FŐKERT Nonprofit Zrt. Közterületeink növény- és talajvédelme Tudományos konferencia - 2013
KUTATÁS-FEJLESZTÉSI PROJEKTJAVASLATOK KÖZTERÜLETEINK NÖVÉNYVÉDELMÉNEK FEJLESZTÉSÉÉRT Dr. Szőcs Gábor, Tholt Gergely, Dr. Kiss Levente MTA ATK Növényvédelmi Intézet, Budapest Közterületeink zöldfelületeit fenntartani és fejleszteni egyre nagyobb kihívást jelent. Versenyhelyzetben vagyunk, hiszen a parktervezést és fenntartást korlátozott keretből kell megoldani, ugyanakkor a városi környezet kedvezőtlen a dísznövények számára, amelyet tetéz az új, invazív kártevők és kórokozók járványszerű fellépése. Hiába a gondos tervezés és kivitelezés, ha a növényvédelmet váratlan és korábban nem látott problémák elé állítják a hívatlan jövevények. Az utóbbi években számos példát láthattunk arra, hogy a klímaváltozás vagy a felgyorsult kereskedelem miatt egyre több új károsító telepedik meg hazánkban és okoz nagy területeken olyan súlyos károkat, amely rombolja a városképet, sőt nem egy esetben zaklatja a lakosságot is. A budapesti zöldterületek növényvédelmét magas szaktudással irányítják, de az új helyzetekre hosszú távon kell felkészülni. A ma szakmai potenciálja már nem elegendő a holnap problémájának a megoldásához. Az egyébként nagyon hasznos szaktanácsadó rendszertől azokban az esetekben várhatunk hathatós segítséget, ahol már rendelkezünk tapasztalatokkal. Új problémákat azonban csak új módszerek kifejlesztésével oldhatunk meg sikeresen. A növényvédelem három pillére tehát: 1.) szakmai irányítás 2.) szaktanácsadás 3.) kutatás-fejlesztés A szakmai irányítással tehát azok az évről-évre jelentkező problémák oldhatók meg, amelyek leküzdéséhez rendelkezésre áll az ismeretanyag. Azokban a váratlan helyzetekben, amelyekben fellelhetőek korábbi és/vagy külföldi tapasztalatok, segíthet a szaktanácsadás. Az új károsítók visszaszorításának érdekében azonban olyan új módszereket kell kikutatni-kifejleszteni, amelyek az adott károsító gyenge pontját célozzák, amely módszerek új hatásmechanizmusokon, stratégián alapulnak. Ez esetben sikert csak hosszú-távú kutatás-fejlesztési projektek beindításától remélhetünk. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézet már bizonyította, hogy elkötelezett a közterületek növényvédelmének fejlesztésében, és a FŐKERT Zrt-vel közös korábbi K+F projektek is sikeresen zárultak (pl. vadgesztenyelevélaknázómoly, lepényfa-gubacsszúnyog, tölgyaknázómoly). A versenyfutás azonban folytatódik: egyre újabb és újabb károsítókkal kell szembenéznünk. Ilyen például a platánlevél-csipkéspoloska vagy a platánlisztharmat. Fontos előrelépést jelentene, ha részletesen felderítenénk a toleráns platánfajtákat és feltárnánk a kárláncolatokat is. A rovarok esetében a rajzási időszakok pontos jelzése, a lisztharmatnál pedig a kártétel szezonalitásának feltárása jelenthet előrelépést. A várható eredmények zöld technológiákat alapozhatnának meg. Így például a áttelelő alakok búvóhelyek feltárása vezethet el környezetkímélő technológiák kidolgozásához (lomb elszállítás/komposztálás, kéreg mechanikus tisztítása stb.). A holnap sikere a ma kutatási projektjeiben rejlik. Keressük meg közösen a K+F forrásokat a jövő zöld Budapestjéért!
ZÖLD INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSI TRENDEK EURÓPA NAGYVÁROSAIBAN Dezsényi Péter FŐKERT Nonprofit Zrt., Budapest Az Európai Unió a következő 7 év egyik kiemelt prioritásként kezeli a zöld infrastruktúra fejlesztését. Ezen belül is fontos szerep jut városi zöldfelületi rendszerek diverzebbé, természetesebbé alakításának, az élőhely- és biodiverzitás központú zöld infrastruktúra fejlesztés gyakorlati megvalósításának. Az idei évben különböző meghívások, konferenciák és nemzetközi projektek keretében betekintést nyerhettünk többek között francia, brit, holland és svájci fejlesztésekbe, városok zöldfelületi stratégiai terveibe, zöldterület üzemeltetési fortélyaiba. A rövid szakmai úti beszámoló bemutatásra kerülnek a FŐKERT Zrt.-nél frissen elindított kutatás-fejlesztési munka legfontosabb projektjei, eredményei és jövőbeli tervei.
A TAHI FAISKOLA MÚLTJA ÉS JELENE Kulin Balázs György Tahi Faiskola Kft. 2022 Tahi Nagykert 050/3 hrsz.; email: termeles@tahi.hu; www.tahi.hu A Tahi Faiskola Kft. a Főváros kertje, illethetnénk ezzel a névvel is, hiszen a FŐKERT Nonprofit Zrt. többségi tulajdonában áll a mai napig is. Fekvését tekintve Budapesttől közel 28 kilométerre közvetlenül a Duna jobb partján terül el a Visegrádi-hegység lábainál. A Faiskola jelenleg kevéssel több, mint 50 hektárral rendelkezik, a nettó művelhető terület 47 hektár körül alakul. Talajadottságait tekintve heterogén, hőmérséklet és csapadék szempontjából erősen kitett. Ami hátrány ugyanakkor előny is, a szélsőséges klimatikus viszonyok közepette ellenálló, strapabíró növényeket tudunk itt nevelni. A Duna közelsége kézenfekvő öntözési lehetőséget biztosít. A Tahi Faiskola idén ünnepli alapításának ötvenedik évfordulóját, a félszázados történelme során vélhetőleg az idén szenvedte el legnagyobb csapásait. 2012-2013 telén a Pilisi Parkerdő szarvas állományának egyedei a kerítésen áthatolva, élelmet keresve találtak rá a Fraxinusok, Malusok, Acerek rengetegére és szabadadon garázdálkodva hántolgatásukkal óriási károkat okoztak a Faiskolának. Ezzel a táplálkozási mechanizmusukkal ugyan nem pusztították el a növényeket, de a törzsön nyom nélkül soha el nem hegedő sérüléseket okoztak. A Faiskola még fel sem ocsúdott a vadak által okozott kárból, júniusban máris a Duna kényszerítette védekezésre. A hírek alapján 500 éves vízszintrekordok dőltek meg. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy időben nem volt elhúzódó az ár. A Faiskolában a vízborítás helyenként elérte a 1,5-2 métert. A Taxonok eltérő mértékben reagálnak a vízborításra az Acer, Prunus, Malus, Corylus, Catalpa, Juglans, Liriodendron, Tilia, Ulmus családok jelentős kéregelhalás, mézgásodás vagy nedvszivárgás tüneteit mutatják. Sajnos ezek a tünetek nem azonnal manifesztálódnak. Szakirodalom nem áll rendelkezésre a témával kapcsolatban, így nehéz pontosan megmondani a károsodott fák mennyiségét, de vélhetőleg a faiskola 1/3-át érintik. A Tahi Faiskola ezen események ellenére is jó potenciálokkal rendelkezik és egy megújult vezetéssel néz a jövőbeni kihívások elé, hogy a természet közeli környezetre vágyó emberek díszfák iránti igényét minőségi anyagból tudja kiszolgálni.
ÉJJEL-NAPPAL NÖVÉNYVÉDELEM A REFLEKTOROK ELŐTT Demeter Tibor FŐKERT Nonprofit Zrt., Budapest A FŐKERT Nonprofit Zrt. megközelítőleg hatmillió m² zöldterületet tart fenn. A kiemelt zöldterületeken több mint százezer fa és mintegy százezer darab kétnyári, valamint háromszázezer darab egynyári növény fenntartását, növényvédelmét végzi évről-évre. Az EU csatlakozás óta nagymértékben csökkent a növényvédő szerek száma (a csatlakozás előtt ~1200 hatóanyag, 2013-ra ez az érték közel egyharmadára esett vissza). A közterületen felhasználható növényvédő szerek korlátozottan állnak rendelkezésre, ezek kiegészítése szükséghelyzeti felhasználási engedéllyel lehetséges. Előadásomban a FŐKERT Nonprofit Zrt. által fenntartott kiemelt zöldterületeken az elmúlt évtizedben leggyakrabban fellépő kórokozók és kártevők károsítását mutatom be a közterületi lágy- és fás szárú dísznövényeken: - talajból fertőző gyökér- és szártőelhalások [szklerotínia, fitoftóra, pítium]; - lisztharmatok; - impáciensz-peronoszpóra; - fitoplazmás megbetegedés; - levéltetvek; - közönséges takácsatka; - vándorpoloska; - amerikai lepkekabóca; - házatlan csigák; - vadgesztenyelevél-aknázómoly; - platán-csipkéspoloska; - lepényfa-gubacsszúnyog. A környezeti (pl. árvíz, viharkár) és emberi tényezők (pl. lopás, rongálás) is jelentős szerepet játszanak a zöldfelületek védelmében, fenntartásában, amelyek gyakran haladják meg a kórokozók és kártevők által előidézett károk mértékét.
ANOPLOPHORA ANTE PORTAS KÖZELEDNEK A CSILLAGOSCINCÉREK Dr. Merkl Ottó Magyar Természettudományi Múzeum Állattára 1088 Budapest, Baross utca 13. e-mail: merkl@nhmus.hu A simahátú csillagoscincér és a szemcséshátú csillagoscincér Kelet-Ázsiában őshonos cincérfajok. A simahátú csillagoscincér (Anoplophora glabripennis) fő tápnövényei Kínában nyárfák: a Populus genusz Aigeiros szekciójának fajai, illetve azok hibridjei. Hibridnyárak telepítéseiben súlyos károkat okoz, de tápnövényei között több mint 100 egyéb fafaj is szerepel. Nagy állományokat alkotó erdei fákban (Fagus, Quercus, fenyők) azonban nem fordul elő. Kártételének súlyosságát fokozza, hogy teljesen egészséges fákat is megtámad. A simahátú csillagoscincért az 1990-es években több alkalommal behurcolták Észak-Amerikába, ahol 6 helyen (5 az Egyesült Államokban, 1 Kanadában) tartósan megtelepedett. A behurcolás Kínából importált betonelemek szállítóládáira és raklapjaira vezethető vissza, amelyeket inszekticidekkel nem kezeltek, így a bennük fejlődő lárvákból Amerikában kikelhettek az imágók. A faj Amerikában főleg juharfajokat és vadgesztenyét támad meg. Európában kimutatták Ausztriából, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Németországból, és legutóbb (2012-ben) Hollandiából. Legutóbbi németországi felbukkanása olyan területen történt, ahol a közelben kínai gránittömböket importáltak, szintén kezeletlen csomagolóanyagban. Itt szintén juharfákat fertőzött meg. A simahátú csillagoscincér életciklusa az elterjedési terület déli részein egyéves, északi részein kétéves. Kínán kívül kifejezetten urbánus környezetben szaporodik: főleg gyümölcsfákat, díszfákat és árnyékolást adó fákat támad meg. A fertőzést nehéz detektálni, legfeljebb a nőstény által a kéregben rágott sebek jelzik a peterakás helyét. A lárvák eleinte a kambium-floém rétegben táplálkoznak, majd a gesztbe vándorolnak, és ott is készítik szálas rágcsálékkal bélelt bábkamrájukat. Az imágók ceruzánál valamivel vastagabb kerek nyíláson át hagyják el a fát, a nyílásból rágcsálék hullik. A kikelő imágók a peterakás előtt egy-két hétig érési táplálkozást folytatnak: leveleket, rügyeket, vékony kérget fogyasztanak. Bár repülni tudnak, nagy távolságokat nem tesznek meg. Egy-egy fában több generáció is kifejlődhet. A lárvák statikailag gyengítik (és ezzel balesetveszélyessé teszik) a fát. A peterakások helyén, illetve a kirepülő nyílásoknál a fa nedvei elfolynak; ha ez nagymértékű, a turgornyomás csökkenése miatt a levelek elfonnyadnak és lehullnak. Erős cincérfertőzés esetén a fa elpusztul. A védekezés a simahátú csillagoscincér ellen nehéz, mert a fertőzés egyértelmű jelei akkor mutatkoznak, amikor a fa már károsodott. A fertőzött fákat azonnal, gyökerestől el kell távolítani és meg kell semmisíteni, a fertőzés körül az egészséges, de tápnövényként szóba jöhető faegyedeket is ki kell vágni. A vegyszeres kezelés még csak kutatási fázisban van. A felszámolt fertőzés környékén intenzív monitorozás szükséges legalább 3 5 évig. Egyes kikötőkben a fából készült csomagolóanyagok megfelelő kezelését is előírják a további behurcolások elkerülésére. A lakosság figyelmét fel kell hívni arra, hogy a fertőzésgyanús fákat haladéktalanul jelentsék. A hasonló életmódú szemcséshátú csillagoscincér (Anoplophora chinensis) Kínában a citrusfélék egyik legjelentősebb kártevője, de szintén soktápnövényű faj. Az Egyesült Államokban 1999-ben és 2001-ben találták Kínából és Koreából importált bonszaifákban. A fertőzést sikerült felszámolni. Európában jelentős fertőzéseket találtak Franciaországban, Hollandiában és Olaszországban. Milánó környékén elszaporodott, és kiirtása nem sikerült. A bonszaik közül leginkább az Acer palmatum-ban jelentkezett, a szabadföldi fertőzéseknek is főleg Acer-fajok estek áldozatul. A faj életmódja és az ellene való védekezés a simahátú csillagoscincéréhez hasonló.
BUDAPESTI KÖZELKÉP PAJZSTETVEK VÁROSI KÖRNYEZETBEN Fetykó Kinga, dr. Szita Éva és Konczné Benedicty Zsuzsanna MTA ATK Növényvédelmi Intézet, 1022 Budapest, Herman Ottó u. 15. A városi környezet kedvező életfeltételeket biztosít a növénykárosító pajzstetvek számára. Ezek a telepített dísznövények erős abiotikus stressznek vannak kitéve, így sokkal fogékonyabbak a pajzstetűfertőzésre, a városi hő sziget jelenség pedig ugyancsak elősegíti az egyes melegkedvelő pajzstetű fajok megmaradását, áttelelését. A pajzstetűfertőzések eredetét kutatva elsősorban a változatos dísznövénypalettát kell megvizsgálni, ami nemcsak a városi zöldfelületeket jellemzi, hanem a magánkerteket is. Míg közterületekre telepített fák, díszcserjék eredete pontosan visszakövethető, addig a magánkertek esetében nemcsak hazai, hanem európai import faiskolai/kertészeti szaporítóanyagok is kiültetésre kerülnek, így megnehezítve az egyes behurcolt pajzstetűfajok származási útvonalának megállapítását. A dinamikusan változó kertépítési trendek és az intenzív európai dísznövény kereskedelem hátulütőjeként számítani kell az aktuálisan divatos növényfajokhoz kapcsolt pajzstetvek behurcolására is. Mivel az elmúlt években nem készültek rendszeres pajzstetű felmérések a fővárosi dísznövényeken, ezért jegyzőkönyvi adatainkra (közterületekről és magánkertekből származó növénymintákat egyaránt figyelembe véve) és megfigyeléseinkre támaszkodva elmondhatjuk, hogy a legtöbb budapesti pajzstetűfertőzés főképp örökzöld/télizöld dísznövényeket érintett. Városi környezetből csupán egy faunára új kártevő pajzstetűfajt jeleztünk, a nyugati ostorfán károsító Coccus pseudomagnoliarum (Kuwana, 1914), ostorfa szürketeknőspajzstetűt. Városi környezetben erős fertőzésekkel jelentkező pajzstetű fajok örökzöld dísznövényeken: Carulaspis juniperi (Bouché, 1851) boróka-pajzstetű, Carulaspis caruel (Signoret, 1869), mediterrán borókapajzstetű és Planococcus vovae (Matesova, 1980) boróka-viaszospajzstetű Chamaecyparis, Thuja, Juniperus fajokon. Physokermes hemicryphus (Dalman, 1825) és P. piceae (Schrank, 1801), kis és nagy lucfenyő-pajzstetű Picea fajokon. Leucaspis loewi (Colvée, 1882) L. pini (Hartig, 1839) és L. pusilla (Löw, 1883) fehér fenyő-pajzstetű fajok Pinus fajokon. Unaspis euonymi (Comstock, 1881), kecskerágó-pajzstetű Euonymus fajokon. Városi környezetben erős fertőzésekkel jelentkező pajzstetű fajok lombhullató dísznövényeken: Asterodiaspis mina (Russell, 1941), kis himlőspajzstetű Quercus fajokon. Coccus pseudomagnoliarum, ostrofa szürke-teknőspajzstetű Celtis occidentalis-on. Parthenolecanium corni (Bouché, 1844), közönséges teknőspajzstetű Celtis, Sophora, Fraxinus és Ulmus fajokon. P. rufulum (Cockerell, 1903), tölgy teknős-pajzstetű Quercus fajokon. Pseudaulacaspis pentagona (Targioni Tozzeti, 1885), eperfa-pajzstetű Syringa, Morus, Catalpa és Sophora fajokon. Kiemelt figyelmet érdemel az inváziós fajként számon tartott Carulaspis carueli és Coccus pseudomagnoliarum, melyek már előzetesen fertőzött faiskolai szaporítóanyaggal kerülhettek kiültetésre.
BALJÓS ÁRNYAK AZ INVAZÍV SELYEMFÉNYŰ PUSZPÁNGMOLY MEGJELENÉSE BUDAPESTEN Dr. Vétek Gábor*, Papp Veronika, Dr. Haltrich Attila Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Villányi út 29 43. *e-mail: gabor.vetek@uni-corvinus.hu A kelet-ázsiai eredetű selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) egyike azon Európában idegenhonos rovarfajoknak, amelyek mindössze néhány évvel a kontinensre történő behurcolásukat követően már súlyos károkat okoztak számos régióban. A kártevőről, mint Európa faunájára új lepkefajról elsőként Németországból érkezett jelentés bő fél évtizeddel ezelőtt. Ma már számos európai országban ismert az előfordulása. Saját felvételezéseink és adatgyűjtésünk, valamint a rendelkezésünkre álló szakirodalmi információk alapján jelenlegi keleti irányú elterjedésének határa éppen hazánk vonalában húzódik. 2011. évi romániai (Bukarest) felbukkanása (1 imágó) valószínűbb, hogy szaporítóanyaggal történő, véletlen behurcolással hozható összefüggésbe, mintsem a természetes terjedés jele, míg törökországi megjelenése esetében sem zárható ki az import (kínai, európai) növényanyaggal történt behurcolás. Magyarországon az első imágókat 2011-ben figyelték meg a nyugati országrészen, majd ezt követően egyre több hír érkezett a lárvák okozta szembetűnő károsításról is főként Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéből. Az első budapesti, illetve Pest megyei észlelések 2013-ban történtek, amely a kártevő keleti irányú terjedésére hívja fel a figyelmet függetlenül attól, hogy ez természetes úton, vagy emberi közvetítéssel történik-e. Németországi adatok alapján a selyemfényű puszpángmoly természetes terjedési sebessége kb. 5-10 km / év. Ezt figyelembe véve a budapesti és főváros környéki, a korábbról ismert károsítási gócpontoktól meglehetősen távol eső előfordulásoknak leginkább azt a magyarázatát tartjuk elképzelhetőnek, miszerint a moly valamely fiatal fejlődési alakja(i) károsított növényi szaporítóanyaggal, emberi közvetítéssel, véletlenül jutottak el ebbe a régióba, ahol azután egy vagy több helyről a kifejlődött imágók tovább repülhettek, majd adott esetben utódaik kárt okozhattak. Ezt a feltételezésünket erősíti az a tény is, miszerint a főváros két kerületében, kertészeti árudában, károsított növényanyag került elő. A selyemfényű puszpángmoly lárváinak tömeges megjelenése a települések közterületeire, temetőkben, kastélyparkokban vagy magánkertekben ültetett buxus bokrokon, sövényeken egyfelől esztétikailag zavaró a növények lombvesztése miatt, másrészről pedig a védekezés kivitelezhetőségét tekintve számos kérdést is felvet. A selyemfényű puszpángmoly károsításának bemutatásával ezúton is fel kívánjuk hívni a növényvédelmi és dísznövénytermesztő szakemberek, illetve kereskedők, valamint a hobbikertészek és a lakosság figyelmét is az egészséges szaporítóanyag használatára, mellyel a lepkefaj nagy távolságokra történő, gyors eljutása akadályozható. Szükségesnek tartjuk továbbá a kártevő elleni környezetkímélő és közterületeken is kivitelezhető védekezési eljárások kidolgozását és az előbb említett célcsoportok számára ezen információk mielőbbi átadását is. A Budapesti Corvinus Egyetem Rovartani Tanszékén együttműködésben több hazai és külföldi szakemberrel jelenleg is vizsgáljuk a faj európai, ezen belül hazai elterjedését, valamint biológiáját, hogy a megfelelő javaslatokkal segíthessük a kártevő elleni hatékony védekezés tervezését és megvalósítását.
BUDAPEST PARKJAIBAN ÉS FASORAIBAN MEGTALÁLHATÓ XYLOFÁG GOMBAFAJOK Szaller Vilmos FŐKERT Nonprofit Zrt., Budapest Az előadás egy rendhagyó képes diavetítés a budapesti fákkal kapcsolatban álló gombák csodálatos világáról egy favizsgáló - nem gombaszakértő - szemével. A favizsgálatok során a korhasztó gombák termőtesteinek jelenléte utal egyértelműen a geszt és xylem állapotának leromlására, ez befolyásolja a legjobban a fa állékonyságát, statikai stabilitását. A fakidőléseknél, ágleszakadásoknál szinte kivétel nélkül jelen vannak a korhadásra utaló elváltozások. Az általunk kezelt parkokban és fasorokban mindenütt megtalálhatóak a szaprofita, parazita (fakultatív parazita) és nekrotróf gombafajok. A sejtfal differenciált térbeli és kémiai szerkezete miatt a sikeres bontáshoz nagyon speciális enzimspektrum szükséges, amit a kedvező ökológiai feltételeknek is kísérniük kell. A gombák károsítását a sejtfalalkotó anyagok bontása alapján három típusba sorolhatjuk. A fehérkorhadást okozó gombák hatása láthatóan csak a hifák mentén történik. Enzimjeik képesek a lignint és a cellulózt is lebontani. A barna- (vörös-, reves-) korhadást okozó gombák ektoenzimjei messze diffundálnak a sejtfalban, és így jelentős bontást eredményezhet már néhány hifa is. A lágykorhadásra jellemző, hogy a hifák csak a másodlagos sejtfalban haladnak előre, annak lebontása után csak a középlemez és a harmadlagos sejtfal tartja a sejtet. A fehér- és a barna korhadást okozó gombák többsége a taplók közé tartozik. A xylofág gombák élettanilag négy csoportba sorolhatók. Törzskorhasztók (triptofitonok) Az élő fák gesztjében fejlődnek, de annak elhalását nem idézik elő közvetlenül, kiterjedt bontásuk ellenére a fák még évtizedekig képesek életben maradni. Az élő szöveteket is elpusztító, majd az elhalt részből táplálkozó, obligát nekrofiton (pertofita) gombák Elsősorban a gyökereken élősködő fajok alkotják. Patogén-szaprofiton gombák Általában a még élő fa elhalt részein találhatók. Szaprofiton gombák Csak elhalt faanyagot bontanak, élő szöveteket nem támadnak meg. A termőtestet nem nevelő gombák faja a legtöbb esetben csak laboratóriumi körülmények között azonosíthatóak. Bár néhány faj termőteste nem látható (vagy nagyon kicsi), de a fán észrevehető elváltozást okoz, így lehetőségünk van idejében beavatkozni. Egyes gombák segítik is a favizsgáló munkáját. A szaprofiton fajok indikátorként is működnek, például jelzik a talajban futó elhalt, korhadó gyökereket. Az előadásban szereplő képeket faápolási munkák, favizsgálatok vagy bejárások alkalmával készítettük kollégáimmal.
VÁROSI FÁK KÖRNYEZETI HASZNÁNAK VIZSGÁLATA Dr. Hrotkó Károly Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapest A klímaváltozás gyorsulásával a városi zöldfelületekben a fák szerepe egyre növekszik. A városainkban elültetett fák esztétikai értékük mellett környezeti hasznukkal (CO2-, por- és szennyező anyagok megkötése, O2- és párakibocsátás, árnyékolás, hűtő hatás, zajcsökkentés stb.) járulnak hozzá a mikroklíma kedvezőbbé tételéhez. A fák komplex környezeti hatásairól csak nagyon kevés kvantitatív adattal rendelkezünk, itthon és külföldön egyaránt. Munkánk és eredményeink így nemzetközi viszonylatban is úttörő jellegűek. A Budapesti Corvinus Egyetem Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszékén 2009 óta tudatosan készülünk arra, hogy korszerű műszeres vizsgálatokkal gyűjtsünk adatokat fáinknak a városi mikroklímát kedvezően befolyásoló környezeti hasznáról. A cél érdekében fejlesztjük mobil és laboratóriumi műszerparkunkat és egyre több műszeres vizsgálatot végzünk, amelyekkel megismerhetjük a különböző alkalmazási környezetben telepített fafajok és fajtáik feltételezett környezeti hasznát. 2009 decemberének elején a magyar hárs fajtakínálatot reprezentatívan lefedő 13 fajtát tartalmazó kísérleti fasort telepítettünk összehasonlító fenológiai, morfológiai és környezetélettani vizsgálat céljára. A fákon a 2011-ben és 2013-ban elvégzett vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a magas hőmérséklettel, de jó vízellátottsággal jellemezhető júniusban a hazai nemesítésű hársfajták (T. cordata Savaria, T. tomentosa Szeleste ) intenzívebb transzspirációs és CO2 asszimilációs aktivitást mutatnak és jobban alkalmazkodnak a városi stressz-terheléshez. 2011-ben műszeres vizsgálatokat végeztünk jó várostűrő Fraxinus excelsior Westhof s Glorie fajtáján, Budapest két, különböző forgalmi terheltségű helyszínén, a közlekedésileg forgalmas Andrássy úton (WGS84 N47 30 36,1 E19 04 14,7 ) és a kertvárosi jellegű Ménesi úton (WGS84: N47 28 52,0 E19 02 21,8 ). A vizsgált növények sztómakonduktanciáját (gs), transzspirációját (E), nettó CO2 asszimilációját (A) és a fotoszintetikusan aktív besugárzás (PAR) mértékét infravörös gáz analizátor (IRGA) rendszerű LCi készülékkel mértük. A két helyszínen mért PAR expozíció és a levélfelületi-hőmérséklet értékek, mint környezeti tényezők napi menete eltérően alakult. A nagyobb forgalmú, de PAR expozíciónak jobban kitett helyszínen lévő fák esetében magasabb volt a sztómakonduktancia, a transzspiráció és a CO2 megkötés is, ami azt jelenti, hogy az itt elhelyezkedő fák többet párologtatnak, ellenben ezekben a növényekben nagyobb mértékű volt a szén beépülése. Ebből arra következtetünk, hogy a fák levélzete rugalmasan alkalmazkodik a rendelkezésre álló magasabb CO2 koncentrációhoz, viszont a nagyobb transzspiráció megnöveli ebben a környezetben a fák vízigényét. 2013-ban az ELTE Meteorológiai Tanszékével konzorciumi formában OTKA kutatási támogatást nyertünk, a munkában közreműködnek a BCE Talajtani és Vízgazdálkodási Tanszékének munkatársai is. A két egyetem széleskörű tapasztalattal rendelkező kutatóinak együttműködése egyedülálló kutatási potenciált ígér a tervezett kutatási munka teljesítéséhez, s egyben garanciát jelent a légszennyezettség és a növényzet közti kölcsönhatások területén az ismeretek bővítéséhez. A kutatás során részletes mikrometeorológiai, növény fiziológiai és légszennyezettségi méréseket tervezünk városi környezetben. Mérési eredményeink felhasználásával egy komplex modellt tervezünk kidolgozni a növény levegőszennyezés városi környezet összetett rendszerében érvényesülő kölcsönhatásokra. A kölcsönhatások jellemzése és összefüggéseik feltárása ebben a bonyolult rendszerben jelentős mértékben hozzájárulhat a levegőszennyezés mértékének becsléshez, előrejelzéséhez, valamint a városi fák szerepének pontosabb meghatározásához. Kutatási eredményeink hasznos adatokkal szolgálhatnak a városfásítást tervezők számára a megfelelő fafajok kiválasztásában és a meglévő fák viselkedésének és környezeti hasznának felméréséhez. A mérési eredmények nagymértékben hozzájárulhatnak a környezeti modellek bemenő adatbázisainak pontosításához is.
HÁRSFAJTÁK LEVELEINEK GÁZCSERÉJE KÜLÖNBÖZŐ IDŐJÁRÁSI KÖRÜLMÉNYEK MELLETT Steiner Márk 1, Tóth Endre György 2, Sütöriné dr. Diószegi Magdolna 1, Dr. Hrotkó Károly 1 1 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék, Budapest 2 Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Növénytani Tanszék, Budapest Napjainkban a zöldfelületek szerepe egyre inkább felértékelődik. A városainkban elültetett fák esztétikai értéke mellett környezeti hasznuk (CO2- és pormegkötés, O2- és párakibocsátás, árnyékolás, hűtő hatás, zajcsökkentés stb.) egyre nagyobb jelentőségű. Ennek biztosításához viszont elengedhetetlen a megfelelő fajtaválasztás. 2009 decemberének elején a Budapesti Corvinus Egyetem Kísérleti Üzem és Tangazdaság területén a magyar hárs fajtakínálatot reprezentatívan lefedő 13 fajtát tartalmazó kísérleti fasort telepítettünk. Taxononként 8 egyedet ültettünk el kettesével, 4 ismétlésben. A kísérletbe állított fajták az alábbiak voltak: Tilia americana Nova, T. a. Redmond, T. cordata Greenspire, T. c. Rancho, T. c. Roelvo, T. c. Savaria, T. platyphyllos Favorit, T. p. Rathaus, T. tomentosa Szeleste, T. t. Zentai Ezüst, Tilia Szent István, Tilia x euchlora, Tilia x intermedia Pallida. A kísérleti fasor telepítésének célja az volt, hogy lehetőséget biztosítson a fent említett fajták összehasonlító fenológiai, morfológiai és környezetélettani vizsgálatára. Méréseinkhez az IRGA rendszerű (infravörös gáz analizátor) hordozható fotoszintézis mérő készüléket (LCi) használtunk. A műszer számos egyéb paraméter mellett méri a növény transzspirációját, a nettó CO2 asszimilációs rátáját, sztóma-konduktanciáját és levélfelszíni-hőmérsékletét, valamint a fotoszintetikusan aktív besugárzást (PAR). Három hónapban (június, augusztus, szeptember) 1-1 mérési napon méréseinket 6-20 óra között végeztük (kivéve szeptemberben: 8-14 óra) teljesen derült időben. Előzetes kísérleteink eredményei alapján a vizsgálatba 4 fajta (T. americana Redmond, T. cordata Greenspire, T. c. Savaria T. tomentosa Szeleste ) 4-4 egyedét vontuk be, a méréseket 2 órás ciklusokban ismételve végeztük. A június 20-i mérési napot megelőzően jelentős mennyiségűnek nevezhető csapadék esett, viszont forró nap (Tmax > 35 C) volt. Augusztus 8-án szintén forró nap volt, azonban a mérést megelőző közel másfél hónap alatt semmi csapadék nem esett. A szeptember 5-i mérési nap hőmérséklete megfelelt az ilyenkor szokásosnak, az augusztus végi, szeptember eleji esőknek köszönhetően a fák számára elegendő mennyiségű felvehető víz állt rendelkezésre a talajban. A műszer által mért transzspirációs és CO2 asszimilációs adatokból kiszámítottuk a fajták vízhasznosítási együtthatóját (1 kg víz elpárologtatásával megkötött CO2 mennyisége). A napi menet mellett a napi maximális fotoszintetikusan aktív sugárzás idején (12-14 óra között) mért értékek segítségével a 4 fajta egyes hónapokban mutatott fotoszintetikus aktivitását is összehasonlítottuk. Eredményeinkből kitűnik, hogy a magas hőmérséklettel, de jó vízellátottsággal jellemezhető júniusban a hazai nemesítésű hársfajták (T. cordata Savaria, T. tomentosa Szeleste ) sztómái nyitottabbak voltak, ami magasabb transzspirációs és CO2 asszimilációs aktivitást eredményezett. Az augusztusi hő- és szárazság stresszes időszakban mind a négy fajta igen visszafogottan fotoszintetizált, a sztómák zártsága a párologtatást is visszavetette. Szeptemberben a növények számára optimális feltételek mellett a négy fajta sztóma nyitottságában és transzspirációjában jelentős különbségeket tapasztaltunk (T. americana Redmond legnagyobb, a T. cordata Greenspire legkisebb értékkel). Az erőteljes párologtatása miatt a T. americana Redmond vízhasznosítása gyengébb volt a másik három fajtához képest.