Debbie Macomber. Kisvárosi álmok 1. Az a régi ház

Debbie Macomber Kisvárosi álmok 1. Az a régi ház A városi tanács ülésén mindenki egyetért abban, hogy ha nem érkezik új tanár, akkor be kell zárni az iskolát, és ez Buffalo Valley végét jelentené. A sors azonban kegyes hozzájuk, ide vezérli Lindsayt, aki lelkesen veti bele magát a tanításba, és elvarázsolja a vásott kamaszokat. Kár, hogy a jóképű farmer, Gage sokkal konokabbnak bizonyul, mint a gyerekek! A férfiak általában Bob kocsmájában öntik ki a szívüket, a nők pedig szívesen járnak a patikába, ahol a gyógyszerek mellé bölcs tanácsokat is kapnak az idős, csupa mosoly Hassie-től. Lindsay a nagymamája házának rejtett szegletében régi aranymedálra, meg egy felkavaró levélre bukkan, amely új irányt és értelmet ad

az életének. Sok család mindennapjait megkeserítik a gazdasági nehézségek, a város is a csőd szélén áll, de ha az emberek újra öszszefognak és odafigyelnek egymásra, van remény a kilábalásra 2

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental. Debbie Macomber, 1999 Harlequin Magyarország Kft., 2010 A mű eredeti címe: Dakota Born (Harlequin Mira Books) Magyarra fordította: Mészáros Eszter Borító: Rusznyák János Kép: Harlequin Enterprises S. A. ISBN 978-963-538-157-9 HU ISSN 1789-2732 Felelős kiadó: Holger Marteris Főszerkesztő: Dr. Téglásy Imre Felelős szerkesztő: Bakay Dóra Műszaki vezető: Sárai Szabó Mária Szerkesztőség: 1122 Budapest, XII. Városmajor u. 20. Levélcím: 1535 Budapest, Pf. 762. Távbeszélő: 488-5569; Fax: 488-5584 E-mail: harlequin@eharlequin.hu Kiadónk újdonságairól, a megrendelési lehetőségekről honlapunkon is tájékozódhat: www.harlequin.hu

Szedés: Harlequin Magyarország Kft. Nyomtatás: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Zrt. Felelős vezető: Vágó Magdolna vezérigazgató 4

Kedves Barátaim! Amikor először közöltem az ügynökömmel és a kiadómmal, hogy regénysorozatot szeretnék írni Észak-Dakotáról, hosszú ideig nem jelentkeztek. Majd külön-külön megkérdezték tőlem, hogy miért pont Észak-Dakotáról. A kérdésre a gyökereimben kell keresni a választ. Az édesanyám orosz és német bevándorlók gyermekeként Dickinsonban nőtt fel. Az apám hasonló származású volt, ő a dél-dakotai Ipswichben született és nevelkedett. A dakotaiak és az oda betelepült bevándorlók mind-mind az örökségem részei, az ő hatásukra lettem az, aki vagyok. Gage, Lindsay és Buffalo Valley többi lakójának történetében saját életem egy darabkáját tárom fel. 1998 novemberében Minneapolisba repültem, és találkoztam az unokatestvéremmel, Shirley Adlerrel. Bérelt autóval és egy térképpel vágtunk neki az államnak. Betegre nevettük magunkat az úton a régi gyerekkori emlékeinken. Beszélgettem a helyi földművesekkel, és annyi könyvet vásároltam össze, amennyiből egy kisebb könyvtárat lehetne nyitni. Bebarangoltunk több kisebb várost is a prérin. Felkerestem néhány unokatestvéremet, akiket már vagy harminc éve nem láttam. Feledhetetlen perceket töltöttem Gladys nénikémmel Dickinsonban, Betty nénivel és Vern bácsival Aberdecnben. Két író barátom felbecsülhetetlen segítséget nyújtott. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Sandy Husebynak és Judy Bacrnek a barátságukért, amely különösen nagy áldás nekem! Egyikük sem sajnálta rám a drága idejét, és számtalan kérdésemre válaszoltak. Ha nem tudtak segíteni, elirányítottak valaki máshoz. Hálás vagyok nekik és Észak-Dakotának. Remélem, kedves Olvasók, hogy örömüket lelik a most következő történetben, amely arról szól, miként találhatja meg az ember az igaz szerelmét és a boldogulását egy kisvárosban.

ELŐHANG A tízesztendős Lindsay Snyder rémülten riadt fel álmából. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. A szobára vaksötét telepedett, a forróságot alig lehetett elviselni. A kislány rádöbbent, hogy nem savannah-i otthonukban hajtotta álomra a fejét, ahol a léghűtő-berendezés enyhít a nyári hőségen. Igyekezett úrrá lenni a félelmén, de nem tudott. A nyári táborban hallott szellemmesék ismét kísértették. A hideg futkározott a hátán, ahogy felidézte magában Őrült Charlie történetet, akiről azt beszélték, hogy kinyomta az áldozatai szemét, mielőtt megölte őket. Ez a lelketlen gyilkos most valahogy rábukkant. Biztos, hogy rajta kívül már mindenkit kivégzett a házban. Az álom ködös maradt, és Lindsay hiába próbálta, nem tudta felidézni a részleteket. Lassan felült a sötétben, készen arra, hogy szembenézzen bármilyen, rá leselkedő veszéllyel. Közben eszébe jutott, hogy a szüleivel és a két testvérével most a nagyszülei házában lakik. Hosszú-hosszú út után érkeztek meg előző este Észak-Dakotába. A kislány szeme lassan hozzászokott az éjszakai fényviszonyokhoz, és kikászálódott az ágyból, amelyet a nagymama varrószobájában vetettek meg neki. Lábujjhegyen lopakodott el az alvó nővérei mellett, hogy egy pohár vízért a konyhába menjen. A nappaliból valamilyen zaj hallatszott, és Lindsay halálra vált a gondolattól, hogy esetleg Őrült Charlie-val találja magát szemben. Visszafojtott lélegzettel lapult a hűtőszekrény ajtajához. Ezután Lindsay megpillantotta Gina nagyi körvonalait a hatalmas ablakokból beszűrődő gyenge fényben. A súlyos függönyöket elhúzták, a nagyi pedig lehajtott fejjel állt a kandalló mellett. A kislány legszívesebben odabújt volna hozzá, hogy elmesélje, mennyire fél az álmaiban megjelenő gonosztevőtől, de Gina nagyit nem ismerte annyira, mint a másik nagymamáját, Dorothyt. Inkább a konyhában maradt, és várta, hogy a nagymamája észrevegye. A nagyi azonban nem hallotta, hogy Lindsay bejött. A kislány láthatta, hogy az asszony valamit tart a kezében, de azt nem, mit. Gina nagyi közelebb lépett a kandallóhoz, de túl sötét volt ahhoz, hogy ki lehessen venni, mi történik. Lindsay szeme elkerekedett, amikor a nagymamája előrehajolt, és megérintette a kandallót. Csikorgó hang hallatszott, egy tégla kicsúszott a helyéről. Egy rejtekhely! Egy titkos rejtekhely! A lányka elámult, ahogy a nagymamája becsúsztatta a nyílásba azt, amit a kezében tartott. A tégla az imént hallott hang kíséretében visszacsúszott a helyére. Nagyi! Gina nagymama a mellére szorította a kezét, miközben megpördült. Jóságos ég, kislányom! Megijesztettél! Lindsay beszaladt a nappaliba a kandalló felé, de nem látta, melyik téglát mozdította el a nagyi. Miért nem alszol? 6

Őrült Charlie-ról álmodtam sütötte le a szemét a kislány. Kiről? A nyári táborban hallottam róla. Ujjait végighúzta a téglákon, hogy megtudja, melyik mögött húzódik a titkos rejtekhely. Mit dugtál ide, nagymama? Semmit, gyermekem. De láttam, hogy kivettél egy téglát. A nagymama a fejét rázta. Csak a beszűrődő holdfény miatt láttad úgy. De nagymama, én láttam! Az asszony leguggolt, és a szemébe nézett. Képzelődsz a rémálmaid miatt. A nagyi ráncos arcán könnycsepp csillant meg, ahogy rávetődött a holdsugár. Nagymama, te sírsz? Nem, dehogy! szabadkozott Gina. Pedig nekem nagyon úgy tűnik. Lindsay lassan felemelte a kezét, és finoman végighúzta az ujját a nagyi puha bőrén. Ő mosolyogni akart, de az alsó ajka remegett. Szomorú vagy? kérdezte az unokája. Egy kicsit suttogta a nagymama, és úgy magához szorította Lindsayt, hogy a lányka a szívverését is hallotta. Rajzolok neked valamit, hogy jobb kedved legyen. Drága kicsikém! Gyere, visszaviszlek az ágyadba. Szomjas vagyok. Gina nagyi bekísérte Lindsayt a konyhába. Alaposan kiengedte a csapot, így a gyermek friss, hideg vizet kortyolhatott, majd miután mindet megitta, a pultra tette a poharat. Mit rejtettél el a kandallóban? kérdezte újra. Nem értette, Gina nagyi miért tett úgy, mintha semmi sem történt volna. A nagyi gyengéden megsimogatta az arcát. Nem láttál semmit. De igen! Lindsay visszasétált a kandallóhoz, és megpróbálta kitapogatni a kijáró téglát. Némelyiket megtaszigálta, de egyik sem mozdult. A nagymama odalépett hozzá. Lindsay, nézz rám! A kislány megfordult. Az asszony újra lekuporodott mellé, és átölelte. A könnyek is visszatértek a szemébe. Ez maradjon a kettőnk titka, jó? Lindsay bólintott. Szeretném, ha egyszerűen elfelejtenéd az egészet. A kislány nem tudta, képes lesz-e rá. A nagyi egyenesen a szemébe nézett. Ígérd meg, hogy erről nem beszélsz senkinek! Jó, nagymama, ígérem, hogy senkinek sem mondom el. Jól van nyomott egy puszit Gina a kislány arcára. Most pedig gyere, visszaviszlek az ágyadba! 7

1. Halálra ítéltek bennünket mondta gyászosan Jacob Hansen. Miközben őszülő fejét rázta, bevonult a terembe. Akár idecsődítheted az egész várost is. Marta Hansen követte a férjét Buffalo Bob Drill nevű panziójának ebédlőjébe. Az igazságos emberek határozottságával foglalt helyet az asztalnál, Buffalo Valley városi tanácsának többi tagjával együtt. Joshua McKenna szerint az ilyen mértékű borúlátás eleve elrendelte, hogy ne jussanak dűlőre. Nem akarta a Hansen házaspárt hibáztatni ezért, hiszen a város többi lakója ugyanúgy karba tett kézzel nézte az elmúlt csaknem húsz évben, hogyan hanyatlik Buffalo Valley. Már az utolsókat rúgta. Először a színházat kellett bezárni, aztán a szépségszalont, majd a virágüzlet és a szerszámbolt is lehúzta a redőnyt. A legnagyobb csapást a katalógus-áruház hat évvel ezelőtti csődje jelentette, majd bezárt a Pirkadat kávéház, a városka egyetlen valamirevaló étterme. Joshua a mai napig is emlegette Melissa főztjét és cukrászremekeit. Könnyű és habos süteményei szinte maguktól repültek az ember szájába. Joshuának a gondolattól is korogni kezdett a gyomra. A vállalkozások csak addig maradtak életben, amíg fedezni tudták a működésüket az egyre fogyatkozó bevételekből, és végül arra kényszerültek, hogy bezárják kapuikat. A családok sorra költöztek el, a földek gazdát cseréltek, a nagyobb gazdaságok felvásárolták a kisebbeket. Kicsi és nagy egyaránt szenvedett a mezőgazdasági termények alacsony felvásárlási áraitól. A gazdálkodók azonban haladtak a korral. A kutatások és az ellenállóbb növények lehetővé tették, hogy több termést sajtoljanak ki a földből, csaknem a kétszeresét a korábbinak. A földművesek legtöbbje valahogy mégis folytatta addigi tevékenységét. Hittek az örökségükben, bíztak a jövőben, és remélték, hogy egyszer jó árat kapnak az árujukért. Mivel ők kitartottak, néhány más üzletember is megmaradt a városban. Joshua is közéjük tartozott, bár az elmúlt időszakban szorosabbra kellett húznia a nadrágszíjat. Használt cikkekkel és régiséggel kereskedett, valamint javításokat végzett. Úgy gondolta, nagy ajándék az a tehetsége, hogy elromlott gépeket helyre tud hozni. Szűkös anyagi körülmények közt kétszer is meggondolja az ember, hogy újat vásároljon. Joshua azonban mások életét is helyre akarta pofozni, a saját családtagéival az élen. A fia segítségre szorult, a lánya és az unokája szintén. Szorongással gondolt a változásokra, amelyeken az elmúlt években kellett átmenniük, és gyűlölte a tehetetlenség érzését. A felesége, Marjorie mindig törődött a gyerekekkel, de már tíz éve eltávozott közülük. Joshua gyakran tűnődött el azon, vajon megismerné-e még az asszony Buffalo Valleyt. Bárcsak hátrahagyta volna örökül a bölcsességét, hogy megbirkózhassanak a gondokkal! Biztosan megdöbbenne azon, hogy a férje a városi tanács élére került. Nem vágyott ő erre a tisztségre, csak azért fogadta el, mert Bill Wilson Fargóba költözött, miután be kellett zárnia a benzinkutat. 8

Most valóban végünk erősködött Marta. Ez a város túlélte az elmúlt éveket, most is kitart majd hangsúlyozta Hassie Knight, a gyógyszertár tulajdonosa. Hassie derűlátónak született, és egyedül ő vette észre a város sanyarú helyzetének napos oldalát. Ha más nem is, ő biztosan előáll majd valamilyen okos ötlettel. Joshuához hasonlóan Hassie-nek is kijutott a gyászból. Csaknem harminc éve temette el a fiát, aki Vietnamban esett el. Nem sokkal utána a férjét is elveszítette. Carl Knight a cukorbetegség szövődményeibe halt bele, de Hassie mindig azt állította, igazából a szíve hasadt meg. A lánya Hawaiin lakott, és Joshua tudta, hogy Valerie nagyon örülne, ha az anyja a nyugdíjas éveire a közelükbe költözne. Szerencsére Hassie ellenállt a csábításnak. Az idős hölgy már rég túllépte a nyugdíjkorhatárt, de sokkal többet tett az egyszerű receptbeváltásnál. Hassie töltötte be voltaképp a közösség orvosának szerepét, a környező településekről is jártak hozzá tanácsért az emberek, így nagy népszerűségnek örvendett. Senki sem tagadhatta, hogy ő kínálta a legfinomabb üdítőt a világon, olyan igazi, békebeli fajtát, és mellé jó tanácsokat szolgált fel különlegességként. Már nagyon hosszú ideje egyensúlyozunk a semmi szélén, és észre sem vettük, hogy már rég meghaltunk fonta össze a karját dús keble előtt Marta. Na, ebből elég! csapott az asztalra Joshua olyan erővel, hogy a poharakban táncra keltek a jégdarabok. Visszaült, majd Hassie felé fordult. Tartana névsorolvasást? Hassie Knight csontjai jól hallhatóan ropogtak, miközben felemelkedett a helyéről. Névsorolvasást? Annak nagy hasznát vennénk! mormogta Marta Hansen. Mint ahogy az a római uralkodó tette. Mi is volt a neve annak, aki gyönyörködött abban, ahogy Róma ég? Marta elégedett volt az általános műveltségi szintjével. Joshua arra gondolt, előző este biztosan nézte a Legyen Ön is milliomos-t. Nérónak hívták a császárt. Joshua nem állhatta meg, hogy ki ne egészítse a mondatot. Kelletlenül ismerte el, hogy Marta rátapintott a lényegre. A névsorolvasással csak az idejüket vesztegették volna: csupán körbe kellett nézniük, hogy lássák, ki jelent meg, és ki hiányzik. Hassie, Hansenék, Dennis Urlacher és ő ülték körül az asztalt. Gage Sinclair és Heath Quantrill nem jött el. Joshua belefojtotta a szót Hassie-be, még mielőtt az asszony megszólalhatott volna. Rendben, akkor mellőzzük a hivatalos részt, és térjünk rá a lényegre! Hála istennek! Végre akad valaki ebben a városban, aki hajlandó gyakorlatiasan gondolkodni mondta Marta, miközben Hassie-re meredt. Az örök derűlátó és a vészmadár mindig egymással szemben foglalt helyet. Mindannyian pontosan ugyanannyit nyerhetünk vagy veszíthetünk! csattant fel Hassie. Segítene, ha nem csak a rosszat venné észre mindenben. Pontosan azt látom, amit kell bólintott rá Joshua. Mégpedig azt, hogy Buffalo Valley ugyanúgy halott, mint szegény Eloise Patten. Képes volt ilyen hirtelen távozni közülünk! Legalább mondhatta volna, hogy nem érzi jól magát szólalt meg Martában az igazságérzet. 9

Ekkora badarságot sem mondott még, és ez sokat elárul magáról! Hassie elvörösödött, és Joshua jól látta, hogy nehezére esik megőriznie a nyugalmát. Igazság szerint Hansenék őt is rendkívüli módon bosszantották. Nem érte fel ésszel, hogy ezzel a gondolkodásmóddal miként tudták fenntartani a vegyesboltjukat még az ínséges időkben is. Persze hálás volt azért, hogy még kinyitottak. Joshua belegondolni sem mert, mivé lenne Buffalo Valley nélkülük. Jól van, jól van! Joshua egy foltos, fehér zsebkendővel törölgette a homlokát. Beszéljünk másról! Hassie kelletlenül ült vissza a helyére. Mindannyian jól tudjuk, miért gyűltünk ma össze vágott bele Jacob. Az iskolába új tanár kell. Nem bánják, ha csatlakozom? kérdezte Buffalo Bob, majd meg sem várta a választ, és helyet foglalt. Marta és Jacob összenéztek, és ráébredtek, hogy ha tiltakozni kezdenek, Hassie távozásra szólítja fel Martát, mivel hivatalosan nem tagja a városi tanácsnak. Joshua gyanította, csak azért jelent meg az üléseken, hogy irányítsa Jacob szavazatát. Örömmel vesszük a segítséget mondta Bobnak. A Cenex benzinkút tulajdonosa, Dennis Urlacher szó nélkül húzódott odébb, hogy helyet adjon az újonnan érkezőnek. Bob Carr valaha motorkerékpározott, néhány évvel korábban telepedett le a városban, miután pókeren elnyerte a bárt, az éttermet és egy kis panziót. Azonnal el is nevezte magát Buffalo Bobnak. Joshua a jegyzeteibe pillantott. Ahogy azt mindnyájan tudjuk, Eloise Patten elment. Nemcsak távozott közülünk vágott közbe Marta Hansen, hanem meghalt! Marta! A lényeg az, hogy nincs, aki tanítson szólt rá Joshua. Vegyünk fel valakit! Buffalo Bob úgy hintázott a székkel, mint akinek az a véleménye, hogy eltúlozzák az ügyet. Senki sem akarna egy halódó kisvárosba költözni rázta a fejét Jacob. Egyébként sem tartottam soha jó ötletnek az iskola kettéválasztását. Ha engem kérdeznek, szerintem semmi értelme nincs Bellmontba utaztatni az általános iskolásainkat, míg ők ide küldik a középiskolásokat. Erről már egyszer vitatkoztunk horkant fel Joshua, és már nem is akarta leplezni, hogy elfogyott a türelme. Semmi értelme újratárgyalni azt, amiben egyszer már döntést hoztunk, és azt meg is valósítottuk. Az iskolabusz működött az elmúlt négy évben, és továbbra is így lesz, mivel Eloise távozott közülünk. Eloise-nak már régen nyugdíjba kellett volna vonulnia siránkozott magában csendesen Marta. Szerencsére mégsem tette meg felelte Joshua. Nagyon sokkal tartozunk neki. Eloise Pattent a gondviselés küldte a kisvárosba. Ő javasolta, hogy osszák el a két város között az általános iskolásokat és a gimnazistákat. A kis földművesközösségeknek illetve ami maradt belőlük egymásra kell támaszkodniuk, különben nem marad esélyük a fennmaradásra. Buffalo Valleynek a túléléshez meg kellett tanulnia együttműködni másokkal. 10

Találnunk kell egy új tanárt, ennyi az egész. Várható volt, hogy Dennis mondja ki a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldást. A férfi működtette a városka egyetlen megmaradt benzinkútját. Nem beszélt sokat, de ha nagy ritkán megszólalt, arra érdemes volt odafigyelni. Joshua jól tudta, hogy a lányát, Sarah-t gyengéd szálak fűzik Dennishez, bár a lány igyekezett titkolni. Sosem értette, miért baj, ha mások is tudomást szereznek róla. Sarah borzalmas házassága után ő tárt karokkal fogadta volna a benzinkút tulajdonosát a családjában. Azt gyanította, hogy Sarah a kamasz lánya, Calla miatt halogatja annyira az esküvőt. A tizennégy évesekkel mindig nehéz Lakást is felkínálhatnánk a tanárnak, igaz? javasolta Buffalo Bob. Jó ötlet helyeselt Joshua. Két vagy három ház is üresen áll az iskola közelében. Nem hiszem, hogy bárki szívesen költözne azokba a romhalmazokba ellenkezett Marta. Nyüzsögnek bennük az egerek, meg ki tudja még, mik. Bármikor ki lehet őket takarítani. A többiek is bólintottak. Ha nem vették még észre, ebben az államban alig lehet tanárt találni szólt közbe Jacob, Marta pedig helyeselt. Feladhatunk egy hirdetést próbálkozott Hassie. Nincs pénzünk hirdetésre! csattant fel Marta. Akkor mégis mit javasol? szegezte neki a kérdést Joshua. Jacob és Marta egymásra nézett. Jacob nagy nehezen feltápászkodott, előredőlt, és megkapaszkodott az asztal sarkában. Itt az ideje, hogy végre beismerjük, Buffalo Valleynek vége, és semmit sem tehetünk ellene. Marta ismét egyetértett a férjével, az arcára elégedett kifejezés telepedett. Hassie és Buffalo Bob szinte egyszerre fakadt ki. Na várjunk egy percet! kiáltotta a férfi. Két gyermeket neveltem fel itt fakadt sírva Hassie. Egyet el is temettem. Az életem árán is megvédem Buffalo Valleyt! És ha bárki maguk közül az egész örökségemet a bárba és az étterembe fektettem! kiabálta túl Hassie-t Buffalo Bob. Joshua vetett véget a vitának. Senki sem mondta, hogy feladjuk! Egy tanár sem akar majd ideköltözni emlékeztette Marta. Találunk majd alkalmas embert. Joshua nem hagyta, hogy Hansenék gondolkodásmódja befolyásolja a gyűlés hangulatát. Nézzen csak körül! mutatott Jacob Hansen a koszos ablak felé, mely a főutcára nézett. Joshua enélkül is naponta szembesült a rideg valósággal, amikor kinyitotta az üzletét: a vállalkozások bezártak, a járda megrepedezett, a résekből előkandikáltak a gyomnövények, és az utcákat elborította a szemét. A közösség lakóit rég nem töltötte már el a büszkeség. Nem hagyjuk, hogy bezárjon az iskola! jelentette ki nyomatékosan Joshua. Egyetértek erősítette meg Hassie. Az arcán megkönynyebbülés tükröződött, ugyanolyan határozottan beszélt, mint Joshua. A férfi az 11

egész életét ebben a városban élte le, és bármit megtett volna, hogy megmentse. Kerül, amibe kerül, szereznek egy tanárt az augusztus végén esedékes iskolakezdés előtt. Hiszem, ha látom jelentette ki Jacob Hansen olyan hangosan, hogy mindenki jól hallja. Akkor készüljön csak fel a csodára! tett pontot a vita végére Joshua. Buffalo Valleyben több élet maradt, mint amennyit Hansenék feltételeztek róla, Joshua pedig minden erejével azért küzdött, hogy ezt be is bizonyítsa. Lindsay Snyder gyomra remegett az idegességtől. Haragudott magára az ostobasága miatt. A konyhaasztalnál ült, a kutyái a lábánál szundikáltak. Ha lehangolt volt, kiírta magából a bánatát. Így tisztázta magában, mi is történt vele, és miért, ebben az esetben azonban már tudta a választ. Ahogy végzett, félretette a bőrkötésű könyvecskét, majd kibámult az ablakon. Mégsem a tájat látta, csak a saját bútorait. Monte sosem veszi feleségül. Már két évvel ezelőtt látnia kellett volna, de nem vette észre. Rájött, hogy az egész csak azért történt, mert olyan kétségbeesetten családot akart alapítani a férfival. Szerette őt, és úgy vélte, minden szerelemnek házassággal kell végződnie. Sajnos csak azt látta, amit látni akart. Azzal áltatta magát, hogy egyszer csak meggyőzi a férfit a maga igazáról. Monte nem hazudott neki, nem vezette félre. Már az első pillanattól fogva tudtára adta, hogy egyáltalán nem akar megházasodni. Szerette Lindsayt, de az előző házassága olyan szörnyű emlékeket hagyott benne, hogy megfogadta, többé nem kér ebből az élményből. Soha nem tett olyat, ami arra utalt volna, hogy később esetleg meggondolja magát. Lindsay tudta, hogy csak egyvalakit okolhat a boldogtalanságáért, és ez a valaki nem Monte volt. Nem sokkal, talán hat hónappal a kapcsolatuk kezdete után egyszer már elhagyta a férfit, mert mindenáron ragaszkodott a házassághoz. Monte meggyőzte, hogy térjen vissza hozzá, pedig bolond módon azt hitte, egyszer majd minden megváltozik. Nem így történt. Megcsörrent a telefon, Lindsay pedig a kijelzőre nézett. Sajnálattal vette tudomásul, hogy nem Monte hívja. Halló! motyogta a készülékbe. Maddy vagyok! Tudom. Ezen a gyönyörű nyári délutánon pont olyan a hangod, mint aki elveszítette a legjobb barátját. Szerencsére tudom, hogy ez nem következhetett be, mert a legjobb barátod én vagyok! Lindsay sóhajtott, és azon tűnődött, vajon miért kell most ezt a gondtalan hangot hallania, miközben az élete éppen darabokra hullik. Nincs semmi különös. Legalábbis semmi sem változott az elmúlt két évhez képest. Ha jól sejtem, akkor Monte a ludas. Mi történt? 12

Semmi. Tegnap este vacsorázni mentünk, majd lovas hintóval körbehajtottunk a Chippewa téren. A magnóliák már virágba borultak, és Maddy, minden tökéletesen alakult, egészen addig, amíg Amíg mi történt? Lindsay összeszorította a szemét, mert még az is fizikai fájdalmat okozott neki, hogy beszéljen róla. Amíg el nem követtem azt a hibát, hogy említést tettem a jövőről. Mintha valami elképesztően csúnya szót ejtettem volna ki a számon. Utána már csak arra emlékszem, hogy veszekedtünk. Ráébredtem, hogy Monte bizony sosem akar feleségül venni. Maddy először szóhoz sem jutott. Szakítasz vele? Már megtettem. Vége, Maddy. Nem hallom az elszántságot a hangodban. Pedig ezúttal komolyan mondom. Semmivel sem tud rávenni, hogy visszakozzam. Többé nem leszek a saját ellenségem. Monte már az elején szólt, hogy soha többé nem akarja igába hajtani a fejét. Tudom, tudom. Meglep, hogy nem költöztél össze vele, hiszen ez volt minden vágya. Lindsay azonban úgy vélte, hogy ezzel még mindig nem köteleznék el magukat, nem költözne be az életébe az állandóság érzése. Ő maga is elgondolkodott az élettársi kapcsolaton, de utólag örült, hogy mégsem ment bele. Semmit sem változtatott volna az érzéseiken. Tehát nemes cél érdekében vetettél véget a kapcsolatnak? Maddy, elérkezett az ideje, hogy szembenézzek a valósággal. Nem fecsérelem többé a drága időmet. Csak így tovább! eszmélt fel Maddy. Tudom, hogy most nagyon nehéz, de Amíg középiskolába jártak, gyakran aludtak egymásnál, és ilyenkor éjszakába nyúlóan arról beszélgettek, milyen férfihoz szeretnének feleségül menni. Akkor még olyan pofonegyszerűnek tűnt az egész. Most meg, közel a harminchoz, egyetlen megfelelő férjjelölt sem volt a láthatáron. Emlékszel, amikor még kamaszok voltunk? Lindsayből előtörtek a bugyuta iskoláskori álmok. Maddy meglehetősen csúnyán horkantott. Milyen érzelgős bolondok voltunk! Lindsay csüggedten vonta meg a vállát. Egyikük sem úgy gondolta, hogy a házasság a megélhetésük egyetlen biztos záloga. Egyszerűen csak vágytak az összetartozás érzésére, a gyermeknevelés csodájára. Maddy legalább talált magának egy jó kifogást. Georgia állam szociális munkásaként sokat dolgozott mások boldogulása érdekében. Általában önszántából túlórázott. Egy héten többször is tartott nevelési tanácsadást este, és számtalan zűrös életű fiatalt is a pártfogásába vett. Maddy meg akarta váltani a világot, és ehhez kellően jó szívvel áldotta meg a Teremtő. Lindsayt nem hajtotta hasonló vágy. Érettségi után Georgiában tanult tovább egy főiskolán. Négy éven át laktak egy szobában Maddyvel. Francia szakon végzett, majd számos állást kipróbált. Akkor használta legtöbbet a nyelvtudását, amikor nyári munkásként elhelyezkedett egy 13

áruház illatszerrészlegén. Akadt még néhány lehetősége, hogy kiaknázza az ismeretei adta lehetőségeket: tanította a nyelvet turistáknak, üzleti iratokat fordított le, de egyikben sem lelte igazán örömét. Csaknem négy évvel korábban a nagybátyja, Mike savannah-i bútoráruházában megbetegedett az egyik könyvelő, Lindsay pedig beugrott helyettesíteni. Mrs. Hudson nem ment vissza, így a lány a helyén maradt. Egy nap eljön értem a hercegem csicsergett Maddy a telefonba. És érted is A főiskolát mindketten huszonhárom évesen fejezték be, és akkor még úgy érezték, rengeteg idejük van, hogy megtalálják a lelki társukat. Most, hét évvel később már nem is tudták, hányszor öltötték magukra a koszorúslányruhát mások lagziján. Több mint tíz alkalommal fordult már elő, sokat viccelődtek rajta. Maddy fejében már az is megfordult, hogy kiárusítás keretében kellene megszabadulniuk a sok selyemruhától. Talán végre egyszer felragyog az ő szerencsecsillaguk is. Két évvel ezelőtt Lindsay sorsa aztán jóra fordult. Monte Turner értékesítőként kezdett dolgozni a nagybátyjánál. Lindsay abban a percben beleszeretett, ahogy bemutatták őket egymásnak. Pár héten belül szakított Chuck Endicott-tal, akihez meglehetősen laza kapcsolat fűzte. Azóta csak Monte-val találkozgatott. Még most is szerette a férfit, de két év elteltével jól látszott, hogy nem ugyanazt várják az élettől. Monte-t nem érdekelték a gyerekek, az elkötelezettség szó hallatán pedig kirázta a hideg. Lindsay viszont egész életében erről a kettőről álmodott. Figyelj csak mondta izgatottan Maddy, a főnököm rávett, hogy menjek két hét szabadságra. Attól fél, hogy agyonhajszolom magam. Jövő péntektől tehát nem dolgozom. Szabadság Lindsayt akarata ellenére irigység töltötte el. Gyere velem! biztatta Maddy. Rád férne egy kis kikapcsolódás. Csábítóan hangzott az ajánlat. Ha valóban szakítani akarsz Monte-val, akkor tedd meg minél előbb, és lehetőleg végleg! Ha sokáig húzod-halasztod, az egyikőtöknek sem tesz jót. Lindsay tudta, hogy a barátnőjének igaza van. Hova szeretnél menni? Európába? Két hét Párizsban maga lenne a mennyország! Nincs annyi pénzem felelte Maddy. A szociális munkásokat sosem fizették meg rendesen. Esetleg néhány hét a Saint Simons-szigeten? A hely Georgia partjának kiemelt részeként első osztályú üdülőparadicsomnak számított. Te jó ég, annál még Párizs is olcsóbb! Lindsay sem dúskált éppen a földi javakban. Hát akkor mit javasolsz? Mi lenne, ha tennénk egy körutat autóval? Annyifelé nem jártam még ebben az országban! Lindsay jó ötletnek találta, hiszen úgy vélte, mindegy, hová mennek, csak innen el. Maddy nemrég vett új autót, a költségeket pedig megfelezhetnék. Már régóta szeretnék ellátogatni a Yellowstone Parkba mondta Maddy. 14

Csodálatos hely! jelentette ki Lindsay. Jártál már ott? Még gyerekkoromban. Tudod, az apám Észak-Dakotában született, és ott is nevelkedett. Néhányszor voltunk azon a vidéken. A Yellowstone Park nincs is olyan messze, legalábbis úgy emlékszem. Tízéves lehettem, amikor utoljára láttam. Kedveltem a nagypapádat suttogta Maddy. Három évvel korábban, nem sokkal azután, hogy Lindsay nagymamája meghalt, Snyder nagypapa megzavarodott, nem lehetett már egyedül hagyni. Nem maradt egy családtagjuk sem azon a vidéken, így Lindsay szülei Buffalo Valleyből egy nyugdíjasotthonba költöztették a nagypapát. Ott halt meg nem sokkal később. Lindsay sok szép emléket őrzött erről a rövidke időszakról. Mivel Észak-Dakota nagyon messze van Georgiától, ritkán látogatták meg a Snyder nagyszülőket, így Lindsay sajnos keveset tudott róluk. Eleinte a nagypapának rettenetesen hiányzott a völgy. Hosszasan tudott mesélni az ott töltött évekről. Áldottnak nevezte azt a földet, de aztán elárulta, hogy úgy érezte, minden egyes nap harc. Meg kellett küzdeniük az áldásért. Leírta a kettős szivárványt, melyet egy heves zivatar után látott, és azt, ahogy a vad téli hóviharok acélszürkévé változtatták az eget. A csodaszép naplementék során megnyílt a mennyország, narancs-, rózsaszín és vörös színben ragyogott, amerre csak a szem ellátott. Szeretnék elmenni Buffalo Valleybe is jegyezte meg Lindsay. Buffalo Valleybe? Észak-Dakotába. Oda, ahol az apám felnőtt. Rendben, útba ejtjük. A nagyszüleim háza is ott áll, még nem adtuk el. A régi tanya? Nem javította ki Lindsay, a nagyszüleim még a hetvenes évek elején eladták a birtokot, és a városba költöztek. Lindsay nem tudta, miért nem szabadultak még meg a háztól. Ha minden igaz, a házat azóta is hirdeti egy ingatlanforgalmazó cég. Hallott ezt-azt az értékesítésről, de nem tudta, mi lett a végeredmény. Talán jobb is, ha ránézünk mondta Maddy. Lindsay tudta, hogy a nagybátyja nem bánja, ha szabadságra megy, a családja pedig örömmel hallja majd a terveit. Szerette volna tudni Monte véleményét is. Nem is kellett rá sokat várnia. Négy napon át tettek úgy, mintha tudomást sem vennének egymásról, majd Monte végül megjelent Lindsay munkahelyén. A nő tudta, hogy ez egyszer bekövetkezik, és már előre rettegett a találkozástól. A félelem érzésébe azonban vegyült egy csepp ragaszkodás is. Hová mentek? kérte számon a férfi, és láthatóan rosszulesett neki, hogy mástól hallott a lány terveiről. Lindsay addigra már majd megőrült azért, hogy láthassa egykori kedvesét, és csakis a férfi homloka előtt libegő hajtincsre tudott figyelni. Nyaralni felelte, miközben járkálni kezdett a kis helyiségben. Nem tudott egy helyben ülni. Azt akarta, hogy Monte kifejtse a véleményét, ugyanakkor tudta, hogy ez nem a legjobb ötlet. A férfi becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott. 15

Nem hajmeresztő ez egy kicsit? Mi? nézett vissza a nő a válla fölött, miközben becsúsztatott egy iratot a négyfiókos szekrénybe. Hallottam, hogy Maddyvel át akarjátok autózni az országot. Két nő egyedül nincs biztonságban, Lindsay. Ha haragszol rám, rendben van, legyél mérges. Mindketten tudjuk, hogy úgyis hamar elmúlik. Lépjünk túl rajta! Én már el is felejtettem, min vesztünk össze. Korábban is vitatkoztunk már, és nyilván a jövőben is fogunk, de ezért még nem kell butaságokra adnod a fejed. Túltettem magam rajta bizonygatta mézédesen a lány. Lindsay Vége a kapcsolatunknak, Monte. Komolyan gondoltam, amit mondtam. Ha tényleg ezt akarod, ám legyen felelte a férfi, mintha félvállról venné az egészet. De miért nem vársz addig, míg én is ki tudok venni néhány napot, és veletek mehetek? Veszélyes lehet, ha Maddyvel kettesben vágtok neki. Felelősségteljes, értelmes nők vagyunk. Persze azért köszönöm, hogy aggódsz értünk! Monte tanácstalanul hallgatott, Lindsay pedig folytatta az iktatást. Sajnálom, ami szombat este történt! kezdte újra gyengéd hangon a férfi. Mindketten rosszkedvűek voltunk. Semmi baj a közérzetemmel. Lindsay a férfi felé fordult, és a helyére tett egy számlát. Tudod, hogy mit érzek irántad. Monte szerette őt, és a szíve mélyén ezt Lindsay is pontosan tudta. Másként nem maradt volna vele ilyen hosszú ideig. Nehezen tudta elképzelni az életét a jóképű, gondoskodó férfi nélkül. Vegyél feleségül, Monte! szaladt ki a száján, mielőtt még végiggondolhatta volna, mit mond. Monte tekintete nyomban elkomorult. Lindsay már megbánta, hogy kimondta. Újra csak meg akarta változtatni azt, amit nem lehetett. Tanácstalanul rázta meg a fejét szomorúságában. Nélkülem mész? mormogta Monte. Igen. Lindsay csak így tudott tiszta fejjel gondolkodni, csak így maradt esélye, hogy elfelejtse a férfit. Mikor indulsz? kérdezte lemondó hangon Monte. Szombat reggel. A férfi mélyen a nadrágzsebébe süllyesztette a kezét. Két hétre mentek? Lindsay bólintott. Felhívsz? Legalább ennyit megtehetnél. Csak annyit szeretnék tudni, hogy jól vagy-e. A nő a fejét rázta. Kérlek, ne nehezítsd meg még jobban a dolgomat! Hiányozni fogsz vallotta be csendesen Monte. Egy kicsit tétovázott, mielőtt megfordult és kisétált az ajtón. 16

Tíz óra is elmúlt, mire Gage Sinclair leparkolt a traktorral, és befejezte az eszközök tisztítását. Pirkadattól alkonyatig dolgozott a földeken. Lucernát takarított be, és halálosan kimerült. Vicces, hogy az ember képes annyit dolgozni, hogy aztán ruhástul dől végig az ágyon, anélkül hogy a csizmáját levenné. Viszont eltölti a jól végzett munka büszkesége. Ahogy a ház felé tartott, látta, hogy az anyja a tornácon üldögél, és az ujjai fürgén járnak a legújabb kötésén. Talán egy újabb pulóver készül neki. Az asszony általában már ágyba bújt ilyenkor. Korán kelt, hogy megetesse az állatokat és művelje a kertet. A nyár legforróbb részének közeledtével észszerűbbnek bizonyult még a hűvösebb órákban befejezni a feladatokat. Gage Kevint kereste, de az öccse igazából csak a féltestvére kámforrá vált. Érthető, hiszen a hőséget nem lehetett kibírni a négy fal között. Gage nem hallotta a televíziót, sem azt, amit a fiatalok zenének csúfolnak. A fiú sok bosszúságot okozott neki. Néhány éven belül Kevinnek át kell vennie a gazdaságot. Igaz, hogy Gage ott lesz mellette, hogy irányítsa és tanácsokat adjon, de a birtok Kevin nevén volt, így vállalnia kell a vele járó kötelezettségeket. Gage tizenöt éves volt, amikor az édesanyja tízévnyi özvegység után újra férjhez ment, és tizennyolc, amikor az öccse megszületett. John Betts meghalt, amikor Kevin betöltötte az ötödik évét, így Gage inkább az apa, mint a báty szerepét töltötte be az immár tizenhét évessé cseperedett kamasz életében. Leta letette a kézimunkát, és felállt, amint a fia a házhoz ért. Gage ekkor döbbent rá, hogy az asszony őt várta. Hassie telefonált a városi tanács gyűlésével kapcsolatban. Gage nem szólt egy szót sem. Nem vagy kíváncsi, mi történt? Gondolom, úgyis elmondod. Gage felment a tornácra, de nem mert leülni, mert attól félt, hogy a fáradtságtól nem tud majd felállni. Az anyja rövid vállrándításából rájött, hogy bölcsen döntött, amikor kihagyta a tanácsülést. Ha Joshua McKenna azt akarja, hogy ő is tiszteletét tegye, olyan időpontra kell szerveznie, amikor épp nincs lucernabetakarítás. Mielőtt bármit mondanál, sejtem, mit lehetne tenni, ha elkezdődik a tanév jelentette ki. Eloise nélkül aligha működik majd a középiskola. Talán önző gondolat volt, de szerette volna, ha még egy évig kitart a tanárnő, legalább addig, amíg Kevin leérettségizik. Tudom, hogy mit forgatsz a fejedben. Gage nem lepődött meg, mert már beszéltek erről korábban is. Azt szeretnéd, ha én tanítanám itthon folytatta az anyja. Ez lenne a legjobb. Szamárság! Ez lesz az utolsó éve. Bár Kevin veszi majd át a birtokot, joga van ahhoz, hogy rendes középiskolába járjon, és esetleg főiskolára is, ha telik rá. Arra gondoltam, hogy befejezhetné a középiskolát Fargóban. Lakhatna Jim bácsival és Mary Lou nénivel. Meglátjuk. Gage úgy vélte, az öccsét alaposan elkapatták. Ha a következő kilenc hónapot a városban tölti a rokonok körében, nem tud felkészülni a gazdálkodóéletre. Ugye még nem mondtad el neki? 17

Nem felelte az asszony, de a hangjából érezni lehetett, hogy valamit titkol. Gage nem akarta tudni, hogy mit. Mi van még? Kevin megint elvitte a teherautót úgy, hogy nem mondta meg, hová megy. Korábbi elhatározásával ellentétben Gage mégis lerogyott a tornác legfelső lépcsőfokára. Szerintem elég nyilvánvaló, hol csatangol. Jessicánál sóhajtott az anyja. A tizenéves öccse először esett szerelembe. Gage tudta, hogy az ő feladata felvilágosítani a fiút. Elmagyarázni neki, mi a felelőssége egy férfinak a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzésével kapcsolatban. Az anyjuk valószínűleg sosem adott volna gumi óvszert Kevin kezébe, így hát Gage tette meg. A fiatal fiú haragudott, de azért eltette az óvszert. Gage-et azonban nem lehetett becsapni, hiszen nemrég még maga is a tizenhét évesek életét élte. Kevin egész nyáron, amikor csak tudott, elszökött, hogy a szerelmével lehessen. Jessica szülei ugyanúgy rettegtek ettől a kapcsolattól, mint Gage. Az iskola helyzete sem hagyta őket nyugodni. Ha a középiskola bezárja kapuit, biztos, hogy sok szülő majd a rokonokhoz küldi a gyerekét. Néhányan talán majd otthon maradnak tanulni, de Gage tudta, hogy az anyja jól látja a helyzetet. Kevin esetében ez utóbbi sehogy sem működne. Az öccse nem elég fegyelmezett ahhoz, hogy önállóan, tanórai kereteken kívül haladjon a tananyaggal. Minden szabadidejét rajzolgatással vagy a barátnőjével töltötte. Hassie felveszi a kapcsolatot a tanárszövetséggel a helyettesítés kapcsán mondta Leta. Erről döntöttek a gyűlésen. Gage anyja feltétel nélkül bízott a gyógyszerésznőben, hiszen őt tekintette a legjobb barátjának. Gage is tisztelte, de nem tartotta csodatévő szentnek. Már majdnem júliust írtak, az iskolaév pedig augusztus végén kezdődik. Nem szerette játszani a vészmadarat, de tudta, hogy lehetetlenre vállalkoztak. Előbb-utóbb akad majd tanár, de addig nem tehetnek egyebet, mint hogy bezárják az iskolát. Legyen hited, fiam! biztatta Leta, mintha a hit önmagában mindent jóra fordítana. A Jóisten tudja, mit miért cselekszik. Ha tényleg így van, már csak azt szeretném tudni, hogy figyel-e a gabona árára. Gage! Nem akart vitába szállni az anyjával, de ha a Teremtő valóban tanárt akar küldeni hozzájuk, jobb, ha a lovak közé csap. Gage azonban nem csak ennyit szeretett volna kérni, ha már a kívánságokról esett szó. Az égre tekintett, és magában megfogalmazta a saját elvárásait is: a tanárnő legyen fiatal, csinos és egyedülálló. Okos és szerető szívű. Szeresse a gyerekeket és az állatokat. Vagyis Gage saját magának szeretett volna asszonyt találni. Majdnem hangosan felnevetett. Micsoda képzelgés! Ezt az imát, már ha annak lehetett tekinteni, inkább a fáradtságnak tudta be. És annak, hogy a kisöccse minden bizonnyal elveszítette az ártatlanságát azon a nyáron. Igen, a testvére megtalálta a szerelmet, ő viszont nem. 18

2. Sarah Stern megvárta, amíg az apja elaludt a televízió előtt. Úgy horkolt, hogy attól még a halottak is életre keltek. Tizenéves lánya, Calla bezárkózott a szobájába, és zenét hallgatott. Sarah nyugtalanul tárcsázta Dennis számát, majd idegesen járkált fel-alá a konyhában, amíg meg nem látta a közeledő autó fényeit. Halkan kisurrant a házból, és keresztülfutott az udvaron. Ahogy Dennis meglátta, kinyitotta az autó másik ajtaját, Sarah pedig beült. Köszönöm, hogy eljöttél! súgta az asszony. Köszönöm, hogy hívtál! Ahogy az ajtó becsukódott és a lámpa kialudt, Sarah a férfi karjában találta magát. Nem érdekelte semmi, mindenképp meg akarta csókolni. Ajkuk mohón forrt egybe. A csók után Sarah válla föl-le járt a zihálástól. Dennis hátradőlt, a mellkasa megemelkedett a sóhajától. Ez már nagyon kellett nekem! Sarah nem mondta, de ugyanúgy érzett. Mi történt ma délután a gyűlésen? kérdezte a nő. Az apjából egy szót sem tudott kiszedni, az öreg egész este hárította a kérdéseit. Sarah azonban izgult. Ha nem találnak tanárt, otthon kell tanítania Callát, és azt egyikük sem élte volna túl. A lánya betöltötte a tizennegyedik évét, szemtelen volt, és kezelhetetlen. Az alma nem esett messze a fájától. Sarah úgy sejtette, ez a büntetése, amiért annak idején annyi fejfájást okozott a saját szüleinek. Találunk majd másik tanárt nyugtatta meg Dennis. Sarah apja is ugyanezt mondta, de nem fejtette ki bővebben. Hol? akadékoskodott a nő. Dennis megvonta a vállát, ahogy elhajtottak a háztól. Te sem tudod, igaz? Nem zárjuk be az iskolát, ezt megígérem! A férfi lehúzódott az út szélére, és leállította a motort. Sarah Dennis felé nyúlt, az ujjait a hajába fúrta, és száját az ajkára tapasztotta. Mindig ez történt, ha hosszabb időt töltöttek egymástól távol: a vágy csaknem bombaként robbant fel az első néhány csók közben. A férfi vállgödrébe temette arcát, és azon erőlködött, hogy a gondolatai ne terelődjenek másfelé. Ha jól értem, a tanácsülésen csak vita zajlott, nem született egyértelmű terv. Nem. Vagyis ez így nem egészen igaz. Hassie felhív néhány embert. Rendben van, csakhogy ez még nem biztosíték semmire. Sarah pontosan ettől félt. Ezen a környéken nagyon kevés a képzett és mozgósítható tanerő. Hacsak az égből nem pottyan le hozzánk egy. Dennis csak ennyit mormogott: Drágám, ne izgulj! Sarah gyűlölte, ha egy férfi különösen az, akit szeretett és becsült így csitítgatja. Nem elég, hogy az apja semmibe vette az aggodalmait, úgy tűnt, Dennis sem tulajdonít neki nagy jelentőséget. A város jövője forgott 19

kockán, de valamiért az apja és a kedvese is azt hitte, majd minden megoldódik magától. Hassie felhívja a tanárszövetséget, hogy küldjenek valakit még a tanév kezdete előtt. Sarah felhördült. Mindenkinek csak a szája járt! Tisztában vagytok vele, hogy hat hét múlva kezdődik az iskola? Addig kerítünk egy tanárt. Sarah hátrasöpörte hosszú haját, és ellenállt a vágynak, hogy újra a férfihoz bújjon. Ha legalább egyvalaki a földön járna a tanácstagok közül! Az apád Az apám? Aki azt hitte, mindenki kártyázni akar majd az anyám halotti torán? Joshua McKenna használhatatlanná vált vész esetén. Nem sokat javított a helyzeten, hogy a városi tanács elnöki székében foglalt helyet. Úgy látszik, az egész közösség azt a látszatot akarja kelteni, hogy nincs semmi baj, és majd mindenre születik megoldás. Dennis, szokásához híven, szótlan maradt. Ült, és a kormánykereket szorongatta. Már olyan régóta ismerték egymást, hogy Sarah olvasott a gondolataiban. Nem szeretett veszekedni. Ha végre találkozhattak, azt a kevéske időt nem acsarkodással akarta tölteni. Sajnálom suttogta, és végigsimított a férfi karján. Ő is szívesebben csókolózott marakodás helyett, de aggasztotta Calla jövője. És a sajátja is. Nem akart elmenni Buffalo Valleyből. Ez volt az otthona, itt biztonságban érezte magát. Biztonságban a külvilág kétségeitől és a rettegéstől. A hibáktól, amelyeket akkor követett el, amikor vakmerő kirándulást tett a völgyön kívül. Dennis átkarolta a vállát, Sarah pedig a férfira borult. Jól érezte magát erős karjában, mintha ő meg tudná védeni mindentől. Tudta, hogy nem szabadna Dennistől függnie, de féltette Callát és saját magát. Tizennyolc éves korában Sarah alig várta, hogy elhagyhassa Buffalo Valleyt, hogy megtalálja a saját útját a világban. Minneapolisba költözött, és egy textilüzletben helyezkedett el éhbérért. Másodállást kellett vállalnia éjjelente, hogy az albérletet kifizethesse. Egyik ilyen műszakja során találkozott Willie Sternnel. Őrült fickó volt, lobbanékony és kiszámíthatatlan. Egy hónap sem telt el, és már össze is költöztek. Nem sokkal később Sarah teherbe esett. Csak az öccsének merte elmondani, mire Jeb odautazott hozzájuk, és kierőszakolta, hogy házasodjanak össze Willie-vel. Sarah biztosra vette, hogy másként Willie faképnél hagyja, de talán jobban is járt volna úgy. Calla születése után a férfi nem hagyta, hogy Sarah dolgozzon. A nő még az anyjától tanulta meg a foltvarrás fortélyait, és a tapasztalatait a textilboltban tökéletesítette tovább. Otthon dolgozott, az alkotásait pedig eladta. Willie ugyan nem értette, hogy miért adnak érte pénzt az emberek, de a bevétel jól jött, hát nem tett megjegyzéseket. A férfi részidőben cipőárusként dolgozott, emellett pedig gitározott néhány együttesben. Nem hozott a házhoz rendszeres jövedelmet. Nem tartott sokáig, hogy a házasságuk darabokra hulljon, és a csőd szélére jussanak. Amikor Sarah megtudta, hogy Willie egy másik nőt is teherbe ejtett, felkeresett egy ügyvédet. Nagyon letaglózta a hír, összetörve és egy négyéves kisgyerekkel kullogott vissza Buffalo Valleybe. Azóta még mindig az 20