IV. évfolyam 4. szám 2006. július E számunk központi témája: 60 ÉVES A FORINT Hat évtizede velünk A forint születését a kor talán legnagyobb mértékû inflációja elõzte meg. A gazdasági életbõl gyakorlatilag eltûnt a pénz, lényegében cserekereskedelem mûködött. A legfõbb fizetõeszköznek az arany és az élelmiszer számított. A társadalmi struktúrák foszladoztak, a gazdasági teljesítmény és a nominális jövedelmek elszakadtak egymástól, a háború következtében alig maradt az országban termelõeszköz, vetõmag, az infrastruktúra pedig romokban hevert. Az állam bevételei alig érték el a kiadások egy százalékát. (Teljes cikk a 2 3. oldalon) A bankjegyek biztonsága A napjainkban forgalomba kerülõ bankjegyek a technika fejlõdését követve már elõreláthatóan nem évtizedekre készülnek, sõt rövidebb életük során akár többször is korszerûsítésre szorulhatnak. A jelenleg forgalomban lévõ 1997-tõl kibocsátott forint bankjegysorozat biztonsági elemeit tekintve nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A papírban fluoreszkáló színes jelzõrostok, a bankjegyre nyomtatott személy képét ábrázoló árnyalatos vízjelkép, valamint mikro-írással is ellátott biztonsági szál található, a legtöbb címlet papírját pedig hologram fólia is védi. (Teljes cikk a 6. oldalon) Portrék története A szereplõk jórészt változtak Rákóczi és Széchenyi kivételével a korábbi sorhoz képest: a mai bankjegyek elõoldalán történelmünk olyan kiemelkedõ személyiségei láthatók, akik a magyar pénzkibocsátás történetében jelentõs szerepet játszottak, a bankjegyek hátoldalán pedig e személyek életéhez kapcsolódó helyszín ábrázolása jelenik meg. Mindemellett jelentõs szakmai sikernek számít, hogy számos, a mai kor legmagasabb követelményeinek megfelelõ biztonsági elem is beépült a bankjegyekbe, úgy, hogy ez nem csorbította a bankjegyek mûvészi értékét. (Teljes cikk a 4 5. oldalon) A réznyomás megújítója A bankjegygyártó gépek tervezésében és a technológia fejlesztésében Heinrich Frigyes kimagasló érdemeket szerzett, öregbítve a magyar ipar és a Pénzjegynyomda hírnevét azáltal, hogy gépei az európai technikai színvonalat magas megelõzték. A Heinrich-féle gépekbõl 1931-1943 között 14 darabot adtak el külföldön. A bankjegygyártó berendezéseken elõállított termékek minõsége világviszonylatban kimagasló volt. Mindezek eredményeként a pénzjegynyomdai szakemberek szakmai tekintélye jelentõsen megnõtt itthon és külföldön egyaránt. Heinrich Frigyes vezetése alatt a Pénzjegynyomda képes volt kielégíteni a II. világháború következtében elõállott infláció miatt jelentkezõ fokozott bankjegygyártási igényeket, anélkül, hogy teljesen áttért volna a könnyen hamisítható ofszetnyomtatásra. (Teljes cikk a 7. oldalon) Hat évtizede velünk Cikk a 2 3. oldalon Portrék története Cikk a 4 5. oldalon A bankjegyek biztonságának 60 éve Cikk a 6. oldalon A réznyomás megújítója Cikk a 7. oldalon
Hat évtizede velünk Hatvanéves a forint 2 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s A forint születését a kor talán legnagyobb mértékû inflációja elôzte meg. A gazdasági életbôl gyakorlatilag eltûnt a pénz, lényegében cserekereskedelem mûködött. A legfôbb fizetôeszköznek az arany és az élelmiszer számított. A társadalmi struktúrák foszladoztak, a gazdasági teljesítmény és a nominális jövedelmek elszakadtak egymástól, a háború következtében alig maradt az országban termelôeszköz, vetômag, az infrastruktúra pedig romokban hevert. Az állam bevételei alig érték el a kiadások egy százalékát. Az óriási infláció rengeteg készpénzforgalommal járt, de az árak növekedésével már nem tudott lépést tartani a pénzállomány növekedése: a gyorsuló infláció öngerjesztô folyamattá vált. A társadalom szinte valamennyi tagja érezte, ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell. Radikális lépésekre volt szükség, olyanokra, amelyek hosszabb távon is visszaszerzik a pénz iránti bizalmat, nem engedik továbbélni az inflációt, és helyreállítják a tényleges gazdasági teljesítmény és a nominális jövedelmek közötti megbomlott arányt. Ebben a helyzetben mindenki várta a megoldást, és az emberek többsége elfogadta, hogy akár áldozatokat is kell hoznia az eredmény érdekében. Ez nem csupán elvi szólam, hanem nagyon is valóság volt akkoriban: az új pénzben meghatározott bérek a háború elôtti reálkeresetek 45-55 százalékát tették ki. Cserébe megszûnt az áruhiány, újra lehetett élelmiszert, iparcikeket vásárolni a boltokban, az árak vágtató emelkedése megszûnt. A gazdasági vezetés viszonylagos pénzszûkével támogatta a folyamatot, nagyon vigyáztak arra, hogy ne kerüljön a kelleténél több pénz a forgalomba, s emellett igyekezett hatósági lépésekkel is kordában tartani az árakat. Szigorú börtönbüntetéssel, sôt, olykor még kivégzéssel is fenyegette a spekulánsokat, valutázókat. Nyilván az szintén hatott a közvéleményre, hogy a kormány washingtoni tárgyalásainak és az Egyesült Államok vezetése megértésének köszönhetôen visszakerült az országba a Magyar Nemzeti Bank monetáris aranya. A forint aranytartalmát ugyan megállapították 1 kilogrammm színarany 13 200 forintot ért, de a lakosság számára már nem adták meg a lehetôséget az esetleges beváltásra, az aranytartalom elsôsorban a külföldi fizetôeszközökhöz mért árfolyam kialakításában számított mérvadónak. Az új pénz bevezetése sikeresnek bizonyult, ami elsôsorban az általános közfelfogásnak, a fizetôeszközbe vetett bizalomnak volt köszönhetô, s ennek fenntartását támogatták az olyan lépések, mint az aranykészlet visszatérése vagy éppenséggel az új pénz neve, a forint, amelyet Károly Róbert királyunk erôs és stabil pénzétôl, az aranyforinttól örökölt. Az 1948-at követô idôk kommunista rendszere a tervgazdasággal nem A forint a középkor leghíresebb aranyérméi közé tartozott. Az aranyforint nevét Firenze városról nyerte, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. A firenzei aranyforintokat Európa majdnem összes pénzkibocsátója bevezette, Magyarország is az elsõk között volt. Károly Róbert az 1320-as évek elején honosította meg Magyarországon az arany pénzeket, melyek értékükben, súlyukban, finomságukban, sõt éremképükben is hûen követték a mintául szolgáló firenzei aranyat, a fiorino d orot. Elsõként Nagy Lajos magyarította az éremképet, Szent László képét verette az aranyforintra. A forint nevet 1892-ig rendszeresen használták. A II. világháború után, 1946. augusztus 1-jén ismét bevezették az 1945-1946 évi hiperinflációt követõen a pengõ helyett a forintot. sok teret hagyott a forintnak az érvényesülésre, az akkori ideológia célkitûzése szerint az emberek amúgy is rövid idôn belül búcsút mondhattak volna a pénznek, és az ígéretek arról szóltak, hogy mindenki szükséglete szerint részesülhet majd az állam biztosította szolgáltatásokból, javakból. Az ígéretek ígéretek maradtak, az élet pedig ment tovább, ami egyben azt is jelentette, hogy a közgazdasági törvényszerûségek minden tiltás és ideológiai dörgedelem, magabiztos ígéret határon megálló olajárak, stabil belföldi árak stb. ellenére lassan, de biztosan érvényesültek. Az olajárak bizony begyûrûztek, a felvett devizahitelek terhei emelkedni kezdtek, és a belföldi árak is elindultak felfelé. Mindez növelte a készpénzforgalmat, így aztán megindult az 1946-ban kibocsátott és évtizedekig változatlan forintbankjegy-sor bôvülése. 1970-ben megjelent az ötszáz forintos, amelyet Nagy Zoltán tervezett. Ezt követte 1983-ban az ezerforintos, majd 1991-ben az ötezer forintos, alkotójuk a Pénzjegynyomda Nagy Zoltán örökébe lépô grafikusmûvésze, Vagyóczky Károly volt.
60 esztendô számokban 60 év alatt legyártott 4,1 milliárd db Ha ezt a bankjegymennyiséget egymás tetejére tennénk, bankjegyek száma: 210 Eiffel-torony magasságú oszlopot kapnánk. A bankjegyeket egymás után téve Nyíregyházától Szombathelyig érne a bankjegysor. forgalmi érmék száma: 6,7 milliárd db Ennyi érme elszállításához több mint 2000 kamionra forgalmi érmék súlya: 20750 tonna lenne szükség. A rendszerváltozás természetesen más idôket hozott a forint számára is, végre elindulhatott a piacgazdasági pénzzé válás útján. Ez nem bizonyult könnyûnek. Az elsô idôkben az infláció jellemezte pályafutását. Ezen a szakemberek sem csodálkoztak, hiszen a létezô szocializmus viszonyai közötti mesterségesen alacsonyan tartott árak korántsem tükrözték a valóságot, és eljött korrekció az ideje, ami legtöbbször áremelkedést jelentett. A piacgazdasági mechanizmusok kialakulása közben egy kis idôre megingott a bizalom a forintban, a kilencvenes évek elején az A devizakorlátozások nemcsak a forintot, hanem már a pengôt is érintették, bevezetésükrôl még a nagy világgazdasági válság hatására, 1931- ben döntött a kormány és a jegybank, idôszaki intézkedésnek szánva a rendelkezéseket. Ez az idôszak éppen hetven évig tartott. A konvertibilis forint mára elérte az árstabilitást, ezzel jelezvén teljes nagykorúságát. Utódját is ismerjük, az eurót, csak éppen azt nem tudjuk, pontosan mikor váltja fel megszokott pénzünket az európai közös valuta. emberek szívesebben tartották megtakarításaikat külföldi pénzben, elsôsorban dollárban, német márkában. Az évtized második felétôl azonban ez fokozatosan megszûnt, a forintba vetett bizalom egyre erôsödött, míg végül az új évezred elsô esztendejében, 2001-ben elérkezett az ideje a teljes konvertibilitás deklarálásának. 3 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s
A második világháborút követô infláció a világ eddigi legnagyobb pénzromlása volt. 1945-tôl az infláció megfékezésére miniszterelnöki rendeletben rendelték el a bankjegyek bélyeggel való ellátását. A névérték háromszorosának megfelelô értékû bélyeggel látták el a bankjegyeket, de ez az intézkedés is csak átmenetileg fékezte az inflációt. Portrék története 4 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s Pengô, milpengô, billpengô (ez a milpengô milliószorosa) követi egymást, majd elkészült a Pénzjegynyomdában a milliárd billpengô, amelynek értéke 10 a 21- en. Ezt a bankjegyet azonban már nem bocsátották forgalomba, mivel új pénzrendszer került bevezetésre. 1946. augusztus 1-jén a 9000/1946. ME. sz. rendelettel került sor az új a valuta, a forint bevezetésére. 1946-ban a forintot aranyalapú valutaként határozták meg. Egy kg színarany 13 200 forintnak, ebbôl következôen 1 forint 0,0757575 gramm színaranynak felelt meg. A pengôt felváltó fizetôeszköz leendô neve, mint néhány évtizeddel korábban a pengô születésekor, hosszas vitákat váltott ki. Az illetékesek végül is a magyar történelemben egyszer már létezett és meglehetôsen stabilnak mutatkozott, Károly Róbert királyunk által vert aranyforint nevét választották, ezzel utalva az értékállóságra. Az új bankjegyek tervezésére Berényi Róbertet kérte fel a központi bank. Ám az elkészült tervek kevés védelmet nyújtottak a hamisítás ellen, ezért aztán a pengôbankjegyekkel már nevet szerzett Horváth Endre terveit valósították meg. A mûvész örült a felkérésnek és nagy energiával látott munkához. A rajzok a kor erôteljesen érvényesített politikai hangulatát és bizonyos mértékig a pengô stílusát tükrözték: a portrék az elsô kiadásban munkást és munkásnôt a modellül szolgáló emberek, Pfeiffer Mihály és Tôkés Jánosné (Várszegi Gizella), mindketten a Pénzjegynyomda dolgozói voltak majd a magyar függetlenségi harcok történelmi alakjait ábrázolták. Horváth Endre azonban nem tudta maradéktalanul befejezni megkezdett munkáját, egészsége megromlott, kénytelen hoszszabb ideig gyógykezeltetni magát. A forintbankjegyek metszése így fiatal munkatársára, késôbbi utódjára, Nagy Zoltánra marad, aki kellô szakértelemmel el is végezte feladatát. Késôbb az ô nevéhez fûzôdik az 1969-ben forgalomba került ötszáz forintos címlet tervezése és elôoldalának metszése. Az 500 forintos hátoldali képét Gál Ferenc metszette. A bankjegyek címletei és megjelenésük sokáig változatlanok maradtak. 1983-ban megjelent az 1000 forintos bankjegy, valamint a rendszerváltozás évében, 1990 nyarán pedig az 5000 forintos. Ez utóbbiakat azonban már Vagyóczky Károly tervezte, metszésükben pedig Füle Mihály, illetve Bojtos Károly mûködött közre. Vagyóczky Károly a Képzômûvészeti Fôiskola 1966-os elvégzése után 1970-tôl dolgozott a Pénzjegynyomdában. Vagyóczky, neves elôdjéhez, Horváth Endréhez hasonlóan a 90- es évek elején lehetôséget kapott egy teljesen új bankjegysorozat tervezésére. Erre szükség is volt, hiszen a régebbi címletek az új sokszorosítási technikákkal színes fénymásolók, nyomtatók, szkennerek már meglehetôsen könnyen voltak hamisíthatók, de más szempontból is elavultnak számítottak, hogy csak a viszonylag gyors elhasználódást és az akkor már korszerûtlennek tûnô nyomtatási technikát említsük. Vagyóczky Károly a klasszikus hagyományokból kiindulva megújította bankjegyeinket: elô- és hátoldalukat az eddigieknél jobban uralta a finom rajzolatú, az akadémikus látásmódot tükrözô portré és a kép. A szereplôk jórészt változtak Rákóczi és Széchenyi kivételével a korábbi sorhoz képest: a mai bankjegyek elôoldalán történelmünk olyan kiemelkedô személyiségei láthatók, akik a magyar pénzkibocsátás törté-
netében jelentôs szerepet játszottak, a bankjegyek hátoldalán pedig e személyek életéhez kapcsolódó helyszín ábrázolása jelenik meg. Mindemellett jelentôs szakmai sikernek számít, hogy számos, a mai kor legmagasabb követelményeinek megfelelô biztonsági elem is beépült a bankjegyekbe, úgy, hogy ez nem csorbította a bankjegyek mûvészi értékét. A 90-es évek közepén is sikerült a világot meglepnünk egy új technikai eljárással: a leheletfinom díszítô rajzolatok szakkifejezéssel guilloche elôállítására a Pénzjegynyomda számítógépes szakemberek segítségét kérte, akik el is készítették a szükséges programot. Ez olyan jól sikerült, hogy ma már Nyugat-Európa számos országában köztük a bankjegykészítés ôshazájának számító Nagy-Britanniában is használják a rajzolatok elkészítésére. Végül említsük meg a magyar forint érméket is. A forgalmi pénzeket 1967. december 31-ig a Pénzügyminisztérium bocsátotta ki, csak ezt követôen került a kibocsátás joga a Magyar Nemzeti Bankhoz. A forint érmék a Magyar Pénzverô Zrt.-ben készülnek, amit az érméken a BP. verdejegy jelez. A pénzérmék egy kivételtôl eltekintve színesfém ötvözetekbôl készültek, illetve készülnek. Nemesfémbôl a forintrendszerben csupán az 1946. és 1947. évi, Kossuth portréját ábrázoló 5 forintos érmék készültek. A ma forgalomban lévô érmesorozatot 1993-ban bocsátotta ki a jegybank, a 100 forintos érme kivételével, amely 1996-ban került forgalomba. Az új érmesor tervezésére az MNB 1991-ben nyilvános, jeligés pályázatot hirdetett, amelyen minden magyar állampolgár részt vehetett. A beérkezett 47 pályamûvet mûvészettörténészekbôl, numizmatikai szakértôkbôl álló hazai és nemzetközi zsûri értékelte egymástól függetlenül. A pályázatok egy-két kivétellel a magyar történelem személyeit és tárgyi emlékeit jelenítették meg érmeképként. Végül a beérkezett pályamûvek közül tizenegyet mutattak be a Nemzeti Múzeumban a nagyközönségnek, ahol szavazni lehetett a legjobbnak ítélt pályamûre. A kiállítást mintegy tizenötezren tekintették meg. Mivel egyetlen olyan pályamû sem készült, amely alkalmas lett volna a megvalósításra, az MNB az elsô díjat nem adta ki. A szakértôk véleménye és a lakosság szavazata alapján a két második helyezett pályamû, a Rege és az Értékeink jeligével beküldött pályamûvek felhasználásával alakították ki az érmesort. Kósa István az érmék elôlapjának, Bartos István az érmék hátlapjának megvalósítására kapott megbízást. A jelenleg forgalomban lévô 100 forintosoknak mind az elô-, mind a hátlapját Kósa István tervezte. 60 éves a forint szülinapi rajzpályázat A Magyar Nemzeti Bank 60 éves a forint címmel rajzversenyt hirdet, ahová minden olyan 6-14 év közötti gyermek jelentkezését várjuk, aki szívesen lerajzolná, lefestené, hogy mit is jelent számára a magyar forint, melyet 1946. augusztus elsején vezettek be hazánkban. A technikára vonatkozóan nincsenek megkötéseink. Az alábbi témakörökben várjuk a pályamûveket: Az én forintom 60 éves a forint Én és a zsebpénzem A pályázatot két korcsoportban hirdetjük meg: 6-10 évesek, 11-14 évesek A beküldött rajzok mellé rövid levélben várjuk minden pályázótól személyes adatait (név, értesítési cím, e-mail cím, telefonszám), rövid bemutatkozást és pár sort a képrôl. A pályázatra a rajzokat, festményeket 2006. november 15-éig várjuk, az alábbi címre: MNB Kommunikáció, 1054 Budapest, Szabadság tér 8 9. Mindehhez segítségként elôadásokat tartunk az MNB Látogatóközpontjában 2006. szeptember 1-jétôl a forint történetérôl, melyben sok egyéb érdekesség mellett megtudható, miért éppen forintnak hívják a magyar fizetôeszközöket, honnan ered ez az elnevezés, hogyan néztek ki elsô forintérméink és bankjegyeink. A beérkezett képekbôl az MNB Látogatóközpontjának honlapján (www.lk.mnb.hu) virtuális kiállítást szervezünk, amelyekre szavazhat a nagyközönség. Az elektronikus úton leadott szavazatok alapján dôl el, ki kerül dobogós helyre. A szavazás 2006. november 15-én indul, és 2006. december 10-én zárul. Ünnepélyes eredményhirdetésre 2006. december végén kerül sor. A pályázattal kapcsolatos kérdéseket a boroczsz@mnb.hu címre vagy a (1)428-2752-es budapesti telefonszámra várjuk. 5 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s
6 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s A bankjegyek biztonságának 60 éve A bankjegyeket kissé leegyszerûsítve a meghatározást nevezhetjük különleges nyomtatványoknak is, hiszen különleges papírra készülnek, különleges nyomdai eljárásokkal abból a célból, hogy az általuk képviselt értéket megbízhatóan, a hamisításoknak is ellenállva legyenek képesek megjeleníteni. A hamisítások minôségére és mennyiségére minden idôben hatással van az adott kor technikai fejlettsége. A forint születését követô több mint négy évtizedben ilyen szempontból nyugalmas éveket élhettek át mind a bankjegyek biztonságáért felelôs szakemberek, mind pedig az utca embere, aki számára a pénz készül. Ebben az idôben a bankjegyek tervezése elsôsorban grafikai, mûvészi feladat volt. A különleges összetételû a textiliparban is használatos növényi rostokból álló optikai fehérítômentes, esetleg látható jelzôrostokat tartalmazó papírra metszet-mélynyomtatással nyomtatott, kézzel is tapintható rajzolatokat tartalmazó bankjegyek (pl. a 10, 20, 50 és 100 forintosok) évtizedeken keresztül állták a versenyt a hamisításokkal szemben. Az irodai sokszorosító eszközök elôbb a fekete-fehér xerox elven mûködô, majd a 90-es évek elejétôl a fejlett számítástechnikai rendszereken alapuló színes fénymásolók megjelenése új kihívásokat hozott mind a bankjegyek gyártói, mind kibocsátói számára. A nemcsak a becsületes emberek, de a hamisítók számára is könnyen hozzáférhetô, könnyen kezelhetô, forradalmian fejlôdô, zavarba ejtôen jó minôségû reprodukciókat elôállítani képes fénymásolók megjelenésével soha nem látott tempóra gyorsult a jegybankok és a hamisítók örök versenye. A kibocsátói elôny tartása érdekében a korábbiakban feleslegesnek vagy elképzelhetetlennek tartott anyagok (pl. fluoreszkáló sorszámok a régi 1000 forintoson) jelentek meg a bankjegyeken, vagy pl. a papírban korábban testidegen -nek minôsített biztonsági szál a régi 5000 forintos papírjában a kilencvenes évek kezdetén. A bankjegyek tervezése során egyre jelentôsebb szerepet kezdett kapni a mûvészi munkát kiegészítô, a hamisítás elleni védelmet vagy az automaták, pénzfeldolgozó gépek általi azonosíthatóságot biztosító mérnöki tevékenység. A grafikus-mûvész feladata gazdagodott, és egyben nehezedett a bankjegyeken helyet követelô, különbözô biztonsági elemek harmonikus kompozícióba foglalásával. A napjainkban forgalomba kerülô bankjegyek a technika fejlôdését követve már elôreláthatóan nem évtizedekre készülnek, sôt rövidebb életük során akár többször is korszerûsítésre szorulhatnak. A jelenleg forgalomban lévô 1997-tôl kibocsátott forint bankjegysorozat biztonsági elemeit tekintve nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. A papírban fluoreszkáló színes jelzôrostok, a bankjegyre nyomtatott személy képét ábrázoló árnyalatos vízjelkép, valamint mikroírással is ellátott biztonsági szál található, a legtöbb címlet papírját pedig hologram fólia is védi. Gazdag a nyomdai úton kialakított biztonsági elemek listája is. Rejtett kép, illeszkedôjel, többféle ultraibolya vagy infravörös tartományban vizsgálható, színváltó vagy irizáló nyomatok nehezítik a hamisítást, illetve teszik lehetôvé a valódiság megállapítását. A korai évtizedek említett hamisításmentes nyugalma már soha sem tér vissza korszerûséget tükrözô bankjegyeinknek köszönhetôen azonban a hamisítás mértéke a készpénzforgalom biztonságát nem zavarja. A biztonságra fordított figyelem mellett megengedhetjük magunknak azt is, hogy a bankjegyekre ne csak mint egy mûszaki leírás mellékletére, hanem a portrékat, hátoldali képeket gondolatban bekeretezve mint önálló képzômûvészeti alkotásokra tekintsünk.
A réznyomás megújítója A bankjegygyártás terén nagy fordulatot jelentett a rotációs bankjegynyomó gépek üzembe állítása, az új bankjegygyártási technológia alkalmazása. A Dr. Heinrich Frigyes (1896-1954) által kifejlesztett rotációs réznyomósajtót, valamint az azt kiegészítô írisz festékezômûvet a Ganz és Társa gépgyárral készíttette el, amelyet 1930-ban helyezett üzembe a Pénzjegynyomdában. A forradalmian új berendezés az akkori éves bankjegyigény 40 százalékát gyártotta le. Heinrich Frigyest, aki korábban az Osztrák Nemzeti Bank Pénzjegynyomdájának felügyelô mérnöke volt, 1928-ban nevezték ki a Pénzjegynyomda mûszaki igazgatójává. A bankjegygyártás terén már nagy tapasztalatokkal rendelkezett, több találmány is bizonyította szakértelmét. Nevéhez fûzôdik többek között az addig kézi munkával történô réznyomás (metszet-mélynyomtatás) mechanizálása, a bankjegypapírok metszet-nyomtatás elôtti automatikus nedvesítésének megoldása, a vízjeles papír elôállításának szabadalma is. A berendezés az addig alkalmazott kézi metszet-mély(réz-)nyomtatás idôigényes és fáradságos kézi mûveleteit gépesítette, automatizálta. A rotációs elvû nyomógép több bankjegyképet tartalmazó metszetnyomó lemezt tartalmazott. A lemezek vonalainak megfelelô befestékezését külön plüss alapú bedörzsölô henger biztosította. A lemezek nem nyomó felületeinek tükör tisztaságú letörlését textil (molino) tekercsekrôl dolgozó törlômû valósította meg. A nyomatok minôségét jelentôsen növelte, hogy a bankjegypapírokat elôre benedvesítették. Ezeknek az alapvetô megoldásoknak köszönhetôen a Heinrich-féle réznyomógépeken olyan bankjegyeket lehetett elôállítani, amelyek íriszben két színt tartalmaztak, a nyomólemezen lévô vonalak mélysége akár a 300-350 mikron mélységet is elérhették, szemben a mai modern technológiával, amelyben ugyanez az adat csak 120-130 mikron. A bankjegygyártó gépek tervezésében és a technológia fejlesztésében Heinrich Frigyes kimagasló érdemeket szerzett, öregbítve a magyar ipar és a Pénzjegynyomda hírnevét azáltal, hogy gépei megelôzték az európai technikai színvonalat. A Heinrich-féle gépekbôl 1931-1943 között 14 darabot adtak el külföldön. A bankjegygyártó berendezéseken elôállított termékek minôsége világviszonylatban kimagasló volt. Mindezek eredményeként a pénzjegynyomdai szakemberek szakmai tekintélye jelentôsen megnôtt itthon és külföldön egyaránt. Heinrich Frigyes vezetése alatt a Pénzjegynyomda képes volt kielégíteni a II. világháború következtében elôállott infláció miatt jelentkezô fokozott bankjegygyártási igényeket, anélkül, hogy teljesen áttért volna a könnyen hamisítható ofszetnyomtatásra. A Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója 1947. júniusában köszönôlevelet írt dr. Heinrich Frigyesnek, amelyben legteljesebb elismerésének adott kifejezést azon munkásságáért, amelyet hosszú éveken keresztül a Pénzjegynyomda technikai felkészültségének a réznyomó gyorssajtó beállítása révén annak idején kifejtett. A levél megírására annak kapcsán került sor, hogy az új forint bankjegyek nyomtatása teljes sikerrel folyt a Heinrich-féle bankjegy metszetnyomó gépeken. Dr. Heinrich Frigyes technikai és technológiai fejlesztéseivel a bankjegygyártás történetében maradandót alkotott. Berendezéseit a Pénzjegynyomda 1996-ig a jelenlegi modern forintsorozat kibocsátását lehetôvé tevô technológiai rekonstrukcióig folyamatosan, több mûszakban használta. Az 1996-ban utolsóként leszerelt Heinrichféle rotációs réznyomó gyorssajtót minden érdeklôdô megtekintheti a Mûszaki Múzeumban. A réznyomtatás a kézi metszésen alapuló mûvészi sokszorosítás többszáz éves hagyományain fejlôdött ki. Az árnyalatos, több tónusú grafikák nyomtatás útján történô többszörözése az elsô fametszetek elkészítésével született meg. Az árnyalatok, vagyis a szemlélô számára sötétebb illetve világosabb grafikai részek visszaadása vonalak sokaságának kialakításával valósult meg. A vonalaknak az egymástól való távolságukkal (sûrûbb vagy ritkább vonalak) vagy azok vastagságának változtatásával lehetett elérni a különféle árnyalatok minél hitelesebb visszaadását. Az ilyen típusú, több tónusú grafikák elkészítése és azok kézi metszése alapos grafikai ismereteket, sôt mûvészi tehetséget követelt és követel meg ma is a metszetek készítôitôl. A fényképezés feltalálásáig a valóságról mint árnyalatokban gazdag témáról csak metszetek elkészítésével tudtak maradandó emléket állítani, és azokat nyomtatási eljárással sokszorosítani. 7 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s
Lk-sarok A forint bevezetésének ünnepén egy különleges bankjegyet mutatunk be: az 1990. július 31-én megjelent 5 000 Ft-ost. Két szempontból is vitte a prímet a Vagyóczky Károly által tervezett papírpénz, hiszen a magyar bankjegyek között elsôként tartalmazott biztonsági fémszálat, illetve Braille-írásos értékjelzést, ami a vakok és gyengénlátók számára is megkönnyítette a bankó beazonosítását. Az elôlapon a nagy magyar, Széchenyi István portréja (Friedrich Amerling festménye nyomán) szerepel, a hátlapon pedig a Magyar Tudományos Akadémia épülete. A pénz kialakulásáról, a forint történetérôl és még sok egyéb érdekességrôl bôvebben az MNB Látogatóközpontjában tájékozódhat (díjmentesen) naponta 9 és 16 óra között (1054 Budapest, Szabadság tér 8 9. ). A tárlatvezetés idôpontjai továbbra is kedd 14 óra, szerda 11 óra, péntek 14 óra. 8 JEGYBANKUNK 2 0 0 6. j ú l i u s Korábbi számainkból 2003/01. szám a Magyar Nemzeti Bankról 2003/02. szám az inflációról 2003/03. szám a kamatokról 2003/04. szám a valutaárfolyamról 2003/05. szám az árstabilitásról 2003/06. szám a pénzügyi stabilitásról 2004/01. szám az euróról 2004/02. szám Megnyílt az MNB Látogatóközpontja 2004/03. szám az Érmék és bankjegyek 2004/04. szám 80 éves az MNB 2004/05. szám Médiapályázat 2004/06. szám Devizahitelek 2004/07. szám A Látogatóközpont 2004/08. szám Emlékérmék 2004/09. szám A jegybanki kamat 2004/10. szám Médiaszeminárium 2004/11. szám Pénzügyi kultúránk 2005/01. szám Jegybanki transzparencia 2005/02. szám MNB tanulmánypályázat 2005/03. szám A nemzetközi kapcsolatok és az MNB 2005/04. szám Statisztikai szolgáltatások 2005/05. szám 100 éves az MNB fôépülete 2005/06. szám Európai Központi Bank 2005/07. szám Médiapályázat 2005/08. szám Irány a Látogatóközpont 2005/09. szám Nyílt napok 2005/10. szám Magyar napok Frankfurtban 2005/11. szám Statisztikai kiadványok 2005/12. szám Médiaszeminárium 2006/01. szám Stúdium 2006/02. szám Monetary 2006/03. szám Pénzügyi stabilitás A kiadványban megjelenô írások térítésmentesen és külön engedély nélkül, szabadon felhasználhatók. Az írások word formátumban letölthetôk a www.mnb.hu sajtószobájában. Az MNB kommunikációja elképzelhetetlen a sajtó munkatársainak együttmûködése nélkül. Szívesen fogadjuk érdeklôdésüket bármilyen kérdéssel, akár interjúszervezéssel, elôadással kapcsolatban (06-1) 428-2751 és e-mailen is: kommunikacio@mnb.hu MNB Kommunikáció Impresszum A Magyar Nemzeti Bank havonta megjelenô, szerkesztôségeknek megküldött hírlevele. Szerkeszti a szerkesztôbizottság, vezetôje: Missura Gábor Kiadja: MNB Kommunikáció Szerkesztô: Strohmayer Erika Fotók: MNB-archívum Jelenlegi számunk közremûködô munkatársai: Böröcz Szilvia, Pataki Tibor, Rétalji Igor, Tóth Zoltán Szerkesztôség: 1850 Budapest, Szabadság tér 8. A ép. 246. Tel.: 428-2600/3072 Terjesztés: postai úton és elektronikusan. Lapterv: Iconos Reklámügynökség Grafikus: Mezô Imre Zsolt Nyomdai munkák: D-Plus Tördelô: Bublik Zita