GYÜLEKEZETI HÍRADÓ 10. SZÁM NEGYEDÉVENTE MEGJELENÕ TÁJÉKOZTATÓ
Kedves Testvérek! Az elmúlt negyedrõl sem mondható, hogy események nélkül teltek napjaink. Mondhatjuk, nem unatkoztunk, hanem sokszor úgy éreztük, mintha hajtana bennünket valami. Az eseményekrõl részletesen számolunk be, hiszen közös munkánkról és közös eredményeinkrõl van szó. Inkább egy kicsit arról meditáljunk, mennyi haszna van mai mobilizált életünknek? Szükséges-e minden esetben fokozni a tempót, szinte az erõltetett menetig? A háború alatt erõltetett menetben kellett elérnünk egy folyót és átkelni a hídon, mert elõ volt készítve a felrobbantásra. A több órás kimerítõ menet után a túloldalon három órás pihenõt kaptunk, amit az út szélén a puha havon eldõlve töltöttünk el. Ahogy letettük magunkat, azonnal elaludtunk. A sûrû köd volt a takarónk. Amikor felébredtünk, a lábainkat csak úgy tudtuk felváltva elõbbre tenni, hogy kezünkkel segítettünk lépkedni. Megérte? Az életünkért futottunk. Az Ószövetségben volt egy különleges polgári törvény, a Menedékvárosok törvénye. Isten különös gondoskodása volt ez arra az esetre, ha valaki tévedésbõl, nem szándékosan embert ölt. Ilyenkor csak egyetlen lehetõség volt az életének megmentésére: a vérbosszuló rokont megelõzve el kellett jutnia a legközelebbi menedékvárosba. Megérte a többórás kimerítõ futás? Az életéért futott. Mindig ilyen hasznos a futás? 2 Láttatok már mókuskereket benne a szegény kis foglyával? Darálja a métereket. Ki tudja, hányat egy napon?! Kinek, mi haszna belõle? Mégis, a fizikai erõnlét megtartása érdekében pörögnie kell szegény kis jószágnak. De vajon mi dönti el, hogy hasznos-e vagy nem, amit teszünk? Nagyon fontos tisztán látni, mi motiválja tetteinket. Bármi is legyen, ha fáradozásunk nem viseli magán Isten jóváhagyó pecsétjét, az emberi erõ összeomlik. A munka és pihenés Istentõl meghatározott rendje mellett van egy másik szabályozó elv is, amit csak azok ismernek, akik elkötelezték magukat az Úrnak a teljes szívbõl végzett szolgálatra, amelyben más törvények uralkodnak. Amikor Jézus érezte és látta a munka utáni pihenés szükségét, tanítványaival elvonult egy magányos helyre. A pihenésbõl azonban nem lett semmi, mert a lelkileg és fizikailag fáradt, éhes emberek megelõzték õket és már ott várták a pihenésre kijelölt helyen. És az Úr nem küldte el õket, hanem gondoskodott róluk. A fizikailag elfáradt Illésnek az Úr nem pihenõkúrát és kikapcsolódást rendelt, hanem negyven napi megerõltetett utat. De adta hozzá azt az eledelt, amelyben erõ volt. A céltalan mókuskerék -futás fárasztó, de az Úr küldetésében az erõ megsokszorozódik. Kérjük az Urat, hogy adjon értelmet fáradozásunknak, és adja meg hozzá a szükséges erõt is. a Szerkesztõ
Evangélizáció Ezuttal maga a Könyvek Könyve volt a téma: Isten Igéje, a Biblia, amelybõl tanulunk és prédikálunk, amelyrõl beszélünk, vitatkozunk: amely lelki életünk kenyere. Kilenc alkalommal - péntek estéken - faggattuk: Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád! Mennyi idõ kell a Biblia megismeréséhez? Mit jelent ismerni az Írásokat? A Jézus korabeli írástudók egész életüket az Írások kutatására szentelték, Jézus mégis így minõsíti õket: nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát (Mt 22:29). Pál apostol hasonlóképpen osztályozza korunk álbölcselkedõit is: mindenkor tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak (2Tim 3:7). Ennek az az oka, hogy sokan vannak, akik magyarázzák, tanítják a Bibliát, beszélnek róla, de nem engedik, hogy Isten Igéje szóhoz jusson életükben. Vannak testvéreink, akik évenként egyszer átolvassák a Bibliát. Egy adventista, aki 40 éven át szorgalmasan tanulta naponként a Bibliát és jelen volt a péntek esti és szombati istentiszteleteken, hûséges tanulója volt a szombatiskolának, legalább tízezer órát töltött el Isten Ígéjének társaságában. Ez 1260 nyolcórás nap: három és félév. Ettõl már valaki tudós lehet. A Bibliáról azonban nem csupán tárgyi ismerettel kell rendelkeznünk. A Biblia át kell, hogy járja életünket. A Biblia nem csupán irodalmi remekmû, nem csupán az európai mûveltség alapja, nem csupán kultúrtörténeti érdekesség, hanem: Isten szava.a Biblia nem csak Istenrõl beszél, hanem Isten szólítja meg általa az olvasót. Ez volt a célunk, hogy így kutassuk ezen az evangélizáción. Öröm volt számunkra, hogy a hallgatók kitartottak mindvégig. A tesztlapokat 7 alkalommal állították ki. Közel 80 személytõl kaptunk értékelhetõ tesztlapokat. Voltak, akik csak egy alkalommal, de sokan minden elõadás után leadták a kiállított munkalapokat. A végeredmény is szép volt. Huszonkilenc megfejtõ ka-pott Bibliát ajándékba. Akik kevesebb kérdésre adtak helyes választ, és nem töltötték ki minden alkalommal a tesztlapokat, egy-egy Jézushoz vezetõ út c. könyvet kaptak.mindenki örült. A hallgatók is és az elõadók is. A szeminárium jellegû elõadásokat Dr.Szigeti Jenõ, Bodnár János és Erdélyi László testvérek tartották. A Qumrani leletek ismertetésével egy alkalommal bekapcsolódott a szolgálatba Dr. Tokics Imre testvér is. Az evangélizáció továbbra sem szünetel. Jelenleg a bölcsességirodalom tanulmányozásával az a célunk, hogy a Szentírásnak azokkal a kijelentéseivel, igazságaival is foglalkozzunk, amelyek általában kívül esnek a stratégiai evan-gélizáció témakörén. Ezek a tanítások fontos eligazítást adnak a mindennapi élet gyakorlatához. Az elõadásokra agugusztus végéig pénteken esténként mindenkit szeretettel várunk! (x) 3
Visegrádi hajókirándulás - Éljen május elseje! - A Nevelési Osztály éves programjának megfelelõen május 1-én hajókirándulást szervezett Visegrádra. Mindnyájunk örömére szolgált, hogy olyan sokan részt vettünk, és egy napot kötetlenül és vidáman együtt tölthettünk testvéri, baráti közösségben. A hajóról fél óráig csak mi jöttünkkivonulás a bárkából Bizonyára azért is tartotta fontosnak 90 ember, hogy eljöjjön, mert vonzotta a természet szeretete, a kikapcsolódás lehetõsége, a történelmi nevezetességek látványa, Ottó testvér egész nap vigyázó szemmekkel figyelte a sor elejét és végét, ezért javasoljuk a hónap diakónusa cím adományozását. 4 Ameddig a (jó) szem ellát... jönnek a terézvárosiak!!! azonban a kirándulás hangulatából szinte áradt a közösségteremtés- és ápolás igénye és öröme. Nagy szükség van erre, hiszen a gyülekezetben alig adódik alkalom a baráti beszélgetésre, egymás jobb megismerésére. Pedig a közösség attól lesz közösség, ha egymást megismerjük, ha tudjuk a másik örömét és bánatát, mert csak így tudunk együtt örülni az örülõvel és együtt sírni a síróval. Az emberi kapcsolatokban van egy nagyon fontos elem ami összeköt: a közös élmény, a közös tapasztalatszerzés. Erre valók igazán az ilyen alkalmak. A szép hajóút a csodálatos Dunakanyarba, nyugalmával felüdítette a lelket.
Mikorra mindenkinek könnyebbé vált az elemózsiás táskája, visszaindultunk a hajóállomásra. A hazafelé vezetõ hajóúton fejtörõ társasjátékokat játszottunk, melyet a Misszió osztály által ajándékozott könyvekkel jutalmaztunk meg. Jutott a könyvekbõl a veszteseknek is, de még a környezetünkben lévõ idegeneket is megajándékozhattuk. A visegrádi mûemlékek között sétálva volt alkalmunk elkalandozni a számunkra már romantikusnak tûnõ középkorba. Megcsodálhattuk a koprabeli építészet monumentalitását, gyönyörködhettünk a Királyi palota lenyûgözõ szépségû díszudvarában és az üdítõ vizet árasztó díszkutakban. Délután a gyönyörû panorámát nyújtó hegyoldalon pihen hettünk meg. Amíg a fiatalabbak futballoztak, az idõsebbek a tájban gyönyörködve szippantottak nagyokat a friss erdei levegõbõl, élvezve a tavaszi napsugár simogatását. Õszintén be kell ismerjük - márcsak a képek tanúsága miatt is-hogy ottlétünk idejébõl igen sokat töltöttünk evéssel és ivással, igaz Benjámin? (hát már csak ilyen a magyar, nem?) - bár Bejamin barátunk szerint a fagyi nem étel, de finom. A kirándulás óta más szemmel nézünk egymásra és amikor találkozunk azt kérdezzük a másiktól: mikor megyünk újra együtt kirándulni? A következõ kiránduláson várjuk azokat is, akik most kimaradtak a csapatból! Szabó Ottó 5
Mozaik Besztercebányáról - 2003. május 31. 6
Látogatás Szlovákiában Gyülekezetünk kórusa és népes kísérete 72 fõvel érkezett Besztercebányára. Szlovák testvéreink az elmúlt évben jártak nálunk, amikoris ünnepi mûsor keretében hallhattuk énekkaruk szolgálatát. A mérce igen magas volt, és elmondhatjuk, hogy ez jó hatást tett kórusunk ambiciózus felkészülésére. Programunkban kórusszámok, a gyülekezetünk életét bemutató beszámolók, személyes tapasztalatok követeték egymást, és a gondolatok, a mosolyok, majd a személyes találkozások és beszélgetések közel hozták szíveinket. Megéreztük a közös testvériségünkben rejlõ kifogyhatatlan erõt. A sokszínûség szép- sége, az együtt gondolkodás, a közös szolgálat és reménység hatotta át ezt a csodálatos napot, melyet együtt tölthettünk. A délutáni mûsornak szinte nem akart vége lenni, hisz mindenki érezte, milyen jó egymást megismerni, és tapasztalatinkból kölcsönösen tanulni. Estefelé egy közös városnézésre indultunk az ottani gyülekezettel, és mintegy százan egy nagy-nagy csapatban jártuk be a belváros nevezetességeit. Ezután vendéglátóink sorbaállítottak bennünket egy remek fagylaltozó elõtt és megvendégelték egész társaságunkat. A nap végén egy hatalmas kört alkotva kézenfogva vettünk búcsút egymástól. Mindent köszönünk és a viszontlátásra! Norvég vendégek A tavaszi nyárelõ mozgósította a gyülekezetek apraját nagyját. A határok átjárhatósága innen-ide teljessé tette a vendégjárást. Amíg a mi kórusunk Besztercebányán ápolta a testvéri kapcsolatokat, addig helyüket a norvég kórus egyenruhás együttese foglalta el. Öröm volt hallgatni ezen a szombaton - május 31-én északról jött testvéreinket, akik Isten világszéles népének összetartozását sugározták szolgálatukkal, kedvességükkel. Az igét a kórust kísérõ lelkész hirdette, akit dr.tokics Imre testvér fordított, no, nem norvégból, hanem angolból. A norvég kórus pénteken a fasori evangélikus templomban, vasárnap kora délután pedig a Budavári Mátyás templomban a- dott egyórás koncertet, a turisták számára engedélyezett idõben. 7
Lelkészgyermekek találkozója Új mûfaj? Talán igen, de az élet alakítja az új helyzeteket. Az elmúlt év október 12- én megtartott találkozó után az ott megfogalmazott és késõbbi magánbeszélgetéseken elhangzott gondolatok adták az ötletet: kellene szervezni olyan találkozót, a- melyre azokat hívnánk meg, akik lelkészgyermekekként nõttek fel a közösségben, de nem tudtak ráállni az egyház pályájára. A Dunamellélki Egyházterület szervezésében június 6-8 között meg is történt ez a találkozó Balatonlellén, az Advent Üdülõben. Volt, aki - saját bevallása szerint - azzal a szorongással jött, hogy annyi év után vajon milyen lesz a fogadtatás. Azonban már az elsõ órában teljesen otthon érezte magát mindenki. A fogadtatás a szeretet természetességében történt. Mi is úgy éreztük, hogy közénk tartoznak azok is, akik hosszú évek óta elfelejtettek hazajönni. Senki sem csodálkozott rajtuk, csak örültünk egymásnak. Nem készítettünk szoros programot, hogy több idõ legyen a kötetlen beszélgetésnek. A péntek esti áhitat után volt a bemutatkozás. Mindenki elmondta, amit fontosnak tartott önmagáról, életérõl és az együttlét örömérõl. Az éjszakába nyúló beszélgetés sok olyan titkot tárt fel, ami azt jelzi, hogy még azokat sem ismerjük igazán, akikkel hétrõl hétre, szombatról szombatra együtt vagyunk a gyülekezetben. Azt is felismertük, hogy többet kell imádkoznunk egymásért. A szombat is a különös áldások jegyében telt el. A vízparton igazi, meghitt, családias közösségben töltöttük az Úr napját. 8 Miskolczi Olga és Éva Erdélyi Laci bácsival beszélget Az igébõl dr. Tokics Imre, dr. Szigeti Jenõ, Ócsai Sándor és Erdélyi László testvérek szolgáltak. Elhangzottak versek, ének- és zeneszámok Isten dicsõítésére. Néhányan eljöttek a Tiszavidéki Egyházterületrõl is, hiszen egyházunkban a rokoni szálak okán a határok köny-nyen átjárhatók. A délutáni beszélgetések során felvetõdött egy olyan terv, hogy alakuljon egy team, amelynek tagjai nem megkeresztelt lelkészgyerekek lennének. Õk maguk szerveznék az egyházzal és egymással való további kapcsolatukat. Természetesen, ebben segítségükre lennénk hellyel, rendezvények megtartásához szükséges személyekkel és eszközökkel. A gyülekezetek abban segíthetnének, ha maguk is keresnék és ápolnák a kapcsolatot azokkal, akik testünkbõl való testek és vérünkbõl való vérek akik hozzánk tartoznak akkor is, ha jelenleg kikerültünk egymás látókörébõl. És természetesen, imádkoznának is ennek a szolgálatnak az eredményességéért. Nem szabad lemondanunk senkirõl sem, akik a mieink! Minden résztvevõnek - egymásnak - köszönjük a csodálatos hétvégét!
9
Létszámjelentés 2003. II. negyedév Anyák Napja Ebben az évben is köszöntöttük az édesanyákat Anyák Napján. A Gyermekiskola miden tagja szépen felkészült és kiöltözött, hogy örömöt szerezzen szüleinknek és az egész gyülekezetnek. Keresztség: Madarász Györgyné Ispán Erzsébet Jakab Emõke Juhos Márton Szabó Ernõ A szolgálatra imával indulunk Zenekar is alakul, fõleg fúvósokból. Reméljük, hogy kibõvül majd az e- gyüttes és egyszer lesz igazi ifjúsági zenekarunk is. Dolgozunk rajta. Halálozás: Nemes Sándorné, Tatár Istvánné Gyülekezeti levéllel érkezett: Debrenti Árpád Debrenti Enikõ Víg Tibor Vígné Szakács Erzsébet Balla Róbert Gyülekezeti levéllel távozott: Mátyus Anna, Mátyus Zoltán Törlés Csercsa László, Siroki Ilona Taglétszám március 31-én Taglétszám június 30-án 10 373 fõ 377 fõ A virágok és a produkció mellett õszintén, fogadkoztak gyermekeink, hogy nem csak az ünnepen lesznek jók, hanem a hétköznapokban is megmarad ez a szeretet. Meglátjuk!
Álláshirdetés Jól jövedelmezõ állás!...látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz tõlük hírt (1Sám 17:18). Ezzel a megbízatással küldte el Dávidot é- desapja Isai, hogy tudomást szerezzen a fronton szolgáló fiai hogylétérõl. És hogy milyen jutalma volt ennek a hûséggel teljesített szolgálatnak, azt a bibliai történeti leírásokból tudjuk. Góliát legyõzésének története beépül Isten népe történetébe, még tovább: Isten megváltási történetének vonalába. Ott kezdõdött, hogy egy fiatal gyermek elindul azzal a tarisznyával, amelyben néhány kenyér és sajt van, hogy elvigye azokat a rászorulóknak. Ilyenkor mindig ott bújkál a kérdés: Mi történt volna, ha Dávid inkább a kényelmet választja és nem megy el atyja szavára a frontra, hogy meglátogassa testvéreit? A válasz: semmi. Valóban nem történt volna semmi, és egész életében soha meg sem tudta volna, hogy mit veszített. Egy jól szolgáló diakónus ismeri ennek a törvényszerûségét. És mindenki, aki kész arra, hogy a legcsekélyebbet is megtegye testvéreiért, ismeri ennek különös áldását. Az Evangéliumi Munkás 1926-os egyik számában találtam a következõ beszámolót: A Távol Kelethez hasonló inséges terület sehol sincs a világon. Elhagyatottság, betegség, piszok és szegénység mindenütt. Vajon néhány év múlva mit fog jelenteni számunkra, hogy fényes autómobilok, magas fizetés és fényesen felszerelt intézmények helyett gyalog vánszorogtunk poros vagy sáros utakon, vagy utaztunk tragacsokon, háltunk csûrökben, amelyeknek padlója az anyaföld, s teteje csepegõ szalma volt. S leültünk fadarabokra, kutyákkal, disznókkal, csirkékkel lábaink körül? Sohasem fiztetett még egyetlen multimilliomos sem olyan kielégítõ tiszteletdíjat, mint amit ezek a szegény, beteg, gyámolta-lanok fizetnek kézfogásaikkal, könnyeikkel, szíves mosolyukkal, s megértõ tekintetükkel. Szolgálatom legnagyobb jutalmát egy szegény árva gyermektõl kaptam, akit féltõn gondoztam. Mellhártyagyulladása volt, s bevittük a kórházba. Elmentem õt meglátogatni. Egy kínai orvosnõ állt mellette, s a szegény gyermek feltekintett és mosolygott, bár a halál már tükrözõdött az arcán. Megkérdeztem az orvostól, mit akar a gyermek. A doktornõ így válaszolt: megkísérli, hogy kifejezze háláját azért, amit érte tett, és hogy megköszönje a látogatást. A gyermek olyan beteg, hogy már beszélni sem tudott. Két óra múlva a szegény leányka meghalt, de mosolya szívemben él, s drágább nekem, mint minden földi kincs. Vajon nem nagyobb jutalom ez, mint az arany? Ha akarsz jól fizetõ állást, akkor menj el te is, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-e, és hozz róluk hírt, hogy a gyülekezet is tehessen értük valamit. (el) Kincskeresés Embertásrainkkal együtt érezni, és õket megérteni annyit jelent, mint õket Isten szemével látni és ez nem tudomány, hanem kegyelem. (A.v.Speyr) Nagy, de ritka mûvészet sokat tenni, sok emberrel együtt mûködni, s mindamellett sem magunktól, sem Istentõl el nem térni. (Loyolai Sz.Ignác) A hajók inoghatnak jobbra-balra, de mi volna, ha a világító tornyok jobbra és balra táncolnának? (Shehan) 11
Májusban ellátogattunk Albrecht Emil testvérhez, Gabi édesapjához, aki immár életének 90. évében jár jó egészésgben. Érkezésünket már napokkal ezelõtt jeleztük és Emil bácsi nagy izgalommal várt minket. Szombat este volt, így egy népes kis társasággal mentünk. Emil bácsi mosolyogva és a különös szeretettel vár vendégekhez öltözve várt a kedves és otthonos szobában. A falakon családi képek és saját készítésû csodálatos gobleinek és festmények. Emil bácsi ugyanakkor fafaragásokat is készít, ezt a mesterséget anno a fogságban kezdte mívelni, és bicskával egyetlen fadarabból vájja ki a kis remekmûveket. Emil bácsi biztonsággal már csak támasztékkal jár, de így is naponta kint van a takaros kis kertben, ahol saját maga gondozza a veteményest és a virágokat. 14 90 év az úton Tibor, Gabi férje és leánya Zsófi rendszeresen segítenek a ház körüli teendõkben is, Tibor szeretettel és megbecsüléssel visel gondot Róla, és ennek nyomai látszanak mindenhol. Emil bácsi nagyon életrevaló és így magányosan is mindenben praktikusan igyekszik ellátni magát, a veteményesben például egy ügyes nyeles szerszámmal kapálgat és egy kampóval be is takarítja a termést. A munka után a szép kis sziklakertben a fák alatt jó pihenni és újabb erõt meríteni. Ez a tettrekészség és optimizmus ad erõt a mindennapokban haladni tovább és tovább. Emil bácsi már nem látogatja rendszeresen a gyülekezetet, de a sashalmi testvérek rendszeresen felkeresik, a prédikációkat magnókazettán hozzák el neki, és az úrvacsorai istentiszteletekre elviszik õt. Gyülekezetünkbõl Dán Ilonka és Oroszné testvérnõk látják el a szükséges házimunkát és fõzést Emil bácsi részére. Egy kellemes órát töltöttünk Emil bácsinál, és a beszélgetésben egy hittel teli, megbékélt testvérünk öröme sugárzott. Köszönjük Emil bácsi a szíves vendéglátást! A gyülekezet köszöntését is küldjük neked ezzel a verssel:
Sorsomnak Istene Sorsomnak Istene, jó kezedben lenni. Minden órát, percet Lábaidhoz tenni. Holnaptól nem félni Uram, add meg nekem: Hadd bízzam Terád az egész életem. Sorsomnak Istene Élõ hitet te adj! Minden hatalomnak hatalma felett vagy. Világot fenntartó erõd sose lankad: Sorsomnak Istene szívem kér: most hallgass! Hallgasd meg imámat, rejts el rejtekedbe, gondolatim útját Te tartsd a Kezedbe. Várva várlak Uram! Erõsítsd a hitem a Jézus nevében adom át a szívem. A Jézus nevében várok mindent Tõled: megbocsájtásodat, irgalmat, kegyelmet. Hogy neved dícsérjem e rövid életben: Sorsomnak Istene ez is csak kegyelem. Ez a nagy kegyelem mindennap reámhull. Mit a virág a mezõn, ha szárad, megújul. Ha hervad, az esõ felüdíti mindjárt, Szentlelked esõje engem is megáld. A titkok útjain veszek újabb erõt megsokszorozódva több lesz, mint azelõtt. - Old és köt az erõ. Világot oldoz el és veled köt össze: Sorsom Istenével. Páskulyné Kovács Erzsébet Gabi barátai és szolgatársai, június utolsó szombatján kimentünk a temetõbe, hogy felkeressük Gabi sírját és csendesen emlékezzünk meg róla. Ugyanitt fekszik Oláh István testvér is, az õ sírjánál szintén megálltunk egy percre. Bár elõttünk járnak, tudjuk, hogy újra találkozunk velük. Addig sem felejtjük el emléküket, mert nagyon hozzánk tartoznak. 15
Csöng a telefon... Hajdanában, nem is olyan régen, még meghitt zene volt a telefon berregése. Persze ott, ahol volt. Akinek nem volt, néha háztömböket kellett megkerülni, hogy egy egészséges nyilvános telefonra akadjon, ahol libasorakozva vártak egymásra a csevegni akarók. Csevegni három percben? Mert bizony, ha valaki merészelte túllépni a posta limitjét, megindult a halk, majd egyre erõsödõ méltatlankodás, találgatva, vajon kivel beszélgethet olyan sokat a kedves polgártárs? Mert mindig vannak emberek, akik bizony másokra nincsennek tekintettel. Aztán, ha rákerült a sor, azon dühöngött, hogy miért olyan meg nem értõk az emberek, amikor valakinek életbevágó mondanivalója van? Ma már más a helyzet. Majdnem minden családban ott van legalább egy fõvonal, aztán szinte családtagonként a marok, ami jó használati eszköz tömegben, villamoson, buszon, sétálva, kocogva, és ki tudja, milyen helyzetekben. Mégis, akármennyit is beszélünk róla, a telefon nagy áldás. Néha életmentõ, segélykérõ. Sok utazást tesz feleslegessé, mert segítségével könnyebben megbeszélhetõk fontos ügyek, programok, tervek, váratlanul közbejött dolgok. Sok idõt takaríthatunk meg általa. És még mire jó a telefon? 1. Csörög a telefon. Jó egy évvel ezelõtt fiatal asszony hívott telefonon, és bejelentette, hogy többé nem megy a gyülekezetbe. Hogy miért? Ilyenkor van rengeteg valós és vélt ok. Mit mondhat ilyenkor a lelkész? Sokat nem, inkább tartalmilag fontosat. Kis útravalót, ami mindig ott csenghet fülében akkor, amikor saját számítása nem jön be. 16 Mit mondhat ilyenkor a lelkész? Sokat nem, inkább tartalmilag fontosat. Kis útravalót, ami mindig ott csenghet fülében akkor, amikor saját számítása nem jön be. 2. Eltelt egy év. Ismét csöng a telefon. Igen, õ az. Most ficamodott ki a karja (ez a belépõ szöveg). A valóság egy kicsit más: nem úgy történtek a dolgok, ahogy számítottam. Én már akkor tudtam, de õ ezt nem értette. A lényeg: A testvérek várnak a gyülekezetben, mert szeretnek. Ott a helyed üresen. Szombaton jössz? Talán igen. Úgy legyen! 3. Csörög a telefon. Majdnem éjfél. Adventista gyermek, de még harminc évesen sem tudta eldönteni, miként viszonyuljon a hallott és tanult igazsághoz. De most sok minden összejött: félek, beszélgessünk egy kicsit. Beszélgetünk. Elmondja, hogy nincs a közösségben, de igazán nincs a világban sem. Nem érzi ott jól magát. Imádkozzam érte. Megígérem. Néhány nap múlva én hívom. Meglepetten kérdi: nem feledkeztem meg róla? Valóban komolyan vettem, amit mondott? Igen, komolyan vettem, és nem feledke-zem meg rólad. Eztuán imádkozni fogok érted. 4. Csörög a telefon. Éjszaka van. Elnézést, de nem tudok aludni. Félek. A depresszió gyötör. Minden összejött, és képtelen vagyok a problémákat kezelni. Beszélgessünk egy kicsit. Beszélgetünk. A félelem megszûnik. Most már elálmosodtam, szeretnék lefeküdni. Most feküdj le, én imádkozom érted. Aludj jól! Milyen jó dolog ez a telefon! 5. Csörög a telefon. Édesapám meghalt. Tessék szíves lenni meglátogatni édesanyámat, mert tanácsra volta szüksége. Átérzem, ez nagyon fontos. A jövõ héten oda
utazom. Ötven éves közös gyülekezeti emlékek. Neki 16 évvel ezelõtt azt mondta az orvosa, hogy hat hete van, legfeljebb két hónapja. Ettõl függetlenül is szükség van mûtétre, ellenkezõ esetben nagy kínok között fog meghalni. Megmûtötték. Azután eltelt a hat hét és a két hónap, és a tizenhat év. Fizikálisan is tapintható a betegség tünete. Õ csak él tovább, amíg nem maga az Úr mondja ki a végsõ szót. Az Úr utjait nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy Neki gondja van reánk. 6. Csörög a telefon. Amint már írtam is, Édesanyám és Nagymamám adventisták voltak. Én is jártam a gyülekezetbe, de sajnos, nem keresztelkedtem meg. De szívemben ott él a vágy. Most nagy próbákban van részünk. Kérem, tessenek imádkozni értünk. Szóltam az ADRÁ-nak, adjanak nekik anyagi segítséget, de a fiatalasszony azt mondta, hogy nem fogadnak el anyagi segítséget, csupán azt kérik, hogy imádkozzunk érte és családjáért. Kérését ezennel továbbítom a gyülekezetnek. Imádkozzon a gyülekezet egy ismeretlen fiatalasszonyért, férjéért és gyermekéért. Az anya és nagyanya hite nem ment feledésbe. Marcus Aurelius elmélkedései Figyelj közvetlen feladatodra akár alapelvrõl, akár cselekvésrõl, akár valaminek a jelentésérõl van szó. - Ha baj ér méltán ér: holnap akarsz jó lenni, nem ma. - Abban az egyben találd örömöd és megnyugvásod, ha - az istenségre gondolva - egyik közhasznú cselekedetrõl a másikra térsz át. A régi lángból egy-egy parányi szikra ott ízzik egy vágyakozó szívben. Bízunk abban, hogy még lángralobban. 7. Csörög a telefon. Ne haragudj, hogy zavarlak, de nem tudok mit kezdeni problémámmal, Kérlek, adj tanácsot, és imádkozzál értem 8. Csörög a telefon. Ne vedd rossz néven, hogy felhívtalak, de olyan nagy az örömöm, hogy ezt nem tudom magamban tartani. El kell, hogy mondjam neked. 9. Csörög a telefon, és csörög a telefon. A drót nélküli vonalak, hálók összekötnek bennünket, mint népet egy csodálatosan együtt érzõ nagy-nagy családdá, amelyben egy szív és egy lélek dobbam. Milyen jó dolog is ez a telefon! Ha nem volna, nagyon hiányozna. Csörögjetek telefonok! Ó, Uram, add, hogy mindig kedves zene legyen fülemnek, ha a telefon valamelyik testvéremnek örömét, bánatát, szomorúságát, segélykérõ hangját hozza! És add, hogy ott a vonalak másik végén megérezzék, hogy a szeretet és az együttérzõ szív válasza érkezett visszahozzájuk. (el) - Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tûrd hát õket. - Ha a körülmények arra kényszerítenének, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, elõbbutóbb teljesen megszerzed magadnak. - Fogadd a dolgokat gõg nélkül, válj meg tõlük könnyû szívvel. 17
Telefonos lelkisegély szolgálat Több szervezet mûködteti a lelkisegély telefonszolgálatot, mindegyik segítõ szándékkal. E szolgálat alapszabálya az anonimitás a vonal mindkét végén. Ez biztosítja az õszinte megnyilatkozást, ahogy egyszer egy hívó mondta: most az ûrbe sírom el fájdalmam... Az ember lelki szükséglete, hogy elmondhassa valakinek mindazt, amit nehéz magában elhordozni, vagy amit nem tud megoldani. Miért veszik fel a kagylót és keresik meg e szolgálatokat? Mert szükséges, hogy kibeszéljék magukból terhüket és azt megosszák valakivel, de ugyanakkor személytelenek maradhatnak. Egyedül érzik magukat a több tagú a családban, vagy valóban magukra maradtak. E szolgálatot 11 évig végeztem a Rákellenes Liga által mûködtetett lelkisegély telefonnál. Több esetben nem is a betegség, hanem családi vagy egyéni lelki problémák miatt hívtak. Most két esetet említek, amelyek nagyon mélyen belém vésõdtek. - Egy férfi hívott. Egy darabig zokogott a telefonban... vártam. Majd elmondta 60 éves vagyok, tüdõrákos. Feleségem pár éve meghalt, nekem sincs sok hátra. Egyetlen fiam viseli gondomat és most költözik hozzám, hogy ápoljon. Nem tudom elfogadni szeretetét, mert nem érdemlem meg, iszákos voltam és családom egy jó szót nem kapott tõlem. Õ most feleségével szeretettel gondoz, s én nem tudom e szeretetet elfogadni... megint zokog... Mikor megnyugodott, mondtam, beszélje meg fiával, kérjen tõle bocsánatot.- Már megtettem - mondta - és mégsem tudom elfogadni a szeretetét. - Hogy mi lett - nem tudom. Sok esetben nem tudjuk meg a dolgok végét. Ezt viszont nekünk kell elfogadnunk. De mély tanulság, hogy Jézus szeretetét nem érdemeljük meg, csak elfogadhatjuk azt feléje nyújtott nyitott tenyérrel, mely a hit keze. - Egy idõs hölgy azzal kezdte a telefonbeszélgetést, hogy az orvosa szerint kb. hat hete van hátra. Õ is érzi állapota súlyos voltát, s ezért végrendelkezni szeretne, s ehhez kér segítséget. Lakását már korábban gondozás fejében a szomszédnak adta, ingóságairól és temetésérõl akar most rendelkezni, mert nincs senkije. Mit tegyen? Tanácsoltam, hívja fel a Rákellenes Ligát, beszélje meg velük. Egy hét múlva ismét hívott, elmondta, hogy a megbeszélés szerint cselekedett. Írásban megállapodtak, s kikötötte, hogy nem kér egyházi temetést, mert egy egyháznak sem tagja. Ennek alapján hosszabban beszélgettem vele lelki dolgokról. Hogyan veszi tudomásul az orvosi véleményt? Azért, hogy nem vagyok egy egyháznak sem tagja, van Bibliám, anyám hívõ aszszony volt, aki az 1920-as évek végén adventistának keresztelkedett meg. Én kicsiny lány voltam, vitt magával a gyülekezetbe. De késõbb kiesett a közösségbõl. - Erre bemutatkoztam, hogy adventista vagyok. (Megszegtem a szabályt, de nem volt lelkiismeret furdalásom, sõt ellenkezõleg.) Nagyon megörült, s mondta, jó az Úr. Kérte, látogassam meg. Örömmel mentem hozzá, s lakásán elmondta, leérettségiztem, 18
majd a világháború után Pestre kerültem az egyik minisztériumba, közben elvégeztem az egyetemet. A saját utamat jártam, özvegy lettem, s most 70 év felett pajzsmirigy rákom van. - Feküdt, nehezen beszélt. Nyaka bal oldalán nagy daganat volt. Mellette kis asztalon azok a gyógyszerek, melyeket a végstádiumban lévõk kapnak. De ott volt a lelki gyógyszer is - egy sokat használt Biblia. Lelki segítségnyújtásom nem a mellébeszélés vigasztalásából állt: - még nem halsz meg, hidd, hogy meggyógyulsz..., hanem a Jézussal való lelki kapcsolat helyreállításából. Megbeszéltük az éppen aktuális hitpontot, az elalvás és a feltámadás reménységét, Krisztus visszajövetelének közelségét. Ezt hitte. Többször meglátogattam, ekkor bibliáztunk, imádkoztunk. Ez a kapcsolat egy hónapig tartott. Állapota egyre roszszabb lett, s amikor utolsó alkalommal egy vasárnap délután voltam nála, már csak annyit értettem meg a 23. Megéreztem, hogy a 23. Zsoltárt kérte. Felolvastam többször, majd a mentõket hívtam. Elvitték és még az nap este a kórházban csendben befejezte életét. A Rákellenes Liga kérésére én mondtam gyászbeszédet ravatalánál. A 23. Zsoltárral búcsúztattam. A ház egyik lakójával beszélgettem, aki azt mondta, nagyon elegáns, szép nõ volt. Lakásán nagyon sokszor összejött a baráti kör, akikkel bibliázott. Az Úr végtelen kegyelme, hogy élete utolsó szakaszában ismét kinyújtotta feléje megmentõ kezét. Õ hálás szívvel ragadta meg ezt a kezet. Családi körülményeim miatt abbahagytam ezt a szolgálatot. De ha tudok segíteni és van, aki meg szeretné osztani terhét, szeretettel szolgálok. Telefonom:(1)355-1641. Dr. Murányi Árpádné. Végzõs diákok köszöntése GYÜLEKEZETÜNK FIATALJAI közül ebben a tanévben fejezte be az általános iskolát Döbrei Zsuzsanna, Hansz Gyula, Kulcsár László, Menyhért Eszter, Veres Dávid, a középiskolát pedig Borbáth Noémi, Kenyeres Erzsébet, Simon Beatrix és Város Viktória. Minden végzõs diáknak gratulálunk az iskola sikeres befejezéséhez, illetve az eredményes érettségi vizsgához. Új iskoláikban további jó tanulást és jó eredményeket kívánunk. Kívánjuk, hogy a kapott tálentumokat továbbra is a lehetõ legjobban kamatoztassák az iskolában is, a gyülekezetben is és az élet minden területén, Isten neve dicsõségére! További terveikrõl a velük készült interjúkat a következõ számban olvashatjuk. A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak. Albert Einstein Megtanultam, hogy a legfontosabb az, amit azután tanulok, amikor azt gondolom, már tudok valamit. (Ismeretlen) Akik tudnak másokra hallgatni, tetszést aratnak és egy idő múlva maguk is tudnak valamit. (Ismeretlen) 19
Tovább haladunk a felújítási munkákkal Mondhatnánk: lassan, de biztosan haladunk a gyülekezeti helyiségeink felújításával. Jakó Gyula testvér és segédei derekasan helyt álltak a rekkenõ hõségben és ütemesen haladnak elõre a munkálatokkal. Legfonotosabb vállalásunk a nyílászárók teljeskörû cseréje befejezõdött. Kutasi Miklós barátunk minõségi munkát végzett, valamennyi ajtó és ablak helyett újat gyártott. Már készülõdünk a külsõ homlokzat felújításának nagy munkájára is. Elkészültek az emeleti irodák. Elsõként a jegyzõk vehették birtokba új irodájukat, a- hol a gyülekezeti adminisztrációt nyugodt körülmények között végezhetik majd. Itt került elhelyezésre a fénymásoló is, amelyen a heti programlapok, meghívók és minden egyéb misszió anyag készül. Az emeleten lesz továbbá a gyülekezeti bizottság tárgyalószobája, valamint a pénztár és Bodnár János lelkész irodája. A szomszédos lakás három szobájában pedig a gyermekiskolai osztályok tanulhatnak majd, és a kisgyermekes édesanyák megfelelõ elhelyezését is itt szeretné megoldani a Nevelési Osztály. Az emeleten a mellékhelyiségek is bõvülnek. 20 Mivel a tatarozás szabályai szerint felülrõl lefelé haladunk, a földszinten némi elmaradásban vagyunk. Azonban itt is elkészültek a nõi mosdók, és még a nyáron a férfiaké is készen lesz. Az ablakok cseréje során a homlokzaton lepergett a vakolat és ekkor került napfényre ez a jelzés, melyet a háborúban az orosz katonák helyeztek el, és azt jelezte, hogy e házhoz nem nyúlhatnak a zsákmányszerzõk. Ennek törtétónetét a következõ számban Szigeti Jenõ meséli el. A felújítás során mindig szemünk elé tárul a múlt, ahogy az idõk során átalakult ez az épület. Ugyanakkor felelevenednek személyek, akik egykor itt laktak, dolgoztak - itt élték életüket a szolgálatban. A felvillanó emlékek figyelmeztetnek arra, hogy a mi feladatunk e házat méltóképpen óvni, karbantartani és használni rendeltetése szerint. Reméljük, hogy a nyári szabadságok után szakembereink újult erõvel látnak hozzá a további feladatokhoz, hiszen a gyülekezeti munka õsszel újabb lendületet vesz, benépesül a gyermekiskola és készülünk az evangélizációra. Fáradozásaikat elõre is köszönjük.
Imádkozzál és dolgozzál A közelmúltban fiatal diák tapasztalatát olvastam, amely lényegében arról szólt, hogy hõsünk egész évben alig tanult valamit, de a vizsgakor az Úr megsegítette és könnyû tételt húzott, amibõl ötösre vizsgázott. Elõfordul, hogy az Úr elnézi lustaságunkat és kegyelmébõl pótolja mulasztásunkat, de ez nem azt jelenti, hogy most már hurrá, feltaláltuk az életben a potyautazást, az Úr támogatásával. Az Úr elnézõ türelmének és szeretetének visszaélésével veszélyes helyzetet teremthetünk magunknak. Bizonyára ezt akarta tudtul adni az Úr egy másik testvérünknek, aki szintén be akarta vezetni az Urat ebbe az utcába, de az Úr nem ment vele, hanem egy jobb megoldáshoz segítette õt. Lukács János testvérünk így mondja el tapasztalatát: B kategóriájú jogosítványt akartam szerezni úgy, hogy megkerülve a szabályos utat - tanulás nélkül - rendezzük el az illetékesekkel. Még imádkozni sem tudtam, hogy Jézus legyen segítségemre. Négy-, vagy ötször járatták el velem a bolondját, amivel fel is bosszantottak, mert vizsgára nem engedtek. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy Jézus nem kísérhet el görbe utakra. Amikor újabb dátumot tûztek ki a vizsgára, akkor döbbentem rá, hogy az anyagnak talán a 80%-át tudom, ez pedig nem elégséges a jó eredményhez. Ekkor már komolyan imádkoztam, hogy az Úr segítsen meg és vegyen oltalmába az igazgatóval együtt. A válasz úgy jött, hogy az igazgató elzavart: befelé, tanulni, ma sincs vizsga! Újabb dátum. Amikor eljött az új nap, beültettek a padba, magamban imádkoztam, hogy az Úr küldje el angyalát és juttassa e-szembe, amiket megtanultam. Mert már volt mit, hiszen tanultam. Éreztem Jézus jelenlétét, és a maximális pontszámmal kitûnõre vizsgáztam. Gratulált a vizsgabiztos és az igazgató is, aki megkérdezte: Na, Lukács Úr, jó volt-e így, ahogy volt? Örömmel mondtam igent, mert most már felismertem: az Úr azt akarja, hogy követõi e- gyenesen járjanak, és ne hozzanak szégyent Reá. Köszönöm Jézus, hogy úgy segítettél, hogy tanulva értem el az eredményt. Eddig a tapasztalat. Nekünk is az a véleményünk, hogy akkor kérhetjük nyugodt szívvel az Urat, ha jó lelkiismerettel végezzük munkánkat. A diákoknak pedig azt üzenjük: a Szentlélek csak azt juttatja eszünkbe, amit becsülettel megtanultunk. A lusta diáknak nem juttat eszébe semmit! Úgy tűnik számomra, hogy minél keményebben dolgozom, annál nagyobb szerencsém van. Thomas Jefferson A becsületesség tudás nélkül gyenge és haszontalan, a tudás becsületesség nélkül veszélyes és elborzasztó. Samuel Johnson A tapasztalat az amit akkor kapsz, amikor nem kapod meg azt amit akarsz. Ismeretlen A lehetőségek álruhája általában a kemény munka, ezért nem ismeri fel sok ember őket. Ann Landers 21
Attila jelesre vizsgázott aznap délelõtt a Fõiskolán, lezárva ezzel a III. évfolyamot. Útban hazafelé, a Keleti-pályaudvaron érte õt a - valószínûleg - szívinfarktus. Testvérünk 1965. július 2-án született Tordán, Romániában. Családjával - feleségével és két kiskorú gyermekével - öt évvel ezelõtt jött Magyarországra, hogy teológiát tanuljon a Fõiskolán. A Dunamelléki Egyházterület bibliamunkásként alkalmazta õt a tatabányai gyülekezet körzetében, aki szolgálati területét lelkészi hivatásnak tekintve kimagasló szorgalommal, tanulmányait az ügy iránti buzgalommal végezte. Marton Attila, mint adventista hûséges és méltó szolgája volt Istennek. Marton Attilát a Hetednapi Adventista Egyház Dunamelléki Egyházterülete és az Adventista Teológiai Fõiskola saját halottjának tekinti. (Adventinfo SM, 94) 22 Szomorú üzenet VÁRATLANUL ELHUNYT MARTON ATTILA, AZ ADVENTISTA TEOLÓGIAI FÕISKOLA HALLGATÓJA Váratlan hirtelenséggel elhunyt Marton Attila, az Adventista Teológiai Fõiskola hallgatója. A halál egy pillanat alatt következett be 2003. június 19-én, délidõben. A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben. Abraham Lincoln A Terézvárosi Gyülekezet két tagja is átélõje volt a drámának. Marton Atttila testvér már Pécelen fájdalmat érzett a nyakában és a szívében. Ennek ellenére elindult hogy hazaérjen szeretteihez az eredményes vizsga örömével. Együtt utaztak Ambrus Sanyival. A Keleti Pályaudvar elõtt Attila rosszul lett és kiment a kocsi peronjára. Amikor Sanyi utána ment, Attila már agonizált. Az állomásra kiérkezett mentõk már csak fiatal testvérünk halálát tudták megállapítani. A következõ vonattal érkezett Pécelrõl ugyanoda Fazekas Gyöngyike, és ott találkozott Ambrus Sanyival, akinek arcán még ott volt a halál döbbenete. Tõle tudta meg a szomorú hírt, ami olyan hihetetlenül hangzott. A Teológia Fõiskola hallgatóit is mélyen megrázta a szomorú hír. Az egyik hallgató olyan rosszul lett, hogy mentõk vitték a kórházba. Hála az Úrnak, még késõn este hazavihette õt dr.tokics Imre testvér, a Fõiskola fõigazgatója. A Gyászolók fájdalmában mi is osztozunk.