Fordította Lukács Lászlóné 2 J. R. Ward Sóvárgás Bukott angyalok II. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2010 3 A fordítás alapjául szolgáló mű: J. R. Ward: C rave A szerzőtől az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Éjsötét szerető
Síron túli szerető Megsebzett szerető Életre keltett szerető Feloldozott szerető Megváltott szerető Beavatás Megbosszult szerető Kapzsiság Copyright Jessica Bird, 2010 All rights reserved Hungarian translation Lukács Lászlóné, 2010 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010 ISBN 978 963 254 406 9 4 Ajánlás Judith Peoples doktorandusznak a jó munkájáért ő az élő bizonyíték arra, hogy az angyaloknak lehet Remek cipőjük, amikor a földön járnak. 5 Előszó Valahol a sivatagban, távol a New York-i Caldwelltől, a massachusettsi Bostontól és... a józan észtől. Körülbelül két évvel azután, hogy Jim Heron már nem volt a különleges egység katonája, úgy emlékezett vissza, hogy Isaac Rothe, Matthias, a gazember és az ő élete is megváltozott azon a
napon, amikor a bomba felrobbant a homokban. Természetesen akkor még egyikük sem sejtette, hogy ez mit jelent, vagy, hogy mi lesz a következménye. De hát ilyen az élet: senkit sem vezet körbe idegenvezető a saját vidámparkjában. Mindenkinek úgy kell felülnie a hullámvasútra, ahogy éppen találja, és nem lehet előre tudni, hogy tetszik-e majd neki a menet... vagy a nyomorult úgy megforgatja, hogy a végén kihányja a hot dogot és a vattacukrot. Mégis, talán nem is volt ez olyan rossz dolog. Mert hát vajon elhitte-e volna Jim ott és akkor, hogy később majd egy démonnal fog harcolni, hogy megmentse a világot a kárhozattól? Ugyan már! Azon az éjszakán a száraz hidegben amely abban a pillanatban beállt, hogy a nap lenyugodott a dűnék mögött ő és a főnöke ráléptek egy aknamezőre.. és csak az egyikük sétált ki onnan a saját lábán. A másik? Nem igazán... Ez az! mondta Matthias, amikor odaértek az elhagyatott faluhoz, amelynek olyan színe volt, mint a karamellfagyinak. Huszonnégy kilométerre jártak északkeletre a szálláshelyüktől, egy katonákkal teli barakktól. Mivel ő és a főnöke a különleges egység tagjai voltak, nem tartoztak az ismert osztagok sorába, ami még jól is jött nekik: a hozzájuk hasonló katonák a szervezet szinte minden 6 alcsoportjának igazolványaival rendelkeztek, és ezeket fel is használták, ha a helyzet úgy hozta. A falu nem volt más, mint négy rogyadozó kőépület és néhány fából és ponyvából összetákolt kunyhó. Miközben közeledtek, Jim gyomra összeszorult, mivel éjjel is látó szemüvegével mindenfelé mozgást észlelt. Gyűlölte ezeket a nyavalyás ponyvákat, mert úgy csapkodtak a szélben, mintha árnyékok lennének, és úgy néztek ki, mint számtalan sietős ember, akinél fegyver van. Meg gránát. És mindenféle hegyes és csillogó szerszám. Vagy ebben az esetben piszkos és zsíros. Jim utálta a sivatagi küldetéseket, sokkal jobban szeretett civilizált körülmények között ölni. Annak ellenére, hogy városi vagy kertvárosi környezetben sokkal nagyobb volt a lelepleződés veszélye, ott az ember legalább tisztában volt vele, hogy mivel áll szemben. Itt kint olyan dolgokkal találkozott, amelyeket nem ismert, és ettől nagyon ideges lett. Ráadásul nem bízott abban az emberben sem, akivel jött. Na, igen, Matthias volt a szervezet feje, aki közvetlen összeköttetésben állt istennel. Jim együtt vett részt vele a kiképzésen, az elmúlt évtizedben pedig az irányítása alatt szolgált. Mindezek miatt csak még biztosabban tudta, hogy nem szívesen marad egyedül nagydarab főnökével. Mégis itt voltak ebben a faluban, sehol-senki-falván.
Egy széllökés söpört végig a sík tájon, felkavarta a homokot, és az apró homokszemeket egyenesen katonai terepruhájuk nyakába fújta. Fekete, fűzős bakancsuk alatt folyamatosan mozgott a talaj, mintha Jim és Matthias hangyák lettek volna egy óriás testén, akit a mászkálásukkal felingereltek. Úgy érezték, hogy bármelyik pillanatban lecsaphat rájuk az égből egy hatalmas tenyér és kilapíthatja őket. Ez az út, kelet felé Matthias ötlete volt. Valamit meg akart beszélni Jimmel, amit sehol máshol nem tehetett meg. Vagyis Jim golyóálló mellényt vett fel, és legalább tizennyolc kiló fegyvert vitt magával. Valamint vizet. És néhány katonai ételcsomagot. Igazi málhás teherhordó állatnak tűnt. Gyere ide! szólalt meg Matthias, majd behúzott fejjel belépett az egyik kőépítmény ajtó nélküli bejáratán. 7 Jim megállt, és tétován körülnézett. Semmi mást nem látott, csak a ponyvák táncoltak a szélben. Mielőtt ő is belépett volna, előhúzta mindkét fegyverét. Hogy miért? Mert ez a hely tökéletesen alkalmas volt egy erőszakos kihallgatásra. Fogalma sem volt, mit csinált, vagy mivel érdemelte ki ezt a fajta kikérdezést, egy dologban azonban biztos volt. Nincs értelme a menekülésnek. Ha ez volt az oka annak, hogy ide hozta Matthias, miután belép, megpillant majd még két-három katonát, akik alaposan megdolgozzák, miközben a főnöke felteszi neki a kérdéseket. Ha elmenekülne? A nyomába szegődnének és levadásznák bárhol a világon, még akkor is, ha hetekbe telne. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Isaac Rothe megjelent ma délután Matthias védencével és helyettesével. Mindketten ádáz gyilkosok, két pitbull, akik készek bárki torkának nekiugrani. Igen, ez logikus. Hamarabb is rájöhetett volna, habár, még ha idejében észbe kap, akkor sem tudott volna elmenekülni. Senki sem szállhatott ki élve a különleges egységből. Sem a katonák, sem az oldalvonalon működő hírszerzők, sem a főnökök. Innen csak a halál adhatott kiutat nem mintha ezt tudták volna, amikor beléptek. A helyzet az volt, hogy ő maga is fontolgatta már, hogy kiszáll. Nem értett máshoz, csak ahhoz, hogy embereket öljön a megélhetéséért, ez a dolog azonban már kezdte megzavarni a fejét. Lehet, hogy Matthias megsejtette valahogy? Ideje szembenézni a dolgokkal, gondolta Jim, és belépett a kőépületbe.
Felveszi a harcot ellenük... De csak Matthias volt odabent. Senki más. Jim lassan leengedte a fegyverét, és megint körülnézett a szűk helyiségben. Éjjel is látó szemüvege szerint csak a főnöke volt vele. Megnyomott egy gombot, és átváltott hőérzékélő módra. Senki más, csak Matthias. Még mindig. Mi folyik itt? kérdezte Jim. Matthias a távoli sarokban állt, körülbelül tíz méterre tőle. Amikor a keze felemelkedett a teste mellől, Jim ismét rászegezte SIG-jét... a főnöke azonban csupán megrázta a fejét, és meglazította a derekán a fegyvertartó övet. Egy mozdulat, majd az öv a homokba hullott. 8 Aztán a férfi egy lépést tett előre, kinyitotta a száját, és valamit mondott halkan... Vakító fény villant fel, és egy robbanás hallatszott. Aztán... semmi, csak a homok és a törmelék hangja, amint halkan visszahullott a földre. Jim nem sokkal később tért magához. A robbanás a kőfalhoz vágta, amitől elvesztette az eszméletét. Abból ítélve, milyen merevnek érezte a testét, jó ideig feküdhetett ájultan. Néhány perc döbbent csodálkozás után óvatosan felült, és arra gondolt, eltört-e valamije... A helyiség másik végében megpillantott egy rongyhalmazt, azon a helyen, ahol Matthias állt korábban. Jézus Krisztus... Jim visszavette az éjjel is látó szemüvegét, összeszedte a fegyvereit, aztán lassan odakúszott a homokban a főnökéhez. Matthias... ó, a kurva életbe... A férfi alsó lábszára úgy nézett ki, mint egy gyökér, amelyet kiszakítottak a földből, a végtag nem más, mint roncsolt végű csonk. A terepruháján itt-ott sötét foltok látszottak, valószínűleg vér. Jim kitapintotta a nyakán a pulzusát. Még lehetett érezni, de gyenge volt és rendszertelen. Kioldotta és levette a saját övét, majd Matthias felső lábszára köré tekerte, és szorosan meghúzta, hogy elszorítsa a végtagot. Aztán sietve megnézte, van-e más sérülés... A francba! Amikor Matthias hátrazuhant, egy kiálló karóra esett. A farúd átszúródott rajta, mintha fogpiszkáló lett volna egy szendvicsben. Jim lehajolt mellé, és megpróbálta megnézni, benne maradhat-e a testében, miközben kiviszi innen...
Úgy tűnt, szabadon áll, nincs semmivel összekötetésbe. Helyes....Dan...ny...fiú... Jim összeráncolta a szemöldökét, aztán a főnökére nézett. Micsoda? Matthias szeme úgy nyílt ki, mintha a szemhéja acélredőny lett volna, amely csak nagy nehezen tud felemelkedni. Hagyj... itt! Szétszakított a bomba... Hagyj engem... 9 Egy fenét! Jim az adóvevőért nyúlt, és imádkozott, hogy Isaac szóljon bele, ne pedig az a szörnyszülött helyettes. Gyerünk már... gyerünk... Na, mi kell? A lágy déli kiejtés, amely felhangzott a fülhallgatójában, nagyon jó hírt jelentett. Hála istennek, Isaac volt. Matthias megsebesült. Bombarobbanás. Gondoskodj róla, hogy amikor visszaérünk a táborba, ne lőjenek ránk! Mennyire súlyos? Nagyon. Hol vagytok? Odamegyek a terepjáróval és felveszlek. Negyvenhat fok ész... Akkor eldördült egy fegyver. A golyó Jim füle mellett süvített el, de olyan közel, hogy a férfi azt hitte, fejbe lőtték, és a fájdalom mindjárt jelentkezni fog. Miközben rátámaszkodott az egyik tenyerére, észrevette, hogy Matthias leengedi a kezét, amelyben egy pisztolyt tart... Csodák csodájára Jim nem bukott oldalra a fejlövés miatt. Nyilvánvalóan csak figyelmeztetésnek szánták. A főnöke egyetlen ép szemében gonosz fény csillogott.
Mentsd... ki... magad! Mielőtt Jim megmondhatta volna neki, hogy fogja be a száját, észrevette, hogy valami beleszúródik abba a tenyerébe, amelyen támaszkodik. Felemelte a tárgyat, és rájött, hogy... a bomba detonátorának egy része. A kezében forgatva méregette, és először nem is értette, mi az. Aztán nagyon is tisztában lett vele. Összehúzta a szemét, úgy nézett Matthiasra, aztán eltette a darabkát az első zsebébe, és odakúszott a főnökéhez. Nem fogsz velem így játszadozni közölte komoran. Kibaszottul nem. Matthias elkezdett összevissza beszélni, épp amikor hangos káromkodás hangzott fel Jim fülhallgatójában. Jól vagyok mondta Jim Isaacknek. Nem talált el. Visszaindulok a táborba. Gondoskodj róla, hogy ne lőjenek ránk, amikor beérünk! A déli fickó hangja azonnal olyan erős és határozott lett, mint öldöklő keze. Hol vagytok? Hozom a... 10 Nem! Maradj ott! Keress egy orvost feltűnés nélkül, és ügyelj rá, hogy ne fecsegjenek! Szükségünk lesz egy helikopterre is. Azzal kell majd elszállítani, de teljes titokban. Senki sem tudhat róla. Már csak az hiányzott volna, hogy Isaac elkezdje keresni őket az éjszaka közepén. Ő volt az egyetlen, aki megvádolhatta volna Jimet azzal, hogy megpróbálta megölni az amerikai kormány leghalálosabb árnyékszervezetének vezetőjét. Ebből sosem tudná kimagyarázni magát. A nagy titkolózás legalább nem számított szokatlannak. A különleges egység működésének alapja volt, hogy diszkréten kezeltek mindent senki sem tudta, pontosan hány tagja van a szervezetnek, vagy, hogy mit csinálnak, és vajon a nevük a sajátjuk-e vagy felvett álnév. Hallasz engem, Isaac? kérdezte. Szerezd meg, amit kértem, különben Matthias meghal. Rendben jött a válasz a fülhallgatóban. Vettem. Vége. Jim elvette Matthiastól a fegyvert, amelyet a férfi az előbb elsütött, aztán felnyalábolta a testét, a vállára helyezte a vértől csöpögő, tehetetlen testet, és elindult.
Ki a kőépítményből a jéghideg éjszakába, a homokdűnék között. Az iránytűje a helyes úton tartotta, észak felé haladt a sötétben. Tájékozódási pont nélkül azonnal eltévedt volna, mivel a sivatagi táj saját maga visszatükröződése volt. Mindenfelé ugyanazt látta. Átkozott Matthias! A franc essen belé. Na persze, feltéve, hogy a fickó életben marad, épp most adta meg Jimnek a lehetőséget, hogy kiszállhasson a szervezetből... vagyis bizonyos értelemben az életével tartozott neki. A bomba a sajátjuk volt, Matthias pedig pontosan tudta, hová kell lépnie a homokban. Ez pedig csak akkor történhetett meg, ha szándékosan akarta felrobbantani magát. Nocsak, ezek szerint nem Jim volt az egyetlen, aki szabadulni akart. Micsoda meglepetés. 11 Első fejezet Dél-Boston, napjainkban Hé! Várj... Ezt tartogasd a ringre! Isaac Rothe ledobta a kocsi motorháztetejére a szórólapot, de kész volt még egyszer rácsapni a kocsira, ha szükség volt rá. Mit keres ezen a fényképem? A meccs szervezőjét, úgy tűnt, jobban érdekelte a Mustangja épsége, ezért Isaac előrenyúlt, és megragadta a fickó zakóját a mellkasán. Azt kérdeztem, mit keres a fényképem ezen? Higgadj le... Isaac olyan közel húzta magához a férfit, mintha egy szendvics két kenyérszelete lennének, és megérezte a fű szagát, amit a nyomorult elszívott. Megmondtam, hogy nem teheted ki a fényképemet. Soha! A szervező megadóan felemelte a kezét.
Sajnálom... tényleg... Nézd, te vagy a legjobb harcosom... te vonzod a tömegeket. Olyan vagy, mint egy sztár... Isaac még erősebben szorította a ruháját, hogy véget vessen a dicshimnusznak. Semmi fénykép rólam, különben nem harcolok. Megértetted? A szervező nagyot nyelt, és azt nyüszítette: Igen. Ne haragudj! Isaac elengedte a férfit, és tudomást sem vett a zihálásáról, miközben összegyűrte a kis szórólapot, rajta a fényképével. Körülnézett az elhagyatott raktár parkolójában, és elátkozta magát. Hülye! Micsoda hülye volt, hogy megbízott ebben a talpnyaló gazemberben. Az igazság azonban az volt, hogy a név nem volt olyan fontos. Akárki akármilyen nevet ráírhatott egy személyi igazolványra, születési anyakönyvi kivonatra vagy útlevélre. Csak a megfelelő betűtípusra volt 12 szüksége, meg egy olyan laminálógépre, amely hologramokat is tudott. A fénykép azonban, az arc, a száj hacsak nem volt valakinek pénze arra, hogy plasztikai műtéttel megváltoztassa egyértelműen azonosítani tudott valakit. Az övét pedig épp most nyomtatták rá egy rakás szórólapra. Isten tudja csak, hány ember látta már, vagy ki tudta meg ebből, hogy hol van. Nézd, én csak szívességet tettem neked mosolygott a szervező, kivillantva az aranyfogát. Minél nagyobb a tömeg, annál több pénzt keresel... Isaac a fickó torkába nyomta a mutatóujját. Fogd be a pofádat, de azonnal! És ne feledd, amit mondtam! Igen. Oké. Rendben. A férfi még elmondta néhányszor, hogy minden rendben, semmi gond, és bármit, amit csak akarsz, Isaac azonban már elfordult és nem figyelt a fecsegésére. Körülöttük felnőtt férfiak szálltak ki az autóikból, de úgy lökdöstek egymást, mint a tizenévesek. A sok feltüzelt, sportot csak fotelből néző férfi azért jött, hogy a száját tátsa a meccsen: annál közelebb sosem jutnak az oktagonhoz, hogy megállnak mellette, és a drót külső oldaláról bámulnak befelé.
Az a tény, hogy Isaac hamarosan befejezi a pénzszerzésért folytatott illegális harcot, egyáltalán nem számított. Azoknak az embereknek, akik rá vadásztak, nem volt szükségük segítségre, ám az a kis fénykép, és mellette a 617-es körzetű telefonszám pontosan az a fajta információ volt, amit Isaac nem akart közkinccsé tenni. Már csak az hiányzott, hogy egy katona, vagy... ne adj' isten, Matthias helyettese... felbukkanjon itt. Ráadásul a szervező igazi idióta volt. Az illegális, puszta kézzel vívott ökölharc, törvénytelen fogadásokkal körítve, nem az a fajta esemény volt, amit bárki reklámozni akart volna, mivel a tömeget elnézve, amely mindig összegyűlt, elég fecsegő száj tudott róla már így is. A főnök azonban egy pénzéhes seggfej volt. A kérdés most az, fog-e harcolni vagy sem. A szórólapot a férfi szerint, aki megmutatta neki nem sokkal ezelőtt nyomtatták... és amikor Isaac gondolatban összeszámolta, mennyi pénzt tett már eddig 13 félre, úgy vélte, nagyon jól jönne még az a plusz egy-két ezer, amit ma keresne. Körülnézett, és tudta, hogy ringbe kell szállnia. A francba... még egyszer megtömi a zsebét, aztán vége. Csak most az egyszer, utoljára. Odasétált a raktár hátsó bejáratához, és közben ügyet sem vetett a tömegből felhangzó Szent isten! Ez ő! bekiabálásokra. A tömeg egy hónapja figyelte, ahogy egymás után péppé ver mindenkit, ezért a szemükben bizonyos szempontból hős lett. Ez meglehetősen eltorzult értékrend lehetett, már ami őt illette. Isaac ugyanis olyan messze állt a hős fogalmától, amilyen messze csak lehetett. A hátsó ajtónál a kidobók félreálltak, hogy kimenjen, ő pedig bólintott feléjük. Most tartottak először meccset ebben a bizonyos épületben, habár a helyszínek lényegében mindig egyformák voltak. Bostonban és környéken bőven akadt elég elhagyatott bérház, raktár, vagy hasonló épület, ahol ötven ember akik azt kívánták, bárcsak profi bokszolók lennének végignézhették, hogy fél tucat harcos akik határozottan nem voltak azok körbe-körbe ugrál és csapkod egy ideiglenesen felállított ketrecben. Valószínűleg ez a lehangoló tény vette rá a szervezőt, hogy sokszorosítsa Isaac képét. A többi ketrecharcossal ellentétben ő nagyon is tudta, hogy mit csinál. Habár figyelembe véve, mennyi pénzt fordított már az amerikai kormány a kiképzésére totál idiótának kellett volna lennie, hogy mostanra ne olyan könnyedén törje össze az ellenfelek fejét, mint más egy tojást. Ez a képessége, sok egyéb mellett, segít neki abban, hogy továbbra is szökésben maradjon.
Ha isten is úgy akarja, gondolta magában, amikor belépett az épületbe. A mai estén a fényűző csarnok szegényes változata egy ötszáz négyzetméteres, hideg, betonozott terem volt, amelynek négy falát koszos üvegtáblák alkották. A távoli sarokban felállított, a földbe csavarozott nyolcszögletű ketrec meglehetősen masszívnak tűnt. Na persze, sok építőipari melós is volt a nézők között. Isaac elment a két bikanyakú fickó mellett, akik a fogadásokat intézték, és még ők is tiszteletteljesen bólintottak felé, majd 14 megkérdezték, nem kér-e valamit enni vagy inni, vagy bármi mást. Isaac megrázta a fejét, aztán a ketrec mögötti sarokba sétált, és elhelyezkedett a földön, ahol a két fal találkozásának dőlt. Mindig ő harcolt utoljára, mert ő volt a vonzóerő, azt viszont nem lehetett megjósolni előre, mikor kerül sorra. A legtöbb harcos nem bírta sokáig, nagy ritkán azonban akadt egy-két olyan páros, akik úgy paskolgatták egymást, mint két öreg grizzlymedve, hogy végül már ő is majdnem azt kiáltotta: Elég legyen! Nem volt bíró, így a küzdelemnek akkor lett vége, amikor az egyik lihegő, vörös képű, kancsal idióta elterült a földön, miközben a győztes városi harcos izzadt lábbal ott tántorgott fölötte. Bárhova lehetett ütni, májra, övön alul, a piszkos kis trükköknek pedig kifejezetten örültek. Az egyetlen megkötés az volt, hogy csakis amúgy fegyvertelenül lehetett harcolni, ahogy isten megteremtette őket: tilos volt a rézboxer, a lánc, a kés, a homok, vagy bármilyen más segédeszköz a ketrecen belül. Amikor az első meccs elkezdődött, Isaac a küzdelem helyett a nézők arcát fürkészte. Azt kereste, aki kilógott a tömegből, azt a szempárt, amely rá szegeződött, az arcot, amelyet az elmúlt öt évből ismert, nem pedig az elmúlt öt hétből, amióta megszökött. Istenem, nem lett volna szabad az igazi nevét használnia! Amikor a hamis személyi igazolványt csináltatta, másik nevet kellett volna választania. Na persze, a társadalombiztosítási szám nem az övé, a név azonban... Akkor viszont fontosnak tűnt. Így megjelölhette az új területet, hogy az övé, és itt új életet kezdhetett. Meg talán egy kis gúny is volt benne. Egy olyan gyertek-éstaláljatok-meg-ha-mertek típusú fricska. Most azonban már átkozta magát miatta. Egyetlen elv, aggály és ideológiai baromság sem lehetett olyan értékes, mint egy dobogó szív. És még a szervezőről gondolta azt, hogy ostoba? Körülbelül negyvenöt perccel később, a Copy General fő ügyfele felmászott a ketrec drótkerítésén, és
tölcsért formált a kezéből, hogy túlkiabálja a tömeget. A szervező nagyon profinak akart látszani, Isaac véleménye szerint azonban inkább nevetséges volt. És most a fő attrakciónk következik... Amikor a tömeg megvadult, Isaac felállt a földről, levette a melegítőfelsőjét, és felakasztotta a ring külső oldalára. Mindig atlétában 15 és bő melegítőnadrágban harcolt, valamint az előírásnak megfelelően mezítláb. Na persze, ezeken kívül nem is volt más a ruhatárában. Amikor belépett az oktagon ajtaján, ott maradt háttal a raktár sarkának, és nyugodtan várta, ki lesz a mai ellenfele. Ó, igen. Egy újabb Mr. Vagány Fickó, akinek súlyos téveszméi voltak. Abban a pillanatban, hogy belépett a ketrecbe, elkezdett ugrálni, mint akinek rugó szorult a fenekébe, aztán azzal folytatta a műsort, hogy széttépte a mellkasán a pólóját és néhányszor belebokszolt a saját arcába. Ha az idióta így folytatja, Isaacnek nem lesz más dolga, mint egyet behúzni neki, es azonnal hanyatt vágódik a földön. Isaac a duda hangjára előrelépett, felemelte az öklét a mellkasához, de szorosan a teste előtt tartotta. Egy hosszú percig még hagyta, hogy az ellenfele folytassa a bemutatót, és a levegőbe bokszoljon. Az ütései olyan pontosak voltak, mint amikor egy vak ember próbálkozik a kerti slaggal. Gyerekjáték lesz legyőzni. Amikor a nézők sürgetni kezdték, arra gondolt, hány másolatot tud készíteni egy fénymásoló hatvan másodperc alatt, és úgy döntött, hogy inkább a lényegre tér. Egy balkezes ütéssel szegycsonton találta a fickót, amellyel egy pillanatra leállította a szívét. Az ezt követő jobb horog, az álla alatt kapta el az ugrabugrát. A férfi foga összecsattant, a feje hátrabicsaklott a nyakán. Ezután a sztepptánc következett: Mr. Vagány Fickó átment Ginger Rogersbe, és hátraperdült a ketrec drótfalának. Miközben a nézők hangos kiáltásai kitöltötték az űrt, Isaac odament hozzá, és úgy megdolgozta a nyomorultat, hogy már nem rugó volt, hanem tántorgó részeg, akinek olyan gyorsan forgott a feje, hogy képtelen volt a testét összerendezni. Amikor úgy látszott, mindjárt elájul, Isaac hátralépett, és hagyta, hogy magához térjen. Amennyiben úgy intézte, hogy a küzdelem három percnél tovább tartson, kapott még plusz ezer dollárt. Körbesétált a ringben, és gondolatban elszámolt ötig. Aztán visszament a... Egy kés villant meg a szeme előtt, és egy széles kör után végigszántott a homlokán, felhasítva a bőrt a haj vonala alatt. Isaacnek kicsordult a vére, és elhomályosította a látását... amely döntő 16
jelentőségű lett volna, ha a fickó tudja, mit csinál. A korábbi ütésekből ítélve azonban nyilvánvalóan csak véletlenül sikerült eltalálnia. A tömeg felhördült, Isaac pedig komolyra váltott. Egy késsel hadonászó idióta legalább olyan veszélyes, mint az, aki valóban tudta, mit kezdjen egy ilyen fegyverrel, Isaac pedig nem akart hosszan küzdeni ezzel az anyaszomorítóval. Na, milyen érzés volt? kiáltotta az ellenfele. Igazság szerint feldagadt ajka miatt sokkal inkább úgy hangzott, hogy Na, mién észéf vót? Ezek voltak a ketrecben az utolsó szavai. Amikor Isaac a levegőbe rúgott, a saját vére kifröccsent a közönségre, a rúgás azonban kiverte a kést a fickó kezéből. Aztán már csak egy, két... három ütés kellett a fejre, és a tántorgó férfi olyan élettelenül zuhant a földre, mint a marhalábszár a csomagolóüzemben... Ebben a pillanatban a bostoni rendőrség férfi és női tagjai berontottak a raktárba. Azonnal kitört a káosz. És Isaac természetesen be volt zárva a ketrecbe. Átugrott döglött halra emlékeztető ellenfelén, felmászott a két méter magas drótkerítésen, és a tetején átlendítette magát. Amikor két lábbal a földön landolt, mozdulatlanná dermedt. A tömeg minden tagja eszeveszetten menekült, egy embert kivéve, aki csak állt a fal mellett, ismerős arcát és tetovált nyakát Isaac vére pettyezte. Matthias helyettese még mindig magas volt, nagydarab és halálos... és úgy vigyorgott, mintha ő találta volna meg az aranytojást húsvét reggel. Ó, a francba! Kellett neki az ördögöt a falra festeni... Le van tartóztatva! A zsaru a háta mögött szólalt meg, és egy pillanattal később már kattant is a bilincs a csuklóján. Bármit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon... Isaac csak egyetlen pillantást vetett a rendőrtisztre, majd a tekintete ismét a másik katonát kereste. A helyettes azonban már eltűnt, mintha soha nem is lett volna ott. A gazember. A régi főnöke már tudja, hol van. Ami azt jelentette, hogy a bostoni rendőrség volt jelenleg a legkisebb problémája. 17 Második fejezet
Caldwell, New York Miközben Jim Heron Caldwellben a McCready halottasház előtt a gyepen állt, olyan biztosan tudta, hogy nézhet ki a kétemeletes épület belülről, mintha már járt volna benne: keleti szőnyegek a földön, poros virágkompozíciók a falakon, számtalan helyiség dupla ajtóval és nagyon sok üres tér. A halottasházak terén szerzett korlátozott tapasztalatai alapján úgy vélte, a gyorséttermekhez hasonlóan, ezek is többnyire ugyanolyanok mindenhol. Na persze, logikus. Csakúgy, ahogy egy hamburgerrel sem lehet sok mindent kezdeni, valószínűleg a holttestekkel is ez volt a helyzet. A francba... alig tudta elhinni, hogy bemegy, és megnézi a saját hulláját. Tényleg meghalt két nappal azelőtt? És most ez lenne az új élete? Ahogy a dolgok jelenleg álltak, úgy érezte magát, mint valami istenverte egyetemista, aki egy idegen ágyban ébredt fel, és azt kérdezte magától: Ez az én ruhám? Jól éreztem magam tegnap este? Nos, erre legalább tudta a választ. A bőrdzseki és a bakancs a sajátja volt, és nem érezte jól magát előző éjjel. Azt a feladatot kapta, hogy hét ember lelkéért harcoljon egy démonnal, és bár az első csatát megnyerte, most készült fel a másodikra, miközben még azt sem tudta, ki lesz a kiszemelt célpont. Valamint még mindig tanulta az angyalszakma fortélyait. És szárnya nőtt! Szárnya! Meglehet, hogy emiatt panaszkodni képmutatás lett volna, mivel ez a varázslatos, tollas hátdísz repítette ide egy szempillantás alatt a massachusettsi Bostonból. 18 Hogy ez mit jelentett? Azt, hogy számára a világ, ahogy eddig ismerte, megszűnt létezni, a helyébe lépett újhoz képest a különleges egységben végzett gyilkolómunka gyerekjátéknak tűnt. Öregem, ez oltári jó! Imádom a hátborzongató dolgokat. Jim hátrapillantott a válla fölött. Adrian vezetékneve Vogel pontosan az a fajta őrült fickó volt, aki képes lelkesedni egy olyan helyért, ahol hűtőkamrában egy csomó hulla fekszik. Adrian tele volt piercingekkel, tetoválásokkal és bőrruhát viselt. Imádta a sötét oldalt, és abból ítélve, mit tett vele a sors két nappal azelőtt, ez a vonzalom kölcsönösnek volt mondható: a sötét oldal is imádta őt. Szegény fickó! Jim megdörzsölte a szemét, és a két társa közül az értelmesebbre pillantott. Köszönöm a segítséget. Nem fog sokáig tartani.
Eddie Blackhawk bólintott. Szívesen. Ahogy ott álltak a hűvös áprilisi szélben, Eddie úgy nézett ki, mint egy átlagos motoros, vastag hajfonata hátul a bőrdzsekijére lógott. Szögletes álla, napbarnított bőre és vörös szeme Jimet egy inka harcistenre emlékeztette a gazembernek olyan nagy volt az ökle, mint másnak a feje, a válla pedig olyan széles, hogy akár egy repülő is könnyedén le tudott volna szállni rá. És mit ad isten, nem volt az a kimondott kiscserkész típus, habár a szíve aranyból volt. Oké, akkor lássunk neki! dörmögte Jim, mert tudta, ez a fajta behatolás nem tartozik a munkaköri kötelességei közé, ezért jobban teszik, ha igyekeznek. Oké legalább a főnökének nem volt kifogása ellene: Nigel, az a zsugori, angol arkangyal, engedélyt adott erre a morbid kiruccanásra, ami nem jelentette azt, hogy visszaélhettek a jó szándékával. Amikor Jim és a fiúk láthatatlanná válva a téglaépület belsejébe teleportálták magukat, és előbukkantak... igen, igen, egy nagy teremben, ahol a mennyezetről csillár lógott, a földön sok szürke szőnyeg hevert, és a hely olyan tágas volt, hogy akár koktélpartit is lehetett volna rendezni benne... Jim körülnézett, és azt kereste, vajon merre lehetnek a hullák. 19 És már csupán az, hogy itt állt, ezen a helyen, megerősítette a tényt, hogy ezt a kiruccanást muszáj volt megejtenie. Lehet, hogy az a fő feladata, hogy lelkeket mentsen, most azonban egy ember élete forgott kockán: Isaac Rothe elszökött a különleges egységből, ami miatt Jimnek meg kellett ölnie. Ez a szó sem lehet róla kategóriába tartozott. Volt azonban egy probléma: ahogy Matthias, a gazembert ismerte, ha Jim nem öli meg a szökésben lévő katonát, valaki más majd megteszi helyette... aztán az a valaki Jim nyomába is ered. Ezzel már elkéstetek, fiúk, gondolta hiszen halott volt. Hogy mi volt az elsődleges célja? Kijátszani egykori főnökét, és megtalálni Isaacet. Azután biztonságban kijuttatni a katonát az országból... majd visszatérni a napi munkájához, hogy felvegye a harcot Devinával. Gyűlölte a késlekedést, mivel a démon kétségtelenül már készülődött a következő harcukra. Egyik életből kilépni, és egy másikba belépni azonban sosem volt egyszerű és sima ügy. Elkerülhetetlenül maradtak elvarratlan szálak, amelyekről gondoskodni kellett, és ez időt vett igénybe. Az igazság az volt, hogy tartozott Rothe-nak. Még ott, a sivatagban két évvel azelőtt, amikor Jimnek
segítségre volt szüksége, Isaac segített neki, erről az adósságról pedig nem feledkezhetett meg. Valószínűleg éppen ezért kapta ő ezt a feladatot Matthiastól. A gazember pontosan tisztában volt vele, milyen kapcsolat fűzi őket össze, és mi történt azon az éjszakán a földgolyó másik részén: lehet, hogy akkor nem volt mindig eszméletén, de annyi időre biztosan magához tért, miközben cipelték, helikopterrel szállították és orvosi kezelésben részesítették, hogy, tudja, ki van vele, és mi történik. Na jó. Koncentrálj, Jim! Hol lehetnek a hullák? Le az alsó szintre! mondta a fiúknak, amikor odaért a Kijárat felirathoz. Útban a lépcső felé mindhárman elsétáltak a mozgásérzékelők előtt anélkül, hogy a szerkezetek bekapcsoltak volna, aztán szellemként egymás után átléptek egy bezárt ajtón. Jim csak a biztonság kedvéért hozta magával Adriant és Eddie-t, mivel Devina bárhol felbukkanhatott, mellesleg pedig még csak most tanulta a trükköket, amelyek a bukott angyalsággal jártak együtt. 20 Ezekben pedig Eddie mesternek számított. Bűbáj, főzetek, varázslat a varázsló és varázspálcacucc mind Blackhawk erőssége volt. Alighanem abrakadabrából doktorált, és ezért nagyon hasznosnak bizonyult, ha a fickó épp kéznél volt. Lent az alagsorban minden tisztának tűnt, a betonpadló és a fal szürkére festve. A balzsamozó folyadék édeskés illata jobbra vezette Jimet, és miközben lassan lépkedett, úgy érezte, mintha visszautazott volna az időben. Átkozott furcsa érzés volt. Ez a lopakodás pontosan az a képesség volt, amelyben kitűnt a Matthiasszal töltött évek során és pontosan az, amitől meg akart szabadulni. Na igen, ember tervez, isten végez, bla-bla-bla... Az első harcban, amelyet Devinával vívott, valami információra volt szüksége, és az egyetlen forrás, akitől megtudhatta, az Matthias, a gazember volt. Természetesen a nyomorult elkötelezetten hitt a valamit valamiért elvében, vagyis, ha Jim meg akarta szerezni az információt, cserébe meg kellett ölnie Isaacet. Végül is, a különleges egységben senki nem kapott felmondólevelet, ha kirúgták, sem aranyórát, ha nyugdíjba ment. Egy golyó a fejbe, ennyi járt csupán, és ha az illető szerencsés volt, talán még koporsót is kapott. Jim mégis hálás volt, hogy rábízták ezt a feladatot. Ha neki kell megölnie a katonát, az azt jelenti, hogy valahogy tud segíteni rajta. Máskülönben nem is jutott volna a tudomására, hogy Isaac megszökött, és most vadásznak rá: Jim volt az egyetlen, aki szabadon és tisztán távozhatott az egység kötelékéből.
Na persze, az ő esetében igencsak enyhén járt el Matthias. Jim megállt egy Idegeneknek tilos a bemenet feliratú, rozsdamentes acélajtó előtt, és hátrapillantott a válla fölött. Ne nyúlj semmihez, Adrian! Isten látta lelket, az angyal képes volt bármit megkefélni, ami mozgott az ember elgondolkozott, vajon a mozgás hiánya kizáró tényezőnek számított-e nála. Adrian káromkodott egyet, és szenteskedő arckifejezéssel azt felelte. Csak akkor nyúlok bárkihez is, ha megkér rá. Micsoda megkönnyebbülés! De tudod, az újraélesztés nem lehetetlen. Ma este az. És főleg ezen a helyen. 21 Öregem, te még egy sztriptízbárból is képes lennél kiszívni a jó hangulatot. Pofa be! Miközben beosontak a nagy, kórházi helyiségbe, egyértelművé vált, miért kedvelik annyira a horrorfilmek a hullaházi helyszínt. A zöld biztonsági fények, a gurulós hordágyak és a földön lévő sok lefolyó tökéletes hátteret biztosított a borzongáshoz. Habár Jim már halott volt, és a mennyországba jutott, meg minden, az adrenalinszintje mégis alaposan megemelkedett. Na persze, az izgatottsága nem is annyira a sok merev fickónak szólt, hanem annak, hogy hamarosan szemtől szembe kerül saját holttestével. Miközben odalalépett a hatalmas hűtőkamrához, amelyben több sor hideg tepsi rejtőzött, pontosan tudta, mit csinál. Ha nem öli meg Isaacet a megállapodásnak megfelelően, két dolog történhet: valaki más megteszi helyette, aztán az ő nyomába ered. Ez volt az oka annak, hogy most itt voltak. A régi főnöke a saját szemével is látni akarja majd, hogy Jim, hogy is mondjam, beadta a kulcsot. Matthias nem hitt a halotti anyakönyvi kivonatoknak, boncolási jegyzőkönyveknek vagy fényképeknek, mert nagyon jól tudta, milyen könnyű az ilyesfajta dokumentációkat meghamisítani. A temetésekben, temetőkben vagy síró özvegyekben és anyákban sem bízott, mert az évek során túl sok holttestet cserélt már ki. Csak akkor lehetett biztos a dologban, ha a saját szemével is meggyőződött róla. Matthias általában a helyettesét küldte, hogy az ilyesfajta ellenőrzéseket elvégezze, Jim azonban gondoskodni akart róla, hogy ebben az esetben maga a nagy ember tegye meg. A gazembert nagyon
nehéz volt kicsalogatni a búvóhelyéről, Jimnek azonban muszáj volt személyesen beszélni vele. Az egyetlen jó módszernek az látszott, hogy a saját hulláját használja fel csaléteknek. Na meg egy kis varázslatot Eddie tarsolyából. A tartó minden ajtaján végignézte a névtáblát, és végül megtalálta magát Agnes D'Arterio és James Rutherford között. Megfogta a kilincset, és kinyittatta az egy méterszer fél méteres ajtót... és kihúzta magát a hűtőkamrából. Lepedő takarta a feje búbjától a lábfejéig, a karja pedig gondosan az oldala mellé volt igazítva. A 22 levegő, amely kiáramlott a lyukból, hideg volt, száraz és fagyállószagot árasztott. Istenem, bármennyi hullát is látott már erőszakos és véres élete folyamán, ez volt köztük a legvisszataszítóbb. Mondd el, mit kell tennem! mondta Eddie-nek komoran. Itt van a megidéző tárgy? kérdezte az angyalt, és odaállt a tepsi másik oldalára. Jim a zsebébe nyúlt, majd kivett egy kis fadarabot, amelyet sok évvel azelőtt a földgolyó másik oldalán, a trópusokon faragtak ki. Ő és Matthias nem voltak mindig ellenségek, és Matthias nem volt mindig főnök. Akkoriban még mindketten gyalogosként szolgáltak a különleges egység legalsó szintjén, és Jim tanította meg a férfit faragni. A miniatűr ló meglepő hozzáértéssel készült, figyelembe véve, hogy ez volt az első és az egyetlen tárgy, amit Matthias valaha kifaragott. Ha Jim jól emlékezett rá, körülbelül két órába telt, hogy elkészüljön, és éppen emiatt használták most fel. Nyilvánvalóan az élettelen tárgyaknak más funkciójuk is volt, amellett, hogy idővel beporosodtak. Olyanok voltak, mint a szivacs, magukba szívták annak a személynek a lényét, aki birtokolta, készítette vagy használta őket, és a molekulák közötti térben még mindig keringő anyag nagyon hasznosnak bizonyult azok számára, akik tudták, mire használják fel. Jim felemelte a kis lovat. És most? Eddie felhajtotta a lepedőt Jim szürke, foltos arcáról. Egy pillanatig nehéz volt bármi másra koncentrálni, mint arra, hogy nézett ki negyvennyolc órával a halála után. Szentséges isten, a kaszás nem volt valami jó sminkmester, az már biztos! Még a gót srácoknak is jobb színük volt ennél. Hé, ne légy ilyen kíméletlen a barátaimmal! vágott közbe Adrian.
Előbb dugnám meg valamelyiküket, mint egy műanyag dudájú és műbarna dél-kaliforniai cicababát. Szállj ki a fejemből, te gazember! Különben is simán megdugnád a cicababát. Adrian elvigyorodott, és behajlította izmos karját. Igaz. Meg a húgát is. 23 Igen, az angyal láthatóan túltette magát azon, amit a Devina nevű démon művelt vele Jim hivatalos halálának napján. Vagy erről volt szó, vagy pedig az élő, lélegző Barbie babákkal való öngyógyítás annyira kimerítette, hogy már képtelen volt az önelemzésre. Eddie elővett egy fémreszelőt a zsebéből, és a nyelénél fogva odanyújtotta Jimnek. Reszelj le a fadarabból egy keveset a testre! Bárhová jó lesz. Jim a széles mellkast választotta, majd a reszelés halk kaparászó hangja hallatszott a csempézett terem hideg csendjében. Eddie visszavette a szerszámot. Hol van a késed? Jim elővette a vadászkését, amit még akkor kapott, amikor először lépett be a fegyveres szervezetbe. Matthias is kapott egy ugyanolyan fegyvert ugyanakkor. Ami azt illeti, azzal faragta ki a lovat. Vágd meg a tenyeredet, majd szorítsd erősen a kezedbe a kis tárgyat! Miközben ezt csinálod, erősen gondolj arra a személyre, akit szeretnél, hogy idejöjjön! Emlékezz a hangjára, és különleges emlékképekben lásd magad előtt! Nézd, hogy mozog, milyen gesztusokat csinál, milyen ruhát visel, milyen illatú kölnit használ, ha használ! Jim erőltette az agyát, és próbált visszaidézni valamilyen, bármilyen emléket Matthiasról, a gazemberről.. A kép, amely megjelent a gondolataiban, meglepően tisztán látszott: ott voltak a sivatagban, azon az éjszakán, az orrában érezte a robbanószer szagát, hallotta a fülében dobolni a késztetést, hogy igyekezzenek. Matthiasnak már nem volt meg a lábszára, a bal szeme majdnem teljesen eltűnt a szemgödörből, a katonai terepruháját pedig piszok és élénkvörös vér borította.... Dan... ny... fiú... Danny fiam... mondta. Jim a tenyere közepére tette a tőrt, és végighúzta a bőrén, majd felszisszent, amikor a penge mélyen és élesen belevágott a húsába.