Kiadja az Unitárius Nõk Országos Szövetsége

Kiadja az Unitárius Nõk Országos Szövetsége

2 Nõk Világa 2005. Karácsony Tartalomjegyzék Nagy Ferenc Karácsonyi csillag 1 Adorjáni gyöngyvér Karácsonyi álmok 1 Udvari Margit Az ünnep az egymásratalálás alkalma 3 Csáki Júlia Útravaló 2010 4 ISTEN FELÉ Bodor Piroska Angyalok súgnak 6 Kádár Erzsébet Isten közelségében 7 OLVASNIVALÓ Benedek Enikő A kicsi moly (V.) 10 Mentovics Éva Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán 11 Benedek Enikő Miért szeretem Őt? 14 HAGYOMÁNYŐRZÉS Gyulai Ilona Szilveszteri ólomöntés 15 Ferenczi Mária-Magdolna Vadas találkozó 16 MÚLTIDÉZÉS Zsakó Erzsébet Nem mese ez... 18 TESTI-LELKI EGÉSZSÉGÜNK Dr. Haltek Rozália A száj betegségei 23 Udvari Margit Úti betegség 25 Pozitív gondolatok gyűjteménye 27 SZÜLŐK ISKOLÁJA Román Mónika Az iskolaérettségről 30 KÖRKÉRDÉS / VITAKÖR Papnék a mában 33 OLVASÓINK ÍRJÁK Fârţu Ibolya Idősek napja Szentegyházán 36 Adorjáni Gyöngyvér Öregek vasárnapján 37 VERSAJÉNDÉK Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk 38 FŐZŐCSKE Receptek 39

Nõk Világa 2009. karácsony 1 Karácsonyi csillag Karácsonyi csillag, fénye a szívünknek, ragyogd be otthonunk, így boldog az ünnep. Így boldog az ünnep és a sok mívesnap. Ragyogd be életünk, karácsonyi csillag! Nagy Ferenc Karácsonyi álmok Hull a hó és hózik, Micimackó fázik milyen szépen énekeli Koncz Zsuzsa ezt a karácsonyi számot! Valóban, látjuk a havas tájat, aztán egyre jobban és jobban havazik. A szép fehér, vastag takarót magára húzza a fáradt természet, és jelzi: akarok aludni, és álmos pilláit lehunyja. Bent dübörög a kályha, pattog a fa a tűzön, olvasnivalót keresek, és akaratlanul is Wass Albert Karácsonyi üzenete kerül a kezembe: Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszintén és becsületes lélekkel. December 20., nemsokára szeretet ünnepe, angyaljárás, karácsony. A gyerekek levelet írnak az angyalnak, nagyon jók akarnak lenni, hogy az angyal sok mindent hozzon. Mosolygok, hisz valamikor mi is ugyanezt tettük, és boldogan vártuk a szeretet ünnepét, az angyaljárást. Örültünk egy kis babának, cukorkának, és ha még egy kis csoki is került, akkor gazdag angyal jött. Milyen szép volt, mikor a család együtt énekelte a Mennyből az angyalt, majd a karácsonyfa alatt megjelent az ajándék. Midenki talált valamit, mindenki jó volt mondogattuk. Még akkor is szép volt, amikor a szülők és testvérek oda rejtettük sorba a fa alá a kis ajándékunkat, hisz ezek a szeretet ajándékai voltak, a nagy család ajándékai.

2 Nõk Világa 2009. karácsony Aztán nekem is családom lett, és a jó Isten két fiúval ajándékozott meg. Akkor már mi játszottuk az angyalt. A ravai parókián töltött karácsonyi esték jutnak eszembe. A fiúk kicsik voltak, várták az angyalt, hitték, hogy hófehér ruhában beröppen az ablakon egy csodás lény. A templomba az angyal az esti órában, karácsony szombatján megjött. Aztán a drága szomszéd, Ida néni, megfogta a két fiú kezét és magával vitte. Ida néni karácsony szombatján este, mindig laskát készített az ünnepi levesbe. A fiúknak mindig került munka, a deszka szélén, ők is gyúrták a laskát, mint Ida néni. Ezalatt a parókiára is besurrant az angyal. Aztán, ahogy nőni kezdtek, a nagyobbik fiú egyik karácsonykor durcásan azt kérdezte: Miért kell menni megint a szomszédba? Talán már gyanította az angyal igazi létét, látni akarta... Már egy bizonytalan gyerek állott a karácsonyfa előtt. Igen, hisz a társak mondogatták: nincs is angyal. Így a szomszéd néni karácsony esti látogatása lassan elmaradt, a fiúk megnőttek, és a karácsonyfát együtt, a család díszítette, úgy mint valamikor mi is a szüleinkkel. A ravai parókiát 14 év után elhagytuk, egy új egyházközségbe sodort a kötelesség. A gyerekekkel itt is lázasan készültünk karácsony estére. Egyik évben elhatároztam, levelet íratok a velük az angyalnak, és azt gyűjtöm össze. Azok a gyermekek már felnőttek, a levelek pedig megmaradtak. Ezekből közlök itt néhányat: Drága Angyalka! Szépen kérlek, hozzál nekem komputert, kocsit, csokoládét. Szépen kérlek, hozzál nekem számítógépet, színes nyomtatót, édességet, de a testvéremet se feledd el. Szeret babázni, hozzál egy babát. Angyalka! Nekem elég egy baba, édesanyám beteg, kérlek gyógyítsd meg! Nem akarom, hogy sokáig legyen beteg. Én még kicsi vagyok. Ezt egy törékeny kislány írta, egyedül ő volt, aki nem kért komputert és nem volt elégedetlen. Nagyon sok levelet idézhetnék, de ezt a három típust tartottam érdemesnek, hogy rajtuk keresztül megvizsgáljuk magunkat. A legtöbb gyerek sokat kért, és csak magára gondolt. Ezek vagyunk mi, emberek, néha önzők, irigyek. Megfeledkezünk, hogy karácsony a szeretet ünnepe. Wass Albert fenti soraival üzen nekünk. Karácsonyonyi üzenete tovább így folytatódik: Nyissátok meg szívetek-

Nõk Világa 2009. karácsony 3 nek minden ablakát és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. Akkor meglátjátok attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. A gyerekek majd újra levelet írnak az angyalnak és egy kérésük lesz: Drága Angyalka! Hozzál nekünk Szeretetet! És ez lesz a legszebb karácsony, amikor már többes számba beszélnek a gyerekek is, megelégednek csak egy kis ajándékkal, mert a szeretetnél szebb ajándék nem kell. Kívánom, ne csak álom legyen a karácsonyi álom, hanem teljesüljön, amikor az angyalok igaz szeretetet hoznak a felnőttek, gyerekek számára. Isten adjon békés, boldog karácsonyt mindenki számára! Adorjáni Gyöngyvér Az ünnep az egymásratalálás alkalma Karácsony a szeretet ünnepe, ezzel mindenki egyetért, de ennek a szeretetnek természetfeletti mélységét csak hittel tudjuk felismerni. Jézus születése, a megváltás ígérete, egyéni és közösségi életünk tartalma, az élet jelen és jövő tízparancsa, az evangéliumi jó hír -ben megújult üzenettel válik valóra. Karácsony ünnep, mely magába foglalja az egész évet, erkölcsi erőforrása az összetartozásnak. A kölcsönös megbecsülés és az egymás iránti szeretet kifejeződése a külsőségekben is megmutatkozik, hiszen szebb ruhába öltözünk, átrendezzük, felfrissítjük otthonunkat, beviszszük a jelképet, a karácsonyfát. Ugyanakkor a belső igény is megszólal: együtt, közösségben éljük meg e jeles napot. A szűkebb vagy teljes családi ünneplés, a templomi igehallgatás és az úrvacsoraosztáson való részvétel jelenti a karácsonyt. Életem során izgatottan vártam karácsonyt minden alkalommal. Gyerekként elvarázsolt a karácsonyfa látványa és a halkan énekelt Mennyből az angyal, Pásztorok, pásztorok dallamok. Édesanyám minden évben elmesélte Jézus születésének történetét. Ma is fülemben cseng édesapám kellemes hangja, s nem felejtem továbbvinni, hisz unokáimnak ma én énekelem. Felnőttként, amikor nekem is gyermekeim születtek, szerettem volna kellemes élményt biztosítani nekik. Óvodás korukban angyalvá-

4 Nõk Világa 2009. karácsony rásra készültünk, ének- és verstanulással. Dédimamával a délutáni istentiszteletre mentek, ahol szerepeltek és csomagot kaptak. Ez idő alatt készült el a karácsonyfa, a meglepetés. Az ajándékokat az angyal hozta. Egyszer nagymama öltözött be angyalnak. Jól sikerült a jelmez, a beszélgetés is, mert a hangját elváltoztatta. Megszeppenve énekelték a Mennyből az angyalt és mondták el a kért verset. Ha elment az angyal, fellélegezve állapította meg a fiam, hogy az angyalnak olyan zoknija volt, mint nagymamának. Most, hogy nagymama lettem, karácsony estéje utazássá vált. Délután indultunk Marosvásárhelyre a nagyobbik unokához, néhány óra múlva a kicsi unokához. Ma ők a szemünk fényei, boldogok vagyunk tatával, ha őket örvendeni látjuk. Nehéz elfogadnom gyermekeimet anya és apa szerepében, mert nekem még mindig gyerekek. Sokszor figyelmeztetem a lányomat főzés vagy sütés terén, és ő finoman válaszol: elfelejtetted, hogy 38 éves vagyok? Ha a fiamat féltem a betegségtől, nevetve mondja: tudod, hányadszor mondod? Karácsony másodnapján gyűl össze a család: fiam születésnapjára, karácsony ünneplésére. Az ünneplés kiteljesedik az egyházi szertartáson való részvételben és az éneklők fogadásában. Első napján este a legények, másodnapján a házasemberek csoportja jár házról házra megtisztelni a lakosságot. Ez a hagyomány a lelkészek biztatásával maradt fenn. Hála nekik. Útravaló 2010 Udvari Margit Magyarsáros Én Istenem, légy itt velem, Mutasd meg szent utadat. Egy napon, amikor fáradtan érsz haza, egy dobozt találsz az ajtód előtt szépen becsomagolva, rajta felirat olvasható: Isten ajándéka. Izgatottan bontod ki. A dobozban egy tükröt találsz, és mellette a következő sorokat: Ezt a tükröt azért adom neked, hogy állj meg egy pillanatra,

Nõk Világa 2009. karácsony 5 és nézz bele. Látod magad, látod fáradt arcodat? Látod szemed tüzét, látod szívedet, érzelmeid mélységét, lelked szomorúságát vagy vigadó örömét? Ha már megnézted magad, töröld át a tükröt, és nézz bele újra, s elmondom, hogyan látlak én téged, mint Teremtő Istened. Kis porszem vagy, de számomra nagyon értékes. Mikor szemem bejárja a földet, szívem megtelik örömmel, ha látom benned a szeretetet, látom mosolyod szépségét, szíved tisztaságát, segítő jobbodat. De mást is látok benned. Látom gyarló emberi lényedet, látom minden nap mit csinálsz, hogyan élsz, minek örülsz, miért bánkódsz, mitől félsz a mai rohanó világban. Látom, ha kimerült, ha fáradt vagy, ha tested elgyengült betegség vagy bánat miatt. Tudom, úgy fáj az élet nehézsége, hogy már alig bírod, hogy talpon maradj, de ne add fel, ne hagyj el engem! Imáidban mindig ott leszek veled, mert tudnod kell: mikor sírsz vagy örülsz, én veled vagyok, szerető Atyaként védelmezlek. Gyógyulást és reményt adok csüggedt lelkednek. Ne feledd! Barátságod és hited ereje bármilyen bajból felemel, ha te is akarod. Hagyd el minden rossz szokásod, és jót cselekedj minden tetteddel. Ez új esztendőben dobd el a régi embert és ezzel mindent, ami rossz volt a tavalyi esztendőben. Kezdd új reményekkel új emberként a 2010-es évet. Igen, Isten szeret minket, csak meg kell keresni miben és hol, ahogy meg van írva! Mikor Áron beszélget a csíki Nyergestetőn az Istennel, kiemeli, hogy mi mások vagyunk, kiváltképp a székelyek, azért is kell kicsit többet szenvednünk, többet vállalnunk az élet nehézségeiből. Kicsit mi, unitáriusok is olyanok vagyunk: mindig többet kell bizonyítanunk. Isten segítségével és összefogással meg is tudjuk tenni. Reméljük, hogy ebben az esztendőben is barátságunkkal, közös munkával sok embertársunknak sikerül örömet szereznünk, és megmarad közöttünk a szeretet, békesség. A Teremtő Isten segítségével együtt sok jó célt elérhetünk, mit magunk elé tűztünk. Isten áldása kísérjen mindannyiunkat, családjainkat és egyházunkat! Egészségben, békességben, boldogságban gazdag újesztendőt kívánok a székelyudvarhelyi belvárosi unitárius nőszövetség nevében Csáki Júlia Székelyudvarhely

6 Nõk Világa 2009. karácsony Angyalok súgnak Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,10 11) Hópárnás nagy fenyők alatt üljünk le a törpék közé, burkolózzunk a hallgatásba s hunyjuk le félig szemünket. Dsida Jenő Karácsony ünnepén hívlak, testvérem! Helyezd magad kényelembe, csukd be a szemed, és lásd magad előtt életed emlékeit, amint szemed előtt láthatatlanul kirajzolódnak. Az igazi mély dolgok önmagadból jönnek elő, ha igazán hiszel bennük, utat törve a felszínre jönnek, hogy ezáltal is kiteljesedjél, kiteljesedjen Éned érzelmeiddel, örömeiddel, fájdalmaiddal, emlékeiddel. Nos, mit látsz? Karácsony ünnepe van valahol egy házban, ahol ott vagy te is szüleiddel, esetleg nagyszüleiddel, gyermekként körülülve a karácsonyfát és szemedben ott van a karácsonyi csillogás, a fény. A fény, mely a mindenkori karácsonyok fénye, hiszen évről évre ez a fény vezet életutainkon, ez a fény jelentette az életet, a megszületést, a fény, mely világít, de melegít is. Istenem, de boldog pillanat! Együtt a család, felcsendül az ének. A hó lassan szállingózni kezd, és néma csendben, a csenddel egyszerűen csak örültök egymásnak. A hó lassan minden lábnyomot elfed, ahogy oly sokszor a hit sok sebet.

Nõk Világa 2009. karácsony 7 Könnyezel? Hagyd, hogy jöjjenek, hogy törjenek elő a könnyek, hiszen az érzelmek, az élet olvad föl benned, és élővé varázsolják ezt az álmot. Ilyenkor, karácsonykor itt a pillanat, hogy felengedjen a fagy, az összes jég a szív alatt. És ha ezután nehezebben menne a látás, a visszaemlékezés, hagyd, hogy az angyalok súgjanak, mert mindenkor örömhírt súgnak. Azt súgják kérdezve, hogy ugye jó volt gyerekként angyalokat lesni és velük száguldani, mesék tavában megfürödni? Hogy ugye jó volt az álmok világába a csillagokig röppenni, rácsodálkozni a fenyőfára, jó volt házról házra bekopogni, kántálni, hogy jó volt ezt az életet örömhírként megélni? Hogy ugye jó volt később felnőttként ezt az örömhírt gyermekeidnek, unokáidnak továbbadni, hogy ugye jó volt mindenkor a fenyőfa és a friss meleg kalács illata közepette a gyertya fényét követni, ahogy a félhomályban emberi arcokon ünnepi táncát járja? Hogy ugye jó volt megfogni egymás kezét, átölelni szeretteinket és... Ó, Istenem, mennyi mindent súgnak még az angyalok, ugye hallod testvérem? Ha majd egyedül vagy a családdal ülsz le a karácsonyfa mellé mosolyogva vagy könnyezve, a fényt ne feledd... Ha elfújod a gyertyát, a fényt őrizd tovább! Boldog, békés, fényes karácsonyt! Bodor Piroska Isten közelségében Ki Istenben bízik, sosem csalatkozik. Ez a meggyőződésem. A hit ad erőt minden dolgomban. Úgy hozta a sors, hogy 42 évesen elhagytam szülőfalumat, Küküllősárdot. Arad megyébe, Ópálosra költöztünk, ahol férjem az állami gazdaságban borászként jó álláshoz jutott. Az Arad környéki lapály otthonom volt húsz éven keresztül. Szép, gazdag falu, takaros emberek lakják. Szép volt a táj, jók az emberek. Mégis, ahogy teltek az évek, lelkem mélyén egy kimondhatatlan ürességet éreztem. Hiányzott valami, magam sem tudtam pontosan megfogalmazni, hogy mi, hisz ott voltunk mindnyájan, együtt volt a család apraja-nagyja. Valahányszor kis szülőfalum dombok csipkézte láthatárára, a völgyben kanyargó házsorokra, a kis dombon az ég felé törő fehér temp-

8 Nõk Világa 2009. karácsony lomunkra gondoltam, elszorult a szívem. És gyakran, minden nap gondoltam ezekre. Egyre erősödött bennem a hazahívó hang. Haza kell mennem, mondogattam magamban kapálás közben, szénacsináláskor, szedéskor. Szinte mindig. Honvágyam űzött, húzott hazafelé. Sok tépelődés után 2003-ban elhatároztam, hogy visszajövök szülőfalumba. Nem ment ez egyik napról a másikra. Egyelőre csak látogatóba jöttem haza egy őszi reggelen. A kisebbik fiam barátja megígérte, hogy hazavisz. Nem olyan könnyű ám eljutni Ópálosról Sárdra. Fiam kivitt az óradnai állomásra, hogy ott beszálljak barátja autójába. Fiamat hazaküldtem, s én ott maradtam egyedül. Vártam türelmesen. Telt az idő. Több órai várakozás után reményem szertefoszlani látszott. Gondoltam, hogy vonatra ülök, s valahogy csak hazajutok, de az éjféli vonatra nem adtak jegyet. Leültem, vártam, kezem imára kulcsolva elmondtam háromszor a Miatyánkot. Iszonyú volt állomási magányom. A sötét éjszakában erőt adott egyik kedvenc egyházi énekünk: Szívemet hozzád emelem, és benned bízom Uram./ És meg nem szégyeníttetem, nem nevet senki rajtam. Mert szégyent nem vallanak, akik hozzád esedeznek./ Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek. Ahogy ott magamban dúdoltam, a sorok mély értelme megnyugtatott. Amikor végre fél tizenkettőkor felzúgott az autó zaja, sírva fakadtam, de már nem a félelem, a kétségbeesés könnyei voltak ezek, hanem örömkönnyek. Hálát adtam a jó Istennek, hogy fohászomat meghallgatta, megsegített. Így reggel hatkor Segesváron voltam, és onnan az én kedves falum már csak egy hajításnyira van. Ujjongott a lelkem, amikor a héjjasfalvi betonhidat elhagyva a sárdi betérőhöz értünk. Integettek a dombok a reggeli homályban, a csipkézett láthatár egyre szebben rajzolódott az égre, tárta felém karját a közeledő házsor, s jobb oldalt kis templomunk fehér tornya. Megérkeztem. Itthon vagyok. Amikor újra járhattam itthon templomba, éreztem, hogy ez az, ami ott hiányzott. Jó volt nekünk a Maros menti gyönyörű faluban, az asszonyokkal ott is voltam a református és a katolikus istentiszteleteken, de itthon egészen más érzések kerítenek hatalmukba. Amikor templomunkba belépek, megnyugszik szívem-lel-

Nõk Világa 2009. karácsony 9 kem. Érzem, hogy ide tartozom, itt a helyem, itt vagyok itthon. S ezt nem pótolhatja semmi a világon. Sokszor elgondolom, hogy, hogyan is tudnak emberek ezernyi kilométerre elmenni otthonról szerencsét próbálni? Hogy tudnak oly távol szüleiktől vagy gyermekeiktől dolgozni? Mi lehet a lelkükben? Ajkukon milyen fohásszal térnek nyugovóra egy-egy átdolgozott nap után? Testük-lelkük milyen reménnyel, hittel tudja elfogadtatni saját énjükkel, hogy jobb ott az idegenben, mint az otthoni táj ölelésében? Óh mutasd meg, Uram, nékem, óh mutasd meg utadat,/ És taníts, hogy ösvényedben intézhessem jártamat./ Úgy vezérelj engemet, hogy szent igéd teljesítsem./ Oltalmazd meg éltemet, benned bízom Uram Isten. Úgy érzem, hogy amikor az egyházi dolgokban segédkezhetem, azon az úton járok, amin érdemes haladni. Fontosnak érzem azt, hogy a közösségben együtt dolgozzunk. Kevesen vagyunk, de legtöbben közülünk odaadóan munkálkodó lelkek, akikre mindig lehet számítani. Remélem, hogy sikerül a családias meleg érzést, az egyház iránti szeretetet, tiszteletet megőrizni, és továbbadni annak a kevés fiatalnak, akik utánunk jönnek. Hálát adok a jó Istennek, hogy itt lehetek hétköznapjainkon, s vasárnapról vasárnapra részt vehetek az istentiszteleten, amikor együtt énekelhetünk, és hallgathatjuk a lelkesítő prédikációt. Nagy öröm ez számomra. Leghőbb vágyam, hogy csendesen, egészségben élhessem hátralevő napjaimat, s hogy közösségünk tagjai mindig érezhessék kis gyülekezetünk megtartó erejét. Kádár Erzsébet Küküllősárd

10 Nõk Világa 2009. karácsony A kicsi moly (V.) Egyszer egy édesanyának fia született, aki a kicsi moly ragadványnevet kapta, s akinek az egyik keresztapja volt a keresztelő papja. Telt múlt az idő, a szülők naponként gyönyörködtek a szép göndör, fekete hajú fiúcskában. Amikor három éves lett a gyermek, elvitték egy hétre a nagyszülőkhöz, hogy ők is örömüket leljék a gyermekben. A nagymama szeme fénye megszerette az új környezetet és olyan étvágya lett, hogy már-már csillapíthatatlan. A nagymama főztje sokkal finomabbnak tűnt, mint az édesanyjáé, és azon kívül bármikor, bármit lehetett kérni: tejbegrízt csokisan, pudingot, cukorkát, lehetetlen órákban levest, lefekvés előtt puliszkát. Történt egyszer, hogy a nagymama zsenge, szemes paszulylevest főzött ebédre, olyat, hogy az édesanya levese bújjon el mellette. A kisfiú belakott ebédre. Később, amikor megérkezett a délutáni órákban a nagybácsi, majd a nagytata, velük is ebédelt egy-egy tányér levest. Aztán következett a fekete leves. Hasfájás, láz, gyomorrontás, hányás és sírás. A nagymama kétségbeesett. Orvos a faluban nem volt, gyógyszert pedig félt a szülők nélkül adni. Így maradt a nyugtalan éjszaka, a várakozás, a vizes borogatás, a simogatás. Reggelre a helyzet valamelyest javult, a láz lecsökkent, a szülők úton a gyermek felé. A kicsi moly csak feküdt, a szemét ki sem nyitotta. Csillagom, bogaram, igyál valamit! kérlelte a nagymama az unokát. Van tea, almakompót, ribizliszörp, málnalé. Az unoka azonban meg sem mozdult. A nagymama ideges volt, mert tudta, hogy érkeznek a szülők, és nem szerette volna ilyen állapotban átadni a szeme fényét. Csak ült az ágy mellett és imádkozott. Pár perccel a szülők érkezése előtt nagymama szeme fénye felült az ágyban és tisztán, érthetően megszólalt: Mama, kérek egy tányér fuszulykalevest! És a nagymama adott az unokájának egy tányér fuszulykalevest mert szerette.

Nõk Világa 2009. karácsony 11 Telt, múlt az idő, a fiúcska nagylegénnyé cseperedett, és szokás szerint elindult világot látni. A szülők felpakolták minden jóval, amit annak idején ők maguk is útravalóul kaptak a szüleiktől: Légy jó! Légy ügyes! Tisztelj mindenkit! Légy önmagad! Ezek voltak azok a hamuba sült pogácsák, amelyekkel elindult a legény. Tudták a szülők, hogy nem lesz könnyű dolga, hisz ismerték a természetét: túl igazságos, túl őszinte, túl becsületes és szókimondó volt, ami néha-néha idejét múlta és idegesítő is a mai világban. Féltették, hogy nem fog elég szeretetet és megértést kapni, amitől aztán zárkózott és magányos lesz. De arra is gondoltak, hogy biztosan lesznek majd barátok, barátnők, megértő emberek, akik segítenek, ha a szükség úgy kívánja. És a legény elindult a maga választotta úton. Jöttek szép idők, jó idők, de jöttek a nehézségek is, merev szabályok, istentelen pálfordulások, amiből végképp elege lett a legénynek. Most már nem a hasa fájt, hanem a lelke. És annak is a legeslegjobban a közepe. Én most elmegyek édesanyám sétálni, bolyongani, eldönteni, hogy akkor mégis melyik utat válasszam? A keskenyet, a régit? Vagy egy újat, szélesebbet? Veled megyek kétségeskedett az édesanya. Nem, egyedül akarok lenni! Add Uram, hogy a neki megfelelő jó utat válassza imádkozott az édesanya, miközben szemei megteltek könnyel. Istenem, Istenem, mindjárt este is eljőve, s a mi gyermekünk még haza nem jőve. Ekkor hallotta meg az ismerős lépteket. Mindketten kiszaladtak elébe. Nos? A járt utat a járatlanért fel nem adom. Ekkor már mindhárman könnyeztek mert szerettek. Benedek Enikő Mióta van csillag a karácsonyfa csúcsán? Egyszer, réges régen, egy teliholdas decemberi éjszakán, amikor milliónyi csillag ragyogott az égen, néhány egészen apró kis csillagocska pajkosan játszadozott az öreg Hold mellett. Remekül érezték magukat. Huncutkodtak, viháncoltak, csintalankodtak. Addig-addig rosszalkodtak, amíg az egyik kis csillagot valamelyik társa véletlenül alaposan oldalba lökte.

12 Nõk Világa 2009. karácsony Bocsánat, nem volt szándékos! mentegetőzött a kis rosszaság. Segítség! Kapjon el valaki! kiáltotta ijedten a szegény pórul járt csillagocska. De sajnos már senki sem tudott utána nyúlni. Elveszítette az egyensúlyát, és elkezdett zuhanni lefelé. Zuhant, zuhant egyenesen a Föld felé. A társai egyre távolabb kerültek tőle. Ő pedig rettenetesen félt, mert ilyen még soha sem történt vele. Lehet-e még annál is rosszabb, hogy lepottyant, és elveszítette a társait? Hosszú ideig csak zuhant, zuhant lefelé, ám egyszer csak valami érdekes dolog történt. Mintha valaki kinyújtotta volna érte a karját. Egy enyhén szúrós, zöld valami alányúlt, és elkapta. A kis csillagocskának fogalma sem volt róla, hogy mi történt? Éppen egy fenyves erdőbe pottyant le. Az enyhén szúrós zöld valami pedig egy hatalmasra nőtt fenyőfa volt. Nem tudom, hogy ki vagy, de kérlek, segíts nekem, hogy vissza tudjak menni a barátaim közé! könyörgött a kis csillagocska, és olyan kedvesen mosolygott, amennyire csak tudott a történtek után. Én vagyok az erdő legöregebb fenyőfája recsegte kedvesen az öreg fenyő. Már nagyon sok mindent megértem. Évtizedek óta csodállak benneteket, hogy télen-nyáron milyen ragyogóan, fényesen tündököltök ott az égbolton. Szóval sok mindent megértem, de ilyen még soha sem történt velem, hogy egyikőtök az ölembe pottyant volna. De ha már így esett, nagyon szívesen megpróbálok neked segíteni, hogy visszakerülj az égboltra. Előre is nagyon köszönöm neked, kedves fenyő! hálálkodott a kis csillag. Még ne köszönj semmit sem! Megteszek minden tőlem telhetőt, de biztosat nem ígérhetek mormogta kedvesen a fenyőfa. Középső ágai egyikével megfogta a kis csillagocskát, és jó nagy lendületet vett A kis csillag szállt, szállt egy ideig felfelé, majd lelassult, és visszapottyant a fenyő ágai közé. A vén fenyő még jó néhány kísérletet tett, hogy visszahajítsa a pórul járt csillagocskát, de sajnos nem járt sikerrel. Látod, te árva kis csillagocska, nem tudok rajtad segíteni. Annyit azonban megtehetek, hogy felültetlek a legmagasabb ágam hegyére, úgy talán egy kicsit közelebb leszel a barátaidhoz.

Nõk Világa 2009. karácsony 13 Jól van szólt búslakodva a kis csillagocska. Mindenesetre köszönöm, hogy megpróbáltál segíteni. Az öreg fenyő pedig gyengéden megfogta, és feltette a csúcsára. A kis csillagocska egy ideig búslakodott, majd lassan beletörődött a sorsába, és elkezdett ugyanolyan fényesen, szikrázóan világítani, mint ott fenn, az égbolton. Amikor az égből a társai megpillantották, hogy milyen csodálatosan mutat a kis csillagocska lent a havas tájon, a hatalmas fenyőfa csúcsán, nyomban irigykedni kezdtek rá. Nézzétek csak, milyen jól fest a mi kis barátunk ott, azon a szép, zöld fenyőfán! Mennyivel jobb helye lehet ott neki, mint itt nekünk! Talán még a fénye is sokkal szikrázóbb, mint amilyen korábban volt! Addig-addig csodálták a kis csillagocskát a havas fenyőfán, mígnem elhatározták, hogy ők is leugranak. Azon az éjszakán rengeteg csillag hullott alá az égből, hogy egy-egy szép, zöld fenyőfa csúcsán folytathassa a ragyogását. Néhány nap múlva favágók érkeztek az erdőbe. Nagyon elcsodálkoztak a látottakon, de egyben örültek is, mert ilyen fenyőfákkal még soha sem találkoztak. Ki is vágták mindegyiket, hogy majd feldíszítve karácsonyfaként pompázhassanak a házakban. Az égbolton tündöklő csillagok pedig ámuldozva figyelték, hogy mi történik a falu széli fenyves erdőben. Elérkezett a karácsony. Minden házban fények gyúltak, és igazi ünnepi hangulat költözött az otthonokba. Az égen ragyogó csillagok kíváncsiskodva tekintettek be az ablakokon. Azonban amit ott láttak, minden várakozásukat felülmúlta. A csillag-barátaik már nem csak egy egyszerű zöld fenyőfa csúcsát díszítették, hanem egy-egy pompásan, csillogóan feldíszített karácsonyfán ragyogtak. Az emberek körbeállták, csodálták, és énekszóval köszöntötték őket. Az égen tündöklő csillagok ekkor határozták el, hogy minden karácsony előtt leugranak egy- egy fenyőfára, hogy nekik is részük lehessen ebben a pompában, és szeretetteljes fogadtatásban. Azt pedig, hogy kit érjen ez a megtiszteltetés, minden decemberben sorshúzással döntik el. Azóta díszíti csillag a karácsonyfák csúcsait. Mentovics Éva

14 Nõk Világa 2009. karácsony Miért szeretem Őt? Házasságunk 25. évfordulójára Amikor összeházasodtunk, valaki feltette nekem a kérdést: miért is szeretem Őt? Tényleg. Azt hiszem, hogy csak úgy szeretem. Szeretem és kész. Régen kezdődött. Ő 16 éves volt, én 15. Mit lehet elvárni két ilyen fiataltól? Ártatlan pillantások, gyöngéd ölelések, féltve őrzött csókok, egy-egy futó találkozás. Aztán egy napon jött a levél. Igen, Tőle, a meszszi távolból, egy szakiskola bentlakásából egy szaklíceum bentlakásába. Sokat gondolok rád és őszintén megírom, hogy szeretlek és hogy komolyan gondoltam az egészet S én, a gátlásokkal és pattanásokkal tele semmiképp sem szépségnek mondható leányzó válaszoltam: Igen, én is sokat gondolok Rád és én is szeretlek és elfogadom, hogy komolyan gondoltad az egészet Aztán elrepült tíz kerek esztendő. Állandó szerelemben égve, epekedve, találkozásokra, ölelésekre várva. Levelek jöttek, levelek mentek, s a távolságok egyre csak nőttek: Székelyudvarhely Marosvásárhely, Karánsebes Jászvásár, Kolozsvár Jászvásár, s mi csak haladtunk beljebb és beljebb a szerelem ösvényein a mély rengetegbe. Képzeletünkben bebarangoltuk egymás testét és lelkét, a postahivatalok beszélő fülkéiből suttogtunk szerelmes szavakat, addig, míg nyakig merültünk egymásba, aztán várva a várva várt napot. Fényévnyi távolságra lehettem a velem egykorú, napjainkban férjhezmenendő mennyasszonyoktól, akik ha nem figyelmezteted külön ebből az alkalomból, nem a vőlegényt nézik a hűségfogadalom elmondása közben, hanem a papot. Helyesbítek: az eskető papot. Aztán ismét elröpült 25 év, és a szerelem soha nem égett ki belőlünk. Igaz egy kicsit átformálódott, de érzem, hogy szerelem. S hogy most ketten maradtunk, ismét van időm őt figyelni, úgy ahogyan ezelőtt, azon a várva várt napon. Fekete öltönyben, palásttal a vállán, különös mosollyal a szája szegletében, várakozással tele Hogy miért is szeretem Őt? Tényleg. Jó kérdés. Azt hiszem, hogy csak úgy egyszerűen szeretem. Szeretem és kész, mert Ő az. BeNŐ

Nõk Világa 2009. karácsony 15 Szilveszteri ólomöntés Az ünnepre együtt volt a család. Azon a szilveszteren mama kürtőskalácsot sütött. Évente legfeljebb háromszor-négyszer részesültünk ilyen gyönyörűségben. Nem csak az evés, hanem maga a készítés! A cukorral általában mindennel nagyon kellett takarékoskodni Az este hangulatosan telt, a fiúk tréfáltak, hegedültek, így vártuk az éjfélt. Akkor csinálták az ólomöntést. Ezzel kapcsolatban kétféle babona volt: az éjfélkor öntött ólom figuráiból a férjhezmenendő leány jövendőjét olvasta ki a hozzáértő, de akkor is alkalmazták, ha a gyermek megijedt vagy beteg lett. Az ólomszerzés maga is problémás volt. Ha a kiszuperált merítőkanálban, a szenen sikerült ragyogóra forralni, a hideg víz előkészítve várt a mosdótálban, és hirtelen belefordították az ezüstös folyadékot, majd várták a lehűlést, amikor ki lehetett halászni a jövő titkát felmutató képződményt. Nem is hittük a vele kapcsolatos babonákat, mégis érdekes volt. Aztán éjfélkor előkerült a kolbász, utána ismét a kürtőskalács. Csak egy újévköszöntő jut eszembe: Újesztendő, likas kendő, Kelj fel, Ferkó, ég az erdő. A téli csúszkálásból, szánkázásból nem sok részünk volt. Csúszkálni nem engedtek, mert szakadt a talp... A fiúknak több szabadság jutott, ők fakorcsolyával mehettek a jégre. Én a gyermekkori edzés hiányát sohasem tudtam pótolni. A kezem és lábam mindig fázott s vénségemre még inkább. Gyulai Ilona (Iluska néni) emlékeiből

16 Nõk Világa 2009. karácsony Vadas találkozó Sepsiszentgyörgytől északnyugatra Árkos érintésével Sepsikőröspatakon túl (10 km-re) a Baróti-hegységen átvezető, a Vadas patakát (amely a Vadas, Kurta és Csinád patakokból egyesül) követő, dús lombhullató erdők között haladó, jó minőségű, hengerelt, köves erdei úton jutunk el a Vadas tetőre (950 m). Ez a hegyi út magyarok által kiépített, mostanság felújított Vadasi hágó kapcsolja össze a lelkileg-szellemileg, nyelvileg egybetartozó Erdővidéket (Nagyajta, Középajta, Bölön) Alsó-Háromszékkel, Kiss Mihály (1809 1889) árkosi unitárius lelkész, Kriza János (1811 1875) unitárius püspök (a Vadrózsák szerzője ), a laborfalvi Berde Áron (1819 1892) és Mózsa (1815 1893), József Lajos (1871 1938) kilyéni és szentgyörgyi régi neves lelkészünk, dr. Kovács Lajos (1909 1994), Ürmössy Gyula, Török Áron (1925 ) hithű népét. A Keleti-Kárpátok belső kanyarulatában, az észak-dél irányban felgyűrődött, közepes magasságú (1000 m) Baróti-hegység kőzeteiben (mészkő, homok, márga, konglomerátum, kőszén) a Föld belső és külső erői az évmilliók során érdekes felszínformákat alakítottak ki. Különlegesen szépek a folyóvizek medrei, vájatai, a természeti tájak. A törésvonalak mentén a mélyben a Hargitából származó széndioxidok ásványvizeket, jó minőségű borvizeket hoztak létre. Maga a Vadas is bővelkedik forrásokban, patakokban, erdőkben, legelőkben, történelmi eseményekben, mesékben. A kilátás csodálatos mindkét medence irányába. Győződjünk meg róla! Őseink nem véletlenül választották e Vadastetőn az unitárius találkozót, annál is inkább, hogy itt találkozik 5, többnyire unitárius falu

Nõk Világa 2009. karácsony 17 erdeje, kaszálója, legelője, ősi birtoka, megélhetési forrása, Árkos, Sepsikőröspatak, Kálnok, Bölön és Nagyajta dülői. Kicsi Közárnyék ahol a kopjafa is áll, Nagy Közárnyék sorolja kapásból Nagy Zoltán ny. árkosi lelkész Bükk, Farkaslaka, Gyepü, Kövesponk, Vágott, Kerekdomb, Hosszu-Lapos és Kurtabérc, Csipkés, Székelytábor, Katonasírja, Almás, Üstárka, Máté, Kígyószeg, Pisztrángos-pataka, Mihály havasa, Fekete hegy, Bugató játszadozunk e csengő székely helynevekkel és folytathatnánk, bebarangolva képzeletünkkel e fennséges tájat. Minden évben más-más egyházközség szervezi e felelevenített találkozót. Minden év július első szombatján a szabad ég alatt istentisztelet zajlik ünnepi műsorral, jó hangulatot teremtve apróknak, szépkorúaknak. Árkos és Nagyajta után 2008-ban a sepsikőröspatakiak, míg az idén ismét a kálnokiak tettek ki magukért. Van itt tánc, zene, ének, finomság, jókedv. 1948-ig volt Vadason unitárius találkozó tudom meg Fekete Levente tiszteletes úrtól. Ekkor az állam betiltotta az ilyen jellegű népi találkozókat. Sepsikőröspataki lelkészként találtam a levéltárban említést a Vadas Találkozóról, miszerint 48 előtt a gyülekezet részt vett ebben. Kezdtem érdeklődni a híveimtől, és néhai id. Költő Károly volt presbiter, Imreh András és id. Költő Sándor volt gondnok mesélték, hogy va-

18 Nõk Világa 2009. karácsony lóban voltak ilyen találkozók fenn a Vadason, és ha érdekel, akkor meg is mutatják a helyet. Nemsokára megválasztottak minket Nagyajtára, de az ötletet nem ejtettük. Czire Szabolcs került utánam Sepsikőröspatakra, rögtön szóltam is neki, felmentünk és megállapodtunk a találkozónak a mostani helyében. 1995-ben Dr. Bedő András javasolta a mai helyet, mivel az a közbirtokosságé volt. Flekkenezés mellett megállapodtunk, hogy jövőben megejtjük az első találkozót. Erre sor is került, így indult el ismét 1996-tól a Vadas Találkozó. A kopjafát Kisgyörgy Tamás faragtatta Akácsos Pál Botonddal, 2008-ban Fekete Levente nagyajtai tiszteletes úr leplezte le. Régi szokásainkat megtartva, hagyományainkat ápolva, jó együtt imádkozni a természet ölelésében, együtt lenni odavalósiként, avagy kívülállóként is az öt falu unitáriusaival és más felekezetűekkel. Ferenczi Mária-Magdolna Nem mese ez Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Kolozsvári Unitárius Középiskolás Lányok Munkaközössége, és ez a közösség részt vett nyári munkatáborokban 1943 44-et írtak akkor, a második világháború vérzivatara tombolt tájainkon, falvaink férfilakosai a fronton harcoltak, a falvakban csak az asszonyok, gyermekek és öregek voltak otthon, a nyári mezei munkákat pedig el kellett végezni. Ebben próbáltak segíteni országszerte a fiatal lányokat bevonó programok, a pirosbabos kisasszonyok néven hirdetett nyári önkéntes munkatáborok.