ZSINÓRMÉRTÉK 5 éves a PÁNDZSA KLUB Pannonhalma 2004 5
Minden jog fenntartva Írta és szerkesztette: Siska Gábor Lektorálta: Hidegné Dr. Lucza Katalin Kiadja: Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület Felelős kiadó az egyesület elnöke Készült: XXXXXXXXXXXXXXXX 6
SZERETETBŐL, AMATŐRKÉNT, de NAGY SZÍVVEL és PROFI LELKESEDÉSSEL (Stecina István) 7
(Voltaire) Kell, hogy legyen meghitt baráti kör, kiművelt, nem önhitt fők társasága, amelyben otthonos számos gyönyör, mi nélkül únt a napok hosszúsága. Kell, hogy legyen egy próbált jóbarát, kit az ember megkérdez, kire hallgat, ki csillapítja lelkünk viharát, élét vevén a kéjnek és a bajnak. Kell, hogy legyenek pompás estebédek, hol fesztelen, az ember csemegél, jó borokat és szellemes igéket, és mégse részeg, hogyha véget ér. (fordította: Jékely Zoltán) 8
Előszó Nem Pannonhalmán születtem. De majdnem. 5 éves voltam, mikor ideköltöztünk, tehát az életre való eszmélésem itt történt. Nem véletlen, hogy bármilyen messze sodort is az élet, a gyökereim mélyen idenyúlnak. Ez a hatalmas erőt sugárzó falu természetesen a Főapátság felbecsülhetetlen értékű szellemiségével együtt lett az én szűkebb hazám. Minél távolabb vagyok térben és időben ezt annál inkább érzem. Emlékszem az első óvodai napokra, mikor kisöcsémmel kézenfogva - pityeregve mentünk az idegenbe, pedig mindenki szeretettel fogadott bennünket. Az utána következő lépcsőfokai az életemnek mára már mind-mind kedves emlékekké nemesedtek a szívemben. Hálával gondolok vissza elsősorban Csorba Erzsike nénire, aki a sors jóvoltából 7(!) éven át volt osztályfőnököm. Ragyogó személyisége, pedagógiai mentalitása annyira hatott rám, hogy magam is a pedagógusi pályára léptem. A követelek tőled, mert tisztellek elvet előbb gyermekként az egyik oldalról éltem meg, majd később évtizedeken át a felelősebb oldaláról. Mindegyik ezernyi örömforrást jelentett. Csodáltam Pongrácz tanár úr (Robi bácsi) könnyedségét a számok világában, ahogy gyermeki nyelvre le tudta fordítani, s apró lépésekben, logikusan néha humorosan elmagyarázni a fizika törvényszerűségeit. De rajongtam Ábrahám Imre bácsiért is, aki a zene egyetemes világával, s a magyar népdalkincsünkkel ismertetett meg. Szerettem a kórusba járni. Emlékszem, volt olyan időszak, hogy 6-8 féle összeállítású kórus is működött. Én mindegyikben bent voltam, és sose hiányoztam. Nemcsak kötelességtudatból, de még inkább belső vágyból. Jó volt együtt lenni! (Talán ilyen érzés lehetett régen 9
a fonóban amit a mi nemzedékünk már csak könyvekből ismerhet.) Örömmel örömkönnyek közt olvasom a Pándzsa Klub 5 évre visszatekintő program-áradatát, hogy ők is belső indíttatásukból időt és fáradságot nem kímélve, a feltörő ezernyi ötletüket kiaknázva micsoda energiával szárnyalnak lendületet adva a szülőfalumból várossá fejlődött történelmi településnek. Büszke vagyok rá, hogy ilyen mentalitású emberek lakják, ami nagyban a pannonhalmi pedagógusok minőségi munkájának is köszönhető. Ezek a programok nemcsak a szervezők és tevékeny résztvevőik személyiségét csiszolják egyre nemesebbé, nemcsak a város lakosságát kovácsolják egyre szorosabbá, de öregbítik az István királyunk által alapított, s ma már a Világörökség részeként nyilvántartott szent hegyet, s viszik szét a hírét a környéken túl, egyre távolabb és távolabb a nagyvilágba. Mint például ide, Clevelandbe az emigrációs magyarok közé, ahol a Bocskai Rádióban mint szerkesztő-műsorvezető minden lehetőséget megragadok, hogy az én Pannonhalmámról beszélhessek. A soraikat olvasva rájöttem, hogy ugyanaz a hitvallásuk, mint az enyém: KÜLDETÉSED VAN, HOGY EGY JOBB VILÁGOT HOZZ LÉTRE Matavovszkyné Szombathelyi Mária 10
A PÁNDZSA történeti áttekintés A Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület 1998. november 25-én alakult. 1999. január 13-án jegyezte be a Győr-Moson-Sopron megyei Bíróság, ekkor vált jogi személyiségű szervezetté. A társadalmi, civil szervezet mára a pannonhalmi közélet meghatározó tényezője lett. Fontos megjegyezni, hogy a Pándzsa Klub néven ismertté vált egyesület egy, a szó szoros értelmében vett önszerveződő kezdeményezés. Egy korábban is létező baráti társaságnak a kor követelményeihez igazodó formációja, amely viszont mára már túlnőtte egykori kereteit. 1972. januá r 17-én a pannonhalmi művelődési házban csizmát húzott 19 fiatal, ezzel kezdetét vette egy olyan történet, melynek eredményeként 2002-ben a 30 éves Pándzsa Táncegyüttest ünnepelheti városunk 1 Az említett időpontban és helyen megalakult az évek során különböző névváltozásokon átesett néptánccsoport tagjai hozták létre az egyesületet. Az alapító tagok, valamint az együttesben hosszú időn át alkotó, illetve egyéb meghatározó szerepet játszó egykori és majdani egyesületi tagok vettek részt ebben a folyamatban. Az azóta már módosított (első) Alapszabályunk így kezdődik: A pannonhalmi Pándzsa Táncegyüttes (1972. januá r 17-től 1980. április 30-ig Pannonhalma és Vidéke ÁFÉSZ majd Győri ÁFÉSZ Néptáncegyüttese ) alapító és későbbi tagjai elhatározzák, hogy lokálpatrióta klubként társadalmi szervezetet hoznak létre. 1 Részlet Pánczél Benedek polgármester ünnepi beszédéből, melynek során kitüntette az együttes létrehozóit. 11
Sokat elemzett, de máig megfejthetetlen kötelék fogja össze a néptánccsoportban hosszabb-rövidebb ideig táncoló, zenélő, illetve az együttes munkáját egyéb módon segítő személyeket. Az együttes művészeti vezetői Maros Mária, Molnár Istvánné Maros Teréz, Németh Lajos és Csóka Rita voltak. A zenei vezetői feladatokat Németh Zoltán látta el. Fontos megjegyezni, hogy Tittrich György barátunk amellett, hogy hosszú évekig táncolt, amatőr fotósként képeken örökítette meg a tánccsoport történetét. Egyedülálló archívumot hozott létre. A tagság az eltelt öt év alatt kiszélesedett, olyan patrióták és lokálpatrióták alkotják, akik egy része már az egyesület által végzett tevékenység, a célkitűzések és nem utolsó sorban a Pándzsa Klub által képviselt elvek miatt tartozik az egyesülethez. Az említett időpontokon kívül több meghatározó eseményhez köthető az egyesület megalakulása. Bizonyos szempontból különösnek tűnő pillanathoz kapcsolható az első jeles esemény. 1998. február 7-én a késő délutáni órákban, az első Pándzsa-bál előtti pár percben alkalmi felkérést kapott az akkor még nem is létező, később Pándzsa öregfiúk néven sikereket arató formáció. Stecina István, aki 1972-ben a táncegyüttest alapította, kérte fel az egykori táncos férfiakat, hogy színesítsék az akkor általa szervezett március 15-i ünnepséget. Az első pillanatban teljesíthetetlennek tűnő felkérésre olyan válasz érkezett a táncot sok-sok évvel korábban abbahagyó hat férfitól, ami utólag is csak úgy értelmezhető, ha figyelembe vesszük a már említett, megmagyarázhatatlan összekötő kapcsot, ami generációkon ível át. Ettől kezdve hosszú időn át párhuzamosan futott az öregfiúk csapat és az egyesület megszervezése, a tevékenység alakítása, illetve a működési feltételek megteremtése érdekében folytatott gigászi küzdelem. 12
Létezik egy másik körülmény, amelyet megkerülni nem szabad, amikor a kezdetekről esik említés. A Főapát úr a Pannonhalmán tevékenykedő egyesületeket, az aktív közéleti tevékenységet vállaló, illetve a már elszármazott, de lokálpatrióta érzelmeket és tetteket felmutató személyek (közül az általa ismertek) egy részét összefogást szorgalmazó megbeszélésre hívta 1998 januárjában. Kérte és javasolta, hogy további aktív személyek bevonásával találjunk ki, hozzunk létre valami olyat, ami használ a mindannyiunk által nagyon szeretett településnek. Ez a tény a Pándzsa Klub szempontjából azért jelentős, mert az együttgondolkodásra történő felhívás hiányában talán nem alakul ki az egyesületi formában való megjelenésünk. Mindazonáltal a próbákon is, illetve az azokat követő sörözéseken megvitattunk különböző eseményeket. A helyi társadalmi folyamatok egyforma megítélése miatti továbbgondolkodás igényének következményeként kell vagy lehet értékelni a klubszerű egyesület létezését. Ebben a kis túlzással történelminek is nevezhető helyzetben, időpontban szerveződött az első Pándzsa-bál. A Pándzsa Táncegyüttes 25. évfordulóját megünneplő baráti találkozón fogalmazódott meg az igény, hogy éves rendszerességgel rendezzük meg találkozóinkat. Az 1998 januárjában megküldött meghívókon szerepelt először a Pándzsa Klub megnevezés. A szervezők szándéka szerint a Pándzsa szó ebben az esetben nem a település határában folydogáló patakra, hanem az 1972 óta működő táncegyüttesre utalt. A Klub szó pedig az akkor még formális keretek nélküli, klubszerű működés szándékát fejezte ki. A néptánc hagyományok ápolásán túli, a baráti kapcsolatra alapozott és annak igényén létrejövő első találkozóra (egy 13
sajátságos alkalom folytán 2 ) 1988. október 29-én került sor. A rendezvény a heti két alkalommal tartott próbák miatt második otthonunknak is nevezhető pannonhalmi művelődési házban volt. 1992 júniusában, a Kazinczy Ferenc Művelődési Ház 30 éves jubileumán az intézmény akkori vezetői összehívták az alkotó közösségeket, illetve a kultúrotthon egykori és működő csoportjait, vezetőit. Ekkor találkoztak teljes létszámban másodszor az Egyesület személyi bázisát jelentő táncosok. A harmadik találkozó már a Pándzsa Táncegyüttes negyedszázados jubileuma volt 1997. február 8-án. Jelentős esemény volt, hogy a már több éve nem táncolók részéről igény mutatkozott a produkcióra. Igaz, hogy csak a találkozó résztvevői számára előadott táncparódiában nem várt sikerrel, de már a Pándzsa öregfiúk formáció csírái voltak felfedezhetők. Ezen a rendezvényen vált minden résztvevő számára nyilvánvalóvá, hogy akkor még meg nem fogalmozott formában, de rendszeres találkozókkal tartsuk egyben az alakuló közösséget, a barátokat 3. Már akkor egyértelmű volt és nyomatékos kifejezést kapott a Pannonhalmáról elszármazottak valamilyen formájú összefogása. Ezt az elvet a mai napig hangsúlyosan képviseli az egyesület. A következő évben, a leírt körülmények között és formában alakult a ma Pannonhalmi Pándzsa Klub Lokálpatrióta, Hagyományőrző, Kulturális és Rendezvényszervező Egyesület nevet viselő társaság. 4 1998-ban megszerveztük első bálunkat, amely magán viselte a minden első és ilyen jellegű rendezvény összes gyermekbetegségi jegyeit, de a folytatás nem volt kérdéses. Annak ellenére, hogy első alkalommal rendeztük meg farsangi mulatságunkat, a megyei 2 A művelődési ház akkori vezetője (Siska Gábor) így látta méltónak, illetve így akarta emlékezetesé tenni az intézménytől való távozását. 3 Szabó József barátunk, táncostársunk ötlete volt az évenkénti farsangi bál megszervezése. 4 2003. szeptember 12-ig, a Pannonhalmi Pándzsa Klub nevet viselte az egyesület. 14
napilap tudósítást közölt a pannonhalmi néptáncosok báljáról. A Pándzsa-bál azóta az egyesület létének és közösségi életünknek gerincét képezi. Az évek során kivívta, hogy a város legrangosabb eseményei között említik. Ez a szervezőkre évről-évre komoly felelősséget ró, nem kevésbé a 140 főnél több személyt befogadni képes, bálteremnek alkalmas helyiség hiánya. 5 Az I. Pándzsa-bál után az említett felkéréstől indíttatva elkezdtük a később (nem a legszerencsésebb néven) Pándzsa öregfiúk -ként ismertté vált kamara csoport szervezését. Akkoriban Pannonhalmi Pándzsa Klub Táncegyüttese néven szerepelt a csoport, de a folyamatos félreértelmezés miatt elhagytuk ezt a formát. Magától értetődő volt, hogy az együttes túlzás nélkül állítható legendás alakja, Pardavi László Lanca nélkül nem fogunk neki egy új típusú vállalkozásnak. Ezért felkerestük az akkor Budapesten élő és dolgozó barátunkat, aki első szóra vállalta a felkérést. E sorok írója számára ma is eleven él az, amikor Lancától miután meghallgatta a felkérést a következő mondat hangzott el: Megmutatjuk, hogy mit tudunk! Az egyszeri alkalmat ma már természetesnek vélt módon követte a többi, amihez az is hozzájárult, hogy a pannonhalmi 1998. március 15-i ünnepségen is kellemes meglepetést és nem várt, de jóleső sikert arattunk. A siker szó itt nem is pontos, mert az annál több volt. Éreztük, illetve többen meg is fogalmazták, hogy szükség van arra, amit művelünk. A csábításnak és az indíttatásnak nem tudtunk ellenállni, és akkor este már a következő produkció mikéntjéről beszélgettünk. Féltve őrzött ereklye mindannyiunk számára az akkor egymásnak aláírt az aznapi fellépéseken 6 viselt kokárda. A Pándzsa-bál helyszíne a Kolostor Vendéglő (korábban Pannonhalma Étterem). Aznap Győrszentivánon, Ravazdon és Pannonhalmán táncoltuk a Huszár verbunkot. 5 6 15
Kemény egyhónapi munka következett. Ekkortájt került sor az Engen várossal kialakított testvérvárosi kapcsolat hivatalossá tételére, az együttműködést rögzítő dokumentum aláírására. Horváth Endre polgármester úr és Vörös Endre képviselő kérték fel az alakuló formációt, hogy műsorunkkal emeljük a rendezvény rangját, színesítsük a testvérvárosi kapcsolat hivatalossá tételét. A kérésnek eleget téve megkerestük Pál Ferenc koreográfust, aki az egykoron világhírű Rába Táncegyüttest vezette, és a hetvenes évek elején a pannonhalmi táncosokat is segítette. Megkértük, hogy tanítsa be nekünk a Hortobágyi pásztortáncot, amit nagy sikerrel adtunk elő az ünnepségen. Ettől kezdve nem volt megállás Az akkor újra kezdődő rendszeres próbák és az azt követő beszélgetéseken felvetődő gondok, problémák és közéleti igények, valamint az ezekre való fogékonyságunk felismerése arra késztette az akkor csekély számú csapatot, hogy egyesületet hozzunk létre. Eleinte informálisnak terveztük, de később formálissá vált. Ennek szüksége abban is megmutatkozott, hogy az alakuló táncformáció finanszírozási, szervezési problémái csak e módon oldhatók meg a mai időkben. Komoly gondot jelentett a ruhák beszerzése, a zenei háttér megteremtése. Az oktatóval kialkudott járandóság kifizetése és az utazási költségek fedezése is mind-mind napi nehézséget okoztak. Ezen körülmények között napról-napra fogalmazódott meg az igény, és 1998 novemberében, 16 fő alapító taggal megalakult a Pannonhalmi Pándzsa Klub. A leginkább szem előtt lévő és nyilvánvalónak tűnő (sokak számára a máig nem tisztázódott összefüggések és elvonatkoztatások miatt ekként ismert egyesület) néptánc hagyományok ápolása mellett a Pándzsa Klub elkezdte megvalósítani a közös együttgondolkodás eredményeként felszínre került, később programmá alakult közéleti terveit. 16
Jót s jól 7 Első sajnos szinte teljesen elfeledett tevékenységünk egy szomorú aktualitás következménye volt. 1998 tavaszán leégett a pannonhalmi Rákóczi utcában egy ház tetőszerkezete. Az ott élő özvegy számára távolinak és körülményesnek tűnő segítségnek úgymond elébe ment az akkor még informális egyesületünk. Közvetlenül kértünk segítséget a Főapátságtól, amit annak első számú vezetőjétől azon nyomban meg is kaptunk (pontosabban nem mi, hanem a károsult). Ennek következtében mások segítségét is megkapva napokon belül megoldódott a károsult égető problémája, biztosított lett számára a szükséges tetőanyag. Akkor a legnagyobb örömünk az volt, hogy segíthettünk. Az azóta is végzett, hasonló tevékenységünket ma sem propagáljuk csak tesszük. Részt vettünk a testvérvárosi együttműködés kezdetének németországi megünneplésén is, mint táncegyüttes. Ennek a részvételnek komoly, az ünnepléstől független következménye lett. Ekkor elementáris erővel tört felszínre és vált világossá, hogy Pannonhalmának szüksége van legalább egy, bármikor bemutatható színpadi produkcióra. Ha másért nem, akkor ezért mindenképp megérte minden előkészület. 1998 novemberében írásban javaslatot tettünk az akkor frissen megalakult önkormányzati képviselő-testületnek, hogy közterület viselje Dr. Szombathelyi Károly (1912 1979) legendás körzeti orvos nevét. Akkor ez reakció nélkül maradt, de fél évvel később, 1999 júniusában a képviselő-testület állást foglalt azzal kapcsolatban, hogy a Kisfaludy utca folytatásában nyíló utcát településünk megbecsült polgáráról nevezi el. 7 Közismert idézet a városunk nevét is alkotó Kazinczy Ferenc költő-nyelvújítótól. 17
Ugyanekkor kezdeményeztük, hogy Kelemen Krizosztom néhai főapát nevét viselje az akkor kialakítás alatt álló mentőállomás. Ez az önkormányzattól független okok miatt nem valósult meg. (Az Országos Mentőszolgálatnak nem gyakorlata személyekről elnevezni a mentőállomásokat. Ettől ez alkalommal sem akartak eltérni.) Viszont az eset a későbbi emlékmű megvalósítására inspirálta az egyesületet. A II. Pándzsa-bál már az öregfiúk produkciójával kezdődött 1999. február 6-án. Ezen a rendezvényen köszöntöttük Szabó Attila barátunkat, aki akkor 25. éve táncolt jelentős megszakítás nélkül. Ekkor igazolást nyert az az elgondolás, mely szerint szükség van erre a rendezvényre. Külön öröm volt számunkra, hogy akkor elfogadták meghívásunkat a nagyközség többi egyesületének képviselői is. Így elkezdődni látszott egy folyamat, miszerint egymás jelentős rendezvényein képviseljük egyesületeinket. A gyümölcsöző együttműködés első eredménye volt, hogy a bálról készült felvételek szerepeltek az 1999. évi országos utazás kiállításon. 1999 áprilisában a község önkormányzata napirendjére tűzte a pannonhalmi civil szervezetek tevékenységének megismerését. Ekkor elfogadták egyesületünk egyik elképzelését is. Ennek eredményeként a mindenkori alpolgármester feladatul kapta a helyi civil szerveződések munkájának, tevékenységének koordinálását, az önkormányzat számára is fontos kérdésekben kialakított véleményük megismerését és a testület előtti megjelenítését, képviseletét. Ebben a hónapban külön meghívás alapján (mivel az akkor 37 év átlag életkorú táncegyüttes unikumnak számított) részt vettünk a Kultúrával a nyugat kapujában nevű regionális kulturális fesztiválon. A felmenő rendszerű rendezvénysorozaton sikerrel szerepeltünk. Bár egy alkalommal az akkori zsűri életképtelennek minősítette az effajta formációt és a klasszikussá vált 18
koreográfiákat életben tartó előadásokat. Lelke rajta Az élet minket igazolt. Ezekben a napokban már terveztük és szerveztük, hogy a legendás tettekkel övezett életpályát befutó és mindenki által tisztelt egykori körzeti orvosunk, Dr. Szombathelyi Károly megkapja az életében sajnos el nem nyert legmagasabb állami kitüntetést. A Magyar Köztársaság Elnökéhez, Göncz Árpádhoz írt levelünkre pozitív választ kaptunk. Akkor tudtuk meg, hogy nincs mód valakinek a halála után odaítélni bármelyik érdemkeresztet, de a posztumusz adható legmagasabb állami elismerésben, Köztársasági Elnöki Arany Emlékéremben részesítette néhai orvosunkat az államfő. A hír hallatán és a kitüntetési ünnepség megszervezése során egy legenda kelt életre. Akik ismerték, elkezdtek újra anekdotákat regélni róla, illetve elmesélték gyermekeiknek, ki is volt a mindenki szomszédja 8. Jó volt látni, hogy egyemberként örült az egész település. Azt tapasztaltuk, hogy nem feledték a Boldog báró Apor Vilmos püspököt is ápoló, áldozatkész körzeti orvost, nem vesztek feledésbe tettei, azok ugyanolyan elevenen éltek/élnek az emlékekben. 1999. július 11-én (a születésnapot követő napon) a Köztársasági Elnök megbízásából a Kistemplomban Dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát adta át a kitüntetett özvegyének és gyermekeinek az életutat megkésve de méltó módon elismerő kitüntetést. A rendezvényen a zsúfolásig megtelt templomban a családtagokon kívül jelen voltak a helyből és távolról érkezett tisztelők, valamint különböző szakmai és társadalmi szervezetek képviselői. A rendezvényről készült rádióriportot 9 a Kossuth Rádió is műsorára tűzte, és a Kisalföld című megyei napilap többször is foglalkozott az eseménnyel. Különös találkozásnak lehettek tanúi és átélői a A doktor úr minden ismerőst szomszéd -nak szólított. Orosz Andrea készítette. 8 9 19
jelenlevők. Jó volt látni és tapasztalni, hogy a kitüntetett családja örült a település lakói részéről tapasztalt figyelmességnek. A tisztelők pedig legalább ekkora örömmel vették, hogy találkozhattak a legendás orvos ugyancsak legendás és máig megkülönböztetett tisztelettel emlegetett családjával. Az eseménynek az egyesület szempontjából érzelmekkel teli, de mégis egzakt, pragmatikus következménye lett. A mai napig az ott tapasztalt, átélt, de megfogalmazhatatlan, az ünnepséget végig átható érzés (összetartozás, önzetlenség, áldozatkészség, közösségért való tenni akarás) akarva-akaratlan mindennapjaink részévé vált. A Pándzsa Klub számára zsinórmértékké vált az esemény. Ajándékozni akartunk és ajándékot kaptunk. Minden, a közösségért tenni akaró egyesület számára hasonló induló élményt kívánunk. Ezzel a kitüntetés átadási rendezvénnyel kiléptünk abból a keretből, amely kizárólag a néptánc hagyomány ápolását, művelését várta el tőlünk, láttatta rólunk. Ami azt bizonyítja, hogy a helyi értékek szívvel-lélekkel való ápolása nem korlátozódik egy művészeti ág bármilyen szintű művelésére. A Pándzsa Klub ekkor vált lokálpatrióta egyesületté. Egy, a néptánccsoport 1972-es alakulásánál is jelenlévő tagtársunk, a rendezvény alatt fogalmazta meg, hogy jó látni, ha valakik nem mástól várják a megoldást, hanem amit elterveztek, azt még ellenszélben is végigviszik. Ez későbbi rendezvényeinket is karakteresen jellemezte/jellemzi. 1999-ben Pál Ferenc vezetésével a régmúltat idéző formát öltött a néptánc oktatás Pannonhalmán. Azok, akik az akkori közelmúltban munkáját befejező táncegyüttesben táncoltak látva a korosabbak aktivitását csatlakoztak az ifjú veteránokhoz. A Pándzsa Klub Táncegyüttesében meglévő lány nélküliség megszüntetésének igénye ugyancsak segítette a közös produkciók létrehozását. A színpad ismét megtelt táncosokkal. Az egyik próbára hazalátogató 20
Pardavi László barátunk ezt így fogalmazta meg: 1999. november 5-én, mikor beléptem a Művelődési Házba, szinte könnybe lábadt a szemem, arra gondoltam, visszatértek a régi szépidők, a színpad tele próbáló táncosokkal. Rögtön régi emlékképek villantak szemem elé, idézve aktív néptáncos emlékeket a 70-es évekből. Szívszorító érzés volt. Ez még fokozódott, hisz a Pál Feri nekem akkor Feri bácsi ugyanolyan vehemenciával, intenzitással, fáradhatatlanul mutatta be, igazította ki a bemelegítő elemeket, gyakorlatait, mint akkor Felemelő érzés, hogy napjainkban is vannak fiatalok vagy kevésbé fiatalok, akik ebben az egyre jobban elanyagiasodó világban időt, pénzt, fáradságot nem kímélve akarnak és tudnak tenni, hogy közösséget alkotva fejezzék ki önmagukat, egymáshoz tartozásukat, hogy megérezzék azt, amit az egész nyújt: fáradtságot, bánatot, örömet, és egyben közösségformáló erejét, az egymásrautaltságot, szerelmet, barátságot egy cél van, ha úgy tetszik, a csoportnak egy filozófiája van: minél több táncot betanulni, és azt a legszínvonalasabban előadni A lelkesedés és a fenti intelem, valamint annak megfogadása kitartott a 2002. évi 30 éves jubileumig, ami megteremtette a gálaműsor fővonalát. 1999 végén egy nagyszabású tervet dédelgettünk, amely még sajtó nyilvánosságot is kapott, de nevezzük így adminisztratív, bürokratikus okok miatt nem tudtuk megvalósítani. Szerettük volna a jelenlegi Magyarországon megtalálható, Szent Márton tours-i püspök nevét viselő (vagy valaha azt viselő) település polgármestereit Pannonhalmára hívni a millennium évében. Akkor 21
20 ilyen településről tudtunk. A jegyzőket kerestük meg azzal, hogy a településeken a Pándzsa Klubhoz hasonló tevékenységet kifejtő egyesületek vezetőihez juttassák el kérésünket az együttműködésre. Mivel ez nem vált teljessé, a részleges együttműködés elvesztette volna a kezdeményezést kiváltó ötlet varázsát, ettől elálltunk. Megjegyzendő viszont, hogy több település (mindenek előtt Szalkszentmárton) esetében nagyon pozitív választ kaptunk. E tervünket sem adtuk fel. A 2000. év is a (III.) Pándzsa-bállal kezdődött, amit a már említett, felélénkült néptánc próbák eredményeként született új produkciókkal nyitottak meg táncosaink. További jelentősége volt ennek a rendezvénynek, hogy azon ekkor vettek először részt a Szanyó-McQuay kft. vezetői, képviselői. A gazdasági társaság azóta az egyesület pártoló tagjává vált, rendszeresen hozzájárulnak céljaink, terveink megvalósításához. Ezen a bálon dokumentumfilm jellegű felvétel készült, ahol az addigi eredményekről, célokról beszélt az alapító elnök. Ugyancsak elmondta gondolatait, érzéseit és élményeit a tánccsoportot alapító Stecina István. 10 A felvételt a helyi kábeltévé többször is lejátszotta. Ennek a bálnak volt egy, a rendezvény rangját emelő ismertető jegye. Ekkorra hírré vált a pannonhalmi Pándzsa-bál. A megyei napilapban második oldalon, jelentős napi hírként jelent meg, hogy a Pannonhalmi Pándzsa Klub megtartja rendes, éves baráti találkozóját. A III. Pándzsa-bálra szóló meghívón szerepelt először Voltaire egy versének részlete 11, amely ha létezik látnoki képesség, akkor 10 Az írott változat a 90-92. oldalakon olvasható. 11 Rögtönzés (fordította Jékely Zoltán) 22
rólunk íródott. Azóta minden bálunkra ezen gondolatokkal hívjuk barátainkat. 12 Kell, hogy legyen meghitt baráti kör, kiművelt, nem önhitt fők társasága, amelyben otthonos számos gyönyör, mi nélkül únt a napok hosszúsága. Kell, hogy legyen egy próbált jóbarát, kit az ember megkérdez, kire hallgat, ki csillapítja lelkünk viharát, élét vevén a kéjnek és a bajnak. Kell, hogy legyenek pompás estebédek, hol fesztelen, az ember csemegél, jó borokat és szellemes igéket, és mégse részeg, hogyha véget ér. Ezen bálunkon egy kissé furcsának tűnő oknál fogva külön köszöntöttük az esztendő latin számaival (MM) megegyező monogramú társainkat. Ebben az évben született egyik társunk hasonló monogramú gyermeke, akit ezen okból ugyancsak köszöntöttünk. 13 A millennium évében jótékonysági (esetünkben ez nem a legjobb szó, mert számunkra az ilyesmi természetes segítség) programjaink is voltak. A farsang időszakában édességgel kedveskedtünk az óvodásoknak, illetve a gyermekkarácsony lebonyolításához szükséges édességek költségmentes beszerzésében segítettük a szülői munkaközösséget. 12 Mivel önmagában is szép és értékes költeménynek tartjuk, ezért szerepel történetünket bemutató kiadványunk belső borítóján is. 13 Makk Márta és Makk Marianna, illetve Magyar Mátyás 23
Korábbi kezdeményezésünket megismételtük és a képviselőtestület ahogy azt a polgármester úr az előző évi rendezvényen ünnepi beszédében megígérte napirendjére tűzte és tárgyalta a köztiszteletben álló orvosról történő közterület elnevezés kérdését. Ekkor pozitív döntés született. Röviddel a kitüntetési ünnepséget követően, 2000-ben a település akkor nyitott, új utcáját Dr. Szombathelyi Károlyról nevezte el a testület. 2000-re teendő azon elhatározásunk, hogy a Szálasi-féle nyilasuralom idején a Vöröskereszt fennhatósága alatt Pannonhalmán Gyermekmenhelyet működtető, illetve életek százait megmentő legendás hírű, néhai főapát, Kelemen Krizosztom emlékét megörökítendő akkor még úgy gondoltuk emléktáblát állítsunk a településen. A megvalósítás nehézségeit sikerült leküzdenünk igaz, egy évvel később de emlékművet tudtunk készíteni, állítani. (Így ez már a következő év története.) Mindazonáltal a köztiszteletben álló egykori főpap és Pannonhalma-Győrszentmárton megbecsült polgára kényszerű emigrációban bekövetkezett halálának 50. évfordulója alkalmából javaslatot juttattunk el a Honvédelmi Minisztériumhoz, hogy hősi tettei miatt részesítse őt posztumusz a HAZÁÉRT kitüntetésben. A Kitüntető Jelvény azoknak ítélhető oda, akik kiemelkedő helytállásuk, bátorságuk elismerésére okot adtak, illetve tevékenységük során emberéleteket, nagy értékű haditechnikát, vagyont mentettek meg. A honvédelmi miniszter javaslatunkat megalapozottnak ítélte. A posztumusz elismerés átadására 2000. június 30-án került sor Pannonhalmán. A kitüntetést az egykori bencésdiák Dr. Wachsler Tamás államtitkártól a főpap utódja, Dr. Várszegi Asztrik püspök-főapát vette át, egyesületünk alapító elnöke és a rendtársak jelenlétében. Ugyanebben az évben egyesületünk egyik tagja helytörténeti pályázati dolgozatként oly módon dolgozta fel az 1884-ben a zalai 24
Hahóton született Kelemen Krizosztom élettörténetét, hogy emberi nagyságának méltó emléket állítson. Ezért a pályamű címe (Adytól kölcsönözve) az Ember az embertelenségben címet viselte. A dolgozat első díjat nyert a millenniumi kiírás értékelésekor, és azt a Nemzeti Múzeum Levéltára saját gyűjteményükben való megőrzésre méltónak találta. 14 Részben passzív módon ugyan, de részesei voltunk a Pannonhalma Nagyközség városi rangra történő emelésének érdekében benyújtott pályázat sikerének. Azért passzív módon, mert mint egyesület nem vettünk részt a pályázat elkészítésében, de külön alfejezetet képezett a Pannonhalmi Pándzsa Klub tevékenysége az anyagban. Ellenben azért voltunk csak részben inaktívak, mert egyik tagtársunk Siska Béla tevőlegesen, a munka dandárjából vette ki részét, amiért elismerésben is részesült. Egyesületünk csatlakozott egy más szervezetek által elindított akcióhoz, melyben egyik táncos- és tagtársunk kórházi kezelés utáni regenerációját segítettük. Az egyesületi tagok felhívásunkra hozzájárultak a felépüléshez szükséges különleges környezeti feltételeket megteremtéséhez. 2000 augusztusában először vettünk részt a zirci Bakonyi Betyárnapok vadétel főző rendezvényén. A kellemes, kora délutántól késő estig tartó programon a rendezvény nevéhez hűen, illetve a hangulat biztosítása érdekében megfelelő népviseletbe öltözve vettük ki részünket a szabadtűzön folyó ételkészítésből. A jó hangulat és a feltűnő látvány több országos tévécsatorna ott forgató stábját megihlette. Aznap este több országos televízió híradójában szerepeltünk, képviseltük Pannonhalmát. 2000 novemberére újszerű, de számunkra nagyon egyértelműnek tűnő elképzelést szerettünk volna megvalósítani. Abban az évben 14 A dolgozatot teljes terjedelemben, a 123-154. oldalakon ismertetjük. 25
vált várossá két történelmi borvidék központja Villány és Pannonhalma. Különleges találkozásuk lehetett volna, ha terveink szerint Bock József ismert villányi borász a millennium, illetve a két település urbanizálódásának évében Szent Márton kolostorának tövében mutatja be 2000. évi újborát, amely a Szent Márton bora nevet viseli. Ezen elképzelésünk egy rajtunk kívül eső szervezési nehézségen bukott el. De bírva a borász ígéretét az elképzeléstől nem álltunk el véglegesen. Megfelelő alkalom esetén a sajátos találkozót meg kívánjuk rendezni. 2001 volt közéleti szempontból az első igazán komoly erőpróbát hozó, saját magunk elé állított célok és tervek megvalósítását eredményező esztendőnk. Ahogy Dr. Szombathelyi Károly kitüntetési ünnepsége a lokálpatriotizmusunk megismerését és elfogadását eredményezte, úgy a 2001-es év az egyesület komoly, meghatározó közéleti tényezővé válását hozta. Mint minden év, úgy a 2001. is (a IV.) Pándzsa-bállal kezdődött, ahol társastánc bemutatóval indult a mulatság. Sajnos nem sokkal ezután elhunyt Bálint Ferenc, egykori iskolaigazgató, aki tagja volt a táncegyüttes zenekarának, és kivételes módon segítette a néptáncművészet ápolását. Arra nem volt példa, hogy iskolai elfoglaltság miatt ne vehetett volna valaki részt próbán vagy szereplésen. Mindemellett az egyéb amatőr csoportok működését is segítette, és hivatali lehetőségeit felhasználta a közösségteremtő alkalmak támogatására. A már említett összejöveteleinken rendszeresen, rangidősként részt vett: így maradtunk mindannyian fiatalok. Az egyesülethez, a tánccsoporthoz írt utolsó levelét így írta alá: a brácsás Feri bácsi. A temetésen való részvétel mellett a Kisalföld című napilap oldalain vettünk tőle végső búcsút. Február-március hónapban már a Kelemen Krizosztom emlékkő felállításának nagyon komoly előkészületei folytak. Több kőbánya 26
felkeresése és átkutatása után leltünk rá arra a kőre, amely végül az emlékmű tömegét tekintve egyik fő alkotó eleme lett. Mindeközben folyt az anyagi háttér megteremtése, ami napról-napra újabb és újabb nehézségeket állított, mert a költségek folyamatosan nőttek. (Például a kőtömböt helyére emelő daru költsége nagyobb volt, mint amekkora összeg az induláskor egyáltalán rendelkezésünkre állt.) Az emlékmű terve, megalkotása, kivitelezése egyaránt az egyesület tagjaihoz kötődik. Ezen azt kell érteni, hogy azt nem készíttettük, hanem mi magunk saját kezűleg készítettük. Az önkormányzat biztosította a helyet, a (Sümeg melletti) bazsi bazaltbányából hoztuk a kőtömböt. Az akkor még működő sütőüzem biztosította a helyet az előkészítéshez. Magunk ástuk az alapot, művész és építész barátaink 15 tervezték és kivitelezték a szakértelmet követelő elemeket. Saját magunk fúrtuk-faragtuk a bazalttömböt, ácsoltuk a zsalut, öntöttük a talapzatot és rendeztük a terepet. Igazi összefogás eredményeként sikerült megvalósítani tervünket. Azt akartuk, hogy Pannonhalma városban méltó emlékhelye legyen a feledésbe merült és a történelemkönyvek lapjain méltatlanul mellőzött, hős főpapnak. A néhai főapát keze nyomát ma is magán viseli településünk. Ha ő nem teremti meg a már említett védettséget a magyar történelem valószínűleg legsötétebb korszakában, akkor nagyon sok helyi lakos sem élhette volna túl a nyilasuralmat, illetve a front átvonulását. Az emlékmű építése közben egy alkalommal egy idős hölgy megkérdezte, hogy mit építünk. Válaszunkra csak annyit reagált: Ismertem, nagyon jó ember volt. Ettől a pillanattól kezdve 15 Borbély Károly, Horváth György, Papp László 27
megingathatatlan volt azon hitünk, hogy amit teszünk, az jó. Ezek a mondatok mindannyiunk fülében azóta is visszacsengenek. Széles összefogást eredményezett a kezdeményezés. A 2001. május 26-i avató ünnepségen részt vettek mindazok, akik valamilyen formában segítették, hogy a terv valósággá váljon. A Bencés Diákszövetség hagyományos éves országos találkozójának napjára tettük az avatást, mert a Bencés Gimnázium építése is Kelemen Krizosztom nevéhez fűződik, illetve a Szövetség is és tagjai közül is többen szintén támogatták a megvalósítást. Ugyanígy a Főapátság, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, városunk önkormányzata, magáncégek és magánszemélyek. Nevük a talapzaton olvasható. A méltató beszédet a pannonhalmi Bencés Gimnázium legelső osztályának diákja, a néhai főapátot még személyesen ismerő Dr. Könyves Tóth Kálmán tartotta. Beszédet mondott még Pánczél Benedek polgármester, és az egyesület részéről Siska Gábor 16. Az ünnepségen Sándor András, a bencés Gimnázium diákjának előadásában elhangzott a főapát saját, Préritűz című verse 17 is, amit emigrációjában írt. Az emlékkövet a Főapátság perjele, Hortobágyi Cirill áldotta meg. Az esemény helyi és országos sajtóvisszhangot is kapott. Az ünnepséget követő fogadáson a beszélgetések közben fogalmazódott meg, hogy a köztemető 125 éves Nagykeresztjét újítsa fel egyesületünk. Igaz, akkor az ehhez szükséges anyagi háttér nem állt rendelkezésre, de mint addig sokszor kezdetnek elégségesnek találtuk a nemes célt és a lelkesültséget. Ezért, ahogy az egyik közterületi alkotást befejeztük, már kezdtük is a másik restaurálásának szervezését. 16 A beszédek a 109-119. oldalakon olvashatók. 17 A 112. oldalon olvasható. 28
A város millenniumi zászlajának átadásakor és a Szent István szobor avatásakor 18 teremtődött meg a lehetősége annak, hogy elkezdjük a tényleges megvalósítást. 19 Egy másik nagy, fajsúlyos rendezvény szervezésével párhuzamosan folytak a felújítási munkálatok, amelyek a már megszokott, helyi összefogás eredményeként fejeződtek be. A korpusz aranyozását, az állványozást Burján Sándor barátunk végeztette, a kőfaragó szakmunkán felüli, minden egyéb teendőt egyesületünk intézett. Fontos megjegyezni, hogy egy külföldre származott, egykori győrszentmártoni lakos 20 mellett a pannonhalmi egyházközség jelentős anyagi hozzájárulással 21 tette lehetővé a felújítás megvalósítását. A két közterületi műtárggyal kapcsolatos foglalatosságunk során már felhasználtuk a modern technika biztosította lehetőségeket. Interneten, virtuális módon kértünk és ennek eredményeként ténylegesen, a valóságban kaptunk is 22 anyagi támogatást. 2001 halottak napján avattuk fel és nyert áldást a megszépült Mindenki keresztje, amely név eredetére az avató beszédben esett utalás. Sok utánjárást és intézkedést igényelt még hónapokkal elkészülte után is, de jóleső érzéssel vettük, hogy az egész város megelégedésére történt a felújítás. Olyan személyek is pozitívan nyilatkoztak meg az eseménnyel kapcsolatban, akik addig szkeptikusan vagy közönyösen viszonyultak ahhoz a fajta tevékenységhez, amit a Pannonhalmi Pándzsa Klub végzett. A nyár folyamán sem tétlenkedtünk. Akkor kezdődött egy azóta rendszeressé vált segítségnyújtás, mely abban nyilvánul meg, hogy az egyesület anyagi lehetőségeihez mérten több gyermek nyári 18 2001. augusztus 20. 19 A NKÖM államtitkárával folytatott beszélgetés során nyílt lehetőség arra, hogy központi támogatáshoz hozzájussunk. 20 Radda Mária Ausztria 21 A költségek egyharmadát biztosította. 22 Radda Mária Ausztria, Subert Sándor (ph/82) USA. 29
táboroztatását segíti, teszi lehetővé. Ezen programunk során együttműködünk a Gyermekvédő Szolgálattal és a város védőnőjével, hogy a leginkább rászorultakhoz jusson a támogatás. 2001-ben is részt vettünk a Bakonyi Betyárnapok főzőfesztiválján, ahol saját magunk által kidolgozott recept alapján főztük, az azóta Pándzsa parti pandúrleves néven többször is elkészített vaddisznólevest. Ennek az évnek a végén kellemes fáradtsággal nyugtázhattuk, hogy egyesületünk nem tétlenkedett. Akkor ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy ha mást már nem tennénk, akkor is érdemes volt létrehozni és működtetni a Klubot. Sikerült megmutatni, hogy mi mit értünk lokálpatriotizmuson. De nem következett pihenés, kiengedés, mert még 2001 augusztusában elhatároztuk, hogy illő módon megünnepeljük a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumát. A szervezés augusztus végén kezdődött és szeptember végén már gyökeresen új alapokra helyeződött, amikor bekapcsolódott a szervezésbe Száraz Lajos barátunk. Ő lett a profi megvalósítás biztosítéka. Az instrukciói alapján végzett előkészítő, szervező és megvalósító munka sikerét a Generációk Találkozása 2002. fesztivál igazolta. Szeptember végén öt korosztályban az egykori együttesvezetők irányításával megkezdődtek a néptánc próbák, és intenzív felkészülés időszakává vált 2001 ősze és tele. Gigászi erőfeszítést igényelt mind a jelmezek és egyéb kellékek beszerzése, mind a Művelődési Ház oly módon történő átalakítása, ami alkalmassá tette egy háromnapos fesztivál több, meghatározó rendezvényének befogadására. November végére állt össze az a program, amely a táncegyüttes három évtizedes jubileumának megünneplését szolgálta. Azon viszont messze túlmutatott azáltal, hogy egy korszakot, egy 30
második nagy generáció életét mutatta be. Visszaidézett régi, kellemes emlékeket. Úgy hozta vissza a múltat, hogy közben előre mutatott. Rámutatott arra, hogy ilyen jellegű rendezvényekre, fesztiválokra igény mutatkozik a város lakói részéről. Decembertől a konkrét megvalósítás vette kezdetét. Rengeteg levél, telefon, utazás, tárgyalás, kérés, szervezés és sok hasonló ügyintézés következett. Ez jellemezte az egyesületből toborzódott szervezőbizottság összes tagjának, illetve a többtucat segítő személynek mindennapjait. Ha kötni akarjuk magunkat korszakokhoz és az azokat határoló időszakokhoz, akkor a 2001-es közéleti tényezővé válás után 2002-ben a felnőtté válás útjára lépett az egyesület. Olyat alkottunk, amelyre mi magunk sem mertünk gondolni. A sikerben eleinte csupán Száraz Lajos, a Generációk Találkozása 2002. fesztivál szervezőbizottság elnöke volt biztos. Ez az év nem a megszokott módon kezdődött, nem rendeztük meg önállóan a Pándzsa-bált, mert az részévé vált a táncegyüttes három évtizedes jubileumát ünneplő programsorozatnak. A január ott folytatódott, ahol az előző évet abbahagytuk. Rengeteg munkával, szervezéssel, mindent a célnak alárendelve finomítottuk a minden képzeletet felülmúló fesztivál programjainak részleteit. Jelentős hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a helyi értékek felmutatásán túl megidézzünk egy általunk mindenképp legendásnak tartott időszakot. Mindezt úgy, hogy az amatőr szinten, de nagy szívvel és profi lelkesedéssel művelt művészeti ágak, tevékenységek fel- és bemutatása mellett Pannonhalmához kötődő hivatásos művészek is részt vegyenek a programban. Így kapott meghívást Dinnyés József, Kátai Zoltán, Szűcs Judit, Benkő László és ifj. Pusztai Antal. Dinnyés József és Kátai Zoltán a 70-es években rendszeresen vendégeskedett Pannonhalmán, míg Szűcs Judit ugyanennek a kornak diszkó királynőjeként vált ismertté 31
(olyannyira, hogy fergeteges sikert aratott 2002-ben is). Benkő Lászlót sajátos körülmény köti Pannonhalmához és a Pándzsa Táncegyütteshez. A Pándzsa Táncegyüttes első és egyetlen zenekarának csellósa, Rudas János tanár úr volt a világhírűvé vált Omega együttes billentyűsének első zenetanára. Ezen okból adódóan művészbarátunk a fesztivál mindhárom napján aktívan jelen volt. Pénteken ötórai teát vezetett, szombaton a média képviselői által elbírált borok versenyén elnökölt, míg vasárnap a Hair című film és a hármas Szuperkoncert kapcsán osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Ifj. Pusztai Antal, a pannonhalmi születésű, világhírű gitárművész a szó legszorosabb értelmében elkápráztatta Pannonhalma azon lakóit, akik részvettek a város legidősebb polgárait köszöntő szentmise utáni koncertjén a Kistemplomban. Az általa nyújtott produkció azóta is beszédtéma (nemcsak) városunkban. A művészek fellépése mellett jelentős esemény volt, hogy meghívást kaptak a Pannonhalmát körülvevő városok Győr, Pápa, Zirc, Herend, Bábolna, hogy mutatkozzanak be. Az említett városoktól kapott produkciókra zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház nagyterme, melyre rég volt példa, és amit megismételni is csak másnap sikerült. A Generációk Találkozása 2002. fesztiválnak központi, fő attrakciója a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumát ünneplő Gálaműsor volt, amikor több mint három órás produkcióval köszönték meg a veterán-, fiatal- és gyermektáncosok a településtől kapott több évtizedes támogatást, segítséget, biztatást. A Gálaműsor végén az 1972-ben alapított táncegyüttes életre hívói közül Molnár Istvánné együttes vezető, Németh Zoltán zenei vezető, Stecina István alapító és Tárnoki László zenekari tag megosztva Pannonhalmáért Kitüntető Cím ben részesült. A díjat a képviselő-testület döntése értelmében a város polgármestere 32
az érintettek méltatása mellett adta át. Ekkor hangzott el az azóta szállóigévé vált híres mondat, miszerint az elmúlt két napban nagyon jó volt de a legjobb most Pannonhalma polgármesterének lenni. 23 A műsorfüzetben nem szerepelt, ezért most indokolt megemlíteni, hogy a Gálaműsor és az V. jubileumi Pándzsa-bál közötti időben az általános iskolában az ugyancsak 30 éves népművelői pályáját ünneplő Stecina Istvánt köszöntöttük. Egykori osztálytársa, a város jegyzője méltatta az aznap többszörösen is ünnepeltet. Majer Józsefné jegyzőasszony másnap, a már említett szentmise után pedig meglepetésszerű, de igen kellemes köszöntésben részesítette a Pándzsa Táncegyüttesben, valamint a közéletben aktív ifjú veteránok szüleit. A pannonhalmi közéletében új formát teremtettünk a kávéházi beszélgetésekkel. Ezen rendezvényekre Győrszentmárton Pannonhalma valamilyen teljesítménye alapján ismertté lett vagy híressé vált személyiségét hívtuk meg családostul. Az itt felsoroltakon túl több, más-más típusú rendezvénye volt a fesztiválnak, de azok felsorolásától a kiadott és mindenkihez eljuttatott műsorfüzet folytán, illetve mert jelenleg a Pándzsa Klub bemutatására törekszünk most eltekintünk. Arra viszont itt is szeretnénk rámutatni, hogy 28 programot bonyolítottunk le két és fél nap alatt. A fesztivál formanyomtatványain megjelent színösszetétel, a szavanna sárga és a fekete, azóta az egyesület emblémája lett. Meghatározóvá vált az a programsor, ami hét főszervezővel, több mint egy tucat közvetlen segítővel és egy profi irányításával szerveződött. Pannonhalmiakkal, pannonhalmiaknak, pannonhalmi- 23 Nem szószerinti idézet 33
akért jött létre, hogy felmutathatók legyenek fiatal-ősi városunk értékei. Folytatjuk Három emlékezetes megnyilvánulás a fesztivál egy-egy napjáról. Szombathelyi Szaniszló: Ezek a fiuk fenekestül felforgatták ennek a településnek az életét. Pál Ferenc: Hogyan mennék haza, hát én itthon vagyok! ifj. Pusztai Antal: Minden vágyam az volt, hogy egyszer szülővárosomban koncertezzek. Ide vissza kell térnem. 2002-ben talán érthető módon további nagy rendezvényünk nem volt, de illő módon megemlékeztünk Dr. Szombathelyi Károly születésének 90. évfordulójáról. Emléktáblát készíttettünk, melynek avatása és megáldása a család jelenlétében történt a jeles napon. Átmenetileg a Kistemplomban került elhelyezésre, de végső helye a róla elnevezett utcában lesz. Erről később várható döntés. Folytatódott a gyermekek táboroztatásának segítése, részt vettünk a zirci vadétel készítő fesztiválon. Alapszabályunkhoz híven kivettük részünket a helyi képviselők kiválasztásának folyamatából. Két tagtársunkat a közgyűlés döntése értelmében független képviselőjelöltként ajánlottuk a választók figyelmébe (Siska Béla, Szabó Attila). Mindketten képviselőkké váltak. A szavazatokért ezúton is köszönet illeti a választókat. Értékelésünk szerint ez az eredmény egyben jelzés is volt az egyesület számára, hogy megelégedettséget vált ki az, amit Pannonhalmáért végzünk. Szomorú esemény árnyékolta be a 2002. évet. Elhunyt Németh Zoltán tanár úr, akiben a táncegyüttes nagyapját tiszteltük. Mély megrendüléssel vettük tudomásul a megmásíthatatlant. Emlékét maradandó módon akarjuk megőrizni/őriztetni. A megyei napilapban temetését követően jelentettünk meg őt méltató gondolatokat, mert másoknak is tudomására akartuk hozni, hogy mit gondolunk a mindannyiunk által tisztelt és becsült egykori tanárunkról, zenei vezetőnkről, a Zoli Bácsi -ról. 34
2003-ban visszakerültünk a régi kerékvágásba, a hagyományos (VI.) Pándzsa-bállal nyitottuk az évet. Ebben az esztendőben már a bál megszervezésén és lebonyolításán is megfigyelhető volt rendezvényszervezési gyakorlatunk és tapasztalatunk. A farsangi mulatságot Szombathelyi Szaniszló és énekegyüttese, a SaniSingers nyitotta, majd a Generációk Találkozása 2002. fesztiválon fergeteges sikerrel bemutatkozott veszprémi Bakony Táncegyüttes és Bolla Tipcsi zirci szájgyalus adta meg a fergeteges hangulat alapját. Velük baráti viszonyba kerültünk és későbbi rendezvényeinken is jelen voltak. Várható, hogy további programjainkon még találkoznak velük Pannonhalma lakói. Ekkor voltunk kénytelenek kimondani amit alapszabályunk is így rögzít, hogy a Pándzsa-bál a Pannonhalmi Pándzsa Klub tagjainak zártkörű rendezvénye. Ez viszont nem zárja ki, hogy más azon részt vegyen (sőt ezt szorgalmazzuk is), de a már említett szűkös befogadóképesség és a hál Istennek nagy érdeklődés korlátot szab vágyainknak, akaratunknak. Különös elismerésben részesült fiatal egyesületünk. Egy győri egyetemista 24 szakdolgozatában külön fejezetben szerepeltette a Pannonhalmi Pándzsa Klub lokálpatrióta, kulturális tevékenységét. Február-március hónapokban elkezdtük szervezni az év két nagy rendezvényét, a Majálist és a Pándzsa parti Pándzsa partyt. Ezekkel a programokkal egyrészt a rég megvolt szokást akartuk újraéleszteni, másrészt hagyományt akartunk teremteni. A májusfa állítással egybekötött, egész napos szórakoztató műsoron a pannonhalmi alkotó közösségek számára biztosítottunk bemutatkozási lehetőségét. Emellett olyan programrészek is színesítették a délutánt, mint kommandós, íjász, karate és társastánc bemutató. Számításaink szerint 700-800 fő vett részt az 24 Dobos Nóra 35
első alkalommal megrendezett (felújított) pannonhalmi majálison, ami a feltételek megléte esetén folytatásra ösztönzi egyesületünket. Külön öröm számunkra, hogy az általunk kényszerűen alkotott Majális-tér átment a köztudatba. Ma már hivatalos elnevezés nélkül is így emlegetik a Művelődési Házzal szembeni területet. A működésünket egyre inkább jellemző jótékonykodás eme rendezvényünkön is teret nyert. A felállított májusfát tombolán kisorsoltuk, és a befolyt összeget a már körülírt gyermektáboroztatásra ajánlottuk fel. Akaratunktól függetlenül, de országos hírűvé vált a rendezvény, mert egy kereskedelmi rádió az útlezárás miatt napokon át, naponta többször propagálta a rendezvényt, ami a látogatottságon is meglátszott. Másik nagy vállalkozásunk volt a Szent László-napi Pándzsa parti Pándzsa party vadétel főző verseny megszervezése és megrendezése. A sokak által furcsának talált fogalompárosításnak sajátos okai vannak. Egyrészt szeretnénk, ha Pannonhalmának is lenne egy helyieket és idelátogatókat egyaránt megmozgató, érdekes és egyben hasznos fesztiválja. Olyan, ahol a szellemi értékek mellett egyetemes emberi szokások is reflektorfénybe kerülnek, mint például a közös étkezés. Másrészt elég nagy hagyománya van Magyarországon a különböző főzőfesztiváloknak, de olyan, amely egy történelmi személy 900 éves legendájából merít apropót, az vetekszik a fehérholló gyakoriságával. Ugyanis a legendáshírű lovagkirály egyik csatája után imájából felkelve visszaindult, s íme szarvas- és marhanyáj ballagott vele szemben, s vadságát levetkezve, a királlyal együtt vonult a sereg közepébe. Szedett tehát ki-ki az állatokból annyit, amennyire szüksége volt. 25 A rendezvényre szándékainknak megfelelően többen hazalátogattak a már elszármazottak közül, sokan voltak az érdeklődők és megfelelő számban állítottak bográcsokat. Az ugyancsak 25 Részlet a Szent László Legendából. 36
pannonhalmi, illetve elszármazott, de köztiszteletben álló személyek alkotta zsűri 26 nehéz feladattal birkózott. Ez azt igazolja, hogy érdemes lesz a továbbiakban is megrendezni a Pándzsa parti Pándzsa partyt. Nem kizárt, hogy egyszer a Pándzsáig állnak majd a bográcsok. A fesztiválon is bemutatkozott Szombathelyi Szaniszló énekkara a SaniSingers, Szombathelyi Patrik zenekara a Spatri Jazzband, a Bakony Táncegyüttes, akik a főzőversenyben is részt vettek, valamint a Pándzsa Táncegyüttes 30 éves jubileumi Gálaműsorán a zenét szolgáltató Fajkusz Attila és népi zenekara. Történelmi pillanatnak is részesei lehettünk, mert Horváth György megszólaltatta Zsebedics János egykori, köztiszteletben álló órásmester tárogatóját. A sikeresen lebonyolított programok szervezéséből oroszlánrészt vállaló egyesületi elnökünknek, Siska Sándornak emléktárgy ajándékozásával nyilvánítottuk ki köszönetünket. Ekkor, a feliratozás következményeképp merült fel, hogy a Pándzsa Klub önmeghatározásként a Jót s jól mottót fogja használni, mint a jövőnek irányt mutató alapelvet. Nyári programunk a szokásossá vált zirci Bakonyi Betyárnapokon való részvételünk volt, ahol a hagyományoknak megfelelően nagyon kellemes napot töltöttünk tervezgetve a jövőt. Szeptemberben jelentős, mérföldkő szerepet betöltő közgyűlést tartottunk, ahol módosítottuk az egyesület alapszabályát, illetve végrehajtottuk az időszerűvé vált tisztújítást. Az alapszabály módosításának több oka is volt. Indokolttá vált a névváltoztatás helyesebben pontosítás, hogy tevékenységünket és az ehhez tartozó szervezeti formát nevünk is kifejezze. Egyszerűsítettük, 26 Dr. Bertalan Zoltán, Csóka János, Fenyő Gyuláné, Majer Józsefné, Horváth György, Pánczél Benedek, Stecina István, Száraz Lajos, Szombathelyi Szaniszló 37