A lourdes-i Szent Bernadette élete, halála és megdicsõülése A 150 ÉS A 75 ÉVES ÉVFORDULÓRA EMLÉKEZVE

MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1052 Budapest, Piarista köz 1. KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. 1426. A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA 66. szám 2008. szeptember A lourdes-i Szent Bernadette élete, halála és megdicsõülése A 150 ÉS A 75 ÉVES ÉVFORDULÓRA EMLÉKEZVE Bernadette Soubirous (1844 1879) és a Soubirous család életének történetét a már ismertetett 18 égi jelenés alapjaiban megváltoztatta. Lourdes város életét és fejlõdését úgyszintén. (A 4 ezres lélekszámú városka azóta már meghaladta a 20 ezret.) A lourdes-i égi jelenések és gyógyulások ugyanis a város határait átlépve hamarosan a nemzeti, majd a nemzetközi események rangjára emelkedtek, és a közérdeklõdés középpontjába kerültek. Bernadette élete a szülõi háznál (1844 1866) Bernadett szülei egyszerû és szegény emberek voltak. Az édesapa molnár volt, de a család megélhetését korábban biztosító vízimalom nem mûködött, mert a kerekeket meghajtó Lapace-patak már a jelenések idõszakát megelõzõen kiszáradt. A család, a szülõk alkalmi munkájából tengette életét. Kicsi és szegényes bérlakásuk a rue des Petit Fossées-ben az egykori városi börtön épületében lévõ szükséglakásuk falai izzadtak a nedvességtõl. Nem volt véletlen tehát, hogy Bernadette-t gyermekkorától kezdve az asztma gyötörte. Az iskolában sem volt nyugodt az élete. Vauzous nõvér aki egyébként nevers-i apáca volt, és vallásoktatást tartott a lourdesi leányiskolában nem tudta elviselni, hogy a szegény és tanulatlan Bernadett az ég választottja és nem õ, az elõkelõ családból származó mûvelt nõ. Alaptalanul korholta az égi jelenésekkel kapcsolatban. Azzal vádolta 14 éves tanítványát, hogy tévútra vezeti a hívõket, a lourdes-i plébánost, sõt még Franciaországot is. Hasonló meg nem értés és fenyegetés övezte Bernadette-t és a Soubiorus családot a világi hatalmasságok részérõl is. A plébánost Marie Dominique Peyramal-t kezdetben azzal az elvárással keresték meg, hogy az egyház tiltakozzék, és intézkedjék is az égi jelenések és a sziklabarlang ügyében. A plébános méltatlanul és ridegen fogadta Bernadette-t: Nem tudok hinni neked Hagyj fel a hazugsággal!... A történtekrõl tájékoztatta a tarbesi püspököt is. A világi vezetõk is intézkedtek. A polgármester a jó üzlet reményében a barlang bejáratát bedeszkáztatta, a gyógyító forrásvíz vételezését pedig rendeletileg megtiltotta. Az államügyész és a rendõrbiztos beszélgetés, illetve kihallgatás és jegyzõkönyvezés keretében gyötörte Bernadette-t. A vesztedbe rohansz így az államügyész. A rendõrbiztos pedig: Apádat és anyádat is becsukatom!... felkiáltással fejezte be a kihallgatást és jegyzõkönyvezést. Az idõközbeni gyógyulások és az orvosi vizsgálatok meggyõzõ ereje és eredménye azonban elbizonytalanította, és megingatta a világi és egyházi vezetõk Bernadette-ellenes álláspontját. Nagy feltûnést keltett ugyanis az 1856-ban bénán született Bouhouhorts kisfiú (a kis Justin) csodálatos gyógyulásának története. Az édesanya a két éves béna kis Justint végsõ kétségbeesésében és a csodálatos gyógyulás reményében a jéghideg barlangi vízbe merítette a jelenlévõk csodálkozására. A mozdulni sem tudó béna gyermek akit Bernadette is sokat dajkált éjszaka már jól aludt, reggel pedig életében elõször felült a kosárban. Meggyógyult. Megváltozott a lourdes-i plébános álláspontja is. A tarbes-i püspöknek õszintén bevallotta, hogy korábban amikor a lourdes-i kislányt csalónak hitte tévedett. A világi vezetõk is meginogtak, de nem akarták elismerni vereségüket. A császár (III. Napóleon) viszont akinek fia meggyógyult a barlangi forrásvíztõl intézkedett a barlangi deszkafal lebontásáról és a gyógyító forrásvíz zárlatának feloldásáról. A Hölgy legyõzte a császárt mondták.

A lourdes-i plébános a változások hatására nagyon közvetlen hangú beszélgetést folytatott Bernadette-l. A püspöki vizsgálóbizottság jelentése szerint te az égi hatalmak kiválasztottja vagy neked is az eget kell választanod Igaz ez? kérdezte. Igen, ez igaz suttogta Bernadette. Vallomását megerõsítette a nevers-i püspöknek is. A kinyilvánított szándék a püspök közremûködésével hamarosan megvalósulhatott. Elérkezett az indulás napja és a búcsúzás órája. A szülõk, testvérek, szomszédok, a 10 éves Justin, a polgármester és még sokan mások sírva integettek. Bernadett pedig csukott szemmel küszködött magával a két apáca kíséretében az õket szállító kocsiban. Bernadette élete a nevers-i Szent Gildard Kolostorban (1866 1879) A kolostor fõnöknõje, Imbert anya ridegen fogadta Bernadette-t. Mit kezdjünk magával? kérdezte. Azt hiszem cselédnek talán csak megfelelnék így szólt Bernadette válasza. A színlelt érdeklõdés a továbbiakban is hasonló mederben folyt. (A vezetõ úgy viselkedett, mintha nem tudta volna, hogy Lourdes látnokát fogadta.) Hasonlóképpen viselkedett a novíciák mesternõje, az egykori lourdes-i tanítónõ, Vauzous anya is. Egyeztetett döntésük szerint Bernadette konyhalányi beosztást kapott, noviciusi neve pedig Marie Bernarde lett. Vauzous anya a másnapi bemutatást követõen híven kötekedõ és lekezelõ önmagához véglegesen lezárta, és lezáratta a Lourdesra való emlékezést. A noviciák mesternõje egy barátságtalan õszi napon tõle szokatlan módon ellágyult, és emberséges hangon közölte Bernadette-l, hogy édesanyja Szeplõtelen Fogantatás napján jobblétre szenderült. Bernadette a hír hatására elgyengült, és a közelben lévõ lócára feküdt. Délután viszont a mesternõ a rekreáció ideje alatt tollaslabdázásra kényszerítette. A játék után amikor beléptek a kolostori folyosóra, Bernadette hirtelen összecsuklott, és vér ömlött a szájából. Éjfél után a nevers-i püspök megérkezett a nagybeteghez. Bernadette letette a szegénység, szûzesség és az engedelmesség hármas fogadalmát. Az asztmarohamok 6 nap múlva megszûntek, felkelhetett. A püspök javaslatára az eddigieknél könnyebb munkát kapott: sekrestyés lett. Oltárterítõket és miseruhákat hímzett mûvészi színvonalon. Bernadette-t az idõközben megõszült édesapja meglátogatta. Másnap pedig Pomian abbé vezetésével több látogató is érkezett Lourdesból. Átadták a város vezetõinek üdvözletét. A plébános egy Mária-képet is küldött azzal, ha segítségre lesz szüksége, küldje vissza neki a képet. Bernadette, amikor elbúcsúzott, tudta és érezte, hogy ez a búcsú örökre szólt. A francia-porosz háború kitörésekor az apácákat hadikórházakba osztották be. Vauzous anya és Bernadette a nevers-i kórházba került. Bernadette ápolása nyomán enyhülés áradt, a betegek rajongtak Bernadette-ért. Vauzous fõnõvérnek nem tetszett Bernadette munkájának hangos elismerése. Nem tetszett az sem, hogy Bernadette húzta a ballábát. Be is állított a nõvér cellájába: Segítsen rajtam! Mert én nem tudok magában hinni Bernadette elgondolkozott, és a térdét mutatta: gyermekfej nagyságú tumor éktelenítette. Vauzous anya megtántorodott a látványtól. Villámszerûen megvilágosodott. A rosszindulatú múltja verte le a lábáról. Bernadette legyõzte a mesternõt. E történet hallatára megváltozott Imbert anya is. Bernadette életének két utolsó évében lesoványodott. A Mária-képecskét visszaküldte a lourdesi plébánosnak. Ezt követõen egy újabb roham után a lourdesi látnokot átvitték a kórházba. Örökre. Bernadette halála és megdicsõülése (1879, 1925, 1933) A 68 éves plébánost a visszaküldött Mária-képecske utazásra késztette. Bernadette kórházi ágyánál a múlt emlékeinek terhe alatt zavarában így köszönt : Hát eljöttem Bernadette nehezen, de megszólalt: én nem hazudtam. Én láttam Õt. A plébános zokogott: Igen, te láttad Õt, gyermekem Bernadette keresztet vetett. A haldoklók imája a plébános, az apácák, Imbert és Vauzous anya jelenlétében megkezdõdött. Bernadett a keresztet a szívéhez szorította. J aim szeretem. mondta. Vauzous anya zokogva kezdte el az Üdvözlégyet. Bernadette ajka is mozgott a,most és halálom ig. Gyertyákat gyújtottak. Bernadette 35 éves korában 1879. április 16-án meghalt. Bernadette holttestét a Szent Gildard Kolostor temetõjében helyezték örök nyugalomra. Harminc év múlva (1909-ben) a boldoggá-avatás elõkészületeivel összefüggésben a koporsót felnyitották. A jelenlévõknek két orvost is beleértve elállt a lélegzete. Bernadett úgy feküdt a párnáján, mintha élt volna. Új ruhába öltöztették, és cinkkoporsóba helyezték. (Még két bizottsági vizsgálat volt 1919-ben és 1925- ben, de változást nem észleltek.) A Szeplõtelen Fogantatás kedves gyermekét XI. Pius pápa 1925-ben boldoggá avatta, és a Szent Gildard Kolostor templomában üvegkoporsóban helyezték el. Azóta is ott nyugszik. Bernadette megdicsõülésének napján (1933-ban) az élõ Soubirous-k a szenttéavatáson mind ott voltak. Az 90 ezer jelenlévõ között a középpontot azonban nem õk, hanem Justin, Adelar Duconte Bouhouhorts, a Bouhouhorts-ek kisfia a 77 éves Pau-i virágkertész alkotta. Az öreg kertész aki az életben maradását a lourdes-i gyógyvíznek köszönhette, a 75 évvel azelõtti jelenések idejének egyetlen, ekkor még élõ tagja, a gyógyultak elsõszülött -je, a Bouhouhorts-ék kisfia nagy tisztelettel és hálával emlékezett egykori szomszédjára, Bernadettere. A római Szent Péter-templomban felcsendült XI. Piusz pápa hangja: Kijelentjük, és elhatározzuk, hogy boldog Bernadette Soubirous szent Majd felhangzott a dicsõítõ és hálaadó ének: Te Deum laudamus Egyidejúleg megkondultak a harangok is. (Forrás: Franz Werfel: Bernadette, Giannina Facco: Bernadette E. a lourdesi látnok.) Dr. Dénes Ferenc 2

A volt Tatai Piarista Diákok 68. évi találkozója Budapesten 2008. június 6-án, pénteken az 1940-ben érettségizett piarista diákok már nem Tatán, hanem Budapesten tartották találkozójukat. Sajnos, többen már nem merték vállalni a vonatozást, autózást, a koránkelést, meleget, mindazt az erõpróbát, ami az utazással jár. Pedig milyen boldogság volt azelõtt évente beülni a régi iskolánk padjaiba, ahol az emlékeinket felidézhettük, ahol 1 perces néma felállással tiszteleghettünk az idõközben meghalt tanáraink, régi diáktársaink elõtt. Megcsodálhattuk régi, szép életünket, a tópartra nézõ ablakokból ráláttunk a csodás Tata-i Nagy-tóra és közben emlékeztünk a régen eltávozott jóságos és nagytudású tanárainkra, a vidám és fiatal osztálytársainkra, családjukra. Ma is büszkén emlékszünk az akkori valóban neves, híres gimnáziumra, ahonnan kiváló emberek kerültek ki. (Orvos, mérnök, megbízható, jól számoló számviteli emberek stb.) Sajnos, sorainkat megtizedelte a háború, késõbb az 1956-os események utáni nehézségek, betegségek. Valaha 43-an végeztünk, köztük 6-an fiatal lányok, 6- an jövendõ kapucinusok. Ma már sokan nem jelentkeztek, mert betegség, kórház, vagy valami családi probléma tartja õket vissza. Talán majd jövõre. Az idén csak 6-an jelentünk meg a Mikszáth-téri kápolnában, ahol Pázmándy György piarista tartotta a hálaadó szentmisét, hogy még jobban elmélyítse visszaemlékezésünket iskolánk, tanáraink és volt osztálytársainkkal kapcsolatban. Imát mondtunk a betegekért, öregekért és régi kedves társaink családjáért is. A szentmise után a közeli Spartacus étterembe mentünk, ahol ebéd alatt folytattuk beszélgetésünket, ki-ki mesélte élete folyását, reményeit, családjával kapcsolatos eseményeit. Reméljük, hogy Isten segítségével jövõre többen leszünk, megismételhetjük a mindnyájunk részére megható, kedélyes barátságos múltidézést, visszapillantást. Budainé Kõszegi Márta TESZI Vagyis a Tevékeny Szeretet Iskolája A szolidaritás napja a szegedi piaristáknál A keresztény istentisztelet lényeges eleme a segítõ szeretet, a karitász, mely a hétköznapok csöndjében bontja ki az evangéliumból és az Eucharisztiából táplálkozó karizmákat. Amint a lelki élet mesterei fogalmaznak, az utolsó ítélet napján nem a hitünk, hanem a szeretetünk alapján mérnek majd meg bennünket. Emiatt hallgattuk lelkesedéssel a napokban a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium tizedikes diákjainak beszámolóit a város szociális intézményeiben az egész évben végzett szeretetszolgálati tevékenységükrõl. A TESZI azaz a Tevékeny Szeretet Iskolája segít valóra váltani mindazt, amit a katolikus iskola a keresztény ember küldetéseként ad növendékei mellé útravalóul: Krisztus arcát megpillantani minden teremtményében, különösképpen azonban bajba jutott, hátrányos szociális körülmények között tengõdõ vagy fogyatékkal élõ testvéreink között. A szegedi gimnázium növendékei elgondolkodva hallgatták növendéktársaik megkapóan õszinte számadásait az élet kíméletlen oldalával történt elsõ szembesülésükrõl: a csellengõ nagyvárosi fiatalok körében, értelmi fogyatékosok között, hajléktalankonyhán vagy balesetben korlátozott képességûvé vált egykori diáktársuk mellett eltöltött órák életre szóló hatást gyakoroltak életszemléletükre, felelõsen gondolkodó nagykorú keresztény emberré válásuk irányára. A program ugyanis mint a névadó Szásziné Fehérvári Anikótól és Petõ Gábor piarista gimnáziumi igazgatótól megtudtuk párhuzamosan zajlott a fiúk bérmálási elõkészületeivel, és akad soraikban, akit a megélt tapasztalatok a szociális pálya irányában indítottak el. A beszámolók hallatán azonban aligha kétséges, hogy a TESZI valamennyi szegedi piarista diák számára segít életükbe oltani a keresztény testvériség értékeit. Kívánjuk, hogy a szegedi példa segítsen a tevékeny szeretet mûhelyévé tenni minden katolikus iskolát! M.Á. Rajki István, 1941-ben Faludi Béla osztályában Budapesten érettségizett iskolatársunk, sikeres építészmérnöki pályafutás után életének 85. évében Zürichben elhunyt. Rédei Károly nyelvész, nagykanizsai öregdiáktársunk, a Bécsi Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Finn Akadémia rendes tagja, a finn Oroszlánrend parancsnoki fokozatának tulajdonosa, a Debreceni Egyetem díszdoktora, Nagykanizsa város díszpolgára 76 éves korában, 2008. augusztus 17-én Budapesten elhunyt. R.I.P. 3

A búcsú mindig fájdalmas BEZÁR AZ EGYKORI PIARISTA GIMNÁZIUM ÉPÜLETE VESZPRÉMBEN Megható ünnepséggel vettek végsõ búcsút a tanév végén 2008. június 21-én, Veszprémben, a várban az egykori Piarista Gimnázium épületétõl a hajdani diákok, illetve az intézmény jogutódja, a Lovassy László Gimnázium, valamint a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola mai növendékei. A nagy múltú épület, amely évszázadokon át nemzedékeknek volt a messze földön híres nevelõje, mára oly mértékben megrendült statikailag és állagában, hogy a városi vezetés úgy döntött, június végén bezárja az épületet. A Piarista Gimnázium alapítását Volkra Ottó János veszprémi püspök (egyúttal a megye fõispánja) ösztönözte. A püspök 1711-ben hívta az elsõ piaristákat a városba, hogy amint az alapítólevélben olvasható a nevelés nélkül álló, elhagyott ifjúságot tanítsák. Rendházukkal és templomukkal egybeépült a gimnázium, melynek elsõ (késõbb tovább bõvített) épületét 230 éve adták át. A búcsúztatóünnepségen utoljára szólalt meg a csengõ a legendás hírû iskolában. A rendhagyó évzáró ünnepség keretében az alapító rend képviseletében Borián Tibor piarista szerzetes, az iskola egykori diákja, a veszprémi Padányi Biró Márton katolikus gimnázium nyugalmazott igazgatója mutatott be szentmiseáldozatot, majd énekelt Te Deumot az intézmény emlékére. Igazságot, emberséget, kultúrát sugárzó iskola zárja be most a kapuit, mondta beszédében, egyúttal köszönetet mondott az utódiskoláknak is, hogy folytatták a humánumra nevelést, az igényességre törekvést. Az intézménybõl késõbb nagynevû költõk, írók, mûvészek egész sora került ki: Ányos Pál, Batsányi János, Endrõdi Sándor költõk, vagy a legkiválóbb nyelvészek egyike, Simonyi Zsigmond, de itt tanultak a Cholnoky fivérek, Óvári Ferenc, Veszprém kultúrpolitikusa, a Balaton-kultusz megalapítója, Csikász Imre szobrászmûvész, Zichy Mihály festõmûvész, Kerényi György zenepedagógus, Zámbó István karnagy és Pesovár Ernõ európai hírû néprajztudós is. Ez az iskola hat püspököt adott az egyháznak, s egy bíborost is (Lékai Lászlót). De a volt köztársasági elnök, Mádl Ferenc is itt tanult. A Veszprémi Piarista Diákszövetség nevében Varga Miklós mondott búcsúbeszédet, végül a közgazdasági iskola öregdiákjai nevében Szilvásiné Csordás Éva elõadómûvész szólt a búcsúzókhoz. Budai (Új Ember, 2008. július 20. sz.-ból) Ritka papi jubileumok A Keresztény Élet c. hetilap 2008. július 6-i sz-ban A platinamisés fiatal címû cikkben egy hosszú beszélgetés olvasható Jung József, veszprémi egyházmegyés lelkipásztorral, pappá szentelésének 75. évfordulója alkalmából. Platinamiséjét fé. július 7-én mutatta be a zsámbéki plébániatemplomban. Jung József 1909-ben született a bánáti Székelykevén, sváb származású családban. Négyen voltak testvérek. A két fiú papi pályára lépett. Öccse Jung Tamás, 1972 és 1988 között bánáti apostoli kormányzó volt, a most hivatalban lépett Németh László, verbita szerzetes, nagybecskereki megyéspüspök második elõdje. Jung József Münchenben és Zágrábban végezte teológiai tanulmányait. 1933-ban szentelték pappá Nagybecskereken. Négy évig Nagykikindán volt káplán, majd Csókán és Ivanovóban plébános. 1941 és 1944 között Nagybecskereken több iskolában hittanár volt. Visszaemlékezéseiben említi, hogy itteni mûködése során mûkedvelõ és hivatásos színjátszók elõadásain õ volt a súgó. Kívülrõl tudta a színdarabok, operettek dialógusait, dalszövegeit. A II. világháború után menekülnie kellett Szerbiából, mert éjszakánként partizánok lövöldöztek a törökbecsei plébániájára, azzal, hogy õt lelõjék, amiért a német megszállás idején német tisztek voltak beszállásolva a plébániára. Ezért az éjszakákat már nem is merte a plébánián tölteni, hanem a templom oltára alatt húzta meg magát. Egy alkalommal elõtte a reverendáját vállfán a plébánia ablakának kilincsére akasztotta. A partizánok az esti szürkületben, abban a hitben, hogy most a papot lövik le, szitává lõtték a reverendáját. Másnap ezt kellett felvennie, mert csak ez az egy reverendája volt. A szomszédos falu plébánosa, betérve hozzá, megdöbbenve látta ezt: Téged szitává lõttek és mégis élsz? A szomszédos Bácskában több papot meggyilkoltak vagy lágerbe hurcoltak Titoék. A Bánátban is voltak erre kiszemelt áldozatok egyikük õ lehetett. Menekülnie kellett. Éjszaka átúszott a Tiszán, majd Óbecsérõl nagy nehezen eljutott Szabadkára, ahon- 4

nan egy embercsempész átsegítette Magyarországra. Eljutott Veszprémbe, ahol akkor még Mindszenty József volt a megyéspüspök. Nála jelentkezett. Zalába került káplánnak, majd plébánosnak. Kis idõ múlva jelentkezett a kõszegi Verbitáknál azért, hogy misszióba mehessen. Ez a terve azonban meghiúsult, mert a rendet, a többi szerzetesrenddel együtt feloszlatták. 1948-ban Bakonyoszlopra került, ahol ötven évig volt plébános. A szerzetes rendek feloszlatása után, 1950-ben két premontrei nõvért vett magához, akik évtizedeken át társai voltak a lelkipásztori munkában és a háztartását is vezették. Plébániája egyébként mindig nyitott volt a házaikból elûzött többi premontrei nõvér számára is. József atya lelkigyakorlatokat tartott számukra és titokban az õ templomában tették le fogadalmaikat a fiatal rendtagok. Ezek között volt Juhász Ágnes nõvér is, aki ma a nõi kanonokrend elöljárója. Ezt a csendes, de bátor kiállást ismerte el az Egyház azzal, hogy a veszprémi püspök Jung József atyát az egykori gyulafirátóti premontrei prépostság címzetes prépostjává nevezte ki. A most 99 éves lelkipásztor a zsámbéki premontrei nõvérek vendégszeretetét élvezi, mivel most már õ szorul segítségre úgy, ahogy annak idején a földönfutóvá tett premontrei nõvérek. A platinamisés Jung József meghívást kapott Németh László verbita szerzetestõl, az új nagybecskereki megyéspüspöktõl a július 5-i püspökké szentelésére és beiktatására. Magas kora miatt személyesen nem tudott jelen lenni, de lélekben, imában hazalátogatott szeretett magyar városába, Nagybecskerekre, ahol 75 évvel ezelõtt pappá szentelték. A püspökszentelési meghívó pedig azóta is íróasztalának kiemelt helyén van. Ugyancsak a Keresztény Élet c. lap fé. május 25-i száma Papi arcélek c. rovatában a rubinmisés Marosi Endre ma is aktív mezõberényi plébánossal az életpályájáról szóló beszámoló olvasható. Marosi Endre 1915. augusztus 11-én Nagyváradon született. Édesapja az ottani Ítélõtáblánál volt táblabíró. 1920 júniusában Székelyhídra helyezték a járásbíróság vezetõjének. A család Nagyváradon maradt. Szombat esténként az állomáson várták az édesapa hazaérkezését. Két éves volt, amikor édesanyja meghalt. Halálos ágyán a Szûzanyára bízta gyermekeit. Mint mondja, valószínû, hogy akkor kapta a papi hivatást. Öt éves volt, amikor egy jó nevelõanyát kaptak. Elemi iskoláit az akkor még létezett magyar nyelvû katolikus iskolában végezte, ahol tanítójuk négy éven át vallásosnak és magyarnak nevelte tanítványait. A gimnázium alsó négy osztályát édesapja kívánságának megfelelõen csonka Magyarországon a debreceni piaristáknál végezte az 1925/26 1928/29 tanévekben magántanulóként. Innen a szegedi kisszemináriumba ment. Így a gimnázium felsõ négy osztályát az 1929/30 tanévtõl papnövendékként az ottani piarista gimnáziumban végezte. Ott is érettségizett 1933- ban. Teológiai tanulmányait a szegedi szemináriumban végezte, ahol mindent latin nyelven tanultak, aminek az élet további folyamán nagy hasznát vette. 1938. május 1-én szentelték pappá, az Eucharisztikus Kongresszus évében, amelyen Eugenio Pacelli (a késõbbi XII. Pius pápa) képviselte XI. Pius pápát. Marosi Endre a kongresszuson már felszentelt papként vett részt, és sokat gyóntatott. Elsõ állomása Dombegyháza volt, ahonnan rövid idõ múlva a szomszédos faluba került káplánnak, azzal, hogy onnan egy pap nélkül maradt másik községet is lásson el papi szolgálattal. Ez különösen elsõ pénteki napokon annyi idejét foglalta el, hogy kápláni helyének plébániájára csak éjszaka tudott átmenni. Éjjel két órakor volt a szentmise, amelyen a földmûves hívek az aratás idején is részt vettek. 1940-ben püspöki engedéllyel hazakerült az akkor (augusztus hónapban) visszacsatolt Nagyváradra. Püspöke Szarvasra helyezte önálló hitoktatóként 1944-ben itt érte az oroszok bejövetele. Plébánosa a hívek rábeszélésére elhagyta a községet. Így Marosi Endre hosszú hónapokra egyedül volt ott katolikus papként. Mivel az ifjúságot szívvel-lélekkel felkarolta, 1951- ben az ország összes iskolájából kitiltotta az állam. Debrecen-Csapókertbe helyezték az ottani kis plébániára. Két évig maradhatott csak ott, mert az akkor már létezett Egyházügyi Hivatal (bizalmas körökben Egyházüldözõ Hivatal!) Debrecen város területének 24 órán belüli elhagyására kötelezte Marosi Endrét. Felettesei Biharkeresztesre helyezték, az ottani, éppen akkor elhunyt plébános helyére. Innen Békéscsaba-Erzsébethelyre helyezték egy nagy békepap mellé. A sok üldöztetés miatt súlyos beteg lett. Felgyógyulása után Orosházán, majd Újkígyóson kapott kápláni állást. Az 1956-os szabadságharc után ismét Békéscsaba-Erzsébethelyre került plébánosnak. Az 1960-ban újból fellángolt Egyház-üldözés miatt Szeghalomra küldték, mert az egyházügyi megbízott (akit jobb körökben bajuszos püspöknek neveztek) azt követelte a püspöktõl, hogy bocsássa el a papságból, vagy a legnehezebb helyre helyezze. 1971. júniusában helyezték Mezõberénybe, ahol 5

immár 37 esztendeje ma is aktív plébános. Az 1200 hívet számláló plébánián csak nagyon kevesen vannak, akik a hitüket gyakorolják. Ha Szûz Mária tisztelete és az Oltári szentséghez való ragaszkodás fellendülne, komoly hitélet lehetne; nagyon fontos lenne a keresztény családi élettel és a gyermekekkel való komoly törõdés; imádsággal és szeretettel igyekeznek elõmozdítani a mélyre süllyedt vallásos életet mondja Marosi Endre plébános. Adjon a Mindenható a magas kort megért jubilánsoknak jó egészséget és adja meg nekik a hosszú életpályájukra történõ jólesõ visszaemlékezés örömét! Posztoczky Iván, piarista confrater 60 éve államosították az egyházi iskolákat Az 1947/48-as tanév befejezése után június második felében hozták nyilvánosságra az egyházi iskolák államosításáról hozott törvényt. Az akkori kormány kisgazdapárti kultuszminisztere valójában hosszú évek óta titkos kommunista párttag (!) már az év áprilisában jelezte a kormány erre vonatkozó szándékát. Összesen 4885 iskolát vettek el az egyházaktól, ebbõl 3148-at katolikus egyháztól. Ezzel nemcsak arra törekedtek, hogy az egyházi iskolákat államosítsák, hanem arra is, hogy ezeket az iskolákat új szellemmel töltsék meg. Ez egyfelõl a marxizmus sulykolását jelentette, másfelõl a diákság megnyerése érdekében elég laza, szabados erkölcsû, valójában eszmények nélküli magatartás terjedését. Ezt késõbb elég hatékonyan próbálták visszafogni, hivatkozva a proletárerkölcsre vagy a kommunista fegyelemre. A háborús évek után az egyházi iskolákban is voltak feszültségek tanárok és diákok között, de éppen a háborús évek során hallatlan összefogás, a közös élet közvetlensége jellemezte viszonyukat. Ezt vágták szét az Államosítással; Új tantestületet hoztak a gimnáziumba. Nagyobb részét olyanok alkották, akiknek volt valamilyen közük az egyházhoz, de ezt õk nem tudták nyíltan megmondani nekünk. Azzal a reménnyel jöttek közénk, hogy keresztény gyerekeket találnak, akikkel jó kapcsolatot alakíthatnak ki. Ugyanakkor az iskola vezetését pártemberekre bízták, akiknek részben e tanárok megfélemlítése, részben a diákok átformálása volt a feladatuk. Olyan diákokat is hoztak hozzánk, kik a kommunista ifjúsági szervezetekben és a diákönkormányzatban elfoglalt pozícióik segítségével igyekeztek a többieket a korábban kapott szemlélet ellen hangolni. 1950 nyarán 6 fiú és 2 leánygimnáziumot visszaadtak az egyháznak: a piaristáknak a budapesti és a kecskeméti, a bencéseknek a pannonhalmai és a gyõri, a ferenceseknek az esztergomi és a szentendrei gimnáziumot és a leánygimnáziumok közül a budapesti Patrona Hungariae és a debreceni Svetits gimnáziumot. 1950-ben az utolsó pillanatban derült ki, hogy két iskolát visszaadnak a piarista rendnek, és az átvételt nem tudták lebonyolítani a nyári szünetben. Így aztán két héttel késõbb kezdõdött a tanítás az egyházi iskolákban. Ezért az igazgató azt mondta nekünk: mivel lehet, hogy végül mégsem engedik megnyitni az egyházi iskolákat s akkor már sehova nem fognak fölvenni minket, a biztonság kedvéért iratkozzunk be egy másik helyre is. Többen jelentkeztünk az Eötvös Gimnáziumba, ahol a tanárok megtérõ bárányokként fogadtak bennünket, és azon igyekeztek, hogy megnyerjenek minket a kommunizmusnak. Volt egy tanárnõ, aki három nappal a piarista iskola újraindulása elõtt szükségesnek látta azt mondani: ezek a naiv piaristák megnyitják az iskolájukat, de hát ki fog oda menni? Nem tudta, hogy az osztály fele erre készül. Azt feleltük: De hát miért, hiszen jó iskola volt. Igen felelte, de hát ezek papok, a humán tudományokhoz ugyan nagyon jól értenek, de természettudományos világot élünk, és ehhez nem konyítanak, mert természetellenes életet élnek ezzel nyilván a cölibátusra célzott. Akkor megint nevettünk és elõhúztuk a padokból Öveges József fizikakönyvét és megkérdeztük: Akkor hogy lehet az, hogy egy piarista könyvébõl tanul egész Magyarország? Hát az Öveges piarista? csodálkozott. Ezzel vége lett az agitációnak. Ez persze a mókás oldala e történéseknek, amire szívesebben emlékszik az ember. Ugyanakkor például a szüleinket sokszor megfenyegették, mivel a gyerekük piarista iskolába jár. Ez a korszak kegyetlen, megaláztatásokkal és képtelenségekkel terhes részéhez tartozott. Az idézett részek dr. Jelenits István piarista atyának (aki az államosítás idejében V-es gimnazista volt) az Új Ember fé. június 22 sz-ban adott tájékoztatásból kerültek átvételre Jelenits atya elõzetes jóváhagyásával. Az egyházi iskolák államosításáról lapunk 25., 1998. júniusi számában Farkas Zsolt írt részletes beszámolót, 50 éve történt az egyházi iskolák államosítása címmel. A cikk teljes terjedelmében tartalmazza Sík Sándor akkori rendfõnöknek a Te Deumon mondott búcsúbeszédét. Ebbõl itt csak az ifjúságnak szóló búcsúszavakat idézzük: Az ifjúságnak kettõt mondok: elõször is, fiúk, sohase legyetek kisebbek magatoknál. Sohase csonkítsátok meg magatokban azt az egész valóságot, amelyre mi itt neveltünk, s amely nélkül úgy érezzük, nem méltó az ember az 6

emberi névre, és nem érdemes élni ezen a földön. Ne alkudjatok meg csonka emberséggel, a legmagasabbnál alacsonyabb eszménnyel, hanem akarjatok egész emberek lenni, egész valósággal, akiktõl semmi emberi és semmi isteni nem idegen. És ne legyetek kisebbek önmagatoknál abban sem, hogy ne engedjétek megcsökkenni magatokban a keresztény jellemnek azt a tisztaságát, határozottságát és erejét, amelyre mi neveltünk benneteket, s amelynek magatokban való kidolgozására elindultatok. Ez a nevelés és az az elindulás kötelez. Menjetek tovább a Krisztus követés útján; nincs más útja az emberiségnek. A másik, amit mondani akarok: ha nem fogunk is együtt dolgozni, rajtatok lesz a szemünk, és veletek lesz a szívünk szüntelenül. A bevezetõben említett akkori kultuszminiszterrõl csak annyit, hogy maga egyházi iskolában végezte gimnáziumi tanulmányait a szülõk szûkös anyagi helyzetére tekintettel kredenciális diákként ingyen. Amiben 60 évvel ezelõtt részt vett, volt érte a hála és a köszönet! A bársonyszék bûvölete erõsebb volt, mint a becsület érzése! A múlt elõl nincs menekülés. Kemény valóság! Posztoczky Iván, piarista confrater Egyes bestsellerek kritikája Manapság és már az utolsó 20 évben bestsellerszerzõk elárasztják a könyvpiacot olyan könyvekkel, melyek a qumráni tekercsekkel, a turini lepellel, a Szent Grállal, a templomos lovagrenddel, Jézus és Mária Magdolna személyével, állítólagos leszármazóikkal, különbözõ állítólagos titkos evangéliumokkal, és a Bibliában, vagy más mûvekben elrejtett titkos kódokkal foglalkoznak. Ezeket a könyveket az emberek veszik, mint a cukrot, akkor is, ha egyáltalán nem vallásosak, akkor is, ha vallási ismereteik és történelmi tudásuk nem elég mélyek ahhoz, hogy meglássák az ezekben lévõ valótlanságokat és abszurdumokat. Így aztán a helyenként izgalmas és érdekesen elõadott kitalált anyagot részben, vagy egészben valóságnak fogadják el, és a könyvek elérik titkos céljukat: kételyeket hinteni el az emberek vallásos hitében, elidegeníteni õket a keresztény egyházaktól és keresztény tanoktól, illetve megerõsíteni másokban az egyház-és keresztényellenes felfogást. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a tudományos kutatás ezeket a légbõl kapott állításokat nem igazolja, sõt megcáfolja, más állításokat semmiféle hagyomány, vagy monda nem tartalmaz, azok egyenesen légbõl kapottak, amiket csak a XX. században találtak ki. 1. A qumráni tekercsekrõl azt állítja fõleg egy amerikai szerzõpáros több könyvében, hogy a Vatikán akadályozza azok teljes szövegének nyilvánosságra hozását, mert az megrendítené a keresztény hit alapjait. A qumráni tekercsek 95 százaléka Izrael állam tulajdonában van, azokhoz a Vatikánnak semmi köze. Az összes tekercs teljes szövege már régen közzé van téve és egyáltalán nem érinti a keresztény tanítást. A tekercsek hiteles története és az azokkal kapcsolatos félrevezetõ bestsellerek kritikája pontosan olvasható Hartmut Stegemann göttingeni teológus professzor 1994-ben kiadott Die Essener, Qumran und Jesus c., a Herder kiadónál megjelent könyvében. A szerzõ éveken át foglalkozott a tekercsek feldolgozásával. A hiteles közlések ellenére az említett szerzõpáros azóta is több bestsellert jelentetett meg valótlan állításokkal! 2. A turini lepellel is számos bestseller foglalkozik, amelyek közül több, pl.: A turini lepel valódi igen veszélyes, alattomos támadást tartalmaz a kereszténység ellen. Elõször bebizonyítja, hogy az valóban Jézus halotti leple, testének körvonalaival, de azután hozzáteszi, hogy Jézus nem halt meg, csak tetszhalott volt, testét a tanítványok ellopták, magához térítették, néhányszor szerepeltették, és erre a hazugságra építették a kereszténységet. Azután már nem volt szükség Jézusra, valahol Galíleában halt meg és ott fehérlenek valószínûleg csontjai. Az emberek nem gondolják végig, hogy ha Jézus nem halt volna meg a kereszten, akkor nem váltotta volna meg a világot és, ha nem támadt fel, és nem ment a mennybe, akkor nem volt Isten fia! Akkor csak ember és próféta lehetett volna, és az egész keresztény vallás hamis lenne. 3. Ugyanez vonatkozik arra az állításra, hogy Jézus nem halt meg, nem is támadt fel, nem ment föl a mennybe, hanem feleségül vette Mária Magdolnát, és családot alapított. Utódaik pedig magukkal vitték, és õrizték a Szent Grált. Még olyan könyv is megjelent nemrég, amely ezzel a magyarokat is összefüggésbe hozza! Semmiféle hagyomány, legenda, monda, vagy apokrif evangélium semmiféle ilyen állítást vagy mendemondát nem tartalmaz. Az egészet csak a XX. században találta ki valaki, és alkalmazták a bestsellerírók. (Egyébként az, hogy legenda, azt jelenti: olvasandó! Ezzel az elnevezéssel illették régen a szentek életére vonatkozó történeteket, amelyek arra voltak hivatottak, hogy olvasásukkal elmélyítsék az emberek hitét. Tehát más hiedelmet, vagy mendemondát tartalmazó történetet nem lehet legendának nevezni, legfeljebb mondának, vagy mesének.) 4. A Szent Grálról szóló legenda szerint a Grál egy edény, amelyben Jézus vérét fogták fel. Ezt azután a legenda szerint Arimathiai József magával vitte az angliai Glastonburybe. Õ késõbb ott élt és halt meg. Glastonburyben ma is híresztelik ezt a tényt. Persze 7

még ez a legenda sem igazolható történelmileg, de legalább nem tartalmaz káros állítást. A további legenda szerint azután a Szent Grálnak csodás hatalma volt és többen igyekeztek azt megszerezni. (Lásd pl.: a Parsival történetet.) 5. A Templomos lovagrend egyike volt a három legjelentõsebb, a keresztes államok idején a Szentföldön alapított lovagrendnek, amelynek Európában is voltak igen gazdag kolostorai. Ezért sok irigyük támadt, akik pályáztak kincseikre; pl.: Szép Fülöp francia király, aki el is érte, hogy a pápa feloszlatta a rendet, a Nagymestert és a vezetõket pedig Szép Fülöp eretnekség vádjával máglyahalálra ítélte, és kincseiket elkobozta. Az elítélés és a feloszlatás indokául az a sok, jórészt koholt rágalmakat tartalmazó mendemonda szolgált, melyeket már hosszú ideje terjesztettek róluk. Így azt is, hogy egy arcot vagy fejet imádnak, tehát bálványimádók. Lehet, hogy ennek az volt az alapja, hogy a késõbb turininek nevezett lepel akkor az õ birtokukban lehetett, és azt összehajtva, Krisztus fejének képe látszott felül. Volt olyan mendemonda is, hogy a Szent Grál is az õ birtokukban van, vagy hogy Jeruzsálemben megtalálták a Templom-hegy belsejében a babiloni fogság elõtt oda elrejtett frigyládát, és azt is õk õrzik. Ezeknek a mendemondáknak semmi történelmi alapjuk nincs, de mostanában több bestseller író felhasználta ezeket, és meséjét úgy szövi tovább, hogy bizonyos titkos örökösök õrzik ezeknek az elrejtésére és hollétére vonatkozó tudást. 6. A mostanában megjelenõ olyan könyvek, mint Júdás evangéliuma és hasonlók, tiszta jelenlegi kitalációk, és semmi alapjuk nincs. Vannak az un. Apokrif evangéliumok. Ezek olyan feljegyzések Jézus tanító éveirõl, melyeket nem vettek fel az Újszövetségi Szentírás könyvei közé. De eredetiek, általában nem tartalmaznak el nem fogadható állítást, de sok olyan adatot tartalmaznak, amelyeket máshol nem találunk, pl.: a 7 fõangyal teljes névsorát. Az ezekben az apokrif evangéliumokban elmondottakat el szabad hinni, de nem kötelezõ. Viszont a most gomba módra burjánzó semmi alapot sem tartalmazó bestsellerek állításai légbõl kapottak, szenzációhajhászóak és igen veszélyesek. 7. A Biblia kódja, a Da Vinci kód és hasonló könyvek szintén teljesen légbõl kapott állításokat tartalmazó mesék. Semmiféle titkos közlés nem létezik kódolva sem a Bibliában, sem más mûvekben. Nem is létezhet! A Szentírás minden közölnivalót nyíltan tartalmaz. Viszont azt hinni, hogy Leonardo da Vinci a régi idõkre és tényekre, vagy történelmi eseményekre vonatkozó titkos tudással rendelkezett volna, és azokat valahová elrejtette volna, rendkívül nagy naivság és ostobaság. Honnan vette volna hirtelen sok évszázad távolából az ezekre vonatkozó ismereteket? Lehet, hogy az ilyen könyvek érdekes olvasmányt jelentenek, de rendkívül veszélyesek, mert észrevétlenül behatolnak a megfelelõ tudással és kritikával esetleg nem rendelkezõ olvasó tudatába, és az észre sem veszi, és eltávolodik a keresztény alapigazságoktól. Mindent összevéve meg lehet állapítani, hogy az ilyen bestsellerek jól szolgálják a liberális kozmopoliták azon célját, hogy eltávolítsák az emberek jelentõs részét a keresztény gyökerektõl. Az ilyen könyvek szerzõire ha esetleg nem ez volna a céljuk, hanem csak a mindenáron való pénzszerzés, a következményekre való tekintet nélkül jól illik Az írástudók árulása meghatározás. Az olvasók számára viszont az lehet a következtetés, hogy ezeket a könyveket nem érdemes olvasni, mert veszélyesek és félrevezetõk, és az ember életében úgyis kevés idõ jut még az értékes és érdekes könyvek olvasására is, nem érdemes tehát ezt a kevés idõt ilyen, bár esetleg érdekes, de értéktelen fércmûvekre pazarolni! Dr. Sibalszky Zoltán BORIÁN TIBOR O. SCH. P. ARANYMISÉS A Budapesten 1958. július 13-án pappá szentelt jubiláns a veszprémi Regina Mundi templomban 2008. június 22-én, vasárnap 16 órakor mutatta be aranymiséjét. Budapesten 2008. november 22-én, szombaton 17 ó. 30-kor mutatja be aranymiséjét a Mikszáth téri piarista kápolnában. Isten bõséges áldása kísérje Õt életének további részében is! *** HÁNY NYELVEN OLVASHATÓ A BIBLIA? A Biblia évében érdemes megemlíteni, hogy a Biblia napjainkban 2454 nyelven olvasható. Még 500 fordítás hiányzik ahhoz, hogy a világ legfontosabb nyelvein hozzáférhetõ legyen. A világon mintegy 6700 nyelv létezik. (Adatok a Keresztény Élet c. hetilap 2008. június 22-i sz.-ból). 8

50 ÉVE TÖRTÉNT... S NE BÁNTSON KÖNNY, MELY ÉRTETEK PEREG! Emlékezés Péch Géza egykori pesti diákra Az újjáalakulás alatt álló pesti Duna-parti gimnázium kápolnájának elõterében éppen 10 esztendeje avattuk a II. világháború s az 1956-os forradalom és szabadságharc egykor ebbe az iskolába járt hõseinek és vértanúinak emléktábláját, amely az 1926- ban állított és 1997-ben újra elhelyezett I. világháborús márványtábla alá került. Az 1938-1958 közötti két évtized közel száz szerencsétlen áldozatának mintegy kétharmada a háború hõsi halottja, egyharmada polgári személy 12-tõl 55 éves korig. Közéjük tartozik Péch Géza, 56 egyetlen pesti piarista vértanúja, aki 1958. április 22-én 28. születésnapja elõtt 2 héttel ment a vesztõhelyre a Budapesti Országos Börtön (a Kozma-utcai u.n. Gyûjtõfogház) kisfogházban az 1956-61 között itt kivégzett mintegy két és félszáz mártír egyikeként. Három társával együtt jutott a bitófára, akik immár békésen nyugszanak a 301. parcella 17. sorának legszélén egymás melletti sírokban. Már az élete is tragikus eseményekkel kezdõdött: édesanyját másfél éves korában, miniszteri számtanácsos édesapját újabb másfél évre rá vesztette el, így hát Gézát édesapjának elsõ házasságából származó, nála 16 esztendõvel idõsebb féltestvére és az õ tanár férje vette magához, majd hivatalosan 10 évesen örökbe is fogadták. Így kapta eredeti Eckhardt neve helyébe a mostoha apa Péch családnevét, aki azonban õt mindvégig édes gyermekeként nevelte, majd siratta meg. Érdekes adalék, hogy amikor a család közeli pap ismerõse, Brückner atya találkozott a 4 éves Gézával, különös emberismerettel szinte jövendölésszerûen jegyezte meg:...sok szenvedése lesz az életében ennek a kisfiúnak... s ez alig negyedszázaddal késõbb drámai módon be is teljesedett. Már elemista korában megmutatkozott: nem annyira a humánushoz, inkább a gyakorlati adottságokhoz és ügyességekhez, elintézni való feladatokhoz vonzódott. Tíz évesen beíratták a pesti Piarista Gimnáziumba, ahol elsõ hét tanéve itt telt Kiss József, majd Pogány János osztályában. Kisdiákként a cserkészcsapat tagja lett, majd õrsvezetõ. Szívesen végezte a cserkészfeladatokat, örömmel ment kirándulni, különféle utcai munkákban is segédkezett. A bombázások idején például dolgozott a vidékre készülõ gimnázium bepakolásában. Az ostrom után részt vett az önkéntes házi õrségben; az oroszok is elvitték munkára. Otthoni élelmiszerkészletük fogytával, apjával 70 kilométeres gyalogos beszerzõútra vállalkozott. Szíves, elõzékeny modora, magatartása olyannyira kedves volt, hogy a családban és az ismerõs körökben is kellemes kamasznak nevezték. A piaristák meglehetõsen emelt szintû követelményeit azonban már nehezen teljesítette, ezért apjának piarista tanár barátja tanácsára átvitték az Eötvös József gimnáziumba, ahol a VIII. osztályt minden nehézség nélkül, két osztályzattal jobb eredménnyel végezte el. Az érettségi letelte után, 1948-ban nem sikerült bejutnia az általa óhajtott Állatorvosi Fõiskolára, így részben altruista munkákat vállalva már kezdettõl megtalálta az önzetlenség, áldozatkészség, emberszeretet mások javára fáradozó formáit. Az elsõ két év munkahelyi próbálkozásokkal telt: egy építõipari cégnél segédmunkás, a BART autóbuszcégnél kalauzként meg a MÁVAUT-nál is irodai beosztottként, s forgalmistaként járta a vidéket. A következõ hat évben is többször változtatott munkahelyet: volt kenyérgyári árukihordó, egy teherautó-fuvarozó cégnél közúti és mûszaki ellenõr, a honvédségnél polgári alkalmazottként gépkocsivezetõ. 1951-ben beiratkozott a Magyar Mûszaki Fõiskolának esti tagozatára, amely a Mûegyetemen mûködött, s késõbb a Gépészmérnöki Kar tagozatává alakult. E tanulmányai mellett öt különbözõ vasipari cégnél dolgozott üzemtechnikusként, illetve munkaügyi elõadóként, végül 3 év felsõfokú tanulmánya után, 1956- ban már a jónevû IKARUSZ-nál üzemmérnök. 56-os ténykedésébõl fennmaradt elsõ emlékek október 30- ától a Péterfy Sándor utcai kórházból valók, ahol csak pár napja alakult meg az u.n. Önkéntes Mentõszolgálat. Gépkocsivezetõi képessége folytán Géza ennek a humanitárius szolgálatnak a keretében dolgozott immár 24-étõl mint mentõsofõr. Fáradhatatlanul, önmagát nem kímélve, hajmeresztõ és ugyanakkor megnyugtató ügyességgel, sokszor golyózáporon keresztül hordta be a harcok során megsebesült honfitársait legyenek azok akár civilek, vagy felkelõk, katonák, sõt ávósok. Mélyen vallásos meggyõzõdését szépen bizonyította, amikor veszélyesnek induló bevetése elõtt odaszólt barátjának:...imádkozz értem, megyek a tûzbe! Elõfordult, hogy lõttek az autójukra; november 6-án õt magát is találat érte a balkarján. Ezután az ágyhoz húzott telefonon segítette, és tapasztalata, meg helyismerete alapján ügyesen irányította is önkéntes mentõs bajtársainak szolgálatát. De Géza kórházbeli tevékenységérõl fennmaradt több visszaemlékezés másról is szól. Õ a kórházban mûködõ Mentõszolgálatnak alapvetõen egyik vezetõje volt, de ennél valószínûleg több is. Sok kórházon kívüli ember is felkereste, amibõl sejteni lehetett, hogy a mentési munka mellett a forradalom lelkes támogatója (esetleg egyik vezetõje?) is volt. A harcok befejezõdése után még a kórházból próbálta szervezni a felkelõk kimenekítését az országból, így segítve azoknak, akiknek valóban menekülniük kellett. A kórházból december 8-tól egy hétre ismeretlen okból még vizsgálati fogságba is vitték, majd visszatért. Ekkorra a harcok már tejesen elcsendesedtek, sebesülteket sem szállítottak. Ezért kezdetét veheti az õ számára ugyancsak itt a kórházban, ahol a budapesti ellenállás egyik góca kialakult az illegális munka, amellyel szimbolikus, érzelmi megnyilvánulásokra (plakátolás, röpcédulázás, újságterjesztés, tüntetõ felvonulás) is buzdított. Aztán más közvetlen feladatot nem találván elhatározta, hogy külföldre megy, amelynek családi, személyes oka is volt; de vissza fog jönni, amelyrõl apja nem tudta lebeszélni. Történt ugyanis, hogy Géza még 1951-ben házasságot kötött, s a következõ évben fia született. De házassága annak ellenére, hogy menyasszonyát maga 9

Zimányi Gyula, a korábbi piarista rendfõnök készítette föl a katolikus hitre válságba jutott. Két év múlva már külön élnek, majd 1955-ben hivatalosan is elválnak. Így érkezett el 1956, amikor magához vette kisfiát, akit viszont exfelesége november közepén csellel-erõszakkal magával vitt Nyugatra. A további történések már az 1957. február 10-tõl kezdve készült szigorúan titkos minõsítésû hivatalos hatósági iratokból ismertek. Géza tehát 1957. január elején munkahelyén szabadságot vett ki tanulmányi és pihenési megokolással. Pár nap múlva vonatra szállt, s Veszprémig utazott, aztán máris teherautón többedmagával Pusztasomorjára, ahol másnap hajnalban két kísérõje Gézát átirányította a határon Andau felé. A család egy idõs ismerõséhez Bécsbe ment, onnét különféle táborokba. Kisfia felkutatásában nem ért el eredményt, s ezért mint vallotta hamarosan visszatérésre szánta el magát; de Ausztriából most már vízi úton próbált hazajutni. Megtudta, hogy egy magyar uszályszállítmány van útra készen február 10-i indulással. Géza tehát felszökött rá, s az egyik uszály kabinjának aljában keresett búvóhelyet, ahol egy idegen férfit talált, ugyancsak hazatérõben. Még aznap, Gönyû elõtt lelt rájuk egy matróz, amikor lenézett a fenékre. Talán ez árulta be õket a határállomáson kikötve, mert jöttek értük a határõrök, hogy bekísérjék az õrsre. Másnap Gyõrben hallgatták ki jegyzõkönyv felvétele mellett, a következõ napon pedig Budapesten, a Rendõrfõkapitányság Vizsgálati Osztályán. Itt már ellenforradalmi tevékenységérõl faggatták, sõt meg is vádolták azzal, hogy Bécsbe kimenetele ellenforradalmi csoportok megbízottjaként történt, amit Géza tagadott. Viszont elismerte, hogy az amerikai segélyezõ szerv bécsi kirendeltsége vezetõjével, Lengyel Béla m.kir. tábornokkal meg a Szabad Európa Rádió egyik munkatársával beszélgetett, valamint másokkal is, hogy forradalmár sebesültek kijuttatását segítse. Február közepén a Politikai Nyomozó Fõosztály Vizsgálati Osztályán megszerkesztették a nyomozás és az elõzetes letartóztatás elrendelésérõl szóló határozatot azon az alapon, hogy alaposan gyanúsítható a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés és tiltott határátlépés bûntette elkövetésével mint a Péterfy Sándor utcai kórházba befészkelt ellenforradalmi egység egyik vezetõ tagja, majd pedig egyik vezetõ tagja a Bécsbõl irányított egyik Budapesten létrehozott és az ország különbözõ részeire kiterjedõ ellenforradalmi csoportnak. Ezzel megkezdõdött a Fõ utcában a kihallgatások sorozata, és tartott 1957. május 20-ig 30 nap alatt mintegy 60 jegyzõkönyv felvételével, 200-nál is több lap terjedelemben rögzítve, amikor a nyomozó részleg kihirdette a felelõsségre vonásról és a nyomozás befejezésérõl szóló határozatokat. Ezekben megállapítják az alapos gyanút, hogy az ellenforradalom bukása után aktívan bekapcsolódott az ellenforradalmi erõk további szervezésébe és vezetõ tagja volt a Péterfy Sándor utcai kórházban, illetve a II. sz. Nõi Klinikán lévõ fegyveres ellenforradalmi csoportnak. Kapcsolatot teremtett vidéki fegyveresekkel és többeket felszólított aktív ellenforradalmi cselekmények elkövetésére. Bécsbe kiszökve tárgyalt az ellenforradalmi központtal a nyugatiak által nyújtandó segítségrõl, a SZER munkatársát tájékoztatta a hazai helyzetrõl. Majd hazaszökött, hogy újabb ellenforradalmi csoportokat derítsen föl, s létesítsen képviseletet a nyugati hatalmakhoz. Ha pedig a rendõrség õt magát zaklatná, térjen vissza az osztrák fõvárosba, hogy megbízólevél birtokában mûködhessen a nyugatiak javára. Segítséget is nyújtott röplapkészítéshez és sajtótermékek terjesztéséhez, és igyekezett megszerezni az Ukrajnába kivitt magyarok adatait. A megmaradt szigorúan titkos kihallgatási jegyzõkönyvekben számos helyen olvashatjuk Géza karakán kiállását, merészen kinyilvánítva a maga igazát, amelyekbõl álljon itt példaként mindössze pár részlet. A kihallgató kérdése: Egyetért Ön azon meghatározással, hogy az október 23-a utáni események ellenforradalom volt? Péch Géza válasza: Nem értettem egyet. Abban az idõben az volt a meggyõzõdésem, hogy az októberi események becsületes forradalom volt. Kérdés: Miért volt szükségük az ellenforradalmi csoport létrehozására? Válasz: Erre azért volt szükség, az október 24-én elfogadott, az ifjúság 14 pontba foglalt követelése megvalósuljon, és biztosítva legyen az ifjúság követelésébe foglalt demokratizálási folyamat végrehajtása. Kérdés: Miért ment ki Ön Bécsbe fegyverek és egyéb dolgok beszerzésének megbeszélése végett? Válasz: Minderre azért volt szükség, hogy amennyiben a demokratizálási folyamat nem megy szépszerével, úgy ki kellett volna robbantani egy újabb fegyveres harcot. Kérdés: Ön szerint a demokratizálási folyamat megvalósítása kinek állt érdekében? Válasz: Nem gondolom, hogy csoportunk tagjai közül bárkinek is érdekében állt volna a tõkés, nagybirtokos rend visszaállítása. Kérdés: Az Ellen-fehérkönyv kiadásával mi volt a céljuk? Válasz: Az ellenforradalom bukása után az volt a meggyõzõdésünk, hogy a kiadott Fehérkönyv nem a valóságot tartalmazza, egész más beállításban tünteti fel a megtörtént, lezajlott eseményeket, mint ahogy az valóban megtörtént. Ezért határoztuk el egy Ellen-fehérkönyv kiadását, hogy annak terjesztésével megmutassuk a tömegeknek a való helyzetet. Kérdés: Miben látta Ön a kiadott Fehérkönyv anyaga és az Önök elképzelt valósága közötti különbségeket? Válasz: Egyszerûen nem hittem el sokmindent, ami Fehérkönyvben le volt írva. A fentiek alapján a nyomozó szerv elrendelte Péch Géza terheltként való felelõsségre vonását a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, hûtlenség, izgatás, tiltott határátlépés bûntettei miatt. Gézának lehetõsége volt, hogy a fentiekre válaszát mindjárt aznap ismét bátran elmondhassa. Az októberi-novemberi eseményekben nem érzi magát bûnösnek, mert emberbaráti kötelességbõl cselekedett. Valóság, hogy szimpatizált az akkori eseményekkel. De a december közepe óta elkövetett cselekedeteiben a klinikai csoportba bekapcsolódva már bûnösnek vallotta magát, mert aktív szerepre vállalkozott hiányos nevelésére és a kórházi közhangulat hatására. Ám nem érzi magát a szervezkedés vezetõ tagjának, valamint több ellene felhozott cselekményrõl nem is volt tudomása. Bécsbe menetelének célja pedig kiszöktetett gyermeke ügyének intézése volt, s csak mellékesen jött számításba a bécsi központ felkeresése, hogy tisztán lássa a tõlük érkezõ közlések igazságtartalmát. Onnan pedig azért jött vissza, hogy idehaza ismét munkába álljon, nem pedig azért, hogy idehaza ellenforradalmi csoportokat felderítsen. A többi felrótt dologban bûnösnek érezte magát, s elismerte, hogy hibázott, ami miatt az elkövetéssel arányos büntetést kért. Kinyilvá- 10

nította, hogy õ nem a kapitalista rend visszaállítását akarta, s éppen ezért cselekményei nem a népi demokratikus államrend megdöntésére irányultak, hanem egy sajátos magyar demokrácia megteremtésére, de mind a szovjetek, mind a nyugatiak nélkül. A nyomozás befejezésérõl szóló, ugyanezen a napon készített határozat terhelõleg még megállapította, hogy önkéntes mentõként az ellenforradalom alatt gyógyszert-kötszertélelmet szállított a fegyveres felkelõknek. A bukás után pedig bekapcsolódott az ellenforradalom szervezésébe, és szervezõje vezetõje volt egy országos méretûre tervezett ellenforradalmi csoportnak, amely a nyugati hatalmak megbízottaival tartott kapcsolatot, azok futáraival, majd személyesen is, s mindezek után szökött vissza. De ezen a napon végül még egy fontosnak tûnõ határozatot is hoztak bizonyos személymotozási anyagnak bizonyítékként való csatolásról, amely nyilván már hazafelé Gönyûnél történt elfogásakor került a hatóságok kezébe. Az elkobzott 1957-es zsebnaptárt és két magánlevelet, meg három kórházi igazolást a rendõrség olyannak találta, amelyek hazai és külföldi bûnös kapcsolatokra világítanak rá. Ez a körülmény nyilvánvalóvá teszi, hogy Géza nem számított a lebukásra, amely valószínûleg a forradalom és szabadságharc ügyével ellenséges erõk besúgói tevékenységének tudható be, akik akár már régebben odakint élõ provokátorokként vagy frissen kiküldött rendõrbesúgóként bizonyítottan is sok embert juttattak a hazai vérbíráskodás kezére. Géza a Fõ utcából valószínûsíthetõleg máris átkerült a Markó utcai börtönbe, hogy ott sor kerüljön a bírósági tárgyalásra. Az elsõfokú tárgyalást a Fõvárosi Bíróságon 1957. szeptemberében tartották, amelynek tanácsvezetõ bírája 144 kivégzettje miatt vérbíróként is emlegetett Tutsek Gusztáv volt (akinek a hatalom számára bizonyítania kellett hûséges odaadását, lévén 1945 elõtt képesítést szerzett egykori vidéki járásbíró). Ítéletüket október 4-én hozták meg, amelynek szöveges példánya nem került a család birtokába. Ám tartalmára következtetni lehet a másnapi Népszabadság cikkbõl (amit a rendõrhatósági ál-újságíró Szabó László írt), de az ítélet ellen benyújtott fellebbezés szövegébõl is. A tárgyaláson ismertetett tényállást és vádat az 1957. évi tavaszi kihallgatások alapján fabrikáltak össze. Az elsõfokú nem jogerõs ítélet a 15 tagú csoport egyetlen tagjára halálbüntetést, míg több fõvádlott életfogytiglani büntetést kapott, közöttük Péch Géza is, amely ítéletnek súlyosbításáért fellebbezett az ügyész. Az õ ítéletének az indoklása: a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel, hûtlenség, tiltott határátlépés és ennek kísérlete. Péch Géza fellebbezését kirendelt védõként (a családtól is busás honoráriumot kapott) Major Ákos szerkesztette, aki 1945 elõtt m.kir. hadbíró századosi ténykedését már a háború utáni esztendõkben a háborús bûnösök elleni perek lelkes népbírájaként akarta jóvátenni. A fellebbezést a tényállás részbeni megalapozatlansága, a jogi minõsítés téves volta miatt, továbbá a büntetés kiszabását sérelmezve és annak enyhítését kérve terjesztették elõ. Viszont elismerte, hogy sebesülése után abban a kórházban lábadozott, ahol az ellenállás góca kialakult, és hogy az ottani mentõszolgálata a humánus szempontokon kívül az ellenforradalom iránti szimpátiából is történt; de egyéni, családi okból is, hogy kisfiát Bécsbõl visszaszerezze. A fellebbezés rávilágított egy külpolitikai vonatkozásra is: Péch Géza bécsi tevékenységébõl már azért sem származhatott bármiféle eredmény is, hiszen a magyar ügy ENSZ-beli erõltetése miatt a Nyugat nem támogatott fegyverszállítást. Csak egyet várhattak volna: pénzt, ám ez sem jutott el. A fellebbezéssel az ítélet ténymegállapítását akarták tehát megváltoztatni, viszont minden egyéb tényállásrész tekintetében ténybeli beismerést jelentettek be. Nem így a minõsítés vonatkozásában, mert bár elismerte, hogy cselekményeivel tevékenyen részt vett a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben, de nem az ügyész szerinti vezetõként. Mert hiszen az ítélet szerint is csoportjának csak összekötõje volt, ugyanis csak megbízásokat teljesített, de utasításokat nem adott. A bécsi utazásra is onnan kintrõl jött a hívás. Géza tagadta a hûtlenség bûntettének elkövetését a ténybeli alap hiányában. Találkozott ugyan Lengyel Béla volt m.kir. tábornokkal, de nincs ítéleti ténymegállapítás arról, hogy õrajta keresztül igyekezett volna az imperialista hatalmakat ellenséges cselekményre bírni. A SZER egyik feltételezett munkatársával való kapcsolatát nem tartotta olyannak, amivel a SZER-t népidemokrácia-ellenes cselekményekre lehessen bírni. Géza tehát nem adott bíztatást a kintieknek, hiszen azok jelezték: már nemigen ígérhetnek bármit is, mert az ENSZ-beli tárgyalásokból is ez következik. Végül a fellebbezés a büntetés kiszabását is sérelmezte, mert a bécsi ellenforradalmi központ bírósági megítélése nem hathat ki az õ társadalmi veszélyességükre, mert ez nem tartozik a legsúlyosabb vádak közé. Mindezek miatt az életfogytiglani ítélet õrájuk mint gyatra kivitelezõkre aránytalanul súlyos mások (az írástudók ) ennél enyhébb büntetéséhez képest (ami utalás az 56-ban résztvevõ írókra és újságírókra). A fellebbezés végsõ, humanitárius érve: szeretne még dolgozni és találkozni a fiával, ha kiszabadul. A Péch-csoport a Markó utcában várta a másodfokú tárgyalást. Erre az idõszakra számos életben maradt társa emlékezett, szóban és írásban Gézáról, errõl a rendkívüli, lenyûgözõ egyéniségrõl, aki az önfeláldozó magyar hazafi, s egyben a nyitott szívvel Isten-keresõ keresztény ember típusa volt. Szociális érzékenysége, beleérzõ képessége messze átlagon felüli volt. Kissé talán szófukar és csendes, a társaságot mégis úgy tudta szervezni és tartani bennük a lelket, hogy szinte jól éreztük magunkat. Mindenkinek a problémájával törõdött, a magáét szinte teljesen elfeledve s ez jóval több, mint emberi segítségnyújtás! Géza ösztönzésére kultúrmûsorokat, vasárnaponként istentiszteletet is tartottak. Esténként, lefekvéskor az õ indítványára közös imádságot mondtak a hazáért és családjukért. Különösen közöttük az egy helyre összezárt különbözõ természetû embereknél lehetett meggyõzõdni Géza nemeslelkûségérõl, emberi nagyságáról. A nem nyilvános, másodfokú tárgyalásra éppen fél évet kellett várniuk, amely a Legfelsõbb Bíróságon (110 kivégzést eredményezõ ) Borbély János 1945 elõtt már szintén vidéki járásbíró népbírósági tanácsa elõtt 1958. március-április hónapokban négy napon át folyt 15 vádlott ellen. Közülük négy fõvádlott kapott halálos ítéletet úgy, hogy hármuk köztük Péch Géza is korábbi életfogytiglani ítéletét súlyosbították )vélekedések szerint azért, mert a külsõ-belsõ hatalmasságok kevesellték a halálos ítéletek számát). A fellebbviteli tárgyaláson a védõ általi korábbi fellebbezést azon a jogcímen utasították el, hogy (érthetetlen módon!) azt a három napos határidõt túllépve, vagyis elkéset- 11

ten nyújtották be. Viszont a vádhatóság halált kérõ fellebbezésének most helyt adtak. E tárgyaláson ugyanis megállapították, hogy az elsõ fok néhány téves következtetést is levont bizonyos jogi minõsítések és a büntetés kiszabása vonatkozásában, aminek helyesbítésére a jelen másodfok kialakította helyes állásfoglalását. Az általánosságban megfogalmazott ítélkezési elveket Péch Gézára is vonatkoztatva egyenként részletezték. Tehát felhozták ellene, hogy a sárospataki és debreceni szervezkedõket összekapcsolta, csakúgy, mint a székesfehérváriakat és a fõvárosiakat, hasonlóképpen a bécsieket a bujkáló magyarországi fegyveresekkel. Az Ukrajnába került foglyok adatairól érdeklõdött, az Esztergom-környéki sztrájk szervezésérõl is tárgyalt. A bíróság megállapította, hogy a másodfokú büntetés kiszabásakor a fõbenjáró bûntettek nagy társadalmi veszélyességébõl kell kiindulni, és megelõzési célzatból, hogy az államellenes elemeket az elkövetéstõl hathatósan visszatartsa. Viszonylag kisebb jelentõsége van a megjavítási és a nevelési célzatnak, valamint az egyébként enyhítést jelentõ körülményeknek. Az elsõ fok tehát tévedett, amikor a négy fõvádlott ellen egy kivétellel nem alkalmazta a legsúlyosabb büntetést, jóllehet terhükre fölismerte a súlyosbító körülményeket, amelyekbõl levonható lehetett volna az, hogy semmiféle kíméletet sem érdemelnek. A fellebbviteli bíróság megállapította azt is, hogy az általa most hozott ítéletekkel szemben benyújtott ügyészi és védõi fellebbezések nem voltak megalapozottan indokoltak akár súlyosbítók, akár enyhítõk, ezért ezeket mind elutasította. Géza nevelõanyja idõnként engedélyt kapott a látogatásra, s jelen lehetett az elsõfokú tárgyaláson, majd a siralomházban is, mint az egyetlen engedélyezett hozzátartozó. Géza erõs lélekkel vigasztalta õt, és igyekezett megnyugtatni, hogy teljesen felkészülve megy a bitó alá. (Valóban, mert felszentelt pap rabtársa részesíthette a három szentségben.) Utolsó szavaiban a keresztényszociális Magyarországot éltette. A teljesen elhagyott hacsak nem rendõrök és lovasrendõrök által szemmel tartott távoli 301-es parcellát csak ritkán és félve látogathatta a család, mígnem 1989. június 16-án megtörténhetett a szimbolikus temetés, s 1990. májusában Jelenits István atya szolgálatával az újratemetett sír beszentelési szertartása. 1956 dicsõ hónapjaiban, majd az évekre terjedõ megtorlás idején a még mindig nem pontos statisztikai adatok szerint a magyar halottak száma két és félezer, a sebesülteké húszezer, a szovjet halottaké és sebesülteké kétezer; kivégeztek 450 embert, bebörtönöztek több tízezret, deportáltak néhány ezret, s elmenekült kétszázezer. A kormány Igazságügyi Minisztériuma államtitkárságának egyetértésével 1989. novemberében megtörtént Péch Géza és három társa kihantolása, majd az azonosító eljárás; elõbbin a családtagok is jelen lehettek. A csontvázat, amely miként szinte minden más esetben is bebizonyosodott arccal a sírfenék felé fordítva feküdt, az Igazságügyi Orvostani Intézetben vizsgálták meg. E szerint neme egyértelmûen férfi, 27-31 közötti életkorú és jól megtalálható a bal felkaron az 1956 õszi egykori kórházi zárójelentés szerinti lövési sérülés a mogyoró nagyságú csonthiány és darabos törés alakjában. A csontváz-lelet egyéb vizsgálatából szerzett megállapítások is teljes hasonlóságot mutattak a család által közölt adatokkal (temetés ideje, életkor, fogazat, testmagasság, homloküreg-gyulladás és a csontsérülés nyoma, fényképek). Így a Péch Gézával való azonosság biztonsággal határos valószínûségûnek véleményezhetõ. Géza emlékét márványtáblák, könyvek, filmek õrzik, bizonyítva önfeláldozó hõsiességét az utókornak. A Péterfy Sándor utcai kórházban a forradalom kórházában, ahol a Mentõszolgálat emberei életük kockáztatásával heteken át mentették az életeket 1991. október 23-án emléktábla avatásával adóztak; a Mûegyetem pedig 1999. október 22-ére vésette fel nevét a már korábban felavatott emléktáblára. Neve olvasható a kivégzés színhelyén és a Rezsõ téri templom külsõ falán. Személyét, cselekedeteit számos visszaemlékezõ kötet örökítette meg; az operatõr Lugossy István pedig maga is kiskorúként börtönviselt ember hat filmet forgatott 56- ról, közöttük Gézáról külön is megemlékezve az Áldozat c. másfélórás dokumentumfilmjében. Péch Géza családjának, volt iskolatársainak, barátainak és bajtársainak meg rabtársainak emlékezetében mint kedves mosolyú, öntudatos és magától értetõdõ bátorságot mutató férfi jelenik meg. Átlagon felüli, humánus, önzetlen, másokra figyelõ és másokért cselekedni, áldozatokat hozni tudó egyéniség volt, aki életével fizetett önfeláldozó munkájáért. Mintaképe a másokért mindent megtevõ önfeláldozásnak,a csak magasztos célokra figyelõ, félelem nélküli vakmerõ hõsnek, aki tisztaságával és becsületességével ma is példaképül szolgál. Bírósági pere pedig az 56-os forradalom és szabadságharc megtorlását végreható szocialista törvényesség egyik igen jellemzõ, szörnyû példája lehet mindazoknak, akik még nem hallottak errõl, és felfrissítés azoknak, akik átélték, de hajlamosak elfeledkezni róla...! Az elnyomó politikai rendszernek meg kiszolgálóiknak szegénységi bizonyítványát és elvakult, nemzetellenes, antihumánus felfogását mutatja az, hogy a nemzet legértékesebb fiait igyekezett megsemmisíteni. A történelem azonban elõbb vagy utóbb ítél, az igazság kiderül, s az igazi hõsök elnyerik az õket megilletõ megbecsülést és elismerést. Önzetlen áldozatvállalása és fiatal életének feláldozása nem volt hiábavaló sem az önmaga végsõ beteljesülése és békességének megtalálása, sem pedig magyar hazájának és népének további sorsa és alakulása szempontjából. Hivatkozások: Nyomozóhatósági vizsgálati iratok Az elsõfokú ítélet elleni fellebbezés A másodfokú ítélet Orvosszakértõi lelet és vélemény Id. Péch Zoltán visszaemlékezése Ifj. Péch Zoltán jegyzetei Dr. Magyar László Sch.P. szóbeli közlése Tiszti (tisztviselõi) Címtárak (1929 1944) Dr. Oláh Vilmos: A forradalom kórháza Schimmer József: Élõ emlékezet, A Géza Meghívók a Péterfy S. utcai kórházi és a mûegyetemi táblaavatásokra Halottaink, 1956 Szabó László: A fõvárosi bírósági bûnper (Népszabadság, 1957. okt. 5.) Lõcsey Gabriella: A névteleneket elfeledjük? (Magyar Nemzet, 1995. okt. 25.) Lázár Fruzsina: Néma tüntetõk (Magyar Nemzet Mûsorújság, 2006. okt. 9-15.) Írta: Farkas Zsolt 12

A Budapesten 1949-ben érettségizettek minden páros hónap elsõ keddjén 16 órától továbbra is találkoznak, a 60. jubileumi évben is. Helyszín a Sapientia fõiskola épülete, elsõ alkalommal a Magyar Piarista Diákszövetség megszokott helyiségében (a régi piarista rendház IV. emeletén: Piarista köz 1.). Dátumok: október 7., december 2., 2009. február 3., április 7., június 2. A 60 éves érettségi találkozóról külön értesítést küldünk. Érdeklõdni lehet Weeber Tibortól 3380040 telefonszámon. Szeretettel várunk! NEMZETI TÖRTÉNELMI IRODALMI EMLÉKHELY Szerb Antal, a kiváló magyar irodalomtörténész, egykori piarista diák 1944 végén Balfon munkaszolgálatosként halt meg. A teljesen legyengült, árokásásra képtelen írót õrzõi brutálisan agyonverték. A munkaszolgálatos társainak tömegsírja felett Balfon eredetileg Szerb Antal emlékmû helyén állított új Emlékmûvet 2008. július 4-én avatták fel. (A bronzból készült eredeti emlékmûvet két éve ellopták!) Az ünnepségen a Magyar Piarista Diákszövetséget dr. Szirtes László ny. fõorvos és dr. Kölcsei Tamás öregdiáktársaink képviselték és helyezték el a Diákszövetség koszorúját. Szerb Antal hamvait a háború után Budapesten helyezték örök nyugalomra. AFORIZMÁK A múlt ismerete nélkül nincs jövõ axiómából kiindulva néhány ide vonatkozó bölcs mondást foglaltam össze: Akinek nincs múltja, annak nincs jelene és jövõje sem. (báró Eötvös József) A múlt erõs gyökér, belõle él jelen és jövõ. (dr. Bábel Balázs kalocsai érsek) Amelyik nép múltját eltemeti, elpusztul az! (Nyírõ József erdélyi író) Vigyázat, mert nagyon ebbe az irányba tartunk! Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan! (Antoine de Saint Exupery) Semmi dicsõbb nincsen daliára, míg él e világon, mintha erõs karral-lábbal gyõz bajnoki tornán. (Homérosz) A szeretet nélküli világ elátkozott világ. (Richard Wagner) A Diákszövetség közleményei A már megszokott és talán elvárt rendezvényeink mellett 2008. õszén néhány új kezdeményezést is szeretnénk megvalósítani. A budapesti gimnáziummal együttmûködve klubot szervezünk a szülõknek, ahol õket érintõ aktuális kérdésekrõl lehet elõadásokat hallgatni, beszélgetni. Elsõsorban a fiatal, nem régen végzett diáktársaink érdeklõdését szeretnénk felkelteni a filmklubbal, ahol közösen szervezve kialakítva a mûsort, meghívott vendégek egészítenék ki a filmnézés élményét a filmezésrõl vagy az adott film témájáról szóló beszélgetésekben. A Pilinszky kávéházban indítunk el egy sorozatot, aminek a címe Dialógus a tudásról és az etikáról a III. évezredben. Neves vendég párosokat hívunk, akik a mûvészet, a tudomány vagy a gazdaság dilemmáiról és válaszairól beszélnek, vitatkoznak. Meg fogunk emlékezni arról, hogy 60 évvel ezelõtt államosították az egyházi iskolákat. A konkrét események szereplõivel tárgyalunk, a konkrét idõpontokról, helyszínekrõl és meghívottakról idõben értesítést adunk hirdetményekben és a honlapunkon. Október 31-én, pénteken a piarista sírok koszorúzása a Kerepesi- (Fiumei út) és a Rákoskereszturi Újköztemetõben. Találkozás a temetõ fõbejáratánál 14 órakor. November 4-én, kedden 17 órakor szentmisében emlékezünk meg elhunyt tanárainkról a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnában. November 22-én, szombaton 17 óra 30 perckor Borián Tibor piarista atya aranymiséje a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnában. December 12-én, pénteken 14 órakor koszorúzás Antall József sírjánál a kerepesi temetõben. Találkozás a helyszínen. December 14-én, vasárnap 17 órakor szentmisében emlékezünk meg Antall Józsefrõl és valamennyi elhunyt diáktársunkról a Duna-parti piarista kápolnában. December 29-én, hétfõn 14 órakor a hagyományos Ó-év búcsúztató a Lovagteremben (Mikszáth Kálmán tér 1.) 13

30 éve halt meg Ifju Sebestyén kecskeméti piarista igazgató ÍRTA: HOLCZER JÓZSEF SCH.P. Nyugdíjba vonult dr. Keresztes Szilárd hajdudorogi görögkatolikus megyéspüspök Keresztes Szilárd 1932. július 19-én született Nyíracsádon. Gimnáziumi tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumban, a teológiát Nyíregyházán végezte. 1955. augusztus 7-én dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök szentelte pappá Nyíregyházán. Ezután a budapesti Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait és itt avatták a hittudományok doktorává. 1955 és 1960 között a kispesti miseközpont lelkésze volt. 1960-ban a nyíregyházi Hittudományi Fõiskolán a dogmatika és a liturgikus ének tanára lett. 1966-ban a római Pápai Magyar Intézetbe kapott ösztöndíjat. Három éven át a római Keleti Intézetben folytatott tanulmányokat, ahol licenciátusi fokozatot szerzett. 1971-ben Dudás püspök székesegyházi kanonokká és a nyíregyházi paróchia vezetõ lelkészévé nevezte ki. A Veszprém megyei Márkó szülötte 29 esztendõsen, frissen szentelt papként és friss latin-német szakos diplomájával kezdte meg áldásos mûködését a kecskeméti Piarista Gimnázium alig néhány éves új épületében. 42 esztendõt töltött Kecskeméten, élete egyetlen piarista állomáshelyén, egészen 1978. április 17-én bekövetkezett haláláig. 1936-tól 1939-ig tanár, majd hamarosan igazgatóhelyettes. Az államosítás után újrainduló iskola igazgatója 1950-tõl nyugállományba vonulásáig, 1969-ig. Ha az intézet folyosóin végigmegyünk, sok tablón találkozunk nevével, fényképével. Komoly és jóságos arc tekint ránk mindegyikrõl. Jól emlékeznek rá legelsõ diákjai, de hálával emlékeznek rá azok is, akik utoljára, az 1970-es évek közepén kis csoportokban németül tanulhattak tõle. Öregdiák- és osztálytalálkozókon gyakorta fölemlítik nevét, igazi kalazanciusi, a rendalapító nyomában járó nevelõi munkáját. A kecskeméti köztemetõ piarista sírboltjánál minden évben elhelyezik koszorújukat, virágjukat a hûséges öregdiákok, tanítványok. Kecskemét történetébe, közelebbrõl: egyháztörténetébe más vonatkozásban is beírta nevét Ifju Sebestyén atya. A Bíró Ferenc jezsuita alapította Jézus Szíve Társasága tagjai (Népleányok) magukévá téve az õ tanya-pasztorációs elképzeléseit, Kecskemét környékére is eljutottak. A város határában lévõ Kadafalván elõbb telket vásároltak, majd fölépítettek egy házat, amely elsõdlegesen kultúrház volt, de ahol kezdettõl fogva szentmisét is tartottak. Ifju Sebestyén atya 1938- ban örömmel elvállalta nemcsak a szentmise bemutatását, hanem különösen a hétvégeken a hívek lelki gondozását is. Egy kedvezõ és a nehéz idõkben épp a megmaradást biztosító püspöki döntés nyomán 1949 elején fölszentelték az épület falait, hogy azután kifejezetten istentiszteleti célokat szolgálhasson. Az immár Szent József kápolna és Ifju Sebestyén atya sorsa még jobban és mindvégig összeforrt. Legutolsó szentmiséjérõl innét vezetett a nagybetegen is hûen szolgáló lelkipásztor útja a kórházba, onnan pedig az örökkévalóságba. A hálás hívek, akiket sok lelki nehézségen is átsegített (pl.: a kollektivizálás idején) halála elsõ évfordulóján emléktáblát állítottak a kápolna falára: EBBEN A KÁPOLNÁBAN MUNKÁLKODOTT 40 ÉVEN ÁT (1938-1978) ÁLDOZATOS SZERETETTEL ISTEN NÉPÉÉRT IFJU SEBESTYÉN PIARISTA. AKIK IGAZSÁGRA TANÍTOTTAK SOKAKAT, TÜNDÖKÖLNEK ÖRÖKKÖN-ÖRÖKKÉ, MIKÉNT A CSILLAGOK (DÁNIEL 12.) Õrizze ezután is az emlékét a tiszteletre méltó szerzetespapnak! 1973-ban nyíregyházi Papnevelõ Intézet rektorhelyettese, 1974-ben pedig a szeminárium Nevelési Bizottságának tagja lett. 1975. január 10-én VI. Pál pápa Kunáviai c. püspökké és hajdúdorogi segédpüspökké nevezte ki. 1975. február 8-án szentelte püspökké Nyíregyházán dr. Timkó Imre hajdúdorogi megyéspüspök, saját püspökké szentelése napján Szegedi Joachim a horvátországi Kõrös görögkatolikus segédpüspöke és dr. Cserháti József pécsi megyéspüspök részvételével. Püspöki jelmondata: Velünk az Isten. 1975. március 15-én Timkó püspök a Szórványterület püspöki helynökévé nevezte ki Budapest székhellyel. 1988. június 30-án Timkó püspök halála után II. János Pál pápa hajdúdorogi megyéspüspökké és miskolci apostoli kormányzóvá nevezte ki. 75. életévének betöltése után a jelenlegi szabályok szerint felajánlotta lemondását. Utódául XIV. Benedek pápa 2008. május 2-án P. Kocsis Fülöp szerzetest nevezte ki a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye megyéspüspökévé és a Miskolci Apostoli Exarchátus apostoli kormányzójává. Az új megyéspüspököt dr. Keresztes Szilárd ny. megyéspüspök szentelte püspökké 2008. június 30- án a hajdúdorogi székesegyházban. Posztoczky Iván, piarista confrater 14

A matura emléklapok bevezetésének rövid története Örömmel látom a nevezetes érettségi találkozókról lapunkhoz közlésre küldött beszámolókból, hogy a Matura Emléklapok népszerûek, és átadásuk a találkozók kiemelkedõ eseménye. Ez indított arra, hogy a piarista öregdiákok körében történt meghonosításuk történetét röviden leírjam. 1999-ben Diákszövetségünket képviseltem a Bencés Diákszövetség minden év május utolsó szombatján tartott évi rendes közgyûlésen, Pannonhalmán. Ott ilyenkor az 50, 60, 65, 70 évvel azelõtt érettségizett öregdiákoknak jubileumi arany, gyémánt, vas, rubin emléklapot adnak át. A Bencés Diákszövetség akkori elnökétõl, Fáber Miklóstól kértem egy erre a célra készült nyomtatványt. Ennek itthoni áttanulmányozásakor láttam, hogy ezt náluk csak a Bencés Diákszövetség a saját nevében adja a jubilánsoknak. Ezen kicsit elcsodálkozva magam úgy határoztam, hogy a mi esetünkben a Piarista Rendet is bevonom ebbe a körbe, hiszen csak büszkék lehetünk arra, hogy az élet rögös útjain helyt állni tudó emberekké neveltek minket. Mint a saját egykori osztályom évenkénti találkozójának szervezõje, úgy határoztam, hogy a 2000. évben esedékes gyémánt matura emléklappal meglepem a Tatai Kegyestanítórendi gróf Esterházy Miklós gimnáziumban (VI-VIII-ig reálgimnáziumban) 1940-ben érettségizett osztálytársaimat. Mivel az adományozók sorába a Rendet is bevonni szándékoztam, az emléklap szövegtervezetét bemutattam dr. Kállay Emil akkori tartományfõnöknek, aki az ötlet láttán azt mondta, hogy ebben a Rend a maga részérõl is részt vesz a jövõben. A bemutatott tervezetemet lemásolta, majd egy késõbbi találkozásunk alkalmával közölte, hogy a tervet a rendi Consistorium elfogadta. Tervemmel Diákszövetségünk akkori elnöke, v. Szûcs Ervin is messzemenõen egyetértett, és a maga lendületével hozzá is látott a szervezéshez. Nekünk 2000-ben az akkor gyémántmaturás osztálynak, dr. Kállay Emil tartományfõnök személyesen adta át a Gyémántmatura Emléklapot az akkori tatai Alma Maternek az 1939/40-es tanévben volt VIII. osztályában tartott évi rendes osztálytalálkozónkon. Ezzel indult útjára a Matura Emléklapok átadása az azt minden évben nagyobb számban igénylõ jubiláns öregdiákok számára. Legyen ez a jövõben is öröme és büszkesége a jelenlegi és a korban utód öregdiáktársaknak, büszkesége azért, hogy a piarista iskolákban nevelkedhettek, és azokból léphettek ki az élet megpróbáltatásokkal sokszor sûrûn tûzdelt útjaira! Posztoczky Iván, piarista confrater Nagykanizsán 1938-ban érettségizettek 70 éves találkozójáról 1930-ban 96 kisdiák kezdte tanulmányait a Piaristák kanizsai gimnáziumában, ebbõl negyvenen érettségiztünk 1938 júniusában. Most, június 14-én, hetven év múlva még négyen találkozhattunk egy budai vendéglõben. A II. világháború éveiben már tízen távoztak közülünk, részben katonaként, részben munkaszolgálatosként. Az osztály végig megtartotta a belénk oltott baráti kapcsolatot. 1948-ban tartottuk tíz éves, 1958-ban a húsz éves találkozónkat. Ezután minden ötödik évben összejöttünk. Hat éven át osztályfõnökünk volt Vegele Károly világi tanár, aki egész munkásságát a kanizsai gimnáziumban töltötte. Korán, 1948-ban halt meg, már nem érte meg az elsõ, tíz éves találkozót. Pedig õ végig igyekezett az osztályt baráti társasággá alakítani. Ezért is, minden félévben osztálykirándulást szervezett. Osztályunk minden rendezvényébe besegített. Osztályfõnökünk kedvenc, kicsit dicsekedõ mondása volt: Hát kérem, az én osztályom! Ennek köszönhetõen az élet viharai közt mindig megtaláltuk egymást. A párthoz sodródottak nem egyszer bizonygatták, hogy életük nehéz idejében mindig segítette õket a piarista atyák által belénk nevelt szellemiség. Közülünk került ki az Állatorvosi Fõiskola, több cikluson át volt rektora, Dr. Várnagy Laci. Háború után többen külföldre kerültek, ketten Kanadába és Ausztráliába, egy Angliába és Izraelbe. Ez utolsó találkozónkon már csak négyen jelenhettünk meg a negyvenbõl: Dr. Ágoston (Ritseker) György, a szegedi egyetem bölcsész tanára; Babati Lajos, tisztviselõ; dr. Merkly- Belus József, gyógyszerész; dr. Pólya Károly, járásbírósági elnök. Régi egymáshoz kötõdés jegyében telt a találkozó, egymástól nehéz búcsút véve. Dr. Merkly-Belus József 15

60 éves érettségi találkozó Debrecenben 1948. június 12. 47 volt VIII.-os gimnazista diák vár az érettségi vizsgák eredményhirdetésére. Megilletõdve bevonulunk a vizsgaterembe. Mindenki úgy érzi, sikerült a számadás, de csak most válik biztossá, és a minõsítés is fontos. Valóban nincs bukás: kitüntetéssel érett 3, jelesen érett 4, jól érett 19, érett 22 jelölt. Az örömöt, a felszabadult érzést azonban beárnyékolja, hogy aznap kormányrendelettel zárolták a felekezeti iskolák épületeit és fölszerelését. Érthetetlen, felfoghatatlan volt számunkra, hogy 226 év után nincs többé debreceni piarista iskola; hogy 21 piarista tanár nem léphet be iskolájába; hogy nem lesz Alma Materünk, amelyért szüleinkkel saját kezûleg annyit dolgoztunk, amikor a szovjet hadi kórház után ismét birtokunkba vehettük, renováltuk, takarítottuk, meszeltük, télen fûtöttük. Az 5 évenkénti érettségi találkozók alkalmával az államosított iskola igazgatói ugyan mindenkor udvariasan fogadtak bennünket, és lehetõvé tették, hogy régi termünkben eltöltsünk néhány órát, de a belépéskor nyomban éreztük, valami megváltozott, a falak ugyan a régiek, de a hely szelleme megváltozott. A tágas elõtérbõl elvitték Kalazanci Szent József szobrát, a lépcsõfordulóból hiányzik Szent Imre szobra. Idegen lett az emlékeinkben élõ iskola. 2008. június 7. A 60 éves találkozóra gyülekezünk. Elõzetesen felvettük minden társunkkal a kapcsolatot. Egy Ausztráliában élõ osztálytársunk kivételével mind a még élõ 17 társunk ígérte, hogy ezt az alkalmat nem szalasztja el, és eljön a találkozónkra. Sajnos, az utolsó órákban történt baleset vagy betegség miatt páran mégsem tudták ígéretüket beváltani. Legtöbbünk számára meglepetés volt, hogy egy gyönyörûen felújított épületbe léphettünk be. A változásokról a bennünket üdvözlõ igazgatónõ, dr. Pogány Béláné adott rövid tájékoztatót. A 15 éve megalakult Debrecen-Nyíregyháza Püspökség visszaigényelte néhány volt egyházi és iskolai épületét, köztük a volt iskolánkat is. Majd Bosák Nándor püspök megalapította a Szent József Fiúgimnáziumot és Kollégiumot. A gimnázium tavaly a visszaadott, korszerûsített és felújított volt iskolánkban kezdhette meg a 2007/2008. tanévet. A kollégium a szintén felújított és kibõvített rendházban rendezkedett be. Amikor az ízlésesen felújított és berendezett épületben gyönyörködhettünk és hallgathattuk az igazgatónõ kedves szavait, újra otthon érezhettük magunkat. Növelte örömünket, hogy az államosítás miatt fel nem akasztott érettségi tablónk kiemelt helyet kapott az iskola folyosóján, és 60 év után méltó helyére került. A szokásos beszámolók után a Szent Anna székesegyházban emlékeztünk meg, és imádkoztunk elhunyt tanárainkért és osztálytársainkért. Majd a kollégium ebédlõjében folytattuk a kötetlen baráti beszélgetést. Jól esõ érzéssel fogadtuk, hogy ausztráliai társunk telefonon megkeresett bennünket, és mindenkivel tudott néhány mondatot váltani. Ha bármikor kezünkbe vesszük GYÉMÁNT MA- TURA emléklapunkat, nemcsak erre a találkozóra emlékezünk hálás szívvel, hanem nagyszerû és kiváló tanárainkra, iskolánkra, és most is kértük az Úristent, hogy legalább unokáink leszármazottai is részesülhessenek olyan nevelésben, mint amilyent mi kaphattunk. Debrecen, 2008. júniusában MEGHÍVÓ Kalotay Kálmán dr. debreceni piarista öregdiák A volt piarista diákok és a Piarista Diákszövetség tagjai részére! 2008. október 8-án, szerdán este 18:00 órától a keresztény üzletemberek és vállalkozók ÉrMe Klubja (www.erme klub.hu) kivételes helyszínen, a Duna-parti Piarista épületben újonnan megnyitott PILINSZKY KÁVÉZÓ Pince Klubjában tartja klubestjét. (Erzsébet híd pesti hídfõ, Váci utca és Szabadsajtó u. sarok. www.pilinszkycafe.hu) Erre a találkozóra az ÉrMe Klub szeretettel hívja az üzleti életben jelenleg is aktív volt piarista diákokat, korukra, végzettségükre, volt iskolájukra, jelenlegi üzleti vagy gazdasági tevékenységükre való tekintet nélkül. A klubest alkalmával mód lesz megtekinteni a rend tulajdonába került épületben újonnan kialakított és volt piarista diákok által üzemeltetett Pilinszky Kávézót és Pinceklubot, valamint informálódni a Piarista Diákszövetség és a rend terveivel kapcsolatban. Bemutatkozik a gödi piarista diákokból alakult ÉrMe Szakember Klub is. A klubest meghívott elõadója Finta József építész. A vacsorával egybekötött elõadás mellett az ismerkedésen (vagy egymásra ismerésen) és a kötetlen beszélgetésen túl üzleti kérdések és lehetõségek felvetésére is mód nyílik. A klubesten való részvétel belépõ díj nélküli, a piarista öregdiákok az ÉrMe Üzleti Hálózat Alapítványa támogatásának köszönhetõen az ÉrMe Klub vendégei (kivéve az italfogyasztást). Nem elvárás, bár a szervezést és a vacsorarendelést megkönnyíti, ha elõzetes értesítést kapunk a részvételi szándékról a hidveroe@ermeklub.hu e-mail címen. Meghívásunk elfogadásának és a találkozás reményében szeretettel és üdvözlettel: Salzmann Zoltán, ÉrMe Klub vezetõ (Bp. 1982. of. Fórián Sz. Z.) 16

Magyar piarista öregdiákok németországi találkozója Húsz és még tízszer annyi! A Német Szövetségi Köztársaságban élõ Notre-Dame és Piarista öregdiákok megünnepelték a huszadik alkalommal Schwetzingenben rendezett évi találkozójukat. Habár a kor és az ezzel járó egészségi és mozgási korlátozások sok érdekeltet gátoltak meg a személyes részvételben, az elõkészületek során észlelhetõ volt, hogy sokkal többen voltak gondolatban jelen, mint a 44 öregdiák, a templom padjaiban foglaltak helyet, majd a kastély udvar vendéglõjében ültek asztalhoz. A találkozó ezúttal talán egy kissé ünnepélyesebb keretek között zajlott le. A szokásnak megfelelõen, a latin nyelvû istentiszteletet Szeles Tibor (Rékás), Lovász Reinholdt (Bakova) és Ruppert József (Roma) koncelebrálták. A már tradicionális köszöntõt Wolfgang Gaber esperes intézte az egybegyûltekhez, kiemelve a találkozók jelentõségét a szülõhelyüktõl távol élõknek, akik ma már egy nagy családot képeznek. A Temesváron élõ öregdiákok üdvözletét mintaszerûen Dr. Hugyed István tolmácsolta. A rendezõk ezúton mondanak köszönetet mindazoknak, akik a sikerhez közbenjártak tanácsaikkal, részvételükkel, tudósításaikkal, valamint a szükséges anyagi támogatással. A találkozó jelentõségét kiemelte, hogy a Római Generalizia képviseletében pater Ruppert József Sch.P. ezúttal már második alkalommal vett részt, és a sikert követõen errõl beszámolt a Rend vezetõségének; tolmácsolta a generális atya üdvözletét és köszönetét. Ruppert atya jelenlétéhez még kapcsolódik egy másik esemény is, a rastatti volt Piaristen-Gymnasiumban tett látogatás. Még az év kezdetén Rómába látogatott Dr. Johannes Werner rastatti történész, aki a hajdan német földön tevékenykedõ piaristák ismertetésével foglalkozik. Annak tudatában, hogy Ruppert atya májusban a szomszédos Schwetzingben fog a piarista találkozón részt venni, meghívást intézett, hogy látogassa meg Rastatt város Történelmi Könyvtárát, amely a volt Piaristen- Gymnasium épületében mûködik. Ruppert atya, aki a meghívásnak örömmel tett eleget, javasolta, hogy a temesvári hajdani testvériskola itt élõ növendékei kísérjék el erre az útra. Ennek a kérésnek örömmel tettek eleget, dr. Appeltauer József (Hamburg), Nowy Otto (Trostberg) és Miskovits István (Schwetzingen). Rastatt város, a Ludwig-Wilhelm-Gymnasium és a Historische Bibliothek der Stadt Rastatt közösen rendezték meg a vendéglátást, kiemelve azt a sajátosságot, hogy az elmúlt kétszáz év alatt a Piarista iskola (1808-ban) kényszerû beszüntetését követõen mindmáig Rómával a kapcsolat szünetelt, és ez a látogatás jelentheti a kapcsolatok újrafelvételét. A köszöntõt a város polgármestere intézte az egybegyûltekhez, majd Dr. Kunz iskolaigazgató emelte ki a találkozó jelentõségét, és köszönetet mondott a temesvári testvériskola képviseletében megjelenteknek. Egy Piarista díszérem átadását és a város vendégkönyvébe való bejegyzést kellemes eszmecsere követte, amelynek alkalmával a vendéglátóknak a Temesvári Kegyesrendi Fõgimnázium híres múltját és a rastattival azonos, szomorú végét ismertették. Említésre méltónak tekinthetõ, hogy mindkét hajdani iskolának az épületét továbbra is oktatási célokra használják, Rastattban a Ludwig-Wilhelm-Gymnasium, valamint Temesváron a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum. A találkozó azzal az ígérettel ért véget, hogy ez a két évszázad után ismét felvett kapcsolat csak kezdetet jelent, és a továbbiakban ébren fog maradni. Schetzingen, 2008. május 31. Miskovits István TAGOZATVEZETÕK VÁLTOZÁSA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Takács János nagykanizsai és Várkövi Károly debreceni tagozatvezetõ tisztségükbõl történt visszavonulását sajnálattal, de megértéssel vettük tudomásul. Megköszönjük hosszú éveken át végzett értékes, színvonalas munkájukat! További idõkre jó erõt és egészséget adjon nekik az Isten! Bognár László nagykanizsai és dr. Szina Barna debreceni tagozatvezetõket szeretettel üdvözöljük és eredményekben gazdag, sikeres munkát kívánunk nekik. A Diákszövetség vezetõsége és a Piarista Diák Újság Szerkesztõbizottsága Családom és magam nevében szeretném megköszönni a PIARISTA NAGYCSALÁDNAK, az Újlaki Egyházközség tagjainak, a volt munkatársaknak és valamennyi barátunknak, akik Ervin elvesztése óta olyan megkülönböztetett szeretettel vesznek körül, hogy segítsenek, támogatnak, lelki erõsítést adnak hiányának ellensúlyozására. Kiemelten megköszönöm a Magyar Piarista Diákszövetségnek és a Rendnek azt a megtiszteltetést, hogy Ervin szellemiségét, a Szövetséghez való hûségét EMLÉKÉREM alapításával megõrizni és átörökíteni kívánják az utódokra, a fiatalabb korosztályokra példaképül. Szeretnék, szeretnénk gratulálni Görbe László piarista atyának, aki elsõként vehette át ezt a plakettet sokéves tevékeny diákszövetségi munkájának elismeréseként. Szûcs Ervinné 17

18 Dél-Csehországi kalandozás ÍRTA: DR. SIBALSZKY ZOLTÁN A Piartours ez évi tavaszi tanulmányútján Dél-Csehország szép és érdekes városait, kastélyait, várait és kolostorait tekintette meg. Elsõ célpontunk Brünntõl észak-nyugatra Prenstejn vára volt. Ezt a várat 1603 óta nem változtatták, még a villanyt sem vezették be, úgyhogy jó képet nyújtott az akkori állapotokról. Következõ állomásunk már Csehország területén volt, a Cervena Lhota nevû kis kastély, mely egy tó szigetén fekszik, és teljesen jó állapotban van. 1991-ben a tulajdonos család visszakapta és most a tulajdonos is a kastélyban lakik népes családjával. A kastély egy kis ékszerdoboz. Itt forgatták Jókai: A névtelen vár c. regényébõl készült filmsorozatot. Innen mentünk szálláshelyünkre, az osztrák határ közelében, a Bõhmerwald északi lejtõi közt fekvõ Prachatice városába. A városka régi belvárosa maga is falakkal körülvett hangulatos mûemlék. Másnap elõször a leggazdagabb csehországi várat, Hlubokát néztük meg, melynek külseje és belsõ berendezése egyaránt figyelemre méltó. Utána Zlata Koruna egykori bencés,majd jezsuita kolostort tekintettük meg, amely igen nevezetes részekkel és templommal rendelkezik. Ezután Cesky Krumlov városába mentünk, amely páratlan fekvésû: a Moldva kettõs kanyarjának ölelésében fekszik, és az egyes részeket számos híd köti össze. Ha az ember a mûemlék-belvárost járja, szinte percenként kel át a hidakon a Moldva egyik partjáról a másikra. A város fölött emelkedõ festõi alakú vár bejárása is igen érdekes élmény volt. Ezután délre mentünk, a Moldva felsõ folyásával szembe, ahol láttunk néhány festõi várat és kolostort, valamint sok nagykiterjedésû halastavat, és igen szép úton tértünk vissza szállásunkra. A harmadik napot Rabi romos várának megnézésével kezdtük. Ez Európának Szepes vára mellett legnagyobb területû vára volt. Innen Blatná vízivárhoz mentünk, melynek képét csak kívülrõl élveztük, viszont hatalmas vadasparkjában élvezettel sétáltunk. A következõ állomásunk Pribram városának volt jezsuita kolostora, amelyet most redemptorista atyák vezetnek. Ez Csehország leglátogatottabb zarándokhelye és kerengõje négy sarokkápolnájával és 110 festményével, valamint temploma is elsõrendû mûemlék. Innen a Moldva 80 km hosszú felduzzasztott, keskeny tava partján álló Orlik várába mentünk, amelynek belsejét persze itt is csak vezetéssel megtekintettük. Ezt a várat is visszakapta 1992-ben a tulajdonos Schwarzenberg család. A jelenlegi családfõ egy év óta Csehország külügyminisztere. Még elmentünk a szintén felduzzasztott tó partján álló kies fekvésû Zvikov várához, melynek egyes részei még romosak. Utunk negyedik napján, elsõ állomásunk Konopiste vára volt, melyet Ferenc Ferdinánd, a Monarchia trónörököse vett meg a Lobkowitzoktól, és némileg átalakítva, modernizált, pl.: 12 fürdõszobát rendezett be a várban. Szenvedélyes vadász volt, az általa lõtt vadak száma 300 000. (Volt nap, amikor 7000 foglyot lõtt.) A vadak egy részének trófeái sûrûn borítják a falakat. Külön érdekessége ennek a várnak, hogy a felvonóhíd alatti árokban ma is két fekete medve lakik. Hluboká kastély Cesky Krumlov Blatná kastély Telc fõtér

In memoriam Diósi Rudi A várlátogatás után bementünk a közeli Benesov város fõterére, ahol a város egyetlen mûemlékét, a volt piarista templomot kerestük meg. Ezután Tábor városa került sorra, a husziták egykori fõhelye, ahol minden rájuk és legendás vezérükre, Jan Ziskára emlékeztet. Innen Ceske Budejovicébe mentünk, melynek 133x133 m-es fõtere Európa talán legnagyobb tere, és körös-körül árkádos házaival páratlan látványt nyújt. Megkerestük a tér észak-nyugati sarkából nyíló Piarista teret, ahol betértünk a valamikori piarista templomba és ott elénekeltük az O, pater parvulorum : piarista himnuszt. Az utolsó nap négy mûemlék-várost ejtettünk hazafelé tartó utunkba: a tavakkal övezett, fallal körülvett, kis, bájos, régi belvárossal bíró Trebont, Jindrichov Hradecet, ahol 1688-90 közt a jezsuiták kollégiumában tanult II. Rákóczi Ferenc. A város régi fõtere és nagy terjedelmû vára is megtekintésre érdemes. A következõ város, Telc védett belvárosa tulajdonképpen egy hosszúkás fõtér, melyet mindkét oldalon szép oromzatú lábasházak szegélyeznek. Ebben a szép, hangulatos városban hosszabb idõre szakítottuk meg utunkat. Utunk utolsó látnivalója, már morvaföldön, Trebic városának 1101-ben épült csodálatos román stílusú, Szent Prokop Bazilikája volt, melynek meglátogatása méltóan koronázta meg gazdag ötnapos utunkat. Konopiste vára 1. kép Megrendülve közöljük, hogy Diósi Rezsõ vagy ahogy õ szerette Rudi 2008. május végén, életének 93. évében elhunyt. 1915. december 1-én született a Komárom megyei Kurtakeszin. A Tatai Kegyestanítórendi gróf Eszterházy Miklós Reálgimnáziumban érettségizett. Mivel ezután a Ludovika akadémián végzett, a negyvenes évek végén egy rendõr ismerõse jóindulatú figyelmeztetése után kénytelen volt elhagyni hazáját. Kalandos külföldi élete rövid ausztriai tartózkodás után Ausztráliában kezdõdött. Itt többek között volt manöken, ügynök, üzleti eladó, majd résztulajdonos. Innen a Kanári szigetekre költözött, ahol elõbb vendéglátónál dolgozott, majd résztulajdonos, késõbb étteremtulajdonos lett. Innen már mint nyugdíjas Svájcba költözött. A rendszerváltás után, 1999-ben tért vissza Magyarországra. A Piarista Diákszövetségbe 2001. január 8-án lépett. Rudi bával a 2001. októberi Piartours utazáson ismerkedtem meg, ahol szobatársak voltunk. A világjáró, örökifjú Rudi akkor már 86 éves volt a fénykép tanúsága szerint a kihelyezett idegenvezetõ hölgygyel táncolt az Anapolis hegyi falu tavernájának folklór estjén.(1. kép) Hazajövetelünk után rendszeresen találkoztunk otthonában. Egy öregek otthonában vásárolt apartmanban lakott, melyet nagyon szépen rendezett be hosszú, külföldi útjai során vásárolt régiségekkel. Elmondása szerint nagyon jól érezte ott magát. Nagyon jószívû, rászorulókat istápoló egyéniség volt. Jelentõs összeggel támogatta az erdélyi Holtmaroson lévõ, Wass Albert rokonsága segítségével létrehozott Tulipán Árvaházat, amely a legkisebbek és legelesettebbek felkarolására létesült. 2. kép A Piarista Diákszövetség részére halála utánra egymillió forintos kötelezvényt írt alá, mely sajnos, nem rajta múlóan meghiúsult. 2006. november 30-án a 91. születésnapját a Thököly étteremben ünnepeltük meg Szûcs Ervin a Diákszövetség örökös tiszteletbeli elnöke és felesége, Márta társaságában, ahol Rudi bácsi a cigányprímás kíséretében népdalokat énekelt. (2. kép) Kedves Rudi! Sose felejtünk el, mindig szeretettel emlékszünk rád. Nyugodj békében. Csapody Géza 19

A 2009. évi tagdíjfizetésrõl. A PIARISTA DIÁK újság jelen számában KÉSZPÉNZ- ÁTUTALÁSI MEGBÍZÁS-t mellékelünk, belföldi tagjaink részére a 2009. évi tagdíj befizetésére (Aktív keresõk tagdíja évi 2000 Ft, nyugdíjasok, tanulók, pártoló tagok évi 1000 Ft). A tagdíjfizetés történhet bankátutalással és pénztári befizetéssel is. A külföldi tagjainkat kérjük, hogy a tagdíjat (évi 40 Euro vagy annak megfelelõ pénznem) banki átutalással a számlavezetõ bankunkhoz fizessék: Országos Takarékpénztár Rt SWIFT kód (BIC): OTPV HUHB Nemzetközi bankszámlaszám: IBAN: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000 A diákszövetségi tagsági díj fenti mértékét több mint hat éve, különösen a nyugdíjas tagjainkra gondolva, nem változtattuk. Ezért kérjük, hogy, akik tehetik önkéntesen, lehetõségük szerint az elõírtnál magasabb tagdíjat fizessenek. Erre az állandó áremelkedések miatt van szükségünk. Itt is köszönetet mondunk azoknak, akik az elmúlt évben e kérésünket meghallgatva emelt tagdíj befizetésével segítették szövetségünket. Magyar Piarista Diákszövetség Kiemelkedõen közhasznú szervezet Adószám: 19013581-1-42 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc 06-20 552 01 89 Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685 SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHB IBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000 Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség) Közhasznú szervezet Adószám: 19013598-1-42 Kuratórium elnök: Dános Ottó (36-30) 225 46 32 Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHB IBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000 Gazdasági ügyek: Pataki Ervin (36-30) 397 2037; 1052 Budapest, Piarista köz 1.; Levélcím 1364 Budapest 4. Pf: 220; Telefon/üzenetrögzítõ: (36-1) 486 44 32; Internet: http://www.diakszov.piar.hu; e-mail cím: diakszov@piar.hu Hivatalos órák: Budapest, Piarista köz 1. IV. emelet alatt minden hétfõn 15-17 óra között. (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola) Tagdíj: aktív keresõk évi 2000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak évi 1000 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annak megfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettel fogadunk. Név, lakcím, adóazonosító / adószám megadása esetén adókedvezmény igénybevételéhez igazolást adunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldött csekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra. A megemelt tagsági díj befizetése esetében ezt nem kell külön jelezni. Ha azonban a befizetõ a tagdíj mértékénél nagyobb összeget tagdíj és támogatás részre kívánja bontani, akkor ezt az utalványon a Közlemény-ben Tagdíj / Adomány bontásban, részletezve jelezze. A kifejezetten támogatási célú befizetést célszerû külön befizetéssel, adomány megjegyzéssel, vagy a konkrét adományozási cél megjelölésével intézni. Az adomány összegérõl, az adóazonosító megadása estén, adókedvezményre szóló igazolást adunk. *** A tagdíjfizetésrõl a PIARISTA DIÁK újság címzésére szolgáló címke bal alsó sarkában, a tagdíjnyilvántartás alapján UT BEF: dátum/összeg/év formában tájékoztatást adunk a címzett részére az utolsó nyilvántartott tagdíjbefizetés dátumáról (év.hó.nap), öszszegérõl és arról, hogy melyik évre szól a befizetés. A közölt adat mindenkor a PIARISTA DIÁK újság megjelenését megelõzõ naptári negyedév végéig (Márciusi szám estén: elõzõév, Júniusi szám esetén: elsõ negyedév, Szeptemberi szám esetén elsõ félév, Decemberi szám esetén harmadik negyedév végéig) beérkezett befizetésekre vonatkozik. Ezt a negyedév végének dátumával: év.hó.nap-ig formában jelezzük. Akiknél az UT BEF: után csak a két elválasztó // szerepel, azoknak a fenti értelemben 2004. év kezdete óta nincs nyilvántartott tagsági díj befizetésük. Az adatbiztonság érdekében a tagsági díj postai, banki és pénztári befizetésénél kérjük, jelezzétek, hogy melyik évre (évekre) szól a befizetés, (Pl.: Tagsági díj 2008, vagy 2008-2009.), továbbá a Tagozati tagságot is (Pl.: Nagykanizsai Tagozat). 2008. szeptember Elnökség Dobos Kálmán Erkel-díjas zeneszerzõ egykori debreceni piarista diák, a diákszövetség tagja szerzõi estet tart a budapesti Nádor teremben /Bp., Ajtósi-Dürer sor 39./ 2008. november 30-án 19 órakor. A hangversenyen kamramûveket, kórusdarabokat és egyházzenei kompozíciókat mutatnak be az elmúlt félévszázad alkotásaiból. A koncertet az ötven évvel ezelõtti, elsõ szerzõi est emlékére rendezik. A fiatalkori bemutatkozás ugyanebben a teremben zajlott le. A Piarista Diák olvasói tekintsék meghívónak a fenti sorokat. Dobos Kálmán A Piarista Diák következõ, 67. száma 2008. december hónapban jelenik meg. Lapzárta: 2008. nevember 10., hétfõ Piarista Diák Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség Nyilvántartási szám: 163/440/1/2008 Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván Jelen lapszámunk a Nemzeti Civil Alap támogatásával készült. Tördelés: Logod Bt. Nyomda: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 20