DEBRECENI ANIKÓ Tankönyv az általános oktatási rendszerű tanintézetek 10. osztálya számára Ajánlotta Ukrajna Oktatási és Tudományos Minisztéruma ЛЬВІВ Видавництво СВІТ 2010
УДК 82.161.2(075.2) ББК 83.3(4УГО)я7 Д25 Рекомендовано Міністерством освіти і науки України (наказ 177 від 03.03.2010 р.) Видано за рахунок державних коштів. Продаж заборонено Психолого-педагогічну експертизу проводив Інститут педагогіки НАПН України Експерти, які здійснювали експертизу: Олас Е. Б., Пийтерфольвівський ліцей Виноградівського р-ну, Закарпатська обл., вчитель, вчитель-методист; Гулачі Є. Л., Мукачівський ліцей, Закарпатська обл., вчитель, старший вчитель; Ковач Т. Ф.Берегівська філія Закарпатського ІППО, методист; Гортвай К. І., Ужгородський національний університет, доцент, доцент, кандидат філологічних наук Д25 Дебрецені О. О. Література (інтегрований курс, угорська та зарубіжна): підруч. для 10 кл. загальноосвіт. навч. закладів із навчанням угорською мовою / О. О. Дебрецені. Львів: Світ, 2010. 472 с.: іл. ISBN 978-966-603-645-5. УДК 82.161.2(075.2) ББК 83.3(4УГО)я7 ISBN 978-966-603-645-5 Дебрецені О. О., 2010 Видавництво Світ, 2010
BEVEZETŐ 3 Valamely irodalom éppen annál inkább lehet világirodalmi érték, mennél nemzetibb: mennél több új színt, új hangot visz belé a világirodalomba. E nagy koncerthez egy új hangot adni, új színt a világirodalom nagy tarkaságához, a legnagyobb szolgálatok egyike, melyeket egy kis irodalom a világirodalomban tehet. Babits Mihály: Magyar irodalom KEDVES TANULÓK! Az újabb követelményekhez igazított tankönyv a középiskolák 10. osztálya számára készült. Hogy mit értünk újabb követelményeken? Három tanterv összehangolásának eredménye ez a könyv. Meg kell felelnie a középiskolai oktatás állami szabványának, a filológiai szakirányú oktatásnak és az akadé miai szintnek, azaz a társadalmi-humán szakirányú irodalomoktatás tantervének. Segítségével az irodalom elméletébe és történeti múltjába szeretnénk bevezetni ifjú olvasóinkat. Ennek értelmében a tankönyv első része rövid áttekintést nyújt az ókor irodalmából, amit a filológiai szakirányú tanterv irányoz elő. A továbbiakban a korai középkor, az ókeresztény, a középkor, a késő középkor, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus és romantika irodalmáról és művészetéről olvashattok, amit az állami szabvány ír elő. Időben és mennyiségben tehát hatalmas anyagot ölel fel a könyv: több mint 3000 év irodalmi alkotásaiból válogat, az ókortól a XIX. század első negyedéig. Időrendben, történelmi korok és irodalmi irányzatok szerint tagolva kerül elétek a tananyag. Előbb a világirodalom legkiemelkedőbb, kulcsfontosságú műveivel, majd az adott irányzathoz kapcsolódóan a magyar irodalom nagyjainak életművével ismerkedhettek meg. A művelődéstörténeti korszakok és stílusok művészeti törekvéseiről a képzőművészetben, zenében, építészetben is igyekeztünk képet adni. Az alkotók életpályája és munkássága bemutatásával átfogó képet nyújtunk az adott íróról vagy költőről. Célunk az, hogy a tankönyvben megismert és megtárgyalt irodalmi alkotások segítsenek új meglátások, észrevételek, értelmezések felfedezésében. Azt szeretnénk, ha együtt gondolkodnátok a könyvvel, elfogadnátok, kiegészítenétek azt, vagy esetleg vitatkoznátok megállapításaival, s így fejlesztenétek műértő képességeteket. Az irodalmi műveltség megalapozására és szélesítésére, az irodalom megismertetésére fordítottuk figyelmünket, mert meggyőződésünk, hogy az irodalmi kultúra azonos az irodalmi alkotások alapos és elemző-értelmező ismeretével. A tankönyv két részből áll: az első rész az elméleti anyagot tartalmazza a tanterveknek megfelelően, a másodikban a kötelező olvasmányokkal ismerkedhettek meg. Természetesen több mint háromezer év irodalmi termését nem tudtuk belezsúfolni egyetlen könyvrészbe sem, ezért az alkotásokat részben kivonatosan olvashatjátok. A tankönyvben kétféle kérdés- és feladattípus olvasható: a -vel jelöltek (nehezebb) és a jelöletlenek (egyszerűbb), amelyek az irodalom tanulásának megkönnyítését, a lexikális ismeretanyag rendszerezését, a tudásszint állandó próbáját és ellenőrzését teszik lehetővé. A feladatok megoldásához sok sikert kívánunk, reméljük örömötöket lelitek a tankönyvben, és a belőle merített ismeretek az iskola elvégzése után is hasznotokra válnak.
4 I. RÉSZ I. RÉSZ AZ ÓKOR IRODALMA Korabeli történelmi helyzet Az ókor történelmi korszakát kb. i. e. 3000- től számítjuk az I. század 476-ig. Az ókori civilizáció először a Nílustól a messzi Hoanghóig ívelő, nagy folyamoktól öntözött óriási területen, az ókori Keleten bontakozott ki. Megjelentek az első osztálytársadalmak (rabszolgatartó) Mezopotámiában, Egyiptomban, Indiában és Kínában. Az ókori Kelet jelentős népei: az egyiptomiak, a sumérok, a babiloniak, a föníciaiak, a zsidók, az asszírok, a perzsák, a hinduk, a kínaiak és még sokan mások a termelés, a műveltség, a tudományok és művészetek terén gazdag örökséget hagytak ránk. Az ásatások felszínre hozták a régi népek alkotásait. Épületek, síremlékek, templomok, paloták, szobrok és képek egész sora került napvilágra. Az ásatásoknál előkerült kövekbe vésett feliratok, agyagtáblácskák, papiruszok megszólaltatják a mintegy 5 6 ezer évvel ezelőtt élt embereket. Megismerhetjük meséiket, vallási hiedelmeiket, hősmondáikat, munkadalaikat, kalandos útleírásaikat, királyaik haditetteit, a kereskedők számadásait, üzleti leveleiket, diplomáciai iratokat. Az egyiptomi elbeszélések: Apophisz és Szekenenré története, Asztartétörténete, Bentres-sztélé, Egyiptomi amazontörténet, Az éhínség hét esztendejéről szóló felirat, Hórusz és Széth története (összesen 28), a sumér Gilgames-eposz, a nagy indiai költemények a Mahábhárata és Rámajáma, a zsidóknak a Bibliában összegyűjtött irodalma, a kínai költészet ma is időtálló értékei. Az európai irodalom története, mint maga az egész európai műveltség is, a görögökkel kezdődött. Mítosz, mitológia Az irodalom kezdeti szakaszában fontos szerepet töltött be a mese, mely fantáziára épülő, csodás, fantasztikus elemekkel átszőtt történetet mond el. A történelmi eseményekről szóló mese a monda (vagy rege). A mesék és mondák minden nép körében igen általánosak, a népköltészet egyik fő ágát alkotják. A mese különleges fajtája a mítosz (gör. müthosz: monda, mese, történet ), mely isteni lényekről, félistenekről, különleges hősökről szóló, azok életét, cselekedetét bemutató mű. Másképpen: a mítosz vallásos elemeket tartalmazó monda, hitrege, mely az ember és az őt környező világ küzdelmét mutatja be. Az egy nép körében kialakult mítoszok összességét nevezzük mitológiának. Ez voltaképpen az adott nép vallásos hiedelmeit, a világról alkotott képét, az ember és az istenek, az ember és a természet kapcsolatáról vallott nézeteket összegezte. Minden nép másképpen képzelte el a világ rendjét, felépítését, így tehát más volt a mitológiája. A mitológiai történeteket, mítoszokat csoportosíthatjuk tematikai, motivikus vagy szerkezeti szempontból. Tematikai szempontból megkülönböztetünk teremtéstörténeteket, melyek témája a világ keletkezése, az ember születése, teremtése. A mítoszoknak témája lehet természeti jelenségek, képződmények, lelki tulajdonságok, állapotok, szokások, mesterségek, állatfajok, növények létrejöttének magyarázata. A motívumok szempontjából elkülöníthetjük a vándormotívumokra, illetve a különböző kultúrák sajátos motívumaira, jelképeire épülő mítoszokat. Szerkezeti, kompozíciós szempontból megkülönböztetünk különálló, illetve történetfüzérekből, egymással összefüggő történetcsoportokból
AZ ÓKOR IRODALMA 5 álló történeteket. Az utóbbiak között a kapocs lehet lazább (közös helyszín) és lehet szorosabb (egyazon főhős). A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, eredeti szövegük tehát ismeretlen, írás nem rögzítette azokat. A különféle mitológiákban ugyanazok a történettípusok térnek vissza: a világ keletkezése, az ember teremtése, a víz- vagy tűzözön, világtörténeti korszakok, a népek, helyek, nevek eredete, a világvége, a beavatás, a próbatétel, az áldozat, a pokoljárás történetei. Mítosztípusok: ISTENEK SZÜLETÉSÉRŐL SZÓLÓ (teogónia) ISTENEK HARCÁRÓL SZÓLÓ (teomákhia) A VILÁG SZÜLETÉSÉRŐL SZÓLÓ (kozmogónia) A VILÁG FELÉPÍTÉSÉRŐL SZÓLÓ (kozmológia) AZ ÖZÖNVÍZRŐL, AZ ALVILÁGRÓL, ARANYKORRÓL SZÓLÓK A TERMÉSZETI ERŐK ÁLLATI FORMÁBAN VALÓ MEGJELENÉ- SÉRŐL SZÓLÓK A mondáknak két nagy csoportját különböztetjük meg: eredetmondák (egy nemzet, egy család eredetét magyarázzák), helyi mondák (egy helység nevét vagy különös természeti jelenségek keletkezésének titkát fejtik meg). A magyar nép eredetmondáját, a csodaszarvas történetét Arany János dolgozta fel a Rege a csodaszarvasról című versében. A leghíresebb germán hősmondákat a Nibelung-mondakör tartalmazza. A Nibelung név eredetileg a kincset őrző törpék neve volt, jelentése valószínűleg: a köd fiai. A germánok i. e. 800 körül a Keleti-tenger partvidékén éltek. Múltjukról régészeti leletek is tudósítanak. Sok germán törzs az évszázadok során nyomtalanul eltűnt vagy beolvadt más népekbe, jelentős részük azonban megtelepedett Észak-Európában, illetve Nyugat- és Közép-Európában. A mai Európa igen sok népe beszél germán nyelveket: a svédek, dánok, norvégok, az angolok, hollandok, flamandok és a németek. A Nibelung-történetek szereplői között voltak ismert történelmi személyiségek is, például Attila hun király és az udvarában élő Veronai Detre. A germán mondák egy csoportja olyan elbeszéléseket tartalmaz, amelyek nem istenekről és nemzeti hősökről szólnak, hanem óriásokról, hableányokról, ördögökről és híres varázslókról, akiket csak a népi képzelet ruházott fel természetfeletti varázserővel, és sokáig csak a szájhagyomány őrizte őket. A germán és kelta mondák adták az alapját többek között a német Richard Wagner (1813 1883) operáinak: Lohengrin, A Nibelung gyűrűje, Parsifal. Az istenek születése a görög-római mitológiában A görögök elképzelése szerint eredetileg sem istenek, sem emberek nem éltek a földön. Maga a világ sem létezett, csak az alaktalan ősanyag, a végtelen világűr, amelyet Kháosz személyesített meg. Belőle született a sötétség: az éjszaka és a világosság: a nappal. Később megszületett Gaia, a föld. Gaia szülte Uranoszt, az égboltot és a tengert is. Amikor Uranosz uralomra jutott, feleségül vette Gaiát és ebből a házasságból titánok (isteni lények), egyszemű küklopszok és ötvenfejű, százkezű szörnyek születtek. Uranosz nem szerette utódait, ezért az alvilágba zárta valamennyit. Gaia megharagudott ezért, s rábeszélte a legifjabb titánt, Kronoszt, hogy büntesse meg az apját. Kronosz megtámadta Uranoszt, megfosztotta ha-
6 I. RÉSZ talmától, s maga lépett a főisten helyére. Kronosz feleségül vette Rheiát és hat gyermekük született: Hesztia, Déméter, Héra, Zeusz, Poszeidón és Hádész. A második istenpár, Zeusz és Héra, leszármazottai a görög hitvilág istenei. Az ókori görög mítoszok és mondák több csoportot, úgynevezett mondakört alkotnak. Mindegyikben közös azonban az ősi istenek világa. Emberi szenvedélyek, emberi hibák Az olümposzi istenek jellemezték őket. Az embereket védelmezték és üldözték, büntették és jutalmazták, de befolyásolhatóak voltak, ajándékokkal hatni lehetett rájuk. Lakomákra jártak, ambróziát és nektárt fogyasztottak. Úgy éltek, ahogy az emberek. A sok-sok isten közül tizennégy különleges rangra emelkedett. Ezek a magas Olümposzon laktak, ezért olümposzi isteneknek is nevezzük őket. Az istenek világában sajátos munkamegosztás uralkodott, mindenkinek megvolt a maga feladatköre. Zeusz (Jupiter), az istenek királya, az emberek és istenek atyja, olümposzi palotájában trónolva uralkodott a világon. Két testvére, akikkel megosztozott a világ uralmán: Poszeidón (Neptunus), a tenger ura, és Hádész (Pluto), a ködös alvilág fejedelme. Héra (Juno), a főisten felesége, a házasság istennője, Aphrodité (Venus), a szép istennő, a szerelem hatalmát képviselte. Zeusz másik lánya, a szűzies Palasz Athéné (Minerva), a bölcsességet, rendet és munkát. Hermész (Mercurius), a pásztorok, kereskedők és tolvajok védője ami illik is ahhoz az istenhez, aki a monda szerint már csecsemő korában ellopta bátyja, Apollón barmait. Apollón a napfény, a zene, a jóslás és egyben a költészet istene. A költészet védnökségében osztozik vele a kilenc múzsa az isteni szüzek, Zeusz lányai. A többiek: Déméter (Ceres), a földművelés és a termékenység istennője, Hesztia (Vesta), a családi tűzhely védelmezője, Árész (Mars), a háború istene, Dionüszosz (Bacchus), a bor és a mámor istene, Artemisz (Diana), a vadászat istennője, Héphaisztosz (Vulcanus), az istenek kovácsa. Az istenek mellett nagy szerepet játszanak a mitológiában a félisteni hősök is, akik legtöbbször egy isten és egy halandó szerelméből születtek. Legnevezetesebb köztük Héraklész (Hercules), Zeusz fia, a nagyerejű, legyőzhetetlen hős, az erős ember eszményi megtestesítője, aki híres tizenkét munkája véghezvitelével, minden akadályt legyőzve, elnyerte a halhatatlanságot és az istenek Pallasz Athéné közé emelkedett. Aphrodité
AZ ÓKOR IRODALMA 7 Hésziodosz szerint az emberiség története öt nagy korszakra osztható: 1. ARANYKOR Kronosz uralkodása, az emberiség aranykora. 2. EZÜSTKOR Zeusz uralkodásának kezdete, az emberiség serdülőkora. 3. RÉZKOR a kegyetlen harcok kora. 4. BRONZKOR a héroszok, egy jobb nemzedék kora, a trójai, thébai háborúk ideje. 5. VASKOR a Zeusz által lealacsonyított mai nemzedék kora. Zeusz és Héra A mítoszok hősei jó és rossz tulajdonságokkal rendelkeznek (az istenek is), követendő vagy éppen elrettentő példaként jelennek meg. A történetek nemcsak a világ rejtelmeire keresik a választ, hanem erkölcsi, nevelő célzatuk is van. Hermész a becsületes embert segíti, de a hazugot megbünteti. Prométheusz bölcsességével boldogul, még Zeusz (a főisten) eszén is túljár. A furfangos Prométheusz szereti az embereket, megajándékozza őket a tűzzel és bölcsességgel. A hatalmas istenek kicsinyes vitáit mutatja az Erisz almájáról szóló mítosz. Erisz a viszály istennője, tehát a gonosz, a rossz emberi tulajdonságok is isteni eredetűek. Az istennők csakúgy, mint a földi nők hiúk, nagy többségük magát tartja a legkülönbnek, a másikat lenézi. A mítosznak ugyanakkor történelmi vonatkozása is van. A döntésre kiszemelt ifjú ugyanis a trójai királyfi, Parisz, aki így maga és Trója ellen hangolja a két sértett istennőt: Hérát és Pallasz Athénét, s ez végül a trójai háborúhoz vezet. Az európai népek (s közte a magyar nép) fejlődésében, kultúrájában két mitológia játszott döntő szerepet: a görög-római és a zsidó-keresztény mitológia. A valóság és képzelet keveredéséből született mítoszok hatása óriási. Feldolgozásukkal a művészetek minden ágában újra meg újra találkozunk. Ebből táplálkozott a görög epika és dráma, a festészet és a szobrászat is számos mitológiai történetet örökített meg. Az azóta eltelt évezredekben (napjainkig) az irodalom, a képzőművészet, zene stb. számtalan alkotása merített az ókori mítoszokból. A görög-római mitologikus hagyományt a művészeteken belül az irodalom Homérosz, Hésziodosz, Vergilius, Ovidius és mások művei őrizte meg elsősorban. A sumér irodalom Az ókori keleti népek közül elsőnek még i. e. 3000 körül a sumérok tűntek fel a Tigris és az Eufrátesz folyók közének, görögül Mezopotámiának (folyóköz) déli részén. Fejlett öntözéses gazdálkodást folytattak, árpát, búzát, lent, olajos növényeket, malátát, szőlőt termesztettek. A sumérok voltak a történelem első és mindmáig egyetlen olyan népe, amelyre illik Goethe bölcs mondása: Bortól és sörtől az okos bölcsebb, a buta pedig még butább lesz. Az első kiseposzok is sumér nyelven keletkeztek még az i. e. 4 3. évezred fordulóján. A sumér hősepika központi témája az uruki mondakörből ered. Uruk dél-mezopotámiai város (ma Dél-Irak területe), az
8 I. RÉSZ i. e. 4 3. évezredi mezopotámiai kultúra egyik vezető ereje volt. Gilgames királyfi személye körül, aki Uruk város királya volt az i. e. XXVII. században, gazdag epikus hagyomány bontakozott ki. Az első akkád nyelvű Gilgames-eposzt a sumér epikus ciklus alapján valószínűleg az óbabiloni korban, az i. e. XIX XVIII. században írta egyetlen zseniális költő. Az eposz legteljesebb, akkád nyelvű klasszikus formája, az újasszír kiadás az i. e. VIII. század végén keletkezhetett. Ez a szöveg maradt ránk Assur-ban-apli (i. e. 669 626), az utolsó nagy asszír uralkodó híres ninivei könyvtárának 12 ékírásos agyagtábláján. A Gilgames-eposz Mai ismereteink szerint az emberiség első epikus műve, a mezopotámiai sumér kultúra fő alkotása, a Gilgames-eposz (hősköltemény), amely Gilgames királyfi hősi harcait, a halhatatlanságért, az örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. A ma is elterjedt változata az i. e. VIII. század végén keletkezett. Az eposz Gilgamest félisteni lényként mutatja be kétharmadrészt isten, egyharmadrészt ember. Anyja Aruru istennő volt, apja azonban halandó férfi, és Gilgames Gilgames életében is ez utóbbi vonás kerekedik felül, folyamatosan szembesül létének korlátozottságával és az ellenfeléből barátjává lett Enkidunak (a vadembernek) halála után saját halandóságának tudatával. Sok viszontagság után megérkezik Utnapistimhez és feleségéhez, akik egyedül élik túl a vízözönt, mert az istenektől halhatatlanságot kaptak, hogy megtudja tőlük az örök élet titkát. Gilgames virrasztással (hét napig kellene egyfolytában ébren lennie) örök életet nyerhetne, de elalszik. Haza kell térnie, de Utnapistim felesége megszánja, kéri férjét, hogy legalább az ifjúság füvét adják Gilgamesnek. A füvet sikerül felhoznia a tenger fenekéről, ám egy kígyó elragadja tőle, így üres kézzel tér haza Uruk városába. Gilgames megérti az örök törvényt: neki is el kell viselnie a halált, mint más halandónak. Az újasszír Gilgames-eposz 11. táblája a világot elpusztító özönvíz mondáját örökíti meg. A történet főhőse, Utnapistim (vagy Um-napisti-rugu) isteni sugallatra bárkát ácsolt, melyre felvitte családját és a földi állatokat, így az özönvíz elmúltával újrakezdődhetett az élet a földön. Mindezt maga mondja el egyes szám első személyben az őt felkereső Gilgamesnek. Nem nehéz a történetben a bibliai özönvíz és Noé történetére ismernünk.?! 1. Milyen időszakot ölel fel az ókor? Hol bontakozott ki először az ókori civilizáció? 2. Sorold fel az ókori Kelet jelentős civilizációit! 3. Mi a mítosz? Milyen mítosztípusokat ismersz? 4. Mi a mitológia? 5. Milyen tulajdonságokkal ruházták fel isteneiket a görögök? Mondj példákat! 6. Az ismert mitológiai személyekhez jellegzetes és jellemző tárgyak tartoznak: szelence, síp, lant, szárnyas saru, kalap, gomolyag, fonal, olló. Illeszd össze a neveket és a tárgyakat! Némely esetben egy-egy név mellé több tárgyat is írhatsz. Mit jelképeznek a tárgyak? A nevek: Apollón, Hermész, Pán, Pandora, párkák. 7. Hésziodosz szerint az emberiség történetének hány korszaka van? 8. Melyik két mitológia játszott döntő szerepet az európai kultúra fejlődésében?
AZ ÓKOR IRODALMA 9 9. Elevenítsd fel történelmi tanulmányaidat a sumérokról! Hol és mikor éltek? 10. Mi volt a sumér hősepika központi témája? 11. Ki volt Gilgames? Milyen mű szól róla? 12. Mi a Gilgames-eposz fő mondanivalója? IRODALOMELMÉLETI ISMERETEK Az eposz Az eposz szájhagyomány útján örökölt hősmonda, hősi ének, az egyik legősibb epikus műfaj. Olyan verses nagyepikai alkotás, melynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva egy egész közösség sorsára kiható tetteket hajt végre. Megkülönböztetünk naiv- és műeposzt. Az első eposzok az i. e. I. évezredben keletkeztek. Az európai irodalom és kultúra szempontjából a legfontosabbnak a görög Homérosz nevéhez fűződő két hatalmas költeményt, az Íliászt és az Odüsszeiát tekinthetjük. Szerb Antal A világirodalom története című könyvében a következőképpen ír erről: Amint a világ egy csodával, a világteremtéssel kezdődik, hasonlóképp az irodalomtörténet első ténye is csoda (és egyben egy világ teremtése). Homérosz eposzai, a legrégibb irodalmi emlékek, mindjárt a legtökéletesebb művek közé tartoznak, és az eljövendő évezredek számára mintául szolgáltak a költészetnek. (Szerb Antal. A világirodalom története. Magvető Könyvkiadó. Bp., 1941. 5. o.) Homérosz alakját már az ókorban legendák övezték, és a mai napig nem tisztázódott az ún. homéroszi kérdés: élt-e egyáltalán, ha igen, mikor, egy szerző alkotása e a két eposz, vagy kettőé, saját szövegről van szó vagy meglévő töredékes szövegekből, történetrészletekből álltak-e össze a művek? (Bővebben Homéroszról és a homéroszi kérdésről később olvashatsz.) A homéroszi eposzokat és a hasonló módon keletkezett műveket naiv eposznak szoktuk nevezni, melynek hősei rendkívüli emberek, esetleg isteni származásúak. A naiv eposzban egy adott nép mitológiája tükröződik. Cselekményvezetése fordulatos, lenyűgöző. A hős, a hősök harca az egész nép sorsát döntően befolyásolhatják. Például: Gilgames, Mahábhárata, Rámájana, Kalevala, Kalevipoeg. A naiv eposz mintául szolgált a műeposznak. Vergiliustól Zrínyin át (Szigeti veszedelem) Vörösmartyig (Zalán futása) példaként szolgált Homérosz műve, az Íliász és az Odüsszeia. Ezek közül az első nagy jelentőségű munka az i. e. I. században élt római költő Vergilius Aeneis (e.: éneisz) című alkotása. A későbbi századokban született műeposzok szerzői nemcsak Homérosz műveit tekintették mintának, hanem az Aeneist is, sőt elsősorban azt. Példaként a fentebb már említett Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát és Arany János Buda halála című művét emelhetnénk ki. Az újabb korok eposzfajtáiból a hősi eposzon kívül még jó néhány típus ismeretes. Ismerünk lovagi eposzt (Cid, Nibelung-ének), polgári eposzt (Goethe: Hermann és Dorothea) és komikus eposzt (Csokonai: Dorottya). A költők igyekeztek követni azt a hagyományt, amelyet az ókori mesterektől tanultak, alkalmazni mindazokat az eposzi kellékeket, amelyeket az imitált (utánzott) művekben találtak. Az eposzi kellékek Eposzi sajátságoknak is szokták nevezni. Invokáció: segítségül hívás múzsák, illetve valamely istenség segítségül hívása a mű megírásához. Propozíció: tárgymegjelölés a fő téma rövid megjelölése. Enumeráció: seregszemle a hősök katalógusszerű felsorolása. Deus ex machina: isteni gépezet természetfeletti lények beavatkozása. Retardácio: késleltetés a cselekményt döntően befolyásoló események híre késve jut el az érintettekhez. Anticipacio: előremutatás egy későbbi fontos eseményre való utalás.
10 I. RÉSZ In medias res: a dolgok közepébe vágva az eposz cselekménye nem a kezdő pillanattal indul. A szerző nem ismerteti a trójai mondakört, egyszerűen onnan kezdi, ahol a történet szempontjából fontos. Epitheton ornans: állandó jelzők a történetben szereplő hősöket, isteneket jelzős szerkezettel vezeti be a szerző és a cselekménysorban is alkalmazza. Pl.: szőke hajú Menelaosz, hős Odüsszeusz. Formulák: adott helyzetekben ugyanazt a szófordulatot használja. Pl.: Mily szó szökkent ki fogad kerítésén!?! 1. Mit nevezünk eposznak? 2. Mi a különbség a naiv eposz és a műeposz között? Soroljatok fel néhány példát! 3. Melyek a legfontosabb eposzi kellékek? A BIBLIA A Biblia a világirodalom mindmáig legnagyobb hatású műve. A világ majdnem minden nyelvére lefordították (arámiból vagy arameusból, amely a héber nyelv egyik változata, Jézus is ezt beszélte illetve görögből). A zsidóság és a kereszténység számára a Biblia szent könyv, isteni kinyilatkoztatás, tehát egyben szilárd erkölcsi útmutatás: ismerete és tanításainak követése magától értetődő kötelesség. A könyv egyedülálló népszerűségének oka azok a mélyen emberi történetek, amelyek e könyv lapjairól szólnak hozzánk. Istenkeresés, fájdalom, öröm, szerelem, barátság, önfeláldozás és kegyetlenség, alantasság és hősiesség: mind-mind megszólal e könyv vagyis inkább könyvek lapjain. A Biblia valóban az emberi magatartásformák tárháza, s annak, aki akarja út az önismerethez. Megnevezése a könyv jelentésű görög biblosz szóból származik, annak többes számú alakja. Jelentése tehát: könyvek. Ki írta, mikor és miért? A babilóniai fogság idején kezdték meg a zsidó papok és írástudók az írásban és szájhagyományban élő régi mítoszok, legendák, történetek, elbeszélések, törvények összegyűjtését. A rabság és szétszakítottság állapotában a hagyomány táplálta a nemzeti tudatot. Amikor a perzsák meghódították Babilont, a zsidók hazatérhettek. Újra felépítették a lerombolt Jeruzsálemet és a Templomot. Otthon folytatták, és az i. e. II. századig be is fejezték a hagyományok írásba foglalását. Azokat a szövegeket, amelyek megfeleltek a kor politikai és filozófiai követelményeinek, szentesítették, másokat kihagytak a szentnek jelentett szövegek sorából. Jeruzsálemben született tehát az Ószövetség, a zsidó vallás szent könyve, amely inkább kisebb könyveknek: biblionoknak, könyvecskéknek (pontosan 39) a gyűjteménye. Az Ószövetség könyvei a próféták (Isten kiválasztott embere, aki az ő akaratát, üzenetét tolmácsolja. Látnok, egy eszme lelkes hirdetője.) által írt könyvek. A Biblia első könyvét a hagyomány Mózes által írottnak tartja. Ennek az öt könyvnek zsidó megnevezése a Tóra (tanítás, törvény), mert ez tartalmazza a legfontosabb törvényeket. Mózes könyveiben található a teremtés története, az emberiség kialakulása, a zsidók kivonulása Egyiptomból és Kánaán elfoglalása. Ebben szerepel a Noéról és a vízözönről, valamint a
AZ ÓKOR IRODALMA 11 Bábel tornyáról, a nyelvek sokféleségéről szóló történet. Itt található a Tízparancsolat, amely a Biblia legfőbb erkölcsi és vallási alaptörvénye. Az általános, örök érvényű parancsolatok napjainkig meghatározóak az emberiség életében. Az Ószövetség további könyvei az egyes próféták történetét, látomását, jóslatait stb. tartalmazzák. Az egyes könyveket tartalmi és formai gazdagság jellemzi. A Biblia összeállítói mintegy ezer év alkotásaiból Mózes a kőtáblákkal válogattak, így természetes, hogy irodalmilag is a legtökéletesebb alkotások kerültek be. A mű teljes keresztmetszetét adja az ókori zsidó irodalomnak. A mitikus, történeti írások mellett megtalálhatóak itt a kor tudományos és jogi ismeretei, de szerepelnek benne találós kérdések, közmondások (Példabeszédek könyve) éppúgy, mint szerelmes versek (Énekek éneke). Irodalmilag is kiemelkedik az Ószövetség könyvei közül Jónás próféta könyve. Ez a novellaszerű elbeszélés az alapja a XX. századi magyar költészet egyik kiemelkedő művének, Babits Mihály Jónás könyve című elbeszélő költeményének. Időszámításunk első századában halt Jézus, a Názáreti kereszthalált, s benne sokan és egyre többen Krisztusra, azaz a zsidóknak megígért és várva várt Messiásra ismertek. Ézsaiás próféta szavai a Dávid házából való, szűztől született gyermekről és az emberek bűnét halálával megváltó szegény szolgáról különös értelmet és jelentést kaptak. A Krisztusban hívők úgy vélték, hogy a Jeremiás próféta megjövendölte újszövetséget Jézus Krisztuson keresztül kötötte meg velük az Isten. Már röviddel Jézus keresztre feszítése után kezdték összegyűjteni a rá vonatkozó szóbeli emlékeket: a születéséről, igehirdetéseiről, csodás gyógyításairól, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló történeteket. Ezen írások gyűjteménye a Kr. u. II. századra összeállt. Ez lett az Újszövetség, amely a Biblia másik részét alkotja és 27 könyvből áll. Az Új Testamentum az Ótestamentummal együtt a keresztény vallások Szentírása. Az Újszövetségben található a Jézus életét feldolgozó négy evangélium (szerzői: Máté, Márk, Lukács és János), az őskeresztény egyház történetét bemutató Apostolok cselekedetei, az apostolok levelei (többségének szerzője Pál apostol) és a Jelenések könyve (vagy Apokalipszis), mely a kereszténység győzelmes elterjedéséről, valamint az utolsó ítéletről szóló látomásokat tartalmazza. Az evangéliumokban olvasható a Hegyi beszéd, mely a mózesi törvények új értelmezését, a keresztény erkölcs alapjait fogalmazza meg. Az evangéliumi történetek nagy része parabola: erkölcsi célzatú példabeszéd. Ilyen például A tékozló fi ú története is. A Biblia két részét az Ószövetséget és az Újszövetséget az időszámításunk szerinti IV. században (390 405 között) Szent Jeromos (Hieronymus) kapcsolta össze Betlehemben, amikor latinra fordította a Szentírást. Fordítása Vulgata (elterjedt, közkedvelt, népszerű) néven vált ismertté.
12 I. RÉSZ?! 1. Honnan ered a biblia szó? Milyen nyelven íródott a Biblia? 2. Kik írták? Mettől meddig íródott? 3. Hány könyvből áll a Biblia? 4. Mi a Biblia két fő része? 5. Milyen műfajú szövegek vannak a Bibliában? 6. Milyen felosztásai vannak az Ószövetségnek? 7. Mi a Tóra? Ki írta? 8. Mi a Tízparancsolat? Hogyan tagolódik? Sorold fel pontjait! 9. Mutasd be az Újszövetséget! 10. Mit jelent az evangélium szó? Miről szólnak az evangéliumok? Kik írtak evangéliumot? 11. Melyik római császár idején élt Jézus? Ki volt ekkor a római helytartó? Ki volt ekkor a zsidó király? 12. Mi a Vulgata? AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM Hérodotosz (i. e.?484?425) mellszobra Az európai kultúra bölcsője Az ókori görögök népe az i. e. 2. évezredben telepedett meg a Balkán-félsziget déli részén. Itt a fejlettebb déli és keleti népekkel szoros érintkezésben a görögség gyors fejlődésnek indult, s már ebben a korban nagy művészi alkotásokat hozott létre: a homéroszi eposzokat. Az ókori Görögország a múzsák otthona és a tudományok bölcsője volt. Itt alakultak ki az irodalmi műnemek: a líra, epika és a dráma. Görögországból erednek a tudományok, melyek közül sokat ma is görög terminológiával illetünk. Itt fejlődött ki szoros kapcsolatban a természettudományokkal a filozófia, a történetírás, a földrajz és az orvostudomány. Elég csak Hérodotoszra, a történetírás atyjára, vagy Hippokratészre gondolni. Görögország a bölcsője a beszéd művészetének, a retorika kialakulásának is, amelyet a politikai viszonyok hívtak életre. Az ókori görögök egyik legnagyobb szellemi teljesítménye a filozófia volt. A filozófiát (bölcsesség szeretete) a tudományok és művészetek, sőt minden tudás, ismeret, tapasztalat összegzésének tekintették. Az irodalom és művészetek szempontjából a két meghatározó ókori görög filozófus Platón és Arisztotelész. Mindketten a filozófia nagy rendszerezői. Az irodalomelmélet szempontjából Arisztotelész legmeghatározóbb műve a Poétika, amely esztétikai, irodalomelméleti, műfajelméleti alapmű. A Poétika évszázadokra meghatározta, befolyásolta az irodalomhoz, művészetekhez való viszonyulást, értékítéletet. Arisztotelész bölcseleti munkái megalapozták a keresztény filozófia fejlődését is, elsősorban Aquinói Szent Tamás közvetítésével, ugyanis a skolasztikus filozófus saját rendszerét Arisztotelészre építette. A görög irodalom négy nagy korszakra osztható: A KEZDETEKTŐL A PERZSA HÁBORÚIG: i. e. VI V. század fordulójáig, az ión felkelésig tart,
AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM 13 és archaikus kornak is nevezik. Az irodalmi tevékenység központja az aiól és ión Kis-Ázsiában van. A PERZSA HÁBORÚKTÓL NAGY SÁNDORIG: ez a korszak kb. i. e. 480 i. e. 323-ig tart. Görögország a hódító háborúk után agrárállamból kereskedelmet űző tengeri hatalommá fejlődött. Az i. e. V. század Athén és az attikai dráma fénykora, Periklész korszaka. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Arisztophanész alkotott ekkor. A HELLENIZMUS KORA: a Nagy Sándor halálától számított korszakban a tudományé, a filozófiáé lesz a vezető szerep, de a költészet sem tűnik el. A CSÁSZÁRI KOR: Alexandria bukásától az antikvitás végéig terjed az utolsó időszak, i. e. 30 Kr. u. 529-ig, az athéni Platón-akadémia bezárásáig tartott. Az akadémiát Iustinianus záratta be. A görög szellem azonban nem tűnt el, hiszen még közel egy évezredet élt tovább a Bizánci Birodalom művészetében. Nyugaton a keresztény egyház is sok mindent átvett a görög bölcselőktől és tudósoktól. A középkor viszont elfelejtett görögül, de a reneszánsz és a humanizmus korában újra föléledt a görög szellem. HOMÉROSZ ÉS EPOSZAI A görög irodalom első és legnagyobb költője, a világirodalom egyik legkiemelkedőbb alakja Homérosz. Ő az első költő, akinek neve ránk maradt. Azok közé a világalkotó géniuszok közé tartozik, amilyen csak három-négy ha megjelent az egyetemes irodalomtörténet folyamán. (Szerb Antal. Ism. mű. 7. o.) ÉLETPÁLYÁJA A legendás hírű görög költő személyét teljes homály borítja. Valamikor az i. e. VIII. században élhetett és Kis-Ázsia volt a szülőhazája. Szülővárosa vita tárgya volt. Erről szól egy ókori epigramma: Hét város verseng, melyikük fi a volt Homérosz: / Homérosz Szmürna, Rhodosz, Kolophón, Szalamisz, Khiosz, Aragosz, Athénai Hérodotosz, a görög történetíró vak énekmondónak, az i. e. IX. században élő rapszódosznak nevezte. A hagyomány isteni származású énekesnek festi, aki vak koldusként vándorol városról városra, a szegények közt él, és dalnokversenyeken vesz részt. Sorsát tragikusnak, őt magát pedig végtelenül bölcs embernek képzelték. Lehetséges, hogy Iosz szigetén halt meg, itt egy hónapot is elneveztek róla, sírját pedig kultikus tisztelet övezi. A hagyományok bizonytalansága s történeti hitelük hiánya sok tudóst arra vezetett, hogy teljesen tagadja Homérosz, mint történeti személy létezését. Ezek a tudósok úgy magyarázták a két nagy eposz az Íliász és Odüsszeia keletkezését, hogy a nép ajkán élő, kisebb, önálló énekek, költemények egybekapcsolódása vagy későbbi egyszerű, mesterséges összeillesztése útján jöttek létre.
14 I. RÉSZ E körül az úgynevezett homéroszi kérdés körül folytatott hosszú viták eredményeképpen ma már világos, hogy ilyen úton nem jönnek, és nem jöhettek létre nagy költői alkotások. A két eposzban az egységes szerkezet, a művészi tudatosság már igazi költőegyéniség kezére vall. Az Íliász és Odüszszeia keletkezése kb. az i. e. VIII. századra esik, és Ióniában (a mai Kis-Ázsia nyugati partján) ment végbe. Az Íliászt általában régebbinek, az Odüsszeiát valamivel későbbinek vélik a tudósok. Az utóbbit sokan egy, az Íliász költőjétől különböző, későbbi poéta művének tartják, aki már az Íliászt ismerve és követve, bizonyos mértékig utánozva alkotta meg másféle, de példaképével felérő remekművét, az Odüszszeiát. Az újabb kori irodalomtörténet-írás egyik álláspontja az, hogy a két eposz nem egy időben keletkezett. A két mű szemléletbeli eltéréseiből arra következtettek, hogy születésük közt több nemzedéknyi időkülönbség van. Míg az Íliász az arisztokratikus királyságok idejét idézi, az Odüsszeia inkább a demokratikus társadalmi rendszerét. A világszemléletbeli különbség mellett szerkezeti, formai eltérések is utalnak arra, hogy a szerző nem lehet ugyanaz a személy. A viták máig nem ültek el. A homéroszi eposzok történetének alapja a görög mitológia. Azokra a mítoszokra épülnek, amelyek a trójai háború (i. e. kb. XII. század) történetét magyarázzák. Ahhoz, hogy értsük az eposzok világát, először a trójai mondakörrel kell megismerkednünk. H Á T T É R I N F O R M Á C I HÁTTÉRINFORMÁCIÓ ERISZ ALMÁJA (rövidítve) Pélion sziklavárában, hol a tenger istennőjének, Thetisznek a lakodalmát ünnepelték a mürmidónok királyával, Péleusszal, a nagy hírű hős, Akhilleusz jövendő apjával, amelyre Eriszen kívül minden istenséget meghívtak. Történt, hogy Erisz, az irigység és viszály istennője, a vidáman lakmározók közé egy aranyalmát gurított ezzel a bevésett felirattal: A LEGSZEBBNEK!, és kaján nevetéssel már el is tűnt. Engem illet az aranyalma! mondta egyszerre három istennő is. Az egyik HÉRA volt, aki avval dicsekedett, hogy ő a legfőbb istennek, Zeusznak a felesége. A másik PALLASZ ATHÉNÉ, a szűz istennő, kinek szép szeméből sugárzott az értelem. A harmadik APHODITÉ, a szerelem istennője, aki vágyódva nyújtotta kezét az aranyalma felé, azt állítva, hogy fia pajtásai, a pajkos Erószok küldték, senki másnak, csak neki, mert nála szebb senki nem lehet a világon. Látta már Zeusz, hogy az istennők vetélkedése felborítja a szép egyetértést, s hogy a civakodásnak elejét vegye, szólította Hermészt, az istenek követét. Menj el Trójába, fiam hagyta meg neki, és keresd meg Priamosz király fiát, Pariszt, ott legelteti a nyájat az Ida hegyén. Vidd el neki az aranyalmát, és bízd rá nevemben a döntést: ő a legszebb férfi a halandók között, ítélje meg, melyik a legszebb istennő, és a győztes az ő kezéből vegye el a jutalmat. Felöltötte Hermész saruját, kezébe vette a hírvivő pálcát és az aranyalmát, és a három istennővel együtt útra kelt Trója felé. Ott találta a királyfit az Ida hegyen, mert Parisz a pásztorok közt élt ( ) Tágra nyitotta szemét a pásztor, amikor megpillantotta az istennőket Hermész kíséretében. Alig tudott szépségükkel betelni. Tetőtől talpig szemügyre vette mind a hármat, szinte elvakította a ragyogás, de nem akart elhamarkodottan dönteni. Ekkor közelebb lépett hozzá Pallasz Athéné, és így szólt. Ha nekem ítéled az aranyalmát, minden művészetre megtanítalak, és szülővárosod hős oltalmazójává teszlek!
AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM 15 Én egész Ázsiát vetem uralmad alá, ha engem választasz ígérte az istenek királyának a felesége, Héra. De Aphrodité teljes szépségét feltárta Parisz előtt, és édes mosollyal suttogta a fülébe: Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak megjutalmazni. Helenét adom neked, Menelaosz feleségét, aki után szüntelenül sóvárog minden férfi földön és az Olümposzon. Mit kezdesz a bölcsességgel, mit használ neked a hatalom, ha fut tőled a szerelem! Hallgass hát szíved szavára, és engem kiálts ki győztesnek! Még be sem fejezte szavait a szerelem istennője, s Parisz elbűvölten neki nyújtotta az aranyalmát. Gúnyosan mérte végig két vetélytársát Aphrodité, és diadalmasan ellibegett. Sérelmüket szívükbe zárva a legyőzöttek is távoztak Hermésszel, miközben Héra e szavakat mondta: Így hát e miatt a fajankó miatt lesz átkozott Trója, és emészti el a háború tüze. Falai leomolnak, fiai porba hullnak, gyermekei meg asszonyai az ellenség védtelen zsákmányául esnek! Átok arra a halandóra, aki szégyent hozott rám, az istenek királynéjára! Átok a városra, amely otthont ad neki, és átok a népre, mely fölnevelte! (...) ( ) A feldühödött istennők Zeusztól követeltek véres elégtételt, aki elhatározta Trója pusztulását. Rövidesen görögök és trójaiak egyaránt tapasztalhatták, mily gonoszul és gátlástalanul szabják meg és irányítják az égi lakók az emberek sorsát ( ) Parisz hajót ácsoltatott és Spárta felé indult, ahol Menelaosz király uralkodott, a gazdag Trójának akkoriban jó barátja. Nyolc napig időzött Parisz a királyi várban mint tisztelt és ünnepelt vendég. A kilencedik éjjel azonban elrabolta Menelaosz feleségét, Helenét, aki Aphrodité varázsától megérintve már az első pillanatban vakon beleszeretett a hosszú szempillájú és göndör, fekete hajú trójai királyfiba. ( ) Miután a királyi kincsek nagy részét magához vette, önként szökött csábítójával a hajóhadhoz. ( ) Amikor megérkeztek Trójába, minden férfi úgy elvakult szépségétől, hogy ünnepélyesen megesküdtek, sohasem adják vissza a görögöknek ezt az észbontó földi szépséget, bármi legyen is makacsságuk következménye. Csak Kasszandra, Priamosz leánya, Parisz testvére öltött gyászt, haját megtépdeste, és elhajította aranyos fátylát. A királylány a jövőbe látott, s tudta milyen veszedelmet hoz Trójára, ha befogadja falai közé a spártai asszonyt. Jóslatainak azonban senki sem hitt. ( ) ÍLIÁSZ Történelmi háttér A homéroszi eposzok története nemcsak a görög hitvilág mítoszaiban gyökerezik, hanem a görög történelem eseményeiben is. Trója ostroma történelmi tény. A kis-ázsiai partvidék híres kereskedővárosát valóban feldúlták a görög törzsek az i. e. XII. század környékén. Heinrich Schliemann német régész Priamosz király mesés kincseinek keresése során talált rá Trója (Ilion) városára 1870-ben. Az ásatások a következő évben kezdődtek. A ásatások során talált leletek igazolták az Íliász cselekményének történeti valóságát: több mint háromezer évvel ezelőtt folyt le az a háború, melyet a görögök viseltek a kis-ázsiai Trója ellen. A történet mondai előzményére már utaltunk (Erisz almája). Keletkezése I. e. VIII. század elején, a legenda szerint Homérosz ifjú korában alkotta művét. Műfaja eposz. Címe a trójai mondakörre utal, Trója görög neve Ilion, tehát Íliász = Trójáról szóló történet. Témája: Akhilleusz haragja és enyhülése. Az Íliász a haragvó hős története. A vérig sértett hős, Akhilleusz elhatározza, hogy nem harcol tovább, amíg
16 I. RÉSZ a fővezér, Agamemnon ki nem engeszteli. Akhilleusz, a főhős, félisten (anyja Thétisz istennő, aki az örök élet vizébe merítette csecsemő fiát sarkánál fogva, így csak ott sebezhető). Idő: a háború 10 évéből 51 52 nap eseményeit emeli ki, lineárisan halad a cselekmény. Helyszín: Trója. Szerkezet 24 énekből áll, szerkezetileg egységes, tudatosan megalkotott mű. A történet négy alappillére: 1. Akhilleusz és Agamemnon viszálya. Akhilleusz visszavonul a harctól 2. Patroklosz halála. 3. Akhilleusz kiengesztelődése. 4. Akhilleusz és Hektór párviadala; Hektór halála és temetése. Erre a vázra csatajelenetek és egyéb epizódok (Akhilleusz pajzsának leírása, Hektór és Andromáché búcsúja stb.) épülnek. Az eposz Hektór temetésével zárul. Időmértékes verselésű, terjedelme 15 700 hexameter. Nyelvezete: ión, aiól dialektikus keveréke. Cselekmény Apollón papjának lányát Agamemnon elrabolta, ezért az isten dögvésszel büntette az akhájokat. Akhilleusznak megjósolták, a lányt vissza kell adni. Agamemnon engedett a kérésnek, de cserébe elvette Akhilleusztól Briszéiszt, kedves rabnőjét. A hős megharagudott, és nem harcolt tovább. Agamemnon ráébredt arra, hogy Akhilleusz nélkül nem győzhetnek a görögök. Engesztelő küldöttséget irányított Akhilleuszhoz, de az még ellenállt. Abba egyezett csak bele Nesztór, a legidősebb görög vezér kérésére, hogy legjobb barátja, Patroklosz öltse fel az ő ruháját, s az ő fegyverzetében induljon harcba, hogy ezzel a trójaiakat megtévesszék. Nesztór abban reménykedett ugyanis, hogy Akhilleusz puszta látványa elrettenti az ellenséget. Reménye azonban nem igazolódott be. Hektór a trójai királyfi megölte Patrokloszt, s elvette a fegyvereit. Akhilleuszt megrázta barátja halála, békét kötött Agamemnonnal és új fegyverzetben amelyet Héphaisztosz, a sánta kovács-isten készített számára visszatért a harcba. A döntő küzdelembe természetesen az istenek is beavatkoztak. Bár a háború kimenetele már eldöntött az Olümposzon, egy-egy hős életét még megmenthetik a halhatatlanok. (Így mentette meg korábban Aphrodité Parisz életét a Menelaosszal vívott párbaj során, s így menekül meg Akhilleusz kardjától Aineiasz, Vergilius eposzának főhőse.) Akhilleusz szörnyű pusztítást visz véghez a trójaiak soraiban, s végül Pallasz Athéné segítségével elfogja és megöli Hektórt. Bosszúvágyát azonban ez sem csillapítja, tizenegy napon át gyalázza a holttestet szekeréhez kötve hurcolva a porban. Dühöngésének csak az agg Priamosz könyörgése vet véget, aki eszébe juttatja az ő hazatérését váró édesapja bánatát. Fegyvernyugvást rendel el, s kiadja a trójai királynak fia holttestét. Hektórt kilencnapos gyász után temetik el, s Akhilleusz és Hektór ezzel végződik az eposz.
AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM 17 Szereplők: trójaiak akhájok Emberek: Parisz királyfi, a háború okozója Menelaosz Helené férje Hektór Parisz bátyja Agamemnon Menelaosz testvére Polüdórosz Hektór öccse Akhilleusz félisten Priamosz Trója királya Patroklosz Akhilleusz barátja Rhészosz szövetséges Odüsszeusz Ithaka királya Dolón trójai kém Aiasz akháj harcos Istenek: Aphrodité Héra Apollón Pallasz Athéné Aineiasz (Aphrodité fia) Thétisz Hermész (Priamosz segítője) Poszeidón Az istenek szerepe a műben nagy, ők irányítják a háború menetét, az emberek csak játékszerek. Akhilleusz az Íliász központi figurája, a görögök legkiválóbb bajnoka. Bátorsága, vitézsége és rettenthetetlensége miatt az arisztokrácia világának eszményített hőse. Nemcsak vitézi ereje, halálmegvető bátorsága emeli minden görög és trójai hős fölé, nem csupán isteni származása, hanem a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, hogy két lehetősége van, két emberi magatartás között választhat: vagy hős marad és rövid életű lesz, vagy megfutamodik és névtelenül él sokáig. Akhilleusz a hősi halállal megszerzendő hírnevet választotta a nincstelen, dicstelen élet helyett. Bár nem ő a sereg fővezére, Héphaisztosz és Akhilleusz hanem Agamemnon, a háború kimenetele tőle függ. Végzete ismeretében rohan a harcba engesztelhetetlen bosszúvágyát kitölteni Hektóron. Akhilleusz az egyetlen fejlődő jellemű hőse az eposznak. Makacssága megtörik Patroklosz halála után, s önvád gyötri. Hektór holttestének meggyalázásával sem tud megnyugodni. Megbékélés csak akkor száll lelkére, amikor Priamosz fia holttestéért könyörög, kezet csókol neki az agg király. Akhilleusz ekkor apjára gondolva képes megtisztulni, a megbocsátó szánakozás és közeli halálának tudata legyűri benne a vadságot, emberséges lesz. Ez az Akhilleusz Homérosz ideálja, aki az egész emberi sors szomorúságán könnyezik.?! 1. Mikor élhetett Homérosz? Mit tudunk a születéséről? 2. Milyen műveket írt? 3. Mi a homéroszi kérdés? 4. Milyen névből származik az Íliász címe? 5. Említs szereplőket az Íliász című eposzból! Milyen származásúak? 6. Akhilleusz származásáról mit tudsz? 7. Hány alappillérre épül az Íliász című eposz? 8. Miért vonul vissza a harctól Akhilleusz? 9. Milyen körülmények között hal meg Patroklosz?
18 I. RÉSZ 10. Miért vállalja újra a harcot Akhilleusz? Hogyan győzi le Hektórt? 11. Minek a hatására adja ki végül Akhilleusz Hektór holttestét Priamosznak? 12. Három eposzi kellékre találsz példát az alábbi részletben. Keresd meg azokat! Akhilleusz haragja (részlet) Istennő, haragot zeng Péleidész Akhilleuszét, vészest, mely sokezer kínt szerzett minden akhájnak, mert sok hősnek erős lelkét Hádészra vetette, míg őket magukat zsákmányul a dögmadaraknak és a kutyáknak dobta. Betelt vele Zeusz akaratja, attól kezdve, hogy egyszer szétváltak civakodva Átreidész, seregek fejedelme s a fényes Akhilleusz. Devecseri Gábor fordítása 13. Nézz utána, ki volt Átreidész! Mi a másik, ismertebb neve? VITATÉMA: Akhilleusz viszonya a közösséghez. HÁTTÉRINFORMÁCIÓ T R Á I A háborúnak azonban még nincsen vége. Más mondákból tudjuk s történelmi ismereteink is ezt igazolják, hogy Trója elpusztult, a tíz évig tartó háborúból a görögök kerültek ki győztesen. Hogyan győzhettek? Ezt beszéli el a trójai faló története. A görögök Odüsszeusz ötlete alapján megtévesztésül hatalmas falovat építettek engesztelő ajándékként a trójaiak számára, és színleg elvonultak a falak alól De a görög seregnek csak egy része vonult el, a többiek élükön Odüsszeusszal a faló gyomrába rejtőztek, amely magas volt mint egy hegy. ( ) Egy isteni jóslat győzelmet ígért a trójaiaknak, ha behúzzák a lovat a városfalak közé. Trója kapui megnyíltak előtte. A görögök éjszaka előmásztak a falóból, és megkezdődött az öldöklés. Görögök és trójaiak mindhalálig küzdöt- Atrójaifaló tek. ODÜSSZEIA A múlt évezred III. századában élt Longinosz szerint az Odüsszeia Homérosz öregkori műve, amelyben nyoma sincs az Íliász zaklatott harcleírásainak, a véres jeleneteknek, viszont tobzódik a gyönyörű természeti jelenségek, a naplementék, tájak leírásában. A költő különösen megértő szeretettel ábrázolja az idősebb generáció tagjait (Nesztórt, Laertészt), tehát bizonyára a bölcs, élettapasztalatokban gazdag Homérosz áll szemben itt az Íliász ifjú, heves vérmérsékletű szerzőjével. Ehhez még hozzátehetjük, hogy az Odüsszeia két, sok együttérzéssel ábrázolt énekest is színre visz (Démodokosz a phaiákok palotájában énekel a trójai háborúról, Phémiosz Ithakában szórakoztatja a kérőket művészetével), akikben az általános vélemény szerint ha nem is magát Homéroszt, de legalábbis a vándorénekes-költő mesterség tiszteletreméltó képviselőit, tehát Homérosz feltételezett kollégáit kell látnunk. Így előttünk áll a költő
AZ ÓKORI GÖRÖG IRODALOM 19 életpályája: ifjúkor (kalandvágy, izgalom, harc, hősiesség) = Íliász; öregkor (bölcsesség, tapasztalat, érzelmesség, higgadtság) = Odüsszeia. Előzmény A trójai háborúnak vége, az akhájok elpusztították Tróját, s a görög harcosok több-kevesebb kaland után hazatértek otthonukba. Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra vártak hiába Ithakában. Hazafelé tartó útja tíz évig tart. Homérosz 40 nap eseményeit emeli ki a tízéves bolyongásból. Helyszíne a görög szigetek és Ithaka. Az eposz témája: Odüsszeusz bolyongása és hazatérése. Főhőse Odüsszeusz, a társaiért és a hazajutásért küzdő ember. Szerkezet Az eposz 24 énekből áll, két szálon fut a cselekmény, majd a mű felénél összekapcsolódik, bonyolultabbá válik. I IV. ének: Ithaka jelen Pénelopé (Odüsszeusz felesége) hűségesen várja haza férjét már húsz éve. Négy esztendeje 108 kérő ostromolja, hogy válasszon közülük férjet, és közben pusztítják Odüsszeusz vagyonát. Télemakhosz (Odüsszeusz fia) felnő, s kénytelen végignézni, amint otthonát ingyenélők hada dúlja fel. Az istenek sugallatára az éj leple alatt apja keresésére indul. A kérők azt tervezik, hogy a hazatérő fiút megölik. V VIII. ének: Kalüpszó nimfa szigete (Ogügié) jelen Odüsszeusz hét évet tölt Kalüpszó nimfánál, aki nem hajlandó elengedni őt. Zeusz parancsának azonban kénytelen engedelmeskedni, jó tanácsokkal látja el a hőst. Posszeidon, aki fia, Polüphémosz (a küklopsz) megvakítása miatt haragszik Odüsszeuszra, meg akarja gátolni hazajutását. A tengeren összetöri tutaját, Odüsszeusz két napig hánykolódik a vízen, mire partot ér a phaiákok földjén. A phaiák királya látja vendégül (lánya, Nauszikaa beleszeret Odüsszeuszba), elmesélteti vele kalandjait. IX XII. ének: Odüsszeusz kalandjai múlt Kikónok szigete feldúlják, társai mohók, kapzsiságuk határtalan. Lótuszevők szigete társai közül többen nem akarnak hazamenni, mámort okoz a növény fogyasztása. Küklopszok szigete Polüphémosz megvakítása. A szelek királyának, Aiolosz szigete bőrtömlőbe zárva nekik adja a szelet, hogy könnyen hazajussanak. Társai kapzsisága miatt (kinyítják, mert azt hiszik, hogy arany van benne) Ithaka partjaitól sodródnak vissza. Kirké (Aiaié) szigete 21 társát disznóvá változtatja a varázslónő. Alvilág Teiresziász megjövendöli keserves útját, találkozik anyjával, aki hírt ad otthonról. Szirének szigete társai fülét viasszal tapasztja be, őt árbochoz kötik. Szkülla és Kharübdisz két tengeri szörny. Héliosz, a napisten szigete társai leölik a csorda legszebb tehenét, Héliosz ezért megharagszik. A viharban elvesznek emberei, egyedül Odüsszeusz marad életben. Kalüpszó nimfánál tölt hét esztendőt. XIII XXIII ének: Odüsszeusz Ithakában jelen A phaiákoktól hajót kap, hazaviszik, Ithaka egyik öblében teszik partra, ahol a hős rögtön elalszik. Pallasz Athéné koldussá változtatja és figyelmezteti,
20 I. RÉSZ hogy mire számíthat otthonában. Felkeresi hűséges kondását, Eumaioszt és hazatérő fiával együtt eltervezik a kérőkkel való leszámolást. A kérők gonoszul bánnak a koldussá változtatott hőssel, akit csak dajkája és kutyája, Argosz ismer fel. Pénelopé íjversenyt hirdet: ahhoz megy hozzá, aki fel tudja ajzani Odüszszeusz íját, és a nyílvesszőt át tudja lőni tizenkét fejsze fokán. Egyetlen kérőnek sem sikerül a feladat végrehajtása csak a koldusnak. Ekkor Odüsszeusz felfedi magát és megöli a kérőket. Feleségével újra egymásra találnak. Odüsszeusz elmeséli neki a veszedelmeket, amin keresztülment. XXIV. ének: békekötés jelen Az eposz verselése időmértékes, terjedelme 12 100 hexameter. Az istenek szerepe Kevesebb szerep jut az Odüsszeiában, mint az Íliászban. Az utóbbiban az istenek irányítanak, az Odüsszeia világában az emberek sorsát már nem, vagy nem kizárólag az istenek intézik. Az Odüsszeia hőse a felnőtt, cselekvő ember. Odüsszeusz jelleme Kalandok során vezet útja hazafelé. Igazi emberi hős, nem elérhetetlen hérosz, megközelíthetetlen harcos, hanem esendő, kíváncsi ember. Ellenállhatatlan vágy hajtja birodalmába, családjához, feleségéhez, fiához. Hiányzik neki a családja, mégis enged Kirké csábításának és Kalüpszó nimfánál hét évet tölt. Kíváncsisága miatt számos kalandba Odüsszeusz leszámol a kérőkkel keveredik, ami megkülönbözteti őt társaitól, s egyben föléjük is emeli, hogy ő ezekből a kalandokból mindig tanul. Figyel, fejlődik, kétszer ugyanazt a hibát nem követi el. Gondolkodó, a társaiért felelősséggel tartozó, cselekvő ember: emberi erényekkel és emberi hibákkal. Ha kell, király létére kétkezi munkát is végez, hiszen Kalüpszó nimfa szigetéről saját maga készítette tutajjal távozik. A hős tetteivel maga vívja ki a hazatérés jogát. Az eposz középpontjában az emberi individuum áll, egyre nagyobb szerepet kap az ember felelőssége saját tetteiért. Odüsszeusz alakjában jelennek meg első ízben azok a pozitív eszményeket megtestesítő vonások, amelyek a görög rabszolgatartó demokráciában teljesednek majd ki: bár kiváló harcos is, legfőbb erénye az okosság, leleményesség, az igazságosság, a minden tudás megismerésének szomjúsága, kompromisszumkészség, a hajlékonyság a jó ügy érdekében, a megfontoltság, a cselekedet következményeinek latolgatása. Az Odüsszeia embereszménye tehát már nem a bátor ember, nem a heroikus életeszményt megtestesítő harcos, hanem a sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember, aki éppen eszét használva igyekszik megmenteni saját és társai életét. Homérosz a főhős jellemzésére ötvennél több állandó jelzőt használt. A leggyakoribbak: leleményes, sokattűrt, erőslelkű, tarkaeszű, kínban hányódó, tűrőlelkű vitéz, és hosszan lehetne még a sort folytatni. Eposzi kellékek Homérosz műveiben Most nézzük, hogyan alkalmazta Homérosz a szóbelileg hagyományozott mondaanyag összeállításában az eposzi