuk, vagy Buddha jön. Néha vicces. Mindketten tréfát űznek velünk. Jézus jön a buddhistákhoz, és Buddha jön a katolikusokhoz. Igen. Szórakoznak. Azt csinálják. Mindig azt csinálják. Úgyhogy akkor megkérdezheted tőle, hogy Csak úgy mellékesen, mi a szinted? Érted? És megmutatom neked azt is, hogy hogyan bizonyítsd be, hogy ő az igazi, hogy ő valóban Jézus, vagy csak az álmodnak, a negatív erőnek egy illúziója. Ezért kellenek a tanár utasításai. A szóbeli utasítás nem jelent megvilágosodást. A szóbeli utasítás után csendben ülsz, nem csinálsz semmit, és én sem csinálok semmit. Ez az a pillanat, amikor megkapod a megvilágosodást. Nem beszéd által, jó? Rendben! K.17: Mester, megtalálhatom-e halott rokonaimat, és kommunikálhatok-e velük, ha gyakorlom a Quan Yin meditációt? M: Halott rokonok? (Igen, halott rokonok.) Ó, persze, persze. De attól tartok, hogy talán nem szeretnél odamenni. Néhányukkal nehéz kapcsolatot teremteni. Ha olyan helyekre akarsz menni, szükséged van egy Mesterre. Különben veszélyben leszel. Szóval nem mindig jó halott rokonokkal találkozni. Most, hogy gyakorlod a Quan Yin Módszert, néhány rokonod, halott rokonod azonnal megszabadul, bármilyen szenvedéseik is vannak. Ha már a mennyben vannak, akkor a mennynek egy magasabb szintjére jutnak. Ha könnyű büntetés alatt állnak, mehetnek azonnal, gyorsan. Ha túl súlyos, akkor meg kell tárgyalnunk. Akkor a Mesternek tárgyalnia kell, vagy szenvedni érte. De nem fog sokáig tartani. Például, ha neki ezer évekig kell szenvednie, a Mesternek nem kell több ezer évig szenvednie. Csak tán egypár órát, vagy néha csak pár másodpercet, néha pár percet, néha elhúzódó, de nem súlyos betegséget, vagy ilyesmit. Szóval nem mindig ideális a halott rokonaiddal találkozni. Jobb élő rokonokkal találkozni. Szeresd őket, szolgáld őket, bátorítsd őket, még mielőtt meghalnak. De találkozhatsz velük, láthatod őket. Sok gyakorlótársunk látta halott rokonait, barátait, akik jöttek, és megköszönték nekik, hogy általuk megszabadultak. Nem nagy dolog, nem nagy dolog. K.18: Mester, az öt szabály egyike, hogy tartózkodj a házasságtöréstől. Hogyan vonatkozik ez egyedülállókra? (Hogyan vonatkozik ez?) Hogyan vonatkozik ez azokra, akik nem kötöttek házasságot? M: Ó! Ezen azt értjük, hogy hűségesnek kell lennetek egymáshoz. De néhány egyéb vallási rendben, a hagyományaik miatt, több feleségük is lehet. Ha már megvoltak a beavatás előtt is, akkor ez nem azt jelenti, hogy el kell válniuk, és csak egyet megtartaniuk. De általánosságban azt mondjuk az embereknek, hogy tartózkodjanak a túl sok köteléktől, mert ha egy feleséged van, azt hiszem, már eleget szenvedsz. Ó, bocsánat. Úgy értem Bocsánat. Úgy értem, hogy szívügyekben a szenvedést nagyon nehéz a feleségnek vagy a férjnek elviselni. És nem akarsz más embereknek ilyet okozni, nem is beszélve szeretett barátodról, vagy gyermekeid anyjáról vagy apjáról. Szóval ezért mondjuk, hogy tartózkodj további kapcsolatoktól, ha már házas vagy. De ha már a beavatás előtt is megvolt, csak tartsd meg úgy. És jobb, ha nem hagyod, hogy a partnereid ismerjék egymást. Csökkentsd a szenvedést a minimumra. Minél kevesebb szenvedés, annál jobb, mert ez rád is hatni fog. Rossz lesz a lelkiismereted, és bűntudatod lesz. Hogyan tudsz így békében meditálni? Amikor meditálsz, Istenre akarsz gondolni. Minden, amire gondolsz, az a második vagy a harmadik feleség. Hogyan akart megverni tegnap este, mert későn értél haza, stb. Vagy, mert jobb ruhákat vettél a másiknak. Ajaj! Olyan sok a probléma. Ez fájdalmat okoz. Szóval ezért. Jó? Ezt hívjuk házasságtörésnek. De akik még nem kötöttek házasságot, azoknak a modern időkben persze nem mondhatom, hogy nem, nem, ne csináljátok. Aztán próbáljatok meg hűségesek lenni egymáshoz, igaz? Jó a szívnek, jó az erkölcseiteknek és jó az egymás iránti kölcsönös 14

bizalomnak. És tudod, manapság különösen jó az egészségeteknek. Több újságot olvastok, mint én. A betűk nagyon világosan megmondják. Mondjam még tovább? Naponta egyre több ember hal meg AIDS-ben, tehát vigyázz magadra. K.19: Mester, szükséges-e a csendes környezet a spirituális gyakorlatok folytatásához? M: Igen. Az elején igen, később nem. Később néha szükségünk van rá. Néha ezért szervezünk egy vagy két hetes, vagy háromnégy napos elvonulásokat. Minden évben máskor. Hogy az embereknek legyen esélyük békés, csendes, csak gyakorló meditációs környezetben lenni. De különben el kell vegyülnünk a társadalomban. Fényt és áldást hozva a testvéreink közé. Nem mindig rejtőzhetsz el a hegyekben és válhatsz önző Buddhává. K.20: Mester, be fognak-e következni a jövővel kapcsolatos álmaink? Megváltoztathatjuk-e a jövőt? M: Igen, néha meg, ha elég erősek vagyunk. És ha elég erős akarsz lenni, akkor meditálj, vedd elő a Buddha erődet - akkor bármit meg tudsz változtatni. Különben a jövő fog megváltoztatni téged. K.21: Mester, el tudod magyarázni a Quan Yin módszert kínaiul? M: Miért? Most olyan simán beszélek angolul, és erre hirtelen kínaiul kell beszélnem. Nos, megkérdezheted erről a tanítványaimat. Hányan nem beszélnek angolul? Emeljétek fel a kezeteket. Akkor elmagyarázom. Rendben. Látom. A Quan Yin módszert nem lehet szavakba foglalni. Azonban mégis módszernek hívják, hogy könnyebben el lehessen magyarázni. De maga a módszer nem tartalmaz szóbeli nyelvet. Amikor a módszert és a megvilágosodást átadom neked, mindketten csendben ülünk. Akkor belső Buddha természetünk fog egymással kommunikálni, és egymásnak természetesen válaszolnak. Ez az úgynevezett Quan Yin módszer. Amikor válaszolunk, akkor halljuk a dallamos Buddha zenét. Ahogy egyre többet hallgatjuk, úgy egyre inkább kényelemben 15 érezzük magunkat, egyre egészségesebbek és lélekben emelkedettebbek leszünk. Bölcsebbek leszünk, intelligensebbek, és jobban tudatában leszünk annak, hogy Buddhák vagyunk. Ez az úgynevezett Quan Yin, vagy a belső zene, a hangáram, vagy Buddha zene megfigyelése. A módszert csendben adjuk át. Talán elmondom, hogyan üljél, vagy megkérlek, hogy egyenesedj ki egy kicsit. De ez nem a megvilágosodás módja, ez csak fizikai aktivitás. Ha valóban gyakorolni akarod a Quan Yin módszert, tudni fogod, amikor megvilágosodtál. Nehéz ezt szavakba foglalni. Kinyitom a bölcsességedet. Aztán kutathatod és megfigyelheted a belső Buddha természetet, ahogy a buddhista szentírásokban le van írva. Ez lesz a Quan Yin. Ennyi. Köszönöm. K.22: Mester, ha a Quan Yin Módszer segít elkerülnöm a reinkarnációt, akkor mi történik az előző életeimből származó karmával? M: Ó, azt elégetem. Bedobom a szemetesbe, meggyújtom, és vége. Rendben? Olyan, mint a számítógép. Tudod, hogy a karma miből származik? A reakcióidból. Akciók és reakciók, persze. De ez honnan jön? A tudatalattidban tárolódik. Van egy gomb. Csak megnyomom, és vége. Olyan, mint a számítógéped, vagy a magnód. Lejátszhatsz vele, felvehetsz vele, vagy letörölheted. Csak tudd, hogy hogyan. K.23: Mester, szükséges-e minden nap két és fél órát meditálni? Mi van, ha valaki nem tud két és fél órát meditálni, csak talán egy órát, vagy kevesebbet. Ez rendben van? M: Akkor meghalsz előbb vagy utóbb. Két és fél óra a szükséges minimum, hogy fedezzük az összes kiadásainkat. Ez csak a nap egytizede. Huszonnégy órát áldozunk a világnak. Csak két órát magunknak. Ez nem elég? Valójában többet kellene meditálnod, de ennek a világnak a nyüzsgő menetrendje miatt két és fél óra is rendben van. Bármikor csinálhatod. A buszon vagy a metrón ülve. Hé, nincs itt nálatok metró. Elnézést. Vagy a repülőgépen ülsz, vagy a parkban, vagy a fürdőszobában. Bárhol meditálhatsz. És összeadhatod, tudod, egész napra. Nem arról van szó, hogy két és fél órát kell ülnöd egyhuzamban. De később

megcsinálhatod. Később néha egész éjjel ülhetsz, és semmit nem érzel. Úgy érzed mintha csak egy másodperc lenne. Igaz? Néha eltéveszted a buszmegállót. Úgyhogy tudd biztosan, hogy hol kell leszállnod. Olyan könnyű. Nem hiszed el, nem tudod elhinni. Olyan könnyű. Gyerekek hoszszú órákat tudnak meditálni. Hat évesek néha nagyon hosszú ideig ülnek. Senki nem kényszeríti őket. A gyerekeknek néha csak a móka kedvéért tíz vagy húsz percet a szüleikkel kellene tölteniük. Persze akkor ők is megvilágosodnak, de nem erőltetjük, hogy túl sokáig meditáljanak, mert ők gyerekek. De néha tovább ülnek, mint a szülők, mert nincs semmi tennivalójuk. És szabadok. M: Mennyi időre van szükségünk, hogy megkapjuk a megvilágosodást? Ó, sok mindentől függ. Először is függ a megfelelő meditációs módszertől. Például, pont most egy testvérünk, ő is meditál, de egy más módon, látod. És függ a tanárodtól, hogy képes-e az az ember téged a megvilágosodáshoz elvezetni. Arról nem is beszélve, hogy hosszú vagy rövid idő alatt. Ha jó tanítót kapsz, azonnal megkapod a megvilágosodást. Ha nem kapsz jó tanítót, akkor nem tudom, milyen hosszú, nagyon, nagyon hosszú, több élettartam. És a megvilágosodás az őszinteségedtől is függ, hogy akarod-e, vagy nem. Ha akarod, azonnal megkapod. Ha nem akarod, nem számít, mennyire tetteted a dolgot, mennyi ideig ülsz ott, amíg a hátsó feled szétesik, nem kapsz semmit. K.24: Mester, 1975-ben kezdtem el a meditálást gyakorolni. Azóta kisebb varázserőkkel rendelkezem, mint a gyógyítás, a jövendőmondás, vagy még a rokonaim jövőjét is meg tudom mondani. Tegnap a Buddha hangról olvastam a könyvedben, és aztán hangokat kezdtem el hallani, mint ííí. Megtudhatnám, hogy miért? M: Meg vagy világosodva, egy százalékig. Még kell a többi 99%, hogy Buddhává válj. Jól van, ez a kis megvilágosodás pillanata. Néha elérjük nagyon erős koncentráláson, vagy intenzív szenvedésen keresztül. És aztán valami gyors fényt is kapunk. Ugyanúgy, mint azok, akik átmenetileg meghalnak, azok is hasonló fényt látnak és zenét és hangot hallanak. De ez nagyon kis százalék. Azt mondom, hogy az egy százalék nagylelkű. Nem akarlak megsérteni. Egyébként ez semmi, tényleg semmi ahhoz képest, amid lesz, vagy amidnek lennie kellene, ha a helyes módon csinálod. És akkor megvan minden nap, egyre jobban. Egyik mennyországból a másikba mész. Beutazod a világegyetemet. Bármelyik nap szabad vagy. K.25: Mester, általában menny ideig tart megvilágosodni? Megtudhatom, hogy mitől függ? K.26: Mester, a meditáció ahhoz fog-e vezetni, hogy megszáll minket az ördög? M: A meditáció miatt? (Igen, a meditáció miatt.) Attól függ, attól függ. Ha találomra meditálsz tanító nélkül, vagy rossz módszert választasz, vagy tudatosan meditálsz, de megszeged a parancsolatokat, rossz ételt eszel vagy másoknak fájdalmat okozol, akkor a következmény rád fog hárulni, és ez az, amikor esélyt adsz az úgynevezett ördögnek, hogy jöjjön és megsemmisítsen vagy gondot okozzon. Ez csak mind a természet negatív oldala. Ha nem akarunk hajolni, nem állunk stabilan, és így maradunk, akkor az újra vissza fog húzni a negatív oldalra. És akkor az erősebb, nehezebb, mert legutóbb elveszített. Most mintha erősebben szorítana. És ezt nehéz leküzdened. Szóval ezért nem akarok csak úgy sok úgynevezett tanítványt szerezni, hogy híres legyek, és nagy létszámú követőm legyen. Be kell tartanod a parancsolatokat. Vegetáriánus étrendet kell követned. Érted? Tisztítsd meg magad miközben meditálsz, hogy ne legyenek mellékhatások, ne legyenek gondjaid. És én vagyok felelős mindazért, ami veled történik, ha betartod a szabályokat, és követed az utasítást. Tehát semmi nem történhet veled. De ha nem tartod be, még Isten sem segíthet rajtad. Rendben? K.27: Mester, én bűnös vagyok. Megvilágosodhatok? 16

M: Bűnös? (Bűnös. Bűnt követ el.) Ó, ki nem bűnös, kérem, emeljétek fel a kezeteket. Ki a bűnös? Kérlek, emeljétek fel a kezeteket. Engem is beleértve. Ne aggódj, ne aggódj. Senki nem bűnös. Csak tudatlanok vagyunk. Nem tanították nekünk a szentek útját. Csak arra tanítottak minket, hogyan maradjunk életben ezen a világon, hogyan együnk, hogyan öltözködjünk, hogyan lássuk gondját ennek a fizikai járműnek. Ez minden, amit mostanáig tanultunk. Az összes oktatás is erre irányul, hogy jó munkád lehessen, igaz? Nem tanították nekünk a bölcs utat, a szent utat. Ezért most itt az ideje. Semmi gond. Olyanokat tettünk, amikről nem tudtunk. Hogyan lehetünk bűnösek? Ha a gyereket nem tanítják meg, és hibákat követ el, hogyan hibáztatható érte? Hibáztasd Istent. Nem küldött idejében tanítót. Az ő hibája. Egyébként, akik beavatottak akarnak lenni, most kimehetnek. Menjetek ki, és írassátok fel a neveteket. Nem kell itt ülnötök, és hallgatni a kérdéseket és válaszokat. Kérdezhettek tőlem máskor. K.28: Mester, hogyan szerezhetjük meg az azonnali megvilágosodást és örök megszabadulást, miközben aggódnunk és dolgoznunk kell, hogy pénzt keressünk? M: A megvilágosodás a leghihetetlenebb dolog, ami valaha életedben megtörténik. Megkönnyít minden terhet, amit naponta hordoznod kell. Eltávolít minden akadályt az utadból. Visz téged, mikor letört vagy és beteg. Megáld téged, amikor csak bajban és veszélyben vagy. És úgy érzed, mintha mindig a mamád szeretetét élveznéd, úgyhogy ne aggódj. Rendben? Nincs több? B: Köszönjük, Mester. Ragadjuk meg ezt az alkalmat, hogy kezünket összetéve megköszönjük a Mesternek. M: Ó, nem kell. Mindannyiótoknak köszönöm a szeretetteli figyelmet, bizalmatokat, szereteteteket és barátságotokat. És kívánom nektek mind a legjobbakat. Kívánom országotoknak a legjobbakat, fejlődjön egyre jobban, legyen egyre erősebb, és élvezze egyre jobban az egész világ és az univerzum tiszteletét. És mindenekfelett kívánok nektek megvilágosodást, ha nem hamarabb, akkor később. Jól van. (Mester, több mint tízezer ember vár kívül, hogy láthasson téged.) Hogyan? Ó, rendben. Most ki kell mennem, és megmutatnom magam a széken újra. Rendben? Ki kell mennem. Tízezer ember van kint. Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Budapest, Magyarország 1999. május 24. 143. magazin 14. old., 652. videoszalag (eredetileg angolul) Minél inkább ismerjük Istent, minél gyakrabban lépnek az emberek közvetlen kapcsolatba Istennel, és minél boldogabbak lesznek, minél békésebb lesz a világ, annál kevesebb lesz a háború, és a Mennyországot annál inkább elhozhatjuk a Földre. Ching Hai Legfelsőbb Mester Aforizmák című könyvéből válogatás 47. Mennyország és pokol, ez mind általunk teremtett. 119. Próbálj meg csendes, szerény lenni és lemondani és jobban fogod látni Istent. 17

Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Los Angeles, Kalifornia, USA, 1998. június 7. 96. magazin 37. old. (eredetileg angolul) K: A legámulatba ejtőbb élményem volt decemberben. Az ágyamban voltam, éjszaka volt, és hirtelenjében angyalokat hallottam. Ezreket hallottam. Olyan volt, mint ahh, de kb. ezerszeresére felerősítve. Azután elhagytam a testem, kimentem a kertbe, és repültem az angyalokkal. Ők ott voltak. Igazán, igazán, igazán nagyok voltak. És angyalok voltak. Azután másnap a testvérem ott volt az asztalnál. Nem mondtam el neki ezt az élményt. Azt mondta: Ó! Találd ki, mi történt? Előző éjszaka hallottam az angyalokat. Több ezren voltak. M: Ő is hallotta őket. K: Hallotta őket, de ő nem repült. Ő nem ment oda fel velük. A kérdésem az, hogy korábban soha nem hittem bennük igazán. Most viszont tényleg elhiszem. Ezek a birodalmak, úgy értem, ez valódi volt? Vannak ilyen birodalmak, ahol ott vannak az angyalok? M: Persze. Ez akkor van, amikor meghalsz. Te naponta meghalsz. Elhagyod a tested és visszajössz. Ez a valódi feltámadás. Az emberek csak akkor találkoznak az angyalokkal, amikor meghalnak. Amikor az angyalok jönnek, és elviszik őket egy magasabb birodalomba. De te minden alkalommal meg tudsz így halni, és vissza tudsz jönni. Ezt hívjuk megszabadulásnak ebben az életben. A Mennyország kéznél van. Most már tudod, hogy miről beszél a Biblia. Bár a testvéred nem volt ugyanabban a kategóriában, mint amiben te vagy, ő is hallotta, mert megvan a továbbítás köztetek, testvérek között. A te rezgésed őt is felemelte. Ezek vagyunk mi, a Quan Yin gyakorlók, bárhová is megyünk. Mi, a meditálók, a komoly gyakorlók, áldunk mindenhol, ahová csak megyünk, mindenkit, akit látunk, mindenkit, akire gondolunk, legyen az ember, állat, szellem, vagy angyal. Áldjuk őket, anélkül, hogy tudnánk róla. Ez csak véletlen, hogy te tudsz erről. Tehát akkor a testvéred általad részesült áldásban. Mert te megemelted a szintedet, ő pedig a közelben volt, és részesült az áldásban. Érzékenyebb, úgyhogy felvette ezt. De az egész család részesült az áldásban, csak az a helyzet, hogy ezt ők nem tudták. 18

Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai Auckland, Új Zéland 2000. április 27. 139. magazin 28. old., 686. videoszalag (eredetileg angolul) K: Mi történik, ha a beavatásom után megszegem a Szabályokat? M: Ez olyan, mintha azt kerdeznéd tőlem, mi történik, ha van egy extra viszonyom, miután elvettem a feleségemet. Hogy válaszoljak? Határozd el magad. Senki sem erőltet. Egyedül te vagy, te magad és Isten; szövetséget kötsz Istennel. Azt mondod, Te leszel az elsődleges számomra. Meg fogok tenni mindent, hogy megismerjelek. Nincs szükségem ezekre az ostobaságokra ahhoz, hogy fenn maradjak, tudok élni nélkülük is. Tudok élni anélkül, hogy megölném a szomszédaimat. Tudok élni anélkül, hogy hazudnék. Tudok élni drogok és alkohol nélkül. Erős vagyok, nincs szükségem ezekre a mámorító pótszerekre. Ott lehet nekem a Mindenható mámor. Tudok élni anélkül, hogy le kelljen feküdnöm minden arra járó férfival vagy nővel. Határozd el magad. Mutasd be magad olyan lénynek, ahogyan be akarsz mutatkozni. Ha olyan vagy, mint aki úgy mutatkozik be mindenkinek, hogy Én vagyok az, aki hazudik; én vagyok az, aki mindig részeg, aki drogokat szed meg ilyesmiket; én vagyok az, aki a szomszédja felesége után sóvárog; én vagyok az, aki szereti megölni az embereket, ha így akarsz bemutatkozni, akkor tégy így. Te választasz. De ha megvilágosodott embernek, bölcsnek, boldognak, segítőkésznek, együttérzőnek, szeretettel teljesnek, igaz embernek szeretnél mutatkozni, az is a te választod. Látod, van két választás, viszont te döntesz. Ezek nem az én Szabályaim, ez egy életmód. Ez egy döntés, amit te hozol, hogy bemutatsd magad a világnak, Istennek és a saját Énednek, amikor belenézel a tükörbe, és olyan embert látsz, amilyet te akarsz. Nincsenek Szabályok, nincs szükségünk Szabályokra. Te tudod, hogy mi akarsz lenni. Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde Auckland, Új-Zéland 2000. április 27. 139. magazin 12. old., 686. videoszalag (eredetileg angolul) K: Ahogy én értem, az ember a Quan Yin Módszert meditálással gyakorolja. Azon tűnődöm, miként segít a meditálás a világ megváltoztatásában, hogy az egy békés és harmonikus egy ideális világ legyen. M: Ez a helyes kérdés. A meditáció nem változtatja meg a világot, az téged változtat meg. És azután, ha mindenki változtat önmagán, a világ békés lesz. Csak azért háborúzunk, mert nem vagyunk békések, mert nem tudjuk, hogy a mellettünk lévő ember Isten. Nem ismerjük fel, hogy mi Isten vagyunk, és akiket megölünk, lelövünk, akiket kínzunk, ők is Istenek. És ezért nem békés a világ. A meditálás nem azt jelenti, hogy csak ülsz ott, mint egy szobor. Először valóban újra összeköttetésbe kell kerülnünk Istennel; és az az igazi meditáció. Miután ez megtörtént, a lényed örökre megváltozik. A két lábon járó Isten egyik békés példája leszel ezen a bolygón. És még akkor is, ha semmit sem teszel, az emberek látnak téged, és nyugodtak lesznek. Körülötted akarnak lenni. Tanácsot akarnak tőled kérni. Tanulni akarnak a példádból. És ily módon válik békéssé a világ. Nagyon logikus, nincs benne semmi rejtélyes. 19