Móricz Zsigmond (1879 1942) műveinek elemzése 1. Hét krajcár 2. Tragédia 3. Barbárok 4. Szegény emberek 5. Úri muri (1927) 6. Rokonok Neves kortársak: Miszáth, Bródy, Gárdonyi, Tömörkény, Herczeg, Krúdy, Nagy Lajos, Csáth Géza, Ady, Babits; Témaválasztás: paraszti élet (falu, kisváros világa) dzsentrivilág (kezdetben inkább pozitív, majd később negatív előjellel) gyermekkor, szülei világa történelmi múlt (Erdély XVII. századi története;1848-49) A falu, kisváros világa: belülről láttatja, bemutatva az éles társadalmi rétegződést. A paraszt az őserő szimbóluma: korábban romantikus ábrázolásuk (népszínműbe kívánkozó módon). Jókainál a paraszt mellékalak. Mikszáthnál már lelkük van, főhősök is lehetnek, ritkán lázadnak, az egyszerű élet már bemutatásra kerül, a nyomor nem. Gárdonyi parasztjai bölcsen, elégedetten élik egyszerű életüket. Tömörkény már elesettségükről is ír, de szereplői még naivan együgyűek. Móricz azonosul velük; szakít az idillikus faluképpel, megmutatja a történések rejtett indítékait, az ösztönös és tudatos hatóerőket; a hétköznapi történéseknek szimbolikus jelentéstöbbletet ad; szereplői beszédével rendkívüli módon, egyénítetten jellemez; népies szóhasználat (a tájnyelvi kiejtés fonetikus írással érzékeltetése); sok anekdotikus elem, de a poénszerű zárlatot egy-két mondattal megtoldja. Az elbeszélésmód közvetlensége, természetessége; spontán mesélőkedv; a kompozíció drámai kialakítására való készség, drámai sűrítés. A kisvárosban is a szegénység, lecsúszottság, sivárság, kicsinyesség, öregedő férj és ifjú feleség; nagyot akaró, lelkesedő, de hamar letörő, a főhősök céltalanul elhamvadó energiái. A tűz motívuma, mint a tisztulás eszköze. Tragikomikus alakok: a Bovaryné mintájára öngyilkosságot megkísérlő hősnő (Veres Pálné) kiugrik az ablakon (egy emelet, de inkább magasföldszint) az ülepére 1
esik. Korrupció, panamák, erőtlenség, mohó szerzésvágy; A magyar Ugar írója prózában; a nagyra hivatott dzsentri belebukik vágyaiba, nincs kitartása evés, ivás, dáridók, anekdotizálás, udvarlás, álomvilág ápolása. A gondok-bajok dokumentumszerűen pontos írói ábrázolása: az irodalmi szociográfia. A Hét krajcárjában az idill és a tragédia ötvözése; A naturalizmus (ösztönvilág bemutatása, érzékiség, indulatok), az eltorzult ösztönemberek bemutatása. Móricz Zsigmond parasztábrázolásának újszerűsége A népszínművek árvalányhajas, mesébe illő, idillizáló faluképével szemben meglátta a hazug felszín mögött az elégedetlenséget, a szegénységet, a nyomort, s az abból fakadó tetteket, elembertelenedést. 1. Hét krajcár A novella egy játékos pénzszerzésről szól, kontrasztként (ellentétként) a paraszti életnek eddig nem sejtett nyomorúsága bukkan elő a történetben. Móricz gyermekkorából idéz fel egy emléket, amikor édesanyjával hét krajcárt kerestek, hogy szappant tudjanak venni mosáshoz. Visszaemlékezik, mennyit nevettek anyjával a pénzkeresés közben. A kisfiúnak sejtelme sincs a keresés értelméről, önfeledten játszik a nyomorúsággal. Az anya végigjátsza a játékot, csupa derűvel leplezve a kettős megerőltetést. Egyrészt a fizikait, hiszen akkor már nagyon beteg volt, másrészt a lelkit, mert a fiú előtt rejtegetnie kellett szenvedését. Rendkívüli lelkiereje teszi hőssé az egyszerű asszonyt, az édesanyát. 2. Tragédia Móricz 1909-ben írta a művet, tehát első néprajzgyűjtő körútja után hat évvel. Műfaja: novella. A Szatmár megyében töltött idő hatása egyértelműen végigkövethető az alkotásban, a paraszti élet ábrázolásának módjában. Ez Móricz korai korszakának kiemelkedő műve. Móricz ábrázolásmódjában észrevehető az a folyamat, ahogy első művei után egyre jobban előtérbe helyezi a paraszti élet gondjait, s a realista, néhol naturalista ábrázolásmódra tér át. Reálisan, valósághűen ábrázolja kora társadalmát (így a parasztságot is), a naturalizmus az élet csúnyább, rútabb vonatkozásainak ábrázolásánál jelenik meg. E novella főhőse Kis János (beszélő, minősítő név, egy a sokezernyi Kis Jánosból) nincstelen segéd, akinek egész életében csak a munka jutott, örömben, pihenésben, jólétben nem volt része. Életének állandó jellemzője az éhezés, vágyakozás a bőséges, finom ételekre. A mű konfliktusa: Sarudy (a munkaadó) bejelenti, hogy mindenkit meghív lánya esküvőjére, Kis János az alkalmat kihasználva jól tele akarja enni magát, ki akarja enni vagyonából a gazdag Sarudyt. Jól felkészült az alkalomra, nem eszik megelőzően, hogy legyen hely a sok ételnek. A vágy ezért is fűti, mert Sarudy az elnyomó, gazdag réteghez tartozik. Sarudy képe végigvonul a novellán, ezzel szemben Kis felesége és gyereke csak egyszer jelennek meg (egy emlékkép, ahogy gyermeke krumplilevest hoz neki, és várja, hogy kapjon belőle. Kis megeszi az egészet, aztán belerúg az üres edénybe. (Ez a cselekvés az 2
egész műre levonható tanulságot tartalmaz: János elrúgja magától a szegénységet.) A probléma az, hogy ebből a szegénységből nem lehet kitörni, ezzel ő is tisztában van. Ez a helyzet nem egyedi, hanem egy széles réteg gondja (tipikus). Kiderül, hogy egész életében egyszer nevetett, amikor apja meg akarta ütni, de elesett és meghalt. Tragikomikus ábrázolásmód: az olvasó olvasás közben lehet, hogy először nevet a történeten, de azután rádöbben, hogy a történet valójában mélységesen tragikus. Kis Jánost fűti a vágy, hogy Sarudyt kiegye a vagyonából. Nem gondol arra, hogy gyomra elszokott a sok ennivalótól, előtte pedig nem is evett. 50 húsgombócot tervez megenni, de két tányér leves után már kezd rosszul lenni. Mikor egy falat megakad a torkán, azt mondja: Dögölj meg, kutya!. Ez Sarudynak is szólhat, de lehet egyszerű káromkodás is (inkább az előbbi). Másodszor is megpróbálja lenyelni, ebbe bele is hal. Halála groteszk: meghal azért, hogy egyszer jóllakjon. Kis János életében és halálában is büszke ember volt Móricz ábrázolásmódjára a tipizálás is jellemző. Egy ember tulajdonságain keresztül mutatja be egy csoport tulajdonságait. Tipikus alakok ábrázolása tipikus körülmények között, a lehető legreálisabb módon. 3. Barbárok 1931-ben keletkezett elbeszélés. A ridegpásztorok világába vezet. Sok népballadai elemet tartalmaz. A történet két juhász körül forog (Bodri juhász, Veres Juhász), akiknek bár volt saját nyájuk, ha meg akartak élni, a legelőért véres harcot kellett folytatniuk. Az emberekben nyereségvágy él. Veres Juhász képes arra, hogy juhaiért megöljön egy embert. A mű három szerkezeti egységre tagolható. Mindhárom egy párbeszéddel indul. (Rövid, szaggatott mondatok fokozzák a feszültséget.) I. Puhatolózás (Veres Bodri párbeszéd) mikor jön a felesége? II. Bodri felesége Veres juhász párbeszéde, Veres álnoksága, gonoszsága, Bodri felesége gyanakszik III. A bíróságon a bíró és a Veres Juhász párbeszéde. Veres juhász csak akkor vall be valamit, amikor rábizonyítják. Babonás, mert amit nem sikerült győzködéssel, fenyegetéssel elérni, a végső vallomást Bodri meggyilkolásáról az ajtón lógó szíj hatására teszi meg. Mindhárom részben fontos szerepe van a tájleírásnak. 1. délalföldi puszta 2. pusztától a Dunántúlig 3. amíg Verest el nem kapják A konfliktus tragédiával végződik. (Kettős gyilkosság.) Balladai jegy: töredékes párbeszédek. Népies, de nem tájjellegű nyelvezet. A tárgyaknak fontos szerepük van. Szertartásosak a mozdulatok is, pipázás, tűzrakás, leülés stb. A tragédia hirtelen bontakozik ki. Tetőpont a gyilkosság, a gyerek megaláztatása a gyilkosok, miután eltemették áldozataikat, megsütik azok megmaradt szalonnáját. 3
A megoldás: a Veres juhász végül elismeri tettét, elviszik, s a végső büntetés előtt korábbi konokságáért megbotozták. A mű címe kegyetlen, érzéketlen emberekre utal. A vizsgálóbíró kijelentése: a juhász is barbár, de az a társadalom is, amely idáig süllyeszti az embert 4. Szegény emberek A fronton harcoló katona hazatér, családja éhezik: felesége kölcsön kér pénzt, hogy enni tudjanak, de időre vissza kell adni. A főhős lopni indul a Varga-házhoz, 3 gyereket talál elhatározza a gyilkosságot. A szomszéd lánya sejti, miért jött, ezért őt is ellenségnek tekinti. A háborúban, melyben idáig harcolt a fronton, az ellenséget meg kellett ölni. Megöli a két nagyobbik gyereket, a legkisebb életét meghagyja. Felrakja őket az ágyra Az alibijét biztosítani akarja az öregember révén, akivel dolgozik. A végén elmondja a feleségének, hogy mit tett. Te erről senkinek se szólj, a szegénység vitt rá. 5. Úri muri (1927) A mű kapcsolódik a polgárosodás témaköréhez. Eddig az volt a kérdés, hogy a dzsentri képes-e fölzárkózni a polgárosodáshoz (a válasz: nem). Most, amikor a polgárosodás elakadt, az a kérdés, hogy ki lesz képes kihúzni a szekeret a kátyúból. A regényben kétféle embertípus kerül bemutatásra, az egyik Zoltán, aki reformálni akar, és a többiek: ösztönlények, főleg Csörgheő Csuli. A regény minden téren bemutatja köztük a különbséget. A Csuli-félékben nincs elfojtás, korlátlanul élik ki ösztöneiket, állatiasak, ők képviselik a magyar karaktert. (Móricz itt negatívnak mutatja). Zoltán velük szemben áll, de tele van elfojtással, ebből adódnak konfliktusai. A Csuli-félék egészségesek (ez itt negatív). A szerelemmel nincsenek gondjaik, a tenyeres-talpas menyecskéket szeretik, akik nem sokat karattyolnak, inkább kamatyolnak. Zoltán szerelmi élete nem problémamentes. Az ő felesége úriasszony, akinek szerelem kell. Zoltán is vágyik a szerelem nélküli szexre és a Csuli-féle életre. Ez ambivalens a jellemében. Életében két asszony van: Eszter és Rozika. Eszter, aki tökéletesnek akarja látni a férjét, akivel Zoltánnak harcolnia kell (ki akarja sajátítani Zoltánt). Számára Rozika erotikája undorító, mert neki nem jut belőle. Eszter egy fagyos nő, de egyben áldozat is, mivel Zoltán megcsalja. Rozika világa nagyon összetett. Egy felől parasztos (származása miatt), másfelől úri nő (emiatt szökött el). Gyermekiessége (Zoltán bácsi) szemben áll démoni csábító mivoltával (már kisiskolás korában csábított). Zoltán lotyónak nevezi, mert szerelmi partnereit nem a pénz miatt válogatja (neki mindegy, ki az, mindenkivel kapcsolatot létesít). Zoltán és Rozi találkozása naturalista alapjelenet. Ez lesz Zoltán hanyatlásának oka, de Roziból erőt merít a reformok elkezdéséhez. Rozinak a végén Zoltán odaadja utolsó kölcsönkért 100 Ft-ját. Reformerként jelenik meg a műben Lekencey, aki viszont csak elméleti ember. Zoltán a gyakorlatban is megvalósít, gabonatermő mező helyett kertje van Reformgondolata a vasút hollétéről szóló vitában is megjelenik. Ő gondol a jövőre, fiára, már a kapitalista gondolkodásmód jellemzi. Csuli a feudális gondolkodásmódot képviseli. A harmadik reformer a zsidó ügyvéd. Itt a zsidóság úgy jelenik meg, mint lehetőség, amit a magyarság is választhat. A másik zsidó, Wagnerka nevetséges, helyzete a kisváros lehetőségeit tükrözi, nem lehet kibontakozni. Ráadásul őt zsidósága miatt is támadások érték, érik. Magyarországra a kedélyes antiszemitizmus volt 4
jellemző. Zsidók befogadásának kérdése merül fel. A mű végén Zoltán átlátja a magyar helyzet kilátástalanságát, öngyilkos lesz és felgyújtja a tanyát. Tisztítótűz, minden rossz elég, katarzis. Rozika nyelvén a tű a szenvedély, az előreutalás, ezáltal végzetessé teszi. Szimbolikusan Zoltán terveit a szerelmi tűz emésztette fel. Az író Zoltán gondolatait átképzeléses előadásban mutatja be. Így az olvasó jobban együttérez. Móricz a paraszti témát szimbolikusan mutatja be, a társadalom problémáival lélektani úton foglalkozik. 6. Rokonok Az 1930-ban született regény az akkori jelenben játszódik: a húszas-harmincas évek valóságát mutatja be. Gazdasági válságot él át az ország (és az egész világ); a szegények nyomora s a gazdagok mindenre elszánt harácsolása sosem látott méreteket ölt. Móricz egy új forradalom érlelődését ismeri fel a krízisben, és politikusi, publicisztikai hévvel leplezi le a visszaéléseket: a korrupciót, az összefonódásokat, a törvényes díszletekkel leplezett visszaélések sorát. A saját érdekeik szerint cselekvő főügyészek, főispánok, bankárok, politikusok uralma alatt végképp magára maradt a nép: vele senki sem törődik a pénz utáni hajsza során. Sofőr nélküli teherautónak látszik az ország: Minek menjen? Áll a garázsban. A sofőr pedig ül a bárban? Vagy elmegy vadászni? Mindegy. Móricz által bírált réteg immár nem azonosítható a dzsentrivel: bár számos ponton érintkezik a két halmaz, nem a közös nemesi gyökerek a lényegesek. Kopjássné, Lina és Boronkayné, Magdaléna egyaránt Szentkálnayak, mégis egészen más a szerepük, élethelyzetük Zsarátnokon. Míg az egyik dúsgazdag, s közel áll a hatalomhoz, a másik dzsentri létére nincstelen értelmiséginek látszik. Épp ez a különbség készteti arra a főhőst, Kopjásst, hogy áttörjön a családjaikat kettészelő határon, s maga is az erősek, a befolyásosak közé kerülhessen. Későn jön azonban rá, hogy ennek feltétlenül megfizetendő az ára a korrupció és a becstelenség miközben ő álmaiban épp az igazság kivívására akarta felhasználni majdani befolyását. Ez a kettősség teszi tragikomikussá Kopjáss István sorsát és alakját: egyszerre nevetünk a naivitásán, és megdöbbenünk a bukásán. Csak számára nem nyilvánvaló, hogy cselekedetei az új beosztásban tökéletesen ellentmondanak egymásnak: miközben az igazság bajnokaként lép föl, egyben a későn jött tolvaj mohóságával próbálja lekörözni a nála élelmesebbeket. Azzal, hogy megveteti a várossal Berci bácsi szenét, első napjától beáll a protekciózók közé; azzal pedig, hogy elfogadja a Kardics által felajánlott hitelt, megvesztegetett főügyészként nem mást vállal, mint hogy szemet huny a Takarék visszaélései fölött. Kapkod, mohón számolja a várható nyereséget, ész nélkül zúdítja a városra a beprotezsált rokonokat. Albertet a Takarékba szánja, Menyhértet a Múzeumhoz, Adélkát tanítónőnek. Negyvenöt éves, most kell behoznia, amit a nagyvadak évtizedeken át gyűjtöttek. A regény szerkezeti ívét ez az átalakulás rajzolja ki: mint válik Kopjáss pandúrból rablóvá. Az eseménysort indító és záró két pezsgős vacsora között alig két-három hét telik el. Száguldó gyorsasággal peregnek az események: a házvétel, a pályázati botrány, a szénügylet. Mire Kopjáss föleszmélne, mire átlátná a sertéshízlalda körüli szövevényes helyzetet, mire józanul felmérhetné saját terveinek helyességét: minden összeomlik. Ráadásul a Magdaléna iránti szerelem is a legdrámaibb pillanatokban vakítja meg a férfit: mindig épp akkor okoz vértolulást a szenvedélyes Kopjássnak, amikor nagyon is józanul kellene döntenie. A regény jellemrajza olykor vázlatosnak, stílusa hevenyészettnek látszik. Móricz azonban nem is ezt tartotta fontosnak, hanem az igazság leleplező kimondását. A modern író fogalmazza ezt meg korabeli ars poétikájában nem imádja többé a forma művészetét jobban hasonlít egy újságíróhoz 5