A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ CSOPORTJÁNAK ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DEMOGRÁFIAI ELNÖKSÉGI BIZOTTSÁGÁNAK KIADVÁNYAI

A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ CSOPORTJÁNAK ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA DEMOGRÁFIAI ELNÖKSÉGI BIZOTTSÁGÁNAK KIADVÁNYAI

KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ CSOPORT Igazgató: d r. SZABADY EGON Ö sszeállította: HORÁNYI PÉTÉRNÉ L ektorálta: VALKOVICS EMIL

MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGÉNEK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI RÉGIÓNKÉNT Budapest 1965/1

TARTALOMJEGYZÉK Oldal ELŐSZÓ 9 I. ÖSSZEFOGLALÁS 11 II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE A népesség fejlődése, te rm é sz e te s szaporodás, vándorlás------------------------------------------------- 15 A népesség korö sszetétele-------------------------------------------------------------------------------------------------------- 22 A népesség legm agasabb iskolai végzettsége----------------------------------------------------------------------- 24 A népesség összetétele gazdasági aktivitás sz e rin t--------------------------------------------------------- 25 A keresők népgazdasági áganként---------------------------------------------------------------------------------------------- 30 A keresők foglalkozási viszony sz e rin t----------------------------------------------------------------------------------- 34 A keresők korö sszetétele-------------------------------------------------------------------------------------------------- 35 A keresők legm agasabb iskolai végzettsége---------------------------------------------------------------------------- 37 III. TÁBLÁZATOK 1. A népesség fejlődése, te rm észetes szaporodás, vándorlás 1. 1 A népesség szám a gazdasági körzetenként 1949-1963------------------------------------ 41 1-2 A népesség szám a nem enként, gazdasági körzetenként, 1949, 1960,1963 - t 41 1.3 A nem ek aránya, népsűrűség gazdasági körzetenként 1949, 1960, 1963------- 41 1.4 A születések és halálozások gazdasági körzetenként 1949-1962-------- ------ 42 1.5 A te rm észetes szaporodás gazdasági körzetenként 1949-1962------------------------- 43 1.6 A népességszaporodás gazdasági körzetenként 1949-1962-------------------------------- 43 1. 7 Az állandó lakóhelyváltozások iránya gazdasági körzetenként 1961-1962 -- 44 1. 8 Az állandó vándorlások a vándorlás célja szerint, gazdasági körzetenként 1961-1962--------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 46 1.9 Az állandó vándorlások a vándorlók kora szerint, gazdasági körzetenként 1961-1962------------------------------------- 47 2. K orösszetétel 2.1 A népesség korcsoportonként, gazdasági körzetenként I9 6 0 ------------------------ 48 2. 2 A népesség korcsoportonként, gazdasági körzetenként 1963--------------------------- 49 2. 3 A keresők korcsoportonként, gazdasági körzetenként 1960 -------------------------- 50 2.4 A keresők korcsoportonként, gazdasági körzetenként 1963----------------------------- 51 2.5 Az aktiv keresők korcsoportonként, gazdasági körzetenként 1963--------------------- 52 2.6 A keresők korcsoportonként, főbb népgazdasági ágak szerint, gazdasági k ö r zetenként 1960----------------------------------------------------------------------------------- - ----------------- 53 2.7 A keresők korcsoportonként, főbb népgazdasági ágak szerint, gazdasági k ö r zetenként 1963------------------------------------------------------------------------------------------------------- 54 5

3. Iskolai végzettség 3.1 A 7 éves és idősebb népesség legm agasabb iskolai végzettsége, gazdasági k ö r zetenként 1960---------------------------------------------------------------------------------------------------------- 55 3. 2 A keresők legm agasabb iskolai végzettsége; gazdasági körzetenként 1960 --------- 56 3.3 A kereső férfiak legm agasabb iskolai végzettsége foglalkozási viszonyonként, gazdasági körzetenként 1960----------------------------------------------------------------------------------- 57 3.4 A kereső nők legm agasabb iskolai végzettsége foglalkozási viszonyonként, gazdasági körzetenként 1960---------------------------------------------------------------------------------------- 58 3.5 A keresők legm agasabb iskolai végzettsége foglalkozási viszonyonként, gazdasági körzetenként 1960---------------------------------------------------------------------------------------- 59 3.6 A keresők legm agasabb iskolai végzettsége főbb népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1960----------------------------------------------------------------------------------- 60 4. G azdasági aktivitás 4. 1 A keresők szám a és aránya gazdasági körzetenként 1949, 1960, 1963 -------------- 61 4.2 A kereső arány gazdasági körzetenként 1949, 1960, 1963----------------------------------- 61 4. 3 A 100 k eresőre jutó eltartottak szám a gazdasági körzetenként 1949, 1960, 1963 61 4. 4 A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint, gazdasági körzetenként I960-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 62 4. 5 A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint, gazdasági körzetenként 1963-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 63 4. 6 A 15-59 éves férfi, a 15-54 éves női népesség és keresők gazdasági körzetenként 1960, 1963-------------------------------------------------------------------------------------------------------- 64 4. 7 A keresők a megfelelő korú népesség százalékában, gazdasági körzetenként I960--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 65 4.8 Az aktiv keresők a megfelelő korú népesség százalékában, gazdasági k ö rz e tenként 1963 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------- 66 5. Népgazdasági ág 5.1 A népesség népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1949----------------- 67 5. 2 A népesség népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1960 ---------------- 68 5.3 A népesség népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1963---------------- 69 5. 4 A keresők népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1949---------------- 70 5.5 A keresők népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1960------------------ 71 5.6 A keresők népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1963------------------ 72 5. 7 Az aktiv keresők főbb népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1960, 1963-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 73 5. 8 A kereső férfiak iparcsoportok szerint, gazdasági körzetenként 1960------------- 74 5.9 A kereső nők iparcsoportok szerint, gazdasági körzetenként 1960-------------------- 75 5.10 A keresők iparcsoportok szerint, gazdasági körzetenként 1960------------------------- 75 6. Foglalkozási viszony 6. 1 A népesség foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1949 -------- 77 6.2 A népesség foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1960------------- 78 6. 3 A keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1949--------------- 79 6.4 A keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1960 --------------- 80 6. 5 A m ezőgazdasági keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1960------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 81 6

Oldal 6. 6 Az ip ari keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1960 82 6.7 Az épitőipari keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként I960------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 83 6. 8 Az ip ari és épitőipari keresők foglalkozási viszony szerint, gazdasági körzetenként 1960------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 84 7. Egyéni foglalkozás 7. 1 Az ip a ri foglalkozású keresők szám a néhány kiem elt szakm ában, gazdasági körzetenként 1949--------------------------------------------------------------------------------------------------- 85 7. 2 Az ip a ri foglalkozású keresők százalékos m egoszlása néhány kiem elt szak m ában, gazdasági körzetenként 1949---------------------------------------- 86 7. 3 Az ip ari foglalkozású keresők szám a néhány kiem elt szakm ában, gazdasági körzetenként 1960-------------------------------------------------------------------------------------------------- 87 7. 4 Az ip a ri foglalkozású keresők százalékos m egoszlása néhány kiem elt szak mában, gazdasági körzetenként 1960------------------------------------------------------------------- 88 8. A keresők ingázása 8.1 A lakóhelyén dolgozó és eljáró aktiv keresők népgazdasági ágak szerint, gazdasági körzetenként 1960--------------------------------------------------------------------------------------- 89 8. 2 A lakóhelyén dolgozó és eljáró keresők korcsoportonként, gazdasági k ö rzetenként 1960------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 90 9. A b el- és külterületi népesség főbb adatai 9. 1 A népesség korm egoszlása, Írn i, olvasni tudása, b el- és külterületi ré s z le te zésben, gazdasági körzetenként 1960------------------------------------------------------------------- 92 9. 2 A keresők szám a főbb népgazdasági ágak szerint, b e l- és külterületi részletezésben, gazdasági körzetenként 1960------------------------------------------------------------------- 93 9. 3 A népesség százalékos m egoszlása korcsoportonként, b el- és külterület s z e rint 1960------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 94 9. 4 A keresők százalékos m egoszlása főbb népgazdasági áganként, b el- és külterület szerint 1960--------------------------------------------------------------------------------------------------- 94 IV. FONTOSABB FOGALMAK MAGYARÁZATA -------------------------------------------------------------------------------------- 95 7

Előszó O rszágunk gazdasági fejlődésének, továbbá a távlati terv ezés szükségleteinek megfelelően előtérbe került az az igény, hogy az egyes területek és ezek népességének sajátos tulajdonságait ne csak a közigazgatási beosztás szerint, hanem a településföldrajzi különbségeket is figyelem be véve értékeljük. Az egyes közigazgatási egységek (megyék, járások, városok és községek) népességének dem ográfiai jellem zői, kulturáltsági szinvonala, foglalkoztatottsága - területi elhelyezkedésükből, te rm é sz e ti adottságaikból, a közlekedés lehetőségeiből adódóan - gyakran hasonló, m ásutt jelentősen eltérő. A közigazgatási egységek nagy szám a m iatt ezeknek a különbségeknek értékelése rendkívül bonyolult, ugyanakkor a területi elem zés és te rv ezés a távlati tervezés fontos tényezője. A távlati terv ezés igényeinek megfelelően az elm últ években a közgazdasági és gazdaságföldrajzi szakem berek hosszas kutatóm unkája során a legfontosabb determ inánsokat figyelem be véve nagyrészt kialakult a közigazgatási beosztástól független, gazdaságilag többnyire egységes területek (régiók) elhatárolásának egzakt m ó d sz e re. 1963-ban jelent meg a M agyar F o rra d a lm i M unkás-p araszt K orm ány 1022/1963. szám ú h a tározata a regionális te rv ezés ren d szerérő l, am ely a gazdasági körzetekre vonatkozó tervezés feladatait és kapcsolatait Írja elő. A Központi Statisztikai Hivatal N épességtudom ányi Kutató Csoportja feladatának tekintette, hogy a két utolsó népszám lálás (elsősorban az 1960. évi népszám lálás), továbbá az 1963. évben m egtartott m ikrocenzus eredm ényeit figyelem be véve rövid ism e rte té st adjon a rró l a hat gazdasági körzetről, am ely Budapest, ille t ve az öt vidéki nagyváros és ezek vonzáskörzetébe tartozó területekből alakult ki. Jelen tanulmányban nem kívánunk foglalkozni a rayonok kialakításának elm életi kérdéseivel, csupán az em lített területek dem ográfiai jellegzetességeit mutatjuk be. Meg kell itt jegyezni, hogy a népszám lálások hagyományának megfelelően a legutóbbi népszám lálási eredm ények összeállítása és ism e rte té se is a közigazgatási beosztásnak megfelelő területi részletezésben történt. A Népességtudom ányi Kutató Csoport a népszám lálás és a m ikrocenzus eredm ényeit külön feldolgozások segítségével átdolgozta a régiók területének megfelelően, figyelem be véve a folyam atos statisztikában rend elk ezésre álló legfontosabb mutatókat, szükség esetén b e csléssel egészítette ki a te rü let- és idősorokat, illetve hiányos adatsorokat. E tanulm ány részletes táblaanyagával segítséget kivánunk nyújtani a további t e r vezéshez. Az egyes gazdasági körzetek - mint az a tanulmányból is kitűnik - a terület adta lehetőségekből s z á r mazó jelentős ágazati differenciáltságon túlm enően más vonatkozásokban is lényegesen eltérnek egym ástól. T erm észetes, hogy a gazdasági összetétel alapvetően befolyásolja a népesség dem ográfiai viselkedését. Annak m egállapitása azonban, hogy a régiók adottságai megfelelően vannak-e kihasználva, m á r egy sokkal szélesebb körű elem zés feladata. Gondolunk itt elsősorban a m ezőgazdasági jellegű körzetekre, am elyek ugyan az utóbbi években kis m értékben iparosodtak, de ez az ip arosítás m ég csak kezdeti lépésnek tekinthető, vagy az ip ari 9

jellegű körzetekre, am elyeknek a Központi iparvidékkel szem ben tapasztalható, elsősorban gazdasági a rán y talanságai nem minden esetben indokolhatók. E tanulm ány a régióknak elsősorban a népszám lálási adatok alapján megállapítható legfontosabb je l legzetességeit nagy vonalakban tárgyalja és csak a legjelentősebb különbségeket m utatja be. Úgy gondoljuk azonban, hogy az itt közölt adatok alapot adnak a további, mélyebb elem zéshez. Dr. Szabady Egon 10

1. Ö sszefoglalás A tanulm ány célja, hogy bem utassa az o rszág hat gazdasági körzetének legfontosabb dem ográfiai je l legzetességeit az 1949. és az 1960. évi népszám lálás, az 1963. évi m ikrocenzus és esetenként a folyam atos statisztika adatai alapján. Az egyes régiók között a jelentősebb dem ográfiai eltérések a következők: 1. A népességszámol tekintve legnagyobb régió a Központi iparvidék és az É szak Dunántúl (1963-ban az előbbiben a népesség 30 %-a, az utóbbiban 17 %-a él), legkisebb a Dél Dunántúl és É szaki iparvidék. L eg nagyobb m értékű a népesség szám ának növekedése 1949 és 1963 között a Központi iparvidéken, az É szaki iparvidéken és az É szak Dunántúlon (20, 15 ill. 12 %). A m ásik három körzetben az elm últ tizennégy év alatt a népesség szám a alig változott, ezenbelül 1960-tól 1963-ig csökkenés következett be. 2. A születések és halálozások különbözeié 1949-1959 közötti években az Északkelet Alföldön és É szaki iparvidéken 15, ill. 13 %-os, É szak Dunántúlon 11 %-os te rm észetes szaporodást eredm ényezett, a többi körzetben ez az arány csupán 7-8 % között mozgott. A következő három évben a te rm észetes szaporodás m értéke visszaesett: Északkelet Alföldön és É szaki iparvidéken m ár csak 2 %-os a növekedés, a többi k ö rzetben az em elkedés az 1 %-ot sem érte el, Budapesten pedig 0, 5 %-os te rm észetes fogyás következett be. A népesség szám ának növekedése és a te rm észetes szaporodás közötti eltéréseket a nagyarányú ván dorlás okozza, am ely a Központi iparvidéken népességnövekedést, a többi régiókban csökkenést eredm ényezett. Jellem ző, hogy a Központi iparvidék népességnövekedését 1949-1959 között felerészben, 1960-1962 között csak nem teljes egészében a pozitiv vándorlási különbözet fedezte. A többi rayonban 1949-1959 között a te rm észetes szaporodás még fedezte a bevándorlásnál nagyobb arányú elvándorlás m iatt fellépő vándorlási veszteséget, az 1960. évi népszám lálást követő három évben azonban a kism értékű te rm é sz e te s szaporodás a vándorlási v e sz teséget nem tudta pótolni. 3. A népesség korösszetétele gazdasági körzetenként jelentős különbségeket m utat. 1960-ban és 1963-ban is az Északkelet Alföldön volt a legm agasabb (csaknem 30 %), a Központi iparvidéken pedig a leg alacsonyabb (22, ill. 20 %) a 15 éven aluliak aránya, a fiatal produktív koruaké ezzel ellentétben a Központi ip a r vidéken és az É szaki iparvidéken a legm agasabb, az É szakkelet Alföldön a legalacsonyabb. A két korcsoport ellentétes aránya azt m utatja, hogy az ip ari körzetek felszivják a m ezőgazdasági régiók fiatal m unkaerőinek egy részét. 4. A népesség gazdasági aktivitás szerin ti összetételét részben az egyes körzetek közötti nagy különbségek, m á sré sz t az inaktiv keresők arányának az utóbbi három évben bekövetkezett növekedése jellem zi. A keresők és az aktív keresők aránya az 1960. évi népszám lálás és a m ikrocenzus időpontjában is a Központi ip a r vidéken a legm agasabb: 1960-ban a népesség 61 %-a, 1963-ban 64 %-a kereső, 1960-ban 53 %-a, 1963-ban 54 %-a aktiv kereső. A többi régióban, ahol 1960-ban alacsonyabb volt az aktiv keresők aránya, mint a K özponti iparvidéken, 1960-hoz képest még további csökkenés következett be. Legnagyobb m értékben csökkent az aktiv keresők aránya a két m ezőgazdasági jellegű körzetben: az Északkelet Alföldön jelenleg a népesség 40 %-a (1960-ban45 %-a), a Délkelet Alföldön 46 %-a (1960-ban 51 %-a) aktiv kereső. Ez a csökkenés - a két em lített körzetben - főleg a korábban aktiv, idős m ezőgazdasági keresők nyugdijbavonulásának következménye. 11

A férfiak között az aktív keresők aránya gazdasági körzetenként nem mutat nagy eltéréseket, csupán az É szakkelet Alföld férfi népességéből kevesebb az aktív kereső (58 %). A női népességből 1963-ban a Központi iparvidéken legtöbb az aktív kereső (43 %), legkevesebb az É szakkelet Alföldön (23 %). Az aktív kereső nőknek a női népességhez viszonyított aránya 1963-ban általában m agasabb mint 1960-ban (a két m ezőgazdasági jellegű körzetet kivéve), ugyanakkor az aktív kereső férfiak aránya minden régióban csökkent 1960-hoz viszonyítva. A 15-59 éves férfi népességnek 1963-ban 93-95 %-a aktív kereső, valam ivel kevesebb mint 1960-ban. A 15-54 éves nők közül az aktív keresők aránya 1960.óta - az É szakkelet és Délkelet Alföld kivételével - m inden rayonban jelentősen em elkedett. Százl5-54 éves nő közül a Központi iparvidéken 68, a Dél Dunántúlon 51, az É szak Dunántúlon 50 aktív kereső van. 5. Népgazdaságunk struktúrája az 1949. évi népszám lálás óta alapvetően megváltozott. Az átalakulás 1949-1960 között az ip ari keresők szám ának em elkedése, a m ezőgazdasági keresők szám ának csökkenése, az 1960. évi népszám lálást követő három évben a m ezőgazdasági keresők szám ának további csökkenése és az inaktív keresők szám ának növekedése jellem zi. Régiónként vizsgálva a keresők összetételét m egállapíthatjuk, hogy az Északkelet, D élkelet Alföld és Dél Dunántúl m ég m a is m ezőgazdasági jellegű, aktív keresőinek m integy fele dolgozik a m ezőgazdaságban. 1949-hez képest azonban igen jelentős eltolódás következett be, m ivel 1949-benm ég az aktív keresők több mint kétharm ada tartozott a m ezőgazdasághoz. Jelentősen megnőtt ezekben a körzetekben az ip a ri- építőipari ak tív keresők aránya (1963-ban Északkelet Alföldön 21, Délkelet Alföldön 24, ill. Dél Dunántúlon 26 %-ra), ez azonban a körzetek jellegét alapvetően nem befolyásolja. A Központi iparvidék m ár 1949-ben is az o rszág ip ari központja volt. Az összes aktív keresőknek 1960-ban 52 %-a, 1963-ban 54 %-a dolgozott az iparban és építőiparban. A decentralizált ipartelepítés következtében ugyan nyomasztó ip ari túlsúlya csökkent, azonban m a is az ország ip a ri centrum a. Az É szaki iparvidék és É szak Dunántúl gazdasági profilja ugyanezen időszak alatt sokkal e rő te lje sebben módosult. 1949-ben mindkét körzet aktív keresőinek több mint fele, 1960-ban 39, ill. 42 %-a dolgozott a m ezőgazdaságban, ezzel párhuzam osan em elkedett az ip a ri- építőipari keresők aránya. 1963-ra az É szaki iparvidék m á r ip ari jellegűvé vált: aktív keresőinek 40 %-a ip a ri-épitőipari, 35 %-a m ezőgazdasági kereső. Az É szak Dunántúl, iparosodását szem lélteti, hogy 1963-ra aktív keresőinek 38 %-a m ezőgazdasági, 36 %-a pedig ip ari-ép itő ip ari dolgozó. 12

II. A z a d a to k ism ertetése

M agyarország hat régióját Budapest főváros, a négy m egyei jogú város, továbbá Győr és ezeknek a városoknak vonzáskörzetébe tartozó területek alkotják. A gazdasági körzetek, valam int Budapest népessége összetételének jellegzetességeit a következő adatok alapján m utatjuk be: A népesség fejlődése, te rm észetes szaporodás, vándorlás A népesség korösszetétele A népesség legm agasabb iskolai végzettsége A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint A keresők népgazdasági áganként A keresők foglalkozási viszony szerint A keresők korösszetétele A keresők legm agasabb iskolai végzettsége A NÉPESSÉG FEJLŐDÉSE, TERMÉSZETES SZAPORODÁS, VÁNDORLÁS M agyarország népességének szám a 1963. január 1-én 10 071 700, 1, 1 %-kal több mint az 1960. évi népszám lálás alkalm ával és 9,4%-kal több, mint 1949-ben. A két utolsó népszám lálás között (1949-től 1960-ig) a növekedés 8, 2 % volt. A gazdasági körzetek közül legnagyobb népességszám u a Budapestet is magábafoglaló Központi ip a r vidék és az É szak Dunántúl, 1963-ban az előbbiben az ország népességének 30 %-a, az utóbbiban 17 %-a él. A népesség szám át tekintve legkisebb gazdasági körzet a Dél Dunántúl és az É szaki iparvidék. A n ép esség szám ának változása az egyes régiókban 1949 óta különböző. Legnagyobb m értékű növekedés 1949. és 1963. között a Központi iparvidéken - ezen belül Budapesten (egyform án 20-20 %), továbbá az É szaki iparvidéken és az É szak Dunántúlon (15, ill. 11 %) tapasztalható. A fejlődésnek ez a tendenciája az em lített körzetekben 1949 és 1960 között és az ezt követő három évben is érezhető volt. A három rayon közül i s kiválik a Központi iparvidék, am elynek népesség növekedése - különösen az utolsó három évben - m e s z - sze m eghaladta a többi körzetét (5 %). A m ásik három körzetben az elm últ tizennégy év alatt a népesség szám a alig változott. Figyelm et érdem el az a jelenség, hogy az É szakkelet Alföldön és a Dél Dunántúlon az 1949. és az 1960. évi nép szám lálások között m ég növekedés volt tapasztalható (4-4 %), a további három évben azonban mindkét körzetben 15

2-2 %-os népességcsökkenés következett be. A Délkelet Alföldön, ahol a két népszám lálás között a népesség szám a 0, 1 %-kal csökkent, csökkenés mutatkozik. ez a folyam at nem állt meg, 1960-tól a m ikrocenzus időpontjáig újabb 2 %-os 1. A népesség szám a A népesség szám ának alakulását két tényező: a születések és a halálozások különbözetéből adódó te rm é sz e te s szaporodás és a vándorm ozgalom befolyásolja. V izsgáljuk meg e két tényező hatását az egyes gazdasági körzetekben. A te rm é sz e te s szaporodás az 1960. évi népszám lálást követő években valam ennyi gazdasági k ö rzetben visszaesett, elsősorban a születések rendkívüli csökkenése m iatt. A születések szám a az elm últ tizen négy évben minden gazdasági körzetben az 1953-55 közötti években volt a legm agasabb, ezt az időszakot azonban az is m e rt terhesség m eg szak itási tilalom m iatt bázisként elfogadni nem lehet. Ha az egyes rayonok 1962. évi születésszám át összevetjük az 1949. évivel - am ely viszonylag stabilnak mondható, hiszen m ég az 1956. évi születésszám is e körül mozgott -, az eltérés igen jelentős. 1949 óta legnagyobb m értékben Budapesten és a Délkelet Alföldön csökkent a születésszám : az 1962. évi születések szám a csupán három ötöde az 1949. évinek. A Központi iparvidéken, Északkelet Alföldön és Dél Dunántúlon ugyanebben az időszakban egyharm adával esett v issza a születések szám a. Legkisebb m é r tékű a csökkenés az É szaki iparvidéken és az É szak Dunántúlon (24, ill. 28 %). Az élveszületéseknek a népességhez viszonyított aránya országosan az 1949. évi 21 % o-ről 1962-re 13 % o-re esett vissza, legalacsonyabb ez az arány a Központi iparvidéken, ezen belül Budapesten (10, ill. 8 %o). A Délkelet Alföldön és a Dél Dunántúlon 1000 lakosra 13 élveszületés jut az 1949. évi 20-szal szem ben. Az 1000 la kosra jutó élveszületés az É szakkelet Alföldön a legm agasabb (16). a / A m ikrocenzus adatai. 16

2. Az élveszületések szám a és aránya A halálozási arányszám - ellentétben az élveszületési aránnyal - sem az egyes időszakok, sem az egyes régiók között nem m utat túlzottan nagy eltéréseket. 1949-től az 1960. évi népszám lálásig valam ennyi gazdasági körzetben lassú, egyenletes csökkenés figyelhető meg. 1958-ra a halálozási arány csaknem m inden körzetben 10 %o alá esett és jelentősen csak 1962-ben, a télvégi influenza járvány m iatt rosszabbodott. A Központi iparvidéken és Budapesten 1949 óta egyetlen évben sem volt olyan m agas a halálozás volum ene, mint 1962-ben, 1000 la kosra több m int 10 halálozás jutott. A halálozási arányszám ot tekintve az o r szág déli területein rosszabb a helyzet, mint az ország többi részében. Jellem ző, hogy a Délkelet Alföldön - am elynek halálozási szintje 1949-50 körül az É szaki iparvidékével volt azonos - a halálozási arányszám lassabban csökkent mint az É szaki iparvidéken és mint a többi körzetben. A rayon legkedvezőbb arányszám a 17

is 10-11 ezrelék között mozog, mig a legtöbb körzetben tartósan, vagy legalább a legkedvezőbb esetekben 10 %o alatt volt a halálozás. Ugyanilyen lassú ütemü javulás figyelhető meg a Dél Dunántúlon. E két körzetben általában és 1962-ben is magasabb a halálozási arány az összes többi körzeténél. 3. A halálozások szám a és aránya A születések és halálozások különbözete 1949-1959 között valamennyi gazdasági körzetben te rm é szetes szaporulatot eredm ényezett, ennek m értéke azonban rendkivül eltérő. A két népszám lálás között leg m agasabb a te rm é sz e te s szaporodás az Északkelet Alföldön és az É szaki iparvidéken (15, ill. 13 %), továbbá az É szak Dunántúlon: 11 %. A m ásik három rayonban a születések és halálozások különbözeiéből csupán 7-8 %-os te rm észetes szaporodás adódott. Az 1960. évi népszám lálást követő három évben e tekintetben teljesen megváltozott a helyzet. Az 1949-1959 között országosan tapasztalt 10 %-os te rm é sz e te s szaporodással szem ben 1960-62 között csupán 1 % volt ez az arány. Az Északkelet Alföldön és az É szaki iparvidéken, ahol a két népszám lálás között a leg m agasabb te rm észetes szaporodás mutatkozott, a következő három évben a növekedés csupán 2 % volt, a D élkelet Alföldön és a Dél Dunántúlon pedig az 1 %-ot sem érte el. Ugyanebben a három évben a Központi ip a r vidéken csupán 0, 2 % a te rm é sz e te s szaporodás, Budapesten pedig, ahol az 1960. évet megelőző tizenegy év alatt 5 %-os te rm észetes szaporodás figyelhető meg, az 1960-1962 között a születések és halálozások különbözete 0,5 %-os fogyást eredm ényezett. A népesség szám ának változása azonban, mint az 1. sz. táblában látható, nem követi minden gazdasági körzetben a te rm észetes szaporodás alakulását, helyenként annál m agasabb, m ásutt jóval alacsonyabb. 18

Az eltéréseket a nagyarányú népességm ozgás okozza, am elyet az erőteljes iparosítás: az ipartelepítésnek b i zonyos területi egységekre történő korlátozása és a m ezőgazdaság term elékenységének fokozatos növekedése idézett elő. Az iparnak az elm últ évek alatt kialakult területi struktúrája és a m ezőgazdaság gépesítése szükségképpen azt eredm ényezte, hogy a népesség a községekből a több és m ás m unkaalkalm at kínáló ipari centrum ok - főleg az ipari városok - felé szivárgott. Ez a folyam at - akár az ideiglenes, akár az állandó jellegű vándorlást vesszük figyelem be - még távolról sem zárult le, az 1960. évi népszám lálás óta is tart, és különösen a m ezőgazdasági jellegű körzetek ro v ására feltehetően m ég hosszú ideig a jövőben sem fog teljesen megszűnni. Ez a m igrációs folyamat indokolja, hogy az Északkelet Alföldön, ahol a születések és halálozások különbözeié 1949-1959 között az országos átlagnál jóval nagyobb (14, 5 %-os, sőt a körzetbe tartozó Szabolcs megyében csaknem 19 %-os) te rm é sz e te s szaporodást eredm ényezett, a népesség szám a ez alatt az idő alatt csupán 4, 3 %-kal nőtt, m ivel a gazdasági körzet 154 000 fős vándorlási veszteséget szenvedett. A Délkelet Alföldnek a két népszám lálás közötti közel 8 %-os te rm észetes szaporodása az ugyanilyen m értékű vándorlási veszteség eredm ényeképpen teljesen eltűnt. A gazdasági körzetet alkotó Bács-K iskun, B ékés és Csongrád megyék alacsony te rm észetes szaporodása ugyanis a 8 %-os vándorlási veszteséget nem tudta pótolni. 1949 és 195 9 között a vándorlási különbözet csupán a Központi iparvidéken jelentett nagyobb nép ességnövekedést, itt ugyanis a tényleges népességnövekedésnek csak a fele (7, 4 %) adódik a te rm észetes sz a porodásból, további 7 %-a vándorlási nyereség. A fővárosban a vándorlási nyereség még nagyobb (8, 2 %) és lényegesen felülm úlja a te rm észetes szaporodást. A népszám lálást követő három évben a vándorlás jelentős m értékben folytatódott. V ándorlási nyereség e azonban csupán a Központi iparvidéknek volt, az összes többi körzetben vándorlási veszteség je len t kezett. Az o d a -é s elvándorlások különbözetéből 1960-62 között a legnagyobb vándorlási vesztesége az É sz a k kelet Alföldnek (73 000 fő, 4, 6 %) és a Délkelet Alföldnek volt (45 000 fő, 3 %). Ugyanebben az időszakban az oda, ill. elvándorlás különbözete Budapesten 104 000 fős (6 %) népességnövekedést eredm ényezett. 4. N épességszaporodás a / A népességtovábbvezetés adatai. 19

Ö sszefoglalva m egállapíthatjuk, hogy az 1960. évi népszám lálást követő három évben a születések szám ának jelentős csökkenése m iatt a te rm é sz e te s szaporodás valam ennyi körzetben lényegesen v isszaesett és az ezzel párhuzam osan lezajló nagyarányú vándorlást a te rm é sz e te s szaporodás nem tudta pótolni. Ennek eredm ényeképpen 1960-62 között az É szakkelet Alföld, a Délkelet Alföld népessége több mint 2 %-kal, a Dél Dunántúl népessége pedig közel 1 %-kal fogyott. A Központi iparvidékre - ezen belül is elsősorban B udapestre - ebben az időszakban az a jellem ző, hogy a te rm é sz e te s szaporodás egészen m inim ális volta m ellett (Budapesten fogyás) a vándorlási nyereség következtében ebben a körzetben volt a legnagyobb népességszaporodás (5 %). Az elmúlt években tapasztalható nagyarányú népesség vándorlásnak a 4. sz. táblában feltüntetett küiönbözetén kivül figyelm et érdem el a vándorlás iránya, a vándorlás célja és a vándoroltak korm egoszlása. Az e rre vonatkozó adatok nagyrészt a folyam atos statisztikából ism ertek. Az ideiglenesen vándoroltak és visszavándorlók adatai a szükséges terü leti részletezésb en nem állnak rendelkezésünkre, igy a következőkben csak az állandó vándorlás irányát, okát és a vándoroltak korát ism ertetjü k 1961-1962-re együttesen. A két év alatt az egész ország területén összesen 667 000 fő, a népesség közel 7 %-a cserélt állandó lakóhelyet, ebből több m int 400 000 fő saját gazdasági körzetén belül változtatta lakóhelyét. Figyelem bevéve a gazdasági körzetek nagy területét, ez a vándorlási volum en éppen olyan jelentőséggel bir, mint a körzeteken kivüli vándorlás. Az állandó lakóhelyváltoztatás irányát 'vizsgálva, m egállapíthatjuk, hogy az o rszág összes városából 164 000 fő vándorolt el, közülük 64 000 ugyancsak városokban, 21 000 szem ély saját körzetének városaiban telepedett le, ugyanakkor a városokba 25 9 000 szem ély vándorolt be, közöttük 195 000 korábban községi lakos volt. A községeknél a vándorlás iránya forditott: 503 000 községi lakos hagyta el állandó lakóhelyét, közülük 308 000 községekben, a többi a városokban telepedett le. Ugyanezen idő alatt a községekbe a bevándorlás 408 000 volt. Az egyes gazdasági körzetek vándorforgalm át az jellem zi, hogy a Központi iparvidék - ezen belül Budapest - kivételével minden körzetből nagyobb volt az elvándorlás, mint az odavándorlás, viszont kivétel nélkül m indenegyes rayon városaiba többen vándoroltak be, mint am ennyien elvándoroltak. A községekből - a Központi iparvidék községeit kivéve - mindenütt nagyobb volt az elvándorlás. Mint a következő táblázatból kitűnik, a legnagyobb szívó hatást a Központi iparvidék és Budapest gyakorolja a többi rayonokra: az Északkelet A lföldről 33 000, a Délkelet Alföldről 26 000, az É szak Dunántúlról közel 20 000 fő vándorolt be a Központi iparvidékre, ezek nagyobb része Budapesten telepedett le. 5. Az állandó vándorlások iránya gazdasági körzetenként 1960-1962. 20

A két év alatt állandó lakóhelyet változtatott 667 000 főből 190 000 (29 %) m unkavállalás, ill. m unkahelyhez közelebb költözés m iatt változtatta lakóhelyét, 260 000 fő (39 %) pedig eltartójával együtt költözött. A vándorlás okok szerinti vizsgálatánál gazdasági körzetenként a vándorlás volum enétől el kell t e kinteni, m iután a bevándorlás m ellett minden körzetben volt elvándorlás is, célszerűbb tehát a vándorlási különbözetből kiindulni. Az 1961-62 évi állandó vándorlások különbözeié a Központi iparvidéket kivéve m inden rayonban negativ, vagyis az elvándorlók szám a nagyobb a bevándorlókénál. A Központi iparvidék állandó vándorlási különbözete 59 000 fős népességnövekedést eredm ényezett. Ennek több, m int fele m unkavállalás, ill. munkahelyhez közelebbköltözés m iatti pozitiv különbözet, ugyanakkor ez alatt az idő alatt a többi k ö rzetben a hasonló okból történt vándorlás negativ különbözetet eredm ényezett és a népesség szám ának csökkenéséhez vezetett. Az elvándorlási többlet az előbbi célból az Északkelet és Délkelet Alföldön volt a legjelentősebb, am i alátám asztja azt a korábbi m egállapitást, hogy az ip a ri központ a m ezőgazdasági jellegű körzetekből elvonja a felszabadult munkaerőt. Hozzá kell tenni, hogy ezt a vonzást főleg Budapest jelenti, hiszen a K özponti iparvidék m unkavállalás és a munkahelyhez közelebb költözés m iatti pozitiv vándorlási különbözeiének teljes egésze B udapestre jut; ugyanakkora m ás okból történt vándorlás többletéből nem csak Budapest, hanem a Központi iparvidék többi területe is részesü l. 6. Az állandó vándorlás különbözete a vándorlás célja szerint 1961-1962 Az 1961-1962 évben állandó lakóhelyet változtatott szem élyek egynegyede gyerm ekkorú, közel h á rom ötöde 15-39 éves, nem egészen egyötöde 40 éves és idősebb. A vándorlók ilyen korösszetétele szorosan összefügg a vándorlás okával, ugyanis a m unkavállalás m iatt nagy szám ban lakóhelyet változtatók elsősorban a fiatal produktiv korúakból adódnak. E tekintetben a rayonok között igen lényegesek a különbségek. Mint az előbbi táblázatból látható volt, a két év alatt vándorlási nyeresége csak a Központi iparvidéknek volt (59 000 fő), ennek nagy ré sz e - közel 40 000 fő - a fiatal produktiv korúak, 9 000 fő a 15 éven aluliak közül került ki, a 40 évesek és idősebbek vándorlási nyeresége m integy 10 000 fő. Ugyanezen idő alatt Budapest 44 000 fős vándorlási nyereségének nagy része - 31 000 fő - ugyancsak a 15-39 évesek vándorlási különbözetéből adódik. A fiatal produktiv korúak egyes korcsoportjai között nem egyenletes a vándorlási különbözet, legnagyobb m é r tékű a 15-19 és a 20-24 évesek korcsoportjában. Jellem ző, hogy a Központi iparvidéknek a fiatal produktiv korúakból adódó vándorlási nyeresége több, mint 60 %~ban e két korcsoportnál jelentkezik, Budapesten ez az arán y közel 70 %. 21

A két év alatt a legnagyobb vándorlási veszteséget szenvedett Északkelet Alföld főleg fiatal produktív koruakat veszitett (19 000fő). Legjelentősebb ezen belül a 15-24 évesek vesztesége (11 000 fő). A Délkelet A l földön a fiatal produktív korúak vándorlási vesztesége 12 000 fő, az ö sszes veszteség több mint 60 %-a. 7. Az állandó vándorlás különbözeié korcsoportonként 1961-1962 Az előbbiekből m egállapítható, hogy mind a régiók között, mind a régiókon belül, rendkívül nagyarányú volt a népesség vándorlása és ez alól egyetlen rayon sem kivétel. A vándorlás nagy volumene m ellett a bevándorlás és elvándorlás különbözete csupán három körzetben volt jelentős: a Központi iparvidéken nyereséget, az Északkalet Alföldön és Délkelet Alföldön pedig jelentős veszteséget idézett elő. E tanulmányban nincs mód a rra, hogy ezzel a problém ával részletesebben foglalkozzunk, b ár feltétlenül hasznos volna annak konkrét tanulm ányozása, hogy mi az oka ennek a nagyarányú népességm ozgásnak, am ely legtöbb esetben csak cserélődést és nem népességszaporulatot vagy fogyást eredm ényez. A NÉPESSÉG KORÖSSZETÉTELE M agyarország népessége korösszetételének változására egyenletes lassú öregedési folyam at je lle m ző. A változás elsősorban az idősek m agas arányában m utatkozik meg: mig 1949-ben a 60 évesek és idősebbek aránya a népességből 11, 6 % volt, 1963-ra ez az arány 14, 8 % -ra nőtt, ugyanakkor a fiatalok produktív korúak (15-39 évesek) aránya az 1949. évi 38, 8 % -ról 1963-ra 36, 1 % -ra csökkent. Az öregedés a férfiaknál és a nőknél egyaránt megm utatkozik és annak ellenére, hogy a nőknél m ár 1949-ben magasabb volt az idősebbek aránya, m int a férfiaknál, az elm últ tizennégy év alatt nem következett be kiegyenlítődés a két nem k o r- összetételében, hanem a nőknél is további öregedés tapasztalható. 1949-hez képest mindkét nem nél a fiatal produktív korúak arányának csökkenése, továbbá a 60 évesek és idősebbek arányának növekedése jellem ző. 1963-ban a férfiak 37%-a, a nők 35 %-a fiatal produktív korú az 1949. évi 39-39 %-kal szem ben, ugyanakkor a férfiak 13 %-a, a nők 16 %-a 60 éves és idősebb, mig 1949-ben, 11, ill. 13 %-a volt az. G azdasági körzetenként a korösszetétel ugyancsak eltérő. Jelenleg a legtöbb 15 éven aluli - 1960-hoz hasonlóan - az É szakkelet Alföldön él, legkisebb az ilyen korúak aránya mindkét évben a Központi iparvidéken, ezen belül Budapesten. A 15-59 évesek aránya 1960-ban és 1963-ban is a Központi iparvidéken, ezen belül Budapesten a legm agasabb, ezt követi az É szaki iparvidék és az É szak Dunántúl. A népességből a legtöbb 60 éves és idősebb a Délkelet Alföldön, Dél Dunántúlon és a Központi iparvidéken található. 22

A rayonok korösszetételének elem zésénél feltétlenül figyelem m el kell lenni azokra a tényezőkre, am elyek ezt a korm egoszlást kialakították. Az a tény ugyanis, hogy a Központi iparvidéken a 15 éven aluliak nagyon alacsony aránya ellenére itt a legm agasabb a fiatal produktiv koruaké, szem ben az. Északkelet Alfölddel, azt m utatja, hogy az ipari körzetek, miután több m unkaerőre van szükségük, felszivják a m ezőgazdasági körzetek fiatal m unkaerőinek egy részét. Még élesebben látható ez a jelenség a férfi népességnek az egyes rayonok között mutatkozó eltérő korösszetételében. Mig ugyanis a Központi iparvidéken és ezen belül Budapesten a 15 éven aluli férfiak aránya a legalacsonyabb a körzetek között, még alacsonyabb, m int 1960-ban, a 15-39 éveseké 1960-hoz képest j e lentősen em elkedett és jelenleg az összes körzet közül a legm agasabb. Az Északkelet Alföld férfi népességéből jelenleg több a 14 éves és fiatalabb, mint három évvel korábban, a fiatal produktiv korúak aránya viszont 1963-ban kevesebb mint 1960-ban. A női népességnél ez a tendencia nem tapasztalható ilyen m értékben, igy a Központi iparvidéken és Budapesten a 15 éven aluliak arányának csökkenésével nem áll szem ben a fiatal produktiv korúak arányának em elkedése. 8. A népesség korm egoszlása Az egyes körzetek eltérő korösszetételét m ás vetületben, de szem léltetően m utatja a következő tá b lázat, am ely ugyancsak alátám asztja a m ár előbb elmondottakat. A 14 éves és fiatalabb, ill. 60 éves és idősebb népességnek a 15-59 évesekhez viszonyított aránya gazdasági körzetenként és nemenként is eltérő. 1960-ban száz 15-59 éves férfira 44 tizenötéven aluli, 20 fő 60 éves és idősebb jutott, jelenleg 43, ill. 22 jut. E m ellett a csekély országos arányváltozás m ellett kiugróan m egváltoztak az arányok az elmúlt három évben a Központi iparvidéken, ahol száz produktiv korú férfira jelenleg 53 produktiv kornál fiatalabb és idősebb jut együttesen az 1960. évi 56-tal szem ben. A többi körzetben a 15-59 éves férfiakra jutó 15 éven aluli és 59 éven felüliek szám a em elkedett, leginkább az É szakkelet Alföldön, ahol száz 15-59 éves férfira jelenleg 58 fő 15 évesnél fiatalabb és 23 fő 59 évesnél idősebb férfi jut az 1960. évi 55, ill. 21-gyel szem ben. A nőknél a változás a férfiakéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy itt a 60 évesek és idősebbek arányának nagyobb em elkedése jellem ző csaknem minden rayonban. 23

y. A gyerm ekkoruak és öregek aránya a 15-59 évesekhez viszonyítva A születési arányszám oknak az elm últ három évben bekövetkezett csökkenése és a halálozási arány stagnálása a r r a m utat, hogy a népesség öregedése tovább folytatódik, am i a produktív korúak relatív csökkenését fogja eredm ényezni. A NÉPESSÉG LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A népesség kulturális színvonala 1949 és 1960 között jelentősen em elkedett, ezt m utatja az iskolai végzettségnek a két népszám lálás közötti javulása. 1960. január 1-én a 7 éves és idősebb népességnek több, m int 13 %-a végezte el az általános iskola 8 osztályát, ez az arány 1949-ben csupán 11 % volt. Az é re ttsé g i zettek aránya ugyanezen idő alatt 3, 3 % -ról 5, 1 % -ra, az egyetem i oklevelet szerzetteké pedig 1, 2 % -ról 1, 9 % -ra em elkedett. A népesség iskolai végzettségét gazdasági körzetenként jellem ző adatok csak 1960-ra állnak rendelkezésre, igy visszatekintő összehasonlításra nincs mód, csupán az egyes körzetek népességének iskolai végzettség szerin ti m egoszlásában mutatkozó különbségek érték elésére szorítkozhatunk. Mig az ország 7 éves és idősebb népessége 18 %-ának az általános iskola 8 osztálya a legm agasabb végzettsége, addig a Központi iparvidék azonos korú népességének 23 %-a (Budapesten több mint egynegyede) szerzett hasonló végzettséget, az É szak Dunántúlon pedig 19 %-a. Legalacsonyabb az ilyen végzettségűek aránya az É szakkelet Alföldön (13 %) és a Délkelet Alföldön (15, 7 %). Az Északkelet Alföld 7 éves és idősebb népessége 81 %-ának, a Délkelet Alföld népessége 77 %-ának legm agasabb iskolai végzettsége az általános iskola kevesebb mint 8 osztálya, ellentétben a Központi iparvidékkel, ahol az azonos korú népesség h á ro m ötödének van ilyen alacsony végzettsége. A Központi iparvidék és a két m ezőgazdasági jellegű régió népességének ennyire eltérő iskolai végzettsége - a m ezőgazdasági népesség közism erten alacsonyabb iskolázottságán túl - abból a nagyarányú vándorlásból is szárm azik, am ely a fiatalabb és m agasabb iskolai végzettségű népességnek a m ezőgazdasági körzetekből az ip ari körzetekbe történt átáram lásából adódik. 2 4

A középiskolai vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők arányát tekintve az összes körzetek közül kiválik a Központi iparvidék (ezen belül Budapest); itt a 7 éves és idősebb népesség 12, 4 %-a já rt középiskolába (ebből 7, 3 % érettségizett), 3, 7 %-a pedig egyetem i oklevelet szerzett. A középiskola 1-4 osztályát végzettek és érettségizettek aránya a Központi iparvidék után az É szak Dunántúlon (6,7%) és az É s z a ki iparvidéken (6, 2 %) a legm agasabb. 10. A 7 éves és idősebb népesség legm agasabb iskolai végzettsége 1960 Az egyetem re járt, de oklevelet nem szerzett és az egyetem i oklevéllel rendelkezők aránya a K özponti iparvidék (ezen belül Budapest) kivételével az egyes körzetekben nem szám ottevő és a körzetek között sem m utatkozik e tekintetben jelentős eltérés. A NÉPESSÉG ÖSSZETÉTELE GAZDASÁGI AKTIVITÁS SZERINT A népesség növekedésével párhuzam osan em elkedett a keresők szám a. 1963. január 1 -én 5563650 fő volt kereső, 5 %-kal több, mint az 1960. évi és 26 %-kal több, mint az 1949. évi népszám lálás alkalm ával. A keresők szám a a népességénél nagyobb m értékben em elkedett, ez a változás azt eredm ényezte, hogy az 1949. évi 48 %-kal és az 1960. évi 53 %-kal szem ben m a m ár a népesség 55 %-a kereső. Az elm últ tizennégy évben valam ennyi gazdasági körzetben a keresők szám ának jelentős - a nép ességénél nagyobb m értékű - em elkedése volt jellem ző. 1949 és 1960 között a Központi iparvidéken 34 %-kal (ezen belül Budapesten 35 %-kal), az É szaki iparvidéken 27 %-kal, az É szak Dunántúlon 19 %-kal nőtt a kereső k szám a, a többi körzetben is 10 % körüli növekedés tapasztalható. Az előbbi három körzetben 196 0-tól a m ikrocenzus időpontjáig tovább folytatódott ez az em elkedés, am ely m indhárom körzetben a keresők a r á nyának változásához vezetett. 1963. január 1-én a Központi iparvidéken a népesség 63 %-a (1949-ben 52 %-a), az É szaki iparvidéken 52 %-a (1949-ben 45 %-a), az É szak Dunántúlon ugyancsak 54 %-a (1949-ben 47 %-a) kereső. Az Északkelet és Délkelet Alföldön az utolsó három évben a keresők szám a 5, ill. 3 %-kal - a n é pességénél nagyobb m értékben - csökkent, ennek következtében ném ileg visszaesett a keresők aránya is. A gazdasági körzetek közül m a a legkisebb kereső arányú (46 %) az É szakkelet Alföld. 25

A változások eredm ényeképpen jelentősen módosult az egyes körzeteknek az ország összes k ere ső i ből való részesed ése: a Központi iparvidéken él az összes keresők 34 %-a, az 1949. évi 29 %-kal szemben, ugyanakkor az É szakkelet és Délkelet A lföldre az összes keresők 13, ill. 14 %-a jut, az 1949. évi 16-16 %- kai szem ben. 11. A keresők szám a és aránya A két népszám lálás között a keresők arányában beállott változások valam ennyi gazdasági körzetben a 100 k ereső re jutó eltartottak szám ának csökkenését eredm ényezték. Ez az arány 1960-ban a Központi ip a rv i déken, ezen belül Budapesten volt a legalacsonyabb és a csökkenés is itt volt a legjelentősebb: 100 k eresőre 65, ill. 54 eltartott jutott, az 1949. évi 94, ill. 82 fővel szem ben. Az utolsó népszám lálást követő három évben a keresők szám ának erőteljes növekedése következtében a körzetek nagy részében tovább csökkent a 100 k e re sőre jutó eltartottak szám a, kivéve az É szakkelet és Délkelet Alföldet, ahol ez az arány nőtt. Jelenleg 100 kere s ő re legtöbb eltartott az Északkelet Alföldön jut: 117 fő (1960-ban 112). 12. A száz k ereső re jutó eltartottak szám a Az összes keresők arányának vizsgálatán túl figyelem rem éltó az un. aktív - a nyugdíjasok és egyéb inaktiv keresők nélkül szám ított - keresők arányának változása. Az aktív keresők szám a 1963. január 1-én 4 790 000 volt, 2 %-kal kevesebb, mint három évvel korábban. az inaktiv keresők szám a ugyanezen időszak alatt országosan 77 %-kal (774 000-re) nőtt. Az inaktiv kereső k szám ának ilyen jelentős növekedése elsősorban a korábban aktiv, idős m ezőga zdasági keresők nyugdijbavonulásáoól adódik. 26

A keresők két nagy csoportjában bekövetkezett nagyarányú eltolódás a Központi iparvidék kivételével valamennyi gazdasági körzetben az aktiv keresők arányának csökkenését eredm ényezte. Az aktiv keresők a r á nya jelenleg a Központi iparvidéken a legm agasabb (54%), itt a legnagyobb az inaktiv keresők aránya is (10 %). A többi körzet közül a népesség gazdasági aktivitás szerinti összetételének legjelentősebb változása az É szakkelet és Délkelet Alföldön következett be: az aktiv keresők aránya az előbbi körzetben 1960-tól a m ikrocenzusig 45 % -ról 40 % -ra, az utóbbi régióban 51 % -ról 47 % -ra esett vissza. Ugyanezekben a k ö rzetekben, am elyekben a korábbi társadalm i-gazdasági összetételből adódóan 1960-ban még a legalacsonyabb volt az inaktiv keresők a rá n y a (2, 5 ill. 3, 1 %), 1963-ban a népességnek m á r 6, 3, ill. 6, 8 %-a inaktiv kereső. 13. A népesség összetétele gazdasági aktivitás szerint A keresők szám ának em elkedését 1949-ig főleg a kereső férfiak szám ának növekedése okozta, azóta ebben a tekintetben jelentős fordulat állt be. Az elmúlt tizennégy év alatt a nők foglalkoztatottságának növekedése felülm últa a korábbi ötven esztendő növekedését, 1949 óta közel 800 000 - korábban eltartott n ö -v á lt keresővé és igy az összes keresők szaporodásának több mint kétharm adát fedezték a nők. A kereső nők szám ának em elkedése 1949 és 1963 között a Központi iparvidéken volt a legm agasabo, innen adódik az országos növekedésnek mintegy fele, ezen belül Budapesten közel 280 000-rel, a Központi iparvidék többi részén több mint 110 000-rel több kereső nő van, mint 1949-ben. A többi gazdasági körzetben is elsősorban a nők keresővé válásának következménye a keresők s z á m ának növekedése, legkisebb m értékben az É szaki iparvidéken és az É szak Dunántúlon közel 60%-ban. Ennek 27

a viszonylag alacsony mutatónak m agyarázata elsősorban abban kereshető, hogy mindkét gazdasági körzet részben te rm é sz e ti adottságai, részb en az ezzel szorosan összefüggő ipartelepités következtében főleg a férfiak ré s z é re alkalm as m unkalehetőséggel rendelkezik. A Délkelet és Északkelet Alföldön a kereső férfiak szám a 1949-től 1960-ig alig nőtt, 1963-ra pedig az 1949. évi szint alá esett. Ez a jelenség a r r a enged következtetni, hogy a két körzetből elvándoroltak többsége férfi, adódik. igy a két körzet kereső szaporulata teljes egészében a nők foglalkoztatottságának em elkedéséből Az aktiv keresők szám ának változását nem enként vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy 1960-tól 1963-ig az aktiv kereső férfiak szám a 3, 5 %-kal csökkent. Ez a v issz a e sé s a Központi iparvidék kivételével - ahol az aktiv kereső férfiak szám a közel 5 %-kal nőtt - valam ennyi körzetben megm utatkozik, legnagyobb m értékben az É szakkelet Alföldön (13 %), a Délkelet Alföldön és a Dél Dunántúlon (egyform án 8, 3 %-kal). Az aktiv kereső nők szám ának országosan m egállapított 1, 5%-os em elkedése az egyes körzetek elég gé eltérő változásából tevődik össze. Mig a Központi iparvidéken és az É szaki iparvidéken az aktiv kereső nők szám a 9, ill. 8 %-kal nőtt, addig a két alföldi gazdasági körzetben 15, ill. 14 %-os csökkenés következett be az elm últ h árom év alatt. 14. Az aktiv keresők szám a nemenként A férfi és női népesség összetételében bekövetkezett nagyarányú változásokat a keresőknek a nép ességhez viszonyított aránya fejezi ki leginkább. E tekintetben a férfi népességen belül a keresők aránya sem 1949-hez képest, sem az egyes gazdasági körzetek között nem m utat szám ottevő különbséget. A kereső nők aránya még mindig alacsonyabb m int a férfiaké, ez a különbség azonban nép szám lálásró l n ép szám lálásra csökken. A női népességnek jelenleg 41 %-a, 1960-ban 37 %-a, 1949-ben 28 %-a volt kereső. Az általános fejlődésen túl a kereső nők aránya és az arányok változása gazdasági körzetenként je len tősen eltér. 1963. január 1-én a nők közül legtöbb a kereső a Központi iparvidéken (53 %) - ezen belül B udapesten (61 %) - az 1949. évi 34, ill. 39 %-kal szem ben. A Dél Dunántúl női népességének 40 %-a, az É szaki iparvidék női népességének 36 %-a kereső, lényegesen több, mint az 1949. és az 1960. évi népszám lálás a l kalmával. Ugyanez az arány az É szakkelet Alföldön tizennégy év alatt alig változott. 2 8