Én még kicsi vagyok, Verset nem tudok. Majd jönnek a nagyok, Mondanak azok. Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben is elférnek a piros tojások. Ákom-bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot. Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállam, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár egy puszi.
Jó reggelt, jó reggelt, Kedves liliomszál, Megöntözlek rózsavízzel, Hogy ne hervadozzál. Kerek erdőn jártam, Piros tojást láttam, Bárány húzta rengő kocsin, Mindjárt ideszálltam. Tessék hát rózsavíz, Gyöngyöm, gyöngyvirágom. Hol a tojás, piros tojás? Tarisznyámba várom! Zöld erdőben jártam, Két őzikét láttam. Az egyik kacsintott, Ide a forintot! Nyalka legény vagyok, Lányokhoz indulok. Mert ma minden lánynak Rózsavizet hozok. Megöntöztem őket, Mint a virágokat, Nem venném lelkemre, Hogy elhervadjanak. Ám e fontos munkám Ingyen nem tehetem, Cserébe a hímes tojást Sorra ide kérem.
Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte sok napokra, hogy virítson, mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll e kis kertész fáradsága, piros tojás a váltsága. Itt a húsvét, eljött végre, A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájok. Kit húsvétkor nem locsolnak, Hervadt virág lesz már holnap. Ne fuss el hát, szép virágom, Locsolásért puszid várom! Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? Kinyílott az aranyeső Én voltam ma a legelső, aki kora reggel locsolkodni kelt fel Minden szőke, barna lány, Mint a piros tulipán Virulva-viruljon Rózsapermet hulljon. Íme, itt a kölni Szabad-e locsolni?
Itt vagyok, Friss vagyok, Máris sorba állok! Csak egy kicsit meglocsollak, Aztán odébb állok. Húsvét másodnapján régi szokás szerint Fogadják szívesen az öntözőlegényt. Én a legénységhez igen kicsi vagyok, De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok. Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok Ha a locsolásért piros tojást kapok. Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok. Adjanak egy kalácsot, Hogy harapjak nagyot! Húsvét másodnapján az jutott eszembe, Egy üveg rózsavizet veszek a kezembe. Elindultam vele lányokat locsolni, Lányokat locsolni, piros tojást szedni. Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok, Hogyha sajnáljátok, licskes-lucskos legyen a szoknyátok! Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok.
Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások. Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre. Igaz, hogy én Mókás vagyok, a vágyaim mégis nagyok: meglocsollak s cserébe tojást tégy e tenyérbe! Csak tojással be nem érem, az ÁFA-val együtt kérem! Piros tojás, fehér nyuszi, Locsolásért jár két puszi!
Egy tök - két tök - három tök - négy tök, Nem tökölök - Öntök. Végső menedékként: Egy gondolat bánt engemet: Elfeledtem a versemet! Ma van húsvét napja, második hajnala, Melyben szokott járni az ifjak tábora. Serkenj fel ágyadból, cifra nyoszolyádból Add ki hímesedet arany kosaradból. Add ki most szaporán, ne késsünk sokáig, Hogy a mi seregünk mehessen tovább is. Hogyha belőle bár kettőt-kettőt kapunk, Finom rózsavízzel szépen meglocsolunk! Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára, Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra. Rózsavíztől, majd meglátod, szép és ügyes leszel, Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel? E háznak kertjében van egy rózsatő, Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő. Vizet öntök a fejére, Szálljon áldás a kezére, Az Istentől kérem, Piros tojás a bérem.
Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte sok napokra, hogy virítson, mint rózsaszál, megöntözném: ennyiből áll e kis kertész fáradsága, piros tojás a váltsága. Itt a húsvét, eljött végre, A szép lányok örömére. Mert a lányok szép virágok, Illatos víz illik rájuk. Ne fuss hát el, szép virágom, Locsolónak csók jár, három. Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál. Húsvét reggelén azon jár az eszem, Hogy locsoló puskám a kezembe vegyem. Mert várnak a lányok, szép piros tojással, Egy-két pohár borral és finom pánkóval.* A legszebbik kislányt jobban megöntözöm, És a piros tojást szépen megköszönöm. És ezzel azt mondom, boldog ünnepeket, Boldog húsvétot e ház népének.
Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa: Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa. Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne, Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne! Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok. Adjanak egy kalácsot, Hogy harapjak nagyot! Vízbevető hétfő nekünk is úgy tetszik: Látjuk az utcákon, egymást hogy öntözik. Öntünk gazdát, asszonyt kedves leányával: Várunk piros tojást, de azt is párjával. Ha párjával adják, meg fogjuk köszönni, Ha párral nem adják, nem fogjuk elvenni. Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág; Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ! Megöntözlek szépen az ég harmatával. Teljék a tarisznya szép, piros tojással! E húsvét ünnepnek második reggelén Tudják azt már maguk, mért jöttem ide én. Hamar hát előmbe, százszorszép leányok, Piros rózsavizem hadd öntözzem rátok! Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok, Emlékül néhány szép piros tojást kapok.
Én kis kertészlegény vagyok: Virágokat locsolgatok. Azt hallottam, hogy egy rózsa El akar hervadni. Szabad megöntözni? Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál. Nyalka legény vagyok, Lányokhoz indulok. Mert ma minden lánynak Rózsavizet hozok. Megöntöztem őket, Mint a virágokat, Nem venném lelkemre, Hogy elhervadjanak. Ám e fontos munkám Ingyen nem tehetem, Cserébe a hímes tojást Sorra ide kérem. Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak, Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának! Elmondom én gyorsan jövetelem célját: Megöntözöm most a környék legszebb lányát. Kívánok e háznak hát mindenből eleget, Főképp békességet, egészséget és szeretetet!
Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nő. Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtő! Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére, Istentől azt kérem, piros tojás a bérem! Szabad-e locsolni? Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tőle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással! Eljött a szép húsvét reggele, Feltámadásunk édes ünnepe. Ünneplő ruhákba öltöztek a fák, Pattognak a rügyek, s virít a virág. A harang zúgása hirdet ünnepet, Egy kismadár dalol a zöld rétek felett. Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem, Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebeimbe beleférnek a piros tojások. Locsolni jöttem, nem titkolom, Szép szokás ez, úgy gondolom. Múljon vizemtől a téli álom, Bizony most én ezt kívánom. Ha a hatása múlik is esztendőre, Ígérem, itt leszek jövőre. S nem adok az illendőre, Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
Zöld erdőben jártam, Sok szép leányt láttam, Szedték az egrest, Ide az ezrest! E szép ajtón bekopogok, Ha nem bánják, locsolkodok. Öntök asszonyt lányával, Várok tojást párjával. Ha pedig sajnáljátok, Mindjárt porrá áztok, Mert kölni helyett Vizet öntök rátok! Rigmust mondok, Tojást várok, Ha nem adnak, Odébb állok. E szép házba nyitottam, Nefelejcset találtam, Nem hagyhatom hervadni, Meg szabad-e locsolni? Rózsavíz a kezembe, Hadd öntsem a fejedre! Szép lányokat kergetek, Az én kölnim permetez. Jó dolog a locsolás! Ide a piros tojást!
Itt vagyok, Friss vagyok, Máris sorba állok! Csak egy kicsit meglocsollak, Aztán odébb állok. Locsoláskor arról szól a fáma, Hogy minden leány örüljön máma. Az örömöt én is csak növelni jöttem, Mint megannyian előttem, s mögöttem. Az életről szólnak e napok, De életvizet sajna, sehol sem kapok. Vettem hát kristályvizet, s hoztam azt magammal, Gondolom, ezt itt sem fogadják haraggal. Ennek tehát illata nincsen, De tiszta szívvel adom, ez minden. Versem végéről nem feledhetem a kérdést, de ide az bizony nem rímel, Így hát külön teszem fel: Szabad-e locsolni? Zöld erdőben jártam, hol sok furcsa dolgot láttam. Voltak ott illatfelhőben lebegő leányok, No meg nyulak által hozott piros tojások. Sok legény kezében kölnivízzel szaladt, S ki túl gyorsan, Annak nadrágjában csak törött tojás maradt. Én nem vagyok sietős, s furcsa bár a világ, Előttem mégis itt van egy csodás virág. Locsolással vetnék gátat a múlandóságnak, Ha ez tettem megfelelne eme szép leánynak.
Húsvét másnapját örömmel köszöntjük, Ha tojást nem adnak, Mindnyájat leöntjük. Íme itt a kölni! Szabad-e locsolni? Öntözzük, öntözzük, Hagy legyen frissecske! Így lesz a leányból Szép piros menyecske! Cserebura nádikó, Bújj elő te Nyuszikó! Adjál tojást eleget, Pirosat ám, de frisset! Szépen kérem az apját, De még szebben az anyját: Adja elő a lányát, Hadd locsolom a haját! Hadd nőjön nagyra, Mint a csikó farka, Még annál is nagyobbra, Mint a Duna hossza. Szabad-e locsolni? Harangoznak húsvétra, Leszakadt a tyúklétra: Kezdődik a locsolás Nekem is jut egy tojás.
Locsolózni járok, Piros tojást várok: Ákombákom, mákom A húszast nem bánom! Szabad-e locsolni? Húsvét napja ma vagyon, Tyúkot üssenek agyon, Bor legyen az asztalon, Kalács ide, mákos, Forint ide, páros! Szabad-e locsolni? Az erdei kék ibolya, Szép mint a lányok mosolya. De mindkettő tovább szépül, Ettől az illatos izétől. Látod, még megvan a fele, Megöntözhetlek-e vele? Kék ibolya, rezeda, Hej, te kislány, nézed a locsolódat, ugye szép? Belőled is ilyen lesz, Ha ezen illatos szesz, Jól megöntöz ilyenképp.