REPCETERMESZTÉS extra 49. A 2011-12. repcetermesztési év értékelése, avagy mit üzent nekünk az elmúlt év? Dr. Kiss Erzsébet genetikus szakmérnök Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy az évnek ebben a korai időszakában ejtjük meg az elmúlt év repcetermesztésének értékelését. Talán az időpont kissé későinek tűnhet, de tesszük ezt azért, hogy már némi összehasonlítást is tudjunk tenni az idei, folyamatban lévő szezon eddigi történéseivel. A termés- és a területi adatokról A szezon lezárását értékelő, legutolsó hivatalos jelentés szerint a 2011/12. évi termelési ciklus országos termésátlaga 2,46 t/ha lett, ami a jó eredmények közé tartozik, ha az elmúlt néhány év terméseihez hasonlítjuk. Akkor is meg lehetünk elégedve, ha az előző évihez viszonyítjuk, mert míg a kukorica több mint 40, a napraforgó 15, a szója 25 % körüli visszaesésével kellett számolnunk, addig a repce csaknem 10 %-kal lett jobb. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a jobb alkalmazkodó- és stressztűrő-képesség elsősorban a hibrid-részarány nagymértékű előretörésének köszönhető, amit bizonyít az is, hogy az elmúlt néhány évben, mióta a hibridek részaránya a meghatározó, a termésingadozások mértéke jelentősen csökkent, és a termésszint tartósan 2 t fölött maradt. Ez az érem egyik oldala, ha csak a termésadatokra koncentrálunk. E mögött azonban direkt módon nem látszik, hogy milyen mértékű területi veszteségeket kellett elszenvedni, ugyanis a repcének a 2011/12- es termesztési szezonban is sokféle káros környezeti hatást kellett elviselnie, gondolunk itt elsősorban az időjárás kedvezőtlen anomáliáira. Tudjuk, hogy a vetést megelőző időjárás, főként a csapadékviszonyok alapvetően meghatározzák a talajelőkészítés, és ezzel együtt a kelés és a korai fejlődés sikerét. Márpedig egyes vidékeken annyira katasztrofális szárazság uralkodott ebben az időszakban, hogy a vetések ki se keltek, vagy ha ki is keltek, hamarosan kiszáradtak. Ezeken a területeken a repcét ki kellett tárcsázni mint ahogyan a kora tavaszi fagyok következtében kipusztult táblákat is, így az induló, 270 000 ha körüli lejelentett területből mindössze 162 561 ha-nyi betakarított terület került nyilvántartásba. Az adatok szerint a legtöbb repcetermő terület Vas, Győr-Sopron és Somogy megyékben lett regisztrálva, míg a legnagyobb termések Baranyában, Tolnában és Somogy megyékben születtek. A leggyengébb termésekkel a Nógrád és Heves, illetve a Pest környéki, a Csongrád- és a Jász-Nagykun-Szolnok megyeieknek kellett megelégedniük. Az NÉBIH részletes kimutatása szerint a legnagyobb kipusztulásokat és termésveszteségeket a K-i és É-K-i országrészben kellett elviselni, hisz itt a betakarítható terület közel a felére esett vissza. Így adódik, hogy a repce területek betakarítási részaránya országrészenként kerekítve a Dunántúlon 76, az Alföldön 22, és az Északkelet-Magyarországon 2 % lett, ami korántsem egyezik meg a vetési arányokkal. A vetés utáni jelentések ugyanis még 49:35:16 %-os területi részesedésről szóltak a Dunántúl:Alföld:Északkelet- Magyarország területi arányaira vonatkozóan. Ha ezzel együtt értékeljük a tavalyi repceszezont, akkor bizony már korántsem lehetünk nagyon elégedettek, s megérthetjük a termelők tétovázását az idei szezon indításakor abban, hogy egyáltalán vállalkozzanak-e a repce vetésére vagy se. No, de menjünk sorjában és emeljük ki a legfontosabbakat. A 2011/12. termesztési év történései a repcében 2011. ősz-tél Az augusztus és szeptember időjárása, ezen belül is elsősorban a csapadékmennyiség, alapvetően meghatározzák a repce vetési lehetőségeit, konkrétan a talaj-előkészítés, és a vetőágy minőségét. 2011 őszén mindkét hónap rendkívül száraz volt (csakúgy, mint utána még az október és főleg a november is!) Augusztusban néhány kisebb észak-dunántúli és É-K-i terület kivételével átlagosan csak 5-6 mm csapadék volt jellemző (1. ábra), de szeptemberben is csak 15-20 mm volt az átlagosan lehullott mennyiség (2. ábra). Ezek a tények már önmagukban feleslegessé tesznek minden egyéb magyarázatot a vetések helyzetére, kivitelezésére vonatkozóan. Az általános kép a porba vetés volt, amit a 1. kép be is mutat. A rendkívüli szárazság előidézte talajviszonyok, a talajművelés, a vetés, és végül a kelés hiányosságai miatt az utóbbi évek egyik legkiegyenlítetlenebb, leggyengébb fejlettségű állapotát kellett megtapasztalnunk. Nem csoda, hogy az előzetesen betervezett 282 000 ha repcéből végül is csak 270 000 ha-t vetettek el, ami a decem- 56 2013. február
extra 49. 2011. augusztusi csapadéktérkép 2011. szeptemberi csapadéktérkép 1. ábra 2. ábra Repcetermesztés ber 7-i MgSzH jelentés szerint már csak 253 000 ha volt, köszönhetően az ősz folyamán kényszerűségből elvégzett kitárcsázásoknak. A legtöbb rossz táblát Heves, Jász-Nagykun- Szolnok és Békés megyékben kellett kiszántani. A vetések ez időben történt minősítése szerint csupán 1% volt sorolható a jó elsősorban Vas, Zala és Somogy megyékben és 59 %-a a gyenge kategóriába, a Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, és az északi, azaz a Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyékben a területek 85-100 %-a tartozott a leggyengébb vetések közé! Ősszel az állományokat 3 nagy csoportba lehetett besorolni: 1. A viszonylag korán, augusztus végén vetett, október közepéig jól megerősödött, 8-10 leveles fejlettségig jutott szép állományok főleg a Ny-i országrészben, Zala, Vas, Tolna megyékben (2. kép) koncentrálódtak. Ezeket a vetéseket a száraz, meleg szeptemberben a repcebolha, a repcedarázs álhernyója, valamint a repce-gyökérormányos lárvája, a kis káposztalégy nyűve, esetenként a mocskospajor károsította, de általában a későbbiekben is jórészt ezekben az állományokban mérhettük a legjobb fejlettséget. Csak egy megjegyzés: a mostani 2012/13. évi repcevetésekben is a korai vetések mutatkoznak jobbnak, ami bizonyítja, hogy a vetésidő jelentősége másodlagos a vetőágy és a kelés minőségéhez képest. 2. Az október végére, november elejére 4-6 leveles állapotig jutott vetések, melyeket második lépcsőben, a várva várt eső megérkezése után, azaz szeptember második felében, eddigi megítélésünk szerint későn vetettek el. Ezeket a hosszúra nyúlt vénasszonyok nyara segítette, a kártevőknek kevesebb lehetőségük volt a későbbi kelés miatt, viszont sokkal jobban ki voltak téve a téli fagyoknak (3. kép). 3. A kikelt, de kelés után kiszáradt, kitárcsázásra ítélt repcék december elejéig közel 18 500 ha került erre a sorsra (4. kép). 1. kép Rögös vetőágy, porbavetés - általános helyzet 2011 őszén Az őszi időjárást illetően említést érdemel a november, ami azóta már mint az elmúlt 100 év legmelegebb és legszárazabb novembere vonult be a 2013. február 57
Repcetermesztés extra 49. köztudatba és a meteorológiai rekordok statisztikájába. Arra azért jó volt, hogy az októberi szerény mennyiségű esők után a növényzet fejlődni tudjon a repce számára jellemző 4 C feletti tartós hőmérsékleteken. 2012. tél 2. kép Korán vetett, jól fejlett álomány (Dalmand, 2011. november elején) 3. kép Későn vetett, de jól beállt vetés (Sárkeresztúr, 1012. november) 4. kép Kitárcsázásra ítélt repce (Kapuvár, 2012. október) A téli hónapok közül a december és január is enyhébb és szárazabb volt a sokévesnél, komoly kihívást nem jelentett a növényzet áttelelése szempontjából. Sok helyütt még fejlődni is tudott a repce. A változás február végén következett be, amikor is 15-20 C hideg éjszakák és 6-10 Cos nappalok jelentkeztek tartósan, mintegy 2 héten át. Hótakaró csak néhány nap késéssel jelentkezett, de a szél sok helyütt elfújta a táblákról. Ez érzékenyen érintette az állományokat, mert már akár 1-2 cm-es hótakaró is sokat segít a tenyészőcsúcs megvédésében. A téli hónapok közül tehát csak a február volt hidegebb az átlagnál, méghozzá jelentősen, 4,8 C-kal. Ennek hatásaként újabb területek estek áldozatul, főleg a D-K-i és az É-K-i megyékben. A kifagyások okait elemezve megállapítható, hogy a fajták/hibridek között is jelentős különbség tapasztalható, mert szoros összefüggésben van azok genetikai felépítésével, típusával, de az azonos genetikai típushoz tartozó hibridek között is jelentős eltérés lehet. Általában az SD (semi dwarf: féltörpe) típusokat télállóbbnak könyvelik el a tenyészőcsúcsok mélyebb elhelyezkedése és későbbi megnyúlása okán, de ezek között is mérhető különbségek vannak. A genotípus mellett még a talajelőkészítés aminek nagy hatása van a gyökérfejlődésre, a vetésidő, a tápanyag-ellátottság, a gyomfertőzés mértéke, a regulátorozás elvégzése is nagyban befolyásolja a télállóságot. A kifagyás mértékét ezenfelül befolyásolja még a növény felkészülése a télbemenetelre itt a fokozatos vízelvonás és a foszfolipidek mennyiségének koncentrációja szükséges, a fagyos időszak hossza is, tehát ez egy nagyon komplex kérdéskör. 2003 óta hazánkban nem fordult elő jelentős fagykár, a tavalyi is lényegesen kisebb mértékű volt, elsősorban a gyenge 58 2013. február
extra 49. Repcetermesztés 5. kép Fagy miatt felrepedt szár (2012. április) télbemeneteli állapotok következményeként. 2012. tavasz A későbbiekben a kora áprilisi (húsvét utáni) 2-7 C-os fagyok okoztak riadalmat. A szár sok esetben felrepedt (5. kép), és jó esetben csak a szár görbülését, esetleg másodlagos gombás fertőzéseket okoztak. Eközben kiderült, hogy a MATIF párizsi árutőzsdén 2011-ben is a repce tartotta a legmagasabb árszintet az olajnövények közül, és a biodízel további bekeverési irányelvei is arra utaltak, hogy a növényi olajok és az olajos magvak iránti igény 2012-ben, és középtávon is, nagy lesz. A tél végére már nyilvánvalóvá vált az is, hogy az EU országaiban Lengyel- és Németországot kivéve gyenge állapotú a repce, és így a tervezettnél kisebbek a terméskilátások Romániában, Szlovákiában, Bulgáriában is; Ukrajnában pedig az utóbbi 5 év leggyengébb termésével számoltak. Tavasszal tehát minden jel arra mutatott, hogy nagy lesz a kereslet a repcemag és a repceolaj iránt, ezért a repcetermesztési eredményekben érdekelt szereplők (nemesítőházak, műtrágya- és növényvédőszer-gyártók és -forgalmazók) arra ösztönözték a termelőket, hogy minden lehetséges eszközzel: inputtal és szakszerű technológiával segítsék a repce fejlődését. 6. kép Gyökérnyaki odvasodás - élettani elváltozás Ennek keretében az áprilisban, május elején tartott szakmai találkozókon a pontos állapot-felvételezésre, azaz a kipusztult növények arányának pontos becslésére, ennek tudatában pedig okszerű és óvatos döntések meghozatalára intettek. Általában az volt a vélemény, hogy ahol az áttelelt tőszám eléri minimálisan 5-15 db / m 2 -t, és annak eloszlása egyenletes, akkor érdemes megtartanunk a repcét. Felhívták a figyelmet arra, hogy minden lehetséges technológiai eszközzel táplálni, ápolni és védeni kell a repcét, hogy mentsük, ami menthető, és a még hátralévő időszakban biztosítsunk a repce számára a lehető legjobb fejlődési feltételeket. Sok hasznos tanács hangzott el a repceállományok műtrágyázásáról, beleértve a megosztási arányokat, a gyorsan ható és a fokozatosan oldódó műtrágyaféleségeket, kiemelve a mezo- (S, Ca, Mg) és a mikroelemek (B) fontosságát is. Az ősszel a bizonytalan megmaradás miatt gyakran elmaradt regulátorok tavaszi kiadagolására is felhívták a figyelmet, hiszen ezzel még az oldalhajtások képződését, a szár rövidítését és erősítését, valamint az egészségi állapotot is javítani lehet. Jelentőségénél fogva ugyancsak külön fejezetet kapott a növényvédelem, hisz annak szerepe a repcénél a legnagyobb a technológiai elemek közül. Ugyancsak nagy jelentősége volt kora tavasszal a gyomirtásnak is, mert az őszi bizonytalan állapot miatt sokan elnapolták a kezeléseket, és így a ritkább állományokban nagyobb volt a gyomok terjeszkedése. A kártevők közül talán kisebb volt a szárormányosok és a fénybogár inváziója, viszont a repcebecő károsítók nagy tömegben károsítottak. Szerencsére a használható készítmények között bőven lehetett a méhkímélő technológiáknak is megfelelő szereket ajánlani. Tél végén, kora tavasszal olyan, nem megszokott kártételekkel is találkoztunk, mint pl. a gyökérnyaki odvasodás és a repcegolyva (6. és 7. kép). Ezek sok esetben a szokásostól eltérő környezeti feltételekhez vagy a gyors fejlődés következtében fellépő élettani anomáliákhoz köthetők. A virágzás hirtelen következett be 7. kép Repcegolyva kártétel (2012. télutó) 2013. február 59
Repcetermesztés 8. kép Becőelrúgás a május eleji nagy hőség miatt (2012) április végén és eléggé elhúzódott. A május első hetében fellépő rekordhőmérsékletek miatt a felső becők nem vagy csak hiányosan termékenyültek, becőelrúgás is látható volt (8. kép). A második héten jelentős lehűlés következett csapadék kíséretében, majd fokozatos felmelegedés jött esővel. Azt gondolom, hogy a repce állapotának javulása, kiteljesedése erre az időszakra tehető, és az akkori szemlék során sokszor meglepetésszerűen jól fejlett állományokat találtunk. Igaz, erre az időszakra a gazdák is megtettek már minden tőlük telhetőt, soha nem látott igyekezet és verseny verseny az idővel és a feltételekkel, konkrétan műtrágyázás, lombtrágyázás, védekező kezelések, tavaszi regulátorozás, ragasztóanyagok használata stb. volt tapasztalható a lehető legjobb termés eléréséért, hisz ekkorra már az árak kecsegtető magasságokba emelkedtek. Senki nem gondolta volna korábban, hogy a 70 ezer Ft/t terményárak a betakarítási időszakra csaknem megduplázódnak, de legalábbis kerülgetik a 130 ezer Ft/t-t. 2012. nyár és a sűrűbb állományokban. Felvételezéseink ismét bebizonyították a hibridek közötti genotípusbeli különbségeket, érdemes tehát a fajtaválasztásnál ezt is figyelembe venni. Az elhúzódó virágzás következménye helyenként az egyenetlen érés lett, ami pedig magával hozta a nagyobb arányú pergések előfordulásának veszélyét. Itt a fajtaválasztásnak újra nagy szerepe lett, hisz a pergésre való hajlamot elsősorban a genetikai felépítés befolyásolja és csak másodsorban a betakarítás ideje. Ha valaki a fajtaválasztásnál nem volt figyelemmel erre a fontos termésbiztonsági tulajdonságra, akkor legalább nem szabad késlekednie a betakarítással! Jó, ha tudjuk, hogy az elpergett magok mennyisége akár 0,5 tonna is lehet hektáronként, és ez óriási veszteség az említett terményár mellett! A betakarítások alatti/utáni árvakelések pedig bizonyítják (9. kép), hogy itt még sok kiaknázható tartalék van (genotípus kiválasztása, megfelelő betakarítási idő, oldalkaszák használata stb.) A terméseredmények elemzése A végül is realizálódott országos átlagos 2,46 t/ha termés jól jövedelmezett a termelőknek. Természetesen nagy volt a szórás a területi elhelyezkedés által meghatározott klimatikus feltételekben, az alkalmazott genetikában és technológiában is. Találkozhattunk közel 6 t/ha-os üzemi eredményekkel öntözött viszonyok extra 49. között és az 1 t-t is alig elérő szegényes termésekkel is. A legjobb eredményeket elérő kísérleti gazdaságokban módunkban volt megszondázni a termelést irányító szakembereket az egyes termést befolyásoló agrotechnikai elemek jelentőségéről. Az értékelésben technológiai elemként a talajtípus, az elővetemény, a talajművelés (szántással, illetve forgatás nélkül, több művelet összekapcsolása, mulcstechnológia), az aprómorzsás ülepedett magágy, a megfelelő fajta/hibrid megválasztása, a vetésidő helyes megválasztása, a vetés utáni gyomirtás, a korai és folyamatos növényvédelem a rovarok és a gombák ellen, a kelesztő öntözés és a folyamatos öntözés került súlyozásra. Szinte megdöbbentő azonossággal a megkérdezettek úgy nyilatkoztak, hogy az adott helyzetben a megadott 10 agrotechnikai elem közül a vízmegőrző talajművelés kapta a legtöbb szavazatot. Ennek megfelelően a leghasznosabb talajművelő eszköznek repcében a mély-középmély mulcskultivátort választották. Fontosnak tartották még a jó tápanyagellátást mikroelem kiegészítéssel, esetenként a szerves trágya kiszórását, a gondos növényvédelmet, a regulátor használatot (általában kétszer kezeltek), az őszi gyomirtást és rovarok elleni kezelést (általában háromszor kezeltek) is. Érdekes viszont, hogy az öntözést csak az öntözési feltételekkel rendelkező termelők ítélték meghatározónak, pedig annak termésnövelő Az érés időszakában kevesebb gombás megbetegedést tapasztalhattunk, összefüggésben a tavaszi száraz viszonyokkal. Több szklerotíniás, kevesebb fómás megbetegedéssel találkozhattunk, elsősorban a csapadékkal jobban ellátott területeken 9. kép Repce árvakelés semi dwarf hibrid után (2012. július, Rábapordány) 60 2013. február
extra 49. és termésbiztonsági hatása abszolút bizonyított. Ez csupán arra enged következtetni, hogy a jelen helyzetben a termelők önerőből nem is számolnak az öntözés lehetőségével, annak megvalósításához mindenképpen állami támogatás szükséges (kellene!). A 2012/13-as termesztési évről Nagy volt a fejtörés ezután, a korántsem könnyű szezon után, 2012 nyarán a gazdák körében, hogy miként döntsenek a repce vetéséről. Mert igaz ugyan, hogy a rendkívül jó terményár miatt még azok is megtalálták számításukat a repcében, akik csak szerényebb terméseket értek el, de a sikeres repcevetés kockázata ugyanolyan nagy volt, mint egy évvel 2012. augusztus havi csapadéktérkép - általános a 0-5mm -es mennyiség 10. kép Példamutató időzítés és munkaszervezés a repce vetésekor: vetőágykészítés - vetés-tömörítés (2012. augusztus 31., Lengyeltóti) 3. ábra Repcetermesztés korábban. Hogyne lett volna ugyanakkora a kockázat és a tét, amikor 2012 augusztusában is szinte sivatagi szárazság uralkodott (3. ábra)! Félő volt, hogy nem tudnak minőségi vetőágyat készíteni, és így az egyöntetű és dinamikus kelés feltételeit megteremteni. A vetési szándék csökkent is mintegy 50 ezer ha-ral a tavalyihoz képest, a korábbi NÉBIH jelentés szerint mintegy 230 000 ha-ra. A december 7-i hivatalos adatok szerint az elvetett terület 196 900 ha lett, aminek 60 %-a a Dunántúlon, 27 %-a az Alföldön és 13 %-a Észak-Magyarországon található. A tavalyi év kedvezőtlen tapasztalatai miatt tehát az Alföld részesedése mintegy 7-8 %-kal csökkent a Dunántúl javára. Jó hír viszont, hogy a repcevetések decemberi állapotminősítése szerint a repcék fejlettsége sokkal jobb, mint egy évvel korábban volt. 2012 decemberében az állományok 62 %-a kapott jó, 28 %-a közepes, és csak 10 %-a gyenge besorolást. Ez a tavalyi 19 % jó, 24 % közepes és 57 % gyenge állapothoz képest nagyon ígéretes képet vetít előre és azt sugallja, hogy ha az időjárás támogat és nem támad, akkor nagyon jó évünk lehet. Abban, hogy a mostani repcéink ilyen, az elmúlt évi állapotokhoz viszonyítva kedvezőbb képet mutatnak, nagy szerepe van a gazdák okos, tudatos, megfontolt döntéseinek. Jó volt látni és megtapasztalni azt a felelős gondolkodást, mellyel szinte az utolsó pillanatig kivártak, hogy a lehető legjobb pillanatot kapják el a talajműveléshez, a vetőágy-készítéshez. Talán még soha ilyen felelősséggel, óvatossággal és szakmai igényességgel nem viszonyultak a repce vetések előkészítéséhez. Mintha a visszatérő szárazság-problémák vagy az utóbbi években sokat hallott vízmegőrzésre buzdító tanítások Birkás professzor asszony nagy örömére most értek volna be, és bizonyítanák, hogy igenis, ha akarunk, még nagyon gyenge feltételek között is tudunk jól munkálkodni. Nagy élmény volt számomra látni egyik partnerünknél, ahol a vetésnél részt vehettem, hogy úgy szervezte a vetést, ahogy a nagykönyvben meg van írva: kivárta azt a hajnalt, amikor a képződő harmat elegendő vizet kínált a vetéshez, és hogy abból egy cseppet se veszítsen el, egymást követően vezényelte ki a vetőágy-készítő mulcs-kultivátort, amit aztán perceken belül a vetőgép és a henger követett (10. kép). Általában megállja a helyét az a bölcselet, hogy amit a természet egyszer elvett, azt máskor, máshol visszaadja. Bízzunk benne, hogy ez a jóvátétel éppen ebben a ciklusban következik be. De továbbra se hagyatkozzunk csak az adományokra, hanem jó döntésekkel, helyes szakmai beavatkozásokkal segítsünk a természetnek. Az elmúlt évek tapasztalatainak okos összegzése is segít ebben, igyekezzünk továbbra is élni vele! n 2013. február 61