Bochkor, Gesztesi vagy Árpa? Ki a jobb apa? A könyvből kiderül ez is, és az is, hogy kinek szebb a gyereke, hogyan csajozzunk babával, vagy hekkel és Shrekkel, hogyan riasszuk el az udvarlókat, mire jó a lótejből készült babatápszer, még mire jó a szoptatópárna, vajon a viszki anyatejjel tényleg baileys-ízű, hogyan (ne) szeretkezzünk egy terhes nővel, és hogyan kell kezelni egy hisztérikus nőt? A könyv három ismert közéleti figura apává válását mutatja be a leendő - ám akkor még más szempontok alapján választott- mamák becserkészésétől a lánykérés és esküvő viszontagságain át a terhesség majd a kispapaság örömein és félelmein keresztül. Őszintén írnak az első megdöbbenésről a pozitív terhességi tesztek után, a lelkesedésről, aminek hatására Árpa még kismamafórumok aktív tagjává is válik, a szülés viszontagságairól, és a kisbabák érkezéséről. A babaszobák berendezése külön fejezetet jelent a papák életében, aminek során Árpa tapétacsíkot szögel ragasztás helyett, így állva bosszút a csillagászati összegért, vagy Bochkorék kevéssé szerencsés bútorválasztásáról olvashatunk, amit részben egy kettőszázhetvenezer forintos függönnyel sikerül kompenzálni.
Kipróbálják a csajozást babával, felhívják magukra banki biztonsági személyzet figyelmét high-tech babakocsi összeszerelésével, ami kezdeti stádiumban leginkább vállról indítható rakétának tűnhet. Olvashatunk benne idióta gyerekjátékokról, babakaja kóstolóról, a lázmérés és pelenkázás rejtelmeiről... Mindezt rengeteg humorral fűszerezve, miközben süt róluk a kislányaik iránti elragadtatás és a tisztelet a mamáik iránt, szimpatikussá téve ezt a három vadembert, bemutatva, hogyan szelídítette őket lábujjhegyen járó, a gyermekük legkisebb rezdülésére is érzékenyen reagáló szülővé egy alig több mint három kilós, szuszogó, édes kis csomag. Kiadó: A2 Media Kft. 2007
Andinak, Claudiának, Szabinának valamint Sahó Margitnak és Árpa Katalinnak
2007, ÁRPA ATTILA, A2 MÉDIA KFT. www.macsopapak.hu Fotók: KLINSZKY GÁBOR Szerkesztő: SELMECZI VIKTÓRIA Író: TRUNKÓ BENCE Egyéb fotók: SÁROSI ZOLTÁN és a szerzők képei Terjesztő: PÉCSI DIREKT KFT. Kiadja: A2 MÉDIA Kft. Felelős kiadó: ÁRPA JÓZSEF PR munkák: RE-VANS CONSULTING KFT. Tördelte: CAD BT. Borítóterv: BRITEON COMMUNICATIONS Nyomta és kötötte: KINIZSI NYOMDA KFT., Debrecen Felelős vezető: BÖRDŐS JÁNOS ügyvezető igazgató ISBN 978 963 06 3320 8 Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle kötésben, borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került.
TARTALOM Előszó / 8 A visszatérő rémálom / 11 Leszámolás a negyvennégyes tornacsukákkal / 11 Árpával egy jacuzziban / 15 Miért pont Árpa? / 17 Túl a tizenhetedik lyukon / 23 Csajozás Shrekkel / 24 Traktorral Cikolaszigeten / 27 Részeg flört a Hiltonban / 31 Ég a zsír! / 33 Jaguár és partvis / 35 Csajozás hekkel / 37 Csak egy maradhat / 38 Exek lesztek / 40 Két csaj nélkül Thaiföldön / 43 Két csík, ami megváltoztatott mindent / 47 Öt hónap terhesség / 48 Apám, a diktátor / 49 Cuarentas, a rettegett müncheni maffia / 51 Veszélyesen élni / 53 A halott visszatér / 55 Leánykérés a Mokkában / 58 A csajozás három fázisa / 60 Az esküvő hadművelet / 62 Szex és házasság / 69 Valaki néz / 72 Terhes nőt játszom / 74 Sör a tejben / 77 Lááááány? / 79 Fiam lesz! / 81 Lányom lesz! / 81 Nekem is! / 82 Sex on the bitch / 85 Miért jobb egy lány, mint egy fiú? / 86 Verbális kivégzés / 88 Srácok a hátsó udvarból / 89 Mindennap háború / 95 Gizi néni farcsontja / 97 Megszívatok egy öreg nénit / 99 Bekóstolnak a szvingerklubban / 100 Apás szülés / 101 Hátas az Akropoliszról / 105 A hátralévő életem első napja / 108 Amira Johanna / 110 Legyen Nóra! / 112 Fura érzések / 115 Az utolsó vacsora, Darwin Elvise és a repülő elefántok / 117 A házi macsó / 119 Függöny a Titanicról / 123 Otthon, édes otthon / 129 Hekkelt csipes gyerekülés / 130 Bejön a gólya / 132 A légzésfigyelő / 135 Gyerekkütyük / 138 Babakocsi a jövőből / 142 Bankba Bazookával / 143
Tartalom
Tartalom NASA technológia / 145 Havas babakocsija / 147 Az ördögi kendő / 148 Baby fashion / 149 Darth Vader sisakja / 152 Kancatej / 153 Első Blikkre / 157 Szeged fölött az ég / 182 Megfingatom magam / 188 Audispray / 190 Breki és Schmidt / 192 Pörgés a padlón / 195 A kéz, amely a bölcsőt ringatja / 196 Top sitter / 198 Jó reggelt, Vietnam! / 202 Zongora a nappaliban / 204 Keringő dögkeselyűk / 204 Anyaméh-medve / 206 Talp! Talp! Fül! Talp! Orr! Fül! / 208 Nem játék! / 210 Rolex és pancsoló könyv / 212 Mese a báránysztékről / 213 Shrek apó, a kommandósok és az esti mese / 215 Altató macskakő / 217 Katatón altató / 220 Csajozás babával / 222 Negyed kiló Bepanten / 224 Pálesz a vámosokkal / 228 A lányok mások / 232 Szép a gyerekem? / 234 A Teddy Bear elmélet / 238 Szép baba / 240 Paparazzo / 242 A Sting-szindróma / 244 When Jesus walks / 248 Keresztelő / 250 Keresztelő / 251 A világ legnagyobb szívása / 252 Fogazás / 257 Fogzás / 260 Hőmérés / 261 A langyos az vajon mi? / 262 Csendesebben vigadjanak / 264 A parkett ördöge / 268 Indigó baba / 270 Marilyn Manson szája / 273 Google / 275 Mit csinálok az örökségemmel? / 276 Zsupsz / 277 A puding próbája / 279 Bababiztos lakás / 284 A hamar járó lányok / 289 Az első szülinap / 291 És ami ezután jön / 298 Ferrarival Tichuanába / 299 Last minute szigetek / 302 Nő vs Anya / 304 Szögre a baseballütővel / 305 Mégiscsak Mexikó / 306 Kisárpa 2.0? / 307 Szex kucsmában / 307 Palackposta 2007. október 10. / 311
ELŐSZÓ Amikor pár héttel ezelőtt találkoztam Bocsival egy sminkszobában, a szokásos smúzolások közepette szóba került az is, hogy könyvet fognak írni Árpával meg Gesztesivel az apaságuk történetéről. Na, mondom magamnak, már megint valami, amiből hónapokig megél majd a bulvár Aztán még azt is elmesélte rendkívül érzékletesen mennyire jól érezték magukat családostul Árpáék birtokán, ahol mint
ELŐSZÓ valami nagy olasz család, papák, mamák és babák egymást túlharsogva örültek egymásnak, a jó időnek, és annak a puszta ténynek, hogy élnek. Bevallom, ez tetszett Ekkor határoztam el, hogy mostantól nekem is keresnem kell a hozzám hasonló kisgyermekesek társaságát, de ebből könyvet írni? Azt azonban álmomban sem gondoltam, hogy az elsők között lehetek, akik elolvassák, amit ez a három ismert és méltán népszerű macsó összeirkált. Nos, szerintem újraértelmezték a macsóság fogalmát. Csupa szerethető, szórakoztató, esendő, édes pasi, akik ráadásul még nagyon szellemesen is fogalmaznak Mi kell több a sikerhez? Ki ne hatódna meg Árpa elszántságán, amivel Szabinát próbálta meghódítani, vagy ki ne látná maga előtt Bochkor arcát, amikor pozitív lett Andi tesztje, az meg már csak hab a tortán, ahogyan Gesztesi a reggeli rituáléba avat bennünket. Most már csak az lenne még érdekesebb, hogy a fent említett uracsok oldalbordái miként kommentálják a leírtakat. Hölgyeim! Megérett az idő a válaszcsapásra. Kíváncsian várom, hogy ti hogyan láttátok mindezt női szemmel! Jöhetnek a macsómamák! Szulák Andrea
ÁRPA ATTILA A VISSZATÉRŐ RÉMÁLOM Van egy visszatérő rémálmom. Ötvenéves vagyok. Kiemelt budai lakóövezetben épült villám szolid eleganciával berendezett hálószobájában ébredek. Feleségem békésen álmodik mellettem, a kertész már matat a kertben a lehullott levelekkel, korai munkakezdését a roló résein át beszűrődő hajnali napfény erősen indokolja. Elsimítom selyempizsamám ráncait, ötvenedik születésnapomra egyetlen kislányomtól kapott vicces micimackós mamuszomba bújok, és hónom alatt a GQ legfrissebb számával a fürdőszoba felé indulok. Amira szobájának ajtaja résnyire nyitva, bentről békés szuszogás hallatszik. Alszik a drága. Ez a nap is tökéletesen kezdődik gondolom álmomban és a fürdőszoba kilincsére teszem a kezem. Ebben a pillanatban valaki lehúzza bent a vécét. Villámgyorsan számolok. Szabina a hálószobában. Amira az ágyában. Kertész a hátsó fertályon. Én meg még nem vagyok bent ugyebár Mi az isten? Ajtó nyílik és megjelenik egy pattanásos, árnyékbajszos, borzas hajú csávó a kedvenc fürdőköpenyemben. Ásít, a seggét vakarja, majd bizonytalanul elvigyorodik és erősen mutáló hangján csak ennyit mond: Jó reggelt, papa. Jani vagyok! A lánya pasija! Üvöltve ébredek. Jeges izzadságtól csatakos trikóban. Szabina rémülten tekint rám: Mi baj, kicsim? Megint AZT álmodtad? Rettegek ettől a naptól, pedig minden bizonnyal előbb vagy utóbb be fog következni. És addigra nekem készen kell állnom! LESZÁMOLÁS A NEGYVENNÉGYES TORNACSUKÁKKAL Ezt a könyvet két okból írom. Az egyik az, hogy a most még pelenkában ordítozó, tizenöt év múlva viszont az említett pihebajszot viselő szarjancsik elolvassák, mielőtt a lányommal akarnak kezdeni. A másik pedig
ÁRPA ATTILA mondjuk úgy: pszichés indíttatás. El kell mondanom, hogy mit gondolnak azok a
ÁRPA ATTILA pasik, akik úgy érzik: azzal, hogy lányuk született, mindent vissza fognak kapni a sorstól. Először is kezdjük azzal, hogy amikor kiderült, gyerekem lesz, azonnal egy tökös kiscsávó jelent meg előttem. Vagány srác, nagydumás, bunyós, pont úgy néz ki, mint én. Hasonlóképp az amerikai családi mozikon szocializálódott férfitársaimhoz én is láttam magunkat, ahogy amerikai focimeccsre megyünk, ahol együtt üvöltünk a közös kedvenc csapatunknak, és együtt zabáljuk le magunkat ketchupben tocsogó hotdoggal, baseball-labdát dobálunk a hátsó kertben, és amikor bezúzzuk a szomszéd morcos bácsi ablakát, együtt menekülünk röhögve. Saját készítésű műléggyel nyomulunk pisztrángra a patakparton, majd hazafelé beugrunk a csarnokba, hogy anyának azt hazudjuk, hülyére fogtuk magunkat. Megjelentek előttem kisméretű elektromos Harley motorok, amivel lehet kergetni a csajokat a sarki játszótéren, és egy hangulatos söröző kerthelyisége is felrémlett, ahol majd az első sörünket isszuk meg együtt. Megjelent pár üvöltő lányos apuka, akik a házunk előtt hőbörögnek, hogy kinyírunk titeket, ti gengszterek, és tökéletesen elképzeltem azokat a húsz alatti csajokat, akik a fiam társaságában jönnek majd hozzánk, és akiknek én is fogok tudni majd mit mesélni a fiatalkorom komolyabb kalandjairól, esetleg kilátásba helyezve egy hosszú hétvégét a családi birtokon. Idilli életünk szerves részét képeznék a negyvennégyes büdös tornacsukák, széthagyott alsógatyák, megszáradt pizzák az ágy alatt, plafonról himbálódzó bokszzsákok, pucér csajos képek az ágy fölött és rongyosra olvasott autósmagazinok. Ő lenne a tökéletes Árpa Lehet, hogy hülyén hangzik, de van egy evolúciós elméletem ezzel kapcsolatban, amely sok hasonlóságot mutat a Terminátor-filmek vezérfonalával. Nagyapám volt az alappéldány. A prototípus. Kezdetleges fejlettségi szinten mozgott, de azért már elég kemény legény volt. Azután jött a fejlettebb modell, már jobb cuccokkal felszerelve, de azért annak is voltak hiányosságai. Ez lenne apám. Róla még később sok szó fog esni. Az aktuális csúcsmodell jómagam volnék. Ezt még nem sikerült felülmúlni senkinek. Viszont ha lenne egy fiam, ő lenne a legyőzhetetlen gépezet. A fejlettség legmagasabb fokát képviselné. Egy igazi harci gép. A tökéletesség mintapéldánya. Száz szónak is egy a vége: hajszálra pontosan
ÁRPA ATTILA olyan fickót képzeltem el magamnak, akitől most meg kell óvnom a lányomat!
BOCHKOR GÁBOR ÁRPÁVAL EGY JACUZZIBAN Ennek a könyvnek az ötlete egy napsütötte vasárnap délelőtt pattant ki Árpa fejéből. A dolog a következőképp történt. Attila, Szabina és Amira Nóri születése után három héttel meglátogattak minket. Igazából babanézőbe jöttek, de a családi programból hamar klikkesedés lett, ami úgy nézett ki, hogy Attila és én a jacuzziban ültünk néhány whisky társaságában, Szabina, Andi és a lányok pedig a konyhában beszélgettek arról, hogy melyik fejőgép a jobb. Idilli volt a hangulat, egészen addig, amíg ki nem fogytunk az italokból és be nem szóltam a konyhába a babafigyelő rádión keresztül, hogy szeretnénk kérni még két whiskyt, egyiket jéggel, a másikat tisztán. A babafigyelőnek az a nagy előnye, hogy hasonlóan a rádióhoz mindössze egy irányban teszi lehetővé a verbális kommunikációt. Azaz a csajok hallották, hogy mit kérünk, de visszaszólni nem volt lehetőségük. Ez azért van, hogy ha az ember rendeltetésszerűen használja ezt a kütyüt, akkor ő hallja a babát, de a baba nem hallja őt. És ez így is van rendjén, mert baromira nem lenne jó, ha a gyerek egyik éjjel arra kelne, hogy apuka üvölt a nappaliban, hogy góóóóól, hogy egyéb hangokról ne is beszéljek. A whisky helyett Szabina jött ki a kertbe és iszonyatosan letolt minket, hogy mekkora macsó farkaknak képzeljük magunkat! Andi pár hete szült császárral, még be sem gyógyult a seb, ő meg éppen szoptatni készült. Mondom: még mindig jobb, ha ők hozzák ki az italokat, mintha mi caplatunk végig a lakáson vizes lábbal. Mert akkor még fel is kellene mosniuk. Ez csak olaj volt a tűzre, kaptunk még egy kört a macsó barmok dumából, majd Szabina visszavonult. Whisky sehol. Fasza! Attila viszont vigyorog, mint akinek még mindig tele a pohara. Kérdezem, hogy mi a francnak örül annyira, most mehetek be a piáért. Árpa ekkor körvonalazta a projektnek a tervét, ami a Szabinával folytatott egyoldalú vitám közben öltött formát a fejében: mi lenne, ha írnánk egy könyvet arról, hogy milyen macsópapának lenni? Rögtön felhívtam a figyelmét arra, hogy ami itt most történt, az nem feltétlenül a macsóság csimborasszója. Az utóbbi szót nem
BOCHKOR GÁBOR értette, úgyhogy vacakoltam vagy öt percet azzal, hogy lefordítsam neki németre a csimborasszót, kábé olyan sikerrel, mintha egy bronzkorból érkezett harcosnak próbálnám megvilágítani a trolibusz működésének alapjait. Az még macsó dolog lehet, hogy ülünk a pezsgőfürdőben és bébifonon piát rendelünk a csajoktól, de az már nem, hogy egy szoptató anya letol minket, mint egy tiroli gatyát, pia meg sehol. De, de jó ötlet lesz ez. Itt vagyunk mi ketten, akikről él egyfajta kép az emberek agyában. Ezt kellene meglovagolni azzal, hogy a csajozós pasiknak lányuk született és most visszakapnak az élettől mindent, amit a női nem legnagyobb bosszúságára elkövettek. Na? Mit gondolok erről? Azt gondoltam, hogy Attila teljesen feleslegesen köti az ebet a karóhoz. Utóbbi beszólásomat megint egy ötperces magyarázat követte ebekről és karókról, illetve olyasmiről, amit mögöttes jelentésnek nevezünk. Attila viszont egy erőszakos srác, nem tágított, nyomta ezerrel az ötleteket. Írjunk arról, hogy mekkora baromságokat csináltunk, amikor gyerekholmikat kellett beszerezni, hogy viselkedtünk friss apaként, mekkora lúzerségeket követtünk el, miközben azt hittük, hogy urai vagyunk az új helyzetnek. Szó szót követett, majd rettenetes macsóságomról tanúbizonyságot téve egy frottírtörülközőben gondosan megtöröltem a lábamat és belopóztam egy újabb üveg italért, mert az kell az agyaláshoz. Mire a felét megittuk, már tele voltunk történetekkel. Árpa csak annyit mondott: na látod b... meg. Ezeket kell leírni! És akkor talán az újságírók is békén hagynak egy időre, mert minden, amit tudni akartak, benne lesz ebben a könyvben. Na, ez elgondolkodtatott. Erősen. Tudniillik attól a naptól kezdve, hogy megszületett Nóri, a kislányom, gyakorlatilag heteken keresztül képtelen voltam levakarni magamról az újságírókat, akik hol kedvesen, hol pedig agresszív módon afelől érdeklődtek, hogy milyen érzés apának lenni. Akinek már van gyereke, pontosan tudja, hogy ez egy olyan kérdés, amire nem lehet úgy válaszolni, hogy abból kijöjjön egy komplett cikk. A válasz ugyanis annyi, hogy baromi jó. Ezzel persze egy pletykalapnál dolgozó béríró soha nem éri be, és akkor jönnek az olyan kifejtős kérdések, miszerint milyen érzés az, hogy a négyes metró egyik fúrópajzsa után valaki mást is elneveznek rólam. És ez még a szolidabbak közül való volt. Tényleg hetek kellettek ahhoz, hogy így vagy úgy, de kielégítsem a
BOCHKOR GÁBOR kíváncsiskodókat. Amikor már az ívhegesztők évente megjelenő szaklapjától is bejelentkezett egy úriember, hogy szeretné, ha a következő számuk címlapján én lennék látható, egyik kezemben újszülött lányommal, a másikban pedig egy hegesztőmaszkkal, elhatároztam, hogy véget vetek az egésznek. Na, ekkor jött elő Árpa a jacuzziban az ötletével. Attila már írt könyvet, volt némi tapasztalata, szerinte az működik a legjobban, ha azt írjuk le, ami van. Mondom neki, hogy ezt nevezik igazságnak. Ja! Be kell vállalni mindent. A szívásokat és a sikereket egyaránt. És mennyivel jobb egy ilyen, mintha azok az emberek, akik tényleg kíváncsiak a sztorinkra, tőlünk hallják azokat, nem pedig különféle bulvárlapok torzított tükrén keresztül. Egy ilyen könyvben le lehet írni azt is, amit mondjuk nem igazán akartunk lenyilatkozni ide vagy oda. Nem tudom, hogy Árpa volt-e vagy a whisky, de meg lettem győzve. Nem mondom, hogy egymás kezébe csaptunk, mert az elfogyasztott italmennyiség erősen akadályozott abban, hogy kezemmel eltaláljak egy nagyméretű, de bizonytalanul mozgó valamit, ami Árpa tenyere volt. Mindenesetre igent mondtam. MIÉRT PONT ÁRPA? Árpával való barátságunk csupán pár évre nyúlik vissza, még azokba az időkbe, amikor Attila az RTL Klub kreatív igazgatója volt. Talán azért is maradt meg ez a barátság, mert első tévés kudarcaim nem feltétlenül az ő nevéhez kötődtek. Úgy tíz évvel ezelőtt történt az eset, abban az időszakban, amikor a kereskedelmi televíziók beindultak Magyarországon. Ekkor Borossal már egy jó ideje csináltuk a közös reggeli műsorunkat, meglehetősen nagy sikerrel. Egyik nap felhívott a TV2 valamelyik vezetője, hogy mi lenne, ha a televízióban is csinálnék egy olyan baromi jó műsort, mint a Cappuccino ahogy abban az időben a másik csatornán nevezték a reggeli show-t. Jó kis ötlet, mi? Mondom: baromi jó ötlet, de nem ártana, ha felmérnék a televízió és a rádió adta műfaji lehetőségek közti
BOCHKOR GÁBOR különbségeket, mielőtt döntenek egy ilyen horderejű kérdésben. Mert ugyebár a rádióban nincsen kép. A tévében meg van. Ez pedig felvet pár koncepcionális kérdést, amelyek jóval túlmutatnak azon, hogy milyen jó fej Boros meg Bochkor és milyen jókat lehet velük röhögni. Megdönthetetlen érveim súlya alatt megrogytak és hajlandónak mutatkoztak arra, hogy leendő közös műsorunk alapjait közösen rakjuk le. Össze is kalapáltunk egy meglehetősen jó formátumot, egy talk-show jellegű műsort, amiből készült is egy pilot, magyarán próbaadás. Ezt később a csatorna bemutatta egy próbaközönségnek is, és a rendkívül pozitív visszajelzések végképp meggyőztek mindenkit arról, hogy jó irányban gondolkodunk. Ekkor kaptuk meg azt a szerződést, amit végül is nem írtunk alá. A megállapodástervezet ugyanis körülbelül annyi jogot hagyott meg nekünk, aminél még Spartacus is többel rendelkezett, miután a rómaiak leverték a rabszolgalázadást. Az ügy érdekessége az volt, hogy Attila apja, Joschi Árpa is ott volt a tárgyaló felek közt és vele sem volt könnyű dűlőre jutni. Joschi akkoriban a TV2 gyártási igazgatója volt és az a legenda járta róla, hogy nem csak azok rettegtek tőle, akik pénzt akartak kérni tőle, hanem azok is, akik hoztak neki. Lényeg, hogy a szerződést nem írtuk alá, mondván: nem akarunk mindenáron tévézni, és nem megyünk bele olyan feltételekbe, amelyekkel nem tudunk, és nem kis akarunk egyetérteni. A döntés után mindössze egy nap telt el és már hívott is a kisebbik Árpa, hogy beszélnünk kell. Máig nem tudom, mi okozza a belső hírek hangsebességszerű terjedését ebben a szakmában, lényeg, hogy Attila már tudott a döntésünkről és behívott minket egy megbeszélésre. Akkoriban két dolgot lehetett Árpáról tudni. Az egyik az, hogy töri a magyart, a másik pedig az, hogy whiskyt iszik tárgyalás közben. Mind a kettő igaz volt. Attila nem kérdezett semmit arról, hogy mi hiúsította meg a konkurenciával kötendő megállapodásunkat, hanem egész egyszerűen felajánlott nekünk két műsort. Az egyik volt a Csíííz, a másik pedig a Kész Átverés show. Az előbbihez semmi kedvem nem volt, mert nem szerettem volna nem vicces felkonfokat mondani nem vicces bejátszások között.
BOCHKOR GÁBOR A Kész átverés már jobban illett ahhoz a figurához, amit én képviselek ebben a hazai Lilliput Hollywoodban hogy Fridi egyik örök érvényű kifejezését használjam. Igaz, hogy valahol sztárok is vagyunk ha elfogadjuk, hogy ez a szó Magyarországon az ismert ember szinonimájaként van használatban, de ugyanakkor alulfizetett sakkfiguraként kezelnek minket. Árpa viszont teljesen jól állt a dologhoz. Átbeszéltük, mi mit szeretnénk és azt is, hogy ők hogyan képzelik el az együttműködést. Az, hogy nem mindenben értünk egyet, hamar látszott, viszont arra is rájöttem, hogy Attilával végül is egy hullámhosszon vagyunk. A gyökereink is hasonlóak voltak, mivel én is Németországban nőttem fel, én is onnan hoztam a médiával és ezzel az egész világgal kapcsolatos ismereteimet. Attila pedig nem volt az a kőkemény macsó, amiről manapság az újságokban lehetet olvasni. Ez az imázs egy tudatos, jól átgondolt stratégia volt a részéről, és rendszeresen ki is használta mind a csajozásban, mind pedig a tévézésben. Közben pedig adta a pókerarcot és az ember elsőre nem tudta, hogy most komolyan gondolja-e a dolgot vagy sem. A lényeg az, hogy Attila pontosan tudta, hogy kell minket kezelni. Erre állati jó példa a Kész átverés egyik első forgatása. A felvétel előtt néhány órával megjelent egy ruhás csajszi pár rettenetes szereléssel, amiket már korábban is kiszúrtam az öltözőben, de eszembe nem jutott, hogy esetleg én leszek az, akinek ezeket fel kell vennem. A dizájn valahol a boogie nights stílusa és a hetvenes évekbeli táncdalfesztiválok jelmezeinek színvilága közötti szűk mezsgyén mozgott. Mondom a csajnak, hogy nézd, a dolog egyszerű, én ezeket nem veszem fel, az tuti. Az arrogáns hölgy visszakézből rám förmedt, hogy miért, én miket szoktam hordani. Mondom, ha már így rákérdeztél, Armanit. A csaj szemében a mindent elsöprő gyűlölet szikráját láttam megcsillanni, és tudtam, hogy még egy pillanat, és kimondja azt a mondatot, amelyben egyszerre fog szerepelni a seggem és az Armani öltöny, valamit egy tanács, hogy melyiket melyikbe dugjam. Ebben a pillanatban lépett be Attila, az egyetlen ember a környezetemben, aki megértette, hogy ha én azzal, amit csinálok, elérek egy bizonyos szintet, és veszek magamnak egy Versace vagy Armani öltönyt a szürke hétköznapokra, akkor baromira nem akarok szarabbul kinézni egy olyan
BOCHKOR GÁBOR helyzetben, amelyben sokkal inkább a figyelem középpontjában vagyok, mint mondjuk egy hétvégi bevásárlás során az Interspar macskaeledeles részlegén sündörögve. Árpa csak annyit kérdezett, hogy van-e márka, amihez ragaszkodom. Mondom: nincs, de joggal várom el a stylisttól, hogyha engem kell öltöztetnie, ne a fóti filmgyár jelmezkölcsönzője legyen már az egyetlen hely, ahol körülnéz. Hogy Árpa mit gondolt ott és akkor, nem tudom, mert szűkre húzott szemében csak a saját felháborodott képemet pillantottam meg, érzelmek nem nagyon jöttek elő. Mindenesetre a helyzetet megoldotta, pont úgy viselkedett, mint egy fejlett ország menő televíziójának profi producere. És mint ilyen, itthon ritkaságszámba ment. Amikor úgy hozta a sors, hogy az RTL-től is meg kellett válnunk, Attila szintén korrekt módon intézte az ügyet. A Kész átverés eleve kifutásra volt ítélve, vagy épp velünk akarták kifuttatni, nem tudom, azt viszont már korán látni lehetett, hogy nem együtt fogjuk ünnepelni a századik adást akkoriban ismét megkeresett minket a TV2 és egy ellenállhatatlan ajánlatot tett. Felhívtam Attilát és megmondtam neki, hogy váltani szeretnénk. Oké, akkor találkozzunk kettesben és beszéljük meg a dolgot. Konkrétan nem kérdezett rá, de megpróbálta kipuhatolni, hogy milyen nagyságrendű az összeg, amit a konkurencia ajánlott. Megmondtam neki. Nem volt kevés pénz, akkora tételről beszéltünk, amit az RTL-nél három év alatt kerestem és a TV2 fél évre kifizetett volna. Ez még akkor is megéri, ha a velünk tervezett műsoruk pár hónap alatt befuccsol. Attila nyíltan és őszintén megmondta, hogy ennyit ők soha nem fognak tudni fizetni, és szerinte is el kell fogadnom ezt az ajánlatot.
BOCHKOR GÁBOR A vezetőség felé még tartotta az arcát, igyekezett engem színleg visszahúzni, de mindketten tudtuk, hogy miről is van szó valójában. Ettől a naptól kezdve nemkívánatos személyiséggé váltam az RTL-ben. Árpával viszont megmaradt az azóta is tartó baráti viszony. Attila egy nagyon különleges figura, akit teljesen máshova pozícionál a közönség, mint ahova kellene. De ez mondjuk minden sztárnál így van. Ő viszont azért különleges, mert hivatali munkásként ért el celeb státuszt, úgy lett sztár, hogy nem volt mögötte sztártermék, mint mondjuk egy zenésznél vagy egy filmszínésznél. És ez ritka.
GESZTESI KÁROLY TÚL A TIZENHETEDIK LYUKON Nem sűrűn szoktam magammal vinni mobiltelefont a golfpályára, de aznap mégis nálam volt, így történhetett meg, hogy Attila pont a tizennyolcadik lyuk előtt hívott fel, miközben azt a meglehetősen bonyolult kérdést próbáltam eldönteni, hogy a négyes vagy az ötös vasat válasszam a következő ütéshez. Árpa szokásához híven rögtön a lényegre tért és közölte velem, hogy épp egy jacuzziban ülnek Bochkorral. Mondtam, hogy nagyon megtisztelő a bizalma, és valóban örülök annak, hogy habár ismeretségünk nem tekint vissza hosszú múltra, mégis engem választott, amikor ezt a bizalmas tényt közölni akarta valakivel. Már elköszönésre fordítottam a beszélgetés fonalát, amikor Attila sietve felvilágosított, hogy természetesen nem ezért hívott. Ez csak egy mellékkörülmény. A lényeg az, hogy kitaláltak egy könyvet, amiben macsópapák fognak szerepelni, olyan csajozós figurák, akiknek lányuk született és így sanszos, hogy visszakapják az élettől az eddigi dolgokat. Felhívom a figyelmet, hogy itt most nem a terjedelem érdekében igyekszem rövidíteni, ez a mondat szó szerint így hangzott el. Kértem Attilát, hogy mielőtt ütnék, mondja már el, hogy mit ért a macsó alatt. Kis csend a vonal másik végén, mire rájöttem, hogy Árpa nem tudhatja, hogy éppen golfozom, így ezt a mondatomat akár nyílt fenyegetésnek is érezhette. Így volt-e vagy sem, mindenesetre sikerült megtudnom, hogy a macsó Attila vélhetően a szlengszótárból szerzett definíciója szerint egy jóképű pasi, aki falja a nőket, ezerrel pörög, bulizik, sportkocsival jár, szórja a pénzt, falja a nőket (ez már volt, de nem akartam szólni) és ilyesmik. Arról már végképp letettem, hogy a beszélgetés közben képes leszek a megfelelő vasat kihúzni az ütők közül, így rászántam az időt arra, hogy pár kérdést feltegyek. Először azt tudtam meg, hogy hárman leszünk a könyvben. Ő, Bochkor Gábor és én. Oké. Akkor nézzük meg, ki mekkora macsó! Árpa ugyebár minden páratlan héten legalább kilencszer szerepel a különféle bulvármagazinokban, általában a fent körülírt típusnak
GESZTESI KÁROLY megfelelő megjelenéssel. Hol egy negyvenmillás sportkocsi mellett, hol egy Playboy-rendezvényen különféle modellekkel körül véve, hol pedig valami új műsor produceri székében ülve, esetleg teljes páncélzatban egy amerikai focimeccsen. Sokszor mindezt együtt. Állandóan a figyelem középpontjában van és erre rá is csavar. Abból is képes hírt csinálni, hogy ellopták a Harleyját. Bochkor dettó. Kétmillió embert röhögtet reggelente, egy leszerelt vadászgéppel száguldozik az ország felett, Armaniban alszik, és már az összes csaj megvolt neki a Story magazinból. Ehhez képest én? Vidéken lakom, van három fiam és egy lányom, egy szolid terepjáróban ülök és szabadidőmet nem medencés partikon és jachtos bulikon töltöm, hanem a haverommal aki már baromi türelmetlen miközben golfozom és fröccsözöm. De Árpa nem engedett, addig nem nyugodott, amíg meg nem ígértem neki, hogy rászánom az egyik estémet és akkor majd békés körülmények között beszélgetünk az ötletéről. A telefont letettem, majd egy igazi macsós svunggal elszúrtam az első ütést. CSAJOZÁS SHREKKEL Attila, ígéretéhez híven, már másnap kijött hozzám és én annak érdekében, hogy bebizonyítsam, mekkora macsó vagyok, felkötöttem a pöttyös kötényemet és megfőztem a kedvenc csülkös pörköltemet. Tarhonyával. Árpa igazi macsó módjára fél órát késett, a röfögő Harleyját a garázsajtó elé állította és belépett családi hajlékomba egy szakadt farmerban, borostásan, Orange County pólóban, kezében egy üveg gyakorlatilag beszerezhetetlen whiskyvel. A közepesen sem macsós megjelenésemen gond nélkül átsiklott, és szinte azonnal a lényegre tért. Mondta, hogy utánam nézett és ne aggódjam, pont ilyen egy macsó. Mondom, oké, ő már csak tudja. Persze nem is nagyon akartam ágálni, mert az ötletét jópofának tartottam, és ha tényleg utánam nézett, akkor tudnia kell, hogy mindenféle marhaságban szívesen benne vagyok.
GESZTESI KÁROLY Első kérdése az volt: milyen trükkel szoktam csajozni? Ki kellett ábrándítsam, hogy tekintettel a boldog és harmonikus családi életemre, momentán sehogy, de ha nagyon érdekli, elmondok neki egy olyan módszert, amit soha senki ebben az országban ne fog tudni utánam csinálni. A vicc csak az, hogy én is csak nem rég jöttem rá arra, hogy micsoda félelmetes fegyver van a kezemben. A következő helyzetet kell elképzelni. Menő férfimagazin zártkörű bulija, komoly rongyrázás, pazar környezet. A szervezők kitettek magukért, meginvitáltak mindenkit, aki valaha is szerepelt a Story magazinban, tekintet nélkül arra, hogy ő maga a valaki, vagy ő csak a valakiknek a valakije. Engem is meghívtak, azzal áltatom magam, hogy az első kategóriába való tartozásom jogán. Egy kis szöveget kellett mondanom, jellemző rám is és az alkalomra is, hogy már azt sem tudom, hogy mit is pontosan. Azt hiszem, megnyitottam vagy átadtam, azt is nagyon feszített tempóban. Esti rendezvénytől lévén szó tényleg csak öt percre ugrottam be, mivel szerettem volna minél előbb hazaérni Claudiához és Pankához. A dologhoz tartozik, hogy az egy főre eső jó csajok számában semmilyen más buli nem vetekedhetett ezzel a rendezvénnyel, még akkor sem, ha intergalaktikus méretekben gondolkodunk. Elképesztő, hogy mi volt ott! Aki ismer, tudja, hogy a női nem a gyengém, mindenféle külső megjelenésbeli megkötés nélkül úgy, ahogy van, az egész, de ilyet még nem láttam. Fürtökben lógtak mindenütt a bikinis vagy estélyi ruhás csajok, már az is tök mindegy volt, hogy melyik a hosztesz és melyik a vendég. A szerepem végeztével már mennék is kifelé, amikor észrevettem, hogy a kijáratnál egy tizenöt főből álló hölgykoszorú vár. Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy engem szúrtak ki, mert az örök szabályok szerint ahol rengeteg a jó nő, ott rengeteg a hozzájuk passzoló pasas is. Nem mintha bármikor is megnéztem volna férfitársaimat olyan szemmel, mint a nők szokták, de ha megtettem volna, akkor hamar jutottam volna olyan eredményre, ami a kigyúrt pasiknak nagyon is kedvére való. Tényleg szoborszerű figurák voltak, a chippendale műfajtól egészen a méretes öltönyös juppikig. Egyszóval az összes csilivili csaj megtalálta volna a párját, ha nagyon akarják, de ez a tizenöt engem várt! Szabályszerűen elállták az utat. Először az jutott eszembe, hogy a rendezvény szervezőjének az ajándékát tisztelhetem bennük, de ennek még