SZENT MÁRTON TISZTELETE
Készült Szent Márton tiszteletére, Kunszentmártonban, templomunk építésének 225., és kibõvítésének, felszentelésének 100. évfordulója ünneplésére meghirdetett jubileumi év lezárására, a Szent Márton Alapítvány (Kunszentmárton), a Devotio Hungarorum Alapítvány (Szeged), a Szent Márton Plébánia és a támogatók jóvoltából: Barna Mária, Benke Tibor, Faragó Sándor, Farkas Józsefné Parcsami Györgyi, dr. Gõgh Edit, Imrei István, Józsa László, Kisné Zsiros Ágnes, Kövesdy Zsolt, Séra Erzsébet, Smuta Zsolt, Vass Zoltán
Szent Márton tisztelete Szerkesztette: Kövesdy Zsolt Kunszentmárton, 2010
Szerzõk: Szerencsés Zsolt tb. kanonok, esperes plébános Józsa László tanár, egyháztanácsunk elnöke Prof. Dr. Barna Gábor SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék vezetõje, a Bálint Sándor Valláskutató Intézet igazgatója Séra Erzsébet tanárnõ Fordítás: Dr. Acél Zsolt Sch.P. atya Gyûjtõ és szerkesztõ munkatársak: Szerencsés Zsolt tb. kanonok, esperes plébános, Laurinyecz Pál kántor, ifj. Laurinyecz Pál, Faragó Sándor hitoktató Fotók: P. Kovács Zsuzsa, Sütõ Ádám, Vass Zoltán Szent Márton Plébánia, 2010 ISBN 978 963 08 0317 5 SZENT MÁRTON PLÉBÁNIA Felelõs kiadó: Kövesdy Zsolt plébános Adományaikat várjuk és köszönjük: OTP 11745042-20057743 Készítette: ANTOLÓGIA Kiadó és Nyomda Kft 6065 Lakitelek, Felsõalpár 3. e-mail: antologia@lakitelek.hu
TARTALOM XVI. Benedek pápa áldása 6 Kedves Olvasó! 7 II. János Pál pápa szavai 8 Szent Márton oltalmazó köpenye alatt 10 Tours-i Szent Márton püspök élete 15 Szent Márton tisztelete városunkban 18 Szent Márton szobra 34 Joseph Haberkorn von Habersfeld: Szentbeszéd Szent Márton püspök ünnepén (1784-bõl) 37 Imádság Szent Márton oltáránál 60 Litánia Szent Márton püspök tiszteletére 62 Szent Márton vesperás 65 Énekek Szent Mártonról 79 Legendák Szent Mártonról 93 Csanád Béla: Szent Márton 101 5
XVI. Benedek pápa áldása 6
Kedves Olvasó! Boldog örömmel gyûlünk össze 2010. november 7-én, Dr. Ternyák Csaba egri érsek atya körül templomunkban, hogy Istennek hálát zengjünk kegyelmeiért, Szent Mártonnak köszönetet mondjunk segítségéért. Csodálatos, és kegyelmekben gazdag jubileumi évet zárunk. Büszkék vagyunk templomunkra, és ígérjük, hogy õrizzük mindazt, amit õseink reánk hagytak. Elõször is a hitet, az önajándékozó Isten gyönyörûségét. Másodszor Szent Márton példáját, aki hathatós segítségünkre van ma is, hogy halottaiból feltámadjon ismét közösségünk és városunkban a hit. Harmadszor az összefogást, amelyben Isten maga mutatkozott meg idén is. Ezt a vállalásunkat és hitvallásunkat fejezi ki például ez a füzet, vagy a búcsúra készült Bozsik-mintás miseruha is, mert vállaljuk a múltunkat, és hozzátesszük önmagunkat, mert felelõsek vagyunk a jövõért. Ezt a jubileumi év jelmondataként így fogalmaztuk meg: A múltból táplálkozunk, a jelenben élünk, a jövõt építjük. Kövesdy Zsolt plébános 7
II. János Pál pápa szavai November 11.: Tours-i Szent Márton Ma a liturgia szerint Szent Márton napját ünnepeljük. Római katona volt, akit akkor térítettek meg pogányságából és kereszteltek meg, amikor körülbelül húszéves lehetett. Elõször diakónus lett, aztán pap, végül püspök a franciaországi Tours-ban. Mi volt az, ami az életét különlegessé tette? A hitben való bátorsága és mindenki mással szemben tanúsított nagylelkûsége. Hogy hû maradhasson Krisztus tanításához, küzdenie és szenvednie kellett, teljesen el kellett köteleznie magát a pogányok, az eretnekek, a hitetlenek ellen. Egész életét felebaráti szeretetének szentelte attól a híres éjszakától kezdve, amikor még a keresztség elõtt állt, és éjszakai szemleútját végezte a legnagyobb téli fagyban. Találkozott egy szegény, félig meztelen emberrel. Elõvette a kardját, kettévágta a saját köpenyét és felét odaadta a szegény embernek. A következõ éjjel álmot látott, és álmában Jézus maga viselte a köpenyének felét. Ti is éljetek bátran és álljatok ki keresztény hitetek mellett, mert biztosak lehettek benne, hogy ez valóban megoldás az élet legsúlyosabb bajaira! Ti is legyetek mindenkivel szemben nagylelkûek és könyörületesek, ön- 8
feláldozók, akik tudják, hogy adni és szeretni az igazi öröm! Õszintén remélem és imádkozom azért, hogy napjaitok békében teljenek és megízlelhessétek annak örömét, mit jelent valóban kereszténynek lenni az Úr akaratával megegyezõen és annak engedelmeskedve, ahogy a mai szentmisén is kérjük. Ezzel az imádsággal és nagy szeretettel adom reátok áldásomat, és boldogan terjesztem ki minden szeretteitekre. 9
Barna Gábor Szent Márton oltalmazó köpönyege alatt A múltból táplálkozunk, a jelenben élünk, a jövõt építjük! A Savariában született Szent Márton (Kr.u. 316. vagy 317.) mint római katona egy napon késõ este, járõrszolgálatból hazatérõben didergõ koldussal találkozott. Köpenyét kardjával kettéhasította és az egyik felét a koldus vállára borította. Másnap álmában Krisztust látta abban a köpenydarabban, amelyet a fázó koldusra terített. A könyörületes, szolgáló szeretet szép példája ez a jelenet, amely Kunszentmárton város címerében is látható. Emlékezetes idõszak marad a kunszentmártoni római katolikusok számára a 2009 novemberétõl, 2010 novemberéig tartó bõ tizenkét hónap: a mai impozáns Szent Márton plébániatemplom, a helyi nyelvben a Nagytemplom felépítésének 225., oldalhajókkal bõvítésének és fölszentelésének pedig századik évfordulós jubileumi éve. A bõ két évszázad tanulságokban gazdag történetét foglalta össze gazdag dokumentációval Józsa László könyve, amelynek megjelenése a jubileumi év egyik nagy eseménye. 10
A nagy körültekintéssel összeállított program célja az volt, hogy megerõsítse az egyházközség híveit hitükben, egyházhûségükben felrázza, és tevékeny szeretetre serkentse õket, felkeltse az elõdök tiszteletét, megbecsülését, egyúttal pedig formálja a helyi azonosságtudatot. Fontos volt, hogy a plébánia hívei kilépjenek a nyilvánosság elé, és értékeiken keresztül Krisztust mutassák meg a város közönségének. Ezt hangsúlyozza a jubileumi év mottója, és mindezt sikerült is megvalósítaniuk. Az egész év gerince a lelkipásztori program volt. Ennek a fõpapi misék mellett sajátos részét alkották a Szent Márton-misék: az egyházközség a hónap egy-egy szombat esti miséjére meghívta mindazokat a papokat, akik Kunszentmártonból származnak, vagy hosszabb-rövidebb ideig itt mûködtek. Megható találkozásoknak, szép visszaemlékezéseknek lehettünk tanúi. És büszkék vagyunk arra, hogy csak az utóbbi néhány évtizedben négy papi hivatás is elindult városunkból. A jubileum jegyében az egyházi ünnepek, a körmenetek, a temetõi kápolnák búcsúi ünnepélyesebbek voltak. Hosszú évtizedek után ismét elõkerült a hordozó Mária-szobor, és mindig van gazdája a templomi lobogóknak is. Felújítottak néhány helyi vallásgyakorlatot: ismét felhangzik a Szent Márton litánia, újra a határban tartják a búzaszentelõt. A környezõ plébániák összefogását, a keresztény történelmi gyökerek megerõsítését is szolgálta a magyar Szent Család, Szent István, Boldog Gizella, Szent Imre ereklyéinek fogadása Szentkirályról, Nyárlõrincrõl és La- 11
kitelekrõl, és egész napos tisztelete. Az imádságos virrasztás a város nem hívõ lakóit is megérintette. A zarándoklatok a történetileg kiemelkedõen fontos Máriaradna mellett a jász és kun õsök nyomába is elvitték a mai kunszentmártoniakat. A testvéri kapcsolatok ápolása volt a cél a Mesterszállásra vezetett kerékpáros zarándokúttal, hiszen a település egykor Kunszentmárton pusztája volt, lakói a városból költöztek ki és alakították ki a tanyavilágot. Még a szokásos hittantábort is Szent Márton tiszteletének jegyében Rózsaszentmártonba szervezték. 2009 õszén új szokást honosítottak meg Kunszentmártonban, a Szent Márton-napi kosztümös felvonulást gyermekek részvételével, amely a város címerében is szereplõ jelenet élõ szereplõs bemutatása. A családi nap a gyerekes családokat hozta össze egy vidám napra a plébánián. A TESZ-VESZ TAVASZ egyházmegyénkben hagyományos programját a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja fogta össze, az idén a helyi múzeumban segítettek, a temetõben az egyházi sírokat tették rendbe. 2009-ben volt egy jeles kunszentmártoni kántor, Mezey János születésének kétszáz éves évfordulója. Ebbõl az alkalomból fakszimile kiadásban kéziratos kottás énekeskönyve jelent meg. A fennállásának tíz éves jubileumát ünneplõ Szent Márton énekkar pedig kórustalálkozót szervezett azoknak a templomoknak részvételével, ahol az elmúlt száz-százötven évben Mezey kántor mûködött. 12
A plébániai estéken elsõsorban tudományos ismeretterjesztõ elõadások hangoztak el a helyi keresztény értelmiségiek közremûködésével, elsõsorban az egyházközség közelmúltjáról, jeles és tudós papjairól. Kiállítások mutatták be az egyházközség történeti értékeit, könyvtárát, miseruhákat, klenódiumokat, liturgikus könyveket. Fényképkiállításon ismerhettük meg a templom renoválási munkálatait. Megújult Szent Márton püspöknek a templom fõbejárata fölötti szobra. Isten hajléka címmel képzõmûvészeti pályázatot hirdetett a plébánia a Szent Márton Alapítvánnyal együtt különbözõ korosztályú gyerekeknek, fiataloknak és felnõtteknek. Sokan biztosan ennek hatására tették bensõvé élményeiket, vagy ismerkedtek meg egyáltalán a város szakrális építményeivel. Az egyházközség felelõsnek érzi magát a Kunszentmártonból elszármazott emberekért, akik legtöbbször már csak temetések, sírjaik gondozása miatt járnak a plébánia hivatalba. Szép májusi ünnepségként megrendezte ezért az elszármazottak bensõséges hangulatú találkozóját. Érezhetõ, hogy a rendszeres összejövetel sokaknak mély belsõ lelki igénye. A gazdag program mögött jól szervezett, gondos szervezõmunka áll. A plébános, Kövesdy Zsolt munkáját az egyháztanács jól segíti. Az eredmény nemcsak a sok sajtószereplés, ami jelzi egy élõ, aktív egyházközség mûködését, vagy egy informatív honlap, ami hírt ad minden eseményrõl, hanem az egyházközség szûkebb magjának 13
megerõsítése. A közös munka megmutatta, hogy mindenkire szükség van. A jubileum összekovácsolta tehát az egyházközséget, feladatot adva mindenkinek. Ezek pedig sokrétûek, csak összefogással valósíthatók meg. A gazdag program sok érdeklõdõt, idõst és fiatalt vonzott a templomhoz. A másik fontos hatása a jubileumi év rendezvényeinek a közösségépítés. Még papi hivatás is indult a jubileumi évben. A jubileumi év zárása 2010. november 7- én lesz, Ternyák Csaba érseki szentmiséjével. A jubileumi év tehát megmozgatta az egyházközséget, az egész várost. Szinte minden hétre jutott esemény. Akik pedig hallgatóként, nézõként egy-egy elõadásra, vetítésre, kiállítás megnyitóra eljöttek, legközelebb talán már a szentmisére is eljöttek, eljönnek. A jól felépített programok közösségi szerepvállalásával az egyházközség kilépett a közéletbe, tekintélyt szerezve a plébánosnak, elismerést a híveknek, az egyházközségi képviselõknek. A jubileumi év megmutatta: él a hit, él az egyházközség, elismeréssel adózik az elõdök tetteinek, azokat õrizni igyekszik, kiveszi részét a nagyobb városi közösség gondjaiból és ügyeibõl, vonzó krisztusi tanítást és életmintát kínál. Ezzel a jövõt is építi és alakítja. A siker pedig erõt ad az egyházközség tagjainak a további munkához. 14
Szerencsés Zsolt Tours-i Szent Márton püspök élete Ünnepe: november 11. Szent Márton, Gallia, a mai Franciaország nemzeti szentje, nagy szellemi és egyháztörténeti átalakulás idejében született. Amikor Pannóniában, Savariában, a mai Szombathelyen 316-17-ben meglátta a napvilágot, éppen három éve múlt annak, hogy a Milánói ediktum -mal Nagy Konstantin és Licinius teljes szabadságot és elismerést biztosított a kereszténységnek, az Egyháznak, és hívei számára megadta a többi polgárokkal való egyenjogúságot. Ekkor az Egyház számára a gyors terjeszkedés idõszaka kezdõdött. A vértanúk és katakombák üldözött közösségébõl néhány évtized leforgása alatt mindent meghatározó birodalmi egyház és államvallás lett, amellyel természetesen együtt járt mindaz a negatív következmény, ami az állam és Egyház szoros összefonódásából mindig adódik. Amikor Márton megszületett, mindez még csak kezdeteiben élt. Szülei pogányok voltak, atyja a császári hadsereg tribunusa volt. Márton egészen kicsi volt még, amikor szülei Savariából átköltöztek az itáliai Páviába, az ókori Ticiniumba, ahol zömében pogány környezetben cseperedett föl. Tizenkét évesen, szülei akarata ellenére jelentkezett katekumennek, keresztény hittanulónak. A keresztséget hat évvel késõbb 339-ben vette fel, hosszúra nyúlt elõkészület után. 15
Tizenöt évesen, amikor Severus és Probus császárok parancsának megfelelõen, mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe, lovas testõrtiszt lett. Már ekkor kitûnt katonatársai közül, és általános elismerést váltott ki az egyszerûsége, életének tisztasága, önfeledt felebaráti szeretete. 334-ben történt Amiens-ben, hogy télvíz idején tiszti köpenyének felét, mivel a másik fele a császárság tulajdonát képezte, odaadta egy ruhátlan koldusnak. Hamarosan megkeresztelkedett, s amint mód nyílt rá, elhagyta a hadsereget, és a Poitiers-i püspökhöz, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki exorcistává avatta. Nem sokkal ezután Márton hazalátogatott szüleihez, és édesanyját is a keresztény hitre térítette. Otthon megvalósította régi álmát, elõször Milánó közelében, majd a Genova elõtti Gallinaria-szigeten remetéskedni kezdett. Ezekben az években heves viták dúltak az arianusok és a katolikusok között, Mártont is bántalmazták és kiutasították. Hilarius püspököt is elûzték az arianusok Poitiers-bõl, sõt egyházmegyéjébõl is, de császári engedéllyel visszatérhetett. Ekkor Márton is elhagyta szigeti remeteségét, és visszament Hilarius mellé. A városon kívül épített remetelakot, hogy visszavonulhasson. Hamarosan tanítványok gyûltek köréje, s elõször a cella körül bontakozott ki kolostor, majd 375-ben Tours közelében megalapította Marmoutier kolostorát. Ezzel megindította a gall-frank szerzetesség fejlõdését, és megteremtette annak központját, amely századokon át elevenítõ erõt sugárzott az Alpoktól északra fekvõ egyházakba azáltal is, hogy sok püspök került ki e kolostorokból. 371-ben választották 16
Tours püspökévé. Felszentelése napjától Márton mint jó pásztor látogatta nyáját, prédikált, s a csodatétel ajándékát is megkapta, nagy erõt öntött a hívekbe és a papokba egyaránt. A nép atyjaként tisztelte és szerette õt, aki úgy élt köztük, mint a legszegényebbek, s csak segíteni és békességet teremteni akart mindenütt. Az egész ország gyógyításairól, ördögûzéseirõl és halott-feltámasztásairól beszélt. Élettörténetét számos csoda elbeszélése veszi körül, amelyekben ma sincs miért kételkedni. Ahol szükség volt rá, Márton tudott keménykezû is lenni: ha a hit tisztasága került veszélybe; ha a hívõk babonás tisztelettel vettek körül egy helyet vagy egy vélt szentet, illetve ha pogány szokások akadályozták az evangélium terjedését. Nem vonakodott még élete kockáztatásától sem, teljes odaadással harcolt a hitért. Minden tevékenységében apostoli céljai irányították: a rábízottak üdvössége és az igaz tanítás megõrzése. Mártont a hívek úgy fogadták emlékezetükbe, mint az irgalmas szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, s mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a legszorongatóbb helyzetekben is a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tette életének vezérlõ elvévé. Halála után hamarosan szentként kezdték tisztelni, elsõként a nem vértanú szentek között. Ezrekre tehetõ azoknak a helyeknek, templomoknak, váraknak és kolostoroknak száma, amelyek Márton nevét viselik és oltalmát kérik. Sírja Tours-ban híres zarándokhely volt az egész középkor folyamán. 17
Józsa László Szent Márton tisztelete városunkban Mindnyájuk elõtt ismeretes, hogy az 1600 évvel ezelõtt élt Tours-i Szent Márton püspök tiszteletét államalapító Szent István királyunk is felkarolta, zászlaira a hadverõ Márton képét festette. Érthetõ, hogy az, akinek kultusza az egykori Savaria környékén, majd az egész Pannónia földjén már a honfoglalás elõtt virágzott, Szûz Mária után az egész Magyarország patrónusa lett. Tiszteletének terjedését a titulusára épült templomok és a róla elnevezett helységek nagy száma bizonyítja. A történelmi Magyarországon több mint negyven település kapta nevét Szent Mártonról. Ezek közül néhány kiragadott példa: Belényesszentmárton, Borsodszentmárton, Bükkszentmárton, Csíkszentmárton, Dicsõszentmárton, Gyõrszentmárton, Szalkszentmárton, Rózsaszentmárton, de ne felejtsük ki a talán legkedvesebben hangzó Szépkenyerûszentmárton nevet sem. Bálint Sándor igaz és bölcs megállapítása szerint Szent Márton legkorábbi patrociniumainak térképre helyezésével lényegében az Árpád-kori magyar ökumené tárul elénk, melynek peremei nagyjából az akkori magyar nyelvhatárt is jelzik. A Szent Márton-tisztelet középkorban kialakult vonulatába tartozik Kunszentmárton is, amely feltételezhetõen 18
már Szent István idejében létezett, s ezt legerõteljesebben a templom titulusából képzõdött helynév bizonyítja. Településünk az oklevelekben MORTUN FALU, MÁRTON FALU néven szerepel, a XIII. században keletkezett Váradi Regestrum említi elõször ZENTH MÁRTON SZÁL- LÁS alakban. A lényeg itt az, hogy mindegyik változat tartalmazza a templom védõszentjének, Márton püspöknek a nevét. IV. Béla király a tatárjárást követõen a kunoknak adományozta a községet, így került a kiváltságokkal gazdagon ellátott Nagykunság irányítása alá. A betelepített lakosokról kapta késõbb a megkülönböztetésül szolgáló,,kun elõtagot. Falai között õrizték a magyar Szent Koronát, amikor 1541-ben Izabella királyné, Szapolyai János özvegye, Fráter György, a pálos szerzetesbõl lett váradi püspök kíséretében Budáról Erdélybe menekülve Kunszentmártonban töltött néhány napot. Szerémi György írja krónikájában, hogy az egyik lengyel származású királyi testõr útközben súlyosan megbetegedett és meg is halt, akinek temetése után Izabella királyné a szertartás végzéséért gazdagon megjutalmazta az akkori kunszentmártoni plébánost. A település sokat szenvedett a török sereg támadásaitól. A hadjáratok idején többször is elpusztult, lakossága szétszóródott. 1686-ban végleg eltûnt a föld színérõl, több mint harminc éven keresztül csak,,kun-szent Mártoni Puszta néven hivatkoznak rá az 1686 és 1716 között keletkezett oklevelek. Ez annál is inkább fájdalmas szá- 19
munkra, mert a Szent Márton-kultusz középkori hagyományairól és a keresztény hitre tért kun lakosok által bizonyára tovább örökített ájtatossági formákról és ábrázolási módokról semmiféle adat nem áll rendelkezésünkre. Községünket az 1719 körül végbement újratelepítés mentette meg a teljes elfeledéstõl. Jászapátiból és más jász helységekbõl érkezõ földfoglalók népesítették be újra a Körös partján elterülõ síkságot. A bõvizû folyó nagy áldást jelentett az újratelepítõk számára, hiszen a földmûveléssel és állattartással foglalkozó lakosok életében elsõrendû fontosságú volt a víz. Házaikat, elsõ kis templomukat a középkori településtõl néhány kilométer távolságra építették fel a Körös folyó árvízmentes bal partján, pedig az úgynevezett telekparti határrészen még álltak a Szent Mártonról elnevezett Árpád-kori templom falai. Ennek romjait régészeti bejárása alkalmával Rómer Flóris 1876-ban még látta. Ma már csak alapfalai rejtõznek a föld alatt. A település gyors fejlõdésnek indult, lakóinak száma folyamatosan növekedett, pedig 1739-ben a másfélezer fõnyi lakosságból nyolcszázan estek a pestisjárvány áldozatául. A gazdasági elõrehaladásra jótékonyan hatott a Mária Terézia királynõ által 1745-ben kiadott redemptionális diploma, melynek erejével a Német Lovagrendnek 1702-ben eladott Hármas Kerület (Jászság, Nagy- és Kiskunság) lakossága az elõírt összeg lefizetésével megválthatta magát a földesúri fennhatóság alól. 20
Kunszentmárton 19.200 aranyforinttal volt köteles a visszaváltás költségeihez hozzájárulni. Igen sok családfõ váltott földet, így a lakosság többsége a redemptusok vagyonos kategóriájába emelkedett. A redemptió jelentõssége többek között abban is megnyilvánult, hogy a megváltási összeg kifizetése után a Hármas Kerület községei kollektíve részesültek a jászok és a kunok számára biztosított kiváltságokban. Ezek egyike, hogy a helységek kegyúri jogokat gyakoroltak, ellátták az egyházfenntartás kötelezettségeit, plébánosukat is maguk választhatták, s ezt a püspök által aláírt kinevezõ okirat erõsítette meg. I. Ferenc császár 1807-ben városi rangot és vásártartási jogot adományozott Kunszentmártonnak, amely már 26 ezer hold termõterületet mondhatott magáénak, s a lakosok közül 1194-en rendelkeztek 20-30, illetve 50-100 hold közötti földbirtokkal. A település Mesterszállás és Csorba puszták önálló községgé alakulásával 1895-ben majdnem egy évszázadnyi idõre elvesztette városi titulusát, 1986 óta azonban újra város. Lakóinak száma és vallási megoszlása az 1930-as évek végén a következõ képet mutatta: 11.351 lakosból 10.653 volt a katolikus, 380 református, a többi pedig egyéb felekezethez tartozott. Ez az arányszám nagyjából ma is érvényes, bár a lakosság létszáma inkább csökken, mint gyarapszik. Kunszentmárton a kármelita szerzetesek letelepedése és mûködése révén 1941 óta a Tiszazug községeire is kiterjedõen jelentõs búcsújáróhellyé fejlõdött. 21
A hitükhöz hûségesen ragaszkodó, katolikus vallású jász elõdeink elévülhetetlen érdeme, hogy hagyománytiszteletüknek köszönhetõen a község nevébõl nem törölték el a Kun jelzõt, és átvették, sõt továbbfejlesztették a Szent Márton-tisztelet akkor talán még élõszóban megismert hagyományait. Ennek legszembetûnõbb megnyilvánulása magának a településnek Kunszentmártonnak a neve, valamint az a tény, hogy az 1720 és 1784 között egymást követõen épült, egyre nagyobb méretû templomok mindegyike Szent Márton püspök dicsõségét és halhatatlanságát hirdette. Szépen tanúskodik errõl a kereszteltek anyakönyvének utolsó lapján olvasható bejegyzés:,,emlékezetül arra, hogy 1721. július 27-én Szentmártonon lakos Szabó István maga fogadásának eleget téve, a Szent Márton tiszteletére építendõ Szent Egyházra vett egy rézbül megh aranyozott Kelyhet Tányírocskával együtt A továbbiakban bõségesen találunk végrendeleti hagyományozásokat is a templom javára, amelyek a szándék megfogalmazása szerint Isten dicsõségét és Szent Márton tiszteletét voltak hivatva elõmozdítani. A szent pártfogó nevét viseli a Jung József pesti építész tervei alapján 1781 és 1784 között elkészült késõbarokk stílusú kunszentmártoni nagytemplom, amely 60 méter magasságba emelkedõ tornyával uralja az egész környéket. Külsõ homlokzatát hármas elrendezésben kilenc szobor díszíti. Ezek közül a középsõ Szent Mártont, mint a templom fõvédõszentjét jeleníti meg, jobbját szívére he- 22
lyezve, míg tekintetét az égi magasokra irányítja. A Szent Márton csodatételét ábrázoló barokk oltárképet Czirkler János egri festõ, a hírneves Kracker János Lukács tanítványa készítette 1789-ben. A templom építése ügyében sokat fáradozó Horváth Ferenc esperes plébános sürgetésére a tanács 1788-ban rendelte meg az Nagy Oltárra kívántató Szent Mártony Püspök Képének halott támasztás csudatételivel való pingálására a nevezett egri festõmûvésznél. Jellemzõ a kor felfogására, hogy a védõszentnek nem egy hétköznapi cselekedetét, például az igehirdetést, vagy a fõpásztori tevékenység valamilyen emberi mozzanatát, hanem életének egyik legendás elemét, a halott feltámasztásának csodáját akarták viszontlátni a mûvészi kivitelû oltárképen. Ebben természetesen közrejátszhatott az a körülmény, hogy a megrendelõk jól ismerték, mert többször látták Kracker János Lukácsnak a tiszapüspöki templom számára az egri káptalan megrendelésére 1770 körül festett, hasonló témájú Szent Márton oltárképet. A kunszentmártoni templom öt méter magas, két és fél méter széles festményén Czirkler János a püspöki díszruhában ábrázolt Szent Mártont helyezi az oltárkép középpontjába, aki szemeit égre emelve Isten segítségét kéri, és áldó kezének intése nyomán rendkívüli esemény, csoda történik: egy szegény asszony fiát halottaiból föltámasztá ahogyan ezt Illyés András 1705- ben kiadott szentek életérõl szóló könyve leírja. A koporsóban fekvõ ifjú életre kel, s a halottvivõk igyekeznek eltávolítani a halotti lepleket. A legendás ábrázolás úgy 23
tûnik ma sem veszít idõszerûségébõl. Szent Márton csodatételére napjainkban is szükség lenne, hogy életre keltse azokat, akik a hitetlenség, a káros szenvedély, a közöny áldozatai lettek. A barokk idõk ábrázolásmódjának talán ez a mához szóló üzenete. A csodákkal tündöklõ szent püspök mégis elsõsorban mint az irgalmas felebaráti szeretet megszemélyesítõje él a köztudatban. Életrajzi adataiból kitûnik, hogy Márton a mai Szombathely közelében található Savaria római városban született 317 körül. Márton apja a római hadsereg tisztjeként szolgált. Fia alig 10 éves korában ismerkedett meg a kereszténységgel, s felvételét kérte a hitjelöltek közé. Az apa ezt a lépését nem nézte jó szemmel, s hogy más meggyõzõdésre bírja, tizenöt éves korában besoroztatta lovaskatonának. Mártont vonzotta is a katonai pálya, és alig 19 évesen megkezdte a tényleges szolgálatot. Õrjárati tisztként a galliai Amiensbe osztották be. Itt történt vele az ismert megható köpenyjelenet: kemény, csikorgó hidegben egy ruhátlan, félig meggémberedett koldust látott az útszélén dideregni. Habozás nélkül odalovagolt hozzá, válláról lekapta bõ köpenyét, kardjával kettéhasította, egyik felét odanyújtotta a koldusnak, a másikat vállára vette és gyorsan elvágtatott. A legenda szerint rákövetkezõ éjszaka álmában megjelent neki Jézus, vállán az õ félköpenyével, és így szólt a körülötte álló angyalokhoz: Márton, a hitjelölt öltöztetett engem ebbe a köpenybe! 24
A felebaráti szeretetnek, a gyors segítségnyújtásnak ezt a példaértékû mozzanatát Kunszentmárton városcímere örökíti meg. A lóháton ülõ Szent Márton és az elõtte kuporgó koldus alakjának ábrázolása a helység pecsétjein 1667-ben jelenik meg elõször. A kunszentmártoni templomot 1910-ben két mellékhajóval kibõvítették és a helybeli születésû Dósa Lukács tervei alapján, valamint Muhits Sándor festõmûvész-tanár kivitelezésében értékes belsõ festéssel gazdagították. Ekkor került a diadalív középpontjába a fentebb említett köpenyjelenetet ábrázoló városcímer. Ugyanezt az eseményt jeleníti meg teljes részletességében és pompájában a templom harmadik boltívének ugyancsak 1910-bõl származó, a második világháború idején súlyosan megrongálódott, de 1991-ben tökéletesen helyreállított mennyezetfestménye. Szent Márton, miután megkeresztelkedett, elhagyta a katonaságot, szerzetesközösségbe vonult, pap lett, majd a galliai Tours város püspökévé választották. Szolgálatát 80 éves koráig teljesítette. 397. november 8-án halt meg. Szállóigévé vált mondását, amely így szól: Nem vonakodom a munkától, több magyar fõpásztor, például Serédi Jusztinián hercegprímás, majd Márton Áron erdélyi püspök is jelmondatául választotta. Szent Márton népszerûségére jellemzõ, hogy a katolikus világ Szûz Mária után az õ tiszteletére állította a legtöbb templomot. Neve a Mindenszentek litániájába is bekerült. A szombathelyi egyházmegye égi pártfogójául választotta, s a püspöki székesegyházban õrzik ereklyéinek egy részét. A gallok 25
utódai, a franciák szintén nagy tiszteletben részesítik, hiszen az õ földjükön fejtette ki apostoli tevékenységét, s az érseki székváros rangjára emelkedett Tours (latinosan Turona) bazilikájában nyugosznak a szent hamvai. A kunszentmártoni templom fõoltárképe fölötti márványtáblán is így olvasható: MÁRTON TURONAI PÜSPÖK. Az említett kettõs kapcsolat alapján illetik újabban szentünket a Szombathelyi és Tours-i Szent Márton elnevezéssel. Kunszentmártoni elõdeink azonban nemcsak képeken örökítették meg Szent Márton alakját, hanem zengõbongó harangok ércszavával is hirdetni akarták a város patrónusának nevét és emlékét. Az elsõ nagyharang 1763-ban készült Egerben. Kilencvenévi használat után 1851-ben megrepedt, de hamarosan újraöntötték. A 915 kg súlyú harang feliratozása ez volt: Ezen 1763. évben készült harangot Pesten Schaudt András újraöntötte 1852-ik évben. Ezen harangot Nagy-Kun- Szent-Márton városa közönsége Szent Mártony püspök tiszteletére készítette. A szöveg alatt Szent Márton dombormûvû képe volt látható. 1808-ban egy 455 kg súlyú második harang is készült, ezzel a felirattal: Öntetett privilegizált Kun Szent Márton városa közadományából, amidõn várossá lõn: 1807-ben, Szent Mártony püspök tiszteletére. Sajnos, mindkét régi harang az elsõ világháború vérontásának esett áldozatául, a toronyból leszerelve hadicélokra vitték el 1916. novemberében. 26
A világháború befejezése után öt évvel, 1923-ban került sor a harangok pótlására. Az 552 kg súlyú, az öt harang közül sorban a második harang felirata: Isten dicsõségére, Szent Márton püspök tiszteletére öntették a Szabó, P. Kovács, Fazekas és Józsa családok. 1923. A harang oldalán Szent Márton dombormûvû képe látható, az ismert palástjelenettel. Feltûnhet, hogy ebben az alföldi kun városban milyen gyakran fordul elõ Szent Mártonnak a köpeny kettéhasítása kapcsán történõ ábrázolása a didergõ koldussal. A segítõ felebaráti szeretetnek ez a gyönyörû példája csendül vissza Kunszentmárton múlt századi szentembere: Ökrös József céhmester 1862-ben keletkezett énekszövegében is, melyet kéziratos kötete õrzött meg számunkra. Ökrös József tevékenysége, sokoldalú közremûködése jelentõs helyet foglalt el a templomi közösség ájtatossági gyakorlatában. Fáradhatatlan munkabírásának és vezetési adottságainak tudható be, hogy a családja megélhetését biztosító napi munkája mellett hosszú évtizedeken keresztül állott a közel 500 tagot számláló Rózsafüzér (Olvasó) Társulat élén. Népi indíttatású énekszerzeményei, versei és feljegyzései hûen tükrözik a múlt század katolikus parasztpolgárságának gondolkodásmódját, lelki igényeit. Védõszentünkrõl szóló énekének szövege így hangzik: 27
Szent Mártony napját szentelvén És hazánk fiát tisztelvén, Dicsérjük szó-zengéssel és énekléssel, Isten hív szolgáját áldjuk s magasztaljuk. E szent még kisded korában, Ösztönt érezvén magában, Elhagyja pogány szülõit, ismerõit, Keresztény számba vétetik s neveltetik. Lévén hadak seregében, Egy koldust, hogy kérésében Nem vala, mivel segítse, s elégítse, Adá részét köntösének, e szegénynek. Kedves volt alamizsnája, Mert Úr Krisztus jött hozzája, Mondván: nagy érdemû áldást nyert e palást, Mellyel Márton béfedezte, így kedveze. E példában Kereszténység, Lásd, mely híven fizet az ég: Óh ember, itten ösztönt végy, mással jót tégy, Isten hozzád lész irgalmas és jutalmas. (Dallam: Áldjad ember e nagy jódat SzVU. 109) 28