Максимилиан Александрович Волошин Apja Alekszander Makszimovics Kirijenko-Volosin (1838 1881), kozák családból származó jogász, anyja Jelena Ottobaldovna- Glaser (1850 1923), német családból származó műfordító volt. Makszimilian Alekszandrovics Volosin 1877. május 28-án (a régi orosz naptár szerint 16-án), Kijevben született. A család Taganrogba, majd Szevasztopolba költözött. 1881 októberében meghal apja; Moszkvába költöznek, Makszimilian ott jár gimnáziumba. 14 éves kora küszöbén kezdett verseket írni. 1893 júniusában megélhetési problémák miatt a Krímbe, a Fekete-tenger partján lévő Koktyebelbe költöztek, mely akkor szinte teljesen bolgár lakosú falu volt. 1897-ben Feodoszijában fejezte be Maximilian a gimnáziumot, majd augusztusban a moszkvai egyetem jogi karára felvételizett. Diákszervezetben való tevékenységéért letartóztatják.
1899 októberében utazik először Párizsba. Berlinben németül tanul; a filozófia mellett a gnoszticizmus és a platonizmus is foglalkoztatja. 1900-ban publikál először. Szeptembertől az Orenburg Taskent vasútépítésen dolgozik. Decemberben, taskenti tartózkodása alatt Szolovjov Három beszélgetésének olvasása fordulópontot hozott életébe; ezt később szellemi születéseként írta meg. 1901 márciusában Volosin újra Párizsban; egy tibeti láma, Agvan Dordzsiev által megismeri a buddhizmus alapvető tanait. 1903 januárjában Volosin visszatér Oroszországba; megismerkedik a szimbolistákkal, moszkvai lapokban (Аполлон, Весы) publikál. Február 11-én megismerkedik Margarita Szabasnyikova (1882 1973) festőnővel, aki ekkor már teozófiával is foglalkozott. 1904 júniusában már együtt vannak Párizsban. Decemberben Volosin visszatér Moszkvába. 1905 januárjában Pétervárott éli át a zavargásokat. Ez misztikus kezdete volt egy nagy nép tragédiájának. Visszautazik Párizsba Margaritához; fotografálni kezd. Májusban Volosint két szabadkőműves páholyba is felvették: a Nagy Francia és a Berg Sinai páholyba. Az én szabadkőművességem felszínes és jelentéktelen volt. 28 éves kora után Volosin újabb, immár végleges korszaka kezdődött, amit az eddigiekkel együtt így jellemzett: Mágia, okkultizmus, szabadkőművesség, teozófia, és végül: Rudolf Steiner. Októberben Berlinben ismerkedik meg Rudolf Steinerrel. November. Újra Párizs, Margaritával. 1906 márciusában hazautaznak, majd áprilisban összeházasodnak. Három nap múlva nyugat-európai körútra indulnak. Május, Berlin. Összejövetel Rudolf Steinerrel és Merezskovszkijjal.
Június, Párizs. Meghallgatják Rudolf Steiner előadását a Teozófiai Kongresszuson. Budapesten keresztül dél-európai körútra mennek. Hazatértük után a fiatal pár Szentpétervárra költözik. Volosin lapokban (Русь) publikál. 1907-ben elhagyja feleségét és Szentpétervárt; Koktyebelben, majd Párizsban él. Kritikákat ír. 1909 januárjában visszaköltözik Szentpétervárra; augusztusban írja Звездная корона (Corona Astralis) szonettgyűjteményét. Novemberben megismerkedik Elizabeta Dimitrijeva (írói nevén Cherubina de Gabriak) költőnővel. 1910 februárjában jelenik meg Volosin első könyve: Стихотворения. 1900-1910 (Költemények. 1900-1910). Volosin a próza felé fordul; művészetelmélet, recenziók, kultúrtörténeti esszék jellemzik ezt a korszakát. Franciából is fordított. 1912. február, Berlin; találkozások Rudolf Steinerrel és Ellisel. 1913-ban írja Lunaria szonettjeit. 1914-ben festi Kimmeria (Krím) címmel tájkép-sorozatát, melynek minden képéhez verseket is ír. 1914 júliusában Budapesten keresztül Dornachba utazik átutazásáról egy tárcát is írt, ahol az év végéig a leendő Goetheanum színház-belsőin dolgozik. Volosin ekkor járt második Hold-kapujánál. 1915 januárjában újra Párizsba megy. 1916 februárjában megjelenik második kötete: Anno Mundi Ardentis. 1915. Áprilisban végleg hazatér. Koktyebeli háza az orosz kulturális élet egyik központja lett. Ajtóm tárva. Lépd át küszöböm. Nyitva e ház annak, ki beköszön.
Itt a szellemi élet legjelentősebb képviselői találkoztak, laktak és dolgoztak. Szinte mindegyikük merített valamit az antropozófiából. 1917-ben Volosin belép az Orosz Antropozófiai Társaságba. Egész lényemmel veszem fel az antropozófiát, de mindent le kell fordítanom az anyanyelvemre; a saját képeimmel kell beburkolnom. Decemberben írja Дметриус-император (Demetrius imperátor) valamint Демоны глухонемые (Süketnéma démonok) költeményeit.. Süketnéma démonok járják az országot, ellopják az értelmet és a szabadságot. A forradalom alatt otthona átjáróházzá válik. (Kun Béla is beszállásolta magát.) Ezekről az időkről szól Versek a terrorról ciklusa. 1920-ban Россия распятая (Keresztre feszített Oroszország) címen jelennek meg kommentárjai a forradalom alatt írt verseihez. 1922 februárjában megismerkedik Marija Sztyepanovna Zabolockajával (1887 1976). 1923. január 8-án meghal Volosin édesanyja. 49 éves korában fejezi be évtizede íródott történelmi világképét: (Káin útjain). 1927 márciusában Volosin újra nősül, második felesége Marija lesz. Július végén influenzás fertőzést kap, megbetegszik. Maximilian Volosin 1932. augusztus 11-én, reggel 11 órakor Koktyebelben hagyta el a földi világot.
Dolgozószobájában Rudolf Steinernek azt a fényképét, amely hozzá fűződő mély kapcsolatát tanúsította, halála után is tiszteletben tartották. Akvarelljeinek egyik gyűjteménye a moszkvai Tretyakov Galériában tekinthető meg. Versei magyarul: Klasszikus orosz költők (1966; 1978) Nap Szeretem Oroszhon Őszidőn Cirkuszban Egy égbolt alatt (1981) Demetrius imperátor A költő háza A forradalom bíbora (1987) A Bastille bevétele Süketnéma démonok Sztyenyka eljövetele Orosz költők antológiája (2001) A zöld hullám megtorpant Párizs Az oroszlán jegyében