Budapest, 2012. november 18. Vasárnap 10 óra Somogyi Péter lp. Lekció: Mt 5, 31 32 A HÁZASSÁG VÉDELME Alapige: Mt 5,32 Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el. A Hegyi Beszéd az Úr Jézus Krisztus tanításának mintegy foglalata, kiáltványa, alkotmánya. A legalapvetőbb dolgokat érinti, amelyek Általa nyernek gyökeres értelmezést, útmutatást. Az élet, majd a tiszta élet védelme után a házasság védelméről hallunk az elbocsátás, a válás kérdésére rávilágítva. Két véglet között józanít ki az Úr Jézus tanítása, egyfelől a válással kapcsolatos könnyelmű magatartással szemben, másfelől pedig az együttérzést mellőző, kemény, törvényeskedő hozzáállással szemben. Ez a téma meglehetősen összetett és érzékeny, de kikerülhetetlen. Olyan jó felismerni, hogy Urunk mennyire ismer minket, és egyértelműen segít tanításával. Nem az a szándéka, hogy tetézze a bajt, a megromlott házasságokban még mélyebb fájdalom jelenjen meg, hanem éppen ellenkezőleg, világossá legyen a
2 lehetőség Őbenne, és a lehetetlenségünk is, ahogyan mi kezeljük a kérdést. S mi köze ehhez azoknak, akik még vagy már egyedül élnek? Miért kell egy istentiszteleten erről beszélni egy keresztyén gyülekezetben? Egészen egyszerű a válasz: mert ennek megelőző, helyreállító és feladatot adó szerepe is van. Jézus Krisztus akkori hallgatósága életében sem egyformán volt ez aktuális, Ő mégis kijelentette ebben igazságát mindnyájuknak. Vagyis ezt egy fiatal, házasság előtt álló ember is nagy haszonnal hallgathatja. Ahogyan egy házasságban jelenleg nagyrészt gondtalanul élő pár is. Vagy egy házassági válságban küszködő férj, feleség. Akár egy vagy talán több válást is elszenvedett ember. Ezenkívül egy olyan családtag, aki képviselve Jézus Krisztus igazságát imádkozhat a szeretteiért. Egyszóval mindnyájan, akik most itt vagyunk, nekünk szóló üzenetet vehetünk ma át. Ne kerüljük ki a tanítást, akárhogyan is jöttünk ide, akármit is vártunk ma. Az Ő szavai nem véletlenül szólnak erről a témáról! Isten Igéjének keserű pirulái ugyanúgy hasznunkra vannak, mint jó édességei. Elgondolkoztam azon, hogy manapság miről esik több szó: a házasságról vagy a válásról. Illetve hogyan esik szó a házasságról és hogyan a válásról. Mert alapvetően meg kell figyelnünk, hogy a házasság fogalmának meggyengülése a válások természetessé válásához vezet. Világviszonylatban is egyedülálló bizonyos értelemben, hogy Magyarország Alkotmánya így fogalmaz: Magyarország védi a házasság intézményét, mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját. (L) cikk (1) bekezdés). Ez arról beszél, ami ma különösen is fennáll, hogy a házasságot védeni kell, lehetőleg minden módon. Természetesen nem látja ezt mindenki így körülöttünk. Azonban Jézus Krisztus minket, az Ő követőit különös hangsúllyal is erre tanít. Milyen
3 környezetben hangzik el ez ma? A mai Magyarországon átlagosan minden tizedik felnőtt elvált házastársától. Több mint 800 000 ember él elváltként hazánkban. Egy pedagógus vallomása volt különösen is megrendítő számomra, amikor arról beszélt, hogy olyan osztályban kezdte meg a tanítását, ahol nem volt egyetlen gyermek sem, aki ne úgynevezett mozaikcsaládból jött volna. Vagyis mindegyikük háttere olyan család, amelyben legalább az egyik felnőttnek van egy (vagy több) gyermeke egy korábbi párkapcsolatból. A hazai házasságkötések száma hosszú idő óta csökkenő irányzatot mutat. Az ezredfordulót követő években 44 46 ezer házasságot kötöttek, és ez az amúgy is alacsony szám tovább csökkent az elmúlt három évben 36 37 ezerre. 2011-ben 35 750 házasságot kötöttek, valamivel többet, mint egy évvel korábban Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló, majd 2004 óta kissé emelkedő válások száma az utóbbi években csökkent, miközben a házasságkötések száma és a házasságban élők aránya is jelentősen visszaesett. 2011-ben a bíróság 23 200 válást mondott ki, mintegy 670-nel kevesebbet a 2010. évinél írja a KSH 2011. évről szóló jelentése. Vagyis 35 750 házasságkötésre 23 200 válás esett az elmúlt évben. Míg a 80-as években a házasságkötésekre egy kicsit több mint az egyharmad válás jutott, az ezredforduló után ez az arány több mint a fele. Nyilvánvalóan elég ez a felsorolás és sok ez a szám. A válság idején egy kicsit kisebb a válási arány, mert nem olcsó dolog a válás semmilyen értelemben. Az Úr Jézus Krisztus szavai azonban nem az anyagi ráfizetésről beszélnek, hanem arról, hogy a házasság drága kincs, és a válás valójában lelki ráfizetés. Elbocsátani valakit nem szabad könnyelműen. S ez nem más, ha így történik, mint bűn, mégpedig a házasságtörés bűne. Isten Fia szavai arról beszélnek, hogy egyetlen ok lehet a válásra, és ez a paráznaság, mely magában foglalja a házasságtörés, a paráznaság és
4 a természetellenes szexuális kapcsolat fogalmát. Nincs szó itt az összeférhetetlenségről, a szőrszálhasogató gondolkozásról, amiről példát adtak akkor a rabbinikus tanítás követői, hogy ürügyet keressenek a válásra válólevél alapján. Nem főz jól a feleség, valami nem tetszik benne a férjnek, ezért már el is bocsáthatja. Manapság ennél összetettebb problémák jelentkeznek, de még nem válóok az elhidegülés, a boldogsághoz való jog sérülése sem, amikor az fogalmazódik meg, hogy én többet érdemlek, vagyis ezt nem érdemlem meg, amiben vagyok. Mert döntően igaz az a mondás, hogy aki boldog akar lenni, annak nem érdemes megházasodni szemben azzal, aki boldogítani akar. Mert a házasság nem elvárás, hanem alapvetően odaadás! Mert aki meg akarja tartani a magáét, elveszíti, aki pedig tudja elveszíteni, az megtalálja. A házasságról ebben az evangéliumban később is úgy tanít a provokatív kérdésre válaszolva Jézus Krisztus, hogy az kizárólagos és végleges. Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét? Ő így válaszolt: Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket? Majd így folytatta: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. Erre azt mondták neki: Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki? Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét a paráznaság esetét kivéve, és mást vesz feleségül, az házasságtörő. Erre így szóltak hozzá tanítványai: Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni. Ő azonban így válaszolt: Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. (Mt 19,3 11).
5 A tanítványok ezt a helyzetet akkor úgy értelmezik, hogy ez így nem jó. Ma is vannak így, de akinek megadatott, hogy ezt képes legyen elfogadni, az hálás szívvel fedezi fel, hogy jól van ez így. Mert a válás tulajdonképpen csak a gyógyíthatatlan amputálása, annak a beismerése, hogy nincs megoldás. Ide eljutni azonban csak és kizárólag akkor szabad, ha a paráznaságban az egyik vagy a másik megátalkodott, és nem akar, nem hajlandó abból megtérni. Mert ha őszintén megbánja a bűnét, és annak nevezi, aminek az Úr, vagyis megvallja, akkor lehet valóban a megbocsátás útján úgy folytatni a házasságot, hogy a bűn szakító ereje is megszűnik. Sajnos ma nagyon kevés elég ahhoz, hogy sokan úgy gondolják, nincs más út, csak a válás. A tűrőképesség, a szakítószilárdság nagyon alacsony szinten áll. A fogyasztói társadalom szemlélete is gyengíti ezt, hiszen ebben ott van a nyílt üzenet: cseréld le a régit, dobd el, ne küszködj vele, nem érdemes javítani. Megdöbbentő, hogy ezt a házasság kérdésére is alkalmazzák sokan tudva vagy éppen tudatlanul. Meg kell tanulnunk újra a hűség, a kitartás, a hosszútűrés, a nemes harc fogalmait. Fel kell fedeznünk újra, hogy a házasság sem megy önerőből, nem működik a kegyelem nélkül, nem ér célt Urunk forrása nélkül! Az emberbe vetett bizalom kiszáradáshoz vezet a hőségben, az Úrba vetett bizalom zöldelléshez. Sem a másikban, sem magunkban nem bízhatunk: megy ez nekünk. De nem kell elcsüggednünk sem: úgysem megy ez nekünk. Mert egyedül az Úr ajándékozó, kegyelmes szeretete által lehetséges, hogy még a lehetetlen is megvalósuljon. S ha magunk már úgy látnánk, hogy ez az ügy meghalt, akkor se adjuk fel, mert a mi Urunk maga a feltámadás és az élet. Ábrahám hitével kell győzni a mi kétkedésünk és csődünk felett. Amikor Izsákot kész volt feláldozni, így gondolkozott a halálról: Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak
6 közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. (Zsid 11,19). Mi mit tartunk? Mi kire támaszkodunk? Kiben hiszünk? Kitől várunk segítséget? Alapvetően meghatározza az életünket, a házassághoz való viszonyunkat is és magát a házasságot is? Mert aki az Úrhoz menekül és Tőle vár segítséget, az olyan forrásból merít, ami kiapadhatatlan. Ne keress elválást egy már vissza nem fordítható okot kivéve! Ezt tanítja Jézus Krisztus, Isten Fia ma nekünk. Ha elválsz mégis, házasságtörő vagy, és a másikat is azzá teszed, mert ti még mindig összetartoztok Isten kijelentése szerint. Az Úr Jézus azt mondja: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. (Lk 9,23). Itt egy nagyon fontos kérdés kerül elénk: Kit akarunk követni? Ha a saját vágyainkat, a világot, akkor az önmegtagadás helyett a másik megtagadását is választhatjuk. Ha azonban az Úr Jézust kívánjuk követni, akkor a képlet világos és egyértelmű: magunkat kell megtagadni. Ez a házasság kérdéseiben is igaz, mert ez az egész életre vonatkozik. Vagyis a magunk megtagadásának útján tudunk a másiknak adni. Erre hív Urunk, ez az élet útja, ebben találjuk meg az igazi áldást és megoldást. Ne a társadat tagadd meg, hanem önmagad, és akkor nem kell elszakadnotok. Ő védi az életet, a házasságot, ne a válásról gondolkozz, hanem az Isten szerinti házasság nagy ajándékáról, Isten kegyelmes szeretetéről, az Ő bocsánatáról és az Ő hatalmáról. Csendesedj el a magad felelősségére tekintve és a hűségre tekintve is, mert felelős vagy a másikért, akinek hűséget fogadsz. Ezt nem rázhatod le könnyelműen! De ott ragyog a kegyelem diadala és ereje, ami mindenre elég, van bocsánat, és ezért van folytatás. Ne add fel, add át Neki! Budapest-Fasori Református Egyházközség H-1071 Budapest, Városligeti fasor 5. Tel.: +36 1 322 4499 Fax: +36 1 413 1092 E-mail: hivatal@fasor.hu Web: www.fasor.hu