Felelős szerkesztő: Breznay Gáborné Írta: Szabó Ágnes Fotókat készítette: Szabó Ágnes Szerkesztette: Szabó Ágnes Erasmus+ : Olaszország: 2016. november 20-26. 2016 novemberében 4 diák, Pék Bernadett (11.B), Kovács Viktória (11.E), Horváth Kitti (11.E), Szabó Ágnes (11.E) két kedves kísérőtanárral (Szabó Lídia, Varga Attila) vett részt egy izgalmas utazáson a program keretében. Az eltöltött időről Szabó Ágnes írt összefoglalót. A csapat Vasárnap, az indulás napján egy délelőtti repülőgéppel indultunk Olaszországba. Néhányunknak, köztük nekem is, ez volt az első repülőutunk, így már az odautazás is izgalmakkal telt. A hangulatot az is tetézte, hogy megtudtuk, nem csak az odautat, a visszautat, a szállást és az étkezést biztosítják, hanem még az esetlegesen felmerülő szükségleteket is ők fedezik. Értsd: ha útközben megkívánsz egy kávét illetve szendvicset, és venni szeretnél a helyi boltban, ők szívesen kifizetik. Az érkezés nem volt a legzökkenőmentesebb. A repülőtéren sokat kellett várnunk a buszra, azonban ezt kárpótolta, hogy leszállás után egy olasz ételekkel teli étteremben ebédeltünk, ráadásul még egy fagyit is kaptunk mellé. A többi nemzetiséggel csak este 19:00-kor találkoztunk, ezután 2 órát utaztunk Lavelloba, ahol a családok már vártak ránk. Itt az utunk elvált, a diákok mentek a családjukhoz, a tanárok pedig a számukra kijelölt hotelbe. Az olasz családok nagyon kedvesek és vendégszeretőek. Bár a kommunikáció nem volt a legkönnyebb, hiszen sokuk nemrég kezdett angolul tanulni, mi pedig nem tudunk olaszul (kivéve Varga Attila tanár urat, ezúton is sok köszönet a rengeteg fordításért), azért az Activity illetve a Google fordító mindig eredményre vezetett.
városi kilátás kilátás a repülőről Hétfőn, az utunk a helyi iskolába vezetett. Itt 5 órát töltöttünk el ismerkedéssel, prezentáció készítéssel, illetve az otthon elkészített prezentációk előadásával. A nap végén a városházán hallgattuk meg a polgármester, illetve a program vezetőinek beszédét, ahol hivatalosan is megismertük a projekt résztvevőit és programját. Az esemény után mindenki a saját családjához ment, és az este további részét velük töltötte. Ez tulajdonképpen egy ismerkedős nap volt csak. Az iskola Erasmus+ plakátja Prezentáció-előadás A keddi nap utazással telt. Már reggel nyolckor útnak indultunk a Barilla tésztagyárba. Izgalmas volt, hogy megtekinthettük, hogyan is forgatják át a búzát. Meghallgattunk egy előadást is az energiahasználatról, utána pedig mindenki kapott egy csomagot tésztával, füzettel, illetve a Barilla gyár logójával ellátott dobozzal. Az utunk Materába vezetett tovább, ahol egy régi várost tekinthettük meg. A turistavezetőnktől megtudtuk, hogy a városban random elhelyezett női babáknak komoly jelentésük van. Mindegyik babának a kezében található piros cipellők színe, illetve az alakok azokat a nőket jelképezik, akiket valamely hozzátartozója ölt meg. Ennek a hivatalos megemlékező napja november 25. A következő órákban a város gyönyörű részeit néztük meg.
A Barilla gyár Matera A szerdai nap a reggeli órákban a már hagyománnyá vált faültetés volt a program. Jelképesen minden ország egy tagja földdel hintette be a már elhelyezett fákat. A tanárok sem maradtak ki a sorból. A nap további részében estig szabadfoglalkozás volt. Ebben a pár órában elment a magyar csapat egy kávézóba, ahol igazán jól elbeszélgettünk. Este elmentünk a "helyi BKK -ba, ahol egy csodálatos természetfilmet néztünk meg a környezetünk fontosságáról. A Tanár úr fát ültet Faültetés
A csütörtök volt az összes nap közül talán a legjobb, ahol a helyi középiskolába látogattunk el. Őszintén mondom, ilyen nagyon még sehol sem örültek nekünk. Már a bejáratnál sorfalat álltak nekünk. Ezután egy terembe vezettek, ahol élőzenével szórakoztatott minket az iskola néhány tanulója, valamint igazi terülj-terülj asztalkámat varázsoltak elénk. Meghallgattunk egy prezentációt az iskoláról. Az olasz tizenéves srácok szinte lélegezni nem hagyták a magyar lányokat. Nem hiába mondják, hogy a magyar lányok a legszebbek. A középiskola után egy farmra látogattunk el. A helyi erdőben túráztunk, és túránk egy kolostor megtekintésével ért véget. Ezután ebédeltünk az ottani étteremben, és kézműves munkákkal szórakoztatták a diákokat. A kisebbeknek a gyógyfüves szappan, a nagyobbaknak pedig egy nádból készült tölcsér készítésének rejtelmeit mutatták meg. Ez volt az utolsó programokkal ellátott nap a projektben, a másnap már a búcsúzkodás napja volt. Ezt megünnepelvén egy igazán elegáns étterembe ment el az egész csapat, ahol tánccal, svédasztallal és tortákkal emlékeztünk meg a hét örömeiről. A lakoma A diákzenekar
Erasmus+ torta Pénteken a búcsú nagyon szívfájdító volt, a kisebbek sírtak is. Ám ezután kezdetét vette a mi külön szervezésű programunk, ugyanis nem volt hazafelé aznap repülőnk (Igen. Emiatt nem tudtunk részt venni a szalagavatón). Az eredeti terv szerint Pompeibe mentünk volna, ám az időjárás közbeszólt, így egy hotelben töltöttük el az időt.. Ez a nap már csak a pihenésről szólt számunkra. Azért a hotel mellett lévő étterem mégis külön élmény volt. Csak számunkra készítettek carbonarat, és amíg készült, egy különleges előételt, bivalymozarellát ettünk salátával. Az I-re a pont egy isteni finom sütemény volt. Másnap a hazafele út sem volt élménymentés, egyikünk elveszítette a személyijét a reptéren. Szerencsére azonban a reptér dolgozóinak köszönhetően meglett, úgyhogy tanulság: az utak során mindig fokozottan figyelj az értékeidre! A hotel melletti étterem Bariban a csapat